A Debreceni Egyetem Élettani Intézete
1918-tól Élettani Intézet 1934-től Élettani és Általános Kórtani Intézet 1948-tól Élettani Intézet 1918
Vészi Gyula
ny.r. tanár, igazgató
1918–1930
Verzár Frigyes
egyetemi tanár, igazgató (1918)
1930–1932
Belák Sándor
egyetemi tanár, h. igazgató
1932–1963
Went István
egyetemi tanár, igazgató
1963–1991
Varga Emil
egyetemi docens, tanszékvezető egyetemi tanár, tanszékvezető (1966)
1991–2005
Kovács László
egyetemi tanár, tanszékvezető
2005–
Csernoch László
egyetemi tanár, intézetvezető
Az Élettani Intézet első vezetője Vészi Gyula egyetemi tanár volt. Kinevezése után, munkája kezdetén 1918 őszén influenzajárvány áldozata lett. Az Élettani Intézet vezetésére ekkor Verzár Frigyest kérték fel, akit Vészi Gyulával egy időben az Általános Kórtani Intézet vezetőjévé neveztek ki. Verzár professzor mint az Általános Kórtani Intézet vezetője, gyakorlatilag a két intézetet együtt vezette, s ily módon jött létre egy kettős tanszék, amely 1947-ig működött. Verzár professzor 1931-ben a bázeli egyetem élettani katedrájára nyert kinevezést. Utóda a debreceni Élettani és Általános Kórtani Intézet élén 1932ben Went István Az intézet kettős tanszékként működött tovább, és az élettanon kívül még három másik kollégium (kórélettan, biokémia és mikrobiológia) oktatását is biztosította. Az intézet főbb kutatási területe a szintetikus antigének, elsősorban a hisztaminazofehérje kutatása volt. A kikísérletezett Antallerg elnevezésű új készítmény jó terápiás hatásúnak bizonyult különböző allergiás eredetű megbetegedésekben.
A negyvenes évek végén Went professzor és keringésélettani kutatócsoportjának legfontosabb eredménye a keringésszabályozás egyik fontos mechanizmusának – a humorális ellenregulációnak – felderítése volt. 1951-ig az intézet feladata volt a biokémia elméleti és gyakorlati oktatása is. 1963-ban Went professzor elhunyta után, Varga Emilt nevezték ki az intézet vezetőjévé, tanszékvezető egyetemi tanárrá. Az intézetben egy Mikroelektrofiziológiai Laboratóriumot, valamint transzportkutatásra alkalmas Izotóplaboratóriumot alakítottak ki. Megállapították, hogy a miozin kolineszteráz aktivitása az ontogenesis korai szakában és a filogenetikai fejlődés alacsonyabb lépcsőjén magas, a H-meromiozin frakció adenozin-trifoszfatáz aktivitása arányosan alacsonyabb. Bebizonyították, hogy a különböző funkciójú vázizmok kontraktilis fehérjéi különböző struktúrájúak. A 60-as évek második felében az izomkutatás vált az intézet fő témájává. Kövér András elsősorban a szarkoplazmatikus retikulum Ca-felvételét és a reticuláris membrán enzimatikus és fiziko-kémiai sajátságait tanulmányozta. Önálló munkacsoportot alakított ki Kovács Tibor is, aki elsősorban a vázizmok kationtranszportját vizsgálta. Kovács Tibort 1981-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Az 1970-es években Kovács László munkacsoportjával a vázizmok elektromechanikai kapcsolatának mechanizmusát vizsgálta. Izomroston mérték a membránon belüli töltésmozgást és az intracelluláris kalcium koncentráció változásait. Tanulmányozták az elekromechanikai kapcsolatok kinetikai sajátságait, kölcsönhatásait és farmakológiai jellemzőit. Varga professzor nyugdíjba vonulását követően az intézet igazgatói teendőinek ellátására Kovács László egyetemi tanár kapott megbízást. A kutatómunka középpontjába a membránon keresztüli jelátviteli mechanizmusok tanulmányozása került. 1995-ben Szűcs Géza vezetésével Neurofiziológiai Laboratórium jött létre, vékony agyszeleteken és izolált neuronokon elektrofiziológiai mérések kivitelezésére. 2001-ben alakult meg a Fogorvosi Élettani és Gyógyszertani Nem Önálló Tanszék, vezetője Nánási Péter (életrajz) egyetemi tanár. 1998-2007 között az MTA támogatásával működött az intézetben az MTA-DE Sejtélettani Kutatócsoport, vezetője Kovács László akadémikus volt. 2005-től az intézet igazgatója Csernoch László egyetemi tanár. A klinikai orvostudomány fejlesztése érdekében a centrum intézetei és klinikái
kialakították a Molekuláris Medicina Kutatóközpontot (MMKK). Ebben a programban az Élettani Intézet három témakör művelésével vett részt, melyhez az MTA-DE Sejtélettani Kutatócsoport is csatlakozott. Az Élettani Intézet munkatársai oktatási tevékenysége az Orvosi Élettan és a Humánélettan tárgyakat magas óraszámban oktatják az Általános Orvosi, a Fogorvostudományi és Gyógyszerésztudományi Karokon, magyar és angol nyelven. Az intézet részt vállal az integrált Neurobiológia tantárgy oktatásában is. Számos kurzust tart a Természettudományi, a Népegészségügyi és az Egészségügyi Karok BSc és MSc képzési programjaiban is. A graduális képzés mellett jelentős volumenben zajlik a doktoranduszok képzése. Megnövekedett oktatási feladatok ellátásához az Élettani Intézet tetőterében kialakított két új szemináriumi terem és a korszerűen felszerelt számítógépes helyiség nyújt segítséget. Az Élettani Intézet kutatómunkája öt munkacsoport tevékenységéből tevődik össze. A kalciumhomeosztázis munkacsoport vezetője Csernoch László) egyetemi tanár. A munkacsoport ingerlékeny, elsősorban izomsejtek, és nem-ingerlékeny sejtek intracelluláris kalciumhomeosztázisát tanulmányozza, vizsgálva annak a proliferációban, differenciálódásban és más alapvető sejtfolyamatban betöltött szerepét. Figyelmet fordítanak a kalciumhomeosztázis zavarait kísérő
elváltozások
szerepének
tisztázására.
A
kalciumkoncentráció
szubcelluláris
megoszlásának nyomon követését nagy idő- és térbeli felbontással rendelkező lézer pásztázó konfokális mikroszkópia és fluoreszcens optikai módszerek kombinálása teszi lehetővé. A munka feltételeit az EU által támogatott Research Training Network, valamint számos hazai tudományos támogatás (OTKA, ETT) teremti meg. A sejt- és molekuláris élettani munkacsoport vezetője Bíró Tamás egyetemi docens. A csoport különféle sejtfelszíni molekulák (ioncsatornák, metabotróp receptorok) és intracelluláris szignalizációs rendszerek (kinázok, másodlagos hírvivők) szerepét vizsgálja a humán bőrsejtek növekedésének szabályozásában. A tudományos munka feltételeit számos elnyert kutatási támogatás, valamint hazai és nemzetközi akadémiai és ipari partnerekkel való sikeres együttműködés biztosította. A szívelektrofiziológiai munkacsoport vezetője Nánási Péter egyetemi tanár, munkatársai Bányász Tamás és Magyar János egyetemi docensek. Vizsgálataikat állati és egészséges humán szívizomból
izolált
kamrai
szívizomsejteken
végzik
konvencionális
mikroelektróda
hagyományos voltage-clamp, valamint akciós potenciál clamp technika segítségével. Vizsgálják a szívműködés frekvencia-függő sajátosságait, ezen belül a kamrai repolarizáció, valamint az elektromos restitúció mechanizmusát, illetve a kalcium-függő ionáramok ezekben játszott szerepét. Munkájukat számos hazai támogatás, valamint kétoldalú nemzetközi grant tette lehetővé. Az idegélettani munkacsoport vezetői Rusznák Zoltán egyetemi docens és Szűcs Géza egyetemi tanár. A hallópálya perifériás elemeinek, a ganglion spirale és a nucleus cochlearis neuronjainak sajátságait tanulmányozzák elektrofiziológiai, immunkémiai és molekuláris biológiai módszerekkel. A cél annak megismerése, hogyan megy végbe a hanginger különféle paramétereinek kódolása és dekódolása a hallópálya kezdeti szakaszán. A munkacsoport együttműködik külföldi laboratóriumokkal. A Sejtélettani Kutatócsoport (Kovács László egyetemi tanár és Jóna István tudományos tanácsadó) tevékenységét részben a MMKK keretében végzi. A csoport az intracelluláris kalcium koncentrációjának szabályozásában szerepet játszó SR kalcium csatorna és SR kalcium pumpa működését és modulációját vizsgálja egészséges és izombetegségekben szenvedő állatok váz- és szívizom sejtjein. Az izolált molekulák vizsgálata fluoreszcenciás, stop-flow, radiolabel és bilayer technikával történik. A csoport vizsgálja a mesterséges membránba beépített egyetlen csatornamolekula (RyR) modulációját és farmakológiáját. A tanulmányozott farmakonok között van potenciális szívgyógyszer, immunszupresszáns, illetve skorpiótoxin és lokálanasztetikum is. A munka számos nemzetközi kollaboráció kialakításával, hazai és külföldi grantok felhasználásával kerül kivitelezésre. Az Élettani Intézet tudományos tevékenysége számos hazai és nemzetközi konferencia megszervezését is magában foglalja. 2000-ben Budapesten került megrendezésre a brit Physiological Society és a Magyar Élettani Társaság közös kongresszusa. 2000-ben az Élettani Intézet szervezte a 30. Membrántranszport Konferenciát Sümegen. 2004-ben az intézet munkatársai szervezték a Magyar Élettani Társaság 68. Vándorgyűlését, majd 2006 szeptemberében a European Muscle Research Conference-t. Az Élettani Intézet munkatársainak tevékenységét jelzik a szakmai elismerések és egyetemi megbízások. Nánási Péter és Csernoch László egyetemi tanári, Jóna István tudományos tanácsadói kinevezést kapott. Kovács Lászlót 2004-ben az MTA rendes tagjává,
valamint az Academia Europaea tagjává választották, majd 2008-ban Széchenyi Díjban részesült. Kovács László 2001-2004 között a Debreceni Egyetem tudományos rektor-helyettese, Csernoch László 2004-2007-ig az Általános Orvostudományi Kar általános dékán-helyettese, majd 2007től dékánja.
Szerk.: Petrovics Alica – Kapusz Nándor
Forrás: Kapusz Nándor – Petrovics Alica – Vásárhelyi Ferencné: Kilencvenéves a debreceni orvosképzés. 3. átdolgozott kiadás (Debrecen, 2008)
