A csend teremtő ereje Az Úrjövet, vagyis az advent időszaka arra szolgál, hogy felkészüljünk a gyermekként közénk érkező Isten Fiát a szívünkbe fogadni. A készület elsősorban belül zajlik és nem kívül. Az ember belső, lelki munkájához csendre van szükség. Karácsonyra készülve a legnagyobb kísértés az állandó aktivitás és sok külső zaj, ami szétszórttá, felületessé és ingerlékennyé tesz bennünket. Éppen ezért a Szentlélek adventkor a csendre hív meg minket. Az első lépés talán zajos eszközeink (tévé, számítógép, zenelejátszó, tablet, telefon) gyakori kikapcsolása. Aztán megpróbálhatunk figyelni szeretteinkre, barátainkra: hagyjuk, hogy ők beszéljenek, ne vágjunk a szavukba, hagyjuk őket szóhoz jutni, mi inkább csak hallgassunk, legyünk jelen. Igyekezzünk teret adni a családunknak is, hogy összegyűljenek és
csak egymásra figyelve, a világ zajával nem törődve megtapasztalhassák a kölcsönös szeretetben Jézus közelségét. Természetesen az imádság a lélek csendjének legkiválóbb helye. Ilyenkor különösen jó olvasni az Ő Igéjét. Talán Isten is azt kéri tőlünk leginkább, hogy hallgassuk Őt, figyeljünk rá. A roráte szentmisék homálya is abban segít, hogy az Eucharisztia titkát mélyebben átéljük és befogadjuk. Olyan szép tapasztalat a kora reggeli szentáldozásra készülni és az áldozás után a szívünkben élő Jézusra figyelve, az Ő csendjébe belesimulva élni végig a napunkat. Az Isten utáni vágy kialakul bennünk, ha mindennap keresni fogjuk a csöndet. S akkor a szívünk egészen biztosan megtelik a születő Gyermek Jézus örömével és szeretetével. Tamás atya
Zarándoklat vagy vallási turizmus? Már évszázadok óta járnak az emberek szent helyekre, mert valamilyen bűn súlyától szeretnének megszabadulni, vagy kéréssel fordulnak Istenhez, melyet zarándoklattal erősítenek meg, azt remélve, hogy egy-egy szent hely kisugárzása miatt imáik, kéréseik meghallgatásra találnak. Hogy ki milyen kéréssel, szándékkal indult el október 14-én a tihanyi, zirci zarándoklatra, Isten és ember titka. Az biztos, hogy egy nagyobb buszt kellett kérni, hogy mindenki felférjen.
A zarándokút társas esemény is, hiszen az út során többet tudunk beszélgetni egymással, mert valljuk be, hétköznap illetve a mise után erre nem sok lehetőség van. Pedig nagy szükség van ezekre a beszélgetésekre is. Bizonyára ezt érezte Tamás atya is, amikor induláskor elmélkedésre XXIII. János pápa imáját olvasta fel: „Mindenkit úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám”, és arra buzdított minket, hogy ne csak azokkal beszélgessünk, akikkel szoktunk, hanem legalább egy olyannal is, akiket alig, vagy egyáltalán nem is ismerünk. Erre akadt is lehetőségünk, hiszen nem csak a monori, hanem a monorierdői, vasadi közösségekből is jöttek szép számmal.
A Tihanyi Bencés Apátságot I. András király alapította 1055ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére a Balatonba nyúló félszigeten. A monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. A kilenc fős közösséget Korzenszky Richárd perjel vezeti. „Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!” Ezzel a mondattal kezdte az elmélkedést Kiss Domonkos OSB szent Benedek rendi szerzetes az apátság kápolnájában tartott szentmise után. Mi a boldogság? Csak az anyagi javakban való bővelkedés? – tette fel a kérdést. Korunk azt sugallja, hogy az egyénnek joga van a mindenáron való boldogság megszerzéséhez, amihez anyagi javakon át vezet az út. Pedig a szellemi, lelki tényezők elhanyagolása boldogtalanság forrása, mert gyökértelenné, manipulálhatóvá, gyengévé tesz minket. Aki Istenhez tartozik, az nincs kitéve a vak végzetnek. A harmadik évezred nagy kihívása az Európai Unióhoz való csatlakozás, a gazdasági válság. A kilábalás erkölcsi felemelkedést kíván, ehhez elengedhetetlen a családok megerősítése. Sajnos,
a család nem értékközvetítő. A nevelést áthárítja az iskolára, nincsenek értékek, amit átadnának. Egy családban a gyerekeknek apára, anyára van szükségük, arra, hogy érezzék, a szülők szeretik egymást. Ez adja a legnagyobb biztonságot. A gyerekeket ajándékba kapjuk az őket teremtő Istentől. Ne mérgezzük őket a tévével, számítógépes játékokkal. Nekik a szülők szeretetére, figyelmére, idejére van szükségük, ez lemondással jár. Nincs okunk túlzott derűlátásra – állapította meg. Pál apostol figyelmeztetése időszerű: Vizsgáljunk meg mindent, s ami jó, azt tartsuk meg. A nap további részében az apátsági templomot, múzeumot néztük meg, élveztük a sétát, a beszélgetést a napsütésben, s gyönyörködtünk a panorámában, majd továbbindultunk Zirc felé. Míg a bencések hegytetőre építkeztek, addig a ciszterci szerzetesek a völgybe. A Bakony lejtőin leereszkedve értünk Zircre, ahol az akkor még sűrű erdők közepén alapította III. Béla király (1182) az apátságot. Az első szerzetesek is Franciaországból érkeztek. A templomot a rend előírásai szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. A ciszterciek nagy szerepet vállaltak az oktatásban. A Monostor ad helyet még a Reguly Antal Műemlék Könyvtárnak és a
Bakonyi Természettudományi Múzeumnak is. A templomot és a kolostor legnagyobb látványosságát, a könyvtárt - amelyben 60 ezer nagy értékű könyv van -, idegenvezető segítségével ismertük meg. Amikor őseink alapították ezeket a monostorokat egyértelmű céljuk volt Isten dicsőségét hirdetni, az embereket segíteni. Ma első látásra turisztikai látványossággá váltak, hiszen turisták ezrei látogatják ezeket az épületeket. Jól szervezett bemutatók segítik a hely jobb megismerését. Tihanyban külön épületben láthattuk a város, az apátság történelmét, mindkét helyen idegenvezetők vezettek végig a templomon és a múzeumon. Hangversenyeket, kiállításokat is szerveznek. Ez a felszín. A mélyben Isten szolgái, a szerzetesek végzik mindennapi imádságaikat, lelkigyakorlatokat tartanak, a környék lakóinak lelki életét szervezik. Mi vonzza az embereket a zarándoklatra? Nem a hely látnivalói. Hiszen többen közülünk már számtalanszor voltak Tihanyban, Zircen. Isten hív bennünket, lelki megújulásra, imára, közösséget teremteni. Nem tudhatjuk, kit, min keresztül szólít meg Isten. Kit a szép táj, kit a templom kisugárzása, kit a szerzetesek élete, kit az, hogy jó a közösséggel együtt lenni. /H. M./
Boldoggá avatják Brenner Jánost
Ferenc pápa november 9-án aláírta a dekrétumot, melyekben két vértanúság, valamint hat Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel. A két vértanú közül az egyik a magyar Brenner János rábakethelyi káplán. Székely János szombathelyi megyéspüspök megerősítette, valószínűleg jövő nyáron Szombathelyen kerülhet majd sor a boldoggá avatásra. „Brenner János Szombathelyen született a káplán mellett, és úgy döntött, továbbra 1931. december 27-én, háromgyermekes is Rábakethelyen marad. Az egyházügyi család második fiúgyermekeként. Gimnázi- megbízott erre azt mondta: „Jó, akkor lássák umi tanulmányait Zircen fejezte be oblátus- a következményeit!” ként, és 1950-ben jelentkezett novíciusnak 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjea ciszterci rendbe. A szerzetesrendek elleni len éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember támadás azonban Zircet sem kímélte. Bren- zörgetett be a plébániára azzal a kéréssel, ner János így a budapesti Hittudományi Aka- hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátdémia világi hallgatója lett két szemeszteren ni a szentségekkel. Brenner János nyakába át, miközben titokban végezte novíciusi évét. akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az 1951-ben tette le első fogadalmát. Miután a Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombrendi vezetés már látta, hogy a kommunista tetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúdiktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy ton elindult Zsida felé. Útközben többször próbálták biztosítani a növendékek jövő- megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a jét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei feltételezett beteg háza közelében kapták el. szemináriumokba. Így került Brenner János Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner 1951-ben a Szombathelyi Egyházmegye János komolyan veszi hivatását. Ezért várkispapjai közé. 1952-ben átvették a győri ták a megadott címen. És ott, nyakában az papneveldébe. 1955. június 19-én a szom- Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással bathelyi székesegyházban szentelték pappá. megölték. A reverendához tartozó fehér papi Rábakethelyen lett káplán. galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, körvonala is kirajzolódott rajta. Nemcsak hogy a káplán fiatalokkal is foglalkozott. megölni akarták, hanem meggyalázni is. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen Keresve a gyilkosság okát több vádat is felkomoly munkát végzett körükben, nemcsak hoztak a fiatal lelkipásztor ellen a nyomozás hittanórát tartott számukra, hanem játszott során – féltékenység, embercsempészet –, és sportolt is velük. Az állami egyházügyi amit rábizonyíthatnának, de nem találtak senmegbízott el akarta helyeztetni az ifjú papot. kit, aki rosszat mondott volna róla. A nyomoMiután ezt a püspök Brenner János tudo- zás végén valaki megjegyezte: „Lefolytatták mására hozta, ő csak ennyit szólt: „Nem Brenner János szenttéavatási perét!” félek, szívesen maradok.” A püspök kiállt Forrás: Magyar Kurír
Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna! Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe! Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő! Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban! Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által! Ámen.
Kertész Eszter: Mária Belőlem nőtt drága gyermek, az angyalok énekelnek. Az éj csupa fény, Rozzant ajtó megcsikordul, nyers férfiak könnye csordul, Tudom, nem vagy az enyém. Tied vagyok, mindenestül. Ajtó, amelyen keresztül Megérkeztél, Jézusom. Elcsigázva, meggyötörve, anyaölből anyaföldbe. Nem vagy enyém, jól tudom. Nincs több ilyen földi anya, Kit gyermeke megváltana. Én Istenem, milyen ár. Lelkemben a kard már forog, Míg beszélnek a pásztorok, Egész világ téged vár.
Kertész Esztert: Az angyalok
A világ végén kicsi pajta, jászol. Ó, Fiúisten, ide érkezel meg. Szolgahad nem vár, ökör és szamár néz, álmodat őrzi. Még szavad sincsen, anyaölbe vágyol, gyenge a vállad, ki cipelje terhed? Oly nagy éhséged, hogy ökölbe zárja tíz kicsi ujjad. Betlehemben most csecsemők riadnak, tágra nyílt szemmel a sötétbe néznek. Még csak ők látják az eget kinyílni mennyei fénnyel.
Hitvallás, tanúságtétel és evangelizáció Szeptember 16-án, szombaton újra ünnepi díszbe öltözött templomunk Kruchió László testvérünk jóvoltából. Már a kreatív virágdíszek, s főképp a szószékre felfüggesztett, ég felé törő, ihletett alkotása láthatóvá, átélhetővé tette a nyitott szemű és szívű látogató számára az est mottójául választott Weöres Sándor idézet igazságát: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A tartalom is ehhez illeszkedett: immár hagyományos módon, művészi produkciók egész sora színesítette a nyitott templomok éjszakáját.
A bennünk lévő lelkiség, a lelki értelemben fölfelé törekvés tud csak kiemelni, fölemelni a hétköznapi szürkeségből, a mindennapok gúzsba kötő feladataiból. „Az én házam imádságnak háza – mondja az Úr. Benne mindaz, ki kér: kapni fog, ki keres: talál, s a zörgetőnek ajtót nyitnak.” A zsoltáros szavát, mely az épített templom legfőbb szerepét jelöli ki a benne, általa lelki menedékre vágyók számára, falak nélkülivé, végtelenné tágítja a Szentírás üzenete: „Testetek a Szentlélek temploma.” Tamás atya így fogalmazta meg mindezt
megnyitó köszöntő gondolataiban: „A templomnak az a dolga, hogy az embereket fölfelé vigye. Sok minden van, ami lehúz bennünket, ám a ma este segíthet, hogy megnyíljon az ég a szépen, a harmónián, a zenén, éneken, versen, mesén és sok minden máson keresztül.”
Ezt követően az irodalmi pályázatok eredményhirdetése, majd azok bemutatása következett. Mocsári Julcsi bájos meséjében a Szentháromság-oltár Szentlelket szimbolizáló galambja, Fényes, hajnalban kiröppen a templomból, ismerkedni próbál a templomtetőn tollászkodó valódi galambokkal, ám azok kinézik maguk közül. Segítségére
siet a főoltárkép egyik angyalkája, Pelyhes, s mire kezdődik a szentmise, mindketten visszatérnek a helyükre.
A második pályázat csapatmunkának is mondható: Gál Fanni és Lili, Kovács Eszter és Anna, valamint Kruchió Kamilla közös meséjéből megismerhetjük az igazi keresztény közösség megtartó, pozitív erejét, s bemutatkoznak templomunk szentjei – még az orgona is. A harmadik pályázatban templomunk maga elmeséli – Csontos Judit és Erdély Fanni által –, hogyan lett egyszerű kőhalomból generációk számára olyan hellyé, ahol „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért.” (Fil, 3, 13-14)
Az irodalmi pályázatok mellett a rajz, grafika, festmény is képviselte a művészetben megjelent tehetség mellett azt a mélyről fakadó, őszinte hitet, mely ezekből az alkotásokból árad, főként Rajki Dávid és Tönköly Dorina munkáiból. Egykori káplánunk, Hefler Gábor atya, akivel az idei templombúcsúnkkor is találkozhattunk, fafaragványaival örvendeztette meg közösségünket. A tövissel koronázott, szenvedő Jézus arca mellé – a keresztút 14 stációja mintájára – megörökítette a Feltámadott útját 14 képben, a húsvét és pünkösd
közötti 50 nap eseményeit, találkozásait. A szakrális sorozat mellé jeles magyarjainkat is megmintázta, így ezen az estén velünk
volt Szent István királyunkon kívül Mátyás király, Széchenyi, Kossuth, Bartók és Kodály, de még Szent-Györgyi Albert is. A már hagyományosnak mondható zenésirodalmi műsorban templomunk közösségének tagjai mellett vendégeket is köszönthettünk, akik örömmel vállalták ezt a nemes szolgálatot, hiszen minden alkotó tevékenység, minden művészi igénnyel előadott vers, gondolat, zene valójában az istendicséret sajátságos formája: Teremtőnk végtelen gazdagságának láthatóvá, hallhatóvá, megélhetővé vált megnyilvánulása. Ezért ez az este, a nyitott templomok éjszakája egy különleges hitvallás, tanúságtétel és evangelizáció is egyben: az Örömhír missziója. Ennek közvetítői voltak: Vladár Éva, Zsófi, Katinka, Szalai László, Hegyi Fanni, Takács Etelka és Géza, Topál Fanni, Csontos Judit, Erdély Fanni és e sorok írója. Az estet művész vendégeink – Megyesi Schwartz Lúcia, Mocsári Károly, Mocsári Emma, Edőcs Tamás, Léder Orsolya – meghitt hangulatú koncertjét követően lampionos szeretetvendégség zárta. Bukai Tibor
Fényes megismerkedik a templom tetején ülő galambokkal, és Pelyhes megmozgatja a szárnyait Hajnalodott. A monori katolikus templom tetejére néhány galamb szállt le. Volt köztük barna, szürke, fehér. Nem voltak valami különlegesek. Csak pletykálni és röhögcsélni tudtak ott a templom tetején. Minden egyes nap odamentek, és ki-ki mondta a magáét. A templomból ragyogó szemével mégis vágyakozva nézett rájuk Fényes, a festett galamb, miközben fénylő tollaival megvilágította a festményen lévő két alak, Jézus és Isten felnyújtott kezét. Szívesen kirepült volna közéjük, hogy együtt szállhasson velük a város felett és együtt üljön velük a templom tetején… De tudta, hogy nem szabad elhagynia a festményt, mert akkor nagy káosz lenne. Még sok idő van a miséig. És úgysem figyel senki, gondolta. Megrebegtette tollait, majd kecses mozdulatokkal kilibbent a festményből. A helyén madár alakú sötét folt maradt. Körberepült a teremben, jól megnézett mindent, a két angyalkát Mária oldaláról, a bolygót a festményről, amiből kirepült, a zöld és aranyszínű szószéket és a gyönyörű, színes ablakokat. Mély lélegzetet vett, majd könnyedén átsiklott a templom falán. Mire kinyitotta a szemét, tollait a frissítő, hajnali szellő borzolta, és ragyogása szinte elveszett a felkelő nap fényében. Átlagos galambnak látszott kívülről, de azért belül sokkal több volt. Izgatottan repült közelebb a nevetgélő, turbékoló társasághoz, és csöndben leereszkedett melléjük a tetőre. – Jó reggelt! – köszönt halkan, mire a ga-
lambok mind feléje fordultak. Egy barna tollú, fekete szemű termetes egyed ocsúdott fel először az ámulatból. Gúnyos hangon szólalt meg: – Te nem vagy közülünk való – mondta és lenézően bámult a többieket szépségével lenyűgöző Fényesre. A gyönyörű madár kissé megszeppent, de aztán rögtön vidámabb lett, mert eszébe jutott, hogy akivel beszélget, igaz, nem túl kedves, de azért mégiscsak galamb. – Fényes vagyok. A templomból érkeztem. Titeket hogy hívnak? – kérdezte. Úgy tűnt, egyik madárnak sem akaródzik megszólalnia, de végül a legkisebb, egy fehér, szinte még fióka korú galamb bemutatta a csapatot. Pelyhes és Bolyhos, a Máriát égbe emelő két angyalka közül Pelyhes, a bal oldali angyalka idegesen kémlelt körbe a templomban, mert észrevette, hogy Fényes, a templom galambja eltűnt helyéről. Halkan megrebegtette pihés szárnyait, és megpróbált zajcsapás nélkül kilibegni a templomból. Amint kiért, leszállt a földre, mert szárnyacskáit rég nem használta, és úgy érezte, túlságosan elgémberedtek a folyamatos repkedéshez. A festményen nem kellett erőlködnie, sőt még mozdulnia sem ahhoz, hogy a levegőben maradjon. A hideg betonon nem volt jó érzés járnia, de amint a plébániaudvar harmatos füvére lépett, egy fokkal nyugodtabb lett. – Szóval Fényes – mondta egy szürke foltos
galamb –, minek jöttél ide? – kérdezte. – Ja, nincs is szükségünk rád – mondta a barna tollú. Fényes kezdett kicsit elkeseredni, de azért próbált beszélgetni az undok madarakkal. Pelyhes felszaladt a csúszda lépcsőjén, és jól körülnézett, hátha meglátja valahol az elkószált madarat. Mivel sehol nem látta, lecsúszott, és a kapu felé vette az irányt. Kiért az utcára. A templomot figyelte, amikor galambturbékolás ütötte meg a fülét. Odakapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta, és rögvest észrevette a tetőn gubbasztó társaságban Fényest. Verdesett egyet-kettőt, majd fölemelkedett. Amikor már elég közel volt, megkapaszkodott a tető peremén és feltornászta magát a madarak mellé. Miután kifújta magát, így szólt: – Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek.
Mindjárt kezdődik a mise. Nem látod, hogy már majdnem a templomnál járnak ministrálni és máriáslánykodni készülő gyerekek? Gyorsan, vissza a festményedre! – azzal szárnyon ragadta a madarat, és sebtében visszavonszolta a plébániaudvarra. – Pelyhes! – Fényes csak most ocsúdott fel, és hálásan nézett az angyalkára. – Köszönöm – mondta – Ők olyan undokok voltak… –Gyerünk! – mondta Pelyhes, és berepült a templomba. Fényes utána. Sebtében elfoglalták helyüket, ki-ki a saját festményén, és mire kifújták magukat, már be is lépett a templomba az első ember. Ha te is eljössz a misére és nagyon figyelsz, biztosan látod, hogy Pelyhes rád mosolyog, vagy Fényes rád kacsint. Mocsári Júlia
Turner Ferenc Alapítvány beszámolója Örömünkre szolgál tájékoztatni a híveket, hogy az idei év adó 1% felajánlásokból és az év során kapott adományokból sikeresen tudtuk támogatni egyházközségünk tanuló fiataljait. Továbbá felhívjuk figyelmüket, hogy az alapítvány 2018-ban is jogosult az adó 1 %-ok fogadására. A felajánlásokat a szokott módon az alapítvány irodájában ( Cserkészházban), vagy a 11742056-20053732-es számlaszámon tudjuk fogadni.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki támogatta bármilyen formában a Turner Ferenc Alapítvány 2017-es munkáját és ez által egyházközségünk fiataljait! Áldott Karácsonyt és
Boldog Új Évet Kívánunk!
Az advent igazi ajándéka Akkor kezdünk el valóban imádkozni, amikor ráébredünk arra, hogy valami hiányzik az életünkből: a tökéletesség, a beteljesedés – Isten. Magunktól azt sem tudjuk, hogyan kell, bár a lélek kimondhatatlan sóhajtozásokkal imádkozik bennünk. Az imát, az én imámat, amikor felismertem, először megtanultam, majd gyakoroltam és próbáltam tökéletesíteni, aztán rácsodálkoztam, mintha először hallanám; később tapasztalattal, tartalommal újraformáltam, újrafogalmaztam, ma is. Tulajdonképpen élni próbálom, lehetőleg olyan természetességgel, ahogyan lélegzek. Hogyan váltható életre az ima, hogyan lesz ez szavam, mosolyom, cselekedetem; mit jelent a mindennapokban? Talán, a tudatossággal kezdődik. Jó Isten jelenlétébe helyezkedve este visszatekinteni a napra, jó újra legombolyítani, elidőzni mindannál, ami szép és jó volt benne – felismerni az Ő jelenlétét; aztán világosságot és bátorságot kérve meglátni, belátni és jóvátenni a botlást, a vétket. Jó újra és újra tudatosítani mindazt az áldást, ami körülvesz bennünket, megköszönni a szeretteinket, a hozzánk tartozókat; számbavételükkor túllépni a ház kapuján, tudni, hogy ennél jóval tágabb a kör. Napközben időnként megállni és csak szemlélni, rácsodálkozni a teremtett világra. Észrevenni a másik töröttségét, nem ítélkezni; érteni, hogy velem is megtörténhet, érteni, hogy az a másik is Isten gyermeke. Megállni, elcsendesedni, majd újrakezde-
10
ni, élni: imádkozni. Mert reggeltől estig a Jóisten jelenlétében élünk, akkor is, ha nem gondolunk rá. Mennyivel szebb tudatában lenni, hogy odafordulhatunk hozzá, kérhetjük támogatását, hálát adhatunk neki. Ha nincs egyetlen mozdulat, szó, amelyet nem az ő irányítása vezet, amely nem a vele való párbeszéd gyümölcse. Nem nehéz erőfeszítésekkel járó feladat ez. Az apró fohászok, hálaadások Istenhez röpítik a lelket. Az advent egészen különleges idő, melynek kedves ajándéka a hajnali angyalmise. A reggeleink mindig sietősek és zajosak, de most jó megállni, elcsendesedni, itt lenni. A gyertyák fényében szemlélni és befogadni a most valóságát, miközben várakozunk. Várakozunk a csodára, amely egyre közeleg. Azért jön, hogy lelkünkben világosságot gyújtson, hogy fényével jelen legyen számunkra. Imáinkban, találkozásainkban és egész életünkkel mi is próbálunk jelenvalóvá lenni az Ő számára. Ebben segít a vele való találkozás a szentáldozásban, amely a békét és az életadó örömöt tartja fenn és táplálja bennünk. E találkozásokat kincsként őrizzük azért, hogy másokkal is megoszthassuk. Ő pedig velünk marad és tovább vezet, amíg hitünk egészen a személyes tulajdonunkká lesz, és azzá válhatunk, akivé meghívást kaptunk, hogy legyünk. Így az életünk lassan valóban imádsággá változik. Sebestyén Erna
„Megnyitott” a béke iskolája a Tabánban élő gyerekekkel
Pesten, a kilencedik kerületben már elég sok gyereket ismerünk, barátaink hetente találkoznak velük. Pécsi barátaink intézetben élő gyerekeket látogatnak. Monoron pénteken kora délután megyünk a telepen élő cigány gyerekekhez, játszunk, kézműveskedünk, éneklünk, kirándulunk. Ezek a Szent Egyed közös-
ség és barátainak vidám délutánjai. A világ minden táján, több mint 72 országban jelen vannak a béke iskolái, ahol a peremen élő gyerekekkel barátkozunk, segítünk nekik lépést tartani jobb sorban élő társaikkal, és velük együtt tanuljuk mi is a barátságot, az együttélést, a másokért érzett felelősséget. Főként gimnazista és egyetemista fiatalok tartják az alkalmakat, akik szeretnének a nagyobb testvérei lenni a gyerekeknek. A gyerekek tele vannak kedvességgel és csintalansággal :) Ha valakinek – gimnazista, főiskolás korú fiataloknak – van kedve csatlakozni, megnézni ezt az alakuló, szép barátságot, ha társunk lenni ezen a szép úton, szívesen fogadjuk!
11
Adventi lelkigyakorlat: December 8. és 9-én. A lelkigyakorlatot vezeti: Balogh Piusz O.praem Premontrei szerzetes, Gödöllői perjel Dec. 8. péntek: 17.15-től gyóntatás, 18.00: Szentmise, 19.00: beszélgetés a fiatalokkal Dec. 9. szombat: 17.15: gyóntatás, 18.00: Szentmise, 19.00: beszélgetés a felnőtt korosztállyal December 10, vasárnap: 9.30-as szentmise: Katekumenek és bérmálkozásra készülők befogadó szertartása December 16, szombat: 18 órától Adventi koncert a Vasadi kápolnában Roráte szentmisék: Hétfő: 6.30: telepi templom Kedd, Szerda, Csütörtök: 6.30: Nagytemplom Péntek: 6.30: Monorierdő Adventi gyertyagyújtások és élő Betlehem a főtéren: Dec. 3, Dec. 10; 16.00: I.-II. gyertyagyújtás Dec. 17: 16.00: III. Gyertyagyújtás és élő Betlehem Dec. 22: 19.00: IV. Gyertyagyújtás Advent 4. vasárnapja: (dec.24 délelőtt) 8.00: Mise a telepi templomban 9.30: Mise a nagytemplomban
Karácsony előeste (dec. 24 este) 19.00: Mise Monorierdőn 20.30: Mise Vasadon 22.00: Mise Telepi templomban 24.00: Éjféli mise a Nagytemplomban Karácsony ünnepe: (dec.25) 8.00: Mise a Telepen 9.30: Mise a nagytemplomban 11.00: Mise Monorierdőn 11.00: Igeistentisztelet Vasasdon 18.00: Igeistentisztelet a Nagytemplomban Karácsony másnapja (dec.26) 8.00: Telep 9.30: Nagytemplom Pásztorjátékok: dec.24:16.00: gyerekek játéka Nagytemplom 18.30: Monorierdő 21.30: Telep 23.30: Nagytemplom ifisek dec.25:10.30: Vasad Egyházi hozzájárulás vagy más néven egyházadó befizetése személyesen is rendezhető a plébánián félfogadási időben, vagy átutalással az OTP bank 1174205620052755-ös számlaszámon kereszteül. Számlatulajdonos: Római Katolikus Egyházközség.
Lelkipásztori Levél – a Monori Római Katolikus Plébánia kiadványa Cím: 2200 Monor, Kossuth Lajos út 83. Telefon: +36-29-412-223. E-mail:
[email protected] web: www.monorplebania.hu Lelkipásztori Levél online:www.monorplebanialap.hu/Lelkipásztori levél menüpont Felelős kiadó: Paszternák Tamás Felelős szerkesztő: Dóczy László Szerkesztőség: Thullner Zsuzsanna, Huszthyné Juhász Márta, Kéri Zsolt
