A gyermekkori akut limfoblasztos leukémia kezelésében elért hazai eredmények

Eredeti közlemény

A gyermekkori akut limfoblasztos leukémia kezelésében elért hazai eredmények Magyarosy Edina és a Magyar Gyermekorvos Társaság Gyermekonkológiai Szekciója* Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

1990-95 között 362 gyermekkori akut limfoblasztos leukémiás beteget kezelt a Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport az ALL-BFM 90 protokoll alapján, melynek módosított formáját 1995 óta használjuk és ennek révén 257 beteget kezeltünk. Az alacsony és közepes rizikójú csoportokban a két protokoll használata hasonló eredménnyel járt. Ugyanakkor a magas rizikójú betegcsoportban az ALLBFM 95 protokoll hatékonyabbnak bizonyult és 10%-os túlélés-javulást eredményezett a teljes beteganyag tekintetében. Eredményeink 10-15%-kal maradnak el a nyugat-európai átlagtól, aminek oka a korai halálozások még mindig viszonylag magas aránya (8–9%). Eredményeink javulása a diagnosztika fejlesztésétôl és a terápia-rezisztens nagy rizikójú betegcsoport kezelési módjának további fejlesztésétôl remélhetô. Magyar Onkológia 44:255–259, 2000 The Hungarian Pediatric Oncology Study Group treated 362 acute lymphoblastic leukemia patients between 1990 and 1995 using the the ALL-BFM 90 protocol. The modified protocol, ALL-BFM 95, was used later to treat 257 patients. The two protocols were similarly successful to treat low and medium risk cases. However, the ALL-BFM 95 protocoll was more efficient to treat high risk patients and resulted in 10% increase in survival. The Western-European results are superior by 10-15% compared to the Hungarian data mainly due to the relatively high proportion of the early death in Hungary. Improvement of these data can only be expected from the development of the diagnostic potentials and from further improvement of treatment of the high risk patients. Magyarosy E, Hungarian Pediatric Oncology Study Group. Hungarian experience in the treatment of childhood acute lymphoblastic leukemia. Hungarian Oncology 44:255–259, 2000

Bevezetés A malignus tumorok nem gyakoriak gyermekkorban, 100 000 gyermekre mintegy 15 új tumoros megbetegedés esik évente. Jelentôségük mégis igen nagy, hiszen a daganatok a gyermekkori halálozásban a második helyen állnak a balesetek után. A gyermekkori malignus megbete-

gedések közül a leukémia a leggyakoribb, az öszszes malignitás 35%-át teszi ki. A leukémiák döntô többsége az akut limfoblasztos leukémia típusába tartozik (kb. 80%), ezután a gyakorisági sorrendben az akut mieloid (kb. 15%) és a krónikus mieloid leukémia (kb. 0,5%) következik. Krónikus limfoblasztos leukémia csak kivételesen fordul elô gyermekkorban.

* Bartyik K, Megyeri P, Virág I (SZE Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged), Békési A. (Bethesda Gyermekkórház, Budapest), Kajtár P, Kardos M (PE Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs), Magyarosy E, Apjok E, Marosi A, Zimonyi I (Heim Pál Gyermekkórház, Budapest), Masát P (Vas megyei Markusovszky Kh. Gyermekosztály, Szombathely), Nagy K, Hunyadi K, Velkey L (Gyermekegészségügyi Központ, Miskolc), Oláh É, Kiss Cs (DE Gyermekgyógyászati Klinika, Debrecen), Rényi I, Benyó G (SE l. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest), Schuler D, Kovács G, Babosa M, Török Sz., Koós R., Borsi J (SE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest), Szokolai V, Péter Gy (Madarász u-i Gyermekkórház, Budapest) Közlésre érkezett: 2000. október 20. Elfogadva: 2000. november 2. Levelezési cím: dr. Magyarosy Edina, Fôvárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórháza, 1089 Budapest, Üllôi út 86. Tel: 333-7140, Fax: 209-5279, e-mail: [email protected]

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága www.pro-patientE.hu

Magyar Onkológia 44. évfolyam 4. szám 2000

255

Eredeti közlemény Az elmúlt negyed század rendkívül lényeges változást hozott az akut limfoblasztos leukémiás gyermekek kezelésében is. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején egy sor új citosztatikum jelent meg, amelyek jelentôs része hatásosnak bizonyult a leukémiában. A kezdeti monoterápia helyett egyre inkább teret hódított a kombinált kemoterápia és egyre több gyermek került remisszióba (70-80%). Kezdetben a remissziók nem tartottak túlságosan hosszú ideig, néhány hónapon belül idegrendszeri és szisztémás recidíva jelentkezett, késôbb bevezették az ún. meningeális prevenciót. Ennek során a koponya kobaltbesugárzása és az intrathecalisan adott metotrexát (MTX) révén a vér-agy-gáttal védett leukémiás sejtek is elpusztíthatókká váltak és a meningeális visszaesések száma csökkent. A központi idegrendszeri profilaxist követô fenntartó kezelés csökkentette a recidívák számát a reziduális leukémiás sejtek számának csökkentése révén. A kombinált terápia ilyen alkalmazása elôször tette lehetôvé, hogy akut limfoblasztos leukémiás (ALL) gyermekek felénél hosszan tartó remissziót ill. gyógyulást érjenek el (13, 12). A jelen közlemény célja, hogy a Gyermekonkológiai Szekció elmúlt kilenc évének eredmé-

1. ábra. ALL-es esetek elôfordulása Magyarországon 1989 és 1999 között 18 év alatt.

100 90

esetszám

80 70 60 50 40 30 20 10 0 1999

2.a. ábra. ALL-es esetek kor és nem szerinti megoszlása az ALL-BFM 90 és 95 protokollban.

Beteganyag és módszerek 1990 januárja és 1999 decembere között 619 új akut limfoblasztos leukémiás gyermeket diagnosztizáltunk Magyarországon. 1990-95 között 362 beteget az ALL-BFM 90-es (11), 1995-1999 között 257 beteget az ALL-BFM 95-ös protokoll szerint kezeltünk. Az ALL-BFM 90-es és ALL-BFM 95-ös protokollok a Berlin, Frankfurt és Münster városok gyermekonkológiai klinikái által kezdeményezett nemzetközi munkacsoport (Magyarország is tagja) által kidolgozott protokollok. A BFM munkacsoport a gyermekkori malignus betegségek kezelésére vonatkozó protokollok kidolgozásán túl folyamatosan értékeli és ellenôrzi azok használatát, illetve újabb verziók kibocsátásával módosítja azokat. A gyermekkori leukémiás megbetegedések számának változásait mutatja az 1. ábra az elmúlt években (1).

Diagnosztika A leukémiás betegek ellátása olyan speciális centrumokban történik (Magyar Gyermekorvos Társaság Gyermekonkológiai Szekciója), ahol a diagnosztikus vizsgálatok elvégzésére az alábbi feltételek adottak: • teljes vérkép, perifériás vérkenetek citomorfológiai vizsgálata, • kromoszóma-vizsgálat perifériás vérbôl, sejtstimulálás nélkül ill. stimulálás után, • perifériás vér flow cytometriás vizsgálata (DNS-tartalom, ploiditás, kinetika), • perifériás vérsejtek immunfenotipizálása, • csontvelô-aspiratio, csontvelôi kenetek citomorfológiai vizsgálata, • csontvelôi sejtek (a leukémiás blasztok) immunfenotipizálása (immuncitokémiai vagy flow cytometriás módszerrel), • csontvelôi sejtek flow cytometriás vizsgálata (DNS-tartalom, ploiditás, kinetika) (8),

110

1989

nyeit ismertesse az akut limfoblasztos leukémia kezelésében.

2.b. ábra. ALL-es esetek megoszlása rizikócsoport szerint az ALL-BFM 90 és 95 protokollokban.

75

75

BFM 90

BFM 90

50

BFM 95

esetszám

esetszám

BFM 95

25

50

25

0

0 fiú

256

leány

<1 év

1-6 év

>6 év

Magyar Onkológia 44. évfolyam 4. szám 2000

SR

MR

HR

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Eredeti közlemény • csontvelôi sejtek citogenetikai vizsgálata direkt kenetben ill. tenyésztés után (FISH), • csontvelôbiopszia, csontvelômetszet hisztológiai vizsgálata, • lumbalpunctio, liquorcitológiai vizsgálat, • egyes központokban molekuláris biológiai vizsgálatok: immunglobulin génátrendezôdés, Tsejt receptor génátrendezôdés kimutatása csontvelôbôl és perifériás vérbôl PCR módszerrel (10).

Terápia A leukéma indukciós kezelésének célja a remisszió létrehozása és annak fenntartása, a tumortömeg agresszív kezelésével eltüntetni a klinikailag észlelhetô sejttömeget. A konszolidációs kezelés során az indukciós fázist túlélô 108–109 leukémiás sejtszám további csökkentése a cél. A fenntartó kezelés a megmaradt leukémiás sejtek elpusztítására törekszik, azzal a céllal, hogy a szövetek repopulása ne történjen meg. A betegeket három terápiás csoportba soroljuk: átlagos (standard) rizikójú (SR), közepes rizikójú (MR) és magas rizikójú (HR) csoportba. A besorolás a következô kritériumokon alapul • leukocitaszám a vérben a diagnózis felállításakor, • életkor, • Prednisolonra adott válasz – leukémiás sejtek száma a vérben a kezelés 8. napján 1000/mm3 alá csökken (3, 4), • remissziós státusz (blasztszám a csontvelôben 5% alatti) a kezelés 33. napján, • kromoszomális transzlokáció t[9,22], illetve BCR/ABL rekombináció, • kromoszomális transzlokáció t[4,11], illetve MLL/AF4 rekombináció, • immunológia (T-sejtes fenotípus a beteg SR csoportba való besorolásának kizáró kritériuma).

kezdeti blasztszám (5), lép-, májmegnagyobbodás, az életkor, a Prednisolonra adott válasz (2, 3, 4) voltak a legfontosabb kritériumok a besorolásnál. Az ALL-BFM 95-ös protokoll az életkort, a kezdeti fehérvérsejtszámot és a prednisolonra adott választ veszi figyelembe, míg a tumortömeg nagyságát nem (14). A leukémia kezelése folyamatosan adott kombinált citosztatikus terápia, mely a következô fôrészekbôl áll: Indukció: idôtartama 8 hét. Alkalmazott gyógyszerek: Vincristin, Daunorubicin, L-Asparaginase, Prednisolon, Cyclophosphamid, Cytosinarabinosid, 6-Mercaptopurin. Változás az ALL-BFM 95-ös protokollban: • 25%-os Anthracyclin redukció az SR csoportban az indukcióban (11), • az Asparaginase dózisának csökkentése az indukcióban, • G-CSF profilaktikus adása az összes HR csoportba tartozó betegnél, • a kemoterápia intenzívebbé tétele a HR csoportban a HR-1, HR-2 blokkok változtatásával és a konszolidáció bevezetésével. Konszolidáció (6): idôtartama 8 hét. Nagydózisú Methotrexate kezelés 4 alkalommal, 2 hetente, 6-mercaptopurin. Intenzifikáció: idôtartama 6 hét. Alkalmazott gyógyszerek: Vincristin, Adriamy-

ALL-BFM 90

A rizikócsoportba való besorolás szempontjai eltérôek az elmúlt évtizedben használt két protokoll esetében. Az ALL-BFM 90-es protokollban a

Összes beteg

362

257

88,1

90,6

Indukcióban meghalt beteg %

8,1

7,4

Halál oka Progresszió % Infekció % Egyéb %

34 47 19

36 64 0

3.b. ábra. ALL-es esetek megoszlása az immunfenotípus alapján az ALL-BFM 90 és 95 protokollokban. (pB=pre-B sejtes) 75

75 BFM 90

BFM 90

BFM 95

BFM 95

50

esetek %-a

esetszám

ALL-BFM 95

Remisszióba került %

3.a. ábra. ALL-es esetek megoszlása morfológia alapján az ALL-BFM 90 és 95 protokollokban.

50

25

25

0

0 L1

Gyermekkori ALL

1. táblázat. ALL-es betegek megoszlása remisszió és indukcióban történt elhalálozás szerint

L2

L3

CALLA+

pB

B

Magyar Onkológia 44. évfolyam 4. szám 2000

T

0

257

Bifen.

Eredeti közlemény cin, L-Asparaginase, Dexamethason, Cyclophosphamid, Cytosinarabinosid, 6-Thioguanin. 2. táblázat. ALL-es betegek megoszlása a recidíva helye szerint

Központi idegrendszeri profilaxis Intrathecalis Methotrexat, 11 alkalommal 2 hetente, „high risk” csoportban Methotrexat, Cytosinarabinosid, Prednisolon hármas kombinációja, a teljes agykoponya besugárzása: 12 Gy, idôtartama: 2 hét. ALL-BFM 90

ALL-BFM 95

Betegszám

69

30

Csontvelô % Idegrendszer % Here % Többszörös % Szem %

79,7 7,2 5,7 6,0 1,4

56,6 6,6 0 36,8 0

Diagnózis és recidíva között eltelt átlagos idô (nap)

699

383

BFM 90 BFM 95

esetszám

40

30

20

10

0 SR

MR

HR

5. ábra. A recidívákban bekövetkezett elhalálozás okai az ALL-BFM 90 és 95 protokollokban. 100 BFM 90 BFM 95

%

75

50

25

0 progresszió

258

infekció

ismételt recidíva

toxicitás

Fenntartó kezelés: idôtartama 1,5 év. Gyógyszerei: 6-Mercaptopurin, Methotrexat. Változás az ALL-BFM 95-ös protokollban: • az SR csoportba tartozó fiúbetegek fenntartó terápiájának meghosszabbítása 12 hónappal, • a Dexamethason és Vincristin reindukciós lökésterápia (6 alkalommal) randomizált vizsgálata az MR csoport fenntartó terápiájában.

Eredmények

4. ábra. Recidívák megoszlása rizikócsoportok szerint az ALL-BFM 90 és 95 protokollokban. 50

Változás az ALL-BFM 95-ös protokollban: • koponyabesugárzás mellôzése, kivéve a T-ALLes, a magas rizikójú csoportba tartozó és az iniciális központi idegrendszeri érintettségû betegeket (2, 5,11).

egyéb

Magyar Onkológia 44. évfolyam 4. szám 2000

A két protokollal kezelt betegek nem, korcsoport (2.a. ábra) és rizikó csoport (2.b. ábra) szerinti megoszlása hasonló és az irodalmi adatoknak megfelelôen a leukémia fiúknál és 1–6 év közötti életkorban gyakoribb. Hasonlóképpen, a leukémiák morfológiája és immunfenotípusa szerinti megoszlásban sem találtunk lényeges eltérést a két protokoll beteganyagában (3.a, b. ábrák), az L1 forma gyakoribb, mint az L2 és az L3. Ez utóbbi ritkán fordul elô és kezelése speciális módon történik. Az immunológiai vizsgálatok során a jó prognózisú pre-B-sejtes CALLA-pozitív leukémia a leggyakoribb forma (3.b. ábra). Az értékelhetô citogenetikai vizsgálatok száma az évek során emelkedett, így ezek prognosztikai jelentôsége elôtérbe került. Az ALL-BFM 95-ös protokollal kezelt betegek remissziós rátája (90,6%) valamivel magasabb az elôzô protokollhoz viszonyítva (88,1%). Az össztúlélés javulása a két csoport között nem szignifikáns. A korai halálozás változatlanul magas, ami fôleg az alacsony és közepes rizikójú csoportot érinti. A korai halálokok között a fertôzések, a tumor progressziója és a kezelés toxikus mellékhatásai szerepelnek (1. táblázat). A terápia szövôdményei közül a leggyakoribb a citosztatikus szerek okozta súlyos citopénia és ennek következtében kialakult infekciók. A megfelelô szupportív kezeléssel, és az infekciók azonnali széles spektrumú illetve célzott antibiotikus kezelésével a fertôzések száma, illetve súlyossága csökkenthetô. A kezelés alatt illetve a kezelés befejezését követôen a legnagyobb gondot a recidívák megjelenése okozza. A recidívák elôfordulási helye a két protokollban lényegi eltérést nem mutat. Az izolált csontvelôi, here- és idegrendszeri recidívák, valamint ezek kombinációja az irodalmi adatoknak megfelelô gyakorisággal fordult elô anyagunkban. A 90-es protokollal kezelt betegeinknél az összes recidivált esetek száma magasabb, mint a késôbbi protokollnál, de a 95-ös protokollal kezelt betegek késôi recidívájával még számolni lehet (2. táblázat). Abszolút értékben a legtöbb recidíva a szteroidra jól reagálók csoportjában található. Ezeknél a visszaesô betegeknél mindeddig semmilyen recidíva-rizikóra utaló jegyet nem sikerült találni.

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Eredeti közlemény A recidivált betegeink döntô többsége a közepes malignitású csoportban fordult elô (4. ábra). A recidivált betegeinknek több mint a fele meghalt, és a halálokok között a folyamat progressziója a leggyakoribb (5. ábra). A gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában a túlélés emelkedésével és a kezelés intenzívebbé válásával egyre jobban elôtérbe kerülnek a korai és késôi mellékhatások. A két protokol szerint kezelt betegeinknél a leggyakoribb korai súlyos (WHO grade III-IV) toxikus szövôdmények közül az epilepsziás roham (MTX), centrális kóma (VCR, Asparaginase), perifériás neuropathia (VCR), vérzéses pancreatitis (Asparaginase), steroid diabetes, anaphylaxia (Asparaginase), vese-, és májtoxicitás, stomatitis ulcerosa említhetôk meg (9). A késôi szövôdmények között azonban a legsúlyosabb a második tumor megjelenése (9).

3. táblázat. A BFM protokollok alkalmazásának terápiás eredményei hazánkban ALL-BFM 90

Gyermekkori ALL

Betegszám

%

betegszám

%

Él

252

69,6

203

79

Meghalt

110

30,4

54

21

Irodalom 1.

2.

Megbeszélés Eredményeink azt mutatják, hogy az akut limfoblasztos leukémiával kezelt betegeink 90%-ban remisszióba hozhatók (ALL-BFM 90-es 95-ös protokoll). Az alacsony és közepes rizikócsoportú betegeinknél az össztúlélésben nincs szignifikáns különbség a két protokoll alkalmazása esetében. Szerencsére a kevésbé jó prognózisú „high risk” ágon kezelt betegek száma az összes ALL-es betegnek csak kevesebb, mint 20%-át teszi ki. A kemoterápia intenzívebbé válásával a magas malignitású csoportban az ALL-BFM 95-ös protokollal kezelt betegek eredményei jobbak. Az elemszámra való tekintettel messzemenô következtetés nem vonható le, ugyanakkor kimutatható az ALL-BFM 95 csoport mintegy 10%-os javulása a túlélés tekintetében. A közepes malignitású betegségek esetén a recidívák elôfordulása mind a két kezelési protokollban magas. Az ALL-BFM 95-ös protokollban, a közepes malignitású betegek fenntartó kezelésénél alkalmazott randomizálás eredményérôl az eltelt rövid idô miatt még nem lehet érdemben nyilatkozni. Mindazonáltal a hazai betegek esetében a túlélési és halálozási eredményeink jónak tekinthetôk (3. táblázat). Jelenlegi túlélési eredményeink mintegy 10%-kal maradnak el a nyugat-európai átlagtól, aminek oka meghatározóan a korai elhalálozások magas száma, amely 8-9% között van a nyugateurópai 1–2%-kal szemben (7). A korai elhalálozások magas száma több okra vezethetô vissza, mint a környezeti tényezôk, illetve az, hogy a betegek késôn kerülnek diagnózisra, vagy megfelelô kórházi osztályra. Amennyiben ezen javítani tudnánk, úgy túlélési eredményeink csak néhány százalékkal maradnának el a nyugat-európai átlagtól. A gyermekkori akut limfoblasztos leukémia gyógyíthatóságának további javulása azonban csak a diagnosztikus eszközök kiszélesítésétôl (a molekuláris technológiák szélesebb körû igénybevételétôl) és a terápiarezisztens, nagy rizikójú betegségcsoport kezelési módjának további fejlesztésétôl remélhetô.

ALL-BFM 95

3.

4. 5.

6.

7. 8.

9.

10.

11.

12. 13. 14.

Apjok E, Koós R, Borsi J, Schuler D, és a Gyermekleukémia Terápiás Munkacsoport. Leukémiás megbetegedések elôfordulása és jellemzô statisztikai sajátosságai a 018 éves korosztályban Magyarországon, az 1988 és 1992 közötti 5 éves periódusban. Népegészségügy 75:143-146, 1994 Arico M, Basso G, Mandelli F, et al. Good steroid response in vivo predicts a favorable outcome in children with T-cell acute lymphoblastic leukemia. Cancer 75:1684-1693, 1995 Berg H, van den Vet R, Ouden E, et al. Significance of lymphoblasts in cerebrospinal fluid in newly diagnosed pediatric acute lymphoblastic malignancies with bone marrow involvement: Possible benefit of dexamethasone. Med Pediatr Oncol 25:22-27, 1995 Gaynon PS, Lustig RH. The use of glucocorticoids in acute lymphoblastic leukemia of childhood. J Pediatr Hemato-Oncol 17:1-12, 1995 Gilchrist GS, Tubergen DG, Sather HN, et al. Low numbers of CSF blasts at diagnosis do not predict for the development of CNS leukaemia in children with intermediate-risk acute lymphoblastic leukaemia. J Clin Oncol 12:2594-2600, 1994 Land VJ, Shuster LL, Crist WM, et al. Comparison of two schedules of intermediate-dose methotrexate and cytarabine consolidation therapy for childhood B-precursor cell acute lymphoblastic leukaemia: A Pediatric Oncology Group Study. J Clin Oncol 12:1939-1945, 1994 Protocols and Committees Progress Reports of the 11th Annual Meeting of the International BFM Study Group, Groningen, The Netherlands, 2000 Ratei R, Sperling C, Karawajew L, et al. Immunophenotype and clinical characteristics of CD45-negative and CD45-positive childhood acute lymphoblastic leukaemia. Ann Hematol 77:107-114, 1998 Rosso P, Terracini B, Fears TR, et al. Second malignant tumors after elective end of therapy for first cancer in childhood: a multicenter study in Italy. Int J Cancer 59:451-456, 1994 Schott G, Sperling C, Schrappe M, et al. Immunophenotypic and clinical features of T-cell receptor (TCR) gamma/delta+ T lineage acute lymphoblastic leukaemia. Br J Haematol 101: 753-755, 1998 Schrappe M, Reiter A, Ludwig WD, et al. Improved outcome in childhood acute lymphobastic leukemia despite reduced use of anthracyclines and cranial radiotherapy: result of trial ALL-BFM 90. GermanAustrian-Swiss ALL-BFM – Study Group. Blood 95:33103322, 2000 Schuler D, és a Magyar Gyermekonkológiai Munkacsoport. A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat három éve (1994-1997). Gyermekgyógyászat 2:163-170, 1999 Schuler D. A magyar gyermekonkológia helyzete, eredményei és nemzetközi kapcsolatai. Magyar Onkológia 11:165-172, 1994 Tubergen DG, Cullen JW, Boyett JM, et al. Blasts in CSF with a normal cell count does not justify alteration of therapy for acute lymphoblastic leukemia in remission: A Childrens Cancer Group Study. J Clin Oncol 12:273278, 1994

Magyar Onkológia 44. évfolyam 4. szám 2000

259