83. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, jú ni us 19., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3825 Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

Budapest,

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

2009. június 19., péntek

83. szám

2009. évi XLVII. törvény

A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17617

131/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet

A szakértõi nyilvántartó szerv kijelölésérõl . . . . . . . . . . . . 17646


A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetûek foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességû emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható támogatásokról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17646


A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset-kiegészítésérõl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17652

5/2009. (VI. 19.) MeHVM rendelet

A televíziókészülékek digitális mûsorok vételére való alkalmasságának megjelölésérõl szóló 6/2008. (XI. 27.) MeHVM–KHEM együttes rendelet módosításáról . . . . . 17657

70/2009. (VI. 19.) FVM rendelet

A kezességvállaló intézmény által csoportmentességi rendelet alapján vállalt kedvezményes díjú készfizetõ kezesség szabályairól. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17657

20/2009. (VI. 19.) IRM rendelet

A bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól. . . . . . . . . . . . . . . . 17661


A bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés, valamint az ujj- és tenyérnyomatvétel és a szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályairól. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17694


A bûnügyi nyilvántartó szerv által teljesített adatszolgáltatás rendjérõl, valamint a bûnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok igazolására kiállított hatósági bizonyítvány kiadásának részletes eljárási rendjérõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17700

Ára: 3825 Ft

A tartalomjegyzék a 17616. oldalon folytatódik.

17616

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

TARTALOMJEGYZÉK


A bûnügyi nyilvántartásokból a kérelmezõ saját adatairól történõ adattovábbítási eljárásért és a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem teljesítésére irányuló eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17703

25/2009. (VI. 19.) KHEM rendelet

Az állami tulajdonba tartozó országos közlekedési hálózattal, valamint az országos közlekedési hálózat fejlesztésével összefüggõ egyes feladatok ellátásáról, továbbá a közlekedési hálózat finanszírozási célokat szolgáló egyes fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának szabályairól szóló 8/2008. (III. 18.) GKM rendelet módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17704

67/2009. (VI. 19.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság határozata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17705

1096/2009. (VI. 19.) Korm. határozat A 2009. évi központi költségvetés általános tartalékának elõirányzatából történõ felhasználásról . . . . . . . . . . . . . . 17731

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

II. Törvények 2009. évi XLVII. törvény a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról*

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Alapvetõ rendelkezések 1. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások hatósági nyilvántartások. A bûnügyi nyilvántartások az azokban kezelt adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartások. (2) Az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások törvényességi felügyeletét a legfõbb ügyész látja el. (3) Az e törvény hatálya alá tartozó hatósági nyilvántartások vezetésére és az azokhoz kapcsolódó hatósági eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Értelmezõ rendelkezések 2. § E törvény alkalmazásában a) belsõ azonosító kód: a szakértõi nyilvántartó szerv által képzett olyan alfanumerikus azonosító, amelynek célja a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatok hozzárendelése a bûntettesek nyilvántartásában, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásában vagy a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásában kezelt adatokhoz; b) bûnügyi nyilvántartó szerv: a bûnügyi nyilvántartási rendszer, valamint az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásának vezetéséért felelõs, a Kormány által kijelölt központi közigazgatási szerv; c) daktiloszkópiai nyilvántartás: ujj- és tenyérnyomtöredéket, valamint ujj- és tenyérnyomatot (a továbbiakban együtt: ujj- és tenyérnyomat) tartalmazó nyilvántartás; * A törvényt az Országgyûlés a 2009. június 8-i ülésnapján fogadta el.

17617

d) DNS-elemzés: a DNS-profil meghatározásának folyamata; e) DNS-profil: a dezoxiribonukleinsav-molekula meghatározott szakaszainak vizsgálata alapján képzett alfanumerikus adatsor; f) EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez; g) ellenszegülés: a mintaadásra kötelezett személynek az a célzatos cselekvése, magatartása, amely a mintavétel megkezdését, folytatását, annak elõírások szerinti végrehajtását akadályozza; h) érintett: az a természetes személy, akinek az adatai az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartásban szerepelnek; i) harmadik ország: minden olyan állam, amely nem EGT-állam; j) kapcsolati kód: a bûnügyi nyilvántartó szerv által képzett olyan alfanumerikus azonosító, amelynek célja az érintett személyazonosító adatainak hozzárendelése a bûnügyi nyilvántartásokban vagy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adataihoz; k) minta: a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített vagy az e törvény alapján mintaadásra kötelezett természetes személytõl származó ujj- és tenyérnyomat, valamint DNS-profil meghatározására alkalmas anyag; l) szakértõi nyilvántartó szerv: a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásának vezetéséért felelõs, a Kormány által kijelölt szerv; m) szakrendszeri azonosító kód: a szakértõi nyilvántartó szerv által a DNS-profilhoz, valamint az ujj- és tenyérnyomathoz hozzárendelt egyedi alfanumerikus azonosító; n) szájnyálkahártya-törlet: a szájüreg belsõ felületérõl, annak sérelme nélkül, steril gézzel vagy más, az egészségügyben használatos hordozóval letörölt anyag; o) testi kényszer: megfogás, lefogás, valamint testi erõvel valamely cselekvés, magatartás abbahagyására vagy a mintavétel tûrésére kényszerítés.

II. Fejezet A BÛNÜGYI NYILVÁNTARTÁSI RENDSZER A bûnügyi nyilvántartási rendszer tagozódása 3. § (1) A bûnügyi nyilvántartási rendszer a) a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásából, valamint b) a bûnügyi nyilvántartásokból áll.

17618

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) A bûnügyi nyilvántartási rendszerben az adatokat a bûnügyi nyilvántartó szerv kezeli, a bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl adatot továbbít, valamint a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatokról e törvény szerinti hatósági bizonyítványt állít ki. A bûnügyi nyilvántartó szerv a bûnügyi nyilvántartások vezetése során adatfeldolgozóként más szervet nem vehet igénybe.

A személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartása 4. § (1) A személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában szereplõ adatok kezelésének célja a) a bûnügyi nyilvántartásokban, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában szereplõ adatok tekintetében az érintett, valamint b) a büntetés-végrehajtási intézetbe és a rendõrségi fogdába befogadás során a befogadott személyek azonosítása. (2) A személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartása tartalmazza a) az érintett aa) családi és utónevét, ab) születési családi és utónevét, ac) nemét, ad) születési helyét és idejét, ae) anyja születési családi és utónevét, af) személyi azonosítóját, ag) elõzõ családi és utónevét, ah) állampolgárságát, elõzõ állampolgárságát, valamint ai) lakcímét (a továbbiakban együtt: személyazonosító adatok), b) az érintett arcképmását, ha a nyilvántartásba vétel e törvényben meghatározott feltételei fennállnak, c) a kapcsolati kódot, valamint d) a halál tényét és idõpontját. (3) A bûnügyi nyilvántartó szerv a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatok nyilvántartásba vételével egyidejûleg kapcsolati kódot képez. (4) Ha a szakértõi nyilvántartó szerv belsõ azonosító kódot küld a bûnügyi nyilvántartó szervnek, az a kapcsolati kódról haladéktalanul tájékoztatja a szakértõi nyilvántartó szervet. (5) A bûnügyi nyilvántartó szerv a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában szereplõ adatokat addig kezeli, amíg az érintett adatai a bûnügyi nyilvántartásokban vagy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában szerepelnek. 5. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv az érintett személyazonosító adatait bejegyzéskor, a nyilvántartások adatainak módosításakor vagy javításakor, valamint az adatigénylés alapján vagy a kérelmezõ saját adatairól tör-

2009/83. szám

ténõ adattovábbítást megelõzõen – a változások nyomon követése céljából – elektronikus úton egyedileg összehasonlítja a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó személyek esetében a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve vagy b) az idegenrendészeti nyilvántartások hatálya alá tartozó személyek esetében a központi idegenrendészeti nyilvántartást vezetõ szerv által kezelt adatokkal. (2) A bûnügyi nyilvántartó szerv az összehasonlítást követõen haladéktalanul gondoskodik a személyazonosító adatokban bekövetkezõ változásoknak a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában történõ átvezetésérõl. 6. § (1) A személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában az érintett arcképmását nyilván kell tartani, ha a) bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetõeljárás alá vonták, vagy b) a bíróság vele szemben bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott. (2) Nem kell nyilvántartani annak az arcképmását, a) akivel szemben magánvádas bûncselekmény miatt elõterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, b) akivel szemben pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárás, továbbá c) akinek katonai bûncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta. (3) Az érintett arcképmását az a nyomozó hatóság vagy ügyészség küldi meg a bûnügyi nyilvántartó szervnek, amelyik a gyanúsítottat büntetõeljárás alá vonta. (4) Akivel szemben magánvádas bûncselekmény miatt elõterjesztett magánindítvány alapján vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárásban a bíróság végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki, és az ítélet jogerõre emelkedett, annak az arcképmását a büntetés-végrehajtási intézet az érintett befogadását követõen haladéktalanul megküldi a bûnügyi nyilvántartó szervnek.

A bûnügyi nyilvántartások közös szabályai 7. § E törvény alkalmazásában bûnügyi nyilvántartások: a) a bûntettesek nyilvántartása, b) a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása, c) a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása és d) a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása. 8. § (1) A 7. §-ban meghatározott nyilvántartások egymással nem kapcsolhatók össze.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) Ha a 7. §-ban meghatározott nyilvántartások valamelyikében kezelt adatra vonatkozóan a nyilvántartás feltételei megszûnnek, az adatot a nyilvántartásból haladéktalanul törölni kell. (3) Ha az érintett adatait a bûnügyi nyilvántartások valamelyikébõl e törvény szerint törlik, a törölt adatok közül azokat az adatokat, amelyeknek a 7. §-ban meghatározott másik nyilvántartásba való felvételéhez elõírt feltételek bekövetkeztek, átmeneti adatállományba kell helyezni úgy, hogy azzal a nyilvántartással, amelybõl az adatokat törölték, a kapcsolat ne legyen helyreállítható. A másik nyilvántartásba az adatokat az átmeneti adatállományból huszonnégy órán belül kell felvenni, és az adatfelvétellel egyidejûleg az átmeneti adatállományt törölni kell.

A bûntettesek nyilvántartása 9. § A bûntettesek nyilvántartásában szereplõ adatok kezelésének célja: a) a büntetõügyben eljáró bíróság ítéletében foglalt büntetés és intézkedés végrehajtásának elõsegítése, b) a büntetett elõélet tényének igazolása ba) bûnmegelõzési, bûnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekek védelme, bb) az érintett jogai gyakorlásának elõsegítése, valamint bc) mások jogainak és biztonságának védelme érdekében. 10. § A bûntettesek nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akivel szemben a bíróság bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott, és az ítélet jogerõre emelkedésének napján a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján nem mentesült. 11. § (1) A bûntettesek nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot; b) a belsõ azonosító kódot; c) bûnösséget megállapító jogerõs ítéletben a bíróság által megállapított ca) bûncselekmény megnevezését, cb) bûncselekmény Btk. szerinti minõsítését, cc) elkövetõi és elkövetési alakzatot, cd) bûncselekmény elkövetésének helyét, idejét, ce) azt a tényt, hogy az elítélt visszaesõ, különös visszaesõ vagy többszörös visszaesõ, cf) azt a tényt, hogy a bûncselekményt az elítélt bûnszervezet tagjaként követte el; d) az elsõ-, másod- és harmadfokon, valamint a perújítás, a felülvizsgálat, továbbá a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerõre emelkedésének napját;

17619

e) a kiszabott fõ- és mellékbüntetés nemét (foglalkozástól eltiltás esetén a foglalkozás megnevezését, jármûvezetéstõl eltiltás esetén a jármûvezetõi kategóriát), mértékét és végrehajtási fokozatát, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidõ tartamát és a felfüggesztés leteltének idõpontját, a korábbi felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a felfüggesztett büntetést kiszabó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját; f) a fõ- és mellékbüntetés mellett alkalmazott intézkedés nemét és mértékét, a korábban alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése esetén a próbára bocsátást elrendelõ bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját; g) összbüntetésbe foglalás esetén az alapügyben eljárt bíróságok megnevezését, határozatuk számát, az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtási fokozatát és mértékét; h) közkegyelem vagy egyéni kegyelem alapján a bírósági határozatot érintõ változásokat, az egyéni kegyelmi határozat számát és keltét; i) a büntetés végrehajthatóságának elévülés okából történt megszûnését megállapító határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját; j) a törvényi mentesítés várható idõpontját; k) a külföldi ítélet érvényének elismerése esetén ennek tényét; továbbá l) a nyilvántartásba vételt követõen lefolytatott különleges eljárás során hozott határozat tárgyát, számát és keltét, a határozat jogerõre emelkedésének napját. (2) A büntetés-végrehajtási adatok közül a bûntettesek nyilvántartása tartalmazza a) a szabadságvesztés elõjegyzett kezdõ napját, foganatba vételének (a befogadásnak, illetve a szabadságvesztés végrehajtása megkezdésének) napját, valamint a szabadságvesztés elõjegyzett utolsó napját, b) a feltételes szabadságra bocsátás napját, a feltételes szabadság leteltének napját, a feltételes szabadság megszüntetésének tényét, pártfogó felügyelet elrendelése esetén az eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a pártfogó felügyelet idõtartamát, c) a büntetés félbeszakítása esetén az engedélyezõ megnevezését, határozatának számát és keltét, a félbeszakítás idõtartamát, a jogellenesen a büntetés-végrehajtási intézeten kívül töltött idõtartamot, d) a szabadon bocsátás napját, e) a közügyektõl eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a jármûvezetéstõl eltiltás, a kiutasítás, a kitiltás leteltének napját, továbbá e mellékbüntetések végrehajtását befolyásoló tényeket és ezek fennállásának idõtartamát. 12. § (1) A személyazonosító adatokat, valamint a 11. § (1) bekezdés c)–g), i) és k) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel, amely elõtt az eljárás befejezõdött.

17620

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) A 11. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott adatokat az alapügyben elsõ fokon eljárt bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (3) A 11. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat a különleges eljárásban jogerõs határozatot hozó bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (4) A 11. § (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott adatokat a büntetés-végrehajtási intézet közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. 13. § A bûntettesek nyilvántartásába felvett adatokat az érintett mentesítésének idõpontjáig kell nyilvántartani.

A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása 14. § A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyekre vonatkozó adatok nyilvántartásának célja: a) a büntetõügyben eljáró bíróság ítéletében foglalt büntetés és intézkedés végrehajtásának elõsegítése; b) a hátrányos jogkövetkezmények végrehajtásának biztosítása ba) bûnmegelõzési, bûnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekek védelme, bb) az érintett jogai gyakorlásának elõsegítése, valamint bc) mások jogainak és biztonságának védelme érdekében. 15. § A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, a) akinek az adatait a bûntettesek nyilvántartásából a mentesítés folytán törölték, b) akivel szemben a bíróság bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott, és az ítélet jogerõre emelkedésének napján mentesült, c) akivel szemben a bíróság bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott, de büntetés kiszabását mellõzte, d) akivel szemben a bíróság felmentõ ítélet mellett kényszergyógykezelést, elkobzást, vagyonelkobzást alkalmazott, e) akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, valamint f) akit az ügyész megrovásban részesített. 16. § (1) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot; b) a belsõ azonosító kódot; c) a jogerõs ítéletben a bíróság által megállapított ca) bûncselekmény megnevezését, cb) bûncselekmény Btk. szerinti minõsítését,

2009/83. szám

cc) elkövetõi és elkövetési alakzat megjelölését, cd) bûncselekmény elkövetésének helyét, idejét, ce) azt a tényt, hogy az elítélt visszaesõ, különös visszaesõ vagy többszörös visszaesõ, cf) azt a tényt, hogy a bûncselekményt az elítélt bûnszervezet tagjaként követte el; d) a megrovást alkalmazó ügyészség megnevezését, határozatának számát és keltét; e) az elsõ-, másod- és harmadfokon, valamint a perújítás, a felülvizsgálat, továbbá a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerõre emelkedésének napját; f) a kiszabott fõ- és mellékbüntetés nemét (foglalkozástól eltiltás esetén a foglalkozás megnevezését, jármûvezetéstõl eltiltás esetén a jármûvezetõi kategóriát), mértékét és végrehajtási fokozatát, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidõ tartamát és a felfüggesztés leteltének idõpontját; g) az alkalmazott intézkedés nemét és mértékét, a korábban alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése vagy meghosszabbítása esetén a próbára bocsátást elrendelõ bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, a próbára bocsátás meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidõ lejáratának napját; h) összbüntetésbe foglalás, valamint egységes intézkedés elrendelése esetén az alapügyben eljárt bíróságok megnevezését, határozatuk számát, az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtási fokozatát és mértékét; i) a büntetés végrehajthatóságának elévülés okából történt megszûnését megállapító határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének keltét; j) a külföldi ítélet érvényének elismerése esetén ennek tényét; k) a mentesítés, a nyilvántartásba felvétel idõpontját, valamint a nyilvántartásból való törlés várható idõpontját, továbbá l) a nyilvántartásba vételt követõen lefolytatott különleges eljárás során hozott határozat tárgyát, számát és keltét, a határozat jogerõre emelkedésének napját. (2) A büntetés-végrehajtási adatok közül a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása tartalmazza a) a szabadságvesztés elõjegyzett kezdõ napját, foganatba vételének (a befogadásnak, illetve a szabadságvesztés megkezdésének) napját, valamint a szabadságvesztés elõjegyzett utolsó napját, b) a feltételes szabadságra bocsátás napját, a feltételes szabadság leteltének napját, a feltételes szabadság megszüntetésének tényét, pártfogó felügyelet elrendelése esetén az eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a pártfogó felügyelet idõtartamát, c) a büntetés félbeszakítása esetén az eljárt hatóság megnevezését, határozatának számát és keltét, a félbesza-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

kítás idõtartamát, a jogellenesen a büntetés-végrehajtási intézeten kívül töltött idõtartamot, d) a szabadon bocsátás napját, e) a javítóintézeti nevelés megkezdésének napját, f) a javítóintézetbõl történõ ideiglenes elbocsátás napját, az ideiglenes elbocsátás leteltének napját, az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének tényét, g) a javítóintézeti nevelésbõl elbocsátás napját, h) a közérdekû munka, valamint a pénzbüntetés szabadságvesztésre történõ átváltoztatásáról szóló határozat számát és keltét, az eljárt bíróság megnevezését, az így kiszabott büntetés mértékét, i) a közügyektõl eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a jármûvezetéstõl eltiltás, a kiutasítás, a kitiltás leteltének napját, e büntetések végrehajtását befolyásoló tényeket és ezek fennállásának idõtartamát, továbbá j) a kényszergyógykezelés megszüntetésének napját. 17. § (1) A személyazonosító adatokat, valamint a 16. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel, amely elõtt az eljárás befejezõdött. (2) A 16. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott adatokat a határozatot hozó ügyészség közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (3) A 16. § (1) bekezdés e)–j) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel, amely elõtt a határozat jogerõre emelkedett. (4) A 16. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat a különleges eljárásban jogerõs határozatot hozó bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (5) A 16. § (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott adatokat a büntetés-végrehajtási intézet közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (6) A 16. § (2) bekezdés e)–g) pontjában meghatározott adatokat a javítóintézeti nevelést végrehajtó szerv közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (7) A 16. § (2) bekezdés h) pontja szerinti, a) a pénzbüntetés szabadságvesztés büntetésre történõ átváltoztatására vonatkozó adatokat az alapügyben elsõ fokon eljárt bíróság, b) a közérdekû munka szabadságvesztés büntetésre történõ átváltoztatására vonatkozó adatokat a büntetés-végrehajtási bíró közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (8) A 16. § (2) bekezdés j) pontjában meghatározott adatot az igazságügyi megfigyelõ és elmegyógyító intézet közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. 18. § (1) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén,

17621

a) ha a büntetés határozott tartamú, aa) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig, ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettõ évig vagy b) életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az elítélt személy halálát követõ tizenkettõ évig kell nyilvántartani. (2) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bûncselekmény miatt kiszabott közérdekû munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig kell nyilvántartani. (3) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat szándékos bûncselekmény miatt kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett a) szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig, b) pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig kell nyilvántartani. (4) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett, a mellékbüntetésre vonatkozó adatokat szándékos bûncselekmény miatt kiszabott mellékbüntetés esetén – tekintet nélkül arra, hogy fõbüntetés kiszabása helyett vagy a mellett történik – a mellékbüntetés végrehajtása befejezésétõl vagy végrehajthatóságának megszûnésétõl számított öt évig kell nyilvántartani. 19. § (1) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat gondatlan bûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek esetén a) végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig, b) a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a mentesítés beálltától számított öt évig kell nyilvántartani. (2) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat gondatlan bûncselekmény miatt közérdekû munkára vagy pénzbüntetésre ítéltek esetén a mentesítés beálltától számított három évig kell nyilvántartani. (3) A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett, a mellékbüntetésre vonatkozó adatokat gondatlan bûncselekmény miatt kiszabott mellékbüntetés esetén – tekintet nélkül arra, hogy fõbüntetés kiszabása helyett vagy a mellett történik – a mellékbüntetés végrehajtása befejezésétõl vagy végrehajthatóságának megszûnésétõl számított három évig kell nyilvántartani.

17622

MAGYAR KÖZLÖNY

20. § A hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett adatokat a) megrovás alkalmazása esetén az ítélet jogerõre emelkedésétõl, ügyészi megrovás esetén a határozat kihirdetésétõl, b) próbára bocsátás alkalmazása esetén a próbaidõ, annak meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidõ elteltétõl, c) kényszergyógykezelést megszüntetõ végzés, elkobzás, vagyonelkobzás elrendelése esetén a jogerõre emelkedéstõl, d) javítóintézeti nevelés esetén az intézkedés végrehajtásának befejezésétõl, e) büntetés kiszabásának mellõzésével hozott, bûnösséget megállapító jogerõs ítélet esetén az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított három évig kell nyilvántartani.

A büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása 21. § A büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásában szereplõ adatok kezelésének célja a büntetõeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítése, törvényességének biztosítása, továbbá az érintett és mások jogainak, biztonságának védelme. 22. § (1) A büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásában annak adatait kell nyilvántartani, akivel szemben büntetõeljárás indult. (2) Nem kell nyilvántartani annak az adatait, a) akivel szemben a büntetõeljárás magánvádas bûncselekmény miatt elõterjesztett magánindítvány alapján indult, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, b) akivel szemben pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárás, továbbá c) akinek katonai bûncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta. 23. § A büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot; b) a belsõ azonosító kódot; c) a büntetõeljárás alapjául szolgáló bûncselekmény megalapozott gyanú szerinti ca) megnevezését, minõsítését, cb) elkövetési helyét, idejét; d) a megalapozott gyanú közlésének idõpontját; e) a vádemelés idõpontját, a vád tárgyává tett bûncselekmény megnevezését, minõsítését, a vádirat számát és keltét; f) vádemelés elhalasztása esetén az elhalasztás tényét, okát, idõtartamát, az errõl szóló határozat számát és keltét;

2009/83. szám

g) a nyomozás vagy az eljárás felfüggesztése esetén a felfüggesztés tényét, okát, idõtartamát, az errõl szóló határozat számát és keltét, valamint a nyomozás vagy az eljárás továbbfolytatásának idõpontját; h) a büntetõügy iktatószámát; i) a büntetõügyek egyesítésének, elkülönítésének tényét, továbbá j) az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság megnevezését. 24. § (1) A személyazonosító adatokat, valamint a 23. § c)–e) és h) pontjában meghatározott adatokat az a nyomozó hatóság, ügyészség közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel, amelyik az érintettel szemben eljár. (2) A 23. § f) pontjában meghatározott adatokat a határozatot hozó ügyészség közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (3) A 23. § g) pontjában meghatározott adatokat a nyomozás felfüggesztése esetén a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség, az eljárás felfüggesztése esetén a határozatot hozó bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (4) A 23. § i) pontjában meghatározott adatokat a büntetõügyek egyesítésérõl vagy elkülönítésérõl határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (5) A büntetõeljárás jogerõs befejezésének idõpontját a bíróság, a nyomozás megszüntetésének idõpontját a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. 25. § A büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásába felvett adatokat a) a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig vagy b) a nyomozás megszüntetéséig kell nyilvántartani.

A kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása 26. § A kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartásában szereplõ adatok kezelésének célja az érintett, továbbá mások jogainak és biztonságának védelme, a büntetõeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítése. 27. § A kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akivel szemben elõzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, házi õrizetet, távoltartást, ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, továbbá akinek elõzetes letartóztatása óvadék letétele miatt szûnt meg. 28. § A kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot; b) az elrendelt kényszerintézkedést, annak idõtartamát;

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

c) az elrendelõ határozat szerinti bûncselekmény ca) megnevezését, cb) Btk. szerinti minõsítését, cc) elkövetésének helyét, idejét; d) a kényszerintézkedés elrendelésérõl, meghosszabbításáról, fenntartásáról határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét. 29. § (1) A személyazonosító adatokat, valamint a 28. § b)–d) pontjában meghatározott adatokat – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kényszerintézkedés elrendelésérõl, valamint meghosszabbításáról határozatot hozó bíróság közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (2) A kényszerintézkedés megszüntetését a határozatot hozó bíróság vagy ügyészség közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel. 30. § A kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartásába felvett adatokat a kényszerintézkedés megszûnéséig vagy megszüntetéséig kell nyilvántartani.

III. Fejezet AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAINAK BÍRÓSÁGAI ÁLTAL MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKKAL SZEMBEN HOZOTT ÍTÉLETEK NYILVÁNTARTÁSA 31. § Az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásában (a továbbiakban: tagállami ítéletek nyilvántartása) szereplõ adatok kezelésének célja az Európai Unió tagállamaival folytatott bûnügyi együttmûködés elõsegítése érdekében az Európai Unió más tagállamában magyar állampolgárral szemben hozott, bûnösséget megállapító jogerõs ítéletekben (a továbbiakban: tagállami ítélet) foglalt adatok tagállamok közötti kölcsönös cseréjének elõsegítése. 32. § A tagállami ítéletek nyilvántartásában annak a magyar állampolgárnak az adatait kell nyilvántartani, akinek bûnösségét az Európai Unió más tagállamának bírósága jogerõsen megállapította. 33. § (1) A tagállami ítéletek nyilvántartása a tagállami ítéletben szereplõ, az Európai Unió más tagállamának kijelölt központi hatósága által megküldött alábbi adatokat tartalmazza: a) az érintett személyazonosító adatait, b) az ítélet keltét, jogerõre emelkedésének idõpontját, valamint az ítéletet hozó bíróság megnevezését, c) az ítélet alapjául szolgáló bûncselekmény megnevezését, a bûncselekmény jogi minõsítését, a bûncselekmény elkövetésének idõpontját, d) a büntetésekre, az intézkedésekre és azok végrehajtására vonatkozó adatokat.

17623

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokon túl a tagállami ítéletek nyilvántartása – ha az Európai Unió más tagállamának kijelölt központi hatósága azt a bûnügyi nyilvántartó szerv részére megküldte – tartalmazza a) az érintett szüleinek nevét, b) az ítélet ügyiratszámát, c) a bûncselekmény elkövetésének helyét, d) az érintett személyi azonosítóját, ennek hiányában személyazonosító okmánya típusát és számát, e) az érintett ujjnyomatát, f) az érintett álnevét, továbbá g) a mentesítés várható idõpontját. (3) A tagállami ítéletek nyilvántartása tartalmazza az elismerõ határozat számát és keltét is, ha az Európai Unió más tagállamának bírósága által meghozott ítélet érvényét a magyar bíróság elismerte. 34. § (1) A 33. §-ban meghatározott adatokat a tagállami ítéletrõl szóló tájékoztatásban meghatározott mentesítés beálltának idejéig kell nyilvántartani. Ha e tájékoztatásban nem szerepel mentesítésre vonatkozó adat, az adatokat akkor kell törölni, amikor a tagállam kijelölt központi hatóságának tájékoztatása szerint azt az érintett tagállam bûnügyi nyilvántartásából törölték. (2) A 33. §-ban meghatározott adatok változását az érintett tagállam kijelölt központi hatósága által adott tájékoztatást követõen a bûnügyi nyilvántartó szerv haladéktalanul átvezeti.

IV. Fejezet A BÛNÜGYI ÉS RENDÉSZETI BIOMETRIKUS ADATOK NYILVÁNTARTÁSA Közös szabályok 35. § A bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása daktiloszkópiai nyilvántartásból és DNS-profil-nyilvántartásból áll. 36. § (1) A szakértõi nyilvántartó szerv az e törvény alapján nyilvántartásba vétel céljából részére megküldött mintákat, valamint DNS-profilokat a) haladéktalanul nyilvántartásba veszi, b) kezeli és az e törvény alapján arra jogosultnak továbbítja, c) elemzi és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatokkal összehasonlítja. (2) A szakértõi nyilvántartó szerv az e törvény alapján részére megküldött ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil nyilvántartásba vételével egyidejûleg belsõ azonosító kódot képez, amelyet haladéktalanul megküld a bûnügyi nyilvántartó szervnek annak megjelölésével, hogy a belsõ

17624

MAGYAR KÖZLÖNY

azonosító kód a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásának mely nyilvántartásában szerepel.

A daktiloszkópiai nyilvántartás 37. § A daktiloszkópiai nyilvántartás célja a) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomat alapján a bûncselekmény elkövetésével összefüggésbe nem hozható, b) a bûncselekményt elkövetõ, c) a rendkívüli haláleset miatt folyó közigazgatási hatósági eljárásban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt, d) a büntetés-végrehajtási intézetbe, valamint a rendõrségi fogdába befogadás során a befogadott, valamint e) a személyazonosság igazolásának megtagadása esetén az igazoltatott személy azonosítása. 38. § A daktiloszkópiai nyilvántartás a) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartásából, b) a büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásából, valamint c) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásából áll. 39. § (1) Ha az e törvény szerint arra jogosult szerv ujjés tenyérnyomat nyilvántartásba vételét kezdeményezi, a szakértõi nyilvántartó szerv a nyilvántartásba vételt megelõzõen haladéktalanul összehasonlítja az ujj- és tenyérnyomatot a 38. § szerinti nyilvántartásokban kezelt ujj- és tenyérnyomatokkal. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás az ujj- és tenyérnyomatok azonosságát állapítja meg, a szakértõi nyilvántartó szerv haladéktalanul közli az azonosság tényét, valamint azt a tényt, hogy mely – 38. § szerinti – nyilvántartásban található az ujj- és tenyérnyomattal azonos, korábban nyilvántartásba vett ujj- és tenyérnyomat a) az (1) bekezdés szerint ujj- és tenyérnyomat nyilvántartásba vételét kezdeményezõ szervvel, valamint b) azzal a szervvel, amelynek kezdeményezésére azt az ujj- és tenyérnyomatot, amellyel az azonosságot megállapították, a 38. § szerinti nyilvántartások valamelyikébe korábban felvették. 40. § A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akinek ujj- és tenyérnyomatát bûncselekmény elkövetésének helyszínén vagy a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzítették, ha ezen adatokhoz személyazonosító adat nem kapcsolható.

2009/83. szám

41. § A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartása tartalmazza a) a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény aa) megnevezését, ab) elkövetésének helyét és idejét; b) a nyilvántartásba vételt kezdeményezõ nyomozó hatóság vagy ügyészség megnevezését; c) a büntetõügy iktatószámát; d) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatot, valamint e) a szakrendszeri azonosító kódot. 42. § (1) A 41. § a)–d) pontjában meghatározott adatokat a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény miatt büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság vagy ügyészség – a nyilvántartásba vétel kezdeményezésével egyidejûleg – küldi meg a szakértõi nyilvántartó szervnek. (2) Ha a nyomozás megszüntetésére vagy a büntetõeljárás jogerõs befejezésére azért került sor, mert a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló cselekmény nem bûncselekmény vagy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény, ennek tényét a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. (3) Ha a büntetõeljárásban a tények tisztázása során megállapítható, hogy a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartásába korábban nyilvántartásba vett ujj- és tenyérnyomat olyan személytõl származik, aki nem hozható összefüggésbe a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény elkövetésével, ennek tényét a büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. 43. § (1) A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartásába felvett adatokat a) a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig, b) el nem évülõ bûncselekmények esetén a 42. § (1) bekezdésében meghatározott adatok megküldésének idõpontjától számított húsz évig, c) a 42. § (2) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig vagy d) a 42. § (3) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig kell nyilvántartani. (2) A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomatok nyilvántartásába felvett adatokat a 39. §

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig kell nyilvántartani, ha a 39. § (1) bekezdése szerinti összehasonlítás az ujj- és tenyérnyomat azonosságát a) a büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában vagy b) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomattal állapítja meg. 44. § (1) A büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában annak a büntetõeljárás alá vont személynek az ujj- és tenyérnyomatát kell nyilvántartani, akit a) ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja vagy b) öt évet el nem érõ szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett szándékos, testi sértés (Btk. 170. §), segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 172. §), személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §), emberkereskedelem (Btk. 175/B. §), magánlaksértés (Btk. 176. §), közlekedés biztonsága elleni bûncselekmény (Btk. 184. §), vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése (Btk. 185. §), közúti veszélyeztetés (Btk. 186. §), cserbenhagyás (Btk. 190. §), megrontás (Btk. 201. §), tiltott pornográf felvétellel visszaélés (Btk. 204. §), üzletszerû kéjelgés elõsegítése (Btk. 205. §), kitartottság (Btk. 206. §), kerítés (Btk. 207. §), beutazási és tartózkodási tilalom megsértése (Btk. 214. §), embercsempészés (Btk. 218. §), hivatali visszaélés (Btk. 225. §), bántalmazás hivatalos eljárásban (Btk. 226. §), hivatalos személy elleni erõszak (Btk. 229. §), közfeladatot ellátó személy elleni erõszak (Btk. 230. §), hamis vád (Btk. 233. §), bûnpártolás (Btk. 244. §), vesztegetés (Btk. 250. §), befolyással üzérkedés (Btk. 256. §), közveszélyokozás (Btk. 259. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), közveszéllyel fenyegetés (Btk. 270/A. §), garázdaság (Btk. 271. §), rendbontás (Btk. 271/A. §), közokirat-hamisítás (Btk. 274. §), magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §), egyedi azonosító jel meghamisítása (Btk. 277/A. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282–282/C. §), számítástechnikai rendszer és adatok elleni bûncselekmény (Btk. 300/C. §), pénzhamisítás (Btk. 304. §), adócsalás (Btk. 310. §), csempészet (Btk. 312. §), készpénz-helyettesítõ fizetõeszközzel visszaélés (Btk. 313/B. §), lopás (Btk. 316. §), sikkasztás (Btk. 317. §), csalás (Btk. 318. §), rongálás (Btk. 324. §), jármû önkényes elvétele (Btk. 327. §) bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetõeljárás alá vontak. (2) Nem kell nyilvántartani annak az adatait, a) akivel szemben magánvádas bûncselekmény miatt elõterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, b) akivel szemben pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárás, továbbá

17625

c) akinek katonai bûncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta. 45. § A büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot, b) a büntetõeljárás alá vont személy ujj- és tenyérnyomatát, c) a szakrendszeri azonosító kódot, valamint d) a belsõ azonosító kódot. 46. § A büntetõeljárás alá vont személy ujj- és tenyérnyomatát – a nyilvántartásba vétel kezdeményezésével egyidejûleg – az a nyomozó hatóság vagy ügyészség küldi meg a szakértõi nyilvántartó szervnek, amely a terheltet büntetõeljárás alá vonta. 47. § (1) A büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásába felvett adatokat a 25. §-ban meghatározott idõpontig kell nyilvántartani. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontot a bûnügyi nyilvántartó szerv közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. 48. § A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában annak a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személynek az ujj- és tenyérnyomatát kell nyilvántartani, a) akinek adatai a büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában szerepeltek, és a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló büntetõeljárásban a bíróság vele szemben jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, vagy b) akit jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítéltek. 49. § A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot, b) az elítélt személy ujj- és tenyérnyomatát, c) a szakrendszeri azonosító kódot, valamint d) a belsõ azonosító kódot. 50. § (1) A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személy ujj- és tenyérnyomatát – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az érintett befogadását követõen haladéktalanul az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet küldi meg a szakértõi nyilvántartó szervnek. (2) Ha az ujj- és tenyérnyomatot e törvény alapján a büntetõeljárás során nyilvántartásba vették, és a büntetõeljárás alapjául szolgáló ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, a szakértõi nyilvántartó

17626

MAGYAR KÖZLÖNY

szerv az ujj- és tenyérnyomatot az ítélet jogerõre emelkedését követõen haladéktalanul a) nyilvántartásba veszi a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában, és ezzel egyidejûleg b) törli a büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásából. 51. § (1) A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásába felvett adatokat a 18–20. §-ban meghatározott idõpontig kell nyilvántartani. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontot, valamint, ha az érintett ujj- és tenyérnyomatát a büntetõeljárás idõtartama alatt nyilvántartásba vették, és ebben az ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, ennek tényét a bûnügyi nyilvántartó szerv közli a szakértõi nyilvántartó szervvel.

A DNS-profil-nyilvántartás 52. § A DNS-profil-nyilvántartás célja a) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradvány alapján a bûncselekmény elkövetésével összefüggésbe nem hozható, b) a bûncselekményt elkövetõ, valamint c) a rendkívüli haláleset miatt folyó közigazgatási hatósági eljárásban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt személy azonosítása. 53. § A DNS-profil-nyilvántartás a) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásából, b) a büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásából, valamint c) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásából áll. 54. § (1) Ha az e törvény szerint arra jogosult szerv DNS-profil nyilvántartásba vételét kezdeményezi, a szakértõi nyilvántartó szerv a nyilvántartásba vételt megelõzõen haladéktalanul összehasonlítja a DNS-profilt az 53. § szerinti nyilvántartásokban kezelt DNS-profilokkal. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás a DNS-profilok azonosságát állapítja meg, az azonosság tényét, valamint azt a tényt, hogy mely – 53. § szerinti – nyilvántartásban található a DNS-profillal azonos, korábban nyilvántartásba vett DNS-profil, a szakértõi nyilvántartó szerv haladéktalanul közli a) az (1) bekezdés szerint a DNS-profil nyilvántartásba vételét kezdeményezõ szervvel, valamint

2009/83. szám

b) azzal a szervvel, amelynek kezdeményezésére azt a DNS-profilt, amellyel az azonosságot megállapították, az 53. § szerinti nyilvántartások valamelyikébe korábban felvették. 55. § A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akinek DNS-profilját bûncselekmény helyszínén vagy a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradványból határozták meg, ha ezen adatokhoz személyazonosító adat nem kapcsolható. 56. § A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartása tartalmazza a) a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény aa) megnevezését, ab) elkövetésének helyét és idejét; b) a nyilvántartásba vételt kezdeményezõ nyomozó hatóság vagy ügyészség megnevezését; c) a büntetõügy iktatószámát; d) a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradványt, továbbá az abból meghatározott DNS-profilt, valamint e) a szakrendszeri azonosító kódot. 57. § (1) Az 56. § a)–c) pontjában meghatározott adatokat, valamint a DNS-profil meghatározására alkalmas anyagmaradványt a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény miatt büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság vagy ügyészség – a nyilvántartásba vétel kezdeményezésével egyidejûleg – megküldi a szakértõi nyilvántartó szerv részére. (2) A DNS-profilt a bûncselekmény helyszínén vagy a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradványból a szakértõi nyilvántartó szerv határozza meg. (3) Ha a nyomozás megszüntetésére vagy a büntetõeljárás jogerõs befejezésére azért került sor, mert a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló cselekmény nem bûncselekmény vagy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény, ennek tényét a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. (4) Ha a büntetõeljárásban a tények tisztázása során megállapítható, hogy a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásába korábban nyilvántartásba vett DNS-profil olyan személytõl származik, aki nem hozható összefüggésbe a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény elkövetésével, ennek té-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

nyét a büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. 58. § (1) A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásába felvett adatokat a) a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig, b) el nem évülõ bûncselekmények esetén az 57. § (1) bekezdésében meghatározott adatok megküldésének idõpontjától számított húsz évig, c) az 57. § (3) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig vagy d) az 57. § (4) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig kell nyilvántartani. (2) A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásába felvett adatokat az 54. § (2) bekezdésében meghatározott közlés idõpontjáig kell nyilvántartani, ha az 54. § (1) bekezdése szerinti összehasonlítás a DNS-profil azonosságát a) a büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában vagy b) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában kezelt DNS-profillal állapítja meg. 59. § A büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akivel szemben a) ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmény, b) üzletszerûen vagy bûnszövetségben elkövetett, három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény, c) három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ emberkereskedelem (Btk. 175/B. §), megrontás (Btk. 201. §), tiltott pornográf felvétellel visszaélés (Btk. 204. §), kitartottság (Btk. 206. §), kerítés (Btk. 207. §), embercsempészés (Btk. 218. §), d) kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal való visszaélés (Btk. 282. §), e) fegyveres elkövetéssel megvalósuló bûncselekmény vagy f) az állam elleni bûncselekményekkel (Btk. X. fejezet), a terrorcselekménnyel (Btk. 261. §), a nemzetközi gazdasági tilalom megszegésével (Btk. 261/A. §), a visszaélés atomenergia alkalmazásával (Btk. 264/B. §), a pénzmosással (Btk. 303. §), valamint a szolgálati bûncselekményekkel (Btk. XX. Fejezet I. cím) kapcsolatban fennálló feljelentési kötelezettség elmulasztása vagy a terrorcselekményre irányuló elõkészület (Btk. 261. §) miatt indítottak büntetõeljárást.

17627

60. § A büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot, b) a büntetõeljárás alá vont személytõl levett szájnyálkahártya-törletet, valamint az abból meghatározott DNS-profilt, c) a szakrendszeri azonosító kódot, d) a belsõ azonosító kódot. 61. § (1) A DNS-profil meghatározására alkalmas szájnyálkahártya-törletet – a nyilvántartásba vétel kezdeményezésével egyidejûleg – az a nyomozó hatóság vagy ügyészség küldi meg a szakértõi nyilvántartó szervnek, amely a terheltet büntetõeljárás alá vonta. (2) A büntetõeljárás alá vont személy DNS-profilját a szakértõi nyilvántartó szerv határozza meg. 62. § (1) A büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásába felvett adatokat a 25. §-ban meghatározott idõpontig kell nyilvántartani. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontot a bûnügyi nyilvántartó szerv közli a szakértõi nyilvántartó szervvel. 63. § A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, a) akinek adatai a büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában szerepeltek, és a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló büntetõeljárásban a bíróság vele szemben jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, vagy b) akit jogerõsen háromévi vagy azt meghaladó tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítéltek. 64. § A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartása tartalmazza a) a kapcsolati kódot, b) elítélt személytõl levett szájnyálkahártya-törletet, valamint az abból meghatározott DNS-profilt, c) a szakrendszeri azonosító kódot, d) a belsõ azonosító kódot. 65. § (1) A DNS-profil meghatározására alkalmas szájnyálkahártya-törletet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az érintett befogadását követõen az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet haladéktalanul megküldi a szakértõi nyilvántartó szervnek. (2) Ha a DNS-profilt és a szájnyálkahártya-törletet e törvény alapján a büntetõeljárás alatt nyilvántartásba vették, és a büntetõeljárás alapjául szolgáló ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, a szakértõi nyilvántartó szerv a DNS-profilt és a szájnyálkahártya-tör-

17628

MAGYAR KÖZLÖNY

letet az ítélet jogerõre emelkedését követõen haladéktalanul a) nyilvántartásba veszi a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában, és ezzel egyidejûleg b) törli a büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásából. (3) Az elítélt személy DNS-profilját a szakértõi nyilvántartó szerv határozza meg. 66. § (1) A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásába felvett adatokat a 18–20. §-ban meghatározott idõpontig kell nyilvántartani. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontot, valamint ha az érintett DNS-profilját és szájnyálkahártya-törletét a büntetõeljárás idõtartama alatt nyilvántartásba vették, és ebben az ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott, ennek tényét a bûnügyi nyilvántartó szerv közli a szakértõi nyilvántartó szervvel.

V. Fejezet ADATTOVÁBBÍTÁS A BÛNÜGYI NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERBÕL Az adattovábbítás formái és tartalma 67. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv a bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl az e törvényben meghatározottak szerint a) az arra jogosultnak közvetlen hozzáférést biztosít a nyilvántartott adatokhoz, b) az arra jogosult részére adatigénylés alapján adattovábbítást végez, vagy c) az arra jogosult kérelmére adatot igazol. (2) A bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatok statisztikai, valamint tudományos kutatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók és felhasználhatók.

Közvetlen hozzáféréssel történõ adatátvétel 68. § (1) Elektronikus úton, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével közvetlen adathozzáféréssel (a továbbiakban: közvetlen hozzáférés) a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatok teljes körét jogosult átvenni a) a bíróság büntetõeljárás lefolytatása vagy büntetés és intézkedés végrehajtása céljából, b) a nyomozó hatóság és az ügyészség bûncselekmények megelõzése, felderítése, büntetõeljárás lefolytatása vagy büntetés és intézkedés végrehajtása céljából,

2009/83. szám

c) a nemzetbiztonsági szolgálatok a törvényben meghatározott felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési, továbbá nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belsõ biztonsági és bûnmegelõzési ellenõrzési célból. (2) A rendõrség jogosult közvetlen hozzáféréssel átvenni a következõ adatokat: a) közbiztonság-védelmi feladatai ellátása során a kábítószerre, a pszichotróp anyagra, a kábítószer prekurzorra, a polgári felhasználású robbanóanyagra, a pirotechnikai termékre vonatkozó hatósági jogkörben, valamint a fegyver, a lõszer, a haditechnikai termék, továbbá a polgári rendeltetésû lõtér, a lõfegyver- és lõszertároló hely üzemeltetéséhez, gyártásához és a kapcsolódó szolgáltatások közbiztonsági feltételeinek ellenõrzéséhez aa) a 11. § (1) bekezdés c), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, ab) a 16. § (1) bekezdés c), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint ac) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; b) a közúti közlekedésrendészeti feladatai ellátása során a gépjármûvezetéstõl eltiltás hatálya alatt állás ellenõrzése céljából ba) a 11. § (1) bekezdés c), e), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, valamint bb) a 16. § (1) bekezdés c), f), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok; c) a közrendvédelmi, valamint határrendészeti feladatainak ellátása során a kényszerintézkedések végrehajtása ellenõrzése céljából a 28. § b) és c) pontjában meghatározott adatok; d) a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység ellenõrzése során a közbiztonsági feltételek vizsgálata céljából da) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, db) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint dc) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; e) a légi közlekedés biztonságának ellenõrzése céljából ea) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, eb) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint ec) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; f) külön törvényben meghatározott nukleáris létesítményben, továbbá a nukleáris létesítmény hatósági ellenõrzésével, a létesítmény tervezésével, építésével, üzemeltetésével, átalakításával, a nukleáris berendezések karbantartásával, a nukleáris anyag felhasználásával, tárolásával, szállításával és a szállítmányok kísérésével összefüggõ munkakörökben történõ foglalkoztatás közbiztonsági feltételeinek ellenõrzésére irányuló eljárás során

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

fa) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában meghatározott adatok, fb) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában meghatározott adatok, valamint fc) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; g) a fegyveres biztonsági õr tevékenységének ellátását kizáró közbiztonsági feltételek ellenõrzése céljából ga) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), h), i) pontjában meghatározott adatok, gb) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában meghatározott adatok, valamint gc) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; h) a külföldiek idegenrendészeti ellenõrzése céljából ha) a 11. § (1) bekezdés c), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, hb) a 16. § (1) bekezdés c), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint hc) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; i) a szakszolgálati engedély kiadására irányuló eljárásban szakhatósági jogkörben eljárva, valamint a repülõtér zárt területére való belépés ellenõrzésekor a közbiztonsági feltételek vizsgálata céljából ia) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, ib) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint ic) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok; j) befogadás során a terhelt személyazonosságának ellenõrzése céljából a 4. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt adatok. (3) A választójoggal nem rendelkezõ nagykorú polgárok nyilvántartását vezetõ szerv közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a következõ adatokat: a) a 11. § (1) bekezdés e), f), h) és i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, továbbá b) a 16. § (1) bekezdés f) és i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok. (4) A köztársasági elnök döntésének elõkészítése céljából közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a következõ adatokat: a) az igazságügyért felelõs miniszter a kegyelmi kérelem felterjesztésének elõkészítése során a bûntettesek nyilvántartásában, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásában, valamint a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásában kezelt adatok, b) az állampolgársági ügyekért felelõs miniszter az állampolgársági eljárásban a honosítás és visszahonosítás törvényi feltételeinek vizsgálata során a bûntettesek nyilvántartásában és a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásában kezelt adatok. (5) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve, valamint rendkívüli állapot idején és a megelõzõ védelmi helyzetben a hadkiegészítõ parancsnokság a hadkötelezett-

17629

ség feltételei fennállásának megállapítása céljából jogosult közvetlen hozzáféréssel átvenni a következõ adatokat: a) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, b) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok, valamint c) a 28. § b) és c) pontjában meghatározott adatok. (6) A menekültügyi hatóság a menekültkénti, menedékeskénti vagy befogadottkénti elismerés vagy az elismerés visszavonása feltételei fennállásának megállapítása céljából közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a következõ adatokat: a) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, b) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok, valamint c) a 23. § c), f) és g) pontjában meghatározott adatok. (7) Az idegenrendészeti hatóság a harmadik ország állampolgára tartózkodásának engedélyezésére, a tartózkodás feltételeinek ellenõrzésére és az engedély visszavonására irányuló eljárásban közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a következõ adatokat: a) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában, a 11. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatok, b) a 16. § (1) bekezdés ca), cb), f), g), i) pontjában, a 16. § (2) bekezdés i) pontjában meghatározott adatok. (8) A büntetés-végrehajtási intézet a befogadás során közvetlen hozzáféréssel jogosult a) az elítélt személyazonosságának ellenõrzése céljából a 4. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt adatot átvenni, valamint b) a 11. § (1) bekezdés b) pontjában vagy a 16. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adatok alapján azon tény igazolását kérni, hogy az elítélt ujj- és tenyérnyomatát vagy DNS-profilját az elítélés alapjául szolgáló büntetõeljárás során nyilvántartásba vették. (9) Az útlevélhatóság a külföldre utazás jogát korlátozó feltételek fennállásának ellenõrzése céljából közvetlen hozzáféréssel jogosult átvenni a következõ adatokat: a) a 11. § (1) bekezdés ca), cb), e), f), h), i) pontjában meghatározott adatok, b) a 28. § b) és c) pontjában meghatározott adatok. (10) A szakértõi nyilvántartó szerv az e törvényben meghatározott találati adattovábbítás teljesítése, valamint szakvélemény elkészítése céljából közvetlen hozzáféréssel jogosult a 4. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt adatokat átvenni.

Az adatigénylés alapján történõ adattovábbítás követelményei 69. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv adatigénylés alapján kizárólag annak az adatigénylõnek és abban a kör-

17630

MAGYAR KÖZLÖNY

ben továbbíthat adatot a bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl, amely adatigénylõ tekintetében törvény a) az adatok átvételét és kezelését az adatkezelés céljának és az átvehetõ adatok körének pontos meghatározásával, valamint b) az adatoknak a bûnügyi nyilvántartásokból a bûnügyi nyilvántartó szerv adattovábbítása alapján történõ átvételének lehetõvé tételével elõírja. (2) Adatigénylés alapján kizárólag abban az esetben továbbítható adat, ha az adatigénylõ közölte a következõ adatokat: a) annak a személynek, akire az adatigénylés vonatkozik aa) a családi és utónevét, ab) a születési családi és utónevét, ac) a születési helyét és idejét, ad) az anyja születési családi és utónevét, ae) az állampolgárságát, af) a lakcímét, valamint b) az adatigénylõ pontos megnevezését és címét.

Az adatigénylés alapján, valamint a közvetlen hozzáférés útján történõ adattovábbítás biztosításának általános követelményei 70. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv a bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl a) az ott meghatározott adatok kezelésére feljogosított adatkezelõ részére adatigénylésre az adatokat – törvény rendelkezése alapján – akkor továbbíthatja, ha az adatigénylõ pontosan megjelöli az adatátvétel célját, továbbá azt az adatkört és azt a törvényi rendelkezést, amely tekintetében és amely rendelkezés szerint az igényelt adatok kezelésére törvény feljogosította, valamint b) e törvény rendelkezése alapján adatokhoz való közvetlen hozzáférést kizárólag akkor biztosíthat, ha a közvetlen hozzáférést gyakorló személy a (2) bekezdésben meghatározott felhatalmazással rendelkezik.

2009/83. szám

Kérelemre történõ adattovábbítás a kérelmezõ saját adatairól 71. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv adattovábbítási kérelemre a kérelmezõ saját adatai igazolása céljából a bûnügyi nyilvántartásokban tárolt adatokat a) az adattovábbítási kérelemben megjelölt címzett részére vagy b) az adattovábbítást kérelmezõ részére külföldi felhasználás céljából továbbítja. (2) Az adattovábbítási kérelmet ügyfélkapun keresztül elektronikus úton, az erre a célra rendszeresített ûrlapon is be lehet nyújtani. Kérelmenként egy címzettet lehet megjelölni. (3) A kérelmezõ az adattovábbítási kérelemben kikötheti, hogy a bûnügyi nyilvántartó szerv az adatait a címzettnek csak akkor továbbítsa, ha a) a bûntettesek nyilvántartásában nyilvántartottként nem szerepel, valamint – ha a kérelem erre is kiterjed, az abban foglaltak szerint – nem áll közügyektõl, meghatározott foglalkozástól, jármûvezetéstõl eltiltás vagy intézkedés hatálya alatt, vagy b) nem áll büntetõeljárás hatálya alatt. 72. § (1) Az adattovábbítási kérelemnek tartalmaznia kell a saját adatai igazolása céljából adattovábbítást kérelmezõ 69. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adatait, az adattovábbítás címzettjének pontos megnevezését és címét, továbbá – ha az a kérelmezõ rendelkezésére áll – a címzett elektronikus címét.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott felhatalmazás jogosultjának személyérõl, hozzáférési jogosultságának terjedelmérõl és feltételeirõl, valamint az abban bekövetkezett változásról a közvetlen hozzáférésre jogosult szerv – a felhatalmazás kiadását, változását követõen haladéktalanul – értesíti a bûnügyi nyilvántartó szervet.

(2) Az adattovábbítási kérelemnek tartalmaznia kell azt, hogy a kérelmezõ a következõk közül mely tény igazolására kéri a bûnügyi nyilvántartási rendszerben tárolt adatainak továbbítását: a) a bûntettesek nyilvántartásában nem szerepel, valamint – ha a kérelem erre is kiterjed – nem áll közügyektõl, meghatározott foglalkozástól, jármûvezetéstõl eltiltás vagy intézkedés hatálya alatt, b) a bûntettesek nyilvántartásában nem szerepel, valamint – ha a kérelem erre is kiterjed – a közügyektõl, meghatározott foglalkozástól, jármûvezetéstõl eltiltás vagy intézkedés hatálya alatt áll, c) büntetett elõéletû, és – ha a kérelem erre is kiterjed – nem áll közügyektõl, valamely meghatározott foglalkozástól, jármûvezetéstõl eltiltás vagy intézkedés hatálya alatt, d) büntetett elõéletû, és – ha a kérelem erre is kiterjed – közügyektõl, meghatározott foglalkozástól vagy jármûvezetéstõl eltiltás hatálya alatt áll, vagy e) büntetõeljárás hatálya alatt áll vagy büntetõeljárás hatálya alatt nem áll.

(4) Az adatigénylésre történõ adattovábbítási eljárást meg kell szüntetni, ha az adatigénylés az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek nem felel meg.

(3) Ha a kérelmezõ a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt, a (2) bekezdésben meghatározott adatokon kívüli, egyéb nyilvántartott adatai továbbítását kéri, kérel-

(2) A közvetlen hozzáféréssel csak az a személy vehet át adatokat, akinek a közvetlen hozzáférésre jogosult szerv erre felhatalmazást adott.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

mében ezen adatok mellett azt a törvényi rendelkezést is meg kell jelölnie, amely alapján az adattovábbítás címzettje minden egyes igényelt adat tekintetében jogosult az adat kezelésére. Ennek hiányában az adattovábbítási eljárást meg kell szüntetni. (4) A bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl a kérelmezõ kérelmére történõ adattovábbítási eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. 73. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv az adattovábbítási kérelemben megjelölt adatokat hatósági bizonyítványban igazolja. A hatósági bizonyítvány érvényességi ideje a kiállításától számított kilencven nap. (2) Ha a bûnügyi nyilvántartó szerv az adattovábbítási kérelemnek a 71. § (1) bekezdés a) pontja szerint ad helyt, a hatósági bizonyítványt az adattovábbítás címzettjének, annak másolatát a kérelmezõnek kézbesíti. (3) Ha a bûnügyi nyilvántartó szerv a 71. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adattovábbítási kérelemnek ad helyt, a hatósági bizonyítvány tartalmazza az arra való utalást is, hogy a hatósági bizonyítvány kiadása a bûnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok igazolásának külföldön történõ felhasználása céljára szolgál. (4) A bûnügyi nyilvántartó szerv az adattovábbítási eljárást megszünteti, ha az adatokat a kérelmezõ 71. § (3) bekezdésében meghatározott korlátozó nyilatkozata miatt nem továbbítja. Az eljárást megszüntetõ végzésben a kérelmezõt tájékoztatni kell a nyilvántartásban kezelt adatairól és azokról az adatváltozásokról is, amelyeket a bûnügyi nyilvántartó szerv az érintett adatainak bûnügyi nyilvántartási rendszerbe történõ felvétele idõpontjától kezdve átvezetett. (5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti iratot a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai szerinti elektronikus úton való kapcsolattartás során a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül kell továbbítani annak a címzettnek és kérelmezõnek, akinél az elektronikus úton való továbbítás feltételei fennállnak. (6) Az elektronikus úton továbbított hatósági bizonyítványon a kiadmányozásra jogosult aláírása és a hatóság bélyegzõlenyomata informatikai eszközzel rögzíthetõ, ha az aláírás és a bélyegzõlenyomat hitelességét a hatáskör gyakorlója egyedi döntésével hitelesnek ismerte el.

17631

(2) A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem ügyfélkapun keresztül elektronikus úton, az erre a célra rendszeresített ûrlapon is benyújtható. (3) A hatósági erkölcsi bizonyítvány iránti kérelemnek tartalmaznia kell az igazolás alanyának a 69. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adatait, valamint azt a címet, amelyre a hatósági erkölcsi bizonyítvány kézbesítését kéri. A kérelembõl mellõzhetõ annak megjelölése, hogy a hatósági erkölcsi bizonyítványt az igazolás alanya mely szervnél vagy milyen eljárásban kívánja felhasználni. 75. § (1) A hatósági erkölcsi bizonyítvány tartalmazza az igazolás alanyának a 69. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adatait, kiállításának helyét és idõpontját, a kiállító hatóság megnevezését, bélyegzõlenyomatát, valamint a kiadmányozásra jogosult aláírását. A hatósági erkölcsi bizonyítványon a kiadmányozásra jogosult aláírása és a hatóság bélyegzõlenyomata informatikai eszközzel rögzíthetõ, ha az aláírás és a bélyegzõlenyomat hitelességét a hatáskör gyakorlója egyedi döntésével hitelesnek ismerte el. (2) A hatósági erkölcsi bizonyítvány a kérelemnek megfelelõen a 72. § (2) bekezdés a), b), c) vagy d) pontjában meghatározott adatokat tartalmazhatja. (3) A hatósági erkölcsi bizonyítványt az adattartalmának megfelelõ típusú közokiratként, papír alapon, biztonsági okmányként kell kiadni. (4) A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. 76. § (1) A hatósági erkölcsi bizonyítvány adatainak kijavítása kicseréléssel történik. A hibás bizonyítványt be kell vonni. (2) A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiegészítésének nincs helye.

VI. Fejezet AZ EURÓPAI BÛNÜGYI NYILVÁNTARTÁSI INFORMÁCIÓS RENDSZER KERETEI KÖZÖTT TÖRTÉNÕ ADATCSERE Automatikus adattovábbítás

A hatósági erkölcsi bizonyítvány 74. § (1) Valamely eljárásban, valamint jogviszony létesítéséhez, fenntartásához szükséges vagy egyéb, törvényben elõírt feltételeknek való megfelelés igazolására – az igazolás alanyának kérelmére – a bûnügyi nyilvántartó szerv hatósági erkölcsi bizonyítványt állít ki. A hatósági erkölcsi bizonyítvány érvényességi ideje a kiállításától számított kilencven nap.

77. § A bûnügyi nyilvántartó szerv központi hatóságként végzi a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatoknak az Európai Unió más tagállamával való cseréjével összefüggõ adatfogadási, adatátadási és egyéb adatkezelési feladatokat. 78. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Unió más tagállama központi hatóságát a bûntettesek nyilvántartásába, valamint – a 15. §

17632

MAGYAR KÖZLÖNY

a) és f) pontja szerinti adatok kivételével – a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásába felvett, az érintett tagállam állampolgáraira vonatkozó bûnösséget megállapító jogerõs ítéletben szereplõ alábbi adatokról és azok késõbbi változásáról vagy módosulásáról: a) az elítélt személyazonosító adatai, b) az ítélet kelte, jogerõre emelkedésének idõpontja, az ítéletet hozó bíróság megnevezése, c) az ítélet alapjául szolgáló bûncselekmény elkövetésének helye, idõpontja, a bûncselekmény megnevezése vagy jogi minõsítése, valamint azokra a rendelkezésekre való hivatkozás, amelyeken a bûncselekmény elbírálása alapult, d) a büntetésekre, az intézkedésekre és azok végrehajtására vonatkozó adatok. (2) Az átvevõ tagállamot tájékoztatni kell a) az adatok átadásával egyidejûleg az adatok törlésének várható idõpontjáról, továbbá b) arról, ha az adatok a bûntettesek nyilvántartásából vagy – a 15. § a) és f) pontja szerinti adatok kivételével – a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásából törlésre kerültek. (3) Ha az érintett személy két vagy több, az Európai Unió más tagállamának állampolgára, az (1) és (2) bekezdés szerinti adatokat valamennyi érintett tagállamnak továbbítani kell.

Adatigénylés az Európai Unió más tagállamának bûnügyi nyilvántartásából 79. § (1) A 68. § alapján az adatok átvételére jogosult szerv az e törvény mellékletében meghatározott adatkörben – a bûnügyi nyilvántartó szerv útján – adatokat igényelhet az Európai Unió más tagállamának bûnügyi nyilvántartásából. (2) Az adatok átvételére az (1) bekezdés szerint jogosult szerv az átvett adatokat csak a kérelemben meghatározott büntetõeljárás céljára használhatja fel.

Kérelemre történõ adattovábbítás az Európai Unió más tagállamának, valamint harmadik országnak 80. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv az Európai Unió más tagállama kijelölt központi hatóságának kérelmére adatokat továbbít – a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásának kivételével – a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatokból. (2) Ha az Európai Unió más tagállamának kijelölt központi hatósága olyan magyar állampolgárról igényel adatot, akire vonatkozóan a tagállami ítéletek nyilvántartásában is szerepel adat, a bûnügyi nyilvántartó szerv adattovábbítása e nyilvántartásban kezelt adatokra is kiterjed. A

2009/83. szám

megkeresõ tagállam kijelölt központi hatósága részére – az állampolgárság szerinti tagállam kijelölt központi hatóságát kivéve – a tagállami ítéletek nyilvántartásában kezelt adat csak büntetõeljárás céljából adható át. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti adattovábbítást megelõzõen – ha az lehetséges – az adatok ellenõrzésével biztosítani kell, hogy azok naprakészek és pontosak legyenek. Amennyiben utóbb megállapításra került, hogy hibás vagy hiányos adatok kerültek továbbításra, errõl az adatátvevõt haladéktalanul értesíteni kell. (4) Ha az Európai Unió más tagállamának kijelölt központi hatósága nem a megkeresett tagállam állampolgárságával rendelkezõ állampolgár tekintetében intéz megkeresést a bûnügyi nyilvántartások adataira vonatkozóan, annak tekintetében a bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezmény alapján kell eljárni. (5) A tagállami ítéletek nyilvántartásából harmadik ország részére a 33. §-ban meghatározott adat kizárólag az adatot a bûnügyi nyilvántartó szerv részére megküldõ tagállam által meghatározott korlátok között, büntetõeljárás céljából történõ felhasználásra továbbítható.

VII. Fejezet ADATTOVÁBBÍTÁS A BÛNÜGYI ÉS RENDÉSZETI BIOMETRIKUS ADATOK NYILVÁNTARTÁSA ADATÁLLOMÁNYAIBÓL Közös szabályok 81. § (1) A szakértõi nyilvántartó szerv az e törvényben meghatározottak szerint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása adatállományából a) összehasonlítás kezdeményezése alapján találati adattovábbítást végez, b) az arra jogosult igénylése alapján adatokat továbbít, vagy c) az arra jogosultnak közvetlen hozzáféréssel automatikus találati adathozzáférést biztosít. (2) A bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatok statisztikai, valamint tudományos kutatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók és felhasználhatók.

Találati adattovábbítás 82. § (1) A szakértõi nyilvántartó szerv az e törvény szerint arra jogosultak kezdeményezése alapján az általuk megküldött mintát elemzi és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatokkal összehasonlítja.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás eredményeként a szakértõi nyilvántartó szerv megállapítja, hogy a minta és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában szereplõ adat azonos személytõl származik, az azonosság tényét, a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatokat, valamint az azokhoz kapcsolódó személyazonosító adatokat haladéktalanul közli a megkeresõ szervvel. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás eredményeként a szakértõi nyilvántartó szerv azt állapítja meg, hogy a mintából meghatározott ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal azonos ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil nem található a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában, ennek tényét haladéktalanul közli a megkeresõ szervvel. (4) Az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás kezdeményezésére és adatátvételre a) a nyomozó hatóság és az ügyészség a bûncselekmények megelõzése, felderítése, büntetõeljárás lefolytatása, b) a nemzetbiztonsági szolgálatok a külön törvény szerinti felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési, továbbá nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belsõ biztonsági és bûnmegelõzési ellenõrzés, c) az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló törvény szerint szakvélemény adására jogosult szerv szakvélemény elkészítése, valamint d) a rendõrség a rendkívüli haláleset miatt folyó közigazgatási hatósági eljárásban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt személy azonosítása céljából jogosult. (5) A (4) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a daktiloszkópiai nyilvántartásból az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás kezdeményezésére és adatátvételre a) a rendõrség a személyazonosság igazolásának megtagadása esetén az igazoltatott személy azonosítása, b) a büntetés-végrehajtási intézet a befogadás során a befogadott személy azonosítása céljából jogosult.

17633 VIII. Fejezet

A NEMZETKÖZI ADATÁTVÉTEL ÉS ADATTOVÁBBÍTÁS SZABÁLYAI Adatigénylésre jogosultak 84. § EGT-tagállam, harmadik ország valamint nemzetközi szervezet részére történõ adattovábbítás céljából a bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásából adatot igényelhet: a) a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bûnügyi együttmûködésrõl szóló törvény alapján a bûnügyi jogsegély teljesítésére felhatalmazott magyar hatóság törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésen vagy az Európai Unió kötelezõ jogi aktusán alapuló bûnügyi jogsegélykérelem teljesítése céljából a törvényben, valamint a nemzetközi szerzõdésben vagy az Európai Unió kötelezõ jogi aktusában meghatározott adatkörben, b) a Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ, valamint a bûnüldözõ szervek nemzetközi együttmûködésrõl szóló törvény alapján közvetlen információcserére feljogosított magyar bûnüldözõ szerv a bûnüldözõ szervek nemzetközi együttmûködésének tárgyában létrehozott, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdés alapján, valamint az Európai Unió kötelezõ jogi aktusain alapuló információcsere teljesítése céljából a bûnüldözõ szervek nemzetközi együttmûködésrõl szóló törvényben, továbbá a nemzetközi szerzõdésben meghatározott adatkörben, c) a SIRENE Iroda a Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történõ együttmûködésrõl és információcserérõl szóló törvény szerinti kiegészítõ információk beszerzése és továbbítása céljából a bûntettesek nyilvántartásába, a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásába, a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartásába, továbbá a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásába felvett adatokból.

Igénylés alapján történõ adattovábbítás Automatikus találati adathozzáférés 83. § (1) A szakértõi nyilvántartó szerv erre irányuló adatigénylése alapján a bûncselekmények felderítése, illetve a büntetõeljárás lefolytatása céljából a nyomozó hatóság vagy az ügyészség részére a) a daktiloszkópiai nyilvántartásban kezelt ujj- és tenyérnyomat azonos másolatát, b) a DNS-profil-nyilvántartásban kezelt DNS-profilt, c) a 41. § a)–c) pontjában meghatározott adatokat, valamint d) az 56. § a)–c) pontjában meghatározott adatokat továbbítja. (2) Az adatigénylésnek tartalmaznia kell az adatigénylõ megnevezését, az adatigénylés célját és jogalapját.

85. § (1) A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság és az Osztrák Köztársaság között a határon átnyúló együttmûködés fokozásáról, különösen a terrorizmus, a határon átnyúló bûnözés és az illegális migráció leküzdése érdekében létrejött, a 2007. évi CXII. törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésen (a továbbiakban: Prümi Szerzõdés) alapuló adatigénylés teljesítése céljából a szakértõi nyilvántartó szerv biztosítja az Európai Unió más tagállamának kijelölt nemzeti kapcsolattartó pontja részére az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-profil elektronikus úton

17634

MAGYAR KÖZLÖNY

történõ összehasonlítását a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatokkal. (2) Ha az (1) bekezdés alapján végzett összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil megegyezik az összehasonlítás alapjául szolgáló ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal, a szakértõi nyilvántartó szerv az Európai Unió más tagállama nemzeti kapcsolattartó pontja részére ennek tényét, valamint az ujj- és tenyérnyomathoz vagy DNS-profilhoz kapcsolódó szakrendszeri azonosító kódot automatikusan megküldi. (3) Ha az (1) bekezdés alapján végzett összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil nem egyezik meg az összehasonlítás alapjául szolgáló ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal, a szakértõi nyilvántartó szerv az Európai Unió más tagállama nemzeti kapcsolattartó pontjával ezt a tényt automatikusan közli. (4) A szakértõi nyilvántartó szerv, a nyomozó hatóság, az ügyészség vagy a bíróság rendelkezésére, egyedi ügyben a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásába felvett ujj- és tenyérnyomatot, valamint DNS-profilt automatikus találati adathozzáférés útján összehasonlítja az Európai Unió más tagállamának nyilvántartásaiban kezelt ujj- és tenyérnyomatokkal, valamint DNS-profilokkal. (5) Ha az ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil (4) bekezdés szerinti összehasonlítása egyértelmû egyezést eredményez az Európai Unió más tagállamának nyilvántartásaiban kezelt ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal, az egyezés tényérõl a szakértõi nyilvántartó szerv haladéktalanul értesíti azt a nyomozó hatóságot, ügyészséget vagy bíróságot, amely az összehasonlítást elrendelte. Az értesítés tartalmazza az Európai Unió más tagállamának nyilvántartásaiban kezelt ujj- és tenyérnyomathoz vagy DNS-profilhoz kapcsolódó szakrendszeri azonosító kódot. (6) Ha a (4) bekezdés szerinti összehasonlítás eredményeként a szakértõi nyilvántartó szerv azt állapítja meg, hogy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal azonos ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil nem található, ennek tényét haladéktalanul közli azzal a nyomozó hatósággal, ügyészséggel vagy bírósággal, amely az összehasonlítást elrendelte.

2009/83. szám

nyilvántartó szerv az egyezés tényérõl, valamint az összehasonlítás során az Európai Unió tagállamaitól átvett szakrendszeri azonosító kódról haladéktalanul értesíti azt a nyomozó hatóságot, ügyészséget vagy bíróságot, amelynek eljárásában a DNS-profil meghatározásának alapjául szolgáló anyagmaradvány rögzítésére sor került. 86. § (1) A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a bûncselekmények megelõzése és az ellenük való küzdelem terén folytatott együttmûködés fokozásáról szóló, a 2008. évi LXVI. törvénnyel kihirdetett Megállapodáson (a továbbiakban: Megállapodás) alapuló adatigénylés teljesítése céljából a szakértõi nyilvántartó szerv biztosítja a Megállapodás alapján kijelölt nemzeti kapcsolattartó pont részére az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-profil elektronikus úton történõ összehasonlítását a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában, valamint a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában kezelt adatokkal. (2) Ha az (1) bekezdés alapján végzett összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában, valamint a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil megegyezik az összehasonlítás alapjául szolgáló ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal, a szakértõi nyilvántartó szerv a Megállapodás alapján kijelölt nemzeti kapcsolattartó pont részére ennek tényét, valamint az ujj- és tenyérnyomathoz vagy DNS-profilhoz kapcsolódó szakrendszeri azonosító kódot automatikusan megküldi. (3) Ha az (1) bekezdés alapján végzett összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásában, valamint a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásában kezelt ujj- és tenyérnyomat vagy DNS-profil nem egyezik meg az összehasonlítás alapjául szolgáló ujj- és tenyérnyomattal vagy DNS-profillal, a szakértõi nyilvántartó szerv a Megállapodás alapján kijelölt nemzeti kapcsolattartó ponttal ezt a tényt automatikusan közli.

IX. Fejezet

(7) A bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilt a szakértõi nyilvántartó szerv az Európai Unió más tagállamával egyeztetett idõpontban automatizált módon összehasonlítja e tagállam nyilvántartásában kezelt DNS-profilokkal.

ADATVÉDELMI SZABÁLYOK

(8) Ha a DNS-profiloknak a (7) bekezdés szerinti összehasonlítása egyértelmû egyezést eredményez, a szakértõi

87. § (1) Az érintett az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartásokban szereplõ adatai kezelésére vonatkozó,

Az érintett tájékoztatása

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

a személyes adatok védelmérõl szóló törvény szerinti tájékoztatásra, valamint az adatok törlésére, helyesbítésére irányuló kérelmét ügyfélkapun keresztül elektronikus úton is elõterjesztheti. (2) Az adatkezelõ az érintettet a személyes adatok védelmérõl szóló törvény szerint megilletõ tájékoztatásból az adatai továbbítására vonatkozó tájékoztatását mellõzi, ha az e törvény szerint az adatok átvételére jogosult az adatok átvételével egyidejûleg jelzi, hogy az adattovábbításra vonatkozó adatok közlésének teljesítése a) a bûncselekmények megelõzésének, felderítésének, a büntetõeljárás lefolytatásának, büntetés és intézkedés végrehajtásának eredményességét veszélyezteti vagy e tevékenységek folytatását akadályozza, b) nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési, továbbá nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belsõ biztonsági és bûnmegelõzési ellenõrzési feladatok ellátását, azok eredményességét veszélyezteti. (3) A tájékoztatás (2) bekezdés szerinti mellõzését írásban kell indokolni, annak megjelölésével, hogy a tájékoztatás mellõzésére a személyes adatok védelmérõl szóló törvény mely rendelkezése alapján került sor, valamint tájékoztatni kell az érintettet a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetõségekrõl. 88. § (1) Ha a bûnügyi nyilvántartó szerv vagy a szakértõi nyilvántartó szerv megállapítja, hogy a nyilvántartott adatok helytelenek vagy pontatlanok, az adatokat helyesbíti. (2) A bûnügyi nyilvántartó szerv a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény, továbbá személyes adatok kezelésére vonatkozó törvényi rendelkezés betartásának ellenõrzésére vonatkozó jogkörében eljáró adatvédelmi biztos, valamint az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások feletti törvényességi felügyeleti jogkörében eljáró ügyész részére a nyilvántartásokba való betekintést biztosítja. (3) A (2) bekezdés szerinti betekintés tényérõl, valamint a betekintés eredményeként tett megállapításokról jegyzõkönyvet kell felvenni.

Adattovábbítási nyilvántartás 89. § Az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartásokból teljesített adattovábbításokról az adattovábbítás jogszerûségének ellenõrzése, valamint az érintett tájékoztatása céljából adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni. 90. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – tartalmazza: a) az érintett személyazonosító adatait, b) azt az ügyszámot és az ügy tárgyát, amelyhez az adatigénylést kérik, c) az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját, d) az adattovábbítás idõpontját,

17635

e) azt a törvényi rendelkezést vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusának rendelkezését, amely az adatigénylõt az eljárásában, ellenõrzési tevékenysége vagy feladatköre gyakorlása során az adatkezelésre feljogosítja, f) az adatigénylõ megnevezését, az adathozzáférésre a 70. § (2) bekezdése szerint felhatalmazott személynek a közvetlen hozzáférésre való jogosultságot igazoló azonosító kódját, valamint g) a továbbított adatok megnevezését. (2) A Prümi Szerzõdés alapján teljesített adattovábbításról vezetett adattovábbítási nyilvántartás tartalmára a Prümi Szerzõdés 39. cikkét kell alkalmazni, a Megállapodás alapján teljesített adattovábbításról vezetett adattovábbítási nyilvántartás tartalmára a Megállapodás 15. cikkét kell alkalmazni. (3) Az adattovábbítási nyilvántartás adatait az adattovábbítástól számított húsz évig meg kell õrizni. 91. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartásból adatokat igényelhet: a) az adatkezelés jogszerûségének ellenõrzése céljából a bûnügyi nyilvántartó szerv irányításáért felelõs szerv vagy a szakértõi nyilvántartó szerv irányításáért felelõs szerv, b) a törvényességi felügyelet gyakorlása során az adatkezelés jogszerûségének ellenõrzése céljából a legfõbb ügyész, c) az adatvédelmi biztos, d) az adatokkal való visszaélésre utaló bûncselekmények megelõzése, felderítése, valamint büntetõeljárás lefolytatása céljából a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, továbbá e) külön törvény szerinti felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési, továbbá nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belsõ biztonsági és bûnmegelõzési ellenõrzési célból a nemzetbiztonsági szolgálatok. (2) Az Európai Unió más tagállama számára a tagállami ítéletek nyilvántartásából történõ adattovábbításról az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti szervek igényelhetnek adatot.

X. Fejezet MINTAVÉTEL RENDJE Mintavételi eljárás az arcképmás nyilvántartásba vétele céljából 92. § (1) A büntetõeljárás alá vont személy arcképmásának rögzítésérõl a 6. § (3) bekezdése szerinti nyomozó hatóság vagy ügyészség a megalapozott gyanú közlését követõen haladéktalanul gondoskodik.

17636

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) A bûncselekmény miatt jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt személy arcképmásának rögzítésérõl az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet a befogadást követõen haladéktalanul gondoskodik. (3) A bûncselekmény miatt jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt személy arcképmásának rögzítésérõl abban az esetben is gondoskodni kell, ha arcképmása már szerepel a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában. (4) A nyilvántartott személy köteles alávetni magát az arcképmás rögzítésének, ellenszegülése esetén vele szemben testi kényszer alkalmazható.

Mintavételi eljárás az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-profil nyilvántartásba vétele céljából 93. § (1) A büntetõeljárás alá vont személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásába e törvény alapján felvételre kerülõ ujj- és tenyérnyomat levételérõl a 46. § szerinti nyomozó hatóság vagy ügyészség a megalapozott gyanú közlését követõen haladéktalanul gondoskodik. (2) A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek ujj- és tenyérnyomatainak nyilvántartásába e törvény alapján felvételre kerülõ ujj- és tenyérnyomat levételérõl az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet – az érintett befogadását követõen haladéktalanul – gondoskodik. (3) Nem kell újból mintavételt elrendelni, ha az ujj- és tenyérnyomat nyilvántartásba vételére a büntetõeljárás alatt sor került, és a büntetõeljárás alapjául szolgáló ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott. 94. § (1) A büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartásába e törvény alapján felvételre kerülõ szájnyálkahártya-törlet levételérõl a 61. § (1) bekezdése szerinti nyomozó hatóság vagy ügyészség a megalapozott gyanú közlését követõen haladéktalanul gondoskodik. (2) A bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartásába e törvény alapján felvételre kerülõ szájnyálkahártya-törlet levételérõl az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet – az érintett befogadását követõen haladéktalanul – gondoskodik. (3) Nem kell újból mintavételt elrendelni, ha a DNS-profil nyilvántartásba vételére a büntetõeljárás alatt sor került, és a büntetõeljárás alapjául szolgáló ügyben a bíróság jogerõs, bûnösséget megállapító ítéletet hozott. (4) A mintaadásra kötelezett személyt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szerv – a mintavételt megelõzõen – tájékoztatja arról, hogy a szájnyálkahártya-törlet levételének célja a DNS-elemzés.

2009/83. szám

95. § (1) A mintavételt a mintaadásra kötelezett személy fizikai sértetlenségének biztosításával kell végezni. (2) A mintaadásra kötelezett személy köteles alávetni magát a mintavételi eljárásnak. A mintaadásra kötelezett személy ellenszegülése esetén testi kényszer alkalmazható vele szemben, errõl a mintavételt megelõzõen tájékoztatni kell. (3) Testi kényszer alkalmazására kizárólag a) a mintavételt elrendelõ nyomozó hatóság, b) az ügyészség és a katonai nyomozó hatóság által elrendelt mintavétel esetén az ügyészség, valamint a katonai nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitányság, valamint c) az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet erre feljogosított tagja jogosult. (4) A testi kényszer alkalmazására egyebekben a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (5) Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott mintavételi szabályokat az arcképmás rögzítésére is megfelelõen alkalmazni kell.

XI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Felhatalmazások 96. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a) a bûnügyi nyilvántartó szervet, b) a szakértõi nyilvántartó szervet. (2) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelõs miniszter, hogy a) a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályait, b) a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés és az e nyilvántartások által teljesített adatszolgáltatás rendjét, c) az arcképmás, az ujj- és tenyérnyomat, a DNS-profil meghatározásra alkalmas anyagmaradvány rögzítésének, továbbá az ujj- és tenyérnyomat, valamint szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályait rendeletben állapítsa meg. (3) Felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelõs miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a) a bûnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok igazolására kiállított hatósági bizonyítvány kiadásának részletes eljárási rendjét, b) a bûnügyi nyilvántartó szerv által teljesített adatszolgáltatás rendjét.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(4) Felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelõs miniszter, hogy az adópolitikáért felelõs miniszterrel egyetértésben az e törvény szerint a) a bûnügyi nyilvántartásokból a kérelmezõ saját adatairól történõ adattovábbítási eljárásért, b) a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem teljesítésére irányuló eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjak körét, mértékét, valamint megfizetésének szabályait rendeletben állapítsa meg.

Hatálybalépés 97. § Ez a törvény 2009. június 30-án lép hatályba.

Az Európai Unió jogának való megfelelés 98. § E törvény a következõ uniós jogi aktusok végrehajtását szolgálja: a) a Tanács 2008/977/IB kerethatározata a büntetõügyekben folytatott rendõrségi és igazságügyi együttmûködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmérõl, b) a Tanács 2009/315/IB kerethatározata a bûnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezésérõl és azok tartalmáról, c) az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérõl és az ilyen adatok szabad áramlásáról. 99. § (1) A bûnügyi nyilvántartó szerv e törvény hatálybalépését követõen haladéktalanul, de legfeljebb tizenöt napon belül köteles a) törölni azokat az – e törvény hatálybalépéséig a bûnügyi nyilvántartásban kezelt – adatokat, amelyeknek a kezelését e törvény a bûnügyi nyilvántartási rendszerben, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásában vagy a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában nem teszi lehetõvé, b) átmeneti adatállományba helyezni és átadni a szakértõi nyilvántartó szerv részére azokat az adatokat, amelyek kezelésére e törvény szerint a szakértõi nyilvántartó szerv jogosult, valamint c) az átadást követõen törölni a b) pont szerint átadott adatok átmeneti adatállományát. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtásáig a bûnügyi nyilvántartó szerv és a szakértõi nyilvántartó szerv az e törvény hatálya alá tartozó a) nyilvántartások adataihoz közvetlen hozzáférést csak a 68. § (1) bekezdése szerint biztosíthat, b) adatigénylést a folyamatban lévõ adatigénylési eljárásokban is csak e törvény rendelkezései szerint teljesíthet,

17637

c) a kérelmezõ saját adatairól való adattovábbítási eljárást és a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítására irányuló eljárást a folyamatban lévõ adattovábbítási kérelmek és a hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárások esetében is csak e törvény szerint teljesíthet és folytathat.

Módosuló jogszabályok 100. § (1) A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 56. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „56. § (1) Foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bûncselekményt a) szakképzettséget igénylõ foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. (2) A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minõsül az is, ha az elkövetõ a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója; a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelõbizottságának tagja; a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, illetve felügyelõbizottságának tagja vagy egyéni vállalkozó. (3) Az (1) bekezdés a) pontja azzal szemben is alkalmazható, aki a bûncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bûncselekményt elkövette.” (2) A Btk. 100. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „100. § (1) A mentesítés folytán – törvény eltérõ rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól. (2) A mentesített személy büntetlen elõéletûnek tekintendõ, és – törvény eltérõ rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésrõl, amelyre nézve mentesítésben részesült. (3) Újabb bûncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fûz.” (3) A Btk. 102. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés] „a) közérdekû munka, pénzbüntetés és fõbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés esetén – foglalkozástól eltiltás vagy jármûvezetéstõl eltiltás esetén a foglalkozás vagy a jármûvezetés gyakorlásának joga kivételével – az ítélet jogerõre emelkedésének napján;” (4) A Btk. 105. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „105. § (1) Mellékbüntetés alkalmazása esetén az elítélt az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól

17638

MAGYAR KÖZLÖNY

mindaddig nem mentesül, illetõleg nem mentesíthetõ, amíg a mellékbüntetés végrehajtása be nem fejezõdött vagy végrehajthatósága meg nem szûnt. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a pénzmellékbüntetésre, ha elõzetes bírósági mentesítést mondanak ki, valamint arra az esetre, ha kizárólag a foglalkozástól eltiltás vagy a jármûvezetéstõl eltiltás végrehajtása nem fejezõdött be vagy végrehajthatósága nem szûnt meg. Ebben az esetben az elítélt – a foglalkozás vagy a jármûvezetés gyakorlásának joga kivételével – mentesül az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól.” (5) A Btk. 106. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „106. § (1) A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítéltet kegyelembõl mentesítésben részesítheti akkor is, ha e törvény szerint ennek egyébként nincs helye. (2) A kegyelmi mentesítésben részesített személy az elítéléshez fûzõdõ büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen elõéletûnek tekintendõ.” 101. § (1) A légiközlekedésrõl szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 53. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A szakszolgálati engedélyt a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság adja ki. A szakszolgálati engedély kiadására irányuló eljárásban a rendõrség szakhatóságként jár el. A rendõrség a szakhatósági eljárásban azt vizsgálja, hogy a kérelmezõ a légiközlekedés biztonsága szempontjából a tevékenység folytatását kizáró ok hatálya alatt áll-e.” (2) Az Ltv. 67. § (6)–(8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) A légi közlekedés védelme érdekében – külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint – a munkavállalókat, továbbá az eseti munkavégzés céljából a repülõtér nyilvánosság számára hozzá nem férhetõ zárt területére kíséret nélkül belépõ személyeket ellenõrizni kell. (7) A légi közlekedés területén nem foglalkoztatható, a repülõtér zárt területére nem léphet be a) aki büntetett elõéletû, b) akit a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti állam elleni bûncselekmény (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bûncselekmény (Btk. XI. fejezet), személy elleni bûncselekmény [Btk. 166–168. §, 170. § (2)–(6) bek., 171. §, 174. §, 174/A. §, 174/B. §, 174/C. §, 175. §, 175/A. §, 175/B. §, 176. § (2) bek. b) pont és (3)–(4) bek.], vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése [Btk. 185. §], jármûvezetés tiltott átengedése [Btk. 189. § (2) bekezdés], nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekmény [Btk. 197. és 198. §, 207. § (3) bek. b) pont], hivatali bûncselekmény (Btk. XV. fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), államtitoksértés [Btk. 221. §], szolgálati titoksér-

2009/83. szám

tés [Btk. 222. §], közveszélyokozás [Btk. 259. § (1)–(3) bek.], közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), légi jármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetõleg kettõs felhasználású termékkel (Btk. 263/B. §), bûnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §), a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), közveszéllyel fenyegetés [Btk. 270/A. §], garázdaság (Btk. 271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), közokirat-hamisítás [Btk. 274.], visszaélés kábítószerrel (Btk. 282–282/C. §), visszaélés kábítószer-prekurzorral (Btk. 283/A. §), számítástechnikai rendszer és adatok elleni bûncselekmény (Btk. 300/C. §), számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 300/E. §), pénzhamisítás (Btk. 304. §), pénzhamisítás elõsegítése (Btk. 304/A. §), csempészet (Btk. 312. §), készpénz-helyettesítõ eszköz hamisítása [Btk. 313/B. §], visszaélés készpénz-helyettesítõ eszközzel [Btk. 313/C. §], vagyon elleni szándékos bûncselekmény (Btk. 316–324. §, 326. §, 327. §) vagy olyan bûntett miatt, amelyet bûnszervezet keretében követett el elítéltek, és a (8) bekezdésben meghatározott idõtartam még nem telt el, c) aki bûntett vagy háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel büntetendõ vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetõeljárás alatt áll, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig, d) aki ezzel nemzetbiztonsági érdeket sért. (8) Nem foglalkoztatható és a repülõtér zárt területére nem léphet be, akivel szemben a (7) bekezdés b) pontjában meghatározott a) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, aa) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig, ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettõ évig; b) szándékos bûncselekmény miatt közérdekû munkát vagy pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított öt évig; c) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett ca) szabadságvesztést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, cb) pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított három évig.” (3) Az Ltv. 67. §-a a következõ új (9) és (10) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (9) bekezdés megjelölése (11) bekezdésre változik:

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

„(9) A rendõrség a légi közlekedés biztonsága és a közbiztonsági feltételek vizsgálata céljából jogosult kezelni és közvetlen hozzáféréssel átvenni a bûntettesek nyilvántartásából, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásából és a büntetõeljárás alatt állók nyilvántartásából a (7) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott feltételekre vonatkozó adatokat, valamint az arra vonatkozó adatokat, hogy az igazolás alanya nem áll-e a munkakörének megfelelõ foglalkozástól eltiltás hatálya alatt a) a szakszolgálati engedély kiadására irányuló szakhatósági eljárásban, valamint a repülõtér zárt területére való belépést megelõzõ ellenõrzés során, b) annak ellenõrzése céljából, hogy a foglalkoztatott személy foglalkoztatásra irányuló jogviszonya létesítésekor és annak fennállása alatt rendelkezik-e e feltételekkel. (10) A (9) bekezdés alapján átvett adatokat a rendõrség a szakhatósági eljárásában a szakszolgálati engedély kiadására irányuló eljárás jogerõs befejezéséig, továbbá a légi közlekedés biztonsága és a közbiztonsági feltételek vizsgálatára irányuló ellenõrzés befejezéséig, az ellenõrzés során feltárt adatok alapján indult hivatalbóli eljárás esetén az eljárás jogerõs befejezéséig kezelheti. A rendõrség a (9) bekezdésben meghatározott adatokat a repülõtér zárt területére való belépés ellenõrzésének idõtartamáig kezelheti. A légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság az eljárásában a kizáró ok fennállásának tényére vagy hiányára vonatkozó adatokat kezelheti az eljárása jogerõs befejezéséig.” 102. § Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 11. §-a a következõ (3)–(7) bekezdéssel egészül ki: „(3) A nukleáris létesítményben, továbbá a létesítmény hatósági ellenõrzésével, a létesítmény tervezésével, építésével, üzemeltetésével, átalakításával, a nukleáris berendezések karbantartásával, a nukleáris anyag felhasználásával, tárolásával, szállításával és a szállítmányok kísérésével összefüggõ munkakörökben nem foglalkoztatható az a személy, a) aki büntetett elõéletû, b) akit a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti állam elleni bûncselekmény (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bûncselekmény (Btk. XI. fejezet), személy elleni bûncselekmény [Btk. 166–168. §, 170. § (2)–(6) bek., 171. §, 174. §, 174/A. §, 174/B. §, 174/C. §, 175. §, 175/A. §, 175/B. §, 176. § (2) bek. b) pont és (3)–(4) bek.], nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekmény [Btk. 197. és 198. §, 207. § (3) bek. b) pont], hivatali bûncselekmény (Btk. XV. fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), közveszélyokozás [Btk. 259. § (1)–(3) bek.], közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), légi jármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jár-

17639

mû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetõleg kettõs felhasználású termékkel (Btk. 263/B. §), bûnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §), a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), tiltott állatviadal szervezése (Btk. 266/A. §), állatkínzás (Btk. 266/B. §), garázdaság (Btk. 271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282–282/C. §), visszaélés kábítószer-prekurzorral (Btk. 283/A. §), számítástechnikai rendszer és adatok elleni bûncselekmény (Btk. 300/C. §), számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 300/E. §), pénzhamisítás (Btk. 304. §), pénzhamisítás elõsegítése (Btk. 304/A. §), csempészet (Btk. 312. §), vagyon elleni szándékos bûncselekmény (Btk. 316–324. §, 326. §, 327. §) vagy olyan bûntett miatt, amelyet bûnszervezet keretében követett el elítéltek, és a (4) bekezdésben meghatározott idõtartam még nem telt el, c) akivel szemben szándékos bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetõeljárás van folyamatban, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig. (4) Nem foglalkoztatható, akivel szemben a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott a) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, aa) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig, ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettõ évig; b) szándékos bûncselekmény miatt közérdekû munkát vagy pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított öt évig; c) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett ca) szabadságvesztést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, cb) pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított három évig. (5) A (3) bekezdésben meghatározott létesítményben, illetve munkakörökben történõ foglalkoztatáshoz a rendõrség által kiadott közbiztonsági engedély szükséges. A közbiztonsági engedély kiadására irányuló eljárásban a kérelmezõ igazolja, hogy a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kizáró okok vele szemben nem állnak fenn, valamint, hogy nem áll a (3) bekezdésben meghatározott munkakörnek megfelelõ foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A rendõrség a közbiztonság védelmének biztosítása céljából a foglalkoztatottakra vonatkozó követelmények fennállását évenként ellenõrzi. Az ellenõrzés során a közbiztonsági feltételek biztosítása céljából a rendõrség a bûntettesek nyilvántartásából, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásából, valamint a büntetõeljárás hatálya alatt állók

17640

MAGYAR KÖZLÖNY

nyilvántartásából jogosult közvetlen hozzáféréssel átvenni és kezelni a (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételekre vonatkozó adatokat, valamint az arra vonatkozó adatokat, hogy az igazolás alanya nem áll a (3) bekezdésben meghatározott munkakörnek megfelelõ foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. (6) Ha az ellenõrzés során a rendõrség megállapítja, hogy a foglalkoztatottal szemben kizáró ok áll fenn, az atomenergia alkalmazójának a kizáró ok fennállásának tényére vonatkozó egyidejû tájékoztatása mellett az engedélyt visszavonja. A rendõrség az ellenõrzés alapján indított, az engedély visszavonására irányuló eljárás jogerõs befejezéséig kezelheti az (5) bekezdés szerint átvett adatokat. (7) Külföldi foglalkoztatásakor a (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállását a munkavállalónak azon állam irányadó jogszabályai szerint kell igazolnia, melynek állampolgára, illetve hontalan esetében, amely állam területén a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.” 103. § (1) A fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi és a mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Fmbt.) 6. § (2)–(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Fegyveres biztonsági õr az a magyar állampolgár, illetve külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy lehet, aki tizennyolcadik életévét betöltötte, fegyver viselésére alkalmas, és rendelkezik a szolgálati beosztáshoz elõírt képesítési feltételekkel. A fegyveres biztonsági õrség parancsnokának és helyettesének legalább középiskolai végzettséggel kell rendelkeznie. (3) Nem lehet fegyveres biztonsági õr, a) aki büntetett elõéletû, b) akit a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti állam elleni bûncselekmény (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bûncselekmény (Btk. XI. fejezet), személy elleni bûncselekmény [Btk. 166–168. §, 170. § (2)–(6) bek., 171. §, 174. §, 174/A. §, 174/B. §, 174/C. §, 175. §, 175/A. §, 175/B. §, 176. § (2) bek. b) pont és (3)–(4) bek.], nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekmény [Btk. 197. és 198. §, 207. § (3) bek. b) pont], hivatali bûncselekmény (Btk. XV. fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), közveszélyokozás [Btk. 259. § (1)–(3) bek.], közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), légi jármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetõleg kettõs felhasználású termékkel (Btk. 263/B. §), bûnszervezetben

2009/83. szám

részvétel (Btk. 263/C. §), a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), garázdaság (Btk. 271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282–282/C. §), visszaélés kábítószer-prekurzorral (Btk. 283/A. §), vagyon elleni szándékos bûncselekmény (Btk. 316–324. §, 326. §, 327. §) vagy szökés és elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei [Btk. 343. § (2) bek. a) pont és (4)–(5) bek., valamint Btk. 355. § (2) bek. a) pont] alapján vagy olyan bûntett miatt, amelyet bûnszervezet keretében követett el elítéltek, és a (4) bekezdésben meghatározott idõtartam még nem telt el; c) aki ellen kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetõeljárás folyik, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig. (4) Nem lehet fegyveres biztonsági õr, akivel szemben a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott a) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, aa) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig, ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettõ évig, b) szándékos bûncselekmény miatt közérdekû munkát vagy pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított öt évig, c) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett ca) szabadságvesztést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, cb) pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított három évig.” (2) Az Fmbt. 6. §-a a következõ (5)–(9) bekezdéssel egészül ki: „(5) A jogviszony létesítésekor az alkalmassági feltételeket az érintett igazolja. Ennek során köteles igazolni azt is, hogy nem áll az e törvény hatálya alá tartozó tevékenység vagy fegyveres szerv hivatásos állományú tagjának foglalkoztatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A fegyveres biztonsági õrszolgálatra való alkalmasság közbiztonsági feltételeit a jogviszony fennállása alatt a rendõrség ellenõrzi. (6) Az ellenõrzés során a közbiztonsági feltételek biztosítása céljából a rendõrség a bûntettesek nyilvántartásából, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásából, valamint a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásából jogosult közvetlen hozzáféréssel a (3)–(5) bekezdésben meghatározott feltételekre vonatkozó adatokat átvenni és kezelni. (7) A rendõrség a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt az ellenõrzést évente lefolytatja. Ha az ellenõrzés során a rendõrség megállapítja, hogy a fegyveres biztonsági õrrel szemben közbiztonsági szempontból kizáró ok áll fenn, a fegyveres biztonsági õrséget mûködtetõ szervezet-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

nek és az ellenõrzés alá vont fegyveres biztonsági õrnek a kizáró ok fennállásának tényére vonatkozó egyidejû tájékoztatása mellett intézkedik a fegyveres biztonsági õr hatósági szolgálati igazolványának visszavonására. (8) A rendõrség az ellenõrzés során a (6) bekezdés szerint átvett adatokat a) az ellenõrzés befejezéséig kezelheti, az ellenõrzést követõen az adatokat törli, majd az ellenõrzés irataira az ellenõrzés tényét és idõpontját feljegyzi, vagy b) ha a fegyveres biztonsági õr hatósági szolgálati igazolványának visszavonására eljárást indított, az eljárás jogerõs befejezéséig kezelheti. (9) Ha a fegyveres biztonsági õrrel szemben szándékos bûncselekmény miatt büntetõeljárás indul, a rendõrség a fegyveres biztonsági õrséget mûködtetõ szervezet vezetõjénél kezdeményezheti a fegyveres biztonsági õr szolgálatellátás alóli ideiglenes – a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig tartó – felfüggesztését.” 104. § (1) A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 5. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) Vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet nem gyakorolhat az az egyéni vállalkozó, aki vagy az a vállalkozás, amelynek vezetõ tisztségviselõje büntetett elõéletû vagy az e törvényben meghatározott, a tevékenység gyakorlását kizáró rendelkezés hatálya alatt áll, továbbá az a jogi személy vállalkozás, amelyet jogerõs ítélet a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedésekrõl szóló törvényben foglaltak szerint a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység gyakorlásától eltiltott.” (2) Az Szmtv. 6. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „6. § (1) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység (ideértve a magánnyomozói tevékenység szervezését és irányítását is) – ha e törvény kivételt nem tesz – személyre szóló, a rendõrség által kiadott hatósági igazolvány (a továbbiakban: igazolvány) birtokában végezhetõ. (2) Igazolványt – kérelmére – az a magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy kaphat, aki nagykorú, cselekvõképes, külön jogszabályban meghatározott vagy azzal egyenértékû szakképesítéssel, továbbá a magánnyomozó tevékenység végzéséhez legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik. Az igazolvány kiadását meg kell tagadni, ha a kérelmezõ a tevékenység gyakorlását kizáró rendelkezés hatálya alatt áll. A tevékenység gyakorlásának feltételeit, továbbá azt, hogy a kérelmezõ nem áll-e az e törvény hatálya alá tartozó tevékenység vagy fegyveres szerv hivatásos állományú tagjának foglalkoztatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, az igazolvány kiadására és meghosszabbítására irányuló eljárásban a kérelmezõ igazolja.

17641

(3) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet nem végezhet: a) aki büntetett elõéletû, b) akit a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti állam elleni bûncselekmény (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bûncselekmény (Btk. XI. fejezet), személy elleni bûncselekmény [Btk. 166–168. §, 170. § (2)–(6) bek., 171. §, 174. §, 174/A. §, 174/B. §, 174/C. §, 175. §, 175/A. §, 175/B. §, 176. § (2) bek. b) pont és (3)–(4) bek.], nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekmény [Btk. 197. és 198. §, 207. § (3) bek. b) pont], hivatali bûncselekmény (Btk. XV. fejezet, IV. cím), hivatalos személy elleni bûncselekmények (Btk. XV. fejezet V. cím), embercsempészés (Btk. 218. §), közveszélyokozás [Btk. 259. § (1)–(3) bek.], közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), terrorcselekmény (Btk. 261. §), nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. §), légi jármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §), visszaélés haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetõleg kettõs felhasználású termékkel (Btk. 263/B. §), bûnszervezetben részvétel (Btk. 263/C. §), a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (Btk. 264/C. §), tiltott állatviadal szervezése (Btk. 266/A. §), állatkínzás (Btk. 266/B. §), garázdaság (Btk. 271. §), önbíráskodás (Btk. 273. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282–282/C. §), visszaélés kábítószer-prekurzorral (Btk. 283/A. §), vagyon elleni szándékos bûncselekmény (Btk. 316–324. §, 326. §, 327. §) vagy szökés és elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei [Btk. 343. § (2) bek. a) pont és (4)–(5) bek., valamint Btk. 355. § (2) bek. a) pont] alapján, vagy olyan bûntett miatt, amelyet bûnszervezet keretében követett el elítéltek, és a (4) bekezdésben meghatározott idõtartam még nem telt el; c) aki ellen kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetõeljárás folyik, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig. (4) Személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet nem végezhet, akivel szemben a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott a) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, aa) öt évet el nem érõ szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig, ab) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettõ évig; b) szándékos bûncselekmény miatt közérdekû munkát vagy pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított öt évig; c) szándékos bûncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett

17642

MAGYAR KÖZLÖNY

ca) szabadságvesztést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, cb) pénzbüntetést szabtak ki, a mentesítés beálltától számított három évig.” (3) Az Szmtv. 8. §-a a következõ (3) és (4) bekezdéssel egészül ki: „(3) A rendõrség a hatósági ellenõrzéskor 6. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását vizsgálja. Az ellenõrzés során a közbiztonsági feltételek fennállásának ellenõrzése céljából a rendõrség a bûntettesek nyilvántartásából, a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartásából, valamint a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartásából jogosult közvetlen adathozzáférés útján a 6. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételekre vonatkozó adatokat közvetlen hozzáféréssel átvenni, és azokat az ellenõrzés befejezéséig kezelni. Ha a hatósági ellenõrzés során a rendõrség a tevékenység gyakorlását kizáró okot tár fel és az igazolvány visszavonására eljárást indít, az átvett adatokat az eljárás jogerõs befejezéséig kezelheti. (4) A rendõrség a hatósági ellenõrzést évenként lefolytatja. Ha az ellenõrzés során a rendõrség megállapítja, hogy a tevékenység gyakorlását kizáró feltétel áll fenn, a mûködési engedélyt, illetve az igazolványt visszavonja.” (4) Az Szmtv. 11. § (4) bekezdés c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Az igazolványt a rendõrség haladéktalanul, de legkésõbb a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül határozattal bevonja, ha] „c) az igazolvány birtokosa ellen kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény elkövetése miatt indult büntetõeljárás.”

2009/83. szám

105. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény 100. § (3) bekezdés a) pontjában a ,,büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben” szövegrész helyébe a ,,büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben” szöveg, valamint a ,,bûnügyi nyilvántartás (a bûntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a büntetõeljárás alatt állók, a daktiloszkópiai és fénykép, valamint a DNS-profilok nyilvántartása)” szövegrész helyébe a ,,külön törvény szerinti bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásából” szöveg lép. (2) A Vám- és Pénzügyõrségrõl szóló 2004. évi XIX. törvény 35. § (3) bekezdésében az „a bûnügyi nyilvántartásból” szövegrész helyébe az „a külön törvény szerinti bûnügyi nyilvántartási rendszerbõl és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásából” szöveg lép. (3) Az Ltv. 67. § (9) bekezdésében az „a (8) bekezdésben” szövegrész helyébe az „a (7) és (8) bekezdésben” szöveg lép. 106. § (1) Hatályát veszti a) a bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény; b) a közvetítõi tevékenységrõl szóló 2002. évi LV. törvény 8. § (4) bekezdése. (2) A 100–105. §, valamint e § (1) és (2) bekezdése e törvény hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. (3) A 99. §, valamint ez a bekezdés 2009. augusztus 1-jén hatályát veszti. Sólyom László s. k.,

Dr. Szili Katalin s. k.,

köztársasági elnök

az Országgyûlés elnöke

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

Melléklet a 2009. évi XLVII. törvényhez A bûnügyi nyilvántartásból származó információk iránti megkeresés A formanyomtatvány helyes kitöltéséhez a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kitöltési útmutatót. a) A megkeresõ tagállamra vonatkozó adatok: Tagállam: Központi hatóság(ok): Kapcsolattartó: Telefon (elõhívószámmal): Fax (elõhívószámmal): E-mail cím: Levelezési cím: Ügyiratszám (amennyiben ismert):

b) A kérelemben megjelölt személy személyazonosságára vonatkozó információk*: Teljes név (valamennyi vezetéknév és utónév): Elõzõ nevek: Esetleges álnevek és/vagy felvett nevek: Nem: F

N

Állampolgárság: Születési idõ (számmal: éééé/hh/nn): Születési hely (város és állam): Apja neve: Anyja neve: Lakóhely vagy ismert lakcím: Személyazonosító szám vagy a személyt azonosító dokumentum típusa és száma: Ujjlenyomat: A személyazonosságra vonatkozó egyéb adat, amennyiben rendelkezésre áll: * A személy azonosításának megkönnyítésére minél több információt meg kell adni.

17643

17644

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

c) A megkeresés célja: Kérjük, jelölje meg a megfelelõ négyzetet 1.

büntetõeljárás (kérjük, nevezze meg azt a hatóságot, amely elõtt az eljárás folyamatban van, és – amennyiben rendelkezésre áll – az ügyszámot) .......................................................................................................................... ..................................................................................................................................................................................

2.

büntetõeljárás keretén kívüli megkeresés (kérjük, a megfelelõ négyzet megjelölésével nevezze meg azt a hatóságot, amely elõtt az eljárás folyamatban van, és – amennyiben rendelkezésre áll – az ügyszámot) igazságügyi hatóságtól származó megkeresés ............................................................................................ (i) .................................................................................................................................................................................. (ii) illetékes közigazgatási hatóságtól származó megkeresés ......................................................................... .................................................................................................................................................................................. az érintett személynek a bûnügyi nyilvántartásban rá vonatkozóan szereplõ információkra irányuló kérelme (iii) ..................................................................................................................................................................................

Az információ iránti megkeresés célja: Megkeresõ hatóság: Az érintett személy nem járult hozzá ahhoz, hogy az információt kiadják (amennyiben az érintett személytõl a megkeresõ tagállam jogának megfelelõen ilyen hozzájárulást kértek).

Kapcsolattartó, amennyiben további információkra van szükség: Név: Telefonszám: E-mail cím: Egyéb információ (például a kérelem sürgõssége):

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17645

Válasz a megkeresésre

Az érintett személlyel kapcsolatos információk Kérjük, jelölje meg a megfelelõ négyzetet Alulírott hatóság megerõsíti, hogy: nem áll rendelkezésre ítéletre vonatkozó információ az érintett személy bûnügyi nyilvántartásában; rendelkezésre áll információ az érintett személy bûnügyi nyilvántartásába bejegyzett ítélet(ek)rõl; az ítéletek jegyzéke e válasz mellékletét képezi; rendelkezésre áll(nak) az érintett személy bûnügyi nyilvántartásába felvett egyéb információ(k); ezen információ(ka)t csatolták (nem kötelezõ); rendelkezésre áll információ az érintett személy bûnügyi nyilvántartásába bejegyzett ítéletrõl, de az ítélethozatal szerinti tagállam tájékoztatása szerint az ítéletre vonatkozó információt kizárólag büntetõeljárás céljára lehet továbbítani. További információra vonatkozó kérelem közvetlenül .........-nak/-nek küldendõ (kérjük, nevezze meg az ítélethozatal szerinti tagállamot); a megkeresés a megkeresett tagállam joga alapján a büntetõeljárástól eltérõ semmilyen egyéb cél érdekében nem teljesíthetõ.

Kapcsolattartó, amennyiben további információkra van szükség: Név: Telefonszám: E-mail cím: Egyéb információ (büntetõeljárás keretén kívüli megkeresésekkel kapcsolatban az adatok felhasználására vonatkozó korlátozások): Kérjük, jelezze a válaszadó formanyomtatványhoz csatolt oldalak számát:

Kelt .................................................................-án/-én

Aláírás és (adott esetben) hivatalos pecsét:

Név és beosztás/szervezet:

Kérjük, adott esetben csatolja az ítéletek jegyzékét, és a teljes dokumentumcsomagot küldje el a megkeresõ tagállamnak. A formanyomtatványt és az ítéletek jegyzékét nem szükséges lefordítani a megkeresõ tagállam nyelvére.

17646

MAGYAR KÖZLÖNY

V. A Kormány rendeletei A Kormány 131/2009. (VI. 19.) Korm. rendelete a szakértõi nyilvántartó szerv kijelölésérõl A Kormány a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 96. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következõ rendeletet alkotja:

1. § A Kormány szakértõi nyilvántartó szervként a Bûnügyi Szakértõi és Kutatóintézetet jelöli ki.

2. § (1) Ez a rendelet 2009. június 30-án lép hatályba. (2) A 3. § 2009. július 1-jén hatályát veszti. Ez a bekezdés 2009. július 2-án hatályát veszti.

3. § A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala létrehozásáról, feladatairól és hatáskörérõl szóló 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A központi államigazgatási szervekrõl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 2. § (3) bekezdésében meghatározott hatásköröket a KEKKH] „c) bûnügyi nyilvántartási rendszer adatkezelõként történõ vezetésével, valamint az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartása vezetésével összefüggõ [ügycsoportjai tekintetében az igazságügyért felelõs miniszter gyakorolja.]

Bajnai Gordon s. k., miniszterelnök

2009/83. szám

A Kormány 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelete a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetûek foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességû emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható támogatásokról A Kormány a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 43. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva a következõ rendeletet alkotja: 1. § A rendelet hatálya kiterjed a) a Szociális és Munkaügyi Minisztériumra (a továbbiakban: Minisztérium), b) a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalra, c) a regionális munkaügyi központokra (a továbbiakban: munkaügyi központ), valamint d) arra a természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra aki, illetõleg amely da) a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció keretében megvalósításra kerülõ kiemelt projektben (a továbbiakban: 1.1.2. Program), továbbá db) a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció keretében megvalósításra kerülõ kiemelt projektben (a továbbiakban: 1.1.1. Program) vesz részt.

I. A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetûek foglalkoztatásáért” 2. § (1) Az 1.1.2. Program olyan személyek munkához jutását segíti elõ, akiknek elhelyezkedésére a Programban történõ részvétele hiányában nincs kilátás, vagy akiknek elhelyezése érdekében a korábban alkalmazott intézkedések eredménytelennek bizonyultak.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelõen a Program célcsoportjába azok az álláskeresõk tartoznak, akik: a) legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy b) a programban történõ részvétel kezdõ idõpontjában 25. életévüket be nem töltött fiatal álláskeresõk, valamint a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés k) pontjában meghatározott, a 30. életévüket be nem töltött pályakezdõ álláskeresõk, vagy c) a programban történõ részvétel kezdõ idõpontjában az ötvenedik életévüket betöltötték, vagy d) a programban történõ részvétel kezdõ idõpontját megelõzõ 12 hónapon belül gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesültek, vagy e) akiknek munkaviszonyát a munkáltató – a mûködési körében felmerülõ okból rendes felmondással, felmentéssel vagy közös megegyezéssel 2008. szeptember 1. napját követõen szüntette meg, vagy akiknek határozott idejû munkaviszonya – a határozott idõ lejárta miatt – 2008. szeptember 1. napját követõen szûnt meg. (3) A munkaügyi központ az 1.1.2. Program célcsoportjaként a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott személyeken kívül legfeljebb további egy, – külön jogszabály szerint – hátrányos helyzetûnek minõsített személyi kört is kijelölhet. A jelölés során figyelembe kell venni a) a régió munkaerõ-keresletének és -kínálatának jellemzõit, b) a régió foglalkoztatási helyzetét és munkanélküliségi mutatóit, c) a régió lakosságának iskolai végzettség szerinti összetételét, d) a régióban jellemzõ hiányszakmák körét. (4) Az 1.1.2. Programba nem vonható be az a személy, a) aki a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének decentralizált keretébõl, valamint képzési keretébõl támogatásban részesül, b) akinek a munkaügyi központ által folyósított és jogerõs határozattal visszakövetelt támogatással összefüggõ fizetési kötelezettsége áll fenn, c) aki másik munkaügyi központ által bonyolított programban vesz részt, d) akivel összefüggésben a munkaügyi központ által korábban indított bármely programot, illetõleg programszakaszt érintõen a nyomonkövetés nem zárult le, e) aki a 2004–2006. évi Humánerõforrás Fejlesztési Operatív Program 1. 1 munkanélküliség megelõzése és kezelése intézkedés keretében szakképesítést vagy munkakör betöltéséhez szükséges képesítést szerzett, és munkagyakorlat szerzési támogatásban részesült, és a támogatás megszûnését követõen két évnél kevesebb idõ telt el.

17647 3. §

Az 1.1.2. Program alapján a következõ támogatások nyújthatók: a) képzések elõsegítését célzó támogatások: aa) a teljes képzési díj megtérítése, ab) a képzéshez kapcsolódó költségek (szállás, élelmezés, helyi, illetõleg helyközi utazás költségének) megtérítése, ac) a képzés idõtartama alatti keresetpótló juttatás és járulékai, ad) hozzájárulás a képzés idõtartama alatt igénybe vett gyermekfelügyelet költségeihez, ae) hozzájárulás a képzés idõtartama alatt a hozzátartozó ápolásával, gondozásával felmerült költségekhez; b) elhelyezkedést segítõ támogatások: ba) a bértámogatás, bb) a munkakipróbálás, munkatapasztalat-szerzés és munkagyakorlat-szerzés (a továbbiakban együtt: munkatapasztalat-szerzés) céljából nyújtható bérköltség-támogatás, bc) a munkába járáshoz, munkatapasztalat-szerzéshez kapcsolódó utazási költségekhez nyújtott támogatás, bd) a munkába járáshoz, munkatapasztalat-szerzéshez kapcsolódó csoportos személyszállítás támogatása; c) az önfoglalkoztatás támogatása; d) a munkaerõpiaci szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos támogatások: da) a szolgáltatás díjának megtérítése, db) a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó utazási költségekhez nyújtott támogatás, dc) a szolgáltatáshoz igénybevétele alatti keresetpótló juttatás és járulékai, dd) hozzájárulás a szolgáltatás idõtartama alatt igénybe vett gyermekfelügyelet költségeihez, de) hozzájárulás a szolgáltatás idõtartama alatt a hozzátartozó ápolásával, gondozásával felmerült költségekhez; e) a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok költségének megtérítése; f) a képzéssel kapcsolatos alkalmassági vizsgálat költségének megtérítése.

Az 1.1.2. Program keretében nyújtható támogatásokra vonatkozó részletes szabályok Képzésben történõ részvétel elõsegítését célzó támogatások 4. § (1) Az 1.1.2. Program keretében támogatható képzések körére, a képzõ intézmények kiválasztására, a képzésben történõ részvétel elõsegítését célzó támogatásokra az Flt., valamint a végrehajtására kiadott jogszabály – a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének decentralizált keretébõl, a foglalkoztatás elõsegítõ képzésben történõ részvétel támogatására vonatkozó – rendelkezéseit kell

17648

MAGYAR KÖZLÖNY

megfelelõen alkalmazni a (2)–(5) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével. (2) Az 1.1.2. Program keretében informatikai képzésben, vállalkozói ismereteket és készségeket fejlesztõ képzésben, továbbá képességfejlesztõ és motivációs tréningen történõ részvételhez, valamint betanító képzésben, meghatározott feladatkör ellátáshoz felkészítõ képzésben történõ részvétel is támogatható. (3) A képzéshez kapcsolódó szállásköltség támogatás legfeljebb ***-os szállodában vagy kereskedelmi szálláshelyen történõ elhelyezéshez nyújtható. A képzéshez kapcsolódó szállásköltség támogatás a napi 4000 Ft-ot, étkezési költség támogatás a napi 1000 Ft-ot nem haladhatja meg. (4) A képzésben részt vevõ személy számára támogatásként megtéríthetõ a képzés idõtartama alatt gyermeke(i) felügyeletére, gondozásának biztosítására fordított, számlával alátámasztott indokolt kiadás, feltéve, hogy a gyermekfelügyelet, illetve a gyermekgondozás igénybevétele a képzésben történõ részvétel lehetõségének biztosítása érdekében történik. A támogatás napi összege gyermekenként nem haladhatja meg a 2500 Ft-ot. Nem nyújtható támogatás abban az esetben, ha a képzésben részt vevõ személlyel egy háztartásban élõ gyermeke a támogatás iránti kérelem benyújtásának idõpontjában bölcsõdei, óvodai, napközi otthonos elhelyezésben részesül. (5) A képzésben részt vevõ személy számára a képzés idõtartamára támogatásként megtéríthetõ az arra rászoruló hozzátartozója [A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 172. § g) pontja] ápolására, gondozására fordított, számlával alátámasztott indokolt kiadás, feltéve, hogy a gondozás, ápolás igénybevétele a képzésben történõ részvétel lehetõségének biztosítása érdekében történik. A támogatás napi összege nem haladhatja meg a 2500 Ft-ot. Nem nyújtható támogatás abban az esetben, ha a képzésben részt vevõ személy érintett hozzátartozójára tekintettel ápolási díjat vesz igénybe, illetve ha a hozzátartozó a támogatás iránti kérelem benyújtásának idõpontjában fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátásban, illetõleg nappali ellátásban vagy ápolást, gondozást nyújtó szociális intézményben történõ átmeneti vagy tartós elhelyezésben részesül.

Elhelyezkedést segítõ támogatások 5. § (1) Az 1.1.2. Program keretében nyújtható bértámogatásra az Flt. és a végrehajtására kiadott jogszabály foglalkoztatás bõvítését szolgáló támogatásra vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. (2) Az 1.1.2. Program keretében bértámogatás nem nyújtható olyan személy foglalkoztatásához, aki nem mi-

2009/83. szám

nõsül a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébõl nyújtott foglalkoztatást bõvítõ támogatás szempontjából, külön jogszabályban meghatározott hátrányos helyzetû személynek.

6. § (1) Az 1.1.2. Program keretében, munkatapasztalat-szerzés céljából nyújtható bérköltség-támogatásra az Flt. és a végrehajtására kiadott jogszabálynak a bérköltség támogatásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni a (2) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével. (2) A 3. § b) pontjának bb) alpontja, valamint az (1) bekezdés alkalmazásában: a) munkakipróbálás: a munkavállaló munkabírásának, illetõleg – képzettségének, képességeinek, esetleges korábbi szakmai tapasztalatainak figyelembevételével – a valós munkafeltételek között zajló munkavégzésre való alkalmasságának felmérésére szolgáló foglalkoztatás; b) munkatapasztalat-szerzés: az elsõ alkalommal munkába álló személyek számára nyitva álló foglalkoztatási lehetõség; c) munkagyakorlat-szerzés: a programban résztvevõ személy korábbi munkakörétõl eltérõ új munkakörben, vagy a korábbihoz hasonló, de magasabb képzettségi fokot igénylõ másik munkakörben történõ foglalkoztatása.

7. § (1) A munkaadó, valamint az általa foglalkoztatott személy részére – tömegközlekedési eszköz igénybevétele esetén – az 5–6. § szerint támogatott foglalkoztatás teljes idõtartama alatt megtéríthetõ a munkába járással kapcsolatos helyi és helyközi utazási költségnek a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésrõl szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján õt terhelõ része. A munkaadó részére megtéríthetõ továbbá a Korm. rendelet alapján kifizetett, a saját gépjármûvel történõ munkába járás költségtérítése címen elszámolható összeggel azonos költségtérítés. (2) Az 5–6. § szerint támogatott foglalkoztatás teljes idõtartama alatt támogatás nyújtható annak a munkaadónak, aki munkavállalóinak a lakóhelye (tartózkodási helye) és a munkahelye között történõ oda-vissza utazását csoportos személyszállítás útján oldja meg. (3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott támogatásra a munkába járással összefüggõ terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerõ-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet szabályait kell megfelelõen alkalmazni. (4) A Program célcsoportjába tartozó, a 4. §-ban meghatározott támogatott képzésben résztvevõ álláskeresõk, a képzés idõtartama alatt a lakóhelyük (tartózkodási helyük) és a kép-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17649

zés helye közötti utazásra – a területileg illetékes munkaügyi központ által kiadott igazolás alapján – a közforgalmi személyszállítási utazási kedvezményekrõl szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 5. §-a szerint meghatározott utazási kedvezmény igénybevételére jogosultak.

ban felmerült költség, amelyre a 4. § (4)–(5) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.

Önfoglalkoztatás támogatása

10. §

8. §

(1) Az 1.1.2. Program keretében megtéríthetõ a) a munkaadó részére a foglalkoztatás megkezdését megelõzõen igénybe vett foglalkozás egészségügyi vizsgálat, b) a képzõ intézmény részére a képzés megkezdését megelõzõen igénybevett képzési alkalmassági vizsgálat költsége. (2) A munkaügyi központ a foglakozás egészségügyi vizsgálat, valamint a képzési alkalmassági vizsgálat költségeit közvetlenül utalja át a vizsgálatot végzõ szervnek.

Az 1.1.2. Program keretében nyújtható önfoglalkoztatás támogatására az Flt. valamint a végrehajtására kiadott jogszabály – álláskeresõk vállalkozóvá válását elõsegítõ támogatásokra vonatkozó – rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a) kérelem alapján, b) a támogatásként legfeljebb hat hónapra, havonta legfeljebb a kötelezõ legkisebb munkabér összegének megfelelõ támogatás nyújtható, továbbá c) az álláskeresõként történõ nyilvántartás idõtartamára vonatkozó feltételt nem kell figyelembe venni. Munkaerõpiaci szolgáltatások igénybevétele

Az egészségügyi vizsgálatok költségének megtérítése

II. A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességû emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése”

9. § 11. § (1) Az 1.1.2. Program. keretében a következõ munkaerõpiaci szolgáltatások igénybevétele támogatható: a) az Flt.-ben, valamint végrehajtásáról szóló jogszabályban meghatározott munkaerõpiaci szolgáltatások, b) az a) pontban foglaltakon kívül azok a programba vonást és programban tartást elõsegítõ szolgáltatások, amelyeket a munkaügyi központ – a támogatást nyert programja alapján – a térségi sajátosságoknak megfelelõen alakít ki vagy vásárol meg. (2) Az 1.1.2. Program keretében nyújtható szolgáltatásokra megfelelõen alkalmazni kell az Flt. és a végrehajtására kiadott, a munkaerõpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló jogszabály rendelkezéseit. (3) Az 1.1.2. Program keretében a szolgáltatást igénybe vevõ személy részére megtéríthetõ a lakóhelye (tartózkodási helye) és a szolgáltatás igénybevételének helyszíne közötti, tömegközlekedési eszközzel történõ helyi és helyközi utazás költsége részben vagy egészben. (4) A szolgáltatás igénybevételének idõtartamára keresetpótló juttatás nyújtható, amelynek összegének megállapítására a munkaügyi központ által támogatott képzésben résztvevõk részére nyújtható keresetpótló juttatásra vonatkozó szabályok az irányadók. A keresetpótló juttatás akkor állapítható meg, ha a szolgáltatásban való folyamatos részvétel idõtartama legalább az öt munkanapot eléri. (5) A szolgáltatás igénybevételének idõtartama alatt megtéríthetõ az igénybe vett gyermekfelügyelettel, valamint a hozzátartozó ápolásával, gondozásával kapcsolat-

(1) Az 1.1.1. Program célja a 2. § (1) bekezdésében felsorolt célokon kívül az egészségkárosodással élõ megváltozott munkaképességû személyek számára olyan foglakozási rehabilitációs szolgáltatások biztosítása, amelyek segítik a korábbi munkahelyre való visszatérést, illetõleg a munkaerõpiacon történõ újbóli elhelyezkedést, a munkáltatók ösztönzését a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatására. (2) Az 1.1.1. Programra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességû személy, a) aki külön törvény szerint rehabilitációs járadékra jogosult, vagy b) az az álláskeresõ, akinek ba) a munkaképesség-csökkenése – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértõi Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelõzõen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézete (a továbbiakban: OOSZI) szakvéleménye, illetõleg 2001. január 1-jét megelõzõen, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértõi Intézetének szakvéleménye szerint – 50–66 százalékos mértékû, illetõleg az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 40–49 százalékos mértékû, vagy bb) az egészségkárosodása – az ORSZI szakvéleménye szerint – 50–79 százalékos mértékû, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelõzõ munkakörében, illetve a képzettségének megfelelõ más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható.

17650

MAGYAR KÖZLÖNY Az 1.1.1. Program keretében nyújtható támogatások 12. §

(1) Az 1.1.1. Program keretében a következõ támogatások nyújthatók: a) a 11. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott személyek esetében a 3. § a) pontjában meghatározott támogatások közül az aa)–ab) alpontokban, valamint ad)–ae) alpontokban meghatározott támogatások, a 11. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott személyek esetében a 3. § a) pontjában meghatározott valamennyi támogatás, b) a 3. § b) pontjának bb)–bd) alpontjában, valamint a 3. § c) pontjában meghatározott támogatások, c) a 11. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott személyek esetében a 3. § d) pontjában meghatározott támogatások közül a da)–db) alpontokban, valamint dd)–de) alpontokban meghatározott támogatások, a 11. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott személyek esetében a 3. § d) pontjában meghatározott valamennyi támogatás, d) a 3. § e)–f) pontjában meghatározott támogatások, továbbá e) a munkahelyi segítõ személyzet alkalmazásához nyújtott támogatás, f) a rehabilitációs foglalkoztatást elõsegítõ bértámogatás, g) a költségtérítés, továbbá h) a munkahelyi adaptációt elõsegítõ támogatás. (2) Az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott támogatásokra a 4–10. §-okban foglalt rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell azzal, hogy a) az önfoglalkoztatás támogatásának nem feltétele, hogy a kérelmezõt a munkaügyi központ kirendeltsége álláskeresõként nyilvántartsa, b) 9. § (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatásokon kívül a rehabilitációs tanácsadás igénybevételéhez is nyújtható támogatás.

A munkahelyi segítõ személy foglalkoztatásához nyújtott támogatás 13. § (1) Ha a megváltozott munkaképességû munkavállalók egészségkárosodása vagy fogyatékossága miatt, a munkavégzésükhöz segítõ személy közremûködése szükséges, a munkáltató részére támogatás nyújtható olyan, vele munkaviszonyban álló munkavállaló vagy megváltozott munkaképességû munkavállaló foglalkoztatásával összefüggésben felmerülõ költségekhez, akinek tevékenysége a megváltozott munkaképességû munkavállaló munkaköri feladatainak ellátásához, az egyes munkafázisokhoz, munkafolyamatokhoz közvetlenül kapcsolódik. A támogatás nyújtására a megváltozott munkaképességû munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet (a továbbiak-

2009/83. szám

ban: R.) szabályait kell alkalmazni a (2)–(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével (2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatás keretében a munkáltató részére megtéríthetõ a segítõ tevékenység idõtartamára járó munkabér és járulékainak együttes összege. A támogatás havonta nem haladhatja meg a tárgyévet megelõzõ második évre vonatkozó – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági bruttó átlagkereset egy tizenketted részének 80 százalékát. (3) A munkahelyi segítõ személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nem nyújtható támogatás, ha a munkavállaló a megváltozott munkaképességû személy a) munkakörébe tartozó érdemi feladatot lát el, ide nem értve a munkába állást követõ, illetõleg új feladat ellátását megelõzõ betanító képzést, b) felügyeletét végzi, c) munkáját ellenõrzi vagy irányítja, d) részére nyújtandó segítõ szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységet folytat. (4) Ha a segítésre fordított idõ nem éri el a teljes munkaidõt, a támogatás összegének felsõ határaként a (2) bekezdésben meghatározott összeg arányos részét kell figyelembe venni. (5) A segítõ személy tevékenységérõl olyan kimutatást kell vezetni, amely tartalmazza: a) a segített megváltozott munkaképességû személy(ek) nevét, b) az elvégzett feladatok megnevezését, a segítõ tevékenységre fordított idõtartamot.

Rehabilitációs foglalkoztatást elõsegítõ bértámogatás 14. § A rehabilitációs foglalkoztatást elõsegítõ bértámogatás a megváltozott munkaképességû munkavállalót foglalkoztató munkáltató részére nyújtható. A támogatás nyújtására az R. szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a támogatás nyújtásának az akkreditációs tanúsítvány megléte, valamint az Flt. 41/A. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott foglalkoztatási kötelezettség teljesítése nem feltétele, ha a támogatást a munkáltató a kérelem benyújtásának idõpontjában vele munkaviszonyban álló, rehabilitációs járadékban részesülõ személy foglalkoztatásához veszi igénybe.

Költségtérítés 15. § Az 1.1.1. Programban részt vevõ személy részére a munkahelykereséssel (ideértve a lakóhelyétõl a munkaügyi központhoz történõ oda- és visszautazást, valamint

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

a munkaügyi központ által kezdeményezett foglalkozás-egészségügyi és képzési alkalmassági szakvélemény beszerzéséhez szükséges utazást is) kapcsolatos indokolt és igazolt helyközi, és helyi utazási költséget meg lehet téríteni.

17651 III.

Az 1.1.2. Program, valamint az 1.1.1. program keretében nyújtható támogatások közös szabályai 17. §

Támogatás a munkahelynek a megváltozott munkaképességû személy foglalkoztatásához szükséges adaptációjához, fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítéséhez 16. § (1) Támogatás nyújtható a legalább 6 hónap idõtartamú foglalkoztatási kötelezettséget vállaló munkáltató részére a) a termelõ, szolgáltató létesítmények – a megváltozott munkaképességû munkavállaló foglalkoztatásával összefüggõ – átalakításához [ideértve az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény és az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet szerinti akadálymentesítést], b) a megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásához szükséges eszközök, berendezések beszerzéséhez, átalakításához, c) a megváltozott munkaképességû munkavállaló foglalkoztatása érdekében a munkahely és a munkaeszközök korszerûsítéséhez. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra az Flt. és végrehajtási szabályainak a rehabilitációs célú foglalkoztatás támogatására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a (3)–(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatás keretében elszámolhatók: a) a megváltozott munkaképességû munkavállaló által használt berendezések beszerzésének, továbbá átalakításának, valamint b) a munkavégzéséhez szükséges vagy azt segítõ speciális technológiai eszközök és szoftverek beszerzésének és alkalmazásának, továbbá c) a munkavállaló által használt helyiségek átalakításának költségei. (4) A (3) bekezdésben meghatározott költségek közül csak azok a költségek számolhatók el, amelyek a megváltozott munkaképességû személy foglalkoztatásából adódóan azon költségeken felül keletkeznek, amelyek akkor merülnének fel, ha a munkáltató nem megváltozott munkaképességû személyt foglalkoztatna. (5) A támogatás vissza nem térítendõ formában nyújtható, legfeljebb az elismerhetõ költségek 100 százalékáig. A támogatás mértéke foglalkoztatott munkavállalónként nem haladhatja meg a 2 millió forintot. Egy pályázó részére legfeljebb 50 millió forint támogatás nyújtható.

(1) Az 1.1.2. Programot, valamint az 1.1.1. Programot (a továbbiakban: Programok) a Minisztérium koordinálásával kedvezményezettként a munkaügyi központ hajtja végre. A Programok keretében nyújtott támogatással kapcsolatos ügyekben a munkaügyi központ – a Program célcsoportjába tartozó személy lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes – kirendeltsége jár el. (2) A Programok keretében, e rendeletben meghatározott támogatás nyújtásával kapcsolatos mérlegelésre, a támogatások visszakövetelésére, a munkaügyi központnak a támogatások odaítélésével, és visszakövetelésével kapcsolatos eljárására megfelelõen alkalmazni kell az Flt., valamint a végrehajtására kiadott jogszabály – a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébõl nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályait, valamint a Ket. rendelkezéseit. (3) Az e rendelet által szabályozott támogatások nyújtása során az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális térképrõl szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet szabályait alkalmazni kell. (4) A Programok keretében támogatás a – Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Minisztérium, mint a Munkaerõpiaci Alap kezelõje és a munkaügyi központok között létrejött – támogatási szerzõdésekkel összhangban nyújthatók. (5) Az 5. §-ban, a 13–14. §-ban, valamint a 16. §-ban meghatározott támogatások az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetõnek nyilvánításáról szóló 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 800/2008/EK bizottsági rendelet) alapján nyújthatók. (6) A 6. §-ban, valamint a 7. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott támogatások a Szerzõdés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet szerinti csekély összegû (de minimis) támogatásoknak minõsülnek.

Záró rendelkezés 18. § (1) Ez a rendelet a – (2) bekezdésben foglalt kivétellel – kihirdetést követõ harmadik napon lép hatályba.

17652

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) A rendelet 12. § (1) bekezdés h) pontja, valamint 16. §-a 2010. március 1-jén lép hatályba. (3) E rendelet a) az EK Szerzõdés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetõnek nyilvánításáról szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) (HL L 214/3 2008. 08. 09. 3–47. o.), b) a Szerzõdés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 379., 2006.12. 28., 5–10. o.) hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz. Bajnai Gordon s. k., miniszterelnök

A Kormány 133/2009. (VI. 19.) Korm. rendelete a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset-kiegészítésérõl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet módosításáról A Kormány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében megállapított eredeti jogalkotói hatáskörében eljárva, valamint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérõl szóló 2008. évi CII. törvény 79. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint 5. számú mellékletének 23. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva a következõ rendeletet alkotja: 1. § (1) A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset-kiegészítésérõl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek: „(1) A foglalkoztatott a 2009. év második félévének hónapjaira járó illetményének kifizetésével egyidejûleg a (2)–(3) bekezdés szerint havi kereset-kiegészítésre jogosult. (2) A havi kereset-kiegészítés összege a tárgyhónapot követõ bérfizetési napon kifizetésre kerülõ bruttó illetmény egytizenketted része, ha a foglalkoztatott tárgyhónapra járó teljes havi illetménye nem haladja meg a 131 000 forintot.” (2) A Rendelet 2. §-a a következõ (3)–(5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (3)–(6) bekezdés számozása (6)–(9) bekezdésre változik:

2009/83. szám

„(3) Ha a foglalkoztatott tárgyhónapra járó teljes havi illetménye meghaladja a 131 000 forintot, de nem éri el a 149 000 forintot, akkor a havi kereset-kiegészítés a 10 917 forintnak az a része, ami meghaladja a foglalkoztatott tárgyhónapra járó teljes havi illetménye 131 000 forinttal csökkentett összegének a 60,65%-át. Amennyiben a foglalkoztatott a tárgyhónapban a beosztása szerinti nem mindegyik munkanapra volt jogosult illetményre, akkor a havi kereset-kiegészítés így számolt összegét a díjazott munkanapok és a tárgyhónap munkanapjainak arányában kell figyelembe venni. (4) Nem fizethetõ havi kereset-kiegészítés, ha a foglalkoztatott tárgyhónapra járó teljes havi illetménye eléri vagy meghaladja a 149 000 forintot. (5) Az 1. § szerinti jogviszonyok közül egyidejûleg egynél több jogviszonyban álló foglalkoztatott abban a jogviszonyában jogosult a (2)–(3) bekezdés szerinti kereset-kiegészítésre, amelyben az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. §-a szerinti tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésre kerül.”

2. § A Rendelet 3. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A központi költségvetés a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérõl szóló 2008. évi CII. törvény 4. § (1) bekezdésében megjelölt céltartalék, illetve 5. számú mellékletének 23. pontja szerinti elõirányzat terhére az e rendeletben meghatározottak szerint biztosít fedezetet (a továbbiakban: támogatást) a) a (3) bekezdés szerinti kivétellel a központi, a társadalombiztosítási, a köztestületi, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek (a továbbiakban együtt: központi költségvetési szerv), valamint b) a helyi önkormányzatok, a települési, illetve területi kisebbségi önkormányzatok, valamint a többcélú kistérségi társulások (a továbbiakban együtt: helyi önkormányzat) részére az e rendelet alapján járó kereset-kiegészítésre és annak járulékaira.”

3. § A Rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [(1) A központi költségvetési szerveknél a támogatás megállapítása] „b) a 2009. évet terhelõ további támogatás vagy a költségvetési szerv által visszatérítendõ támogatás a várhatóan ténylegesen kifizetésre kerülõ – a Pénzügyminisztérium által július hónapban felmért – összeg alapján” [történik.]

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY 4. §

A Rendelet 5. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Az Önkormányzati Minisztérium utalványozása alapján a Magyar Államkincstár a helyi önkormányzatok részére havonta a kifizetés hónapját megelõzõ hónap utolsó naptári napján (ha e nap pihenõnap vagy munkaszüneti nap, az azt követõ munkanapon) elõlegként folyósítja a) az OEP által finanszírozott költségvetési szervek esetében – a c) pont figyelembevételével – a havi kereset-kiegészítés kifizetõt terhelõ közterheket magában foglaló bruttó összegét, b) az a) pontba nem tartozó költségvetési szervek esetében – a c) pont figyelembevételével – a havi kereset-kiegészítés foglalkoztatottakat megilletõ nettó összegét, c) a 2009. július-november hónapok vonatkozásában – az a) és b) pont alapján meghatározott összeg helyett – az azokban meghatározott összeg és az 5/A. § (1)–(2) bekezdése szerinti módszer alapján számított járulék-megtakarítás 0-nál nagyobb különbségét.”

5. § A Rendelet a következõ új 5/A. §-al egészül ki: „5/A. § (1) Az 5. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti különbség meghatározása a következõ: a kereset-kiegészítés jogcímén az 5. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja szerint kifizetendõ összegbõl külön-külön rendre le kell vonni az 5. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja szerinti költségvetési szerveknél foglalkoztatottak után fizetendõ, a 2009. június 30-án hatályos, illetve a 2009. július 1-jétõl hatályos járulékszámítás szerint számított társadalombiztosítási és munkaadói járulékok különbözetét (a járulék-megtakarítást). A levonások eredményeit külön-külön kell önkormányzati szinten összesíteni. (2) Az (1) bekezdés szerinti járulékszámítás alapjául – a helyi önkormányzatok részére biztosítandó támogatási elõleg meghatározása során – a helyi önkormányzatoknál foglalkoztatottak 2009. június hónapban elszámolt rendszeres személyi juttatásait kell figyelembe venni. (3) A 2009. évi zárszámadás során a helyi önkormányzatnak az e rendelet szerinti kereset-kiegészítés jogcímén az 5. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján számított támogatási elõleg és a 2009. július-november hónapok vonatkozásában ténylegesen elért – a 2009. június 30-án és július 1-jén hatályos járulékszámítás alapján számított – járulék-megtakarítás különbözetével el kell számolni. (4) Amennyiben az elszámolás alapján a 2009. év folyamán a helyi önkormányzat részére az 5. § (1) bekezdése szerinti elõlegek folyósítása során a (3) bekezdés szerinti különbözet összegénél nagyobb összegû támogatási elõleg került folyósításra, akkor a többletet a helyi önkormányzat a 2009. évi zárszámadás keretében a központi költségvetés javára visszafizeti.

17653

(5) Az a helyi önkormányzat, amelyik a visszafizetési kötelezettségének az éves költségvetési beszámoló Magyar Államkincstárhoz történõ benyújtási határidejét követõ tizenöt napon belül nem tesz eleget, az ezt követõ naptól kezdõdõen a visszafizetési kötelezettség tejesítéséig kamatot fizet a (4) bekezdés szerinti többlet után. A kamat mértéke a jegybanki alapkamat kétszerese.”

6. § (1) A Rendelet 1. számú melléklete helyébe e rendelet 1. számú melléklete lép. (2) Az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 16/A jelû a) 2.5. számú adatlapja helyébe e rendelet 2. számú, b) 2.6. számú adatlapja helyébe e rendelet 3. számú melléklete lép.

7. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E rendelet 1–2. és 4–6. §-a 2009. július 1-jén lép hatályba. (3) A Rendelet – e rendelet 1. §-ával megállapított – 2. §-ának rendelkezéseit elsõ alkalommal a 2009. július hónapra, utolsó alkalommal a 2009. december hónapra járó illetmények és havi kereset-kiegészítés megállapítása és kifizetése során kell alkalmazni azzal, hogy ha a 2009. július 1-je és december 31-e közötti idõszakban bekövetkezett, illetménnyel, illetve távolléti díjjal nem fizetett távollétek miatti levonások áthúzódnak a 2010. január 1-je utáni illetmény-számfejtési idõszakra (térítményezés), akkor a korábban kifizetésre került kereset-kiegészítés térítményezés miatti utólagos csökkentését a Rendelet 2. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a térítményezés idõszakában érvényesíteni kell. (4) A Rendelet 6. § (1) bekezdésében az „ ,utolsó alkalommal a 2009. december hónapra” szövegrész 2009. június 30-án hatályát veszíti. (5) Ha a 2009. január 1-je és június 30-a közötti idõszakban bekövetkezett, illetménnyel, illetve távolléti díjjal nem fizetett távollétek miatti levonások áthúzódnak a 2009. július 1-je utáni illetmény-számfejtési idõszakra (térítményezés), akkor a korábban kifizetésre került kereset-kiegészítés térítményezés miatti utólagos csökkentését a Rendelet 2. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a térítményezés idõszakában érvényesíteni kell. (6) Ez a rendelet 2010. december 31-én hatályát veszíti. Bajnai Gordon s. k., miniszterelnök

MAGYAR KÖZLÖNY

17654

2009/83. szám

1. számú melléklet a 133/2009. (VI. 19.) Korm. rendelethez „1. számú melléklet a 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelethez

neve:

Önkormányzat / Többcélú kistérségi társulás

címe: törzsszáma: adószáma : pénzügyi körzet:

KSH kód:

Adatszolgáltatás a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi keresetkiegészítése ……………. havi illetménnyel együtt fizetendĘ részletének folyósításához 2009. évi kereset-kiegészítés havi részletének(1)

Költségvetési szerv

PIR törzsszáma

neve

finanszírozás formája

1

2

3

kifizetĘt terhelĘ közterheket magában foglaló bruttó összege (Ft)

dolgozónak kifizetendĘ nettó összege (Ft)

4

5

Járulékkülönbözet(2) (Ft)

A költségvetési szerv részére utalandó összeg(3) (Ft)

6

7

Összesen: , ....... év ..................................... hó ......... nap.

P. H. …………………………………………….. igazgató

(1)

A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset kiegészítésérĘl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet 5. §-a (1) bekezdésének a), illetve b) pontja szerinti összeg. A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset kiegészítésérĘl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet 5/A. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint számított érték. (3) OEP finanszírozott intézmények esetében a 4. és a 6. oszlop különbsége, ha az nagyobb 0-nál, a központi költségvetési támogatásból finanszírozott intézmények esetében az 5. és a 6. oszlop különbsége, ha az nagyobb 0-nál.” (2)

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17655

2. számú melléklet a 133/2009. (VI. 19.) Korm. rendelethez „16. számú melléklet a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelethez

„16/A 2.5. számú adatlap

ADATKÖZLė LAP Adatszolgáltatás a nettó finanszírozásba bevont költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi kereset-kiegészítése ……………. havi illetménnyel együtt fizetendĘ részletének folyósításához

Költségvetési szerv

neve: címe: törzsszáma: adószáma: pénzforgalmi jelzĘszáma: pénzügyi körzet:

KSH kód:

a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset-kiegészítésérĘl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet 5. §-a (1) bekezdés a), illetbe b) pontja szerint Sorszám

Megnevezés

1.

A 2009. évi kereset-kiegészítés havi részletének – kifizetĘt terhelĘ közterheket magában foglaló – bruttó összege

2.

A 2009. évi kereset-kiegészítés havi részletének dolgozók részére kifizetendĘ nettó összege

Összeg (Ft)

5/A. § (1) bekezdése szerint Sorszám

Megnevezés

Összeg (Ft)

3.

A 2009. június 30-án hatályos járulékszámítás szerint számított társadalombiztosítási és munkaadói járulékok összesen

4.

A 2009. július 1-jétĘl hatályos járulékszámítás szerint számított társadalombiztosítási és munkaadói járulékok összesen

………………………………, , ……………. év ………………… hó …………… nap

P. H.

........................................................................... aláírás ”

MAGYAR KÖZLÖNY

17656

2009/83. szám

3. számú melléklet a 133/2009. (VI. 19.) Korm. rendelethez „16. számú melléklet a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelethez

/

Megye kódja / sorszám: neve: Régió kódja / sorszám:

/

neve:

MEGYEI / RÉGIÓ ÖSSZESÍTė Adatszolgáltatás a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi kereset-kiegészítése ……………. havi illetménnyel együtt fizetendĘ részletének folyósításához a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset kiegészítésérĘl szóló 6/2009. (I. 20.) Korm. rendelet 5/A. § (1) és (2) bekezdése szerint számítva

Önkormányzat/kistérségi társulás

sorszám

1

KSH kódja

2

neve

3

Központi költségvetésbĘl finanszírozott kör esetében

OEP kör esetében

a 2009. évi kereset-kiegészítés a 2009. évi kereset-kiegészítés havi részletének havi részletének kifizetĘt terhelĘ közterheket magában foglaló bruttó összege (Ft)


4

5

kifizetĘt terhelĘ közterheket magában foglaló bruttó összege (Ft)


6

7

a 2009. évi kereset-kiegészítés havi részletének kifizetĘt terhelĘ közterheket magában foglaló bruttó összege 1 (Ft) (4+6)

elĘlegként folyósítandó összege 2 (Ft)

8

Megye összesen: Régió összesen:

…………………………………….. , …………… év ………………….. hó ………………. nap

P. H

………………………………………………….. igazgató 1 2

Megegyezik a 16/A 1.1. számú adatlap 5. f. sor c. oszlopának tartalmával Megegyezik a 16/A 1.1. számú adatlap 20. sor c. oszlopának tartalmával ”

(5+6) 9

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

V. A Kormány tagjainak rendeletei A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter 5/2009. (VI. 19.) MeHVM rendelete a televíziókészülékek digitális mûsorok vételére való alkalmasságának megjelölésérõl szóló 6/2008. (XI. 27.) MeHVM–KHEM együttes rendelet módosításáról

A mûsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 53. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 29/2008. (II. 19.) Korm. rendelet 1. § e) és j) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva a következõket rendelem el:

1. § A televíziókészülékek digitális mûsorok vételére való alkalmasságának megjelölésérõl szóló 6/2008. (XI. 27.) MeHVM–KHEM együttes rendelet a következõ új 5. §-sal egészül ki: „5. § (1) A Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NHH) közremûködik a szélessávú internetre épülõ technológiaváltással és a konvergenciával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásban. (2) Az NHH a digitális átállás elõnyeinek biztosítása érdekében közhasznú fogyasztói tájékoztató tevékenységet folytathat különösen a különbözõ platformokon elérhetõ digitális szolgáltatások jelenléte és tartalma, a digitális átállásnak a fogyasztók számára mutatkozó elõnyei, a vétel technikai és mûszaki kérdései körében. (3) Az NHH támogatja a digitális írástudást és az információs társadalomba való befogadást elõsegítõ közpolitika kialakítását.”

2. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba, és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Molnár Csaba s. k., a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter

17657

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 70/2009. (VI. 19.) FVM rendelete a kezességvállaló intézmény által csoportmentességi rendelet alapján vállalt kedvezményes díjú készfizetõ kezesség szabályairól A mezõgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseirõl szóló 2007. évi XVII. törvény 81. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva a következõket rendelem el: 1. § E rendelet alkalmazásában: a) fiatal mezõgazdasági termelõ: az a természetes személy, aki a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Törvény) hatálya alá tartozó Magyarországon székhellyel, vagy az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) területén székhellyel és Magyarországon fiókteleppel rendelkezõ vállalkozást indít el, és megfelel a következõ feltételeknek: aa) elmúlt 18 éves, de a hitelkérelem benyújtásának idõpontjában a 40. életévét még nem töltötte be, és ab) mezõgazdasági termelõ tevékenységet végzõ õstermelõ, vagy egyéni vállalkozó, és ac) rendelkezik az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 5. számú mellékletében felsorolt végzettségek legalább egyikével vagy felsõfokú agrárvégzettséggel rendelkezik, vagy az 5. számú mellékletben nem szereplõ, a mezõgazdasági termeléssel közvetlenül összefüggõ szakképzettségét, vagy diplomáját az Irányító Hatóság elismeri, valamint ad) gazdálkodási tevékenységének fejlesztésére vonatkozó üzleti tervet nyújt be; b) mezõgazdasági tevékenység: a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (TEÁOR ’08) I. Mellékletében szereplõ 01.1., 01.2., 01.3., 01.4., 01.5., 01.6. és 01.7 szerinti tevékenységek; c) mezõgazdasági csoportmentességi rendelet: a Szerzõdés 87. és 88. cikkének a mezõgazdasági termékek elõ-

17658

MAGYAR KÖZLÖNY

állításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történõ alkalmazásáról és a 70/200l/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15-ei 1857/2006/EK bizottsági rendelet; d) beruházás: a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 7. pontjában foglaltak szerinti ráfordítások összessége; e) egyszerû pótló beruházás: a mezõgazdasági csoportmentességi rendelet 2. cikkének 17. pontja szerinti beruházás; f) kezességvállaló intézmény: az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, Garantiqa Hitelgarancia Zrt.; g) kedvezményes díjú kezességvállalás: kezességvállaló intézmény által az Európai Bizottság rendelkezéseinek megfelelõen kalkulált piaci díjnál kedvezõbb díjon vállalt kezesség; h) támogatástartalom: az állami támogatás forintban számolt támogatási egyenértéke, a kezességvállaló intézmény által vállalt kezesség támogatástartalmának kiszámítási módját az agrár- és vidékfejlesztési állami támogatások Európai Bizottság részére történõ bejelentési rendeletérõl szóló 4/2009. (I. 10.) Korm. rendelet tartalmazza; i) támogatási intenzitás: a támogatástartalom és az elszámolható költségek jelenértékének hányadosa, százalékos formában kifejezve; j) nehéz helyzetben lévõ vállalkozás: az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképrõl szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 8. számú melléklete szerinti vállalkozás; k) piaci hitel: pénzügyi intézmények által piaci alapon nyújtott hitel vagy kölcsön.

2. § (1) A kezességvállaló intézmény által nyújtott kedvezményes díjú kezesség igénybevételére jogosult a mezõgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseirõl szóló 2007. évi XVII. törvény szerint nyilvántartásba vett vagy legkésõbb a kezességvállalási kérelem benyújtásával egyidejûleg nyilvántartásba vétel iránti kérelmet benyújtott törvény szerinti kis- és középvállalkozás (a továbbiakban: KKV), valamint õstermelõ. (2) Nem jogosult kedvezményes díjú kezesség igénybevételére az a KKV, valamint õstermelõ, amely: a) a kezességvállalási kérelem benyújtásának idõpontjában csõd-, felszámolási, végelszámolási vagy végrehajtási eljárás alatt áll; b) a kezességvállalási kérelem benyújtásának idõpontjában adó vagy adók módjára behajtható köztartozása van, kivéve, ha az adóhatóság számára fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett;

2009/83. szám

c) állami kezesség, állami garancia, illetve viszontgarancia beváltásából eredõ állammal szembeni tartozása áll fenn; d) nem rendelkezik a tevékenység folytatásához szükséges valamely hatósági engedéllyel; e) valamely, az EU által finanszírozott támogatás visszafizetésére kötelezõ határozat hatálya alatt áll és tartozását nem egyenlítette ki; f) neki felróható okból nem teljesítette a kezességvállalási kérelem benyújtását megelõzõen az államháztartás alrendszereibõl, az Európai Unió elõcsatlakozási eszközeibõl vagy a strukturális alapokból juttatott valamely támogatással összefüggésben, a támogatási szerzõdésben vállalt kötelezettségét; g) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényben szabályozott rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek nem felel meg.

3. § (1) A kedvezményes díjú kezességvállalás az alábbi célokat szolgáló piaci hitelekhez nyújtható: a) a mezõgazdasági termékek elsõdleges elõállítása céljából végrehajtott beruházások: aa) ingatlanok építése, megvásárlása, fejlesztése, ab) gépek és berendezések vásárlása, ac) számítógépes szoftverek vásárlása, ad) nem építési célú földvásárlás a beruházás költségének legfeljebb 10%-áig, ae) beruházásokhoz kapcsolódó, aktiválható költségek finanszírozása; b) a fiatal mezõgazdasági termelõk tevékenységének megkezdéséhez szükséges, az a) pont szerinti valamely beruházás megvalósítása; (2) A kedvezményes díjú kezességvállalás nem engedélyezhetõ az alábbi célokat szolgáló piaci hitelek esetén: a) exporttal kapcsolatos közvetlen tevékenység finanszírozása; b) importtermékekkel szemben hazai termék elõnyben részesítése; c) olyan támogatások, amelyek összege a piacon forgalmazott termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre; d) termelési jogok, állatok és egynyári növények vásárlása; e) egynyári növények telepítése; f) víztelenítõ vagy öntözõberendezések vásárlása, kivéve, ha a termelõ korábban is folytatott öntözést és a tervezett beruházás a vízfelhasználást a korábbiakhoz képest legalább 25%-kal csökkenti;

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

g) egyszerû pótló beruházásokhoz; h) megkezdett beruházás finanszírozása; i) tejet és tejtermékeket utánzó vagy helyettesítõ termékek elõállításához szükséges beruházásokhoz; j) nehéz helyzetben lévõ vállalkozás beruházásainak finanszírozásához; k) más hitel kiváltására, üzletrész, részvény vásárlására; l) általános forgalmi adó (a továbbiakban: ÁFA) finanszírozására, kivéve, ha a hitelfelvevõ ÁFA visszaigénylésére nem jogosult; m) gépek és berendezések lízingszerzõdésével összefüggõ költségeinek finanszírozására, n) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (a továbbiakban: ÚMVP) alapján nyújtott támogatás igénybevétele esetén, ha az azonos elszámolható költségekre vonatkozó támogatás halmozódás összege meghaladja a mezõgazdasági csoportmentességi rendeletben meghatározott felsõ határt. (3) Amennyiben a közösségi jogszabályok, illetve az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alap által finanszírozott közvetlen támogatási rendszerek korlátozzák a termelést, úgy a korlátot túllépõ termelésnövekedést eredményezõ beruházáshoz e rendelet alapján kezességvállalás nem nyújtható.

17659

során, vagy az 500 000 eurót, ha a hitelfelvevõ vállalkozás az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet 36. cikke a) pontjának az (i), (ii) és (iii) alpontjában említett kedvezõtlen adottságú térségben található.

6. § (1) A kezességvállaló intézmény a kiadott támogatástartalomról szóló igazolások adatairól nyilvántartást vezet. (2) A kezességvállaló intézmény a kedvezményes díjú kezesség támogatástartalmáról rendelkezésére álló adatokat a mezõgazdasági csoportmentességi rendelet 20. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján külön meghatározott ütemezésben az agrárpolitikáért felelõs miniszter vagy az általa megjelölt szerv rendelkezésére bocsátja. (3) A kedvezményes díjú kezességvállalási programról az agrárpolitikáért felelõs miniszter éves jelentést állít össze, amelyet az Európai Bizottság részére továbbít a mezõgazdasági csoportmentességi rendelet II. mellékletében foglalt formában.

4. §

7. §

(1) E rendelet alapján nyújtott kedvezményes díjú kezességvállalás közvetett állami támogatás nyújtását jelenti a KKV-k számára.

(1) Amennyiben a KKV a kedvezményes díjú kezességvállalást olyan beruházáshoz kívánja felhasználni, amelyhez az ÚMVP-ben megjelölt fejlesztési kérelmet nyújt be, úgy a kezességvállalási kérelem benyújtásakor a kezességvállalást kérõnek nyilatkoznia kell az ÚMVP keretében kapott támogatás összegérõl.

(2) A kedvezményes díjú kezességvállalás támogatástartalmát a kezességvállaló intézmény az 1. § i) pontja szerint számolja ki, és errõl, valamint a támogatási jogcímrõl a támogatás odaítélésekor a Melléklet szerinti támogatástartalomról szóló igazolásban tájékoztatja a kedvezményezett KKV-t, valamint õstermelõt. (3) A kezességvállaló intézmény a támogatástartalom meghatározásakor a kezesség elbírálásának napját megelõzõ hónap utolsó napján érvényes Európai Központi Bank által közzétett, két tizedes jegy pontossággal meghatározott euró deviza középárfolyamot veszi figyelembe, amelyet az általa kiállított igazoláson is feltüntet.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti támogatás és az e rendelet szerinti kezességvállalás támogatástartalma együttesen meghaladná a csoportmentességi rendelet 4. cikk (9) pontjában meghatározott mértéket, kezesség csak piaci díj felszámításával adható. (3) Ha a beruházás forrásai között a hitelkérelemben ÚMVP támogatási forrás is szerepel, akkor a kezességvállaló intézmény az általa vállalt kedvezményes díjú kezességvállalás támogatástartalmáról kiállított igazolás egy példányát a szerzõdés aláírását követõ 10 munkanapon belül megküldi a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak.

5. § A mezõgazdasági csoportmentességi rendelet 4. cikk (9) bekezdése alapján az egyedi vállalkozások mezõgazdasági üzemekben végrehajtott beruházásaihoz nyújtott legmagasabb támogatás nem haladhatja meg a 400 000 eurót bármely három pénzügyi évbõl álló bármely periódus

8. § (1) Ez a rendelet a Szerzõdés 87. és 88. cikkének a mezõgazdasági termékek elõállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra törté-

17660

MAGYAR KÖZLÖNY

nõ alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15-i 1857/2006/EK Bizottsági rendelet (HL. L. 358. 2006. 12. 16. 3. o.) hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.

2009/83. szám

gatási intenzitás meghaladná a 1857/2006/EK rendeletben megállapított felsõ határt.

9. § (2) E rendelet keretében nyújtott állami támogatás ugyanazon elszámolható költségek vonatkozásában nem halmozható egyéb állami vagy közösségi támogatással – beleértve a csekély összegû támogatásokat is –, amennyiben az ilyen halmozódás eredményeként a támo-

Ez a rendelet a kihirdetését követõ harmadik napon lép hatályba. Gráf József s. k., földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Melléklet a 70/2009. (VI. 19.) FVM rendelethez

Támogatástartalomról szóló igazolás

Iktatószám:

1. Azonosító adatok Név/megnevezés: Cím/székhely: Adószám/adóazonosító jel: Regisztrációs szám:

2. A kezességvállalás fõbb adatai A kezesi szerzõdés megkötésének alapját képezõ jogszabály: ..................................................................................... A kezesi szerzõdésben vállalt kötelezettség alapját képezõ kezességgel biztosított összeg: ........................................ A kezességvállalási díj mértéke: ................................................................................................................................... A kezesség támogatástartalmának összege Ft: .............................................................................................................. Átváltási árfolyam: EKB ........... én érvényes árfolyam: 1 EUR = HUF Alulírott igazolom, hogy .................. igénylõ a ......... számú hitelszerzõdéshez kapcsolódó készfizetõ kezességvállalás miatt ..... forint, azaz .................................. euró .................................................... támogatástartalomban részesült. Kelt: .............................................. ............................................................ kezességvállaló intézmény

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17661

Az igazságügyi és rendészeti miniszter 20/2009. (VI. 19.) IRM rendelete

b) a Bnytv. 4. § (2) bekezdés a) pont af)–ah) alpontjában meghatározott személyazonosító adatokat, ha azok rendelkezésre állnak, meg kell küldeni a bûnügyi nyilvántartó szerv részére.

a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól

(5) Az eljáró nyomozó hatóság, ügyész, nyomozó ügyész vagy ügyészségi nyomozó a rendelet 1. és 3. mellékletében meghatározott adatlapokon szereplõ eljáró szerv kódját és bûncselekménykódokat az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bûnügyi statisztikáról szóló IRM rendelet rendelkezéseinek megfelelõen kiadott iránymutatás alapján tölti ki.

A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 96. § (2) bekezdés a) és c) pontjában kapott felhatalmazás alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva a következõket rendelem el:

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Értelmezõ rendelkezés 2. § E rendelet alkalmazásában arcképmás egyedi azonosító az arcképmásrögzítést végzõ nyomozó hatóság vagy büntetés-végrehajtási intézet által képzett olyan alfanumerikus egyedi azonosító, amelynek célja a rögzített arcképmás hozzárendelése a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában kezelt adatokhoz.

Adatközlés a bûnügyi nyilvántartó szerv részére II. Fejezet 1. § (1) A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Bnytv.) meghatározott, a bûnügyi nyilvántartó szerv részére teljesítendõ adatközlést – ha e rendelet másképp nem rendelkezik – az 1. mellékletben meghatározott 1–9. számú adatlap, szükség esetén a 2. mellékletben meghatározott pótlap kitöltésével és a bûnügyi nyilvántartó szerv részére történõ megküldésével kell teljesíteni. (2) Ha az adatvédelem és az adatbiztonság feltételei adottak, az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést számítástechnikai rendszerek közvetlen (online) összekapcsolásával, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével kell teljesíteni. (3) Ha az adatközlés a (2) bekezdésben meghatározott módon nem teljesíthetõ, az adatokat elsõsorban számítástechnikai eszközzel elõállított formában vagy – ha ennek feltétételei sem állnak fenn – papír alapon kell megküldeni a bûnügyi nyilvántartó szerv részére. (4) Az adatközlés során a) a Bnytv. 4. § (2) bekezdés a) pont aa)–ae) és ai) alpontjában meghatározott személyazonosító adatokat minden esetben,

A NYOMOZÓ HATÓSÁG ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉGE Adatközlés a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére 3. § (1) A nyomozó hatóság a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az 1. számú adatlapon közli a) a Bnytv. 23. § c), d), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, ehhez mellékeli az e rendelet szabályai szerint rögzített arcképmást és az arcképmás egyedi azonosítót, b) a nyomozás felfüggesztése vagy a felfüggesztett nyomozás folytatásának elrendelése esetén a Bnytv. 23. § c), g), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, c) a nyomozás megszüntetése esetén a Bnytv. 23. § c), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, valamint az errõl szóló határozat számát és keltét. (2) Ha a megalapozott gyanú közlésekor ujj- és tenyérnyomat vagy szájnyálkahártya-törlet felvételére is sor kerül, az 1. számú adatlapon a felvett ujj- és tenyérnyomathoz kapcsolódó belsõ azonosító kódot, valamint a felvett szájnyálkahártya-törlethez kapcsolódó belsõ azonosító kódot is fel kell tüntetni.

17662

MAGYAR KÖZLÖNY

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatközlést a) a megalapozott gyanú közlésének, b) a nyomozó hatóság és az ügyészség által a nyomozás felfüggesztésérõl vagy megszüntetésérõl hozott határozat esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, c) a felfüggesztett nyomozás folytatásának elrendelése esetén a határozat meghozatalának, d) ha az nem esik egybe az a) pontban meghatározott idõponttal, az arcképmás rögzítésének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

4. § A nyomozó hatóság az errõl szóló külön értesítés megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére a büntetõügyek egyesítése esetén az egyes egyesítésre került eljárásokról és az egyesített eljárásról a Bnytv. 23. § c), d) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat.

5. § A nyomozó hatóság az errõl szóló külön értesítés megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére a büntetõügyek elkülönítése esetén az alapügyrõl és az elkülönített ügyrõl a Bnytv. 23. § c), d) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat.

6. § A büntetõügy áttétele esetén a) az áttételt elrendelõ nyomozó hatóság az áttételre került ügyrõl a Bnytv. 23. § c), d), h) és j) pontjában, b) az ügyet átvevõ nyomozó hatóság a Bnytv. 23. § c), d), h) és j) pontjában meghatározott adatokat az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére.

7. § A 4–6. §-ban meghatározott adatközlést a) a büntetõügyek egyesítésérõl, elkülönítésérõl hozott határozat esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, b) a büntetõügy áttétele esetén ba) a 6. § a) pontjában meghatározott esetben az áttételrõl hozott határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, bb) a 6. § b) pontjában meghatározott esetben az átvétel napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

2009/83. szám III. Fejezet

AZ ÜGYÉSZSÉG ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉGE Adatközlés a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére 8. § (1) Az ügyészség megrovás alkalmazása esetén a 3. számú adatlapon közli a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére a Bnytv. 16. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott adatokat, valamint a bûncselekmény megnevezését, a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti minõsítését, elkövetésének helyét és idejét, az elkövetõi és elkövetési alakzatot. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést az ügyészség megrovásról szóló határozatával szembeni jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére 9. § (1) Az ügyészség a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére közli a) az 1. számú adatlapon a Bnytv. 23. § c), d), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, ehhez mellékeli az e rendelet szabályai szerint rögzített arcképmást és az arcképmás egyedi azonosítót, b) a nyomozás felfüggesztése vagy a felfüggesztett nyomozás folytatásának elrendelése esetén az 1. számú adatlapon a Bnytv. 23. § c), g), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, c) a nyomozás megszüntetése esetén az 1. számú adatlapon a Bnytv. 23. § c), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, továbbá az errõl szóló határozat számát és keltét, d) vádemelés esetén a 2. számú adatlapon a Bnytv. 23. § c)–e), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, e) a vádemelés elhalasztása esetén a 2. számú adatlapon a Bnytv. 23. § c), d), f), h) és j) pontjában meghatározott adatokat. (2) Ha a megalapozott gyanú közlésekor ujj- és tenyérnyomat vagy szájnyálkahártya-törlet felvételére is sor kerül, az 1. számú adatlapon a felvett ujj- és tenyérnyomathoz kapcsolódó belsõ azonosító kódot, valamint a felvett szájnyálkahártya-törlethez kapcsolódó belsõ azonosító kódot is fel kell tüntetni.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(3) Az adatközlést a) a megalapozott gyanú közlésének, b) a nyomozás felfüggesztésérõl vagy megszüntetésérõl hozott határozat esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, c) a felfüggesztett nyomozás folytatásának elrendelése esetén a határozat meghozatalának, d) a vádemelés elhalasztása esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, e) a vádirat benyújtásának, f) ha az nem azonos az a) pontban meghatározott idõponttal, az arcképmás rögzítésének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

17663 13. §

A 10–12. §-ban meghatározott adatközlést a) a büntetõügyek egyesítésérõl, elkülönítésérõl hozott határozat esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, b) a büntetõügy áttétele esetén ba) a 12. § (1) bekezdés a) pontban meghatározott esetben az áttételrõl hozott határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, bb) a 12. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az átvétel napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása részére 10. § 14. § (1) Az ügyészség a büntetõügyek egyesítése esetén az errõl szóló külön értesítés megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az egyes egyesítésre került eljárásokról és az egyesített eljárásról a Bnytv. 23. § c), e) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat. (2) Ha a nyomozást az ügyész végzi, az (1) bekezdésben meghatározott adatközlés a Bnytv. 23. § d) pontjára is kiterjed.

11. § (1) Az ügyészség a büntetõügyek elkülönítése esetén az errõl szóló külön értesítés megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az alapügyrõl és az elkülönített ügyrõl a Bnytv. 23. § c), e) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat. (2) Ha a nyomozást az ügyész végzi, az (1) bekezdésben meghatározott adatközlés a Bnytv. 23. § d) pontjára is kiterjed.

(1) Az ügyészség a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása részére – a kényszerintézkedés megszüntetésérõl – a 9. számú adatlapon közli a) a megszüntetett kényszerintézkedés megnevezését, a megszüntetés tényét, b) a kényszerintézkedés elrendelésérõl határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, valamint c) a megszüntetõ határozatot hozó ügyészség megnevezését, határozatának számát és keltét. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést a kényszerintézkedés megszüntetésérõl szóló határozat meghozatalának napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

IV. Fejezet A BÍRÓSÁG ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉGE Adatközlés a bûntettesek nyilvántartása részére 15. §

12. § (1) A büntetõügy áttétele esetén a) az áttételt elrendelõ ügyészség az áttételre került ügyrõl a Bnytv. 23. § c), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, b) az ügyet átvevõ ügyészség a Bnytv. 23. § c), e), h) és j) pontjában meghatározott adatokat az errõl szóló külön értesítés megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére. (2) Ha a nyomozást az ügyész végzi, az (1) bekezdésben meghatározott adatközlés a Bnytv. 23. § d) pontjára is kiterjed.

(1) A bíróság a bûntettesek nyilvántartása részére közli a) a 4. számú adatlapon a Bnytv. 11. § (1) bekezdés c)–f) pontjában meghatározott adatokat, a vádiratot benyújtó ügyészség megnevezését, a vádirat számát, a vádemelés idõpontját, annak tényét, ha a terhelt fiatalkorú, valamint rendkívüli jogorvoslat esetén ennek tényét és az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha az alapeljárásban a bíróság bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján nem mentesült, b) az 5. számú adatlapon a Bnytv. 11. § (1) bekezdés d)–g) pontjában meghatározott adatokat, annak tényét, ha

17664

MAGYAR KÖZLÖNY

a terhelt fiatalkorú, ha a bíróság az összbüntetési eljárás során jogerõs ítéletet hozott, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján nem mentesült, c) a 6. számú adatlapon a Bnytv. 11. § (1) bekezdés c)–f) és k) pontjában meghatározott adatokat, annak tényét, ha a terhelt fiatalkorú, a külföldi határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát, keltét és jogerõre emelkedésének napját, ha a külföldi bíróság által hozott ítélet érvényét a bíróság elismerte, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján nem mentesült, d) a 7. számú adatlapon az alapeljárás során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a határozat jogerõre emelkedésének napját, valamint a Bnytv. 11. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott adatokat, ha az elítéltet a bíróság a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények, végleges hatályú foglalkozástól eltiltás, jármûvezetéstõl eltiltás vagy kiutasítás végrehajtása alól mentesítette, e) a 7. számú adatlapon a Bnytv. 11. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott adatokat, az elévülés napját, valamint az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha a bíróság megállapította, hogy a vele szemben kiszabott büntetés végrehajtását az elévülés kizárja, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján nem mentesült, f) a 7. számú adatlapon a Bnytv. 11. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, a pártfogó felügyelet kezdõnapját és leteltét, ha utólagosan rendelt el pártfogó felügyeletet vagy ha az alapeljárásban elrendelt pártfogó felügyeletet meghosszabbította, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján nem mentesült, g) a 7. számú adatlapon az eljárás tárgyát, a Bnytv. 11. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat, valamint az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utólag különleges eljárás keretében rendelte el, h) a 7. számú adatlapon az alapügyben eljárt bíróság megnevezését és határozatának számát, valamint a pénzmellékbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés utólagos meghatározásáról szóló határozat számát és keltét, az eljáró bíróság megnevezését és az így meghatározott szabadságvesztés mértékét vagy a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre való átváltoztatásáról szóló határozat számát és keltét, az eljáró bíróság megnevezését és az így meghatározott szabadságvesztés mértékét, i) a 8. számú adatlapon az eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a pénzmellékbüntetés megfizetésének napját, ha a terhelt a pénzmellékbüntetést – tekintet nélkül a pénzmellékbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés utólagos meghatározására – megfizette, j) az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével az alapeljárás során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a határozat jogerõre emelkedésének napját,

2009/83. szám

valamint a Bnytv. 11. § (1) bekezdés c) és h) pontjában meghatározott adatokat, ha az elítélt az ítélet jogerõre emelkedését követõen kegyelemben részesült. (2) Ha a bíróság az ítéletében nem valamennyi vád tárgyává tett cselekményben állapította meg a vádlott bûnösségét, hozott felmentõ ítéletet vagy szüntette meg az eljárást, az elítélésrõl, a felmentésrõl és az eljárás megszüntetésérõl külön 4. számú adatlapok kitöltésével közli az adatokat a bûnügyi nyilvántartó szervvel. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatközlést a bíróságnak a nyilvántartásba vételt megalapozó vagy a nyilvántartásban kezelt adatok megváltozását eredményezõ határozatának jogerõre emelkedése napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére 16. § (1) A bíróság a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére közli a) a 4. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c), e)–g) pontjában meghatározott adatokat, a vádiratot benyújtó ügyészség megnevezését, a vádirat számát, a vádemelés idõpontját, annak tényét, ha a terhelt fiatalkorú, rendkívüli jogorvoslat esetén ennek tényét, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha az alapeljárásban bûnösséget megállapító jogerõs ítéletet hozott, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján mentesült, b) a 4. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c), e) és g) pontjában meghatározott adatokat, ha felmentõ ítélet mellett kényszergyógykezelést alkalmazott, c) az 5. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés e)–h) pontjában meghatározott adatokat, ha egységes intézkedés alkalmazása során jogerõs ítéletet hozott, d) a 6. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c), e)–g) és j) pontjában meghatározott adatokat, annak tényét, ha a terhelt fiatalkorú, a külföldi határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát, keltét és jogerõre emelkedésének napját, ha a külföldi bíróság által hozott ítélet érvényét elismerte vagy a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtását a magyar hatóság átvette, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján mentesült, e) a 7. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott adatokat, az elévülés napját, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha megállapította, hogy a kiszabott büntetés végrehajtását az elévülés kizárja, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján mentesült,

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

f) a 7. számú adatlapon az alapügyben eljárt bíróság megnevezését és határozatának számát, valamint a Bnytv. 16. § (2) bekezdés h) pontjában meghatározott adatokat, ha a pénzbüntetést vagy a közérdekû munkát szabadságvesztésre változtatta át, g) a 7. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat, valamint az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha a bíróság a próbára bocsátást meghosszabbította, h) a 7. számú adatlapon a Bnytv. 16. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, a pártfogó felügyelet kezdõnapját és leteltét, ha a bíróság utólagosan rendelt el pártfogó felügyeletet vagy ha az alapeljárásban elrendelt pártfogó felügyeletet meghosszabbította, és az elítélt az ítélet jogerõre emelkedésének napján a Btk. alapján mentesült, i) a 7. számú adatlapon az eljárás tárgyát, a Bnytv. 16. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adatokat, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, ha a bíróság a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utólag különleges eljárás keretében rendelte el, j) a 7. számú adatlapon az alapeljárás során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a határozat jogerõre emelkedésének napját, valamint a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott adatokat, ha az elítéltet a bíróság végleges hatályú foglalkozástól eltiltás, jármûvezetéstõl eltiltás vagy kiutasítás végrehajtása alól mentesítette, k) a 7. számú adatlapon az alapügyben eljárt bíróság megnevezését és határozatának számát, a pénzbüntetés szabadságvesztésre történõ átváltoztatásáról szóló határozat számát és keltét, az eljáró bíróság megnevezését és az így meghatározott szabadságvesztés mértékét, ha a terhelt a pénzbüntetést nem fizette meg, l) a 8. számú adatlapon az eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a pénzbüntetés megfizetésének napját, ha a terhelt a pénzbüntetést – tekintet nélkül a pénzbüntetés szabadságvesztésre történõ átváltoztatására – megfizette, m) az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével az alapeljárás során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát, a határozat jogerõre emelkedésének napját, valamint a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c) és l) pontjában meghatározott adatokat arról, aki az ítélet jogerõre emelkedését követõen kegyelemben részesült. (2) Ha a bíróság az ítéletében nem valamennyi vád tárgyává tett cselekményben állapította meg a vádlott bûnösségét, hozott felmentõ ítéletet vagy szüntette meg az eljárást, az elítélésrõl, a felmentésrõl és az eljárás megszüntetésérõl külön 4. számú adatlapok kitöltésével közli az adatokat a bûnügyi nyilvántartó szervvel.

17665

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatközlést a bíróságnak a nyilvántartásba vételt megalapozó vagy a nyilvántartásban kezelt adatok megváltozását eredményezõ határozatának jogerõre emelkedése napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére 17. § (1) A bíróság a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére a 4. számú adatlapon közli a Bnytv. 23. § c), e), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, ha a büntetõeljárás jogerõs befejezésérõl határozatot hozott. (2) A bíróság a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az 1. számú adatlapon közli a) a Bnytv. 23. § c), g), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését és határozatának számát, ha a büntetõeljárás felfüggesztésérõl vagy továbbfolytatásáról határozatot hozott, b) a Bnytv. 23. § c), e), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, az alapügyben eljárt bíróság megnevezését és határozatának számát, ha rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott határozat alapján új eljárást folytat le. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést a megszüntetõ vagy felmentõ határozat jogerõre emelkedésének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni. (4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adatközlést a büntetõeljárás felfüggesztésérõl vagy a felfüggesztett büntetõeljárás továbbfolytatásának elrendelésérõl szóló határozat meghozatalának napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni. (5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott adatközlést a rendkívüli jogorvoslati eljárásban elrendelt új eljárás lefolytatásáról szóló határozat meghozatalának napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

18. § A bíróság a büntetõügyek egyesítése esetén az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az egyes egyesítésre került eljárásokról és az egyesített eljárásról a Bnytv. 23. § c), e) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat.

19. § A bíróság a büntetõügyek elkülönítése esetén az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével közli a bünte-

17666

MAGYAR KÖZLÖNY

tõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére az alapügyrõl és az elkülönített ügyrõl a Bnytv. 23. § c), e) és h)–j) pontjában meghatározott adatokat.

2009/83. szám

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést a kényszerintézkedést elrendelõ, a kényszerintézkedést megszüntetõ határozat jogerõre emelkedésének vagy az óvadék letételének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

20. § A büntetõügy áttétele esetén a) az áttételt elrendelõ bíróság az áttételre került ügyrõl a Bnytv. 23. § c), h) és j) pontjában meghatározott adatokat, b) az ügyet átvevõ bíróság a Bnytv. 23. § c), e), h) és j) pontjában meghatározott adatokat az errõl szóló külön értesítés (átirat) megküldésével közli a büntetõeljárás hatálya alatt állók nyilvántartása részére.

21. § A 18–20. §-ban meghatározott adatközlést a) a büntetõügyek egyesítésérõl, elkülönítésérõl hozott határozat esetén a jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, b) a büntetõügy áttétele esetén ba) a 20. § a) pontjában meghatározott esetben az áttételrõl hozott határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló idõ elteltének, bb) a 20. § b) pontjában meghatározott esetben az átvétel napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása részére 22. § (1) A bíróság a 9. számú adatlap megküldésével közli a kényszerintézkedés hatálya alatt állók nyilvántartása részére a) a Bnytv. 28. § b)–d) pontjában meghatározott adatokat, ha elõzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, házi õrizetet, távoltartást, ideiglenes kényszergyógykezelést (a továbbiakban együtt: kényszerintézkedés) rendelt el, vagy ha a terhelt elõzetes letartóztatása óvadék letétele miatt szûnt meg, b) a Bnytv. 28. § b)–d) pontjában meghatározott adatokat és ba) a kényszerintézkedés elrendelésérõl határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, ha az a korábban elrendelt kényszerintézkedést meghosszabbította vagy fenntartotta, vagy bb) a kényszerintézkedés elrendelésérõl határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, valamint a megszüntetõ határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, ha az a korábban elrendelt kényszerintézkedést meghosszabbította, fenntartotta vagy megszüntette.

V. Fejezet A BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉG Adatközlés a bûntettesek nyilvántartása részére 23. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet a 8. számú adatlapon közli a bûntettesek nyilvántartása részére a) a Bnytv. 4. § (2) bekezdés d) pontjában, valamint b) a Bnytv. 11. § (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott adatokat. (2) A büntetés-végrehajtási intézet az (1) bekezdésben meghatározott adatokat közli a bûnügyi nyilvántartó szervvel közérdekû munka, pénzbüntetés és pénzmellékbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés esetén is. (3) A büntetés-végrehajtási intézet a bûncselekmény miatt jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személy befogadását követõen az e rendelet szabályai szerint rögzített arcképmást és az arcképmás egyedi azonosítót megküldi a bûnügyi nyilvántartó részére. (4) Ha a Bnytv. rendelkezései alapján az ujj- és tenyérnyomat vagy szájnyálkahártya-törlet felvételérõl a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik, a 8. számú adatlapon a felvett ujj- és tenyérnyomathoz kapcsolódó belsõ azonosító kódot, valamint a felvett szájnyálkahártya-törlethez kapcsolódó belsõ azonosító kódot is fel kell tüntetni. (5) Az adatközlést a) a terhelt halálának napjától, b) a terhelt befogadásának napjától, c) ha az nem azonos a b) pontban meghatározott idõponttal, az arcképmás rögzítésének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

Adatközlés a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére 24. § (1) Az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére a 8. számú adatlapon közli a Bnytv. 4. § (2) bekezdés d) pontjában és a Bnytv. 16. § (2) bekezdés j) pontjában meghatározott adatokat, ha a kényszergyógykezelés alá vont személy

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17667

a) kényszergyógykezelését a bíróság megszüntette, b) a kényszergyógykezelés foganatosításának idõtartama alatt meghalt.

töltött és arcképmás egyedi azonosítóval ellátott 1. számú vagy a 8. számú adatlap egy példányával együtt kell megküldeni a bûnügyi nyilvántartó szerv részére.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést a kényszergyógykezelés megszüntetésének napjától vagy a terhelt halálának napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

(3) Ha az arcképmás bûnügyi nyilvántartó szerv részére történõ megküldése az 1. számú vagy 8. számú adatlappal együtt nem lehetséges, az arcképmást a 3. mellékletben meghatározott arcképmáskísérõ adatlappal együtt kell megküldeni a bûnügyi nyilvántartó szerv részére.

25. § (1) A javítóintézet a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen elõéletû személyek nyilvántartása részére a 8. számú adatlapon közli a Bnytv. 4. § (2) bekezdés d) pontjában, a Bnytv. 16. § (1) bekezdés e) pontjában és a Bnytv. 16. § (2) bekezdés e)–g) pontjában meghatározott adatokat, ha a javítóintézeti nevelés alá vont a) személy javítóintézeti nevelését foganatba vette vagy a javítóintézeti nevelésbõl elbocsátotta, b) személyt a bíróság a javítóintézeti nevelésbõl ideiglenesen elbocsátotta, vagy ideiglenes elbocsátását megszüntette, c) személy a javítóintézeti nevelés végrehajtásának idõtartama alatt meghalt. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatközlést a) a terhelt javítóintézeti nevelésének megkezdésétõl, javítóintézetbõl történõ elbocsátásától, ideiglenes elbocsátásától vagy az ideiglenes elbocsátás megszüntetése napjától, b) a terhelt halálának napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

(4) Az arcképmásrögzítést a 4. mellékletben meghatározott módszerrel kell elvégezni. Az arcképmások rögzítése során legalább 16,7 millió színfelbontású, legalább 800×600 pixel képfelbontású, a szemek között 120 pixel távolságú normál minõségû tömörítéssel készített digitális adatot kell létrehozni. (5) Ha az adatvédelem és az adatbiztonság feltételei adottak, a rögzített arcképmást a bûnügyi nyilvántartó szerv részére számítástechnikai rendszerek közvetlen (online) összekapcsolásával, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével kell megküldeni. Ha a közvetlen (online) kapcsolat útján, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével történõ adatközlésre nincs lehetõség, az arcképmást a (4) bekezdésben meghatározott formátumban, adathordozón kell megküldeni a bûnügyi nyilvántartó szerv részére.

VII. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 27. §

VI. Fejezet Ez a rendelet 2009. június 30-án lép hatályba. AZ ARCKÉPMÁSRÖGZÍTÉS SZABÁLYAI 26. §

28. §

(1) Az arcképmásrögzítést a) a gyanúsítottal szemben nyomozást végzõ nyomozó hatóságnál alkalmazott bûnügyi technikus vagy nyomozó hatóság erre kijelölt és arcképmásrögzítésrõl oktatásban részesült tagja vagy b) a terheltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet erre kijelölt és arcképmásrögzítésrõl oktatásban részesült tagja végzi.

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 40. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „40. § (1) A befejezett büntetõügyben a határozat meghozatalát követõen haladéktalanul, de legfeljebb három munkanapon belül ki kell állítani – a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól szóló IRM rendelet szerinti – a bíróság adatközlési kötelezettségének teljesítésére rendszeresített adatlapot, és azt a bíróság irodájának kell átadni. (2) Az adatlapokat az iroda közli a bûnügyi nyilvántartás részére. Ha az adatvédelem és az adatbiztonság feltételei adottak, az adatlapok elektronikus úton is közölhetõk a bûnügyi nyilvántartó szervvel.”

(2) Az e rendeletben elõírt arcképmásrögzítés során egy szembõl, egy jobb oldalnézetbõl és egy baloldalról, negyed profilban készített arcképmást, valamint két egész alakos állóképet (a továbbiakban együtt: arcképmás) kell rögzíteni. Az így rögzített arcképmást, a megfelelõen ki-

17668

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

29. §

31. §

A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzõkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet 125. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „125. § (1) Ellenõrizni kell, hogy a gyanúsított szerepel-e a bûnügyi nyilvántartásban és be kell szerezni az esetleges korábbi elítélésére vonatkozó iratokat, ha a bûncselekmény minõsítése vagy a büntetõjogi jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából azoknak jelentõsége van, valamint a más nyomozó szerv elõtt folyamatban lévõ büntetõeljárásokra vonatkozó adatokat. (2) A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Bnytv.) meghatározott esetekben a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés és az e nyilvántartások által teljesített adatszolgáltatás, valamint az ujjés tenyérnyomatvétel és a DNS-mintavétel szabályairól szóló IRM rendeletnek megfelelõen kell eljárni. (3) Teljesíteni kell a Bnytv. és a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól szóló IRM rendeletben meghatározott adatközlést.”

A büntetés-végrehajtási szervezet katonai nyomozó hatóságairól és a bûncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló 16/2003. (VI. 20.) IM rendelet 17. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A nyomozás során fokozott figyelmet kell fordítani] „a) a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény, a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól szóló IRM rendelet és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés és az e nyilvántartások által teljesített adatszolgáltatás, valamint az ujj- és tenyérnyomatvétel és a DNS-mintavétel szabályairól szóló IRM rendelet rendelkezéseinek betartására, továbbá”

30. § A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katonai nyomozó hatóságairól és a bûncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló 25/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet 17. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A nyomozás során fokozott figyelmet kell fordítani] „a) a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény, a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól szóló IRM rendelet és a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés és az e nyilvántartások által teljesített adatszolgáltatás, valamint az ujj- és tenyérnyomatvétel és a DNS-mintavétel szabályairól szóló IRM rendelet rendelkezéseinek betartására,”

32. § A szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 188/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „188/A. § Az intézet az elítéltet a szabadságvesztés büntetés megkezdését követõen ellene indult új büntetõeljárásban az ügyészségi nyomozó hatóságnak a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Bny. törvény) meghatározott bûnügyi nyilvántartási adat mintavételére vonatkozó rendelkezése alapján a megjelölt helyre és idõre elõállítja.”

33. § (1) Hatályát veszti a bûnügyi nyilvántartást kezelõ szervrõl, az adatközlés és az adatszolgáltatás rendjérõl szóló 7/2000. (II. 16.) BM–IM együttes rendelet. (2) A 28–32. §, valamint e § a rendelet hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Draskovics Tibor s. k., igazságügyi és rendészeti miniszter

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17669

1. melléklet a 20/2009. (VI. 19.) IRM rendelethez

1. számú adatlap ADATKÖZLÉS A BÜNTETėELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRėL (megalapozott gyanú közlése, eljárás felfüggesztése, eljárás folytatása, új eljárás lefolytatása, eljárás megszüntetése)

͘ PÓTLAP IGÉNYBEVÉTELE 1. Terhelt személyazonosító adatai: 1.1. Személyi azonosító:

͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév:……......................................................................................................……………………….……. 1.3. Születési családi és utónév: ...…………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév:………………………………………………………………………………………...……… 1.5. Születési hely:……………….................................................... és idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

1.6. Anyja születési családi és utóneve: .....................................…………………………………………………………… 1.7. Neme:

͘férfi ͘nĘ

1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság:……………………

1.9. Lakóhely: ........................................................................................................................................................................ 2. A bĦncselekmény adatai: Kód és megnevezés

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………

Btk. szerinti minĘsítés

Rendbeliség

Elkövetési hely

Elkövetési idĘ

17670

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

3. Értesítés mintavételrĘl 3.1. arcképmás egyedi azonosító

3.2. belsĘ azonosító kód ujj- és tenyérnyomathoz

3.3. belsĘ azonosító kód DNSmintához

4. Megalapozott gyanú közlésének adatai: 4.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

………………………………………………………………………………………………………………………………… 4.2. A büntetĘügy iktatószáma: ………………………………………………………………………………………………. 4.3. A megalapozott gyanú közlésének idĘpontja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

5. A büntetĘeljárás felfüggesztésére vonatkozó adatok: 5.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

…………………………………………………………………………….……………………….……………………….. 5.2. Az eljárásban hozott határozat száma: ………………………. és kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

5.3. Az eljárás felfüggesztésének oka:………………………………………………………………………………………. 5.4. A felfüggesztés idĘtartama:

͘͘͘͘.͘͘.͘͘-tól ͘͘͘͘.͘͘.͘͘-ig

5.5. Az alapügyben eljárt szerv megnevezése:………………………………… határozatának száma:……………………

2009/83. szám

6. A az

MAGYAR KÖZLÖNY

büntetĘeljárás folytatására vagy új eljárás (perújítási nyomozás vagy perújítás elrendelése) indítására vonatkozó adatok:

6.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

……………………………..……………………………………………………………………………………………… 6.2. Az eljárásban hozott határozat száma: ……………………………………........................................................…… 6.3. Az eljárás folytatásának vagy új eljárás indításának idĘpontja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

6.4 Alapügyben vagy a büntetĘeljárás folytatását megelĘzĘen eljárt szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘………. ……………………………………………………………………………………….… 6.5. Az alapügyben vagy a büntetĘeljárás folytatását megelĘzĘen eljáró szerv határozatának száma:……………………....

7. A nyomozás megszüntetésére vonatkozó adatok: 7.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

……………………………………………………………………………………………………………………………… 7.2. Az eljárásban hozott határozat száma: ………………………………...………………………………………………. 7.3. A nyomozás megszüntetésének napja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó …………. nap.

P. H. ………………………………………………... Az eljáró szerv képviselĘje

17671

17672

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

2. számú adatlap ADATKÖZLÉS VÁDEMELÉSRėL VAGY VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁRÓL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév:……......................................................................................................…………………………... 1.3. Születési családi és utónév:…………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév:……………………………………………………………………………………...……… 1.5. Születési hely:………………...................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

1.6. Anyja születési családi és utóneve: .....................................………………………………………………….……… 1.7. Neme:

͘férfi ͘nĘ

1.8. Állampolgárság:……………………… ElĘzĘ állampolgárság:…………..…………

1.9. Lakóhely: ...................................................................................................................................................................... 2. Megalapozott gyanú közlésével kapcsolatos adatok: 2.1. A megalapozott gyanút közlĘ szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

……………………………………………………………………………………………………………………………… 2.2. A megalapozott gyanú közlésének idĘpontja:

͘͘͘͘ év͘͘hó ͘͘nap.

2.3. A büntetĘügy iktatószáma: ……………………………………………………………………………………………. 3. A vád tárgyává tett bĦncselekmény adatai: Kód és megnevezés

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………


Rendbeliség

Elkövetési hely

Elkövetési idĘ

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

4. Vádemelés adatai: 4.1. Az eljáró ügyészség kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

…………………………………………………………………………………………………………………………………. 4.2. A vádirat száma: ………………………………………………………………………………………………………..… 4.3. A vádemelés idĘpontja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

4.4. A vádirat kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

5. Vádemelés elhalasztása adatai: 5.1. Az eljáró ügyészség kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

…………………………………………………………………………..……..…………………………………….………… 5.2. A vádemelés elhalasztása leteltének napja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

5.3. Az eljárásban hozott határozat száma: ………………………………kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

5.4. A vádemelés elhalasztásának oka: …………………………………………………………………………………….

Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó………… nap.


17673

17674

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

3. számú adatlap ADATKÖZLÉS ÜGYÉSZI MEGROVÁS ALKALMAZÁSÁRÓL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév:………......................................................................................................…………………….……. 1.3. Születési családi és utónév:…………………………………………………………………………………………..... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév:…………………………………………………………………………………………...…… 1.5. Születési hely:……………….......................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘férfi ͘nĘ

1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság:……………………..

1.9. Lakóhely: ........................................................................................................................................................................ 2. Az eljáró ügyészség, adatai és az ügy alapadatai: 2.1. Az eljáró ügyészség kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

………………………………………………………………………………………….……………………………….…… 2.2. Határozatának száma: ……………………………………………. kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.3. BüntetĘeljárást indító szerv megnevezése: .........................................................……………………............................. határozatának száma:…………………………………………....... kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17675

3. BĦncselekményi adatok: Megnevezés


Rb.

elkövetési helye és ideje

ElkövetĘi vagy elkövetési alakzat

BĦnszerv.

………………./

……………../

………………..

………………

͘

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

Kelt:………………………….., ………………év ………… hó………….nap.

P. H. …………………………………………….. Az eljáró szerv képviselĘje

BĦnügyi nyilvántartó szerv bejegyzése: Nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

͘ ͘ ͘ ͘ ͘

17676

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

4. számú adatlap ADATKÖZLÉS JOGERėS BÍRÓI DÖNTÉSEKRėL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév:………......................................................................................................……………………….….. 1.3. Születési családi és utónév:……………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév:………………………………………………………………………………………...…….… 1.5. Születési hely:………………......................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘férfi ͘nĘ

1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság:…………………..

1.9. Lakóhely: ......................................................................................................................................................................... 2. A határozat és az eljáró szerv adatai: 2.1. Az eljárás eredménye:

͘elítélés

2.2. Ha rendkívüli jogorvoslatra került sor:

2.3. JogerĘre emelkedésének napja:

͘felmentés

͘ megszüntetés

͘perújítás ͘felülvizsgálat ͘jogorvoslat a törvényesség érdekében

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.4. ElsĘ fokon (ha rendkívüli jogorvoslatra került sor, akkor annak keretében elsĘ fokon) eljárt bíróság megnevezése: .……………………………………..…………………………………………………………………….……………………. határozatának száma: ...............................................................…….… kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.5.Másodfokon (ha rendkívüli jogorvoslatra került sor, akkor annak keretében másodfokon) eljárt bíróság megnevezése: ………………………………………………...........................................................................................…………….………..

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

határozatának száma: ...............................................................….…… kelte:

2.6. Harmadfokon (ha rendkívüli jogorvoslatra került sor, akkor annak keretében harmadfokon) eljárt bíróság megnevezése: …………………………………………………..………………………………………….…………………………………... határozatának száma: .................................................................……… kelte:

2.7. Vádiratot benyújtó ügyészség kódja és megnevezése:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

͘͘͘͘͘͘͘

……………………………………………………........................................................………………………..……………. vádirat száma:…………………………………………........................ kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17677

2.8. Rendkívüli perorvoslat vagy jogorvoslat esetén az alapügyben jogerĘs határozatot hozó bíróság megnevezése: ….…………………………………………….……………………………………………………………………………….. határozatának száma: ....................................... jogerĘre emelkedésének napja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

͘ A terhelt fiatalkorú 2.10. A terhelt ͘ nem visszaesĘ ͘ visszaesĘ ͘ különös visszaesĘ ͘többszörös visszaesĘ 2.11. Az érintett elĘzetes mentesítésben részesült: ͘ igen 2.9.



Rb.

elkövetési helye vagy ideje


BĦnszerv.

………………./

……………../

………………..

………………

͘

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

͘ ͘ ͘

4. Szankció adatai: 4.1. A büntetés kiszabását a bíróság mellĘzte: 4.2. FėBÜNTETÉS VAGY INTÉZKEDÉS Neme

͘ igen Mértéke

Vh. fokozata

Vh. felfüggesztve ………………….. évre

4.3. FėBÜNTETÉS MELLETT VAGY FėBÜNTETÉS HELYETT ALKALMAZOTT MELLÉKBÜNTETÉS Neme

Mértéke

Foglalkozás / jármĦkategória / kitiltás helye

4.4. BÜNTETÉS VAGY INTÉZKEDÉS MELLETT ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS Neme

Mértéke

4.5. Önállóan alkalmazott, határozott idejĦ kiutasítás leteltének napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap.

4.6. Beszámított elĘzetes fogvatartásban töltött idĘszak:…………………………………………………………………….

17678

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

4.7. Felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a felfüggesztett büntetést jogerĘsen kiszabó bíróság megnevezése: ……………………..…………………………………………………………………….……………………. határozatának száma: ...............................................................……… kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

4.8. Próbára bocsátás megszüntetése esetén a próbára bocsátást jogerĘsen alkalmazó bíróság megnevezése: ……………………………………………….…………………………………………………………………………….. határozatának száma: ....................................... jogerĘre emelkedésének napja:


4.9. Próbára bocsátás meghosszabbítása esetén a próbára bocsátást jogerĘsen alkalmazó bíróság megnevezése: …………………………………………….….…………………………………………………………………………….. határozatának száma: ...................................... jogerĘre emelkedésének napja:


Kelt:………………………….., ………………év …………hó ………….nap. P. H. ………………………………………………... Az eljáró szerv képviselĘje BĦnügyi nyilvántartó szerv bejegyzései:

͘Hatályon kívül helyezve:……………………………….. ͘Végrehajtását elrendelte:………………………………… ……………………………………………………………….

……………………………………………………………….

͘FĘbüntetés vagy͘ mellékbüntetés átváltoztatása:

Egyéb:………………………………………………………

………………………………………………..……………..

………………………………………………………………

………………………………………………………………

……….....................................................................................

………………………………………………………………

Büntetését letöltötte:

Közügyek gyakorlásától eltiltás lejár:

Mentesítés várható idĘpontja:

nap.FĘbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap ͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ ͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘

nap Mellékbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

5. számú adatlap ADATKÖZLÉS ÖSSZBÜNTETÉSI ÍTÉLETRėL, EGYSÉGES INTÉZKEDÉS ELRENDELÉSÉRėL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév:…….......................................................................................................……………………….……. 1.3. Születési családi és utónév:……………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév:…………….…………………………………………………………………………...……… 1.5. Születési hely:………………........................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

1.6. Anyja születési családi és utóneve: ........................................…………………………………………………………… 1.7. Neme:

͘férfi vagy ͘nĘ

1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság:………………..…..

1.9. Lakóhely: ............................................................................................................................................................................. 2.A határozat és az eljáró szerv adatai: 2.1. JogerĘre emelkedésének napja:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.2. ElsĘ fokon eljárt bíróság megnevezése: ……………………………………………………............................................ határozatának száma: .............................................................................. kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

2.3. Másodfokon eljárt bíróság megnevezése: .……………………………………................................................................. határozatának száma: .............................................................................. kelte:

2.4. A terhelt fiatalkorú

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

͘

3. Az alapügyben eljárt bíróság megnevezése, határozatának száma: Bíróság megnevezése:…………………………………………………….…………................................................................. határozatának száma: ................................................................................ kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘

nap. Bíróság megnevezése…………………………………………...……………………................................................................. határozatának száma: .............................................................................. kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

Bíróság megnevezése …………………………………………..……………………................................................................. határozatának száma: .............................................................................. kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

17679

17680

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

4. Szankció adatai: 4.1. FėBÜNTETÉS VAGY INTÉZKEDÉS Neme

Mértéke

Vh. fokozata


Mértéke



Mértéke

4.4. Az elĘzetes fogvatartás során kitöltött büntetések: …………………………………………………………………………

Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó …………. nap. P. H. ……….…………………………… Az eljáró szerv képviselĘje BĦnügyi nyilvántartó szerv bejegyzései:

͘Hatályon kívül helyezve:………………………………………………………


…………………………………………………………………………………… Egyéb:……………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.



͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

FĘbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

Mellékbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

6. számú adatlap ADATKÖZLÉS KÜLFÖLDI ÍTÉLET ÉRVÉNYÉNEK ELISMERÉSÉRėL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév: ….…......................................................................................................……………………….……. 1.3. Születési családi és utónév: ……………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév: ………………………………………………………………………………………...……… 1.5. Születési hely: ……………….......................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

1.6. Anyja születési családi és utóneve: .....................................……………………………………………………………… 1.7. Neme:

͘férfi vagy ͘nĘ 1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság:…………………..

1.9. Lakóhely: ............................................................................................................................................................................. 2. A határozat és az eljáró szervek adatai:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.1. A külföldi ítélet jogerĘre emelkedésének napja: 2.2. Külföldi bíróság(ok) adatai:

megnevezése: ……………………………………………….………………………………………………………………… határozatának száma: ...............................................................……….. kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

megnevezése: . .........................................................................……………………………..………………………………….. határozatának száma: ............................................................………… kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

megnevezése: ………………………………………………………………………………..………………………………… határozatának száma: ...............................................................………… kelte:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

2.3. A jogerĘs elismerĘ határozatot hozó bíróság megnevezése: ………………………………………………………………………………………………………..………………….……. határozatának száma: .........................................……………………. kelte:

jogerĘre emelkedésének napja:

2.4. A terhelt fiatalkorú

͘

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

17681

17682

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám



Rb.

Elkövetés helye és ideje


BĦnszerv.

………………./

……………../

………………..

………………

͘

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

………………./

……………../

………………..

………………

͘ ͘ ͘ ͘ ͘

4. Szankció adatai: 4.1. FėBÜNTETÉS VAGY INTÉZKEDÉS Neme

Mértéke

Vh. fokozata

Vh. felfüggesztve ………………... évre ………………... évre


Mértéke



Mértéke

Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó …………. nap.


2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

BĦnügyi nyilvántartó szerv bejegyzései:

͘Hatályon kívül helyezve:……………………………….. ͘Végrehajtását elrendelte:………………………………… ……………………………………………………………….

……………………………………………………………….

͘FĘbüntetés vagy ͘ mellékbüntetés átváltoztatása:

Egyéb:………………………………………………………

………………………………………………..……………..

………………………………………………………………

………………………………………………………………

……….....................................................................................

………………………………………………………………



͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

FĘbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘év ͘͘ hó ͘͘ nap

Mellékbüntetés nyilvántartási ideje:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap

17683

17684

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

7. számú adatlap ADATKÖZLÉS KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSBAN HOZOTT DÖNTÉSEKRėL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév: .……......................................................................................................…………………….…..……. 1.3. Születési családi és utónév: ……………………………………………………………………………………….……... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév: …..……………………………………………………………………………………...……… 1.5. Születési hely: ………………............................................................ idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘férfi vagy ͘nĘ 1.8. Állampolgárság: ………………………… ElĘzĘ állampolgárság:……………………

1.9. Lakóhely: ............................................................................................................................................................................ 2. A különleges eljárás tárgya: próbára bocsátás meghosszabbítása

pártfogó felügyelet változása

elévülés megállapítása

pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés vagy közérdekĦ munka átváltoztatás

szabadságvesztés utólagos elrendelése

pénzmellékbüntetés helyébe lépĘ szabadságvesztés utólagos meghatározása

bírósági mentesítés 3. Az eljáró bíróság adatai és az ügy alapadatai: 3.1. Az elsĘ fokon eljáró bíróság megnevezése:……………………………………………………………………………… határozatának száma: ……………………………………………………… kelte:


JogerĘs határozatot hozó bíróság megnevezése:……………………………………….……………………………………… határozatának száma: ……………………………………………………… kelte:

jogerĘre emelkedés napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. ͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap.

3.2. Alapügyben elsĘ fokon eljárt bíróság megnevezése:……………………………………………………………………… határozatának száma: ……………………………………………………… kelte:


Az alapügyben jogerĘs határozatot hozó bíróság megnevezése:……………………………………….……………………… határozatának száma: ……………………………………………………… kelte:

jogerĘre emelkedés napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. ͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17685

4. A különleges eljárásra vonatkozó adatok: 4.1.

Próbára

bocsátás

meghosszabbítása

esetén

a

próbára

bocsátás

leteltének

napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. 4.2. Pártfogó felügyelet utólagos elrendelése vagy meghosszabbítása esetén a pártfogó felügyelet kezdĘnapja:

4.3.

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap és letelte ͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap.

fĘbüntetés vagy

az elévülés napja:

mellékbüntetés végrehajthatóságának elévülése esetén


4.4. A pénzbüntetés, közérdekĦ munka vagy pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történĘ átváltoztatása során megállapított szabadságvesztés idĘtartama: ………………………………………………………..………………… 4.5. A pénzmellékbüntetés helyébe lépĘ szabadságvesztés utólagos megállapítása során megállapított szabadságvesztés idĘtartalma: ………………………………………………………..……………………………………..…………… 4.6. A mentesítés várható idĘpontja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap

Kelt:………………………….., ………………év …………hó ………….nap.


17686

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

8. számú adatlap ADATKÖZLÉS VÉGREHAJTÁSI ADATOKRÓL


͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.2. Családi és utónév: .……......................................................................................................……………………….…….. 1.3. Születési családi és utónév:……………………………………………………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév: ..…..…………………………………………………………………………………...………. 1.5. Születési hely:……………….......................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘férfi vagy ͘nĘ 1.8. Állampolgárság:………………………… ElĘzĘ állampolgárság: …………………….

1.9. Lakóhely: ............................................................................................................................................................................. 2. Az eljáró szerv adatai és az ügy alapadatai: 2.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

͘͘͘͘͘͘͘

…………………………………………………………………………….……………………...……………………………. 2.2. Határozatot hozó bíróság megnevezése: ……………………………………………………..…………………………… határozatának száma:…………………………………. jogerĘre emelkedése:


2.3. Az alapügyben eljárt bíróság megnevezése: ………………………

……………………………

határozatának száma: ……………………………….. jogerĘre emelkedése:


3. Szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó adatok: 3.1. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata: fegyház

börtön

fogház

FK börtön

FK fogház

3.2. A befogadás napja:


3.3. A szabadságvesztés büntetés kezdĘ napja:


3.4. A szabadságvesztés büntetés utolsó napja:


3.5. A szabadon bocsátás napja:


3.6. Feltételes szabadságra bocsátás napja:


2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

3.7. Feltételes szabadság leteltének napja:


3.8. Feltételes szabadság megszüntetésének napja:


3.9. Feltételes szabadságra bocsátás mellett pártfogó felügyelet alkalmazása:

3.10. Szabadságvesztés félbeszakítása:

határozott vagy

igen

határozatlan tartamú


3.11. Félbeszakítás kezdĘ napja: 3.12. Határozott tartamú félbeszakítás leteltének napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. 3.13. Határozott tartamú félbeszakítás meghosszabbított leteltének napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. 3.14. Az elítélt halálának idĘpontja, ha büntetés-végrehajtási intézetben halt meg:


4. Javítóintézeti nevelés végrehajtására vonatkozó adatok: 4.1. A befogadás napja:


4.2. A javítóintézeti nevelés kezdĘ napja:


4.3. Ideiglenes elbocsátás napja:


4.4. Ideiglenes elbocsátás leteltének napja:


4.5. Ideiglenes elbocsátás megszüntetésének napja:


4.6. Elbocsátás napja:


5. Kényszergyógykezelés végrehajtására vonatkozó adatok: 5.1. Kényszergyógykezelés megszüntetésének napja:


6. Egyes mellékbüntetések végrehajtására vonatkozó adatok: 6.1. A közügyektĘl eltiltás leteltének napja:


17687

17688

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

6.2. A foglalkozástól eltiltás leteltének napja:


6.3. A jármĦvezetéstĘl eltiltás leteltének napja:


6.4. A kitiltás leteltének napja:


6.5. Szabadságvesztés mellett kiszabott kiutasítás:

határozott vagy

határozatlan tartamú

6.6. Szabadságvesztés mellett kiszabott határozott tartamú kiutasítás leteltének napja:

͘͘͘͘év͘͘hó͘͘nap. 6.7. Pénzbüntetés vagy pénzmellékbüntetés megfizetésének napja:


7. Értesítés mintavételrĘl 7.1. arcképmás egyedi azonosító

7.2. belsĘ azonosító kód ujjés tenyérnyomathoz

7.3. belsĘ azonosító kód DNSmintához

Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó …………. nap.


2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17689

9. számú adatlap ADATKÖZLÉS KÉNYSZERINTÉZKEDÉS TÁRGYÁBAN HOZOTT DÖNTÉSEKRėL

͘ PÓTLAP IGÉNYBEVÉTELE 1. Terhelt személyazonosító adatai:

͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

1.1. Személyi azonosító: 1.2. Családi és utónév: ……........................................................................................................…………………………... 1.3. Születési családi és utónév: ……………………………………….…………………………………………………... 1.4. ElĘzĘ családi és utónév: ………………………………………..……………………………………………...………

͘͘͘͘ ͘͘ ͘͘

1.5. Születési hely: ………………........................................................ idĘ: év hó nap. 1.6. Anyja születési családi és utóneve: .....................................………….………………………………………………..

͘

͘

férfi vagy nĘ 1.8. Állampolgárság: ………………… ElĘzĘ állampolgárság: …………………….. 1.7. Neme: 1.9. Lakóhely: ........................................................................................................................................................................ 2. Az elrendelĘ határozat szerinti bĦncselekmény adatai: Kód és megnevezés


Rendbeliség

Elkövetési hely

Elkövetési idĘ

3. A kényszerintézkedés elrendelésének adatai: 3.1. Az elrendelĘ bíróság megnevezése: ………………………………………………………………………………………. 3.2. határozatának száma: ……………………………………………… és kelte: 3.3 A kényszerintézkedés határozatban megállapított lejáratának napja:


3.4. Az elrendelt kényszerintézkedés típusa:

͘ ELėZETES LETARTÓZTATÁS ͘ LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM ͘ HÁZI ėRIZET ͘ TÁVOLTARTÁS ͘ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ͘ ÓVADÉK 4. A kényszerintézkedés meghosszabbításának vagy fenntartásának adatai: 4.1.1. A bíróság megnevezése: ………………………………………………………………………………………………. 4.1.2. határozatának száma: …..….…………………………………… és kelte: 4.1.3. A kényszerintézkedés határozatban megállapított lejáratának napja:


4.2. A meghosszabbított vagy fenntartott kényszerintézkedés adatai: 4.1.1. A bíróság megnevezése: ………………………………………………..………………………………………………. 4.1.2. határozatának száma: ……..…………………………………… és kelte:


17690

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

4.4 A kényszerintézkedés típusa:

͘ ELėZETES LETARTÓZTATÁS ͘ LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM ͘ HÁZI ėRIZET ͘ TÁVOLTARTÁS ͘ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ͘ ÓVADÉK 5. A kényszerintézkedés megszüntetésének adatai:

͘͘͘͘͘͘͘

5.1.1. Az megszüntetĘ szerv kódja és megnevezése: ………………………………………………………………………………………………………………………………… 5.1.2. határozatának száma: ………………………………….………… és kelte: 5.1.3. A kényszerintézkedés megszüntetésének napja:


5.2. A megszüntetett kényszerintézkedés adatai: 5.2.1. A bíróság megnevezése: ………………………………………………..………………………………………………. 5.2.2. határozatának száma: ……….…………………………………… és kelte:


5.3. A kényszerintézkedés típusa:

͘ ELėZETES LETARTÓZTATÁS ͘ LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM ͘ HÁZI ėRIZET ͘ TÁVOLTARTÁS ͘ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ͘ ÓVADÉK 6. Korábbi kényszerintézkedés megszüntetésének és újabb kényszerintézkedés elrendelésének együttes alkalmazása: 6.1. Az újabb kényszerintézkedés elrendelésének adatai: 6.1.1. Az elrendelĘ bíróság megnevezése:……………………………………….……………………………………………. 6.1.2. határozatának száma: ……..……………………………………… és kelte: 6.1.3. A kényszerintézkedés határozatban megállapított lejáratának napja:


6.1.4. Az elrendelt kényszerintézkedés típusa:

͘ ELėZETES LETARTÓZTATÁS ͘ LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM ͘ HÁZI ėRIZET ͘ TÁVOLTARTÁS ͘ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ͘ ÓVADÉK 6.2. A megszüntetett kényszerintézkedés adatai: 6.2.1. Az elrendelĘ bíróság megnevezése: ……………………………………….……………………………………………. 6.2.2. határozatának száma: …………………………………………… és kelte:


6.2.3. Az elrendelt kényszerintézkedés típusa:

͘ ELėZETES LETARTÓZTATÁS ͘ LAKHELYELHAGYÁSI TILALOM ͘ HÁZI ėRIZET ͘ TÁVOLTARTÁS ͘ IDEIGLENES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ͘ ÓVADÉK Kelt:………………………….., ……………… év ………… hó………… nap. P. H. ………………………………………………... Az eljáró szerv képviselĘje

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY


PÓTLAP 1. Pótlap a ………………………………………………..…………….. számú adatlaphoz

͘͘͘͘͘͘͘

2.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése: ………………………………………………………………………………………………………………………………… 2.2. A büntetĘügy iktatószáma:………………………………………………………………………………………….……. 3. Terhelt személyazonosító adatai: 3.1. Személyi azonosító:

͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

3.2. Családi és utónév: .……......................................................................................................……………………….…….. 3.3. Születési családi és utónév: ……………………………………………………………………………………………... 3.4. ElĘzĘ családi és utónév: ..…..…………………………………………………………………………………...………. 3.5. Születési hely: ……………….......................................................... idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.


͘férfi vagy ͘nĘ 3.8. Állampolgárság: ………………………… ElĘzĘ állampolgárság:…………………….

3.9. Lakóhely: .............................................................................................................................................................................

Kelt:………………………….., ………………év …………hó ………….nap. P. H. ……………………………………………... Az eljáró szerv képviselĘje

17691

17692

MAGYAR KÖZLÖNY


ARCKÉPMÁSKÍSÉRė ADATLAP Terhelt személyazonosító adatai: 1. Személyi azonosító:

͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘͘

2. Családi és utónév: ……........................................................................................................……………………….……. 3. Születési családi és utónév: ……………………………………………………………………………………………... 4. ElĘzĘ családi és utónév: …………….…………………………………………………………………………...……… 5. Születési hely: ………………............................................................ idĘ:

͘͘͘͘ év ͘͘ hó ͘͘ nap.

6. Anyja születési családi és utóneve: ........................................…………………………………………………………… 7. Neme:

͘férfi vagy ͘nĘ

8. Állampolgárság: ………………………… ElĘzĘ állampolgárság:……………………..

9. Lakóhely: .............................................................................................................................................................................

2009/83. szám

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17693


Az arcképmásrögzítés módja

Az arcképmásrögzítést a gyanúsított kihallgatását vagy befogadását követõ legrövidebb idõn belül, legfeljebb a megalapozott gyanú közlésétõl vagy a befogadástól számított következõ munkanap 16:00 óráig kell elvégezni. Az arcképmás rögzítésekor a terheltnek állnia kell. A terhelt szemeinek teljesen nyitva kell lenniük, arckifejezése nem lehet szándékosan torzított, homloka és fülei a hajzattól szabadon legyenek úgy, hogy jól látszódjon a homloka és az arcéle. Ha a terhelt általában szemüveget visel (ide nem értve a napszemüveget), az arcképmásrögzítés során viselnie kell saját szemüvegét. Az elsõ arcképmást rögzítõ képen a terhelt természetes fejtartással oldalnézetben szerepeljen úgy, hogy a fényképezõgép felé a jobb arcfele nézzen. A fényképezéskor a terhelt egész testhelyzettel oldalnézetben álljon a fényképezõgép síkjához képest. A második arcképmás rögzítõ felvételen a terhelt egyenes fejtartással, a fényképezõgép síkjával szembenézetben kerüljön rögzítésre. A harmadik arcképmás rögzítõ felvételen a terhelt egyenes fejtartással, kissé jobbra fordított arcéllel kerüljön rögzítésre úgy, hogy teste a fényképezõgép síkjával szembenézzen, csak az arca forduljon el jobbra oly módon, hogy bal arcfele, valamint füle is látható legyen. Az egész alakot ábrázoló képet álló helyzetben szembõl és oldalról kell elkészíteni úgy, hogy a terhelt magassága a háttérben rögzített metrikus skáláról leolvasható legyen. Az állókép kivételével a képeken szerepelnie kell azonosító táblának vagy a filmkockán megjelenõ digitális feliratnak. A számtábla három helyen rendelkezik cserélhetõ számrendszerrel. Az elsõ számcsoport jelenti a nyilvántartási számot, a második a fénykép készítésének évét, a harmadik a fényképezendõ személy magasságát centiméter mértékegységben meghatározva. A táblán jelölni kell annak a szervnek a szervkódját, amelyik a nyilvántartásba vételt elrendelte. A számtáblát úgy kell elhelyezni, hogy a tábla felsõ széle a megfelelõ testhelyzetbe állított terhelt állcsúcsától függõlegesen lefele 100–120 mm-re kerüljön. Az arcképmásrögzítéshez a háttér csak világosszürke, sík, homogén, nem tükrözõdõ felület lehet. A terheltet az árnyékmentes arcképmásrögzítés céljából a háttértõl kb. 100–150 mm-re kell állítani úgy, hogy ne támaszkodjon a felületnek. A terhelt megvilágítását megfelelõ villanó berendezés (ún. körvaku) biztosítja úgy, hogy a fényesség ne legyen túltelített. Az arcképmásrögzítéskor a fényképezõgép objektív tengelyének a jobb szemzug magasságával kell megegyeznie. Fényképfelvételeket a fényképezõgép függõlegesre állított képsíkjával kell végrehajtani. A rögzített arcképmásnak a képmezõ közepében kell elhelyezkedni, a képen a fej és az azonosító tábla töltse ki az egész képmezõt, a tábla alsó széle a képmezõ alsó szélére illesztve helyezkedjen el. A fejtetõ a kép felsõ szélére illeszkedjen.

17694

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

Az igazságügyi és rendészeti miniszter 21/2009. (VI. 19.) IRM rendelete

b) az ujj- és tenyérnyomatvételt és a DNS-mintavételt a gyanúsítottal szemben nyomozást végzõ nyomozó hatóság erre kijelölt és mintavételrõl oktatásban részesült tagja hajtja végre.

a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történõ adatközlés, valamint az ujj- és tenyérnyomatvétel és a szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályairól

3. §

A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 96. § (2) bekezdés b) és c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva a következõket rendelem el: 1. § E rendelet alkalmazásában: a) ujj- és tenyérnyomat-rögzítés: ujj- és tenyérnyomtöredéknek a bûncselekmény helyszínén vagy a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon való rögzítése; b) ujj- és tenyérnyomatvétel: az ujj- és tenyérnyomatnak a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 44. §-ában meghatározott bûncselekmény miatt büntetõeljárás alatt álló személytõl vagy a Bnytv. 48. §-a alapján bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személytõl való felvétele; c) DNS-minta-rögzítés: a DNS-profil meghatározására alkalmas DNS-mintának a bûncselekmény helyszínén vagy a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon való rögzítése; d) DNS-mintavétel: a DNS-profil meghatározására alkalmas DNS-mintának a Bnytv. 59. §-ában meghatározott bûncselekmény miatt büntetõeljárás alatt álló személytõl vagy a Bnytv. 63. §-a alapján bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen elítélt személytõl való felvétele.

Az ujj- és tenyérnyomat-rögzítés, az ujj- és tenyérnyomatvétel, a DNS-minta-rögzítés, valamint a DNS-mintavétel szabályai 2. § Ha a nyomozást a Rendõrség végzi, a) az ujj- és tenyérnyomat és a DNS-minta rögzítését a rendõrségnél alkalmazott bûnügyi technikus,

(1) Ha a nyomozást a Vám- és Pénzügyõrség végzi, a) az ujj- és tenyérnyomat és a DNS-minta rögzítését a Vám- és Pénzügyõrségnél alkalmazott bûnügyi technikus, b) az ujj- és tenyérnyomatvételt és a DNS-mintavételt a gyanúsítottal szemben nyomozást végzõ Vám- és Pénzügyõrség erre kijelölt és mintavételrõl oktatásban részesült tagja hajtja végre. (2) Ha a DNS-mintavétel az (1) bekezdésben meghatározott módon nem lehetséges, a DNS-mintavételt a Vámés Pénzügyõrséggel ebbõl a célból megállapodást kötött egészségügyi szervezet mintavételrõl oktatásban részesült alkalmazottja külön díj ellenében végzi.

4. § (1) Ha a nyomozást ügyészség vagy katonai nyomozó hatóság végzi, az ujj- és ternyérnyomat rögzítésére, a DNS-minta rögzítésére, az ujj- és tenyérnyomatvételre, valamint a DNS-mintavételre a székhelye szerint illetékes rendõrkapitányságot keresi meg. (2) Ha az ujj- és tenyérnyomatvételre vagy a DNS-mintavételre büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltõ elítélt esetében a szabadságvesztés büntetés megkezdését követõen indult büntetõeljárásban van szükség, a nyomozást végzõ ügyészség vagy katonai nyomozó hatóság a szabadságvesztés büntetést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetet keresi meg. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti megkereséshez mellékelni kell az ügyészség vagy a katonai nyomozó hatóság által kitöltött, a) 3. melléklet szerinti ujjnyomatlap két, valamint b) a bûnügyi nyilvántartási rendszer egyes nyilvántartásai részére történõ adatközlés szabályairól szóló 20/2009. (VI. 19.). IRM rendelet 1. mellékletében az adatszolgáltatás teljesítéséhez meghatározott „1. számú adatlap Adatközlés a büntetõeljárási cselekményekrõl” nyomtatvány (a továbbiakban: 1. számú adatlap) egy példányát. (4) Az (1) bekezdés szerinti megkeresés alapján az ujjés tenyérnyomat-rögzítést, a DNS-minta-rögzítést, az ujjés tenyérnyomatvételt, valamint a DNS-mintavételt – az (1) bekezdés alapján arra illetékes rendõrkapitányság állományához tartozó – a 2. §-ban meghatározott személy végzi.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(5) A (2) bekezdés szerinti megkeresés alapján az ujj- és tenyérnyomatvételt, valamint a DNS-mintavételt a szabadságvesztés büntetést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet kijelölt és mintavételrõl oktatásban részesült tagja végzi. (6) Az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti megkeresés alapján rögzített, valamint felvett ujj- és tenyérnyomatot vagy DNS-mintát az illetékes rendõrkapitányság vagy a szabadságvesztés büntetést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézet – az 1. számú adatlappal együtt – haladéktalanul megküldi a megkeresõ ügyészség vagy katonai nyomozó hatóság részére.

5. § (1) Ha az ujj- és tenyérnyomatvételre vagy a DNS-mintavételre a 4. § alapján kerül sor, az ujj- és tenyérnyomatvétel, valamint a DNS-mintavétel céljából történõ megjelenés iránt – a szabadlábon lévõ terhelt idézésével vagy a fogva lévõ terhelt elõállításának elrendelésével – az ügyészség vagy a katonai nyomozó hatóság intézkedik. (2) A fogva lévõ terheltet – a 4. § (2) bekezdésében meghatározott esetet kivéve – a rendõrség állítja elõ.

6. § Az ujj- és tenyérnyomatvételt vagy DNS-mintavételt az elítéltet befogadó büntetés-végrehajtási intézet kijelölt és mintavételrõl oktatásban részesült tagja végzi, ha a) a Bnytv. 50. §-a alapján az elítélt ujj- és tenyérnyomatát vagy b) a Bnytv. 65. §-a alapján az elítélttõl származó DNS-profil meghatározására alkalmas szájnyálkahártyatörletet a büntetés-végrehajtási intézet küldi meg a szakértõi nyilvántartó szervnek.

7. § (1) Az ujj- és tenyérnyomatvételt az 1. mellékletben meghatározott módszerrel, a DNS-mintavételt a 2. mellékletben meghatározott tartalmú mintavételi egységcsomaggal és az ott meghatározott módszerrel kell elvégezni. (2) Az ujj- és tenyérnyomatvétel során az ujj- és tenyérnyomatot a 3. mellékletben meghatározott ujjnyomatlapon kell rögzíteni, az ujjnyomatlapot belsõ azonosító kóddal kell ellátni. (3) A DNS-mintavétel során a terhelttõl vagy a befogadott személytõl szájnyálkahártya-törletet kell venni. A

17695

szájnyálkahártya-törletet mintavételi egységcsomag felhasználásával kell levenni. A levett szájnyálkahártya-törletet a mintavételi egységcsomagba vissza kell helyezni és a mintavételrõl – a mintavételi egységcsomag részét képezõ – jegyzõkönyvet kell kitölteni, amit belsõ azonosító kóddal kell ellátni. (4) A nem megfelelõ ujj- és tenyérnyomatvétel, valamint a DNS-mintavevõ eszköz szennyezõdése esetén a mintavételt – a mintavételt végzõ szerv költségére – meg kell ismételni. (5) Az e rendelet 3. melléklete szerinti ujjnyomatlapon, valamint a DNS-mintavételrõl készült jegyzõkönyvön szereplõ eljáró szerv kódját és a bûncselekmény adatai cím alatt szereplõ kódokat az eljáró nyomozó hatóság, nyomozó ügyész vagy ügyészségi nyomozó az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bûnügyi statisztikáról szóló IRM rendelet rendelkezéseinek megfelelõen kiadott iránymutatás alapján tölti ki.

8. § (1) Az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-minta rögzítését a szakértõi nyilvántartó szerv által elõzetesen jóváhagyott eszközzel és módon kell végezni. (2) Az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-minta rögzítése során a helyszíni mintát, továbbá a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyat a 4. mellékletben meghatározott, megfelelõen kitöltött és belsõ azonosító kóddal ellátott adatlapot mellékelve kell megküldeni a szakértõi nyilvántartó szerv részére. (3) Az e rendelet 4. melléklete szerinti adatlapokon szereplõ eljáró szerv kódját és a bûncselekmény adatai cím alatt szereplõ kódokat az eljáró nyomozó hatóság, nyomozó ügyész vagy ügyészségi nyomozó az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bûnügyi statisztikáról szóló IRM rendelet rendelkezéseinek megfelelõen kiadott iránymutatás alapján tölti ki.

Adatközlés a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére 9. § (1) A daktiloszkópiai nyilvántartás részére az adatközlést a) a nyomozó hatóság, az ügyészség, valamint a katonai nyomozó hatóság aa) a 3. mellékletben meghatározott, megfelelõen kitöltött és belsõ azonosító kóddal ellátott ujjnyomatlap két példányának a szakértõi nyilvántartó szerv részére történõ megküldésével,

17696

MAGYAR KÖZLÖNY

ab) a 8. § (2) bekezdésében meghatározott módon, b) a büntetés-végrehajtási intézet a 3. mellékletben meghatározott, megfelelõen kitöltött és belsõ azonosító kóddal ellátott ujjnyomatlapnak a szakértõi nyilvántartó szerv részére történõ megküldésével teljesíti. (2) Az adatközlést a) a megalapozott gyanú közlésétõl számított három – ha az ujj- és tenyérnyomatvétel az ügyészség vagy a katonai nyomozó hatóság megkeresésére történik öt – munkanapon belül, b) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt befogadását követõen haladéktalanul, c) az ujj- és tenyérnyomat rögzítése esetén a rögzítéstõl számított három munkanapon belül kell teljesíteni a szakértõi nyilvántartó szerv részére.

10. § (1) A DNS-profil-nyilvántartás részére az adatközlést a) a nyomozó hatóság, az ügyészség, valamint a katonai nyomozó hatóság aa) a mintavételi egységcsomag, valamint a megfelelõen kitöltött és belsõ azonosító kóddal ellátott jegyzõkönyvnek a szakértõi nyilvántartó szerv részére történõ megküldésével, ab) a 8. § (2) bekezdésben meghatározott módon, b) a büntetés-végrehajtási intézet a mintavételi egységcsomag, valamint a megfelelõen kitöltött és belsõ azonosító kóddal ellátott jegyzõkönyvnek a szakértõi nyilvántartó szerv részére történõ megküldésével teljesíti. (2) Az adatközlést a) a megalapozott gyanú közlésétõl számított három – ha a DNS-mintavétel az ügyészség vagy a katonai nyomozó hatóság megkeresésére történik öt – munkanapon belül, b) a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt befogadását követõen haladéktalanul, c) az DNS-minta rögzítése esetén a rögzítéstõl számított három munkanapon belül kell teljesíteni a szakértõi nyilvántartó szerv részére.

2009/83. szám

1. melléklet a 21/2009. (VI. 19.) IRM rendelethez Az ujj- és tenyérnyomatvétel módja Az ujj- és tenyérnyomatot a 3. mellékletben mintaként meghatározott ujjnyomatlapon ujjnyomatfestékes eljárással vagy a szakértõi nyilvántartást kezelõ szerv által jóváhagyott elektronikus nyomatfelvételi berendezéssel kell felvenni. Az elektronikus nyomatfelvételi berendezéssel felvett ujj- és tenyérnyomatot egy példányban kell kiállítani. Az elektronikus nyomatfelvételi berendezéssel rögzített ujjés tenyérnyomat a berendezés használati utasításában leírtaknak megfelelõen készül. A festékes eljárással készített ujjnyomatlap anyaga legalább 100 gramm/m2 minõségû papír. Az ujjnyomatlapot két példányban, tollal, nyomtatott betûkkel vagy gépírással, olvashatóan kell kiállítani és a terheltnek, valamint az ujj- és tenyérnyomatot felvevõ személynek alá kell írnia. Az ujj- és tenyérnyomat felvétele elõtt a terhelt kezeit szappannal, meleg vízzel meg kell mosni és szárazra kell törölni. Az ujjnyomatok felvételét az ujjaknak a befestékezett lemezre történõ ráforgatásával, majd – az adatlap elsõ oldalának megfelelõ rovataiban – az ujjak körömszéltõl körömszélig történõ átforgatásával kell elvégezni. A rá- és az átforgatást a jobb hüvelykujjal kezdve – sorban haladva – a bal kisujjal befejezve kell végrehajtani. Az együttes nyomatok rovatba a hüvelykujjakat egyenként, a többi ujjakat együttesen, átforgatás nélkül kell a papírra helyezni. Ha valamelyik ujjról nem lehet nyomatot venni (hiányzik, csonkolt stb.), annak okát fel kell tüntetni a megfelelõ rovatban. A bal és jobb kéz tenyérnyomatát 1–1 külön lapra kell felvenni. A tenyérnyomat felvételét hengerrel kell végrehajtani úgy, hogy a bõrfodorszál rajzolatok, valamint a tenyér minden része – a hüvelykujjpárna, a kisujjpárna, a csukló feletti rész, az ujjak alatti rész, valamint a tenyér közepe – jól látható legyen. Az ujj- és tenyérnyomatot a Bûnügyi Szakértõi Kutató Intézet Daktiloszkópiai Szakértõi Osztály részére kell megküldeni.

11. § (1) Ez a rendelet 2009. június 30-án lép hatályba.


(2) Hatályát veszti az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképkészítés, valamint a DNS-mintavétel szabályairól szóló 8/2000. (II. 16.) BM–IM–PM együttes rendelet.

A DNS-mintavétel módja

Dr. Draskovics Tibor s. k.,

A mintavételt abban az esetben lehet megkezdeni, ha az azt megelõzõ húsz percben a terhelt sem ételt, sem italt nem fogyasztott.

igazságügyi és rendészeti miniszter

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

A DNS-minta biztosítására rendszeresített egységcsomag kinyitása után ellenõrizni kell a következõkben felsoroltak hiánytalan meglétét: – 2 db szájnyálkahártya-törlet biztosítására alkalmas eszköz, – 2 db vonalkóddal ellátott csövecske, – 1 db kis nejlontasak, – 1 db vonalkódos matrica, – 1 pár egyszer használatos kesztyû, – 1 db mintatartó kartondoboz, – 2 db öntapadós zárócímke, – 1 db vonalkóddal ellátott (jegyzõkönyvként szolgáló) adatlap. Az adatlapon tollal, nyomtatott betûvel vagy gépírással, olvashatóan fel kell tüntetni: – a terhelt családi és utónevét, születési családi és utónevét, nemét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, elõzõ családi és utónevét, állampolgárságát, lakóhelyét, – a bûncselekmény megnevezését, a Btk. szerinti minõsítését, – a bûncselekmény elkövetésének helyét és idejét, – az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetõügy iktatószámát, – a mintavétel idõpontját az év, hónap és nap megjelölésével. Az adatlapot a mintavételt végzõnek és a terheltnek alá kell írnia. A mintavételt végzõ személy az egységcsomagban található egyszer használatos kesztyût köteles viselni a mintavételi eljárás egész ideje alatt.

17697

A szájnyálkahártya-törlet biztosítására szolgáló eszközök egyikének mintavevõ felületével a terhelt szájüregének oldalfalát határozott mozdulatokkal négyszer-ötször át kell törölni. A mintavevõ eszközt a mintatartó kartondoboz erre a célra kialakított tartórészébe kell helyezni, majd ugyanezt a folyamatot el kell végezni a másik mintavevõ eszközzel is. A két szájnyálkahártya-törletet tartalmazó kartondobozt össze kell csukni, és mindkét végét le kell ragasztani az öntapadós zárócímkével. Ha a mintavevõ eszköz szájnyálkahártya-törlet biztosítására szolgáló felülete a mintavétel során a terhelt szájüregén kívül más felülettel is érintkezik, a mintavételt meg kell szakítani, a mintavevõ egységcsomagot ezt követõen nem lehet felhasználni; a mintavevõ egységcsomagot le kell zárni, és vissza kell küldeni a Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézet részére. A mintát új egységcsomag felhasználásával kell biztosítani. A mintavétel befejezését követõen az összegyûjtött hulladékot és az egyszer használatos kesztyût a hulladéktárolóba kell dobni. A kitöltött adatlapot, a szájnyálkahártya-törletet tartalmazó kartondobozt a 2 db vonalkóddal ellátott – a DNS-profil laboratóriumi meghatározása során felhasználásra kerülõ – csövecskével együtt az egységcsomag szállítására szolgáló nagyméretû tasakba kell helyezni, és azt a terhelt jelenlétében le kell zárni. A DNS-mintát a Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézet részére kell megküldeni.

17698

MAGYAR KÖZLÖNY


2009/83. szám

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17699

4. melléklet a 21/2009. (VI. 19.) IRM rendelethez Adatközlés a bûncselekmények helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomat, valamint DNS-profil nyilvántartásba vételére 1. Adatközlés

͘a daktiloszkópiai nyilvántartásba; ͘ a DNS-profil-nyilvántartásba. 2. A bĦncselekmény adatai: Kód és megnevezés


Rendbeliség

Elkövetési hely

Elkövetési idĘ

…………………………………………

…………………………………………

…………………………………………

3. A nyilvántartásba vételt kezdeményezĘ nyomozó hatóság adatai 3.1. Az eljáró szerv kódja és megnevezése:

-………………………………………………..

3.2. A büntetĘügy iktatószáma:………………………………………………………………………………. 3.3. Az eljárásban rögzített bĦnjeltárgy / bĦnjelminta egyedi azonosítója: ..………..……………………….

Kelt:………………………….., 200………év …………hó ………….nap P.H. ………………………………………………...

Az eljáró szerv képviselĘje

17700

MAGYAR KÖZLÖNY

Az igazságügyi és rendészeti miniszter 22/2009. (VI. 19.) IRM rendelete a bûnügyi nyilvántartó szerv által teljesített adatszolgáltatás rendjérõl, valamint a bûnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok igazolására kiállított hatósági bizonyítvány kiadásának részletes eljárási rendjérõl A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 96. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés q) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következõket rendelem:

I. Fejezet A BÛNÜGYI NYILVÁNTARTÓ SZERV ÁLTAL TELJESÍTETT ADATSZOLGÁLTATÁS RENDJE A bûnügyi nyilvántartási rendszer adatállományához való közvetlen adathozzáférés 1. §

2009/83. szám

b) a Bnytv. 70. § (2) bekezdésében meghatározott, a közvetlen hozzáférési jog gyakorlására felhatalmazott személy (a továbbiakban: hozzáférésre felhatalmazott személy) ba) családi és utónevét, bb) személyi azonosítóját, bc) beosztását, bd) szervezeti egységét, be) hozzáférési jogosultságának teljes vagy korlátozott terjedelmét, bf) korlátozott hozzáférési jogosultsága esetén a jogosultsággal érintett adatkört. (3) A közvetlen hozzáférésre jogosult szerv az egyedi azonosító iránti kérelem benyújtásával egyidejûleg, a tájékoztatáshoz való joga teljesítése érdekében megküldi a Központi Hivatal részére a következõ adatait: a) telefonszám, b) telefaxszám, c) elektronikus levélcím. (4) A (2) bekezdés ba)–bf) pontjában meghatározott adatokban bekövetkezett változásról a közvetlen hozzáférésre jogosult szerv – az adatváltozást követõ három munkanapon belül – értesíti a Központi Hivatalt.

2. § A Központi Hivatal az egyedi azonosító iránti kérelem beérkezésétõl számított öt munkanapon belül tájékoztatja a közvetlen hozzáférésre jogosult szervet a hozzáférésre felhatalmazott személy egyedi azonosítójáról, valamint a közvetlen hozzáférés gyakorlásához szükséges technikai ismeretekrõl.

(1) A bûnügyi nyilvántartási rendszer adatállományához elektronikus úton, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével történõ közvetlen adathozzáférés (a továbbiakban: közvetlen hozzáférés) gyakorlásához szükséges egyedi azonosítót a bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 68. §-ában meghatározott jogosult szerv (a továbbiakban: közvetlen hozzáférésre jogosult szerv) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalához (a továbbiakban: Központi Hivatal) benyújtott kérelemben (a továbbiakban: egyedi azonosító iránti kérelem) igényli.

(1) A közvetlen hozzáféréssel történõ adatátvétel teljesítéséhez meg kell jelölni: a) a közvetlen hozzáférésre jogosult szerv megnevezését, b) a hozzáférésre felhatalmazott személy egyedi azonosítóját, c) a közvetlen hozzáférés célját, jogalapját, d) a közvetlen hozzáféréssel érintett, a bûnügyi nyilvántartási rendszerben nyilvántartott személy da) születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, valamint anyja születési családi és utónevét vagy db) születési családi és utónevét és személyi azonosítóját.

(2) Az egyedi azonosító iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a Bnytv. 68. §-a alapján közvetlen hozzáférésre jogosult szerv aa) megnevezését, ab) levelezési címét.

(2) A Központi Hivatal a közvetlen hozzáférést gyakorló szerv részére haladéktalanul, elektronikus úton továbbítja azokat az adatokat, amelyek tekintetében a közvetlen hozzáférésre való jogosultság fennáll, ezzel egyidejûleg adatvédelmi záradékban hívja fel a figyelmet az adatok jogszerû felhasználásának követelményére.

3. §

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

Adattovábbítás adatigénylés alapján 4. § (1) A Bnytv. 69–70. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelõ jogosult (a továbbiakban: adatigénylõ) által a Központi Hivatalhoz benyújtott adatigénylési kérelemnek (a továbbiakban: adatigénylési kérelem) tartalmaznia kell: a) az adatigénylõ nevét vagy megnevezését, b) a Bnytv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat, c) a Bnytv. 70. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatokat, d) az adatigényléssel átvenni kívánt adatok körének pontos megjelölését.

5. § Ha az adatigénylõ jogosult az igényelt adatok átvételére, azokat részére a Központi Hivatal –az adatigénylési kérelem beérkezésétõl számított öt munkanapon belül – továbbítja, egyidejûleg adatvédelmi záradékban hívja fel figyelmét az adatok jogszerû felhasználására.

II. Fejezet A BÛNÜGYI NYILVÁNTARTÁSOKBAN KEZELT ADATOK IGAZOLÁSÁRA KIÁLLÍTOTT HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNY KIADÁSA A kérelmezõ kérelmére, saját adatainak továbbítása céljából kiadott hatósági bizonyítvány 6. § (1) A Bnytv. 73. § (1) bekezdésében meghatározott hatósági bizonyítvány (a továbbiakban: hatósági bizonyítvány) kiállítása iránti, az igazolás alanya által adattovábbítási kérõlapon vagy elektronikus ûrlapon elõterjesztett kérelemnek (a továbbiakban együtt: adattovábbítási kérelem) tartalmaznia kell: a) a kérelmezõnek a Bnytv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott adatait, b) az adattovábbítás címzettjének ba) megnevezését, bb) a postai kézbesítéshez szükséges címét vagy a kérelmezõ által ismert, a központi elektronikus szolgáltató rendszeren történõ adattovábbításhoz szükséges elektronikus címét,

17701

c) a kérelmezõ nyilatkozatát arról, hogy mely, a Bnytv. 72. § (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott tény igazolását kéri, d) a hatósági bizonyítvány felhasználásának célját, e) a Bnytv. 71. § (1) bekezdés b) pontja alapján elõterjesztett adattovábbítási kérelem (a hatósági bizonyítvány külföldön történõ felhasználása) esetén ennek megjelölését, f) ha a kérelmezõ soron kívüli eljárás lefolytatását kéri, a kérelmezõ errõl szóló nyilatkozatát, g) ha a kérelmezõ az adattovábbítási eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjról szóló számla kiállítását nem saját maga számára kéri, a számlán feltüntetendõ személy nevét vagy megnevezését, valamint címét, h) ha a kérelmezõ az adattovábbítási kérelmet adattovábbítási kérõlapon nyújtja be, a kérelmezõ saját kezû aláírását. (2) A Bnytv. 72. § (3) bekezdése alapján elõterjesztett adattovábbítási kérelem az (1) bekezdés a), b), d), e), f), g) és h) pontjában meghatározottakon kívül tartalmazza: a) azon – a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt – adatok megjelölését, amelyre vonatkozó tény igazolását a kérelmezõ kéri, b) azon törvényi rendelkezések megjelölését, amelyek alapján az adattovábbítás címzettje a hatósági bizonyítványban igazolt adatok kezelésére jogosult. (3) Az adattovábbítási kérelem tartalmazhatja a kérelmezõnek a Bnytv. 71. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatát is. (4) Az adattovábbítási kérelemhez – adattovábbítási kérõlapon történõ benyújtás esetén – csatolni kell az adattovábbítási eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díj megfizetését igazoló postai készpénz-átutalási megbízás feladóvevényét. (5) Ha a kérelmezõ az adattovábbítási kérelmét az ügyfélkapuján keresztül elektronikus ûrlapon nyújtja be, az adattovábbítási eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díj megfizetésekor a banki átutalás közlemény rovatában fel kell tüntetni a #3109 technikai számot, valamint az adattovábbítási kérelemnek a központi elektronikus szolgáltató rendszerbe megküldését követõen kapott visszaigazoláson szereplõ érkeztetõ számot.

7. § (1) Az adattovábbítási kérõlap postai értékcikként a postahivataloknál szerezhetõ be és – hibás kitöltése esetén – a postai elõírásoknak megfelelõen cserélhetõ ki. (2) Az adattovábbítási kérelem ügyfélkapun keresztül történõ benyújtásához szükséges elektronikus ûrlapot a Központi Hivatal a honlapján és a kormányzati portálon közzéteszi.

17702

MAGYAR KÖZLÖNY 8. §

(1) Ha az adattovábbítási kérelemnek a Központi Hivatal helyt ad, a kérelemnek megfelelõ hatósági bizonyítványt – az adattovábbítási kérelem beérkezésétõl számított öt munkanapon belül – továbbítja az adattovábbítás címzettjének vagy a hatósági bizonyítvány külföldön történõ felhasználása esetén a kérelmezõnek, egyidejûleg adatvédelmi záradékban hívja fel figyelmét az adatok jogszerû felhasználására. (2) Ha az adattovábbítási kérelmet a Központi Hivatal – a kérelem szerint – soron kívül teljesíti, a kérelemnek megfelelõ hatósági bizonyítványt – a soron kívüli adattovábbítási kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül – továbbítja az adattovábbítás címzettjének vagy – a hatósági bizonyítvány külföldön történõ felhasználása esetén – a kérelmezõ azt három munkanapon belül személyesen vagy meghatalmazottja útján átveheti a Központi Hivatalban. (3) A hatósági bizonyítvány a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározottakon túl tartalmazza: a) a kérelmezõnek a Bnytv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott adatait, b) a Bnytv. 72. § (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott vagy a kérelmezõ által megjelölt – a bûnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adaton alapuló – azon tény igazolását, amely igazolására a kérelem irányult, c) a hatósági bizonyítvány érvényességének idejét, d) a Bnytv. 71. § (1) bekezdés b) pontja alapján elõterjesztett adattovábbítási kérelemre kiállított hatósági bizonyítvány esetén „a hatósági bizonyítvány kizárólag külföldön történõ felhasználás céljára szolgál” közlést. (4) A hatósági bizonyítványt a) postai úton, ajánlott küldeményként vagy b) a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül elektronikus úton kell kézbesíteni. (5) A (4) bekezdésben foglalt módon kell kézbesíteni a kérelmezõ részére a Bnytv. 73. § (4) bekezdésében meghatározott, az adattovábbítási eljárást megszüntetõ végzést is.

A hatósági erkölcsi bizonyítvány

2009/83. szám

a) a kérelmezõnek a Bnytv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott adatait, b) ha a kérelmezõ a hatósági erkölcsi bizonyítvány kézbesítését nem lakcímére kéri, a postai kézbesítéshez szükséges címet, c) a kérelmezõ nyilatkozatát arról, hogy mely, a Bnytv. 72. § (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott tény igazolását kéri, d) ha a kérelmezõ soron kívüli eljárás lefolytatását kéri, a kérelmezõ errõl szóló nyilatkozatát, e) ha a kérelmezõ a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem teljesítésére irányuló eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjról szóló számla kiállítását nem saját maga számára kéri, a számlán feltüntetendõ személy nevét vagy megnevezését, valamint címét, f) erkölcsi bizonyítvány iránti kérõlapon történõ benyújtás esetén a kérelmezõ saját kezû aláírását. (2) Az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelemhez – erkölcsi bizonyítvány iránti kérõlapon történõ benyújtás esetén – csatolni kell az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelem teljesítésére irányuló eljárásért (a továbbiakban: erkölcsi bizonyítvány iránti eljárás) fizetendõ igazgatási szolgáltatási díj megfizetését igazoló postai készpénz-átutalási megbízás feladóvevényét. (3) Ha a kérelmezõ az erkölcsi bizonyítvány kérelmét az ügyfélkapuján keresztül elektronikus ûrlapon nyújtja be, az erkölcsi bizonyítvány iránti eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díj megfizetésekor a banki átutalás közlemény rovatában fel kell tüntetni a #3108 technikai számot, valamint az adattovábbítási kérelemnek a központi elektronikus szolgáltató rendszerbe megküldését követõen kapott visszaigazoláson szereplõ érkeztetõ számot.

10. § (1) Az erkölcsi bizonyítvány iránti kérõlap postai értékcikként a postahivataloknál szerezhetõ be, az erkölcsi bizonyítvány iránti kérõlap – hibás kitöltése esetén – a postai elõírásoknak megfelelõen cserélhetõ ki. (2) Az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelem ügyfélkapun keresztül történõ benyújtásához szükséges elektronikus ûrlapot a Központi Hivatal a honlapján és a kormányzati portálon közzéteszi.

9. § 11. § (1) A Bnytv. 74. § (1) bekezdésében meghatározott hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti, az igazolás alanya által erkölcsi bizonyítvány iránti kérõlapon vagy elektronikus ûrlapon elõterjesztett kérelem (a továbbiakban együtt: erkölcsi bizonyítvány iránti kérelem) tartalmazza:

(1) Ha az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelemnek a Központi Hivatal helyt ad, a kérelemnek megfelelõ hatósági erkölcsi bizonyítványt – az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelem beérkezésétõl számított öt munkanapon belül – megküldi a kérelmezõnek, egyidejûleg adatvédelmi

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

záradékban hívja fel figyelmét az adatok jogszerû felhasználására. (2) Ha az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelmet a Központi Hivatal – a kérelem szerint – soron kívül teljesíti, az erkölcsi bizonyítványt a kérelmezõ három munkanapon belül személyesen vagy meghatalmazottja útján átveheti a Központi Hivatalban. (3) A hatósági erkölcsi bizonyítvány a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározottakon túl tartalmazza: a) a kérelmezõnek a Bnytv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott adatait; b) a Bnytv. 72. § (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott azon tény igazolását, amely igazolására a kérelem irányult; valamint c) a hatósági erkölcsi bizonyítvány érvényességének idejét. (4) A hatósági erkölcsi bizonyítványt postai úton, ajánlott küldeményként – a kérelemben foglaltaknak megfelelõen – a kérelmezõ részére a kérelemben megjelölt címre kell kézbesíteni.

12. § Ez a rendelet 2009. június 30-án lép hatályba.

13. § Ha a Bnytv. 68. § (1) bekezdésében meghatározott jogosult szerv az e rendelet hatálybalépését megelõzõen hozzáférésre felhatalmazást adott, a felhatalmazott személy a Központi Hivatal által képzett egyedi azonosítóját 2009. szeptember 30-ig használhatja fel azzal, hogy a felhatalmazással csak a Bnytv. 68. § (1) bekezdésében meghatározott közvetlen hozzáférés teljesíthetõ. Az egyedi azonosító megújítását a Központi Hivatal részére benyújtott egyedi azonosító iránti kérelemben 2009. szeptember 15-ig kell igényelni.

17703

Az igazságügyi és rendészeti miniszter 23/2009. (VI. 19.) IRM rendelete a bûnügyi nyilvántartásokból a kérelmezõ saját adatairól történõ adattovábbítási eljárásért és a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelem teljesítésére irányuló eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjról A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény 96. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés q) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a pénzügyminiszter feladat- és hatáskörérõl szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § b) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következõket rendelem:

1. § (1) A bûnügyi nyilvántartási rendszerrõl, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bûnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 71. § (1) bekezdésében meghatározott adattovábbítási eljárás (a továbbiakban: adattovábbítási eljárás) díja – az elsõfokú eljárásban – 2200 forint. (2) A Bnytv. 74. § (1) bekezdésében meghatározott, a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadására irányuló eljárás díja – az elsõfokú eljárásban – 2200 forint. (3) Soron kívüli eljárás kérelmezése esetén az (1) és (2) bekezdésben meghatározott eljárások díja 4400 forint.

14. §

2. §

(1) Hatályát veszti a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 6/2000. (II. 11.) BM rendelet. Ez a rendelkezés az e rendelet hatálybalépését követõ napon hatályát veszti.

Az 1. §-ban meghatározott eljárásokban az elsõfokú határozat elleni fellebbezés díja 2200 forint.

(2) 2009. október 1-jén hatályát veszti a 13. §. Ez a rendelkezés 2009. október 2-án hatályát veszti. Dr. Draskovics Tibor s. k., igazságügyi és rendészeti miniszter

3. § (1) Az 1. § szerinti díjat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala elnevezésû, 10023002-01451935-00000000 számú számlára kell megfizetni.

17704

MAGYAR KÖZLÖNY

(2) A 2. § szerinti díjat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elnevezésû, 10032000-01483305-00000000 számú számlára kell megfizetni.

4. § (1) A díjfizetési kötelezettséget az eljárás megindításával egyidejûleg banki átutalással vagy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által kibocsátott, a postahivataloknál postai értékcikként beszerezhetõ postai készpénz-átutalási megbízással kell teljesíteni. (2) Ha a kérelmezõ az adattovábbítási eljárás iránti kérelmét vagy a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadására irányuló kérelmét ügyfélkapun keresztül elektronikus ûrlapon nyújtja be, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésekor a banki átutalás közlemény rovatában fel kell tüntetni a) az adattovábbítási eljárás iránti kérelem esetén a #3109 technikai számot, valamint az adattovábbítási kérelemnek a központi elektronikus szolgáltató rendszerbe megküldését követõen kapott visszaigazoláson szereplõ érkeztetõ számot, b) a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadására irányuló kérelem esetén a #3108 technikai számot, valamint a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadására irányuló kérelemnek a központi elektronikus szolgáltató rendszerbe megküldését követõen kapott visszaigazoláson szereplõ érkeztetõ számot.

2009/83. szám

f) a díjfizetés törlésére és visszatérítésére az Itv. 79. § (1)–(2) bekezdését és az Itv. 80. § (1) bekezdés f)–g) pontját kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy illeték helyett díjat, állami adóhatóság helyett eljáró hatóságot, lelet helyett jegyzõkönyvet kell érteni.

7. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2009. június 30-án lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépést követõen benyújtott kérelemre induló eljárásokban kell alkalmazni. (2) A (4) bekezdés 2009. szeptember 15-én lép hatályba. (3) Az (1) bekezdésben a ,,– a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel –” szövegrész, a (2) és a (4) bekezdés 2009. szeptember 16-án hatályát veszti. Ez a bekezdés 2009. szeptember 30-án hatályát veszti. (4) Az 1. § (1) és (2) bekezdésében a ,,2200 forint” szövegrész helyébe a ,,3100 forint” szöveg lép.

Dr. Draskovics Tibor s. k., igazságügyi és rendészeti miniszter

5. § (1) Az elsõ fokú eljárásért fizetendõ díj a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, a fellebbezési eljárásért fizetendõ díj az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium mûködési bevétele. (2) A díjak nyilvántartására és elszámolására az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. § Az 1. §-ban meghatározott eljárásokban a) a díjfizetési kötelezettség keletkezésére az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3. § (4) bekezdését, b) a díjfizetés tárgyára az Itv. 28. § (2)–(3) bekezdését, c) a díjfizetésre kötelezettek körének megállapítására az Itv. 31. § (1) bekezdés elsõ mondatát és az Itv. 31. § (6)–(7) bekezdését, d) a jogorvoslati eljárás díjának visszatérítésére az Itv. 32. §-át, e) a díjfizetés módjára az Itv. 73/A. §-át,

A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter 25/2009. (VI. 19.) KHEM rendelete az állami tulajdonba tartozó országos közlekedési hálózattal, valamint az országos közlekedési hálózat fejlesztésével összefüggõ egyes feladatok ellátásáról, továbbá a közlekedési hálózat finanszírozási célokat szolgáló egyes fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának szabályairól szóló 8/2008. (III. 18.) GKM rendelet módosításáról Az állami tulajdonba tartozó országos közlekedési hálózattal, valamint az országos közlekedési hálózat fejlesztésével összefüggõ egyes feladatok ellátásáról szóló rendelkezések tekintetében a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 48. § (3) bekezdés b) pont 4. alpontjában kapott felhatalmazás alapján, a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 133/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, to-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

vábbá a közlekedésihálózat-finanszírozási célokat szolgáló egyes fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának szabályai tekintetében az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 124. § (9) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § 2. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a pénzügyminiszter feladat- és hatáskörérõl szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el:

17705

VI. Az Alkotmánybíróság határozatai és végzései Az Alkotmánybíróság 67/2009. (VI. 19.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

1. § Az állami tulajdonba tartozó országos közlekedési hálózattal, valamint az országos közlekedési hálózat fejlesztésével összefüggõ egyes feladatok ellátásáról, továbbá a közlekedési hálózat finanszírozási célokat szolgáló egyes fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának szabályairól szóló 8/2008. (III. 18.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 11. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A használati díj és pótdíj beszedésére külön jogszabályban kijelölt gazdálkodó szervezet a használati díjból és pótdíjból származó tényleges bevételeket a tárgyhónap utolsó napját követõ 5. napon a KKK mint az Útpénztár kezelõje, mûködtetõje 10032000-01465488-00000000 számú elõirányzat-felhasználási keretszámlája javára köteles befizetni. A KKK az így befolyt összeget haladéktalanul megfizeti a 7. § (1) bekezdésében megjelölt számla javára.”

2. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba, és 2009. június 30-án hatályát veszti. (2) Az R. 11. § (1) bekezdésében a ,,kijelölt bizományossal” szövegrész helyébe a ,,külön jogszabályban kijelölt gazdálkodó szervezettel” szöveg, 11. § (3) bekezdésében a ,,bizományost” szövegrész helyébe a ,,használati díj és pótdíj beszedésére külön jogszabályban kijelölt gazdálkodó szervezetet” szöveg, a ,,bizományos” szövegrész helyébe a ,,használati díj és pótdíj beszedésére külön jogszabályban kijelölt gazdálkodó szervezet” szöveg lép. (3) Az e rendelet hatálybalépését megelõzõen a használati díj és pótdíj beszedésére külön jogszabályban kijelölt gazdálkodó szervezetnek a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ mint az Útpénztár kezelõje, mûködtetõje részére megtörtént befizetéseire az R. e rendelettel megállapított rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

Hónig Péter s. k., közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok, valamint folyamatban lévõ ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 193/P. § (1) bekezdése „86/A. §–96. §-ai” szövegrészébõl a 90. §-ra vonatkozó rendelkezés alkotmányellenes, ezért azt a jelen határozat közzététele napjával megsemmisíti. A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 193/P. § (1) bekezdése a következõ szöveggel marad hatályban: „193/P. § (1) Kölcsönzés esetén e törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 76. §-ának (5)–(8) bekezdése, 76/B. §-a, 79. §-ának (5) bekezdése, 86/A–89. §-ai, 91–96. §-ai, 97. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a, 106. §-a, 115–116. §-ai, 134. §-ának (1)–(2) és (5)–(6) bekezdése, 150. §-ának (1) bekezdése, 155. §-a (1) bekezdésének második mondata, a 167. §-ának (2)–(3) bekezdései, 170–170/D. §-a, a Harmadik részének X. fejezete, a 202. §-ának c)–d) pontja nem alkalmazhatók.” Az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés a Pécsi Munkaügyi Bíróság elõtt 6. M 1856/2004. szám alatt folyamatban lévõ perben nem alkalmazható. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 193/N. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenes, ezért azt 2009. október 31. napjával megsemmisíti. A megsemmisítés következtében a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 193/N. § (1) bekezdése a következõ szöveggel marad hatályban: „Kölcsönzés keretében történõ foglalkoztatás idõtartama alatt a szabadságot – eltérõ megállapodás hiányában – a kölcsönvevõ, egyébként a kölcsönbeadó adja ki. Az idõpontot a kölcsönvevõ csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel

17706

MAGYAR KÖZLÖNY

összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.” 3. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény Munkaerõ-kölcsönzés címû XI. fejezete, valamint a 193/E. §–193/H. §-ai, 193/J. § (4) és (6) bekezdése, 193/K. § (3) bekezdése és 193/M. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. Az Alkotmánybíróságon több indítványozó kezdeményezte a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaerõ-kölcsönzésre vonatkozó rendelkezései alkotmányossági felülvizsgálatát. Egy indítványozó szakszervezeti szövetség az Mt.-nek a ,,Munkaerõ-kölcsönzés” címet viselõ XI. fejezete és az abban foglalt egyes, tételesen is megjelölt rendelkezései [193/E. §–193/H. §, 193/J. § (4) és (6) bekezdés, 193/P. § (1) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés, 193/M. § (2) bekezdés, 193/N. § (1) bekezdés] alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Elõzetesen utalt arra, hogy a kifogásolt jogintézményt bevezetõ, a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggõ törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2001. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) javaslatának indokolása tévesen hivatkozik – a támadott szabályozás megalkotásának szükségességét alátámasztandó – a 96/71/EK és a 91/383/EGK irányelvekre; felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy az Mt. XI. fejezete „szinte az összes témában a többi munkavállalóhoz képest a munkavállaló számára hátrányosabban rendelkezik”. Az Mt. 193/E. §–193/H. §-ait az indítványozó „a munkabérre vonatkozó normatartalom hiánya miatt” az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe és a 70/B. § (2)–(3) bekezdésébe ütközõnek tartja, mert a törvény a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti munkaszerzõdésben csupán a munkavállaló személyi alapbérének meghatározását írja elõ, s nem rögzíti, hogy a munkavállaló bére a kölcsönvevõnél „hogyan alakul”, illetve hogy „hol és hogyan kell szabályozni a kölcsönvevõnél végzett munkáért a kölcsönvevõ fizetési kötelezettségét”, továbbá mert nem érthetõ, hogy az Mt. 193. § (3) bekezdés c) pontja alapján milyen bérelemekrõl kell tájékoztatást adni a munkáltatónak. Sérelmezi, hogy a kölcsönvevõ által a kölcsönadónak fizetett összeg feltételeire és nagyságára

2009/83. szám

a feleknek nem kell megállapodást kötniük, s hogy ennek nincs kihatása a kölcsönadó által a munkavállalónak fizetett bérre, erre vonatkozóan a munkáltatói oldalon álló feleknek még közlési kötelezettségük sincs, ezért sérül az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése és kétségessé válik az Mt. 160. §-ában elõírt, a munkabérrõl részletes írásbeli elszámolás adására vonatkozó kötelezettség érvényesülése. Az indítványozó szerint kétséges az Mt.-nek a munka díjazására vonatkozó VII. fejezetében foglalt rendelkezések érvényesülése is, mert az Mt. 193/E. § (3) bekezdése a munkabérre vonatkozóan nem írja elõ a kölcsönvevõnél irányadó rendelkezések alkalmazását, és nem tudható az sem, hogy a kölcsönvevõnél hatályos kollektív szerzõdés és egyéb bérszabályzatok érvényesek-e a kölcsönbe adott munkavállalókra. Az indítványozó az Mt. 193/J. § (4) bekezdését az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközõnek véli, mert az általánostól (Mt. 92. §) eltérõ rövidebb felmondási idõ elõírására, ezzel a jogviszony megszüntetése tekintetében a munkáltató számára is elõnyösebb feltétel biztosítására a kölcsönzéses foglalkoztatás ideiglenes jellege nem adhat alapot. Az indítványozó szerint az Mt. 193/J. § (6) bekezdése, amely lehetõséget ad arra, hogy a felek írásbeli megállapodásban eltérjenek attól a szabálytól, amely a felmondási idõ alatt kötelezõvé teszi a munkavállaló munkavégzési kötelezettség alóli mentesítését, sérti az Mt. 93. § (1) bekezdésében foglalt „általános jogelvet”, ilyen jogról az Mt. 8. § (2) bekezdése szerint lemondani sem lehet, kényszerhelyzetbe hozza a munkavállalót, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközõ megkülönböztetést valósít meg, mert módot ad a felmentési idõ megrövidítésére. Az Mt. 193/P. § (1) bekezdését az indítványozó abban a részében tekinti az Alkotmány 66. § (1) bekezdésével és a 70A. § (1) bekezdésével ellentétesnek, amelyben kizárja az Mt. 90. §-ban foglalt felmondási tilalmak és korlátozások alkalmazását a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra: az „antiszociális” szabály bevezetését a törvényhozó nem indokolta, a szabályozással érintett körnek az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében írt egyenjogúságra vonatkozó joga is sérül. A 193/K. § (3) bekezdése az Mt. – nem létezõ, az indítványozó által feltehetõen elírás folytán megjelölt – 70. § (1) bekezdése által tiltott diszkriminációt valósít meg a ,,többi munkavállalóval szemben”, mert az Mt. 96. §-ában foglaltaktól eltérõen, kevésbé szigorú kritériumok alapján okot ad a munkavállaló munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetésére. Az Mt. 193/M. § (2) bekezdése szintén a diszkrimináció tilalmába ütközik, mert nincs törvényes indok arra, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) bekezdésétõl eltérõ, kisebb mértékû átlagkereset fizetésére lehessen kötelezni a kölcsönadót. Az Mt. 193/N. § (1) bekezdése alkotmányellenességét az indítványozó az Mt. – szintén elírás eredményeként megjelölt, nem létezõ – 70. § (1) bekezdésével és az Alkotmány

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

70/B. § (4) bekezdésével való ellentét kapcsán állítja: a szabadság kiadása idõpontjának munkavállalóval való elõzetes közlését e szabály három napra rövidíti, amely megfosztja a munkavállalókat attól a lehetõségtõl, hogy a szabadságot a családon belül megfelelõ elõrelátással tervezhessék. Az indítványozó az Mt. XI. fejezete valamennyi rendelkezése megsemmisítésére irányuló kérelmét az Alkotmány 70/A. (3) bekezdése és 70/B. § (1)–(3) bekezdése sérelme kapcsán a következõ indokokra alapítja. A munkavállaló a kölcsönvevõvel nem kerül „semmilyen jogviszonyba”, így ha a kölcsönbeadó nem tesz eleget bérfizetési kötelezettségének, a jogszabály még az egyetemlegesség szintjén sem biztosít jogot arra, hogy igényét a kölcsönvevõvel szemben érvényesítse, ahol a munkát teljesítette, s ahol annak eredménye jelentkezett; a támadott szabályok visszaélésszerû alkalmazása, a kölcsönbeadó és kölcsönvevõ összejátszása eredményeként a munkavállalók bérigényüket nem tudják érvényesíteni. Ezt a problémát a munkaerõ-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítõi tevékenység nyilvántartásba vételérõl és folytatásának feltételeirõl szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 6. § (2) bekezdése sem oldotta meg, a kölcsönzési tevékenység folytatásához szükséges, vagyoni biztosítékként letétbe helyezendõ pénzösszeg ugyanis annak alacsony mértéke miatt alkalmatlan a kívánt cél elérésére. Az indítványozó jogszabály-szerkesztési és a normatartalom értelmezhetõsége szempontjából kifogásolja az R. 6. § (2) bekezdését is, e szabály alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt azonban nem terjesztett elõ, érvelésével a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak munkabérigénye érvényesíthetõségének nehézségeit kívánta alátámasztani. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése sérelmét az indítványozó az Mt. tételesen megjelölt rendelkezései megsemmisítésére irányuló kérelmében foglaltakkal azonos indokok alapján állította. Az Alkotmánybírósághoz fordult a Pécsi Munkaügyi Bíróság bírája is, aki – az elõtte 6. M 1856/2004. szám alatt folyamatban lévõ, munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránti per felfüggesztésével egyidejûleg – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján kezdeményezte az Mt. 193/P. § (1) bekezdésébe foglalt azon rendelkezés megsemmisítését, amely szerint a munkaerõ-kölcsönzés keretében történõ foglalkoztatás esetén az Mt. 90. § (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók. Az Alkotmánybíróság a kezdeményezést úgy értelmezte, hogy az magában foglalja a támadott szabálynak az adott perben való alkalmazási tilalma kimondását is. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a – veszélyeztetett terhességére tekintettel – 2004. szeptember 1-tõl táppénzes állományban lévõ felperes munkaerõ-kölcsönzés céljából létesített határozatlan idejû munkaviszonyát a munkáltató 2004. november 17-én kelt rendes fel-

17707

mondásával megszüntette. A munkáltató a felmondást arra alapította, hogy a kölcsönvevõ értesítése szerint a felperes huzamosabb ideje táppénzen tartózkodik, ezáltal a termelés munkáját hátráltatja, munkaköri feladatait nem tudja ellátni, s hivatkozott arra is, hogy az Mt. 193/P. §-a értelmében kölcsönzött munkaerõre nem vonatkozik az Mt. 90. §-ban meghatározott felmondási tilalom. Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, mert a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak hátrányos megkülönböztetésben részesülnek azokkal szemben, akik nem ezen atipikus jogviszonyban állnak határozatlan idejû alkalmazásban. Az indítványozó – bemutatva az Mt. 90. §-ának alkalmazási körét – utal arra, hogy a felmondási védelem idõszakaként meghatározott életkörülmények, események az Alkotmány egyéb rendelkezései által is védett életviszonyok. Így az Mt. 90. § (1) bekezdés a)–d) és e) pontjához „kapcsolódóan az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése rögzíti a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot, a 70/E. § (1) bekezdése a szociális biztonsághoz való jogot. Az Mt. 90. § (1) bekezdése b), d) és f) pontja vonatkozásában az Alkotmány 66. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani, a (3) bekezdés pedig, hogy a munka végzése során a nõk védelmét külön szabályok is biztosítják. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges.” A fentiek alapján az indítványozó – a diszkrimináció tilalma mellett – az általa idézett alkotmányi rendelkezésekkel is ellentétesnek tartja a támadott rendelkezést. Kifejti továbbá, hogy az Mt. 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a munkáltató szabad felmondási jogát korlátozó törvényi rendelkezések körébe tartoznak, amely törvényi megszorítások mindig kivételesnek tekintendõk a szabad felmondás jogának generális alapelvéhez képest, ezen alapelvvel szemben azonban a munkavállalók alkotmányos jogait védõ rendelkezések indokoltak. A munkaerõ-kölcsönzés – törvényi indokolásban kiemelt – sajátosságainak figyelembevételével sem tartja indokoltnak a munkáltató felmondási lehetõségének korlátját jelentõ rendelkezés mellõzését, az érintett munkavállalói kör tekintetében az eltérésnek nincs kellõ súlyú alkotmányos indoka. A megkülönböztetés nem objektív és ésszerû indokokon alapszik, az elérni kívánt cél (a fokozott rugalmasság) és az alkalmazott eszköz (a felmondási védelem mellõzése) „nem állnak egymással ésszerû arányban”, s nem alapozzák meg az eltérõ bánásmódot az atipikus jogviszonyra vonatkozó sajátosságok sem. Így „nem lehet indokolt, hogy – a bíróság elõtt folyó jelen peres eljárás felperesi pozíciójában álló – terhes munkavállaló az Alkotmány 66. § (2) és (3) bekezdéseiben, 67. § (1) bekez-

17708

MAGYAR KÖZLÖNY

désében és a 70/D. § (1) bekezdésében biztosított jogai amiatt szenvedjenek csorbát, mert munkaerõ-kölcsönzés keretében és nem klasszikus munkaviszony keretén belül alkalmazzák”. A felmentési védelemnek a munkaerõ-kölcsönzés keretében alkalmazottakra való fenntartása indokolt, a nagyobb munkabiztonság jogpolitikai követelményei ez esetben is fenn kell, hogy álljanak. Megemlíti továbbá, hogy – bár indítványozói jogosultsággal e körben nem rendelkezik – a támadott szabályt több nemzetközi szerzõdéssel is ellentétesnek véli (így a 2004. évi CX. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája által elfogadott, a magán-munkaközvetítõ ügynökségekrõl szóló 181. számú Egyezmény 11. Cikkébe, valamint a 2004. évi CXI. törvény által kihirdetett, az anyaság védelmérõl szóló 183. számú Egyezmény 8. cikkének rendelkezéseibe is). Egy további indítványozó utólagos normakontrollra irányuló indítványában az Alkotmány 66. § (2) bekezdése sérelmére hivatkozva kezdeményezte az Mt. 193/P. § (1) bekezdése azon rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, amely – az Mt. 86/A. §–96. §-ai alkalmazásának a munkaerõ-kölcsönzésre való kizárásával – az Mt. 90. § (1) bekezdés e) pontjában írt felmondási tilalmakat nem engedi érvényesülni a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással való megszüntetése esetén. Indítványában vázolta saját esetét, miszerint munkáltatója elõbb „átjelentette” egy munkaerõ-kölcsönzõ céghez, majd onnan visszakölcsönözte, ezt követõen pedig, amikor is a GYES igénylése mellett kívánt volna munkába állni, nem „vették vissza”, továbbá arra hivatkozott, hogy a GYES-en lévõ személyek védelmére vonatkozó szabálynak érvényesülnie kellene a kölcsönzés keretében foglalkoztatottakra is. 2. Az Alkotmánybíróság az indítványokat azok részbeni tartalmi azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján – egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. 3. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a törvényhozó az utólagos normakontrollra irányuló indítványokkal érintett egyes rendelkezéseket az indítványok benyújtását követõen több ízben, legutóbb a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLIV. törvényben (a továbbiakban: Mtm1.), majd az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2007. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Mtm2.) módosította. Mivel a módosítások az indítványokban felvetett problémákat – a jelen határozat indokolása III.2.2. pontjában bemutatottak szerint – csak kis

2009/83. szám

részben érintették, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a jelenleg hatályos rendelkezésekre nézve folytatta le. 4. Az Alkotmánybíróság eljárása során – álláspontja kifejtése végett – beszerezte a szociális és munkaügyi miniszter, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét. II. Az indítványok elbírálása során figyelembe vett jogszabályok: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nõk egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. (2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. (3) A munka végzése során a nõk és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.” „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlõ bérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minõségének. (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.” „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez.” „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

2. Az Mt. indítványokkal érintett rendelkezései: A munkaerõ-kölcsönzés „193/B. § (1) A kölcsönbeadóval munkaerõ-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra e törvény szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A külön jogszabály szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel munkaerõ-kölcsönzés céljából munkaviszonyt létesíteni nem lehet. 193/C. § E törvény alkalmazásában a) munkaerõ-kölcsönzés: az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevõnek átengedi (a továbbiakban: kölcsönzés); b) kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevõnek átengedi és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevõvel megosztva gyakorolja (a továbbiakban: kölcsönbeadó); c) kölcsönvevõ: az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja. 193/D. § (1) Kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyû, a tagok korlátolt felelõsségével mûködõ gazdasági társaság, közhasznú társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet lehet, amelyik megfelel az e törvényben, illetve az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette. (2) Tilos munkavállaló kölcsönzése: a) jogszabály által meghatározott tilalomba ütközõ munkavégzésre, b) a kölcsönvevõ olyan munkahelyén, illetve telephelyén történõ munkavégzésre, ahol sztrájk van, a sztrájkot megelõzõ egyeztetés kezdeményezésétõl a sztrájk befejezéséig, illetve c) ha a kölcsönvevõnél a munkavállaló munkaviszonya – a munkáltató mûködésével összefüggõ okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidõ alatt azonnali hatályú megszüntetésével – legfeljebb hat hónapja szûnt meg. (3) A kölcsönbeadó, a kölcsönvevõ és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttmûködni. (4) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ között létrejött megállapodásban nem lehet korlátozni, illetve kizárni azokat a jogokat, amelyek a munkavállalót e törvény, illetõleg más jogszabály alapján megilletik. (5) A kölcsönvevõ a munkavállalót más munkáltatónál történõ munkavégzésre nem kötelezheti. (6) Az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseitõl érvényesen eltérni nem lehet.

17709

193/E. § (1) Semmis a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás, amely a) a munkaviszony megszûnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevõvel való jogviszony létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elõ; b) alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást (közvetítési díjat) kell fizetni, ha a kölcsönvevõvel kíván jogviszonyt létesíteni. (2) A kölcsönzés során a munkáltatót megilletõ jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ – megállapodásuk szerint – megosztva gyakorolja. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot a munkavállaló a kölcsönbeadóval közli. (3) A munkavállalóra a kölcsönvevõnél irányadó munkarendre, munkaidõre, pihenõidõre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (4) Ha a munkaviszony nem kölcsönzés céljából jött létre, a munkaszerzõdés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztassa. 193/F. § (1) A kölcsönbeadó munkabér-fizetési kötelezettségét nem érinti, ha a kölcsönvevõ a kölcsönbeadónak járó díjat esedékességekor nem fizette meg. (2) A kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggõ valamennyi, a munkáltatót terhelõ bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése. Ettõl eltérõen a kölcsönvevõt terhelik a 193/G. § (1) bekezdése alapján létrejött megállapodásban foglalt, a kölcsönvevõ által a munkavállaló részére nyújtott juttatásokkal összefüggõ, a munkáltatót terhelõ ilyen kötelezettségek. (3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseitõl érvényesen eltérni nem lehet. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ közötti jogviszony 193/G. § (1) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ közötti megállapodást írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább: a) a munkaerõ-kölcsönzés idõtartamát, b) a munkavégzés helyét, c) az elvégzendõ munka jellegét, d) természetbeni munkabér, illetve juttatás esetén – ha ezeket a kölcsönvevõ biztosítja – ezek ellentételezését. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ megállapodhatnak arról, hogy a természetbeni munkabért, illetve a 165–165/A. §-ban szabályozott szociális juttatásokat (a továbbiakban: közvetlenül adott szociális juttatás) a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevõtõl kapja meg. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott megállapodásban foglaltakon túl a kölcsönvevõ írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót: a) az irányadó munkarendrõl, b) a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezésérõl [193/E. § (2) bekezdés],

17710

MAGYAR KÖZLÖNY

c) a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejérõl, d) az elvégzendõ munkára vonatkozó alkalmazási feltételekrõl, továbbá e) minden olyan körülményrõl, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges. (3) Eltérõ megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a kölcsönvevõ kérése esetén köteles legkésõbb a munkavállaló munkába állásáig a) az adózás rendjérõl szóló törvény szerint a munkáltató és a kifizetõ által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetérõl szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentése másolatát, valamint b) a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát a kölcsönvevõ részére átadni. (4) A kölcsönvevõ – eltérõ megállapodás hiányában – köteles legkésõbb a tárgyhónapot követõ hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek legkésõbb a munkabér 155. § (3) bekezdése alapján meghatározott idõpontig történõ kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony a hónap közben szûnik meg, a kölcsönvevõ az utolsó munkában töltött napot követõ három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez, valamint a 193/F. § (2) bekezdésében szereplõ kötelezettsége teljesítéséhez szükséges adatokat a kölcsönbeadónak átadni. Ezen adatok körébe tartoznak a 193/H. § (9)–(10) bekezdésének alkalmazása esetén a kölcsönzött munkavállalóval a 142/A. § (2) bekezdése alapján egyenlõ értékû munkát végzõ munkavállalót megilletõ, a 142/A. § (3) bekezdése szerinti egyes juttatások is. (5) A munkavégzés idõtartama alatt a kölcsönvevõ minõsül munkáltatónak a) a munkavállaló munkavédelmére, b) a nõk, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására, c) az egyenlõ bánásmód követelményére, d) a munkavégzésre, e) a munkakör átadás-átvételére, f) a munkaidõre és pihenõidõre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása, g) az (1) bekezdésben szereplõ megállapodás megkötése esetén a természetbeni munkabér, valamint a közvetlenül adott szociális juttatás biztosítása tekintetében. (6) A 193/H. § (9)–(10) bekezdésébe foglalt rendelkezés alkalmazása érdekében a kölcsönbeadó – a kölcsönzött munkavállaló elõzetes hozzájárulásával – köteles a kölcsönvevõt tájékoztatni különösen a munkavállaló szakképzettségérõl és szakmai tapasztalatairól. (7) Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ között létrejött megállapodás, ha a felek a 106. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással.

2009/83. szám

(8) Ha a kölcsönvevõnél történõ munkavégzés tényleges megkezdéséig a) a kölcsönbeadó nem felel meg az e törvényben, illetve az egyéb jogszabályokban foglalt feltételeknek, vagy b) a kölcsönbeadó nem köt a 193/H. § (1) bekezdés szerinti munkaszerzõdést, a munkaviszony a kölcsönvevõ és a munkavállaló között jön létre a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával, a 193/G. § (1) bekezdés a) pontja alapján meghatározott idõtartamra. (9) A (8) bekezdés a) pontja szerint létrejött munkaviszony esetén a munkaszerzõdés tartalmának megállapításakor a) munkavégzési helynek az (1) bekezdés b) pontja szerinti helyet, b) munkakörnek és személyi alapbérnek a kölcsönzött munkavállalónak a 193/H. § (1) bekezdés b)–c) pontja alapján meghatározott munkakörét és személyi alapbérét kell tekinteni. (10) A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérõen, a (8) bekezdés b) pontja alapján létrejött munkaviszony esetén a) a kölcsönzött munkavállaló munkakörét az (1) bekezdés c) pontja alapján az elvégzendõ munka jellegének, b) személyi alapbérét – a 142/A. § megfelelõ alkalmazásával – a kölcsönzött munkavállalót foglalkoztató szervezeti egységnél azonos munkakört betöltõ munkavállalók személyi alapbére mértékének, azonos munkakört betöltõ munkavállaló hiányában a kölcsönvevõ tevékenysége szerinti ágazatban, a kölcsönzött munkavállaló által betöltött munkakörben szokásosan érvényesülõ személyi alapbér alapulvételével kell meghatározni a munkaszerzõdésben. (11) A (8) bekezdés a)–b) pontjában foglaltak együttes fennállása esetén a munkaszerzõdés tartalmának megállapításakor a (9)–(10) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni. (12) A (9)–(10) bekezdés alkalmazásakor, ha a munkaviszony idõtartama a (8) bekezdés szerint nem határozható meg, a munkaviszonyt határozatlan idõtartamúnak kell tekinteni. (13) A (6)–(12) bekezdéstõl érvényesen eltérni nem lehet. A kölcsönbeadó és a munkavállaló között fennálló munkaviszony, a díjazás különös szabályai 193/H. § (1) A feleknek a munkaszerzõdésben meg kell állapodniuk a) abban, hogy a munkaszerzõdés vagy a távmunkát végzõ foglalkoztatására irányuló munkaszerzõdés kölcsönzés céljából jön létre, b) a munkavállaló személyi alapbérében, c) a munkavégzés jellegében vagy a munkakörben. (2) A munkaszerzõdésnek tartalmaznia kell a felek nevét, illetve megnevezését, a kölcsönbeadó nyilvántartásba vételi számát, valamint a munkavállaló és a kölcsönbeadó lényeges adatait is.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(3) A munkáltató – ha a munkaszerzõdés nem tartalmaz tájékoztatást – legkésõbb a munkaszerzõdés megkötésétõl számított két héten belül, ezen túlmenõen a c) pont szerint, a (9) vagy (10) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor, legkésõbb az e szabályok szerinti jogosultság megállapításának kezdetétõl számított két héten belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni a) a munkavégzés helyérõl, b) a kölcsönvevõnél irányadó munkarendrõl, c) a munkabér egyéb elemeirõl, ideértve a (9) vagy (10) bekezdés szerinti juttatások biztosításának feltételeit is, d) a bérfizetés napjáról, e) a munkába lépés napjáról, f) a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve g) a jogviszony megszüntetésének e fejezet által meghatározott szabályairól, h) a kölcsönbeadóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idõ megállapításának szabályairól, i) a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésének szabályairól, továbbá j) arról, hogy a kölcsönbeadó kollektív szerzõdés hatálya alá tartozik-e. (4) A (3) bekezdés c), d), f) és h) pontjában, valamint a 76/A. § (1) bekezdésének b)–c) pontjában elõírt tájékoztatás jogszabály, illetve a kölcsönbeadóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdés rendelkezésére történõ hivatkozással is megadható. (5) A kölcsönbeadó megnevezésének, lényeges adatainak, továbbá a (3) bekezdésben meghatározott feltételek változásáról a kölcsönbeadó legkésõbb a változás hatálybalépését követõ egy hónapon belül köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót. Ettõl eltérõen a munkaviszonyra vonatkozó szabály módosítása esetén a (4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (6) A (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségen túlmenõen, a kölcsönbeadó köteles – legkésõbb a munkavégzés tényleges megkezdése elõtt – írásban tájékoztatni a munkavállalót az alábbiakról: a) a kölcsönvevõ neve, székhelye, telephelye, cégjegyzék száma, vagy ha ez utóbbi adat helyett jogszabály más nyilvántartási formát ír elõ, ennek a száma; b) a kölcsönvevõnél mely szerv vagy személy gyakorolja a munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkört; c) a munkába járás, szállás és étkezés feltételei; d) a munkarendre, a munkaidõre és pihenõidõre vonatkozó szabályok; e) az elvégzendõ munkára vonatkozó alkalmazási feltételek. (7) Ha a kölcsönbeadó a munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló foglalkoztatását nem biztosítja folyamatosan – eltérõ megállapodás hiányában – legkésõbb a követ-

17711

kezõ munkavégzés megkezdése elõtt negyvennyolc órával köteles közölni a munkavállalóval a) következõ foglalkoztatásának helyét, b) kezdõ idõpontját, várható tartamát, illetve c) a munkavállaló jelentkezésére vonatkozó kötelezettségeket. (8) Külföldi munkavégzés esetén a kiutaztatást csak akkor lehet megkezdeni, ha a munkavégzés helyén irányadó jog szerinti engedélyek beszerzése megtörtént. (9) A kölcsönzés idõtartama alatt a 142/A. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni a kölcsönvevõvel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában a személyi alapbér, a mûszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az ügyelet, készenlét díjazása tekintetében, ha a) a kölcsönvevõnél történõ folyamatos munkavégzés tartama a 183 napot meghaladja, vagy b) a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevõnél történõ munkavégzés megkezdésének idõpontját megelõzõ két évben a kölcsönvevõnél – kölcsönzés alapján – összesen legalább 183 napot dolgozott. Ha a kölcsönvevõnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött összeszámított idõtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a 183 napot, a fenti szabályt a 184. naptól kell alkalmazni. (10) A (9) bekezdésben foglaltaktól eltérõen, a 142/A. § (3) bekezdésében szereplõ juttatások tekintetében kell a 142/A. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni a kölcsönvevõvel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában, ha a) a határozott idõre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevõnél történõ folyamatos munkavégzés idõtartama a két évet, vagy b) a határozatlan idõre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevõnél történõ folyamatos munkavégzés idõtartama az egy évet meghaladja. (11) A (9)–(10) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni a kölcsönzött munkavállalóra, ha munkaviszonyára a kölcsönbeadónál ennél kedvezõbb feltételek irányadóak. (12) A (9)–(10) bekezdés alkalmazásakor a munkavégzés folyamatosságát nem szakítja meg a 107. § szerinti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés idõtartama. Ettõl eltérõen, a fizetés nélküli szabadság – a 138. § (5) bekezdésben és a 139. §-ban foglaltak kivételével – akkor nem érinti a munkavégzés folyamatosságát, ha ennek idõtartama a harminc munkanapot nem haladja meg. A munkavégzés folyamatosságának feltétele, hogy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés megszûnését követõen a munkavállaló munkáját annál a kölcsönvevõnél folytassa, amelynél a mentesülés megkezdõdött. (13) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásával kapcsolatban a kölcsönbeadó írásbeli nyilatkozat megtételére kötelezheti a munkavállalót arról, hogy a nyilatkozat át-

17712

MAGYAR KÖZLÖNY

adását megelõzõ két évben mely kölcsönvevõnél, milyen idõtartamban végzett munkát. (14) A (9)–(11) bekezdésben foglaltaktól érvényesen eltérni nem lehet. A munkaviszony megszüntetése 193/I. § (1) A kölcsönzés céljából létesített munkaviszony megszüntethetõ: a) közös megegyezéssel, b) felmondással, c) azonnali hatályú felmondással, d) azonnali hatállyal a próbaidõ alatt. (2) A munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatot írásba kell foglalni. 193/J. § (1) A határozatlan idõtartamú munkaviszonyt felmondással mind a kölcsönbeadó, mind a munkavállaló megszüntetheti. (2) A felmondást a kölcsönbeadónak indokolnia kell. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tûnnie. Vita esetén a felmondás indokolásának valóságát és okszerûségét a kölcsönbeadónak kell bizonyítania. (3) A kölcsönbeadó felmondással akkor szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha a) a munkavállaló nem végzi megfelelõen a munkáját, b) a munkavállaló munkaköri feladatainak ellátására alkalmatlan, c) a kölcsönbeadó harminc napon belül nem tudta biztosítani a munkavállaló megfelelõ foglalkoztatását, vagy d) a megszüntetésre a kölcsönbeadó mûködésével összefüggõ okból kerül sor. (4) A felmondási idõ mértéke tizenöt nap. Ha a munkaviszony idõtartama eléri a háromszázhatvanöt napot, a felmondási idõ mértéke harminc napra emelkedik. (5) Ha a kölcsönbeadó és a munkavállaló között a felmondás közlését megelõzõ két éven belül többször került sor munkaviszony létesítésére, a felmondási idõ szempontjából ezek idõtartamát össze kell számítani. (6) A kölcsönbeadó által közölt felmondás esetén – a felek eltérõ írásbeli megállapodása hiányában – a felmondási idõ tartama alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A felmentési idõre a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. 193/K. § (1) A határozott és a határozatlan idõtartamú munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással mind a kölcsönbeadó, mind a munkavállaló megszüntetheti. (2) A munkavállaló akkor szüntetheti meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyt, ha a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevõ súlyosan megszegte a munkaviszonyra vagy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokat, illetve megállapodást. (3) A kölcsönbeadó akkor szüntetheti meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból eredõ lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegi.

2009/83. szám

(4) A kölcsönbeadó a nyilvántartásból való törlése esetén, az errõl szóló határozat jogerõre emelkedését követõen, e tényre történõ hivatkozással, azonnali hatályú felmondással – a határozat kézhezvételétõl számított hatvan napon belül – köteles a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni. Ha a kölcsönbeadó a munkaviszonyt határidõn belül nem szünteti meg, a munkaviszony a hatvanadik napon megszûnik. (5) Az azonnali hatályú felmondásra a 193/J. § (2) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell. (6) Az azonnali hatályú felmondás jogát – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – az okról való tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétõl számított hatvan napon belül lehet gyakorolni. A kölcsönvevõ által közölt ok alapján az azonnali hatályú felmondásra akkor kerülhet sor, ha a kölcsönvevõ a munkavállaló vétkes magatartásáról a tudomásszerzéstõl számított öt munkanapon belül, írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót. Ebben az esetben az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló tizenöt napos határidõ az írásbeli tájékoztatás kézhezvételétõl számít. (7) Ha a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással a kölcsönbeadó a (4) bekezdésben meghatározott okból szünteti meg, vagy az azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló gyakorolja, a kölcsönbeadó köteles a munkavállaló számára megfizetni a 193/J. § (4) bekezdésében meghatározott idõtartamra járó átlagkeresetét. (8) Azonnali hatályú felmondás esetén a felmondás szabályai nem alkalmazhatók. 193/L. § A munkaviszony megszûnésekor, megszüntetésekor legkésõbb az utolsó munkában töltött napot követõ – ha a munkavállaló a jognyilatkozat közlését, a közös megegyezéssel történõ megszüntetésrõl szóló megállapodás megkötését, a jogviszony megszûnésére vezetõ ok bekövetkezését megelõzõen nem végzett munkát, a jognyilatkozat közlésétõl, illetve a munkaviszony megszûnésétõl, megszüntetésétõl számított – öt napon belül köteles a kölcsönbeadó a munkavállalót megilletõ munkabért, a 193/J. § (6) bekezdése és a 193/K. § (7) bekezdése szerinti díjazást, egyéb járandóságát kifizetni, valamint kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban elõírt igazolásokat. A munkaviszony jogellenes megszüntetése 193/M. § (1) A munkaviszony, ha azt a kölcsönbeadó jogellenesen szüntette meg, a jogellenességet megállapító bírósági határozat jogerõre emelkedése napján szûnik meg, kivéve, ha a jogvita elbírálásáig a határozott idejû jogviszony a jogellenes intézkedés nélkül is megszûnt volna. (2) Jogellenes megszüntetés esetén a bíróság a munkavállaló kérelmére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább egyhavi, legfeljebb hathavi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezheti a kölcsönbeadót.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(3) Jogellenes megszüntetés esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát, és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek, egyéb járandóságnak, illetve kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. (4) Ha a munkavállaló munkaviszonya nem felmondással került megszüntetésre, a (2) és (3) bekezdésben foglaltakon túlmenõen megilleti a felmentési idõre járó átlagkeresete is. (5) A határozott idejû munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén – a (2) és (4) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen – a bíróság a munkavállaló kérelmére a megszüntetés idõpontjában a munkaviszonyból még hátralévõ idõre járó, legfeljebb azonban hathavi átlagkereset megfizetésére kötelezi a kölcsönbeadót. Szabadság kiadása 193/N. § (1) Kölcsönzés keretében történõ foglalkoztatás idõtartama alatt a szabadságot – eltérõ megállapodás hiányában – a kölcsönvevõ, egyébként a kölcsönbeadó adja ki. A szabadság kiadásának idõpontját a munkavállalóval – elõzetes meghallgatása után – legkésõbb a szabadság kezdete elõtt három nappal közölni kell. Az idõpontot a kölcsönvevõ csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni. (2) Az alapszabadság legalább egynegyedét – a foglalkoztatás elsõ három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban kell kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Kártérítési felelõsség 193/O. § (1) Ha a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz a kölcsönvevõnek, az alkalmazott károkozásáért való felelõsség szabályait kell alkalmazni [a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdése]. (2) A munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért a kölcsönvevõ és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel (Mt. 174–187. §). (3) Ha a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben, de a (2) bekezdésben foglaltakon kívül – nem a foglalkoztatása során, vagy azzal összefüggésben – éri kár, a munkáltató kártérítési felelõsségre vonatkozó szabályainak alkalmazásakor a kölcsönbeadó tekintendõ munkáltatónak. A törvény egyéb rendelkezéseinek alkalmazása 193/P. § (1) Kölcsönzés esetén e törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 76. §-ának (5)–(8) bekezdése, 76/B. §-a, 79. §-ának (5) bekezdése, 86/A–96. §-ai, 97. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a, 106. §-a, 115–116. §-ai, 134. §-ának (1)–(2) és (5)–(6) bekezdése, 150. §-ának (1) bekezdése, 155. §-a (1) bekezdésének második mondata, a 167. §-ának (2)–(3) bekezdései, 170–170/D. §-a, a Har-

17713

madik részének X. fejezete, a 202. §-ának c)–d) pontja nem alkalmazhatók. (2) A kölcsönvevõnek a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeirõl a nála mûködõ üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkezõ szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal tájékoztatnia kell. (3) A kölcsönvevõnél történõ foglalkoztatás során e törvény 83/A. §-ának, 102. §-a (1)–(3) bekezdésének, 104–105. §-ainak, 117–129/A. §-ainak, valamint – a 193/G. § (1) bekezdésben foglalt megállapodás esetén a természetbeni munkabér, illetve juttatás vonatkozásában – 193/G. §-a (4) bekezdésének és (5) bekezdése g) pontjának alkalmazásakor munkáltatón a kölcsönvevõt kell érteni. (4) E törvény 106/A–106/B. §-ainak alkalmazása során munkáltatón a kölcsönbeadót és a kölcsönvevõt is érteni kell.”

III. Az indítványok részben megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróság az Mt. támadott rendelkezései tartalmi vizsgálata elõtt áttekintette a munkaerõ-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás kialakulásának körülményeit és a hatályos szabályozás néhány – az indítványok elbírálása szempontjából lényeges – jellemzõjét. A munkavállalók kölcsönzés keretében történõ foglalkoztatására Magyarországon már a támadott szabályozás bevezetése elõtt is lehetõség volt: az Mt. 2001. július 1-jét megelõzõen hatályos 106. §-a szerinti kirendelés alapján, más munkáltatónál történõ ideiglenes munkavégzésre visszterhesen (a munkáltatók közötti ilyen tartalmú megállapodás alapján) is sor kerülhetett. A kirendelés ezen, korábbi szabályozás szerinti intézménye alkalmazásával számos gazdálkodó szervezet folytatott munkaerõ-kölcsönzési tevékenységet, esetenként – bejelentés, járulékfizetés teljesítésének elmulasztásával, saját korábbi munkavállaló visszakölcsönzése révén – illegális, illetve a munkavállalói érdekeket jelentõsen sértõ, visszaélésszerû foglalkoztatást megvalósítva. Az Mt. Harmadik részének „A munkaerõ-kölcsönzés” címet viselõ XI. fejezetét a Módtv. 23. §-a iktatta a törvénybe 2001. július 1-jei hatállyal. A jogintézmény megalkotására – a törvényjavaslathoz fûzött indokolás szerint – foglalkoztatáspolitikai célok érvényesítése és az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek (a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó elõírásokat is tartalmazó „A munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésérõl szóló, az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve”, valamint „A határozott idõtartamra foglalkoztatott, illetve az ideiglenes munkaszerzõdéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítá-

17714

MAGYAR KÖZLÖNY

sára irányuló intézkedések kiegészítésérõl szóló, a Tanács 91/383/EGK irányelve”) teljesítése céljából került sor. A Módtv.-vel a törvényhozó a munkahelyen kívüli, illetve a más munkáltatónál történõ munkavégzésre vonatkozó szabályozást – részben a korábban kialakult gyakorlat intézményesítése, részben a kölcsönzött munkavállalók védelme és a hivatkozott irányelveknek való megfelelés érdekében – átalakította. A más munkáltatónál való munkavégzésre ezt követõen egyrészrõl ideiglenesen, a munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodások (az Mt. 106. §-a szerint, az azonos tulajdonosi körbe tartozó munkáltatóhoz történõ, korlátozott idõtartamú kirendelés; az Mt. 150. §-a szerint, a foglalkoztatási kötelezettségét mûködési körében felmerült ok miatt átmenetileg teljesíteni nem tudó munkáltató kötelezése) alapján, másrészrõl a kifejezetten más munkáltatóknál való foglalkoztatást biztosító, a munkáltatók visszterhes polgári jogi megállapodását is feltételezõ munkaerõ-kölcsönzés (Mt. 193/C. § szerint olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevõnek átengedi) keretében kerülhetett sor. A törvényjavaslat indokolása szerint a munkaerõ-kölcsönzés intézményesítését (az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésén túl) a korábbi szabályozás alapján kialakult – több ponton problémás – gyakorlat, és az annak alapján elterjedt jogi konstrukciók gyakorisága indokolta, amely az Mt. és a Ptk. (ti. a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény; a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései alkalmazásával, munkaviszony és polgári jogi jogviszony létrehozásával, munkaerõ-kölcsönzés útján próbálja megoldani a foglalkoztatást mindazon területeken, ahol a munkaerõ-igény idõszakosan jelentkezik. Idõszakos, alkalmi munkaerõre az egyes munkáltatóknál elsõsorban helyettesítés, a tervezetten felüli megrendelések teljesítése, illetve szezonális csúcsidõkben jelentkezõ átmeneti munkaerõ-igények kielégítése céljából mutatkozik szükséglet (jellemzõen fizikai és adminisztratív munkakörökben), nem zárható ki azonban az ilyen formában történõ tartós foglalkoztatás sem. A jogalanyi oldalon jelentkezõ három pólus és a munkavégzés jellegébõl adódó fokozottabb rugalmasság iránti igény miatt a munkavégzésre, illetve foglalkoztatásra az általánostól eltérõ körülmények között kerül sor, az ezzel kapcsolatban jelentkezõ sajátos igényeket azonban a hatályos munkajogi szabályozás nem tudja kielégíteni. Ezért olyan speciális szabályozásra van szükség, amely alkalmas a munkáltatók és munkavállalók jogos gazdasági érdekeinek összehangolására, valamint az „állandó munkaviszonyban” állókhoz képest kiszolgáltatottabb helyzetben lévõ kölcsönzött munkavállalók érdekeinek védelmét megfelelõen biztosító garanciák megteremtésére. A munkaerõ-kölcsönzés jogintézménye létrehozásával tehát a törvényhozó egy hárompólusú jogviszonyon alapuló – az Mt.-nek a más munkáltató keretében történõ ide-

2009/83. szám

iglenes foglalkoztatásra alkalmazott megoldásaitól jelentõs eltéréseket mutató – új foglalkoztatási forma jogi kereteit kívánta megteremteni, amely a korábbi visszaélések (,,feketemunka”, kölcsönzött munkavállalókat érõ hátrányok) visszaszorítása és kiküszöbölése érdekében számos garanciális elemet tartalmaz. A kölcsönzéses foglalkoztatás a ,,háromszereplõs” konstrukció miatt jelentõsen különbözik a ,,klasszikus” idõszakos foglalkoztatási formáktól, az alkalmi munkavégzéstõl, a határozott idejû munkaszerzõdésen alapuló és a részmunka-idõs munkavégzéstõl is. A munkaerõ-kölcsönzés során a – határozott vagy határozatlan idõre is létesíthetõ – munkajogviszony a kölcsönbeadó és a munkavállaló között jön létre (a munkavállaló és a kölcsönvevõ nem állnak szerzõdéses kapcsolatban), mégpedig kifejezetten munkaerõ-kölcsönzés céljából, míg a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ között polgári jogi jogviszony létesül, amelyre részben a Ptk., részben az Mt. szabályai irányadók. A Módtv. 1. §-a egyidejûleg ennek megfelelõen módosította az Mt. 1. §-át: az Mt. Harmadik rész XI. fejezetének hatályát „az ott meghatározottak szerint” kiterjesztette a Ptk. szabályain alapuló jogviszonyra is, amely munkaerõ-kölcsönzés céljából a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ között jön létre. (Szintén 2001. július 1-jével lépett hatályba – a Módtv. felhatalmazása alapján megalkotott – R. is, amely a munkaerõ-kölcsönzési tevékenységet folytatók nyilvántartásba vételérõl és a tevékenység folytatásának további feltételeirõl rendelkezik.) A Ptk. a munkaerõ kölcsönzésére irányuló szerzõdést nem nevesíti; a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ közti jogviszony elemeit viszont az Mt. Harmadik rész XI. fejezete külön alcím alatt, részletesen szabályozza (193/G. §). E jogviszonyban – az Mt. kölcsönbeadó-definícióját tartalmazó 193/C. § b) pontjából kiindulva – a kölcsönbeadó fõkötelezettsége, hogy a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre a kölcsönvevõnek átengedje. A szerzõdésben specifikálni kell a kölcsönzés idõtartamát, a munkavégzés helyét, az elvégzendõ munka jellegét [193/G. § (1) bekezdés]. Ezzel összhangban alakította ki a törvényhozó az Mt.-ben a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti munkajogviszony létesítésének – a munkaszerzõdés szükséges tartalmi elemeit rögzítõ általános rendelkezésétõl részben eltérõ – szabályozását: a munkaszerzõdésben (munkakör helyett) a munkavégzés jellegében is megegyezhetnek a felek, a munkavégzés helye tekintetében pedig a munkáltatót csupán tájékoztatási kötelezettség terheli [Mt. 76. § (5) bekezdés, 193/H. § (1) bekezdés]. Munkaerõ-kölcsönzés esetén a munkavállaló tényleges foglalkoztatására a kölcsönvevõnél kerül sor; a munkáltatói jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevõ – a törvényben meghatározottaknak, illetve ahol azt a törvény a köztük lévõ megállapodásra bízza, az abban foglaltaknak megfelelõen – megosztva gyakorolja, illetve teljesíti. Ezek közül a munkajogviszony megszüntetését, a munkabér-fizetést (ide nem értve a természetbeni munkabért és a szociális juttatásokat), a munkaviszonnyal összefüggõ, munkáltatót

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

terhelõ bejelentési, bevallási stb. kötelezettségeket és jogosultságokat a törvényhozó eltérést nem engedõen a kölcsönbeadóhoz telepítette, míg másokat (jellemzõen a tényleges foglalkoztatáshoz, munkaszervezéshez közvetlenül kapcsolódókat) a kölcsönbevevõre. A fentiek alapján megállapítható, hogy a törvényhozó a Módtv.-ben a tipikustól eltérõ foglalkoztatási forma jogi kereteit teremtette meg, amelynek sajátosságát – a hagyományos munkajogviszonyhoz képest – egyrészrõl a jogi konstrukcióban szereplõ három fél jelenléte, az azok közötti kettõs jogviszony fennállása, a munkajogviszony szempontjából pedig a jogviszony létesítésének speciális célja (a munkavállaló alkalmazására a munkáltatóval e célra polgári jogi jogviszonyt létesítõ harmadik személy munkáltató idõszakos munkaerõ-igénye kielégítése érdekében kerül sor), valamint a munkáltató és a tényleges foglalkoztató személyének elválása, ehhez kapcsolódóan a munkáltatói jogok és kötelezettségek megoszlása adja. Megállapítható továbbá az is, hogy munkaerõ-kölcsönzés céljából létesített munkajogviszonyra vonatkozó joganyag alapvetõen az általános munkajogi szabályok és elvek mentén, a foglalkoztatási konstrukció speciális jellemzõire tekintettel került kialakításra: a munkavállaló és a kölcsönbeadó munkáltató között létrejött munkajogviszonyra az Mt. generális szabályai akkor irányadók, ha a XI. fejezet rendelkezései azoktól eltérõ, különös rendelkezéseket nem fogalmaznak meg, illetve az Mt. 193/P. § (1) bekezdésének tételes felsorolása azt nem zárja ki. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követõen elsõként az Mt. 193/E. §–193/H. §-oknak az Alkotmány 70/A. §-ába és a 70/B. § (2)–(3) bekezdéseibe ütközés miatti alkotmányellenességét állító indítványt bírálta el. Az Alkotmány mind a diszkrimináció általános tilalmát, mind az egyenlõ munkáért egyenlõ bér elvét és a végzett munka mennyiségének és minõségének megfelelõ jövedelemhez való jogot alkotmányos alapjogként rögzíti. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alkotmány 70/B. §-a helyes értelme szerint az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.; 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341.; 34/E/2006. AB határozat, ABH 2007, 1914, 1916.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezését, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsõsorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvetõ jog tekintetében történt, az eltérõ szabályozás alkot-

17715

mányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerû indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.] Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlõként (egyenlõ méltóságú személyként) kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékû figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – a különbözõ élethelyzetben lévõkre tekintettel – ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga – és bizonyos körben kötelessége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévõ különbségeket. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373–374.] Az Mt. 193/E. §–193/H. §-ai a kölcsönbeadó és a munkavállaló megállapodásának jogi korlátai, a munkáltatói jogok gyakorlása, a ,,hagyományos” (nem munkaerõ-kölcsönzés keretében történõ foglalkoztatásra létesített) munkaviszony munkaerõ-kölcsönzésre irányuló jogviszonnyá alakításának tilalma, a kölcsönbeadó és kölcsönvevõ, illetve a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti jogviszony létrehozása és annak egyes lényeges elemei tárgyában rendelkeznek, s rögzítik a munkavállalót megilletõ díjazás különös szabályait is. Az indítványozó e szabályokat „a munkabérre vonatkozó normatartalom hiánya miatt” tartja alkotmányellenesnek, mert a törvény a munkavállaló és a kölcsönbeadó közötti munkaszerzõdésben csak a személyi alapbér meghatározását írja elõ, a kölcsönvevõtõl – a nála végzett munkáért – „járó” bérrõl nem rendelkezik; a kölcsönadó által a kölcsönvevõnek fizetett „összegre” a feleknek nem kell megállapodást kötniük, s hogy ennek nincs kihatása a munkavállaló bérére (e tekintetben még tájékoztatásra sincs joga), ami kétségessé teszi a munkabér részletes írásbeli elszámolására vonatkozó kötelezettség érvényesülését. Hasonló okból állítja az indítványozó az Mt. 193/E. § (3) bekezdése kapcsán az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdés sérelmét: kétségessé teszi az Mt.-nek a munka díjazására vonatkozó VII. fejezete rendelkezései érvényesülését, mert a bérezés tekintetében nem írja elõ a kölcsönvevõnél irányadó, jogszabályban,

17716

MAGYAR KÖZLÖNY

kollektív szerzõdésben, munkáltatói bérszabályzatokban megjelenõ rendelkezések alkalmazását. 2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált szabályok közül az Mt. 193/H. § (1) bekezdés b) pontja az Mt. 76. § (5) bekezdésével azonosan írja elõ a munkaszerzõdés szükséges tartalmi elemeként a feleknek a munkavállaló személyi alapbérében való megállapodását, a további bérelemek a ,,hagyományos” munkaviszonyban is csupán lehetséges tartalmi elemei a munkaszerzõdésnek. E tekintetben tehát a kölcsönzött munkavállalók hátrányos megkülönböztetése nem merül fel. A további szabályok valóban nem tartalmazzák az indítványozó által hiányolt rendelkezéseket: a kölcsönvevõtõl „járó” díjazásról nem szólnak, s nem érvényesülnek teljesen azonosan a kölcsönbevevõnél munkaviszonyban álló, az általános szabályok alapján foglalkoztatott munkavállalók bérezésére vonatkozó szabályok sem. Mivel az indítványozó ezzel összefüggésben kifejezetten a normatartalom hiányára alapozva állítja az alkotmányellenesség fennállását, az Alkotmánybíróság – az indítvány tartalmának megfelelõen – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállását vizsgálta. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Eszerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elõ. Az Abtv. és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylõ kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget, és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségét konkrét jogszabályi felhatalmazás hiányában is köteles teljesíteni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak következtében állt elõ, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének a lehetõségétõl. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság akkor is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethetõ tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 108.

2009/83. szám

113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás hiányos tartalmából eredõ alkotmánysértõ mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylõ jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell, hogy alapuljon. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] Az Alkotmánybíróság a jelen határozata indokolásának III. 1. pontjában már rámutatott a vizsgált foglalkoztatási forma, illetve a munkaerõ-kölcsönzés céljából létesített munkajogviszony atipikus voltát alátámasztó sajátosságokra. E szabályozási konstrukcióban a foglalkoztatás három jogalany részvételével, két jogviszony alapján valósul meg. A jogalanyok közül a munkavállaló és a munkaerejét kölcsönbevevõ, tényleges foglalkoztatást biztosító munkáltató között – bár kapcsolatuknak a munkavégzés, foglalkoztatás szempontjából releváns elemeit szabályozza a törvény – nem jön létre szerzõdéses jogviszony. A kölcsönbeadó és kölcsönbevevõ közti polgári jogi megállapodásnak lényeges eleme a kölcsönbeadó szolgáltatásáért járó ellenérték (kölcsönzési díj) kikötése [193/C. § a) pont, 193/G. § (1) bekezdés], amely több fajta szolgáltatás ellentételezésére szolgál, így magában foglal(hat)ja a megfelelõ munkaerõ toborzásának, kiválasztásának, a munkabér költségének, az adminisztrációval, munkaerõ-gazdálkodással járó terhek és kockázatok átvállalásának, valamint egyéb szolgáltatásoknak (pl. rövid határidõn belüli teljesítés) ellentételezését is; a díj mértéke a felek polgári jogi megállapodásának függvénye. A vizsgált konstrukcióban a törvényhozó a munkabér fizetési és az ehhez kapcsolódó levonási, befizetési, adatszolgáltatási stb. kötelezettségeket eltérést nem engedõen a kölcsönbeadó munkáltatóra telepítette, aki e kötelezettségének akkor is köteles eleget tenni, ha a munkavállaló tényleges foglalkoztatását – kikölcsönzés révén – nem tudja biztosítani. (A törvény az Mtm. nyomán 2007. április 1-jétõl módot ad arra, hogy a természetbeni munkabért a kölcsönbeadó és kölcsönbevevõ megállapodása alapján a munkavállalónak a kölcsönbevevõ szolgáltassa, amely esetben a kölcsönvevõt terhelik az ahhoz kapcsolt kötelezettségek.) A törvény – a bérezést érintõ speciális tájékoztatási szabályok [193/G. § (2) bekezdés c) pont, (4) és (6) bekezdés, 193/H. § (3) bekezdés c)–d) és j) pontok] mellett – a kölcsönzött munkavállalók bérhez való hozzájutását garanciális rendelkezés által is biztosítani kívánja: kimondja, hogy a kölcsönbeadónak járó díj késedelmes kifizetése a munkabér-fizetési kötelezettséget nem befolyásolja [193/F. § (1) bekezdés]. A 193/P. § (1) bekezdése az Mt. Harmadik rész „A munka díjazása” címû VII. fejezete rendelkezései közül két szabályt jelöl meg, amelyet a kölcsönzött munkavállalókra nem enged alkalmazni: a 150. § (1) bekezdését (amelynek alapján a munkavállalók a foglalkoztatás munkáltató mûködési körében felmerült ok miatti átmeneti ellehetetlenülése miatt más munkáltatónál kötelezhetõk munkavégzésre), valamint a 155. § (1) bekezdésének második mondatát

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

(ami az egy hónapnál rövidebb munkaviszony esetén a munkabért a munkaviszony végén rendeli kifizetni). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését sértõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállása nem állapítható meg azon az alapon, hogy törvény nem írja elõ a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók bérének a kölcsönzési díjhoz való igazítását. A végzett munka mennyiségének és minõségének megfelelõ jövedelemhez való jog érvényesülésének nem feltétele, hogy a kölcsönbeadó munkaerõ-kölcsönzési tevékenységéért kapott díjazása, vagy annak bérköltség-eleme mérceként szolgáljon, illetve befolyást gyakoroljon a kölcsönzött munkavállaló bérére. Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalót megilletõ bér mértéke – az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak, az e rendelkezéseket konkretizáló, illetve egyéb jogszabályok [Mt., az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, a kötelezõ legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 321/2008. (XII. 29.) Korm. rendelet stb.], valamint munkaviszonyra vonatkozó egyéb szabályok (kollektív szerzõdések) keretei között – a felek szabad megállapodására tartozó kérdés, e tekintetben (és ez igaz a munkaerõ-kölcsönzésre létesített polgári jogi jogviszonyon alapuló díjazásra is) az Alkotmánybíróság által a piacgazdaság lényegi elemének tekintett szerzõdési szabadság elve érvényesül. [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.] Tény, hogy a munkajogban – a polgári jog szerzõdéses viszonyai szabályozásával összevetésben, a munkajogviszonyban álló felek egyenlõtlen helyzetébõl fakadó hátrányok kiegyenlítése okán – a szerzõdési szabadság szûkebb körben jut érvényre. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben emlékeztet a 256/D/2007. AB határozatában tett megállapítására: „A munkajog – a jogirodalomban is használatos terminológia szerint, történeti kialakulásának körülményeire is tekintettel – ’védelmi jog’: az önállótlan munkavégzés, más szóval függõ munka speciális, közjogi elemekkel átszõtt szabályozása, azon jogviszonyoké, amelyekben a jogviszonyban álló felek közül a munkavállaló a kötelem másik alanyával szemben gazdaságilag lényegesen gyengébb, kiszolgáltatott helyzetben van, mint a más részére történõ munkavégzést szabályozó klasszikus polgári jogviszonyokban (vállalkozás, megbízás) álló, munkateljesítésre szerzõdõ jogalanyok. Ennek megfelelõen a munkajogviszonyban álló felek közti egyensúlyi helyzet megteremtése érdekében, alapvetõen a munkavállalók szociális biztonságát elõsegítendõ, a munkajogi szabályozásban számos jogintézmény korlátozza a munkáltató döntési hatalmát, vagy ír elõ a munkáltató számára többlet-gondoskodási kötelezettséget.” (ABK 2008. május, 811.) Hasonló indokokon (valamint gazdaság-, foglalkoztatáspolitikai stb. megfontolásokon) alapul, hogy az állami beavatkozás a bérszabályozás területén is szélesebb körû, mint a polgári jog munkavégzésre irányuló jogviszonyai alapján kikötött díjazások meghatározásánál irányadó szabályozásban.

17717

A törvényhozónak azonban nem áll fenn az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésébõl, és az Alkotmány más rendelkezéseibõl származóan sem kötelezettsége arra, hogy a munkaerõ-kölcsönzés céljából létesített munkajogviszonyban álló felek bérmegállapodásának a kölcsönzési díjjal összefüggésben állítson korlátokat. Nem sérti a végzett munka mennyiségének és minõségének megfelelõ jövedelemhez való jogot az sem, hogy a munkabér-fizetést a törvényhozó úgy tette a munkavállalóval munkajogviszonyban álló munkáltató kötelezettségévé, hogy a kölcsönbevevõ bérfizetési kötelezettséget nem írta elõ egy sorban (egyetemlegesen) a kölcsönbeadó munkáltatóval. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bérigény érvényesítésének szabályozása kapcsolatban áll az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésével, a végzett munkáért járó (a munka mennyiségének és minõségének megfelelõ) jövedelemhez való jog érvényesülésével. A munkáltatók bérfizetési készségének erõsítését szolgáló jogi eszközök megválasztásában azonban a törvényhozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Kétségtelen, hogy az indítványozó által kívánt szabályozás a munkavállalók bérhez való hozzájutásának esélyeit jelentõs mértékben növelné; a törvényhozó nincs elzárva attól, hogy e cél érdekében – a foglalkoztatás tényén alapuló, faktuális viszonyra tekintettel – a kölcsönvevõre is kötelezettségeket rójon. Az idegen, azaz a munkajogviszonyon kívül álló munkáltató közremûködésével megvalósuló foglalkoztatás esetén sem alkotmányos követelmény azonban az, hogy a munkateljesítés ellentételezése a munkavállaló foglalkoztatásában részt vevõ mindkét jogalany (a munkáltató és a tényleges foglalkoztató) egyidejû bevonásával (fizetési kötelezettsége elõírásával) történjék. Az egyenlõ munkáért egyenlõ bér elvének sérelme a fenti problémákkal (a munkaerõ „átengedéséért” fizetett összeg bérezésre gyakorolt hatása, egyetemleges bérfizetési kötelezettség) összefüggésben nem vizsgálható, tekintve, hogy a törvény az idegen munkáltatónál való foglalkoztatás más eseteiben a munkáltatók közötti megállapodás ingyenességét írja elõ, a bérfizetést illetõen pedig nem helyezi a munkáltatókat többes kötelezetti pozícióba. A kölcsönzött munkavállalók bérezésére vonatkozó szabályozás értelmezésével és alkalmazásával, valamint a kölcsönzési díj adott munkavállalóra vonatkozó bérelemeire vonatkozó – a munkavállalók béralku-pozícióját erõsítõ – információk megismerésével kapcsolatban felvetett problémák pedig nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány felhívott rendelkezéseivel. Megjegyzi az Alkotmánybíróság – ahogyan azt a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában (ABH 1991, 175, 176.) kifejtette –, hogy két vagy több törvényi rendelkezés valóságos vagy vélt kollíziója folytán elõálló értelmezési nehézség magábanvéve nem elegendõ feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. Az ilyen esetleges kollíziót jogszabály-értelmezéssel kell feloldani, vagyis az a jogalkalmazó bíróság és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az indítványozó által

17718

MAGYAR KÖZLÖNY

felhozott érvek alapján – a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség és az Mt. 193/E. §–193/H. §-ai alkotmányellenességének megállapítására sem látott alapot. 2.2. Az indítványozó az Mt. 193/E. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével és a 70/B. § (2) és (3) bekezdésével való ellentétét amiatt állította, mert a kölcsönzött munkavállalóra nézve nem írja elõ a kölcsönvevõnél foglalkoztatott munkavállalók bérezésére irányadó szabályok alkalmazását (csupán a munkarendre, munkaidõre, pihenõidõre vonatkozó rendelkezésekét). A diszkrimináció tilalmának a kölcsönzés keretében, illetve a hagyományos keretek között foglalkoztatott munkavállalók bérezésében való érvényesülését hiányoló kifogást az Alkotmánybíróság – tartalma alapján – szintén mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványként bírálta el. 2.2.1. Az egyenlõ bánásmód követelményének – a kölcsönvevõ által alkalmazott és a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételeiben való – érvényesülése (annak köre és terjedelme, a derogációs lehetõségek iránya és idõtartama) számos kérdést vetett fel az Európai Unió jogalkotásában is. A munkaerõ-kölcsönzés az Európai Unió egyes tagállamaiban (így pl. Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Portugáliában, Luxemburgban, Ausztriában) évtizedek óta elterjedt, más államokban (Dánia, Finnország, Görögország) kevésbé népszerû foglalkoztatási forma, ezért – a már említett, a munkaerõ-kölcsönzést is érintõ irányelveken túlmenõen, a munkaerõ-piaci rugalmasság és biztonság közötti egyensúly megteremtése, a kölcsönzött munkavállalók védelme érdekében – felmerült az eltérõ tagállami szabályozás egységesítésének szükségessége. A jogalkotási folyamat eredményeként 2008. december 5-én került kihirdetésre a munkaerõ-kölcsönzés keretében történõ munkavégzésrõl szóló 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amely a tagállamok által – törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezések elfogadása révén, vagy a szociális partnerek közötti megállapodások biztosításával – 2011. december 5-ig teljesítendõ minimumkövetelményeket határozza meg. Az 1. Cikk az Irányelv személyi hatályát a munkaerõ-kölcsönzõkkel kötött munkaszerzõdéssel rendelkezõ vagy ott munkaviszonyban álló azon munkavállalókra terjeszti ki, akiket a kölcsönvevõ vállalkozásoknál való ideiglenes, az adott vállalkozás felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre kölcsönöznek ki. A 2. Cikk az Irányelv megalkotása céljaként rögzíti, hogy – a munkahely-teremtéshez és a rugalmas munkavégzési formák kialakításához való hozzájárulás érdekében – megfelelõ kereteket kíván teremteni a munkaerõ-kölcsönzés alapján történõ munkavégzés igénybevételéhez, mindezt a kölcsönzött munkavállalók védelmének biztosítása és a munkavégzés minõségének javítása, az 5. Cikkben meghatározott egyenlõ bánásmód alapelvének a kölcsönzött munkavállalókra való alkalmazása és a munkaerõ-kölcsönzõk

2009/83. szám

munkáltatóként való elismerése révén. A II. fejezetben, a ,,Munka- és foglalkoztatási feltételek” cím, az „Egyenlõ bánásmód alapelve” alcím alatt kimondja továbbá, hogy a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvetõ munka és foglalkoztatási feltételeknek a kölcsönvevõnél töltött kikölcsönzés idõtartamára legalább olyan szintûeknek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevõ vállalkozás vette volna fel õket [5. Cikk (1) bekezdés]. Az Irányelv alapvetõ munka- és foglalkoztatási feltételeknek tekinti a törvényben, rendeletben, közigazgatási rendelkezésekben, kollektív szerzõdésekben és/vagy a kölcsönvevõ vállalkozásnál hatályban lévõ egyéb kötelezõ erejû általános rendelkezésekben megállapított feltételeket: a munkaidõ hossza, túlmunka, szünetek, pihenõidõ, éjszakai munka, szabadságok és munkaszüneti napok, valamint a fizetés területén [3. Cikk (1) bekezdés f) pont]. Az egyenlõ bánásmód alapelve alkalmazását az 5. Cikk (1) bekezdése kifejezetten elõírja a kölcsönvevõ vállalkozásnál érvényben levõ – többek között – az állapotos nõk és szoptató anyák védelmére, valamint a nõk és férfiak közötti egyenlõ bánásmódra vonatkozó szabályok betartása vonatkozásában a törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezésekben, kollektív szerzõdésekben és/vagy egyéb általános rendelkezésekben meghatározottak szerint. Az 5. Cikk (2) bekezdése a fizetés tekintetében lehetõvé teszi, hogy a tagállamok – a szociális partnerekkel való konzultációt követõen – az alapelv alkalmazása alól mentességet biztosítsanak, amennyiben a munkaerõ-kölcsönzõvel kötött tartós munkaszerzõdéssel rendelkezõ kölcsönzött munkavállaló a kikölcsönzések közötti idõszakban is kap fizetést. Az 5. Cikk nevesíti azokat az eseteket is, amelyek fennállása alapot adhat a tagállamoknak a fentiektõl eltérõ szabályok, illetve türelmi idõ megállapítására. Az Irányelv tehát az – alkalmazásában – alapvetõ munka- és foglalkoztatási feltételekre vonatkozóan írja elõ általános érvénnyel (a kölcsönvevõnél alkalmazásban álló munkavállalókkal való összevetésben) az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését, amely alól a fizetés tekintetében lehetõséget ad a tagállamoknak a derogációra, ha a kölcsönbeadó munkáltatóval tartósan fennálló jogviszonyokban a kölcsönzött munkavállaló bérezése a kikölcsönzések közötti idõszakban (a tényleges foglalkoztatás hiányában) is biztosított. 2.2.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által a jelen ügyben felvetett probléma csak részben áll fenn, a törvényhozó ugyanis az indítvány benyújtását követõen a kölcsönzött munkavállalók bérének és egyéb juttatásainak a kölcsönvevõvel munkaviszonyban álló munkavállalók béréhez közelítését szolgáló rendelkezéseket vezetett be: az Mtm1. 21. §-ával kiegészítette, majd az Mtm2. 8. §-ában módosította az Mt. 193/H. §-át. E módosítások nyomán a jelenleg hatályos szabályozás [193/H. § (9)–(14) bekezdés] az Mt. 142/A. §-ában meghatározott egyenlõ bánásmód elvét fokozatosan juttatja érvényre a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók díjazásában. [Ez utóbbi szabály

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

az egyenlõ, illetve egyenlõ értékûnek elismert munka díjazásának meghatározása során tiltja a munkavállalók indokolatlan megkülönböztetését, rögzíti a munka egyenlõ értékének megállapításánál irányadó szempontokat: különösen az elvégzett munka természetének, minõségének, mennyiségének, a munkakörülményeknek, a szükséges szakképzettségnek, fizikai vagy szellemi erõfeszítésnek, tapasztalatnak és felelõsségnek a figyelembevételét írja elõ. E rendelkezés munkabér alatt érti a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatásokat, valamint elõírja az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését a munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabér megállapításánál is.] A foglalkoztatás kezdeti idõszakában a munkáltatót nem kötelezi a törvény a kölcsönvevõnél munkaviszonyban álló munkavállalók díjazására vonatkozó szabályok figyelembevételére. Ha a kölcsönvevõnél történõ folyamatos munkavégzés viszonylag hosszabb tartamú (a 183 napot meghaladja, vagy ha a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevõnél történõ munkavégzés megkezdésének idõpontját megelõzõ két évben kölcsönzés alapján összesen legalább 183 napot dolgozott), a törvény a személyi alapbér, mûszakpótlék, rendkívüli munkavégzésért járó díjazás terén, valamint az ügyelet és készenlét díjazásában teszi kötelezõvé a kölcsönzés idõtartamára az Mt. 142/A. §-a rendelkezései megfelelõ alkalmazását. A következõ „lépcsõben” a törvény a munkaviszony ennél hosszabb idõtartamára tekintettel – ha a kölcsönvevõnél a folyamatos munkavégzés idõtartama határozott idejû kölcsönzés esetén a két évet, határozatlan idejûnél az egy évet meghaladja – már valamennyi (közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni, szociális) juttatást illetõen elõírja az Mt. 142/A. §-a szerint meghatározott egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülését a kölcsönvevõvel munkaviszonyban álló és a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában. A fenti rendelkezésektõl eltérést csak abban az esetben enged a törvényhozó, ha a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonyára a kölcsönbeadónál ennél kedvezõbb feltételek irányadók; e szabályok érvényesülését – az Mt. 193/H. § (3) bekezdés c) pontja és a 193/G. § (4) bekezdése Mtm. általi módosítása nyomán – a különbözõ bérelemekre és juttatásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségek elõírásával is elõ kívánta segíteni. Az indítványozó különbözõ munkáltatók (vállalkozások) által alkalmazott, ám ugyanazon munkáltatónál (a kölcsönbevevõnél) foglalkoztatott munkavállalók bérezésének lehetséges különbözõségét sérelmezi az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdése alapján. Ezért – figyelemmel a törvény fenti módosításaira is – az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia, sérül-e az egyenlõ munkáért egyenlõ bérezés és a munka mennyiségének és minõségének megfelelõ bérezés elve azáltal, hogy a törvény nem írja elõ általános érvénnyel, hanem – a kölcsönzés idõtartama alapján – csak korlátozottan a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozóan a kölcsönvevõ munkáltató-

17719

nál munkaviszonyban állók bérezésére irányadó szabályok alkalmazását. Az Alkotmánybíróság a 137/B/1991. AB határozatában (ABH 1992, 456, 459.) tette elõször azt a – késõbbi határozataiban is megerõsített [43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.; 361/B/1994, ABH 1996, 483, 485.; 65/2006. (XI. 24.) AB határozat, ABH 2006, 964, 966.; 746/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1461, 1467.] – megállapítását, hogy az Alkotmány 70/B. §-a nem értelmezhetõ úgy, hogy bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kellene kapnia. Ha az „egyenlõ munkáért egyenlõ bért” elve azt jelentené, hogy az alkalmazottnak alkotmányos joga van a vállalkozás gazdasági helyzetére, piaci pozíciójára tekintet nélkül azonos természetû munkáért azonos bérre, ez a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tételét sértené, eredményét tekintve pedig a piacgazdaságot tenné mûködésképtelenné. A különbözõ vállalkozások által fizetett eltérõ bér a gazdasági versenynek ugyanis egyik fontos tényezõje. Az Alkotmány 70/B. §-a ezért helyes értelme szerint az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébõl nem következik az, hogy az „egyenlõ munkáért” kifejezés olyan megegyezõ jellemzõkkel meghatározott, munkavégzés jellegû tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitõl függetlenül, minden esetben azonos mértékû szolgáltatás (munkabér) járna. Az Alkotmány e rendelkezése az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérõ mértékû díjazás kikötésének vagy éppen elõírásának jogszabályi lehetõségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg. (1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.) Az Alkotmánybíróság álláspontjának kialakítása során figyelemmel volt arra, hogy a kölcsönvevõvel munkaviszonyban álló és a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatása, munkavégzése mely pontokon mutat hasonlóságokat, illetve eltéréseket. A „klasszikus”, vagyis az általános szabályok szerint létesített munkajogviszony jellemzõen hosszú távú, bizalmi viszonyon alapuló együttmûködést jelentõ, tartós szerzõdéses kapcsolat. A munkajogviszonyt fõszabályként határozatlan idõre hozzák létre a felek úgy, hogy a munkaszolgáltatás teljesítését a munkaszerzõdésben a – különbözõ munkatevékenységeket magában foglaló – munkakör és munkahely meghatározásával specifikálják; a munkateljesítésre a jogviszonyban álló másik fél részére, annak szoros irányítása, felügyelete és ellenõrzése alatt, az általa megszervezett keretek között, és gazdasági érdekeihez igazodóan kerül sor mindaddig, amíg a foglalkoztatás az adott munkáltató mûködési körében biztosított. A kétpólusú jogviszonyban a munkáltató foglalkozta-

17720

MAGYAR KÖZLÖNY

tási lehetõségei, ehhez kapcsolódóan a munkavállalók betanításához, képzéséhez és a jogviszonyok hosszabb távú fenntartásához fûzõdõ érdekei kiszámíthatóbbak, tervezhetõbbek; e jogviszonyokban a bérezés a munkáltató számára erõs ösztönzõ eszköz a megfelelõ munkát végzõ munkavállalók megtartására. A kölcsönzésre létesített munkajogviszony a felek között kevésbé kötött és a hagyományostól számos ponton eltérõ munkajogi kapcsolatot eredményez. A munkaszerzõdésnek nem szükséges tartalmi eleme a munkavégzés helye, a munkaszolgáltatás tárgya pedig munkakör megjelölése helyett a munkavégzés jellege útján is meghatározható. Munkaerõ-kölcsönzés esetében – feltételezve a jogintézmény rendeltetésszerû mûködését – a munkajogviszony létesítése harmadik személy (idegen) munkáltató idõszakos munkaerõ-igénye kielégítése érdekében történik (a kölcsönzés idõtartamát a kölcsönbeadó és kölcsönvevõ közötti megállapodásban kötelezõ rögzíteni). Ez a gyakorlatban a munkavállalók konkrét munkákra való toborzását, szezonális munkákra, meghatározott projektek végrehajtására, határidõs feladatok elvégzésében való közremûködésre, meghatározott idõtartamban speciális szakértelmet igénylõ munkákra, vagy a munkából idõlegesen (betegség, szabadság, gyermekvállalás stb. miatt) kiesõ munkavállalók átmeneti, rövidebb vagy akár hosszabb távú pótlására, helyettesítésére történõ, ideiglenes jellegû, tipikusan határozott idejû alkalmazását jelenti. Ez a munkajogviszony az általános szabályok alapján létesített, „klasszikus”, kétoldalú munkajogviszonyokhoz képest speciális a munkavégzés megszervezésének, a tényleges foglalkoztatás megvalósításának-megvalósulásának módozatában is. A munkáltatói jogosultságokat és kötelezettségeket a törvényhozó – a foglalkoztatás különbözõ mozzanatainak alapulvételével – két jogalany (kölcsönbeadó és kölcsönbevevõ) között osztotta meg, a fõkötelezettségek közül a munkateljesítésért járó bér szolgáltatását és a munkavállaló munkával való ellátását különbözõ munkáltatókhoz telepítette (s ehhez kapcsolódóan határozta meg a munkavállalói jogosultságok és kötelezettségek „irányát” is). Lényeges eltérés, hogy a kölcsönbeadó munkáltató fõ tevékenysége és kötelezettsége a kölcsönzésre szerzõdött munkavállalója (különbözõ) más munkáltatóknál való idõszakos foglalkoztatása megszervezésére, valamint olyan munkaszolgáltatás ellenértékének a megfizetésére irányul, amelyet a munkavállaló nem nála, hanem az általa kiválasztott idegen munkáltatónál teljesít. A munkaerõ-kölcsönzésre létesített munkajogviszonyban ezért a munkavállaló munkával való ellátása, a folyamatos foglalkoztatás lehetõsége kevésbé kiszámítható, hiszen azt mindig a munkáltató mûködési-rendelkezési körén kívül esõ tényezõk határozzák meg. E körülmény a kölcsönzésre szerzõdött munkavállalók által is ismert, a kölcsönzéses foglalkoztatást ennek megfelelõen a különbözõ tevékenységekben, illetve munkahelyeken munkatapasztalatot sze-

2009/83. szám

rezni kívánó, a munkaerõpiacra való fokozatos visszatérés érdekében, vagy bármely más okból (pl. tanulás mellett) az átmeneti, rugalmas keretek közötti munkalehetõséget keresõ, valamint a munkakeresésben segítséget igénylõ és a hagyományos keretek között elhelyezkedni nem tudó (szakképzetlen, a munkaerõpiacról egyéb ok miatt kiszorult személyek) választják. Az Mt. szabályozásában a törvényhozó különbözõ munkáltatók (kölcsönbeadó és kölcsönbevevõ) által, eltérõ konstrukcióban (munkaerõ-kölcsönzésre létrehozott, illetve „hagyományos” munkajogviszonyban) alkalmazott, ám azonos munkáltató (kölcsönbevevõ) által foglalkoztatott, azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkát végzõ munkavállalók esetében tette lehetõvé eltérõ mértékû díjazás kikötését. E lehetõség korlátozott, a törvényhozó – a korábban bemutatottak szerint – differenciált, a foglalkoztatás idõtartamához igazodó szabályozást alkotott: annak kezdeti szakaszában nem írja elõ, késõbb a szûkebb értelemben vett bérre (személyi alapbérre, és a törvényben nevesített, a munkavégzés különös körülményei folytán fizetendõ bérjuttatásokra), majd valamennyi juttatásra vonatkozóan kötelezõvé teszi a kölcsönvevõnél munkaviszonyban álló munkavállalók bérezésére irányadó szabályok figyelembevételét. A vizsgált munkavállalói csoportok a munkajogviszonyból származó, magához a munkavégzés teljesítéséhez szorosan kapcsolódó fõbb jogosultságok és kötelezettségek szempontjából valóban nem mutatnak lényeges különbségeket, amennyiben tényleges foglalkoztatásukra egyezõ feltételekkel és körülmények között, akár rövidebb idõre vagy tartósan, azonos képzettséget, szaktudást, gyakorlatot stb. feltételezõ munkakörben, illetve feladatok elláttatása érdekben kerül sor. A munkáltató személyének különbözõségében megjelenõ eltérés ezért önmagában nem zárhatja ki az egyébként egyenlõ munkát végzõ munkavállalók bérezésében jelentkezõ különbségek vizsgálatát. Ez utóbbi munkavállalók eltérõ bérezésének lehetõségét alkotmányosan a munkáltató (alkalmazó) vállalkozások személyében jelentkezõ eltérés és a munkajogviszonyok létesítésének részben eltérõ rendeltetése, ebbõl eredõen a foglalkoztatási konstrukció különbözõsége együttesen teremti meg. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésébõl származó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállását nem találta megállapíthatónak amiatt, hogy a törvényhozó nem tette kötelezõvé, hogy a kölcsönzött munkavállalók bérezésére a mindenkori munkavégzésük helyén (kölcsönbevevõ munkáltatóknál) munkaviszonyban álló munkavállalók bérezésére irányadó, a kölcsönbeadó munkáltatóhoz képest kedvezõbb szabályok idõkorlát nélkül, mindenben azonosan érvényesüljenek. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében foglalt egyenlõ munkáért egyenlõ bér elve a munkavállalóknak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében felsorolt tulajdonságaik, illetve státuszuk alapján való, a munkavégzéstõl teljesen független körülményeken alapuló meg-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

különböztetését tilalmazza, nem zárja ki azonban azt, hogy jogszabály, vagy akár közvetlenül a munkáltató a munkavállalás, a munkateljesítés szempontjából objektív és releváns tényezõk alapján differenciáljon a munkavállalók között. Ehhez hasonlóan az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése alapján az alkotmányossági vizsgálat arra irányul, hogy az ugyanazon munkamennyiséget és minõséget produkáló munkavállalók minden, a munkateljesítésükön kívül esõ szempont alapján azonos javadalmazáshoz jussanak. Az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésébõl fakadóan nem követelmény azonban, hogy a kölcsönzés keretében való, idõszakos foglalkoztatásra szerzõdõ munkavállalók – amennyiben az számukra (a kölcsönbeadó munkáltatóval kötött szerzõdésben és a munkáltatóra irányadó munkaviszonyra vonatkozó szabályokban foglaltaknál) kedvezõbb –, a bérezést illetõen már a foglalkoztatásuk kezdeti szakaszában a kölcsönvevõnél munkaviszonyban állókkal azonos feltételrendszerbe kerüljenek. A kifogásolt szabályozás különbözõ munkáltatók (vállalkozások) által, és – a foglalkoztatás megszervezésének-megvalósításának különbözõ módozatára figyelemmel kialakított – eltérõ foglalkoztatási konstrukcióban alkalmazott munkavállalók bérezésében engedi az egyébként azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkák eltérõ bérezését, mégpedig a foglalkoztatás viszonylag rövid, kezdeti szakaszában. A sérelmezett megkülönböztetés tehát az alkalmazó munkáltatók személyének különbözõségén, a foglalkoztatás eltérõ rendeltetésén és feltételrendszerén, ehhez kapcsolódóan a munkavállalók olyan egyéb helyzetén alapul, amelybe az érintettek – rugalmas foglalkoztatásuk iránti igényeik, munkaerõ-piaci elhelyezkedési esélyeik, munkavállalási lehetõségeik által befolyásoltan, de – végsõ soron szabad választásuk eredményeként kerülnek. A vizsgált jogalanyok egyéb helyzetén alapuló, a bérezésükben lehetõvé tett különbségtétel ezért nem valósít meg tiltott diszkriminációt és – ugyanezen ok miatt – nem valósítja meg a munka mennyiségének és minõségének megfelelõ bérezés elvének sérelmét sem, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésével összefüggõ, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet sérelmezõ indítványt elutasította. 3. A továbbiakban az Alkotmánybíróság a kölcsönzött munkavállalók munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó szabályoknak [Mt. 193/J. § (4) és (6) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés, 193/M. § (2) bekezdés, 193/P. § (1) bekezdés] alkotmányellenességét állító indítványokat bírálta el. E szabályokat az indítványozók az általános szabályok szerint (nem munkaerõ-kölcsönzésre) létesített munkajogviszonyban állókra irányadó szabályokkal összehasonlításban vélik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközõnek, a 193/P. § (1) bekezdésének az Mt. 90. §-a alkalmazását kizáró rendelkezését ezen túl az Alkotmány 66. § (1)–(3) bekezdésével, 67. § (1) bekezdésével, 70/D. § (1) bekezdésével és a 70/E. § (1) bekezdésével is ellentétesnek.

17721

A kölcsönzésre létesített munkajogviszony megszüntetésének módozatai és annak részletszabályai több ponton eltérnek az általános szabályokban foglaltaktól. Így pl. nincs lehetõség a határozott idejû jogviszony munkáltató általi, az Mt. 88. § (2) bekezdése szerinti megszüntetésére; a rendes felmondásra alapot adó okok konkrétabban kerültek meghatározásra; a munkáltató a nyugdíjas munkavállaló felmondását is köteles megindokolni; eltér a felmondási és a munkavégzés alóli mentesítési idõ, a súlyos szerzõdésszegés miatti megszüntetés feltételeinek és okainak, a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeinek szabályozása, nem érvényesülnek a felmondási tilalmakra, korlátozásokra, a csoportos létszámcsökkentésre és a végkielégítésre vonatkozó szabályok stb. E körben a törvényhozó egyes esetekben a munkavállalókra nézve kedvezõbb szabályokat alkotott, megállapítható azonban, hogy e szabályok, és különösen az indítványokkal támadott rendelkezések, a munkajogviszonyok felbontását – az általános szabályok alapján létrehozott jogviszonyokhoz képest – egyszerûbben, a munkáltató szabad felmondási jogát összességében kevésbé korlátozó módon, a megszüntetéshez enyhébb kötelezettségeket kapcsolva teszik lehetõvé. 3.1. Az Mt. 194/J. § (4) bekezdése a határozatlan idejû munkaviszony felmondással történõ megszüntetése esetén a felmondási idõ mértékét fõszabályként tizenöt napban határozza meg. Ha a munkaviszony idõtartama a felmondás közlését megelõzõ két évben összességében (akár több munkaviszony létesítése, illetve fennállása alapján) eléri a háromszázhatvanöt napot, a felmondási idõ harminc nap. A 193/J. § (6) bekezdése a kölcsönbeadó felmondása esetén a felmondási idõ teljes tartamára mentesíti a munkavállalót munkavégzési kötelezettség alól, e szabálytól a felek megállapodása alapján engedi az eltérést; a felmentési idõre a munkáltató átlagkereset fizetésére köteles. A felmondási idõ jellemzõen tartós jogviszonyok megszüntetéséhez kapcsolódó jogintézmény, amelynek elsõdleges célja, hogy a felek a jogviszony számukra megnyugtató, érdekeiknek megfelelõ lezárásához szükséges cselekményeket elvégezhessék és a megszûnéssel összefüggõ különbözõ változásokra megfelelõ idõben felkészülhessenek. Az Mt. szabályozásában a felmondási idõ a határozatlan idejû jogviszonyok egyoldalú felbontásához, a felmondási idõ alatti felmentési vagy munkavégzési kötelezettség alóli mentesítési idõ a jogviszony munkáltató általi felmondásához kapcsolódik (kivételt csupán a súlyos szerzõdésszegések miatti megszüntetések képeznek); a felmondási idõ tehát – fõ funkcióját tekintve – a munkáltató számára a megfelelõ munkaerõ pótlására, a munkavállalónak a létfenntartást szolgáló jövedelemszerzés feltételeinek újrateremtésére, a munkakeresésre biztosít megfelelõ idõt. Az Mt. 193/J. (4) és (6) bekezdése a határozatlan idejû munkajogviszonyban álló jogalanyokat megilletõ felmondási idõ mértéke meghatározásának és a munkavégzés alóli mentesítés szabályozásában mutat – az általános szabályokhoz mérten részben kedvezõbb, részben kedvezõtle-

17722

MAGYAR KÖZLÖNY

nebb „irányú” – eltéréseket. Hátrányként értékelhetõ, hogy a törvény a felmondási idõnek a munkaviszonyban töltött évek számától függõ fokozatos emelkedését nem írja elõ. Hátrányként értékeli az indítványozó, hogy – diszpozitív szabály alapján ugyan, de – a munkáltató felmondása esetén kizárható a munkáltató felmentési idõ (munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés) biztosítására vonatkozó kötelezettsége. Kedvezõbb viszont, hogy – figyelembe véve az Mt. 13. § (3) bekezdését, amely a Harmadik részben meghatározott szabályoktól (ha a törvény másként nem rendelkezik) a munkavállalóra kedvezõbb feltételekkel engedi a feleknek az eltérést – a munkaerõ-kölcsönzésnél nem érvényesül a felmondási idõ felsõ határára vonatkozó megállapodási korlát, vagy hogy a munkavállaló fõszabályként a felmondási idõ teljes tartamára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, nem érvényesül továbbá az Mt. 93. § (3) bekezdésében írt korlátozás sem (amely szerint a felmentési idõ alatt átlagkeresetre nem jogosult a munkavállaló arra az idõre, amely alatt munkabérre nem lenne jogosult). Az Mt. 193/K. §-a a munkajogviszony súlyos szerzõdésszegés miatti, azonnali hatályú megszüntetésének feltételeit az Mt. 96. §-ban foglalt rendkívüli felmondástól a felmondási jog gyakorlására alapot adó okok és a határidõ tekintetében némileg eltérõen szabályozza; az egyik indítványozó a 193/K. § (3) bekezdésében szereplõ, a felmondás okában kimutatható eltérést véli alkotmányellenesnek. Az Mt. 96. §-ának kógens rendelkezése mindkét fél számára akkor teszi lehetõvé az azonnali hatályú megszüntetést eredményezõ rendkívüli felmondást, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az Mt. 193/K. § megoldása ehhez képest „aszimmetrikus” és más tényállásokon alapul: a munkavállalót mind a kölcsönbeadó, mind a kölcsönvevõ súlyos szabályszegése (a munkaviszonyra vagy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok, illetve a felek között létrejött megállapodás megszegése) miatt, míg a kölcsönbeadót a munkavállaló munkaviszonyból eredõ lényeges kötelezettségei vétkes megszegése esetén jogosítja a megszüntetésre; ezen túl az azonnali hatályú felmondásra a törvény kötelezi a kölcsönbeadót, ha a nyilvántartásból jogerõs határozattal törlésre került. A támadott rendelkezés tehát – hasonlóan a felmondási idõ szabályozásához – egyes elemeiben szigorúbb, másokban azonban enyhébb az általános szabályban meghatározottakhoz képest: a jogviszony a munkavállaló lényeges kötelezettségszegése miatt akkor is megszüntethetõ, ha az jelentõs mértékûnek nem minõsíthetõ és/vagy gondatlansága csak enyhe fokú, nem ad viszont lehetõséget a törvény a 96. § b) pontjában foglalt ok miatti megszüntetésre. Részben eltérnek a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei is az Mt.

2009/83. szám

100. §-ban foglaltaktól. Az egyik indítványozó ezek közül a 193/M. § (2) bekezdését tartja diszkriminatívnak, mert a munkavállaló a jogellenes megszüntetés esetén az általános szabályban meghatározott kerethez képest (kettõ és tizenkét havi átlagkereset), minimum egy, maximum hathavi átlagkereset összegében jogosult – a jogellenes megszüntetés körülményeihez, különösen a jogsértés és annak következményei súlyához mért – átalánykártérítés-jellegû kifizetésre. 3.2. Az Alkotmánybíróság a fentiekben ismertetettekkel azonos, illetve hasonló munkajogi intézmények, így a felmondási okok törvényi meghatározása, a munkáltató indokolási kötelezettsége, felmondási tilalmak alkotmányossági vizsgálata során – utalva a 44/B/1993. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.; ABH 1994, 574, 575.) foglaltakra – a 11/2001. (IV. 12.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) rögzítette, hogy a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt megilletõ szabad felmondás joga az a kiinduló pont, amelyhez viszonyítottan vizsgálni lehet azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a munkaviszony felmondásának feltételeit tartalmazzák, illetõleg azokat a jogtechnikai megoldásokat, amelyeket a jogalkotó e körben alkalmazott. Az Mt. a munkaviszony szabad felmondása alapelvéhez képest a munkavállalók javára számos ponton eltér. E szabályok – igazodva az egyes munkavállalói csoportokat jellemzõ sajátosságokhoz – azok tágabb vagy szûkebb körére terjednek ki, illetõleg a munkáltatói felmondás lehetõségét különbözõ mértékben korlátozzák. A munkáltatói felmondást korlátozó törvényi rendelkezések azonban mindig kivételesnek tekintendõk a szabad felmondás jogának generális alapelvéhez képest. (ABH 2001, 153, 158.) Az Alkotmánybíróság – az Abh1.-ben és az Abh2.-ben tett megállapításain alapuló – 983/B/1999. AB határozatában a felmondás indokolási kötelezettségét az Alkotmánybíróság olyan, a munkavállalók többletvédelmét szolgáló kedvezmény-szabályként értelmezte, amelyre senkinek nincs Alkotmányon alapuló joga, a munkaviszony megszüntetését a munkáltató számára nehezítõ feltételek elõírásánál és azok megváltoztatásánál ezért a jogalkotót széles körû mérlegelési jog illeti meg. (ABH 2007, 1224, 1228.) Az Alkotmánybíróság az 549/B/1999. AB határozatában a munkaviszony munkavállaló általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit szabályozó rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során rámutatott arra is, hogy „A jogalkotó a különféle szerzõdésszegõ magatartásokhoz fûzött szankciók meghatározásában, a szerzõdések jogellenes felbontásától való visszatartás érdekében alkalmazott megoldások kiválasztásában, és ennek során a fizetési kötelezettség mértéke meghatározásában is – az Alkotmány keretei között – széles körû mérlegelési szabadsággal rendelkezik.” (ABH 2007, 1190, 1208.) Az Alkotmánybíróság e határozatában tekintetbe vette a 620/B/1998. AB határozatában (ABH 2005, 780, 787.) foglalt, a kártérítéstõl eltérõ szerzõdésszegési jogkövetkezményeket elõíró jogszabályi rendelkezések vizsgálata

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

során tett megállapítását: „A jogszabályban meghatározott mérték tekintetében az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatának megfelelõen akkor állapít meg alkotmányellenességet, ha a mérték meghatározása diszkriminatív vagy nyilvánvalóan eltúlzott nagyságú (772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.; 126/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1048, 1052.)”. Az Alkotmánybíróság idézett határozataiban tett megállapításai a jelen ügyben is irányadók: a felmondási idõ, ezen belül a munkavégzés alóli mentesítés, a felmondásnak az arra alapot adó okok jogszabályi meghatározásával való korlátozása, és a szerzõdésszegés következményeinek anyagi kompenzációja, mint az Alkotmányból nem levezethetõ jogok szabályozásában a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik; döntési szabadságának az Alkotmány rendelkezései, pl. a diszkriminációtilalom szabnak korlátot. Az indítványok a diszkriminációtilalom megsértését állították. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alapjognak nem minõsülõ egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végsõ soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerû indoka, vagyis önkényes. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók jogviszonya megszüntetésére vonatkozó szabályozás vizsgált különbségei nem adnak alapot a támadott szabályok alkotmányellenességének megállapítására. Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a törvényhozó az Mt. külön fejezetében foglalt szabályok megalkotásával a hagyományoshoz képest a jogviszony tartósságát és a munkavállalók védelmét illetõen kevésbé szoros munkajogi kapcsolatot eredményezõ foglalkoztatás kereteit teremtette meg, a kölcsönzéses foglalkoztatásra szerzõdõ jogalanyok pedig ezen – általuk is igényelt, de legalábbis ismert – feltételrendszerben vállalják a munkát. A kölcsönzéses formában való foglalkoztatás – a korábban már bemutatottak szerint – mindig függ különbözõ más (idegen) munkáltatók aktuális munkaerõigényétõl, ezért az hosszabb távon kevésbé tervezhetõ, a kölcsönbeadó munkáltató munkaszervezési lehetõségei jóval korlátozottabbak, a munkával való ellátási kötelezettség teljesíthetõsége kevésbé kiszámítható. A törvényhozó e körülményeket tekintetbe véve állapította meg a jogviszony megszüntetésének indítványokkal érintett különös szabályait is. A munkajogviszony megszüntetését könnyítõ, a munkáltatóra enyhébb kötelezettségeket hárító, a felmondási-felmentési idõre, és a megszüntetés egyéb feltételeire vonatkozó – a foglalkoztatás megvalósításának-megvalósulásának eltérõ módozatához, a kölcsönbeadó munkáltató korlátozott foglalkoztatási lehetõségeihez igazodóan kialakí-

17723

tott – speciális szabályozás ezért ésszerû indokokon alapul, így nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az Mt. 193/J. § (6) bekezdésével kapcsolatban felhozott érvelés alapján utal továbbá a 42/1996. (X. 9.) AB határozatában rögzítettekre, miszerint „diszpozitív szabály meghatározása, vagyis annak a rendelkezésnek a tartalmi kialakítása, amely a szerzõdõ felek eltérõ megállapodása hiányában kerül alkalmazásra (...) általában már nem alkotmányossági kérdés, hanem a törvényhozó szabadságába és szabad mérlegelési jogkörébe tartozik. Ennek során a törvényhozó szabadon mérlegelhet olyan célszerûségi, érdekvédelmi, technikai, illetõleg egyéb szempontokat, amelyek a konkrét jogviszonyokkal kapcsolatosak, feltéve, hogy azok nem állnak kifejezetten ellentétben az Alkotmány valamely rendelkezésével.” (ABH 1996, 142, 145.) A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Mt. 193/J. § (4) és (6) bekezdése, a 193/K. § (3) bekezdése és a 193/M. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította. 3.3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Mt. 193/P. § (1) bekezdése részbeni alkotmányellenességét állító indítványokat vizsgálta meg. Az Mt. 90. § (1) bekezdése a munkáltató számára a munkavállaló, a munkavállaló gyermeke és más közeli hozzátartozója betegségéhez, a gyermekvállaláshoz, a gyermek születéséhez, csecsemõk, kisgyermekek gondozásához, ápolásához, valamint állampolgári kötelezettségek teljesítéséhez kötõdõ tényállások megvalósulása esetén, a törvény által meghatározott idõk alatt tiltja a munkaviszony rendes felmondással való megszüntetését. A tilalom a határozatlan idejû munkaviszonynak a munkáltató mûködésével, a munkavállaló képességeivel, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggõ ok miatti, egyoldalú megszüntetésére vonatkozik (így nem gátolja a súlyos szerzõdésszegés miatti, vagy a próbaidõ alatti megszüntetést). A felmondási védelem a következõ idõtartamokban áll fenn: a) betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság, b) beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, c) közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (139. §), d) külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggõ kezelés, terhesség, a szülést követõ három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés], e) gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak [138. § (5) bekezdés], illetve a gyermek hároméves koráig – fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermekgondozási segély folyósításának, f) sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított, g) külön törvény szerinti rehabilitációs járadékban részesülõ személy esetén a keresõképtelenség teljes idõ-

17724

MAGYAR KÖZLÖNY

tartama. A felsorolt tilalmak a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra – az Mt.-nek az indítványozók által több alkotmányi rendelkezés sérelme miatt alkotmányellenesnek tartott – 193/P. § (1) bekezdésének „86/A–96. §-ai” szövegrésze folytán nem alkalmazhatók. Errõl a kölcsönbeadó a munkaszerzõdésben, de legkésõbb a munkaszerzõdés megkötésétõl számított két héten belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót. 3.4. Az Alkotmány 66. § (1) bekezdése biztosítja a férfiak és nõk egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése az anyáknak a gyermek születése elõtti és utáni támogatását és védelmét „külön rendelkezések” szerint teszi kötelezõvé, a (3) bekezdés pedig – szintén külön szabályok által – a nõk és fiatalok védelmének biztosítását a munka végzése során írja elõ. Az Alkotmánybíróság – munkaköri ártalmak miatti korkedvezményre való jogosultság vizsgálata során – a 7/1998. (III. 18.) AB határozatában (ABH 1998, 417, 419.) értelmezte az Alkotmány 66. § (1) és (3) bekezdését. „Az Alkotmány (...) a nõk védelme érdekében pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályok kialakítására ad felhatalmazást. Ez az alkotmányi felhatalmazás nyilvánvalóan a férfiak és a nõk természeti, biológiai és fizikai különbözõségébõl adódó eltérések elismerésén alapszik. A nõk biológiai adottságai, különösen az anyaság biológiai és pszichikai dimenziója, továbbá a nõk kisebb fizikai ereje folytán bizonyos környezeti ártalmakra hamarabb és súlyosabb következményekkel reagálnak. Ugyanaz a tevékenység, amely a férfi számára egészségkárosodáshoz nem vezet, a nõ egészségét károsíthatja. Mindezekre a természeti adottságokra figyelemmel alkotmányosan indokolt, hogy a jogalkotó a korkedvezményre való jogosultság meghatározásánál a nõk javára bizonyos preferenciákat, pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályokat állapít meg.” Erre tekintettel nem állapított alkotmánysértést az Alkotmánybíróság amiatt, hogy a vizsgált szabály a szervezet fokozott igénybevételével járó, illetve az egészségre különösen ártalmas munkakört betöltõ nõket rövidebb idõ után jogosította korkedvezményre, mint a férfiakat, az Alkotmány 66. § (1) bekezdése és a 70/A. § (1) bekezdése alapján alkotmányosan indokolhatatlannak ítélte azonban a férfiak korkedvezményre való jogosultságból való teljes kizárását, tekintve, hogy a korkedvezményre alapot adó különös egészségi ártalom (porbelégzés, zaj stb.) azonos munkakör betöltése (tevékenység végzése) alapján a férfiakat és nõket egyformán érinti. 3.4.1. Az Mt. támadott szabálya az általános szabályok szerint létesített munkajogviszonyban állókra irányadó, az Mt. 90. §-ban írt felmondási tilalmakat a munkaerõ-kölcsönzésre létesített munkaviszonyban zárja ki. A kizáró rendelkezés a munkavállalók között nem tesz különbséget annak alapján, hogy azok nõk vagy férfiak, ezért az Alkotmány 66. § (1) bekezdésének, ezzel összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme nem merül fel.

2009/83. szám

3.4.2. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése az anyáknak, a gyermeket váró és gyermeket szült nõk számára a gyermek születése elõtti és utáni idõre vonatkozóan ír elõ külön támogatást és védelmet. Az Alkotmány e rendelkezése – hasonlóan az Alkotmány 66. § (1) és (3) bekezdésének az Abh3.-ban kifejtett értelmezésével – a várandós nõk és a gyermekes anyák számára pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályok kialakítására ad alkotmányi felhatalmazást, idõben viszonylagosan – a szülés idõpontjához igazodóan – behatároltan. Ebbõl következõen az anyák a különleges támogatásra és védelemre, állapotukra és az anyasággal összefüggõ feladataikra tekintettel tarthatnak igényt, a gyermekvállalásra, a gyermek fogadására és a szülésre való felkészülés, az ebbõl adódó változásokhoz való alkalmazkodás, az anyasággal kapcsolatos gondozási, a gyermek megfelelõ fejlõdésének biztosítását igénylõ feladataik, kötelezettségeik ellátása érdekében, egyben kiküszöbölendõ azokat a hátrányokat, amelyek az anyai szerepvállalásból fakadhatnak. A támogatás és védelem módját, konkrét érvényesülési körét, formáját nem rögzíti az Alkotmány 66. § (2) bekezdése, a kiemelt támogatás és védelem így az anyákat minden olyan területen (pl. egészségvédelem, szociális biztonság, munkavállalás) megilleti, amelyeken a gyermekvállalás miatt az Alkotmány által védendõnek és támogatandónak rendelt állapotuk alatti idõszakban (a gyermek születése elõtt és után) másokhoz képest hátrányos helyzetbe kerülhetnek (tipikusan ilyen pl. a munkaerõ-piaci távollét). Az Alkotmány fenti rendelkezése tehát – részeként annak a komplex védelemnek, amelyet az Alkotmány a gyermekjogi és családvédelmi rendelkezései által (Alkotmány 15. §, 16. § 67. §), a gyermekek egészséges fejlõdésének biztosítása érdekében ír elõ – a nõket a gyermekvállalással összefüggésben érõ (és közvetetten a gyermekek megfelelõ fejlõdésére is kiható), potenciálisan bekövetkezõ negatív hatások kiküszöbölésére alkalmas jogalkotásra ad felhatalmazást. Azt, hogy a nõk a terhesség alatti és utáni fizikai, pszichés állapotuk miatt különös védelmet igényelnek, az Európai Unió jogalkotása és joggyakorlata, valamint a nemzetközi (munka)jogi tárgyú jogalkotás is elismerte. A Tanács 92/85/EGK Irányelve a várandós, gyermekágyas, szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzõ intézkedések bevezetésére, az ilyen munkavállalók egészségére, a terhességre, a szoptatásra káros hatással járó, kockázatot jelentõ tényezõk kiküszöbölésére (ennek érdekében a munkafeltételek, a munkaidõ, a munkakör átmeneti módosítására, biztonságot, egészséget veszélyeztetõ expozíció kizárására, szülési szabadság, elbocsátás elleni védelem biztosítására stb.) kötelezi a tagállamokat (utóbbi körben elismerve a tagállamok jogalkotói szabadságát a munkavállalók állapotával össze nem függõ rendkívüli esetekre vonatkozóan). Az Európai Közösségek Bírósága már korábban kimondta, hogy a várandós vagy gyermekágyas nõk jogai terén a férfiak és a nõk egyenlõségére vonatkozó közössé-

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

gi szabályok célja a nõi munkavállalóknak a szülés elõtti és után való védelme (lásd a C – 191/03. sz. McKenna-ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet 42. pont). A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, és különösen a 76/207 Irányelv 2. Cikkének (1) bekezdése és 5. Cikkének (1) bekezdése alapján a nõk elbocsátással szembeni védelmét nem csak a szülési szabadság, hanem a terhesség teljes idõtartama alatt el kell ismerni. Az ilyen elbocsátás csak nõket érinthet, tehát közvetlen, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minõsül (lásd pl. a C – 394/96. sz. Brown-ügyben 1998. június 30-án hozott ítélet 24–27. pont, a McKenna-ügyben hozott ítélet 47. pont). A nõknek a terhességük, terhességgel összefüggõ betegségük, illetve az ezzel összefüggõ „elérhetetlenségük” miatti elbocsátása kérdésében az Európai Közösségek Bírósága több ítéletében is állást foglalt. Ennek során kimondta: arra a kockázatra tekintettel, hogy az esetleges elbocsátás veszélyeztetheti a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállaló pszichikai és fizikai helyzetét, ideértve annak különösen súlyos kockázatát, hogy a nõi munkavállaló önként szakítja meg terhességét, biztosít a közösségi jogalkotó a 92/85 irányelv 10. cikke alapján különös védelmet a nõknek azáltal, hogy a terhesség kezdetétõl a szülési szabadság végéig terjedõ idõszakban felmondási tilalmat rendel el (C – 32/93. sz. Webb-ügyben 1994. július 14-én hozott ítélet 21. pont; C – 394/96. sz. Brown-ügyben 1998. június 30-án hozott ítélet 18. pont; C – 109/00. sz. Tele Danmark ügyben 2001. október 4-én hozott ítélet 26. pont stb.). Az anyák és a gyermekek védelmét szolgáló jogállami kötelezettségeket fogalmaz meg az 1976. évi 9. törvényerejû rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyûlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelynek 10. Cikke elõírja, hogy az anyáknak a gyermek születése elõtt és után ésszerû idõtartamra külön védelmet kell biztosítani, amely idõ alatt a dolgozó anyáknak fizetett szabadságot vagy megfelelõ társadalombiztosítási szolgáltatásokkal együtt járó szabadságot kell biztosítani. Hasonló intézkedési kötelezettségeket fogalmaz meg a részes államok számára a Magyarországon az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Karta 8. Cikke, amely „A dolgozó nõk védelemhez való joga” cím alatt a gyermek születése elõtt és utáni szabadság mellett a szoptató anyák munkaidõ-kedvezménye biztosítását, a szülési szabadság idejére esõ felmondás megtiltását, a veszélyes, fáradságos, egészségtelen munkákból származó különbözõ ártalmak kiküszöbölését írja elõ. Még konkrétabb követelményeket határoz meg az anyaság védelmérõl szóló – a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1952. évi 35. ülésszakán elfogadott 103. számú Egyezményét módosító – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 88. ülésszakán elfogadott, a 2004. évi CXI. törvénnyel kihirdetett 183. számú Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény a terhes és szoptató nõknek az anya vagy a gyermek

17725

egészségére ártalmas munkavégzés elleni védelmét, szülési szabadság biztosítását, a terhességbõl vagy a szülésbõl adódó betegség, komplikáció esetén külön szabadság, e szabadságok alatti pénzbeli juttatás nyújtását, a terhesség, valamint azzal összefüggõ szabadságok ideje alatt, vagy az azt követõ munkába állás utáni – a tagállamok által meghatározott idõszakon belüli – idõben a munkaviszonynak a terhességgel, szüléssel és annak következményével vagy a szoptatással összefüggõ ok miatti megszakítása tilalmát, a szoptatással kapcsolatos munkaidõ-kedvezmények biztosítását stb. írja elõ. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése ugyanakkor a hivatkozott európai uniós, nemzetközi emberi jogi és munkajogi tárgyú jogalkotáshoz képest szélesebb körben és kevésbé konkrétan határozza meg az anyáknak a gyermek születése elõtti és utáni támogatását és védelmét szolgáló állami kötelezettségeket: a fokozott gondoskodási kötelezettség teljesíthetõ a társadalombiztosítás rendszerében, a szociális ellátórendszer intézményei keretében nyújtott pénzbeli és természetbeni ellátások, szolgáltatások, juttatások feltételrendszerét meghatározó jogalkotás, továbbá a munkavégzéshez kapcsolódó kötelezettségeket enyhítõ, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, a munkaerõpiacra való visszatérést könnyítõ, elõnyben részesítést elõíró, az érintett jogalanyok gazdasági, szociális biztonságát növelõ és egészségvédelmét szolgáló külön intézkedések által (így a foglalkoztatás területén pl. felmondási védelem elõírásával is). 3.4.3. Az Alkotmány 66. § (3) bekezdésébõl a nõk és a fiatalok védelmére vonatkozóan – az Alkotmány 66. § (2) bekezdéséhez viszonyítva – speciális követelmények származnak külön jogszabályok megalkotására: a kiemelt védelemnek az Alkotmány által kijelölt tárgykörben, a ,,munka végzése során” kell érvényesülnie. Ez az alkotmányi rendelkezés – az Abh3.-ban kifejtetteknek megfelelõen a nõk (és a fiatalok), mint ún. sérülékeny foglalkoztatotti csoportokba tartozó jogalanyok alkati, természeti (biológiai és fizikai) különbözõségébõl adódó eltérések elismerésén alapszik, nõk esetében magában foglalva az anyaságnak a nõ életrendjére, szervezetére gyakorolt biológiai, pszichikai, szociológiai hatásait, és azoknak a különbözõ munkatevékenységek folytatásával való összefüggéseit, következményeit is. A jogalkotót ezért az Alkotmány 66. § (3) bekezdése a munka világára, ezen belül is a munkavégzésre vonatkozó szabályalkotásban a nõk (és fiatalok) számára – az e tulajdonságukra, abból eredõ sajátosságaikra visszavezethetõ hátrányokat kiküszöbölendõ – többletvédelmet, kedvezményeket, elõnyöket biztosító intézkedésekre, a munkavégzéssel általában járó fizikai, pszichés megterhelést könnyítõ, ártalmakat megelõzõ vagy csökkentõ (munkajogi, foglalkozás-egészségügyi, munkavédelmi, szociális tárgyú) rendelkezések meghozatalára kötelezi. Az Alkotmány fenti rendelkezései összefüggésben állnak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével, amely szerint „A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását

17726

MAGYAR KÖZLÖNY

az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt esélyegyenlõség elvét konkretizálja a gyermeket vállaló nõkre, kisgyermekes anyákra, a 66. § (3) bekezdése pedig a munkát vállaló nõkre, amely elv alapján az állam a különbözõ társadalmi csoportok esélyeinek egyenlõségét jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén biztosítja, illetõleg járul hozzá az egyenlõtlenségek csökkentéséhez. [725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.; 553/B/1994. AB határozat, ABH 1997, 773, 783.] 3.4.4. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése minden gyermek számára biztosítja a jogot a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. Ez az alkotmányi rendelkezés „a gyermek alapvetõ jogairól szól, egyidejûleg a család (szülõk), az állam és a társadalom alapvetõ kötelezettségeit megszabva” (995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 524, 525.), egyben a jogalkotó alkotmányos kötelezettségét határozza meg a gyermek megfelelõ fejlõdését biztosító feltételek megteremtésére. Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a és a 67. § (1) bekezdése összefüggéseit figyelembe véve – több határozatában rámutatott, hogy e rendelkezések az állam intézményvédelmi kötelezettségét alapozzák meg, mely a legkülönbözõbb állami kötelezettség-teljesítésekben nyilvánul meg, és amelyek formája, módja, mértéke az alkotmányi rendelkezésbõl nem következik [731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 807.; 79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 405.; 429/B/2001. AB határozat, ABH 2005, 987, 991–992.; 666/B/2004. AB határozat, ABH 2006, 2061, 2063–2064.; 844/E/2005. AB határozat, ABH 2007, 2544, 2547.]. Az Alkotmánybíróság a 844/E/2005. AB határozatában – méltányolhatónak tekinthetõ lakásigény kielégítése feltételeinek vizsgálata során – értelmezte az Alkotmány 67. § (1) bekezdését. Határozatában – idézve a 731/B/1995. AB határozatában foglaltakat – megállapította, hogy „kedvezményes, támogatott lakásszerzésre nézve alanyi jogosultságok, illetõleg meghatározott, konkrét lakástámogatási formák kialakítása és biztosítása nem következik. Az alkotmányos intézményvédelem, az ifjúság létbiztonságának biztosítása, érdekeinek védelme, a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlõdésérõl való gondoskodás a legkülönbözõbb állami kötelezettségteljesítésekben nyilvánul meg. Kétségkívül ide sorolható a családok, fiatalok lakáshoz jutásának állami segítése is. Ennek formája, módja, még kevésbé pedig mértéke a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekbõl azonban nem következik. (...) Az alkotmányos követelmény az, hogy az állam gondoskodása, segítése és védelme nem eshet a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekben meghatározott minimális szint alá. (...) Alanyi jogok híján a jogalkotói szabadságnak az önkényesség tilalma szab határt.” (ABH 2007, 2544, 2547.)

2009/83. szám

3.4.5. A munkajogi szabályozásban kialakított felmondásvédelmi rendelkezések egy része az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjog érvényesülését, valamint az Alkotmány 66. § (2)–(3) bekezdésébõl és a 67. § (1) bekezdésébõl fakadó állami intézményvédelmi kötelezettség teljesítését segíti elõ azzal, hogy a várandós és kisgyermekes anyák számára a gyermek születése elõtti és utáni idõre vonatkozóan, így a terhesség, szülési szabadság alatt, a szülést követõ három hónapban többletvédelmet biztosít az anyák állapotára és a gyermek megfelelõ fejlõdésére is kiható azon lehetséges hátrányok ellen, amelyek a munkaviszony felbontása miatti egzisztenciális bizonytalanságból fakadhatnak. Az Mt. a felmondásvédelmi szabályok által kiemelt védelmet biztosít továbbá a gyermekes anyák számára a gyermek születését követõ hosszabb (akár évekig tartó) idõszakokra is, a gyermek gondozása, nevelése, beteg gyermek ápolása érdekében. Ez utóbbi rendelkezések megalkotására a törvényhozónak az Alkotmány 66. § (2)–(3) bekezdésében adott, pozitív diszkriminációt jelentõ jogalkotásra való felhatalmazása alapján és a 67. § (1) bekezdésébõl eredõ állami intézményvédelmi kötelezettség teljesítése érdekében került sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érintett jogalanyoknak az Alkotmány fenti rendelkezéseibõl származóan alkotmányos alapjoga lenne a munkaviszony megszüntetése elleni felmondási védelemre. Az Alkotmány által elõírt kiemelt támogatás és védelem nem csupán a munkaviszonyok megszüntetésének felmondási tilalmak elõírásával történõ korlátozásával érhetõ el, az teljesíthetõ egyéb munkajogi és más jogszabályalkotás útján is. A magyar jogrendben számos szabály található, amely – az Alkotmány fenti rendelkezései érvényesülése érdekében – a nõk, várandós nõk, kisgyermekes anyák védelmét és támogatását szolgálja, így pl. a terhesgondozásról szóló 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet, a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, illetve a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény által szabályozott ellátások, szolgáltatások, támogatások; a foglalkoztatás területén az Mt. védelmi (éjszakai, rendkívüli munkavégzés tilalmazása, illetve korlátozása, terhes, kisgyermekes nõk munkakörének, munkafeltételeinek módosítása, kiküldetés korlátozása, szülési szabadság, szoptatási munkaidõ-kedvezmény stb.) szabályai, a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezésérõl szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, amely a nõk foglalkoztatásánál külön szempontokat ad a munkaköri alkalmasság meghatározására stb. 3.4.6. Nem vezethetõ le jogosultság az Alkotmány 70/D. § (1) és 70/E. § (1) bekezdéseibõl sem a felmondási tilalom alkalmazására az Mt. 90. § (1) bekezdésében szereplõ egyéb tényállások fennállására tekintettel. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alkotmány 70/D. §-a „a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetõségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezõbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi a megfelelõ egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését. A lehetõ legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg. [56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 270.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 186.; 37/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 293, 297.] Az Alkotmány 70/E. §-a a szociális ellátáshoz való jogot fogalmazza meg, továbbá rögzíti annak szervezeti, intézményi kereteire vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezések általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 2093/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 546, 547.; 659/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 537, 538.; 1049/D/1999. AB határozat, ABK 2006. január, 15, 17.] Az Alkotmánybíróság kimondta továbbá, hogy „(a)z Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a szociális biztonsághoz való jognak – magában az Alkotmányban kiemelt – tartalmi eleme, alkotmányos követelménye, öregség, betegség stb. esetére a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogosultság biztosítása és garantálása. Ezt az ellátáshoz való jogot az állam a társadalombiztosítás és a szociális intézményrendszerek útján valósítja meg. (...) Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésének idézett rendelkezésébõl (...) csak az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és mûködtetni.” [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198–199.] Ezekbõl az Alkotmányi rendelkezésekbõl nem következik a keresõképtelen beteggé vált munkavállalók számára alanyi jogosultság arra, hogy a munkaviszonyuk rendes felmondás útján való megszüntetése korlátozások alá essen. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése, valamint a 70/E. § (1) bekezdése nem áll alkotmányjogilag értékelhetõ összefüggésben, így ellentétben sem a munkajog felmondásvédelmi szabályaival. 3.4.7. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével kapcsolatos kifogásokat vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben – többek között – olyan szabály alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 70/A. §-a alapján, amely a nyugdíjasokra néz-

17727

ve kizárta az Mt. 90. §-ában foglalt felmondási védelmek érvényesülését. Az Alkotmánybíróság a munkáltatói felmondás relatív korlátjaként, a munkavállalók közötti pozitív diszkriminációként értékelte az Mt. 90. §-ában meghatározott idõszakra vonatkozó tilalmakat, a tilalom által nyújtott többletvédelem megszüntetésére pedig – figyelemmel arra, hogy a nagyobb munkabiztonság jogpolitikai követelményei csak a nyugellátásra való jogosultság eléréséig állnak fenn – elegendõ oknak találta, hogy az érintettek nyugdíjasnak minõsülnek. A jelen esetben az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntenie, megvalósít-e alkotmánysértõ különbségtételt, hogy az Mt. – szemben az általános szabályok hatálya alá tartozók jogviszonyával – a munkaerõ-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók esetében nem korlátozza (tiltja meg) a munkaviszony megszüntetését az Mt. 90. § (1) bekezdésében meghatározott idõszakokban. Ennek során az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a felmondási tilalmak határozatlan, tehát hosszabb távra tervezett munkajogviszonyoknak a munkáltató általi rendes felmondással való megszüntetésekor érvényesülnek, és olyan esetekhez kötõdnek, amikor a munkavállaló a jogviszonyból származó kötelezettségeit betegsége, gyermekvállalása, gyermeke betegsége, vagy közeli hozzátartozója súlyos betegsége miatt nem tudja ellátni. [Az Mt. 90. § (1) bekezdés f) pontjában szereplõ ok vizsgálata a sor- és tartalékos katonai szolgálat, valamint a polgári szolgálat – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2004. évi CIV. törvény által 2005. január 1-jével történt – megszüntetésére tekintettel tárgytalanná vált.] A tilalmak egy része a munkavállaló munkavégzésre képtelen állapotát veszi figyelembe, illetve a gyermekvállalás elõsegítését célozza, más része a várandós nõk és anyák fokozott védelmét, valamint a gyermekek és más közeli hozzátartozók (beteg házastárs, szülõ stb.) irányában fennálló gondozási, ápolási, nevelési kötelezettségek ellátását hivatott biztosítani. A tilalomra okot adó tényállások tipikusan olyan élethelyzeteket, illetve állapotokat írnak le, amelyek a munka világában, a munkavállalás terén hátrányokkal járnak, amelyekben a munkavállalók kiszolgáltatottsága, sérülékenysége fokozottan jelentkezik. A védelem arra irányul, hogy a munkakötelembõl származó fõ kötelezettség (munkavégzés) teljesítésében való idõleges, a munkavállaló önhibáján kívüli okok miatti akadályoztatás ne eredményezze az érintettek számára munkájuk elvesztését, illetve hogy az ettõl való félelem ne befolyásolja a nõket a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseik meghozatala során, egyúttal kizárja azokat a veszélyeket, negatív hatásokat, amelyeket az elbocsátás a gyermeket vállaló nõk, anyák fizikai, pszichés állapotára gyakorolhat. A törvényhozó az Mt. 90. § (1) bekezdésében tehát a munkáltató szabad felmondási jogának korlátozásával a munkavállalóknak az – említett okok miatti – sérülékeny, fokozott kiszolgáltatottságot jelentõ helyzetét, állapotát ismerte el, s ítélte a jogviszony megszüntetésével szemben fokozott védelmet igénylõnek; ennek során rész-

17728

MAGYAR KÖZLÖNY

ben az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében írt, a férfiak és nõk egyenjogúsága biztosítására vonatkozó kötelezettségét teljesítendõ, részben az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésén, valamint az Alkotmány 66. § (2)–(3) bekezdésén alapuló, a várandós és gyermekes anyákra vonatkozó pozitív diszkriminációt jelentõ jogalkotási felhatalmazása körében járt el, figyelembe véve az államnak az Alkotmány 15. §-ából (a család védelmét elõíró rendelkezésébõl) és az Alkotmány 67. § (1) bekezdésébõl származó intézményvédelmi kötelezettségeit is. Megállapítható továbbá az is, hogy azok a különös védelmet igénylõnek ítélt helyzetek és állapotok, amelyek nyomán a törvényhozó az általános szabályok szerint foglalkoztatott munkavállalók számára pozitív diszkriminációt alkalmazott, a kölcsönzésre létesített munkajogviszonyokban ugyanúgy jelentkezhetnek. Hosszabb távra tervezett, határozatlan idejû jogviszonyok létesítésekor a ,,hagyományos” és a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók számára is egyformán látható, vagy nem feltétlenül látható elõre, hogy munkájukat az adott munkáltatónál folyamatosan el tudják-e látni, abban – az Mt. 90. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások jövõbeni megvalósulása által – akadályoztatva lesznek-e. A törvényhozó tehát az Mt. támadott szabályában a munkavégzésben való akadályoztatás okainak és potenciális következményeinek egyformán kitett munkavállalók között alkalmazott különbségtételt azzal, hogy az Mt. 90. §-ában foglalt tilalmak alkalmazását kizárta a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók esetében. Ezzel az állapotuk miatt azonosan sérülékeny, munkaerõ-piaci pozíciójukat és elhelyezkedési esélyeiket illetõen azonos okok miatt kiszolgáltatott helyzetben lévõ munkavállalók között tett – alkotmányosan indokolhatatlan – különbséget. A többletvédelem kizárása ugyanis ebben az esetben nem támasztható alá sem a kölcsönzéses foglalkoztatás idõszakos jellegével, a kölcsönbeadó munkáltató munkával való ellátási kötelezettsége kisebb mérvû tervezhetõségével, korlátozott foglalkoztatási lehetõségeivel, s nem állítható az sem, hogy a sérülékeny élethelyzetekbõl fakadó hátrányok kiegyenlítését szolgáló, nagyobb munkabiztonságot jelentõ kedvezményezés a hagyományos jogviszonyban álló munkavállalókra nézve indokoltabb lenne. Mivel a vizsgált megkülönböztetésnek nem állapítható meg a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerû indoka, alkotmányellenes diszkriminációt valósít meg, ezért az Alkotmánybíróság az Mt. 193/P. § (1) bekezdése „86/A. §–96. §-ai” szövegrészébõl a 90. §-ra vonatkozó rendelkezést – az Abtv. 40. §-a és 43. § (1) bekezdése alkalmazásával – határozata közzétételének napjával megsemmisítette. A részbeni megsemmisítésre, valamint a törvényszerkesztés során az Mt. 193/P. § (1) bekezdésében alkalmazott, az Mt. 90. §-ára vonatkozó jogtechnikai megoldásra tekintettel (a fõszabályok alóli kivételek visszautalással, több egymást követõ rendelkezés együttes megjelölésével, a legkisebb és a legnagyobb számú §-ok feltüntetésével kerülnek meghatározásra, amelynek folytán a kivétel a közéjük esõ szá-

2009/83. szám

mon szereplõ §-okra is vonatkozik) az Alkotmánybíróság megállapította az Mt. 193./P. § (1) bekezdésének a megsemmisítést követõen hatályban maradó szövegét is. A kivétel-szabály megsemmisítése folytán az Mt. 90. §-a a határozat közzétételének napjától az Mt. XI. fejezetében szabályozott foglalkoztatás esetében is alkalmazandó. Az Abtv. 43. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság errõl szóló határozatának a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni, a 43. § (4) bekezdése szerint azonban az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály konkrét ügyben történõ alkalmazhatóságáról a 43. § (1) bekezdésében meghatározottól eltérõen rendelkezhet, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolja. Az alkotmányellenes rendelkezés a veszélyeztetett terhesség miatti keresõképtelenség, ezzel összefüggésben a munkavégzésben való akadályoztatás okán kiadott felmondás jogszerûsége tárgyában folyó konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondását az eljárás kezdeményezõjének, azaz a konkrét ügy felperesének különösen fontos érdeke indokolja, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezésnek a Pécsi Munkaügyi Bíróság elõtt 6. M 1856/2004. szám alatt folyamatban lévõ perben való alkalmazása tilalmát elrendelte. 4. Egy indítványozó – az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésével és az Mt. nem létezõ 70. § (1) bekezdésével való ellentét kapcsán – kifogásolta azt is, hogy az Mt. 193/N. § (1) bekezdése a szabadság kiadása idõpontjának a munkáltató általi elõzetes közlését három napra rövidíti, ezáltal megfosztja a munkavállalókat attól a lehetõségtõl, hogy a szabadságot a családon belül megfelelõ elõrelátással szervezhessék. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésével összefüggésben már az 1403/B/1991. AB határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány alapvetõ jogként fogalmazza meg a pihenéshez, a szabadidõhöz és a fizetett szabadsághoz való jogokat. (ABH 1992, 493, 494.) Az 1030/B/2004. AB határozatában az Alkotmánybíróság a pihenéshez való jogot a munkához való jog lényeges összetevõjeként értelmezte, utalt továbbá az Alkotmánybíróság több határozatában tett megállapítására, amely szerint – az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésén túlmenõen – az Alkotmánynak nincs olyan rendelkezése, amely a pihenéshez való jog konkrét módjait, illetve feltételeit ugyanilyen módon írná elõ. (ABH 2005, 1307, 1311.) Az Alkotmánybíróság – a fenti határozatokban tett megállapításokra figyelemmel – a 74/2006. (XII. 15.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh3.) a szabadság kiadásának a munkáltató általi idõbeli korlátozását lehetõvé tévõ olyan szabályozás alkotmányosságát vizsgálta, amelyek által „kitágított” keretek között – az indítványozók szerint – már nem érvényesülhet, hanem egyenesen ellehetetlenül a munkavállalók pihenéshez való joga. E határozatban rögzítette, hogy „az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdése

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

a (...) pihenéshez való jog mellett nevesíti a rendszeres fizetett szabadsághoz való jogot is. Az Alkotmánybíróság (...) a 849/B/1992. AB határozatában minden munkavégzésre irányuló jogviszony közös elemeként határozta meg a rendszeres fizetett szabadság biztosításának kötelezettségét. (ABH 1996, 391, 393.) E jog – a pihenéshez való joghoz hasonlóan – a munkához való jog lényeges összetevõje, egyben a pihenéshez való jog egyik aspektusának a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. Sajátossága, hogy tipikusan a megélhetést, a létfenntartást szolgáló jövedelem megszerzése érdekében létesített ún. önállótlan munka végzésére irányuló, jellemzõen tartós jogviszonyokban állók számára meghatározott idõszakonként viszonylag hosszabb idõtartamú szabadságot jelent a munkatevékenység ellátására irányuló kötelezettségek teljesítése alól anélkül, hogy az a jogviszonyok fennállását érintené. A rendszeres fizetett szabadsághoz való jog tehát a munka világában a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során elhasznált erõforrások, a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának biztosítása. E jog alkotmányi szabályozása – a pihenéshez való joghoz képest – konkrétabb követelményeket állít a törvényhozó elé. A pihenéshez való jog garanciáinak meghatározása során a jogalkotó szabadsága nagyobb, ez utóbbi jog a munka világában érvényre juttatható többféle módon is: a munkavégzési kötelezettség idõbeni korlátait (pl. a munkaidõt, pihenõidõt, valamint a különbözõ munkaidõ-kedvezményeket) meghatározó szabályok megalkotásával. A fizetett szabadsághoz való jog biztosításával kapcsolatos rendszerességre vonatkozó alkotmányi elõírásból fakadó követelmény, hogy a törvényhozó meghatározott idõszakonként visszatérõen jogosítsa az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt munkához való jogot – a tágabb értelemben vett – munkajogviszony keretében gyakorló jogalanyokat. Követelmény ezen túl, hogy a pihenés érdekében biztosított szabadidõ díjazott legyen, azaz a fenti jogalanyi kör a jogviszonyban töltött idõ alatt munkavégzési kötelezettség hiányában is jogosult legyen pénzben meghatározott javadalmazásra. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében meghatározott rendszeres fizetett szabadsághoz való jog biztosításának kötelezettsége nem jelent azonban kötelezettséget arra, hogy akár a jogosultságot, akár a kiadást, ezáltal az igénybevétel lehetõségét feltétlenül a naptári év viszonylatában kellene szabályoznia a jogalkotónak.” (ABH 2006, 870, 875–876.) Az Alkotmánybíróság az Abh3.-ban rögzítette, hogy a rendszeres fizetett szabadsághoz való jogot alkotmányos alapjognak tekinti, amelyre irányadó a korlátozás jogalapját és mértékét meghatározó, az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt garanciális szabály, és az ezzel kapcsolatban kimunkált szükségesség-arányosság teszt. „Az Alkotmánybíróságnak a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban összegezett állandó gyakorlata szerint (ABH 1998, 91,

17729

98–99.), az alapvetõ jog korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás elkerülhetetlen, azaz más alkotmányos alapjog, valamint alkotmányos érték védelme vagy érvényesülése, illetve az Alkotmányból következõ feladat megvalósítása más módon nem biztosítható, továbbá, ha az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya arányban áll egymással.” (1234/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 524, 530.) Az alapjog sérelme megállapítható akkor is, ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, vagy a törvényhozó a korlátozás során nem az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt választotta ki. [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 635.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 417.; 22/2004. (VI. 19.) AB határozat, ABH 2004, 367, 375.; 36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 398.] Az Alkotmánybíróság a jelen esetben figyelemmel volt arra, hogy az Mt. a szabadság mértékére és számítására vonatkozóan különös rendelkezéseket nem fogalmaz meg a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra nézve (a szabadságot a naptári év viszonylatában, a mértéket illetõen a munkavállaló életkora, személyi körülményei, illetve a végzett munka jellege, egészséget veszélyeztetõ, egyéb megterhelõ volta függvényében, az év közben kezdõdött jogviszonyban idõarányosan biztosítja), és alkalmazandó a szabadság esedékessége évében való kiadására vonatkozó fõszabály és az ettõl való eltérést engedõ kivétel-szabályok is. A kiadás és a nyilvántartás szabályozása részben tér el – az Mt. 193/N. § (1)–(2) bekezdése és a 193/G. § (5) bekezdése által megállapított különös szabályok, valamint a 193/P. § (1) bekezdése által a 134. § (1)–(2) és (5)–(6) bekezdése alkalmazását kizáró rendelkezés alapján – az általános szabályoktól, amelyek közül az indítványozó kizárólag a kiadás elõtti közlés rövid (három napos) határidejét sérelmezte. A szabadság kiadása idõpontjának – a munkavállaló meghallgatása utáni – meghatározása a munkáltató döntési hatalmát, rendelkezési jogát jeleníti meg, ami a munkáltató számára lehetõséget ad arra, hogy a munka megfelelõ szervezésérõl, a folyamatos mûködésrõl gondoskodjék, és foglalkoztatási kötelezettségét teljesíthesse. Ez a korlátozás önmagában nem minõsíthetõ szükségtelennek, a szabadság igénybevételével kapcsolatos jog munkavállaló általi korlátlan gyakorlása ugyanis a munkáltatók folyamatos mûködését lehetetleníthetné el, ezáltal az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébõl származó alkotmányos elv érvényesülését, a piacgazdaság mûködõképességét veszélyeztetné. Lényeges, hogy a támadott rendelkezés más (kölcsönvevõ) munkáltató(k) aktuális munkaerõ-igénye(i) kielégítése érdekében szervezett, ennél fogva speciális foglalkoztatási formában érvényesül, amelyben nem ritka, hogy a – határozott vagy akár határozatlan idõre létesített – jogviszony csak pár nap, hét vagy hónap idõtartamban áll fenn.

17730

MAGYAR KÖZLÖNY

Az Mt. 193/N. § (1) bekezdésének különös szabálya a munkavállalónak a szabadság kiadásáról való elõzetes tájékoztatását valóban igen rövid határidõvel írja elõ, a rövid idõtartamban fennálló jogviszonyok esetében azonban, amikor is a munkaviszony fennállásához idõarányosan kötött, így a munkavállalót megilletõ csupán néhány nap szabadság kivételét a munkaviszony megszûnése tenné lehetetlenné, éppen ez a szabály ad lehetõséget a szabadság természetbeni igénybevételére, ezáltal az érintett munkavállaló pihenéshez való joga érvényesülésére. A támadott szabály tehát ezekben az esetekben a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében szabályozott, a fizetett szabadsághoz való alkotmányos alapjoga érvényesülését szolgálja, ezért az a korlátozás, amit az igénybevétel elõtti, minimum három napos közlés jelent, szükségesnek tekinthetõ. Más a helyzet azonban, ha a kölcsönzésre létesített munkaviszony hosszabb idõtartamban áll fenn, így az adott munkáltatónál természetben igénybe vehetõ szabadság is nagyobb mértékû. Ilyenkor a kiadás idõpontja közlésének a szabadság igénybevétele elõtt legkésõbb három napra szorítása a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog gyakorlását aránytalanul korlátozza, mert a szabadság által biztosított szabadidõ – családi vagy más közösségben való, akár önálló – eltöltésének tervezhetõségét lehetetleníti el, egyben megfosztja a munkavállalót attól a lehetõségtõl, hogy a pihenés, regenerálódás különbözõ elõzetes szervezést igénylõ formáinak igénybevételérõl megfelelõ idõben gondoskodjék. Ezen differenciálatlan szabályozás az alapjog-korlátozással szemben támasztott, a legenyhébb eszköz alkalmazása követelményének nem felel meg, ami a fizetett szabadsághoz való alapjog aránytalan sérelméhez vezethet, ezért az Alkotmánybíróság az Mt. 193/N. § (1) bekezdése második mondatát megsemmisítette. Mivel az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében foglalt rendszeres fizetett szabadsághoz való jog nem tartozik a korlátozhatatlan alapjogok közé, továbbá mert a vizsgált rendelkezés megsemmisítésére a norma differenciálatlan volta miatt került sor, a törvényhozónak lehetõsége van az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelõ szabályozás kialakítására. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy – figyelemmel az Abtv. 43. § (4) bekezdésére – a jogbiztonság követelménye a vizsgált rendelkezés jövõre nézve történõ megsemmisítését teszi indokolttá. Az új szabályozás megalkotását szükségessé teszi továbbá, hogy az Mt. 193/P. § (1) bekezdésének indítványokkal nem érintett, az Mt. 134. § (5) bekezdése alkalmazását a munkaerõ-kölcsönzés esetén kizáró szabály folytán az Mt. általános szabálya (amely a szabadság kiadása idõpontjának közlését a kezdete elõtt legkésõbb egy hónappal írja elõ) nem érvényesülhet. 5. Az egyik indítványozó – az Alkotmány 70/A. (3) bekezdése és a 70/B. § (1)–(3) bekezdései sérelmét állít-

2009/83. szám

va – Mt. XI. fejezete valamennyi rendelkezése megsemmisítése iránti kérelmet is elõterjesztett, amelyet a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók és a kölcsönvevõ közötti jogviszony hiányával és a kölcsönzött munkavállalók bérigénye érvényesítési nehézségeivel indokolt. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmánybíróság az 500/B/1994. AB határozatában értelmezte az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését: „A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fûzõdõ alapjog pedig magában foglalja annak negatív oldalát is: alapjogot arra, hogy senki nem kényszeríthetõ olyan munkáltatóval munkaviszonyba, akivel munkaszerzõdést nem kötött és nem is kíván kötni, akivel munkát végezni egyáltalán nem akar.” (ABH 1995, 699, 701.) A munkateljesítésnek az Mt. XI. fejezetében szabályozott, kölcsönzéses formában való vállalása – még ha az a jogalanyok elhelyezkedési esélyei által behatárolt, s a munkaerõ-piaci lehetõségekhez igazodóan korlátozott mértékû is – végsõ soron az érintettek szabad elhatározásán alapul; a támadott szabályozás a más foglalkoztatási formákban és keretek között történõ munkavállalást nem gátolja. Ezért az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének sérelme nem merül fel. A munkaerõ-kölcsönzés jogintézményének alkotmányellenessége – figyelemmel a jelen határozat indokolása III. 2.1. pontjában kifejtettekre is – az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdésével való ellentét miatt sem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a fenti körben felhozott problémák a pozitív diszkriminációs jogalkotással nem hozhatók összefüggésbe. Mindezekre tekintettel az Mt. teljes XI. fejezete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

elõadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k., alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 27/B/2004.

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17731

IX. Határozatok Tára

A Kormány határozatai A Kormány 1096/2009. (VI. 19.) Korm. határozata a 2009. évi központi költségvetés általános tartalékának elõirányzatából történõ felhasználásról A Kormány 1. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 38. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében 1 152,6 millió forint melléklet szerinti átcsoportosítását rendeli el a 2009. évi központi költségvetés általános tartaléka terhére; Felelõs:

pénzügyminiszter érintett fejezetek irányítását ellátó szervek vezetõi

Határidõ: azonnal 2. a Honvédelmi Minisztérium részére az 1. pont szerint az afgán választások katonai biztosításában való szerepvállalás támogatására átcsoportosított 1 097,6 millió forinttal kapcsolatosan az Áht. 26. § (4) bekezdése értelmében elszámolási, a fel nem használt rész tekintetében visszatérítési kötelezettséget ír elõ. Felelõs:

honvédelmi miniszter pénzügyminiszter

Határidõ: 2009. december 10. Bajnai Gordon s. k., miniszterelnök

17732

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

Melléklet az 1096/2009. (VI. 19.) Korm. határozathoz X. Miniszterelnökség XIII. Honvédelmi Minisztérium XIV. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Fejezet száma és megnevezése ADATLAP A KÖLTSÉGVETÉSI ELÕIRÁNYZATOK MÓDOSÍTÁSÁRA* a Kormány hatáskörében Költségvetési év: 2009. Millió forintban, egy tizedessel KIADÁSOK Államháztartási egyedi azonosító

Elõ- KiJog- Jog- ElõJog- Jog- ir.- emelt FejeAl- címir.Cím- Al- címFejezet- Cím- címcím- cso- elõ- zet- név cím- csop.- cím- csop.szám szám szám csop.- szám port- ir.név név név név név szám szám szám XIII.

A módosítás jogcíme

Kiemelt elõirányzat neve

A módoA módosítást sítás elrendelõ követjogMódosítás kezõ szabály/ (+/–) évre hatááthúzódó rozat hatása száma

Honvédelmi Minisztérium 1

281289


HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség, csapatok központi logisztikai ellátás kiadásai 1

Mûködési költségvetés 3

Dologi kiadások

2 1 2 206895

152,6

Felhalmozási költségvetés Intézményi beruházási kiadások

531,7

Magyar Honvédség 1

Honvéd Vezérkar közvetlen szervezetei 1


2

Dologi kiadások

70,5

MH ÖHP és alárendelt szervezetei 1


Személyi juttatások

2

Munkaadókat terhelõ járulékok

3

Dologi kiadások

XIV.

161,6 25,9 155,3

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 20

Fejezeti kezelésû elõirányzatok 5

032696

Társadalmi önszervezõdések támogatása 1

Szabadságharcosokért Közalapítvány 1


X.

Egyéb mûködési célú támogatások, kiadások

55,0

Miniszterelnökség 20

001414

Tartalékok 1

Költségvetés általános tartaléka

–1 152,6

Az elõirányzat-módosítás érvényessége: a) a költségvetési évben egyszeri jellegû

TÁMOGATÁSOK Államháztartási egyedi azonosító

Elõ- KiJog- Jog- ElõJog- Jog- ir.- emelt FejeAl- címir.Cím- Al- címFejezet- Cím- címcím- cso- elõ- zet- név cím- csop.- cím- csop.szám szám szám csop.- szám port- ir.név név név név név szám szám szám XIII.



281289


2 206895


A módosítás jogcíme

HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség, csapatok központi logisztikai ellátás kiadásai

684,3

Magyar Honvédség 1

Honvéd Vezérkar közvetlen szervezetei

70,5

2009/83. szám

MAGYAR KÖZLÖNY

17733 A módosítás jogcíme

TÁMOGATÁSOK Államháztartási egyedi azonosító

Elõ- KiElõAl- Jog- JogAl- Jog- Jog- ir.- emelt FejeFejezet- Cím- cím- cím- cím- cso- elõ- zet- Cím- cím- cím- cím- ir.csop.csop.név szám szám szám csop.- szám port- ir.név név név név név szám szám szám

206905

2

MH ÖHP és alárendelt szervezetei

XIV.

342,8

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 20

Fejezeti kezelésû elõirányzatok 5

032696



Társadalmi önszervezõdések támogatása 1

Szabadságharcosokért Közalapítvány

55,0

Az elõirányzat-módosítás érvényessége: a) a költségvetési évben egyszeri jellegû Foglalkoztatottak létszáma (fõ) — idõszakra Foglalkoztatottak létszáma (fõ) — idõszakra Az elõirányzat-módosítás érvényessége: a) a költségvetési évben egyszeri jellegû

A támogatás folyósítása/zárolása (módosítás +/–)

Az adatlap 5 példányban töltendõ ki Fejezet

1 példány

Állami Számvevõszék

1 példány

idõarányos

Magyar Államkincstár

1 példány

teljesítményarányos

Pénzügyminisztérium

2 példány

egyéb: azonnal

* Az összetartozó elõirányzat-változásokat (+/–) egymást követõen kell szerepeltetni.

Összesen

1 152,6

I. negyedév

II. negyedév

1 152,6

III. negyedév

IV. negyedév

17734

MAGYAR KÖZLÖNY

2009/83. szám

A Magyar Közlönyt szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal, a Szerkesztõbizottság közremûködésével. A Szerkesztõbizottság elnöke: dr. Petrétei József. A szerkesztésért felelõs: dr. Tordai Csaba. Budapest V., Kossuth tér 1–3. Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6., www.mhk.hu. Telefon: 266-9290. A papír alapon terjesztett Magyar Közlöny a kormányzati portálon közzétett hiteles elektronikus dokumentum oldalhû másolata. A Határozatok Tára hivatalos lap tartalma a Magyar Közlöny IX. részében jelenik meg. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónál Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62. Pf. 357, vagy faxon 318-6668. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó a Magyar Posta Zrt. közremûködésével. Telefon: 235-4554, 266-9290/240, 241 mellék. Terjesztés: tel.: 317-9999, 266-9290/245 mellék. Példányonként megvásárolható a Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. szám alatti Közlönyboltban (tel.: 318-8411), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. 2009. évi éves elõfizetési díj: 151 452 Ft. Egy példány ára: 315 Ft 16 oldal terjedelemig, utána +8 oldalanként +270 Ft.

HU ISSN 0076—2407 09.1593 – Nyomja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert igazgató. Elõfizetési bankszámlaszám: MKB Bank 10300002–20377199–70213285

83. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, jú ni us 19., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3825 Ft

Recommend Documents