A colorectalis daganatok korszerû kezelése

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

A colorectalis daganatok korszerû kezelése Lakatos László, Lakatos Péter László

Az elmúlt másfél évtizedben a colorectalis daganatok kemo- és radioterápiája az onkológia sikeres területei közé került. A kezelés alapját évtizedek óta az 5-fluorouracil jelenti, de biomodulátorokkal való kiegészítése, az alkalmazási módszerek továbbfejlesztése (folyamatos infúziós adás, orális szerek) jelentôsen javították a hatékonyságot. A nagy változást az irinotecan, illetve az oxaliplatin alkalmazása hozta, amelyek a metasztatizáló vastagbélrákok túlélését háromszorosára, átlagosan 20 hónapra növelték. A prognózis javulásában jelentôs része van a metasztázisok hatékonyabb kezelésének is. A Dukes-féle C stádiumú tumorok adjuváns kezelése ma már alapelvként fogalmazható meg, kedvezôtlen prognosztikus tényezôk esetén B2 stádiumú tumoroknál is indokolt a kemoterápia. A rectumtumorok prognózisát javítja a neoadjuváns, illetve adjuváns radiokemoterápia. Bár az optimális módszer még nem eldöntött, egyre több adat szól a preoperatív kezelés mellett. A monoterápiával szemben a kettôs, hármas, négyszeres kombinációs kezelések hatékonyabbak, és úgy tûnik, hogy az alkalmazás módja, sôt, az egyes szerek sorrendje is lényeges (szekvenciális kezelés). Nemcsak a jövô, hanem lassan a jelen szereit is jelentik az új biológiai szerek, így az epidermális növekedési faktor receptor elleni antitest, a cetuximab, valamint a vascularis endothelialis növekedési faktor elleni monoklonális antitest, a bevacizumab, amelyek az eddigi adatok szerint tovább javítják a citosztatikus kezelésre már nem reagáló betegek esélyeit. Az új szerek alkalmazásának magas áruk szab korlátot. colorectalis daganatok, adjuváns kemo- és radioterápia, biomodulátorok

CONTEMPORARY THERAPY OF COLORECTAL TUMORS Chemo-radiotherapy of colorectal tumours has become a successful field in oncology. The cornerstone of the treatment has remained the 5FU containing regimes, however the improvement of administration protocols (e.g. continuous infusion, oral administration) and the addition of biomodulating agents has improved efficacy considerably. The recent availability of newer agents, like irinotecan and oxaliplatin has significantly improved survival of advanced (metastatic) colorectal cancer, extending up to 20 months average survival, also being a consequence of the more aggressive treatment of hepatic and lung metastases. The adjuvant chemotherapy of Dukes’ C tumours has become standard, while the treatment of high-risk B2 tumours is also recommended. Neoadjuvant/adjuvant chemo-radiotherapy improves the prognosis of rectal tumours, however the optimal regime has not yet been determined. The combination of two or more agents is superior to monotherapy and the route and sequence of administration may also influence efficacy. The biological agents of the near future including cetuximab (directed against epidermal growth factor receptor) and bevacizumab (a monoclonal antibody to vascular endothelial growth factor) may further improve survival in poor prognosis patients. The use of the new drugs is limited at the moment by their high costs. colorectal tumours, adjuvant chemo-radiotherapy, biomodulating agents

dr. Lakatos László (levelezô szerzô/correspondent): Csolnoky Ferenc Kórház, I. Sz. Belgyógyászati Osztály/Csolnoky Ferenc Hospital, 1st Department of Internal Medicine; H-8200 Veszprém, Kórház u. 1. E-mail: [email protected] dr. Lakatos Péter László: Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika/ Semmelweis University, 1st Department of Medicine; Budapest Érkezett: 2005. január 5.

Lakatos László: A colorectalis daganatok korszerû kezelése

Elfogadva: 2005. február 22.

177

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY colorectalis rák az iparilag fejlett országokban a tüdõrák után a második leggyakoribb halálozással járó rosszindulatú daganat. Évente mintegy 700 000 új beteg esetében diagnosztizálják, és közel félmillióan halnak meg a betegség következtében (1). A colorectalis rák halálozási gyakorisága Magyarországon az elmúlt négy évtizedben közel háromszorosára nõtt, amíg 1965-ben 1898-an haltak meg vastagbélrákban, 2003-ban 5095 beteg. Az utóbbi években úgy tûnik, hogy ez a növekedés megállt (1. ábra). Pontos incidenciaadatok nem állnak rendelkezésre, az új betegek éves száma 7500–8000 körül lehet (2). A vastagbélrák a lassan növekvõ és késõn metasztatizáló daganatok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy az idõben történõ diagnózis és a kezelés számára aránylag sok idõ áll rendelkezésre. Ennek a lehetõségnek a ki-

A

1. ÁBRA Colorectalis rákban évente meghalt betegek száma Magyarországon (1965–2003)

Éves CRC halálozás

6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 1999 2001 2003 férfi nô összes

CRC: colorectalis carcinoma

1. TÁBLÁZAT A colorectalis rák stádiumbeosztásai UICC Dukes/ Astler– Coller 0 I. II.

III.

IV.

TNM

Szövettani kiterjedés

– A B1 B2

TisN0M0 T1N0M0 T2N0M0 T3N0M0

B3

T4N0M0

C1 C2 C3 D

T1-2N1-2M0 T3N1-2M0 T4N1-2M0 T1-4N1-2M1

in situ carcinoma mucosa, submucosa muscularis propria subserosa, perirectalis zsírszövet visceralis peritoneum, környezõ szervek B1 + regionális nyirokcsomó B2 + regionális nyirokcsomó B3 + regionális nyirokcsomó bármely T és N + távoli áttét

UICC: Union International Contra le Cancer; T: primer tumor; N: nyirokcsomóstátus; M: távoli metasztázis

178

RÖVIDÍTÉSEK CRC: colorectalis carcinoma. DPD: dihidropirimidin. 5-FU: 5-fluorouracil. LV: leucovorin. MSI: mikroszatellita-instabilitás. OR: objektív válasz. OS: túlélés (overall survival). TS: timidilátszintetáz. TTP: a progresszióig eltelt idõ. EGFR: epidermális növekedési faktor receptor. VEGF: vascularis endothelialis növekedési faktor.

használásában azonban világszerte rendkívüli eltérések figyelhetõk meg, ez magyarázhatja a túlélésben mutatkozó jelentõs szórást. Amíg az Egyesült Államokban az ötéves túlélés jelenleg 62% körül van (3), Európában és különösen Kelet-Európában egyelõre szerényebbek az eredmények. A mortalitás csökkenését csakis a multidiszciplináris együttmûködéstõl, a korszerû diagnosztikus, kezelési és gondozási elvek következetes megvalósításától várhatjuk (primer, szekunder prevenció, szûrés, korai, korszerû diagnosztika, stádiummeghatározás, korszerû sebészi ellátás, kemo-, illetve radioterápia, posztoperatív gondozás, metasztázisok kezelése stb.). A prognózis és a kezelés elsõsorban attól függ, hogy a betegség a felismeréskor milyen stádiumban van (1. táblázat). Amíg a Dukes-féle A stádiumú tumorok gyógyulási esélye 80–85% körül van, B stádiumban ez az arány 60–65%, C stádiumban 25–30%, távoli metasztázis esetén 5–10%. A stádium végleges megállapítása általában csak pontos patológiai feldolgozással lehetséges. Fontos a daganat nagysága, az invázió mélysége, a reszekciós vonal távolsága a tumortól, ér-, nyirokér-invázió jelenléte, legalább nyolc regionális nyirokcsomó szövettani vizsgálata, a tumor fokozata. Már a mûtét, de általában mindenféle terápiás beavatkozás elõtt törekedni kell a lehetõ legpontosabb osztályozásra (metasztázisok keresése, pontos lokalizálása, rectumtumoroknál kismedencei komputertomográfia, mágneses rezonanciavizsgálat, endoszonográfia, a környezeti terjedés megítélése stb.). A gyógyulás esélyét, legfontosabb elemét ma is a mûtét jelenti. A frissen felfedezett colorectalis rákok 70–80%-ában van lehetõség kuratív mûtétre. Számos felmérésben kimutatták, hogy a kezelést végzõ intézet, a sebészi technika döntõen befolyásolja a kimenetelt (recidívák aránya, túlélés) (4). Különösen érvényes ez a rectumtumorok esetében, ahol a korszerû módszerek (elsõsorban a teljes mesorectalis kimetszés) jelentõsen javították a gyógyulás esélyét (5). Sok országban elfogadott elv, hogy rectummûtétet csak erre felkészült intézményben, nagy tapasztalatú sebészi munkacsoport végezzen. Felmérések szerint a prognózist befolyásoló három legfontosabb tényezõ: a tumor stádiuma, a sebészi technika és a kezelést végzõ intézet (6).

LAM 2005;15(3):177–186.


További feladatot jelent a mély rectumtumoroknál a sphincter megtartása, ami az életminõség szempontjából különösen fontos. Anatómiai okokból a végbél daganatai elsõsorban a környezet felé propagálnak és lokálisan recidiválnak, ezzel szemben a colontumoroknál a helyi kiújulás kockázata jóval kisebb, inkább a távoli kiújulással, metasztázisokkal kell számolni. Ezek leggyakoribb helye a máj, és fontos tudni, hogy az izolált májmetasztázisok 10–15%-a potenciálisan reszekábilis, a tüdõáttéteknél ez az arány már lényegesen kisebb. A colorectalis rák prognózisának javulásához jelentõs mértékben hozzájárult az egyre szélesebb körben alkalmazott kemo- és radioterápia (7). A vastagbélrákok onkológiai kezelésére sokáig a szkeptikus szemlélet volt jellemzõ. Az elmúlt másfél évtizedben azonban komoly fejlõdés indult el. Ennek következtében a Dukes-féle B és C stádiumú tumorok gyógyulási esélye jelentõsen javult, a metasztatizáló daganatokban szenvedõk átlagos túlélése két-, háromszorosára nõtt. A colorectalis rák kezelésében elért haladás nemcsak az onkológusok, hanem a széles szakmai közvélemény számára is fontos elméleti és gyakorlati információkat jelent. A közlemény célja a vastagbélrák kemoterápiájának áttekintése, a közeljövõ lehetõségeit is figyelembe véve.

Az elõrehaladott, metasztatizáló colorectalis daganatok kezelése

2. TÁBLÁZAT A colorectalis rák kezelésében gyakran alkalmazott, 5-fluorouracil alapú protokollok Protokollok a bolusban adott kezelésekhez Mayo-protokoll: 20 mg/m2 leukovorin iv. két óra alatt, majd 425 mg/m2 5-fluorouracil bolusban öt napig, 28 naponként ismételve. Roswell–Park-protokoll: 500 mg/m2 leukovorin iv. két óra alatt, majd 500 mg/m2 5-fluorouracil bolusban hetente, hat hétig ismételve. Protokollok az infúziós kezelésekhez de Gramont-protokoll: 200 mg/m2 leukovorin iv. két óra alatt, majd 400 mg/m2 5-fluorouracil bolusban, majd 600 mg/m2 5-fluorouracil 22 óra alatt, kéthetente ismételve. Arbeitsgemeinschaft für Internistische Onkologie (AIO) protokollja: 2600–3000 mg/m2/nap 5-fluorouracil/24 óra, 20–500 mg/m2 leukovorin iv./nap, hetente ismételve, hatszor, majd két hét szünet után újra kezdve. Lokich-protokoll: 250–300 mg/m2/nap 5-fluorouracil a progresszióig vagy a tolerálhatóságig.

egy adott pillanatban S-fázisban, míg a citosztatikum felezési ideje csupán 10–15 perc. Többek között ez az elméleti alapja a tartós infúziós kezelésnek, amivel a citosztatikum egyenletesen magasabb vérszintjét biztosíthatjuk. Biomodulátorok

A vastagbéldaganatok 25–30%-a már a felfedezéskor elõrehaladott stádiumban van, azaz vagy a környezeti terjedés, vagy a távoli áttétek miatt nincs lehetõség kuratív sebészi beavatkozásra. Ezeknek a betegeknek a kezelésében jelentõs haladás történt az elmúlt másfél évtizedben. A nem kezelt, metasztázist adó, colorectalis rákban szenvedõ betegek átlagos túlélése öt–hat hónap. A kezelések hatására jelentõsen nõtt az átlagos túlélés, javult az életminõség, sõt, az esetek egy részében a tumor, illetve a metasztázisok operálhatóvá váltak.

5-fluorouracil alapú kezelések A colorectalis rák gyógyszeres kezelésének alappillérét több mint 40 éve (1990-ig szinte kizárólag) az 5fluorouracil (5-FU) jelenti. Az 5-fluorouracil prodrug, ami a sejtekben alakul hatékony metabolittá (fluorodezoxiuridin-monofoszfát, FdUMP). Az FdUMP részben a timidilátszintetáz (TS) gátlásával, részben (a nukleinsavba beépülve) közvetlenül gátolja a timidin-, a DNS- és az RNS-szintézist. Az 5-fluorouracil hatása fõként a proliferációs (S-) fázisban érvényesül, amikor aktív DNS-replikáció folyik. Kísérletes adatok amellett szólnak, hogy a primer tumor eltávolítása stimulálóhatással van a mikrometasztázisokra, és ezek S-fázisba kerülnek. Az adjuváns kemoterápiától tehát a korai posztoperatív szakban – hat héten belül – várható a legjobb eredmény. A tumorsejteknek csupán 3%-a van Lakatos László: A colorectalis daganatok korszerû kezelése

Az 5-fluorouracil monoterápiában kevéssé volt hatékony, azonban különA colorectalis bözõ biomodulánsokkal kombinálva rák az iparilag az eredmények jelentõsen javultak. fejlett Moertel és munkatársai mérföldkövet országokban jelentõ tanulmányában az 5-fluoroa tüdôrák után uracilhoz adott levamisollal a III. stádiumú colorectalis rákos betegeknél a a második carcinoma kiújulása 41%-kal, a haláloleggyakoribb zás 33%-kal csökkent (8). Késõbb a halálozással járó levamisolt a kombinációkban a folinrosszindulatú sav (leucovorin, LV) váltotta fel, amely daganat. fokozza a tamidilátszintetáz gátlását. Egy újabb metaanalízisben 18 tanulmány 2751 betegének adatait dolgozták fel. Az 5-fluorouracil-leucovorin kezelés az 5fluorouracil monoterápiához képest kétszeresére növelte a válaszarányt (23% vs. 12%) és 43%-ról 48%-ra az egyéves túlélést (9). 5-fluorouracil-terápia optimalizálása, a kezelés alkalmazási módja A kilencvenes években a leggyakrabban alkalmazott, standard kezelési sémák a Mayo- és a Roswell–Parksémák voltak (az Egyesült Államokban még ma is), amelyek során az 5-fluorouracilt bolusban kapja a beteg (2. táblázat). Az újabb alkalmazások eredményeit ezekhez viszonyítják. 179

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Számos kezelési sémát dolgoztak ki, amelyekben változó az 5-fluorouracil, illetve a leucovorin dózisa, változik a beadás módja (bolusban vagy tartós infúzióban, újabban orálisan), illetve a kezelések között eltelt idõ. Az eredmények szerint a nagy dózisú leucovorinkombinációval nem értek el jobb eredményeket, és a 12 hónapos kezelés sem volt hatékonyabb a hat hónaposnál (10, 11). Infúziós kezelések Az 5-fluorouracilnak rövid a plazmafelezési ideje (8–14 perc), hatása a proliferációs fázistól függ. Bolusban adva rövid ideig magas a 5-fluorouracil gyógyszerszintje, ami elsõsorban az RNS-t gátolja. Az infúziós módszernél kevésbé magas, de tartósabb a citosztatikus gyógyszerszint, így fõként a tamidilátszintetázt, azaz a DNSszintézist gátolja. Jobb a remissziós arány, más a mellékhatásprofil, összességében ritkábban jelentkeznek és kevésbé súlyosak a mellékhatások. Az infúziós kezelésnél ritkábban alakult ki a WHO-beosztás szerinti 3as, 4-es fokú neutropenia, mucositis, de gyakrabban figyeltek meg „kéz-láb szindrómát” (tenyér, talp erythrodysaesthesia). Hét tanulmány 1219 betegének adatait összesítõ metaanalízisben elõrehaladott colorectalis rákos betegek bulusban vagy infúzióban adott FU-val történt kezelését hasonlították A gyógyulás össze (12). Az infúzióval kezelt betegek esetében magasabb volt a válaszesélyét, arány (22% vs. 14%), de a túlélés lényelegfontosabb gében nem változott (12,1 vs. 11,3 hóelemét ma is nap). A French intergroup vizsgálatban a mûtét jelenti. a de Gramont-séma (LV5FU2) alkalA frissen mazásával lényegesen magasabb válaszarányt [objektív válasz (OR): 32,6% vs. felfedezett 14,4%], progressziómentes túlélést colorectalis [progresszióig eltelt idõ (TTP): 27,6 vs. rákok 22 hét] értek el, és jobb volt az összesí70-80%-ában tett túlélés is [overall survival (OS): 62 van lehetôség vs. 56,8 hét] (13). kuratív mûtétre. Az infúziós kezelést elsõsorban Európában alkalmazzák, míg Észak-Amerikában a boluskezelés számít standardnak. Ezt a nagyobb költséggel, az infúziós katéterrel kapcsolatos szövõdményekkel, a kórházi kezelés hátrányaival magyarázzák, bár az utóbbi években ott is változik a gyakorlat.

A capecitabin orális, tumorszelektív 5-fluorouracil prodrug (fluoropirimidin-karbamát), amely jól felszívódik a tápcsatornából, majd háromlépcsõs enzimatikus átalakulással 5-fluorouracillá konvertálódik. A végsõ átalakulást a timidinfoszforiláz segíti, amelynek a tumorban lényegesen magasabb a szintje, mint az ép szövetekben, ez az 5-fluorouracil számára bizonyos tumorszelektivitást biztosít. A capecitabin hatását két nagyobb klinikai vizsgálatban, elõrehaladott colorectalis tumoros betegek kezelésében azonosnak találták a bolus 5-fluorouracil-leucovorin kezelés hatásával, de a toxicitás kisebb mértékûnek bizonyult (14, 15). Az Egyesült Államokban a Federal Drug Administration (FDA) a capecitabint elsõ vonalbeli szerként fogadta el a metasztatizáló colorectalis rák kezelésében. Az uracil és a tegafur (4:1 arányú) kombinációjának alkalmazásakor a tegafurból a timidinfoszforiláz hatására 5-fluorouracil keletkezik, míg az uracil gátolja a dihidropirimidin hatását, ezáltal csökken az 5-fluorouracil lebontása. A klinikai vizsgálatok szerint a válaszadási arány és a túlélési arányok hasonlóak, mint a bolus 5-fluorouracil/leucovorin kezelésnél, de gyakrabban alakul ki neutropenia. A raltitrexed antifolsav típusú, direkt timidilátszintetáz-inhibitor, a sejtekben poliglutamálódik, és tartósan a sejtben marad. Ennek következtében tartós, erõteljes timidilátszintetáz-gátló hatást fejt ki. Ennek az a jelentõsége, hogy elég a kezelést háromhetente adni. A fázis II vizsgálatokban terápiás hatásossága megegyezett a hagyományos 5-fluorouracil/leucovorin kezeléssel (15–20% a válaszarány), de a kevesebb mellékhatás és az adagolás elõnyei miatt kedvezõbbnek tûnt a betegek számára. A késõbbi vizsgálatokban viszont magasnak találták a gastrointestinalis mellékhatások arányát, sõt, egy európai multinacionális tanulmányban (PETACC-1) a szerrel kapcsolatos halálozási arányt nagynak találták, ezért a vizsgálatokat leállították (3). Dihidropirimidin-dehidrogenáz-deficiens betegeknél a raltitrexedkezelés reális alternatíva lehet, mivel a szer eliminálása nagyrészt a vesén keresztül történik és független a dihidropirimidintõl. Az eniluracil irreverzíbilisen gátolja a dihidropirimidin-dehidrogenázt, egyúttal fokozza az 5-fluorouracil abszorpcióját. Hatására megnõ az 5-fluorouracil felezési ideje, nõ a terápiás index, ami lehetõvé teszi az orális 5fluorouracil adását. A fázis III vizsgálatokban (16) azonban a túlélési eredmények rosszabbak voltak, mint a hagyományos Mayo-protokollal kezelt betegeknél.

Orális fluoropirimidinek A parenteralis citosztatikus kezelés minden elõnye mellett több szempontból negatív hatással van a betegek megélt életminõségére: ismételt kórházi tartózkodást tesz szükségessé, kellemetlenségekkel és nem elhanyagolható arányban szövõdményekkel jár. Ez magyarázza azt a régóta megfigyelhetõ szándékot, hogy orálisan alkalmazható szereket találjanak. Mivel az 5fluorouracil orálisan adva rosszul szívódik fel, és a dihidropirimidin-dehidrogenáz (DPD) igen gyorsan katabolizálja, egyéb alternatívákat kellett keresni.

180

Új, nagyobb hatású kemoterápiás szerek a colorectalis rák kezelésében Irinotecan Az irinotecan (CPT-11) a természetben elõforduló camptothecin alkaloida szemiszintetikus derivátja. A CPT-11 a DNS-reparációban és -replikációban fontos szerepet játszó topoizomeráz-I-enzimet gátolja. Hatását specifikusan a sejtciklus S-fázisára fejti ki. Ennek lé-

LAM 2005;15(3):177–186.


nyege, hogy a replikációs folyamat végén a szétszakított DNS-szálak újraegyesítése elmarad, ami a sejt halálához (apoptózis) vezet. A tumorsejtek topoizomeráz-I-koncentrációja magasabb, mint a normális sejteké, ez bizonyos szelektivitást is jelent. Az irinotecan prodrug, amit a különbözõ szövetekben (fõként a májban) levõ karboxilészteráz konvertál a hatásos SN-38 aktív metabolittá. A CPT-11-et kezdetben elsõsorban második vonalbeli kezelésben alkalmazták 5-fluorouracilra rezisztens esetekben (17). Az irinotecankezelés az 5-fluorouracil/leucovorin kezeléshez (18) és a „legjobb szupportív kezeléshez” képest (19) is hatékonyabb volt mind a túlélés, mind az életminõség vonatkozásában. Az utóbbi években az elõrehaladott vastagbélrákok elsõ vonalbeli kezelésében is kiterjedten alkalmazzák. Közel egy idõben végzett európai tanulmányban (20) az irinotecant folyamatos infúzióban, az amerikai tanulmányban (21) bolusban adott 5-fluorouracil/leucovorinnal (IFL, „Saltz-séma”) kombinálták, és összehasonlították a hagyományos (5-fluorouracil/leucovorin), valamint a monoterápiában adott irinotecannal. A két tanulmány eredményei nagyon hasonlóak voltak. A válaszarány 50% körül volt, a progresszióig eltelt idõ és az átlagos túlélés két–három hónappal nõtt az irinotecant kombinációban kapott betegeknél. Az irinotecan monoterápia hatékonysága az 5-fluorouracil/leucovorin eredményével megegyezett. Az irinotecankezelésnek komoly nemkívánatos hatásai is lehetnek. Tipikus mellékhatása a korán fellépõ akut kolinergszindróma (izzadás, nyálfolyás, könnyezés, hasi görcsök, hasmenés), amely atropinnal megszüntethetõ, valamint a késõi, 5–10 nap múlva kialakuló hasmenés, de neutropenia, anaemia, thrombocytopenia, hányás is aránylag gyakran észlelhetõ. A kezelés során nagyon gondos monitorozás, szükség esetén szupportív kezelés szükséges (3). Az irinotecan katabolizmusában fontos szerepe van a máj uridindifoszfát-glukuronoziltranszferáz- (UGT-) 1-A1 enzimének. Az enzim polimorfizmusa esetén, például Gilbert-szindrómás betegekben, a szer adása súlyos toxicitást okozhat. Oxaliplatin Az oxaliplatin harmadik generációs platinakészítmény, amely a DNS-hez kötõdik és destabilizálja annak szerkezetét, gátolja a DNS-replikációt és -transzkripciót, ezáltal a sejtproliferációt. A cisplatinnal és a carboplatinnal szemben az oxaliplatin hatékony a colorectalis rák kezelésében. Monoterápiában, 5-fluorouracilra refrakter metasztatizáló colorectalis rákban szenvedõ betegekben 10%-os válaszarányt, korábban még nem kezeltekben 18–20%os hatékonyságot mutattak ki. Kombinációs kezelésben (5-fluorouracil/leucovorin) 20–26%-os választ értek el (3). Az oxaliplatin hatását két jelentõs európai tanulmányban vizsgálták (22, 23) az elõrehaladott colorectalis rák elsõ vonalbeli kezelésében. Az 5-fluorouracilleucovorin kezeléshez képest hatására növekedett a Lakatos László: A colorectalis daganatok korszerû kezelése

progressziómentes túlélés és nem szignifikánsan az átlagos túlélés. Multicentrikus észak-amerikai tanulmányban (24) az irinotecant az 5-fluorouracil/leucovorin bolussal (IFL), az oxaliplatint az infúziós 5fluorouracil/leucovorinnel (FOLFOX) kombinálva hasonlították össze elõrehaladott vastagbélrákos betegek elsõ vonalbeli kezelésében. A harmadik ágon a két új A colorectalis szert együtt (IROX) kapták a betegek. rák A legjobb eredményt a FOLFOXprognózisának kezeléssel érték el: az IFL-hez viszojavulásához nyítva a válaszadási arány (OR) 45% vs. 31%, a progresszióig eltelt idõ jelentôs (TTP) 8,7 hónap vs. 6,9 hónap, az átlamértékben gos túlélés (OS) 19,5 hónap vs. 15,0 hozzájárult az hónap volt. Az irinotecan és az oxaegyre szélesebb liplatin együttes adása kevésbé jó eredkörben ményt adott (TTP: 6,5 hónap, OR: alkalmazott 35%, OS: 17,4 hónap). Az oxaliplatint (és az irinotecant) kemo- és tartalmazó kombinációk további fonradioterápia. tos elõnye, hogy a kezelés után nemritkán a májmetasztázisok reszekábilissá válnak. Az oxaliplatin jellegzetes mellékhatása a szenzoros neuropathia, amelynek kialakulása függ az összdózistól, és az esetek többségében (hónapok alatt) reverzíbilis. Kialakulásának veszélyét csökkenteni lehet az infúzió lassú beadásával (kettõ–hat óra), és újabb adatok szerint kalciumglukonát és magnéziumszulfát egyidejû alkalmazásával (25). Úgy tûnik, hogy az alkalmazott szerek sorrendje sem lényegtelen. A GERCOR tanulmányban, elõrehaladott colorectalis rákban szenvedõ betegek irinotecant és 5fluorouracil/leucovorint (FOLFIRI) vagy oxaliplatint és 5-fluorouracil/leucovorint (FOLFOX) kaptak, majd progresszió esetén a másikra váltottak. A válaszadási arányban (50%) nem volt érdemleges különbség, de mind a progresszióig eltelt idõ (14,4 hó vs. 11,5 hó), mind az átlagos túlélés jobb volt a FOLFIRI- és a FOLFOXcsoportban, mint a fordított sorrendnél (21,5 vs. 20,4 hónap) és kevesebb mellékhatást jegyeztek le (26). Az elmúlt évtizedben az elõrehaladott colorectalis rák átlagos túlélése 10–12 hónapról 18–20 hónapra emelkedett. Ez a javulás fõként az irinotecannak és az oxaliplatinnak köszönhetõ, különösen, amióta elsõ vonalbeli kezelésként is alkalmazzák. Az európai és északamerikai ajánlásokban az irinotecan és az oxaliplatin kombinációban az elõrehaladott vastagbélrák elsõ vonalbeli kezelésében szerepel. Magyarországon szélesebb körû alkalmazását fõként anyagi korlátok nehezítik.

Májmetasztázisok kezelése, regionális citosztatikus kezelés A colorectalis tumorok felfedezésekor a betegek mintegy 25–30%-ánál mutatható ki távoli metasztázis. A vastagbéldaganatok áttéteinek preferált helye a máj, a radikálisnak tûnõ mûtétek után a recidíva is leggyak181

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY rabban itt jelenik meg. Májmetasztázisok esetén az egyetlen kuratív lehetõség a mûtét, amely korrekt diagnosztikus felmérések után, jól felkészült centrumokban az esetek 10–15%-ában lehetséges. Fontos, hogy szoliter vagy legalábbis kevés és körülírtan elhelyezkedõ metasztázisról legyen szó, és legalább 30%-nyi egészséges máj maradjon meg. Ma már bizonyos pulmonalis metasztázisok reszekciója is realitás. Számos egyéb intervenciós eljárást kidolgoztak a májmetasztázisok kezelésére, ezek nem tárgyai az áttekintésnek (cryosebészeti eljárások, radiofrekvenciás ablatio, kemoembolizáció stb.). Lehetõség van azonban a májmetasztázisok szisztémás és lokális kemoterápiájára is. Az arteria hepaticába, infúzióban adott citosztatikum (HAI) elméleti alapja, hogy nagyobb terápiás koncentráció érhetõ el, mint szisztémás kezeléssel, ugyanakkor a „first pass” effektus miatt a mellékhatások aránya csökkenthetõ. A máj keringésének sajátossága, hogy a normális májsejtek a véna portaeból kapják a vérellátásukat, míg az 1–3 mm-nél nagyobb metasztázisok az arteria hepaticából. Több tanulmányban vizsgálták az arteria hepaticába adott 5-fluorouracil/leucovorin infúzió hatását egyrészt májmetasztázisok reszekciója után alkalmazott adjuváns kezelésben, másrészt a nem reszekálható májmetasztázisok kezelésében, de eddig számottevõ eredményt nem tudtak elérni (27). A mikrometasztázisok ilyen szempontból az ép májszövethez hasonlóan viselkednek, tehát a vérellátásukat a véna portae biztosítja. A véna portaeba adott regionális, infúziós, posztoperatív, adjuváns kemoterápia nem javította a betegség kimenetelét.

Adjuváns kezelés A vastagbélrákok kezelésének legfontosabb tényezõje a mûtét. A frissen felfedezett colorectalis rákok 70–80%-ában van lehetõség radikális mûtétre. A kuratívnak látszó mûtétek után is az esetek több mint 3. TÁBLÁZAT A kemoterápiát indokló kedvezõtlen prognosztikus tényezõk a Dukes (Astler–Coller) B2 stádiumú colorectalis daganatokban Fiatal életkor. Rosszul differenciált tumor. Mikroszatellita-stabilitás. p53 mutáció.

felében lokális recidíva vagy metasztázisok következtében hal meg a beteg. A tumorsejtek szétszóródásának megakadályozását, illetve a már kialakult mikrometasztázisok elpusztítását célozza az adjuváns kezelés.

Colontumorok adjuváns kezelése A III. stádiumú colontumor esetében az ajánlott standard az 5-fluorouracil/leucovorin adjuváns kemoterápia, amelytõl a metaanalízisek szerint az abszolút halálozás 10–15%-os csökkenése várható (11, 28). Nem egyértelmû ugyanakkor a II. stádiumú colontumorok adjuváns kezelése. A különbözõ tanulmányok legfeljebb minimális túlélési elõnyt találtak a kezelt betegek vonatkozásában. A legnagyobb betegszámú IMPACT B2 vizsgálatban a nem kezelt betegek ötéves túlélése 80% volt, míg a kezelteké 82%, ami költséghatékonysági és kockázati szempontból is vitatható eredmény (29). Ismert olyan álláspont is, amely szerint II. stádiumú tumorban is általánosan indokolt a kezelés (30). Az is elképzelhetõ, hogy a kemoterápiás elõny hasonló, mint a III. stádiumú tumorokban, de az eleve kisebb recidívaarány miatt ez matematikailag kevésbé érzékelhetõ. A „mérsékelt” álláspont szerint II. (Dukes/ Astler–Coller osztályozás szerint B2) stádiumú colontumorokban, a fokozott kockázatú esetekben (3. táblázat) indokolt az adjuváns kemoterápia. A rizikótényezõk tényleges kockázati szerepét azonban eddig egyetlen tanulmányban sem igazolták, ezért ilyen esetekben különösen fontos, hogy a kemoterápia várható minimális elõnyérõl és kockázatairól a beteg pontos tájékoztatást kapjon, és a döntés gondos, egyedi mérlegeléssel történjen. Adjuváns kezelés esetében szerencsés, ha ez ellenõrzött klinikai tanulmány keretében történik. Az orális szerek, továbbá az irinotecan és az oxaliplatin hatékonyságát a colorectalis rák adjuváns kezelésében számos nagy klinikai tanulmányban vizsgálják. A közelmúltban váltak hozzáférhetõvé a MOSAIC tanulmány hároméves adatai, amelyben az 5-fluorouracil/leucovorin kezelést és ugyanezt oxaliplatinnal kiegészítve hasonlították össze 2246, II-III. stádiumú betegben. Az oxaliplatint tartalmazó hármas kombináció a hároméves, betegségmentes túlélést 72,9%-ról 78,2%-ra javította. Az elõzetes eredmények alapján úgy tûnik, hogy a III. stádiumú vastagbélrákok között is érdemes elkülöníteni egy fokozott rizikójú csoportot, akiknél az adjuváns kezelésben célszerû az irinotecan vagy az oxaliplatin kombinálása.

Magas S-fázis-arány. Mûtét elõtti magas carcinoembrionális antigénszint. Inkomplett reszekció. Bizonytalan sebészi, illetve patológiai adatok (nyolcnál kevesebb nyirokcsomó). Nyirokér-, illetve vénainvázió. A szomszédos szervek infiltrációja. Ileus vagy perforáció miatt végzett mûtét.

182

Rectumtumorok adjuváns kezelése A colontumorokkal szemben a rectumdaganatok elsõsorban a kismedencébe adnak áttéteket, ezért a végbéltumorok adjuváns kezelésében a kemoterápiával szemben nagyobb szerepe van a radioterápiának. Másfél évtizede jelentek meg az elsõ nagy tanulmányok eredményei, amelyek kimutatták, hogy a posztoperatív kemo-

LAM 2005;15(3):177–186.


és radioterápia kedvezõen befolyásolja a rectumtumorok kiújulását és a túlélést (31). A rectumtumorok onkológiai kezelésének az alapja az, hogy amíg T1-2,N0,M0 tumorokban a posztoperatív recidívaarány 10% alatt van, T3,N0,M0 daganatokban ez a szám 15–35%, a T3-4,N1-2 tumorokban 45–65%. A sugárkezelés a rectum distalis kétharmadában elhelyezkedõ, T3-4,N0-2,M0 stádiumú tumorok esetében jön szóba. Kezdetben a kezelés többnyire a posztoperatív szakban történt, ma egyre nagyobb arányban alkalmazzák a mûtétet megelõzõen, de az optimális módszer kérdése még nem eldöntött. A posztoperatív kemoterápia is javítja az eredményeket, de a preoperatív módszer az eddigi adatok szerint hatékonyabb. Az eddigi összehasonlító vizsgálatok szerint a preoperatív alkalmazás esetében valamivel jobb a túlélés, csökken a mûtét során a tumorsejtek szóródása, kevesebb az akut toxicitás, és egyes esetekben a sphincter megõrzését is elõsegíti a radioterápia. Hátránya, hogy a kialakult irradiációs proctitis, dermatitis néha technikailag nehezíti a mûtétet, de összességében kevesebb a szövõdmény, mint a posztoperatív kezelésnél (32). Korábban a posztoperatív kezelés mellett szólt, hogy a mûtét pontosabb stádiummeghatározást tett lehetõvé, ma azonban a korszerû képalkotó módszerek (CT, MRI, endorectalis ultrahang) pontossága megközelíti a patológiai feldolgozásét. A svéd Uppsala tanulmányban közvetlenül hasonlították össze a preoperatív és posztoperatív radioterápia eredményeit. A mûtétet megelõzõ kezelés hatékonyabbnak bizonyult a kiújulás megelõzésében, mint a posztoperatív módszer (12% vs. 21%) (33). Egy 22 tanulmány eredményeit összesítõ, igen nagy betegcsoport (8517 beteg) adatait feldolgozó metaanalízisben a pre-, illetve posztoperatív radioterápiát kapott betegek kezelésének eredményeit hasonlították össze egymással és a „csak” operált betegek eredményeivel. Az éves kiújulás 46%-kal kevesebb volt a preoperatív és 37%kal kevesebb a posztoperatív kezelésben részesülteknél. Az ötéves túlélés azonban csak marginálisan volt jobb a radioterápiás csoportban, mint a kontrollbetegek esetében (45% vs. 42,1%) (34). Nem eldöntött kérdés, hogy a kemoterápia javítja-e a sugárkezelés hatását. Egyes kísérletes adatok szerint az 5-fluorouracil fokozza a tumorsejtek radioszenzitivitását. A totális mesorectalis excisiós technikával végzett rectumtumormûtétek adjuváns radio-, illetve kemoterápiájának vizsgálatáról még nincsenek értékelhetõ eredmények.

Újabb biológiai kezelések A tumorsejtek biológiájának alaposabb megismerésével a kutatás olyan szerek kidolgozására irányul, amelyek a daganatok növekedésében, propagációjában fontos tényezõket célozzák meg, ezek gátlásával igyekeznek a tumorok fejlõdését megállítani, illetve lassítani. Ilyen tényezõk többek között a sejtciklus regulációja, az Lakatos László: A colorectalis daganatok korszerû kezelése

apoptózist befolyásoló tényezõk, a tumorinvázió, -angiogenezis, metasztázisképzõdés, ciklooxigenáz(COX-) enzimek. A biológiai kezelések új fejezetét jelenthetik a génterápiás módszerek.

Cetuximab Az epidermális növekedési faktor receptora (EGFR) 170 kDa molekulatömegû transzmembrán protein, intracelluláris tirozinkináz doménnel, az erbB/HER transzmembrán-receptor fehérjecsalád tagja. Az EGFR, többek között, a sejtproliferáció, migráció, angioneogenezis fokozásában játszik szerepet, és gátolja az apoptózist. Számos tumorban megfigyelhetõ az EGFR fokozott expressziója, többek között colorectalis rákban szenvedõ betegekben is, amely kedvezõtlen prognosztikus tényezõként értékelhetõ. Az EGFR-gén túlszabályozása a colorectalis rákos betegek 60–80%-ában kimutatható. Különbözõ módszerekkel próbálták visszaszorítani az EGFR-overexpressziót, ezek közül a cetuximab (Erbitux) tûnik jelenleg a legígéretesebbnek. A cetuximab IgG1 monoklonális anBár rectumtitest kiméra, amely kompetitív módon daganatok kötõdik az EGFR extracelluláris doesetében ménjéhez, anélkül, hogy aktiválná a tirozinkinázt. A kötõdés a jelátvitel az optimális blokkolásához, a tumornövekedés gátkemo- és lásához és apoptózishoz vezet. Egyéb radioterápiás mechanizmusok is hozzájárulhatnak a módszer még hatáshoz: az angiogenetikus faktorok nem eldöntött, képzõdésének gátlása, az antitestdeegyre több pendens, sejtközvetített citotoxicitás, a radio- és kemoterápia hatásának erõsíadat szól a tése stb. Ugyancsak az EGFR-t gátolja preoperatív a gefitinib és az erlotinib, csak más mekezelés mellett. chanizmussal: a tirozinkináz-foszforiA monoláció blokkolásával. terápiával Egy európai fázis II multicentrikus (BOND) tanulmányban (35) 329, meszemben tasztázist adó, irinotecanra rezisztens a kettôs, hármas, colorectalis rákban szenvedõ beteget négyszeres kezeltek cetuximabbal vagy cetuximab kombinációs és irinotecan kombinációjával. A vákezelések laszarány a monoterápiás csoportban hatékonyabbak, 11%, a kombinációs kezelés melett 22,9% volt, az átlagos túlélés 6,9 hóés úgy tûnik, nap, illetve 8,6 hónap. A tanulmány hogy az eredménye arra utal, hogy a cetuximab alkalmazás képes megváltoztatni az irinotecannal módja, sôt, az szemben kialakult rezisztenciát, visszaálegyes szerek lítja az irinotecan iránti érzékenységet. A sorrendje is cetuximabra jellemzõ mellékhatás az acneszerû kiütés, amely a betegek lényeges. egyhatodánál megfigyelhetõ. Azt is megfigyelték, hogy azoknál a betegeknél várható jó terápiás eredmény, akiknél a kiütés kialakul (36). A tumor EGFR-szintje és a cetuximab hatása között nem találtak öszszefüggést. 183

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Az FDA 2004 februárjában elfogadta a cetuximabot kombinációs kezelésben a terápiarezisztens, elõrehaladott colorectalis rák kezelésében. Cetuximabra vonatkozó klinikai tapasztalat egyelõre korlátozottan áll rendelkezésre, fõként az irinotecannal szemben rezisztens, metasztatizáló esetekre vonatkozik. Jelenleg is folynak – az elõzetes adatok szerint ígéretes – tanulmányok a cetuximab hatásáról a colorectalis rák elsõ vonalbeli és adjuváns kezelésében. A közeli jövõ kutatásának fontos gyakorlati célja azoknak a betegeknek a kiválasztása, akiknél elsõsorban ajánlható a kezelés.

Bevacizumab A tumorok növekedését biztosító jelentõs tápanyag- és oxigénszükséglet kielégítéséhez új erek képzõdésére van szükség. A legfontosabb angiogenetikus tényezõ a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF), amelynek a fiziológiás és patológiás angiogenezis regulálásában, a proliferáció és a permeabilitás szabályozásában van szerepe, antiapoptotikus hatású az újonnan képzõdött erek számára. A VEGF az ér endothelsejtjein expresszálódó két receptor (VEGFR1 és VEGFR2) sejtfelszíni tirozinkinázkötõ helyeihez kapcsolódva fejti ki hatását. A VEGF fokozott termelõdését colorectalis rákban szenvedõk felében mutatták ki, és ez rosszabb prognózissal jár. A bevacizumab rekombináns, humanizált, monoklonális antitest, amely a VEGF-ligandhoz kötõdve gátolja az angiogenezist, gátolja a receptorokkal való interakciót. További indirekt hatása, hogy a tumorvasculatura megváltoztatásával javítja a kemoterápiás szerek bejutását a daganatba. Fõ mellékhatásai: vérzések, thromboemboliás szövõdmények, hipertenzív reakció. A legjelentõsebb, nagy, multicentrikus fázis III tanulmányban (37) 813, korábban citosztatikumot még nem kapott beteget kezeltek 5-fluorouracil/leucovorinnal, valamint irinotecannal (IFL), és a betegek fele bevacizumot is kapott. Mind a válaszadási arány (OR: 45% vs. 35%), mind a progressziómentes túlélés (TTP: 10,6 vs. 6,2 hónap), mind az átlagos túlélés (OS: 20,3 vs. 15,6 hónap) szignifikánsan jobb volt az antitesttel kezelt betegek esetében. Az FDA 2004-ben a bevacizumabot is elfogadta a kombinációs kezelésben, mint elsõ vonalbeli szert (36).

Ciklooxigenáz-gátlás A ciklooxigenáz (COX-) enzimek, különösen a COX-2 a tumorsejt-proliferáció, a mutagén szintézis, az angiogenezis, a metasztázisképzés fokozásával, a tumorsejtek apoptózisának és a szervezet immunválaszának a befolyásolásával szerepet játszanak a karcinogenezisben. Kontrollált tanulmányokban igazolták familiáris adenomatosus polyposisban a celecoxib kemopreventív hatását. A kezdeti vizsgálatok alapján, citosztatikumokkal kombinálva a celecoxib ígéretesnek tûnik a vastagbélrák kezelésében (16).

184

A citosztatikus kezelés optimalizálása A kemoterápiában alkalmazott szerek metabolizmusának pontos ismerete, a molekuláris markerek, a karcinogenezisben szerepet játszó gének hatásának jobb megismerése felveti a lehetõséget, hogy pontosabban válasszuk ki az adott beteg számára a legcélszerûbb kezelést, fokozzuk a terápiás hatást, csökkentsük a mellékhatásokat. A gyakorlatban alkalmazott, igazoltan hatékony kezelések esetében is még keresik a leghatékonyabb alkalmazási módot (bolus injekció, infúziós, orális, lokális adagolás stb.), az egyes kezelések tartamának, a kezelések közti intervallumok optimális idejét. Itt kell megemlíteni, hogy egyre több felmérésben igazolják, hogy az idõs betegek citosztatikus kezelésének eredményei, veszélyei nem térnek el lényegesen a fiatalabbakétól (38), azaz az õ esetükben is indikált a hasonló kezelés, természetesen szigorú, egyéni mérlegelés alapján, az általános állapot, a társbetegségek figyelembevételével. A dihidropirimidin-dehidrogenáz az 5-fluorouracil katabolizmusában a meghatározó enzim hatására dihidro-5-fluorouracil keletkezik, ami hatástalan. A felezési idõ rövid, 15–20 perc. A dihidropirimidin-dehidrogenáz gátlásával fokozni lehet a terápiás hatást, viszont alacsony dihidropirimidin-dehidrogenáz-szint esetén súlyos mellékhatások fordulhatnak elõ. Genetikai polimorfizmus miatt az enzim szintje a populáció 2–4%-ában kritikusan alacsony vagy hiányzik, ami 5fluorouracil-kezelés során életveszélyes szövõdményekhez vezethet. A timidilátszintetáz a pirimidinszintézis legfontosabb enzime. Az 5-fluorouracil legfontosabb hatása a timidilátszintetáz gátlása. Magas timidilátszintetázszint esetén a prognózis rosszabb, az 5-fluorouracilkezelés hatékonysága romlik, a mellékhatások veszélye nõ. Ezeknek a betegeknek más hatásmechanizmusú kezelés adása célszerû (például irinotecan). A p53 tumorszuppresszor gén az apoptózis folyamatában játszik fontos szerepet. Mutáns p53 jelenléte rosszabb prognózist jelent, de az 5-fluorouracil terápiás hatása jobb. A p53-mutáció és a timidilátszintetáz-szint mérésével bizonyos mértékig prognosztizálni és optimalizálni tudjuk az 5-fluorouracil-kezelés hatását (39). Mikroszatellita instabilitás. A colorectalis rák kialakulásában többszörös sejtgenetikai mutációk összegezõdnek, és a sejt malignusan transzformálódik. A colorectalis rákok 85%-ában kromoszomális instabilitás következtében alakul ki a daganat. A mikroszomális instabilitásnak (MSI) a herediter nonpolyposisos colorectalis carcinoma (HNPCC) patogenezisében döntõ szerepe van, de a sporadikus colorectalis rákok mintegy 15%-a is MSI-pozitív. Mai tudásunk szerint az MSIpozitív betegek prognózisa (túlélése) jobb, mint a mikroszatellita stabilaké (MSS) (40, 41), ugyanakkor az 5-fluorouracil-kezelésre rosszul reagálnak, ami azt jelentené, hogy MSI-pozitív esetekben az 5-fluorouracil kezelés nem ajánlott. A kérdés azonban még további tisztázásra szorul (42).

LAM 2005;15(3):177–186.


Kronomoduláció: a gyógyszerbevitel idejének szabályozása, amely optimális esetben a hatékonyságot növeli, a mellékhatások arányát csökkenti. A monoterápiával szemben a kettõs, hármas, négyszeres kombinációs kezelések lényegesen hatékonyabbak, úgy tûnik, hogy az alkalmazás módja, sõt, az egyes szerek sorrendje is lényeges (szekvenciális kezelés).

Összefoglalás Az elmúlt másfél évtizedben jelentõsen megváltozott a colorectalis daganatok kemo-, illetve radioterápiája. Az évtizedek óta használt 5-fluorouracil biomodulátorokkal való kiegészítése, az alkalmazási módszerek továbbfejlesztése (folyamatos infúziós adás, orális szerek) jelentõsen javították a hatékonyságot. Komoly fejlõdést jelent az irinotecan, illetve az oxaliplatin alkalmazása, amelyek a metasztázist adó vastagbélrákok túlélését háromszorosára növelte. Hatékonyabbá vált a metasztázisok kezelése is. Adjuváns kemoterápia indokolt a Dukes-féle C stádiumú vastagbéltumorok és kedvezõtlen prognosztikus tényezõk esetén a B2 stádiumú tumorok esetén. A rectumtumorok prognózisát javítja a neoadjuváns és adjuváns radio- és kemoterápia. A kettõs, hármas, négyszeres kombinációs kezelések a monoterápiával szemben hatékonyabbnak tûnnek. Az

A CIKKBEN SZEREPLÕ, MAGYARORSZÁGON FORGALOMBAN LÉVÕ GYÓGYSZEREK Gyári név

Hatóanyagnév

Hagyományos forgalomban lévõ gyógyszerek: 5-fluorouracil „Ebeve” 5-fluorouracil Fluoro-uracil ICN Flourouracil-Teva Decaris levamisol Leucovorin Ca leucovorin Leucovorin-Teva Campto irinotecan Xeloda capecitabine Tomudex raltitrexed Erbitux cetuximab UFT tegafur+uracil

Kiszerelés infúzióhoz injekció injekció tabletta injekció injekció infúzióhoz tabletta por infúzióhoz infúzióhoz kapszula

Magyarországon jelenleg még nem forgalmazott szerek: Eloxatin oxaliplatin Avastin bevacizumab A www.pharmindex.hu weblapon 2005. február 25-én rendelkezésre álló információk alapján összeállítva.

új biológiai szerek (így például az EGFR és a VEGF elleni monoklonális antitestek) tovább javíthatják a betegek esélyeit.

IRODALOM 1. Parkin DM. Global cancer statistics in the year 2000. Lancet Oncol 2001;2(9):533-43. 2. Ottó S, Kásler M. Rákmortalitás és incidencia hazánkban, az európai adatok tükrében. Magyar Onkológia 2002;46:111-7. 3. Gill S, Thomas RR, Goldberg RM. Review article: colorectal cancer chemotherapy. Aliment Pharmacol Ther 2003;18:683-92. 4. McArdle C, Hole D. Impact of variability among surgeons on post operative morbidity and mortality and ultimate survival. Br Med J 1991;302:1501-5. 5. Armban G, Nilsson E, Halbook O, et al. Local recurrence following total mesorectal excision for rectal cancer. Br J Surg 1996; 83:375-9. 6. Nocum S, Midgley R, Kerr DJ. Colorectal cancer. Acta Oncol 2003;42:263-75. 7. Láng I. A colorectalis carcinoma multidisciplinaris szemléletû belgyógyászati-onkológiai kezelése. LAM 2001;11(2):118-29. 8. Moertel CG, Fleming TR, Macdonald JS, et al. Levamisole and fluorouracil for adjuvant therapy of resecten colon carcinoma. N Engl J Med 2000;322:352-8. 9. Piedbois P, Michiels S, for the Meta-Analysis Group in Cancer. Survival benefit of 5-FU/leucovorin over 5-FU bolus in patients with advancer colorectal cancer: an updated meta-analysis based on 2751 patients. Proc Am Soc Clin Oncol 2003;22:A1180. 10. QUASAR Collaborative Group. Comparison of fluorouracil with additive levamisole, higher-dose folinic acidor both as adjuvant chemotherapy for colorectal cancer: a randomized trial. Lancet 2000;355:1588-96. 11. Haydon A. Adjuvant chemotherapy in colon cancer: what is the evidence? Intern Med J 2003;33:119-24. 12. Meta-analysis Group in Cancer. Efficacy of intravenous continuous infusion fluorouracil compared with bolus administration in advanced colorectal cancer. J Clin Oncol 1998;16(1):301-8. 13. de Gramont A, Bosset J, Milan C, et al. Randomised trial comparing monthly low-dose leucovorin and fluorouracil bolus with bimonthly high-dose leucovorinand fluorouracil bolus plus continuous infusion for advanced colorectal cancer: French intergroup study. J Clin Oncol 1997;15(2)808-15.

Lakatos László: A colorectalis daganatok korszerû kezelése

14. Hoff PM, Ansari R, Batist G, et al. Comparison of oral capecitabine versus intravenous fuorouracl plus leucovorin as first-line treatment in 605 patients with metastatic colorectal cancer: reults of a randomizen phase III. study. J Clin Oncol 2001;19(8):2282-92. 15. Van Cutsem E, Twelves C, Cassidy J, et al. Oral capecitabine compared with intravenous fluorouracil plus leucovrin in patients with metastatic colorectal cancer: results of a large phase III. study. J Clin Oncol 2001;19(21)4097-106. 16. Braun AH, Achterrath W, Wilke H, et al. New systemic frontline treatment for metastatic colorectal carcinoma. Cancer 2004; 100:1558-77. 17. Cats A. New developements in systemic chemotherapy in advanced colorectal cancer. Scand J Gastroenterol 2003;38(Suppl 239):78-86. 18. Rougier P, Bugat R, Douillard JY, et al. Phase II study of irinotecan in the treatment of advanced colorectal cancer in chemotherapynaive patients and patients pretreated with fluorouracil-based chemotherapy. J Clin Oncol 1997;15(1):251-60. 19. Cunningham D, Pyrhonen S, James RD, et al. Randomised trial of irinotecan plus supportive care versus supportive care alone after fluorouracil failure for patients with metastatic colorectal cancer. Lancet 1998;353:1413-8. 20. Douillard JY, Cunningham D, Roth AD, et al. Irinotecan combined with fluorouracil compared with fluorouracil alone as firts-line treatment for metastatic colorectal cancer: a multicentre randomised trial. Lancet 2000;355:1041-7. 21. Saltz LB, Cox JV, Blanke C, et al. Irinotecan plus fluorouracil and leucovorin for metastatic colorectal cancer. Irinotecan Study Group. N Engl J Med 2000;343:905-14. 22. de Gramont A, Figer A, Seymour M, et al. Leucovorin and fluorouracil with or without oxaliplatin as first-line treatment in advanced colorectal cancer. J Clin Oncol 2000;18(19):2938-47. 23. Giacchetti S, Perpoint B, Zidani R, et al. Phase III multicenter randomised trial of oxaliplatin added to chronomodulated fluorouracil-leucovorin as first-line treatment ot metastatic colorectal cancer. J Clin Oncol 2000;18(1):136-47. 24. Goldberg RM, Sargent D, Morton FR, et al. A randomized

185


25.

26.

27. 28. 29.

30.

31. 32.

controlled trial of fluorouracil plus leucovorin, irinotecan, and oxaliplatin combinations in patients with peviously untreated metastatic colorectal cancer. J Clin Oncol 2004;22:23-30. Gamelin L, Boisdron-Celle, Delva R, et al. Prevention of oxaliplatin-related neurotoxicity by calcium and magnesium infusions: a retrospective study of 161 patients receiving oxaliplatin combined with 5-fluorouracil and leucovorin for advanced colorectal cancer Clin Cancer Res 2004;10:4055-61. Tournigand C, Louvet C, Quinaux E, et al. FOLFIRI followed by FOLFOX versus FOLFOX followed by FOLFIRI in metastatic colorectal cancer (MCRC): final result of a Phase III study. Proc Am Soc Clin Oncol 2001;20:494a Schlag PM, Benhidjeb T. Resection and local therapy for liver metastases. Best Pract Res Clin Gastroenterol 2002;16:299-317. Van Cutsem E, Verslype C, Demedts I. The treatment of advanced colorectal cancer: where are we now and where do we go? Best Practice Res 2002;16:319-30. International Multicentre Pooled Analysis of B2 Colon Cancer Trials (IMPACT B2) Investigators. Efficacy of adjuvant fluorouracil and folinic acid in colonic B2 colon cancer. J Clin Oncol 1999;17:1356-63. Mamounas E, Wieland S, Wolmark N, et al. Comparative efficacy of adjuvant chemotherapy in patients with Dukes’ B versus Dukes’ C colon cancer: results from four National Surgical, Adjuvant Breast and Bowel Project adjuvant studies (C-01, C-02, C-03, and C-04). J Clin Oncol 1999;17:1349-55. NIH Consensus Conferenc. Adjuvant therapy for patienst with colon and rectal cancer. JAMA 1990;264:1444-50. Wu JS, Fazio VW. Management of rectal cancer. J Gastrointest Surg 2004;8:139-49.

33. Jansson-Frykholm G, Olimelius G, Pahlam L. Pre-operative or postoperative irradiation in adenocarcinoma of the rectum: final treatment results of a randomised trial and an evaluation of late secondary effects. Dis Colon Rectum 1993;36:564-72. 34. Colorectal Cancer Collaborative Group. Adjuvant radiotherapy for rectal cancer: asystematic overview of 8507 patients from 22 randomised trials. Lancet 2001;358:1291-304. 35. Cunningham D, Humblet Y, Siena S, et al. Cetuximab monothetapy and cetuximab plus irinotecan in irinotecan-refractory metastatic colorectal cancer. N Engl J Med 2004;351:337-45. 36. Harris M. Monoclonal antibodies as therapeutic agents for cancer. Lancet Oncol 2004;5:292-302. 37. Hurwitz H, Fehrenbacher L, Novotny W, et al. Bavacizumab plus irinotecan, fluorouracil, and leucovorin for metastatic colorectal cancer. N Engl J Med 2004;350:2335-42. 38. Sargent DJ, Goldberg RM, Jacobson SD, et al. A pooled analysis of adjuvant chemotherapy for resected colon cancer in elderly patients. N Eng J Med 2001;345:1091-7. 39. Kralovánszky J, Besznyák I, Köves I, et al. A timidilát szintézis enzimeinek prognosztikai szerepe emberi colorectalis daganatokban. Magyar Onkol 1997;41:94-9. 40. Ribic CM, Sargent DJ, Moore MJ, et al. Tuor microsatellite instability (MSI) status as a predictor of benefit from fluorouracilbased adjuvant chemotherapy for colon cancer. N Engl J Med 2003;349:247-57. 41. Kahlenberg MS, Sullivan JM, Witmer DD, Petrelli NJ. Molecular prognostics in colorectal cancer. Surgical Onkol 2003;173-86. 42. Gill S, Goldberg RM. First-line treatment strategies to improve survival in patients with advanced colorectal cancer. Drugs 2004;64(1):27-44.

HÍR CARPE DIEM! A MAGYAR MENOPAUZA TÁRSASÁG PÁLYÁZATA A menopauza medikalizációjában az úgynevezett szelíd gyógymódok, a gyógynövény-terápia, mozgásterápia, gyógytorna, diéta, akupunktúra és más komplementer, illetve kiegészítõ módszerek a kelleténél jobban háttérbe szorultak. Ezek megismertetésére a szakmai közvéleménnyel, a páciensekkel és a laikus közönséggel azok az értõ és szakképzett gyógyító személyek hivatottak, akik a Magyar Menopausa Társaságban (MMT) tevékenykednek. A Magyar Menopauza Társaság keretében 2003-ban megalakult Komplementer Medicina Fórum pályázatot ír ki az MMT tagjai számára a menopauza terápiájában alkalmazható komplementer, illetve alternatív nem hormonális gyógymódok – megismertetésével, – továbbfejlesztésével, – elterjesztésével, – tudományos, szakmai, egészségügyi ellátórendszerbeli, pszichoszociális, finanszírozási háttérkereteinek megértésével és megteremtésével, – a menopauzális hormonterápiával történõ harmonizálással foglalkozó pályamunkák részére, amelyek a hazai és nemzetközi szakirodalomra alapozott elméleti megfontolások mellett, jelentõs számú pácienst érintõ gyakorlati eredmények esélyét is képesek felmutatni. A pályázatokat az MMT VI. kongresszusának tudományos bizottsága bírálja el. A pályázat 1. díja 100 000 Ft, 2. díja 50 000 Ft kongresszusi részvételi vagy publikációs támogatás. A díjazottak az MMT VI. kongresszusán elõadás formájában ismertetik anyagukat. A pályázatot az MMT címére kell küldeni: Szent Margit Kórház, 1032 Budapest, Bécsi út 132. Határidõ: 2005. május 1.

186

LAM 2005;15(3):177–186.

A colorectalis daganatok korszerû kezelése

Recommend Documents