A Bá ta szé ki Pe da gó gus kó rus 20 éves

20 ÉVES A BÁTASZÉKI PEDAGÓGUS KÓRUS

1

A Bátaszéki Pedagóguskórus 20 éves Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. (Babits Mihály: A második ének) Húsz éve már, egy korán sötétedõ õszi estén a bátaszéki pedagógusok egy maroknyi csapata összegyûlt azzal a szándékkal, hogy a maga szórakoztatására elkezdjen énekelni. Azt gondoltuk, hogy az együtt éneklés olyan érték, amellyel örömöt szerzünk magunknak, szórakoztatunk másokat, és – szakmai megfontolásból – példát mutatunk a tanítványainknak. Hogy miért pont akkor? A rendszerváltozással egy idõben? Ezt csak találgatni lehet. Talán azért, mert korábban minden olyan megmozdulás, amit „önszervezõdésnek” címkéztek többnyire „felülrõl” indult, s ha kénytelen-kelletlen részesei voltak is az emberek, erre az idõre kiüresedett, érdektelenné vált. A húsz évvel ezelõtti idõszak a valódi önszervezõdések ideje volt. Politikai pártok, különféle mozgalmak, egyesületek jöttek létre – ma már látjuk – naiv világmegváltó szándékkal, vagy konkrét hatalmi törekvésekkel. A mi célunk csak egy volt: közösen énekelni. Találkozni nemcsak a tanári szobában, az udvari ügyeletek rohanásában, de egy olyan semleges helyzetben is, amikor egymás szórakoztatása, az együttlét szinte pihenést jelentett mindenkinek. Pedig kinyílt egy másik ajtó is. Az önfeledt szórakozásnak hitt próbák legtöbbünknek újszerû, kemény tanulást jelentettek. Az ajtó nyitogatója Csukor Árpád, az elsõ karnagyunk volt, aki szórakozás vágyunkra építve hamar rászoktatott bennünket a próbák munka-mivoltára. Fellépési lehetõségeket keresve a kórusnak egyre nagyobb erõpróba elé állított, de arra is törekedett, hogy a sikerélménye meg legyen ennek a kis közösségnek. Hogy mi minden érték kapcsolódott az énekléshez, azt nehéz lenne felsorolni. Kapcsolatok sokasága teremtõdött ezzel. Vendégfogadások és vendéglátások, új ismerõsök, barátok. Kórustalálkozók (Szekszárd, Simontornya, Bonyhád, Budapest), és külföldi utak (Somorja, Ludwigsburg, Ausztria, Marosvásárhely). A kórussal, a többi bátaszéki kórussal együtt új szerkezete, mûfaja jött létre városunk ünnepeinek, rendezvényeinek. Ünnepi mûsorok színesítõje,

2


alapja lett a kórusmuzsika. Olyan rendezvények nõttek ki a kórusok fellépéseinek lehetõségeit növelve, mint a karácsonyi hangverseny, a romkerti esték, a Bárdos kórustalálkozó. A Pedagóguskórus közössége az éneklésen túl is összetartott. A felejthetetlen névnapköszöntéseket utóbb „moderálni” kellett, hogy át ne vegyék a próbákon a „hatalmat”. A város megmozdulásain – mint például a szüreti felvonulás – önálló közösségként jelent meg. A kórus a kezdetektõl fogva „krónikát” vezetett, amit utóbb – a modern kor vívmányait kihasználva – a honlap színesít. Ezek eseményei akár kordokumentumnak is tekinthetõk. Egy kisváros komoly, szomorú és vidám eseményei, melyek nem múlhattak el a kórus részvétele nélkül. A kórus kis közösségének örömei – egy-egy kórustag házassága, gyermekszületés spontán vagy szervezett fellépést igénylõ kóruseseménnyé váltak. A tagok vagy hozzátartozójuk gyásza éppúgy gyászává vált a kórusnak is, akárcsak a pörbölyi baleset áldozatainak temetése, ahol énekeltünk, s ma sem tudom hogyan jött ki hang a torkunkon. A kórus olyan mint az élet. Sok-sok örömmel, bánattal. Új tagok belépésével, régiek kiválásával. Nagy ígéretekkel, fogadalmakkal egy-egy szezon elején – hogy eztán minden próbára el fogunk járni; minden próbát pontosan fogunk kezdeni; aki nem jár rendszeresen próbálni ne énekelhessen a fellépésen; és még oly sok minden – de az egymás iránti megértés, vagy a félelem, hogy valamelyik szólamot a sértõdött „primadonna” vagy „hõstenor” elhagyja, a dolgok úgy folynak, mint korábban. Az alapozáskor foghíjasan, a fellépések elõtt rémült izgalommal: vajon aki ma énekli másodszor a dalt, képes lesz-e hibátlanul elõadni a fellépésen? Kórusunknak sok tagja volt az évek során. Kinek-kinek hosszabb vagy rövidebb epizódot jelentett az éneklés az életében. Az együtt éneklés az egyik leginkább emberi az életünkben. Feledteti a hétköznapok rohanását, fáradalmait. Gyönyörködtet. Örömöt nyújt és a kórustagok – énekelve – maguk is örömöt nyújtanak. Akinek van füle hozzá, az meghallja, megérti, kórustagként megéli. Így keresem én is a „dal titkát” kórustársaimmal együtt immár húsz éve. Kemény Lajosné (Tóth Anikó) alapító tag


3

Az idõkerék súlya alatt 20 év. Azt mondják, nagy idõ. Történelem! Lehetséges. De most úgy tûnik, mintha a múlt héten lett volna, amikor valaki kigondolta, hogy álljon össze egy pedagógusokból álló csapat, és a Mûvelõdési házban tartandó karácsonyi ajándékmûsorban énekeljenek néhány dalt. Hát itt kezdõdött. Eme nemes célú rendezvény sikeresen lezajlott, s a pedagógus csapat együtt maradt. Az idõkerék pedig forogni kezdett körülöttünk. A repertoárunk nõttön nõtt, kemény próbák, meghívások helybeli rendezvényekre, belföldre, külföldre. Rengeteg örömben, vígságban, utazásban, vendégfogadásban volt részünk. Volt, amikor kétszeresre dagadt mellénnyel feszítettünk a büszkeségtõl, de azt sem tagadjuk, amikor a föld alá süllyedtünk volna szégyenünkben. De ez utóbbin ma már csak nevetünk, mert menet közben megtanultuk, hogy aki dolgozik, az igen, hibát is vét. Az idõkerék forgott tovább. Az évek múltak, régi tagok mentek, újak jöttek. A dallamok szálltak fölöttünk, erõsítve néha fáradtságtól elgyengült testünket, összetört lelkünket. Mert bizony az idõkerék néha olyan helyzetekbe is röpített bennünket, amikor gyászolnunk kellett elveszített társainkat. Hangjukat még ma is hallani véljük a hátsó sorokban, olyannyira, hogy néha hátra kell fordulnunk, tényleg itt vannak-e. De nincsenek. Csak a hangjuk. Az idõ során a régi karnagyunk helyébe új lépett. A repertoárunk tovább szélesedett mind egyházi, mind világi darabokkal. És mi rendületlenül énekeltük õket hol magunkban, hol más kórusokkal együtt, hol zenekari kísérettel. Szeretjük õket, szeretünk énekelni és szeretjük egymást is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a 20 éve egy alkalomra összejött csapat a mai napon is sziklaszilárdan áll. Persze sodródunk az árral hullámvölgybe le, hullámhegyre fel. 20 éve, / a múlt héten / még pimaszul karcsúbban, ránctalan arcbõrrel feszítettünk a korabeli fotókon, hogy ma alig ismerünk önmagunkra. Szóval mégis nagy idõ telt el? Történelem? Lehetséges. De jó volt, és az lesz a következõ 20 évben is. Hisszük!! Jakab Rita az egyik alapító tag

4


Hogy is kezdõdött? Egyszer régen, 2003 nyarának vége felé valaki megsúgta, hogy Schultzné Erzsi, a kórus titkára meg fog keresni, mert a kórus karnagya, Árpád a németországi úton bejelentette lemondását. Így is történt, hagytam magam meggyõzni, ideiglenesen elvállaltam, amíg nem találnak valami “rendes” karnagyot. Egy ideig kerestek, keresgéltek, de nem találtak olyant, aki elvállalta volna a kórus irányítását, aztán egy idõ után mindenki beletörõdött abba, hogy én állok elõttük. A közös tûzkeresztségen egy kórházi adventi hangversenyen estünk át, ahol nagyon jó érzés volt látni a sok kíváncsi szempárt, a karnagyra figyelõ tekintetet. Aztán telt múlt az idõ, új mûvek tanulása, és újabb szereplések jelentettek mindig új kihívást. Sokfelé jártunk, sokfelé énekeltünk, kirándultunk, sok közös élményünk született. Sajnos a kórus idõnként változik, jönnek új tagok, mennek és elmennek régiek, de szerencsére a sok figyelõ tekintet megmaradt. Maul Péter vvv

Memorandum Kórustagnak lenni nem egy hobbi, hanem életstílus. Egy közösség sokkal többet kíván meg a tagoktól, mint mondjuk a bélyeggyûjtés, vagy akár az, ha az ember elmegy megnézni egy focimeccset. Ha viszont elkötelezzük magunkat egy énekkar mellett, akkor a jelenlétünk mind a fellépéseken, mint pedig a próbákon nagyon fontossá válik. De szerencsére ugyanez várható el a közös szórakozásokon, vagy éppen a „szólampróbákon”, fõleg ha az ember tenorista. De menjünk vissza az elejére! Általános iskolás koromban én azok közé tartoztam, akinek nem sikerült eltanulnia Béla Bácsitól a furulya mûvészetét. Három hónap után rájöttem, hogy ez nem az a formája a zenélésnek, amit nekem szánt a sors. Ez a sorsdolog aztán csendben volt egészen a középiskola végéig, amikoris az egyik rendezvényen hét lány mellett egy fiú is kiállt az iskola elé egy dalt énekelni. Ez volt az ugródeszka. Ez késztethette az akkori kórustitkárt, hogy énekelni invitáljon. És ezt azóta sem tudom eléggé megköszönni neki. Ezt követõen ugyanis a zene életem szerves részévé vált, és olyan dolgokkal töltötte meg, amiket még elhinnem is nehéz néha. Persze az alapokat meg kellett teremteni. Eleinte annyi instrukciót kaptam, hogy a tele karácsonyfadíszeket egy ütésig kell énekelni, az üreseket ket-


5

tõig, aminek meg szára sincs, azt négyig. Fülelve aztán a kórustársakra, a többi jött magától. Olyannyira, hogy már alig vártam a következõ csütörtököt, hogy mehessek próbára ismét. Még az érettségi elõestéjén sem hagytam ki a próbát. És nem bántam meg. A próbák és a fellépések hangulata mellett a közösségi rendezvények, a HÍD és a besigheimi kórustalálkozások is csak egy másik kimeríthetetlen vágyamat elégítették ki, hogy új embereket és kultúrákat ismerhessek meg. És igen. A zene révén eljutottam többször Németországba, Szlovákiába, Erdélybe, sõt még Franciaországba is. De egyszer sajnos mindennek vége szakad, esetemben azonban szerencsére inkább csak „megritkult”. Úgy hozta ugyanis a sors, hogy Veszprémben folytattam a tanulmányaimat, és ez elszólított a kórustól – de nem örökre. Ott a bátaszéki tapasztalatok után nem volt nehéz beilleszkedni az egyetemi énekkarba és öt év alatt az oszlopos tagjává válni. De túlmegyek ezen is. Ha nincs a Pedagógus Kórus valószínûleg sosem folytatom Veszprémben az éneklést, nem jutok ki Franciaországba, nem vezetek egy amatõr zenekart, nem éneklek szólót koncerten, nem nyerek meg egy zenei Ki mit tud?-ot, és valószínûleg nem kérnek fel egy musical fõszerepére sem. De mindez megtörtént, és tudom, hogy mindehhez a kórus adta meg a kezdõ lendületet, és ez a lendület még most is tart. Persze még most sem tudom, hogy mi az a tiszta kvint, a G moll, a diminuendo, és persze nem tudok mit kezdeni azzal, ha a kottasor elején 3# van vagy 4b. Azt viszont már tudom, hogy mért mondta Vangelis: „Egy festmény, egy vers képekben. Egy vers, egy festmény szavakban. A zene mindkettõ.” A Pedagógus Kórus segítségével ugyanis már többször volt alkalmam ezt megélni. Köszönet ezért nekik! Miskolci Balázs vvv

6


A 2006-2010. közötti idõszak krónikája Elöljáróban néhány száraz adat: A Bátaszéki Pedagógus Kórus 1990-ben alakult, alapító karnagy Csukor Árpád volt. 2003-tól a kórus karnagya Maul Péter. 2001. szeptember 19-tõl a Tolna megyei Bíróság által bejegyzett egyesület, 2007. december 11-tõl pedig közhasznú egyesület lettünk. Az egyesület taglétszáma 46 fõ. 1998-ban és 2003-ban vegyes karok kategóriájában arany minõsítést értünk el. Repertoárunk közel 150 mûbõl áll, egyháziakból és világiakból vegyesen. A kórus életében vannak évrõl évre visszatérõ programok. Minden évadot közgyûléssel kezdünk, ahol értékeljük az elmúlt esztendõt, s közösen megfogalmazzuk a következõ 12 hónapra szóló terveinket. Az év elsõ harmada rendszerint a felkészülés jegyében kemény próbákkal telik. Rendszeres szereplõi vagyunk városi ünnepélyeknek, rendezvényeknek. Felkérésre éneklünk családi eseményeken is, esküvõkön és temetéseken. 1991. óta minden alkalommal részt veszünk a Tolna megyei Bárdos Lajos Kórusfesztiválon. Immáron hagyomány az is, hogy minden esztendõben, júniusban a Romkerti Zenés Nyári Esték rendezvénysorozatának nyitó programja a Pedagógus Kórus egész estét betöltõ mûsora. Ezen alkalmakkor nem csak énekelünk. Az elõadott dalcsokrot mindig valamilyen tematika szerint válogatjuk össze. Volt amikor verseket, volt amikor a Bátaszékrõl elszármazottak emlékirataiból válogatott szemelvényeket, volt amikor az énekelt mûvek zeneszerzõinek rövid életrajzát olvastuk fel, s volt amikor a zeneiskola fúvós növendékei közül meghívott vendégek elõadásával próbáltuk még élményszerûbbé tenni produkciónkat. Minden december elsõ próbáján bekukkant hozzánk a Mikulás, s apró ajándékok osztása közben megemlékezik mindenki munkájáról, s ösztönöz mindnyájunkat a próbák rendszeres látogatására, a kitartó gyakorlásra. Megalakulásunk óta minden karácsony elõtt a Kanizsai Dorottya Általános Iskola tanulóinak és nevelõinek elénekelt dalcsokorral kedveskedünk. A II. Géza Gimnázium diákjainak és tanárainak a téli szünet elõtti utolsó napon egy önálló koncertet adunk. Tapasztalataink szerint a tanuló ifjúság ezeket a hangversenyeket nagy szeretettel fogadja, s érdeklõdéssel hallgatják az évente újabb darabokat is megszólaltató énekkarunkat. Hagyományosak a városi adventi hangversenyek is, melyek mindig nagyszerû hangulatúak. A karácsonyvárás öröme a szereplõk és a hallgatóság lelkét is átjárja a megszólaltatott dallamok révén. A templom decemberi hidegét hamar feledtetik a Ferenc-házban a fellépõ csoportokat váró forró italok és finom kalácsok.


7

Évente visszatérõ programunk a Somorjai HÍD Vegyeskarral közösen tartott kórustréning. 2006-ban Szlovákiában, a Kis-Kárpátokban töltöttünk el egy hétvégét sok-sok próbával és erdei túrával. 2007. tavaszán Bátaszéken találkoztunk. A próbák és fellépések mellett jutott idõ a közös kikapcsolódásra is. Ellátogattunk Bátára a Hímes Fesztiválra, megnéztük Kalocsán az Érseki Palotát s a Patika Múzeumot, és részt vettünk a bátaszéki gimnazisták II. Géza királyról szóló történelmi játékán. Minden napot egy-egy jó hangulatú közös vacsora, tréfás vetélkedõ zárt. 2008. decemberének elsõ hétvégéjét Somorján töltöttük, s énekeltünk a HÍD kórus által szervezett adventi hangversenyen. A baráti találkozók és beszélgetések mellett jutott idõ egy városnézõ sétára is Pozsonyban. Felkészült idegenvezetõ kalauzolt minket Szlovákia fõvárosában, ahol sok szép nevezetességet ismerhettünk meg. Somorjáról haza felé megálltunk egy fél napra Bécsben. Hidegben és esõben is gyönyörû volt a karácsonyi pompába öltözött császári város. A városháza elõtti adventi vásárban forró puncsot hörpölgetve mindenki kedvére nézelõdhetett vagy vásárolhatott. 2009. tavaszán Szántódon tartottuk a következõ közös tréninget. Az órákon át tartó próbákon több mûvet közösen gyakoroltunk, készülve a jövõbeni együttes szereplésekre. Balatonföldváron a katolikus templomban a misén együtt énekeltünk, majd ezt követõen egy rövid hangversenyt adtunk a hívek örömére. A tréning programját kirándulás Szántód pusztára, borkóstoló, játékos vetélkedõ és disco színesítette. Az évente visszatérõ eseményeken kívül mi minden történt még velünk? 2006. májusában Balatonbogláron szerepeltünk nagy sikerrel egy kórustalálkozón. Júliusban Ausztriába utaztunk az Altenmarkti Daloskör meghívására. Az utazást úgy alakítottuk, hogy minél több érdekes és szép nevezetességet láthassunk hazánkban is. Így többek között jártunk Zircen, ahol megnéztük a cisztercita apátságot, a természettudományi múzeumot és a könyvtár-múzeumot, Ajkán bemutatták nekünk a kristályüveg gyártását, majd a bányászati múzeum relikviái között barangoltunk. Vendéglátóink a már korábbi utazásunk alkalmával is tapasztalt barátsággal fogadtak minket. Az ott töltött három nap alatt igyekeztek környékükön minél több nevezetességet megmutatni. Így például bepillanthattunk egy tökmagolaj préselõ üzemecske és egy maszek sajtfarm mindennapjaiba. Érdekes látnivaló volt egy kavicsbánya helyén kialakított szabadidõpark is. Bad Blumauban a híres építész, Hundertwasser által tervezett, mesebeli fürdõkomplexumban tettünk egy sétát. A helyi falumúzeumban egy lelkes gyûjtõ mutatta meg nekünk hogyan is mûködnek azok az eszközök, amelyek az elmúlt évszázadban még használati tárgyak voltak, s mára már többnyire feledésbe merültek. A második este szabadtéri koncertet adtunk a környezõ településekrõl is odasereglõ népes közönségnek. Utunk következõ két napját Szentgotthárdon töltöttük. Ottani lelkes barátaink megmutatták nekünk a város nevezetességeit, meséltek történelmükrõl és a helyi kulturális csoportok mai létérõl, gondjaikról és sikere-

8


ikrõl. Szentgotthárdon is felléptünk a helyi színház hangversenytermében. Mûsorunkat itt is nagy tapssal jutalmazta a lelkes közönség. Hazafelé jövet Körmenden megnéztük a Batthyányi hercegi család palotáját, Jákon a templomot és Sárváron a Nádasdy várat. Programunk egy balatoni fürdõzéssel zárult. Szeptemberben végsõ búcsút vettünk a kórus oszlopos tagjától, Kismõdi Ferenctõl. Hiányát ma is érezzük, emlékét õrizzük. Októberben a Bátaszékrõl elszármazottak tiszteletére adtunk önálló hangversenyt nagy sikerrel. 2007. novemberében megvalósult egy régi álma egyesületünknek. Budapesten töltöttünk el egy napot. Az Iparmûvészeti Múzeum Bútorkiállításának megtekintése után vezetéssel bejártuk a Mûvészetek Palotáját és a Nemzeti Színházat. A napot egy nagyszerû koncert zárta a Fesztivál Színházban. Decemberben Szekszárdon szerepeltünk a Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülõ Magyar Kórusok Napja ünnepi hangversenyén, ahol rajtunk kívül még hét dél-dunántúli énekkar szerepelt. 2008. júliusában Németországban vendégszerepeltünk a PCL /Ludwigsburgi Pedagógus Kórus/ meghívásának eleget téve. A felkészülés idõszakában a két kórus egymástól 1000 km távolságban megtanulta ugyanazokat a kórusmûveket. Kiutazásunk után naponta három órás próbákkal csiszolta össze a két karnagy a kórusok által elõre megtanult darabokat egy nagyszerû közös produkcióvá. Besigheimben és Ludwigsburgban is volt egy-egy nagysikerû hangversenye a több mint 60 énekesbõl álló egyesített kórusnak. Nekünk, bátaszékieknek még volt egy önálló hangversenyünk a ludwigsburgi piactéren ami a környezet hangulatától volt különleges. Természetesen az éneklésen kívül sok minden másra is volt lehetõség: új barátokat szerezni, egy másik nemzet mindennapjaiba és kultúrájába betekinteni. Utazásunk közben megnéztük Schönbrunn, Linderhof, Augsburg, Ulm, Ludwigsburg, Besigheim, Stuttgart nevezetességeit és jártunk egy Salzburg melletti sóbányában is. 2008. õszén kezdtünk el tanulni egy misét a Bátaszéki Ifjúsági Fúvószenekar kíséretével. Lázas próbák során készültünk a közös produkcióra, melyre nagyszerû alkalmat jelentett templomunk szentelésének 105. évfordulója. A remek mûvet október elején Szekszárdon a belvárosi templomban is elõadtuk, a siker itt sem maradt el. A következõ évben ezt a misét a többi bátaszéki kórussal együtt, az Ifjúsági Fúvószenekar kíséretével még többször elénekeltük, a hallgatóság és a hívek nagy örömére. A közösségformálás szempontjából a próbákon és a fellépéseken kívül nagyon fontosak az olyan közös programok amelyek kikapcsolódásra, a szabadidõ kulturált eltöltésére adnak lehetõséget, amelyeken együtt úgy szerezhetünk újabb ismereteket, hogy közben szórakozunk. 2009-ben két ilyen rendezvényre is sor kerülhetett. Augusztus végén Magyarország keleti részére kirándult a kórus. Megismerkedtünk Kecskemét és Nagykõrös nevezetességeivel, s két csodálatos napot tölthettünk Debrecenben, ahol a virágkarne-


9

válhoz kapcsolódó számtalan programlehetõség közül válogathattunk kedvünkre. Novemberben Budapesten a Mûvészetek Palotájának Bartók Béla hangversenytermében közösen hallgattunk meg egy koncertet melyen sok neves mûvész mûködött közre. Szûz Mária fatimai megjelenésének emlékére tartanak szentmisét májustól októberig minden hónap 13. napján a Hercegszántó határában állított gigantikus méreteiben is lenyûgözõen szép Mária szobornál. 2009. szeptemberében ez az idõpont egybeesett a hagyományos búcsúval. A bátaszéki kórusok tagjaiból álló közel 50 fõs összkar, s az Ifjúsági Fúvószenekar meghívást kapott erre az alkalomra. A mise elõtt vendéglátóink elvittek minket Karapancsára, ahol a vadászkastély ékes trófeáiban és a park hatalmas fáiban gyönyörködhettünk. A faluba visszaérve három felekezet /katolikus, ortodox, baptista / templomait nézhettük meg, s kaptunk rövid tájékoztatót arról, hogy milyen különbség van az egyes felekezetek vallási szokásai között. A Zene Világnapjának megünneplésére a legméltóbb egy hangverseny szervezése a sárbogárdi Bogárd-dal egyesület tagjai szerint is. Sok éves hagyományukat folytatva 2009-ben is meghívtak két kórust és egy kamarazenekart ünnepi együtt muzsikálásra. A Bátaszéki Pedagógus Kórus volt az egyik, s a városunkban jól ismert HÍD Vegyeskar a másik énekkar. A kamarazenekar is Somorjáról érkezett. A nagy sikerû koncertet egy jó hangulatú közös baráti vacsora követte, ahol vendégek és vendéglátók kedvükre énekelhettek tovább, immáron kották nélkül. 2009. decemberében megtisztelõ felkérést kaptunk egy adventi hangverseny tartására Õcsényben. Az Ifjúsági Fúvószenekar is csatlakozott a programhoz. A hangversenyre a református templomban került sor, ahol a nagy hideg ellenére is megteltek a padsorok. A közel egy órás mûsorban a zeneirodalom legszebb adventi és karácsonyi dallamai csendültek fel. 2010. áprilisában a felújított orgona szentelésekor közösen a többi bátaszéki kórussal és az Ifjúsági Fúvószenekarral elõadtuk a több tételes misét. Egy-egy ilyen produkciót közös próbák sorozata elõz meg, melyek jó hangulata és eredményessége arra ösztönöz minket, hogy a jövõben is készüljenek ilyen közös, nagyszabású elõadások. Bárdos Lajos emlékére évente több kórusfesztivált is tartanak Magyarországon. E rendezvénysorozat nyitó hangversenyére 2010-ben a fõvárosban áprilisban került sor. A szervezõk három magyarországi / Mezõkeresztes, Budapest, Bátaszék/ és két határainkon túli / Bécs, Marosvásárhely / magyar kórust hívtak meg erre az alkalomra. A Bátaszéki Pedagógus Kórus abban a megtiszteltetésben részesült, hogy öregbíthette városunk hírnevét ezen a rendezvényen. Az egész napos program a Mátyás templomban tartott misével indult, ahol az öt kórus együtt énekelte Bárdos Lajos Missa Tertia címû mûvét, s minden énekkar egy-egy önállóan elõadott darabbal emelte a szertartás ünnepi áhitatát. Ezt követõen a Farkasréti temetõben énekszó mellett megko-

10


szorúztuk a neves karnagy sírját. Kora délután idegenvezetõ kalauzolásával tettünk egy sétát a híres temetõben, ahol hazánk sok jeles személyisége lelt örök nyugalmat. Rövid szusszanás után, a Magyar Tudományos Akadémia Budavári Palotája dísztermében került sor a hangversenyre. Hat mûvet énekeltünk, egyháziakat és világiakat egyaránt, úgy válogatva, hogy a zenetörténet minél több korát érintsük. A felkészülés fáradalmai, a szereplést megelõzõ izgalom nem volt hiábavaló, szép sikert aratott az énekkar, nagy tapsot és elismerõ visszajelzéseket kaptunk. A felsorolt rendezvények, programok az egyesületi tagok befizetései és önzetlen munkájuk mellett csak támogatók segítségével valósulhattak meg. Kik támogattak minket? Pályázatok útján Bátaszék Város Önkormányzatának KKMK Alapítványa, és a Nemzeti Civil Alap. Ezen kívül jelentõs segítséget kaptunk a személyi jövedelemadójuk 1%-ról a mi javunkra rendelkezõ polgároktól, a Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház dolgozóitól, Herendi János plébánostól, a református gyülekezettõl, Miskei Vendeltõl, Kismõdi Ritától, a Götz Könyvelõirodától, a helyi iskolák dolgozóitól, helyi vállalkozóktól, a társ kulturális csoportoktól (énekkarok, zenekar, tánccsoportok), a pedkórus „rajongóitól”, családtagjainktól. Köszönjük mindenkinek a megtisztelõ bizalmat és a segítséget. Schultzné Pem Erzsébet az egyesület elnöke vvv

Sorok a Bátaszéki Pedagógus Kórus jubileumi emlékfüzetébe Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük megalakulásának 20. évfordulóján testvérkórusunk egykori és új karnagyát, minden egyes énekes tagját, a hallatlan igyekezettel munkálkodó vezetõséget és szervezõit! Kórusunk tagjai elõtt ma is elevenen él megismerkedésünk és elsõ találkozásaink varázsa. A somorjai pedagógusok közül néhányan elkísérték Bátaszékre tehetséges diákjaikat a Tolna Megyei Matematika Tehetséggondozó Alapítvány versenyére, amelynek a Bátaszéki Általános Iskola adott otthont. A somorjai pedagógusok elsõ este az egyik osztályterembõl kórusmuzsika foszlányait hallották kiszûrõdni. Érdeklõdéssel fedezték fel, hogy ott tartja gyakorlását a pedagógus kórus, amelynek még az igazgató úr is egyik lelkes énekese. Azonnal megszületett a barátság, azonnal együttmûködési tervet


11

kezdtünk szövögetni. Amikor otthon Somorján újra találkoztak a matematikában tehetséges bátaszéki és somorjai diákok, a bátaszéki kísérõ tanárok már meglátogatták a somorjai HÍD kórust esti gyakorlásán. Alapító karnagyunk Pokstaller László, akit nem kellett soká gyõzködni a kapcsolatfelvétel fontosságáról, örömmel adta beleegyezését az elsõ cserehangversenyre és látogatásra. A bátaszéki családok nagy szeretettel, szinte testvérként fogadták és látták vendégül a felvidéki kórus énekeseit, hiszen ma is sokan laknak Bátaszéken azok közül, akiket a II. világháború után Felvidékrõl, Nagysallóról telepítettek oda. A Somorján mûködõ magyar kulturális szervezet – a Csemadok – és a Somorjai Városi Mûvelõdési Központ kórusa – a HÍD Vegyes Kar – számára az az immár második évtizede tartó szoros, bensõséges barátság és együttmûködés, amely a Bátaszéki Pedagógus Kórussal kialakult, nemcsak szívmelengetõ, hanem mûvészeti és zenei szempontból is rendkívül értékes és nemes. Nemcsak zenei anyagot, kottát és partitúrát cserélünk, hanem közös gyakorlásokat, közös kirándulásokat is szervezünk, sõt Sárbogárdon 2009-ben a Zene Világnapján a két kórus együtt szólaltatta meg Farkas Ferenc: Pataki diákdalok c. három részes mûvét, valamint a szlovákiai magyar zeneszerzõ, Szíjjártó Jenõ dalciklusát, az Esti hangulat Zsérén c. kórusmûvet. Gyümölcsözõ ez az együttmûködés. A zenén, a szórakozáson, a kirándulásokon túl találkozásainknak van egy másik hozadéka is, amiért számunkra a bátaszéki kórus más, mint a többiek. A világháború utáni földindulás mindkét helységet átalakította, felbolygatta, ezért érzékenyebbek vagyunk egymás gondja iránt. Ez kisebb-nagyobb társaságokban, de fõképp otthon a családokkal való meghitt beszélgetések során volt érezhetõ. Velünk együtt aggódtatok iskoláink megmaradásáért, és azért, hogy ne tépjék ki a nyelvünket, ha anyanyelvünkön szólalunk meg. Köszönjük az együttérzést, a féltést. Azt kívánjuk és reméljük, hogy barátságunk még sokáig tart, és az elkövetkezõ évek már csak a zenérõl, a közös örömökrõl szólnak. A HÍD Vegyes Kar valamennyi tagja nevében a kórus vezetõsége

12


Az éneklés összehozza az embereket Bátaszéken aktív kulturális élet folyik. Több kórus tevékenykedik, és minden évben számos hangversennyel színesítik városunk ünnepeit. A Pedagógus Kórus az elmúlt 20 évben bizonyította, hogy méltó ahhoz a kihíváshoz, melyet az ünnepeken való részvétel jelent. Színes repertoárjuk, szakmailag igényes elõadásmódjuk azt eredményezi, hogy legyen szó bármilyen rendezvényrõl, azt ünnepélyesebbé, felemelõbbé teszik. Önálló hangversenyeik pedig maradandó élményt jelentenek városunk zenét szeretõ polgárainak. A kórusmuzsika mellett aktív egyesületi élet is jellemzi a Kórus munkáját. Minden évben több kirándulás, vidéki hangverseny a tagok számára vonzóvá és értelmessé teszi az együttlétet. A Kórus nyitott nem csak a fiatalok felé, hanem mindenki megtalálja benne helyét, akinek fontos a kórusmuzsika, a közösségi együttlét és a tartalmas programokon való részvétel. Más kórusokkal is szeretnek együtt énekelni. Alig van olyan koncert, melyen egyedül szerepelnek, mindig vannak meghívott szereplõi a hangversenyeiknek, így gyakran énekelnek együtt a többi bátaszéki kórussal, vagy külföldi partnerkórusaikkal. Az Ifjúsági Fúvószenekar is állandó szereplõje ezeknek az eseményeknek. A bátaszéki kórusok fontos szereplõi Bátaszék életének, méltán lehetünk rájuk büszkék. A mai világban különösen fontos egy olyan közösség életben tartása, mint a Pedagógus Kórus. Fontos, hogy az emberek ne elmagányosodva, hanem egy jó közösséghez tartozva éljék mindennapjaikat, hiszen ezzel a saját maguk életét teszik széppé, tartalmassá. A közös célok, közös erõfeszítések, közös munkák, egymás elfogadása nemesebbé, jobbá teszik személyiségüket, városunk pedig ezekre az emberekre támaszkodva haladhat elõre. A Pedagógus Kórusnak, minden énekesének a Bátaszéki Szent Cecília Kórus, valamint a Kismõdi Ferenc Énekegyüttes nevében kívánok még sok 20 évet, az éneklés öröme tegyen lelkileg gazdaggá benneteket. Jagicza József karnagy


13

Szívesen támogatom a jó kezdeményezéseket Bátaszéken manapság rendszeresen kerül sor a templomban vagy a romkertben valamilyen komolyzenei koncertre. Ezeknek, s a jeles egyházi ünnepeknek /templomszentelés, orgonaszentelés, évfordulós misék…/ a Szent Cecília Kóruson kívül szinte állandó szereplõje a Bátaszéki Pedagógus Kórus is és az Ifjúsági Fúvószenekar is. A Bátaszéki Pedagógus Kórus ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból tettem fel néhány kérdést Herendi János kanonok, címzetes apát, plébános úrnak. – Ön hogy emlékszik vissza a kezdetekre? Milyen volt a kapcsolata az 1990-es években a Pedagógus Kórussal, s milyen most? – Nem volt szinte semmilyen kapcsolat, húsz évvel ezelõtt nem volt szokás, hogy egyházi alkalmakkor úgymond külsõ kórus szerepeljen a templomban. Az áttörést a karácsonyi hangversenyek rendezése hozta meg. A Pedagógus Kórus mint e programok szervezõje bevont minden bátaszéki kórust, sõt néha vidéki csoportokat is meghívtak, így a mûvelõdési ház kicsinek bizonyult. Azt a megkeresést, hogy a templomban legyenek ezek a koncertek örömmel fogadtam. Az ilyen jellegû rendezvények sora késõbb bõvült, ma is szívesen támogatom a Pedagógus Kórus hasonló kezdeményezéseit, jó együttmûködés alakult ki velük. – Ön szerint miért fontos dolog, hogy a Bárdos Lajos Tolna megyei Egyházzenei Kórusfesztivált immáron hagyományosan a bátaszéki templomban tartják? Miért támogatja a Romkerti Zenés Nyári Esték programjait és a karácsonyi hangversenyeket? – A bátaszéki kulturális élet fontos részei ezek az események, s mindenképpen támogatásra érdemesek. A résztvevõ kórusokon kívül mindig van jelentõs számú közönség is, akik várják az újabb ilyen programokat. Meggyõzõdésem, hogy ezek a hangversenyek hírnevet hoznak városunknak. – Miben lát még további lehetõségeket a fejlõdésre? – A felújított, kiváló orgonánk a kórushangversenyek mellett lehetõséget ad orgonakoncertek rendezésére is. Ezzel tovább bõvülhet a zenei élet Bátaszéken. A kórusokkal közösen gyakran fellépõ Ifjúsági Fúvószenekar is talán a közel jövõben adhat a templomban egy önálló hangversenyt. Remélem, hogy felnõhet egy olyan generáció városunkban, akiknek a helyi sokféle lehetõséggel sikerül felkelteni az érdeklõdését, s akiknek késõbb természetes igényévé válik a komolyzenei koncertek látogatása.

14


– Mit üzen a jubiláló kórus tagjainak? – A kórusnak, s tagjainak egyaránt hosszú életet kívánok. A múlt esztendõben a Szent Cecília Kórus ünnepelte a 75. születésnapját. Kívánom, hogy érjen meg ilyen szép kort a Pedagógus Kórus is egyetértésben. Sok szép sikeres szereplést kívánok nekik mind a templomban, mind a templomon kívül is. A kérdéseket feltette, s a válaszokat papírra vetette: Schultzné Pem Erzsébet vvv

Mi jut eszedbe a Pedagógus Kórusról? Csodáltam az édesanyámat, aki mindig, minden nehéz helyzetben is, de különösen fõzés közben gyönyörûen énekelt. Szállt a dala a rádióval együtt. Én sajnos csak a kottaolvasásban jeleskedem, mégis szerettem az iskolai énekórákat. Örömmel hallottam a Pedagógus Kórus megalakulását. Éneklõ adományuk számomra az elsõ karácsonyi hangversenyük volt, amit ámulattal hallgattunk kislányommal a templomban. De a legnagyobb élmény, amit az elsõ, alakuló kórus nyújtott, az egy erdélyi kirándulás. Hely volt a buszon és Nagyné Erika meghívására örömmel mentünk a párommal. Csodás helyeken jártunk, jó volt a társaság, a kórus vidáman, önfeledten énekelt templomban, hegygerincen, parkban, temetõben. De olyan csodás elõadást, mint a parajdi sóbányában, az ekkor elkészült kápolnában elõadtak, - Kismõdi Feri és Nagyné Erika szólóénekével – azóta sem hallottam. Könnyek akkor a mi, és sok-sok magyarul tudó látogató szemébõl csordogáltak arcukon a szépségtõl, meghatottságtól. A mai napig meghatározó élmény számunkra ez a kirándulás. Azóta is kitartó hallgatója, kísérõje a férjem pedig munkahelye révén támogatója a megfiatalodott kórusnak. „Mi lehet jobb annál, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?”(Katherine Graham) - mondásával köszönjük a szép élményeket a 20 éves kórusnak. Gáll Ferenc és Gáll Ferencné Anikó vvv


15

Milyen felszabadító, örömteli érzés énekelni! Kár, hogy nincs jó hangom , ezért nem lehetek köztetek! Pedig milyen nagyszerû érzés lehet közösségben énekelni, amikor mindenki hangjából összeáll egy monumentális egész és felszárnyal a mû! Irigylésre méltó összetartó közösségetek, amit a szakmán kívül az éneklés még szorosabbra fûz. A személyes ismeretségnek köszönhetõen még jobban figyelek Rátok. Szeretem nézni az átszellemült arcotokat, miközben Veletek tartok és engem is elragad a karének ereje. Megszûnik erre az idõre a hétköznapi valóság. Teljesen kikapcsolódom. Nem gondolkodom. Elvisz valahová az éneketek, ahol nagyon jó lenni. Olyan misztikus „ másállapot” ez, amit csak az élõ zene, az élõ ének tud létrehozni Bátki Erika vvv Kodály szavaival „ A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.” Visszagondolok az elsõ fellépésükre, valóságos csoda volt! Csoda, hogy megalakultak, és ma is magas szintû szakmai irányítás mellett együtt énekelnek mások és a maguk örömére. Csodálatos, amikor a karácsonyi koncerten felcsendül a kórus hangja, amikor az iskolai karácsonyi ünnepélyeken az ünnepi várakozást a tanító néni és a tanár úr még meghittebbé varázsolja. Színesítik a város kulturális életét, jó kapcsolatot ápolnak a többi kórussal. Számtalanszor magas színvonalú zenei élményt nyújtottak együtt számunkra. Büszkeség töltheti el a város lakóit amikor a Bárdos fesztiválon távoli kórusok szerepelnek gyönyörû templomunkban. A megmérettetéseken elért eredményeik bizonyítékok nekik és a kórusmuzsikát kedvelõ közönségnek is. A fiatalos lendület valóságos, hisz a jéghegy csúcsa az, hogy az ifjúsági fúvószenekarral szívet-lelket gyönyörködtetõ produkciókra képesek Maul Péter karnagy segítségével. Müllerné Máté Irén vvv A Pedagógus Kórus életét szinte a megalakulásuk óta figyelemmel kísérjük. Eleinte csak a helyi fellépéseiken hallgattuk õket, de késõbb már a vidéki meghívásaikra is invitáltak bennünket. Örömmel vettünk részt a szerepléseikkel egybekötött kirándulásokon is. Minden együtt töltött alkalom vidám hangulatú, remek elõadást tartogatott. Mindig nagy érdeklõdéssel várjuk a karácsonyi koncerten elõadott új mûveket, a Bárdos hangverseny színvonalas

16


koncertjeit, a romkerti esték sikerességét s nem utolsó sorban az egyházi ünnepeket még szebbé tevõ misei fellépéseiket. További sok sikeres, jó hangulatú fellépést kívánunk a kórusnak! Mayer Istvánné vvv „Szörnyû úgy élni, hogy valaki nem élvezi a munkáját. S éppen olyan szörnyû úgy élni, hogy nem ismeri a szépet: a jó könyv ízét, a szép zenét, a verset, egyszóval a mûvészi szépet nem ismeri…. Pedig a szellemet éppúgy nem csaphatjuk be, mint a testet; ha csak egyoldalúan és csak pótlékokkal táplálják, elõbb-utóbb elsorvad.” – vallja Fekete Gyula. Igen, ezt a „táplálékot” kapom én is a pedagógus kórustól. A felcsendülõ dalok mindig elvarázsolnak, megborzongatva röpítenek az érzelmi szintek különbözõ fokaira. Ez egy nagyon jó és magasztos érzés. Kívánom, hogy még nagyon sokáig legyetek ilyen sikeresek mint most, és szerezzetek örömet hallgatóságotoknak. Mindehhez sok erõt, kitartást és egészséget adjon a Jóisten. Gratulálok az eddigi munkátokhoz. Bitner Gizella

A kórusról további információk találhatók: www.bpkorus.freeweb.hu

A Bá ta szé ki Pe da gó gus kó rus 20 éves

Recommend Documents