A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA
Budapest, 2005. június 24., péntek
85. szám
Ára: 345,– Ft
TARTALOMJEGYZÉK 22/2005. (VI. 24.) EüM r. 8/2005. (VI. 24.) FMM–EüM e. r.
24/2005. (VI. 24.) AB h. 25/2005. (VI. 24.) AB h. 26/2005. (VI. 24.) AB h. 80/2005. (VI. 24.) KE h. 43/2005. (VI. 24.) ME h. 44/2005. (VI. 24.) ME h.
Oldal A rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekrõl . . . . . . . . . . . . A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjérõl szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Alkotmánybíróság határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Alkotmánybíróság határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Alkotmánybíróság határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bírák felmentésérõl és bírák kinevezésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kormányzati fõtisztviselõi kinevezésekrõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Központi tiszt cím adományozásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tájékoztató a Magyar Szocialista Párt 2005. május 8-i soproni idõközi országgyûlési képviselõ-választás elszámolásáról. . . . . . . .
4280
4284 4284 4288 4292 4296 4296 4297 4297
4280
MAGYAR KÖZLÖNY
II. rész JOGSZABÁLYOK A Kormány tagjainak rendeletei Az egészségügyi miniszter 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelete a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekrõl A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 88. §-a (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el:
2005/85. szám
tékben (rms-ben) mérve 5 m/s2, hideg/nedves munkakörnyezetben 2,5 m/s2. Továbbá az S idõállandóval mért legnagyobb súlyozott gyorsulás az 50 m/s2-et nem lépheti túl; b) a prevenciós határérték napi 8 órás referencia-idõszakra vonatkoztatva 2,5 m/s2; c) a határérték napi 8 órás behatási idõtartamra van megállapítva. Ettõl eltérõ expozíciós idõ esetén a határérték kiszámítására az MSZ EN ISO 5349-1:2001 szabvány 5.3. pontban megadott (2) képlet az irányadó. A munkavállaló kéz/kar rezgésexpozícióját a melléklet I. részének 1. pontja alapján kell meghatározni. (2) Egész testre ható rezgés esetén: a) a napi megengedett expozíciós határérték 8 órás referencia-idõszakra vonatkoztatva 1,15 m/s2. A pillanatnyi rezgésgyorsulás csúcsértéke S idõállandóval mérve a 10 m/s2-et nem haladhatja meg; b) a prevenciós határérték 8 órás referencia-idõszakra vonatkoztatva 0,5 m/s2. A munkavállaló egész testre ható rezgés expozícióját a melléklet II. részének 1. pontja alapján kell felmérni vagy megmérni.
1. § 4. § E rendelet elõírásait a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amikor a munkavégzés során a munkavállalók mechanikai rezgés okozta kockázatnak ténylegesen vagy vélhetõen ki vannak téve.
2. § E rendelet alkalmazásában: a) kéz/kar rezgés: olyan a kézre/karra ható mechanikai rezgés, amely az emberi kéz-kar rendszerre továbbítva a munkavállaló számára egészségi és biztonsági kockázatokat jelent, különösen érrendszeri, csont-, izom-, ízületi, illetve idegrendszeri elváltozások formájában; b) az egész testre ható rezgés: olyan mechanikai rezgés, amelynek átvitele az egész testre a munkavállalók számára gerincelváltozások formájában egészségi és biztonsági kockázatokat jelent; c) rezgésmérés: a munkavégzés során keletkezõ rezgés mérése a munkaeszköz, munkafolyamat rezgésszintjének meghatározására; d) rezgésvizsgálat: a munkavállaló rezgésexpozíciójának meghatározása céljából végzett mérés.
3. § (1) Kéz/kar rezgés esetén: a) a napi megengedett expozíciós határérték napi 8 órás referencia-idõszakra vonatkoztatva, négyzetes középér-
(1) Az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése szerinti kockázatértékelés (a továbbiakban: kockázatértékelés) keretében a munkáltató köteles minõségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg (méréssel) értékelni azokat a mechanikai rezgésszinteket, melyeknek a munkavállalók ki vannak téve. A megfelelõ méréseket a melléklet I. részének 2. pontja vagy II. részének 2. pontja szerint kell végrehajtani. (2) A mechanikai rezgésexpozíció mértéke minõségi értékelését az egyes munkafolyamatok vizsgálatával, illetve a használt berendezés vagy berendezéstípus által kibocsátott rezgés valószínû mértékérõl a gyártó által adott információk figyelembevételével kell elvégezni. (3) A mennyiségi kockázatértékelés elkészítéséhez rezgésmérést kell végezni: a) az új létesítmény, gép, berendezés (a továbbiakban: munkaeszköz) üzembe helyezése során, kivéve amikor a gyártó által adott információ alapján a rezgésszint a prevenciós határértéket nem éri el; b) meglevõ létesítmény, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, valamint technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változtatás a rezgésterhelés mértékét módosíthatja; c) munkakör kialakításakor; d) foglalkozási eredetû egészségkárosodás vagy annak gyanúja, panaszbejelentés, másodfokú eljárás vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve igazgatósági szervei, továbbá bíróság megkeresése esetén, valamint ha jogerõs hatósági határozat írja elõ.
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
(4) A (3) bekezdés d) pontja szerinti esetben – arra akkreditált szervezet (laboratórium) bevonásával – rezgésvizsgálatot is kell végezni. (5) Az (1) bekezdés szerinti kockázatértékelést az elõírt szakképesítéssel rendelkezõ személynek kell megtervezni és elvégezni az Mvt. 54. §-ának (3) bekezdésében foglalt idõközönként. A mechanikai rezgésexpozícióról szerzett adatokat olyan formában kell megõrizni, amely lehetõvé teszi a késõbbi betekintést is. (6) A kockázatértékelés során különösen a következõket kell figyelembe venni: a) az expozíció mértékét, típusát és idõtartamát, beleértve minden szakaszos vagy impulzív rezgésexpozíciót is; b) a 3. § szerinti expozíciós és prevenciós határértékeket; c) a különösen nagy kockázatnak kitett munkavállalók egészségét és biztonságát érintõ bármilyen hatást; d) bármely, a munkavállaló egészségét érintõ olyan közvetett hatást, amely a mechanikai rezgés és a munkahely, vagy egyéb munkaeszköz közötti kölcsönhatásból ered; e) az alkalmazott munkaeszköz gyártója által szolgáltatott információkat; f) a mechanikai rezgésexpozíció szintjét csökkentõ, helyettesítõ eszközök meglétét; g) a munkáltató felelõssége alá tartozó, a munkaidõn túli egész testre kiható rezgés mértékét; h) a sajátos munkakörnyezeti tényezõket (alacsony hõmérséklet stb.); i) az egészségügyi hatóságtól, illetve a foglalkozásegészségügyi szolgálattól kapott információkat, beleértve a tudományos publikációkat is. (7) A munkáltatónak olyan kockázatértékeléssel kell rendelkeznie, amely meghatározza, hogy milyen intézkedéseket kell megtenni az 5. és 6. § rendelkezései szerint. A kockázatértékelésnek papír alapú adathordozón hozzáférhetõnek kell lennie. (8) A kockázatértékelést évenként aktualizálni kell, soron kívül akkor kell felülvizsgálni, ha olyan változás következett be, amely azt szükségessé teszi, vagy ha az egészségügyi vizsgálat eredménye azt indokolja.
4281
tõ legalacsonyabb szintre csökkentését. Ilyen intézkedés lehet: a) más munkamódszerek bevezetése, amelyek kevesebb mechanikai rezgésexpozícióval járnak; b) az ergonómiai követelményeknek megfelelõ munkaeszközök alkalmazása, amelyek – figyelembe véve az elvégzendõ munkát is – a lehetõ legkisebb mértékû rezgést idézik elõ; c) kiegészítõ eszköz használata, amely csökkenti a rezgés okozta károsodások veszélyét (az egész test rezgést hatékonyan csökkentõ ülés, a kéz/karra átvitt rezgés mértékét csökkentõ fogantyú, védõkesztyû stb.); d) a munkaeszközök, a munkahelyek és a munkahelyi berendezések megfelelõ karbantartása; e) a munkahelyek és a munkavégzés helyszíneinek kialakítása és elrendezése; f) a munkavállalók megfelelõ tájékoztatása és képzése a munkaeszközök megfelelõ és biztonságos használatáról, a mechanikai rezgésexpozíció minimális szintre való csökkentése érdekében; g) az expozíció idõtartamának és intenzitásának korlátozása; h) megfelelõ munkabeosztás, pihenõidõk beiktatásával; i) megfelelõ védõruházat biztosítása a munkavállaló alacsony hõmérséklettõl és nedvességtõl való védelme érdekében. (3) A munkavállaló – a 8. §-ban foglaltak kivételével – nem tehetõ ki az expozíciós határérték feletti rezgésnek. (4) Ha a munkavállaló rezgésterhelése túllépi az expozíciós határértéket, a munkáltatónak azonnal intézkednie kell annak érdekében, hogy az expozíció mértéke a határérték alá csökkenjen. Az intézkedést követõen meghatározza azokat az okokat, amelyek a határérték-túllépést elõidézték, egyidejûleg a (2) bekezdés szerinti intézkedések kiegészítésével biztosítja, hogy a feltárt okból ismételt túllépésre ne kerüljön sor. (5) A munkáltató (2)–(4) bekezdés szerinti intézkedéseit a fokozottan veszélyeztetett munkavállalói csoportoknál is értelemszerûen alkalmazni kell.
6. § 5. § (1) A mechanikai rezgésexpozícióból eredõ kockázatokat a forrásnál kell kiküszöbölni vagy minimális szintre csökkenteni. (2) Amennyiben a kockázatértékelés szerinti prevenciós határértékeket [3. § (1) bekezdés b) és a (2) bekezdés b) pontja] túllépik, a munkáltatónak olyan mûszaki-technikai, illetve szervezési intézkedést kell hoznia, amely biztosítja a mechanikai rezgés és a kapcsolódó kockázatok lehe-
(1) A munkáltató megfelelõ intézkedésekkel biztosítja, hogy az érintett munkavállalók és képviselõik oktatás és tájékoztatás keretében megismerjék a munkahelyük kockázatértékelése eredményeit, különösen: a) a mechanikai rezgés okozta veszélyek megelõzése, illetve csökkentése érdekében hozott intézkedéseket; b) az expozíciós és a prevenciós határértékeket; c) a mechanikai rezgésexpozíció minõségi és mennyiségi értékelését, valamint az alkalmazott munkaeszközöktõl eredõ lehetséges sérüléseket, károsodásokat;
4282
MAGYAR KÖZLÖNY
d) a sérülésekre és az egészségkárosodásokra utaló jelek felismerésének és bejelentésének indokait és módját; e) azokat a körülményeket, amelyek a munkavállalók munkaköri alkalmasságának vizsgálatát indokolják; f) a biztonságos munkavégzés, munkaeszköz-használat szabályait a mechanikai rezgésexpozíció minimális szintre való csökkentése érdekében. (2) A mechanikai rezgésexpozícióból eredõ kockázattal érintett munkavállalók e kockázat valamennyi kérdését illetõen jogosultak a tájékoztatásra, konzultációra, részükre biztosítani kell a képzésen, valamint a konzultáción való részvétel lehetõségét. 7. § (1) A munkavállalók külön jogszabály szerinti munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatának célja a rezgésexpozícióban dolgozó esetében, hogy lehetõvé váljon a munkával összefüggõ bármely rendellenesség kialakulásának megelõzése, illetve korai diagnosztizálása. (2) A prevenciós határértéket meghaladó mértékû behatás esetén a munkavállalót minden esetben soron kívüli foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálatra kell küldeni. (3) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalóról a külön jogszabály szerint vezeti az egészségügyi dokumentációt. Az egészségügyi dokumentáció másolatát kérésre az illetékes egészségügyi hatóság rendelkezésére kell bocsátani. A munkavállaló részére biztosítani kell a rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció megismerésének lehetõségét. (4) Ha az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy a munkavállalónál olyan betegség vagy egészségkárosodás azonosítható, amely a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának álláspontja szerint a munkahelyi mechanikus rezgésexpozíció következménye: a) a munkavállalót az orvosnak tájékoztatnia kell a rá vonatkozó eredményrõl, különösen az expozíció megszûnése után kötelezõen elvégzendõ orvosi vizsgálatról; b) a munkáltatót tájékoztatni kell az egészségügyi vizsgálat minden, az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításához szükséges fontos, személyes adatnak nem minõsülõ eredményérõl. (5) A (4) bekezdés szerinti betegségrõl vagy egészségkárosodásról történõ tudomásszerzés esetén a munkáltató köteles: a) áttekinteni a 4. § szerint végrehajtott kockázatértékelést, b) ellenõrizni a kockázatok megszüntetése vagy csökkentése érdekében bevezetett, 5. § szerinti intézkedéseket, c) figyelembe venni a kockázatértékelést végzõ személy, a foglalkozás-egészségügyi orvos, illetve az illetékes hatóság javaslatát az 5. § szerinti intézkedések végrehajtása során, d) a munkavállalót olyan munkakörben foglalkoztatni, ahol nem áll fenn a további expozíció veszélye, és e) intézkedni a soron kívüli orvosi vizsgálatról,
2005/85. szám
f) gondoskodni azon munkavállalók egészségi állapotának a felmérésérõl, akik hasonló mértékû rezgésexpozíciónak voltak kitéve.
8. § (1) Egész testre ható rezgés vonatkozásában, a tengeri hajózásban és a légi szállításban egyedi engedély alapján, e jogszabályban megadott határérték alól az Országos Tisztifõorvosi Hivatal – amennyiben a közegészségügyi követelményeknek való megfelelõsséget megállapította – felmentést adhat. (2) Az 5. § (3) bekezdésében foglalt elõírás betartása alól felmentés abban az esetben adható, ha a munkavállaló mechanikus rezgésexpozíciója a 3. §-ban meghatározott prevenciós határértékek alatt van, de idõnként jelentõsen változik, és esetenként túllépi az expozíciós határértéket. Ez esetben azonban a 40 órára számított expozíciós értéknek kevesebbnek kell lennie a 3. §-ban megadott expozíciós határértéknél és méréssel kell igazolni, hogy a változó expozícióban rejlõ kockázatok kisebbek az expozíciós határértékben rejlõ kockázatoknál. (3) A 3. §-ban megadott expozíciós határértékek alóli felmentés megadásánál annak indoklását pontosan rögzíteni szükséges. A felmentést négyévente felül kell vizsgálni, és ha az azt megalapozó körülmények megszûnnek, vissza kell vonni.
9. § Ez a rendelet az Európai Unió alábbi irányelvének való megfelelést szolgálja: a Parlament és a Tanács 2002/44/EK irányelve (2002. június 25.) a munkavállalók fizikai tényezõk (vibráció) hatásából keletkezõ kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimum-követelményekrõl [tizenhatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében].
10. § (1) Ez a rendelet 2005. július 1. napján lép hatályba. (2) Az 5. § (3) bekezdésében írt kötelezettségek végrehajtásának határideje 2010. július 6. azon munkaeszközök esetében, amelyeket 2007. július 7. elõtt bocsátanak a munkavállalók rendelkezésére, és amelyek használatánál – figyelembe véve a legújabb technikai elõrelépéseket, illetve szervezési intézkedéseket is – az expozíciós határértékek nem tarthatók be. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezésérõl szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
4283
a) 8. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: (Záróvizsgálatot kell végezni) „b) idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet megszûnésekor, továbbá ha a foglalkoztatott korkedvezményre jogosító munkakörben legalább négy évet dolgozott;” b) 3. számú melléklete 5. pontjának vanádium évenként szövegrészét követõ vibráció (kéz/kar rezgés)-hez tartozó szöveg helyébe a következõ szöveg lép: Idõszakos munkaalkalmassági vizsgálatok gyakorisága
[Kóroki tényezõ
vanádium „rezgés kéz/kar 2,5–5 m/s2 (férfi)
évenként]
1,0–2,5 m/s2 (sérülékeny csoport)
kétévenként
egész testre ható 0,5–1,15 m/s2 (férfi)
kétévenként
0,5 m/s2 alatt (sérülékeny csoport)
kétévenként
egyedi felmentés esetén
évenként
[vinil-klorid
félévenként]
kétévenként
Megjegyzés
Elsõ ízben a munkába állást követõ hatodik hónap után Hideg/nedves munkakörnyezetben évente Elsõ ízben a munkába állást követõ hatodik hónap után Hideg/nedves munkakörnyezetben évente Elsõ ízben a munkába állást megelõzõen.”
c) 8. számú mellékletének 2.2., 2.2.1., 2.2.2. és 2.3. pontjai helyébe a következõ szöveg lép:
[Megterhelések
Terhes (1)
Fiatalkorú
<45
45–x
>x
Fiatalkorú
éves
éves
nõk
„2.2. 2.3.
2
Kéz/kar rezgés 2,5 m/s expozíció felett Egész testre ható rezgéssel járó munka: 0,5 m/s2 expozíció felett
férfiak]
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+”
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a dolgozók bõrvédõ készítménnyel történõ ellátásáról szóló 2/1983. (II. 14.) EüM rendelet, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat átszervezésével kapcsolatos egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 6/1999. (IV. 2.) EüM rendelet 5. §-a.
>x
módon történjen. Egyirányú gyorsulásérzékelõ és/vagy vektoriálisan nem összegzõ mérõmûszer használata esetén az MSZ EN ISO 5349-2:2001 szabvány 6.1. pontjában foglaltak szerint kell eljárni. A kockázat meghatározásánál és felmérésénél figyelembe kell venni a 4., 5. és 6. §-ban foglaltakat is.
Dr. Rácz Jenõ s. k., egészségügyi miniszter
Melléklet a 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelethez A kéz/kar és az egész testre ható rezgésexpozíció meghatározása
2. A mérés a) A használt mérõmûszer és mérési módszer feleljen meg az MSZ EN ISO 5349-1:2001 szabvány 4. pontjának. b) A kétkezi eszközöknél külön-külön mindegyik kézen el kell végezni a mérést. Az expozíciót a két mérés közül a magasabb értékre kell meghatározni, de a másik értékrõl is lehet információt szolgáltatni.
I. KÉZ/KAR REZGÉS 1. A kockázat értékelése A kéz/kar rezgésexpozíció meghatározása az MSZ EN ISO 5349-1:2001 szabvány 5. pontja által meghatározott
3. Egyéni védõeszközök Az egyéni védõeszközökre vonatkozó elõírásokat a 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet tartalmazza.
4284
MAGYAR KÖZLÖNY
2005/85. szám
II. EGÉSZ TESTRE HATÓ REZGÉS 1. A kockázat értékelése a) A rezgésexpozíció meghatározása az MSZ ISO 2631-1:2002 szabvány 6.1. és 6.5. pontja által meghatározott módon, értékelése a szabvány 7. fejezetében foglaltak figyelembevételével – az 1,4awx, 1,4awy, awz (ülõ vagy álló dolgozóra meghatározott) derékszögû koordináta-rendszerben –, 8 órára vonatkoztatott négyzetes középértéke (egyenértékû rezgésgyorsulás) számítása alapján történik. b) Ha a rezgés két vagy több irányban összemérhetõ nagyságú, akkor az egészségkárosodási kockázatot a vektoriálisan összegzett eredõ érték alapján kell értékelni. c) A megadott mérési és értékelési módszerek fokozott figyelmet igénylõ munkahelyekre vonatkozóan nem alkalmazhatók. d) A kockázat értékelésénél figyelembe kell venni a 4., 5. és 6. §-ban foglaltakat is.
2. § (1) Ez a rendelet 2005. július 1. napján lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg az R. 24. §-ának (3) bekezdése és 6. számú melléklete hatályát veszti. Dr. Rácz Jenõ s. k.,
Csizmár Gábor s. k.,
egészségügyi miniszter
foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter
III. rész HATÁROZATOK Az Alkotmánybíróság határozatai
2. A mérés A mérésnél a használt mérõmûszer és mérési módszer feleljen meg az MSZ ISO 2631-1:2002 szabvány 5. pontjában foglaltaknak.
Az Alkotmánybíróság 24/2005. (VI. 24.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint az egészségügyi miniszter 8/2005. (VI. 24.) FMM–EüM együttes rendelete a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjérõl szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet módosításáról A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 23. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeljük el:
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti szabályozás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Siófok Város Önkormányzatának Siófok város építési szabályzatáról szóló 12/1999. (IV. 23.) számú rendelete 94. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS I.
1. § A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjérõl szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM–EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A munkahelyeken a munkavállaló testére áttevõdõ rezgés vonatkozásában a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekrõl szóló külön jogszabály elõírásait kell alkalmazni.”
A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje (a továbbiakban: hivatalvezetõ) kezdeményezte Siófok Város Önkormányzatának Siófok város építési szabályzatáról szóló 12/1999. (IV. 23.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 94. § (2) bekezdésének a megsemmisítését. A hivatalvezetõ az Ör. törvényességi vizsgálata során azt állapította meg, hogy az Ör. 94. § (2) bekezdése törvénysértõ rendelkezést tartalmaz, felhatalmazta ugyanis az építésügyi hatóságot arra, hogy az építési vagy telekalakítási engedélyek megadásának feltételeként elõírhatja az
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
építési munkával érintett ingatlanon már meglévõ olyan építmények vagy építményrészek kártalanítás nélküli lebontását, amelyek nem felelnek meg a hatályos építésügyi jogszabályok elõírásainak, függetlenül attól, hogy korábban építési engedéllyel vagy építési engedély nélkül épültek-e. A hivatalvezetõ álláspontja szerint azzal, hogy a képviselõ-testület önkormányzati rendeletében az építési engedély megadásának feltételét elvi jelleggel szabályozta, a hatáskörén túlterjeszkedett. Rámutatott arra, hogy az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 34. § (2) bekezdése szerint az építésügyi hatósági engedély feltételekhez köthetõ, az önkormányzat azonban a feltételekre vonatkozóan rendeletében semmiféle szabályt nem alkothat. Hangsúlyozta azt is, hogy az Ör. ezen rendelkezése ellentétes az Ét. 48. § (8) bekezdésében, 55. §-ában foglaltakkal, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseivel, valamint ütközik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (2) bekezdésébe, a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogok törvényi védelmének elvébe, ezeket biztosító rendelkezéseibe. Az önkormányzat rendeletében nem tesz különbséget a szabálytalanul épített és engedéllyel épített építmények között, az elévülési idõket figyelmen kívül hagyva, idõbeli korlátozás és kártalanítás nélkül az építésügyi hatóság mérlegelésére bízza, hogy az építési és vagy telekalakítási engedélyek megadásának feltételeként elõírhatja az építési munkával érintett ingatlanon már meglevõ építmények vagy építményrészek kártalanítás nélküli lebontását, függetlenül attól, hogy korábban építési engedéllyel vagy engedély nélkül épültek-e. A városi önkormányzat képviselõ-testülete a hivatalvezetõ törvényességi észrevételét megtárgyalta és úgy döntött, hogy a rendeletét változatlanul fenntartja. Ezek után a hivatalvezetõ a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján a támadott rendelkezés megsemmisítését kezdeményezve az Alkotmánybírósághoz fordult.
II. Az Alkotmánybíróság a rendelkezõ részben foglalt döntését a következõ jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „44/A. § (2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.” 2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezései:
4285
„7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a fõpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek, a fõjegyzõnek és kivételesen a képviselõ-testület hivatala ügyintézõjének is.” „16. § (1) A képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” 3. Az Ét. rendelkezései: „13. § (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelõen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” „34. § (1) Telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban együtt: építési munka) a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges.” „36. § Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha a) a tervezett építés a 18–19. §-okban, a 31. §-ban elõírt, illetve a külön jogszabályban kötelezõvé tett nemzeti szabvány szerinti követelményeknek megfelel, b) a tervezett építés az egyes építmények és területek védettségét elrendelõ vagy azokra különleges feltételeket megállapító jogszabályoknak, az elõzetes hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági követelményeknek és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt eseti elõírásoknak megfelel, c) az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének megfelelõ mértéket meghaladná, az állékonyságot, az életet és egészséget, a közés vagyonbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon sértené, d) az építmény rendeltetésszerû használhatóságához szükséges járulékos építmények, illetõleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmû- és energiaellátás megvalósítása biztosított, e) a tervezõként megjelölt szerv, illetõleg személy jogosult volt az építészeti-mûszaki tervezésre, f) az építtetõ építési jogosultságát hitelt érdemlõen igazolja.”
4286
MAGYAR KÖZLÖNY
„47. § (1) Az építésügyi hatóság elrendelheti: a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás elõtti) rendeltetésétõl eltérõ használatának megszüntetését, valamint b) szabálytalan építkezés esetében az építési munka megszüntetését és az építést megelõzõ állapot helyreállítását, illetõleg a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelõ állapot kialakítását, c) a mûszaki követelményeknek meg nem felelõ építési termékek kicserélését, d) az építmény, építményrész kötelezõ jókarbantartás körét meghaladó felújítását, ha az a településkép kedvezõbb alakítása érdekében szükséges, vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak végrehajtása, illetõleg az építészeti örökség védelmének érdekei megkövetelik, e) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken a településkép elõnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából szükséges kertépítési, továbbá a településkép védelme érdekében szükséges egyéb munkák elvégzését, f) az építmény környezetébõl az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építõanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történõ átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését. (2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie: a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, – amennyiben ez nem lehetséges, vagy ha az építtetõ ezt nem vállalja – a lebontását vagy az újraépítését, ha a kivitelezés az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik, b) az építmény, építményrész állékonyságát, az életet, egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ, valamint az engedély nélküli használat megszüntetését, c) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha azt rendeltetésszerû és biztonságos használatra nem alkalmas módon építették meg, vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ állapot keletkezett, d) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetõleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyezteti. 48. § (1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra – az építtetõ vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján – fennmaradási engedélyt ad, ha a 18–19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megte-
2005/85. szám
remthetõk, és az építtetõ az építési jogosultságát igazolta. Ha az építményt, építményrészt építésügyi hatósági engedély nélkül bontották le, az építésügyi hatóság azt – határozattal – tudomásul veszi. (2) Fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett kiadható akkor is, ha a) az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehetõ, vagy b) a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem sért, vagy a hatóság által meghatározott határidõn belül elhárítható. (3) Az építésügyi hatóság az építtetõt – kérelem hiányában – a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására felhívhatja, vagy az eljárást hivatalból az építtetõ költségére lefolytathatja. (4) A fennmaradási engedély – építésügyi bírság kiszabása, illetõleg az (1)–(2) bekezdés szerinti szükségszerû átalakítás kötelezettségének és határidejének egyidejû megállapítása mellett – meghatározott idõre szóló, visszavonásig érvényes (határozatlan idõre szóló) vagy végleges jellegû lehet. (5) A fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi engedély is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Az építményrészre vonatkozó fennmaradási engedély megadásával egy idõben az építésügyi hatóságnak rendelkeznie kell az építmény befejezésére vonatkozó továbbépítésrõl is. Az építmény építési munkáinak teljes befejezése után a 44. § elõírásai szerinti használatbavételi engedélyezési eljárást kell lefolytatni. (6) A meghatározott idõ elteltét, illetõleg az engedély visszavonását követõen az építményt, építményrészt az engedélyesnek kártalanítási igény nélkül le kell bontania. Ugyanúgy akkor is, ha a fennmaradási engedélyben elõírt átalakítási kötelezettséget nem teljesítették. Az átalakítási kötelezettség elmulasztása esetén az építésügyi hatóság a lebontást elrendeli. (7) Ha a szabálytalanul megépített építményre, építményrészre fennmaradási engedély nem adható, az építésügyi hatóság köteles elrendelni a szabályossá tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését, vagy ha a kötelezett a munkálatok elvégzését nem vállalja, a lebontását. (8) Az építésügyi hatóság az (1)–(7) bekezdés alapján a szabálytalanság tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésõbb azonban az építés befejezésétõl – ha nem állapítható meg – az építmény használatbavételétõl számított tíz éven belül intézkedhet. A (6) bekezdésben foglaltak és az új eljárás lefolytatása esetén az egyéves idõtartam kezdetét a meghatározott idõ elteltétõl, valamint az engedély visszavonásától, az átalakítási kötelezettségre elõírt teljesítési határidõ lejártától, illetõleg az új eljárás lefolytatását elrendelõ jogerõs határozat keltétõl kell számítani. (9) Kérelemre a fennmaradási engedély kiadása nem tagadható meg a (8) bekezdésben meghatározott intézkedési idõ letelte miatt. Ebben az esetben átalakítási kötelezettséget elõírni és építésügyi bírságot megállapítani nem lehet.
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
(10) A szabálytalanul létesített építménnyel, építményrésszel kapcsolatos átalakítási vagy bontási kötelezettségek végrehajtását az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezõje, használója) tûrni köteles.” „52. § (1) Az építésügyi hatósági jogkört elsõ fokon – a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a települési önkormányzat jegyzõje látja el. (2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezési, továbbá az azokkal összefüggésben keletkezett ellenõrzési és kötelezési ügyekben, valamint a kiszolgáló út céljára történõ lejegyzés és a telekalakítások engedélyezése tárgyában, és a 47. § (2) bekezdés b)–d) pontjaiban meghatározott esetekben (a továbbiakban: kiemelt építésügyi hatósági ügy) elsõ fokon a városi (fõvárosi kerületi) – a 2004. január 1-jét követõen várossá nyilvánított települések kivételével – önkormányzat jegyzõje jár el – a kormányrendeletben meghatározott illetékességi területtel –, továbbá annak a települési önkormányzatnak a jegyzõje, akit a kormányrendelet 2004. január 1-jéig kijelölt.” „55. § (1) A településkép védelme érdekében az építésügyi hatóság: a) az épület(ek) és (azok) környezetének kialakítása, továbbá az egy épületben lévõ valamennyi üzlethelyiség homlokzatának, valamint a kirakatszekrényeknek és feliratoknak, hirdetõberendezéseknek összehangolt építészeti-mûszaki tervezését, illetve kivitelezését, valamint b) az épület külsõ helyreállítását, homlokzatszínezését és az építmény elõnyösebb építészeti megjelenését szolgáló egyéb munkákat is elrendelhet. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelésének feltételeit a települési – fõvárosban a kerületi – önkormányzat rendeletben szabályozza. (3) Ha az építmény, építményrész 47. § (1) bekezdés d) pont szerinti felújítása, átalakítása a településkép elõnyösebb kialakítása szempontjából vagy településrendezési okokból vált szükségessé, ezek költségei, továbbá az építmény használatának az átalakítás miatt történt korlátozásából eredõ károk megtérítése – a munkálatok elvégzése folytán bekövetkezett értékemelkedés levonásával – a települési önkormányzatot terheli. (4) Ha a településkép elõnyösebb kialakítása céljából vagy településrendezési okokból az építmény, építményrész lebontása vált szükségessé, a tulajdonost a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell.” 4. Az Ör. rendelkezései: „94. § (2) Az építésügyi hatóság az építési vagy telekalakítási engedélyek megadásának feltételeként elõírhatja az építési munkával érintett ingatlanon már meglévõ olyan építmények vagy építményrészek kártalanítás nélküli lebontását, amelyek nem felelnek meg a hatályos építésügyi
4287
jogszabályok elõírásainak, függetlenül attól, hogy korábban építési engedéllyel vagy építési engedély nélkül épültek-e.”
III. Az indítvány megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság az Ör. támadott rendelkezését elsõként az építésügyi hatósági hatáskörök és az önkormányzat szabályozási jogköre és az építésügyi hatósági hatáskörök összefüggésében vizsgálta. A helyi önkormányzat képviselõ-testülete a feladatkörében alkothat rendeletet, amely nem lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. [Alkotmány 44/A. § (2) bekezdés.] Az önkormányzat rendeletet a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothatja. [Ötv. 16. § (1) bekezdés.] Az Ör.-t Siófok Város Önkormányzatának Képviselõ-testülete (a továbbiakban: képviselõ-testület) az Ét. 13. §-ban kapott felhatalmazás alapján, az Ét. végrehajtására alkotta meg. Az Ét. 34. § (1) bekezdése állapítja meg azt, hogy mely esetekben – többek között telekalakítás, építmény, építményrész megépítése esetén – szükséges az építésügyi hatóság engedélye. Az Ét. 36. §-a pedig arról rendelkezik, hogy az építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között mikor adható meg. Az építésügyi hatósági jogkört az Ét. 52. §-a alapján a jegyzõ látja el, általában a települési önkormányzat jegyzõje, a kiemelt építéshatósági ügyekben a kormány által kijelölt jegyzõ. Az Ötv. 7. § (1) bekezdése alapján a jegyzõnek törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört, az önkormányzat rendelete nem. A településkép védelme érdekében gyakorolható építéshatósági hatásköröket is az Ét. 55. § (1) bekezdése rendezi, az Ét. felhatalmazást a képviselõ-testületnek az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelése feltételeinek önkormányzati rendeletben való szabályozására adott. Az Ét. tehát nem adott felhatalmazást az önkormányzat képviselõ-testületének az építésügyi hatóságként eljáró jegyzõnek építéshatósági hatáskör megállapítására. Következésképpen a képviselõ-testület hatáskör hiányában alkotta meg az Ör. támadott rendelkezését. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint törvény felhatalmazása alapján kizárólag a felhatalmazás keretei között szabályozhat a képviselõ-testület, a felhatalmazás kereteit túllépõ, azt meghaladó önkormányzati szabályozás ellentétes a törvénnyel, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375, 377–378.; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691–697.; 18/2002. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2002, 496, 499.; 23/2002.
4288
MAGYAR KÖZLÖNY
(VI. 21.) AB határozat, ABH 2002, 515, 517.; 28/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 540, 541.; 56/2003. AB határozat, ABH 2003, 867, 870.] A településkép védelme érdekében tehetõ, az Ét. 55. §-ban meghatározott hatósági intézkedések közül, ha az építmény, építményrész lebontása válik szükségessé, akkor a (4) bekezdés szerint a tulajdonost a kisajátításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell. Az Ör. támadott rendelkezése ebben az összefüggésben ellentétes az Ét. 55. (4) bekezdésével. Szabálytalan – engedély nélküli – építkezés esetén az építéshatóság az Ét. 48. §-ában meghatározott feltételek esetén, az építéshatóság intézkedésére rendelkezésére álló idõ – a tudomására jutásától számított egy év, illetve az építés befejezésétõl, használatbavételétõl számított tíz év – eltelte után nem tagadható meg a fennmaradási engedély kiadása. Ebben az esetben átalakítási kötelezettséget elõírni és építésügyi bírságot kiszabni sem lehet. [Ét. 48. § (9) bekezdése.] Az Ör. támadott rendelkezése ebben az összefüggésben ellentétes az Ét. 48. § (9) bekezdésével. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. támadott rendelkezése több törvényi szabállyal ellentétes, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés miatt alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezért megsemmisítette az Ör. 94. § (2) bekezdését. 2. Tekintettel arra, hogy az Ör. 94. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján megállapította – állandó gyakorlatának megfelelõen –, nem vizsgálta az indítványban megjelölt más alkotmányellenességeket. [61/1997. (XI. 9.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200; 56/2001, (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.] A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Dr. Holló András s. k.,
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
elõadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 935/H/2004.
2005/85. szám
Az Alkotmánybíróság 25/2005. (VI. 24.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Egyek Nagyközség Képviselõ-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 19/1999. (XII. 15.) Önk. sz. rendelete 5. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság Egyek Nagyközség Képviselõ-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 19/1999. (XII. 15.) Önk. sz. rendelete 5. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS I. A Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje (a továbbiakban: hivatalvezetõ) törvényességi észrevételt tett Egyek Nagyközség Képviselõ-testületének (a továbbiakban: Képviselõ-testület) a magánszemélyek kommunális adójáról szóló, többször módosított, 19/1999. (XII. 15.) Önk. sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) bekezdése c) és d) pontja tekintetében. Az Ör. 5. § (1) bekezdés c) pontja a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes tûzoltót, a d) pontja a polgárõrség tagját mentesítette a magánszemélyek kommunális adójának megfizetése alól. A hivatalvezetõ a Képviselõ-testületnek tett törvényességi észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint az Ör. 5. § (1) bekezdés c) és d) pontja ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába és 70/I. §-ába, ugyanis alkotmányos indok nélkül – a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközõen – a közterhekhez való hozzájárulás elvét sértõ adómentességet biztosít a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes tûzoltónak és a polgárõrség tagjainak. A hivatalvezetõ rámutatott arra is, hogy – véleménye szerint – az Ör. 5. § (1) bekezdés d) pontja sérti a jogbiztonságot is azáltal, hogy nincs egyértelmûen meghatározva az adó alól mentes alanyok köre. A hivatalvezetõ úgy véli, hogy az
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
önkéntes tûzoltónak, a polgárõrség tagjának adott adómentesség – a Htv. rendelkezéseire is figyelemmel – a kommunális adó céljával, illetve tárgyával nincs semmiféle összefüggésben. A Képviselõ-testület nem fogadta el a törvényességi észrevételt, ezért a hivatalvezetõ a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Alkotmánybíróságnak tett indítványában kezdeményezte a támadott rendelkezések megsemmisítését.
4289
gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. (3) A helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja, illetõleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül.” „16. § (1) A képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”
II. Az Alkotmánybíróság a rendelkezõ részben foglalt döntését a következõ jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „44/A. § (1) A helyi képviselõtestület: a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (...) d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét, (...) (2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.” 2. Az Ötv. rendelkezései: „1. § (1) A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el. (2) A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi
3. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) rendelkezései: „1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fõvárosi és kerületi) önkormányzat képviselõtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be.” „2. § Az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki.” „3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany: a) a magánszemély, b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ személyi egyesülése. (2) Adómentes az (1) bekezdés b) és c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, a közhasznú társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési szerv és a költségvetési szervnek nem minõsülõ nevelési-oktatási intézmény abban az adóévben, amelyet megelõzõ adóévben folytatott vállalkozási tevékenységébõl származó jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. A feltételek meglétérõl az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak. 4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következõkre terjed ki: a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogra, b) munkaerõ foglalkoztatására, c) nem állandó lakosként való tartózkodásra, és d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy). 5. § Az önkormányzat rendeletével: a) vagyoni típusú adók, b) kommunális jellegû adók, továbbá c) helyi iparûzési adó bevezetésére jogosult.
4290
MAGYAR KÖZLÖNY
6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetõleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit, b) az adó bevezetésének idõpontját és idõtartamát (határozott vagy határozatlan idõre) meghatározza, c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselõ képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felsõ határokra, illetõleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felsõ határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtõl pedig a 2003. évre és az adóévet megelõzõ második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felsõ határ és a felsõ határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa, d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetõleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibõvítse, e) e törvény és az adózás rendjérõl szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.” „12. § (1) Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) elsõ napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékû jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékû jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos). (2) Valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban az (1) bekezdésben foglaltaktól el lehet térni. (3) Társasház, -garázs és -üdülõ esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség.” „18. § Az adó alanya (3. §) az, aki az év elsõ napján a telek tulajdonosa. Ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékû jog, illetõleg több tulajdonos esetén a 12. §-ban foglaltak az irányadók.” „24. § Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlõtársak, akkor valamennyi bérlõtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendõ az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlõtársak egyenlõ arányban adóalanyok.”
2005/85. szám
4. Az Ör. rendelkezései: „5. § (1) Mentes a magánszemélyek kommunális adójának megfizetése alól: a) Az a magánszemély, aki az önkormányzattól idõskorúak járadékában részesül. b) A 70. életévén felüli személy, a 70. életévének betöltését követõ év elsõ napjától. c) A készenléti szolgálatot ellátó önkéntes tûzoltó. d) A Polgárõrség adókedvezményben részesülõ létszáma: 140 fõ. e) Az a magánszemély, aki 18. életévét nem töltötte be, feltéve, hogy adóköteles építményét nem hasznosítja.”
III. Az indítvány részben megalapozott. 1. A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontján alapul. Az Alkotmány e rendelkezése a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselõ-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként határozza meg azt, hogy a képviselõ-testület a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának a kereteit a Htv. szabályozza. E rendelkezések alapján a helyi önkormányzat széles körû önállósággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be. A Htv. 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményei, az adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét. A Htv. 6. § d) pontja pedig arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetõleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibõvítse. A Htv. második részében a magánszemélyek kommunális adójának szabályozásánál a Htv. maga nem állapít meg mentességet, kedvezményt, ebbõl következõen azok megállapításának joga – a törvény felhatalmazása nyomán – az önkormányzatot illeti meg. Az Alkotmánybíróság az 1259/B/1996. AB határozatában, és számos más határozatában kifejtett és hangsúlyozott elvi álláspontja szerint „...az adókedvezmények az állami gazdaságpolitika olyan eszközei, amelyek a jogalkotó által lényegesnek és fontosnak tartott célok elérését hivatottak elõsegíteni.” „...Ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetõleg megvonása is a jogalkotó szándékától függõ gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez.” [9/1994. (II. 25.) AB határozat ABH 1994, 74, 75.]. (1259/B/1996. AB határozat ABH 1997, 691, 692.) Az Alkotmánybíróság – utóbb idézett – határozatában arra is rámutatott miszerint
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
„... az a jogalkotói rendelkezés, amely szerint adómentességet biztosít többek között a közszolgáltató szervezetek részére, önmagában tehát nem vet fel alkotmányossági problémát.” (ABH 1997, 691, 692.) Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközõen biztosítanak adómentességet, sértve a közterhekhez való hozzájárulás elvét is. Az Alkotmánybíróság által következetesen alkalmazott gyakorlat szerint „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végsõ soron nagyobb társadalmi egyenlõséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlõként (egyenlõ méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni”. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat ABH 1990, 46, 48.]. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította: „A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körû mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenõen érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethetõ, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai is egyéb célkitûzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebbõl eredõen az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsõdlegesen politikai felelõsséget von maga után. A kifejtettekbõl következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenõrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerûségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára.” (ABH 1992, 280, 281.) Az Alkotmánybíróságnak a fent kifejtettek alapján tehát azt kellett vizsgálnia: a jogalkotó önkormányzat az adómentességek meghatározásánál nem sértette-e meg az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott 70/A. §-át. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy „az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsõsorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvetõ jog tekintetében történt, a megkülönböztetés
4291
alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti és a megkülönbözetésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerû indoka, vagyis az önkényes.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992, 280, 282.; 963/B/1993. AB határozat, 1996, 437–445.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.)] A Htv. 6. § d) pontja kifejezett felhatalmazást ad arra, hogy az önkormányzat az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel kibõvítse. E felhatalmazás alapján az önkormányzat megállapíthatott mentességeket. Mentességek megállapítása természetesen különbségtételt is jelent. Ez a különbségtétel a helyi társadalom értékelése körébe tartozik. Mivel az adókedvezmények és adómentességek meghatározásánál az önkormányzatot széles körû mérlegelési lehetõség illeti meg, a támadott szabályozásnak – a közösség érdekében végzett tevékenység ilyen módon való elismerésének – ésszerû indoka van, nem tekinthetõ önkényesnek. Ebbõl következõen nem sérti az emberi méltósághoz való jogot, és emiatt a különbségtétel nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába sem. Az Alkotmány 70/I. §-a a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét állapítja meg. Az Alkotmánybíróság idézett határozatából az is következik, hogy a közterhet – a helyi adót – megállapító Ör., ha meghatározott kört mentesít a magánszemélyek kommunális adójának a fizetése alól, önmagában nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával. A Képviselõ-testület szabad mérlegelési jogkörébe tartozik – mindaddig, amíg az Alkotmány valamely rendelkezésébe nem ütközik – annak elhatározása, hogy mely tevékenységeket tart olyan – a választók közössége érdekében végzett – közérdekû tevékenységnek, amelyet adómentesség biztosításával honorál. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. 2. Az indítványozó a jogbiztonságot sértõnek, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközõnek véli az Ör. 5. § (1) bekezdés d) pontját, mivel az – véleménye szerint – nem határozza meg egyértelmûen az adó alól mentes alanyok körét. Az Ör. eredeti szövege a polgárõrség tagjait mentesítette a kommunális adó alól. Az Ör.-nek a 32/2001. (XII. 20.) Önk. sz. rendelettel történõ módosítása állapította meg az Ör. 5. § (1) bekezdés hatályos szövegét, ami megfogalmazása miatt jogbizonytalanságot eredményez. Az Ör. 5. § (1) bekezdése adómentességet állapított meg az a)–e) pontokban felsoroltak tekintetében, ezzel szemben a d) pont új szövege adókedvezményben” részesülõkrõl szól, miközben a magánszemélyek kommunális adójánál a Htv. nem rendelkezik adókedvezményrõl és az Ör. sem határoz meg adókedvezményt. A támadott rendelkezés az adókedvezményben részesülõ polgárõrségi létszámot 140-ben álla-
4292
MAGYAR KÖZLÖNY
pítja meg, de az ennél nagyobb létszám esetére a kedvezményezettek kiválasztásáról ugyancsak nem rendelkezik. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kiemelte: „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsõsorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelmûek, mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelmûségét követeli meg, de az egyes jogintézmények mûködésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetõek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával mûködnek alkotmányosan a jogintézmények.” (ABH 1992, 65–66.) Az Ör. 5. § (1) bekezdés d) pontja nem felel meg a jogbiztonság követelményének, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközõnek minõsíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja. [4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 4/2005. (II. 25.) AB határozat, ABK 2005, február 59.] Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe való ütközés miatt megállapította, azt megsemmisítette, ezért nem vizsgálta az Ör. 5. § (1) bekezdés d) pontjának az Alkotmány 70/A. §-ba való ütközését. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Dr. Holló András s. k.,
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
elõadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 356/H/2002.
2005/85. szám
Az Alkotmánybíróság 26/2005. (VI. 24.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti szabályozás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Fõváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselõ-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete 5. §-a alkotmányellenes, ezért e rendelkezést 2005. december 31. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS I. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy Budapest Fõváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselõ-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 43/2003. (XII. 10.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-át a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hat.) 27. §-ába, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe és a 70/I. §-ába ütközése miatt semmisítse meg. Az indítványozó álláspontja szerint a Hat. felhatalmazása alapján a Budapest Fõváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselõ-testülete (a továbbiakban: Képviselõ-testület) az adómegállapítási joga gyakorlása során az Ör. 5. §-ában megállapított mentességi körrel – amely szerint mentes az adó alól minden olyan lakás, amelyben nincs bejelentve, megjelölve valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe – a kivételt általánosítja. „Az általános szabály alól a vállalkozók kivételével mindenkit kiemelt és mentesített a bevallás és az adókötelezettség alól. Ezzel pedig nem tett mást, minthogy magánszemélyek kommunális adója címen – mintegy álcázás és a Hat. elõírásai kikerülése érdekében – valójában a Hat. 27. §-ában elõírt »Vállalkozók kommunális adóját« vetette ki, ráadásul helytelen számítással. A vállalkozók kommunális adója a Hat. 27. §-a alapján független a magánszemélyek kommunális adójától.” Az indítványozó véleménye szerint az Ör.-ben egységesen meghatározott 12 000 Ft/év nemcsak önkényes, de önmagában is magasabb szintû jogszabályba, a Hat.-ba ütközik. A sérelmezett szabályozás szerint – állítja az indítványozó – az önkor-
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
mányzat egy általános rendelete hatálya alól gyakorlatilag a területén élõ polgárok többségét kivonja, kivéve egy – vélt vagy valós – vagyoni helyzete, esetleg foglalkozása okán megkülönböztetett szûkebb állampolgári csoportot, a vállalkozót és ez sérti az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott állampolgárok vagyoni vagy más helyzete szerinti megkülönböztetésének tilalmát, valamint a 70/I. §-ban meghatározott közteherviselés alkotmányos elvét.
II. Az Alkotmánybíróság a rendelkezõ részben foglalt döntését a következõ jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „44/A. § (1) A helyi képviselõtestület: (...) d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,” „44/A. § (2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.” 2. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezései a következõk: „16. § (1) A képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” 3. A Hat. indítvánnyal érintett rendelkezései: „5. § Az önkormányzat rendeletével: a) vagyoni típusú adók, b) kommunális jellegû adók, továbbá c) helyi iparûzési adó bevezetésére jogosult.” „6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetõleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit, b) az adó bevezetésének idõpontját és idõtartamát (határozott vagy határozatlan idõre) meghatározza,
4293
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselõ képességéhez igazodóan – e törvényben meghatározott felsõ (adómaximum) határokra figyelemmel – megállapítsa, d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetõleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibõvítse, e) e törvény és az adózás rendjérõl szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.” „12. § (1) Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) elsõ napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékû jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékû jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos).” „24. § Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlõtársak, akkor valamennyi bérlõtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendõ az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlõtársak egyenlõ arányban adóalanyok.” „27. § (1) Kommunális adókötelezettség terheli a 3. § (1) bekezdésében felsorolt adóalanyok közül a vállalkozót, függetlenül a 24. § alapján egyébként fennálló adókötelezettségtõl. (2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy az adóalany székhelye vagy csupán telephelye (részlege) található az önkormányzat illetékességi területén. 28. § Az adó alapja az adóalany által az önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma.” 4. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései: „1. § Adóköteles a) az Önkormányzat illetékességi területén lévõ építmények közül a lakás, b) a 2. § b) pontjában meghatározott lakásbérleti jog.” „2. § Az adó alanya az a magánszemély, aki a) a naptári év (a továbbiakban: év) elsõ napján a lakás tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben a lakást az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, magánszemélyt megilletõ vagyoni értékû jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékû jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos), b) az Önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlõ-
4294
MAGYAR KÖZLÖNY
társak, akkor valamennyi bérlõtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendõ az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlõtársak egyenlõ arányban adóalanyok.” „4. § Az adó évi mértékének lakásonkénti, illetõleg lakásbérleti jogonként 12 000 Ft.” „5. § Mentes az adó alól az a lakás, amelyben nincs bejelentve (megjelölve) valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe.” „6. § (2) Nem kell bevallást tennie az adóalanynak azon lakás és lakásbérleti jog vonatkozásában, amely az 5. § alapján mentes az adó alól.”
III. Az indítvány részben megalapozott. 1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselõ-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. Az Ötv. 10. § (1) bekezdés d) pontja alapján a képviselõ-testület hatáskörébõl nem ruházható át a helyi adó megállapítása, amely az Ötv. 10. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott – a képviselõ-testület hatáskörébõl át nem ruházható – önkormányzati rendeletalkotással történik. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében meghatározott alkotmányos korlát szerint az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. A Hat. 1. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat képviselõ-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Az önkormányzat adómegállapítási jogát a Hat. 6. §-a tartalmazza. A Hat. 24. §-a határozza meg a magánszemélyek kommunális adója tekintetében az adóalanyokat és az adókötelezettség alapját. A Hat. 27–28. §-ai állapítják meg a vállalkozók kommunális adója vonatkozásában az adóalanyokat és az adó alapját. Az indítványozó álláspontja ismertetésekor kifejezetten utalt arra – a konkrét alkotmányi rendelkezés sérelmének meghivatkozása nélkül –, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes magasabb szintû jogszabály, a Hat. kommunális adókra vonatkozó rendelkezéseivel. A Képviselõ-testület az Ör. megalkotásakor a magánszemélyek kommunális adójáról alkotta meg rendeletét. A Hat. 27. §-a alapján nem mentesül a vállalkozó a vállalkozók kommunális adója megfizetési kötelezettsége alól akkor, ha az önkormányzat rendeletében megállapította a magánszemélyek kommunális adójának fizetési kötelezettségét is a településen építménytulajdonnal és nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezõ magánszemélyek vonatkozásában. A Hat. e szabályozása alapján tehát nincs akadálya annak, hogy a vállalkozó, mint magánszemély is és mint vállalkozó is fizessen kommunális adót a Hat. 24. §-a és a 27. §-a alapján. Ugyanakkor az indítványozó téved akkor, amikor azt állítja, hogy az Ör.-ben megállapított adó alanya a vállalko-
2005/85. szám
zó. A vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe a vállalkozó tulajdonán kívül más tulajdonában lévõ építmény vagy telek is lehet. A magánszemélyek kommunális adójának alanya az Ör. 2. § alapján az a magánszemély, aki a lakás tulajdonosa vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékû jog jogosítottja, továbbá a nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérlõje. A magánszemélyek kommunális adója szempontjából adótárgy a Hat. 11. § (1) bekezdése alapján a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény) és a Hat. 17. §-a alapján a beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. indítvánnyal támadott 5. §-ában alkalmazott szabályozás az adó alanya és tárgya vonatkozásában nem ellentétes a Hat. 6. § d) pontjában és a 12. § (1) bekezdésében foglaltakkal. 2. Az indítványozó véleménye szerint az önkormányzat egy általános rendelete hatálya alól gyakorlatilag a területén élõ polgárok többségét kivonva megkülönböztetett szûkebb állampolgári csoportot, a vállalkozót és ez sérti az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott állampolgárok vagyoni vagy más helyzete szerinti megkülönböztetésének tilalmát, valamint a 70/I. §-ban meghatározott közteherviselés alkotmányos elvét. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 5. §-ának rendelkezését a vagyoni helyzet szerinti különbségtétel és a vagyoni viszonyoknak megfelelõ közteherviselés szempontjából is megvizsgálta. Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy „[a]z Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvetõ kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekrõl, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyûlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetõleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredõ alapvetõ kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékû kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körû mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenõen érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethetõ, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitûzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebbõl eredõen az esetleges helyte-
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
len, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsõdlegesen politikai felelõsséget von maga után. A kifejtettekbõl következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenõrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerûségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú.” (ABH 1992, 280, 281.) Az Ör. az adómentes adótárgyak körét két rendelkezésében állapítja meg. Elsõ alkalommal az Ör. 1. §-ában, amikor az építmények és a telkek közül csak a magánszemély tulajdonában lévõ építmények közül a lakást, illetve a vagyoni értékû jog magánszemély jogosítottja használatában lévõ lakást, illetve a nem magánszemély tulajdonában lévõ lakáshoz kötõdõ lakásbérleti jogot nyilvánítja adókötelessé. Tehát a Htv. 12. §-ában, 18. §-ában és 24. §-ában meghatározott adótárgyak közül az Ör. 1. §-a a lakást és a lakásbérleti jogot nyilvánította adókötelessé. Második alkalommal az Ör. 5. §-a az 1. §-ban adókötelessé nyilvánított adótárgyak közül mentesítette az adófizetési kötelezettség alól azt a lakást, amelyben nincs bejelentve (megjelölve) valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe. E szabályozás alapján magánszemélyek kommunális adója fizetési kötelezettség terheli a lakásbérleti jog jogosultját, valamint azt az adóalanyt, akinek a lakásába be van jelentve vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe. Az Alkotmánybíróság megkereste a Budapest Fõváros IV. Kerület Újpest Önkormányzat polgármesterét, hogy tájékoztassa az Alkotmánybíróságot az adó bevezetésének, az adómérték és az adómentességek meghatározása helyi gazdaságpolitikai, életszínvonalbeli és szociálpolitikai indokairól. A polgármester válaszában kifejtette, hogy az önkormányzat nagy súlyt helyezett arra, hogy minél több szociálpolitikailag és gazdaságpolitikailag indokolható adókedvezményt adjon, a magánszemélyeket minél kisebb mértékben terhelje helyi adókkal. A támadott adómentesség oka – a polgármester által kifejtettek szerint – hogy azon lakások, amelyeket kizárólagosan az eredeti rendeltetésüknek megfelelõen lakás céljára használnak – amely révén nem keletkezik vállalkozási jövedelem – teljes egészében mentesülhessenek az adóteher alól. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy szociálpolitikailag és gazdaságpolitikailag nem indokolható önkényes megkülönböztetést tartalmaz az Ör. 5. §-a, amikor csak azt a lakást nem mentesíti az adófizetési kötelezettség alól, amelyben valamely vállalkozó székhelye, telephelye vagy fióktelepe van bejelentve, megjelölve. E szabályozás figyelmen kívül hagyja, hogy a lakás a vállalkozási formán kívül más formában is jövedelemszerzõ tevékenység alapja lehet, például a magánszemély tulajdonában álló lakás bérletbe adása, amely esetben az Ör. 1. §-a és 5. §-a alapján az adótárgy adómentes. Ugyanakkor az Ör. az adómentességet nem terjesztette ki a nem magánszemély tulajdonában lévõ lakás bérleti jogára, mint
4295
adótárgyra. Ennek következtében a nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti joga magánszemélyek kommunális adója fizetési kötelezettséggel terhelt, míg a magánszemély tulajdonában lévõ lakás – amely vitathatatlanul nagyobb értéket képvisel – adómentes akkor is, ha lakásbérleti joggal terhelt, vagy ha nincs oda bejelentve vállalkozás székhelye, telephelye, fióktelepe. Ez a megkülönböztetés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése rendelkezéseit. 3. Az Alkotmánybíróság a fentiekben az Ör. 5. §-a alkotmányellenességét állapította meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti, akkor a határozata közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a 42. § (1) bekezdésében meghatározott idõponttól eltérõen is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését. A Hat. 6. § a) pontja alapján a már bevezetett helyi adó évközi módosítása naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok terheit. Az Ör. 5. §-ának az Alkotmánybíróság határozata közzétételének napjával történõ megsemmisítése az adóalanyok terheinek évközi súlyosbítását jelentené, azért az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az Ör. 5. §-át pro futuro, 2005. december 31. napjával semmisítette meg. A pro futuro megsemmisítéssel egyben a Képviselõ-testületnek is lehetõsége nyílik arra, hogy még a 2005. évben oly módon módosítsa az Ör.-t, hogy annak szabályozása megfeleljen az Alkotmány 70/A. §-a és a Hat. rendelkezéseinek. 4. Tekintettel arra, hogy az Ör. 5. §-a alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján megállapította, – állandó gyakorlatának megfelelõen – nem vizsgálta azt, fennáll-e az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjával, a 44/A. § (2) bekezdésével és a 70/I. §-ával való ellentét is [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABK 2004. február, 58, 61.]. A határozat Magyar Közlönyben történõ közzététele az Abtv. 41. §-án alapszik. Dr. Holló András s. k.,
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
elõadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 195/B/2004/6.
4296
MAGYAR KÖZLÖNY
A Köztársasági Elnök határozatai A Köztársaság Elnökének 80/2005. (VI. 24.) KE határozata bírák felmentésérõl és bírák kinevezésérõl Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elõterjesztésére lemondására tekintettel Kozmáné dr. Szigeti Andreát és dr. Takács Anikót 2005. június 30-i hatállyal,
2005/85. szám
dr. Mányoki Lillát, dr. Molnár István Miklóst, dr. Nógrádi Beátát, dr. Palotay András Pétert, dr. Pálinkásné dr. Sümegi Irént, dr. Rábai Krisztinát, dr. Szabó Kornélia Rékát, dr. Szabó Tamást és dr. Újvári Ákost a 2005. július 1. napjától 2008. június 30. napjáig terjedõ idõtartamra bíróvá kinevezem. Budapest, 2005. június 20. Mádl Ferenc s. k., a Köztársaság elnöke
nyugállományba helyezés iránti kérelmére dr. Benedek Péternét
KEH ügyszám: IV-1/2335/2005.
2005. december 31-i hatállyal, a felsõ korhatár elérése miatt dr. Gabányi Józsefnét 2006. január 1-jei, dr. Pálkáné dr. Vass Gizellát
A Miniszterelnök határozatai A Miniszterelnök 43/2005. (VI. 24.) ME határozata
2006. január 21-i,
kormányzati fõtisztviselõi kinevezésekrõl
dr. Kiss Györgyöt
A köztisztviselõk jogállásáról szóló – többször módosított – 1992. évi XXIII. törvény 31/A. §-ának (2) bekezdése alapján
2006. február 22-i hatállyal bírói tisztségébõl felmentem; dr. Bálint Mária Annát, dr. Kováts Judit Esztert, dr. Mészáros János Zoltánt, Petrásné dr. Czeczon Katalint, Szondáné dr. Blastyák Ilonát és dr. Vitál-Eigner Beáta Andreát 2005. július 1. napjától határozatlan idõtartamra bíróvá, dr. Berzétei Dórát, dr. Honner Renátát, Horváthné dr. Farkas Rita Klaudiát, dr. Huszár Eszter Etelkát, dr. Konarik Attilát, dr. Kovács Gergelyt, dr. Lakatos Tamást,
dr. Bán Miklóst, Bécsy Etelkát, dr. Berecz Arankát, Drosztmérné Kánnai Magdolnát, Gáspár Károlyt, Hardy Andrást, Holló Gyulát, dr. Horváth Gábort, dr. Kecsmár Ilonát, dr. Kovács Lajost, dr. Lakatos Juditot, dr. Lemák Ellát, dr. Medvegy Tildát, dr. Nyikos Györgyit, Rytkó Emíliát, dr. Szabóné dr. Kakas Irént, dr. Szeredi Pétert,
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
Varsi Erikát, Vizi Lászlót
dr. Aradi Flóriánnak, dr. Balázs Lászlónak, dr. Brunner Évának, Csóti Andrásnak, Csurka Lászlónak, dr. Hegyaljai Mátyásnak, Hellebrandt Lászlónak, dr. Müller Anikó Krisztinának, dr. Ritecz Györgynek, Sevcsik Lászlónak és Szabó Jenõnek
2005. június 1-jei hatállyal kormányzati fõtisztviselõvé kinevezem. Budapest, 2005. június 1. Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök
A Miniszterelnök 44/2005. (VI. 24.) ME határozata
2005. június 1-jei hatállyal „központi tiszt” címet adományozok.
központi tiszt cím adományozásáról
Budapest, 2005. június 1.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 245/J. § (1) bekezdése alapján
VI. rész
4297
Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök
KÖZLEMÉNYEK, HIRDETMÉNYEK
Tájékoztató a Magyar Szocialista Párt 2005. május 8-i soproni idõközi országgyûlési képviselõ-választás elszámolásáról Forintban
1. A jelölõ szervezet neve: Magyar Szocialista Párt 2. A jelölõ szervezet által állított jelöltek száma: 1 3. Az országgyûlési képviselõ-választásra fordított összeg: 3.1. Forrásai összesen: 3.1.1. Egyéb források összesen: ebbõl: – saját forrás 3.2. Jogcímek szerinti felhasználás összesen: 3.2.1. Egyéb források terhére: – sokszorosítás: – hirdetési díj:
822 000
822 000 822 000 430 000 392 000 Puch László s. k., pénztárnok
4298
MAGYAR KÖZLÖNY
2005/85. szám
ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS Kormányrendelet felhatalmazása alapján jelenteti meg a Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Közlöny mellékleteként a HIVATALOS ÉRTESÍTÕT. A lap hetente, szerdánként, tematikus fõrészekben hitelesen közli a legfõbb állami, önkormányzati, társadalmi, gazdasági szervek, illetve szervezetek személyi, szervezeti, igazgatási és képzési, valamint a hírközlési tevékenység (frekvenciagazdálkodás, távközlés, postaügy, informatika) közleményeit, továbbá az üzleti élet híreit. Térítési díj ellenében közzétesszük a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonértékesítési pályázatait, az állami, társadalmi, gazdasági szervezetek, parlamenti pártok, kamarák, helyi önkormányzatok, egyházak, különbözõ képviseletek közleményeit. Fizetett hirdetésként – akár színes oldalakon is – helyet kaphatnak az Értesítõben a gazdálkodó szervezetek, egyetemek, alapítványok, de magánszemélyek közérdeklõdésre számot tartó közlései is. Õszintén reméljük, hogy a hírek, információk, közlemények egy lapban történõ pontos és rendszerezett formában való közreadásával sikerül hatékonyabbá és eredményesebbé tenni elõfizetõink tájékozódását a hivatali és üzleti életben. Az érdeklõdõk számára egyéb hasznos információkat is nyújt a lap.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004. május 1-jétõl az Európai Unió hivatalos nyelveként magyarul is megjelenik. A hivatalos lap L és C sorozatból áll. Az L (Legislation) sorozatban kerülnek kiadásra az Európai Unió hatályos jogszabályai, az ún. elsõdleges jogforrások (alapító szerzõdések, csatlakozási szerzõdések, társulási szerzõdések), továbbá az alábbi jogforrások: rendeletek, irányelvek, határozatok. Az EU Hivatalos Lapjában történõ közzétételt követõen az évfolyam és a kötet számára, valamint a megjelenés dátumára hivatkozással, cím szerint, 2004. május 1-jétõl folyamatosan tájékoztatást adunk a hivatalos lap L kiadásaiban megjelenõ jogi aktusokról a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenõ Hivatalos Értesítõben. A lap elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. címén, levélcím: 1394 Budapest 62., Pf. 357; faxszám: 318-6668. 2005. évi éves elõfizetési díja: 13 248 Ft áfával. A HIVATALOS ÉRTESÍTÕ egyes számai megvásárolhatók a kiadó közlönyboltjában: 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Telefon/fax: 267-2780.
MEGRENDELÕLAP
Megrendelem a HIVATALOS ÉRTESÍTÕ címû lapot ......... példányban, és kérem a következõ címre kézbesíteni: Megrendelõ neve: ..................................................................................................................................... címe (város/község, irányítószám): ....................................................................................... utca, házszám: ...................................................................................................................... Ügyintézõ (telefonszám): ........................................................................................................................... 2005. évi elõfizetési díj fél évre
6624 Ft áfával
egy évre 13 248 Ft áfával Számlát kérek a befizetéshez.
Kérjük, a négyzetbe történõ X bejelöléssel jelezze az elõfizetés idõtartamát. Kelt.: ..............................................................
............................................................................ cégszerû aláírás
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
4299
ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezik – többek között – a Magyar Köztársaság Kormánya hivatalos lapjának, a Határozatok Tárának megjelentetésérõl. A Határozatok Tárát szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal a Szerkesztõbizottság közremûködésével, évente mintegy 60 alkalommal jelenik meg. A Határozatok Tára a Kormánynak azokat a határozatait (kétezres) közli, amelyeknek közzétételét a Kormány elrendelte, továbbá tartalmazza a miniszterelnök határozatait, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter határozatait, valamint a minisztériumok, az országos hatáskörû szervek, az önkormányzatok közleményeit, hirdetményeit, különféle tájékoztatóit, továbbá azokat a közleményeket stb., amelyeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter engedélyez. A Határozatok Tára megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó címén (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; postacím: 1394 Budapest 62, Pf. 357) vagy a 318-6668 faxszámán. Éves elõfizetési díja 2005. évre: 20 424 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Tel./fax: 267-2780).
MEGRENDELÕLAP Megrendelem a
HATÁROZATOK TÁRA címû lapot ................. példányban. A megrendelõ (cég) neve: ............................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ............................................................................................................................ Utca, házszám: ............................................................................................................................................... Az ügyintézõ neve, telefonszáma: .................................................................................................................. A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ........................................................................................................ 2005. évi elõfizetési díj egy évre: 20 424 Ft áfával. fél évre: 10 212 Ft áfával. Csekket kérek a befizetéshez Kérjük, a négyzetbe történõ X bejelöléssel jelezze az elõfizetés idõtartamát! A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ....................................................... ...................................................................... cégszerû aláírás
4300
MAGYAR KÖZLÖNY
2005/85. szám
ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS A Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium közös szerkesztésében havonta megjelenõ
ÖNKORMÁNYZATOK KÖZLÖNYE az önkormányzatok számára mûködésük során hasznos és nélkülözhetetlen tájékozódási forrás. A kiadvány elsõ három része az önkormányzatokat érintõ, újonnan kihirdetett jogszabályokat (törvények, rendeletek – ideértve az önkormányzati rendeleteket is –, alkotmánybírósági és egyéb határozatok) közli. Negyedik fõrésze közleményeket, pályázati felhívásokat és tájékoztatásokat (szaktárcák közleményei, az Állami Számvevõszék ajánlásai, az önkormányzatok által elnyerhetõ támogatások pályázati feltételei, az önkormányzatok éves pénzügyi beszámolói, alapító okiratok stb.) tartalmaz. Az Önkormányzatok Közlönye elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.) címén (postacím: 1394 Budapest 62. Pf. 357) vagy a 318-6668 faxszámán. 2005. évi éves elõfizetés díja: 4968 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a kiadó közlönyboltjában (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Tel./fax: 267-2780).
MEGRENDELÕLAP Megrendeljük az Önkormányzatok Közlönye címû lapot ................. példányban. A megrendelõ (cég) neve: ........................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................ Utca, házszám: ........................................................................................................................... Az ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ..................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk.
Keltezés: ……………………………………… …………………………………………… cégszerû aláírás
2005/85. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
ELÕFIZETÉSI FELHÍVÁS Az
EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI KÖZLÖNY – az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatási szerve, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hivatalos lapja – az elõfizetõi érdekeket szem elõtt tartva, kedvezõ áron kívánja az egészségügyi ágazatban érdekeltek rendelkezésére bocsátani a jogszabályok szövegét, valamint a munkához szükséges aktuális OEP-közleményeket, -felhívásokat, -tájékoztatókat. Lapunk címzettjei elsõsorban: az alapellátásban részt vevõ háziorvosok; fekvõbeteg-ellátó és szakellátó intézmények; gyógyszert, gyógyászati segédeszközt gyártók, illetve forgalmazók; gyógyfürdõk; oktatási intézmények; társadalombiztosítási kifizetõhelyek, foglalkoztatók; könyvelõk; adótanácsadók stb. Az Egészségbiztosítási Közlöny elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.) címén (postacím: 1394 Budapest 62. Pf. 357) vagy a 318-6668 faxszámán. 2005. évi éves elõfizetési díj: 19 044 Ft áfával.
MEGRENDELÕLAP Megrendeljük az Egészségbiztosítási Közlöny címû lapot ................. példányban. A megrendelõ (cég) neve: ........................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................ Utca, házszám: ........................................................................................................................... Az ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ..................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk.
Keltezés: ……………………………………… …………………………………………… cégszerû aláírás
4301
4302
MAGYAR KÖZLÖNY
2005/85. szám
Tisztelt Elõfizetõk! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a kiadónk terjesztésében levõ lapokra és elektronikus kiadványokra szóló elõfizetésüket folyamatosnak tekintjük. Csak akkor kell változást bejelenteniük a 2005. évre vonatkozó elõfizetésre, ha a példányszámot, esetleg a címlistát módosítják, vagy új lapra szeretnének elõfizetni (pontos szállítási, név- és utcacím-megjelöléssel). Az esetleges módosítást szíveskedjenek levélben vagy faxon megküldeni. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a lapszállításról kizárólag az elõfizetési díj beérkezését követõen intézkedünk. Fontos, hogy az elõfizetési díjakat a megadott 10300002-20377199-70213285 sz. számlára utalják, illetve a kiadó által kiküldött készpénz-átutalási megbízáson fizessék be. Készpénzes befizetés kizárólag a Közlönyboltban (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6.) lehetséges. (Levélcím: Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1394 Budapest, 62. Pf. 357. Fax: 318-6668).
A 2005. évi elõfizetési díjak (Az árak az áfát tartalmazzák.) Magyar Közlöny Hivatalos Értesítõ Határozatok Tára Önkormányzatok Közlönye Az Alkotmánybíróság Határozatai Bányászati Közlöny Belügyi Közlöny Egészségbiztosítási Közlöny Egészségügyi Közlöny Ellenõrzési Figyelõ Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítõ Gazdasági Közlöny Hírközlési Értesítõ Ifjúsági és Sport Értesítõ Igazságügyi Közlöny Informatikai és Hírközlési Közlöny Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítõ Közbeszerzési Értesítõ
89 148 Ft/év 13 248 Ft/év 20 424 Ft/év 4 968 Ft/év 17 112 Ft/év 4 416 Ft/év 22 908 Ft/év 19 044 Ft/év 23 736 Ft/év 3 036 Ft/év 16 560 Ft/év 21 528 Ft/év 5 796 Ft/év 4 416 Ft/év 14 352 Ft/év 19 872 Ft/év 13 524 Ft/év 94 700 Ft/év
Közlekedési Értesítõ Kulturális Közlöny Külgazdasági Értesítõ Munkaügyi Közlöny Oktatási Közlöny Pénzügyi Közlöny Statisztikai Közlöny Szociális Közlöny Turisztikai Értesítõ Ügyészségi Közlöny Magyar Közigazgatás Nemzeti Kulturális Alapprogram Hírlevele Élet és Tudomány L'udové noviny Neue Zeitung Természet Világa Valóság
22 080 Ft/év 17 112 Ft/év 17 940 Ft/év 13 800 Ft/év 19 872 Ft/év 27 600 Ft/év 11 868 Ft/év 14 076 Ft/év 10 488 Ft/év 5 796 Ft/év 8 556 Ft/év 4 416 Ft/év 9 936 Ft/év 2 484 Ft/év 4 140 Ft/év 5 520 Ft/év 6 624 Ft/év
Kibõvített Cégközlöny CD 2005 januárjától – elõfizetõi jelzések alapján – az elektronikus Cégközlöny olyan területekkel bõvül, amelyeket az üzleti környezetben mûködõ felhasználóink jelentõs hányada a naprakész információszolgáltatás alapvetõ részének tekint és igényel. A továbbra is heti rendszerességgel megjelenõ lemez a Cégközlöny hatályos és hiteles céginformációs adatbázisán kívül ezután a Közbeszerzési Értesítõ és a Versenyfelügyeleti Értesítõ címû hivatalos lapok információit is tartalmazni fogja. A kibõvített CD 2005. évi éves elõfizetési díja: 25%-os áfával 111 900 Ft, fél évre 55 950 Ft. A 32 éves
hagyományait viszi tovább 2005 januárjától a Jogtanácsadó.
Az új név és formátum olvasóink igényei alapján kibõvített tartalmat, új rovatokat és nagyobb oldalterjedelmet is takar. Szerzõink ezután is olyan elismert szakemberek lesznek, akik elméleti és gyakorlati kérdésekben egyaránt jártasak, a témaválasztásban pedig továbbra is szem elõtt tartjuk olvasóink kívánságait. Az új Jogtanácsadó 2005. évi éves elõfizetési díja: 5796 Ft áfával, fél évre 2898 Ft áfával.
A HIVATALOS CD JOGTÁR hatályos jogszabályok hivatalos számítógépes gyûjteményének 2005. évi éves elõfizetési díjai: (Áraink az áfát nem tartalmazzák.) Önálló változat 5 munkahelyes hálózati változat 10 munkahelyes hálózati változat
72 000 Ft 120 000 Ft 150 000 Ft
25 munkahelyes hálózati változat 50 munkahelyes hálózati változat 100 munkahelyes hálózati változat
186 000 Ft 249 600 Ft 436 800 Ft
Egyszeri belépési díj: 7200 Ft. Facsimile Magyar Közlöny. A hivatalos lap 2005-ös évfolyama jelenik meg CD-n az eredeti külalak megõrzésével, de könnyen kezelhetõen. Hatályos jogszabályok online elérése: a naponta frissített adatbázis az interneten keresztül érhetõ el a www.mhk.hu címen. További információ kérhetõ a 06 (80) 200-723-as zöldszámon. Szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal, a Szerkesztõbizottság közremûködésével. A Szerkesztõbizottság elnöke: dr. Pulay Gyula. A szerkesztésért felelõs: dr. Müller György. Budapest V., Kossuth tér 1—3. Kiadja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó. Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. Telefon: 266-9290. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62. Pf. 357, vagy faxon 318-6668. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a FÁMA Rt. közremûködésével. Telefon/fax: 266-6567. Információ: tel./fax: 317-9999, 266-9290/245, 357 mellék. Példányonként megvásárolható a kiadó Budapest VIII., Somogyi B. u. 6. (tel./fax: 267-2780) szám alatti közlönyboltjában, illetve megrendelhetõ a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. 2005. évi éves elõfizetési díj: 89 148 Ft. Egy példány ára: 184 Ft 16 oldal terjedelemig, utána +8 oldalanként +161 Ft. A kiadó az elõfizetési díj évközbeni emelésének jogát fenntartja.
HU ISSN 0076—2407 05.1684 — Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert.