75

2011.1.15.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 11/75

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA (2011. január 14.) takarmány-alapanyagok, takarmányadalékok, biocid termékek és állatgyógyászati készítmények egymástól való megkülönböztetését segítő iránymutatások kialakításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(2011/25/EU) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

(3)

Indokolt nem kötelező erejű iránymutatásokat kialakítani a takarmány-alapanyagok, takarmányadalékok, és másfajta termékek egymástól való megkülönböztetésének segítésére, hogy elkerülhetők legyenek az ilyen termékek kezelésének következetlenségei, könnyebb legyen az ille tékes tagállami hatóságok munkája, és hogy az érdekelt gazdasági szereplők segítséget kapjanak ahhoz, hogy megfelelő jogbiztonságot nyújtó keretek között működ hessenek.

(4)

Az ebben az ajánlásban megfogalmazott intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészség ügyi Állandó Bizottság véleményével,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a takarmányok forgalomba hozataláról és felhaszn፠lásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági hat፠rozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 767/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (1) bekezdésére,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

mivel: (1)

(2)

A takarmány-alapanyagok, a takarmányadalékok és más termékek, mint például az állatgyógyászati készítmények egymástól való megkülönböztetése a vonatkozó jogsza bályoktól függően hatással van ezek forgalombahozatali feltételeire. A takarmányipari vállalkozók és az illetékes tagállami ellenőrző hatóságok számára gyakran jelent problémát a termékek besorolása, ami veszélyeztetheti az uniós takarmányforgalmazást.

(1) HL L 229., 2009.9.1., 1. o.

A takarmány-alapanyagok, a takarmányadalékok, és másfajta termékek egymástól való megkülönböztetéséhez ajánlott figye lembe venni az ezen ajánlás mellékletében foglalt iránymutat፠sokat.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 14-én. a Bizottság részéről az elnök José Manuel BARROSO

HU

L 11/76

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2011.1.15.

MELLÉKLET IRÁNYMUTATÁSOK TAKARMÁNY-ALAPANYAGOK, TAKARMÁNYADALÉKOK EGYMÁSTÓL VALÓ MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉHEZ

ÉS MÁS TERMÉKEK

Az iránymutatások célja, hogy segítse az illetékes tagállami hatóságokat és a takarmányipari vállalkozókat a vonatkozó jogszabályok betartatásában, illetve betartásában. Az iránymutatások az érintett termékek különböző fajtáira vonatkozó jogi szabályozásban foglalt rendelkezéseken alapulnak, főként az e termékek ott megadott fogalommeghatározásain, hogy útmutatást adjanak a terméktípusok egymástól való megkülönböztetéséhez. Az összes termék esetében a különböző termékfajták megkülönböztetésére javasolt kritériumokat nem egymás után, hanem egyszerre kell alkalmazni, hogy az egyes konkrét termékek profilja az összes jellemző figyelembevételével készüljön. Egyik kritérium sem használható kizárólagosan és egyiknek sem lehet elsőbbsége egy másikkal szemben. Más termékekkel való analógia nem használható kizáró kritériumként, de hasznos lehet a kialakított kritériumok alkal mazásával hozott korábbi döntések tanulmányozásához. Használható egyúttal a konzisztencia ellenőrzésére is. 1.

Takarmányokra vonatkozó jogszabályok

1.1.

Jogszabályszövegek A vonatkozó jogszabályokban a következő fogalommeghatározások találhatók: A 178/2002/EK rendelet (1) 3. cikkének (4) bekezdése: „takarmány”: feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, többek között adalék, amelyet állatok orális etetésére szánnak. A takarmány fogalmának e tág értelmű meghatározása nyomán a 767/2009/EK rendelet (3) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „a takarmány takarmány-alapanyagok, összetett takarmány, takarmány-adalékanyagok, előkeve rékek vagy gyógyszeres takarmány formájában forgalmazható.” A 767/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése: „takarmány-alapanyagok”: olyan természetes állapotú, friss vagy tartósított, növényi vagy állati eredetű termékek, amelyek elsődleges rendeltetése az állatok táplálkozási szükségleteinek fedezése, illetve az ilyen termékek ipari feldolgozásából származó termékek, valamint olyan szerves vagy szervetlen anyagok, adalékanyagokkal vagy azok nélkül, amelyeket akár magukban, akár feldolgozás után állatok etetéséhez vagy összetett takarmányok előállít፠sához vagy előkeverékek vivőanyagaként szándékoznak felhasználni; „vivőanyag”: olyan saját technológiai hatás nélküli anyag, amelyet takarmány-adalékanyagok oldására, hígítására, diszpergálására vagy egyéb fizikai módosítására használnak annak érdekében, hogy technológiai funkciójuk megvál toztatása nélkül megkönnyítsék azok kezelését, alkalmazását vagy használatát; „különleges táplálkozási célokra szánt takarmány”: olyan takarmány, amely speciális összetétele vagy különleges előállítási eljárása folytán különleges táplálkozási célt elégít ki, és ennek köszönhetően világosan megkülönböztet hető az általános fogyasztásra használt takarmánytól. A különleges táplálkozási célokra szánt takarmány nem foglalja magában a 90/167/EGK irányelv szerinti gyógyszeres takarmányokat; „szájon át történő takarmányozás”: a takarmány bejutása az állat gyomor-bél traktusába a szájon keresztül azzal a céllal, hogy biztosítsák az állat táplálkozási szükségletét és/vagy hogy fenntartsák az egészséges állatok termelé kenységét; Az 1831/2003/EK rendelet (2) 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja: „takarmány-adalékanyag”: olyan takarmány-alapanyagoktól és előkeverékektől eltérő anyag, mikroorganizmus vagy készítmény, amelyet szándékosan adnak hozzá a takarmányhoz vagy a vízhez, különösen azért, hogy ellásson a rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében felsorolt egy vagy több konkrét funkciót: a) kedvezően kell befolyásolnia a takarmány jellemzőit; b) kedvezően kell befolyásolnia az állati termékek jellemzőit;

(1) HL L 31., 2002.2.1., 1. o. (2) HL L 268., 2003.10.18., 29. o.

HU

2011.1.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

c) kedvezően kell befolyásolnia a díszhalak és -madarak színét; d) ki kell elégítenie az állatok tápanyagszükségletét; e) kedvezően kell befolyásolnia az állattenyésztés környezeti következményeit; f) kedvezően kell befolyásolnia az állattenyésztést, az állatok teljesítményét vagy jólétét, különösen a gyomorbéltraktus flórájára vagy a takarmányok emészthetőségére gyakorolt hatásával; vagy g) kokcidiosztatikus vagy hisztomonosztatikus hatással kell rendelkeznie. Az 1831/2003/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontja: „technológiai segédanyagok”: bármely, takarmányként magában nem fogyasztott, de a takarmányok vagy takar mány-alapanyagok feldolgozásakor a kezelés vagy feldolgozás során technológiai céllal szándékosan felhasznált anyag, mely az anyag maradékainak vagy származékainak nem szándékos, de technológiailag elkerülhetetlen jelenlétét eredményezheti a végtermékben, feltéve, hogy ezen maradékanyagok nincsenek káros hatással az állatok és az ember egészségére vagy a környezetre, és nincs technológiai hatásuk a kész takarmányra. A 767/2009/EK rendelet (11) preambulumbekezdésében továbbá a következő szerepel: „(…). A takarmány-alap anyagokat elsősorban az állatok szükségleteinek, mint például energia-, tápanyag-, ásványianyag- vagy élelmirostszükségleteinek fedezésére használják. Ezeknek az anyagoknak az alapvető tápanyag-összetevőktől eltekintve álta lában nincsen pontos vegyi meghatározásuk. A takarmány-alapanyagok rendeltetésszerű felhasználásai közül ki kell zárni azokat a tudományos értékelés útján igazolható hatásokat, amelyek a takarmány-adalékanyagokra és az állatgyógyászati készítményekre korlátozódnak. (…)” 1.2.

Következmények a takarmány-alapanyag és a takarmányadalék megkülönböztetése szempontjából

1.2.1. A j o g s z a b á l y s z ö v e g e k b ő l k ö v e t k e z i k — „Takarmány-adalékanyag (…) olyan takarmány-alapanyagoktól (…) eltérő anyag”: Egy termék nem lehet egyszerre takarmány-alapanyag és takarmányadalék is. — „Állatok táplálkozási szükségletei”: Az összes vonatkozó elemet nem lehet felsorolni, de a legfontosabbaknak a takarmány-alapanyagok alábbi jellemzői tekinthetők: a) energia-, tápanyag-, ásványianyag- vagy élelmirost-szükségletet fedeznek; és b) működésben tartják a bélrendszert, — „Elsődleges rendeltetése az állatok táplálkozási szükségleteinek fedezése” és „elsősorban az állatok szükséglete inek (…) fedezésére használják”. Az állatok tápanyaggal való ellátásának elsődleges funkcióján kívül a takar mány-alapanyagoknak lehet más rendeltetése is, mint például ha vivőanyagként alkalmazzák őket, vagy ha ezeket az állat nem tudja megemészteni. Ez összhangban van a „szájon át történő takarmányozás” („biztosítsák az állat táplálkozási szükségletét és/vagy hogy fenntartsák az egészséges állatok termelékenységét”) céljával, ami megfelel a „takarmány” fogalommeghatározása szerinti elsődleges rendeltetésszerű használatnak. 1.2.2. A z e s e t i é r t é k e l é s k o r e g y ü t t e s e n f i g y e l e m b e v e e n d ő k r i t é r i u m o k — Termelési és feldolgozási módszer – kémiai meghatározottság és a standardizálás vagy a tisztaság foka: Természetes állapotú, friss vagy tartósított növényi vagy állati eredetű termékek, ezek egyszerű feldolgozásából származó termékek, valamint szerves és szervetlen anyagok takarmány-alapanyagnak tekinthetők (például zsírsavak vagy kalcium-karbonát). Kémiailag jól meghatározott, tisztított és a gyártó által garantált standardi záltsági fokú anyagok takarmányadaléknak minősülhetnek (például növényi anyagból speciálisan kivont aromás olaj). Mindazonáltal egyes takarmány-alapanyagokra is igaz, hogy kémiailag jól meghatározottak és standardi záltak (például szacharóz). Másfelől, teljes növényekből vagy növényrészekből származó természetes termékek, vagy az ilyenekből korlátozott fizikai átalakítással – mint például zúzás, darálás vagy szárítás – készített termékek takarmány-alapanyagok. — Biztonság és felhasználási mód: Ha az emberi vagy állati egészség miatt a napi adag tekintetében határértéket kell meghatározni a termék koncentrációjára, akkor a termék adaléknak minősül. Van azonban néhány olyan takarmány-alapanyag is, amelyre szintén meg van határozva ilyen határérték. A takarmányadalék státus nagyobb szabadságot adhat a termék eredményes kezelésére a stabilitás, a homogenitás, és a túladagolás tekintetében. A takarmányadalékokat általában kis bekeverési arányban használják. Ugyanakkor számos takar mány-alapanyagot is, mint például az ásványi sókat, szintén kis bekeverési arányban használnak a takarmány adagban. — Funkciók: A takarmányadalék az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében felsorolt funkciókkal van meghatározva. Ezek a funkciók azonban nem kizárólag a takarmányadalékokra jellemzőek. Így például egy takarmány-alapanyag is rendelkezhet adalékszerű funkcióval (például sűrítő szer), de ez nem lehet az egyetlen rendeltetésszerű használata.

L 11/77

HU

L 11/78

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.

Biocid termékek

2.1.

Jogszabályszövegek A vonatkozó jogszabályokban a következő fogalommeghatározások találhatók: A 98/8/EK irányelv (1) 2. cikkének (1) bekezdése: „biocid termékek”: hatóanyagok és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek célja, hogy károsító szervezeteket kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy azon más módon korlátozó hatást gyakoroljon; „hatóanyag”: anyag vagy mikroorganizmus, beleértve a vírusokat és gombákat is, amely károsító szervezetekre vagy azokkal szemben általános vagy meghatározott hatást gyakorol; „károsító szervezet”: minden szervezet, amelynek jelenléte nemkívánatos, vagy az emberekre, azok tevékenységére, az általuk használt vagy előállított termékekre, állatokra vagy a környezetre ártalmas hatást gyakorol. Az 1831/2003/EK rendelet I. mellékletének 1.a) pontja: „tartósítószerek”: olyan anyagok, vagy adott esetben mikroorganizmusok, amelyek megvédik a takarmányt a mikroorganizmusok vagy anyagcseretermékeik által előidézett minőségromlástól. A 98/8/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Ezt az irányelvet a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott biocid termékekre kell alkalmazni, kizárva azokat a termékeket, amelyek a következő irányelvek alkalmazásában ezen irányelvekben kerültek meghatározásra vagy azok hatálya alá tartoznak: (…) o) a takarmány-adalékanyagokról szóló, 1970. november 23-i 70/524/EGK tanácsi irányelv, a takarmányo zási célra felhasznált egyes termékekről szóló, 1982. június 30-i 82/471/EGK tanácsi irányelv, és az egynemű takarmányok forgalmazásáról szóló, 1976. november 23-i 77/101/EGK tanácsi irányelv, (…)”. A 98/8/EK irányelv V. melléklete egy 23 terméktípust tartalmazó teljes körű jegyzék, az egyes típusok tájékoztató leírásával együtt, amelyben a takarmányokkal kapcsolatban a következő terméktípusok szerepelnek: 3. terméktípus: Állat-egészségügyi biocid termékek: Az e csoportba tartozó szerek állathigiéniai célra szolgáló termékek, beleértve azokat a termékeket, amelyeket állatok elhelyezési, tartási vagy szállítási környezetében hasz nálnak. 4. terméktípus: Élelmiszer- és takarmányfertőtlenítő szerek: Emberi, illetve állati fogyasztásra szánt élelmiszer, takarmány vagy ital (az ivóvizet beleértve) előállításával, tárolásával vagy fogyasztásával kapcsolatos berendezések, tartályok, edények, felületek vagy csővezetékek fertőtlenítésére használt termékek. 5. terméktípus: Ivóvízfertőtlenítő-szerek: Emberek és állatok ivóvízének fertőtlenítésére használt termékek. 20. terméktípus: Élelmiszer- és takarmánytartósító-szerek: Élelmiszerek és takarmányok tartósítására károsító élőszer vezetekkel szembeni hatásuk miatt használt szerek.

2.2.

Következmények a takarmány és a biocid termék megkülönböztetése szempontjából A 98/8/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a takarmányokra vonatkozó jogszabályokban meghat፠rozott vagy azok hatálya alá tartozó termékek, ideértve a technológiai segédanyagokat is, nem biocid termékek, hanem takarmánynak kell tekinteni őket (mivel a takarmányokra vonatkozó szabályozás elsőbbséget élvez a biocid termékekre vonatkozó szabályozással szemben). A 98/8/EK irányelv V. mellékletében meghatározott 3. és 4. típusú termékek nem tekintethetők takarmánynak. Egyes termékek azonban minősülhetnek 5. vagy 20. típusú terméknek és tekinthetők ugyanakkor takarmánynak is, általában takarmányadaléknak. Tekintve, hogy a takarmányokra vonatkozó szabályozás elsőbbséget élvez a biocid termékekre vonatkozó szabályozással szemben (lásd fent), az ilyen termékeket takarmánynak kell tekinteni. Az állatok számára a takarmányt vagy vizet tartósító termékek nem biocid termékek. Ha az ilyen termékek az 5. vagy 20. terméktípusba vannak besorolva, akkor rendeltetésszerűen ezek nem kerülhetnek be az állatok szervezetébe.

(1) HL L 123., 1998.4.24., 1. o.

2011.1.15.

HU

2011.1.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.

Állatgyógyászati készítmények

3.1.

Jogszabályszövegek A vonatkozó jogszabályokban a következő fogalommeghatározások találhatók: A 2001/82/EK irányelv (1) 1. cikke: „állatgyógyászati készítmény”: a) bármely anyag, vagy azok kombinációja, amelyet az állatok betegségeinek kezelésére vagy azok megelőzésére készítenek; vagy b) azok az anyagok vagy anyagok kombinációi, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az állatok valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazhatók. „gyógyszeres takarmány”: állatgyógyászati készítmény vagy készítmények és takarmány vagy takarmányok keve réke, amely forgalomba hozatalra kész, és amely további feldolgozás nélkül alkalmas állatok takarmányozására az „állatgyógyászati készítmény” fogalommeghatározása alá eső gyógyszerkészítményekre leírt gyógyító, megelőző vagy egyéb tulajdonságai alapján. A 2001/82/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Kétséges esetben, amikor valamely termék – valamennyi sajátosságát figyelembe véve – az »állatgyógyászati készítmény« fogalommeghatározása és más közösségi jogszabály által szabályozott valamely termék fogalom meghatározása alá is tartozhat, ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.” Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Ezen irányelvet nem kell alkalmazni: a) a Közösségen belül a gyógyszeres takarmányok előállítására, forgalomba hozatalára és felhasználására irányadó feltételek megállapításáról szóló, 1990. március 26-i 90/167/EGK tanácsi irányelv értelmében gyógyszeres takarmánynak minősülő termékekre; (…) d) azon adalékanyagokra, amelyek a takarmány-adalékanyagokról szóló, 1970. november 23-i 70/524/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak, ha azokat az említett irányelvnek megfelelően állati takarmányba vagy takarmány-kiegészítőbe keverik; (…)”. A 767/2009/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében a következő szerepel: „A takarmány-alapanyag vagy összetett takarmány címkézésén és kiszerelésén nem állítható, hogy: a) segítségével megelőzhető, kezelhető vagy gyógyítható valamilyen betegség, az 1831/2003/EK rendelet szerint engedélyezett kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok kivételével; ez a pont azonban nem alkalmazható a táplálási egyensúly felborulására vonatkozó állításokra, amennyiben ahhoz nem társítanak kóros tünetet; (…)”.

3.2.

Következmények a takarmány és az állatgyógyászati készítmény megkülönböztetése szempontjából — Ha egy besorolatlan termék összes jellemzőjének mérlegelése után az állapítható meg, hogy az állatgyógyászati készítmény lehet, akkor azt indokolt állatgyógyászati készítménynek tekinteni (a állatgyógyászati készítmé nyekre vonatkozó szabályozás elsőbbséget élvez a takarmányadalékokra vonatkozó szabályozással szemben). — A gyógyszeres takarmány nem állatgyógyászati készítmény, hanem a 767/2009/EK rendelet (3) preambulum bekezdése szerint olyan formában forgalmazott takarmány, amely gyógyszeres előkeverékeket tartalmaz, és amelyet állatorvosnak kell felírnia. — A „különleges táplálkozási cél” fogalommeghatározása alapján (lásd a fenti 1.1. pontot) a takarmány és az állatgyógyászati készítmény közötti határvonal egyértelműen definiált. Az olyan különleges táplálkozási célok, mint például a „májfunkció fenntartása krónikus májelégtelenség esetén”, „urátkőképződés gátlása” vagy „ellési bénulás kockázatának csökkentése” elérhetők takarmánnyal.

(1) HL L 311., 2001.11.28., 1. o.

L 11/79