56. évfolyam
2008. március
Ára 40 dinár
Köszöntő Ahogy távolodunk február idusától, úgy tűnnek el a tél nyomai. Az erdőben még kopaszon állnak a fák, a füzek azonban már zöldellnek. A megsárgult fűszálak között a napsütés és a langyos esők hatására megjelennek a tavaszt jelző zöld színűek is. Az öreg fák törzsén napoznak a bodobácsok. Az erdő magas fáján épült gallyfészkében már lerakta többnyire két tojását a fehér farkú rétisaspár. Dalolnak a mezei pacsirták, a tévéantennákon feketerigó flótázik. Eleinte csak a hangját köszörüli. Március végén a rigó nők Perzsiából visszatérnek férjeikhez, akik itt teleltek át. Akkorra a rigó már énekel. Madárfüttyös tavasz ez! Hallgatózzunk, hátha mi is megértjük az éneküket. Hamvas Béla írja: „Megértettem a madár énekét. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb... Minden madár csak metafizikusan, vagyis az emberen túlról érthető. Onnan, ahonnan Orpheusz vagy Szent Ferenc értette meg őket.” Vagy a gyerekek – teszem hozzá én, és talán a gyerekrajzok segítenek nekünk, felnőtteknek is megérteni a madarak énekét. Csilla
Rajzpályázatok • Az égig érő fa – a mesékből már jól ismert titokzatos, sejtelmes, világokat összekötő fát rajzold le. • Környezetvédő plakátok • Az én falum, az én városom • Űrlények – képzeletbeli utazás, kitalált lényekkel, elképzelt bolygókon • Kutyám, macskám • Rejtvények (keresztrejtvény, találós kérdés, labirintus, számösszekötős)
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (22., 30–31. o.), Belec S. Anikó (3., 10–16. o.) MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magy Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Megbízott főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Kiszámoló Egyszer a, kétszer a csöndben, egy csuda, két csuda csörren; három, a négy odamászik, fákon a szél bogarászik;
ötször a, hatszor a házak, reszket az utca, ha fáznak; hétszer a, nyolcszor a télbe bújik a hó puha lépte;
s míg a kilenc dala várja, nyíljon a fák arany ága: tízszer a, tízszer a mámor zeng a tavasz madarától! Király Levente
3
Vándormadár lennék
Leültünk a nagy vackorfa alá. Anyám körülnézett, de inkább a fák tetejére és az ég felé. – Már készülődik a nyár – mondta. – Hova készül? – Megy a vándormadarak után. Az ősz a fülébe suttog már. Közben a legnagyobb vízi fűzfára rárepült egy varjú. Nagy, száraz ágra szállt, melynek tövében mintha fészek üldögélt volna. Azt néztem, amikor anyám megszólalt ismét. – A jövő héten már te is iskolába mész. Abban a percben otthagytam szememmel a fészket és a varjút a száraz ágon, mert ilyen dolgot, hogy én iskolába megyek, most hallottam először. – Kell menni? – kérdeztem. – Kötelező – mondta anyám. Ismét a varjút néztem, amely nagy csőrét mindjárt-mindjárt odafente a száraz ághoz.
– A varjú nem vándormadár? – kérdeztem. – Nem – felelte anyám. – S miért nem? Anyám elnevette magát. – Azért, mert várja a disznóölést – mondta. – Én inkább vándormadár lennék. Mert akkor ősszel elmennék, s más tavasszal jönnék vissza. Elmennék jó meszszire, s legalább látnék sok világot. – Azok nem járnak össze-vissza. – Hát? – Mindig ugyanegy helyre mennek, s tavasszal is a tavalyi helyükre jönnek vissza. – Úgy tudják az utat? – Úgy – mondta anyám. – Nohát, pedig nem járnak iskolába. Tamási Áron
Hogyan szólnak a madarak? A bagoly: huhog, sí, rikolt. A banka: vékkog. A bíbic: jajgat. A bölömbika: bömböl, buffog. A csér: rimánkodik. A daru: krúgat. A fecske: ficserékel. A fülemüle: csattog. A fürj: pittypalattyol.
A kuvik: kuvikol. A lúd: gágog, béseg, gágároz. A páva: rikít. A rigó: rikkant. A ruca: hápog. A sas: víjjog. A seregély: csárog, zsinatol. A sirály: sír. A szarka: cserreg.
A tövisszúró: csetteget. A varjú: károg. A veréb: csiripel. A vércse: visít, nyerít. A kis zsezse pedig: csicseget. No de a tyúk! Az aztán megyérőlmegyére így szólogat: káricsál, kodácsol, kotyog, kárál, kurrog, kotyol, krákog, karattyol, karácsál, kityög-kotyog, vannyog, vattog, vattyant, vertyog. Herman Ottó
A galamb: burukkol, búg. A gerle: turbékol, kacag. A gólya: kelepel. A gyöngytyúk: rikácsol. A haris: harsog. Gombos Mariella 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
4
A héja: girigol. A kakukk: kakukkol.
Gordán Gergő óvodás, Zenta
5
Madaraink Daru Amíg mocsaraink voltak, állandóan itt éltek nálunk. Ma már csak tavaszszal és ősszel láthatjuk őket, amint átvonulnak felettünk. Ősz elején a kukoricaföldek tarlóját lepik el, a maradék szemeket szedegetik fel. Magyarország délkeleti részét, Kardoskút környékét kedvelik, daru-megfigyelőállomást is építettek itt. Minden nyáron akad néhány lusta daru, amelyik nem megy tovább, és ott tölti az egész nyarat. (Latin neve: Grus grus)
Fülemüle Miénk a Föld legszebben éneklő madara. A rozsdavörös farkú fülemüle tavasszal a távoli Afrikából érkezik, énekelve foglal helyet magának, épít fészket a bokor tövében, énekelve választ párt magának. A költés idején a hím még éjszaka is énekel. Július végén elhallgat, augusztus végén pedig készül a költözésre. Rovarokat és pókokat eszik. (Latin neve: Luscinia megarhynchos) megarhynchos
Kakukk Réti sas Európa legnagyobb – kampós csőrű – madara. A dél-dunántúli erdőkben állandó lakos, óriási fészket rak a magas fák tetejére. Januárban már tatarozza az otthonát, és korán kikelti a pici sasokat. Télen lehet látni, mert északról hozzánk járnak telelni. Változatos koszton él. Majdnem minden madarat megfog, a vízből kiemeli a halat, nem veti meg a békát és a hörcsögöt sem. (Latin neve: Halialtus albicilla)
6
Nagyon szép, de gaz egy madár. Nem épít fészket, nem bajlódik a fiókák etetésével, felnevelésével. Idegen madarak fészkébe csempészi be a tojásait. A kikelő kiskakukk is nagyon hálátlan: kilökdösi az anyamadár igazi fiókáit a fészekből, s csak akkor boldog, ha egyedül marad. Nevét a hangja után kapta. Ősszel felkerekedik és Afrika felé repül. (Latin neve: Cuculus canorus)
7
Barkács
Bagoly kukoricacsutkából Anyag- és eszközszükséglete: kb. 15 cm nagyságú, téglavörös kukoricacsutka, tökmag, lopótökszár, meggymag, kicsi méretű fenyőtoboz, ragasztó, lombfűrész. Elkészítése: A kukoricacsutka vastagabb végéből lefűrészelünk egy 10 cm-es darabot, melynél nagyon fontos, hogy a végek egyenesek legyenek, mert ez lesz a bagoly teste, és csak így tud megállni. A megmaradt csutkából ismét lefűrészelünk egy 5 cm-es darabot, ami a bagoly feje, s ezt felragasztjuk a testre. Füle tökmagból, szeme vékonyra fűrészelt lopótökszárból készül, melybe meggymagot teszünk. Csőre fenyőtoboz, szárnya kukoricacsuhé, lába tökmag.
Verebek gyűlése Összegyűltek, összegyűltek gyűlésbe a verebek. – Bennünket szid minden ember, hallgattuk már eleget!
A negyedik: – Hogy elesszük tyúkok elől a magot? Megesik tán... de a túlzás híve azért nem vagyok!
Szónokol a verébszónok: – Súlyos ellenünk a vád! Ugyan szemtelenek volnánk? Ezt nem tűrhetjük tovább!
S civakodnak, csivitelnek, csipog ezer fityfiritty: – Ártatlanul bélyegez meg bennünket a sok irigy!
Szól a másik: – Hallottátok? Azt mondják, a gabonát csipegetjük, mi mihasznák! Ezt nem tűrhetjük tovább!
És mi okkal és mi joggal? – Egy mond egyet, mást a más, messzehallszó, fülrepesztő ez a nagy zsinatolás.
A harmadik: – Ráadásul szép dalunkra mit sem ád, felnőtt-gyermek csak szid érte. Ezt nem tűrhetjük tovább!
Szóval szépen összevesztek – veszekedtek eleget, végül semmit se végeztek gyűlésben a verebek. Szilágyi Domokos
Magó Annabella 6 éves óvodás Péterréve
8
9
Az aranymadár Élt valaha régen egy király. Gyönyörűséges kert volt a kastélya körül, s a kertben állt egy almafa, amely csupa aranyalmát termett. Mikor eljött az érés ideje, este megszámlálták rajta a gyümölcsöt, de másnap reggelre egy hiányzott belőle. Jelentették a dolgot a királynak, az meg parancsba adta, hogy minden éjjel őrséget kell állni az almafa alatt. Három fia volt a királynak. Ahogy leszállt az este, kiküldte a legnagyobbat a kertbe. Hanem éjféltájban a fiún erőt vett az álom, és reggelre megint hiányzott az aranyalma. Másnap éjszakára a középső fiú volt a soros a virrasztásban, de ő se járt különben: mikor az óra tizenkettőt ütött, elnyomta az álom, s reggelre megint kevesebb lett egy almával. Harmadnap a legkisebbik fiúra került a sor. Az vállalta is az őrködést, de az apja nem nagyon bízott benne; úgy gondolta, ennek sem fog jobban sikerülni, mint a két bátyjának. A fiú azonban addig erősködött, míg a király ki nem jelentette: – Hát nem bánom, próbáld meg, ha olyan nagyon akarod! A fiú a fa alá telepedett, jól kinyitotta a szemét, és nem engedett az álomnak. Ahogy a toronyóra tizenkettőt vert, surrogást hallott a levegőben. Fölnézett: hát egy madár ereszkedett le a fára, arany tollazata csillogott-villogott a holdfényben. Ahogy leszállt, s éppen le akart csippenteni a csőrével egy almát, a fiú kapta a nyilát, és rálőtt. A nyílvessző meghorzsolta; a madár fölröppent s elszállt, de egy aranytolla lehullott. A fiú fölvette a tollat, bevitte reggel az apjának, s elmondta neki, mi történt az éjjel. A király összehívta a nagytanácsot, s ott aztán valaki nagy bölcsen megállapította, hogy egy ilyen toll többet ér, mint az egész birodalom. – No, ha ilyen sokat ér – mondta a király –, nem is elégszem meg ennyivel, hanem az egész madarat akarom. A király legidősebb fia útnak indult, hogy megkeresse az aranymadarat. Nem kérdezett senkitől semmit, nem hagyatkozott, csak a tulajdon eszére. Ment egy darabig, meglátott egy erdőszélen egy rókát; lekapta a flintáját, és célba vette. Azt mondja a róka:
10
– Ne lőj rám, egy jó tanáccsal szolgálok érte! Te az aranymadarat keresed, és ma este egy faluba fogsz érni. Ott két fogadó van egymással szemben. Az egyik fényesen kivilágítva, s benne nagy vigalom, dínom-dánom, de te ne abba térj be, hanem a másikba akármilyen szánalmas is a külseje. „Már hogyan adhatna értelmes tanácsot egy ilyen buta állat” – gondolta a legény; meghúzta a ravaszt, de nem talált. A róka meg a lába közé kapta a farkát, és eliramodott az erdőbe. A fiú folytatta útját, és estére valóban beért a faluba, ahol a két fogadó állt egymással átellenben. Az egyikben szólt a zene, hejehuja, s dobogott a tánc; a másik nyomorúságosan, semmit érőn rúgott ki az országútra. „Ugyancsak bolond volnék, ha ebbe az ütött-kopott fogadóba szállnék, nem pedig a szebbikbe” – gondolta a legény. Be is tért, ki se jött belőle többet, ott élte világát, és megfeledkezett aranymadárról, szülői házról, minden tisztességről. Telt-múlt az idő, s otthon csak hiába várták a legidősebb testvért, hírt sem hallottak felőle. Akkor aztán fölcihelődött a középső fiú, hogy majd ő megkeresi az aranymadarat. Minden szakasztott úgy történt vele, mint a bátyjával: találkozott a rókával, de ügyet se vetett a jó tanácsra; odaért a két fogadóhoz, az egyik sötét volt, a másikból harsogott a lárma, s ennek a fényesnek az ablakában ott állt a testvérbátyja, és hívogatta, csalogatta befelé. A fiúnak sem kellett kétszer mondani: nosza, betért, s élte vígan a világát. Hogy megint telt-múlt az idő, és a középső testvér se vissza nem jött, se hírt nem hallottak róla, egy szép napon a legkisebb fiú azt mondta az apjának: – Édesapám, rajtam a sor, hadd tegyek most én próbát! De a király nem akarta elengedni. „Minek is menne? – gondolta. – Hogyan találná meg az aranymadarat, ha a két bátyja sem találta? Meg aztán baj is érheti az úton, és nem tud magán segíteni, nincs ennek elég sütnivalója ahhoz.” De a fiú addig kérlelte, míg végül rá nem hagyta a dolgot. Az erdőszélen megint ott ült a róka, s az életét kérte egy jó tanács fejében. A fiú megszánta.
11
Az aranymadár – Ne félj, róka koma, nem bántalak! – Nem is fogod megbánni – felelte a róka –, csak ügyelj mindig a szavamra. Most pedig ülj a farkamra, hogy gyorsabban haladjunk. A fiú felült, a róka meg futásnak eredt; olyan sebesen rohantak árkon-bokron át, hogy a fiúnak csak úgy fütyült a szél a füle mellett. Ahogy a faluba értek, leszállt a rókáról, megfogadta a tanácsot, s ment egyenest az ütött-kopott fogadóba; ott meghált. Másnap reggel folytatta útját. Alig ért ki a faluból, a mező szélén már várta a róka. – Eljöttem, hogy kioktassalak, mit hogyan kell csinálnod – mondta. – Menj mindig egyenesen előre, amíg egy kastélyhoz nem érsz. Egész sereg katona őrzi; de te ne törődjél vele: aludni fog az egész tábor. Vágj nyugodtan keresztül rajta, menj be a kastélyba, s nézd végig a szobákat; a legeslegutolsóban megtalálod az aranymadarat, közönséges fakalitkában. Dísznek mellette áll egy aranykalitka is, de vigyázz, nehogy a hitvány kalitkából kivedd a madarat, és áttedd az aranyosba, mert megadhatod az árát! Azzal a róka kinyújtotta a farkát, a királyfi meg ráült, s rohantak árkon-bokron át, hogy csak úgy fütyült a szél a fülük mellett. Odaértek a kastélyhoz. Minden úgy volt, ahogy a róka előre megmondta. A királyfi végigment a szobákon, a legeslegutolsóban bent ült az aranymadár a hitvány fakalitkában, amellett meg ott csillogott a fényes aranykalitka; a három aranyalma pedig szanaszét hevert a szobában. A fiú azt gondolta, mégiscsak nevetséges volna, ha ezt a szép madarat ilyen ócska, nyomorúságos kalitkában hagyná; kinyitotta hát az ajtócskát, megfogta a madarat, és áttette az aranykalitkába. Abban a pillanatban éleset sikoltott a madár;
12 30
a katonák fölébredtek, berohantak, és elfogták a fiút. Másnap reggel törvény elé állították, és mert semmit nem tagadott, mindent beismert, halálra ítélték. De a király kijelentette: egy feltétellel megkegyelmez neki, meghagyja az életét, és még az aranymadarat is odaadja ráadásnak, ha elhozza az aranylovat, mely még a szélnél is sebesebben jár. A királyfi nagy búsan útnak indult. Váltig tűnődött, váltig sóhajtozott, hogy ugyan hol találhatja meg azt a híres aranylovat. Egyszer csak mit lát? Ott ült előtte az úton a róka. – Látod, hogyan jártál, mert nem hallgattál rám! – mondta neki. – De ne csüggedj el, majd én pártodat fogom; megmondom, miképpen juthatsz el az aranylóhoz. Menj egyenesen, míg egy kastélyhoz nem érsz; ott áll a ló az istállóban. Az istálló előtt egy sereg lovászfiú hever, hanem az mind mélyen alszik és horkol, bátran kivezetheted az aranylovat. Egyre azonban vigyázz: ha fölnyergeled, az ócska szerszámot tedd rá, ne a mellette függő aranyosat, különben megjárod.
Azzal a róka kinyújtotta a farkát, a királyfi ráült, és rohantak árkon-bokron át, hogy csak úgy fütyült a szél a fülük mellett. Minden úgy volt, ahogyan a róka előre megmondta; a királyfi bement az istállóba, s ott találta az aranylovat. Fogta a kopott fanyerget, rá akarta tenni, aztán meggondolta magát. „Csak nem szégyenítem meg ezt a szép állatot ezzel az ócskasággal! Jó szerszám való erre.” De amint fölvetette hátára az aranynyerget, a ló azon nyomban hevesen nyihogni kezdett. A lovászok fölébredtek, megragadták, és fogságba hurcolták a királyfit. Másnap reggel a bíróság halálra ítélte, de a király kijelentette: megválthatja az életét, s ráadásul még az aranylovat is megkaphatja, ha elhozza neki az aranykastélyból a világszép királylányt. A fiú nehéz szívvel indult útnak. Alig ment egy keveset, máris várta a róka. – Megfogadtam, hogy leveszem rólad a kezemet – mondta –, de megesett a szívem a
sorsodon; még ez egyszer segítek rajtad. Ez az út egyenest az aranykastélyhoz vezet. Estére fogsz odaérni. Éjszaka, ha minden elcsendesedett, lemegy a királylány a fürdőházba fürdeni. Mikor be akar lépni, elébe ugrasz és megcsókolod. Akkor aztán viheted, ahová akarod: mindenüvé veled megy. Hanem egyre vigyázz: meg ne engedd, hogy előbb elbúcsúzzon a szüleitől, különben megjárod. Azzal a róka kinyújtotta a farkát, a királyfi ráült, s rohantak árkon-bokron át, csak úgy fütyült a szél a fülük mellett. Megérkeztek az aranykastélyhoz. Minden úgy történt, ahogyan a róka előre megmondta. Megjött lassan az éjfél, körös-körül minden mély álomba merült, a szép királylány pedig lesétált a fürdőházba. Akkor a királyfi előugrott a bokrok mögül, és megcsókolta. – Tudom, veled kell mennem – mondta a királylány –, nem is ellenkezem, indulhatunk, amikor akarod. Csak egyet kérek tőled, engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek a szüleimtől. A fiú eleinte hallani sem akart róla, de a királylány sírva-ríva könyörgött, még a lába elé is letérdelt; így hát a végén mégis engedett neki. A királylány fölszaladt a palotába, odament az apja ágyához, s abban a pillanatban fölébredt a király, föl az egész kastély. A fiút elfogták, és tömlöcbe vetették. Másnap reggel ítélőszék elé vezették, és kimondták rá a halált. – Neked immár véged – mondta a király –, elnyered vakmerőséged jutalmát. Hanem egy módon mégis megtarthatod az életedet. Van itt az ablakom előtt egy hegy, amely nagyon zavarja a kilátást. Ha azt egy hét alatt elhordod, kegyelmet kapsz, és ráadásul a lányomat is neked adom. A királyfi tüstént dologhoz látott. Ásott, lapátolt látástól vakulásig; de mikor az utolsó
13
Az aranymadár előtti napon is csak akkora volt a hegy, mint annak előtte, búnak adta a fejét, és letett minden reményről. Az utolsó estén azonban egyszerre csak megjelent előtte a róka. – Nem érdemled meg, hogy törődjem veled, de csak eredj, feküdj le, és aludd ki magad, a többit bízd rám. A királyfi másnap reggel, ahogy fölébredt, tüstént kinézett az ablakon: nyomát se látta a hegynek. Örvendezve szaladt a királyhoz, és jelentette, hogy teljesítette a föltételt. A király mit tehetett mást? Szavának állt, s neki adta a lányát. Útra keltek hát kettesben, mentek, mendegéltek; egyszer csak elébük toppant a hűséges róka. – A javát megkaptad – mondta –, de az aranykastélybeli királylányhoz aranyló is tartozik ám! – Hát azt hogyan szerezhetném meg? – kérdezte a királyfi. – Azt is megmondom, figyelj a szavamra – felelte a róka. – Először vidd el szépen a királylányt a királyhoz, aki az aranykastélyba küldött. Nagy öröm lesz, szívesen odaadják neked az aranylovat, ki is vezetik eléd. Te csak ülj föl rá, búcsúzóul sorra kezelj végig mindenkivel. Mikor a királylányra kerül a sor, jól fogd meg a kezét, kapd föl a nyeregbe, azzal illa berek! – vágtass el, senki nem ér a nyomodba, mert az aranyló még a szélnél is gyorsabb. Így is történt minden. Mikor aztán a királyfi javában vágtatott az aranylovon a királylánnyal, egy berek szélén egyszer csak feltűnt a róka, és intett nekik, hogy álljanak meg egy szóra. – Most hozzásegítelek az aranymadárhoz is – mondta. – Ha közelébe érsz a kastélynak, ahol a madár lakik, tedd le a lányt, majd én gondját viselem. Te rúgass be az aranylovon a kastély udvarára; nagy öröm lesz, szívesen odaadják, ki is hozzák neked az aranymadarat. Ahogy kezedbe kaptad a kalitkát, vágtass vissza hozzánk, s vedd föl megint a királylányt. Ez is megtörtént. Mikor aztán a királyfi haza akart térni a kincseivel, elé állt a róka, és azt kérdezte: – Hát nekem mi lesz a fizetségem, amiért megsegítettelek? – Mit kívánsz? – kérdezte a királyfi.
14
– Ha odaérünk az erdőszélre, lőj agyon, és vágd le a fejemet meg a lábamat. – Szép hála volna! – mondta a királyfi. – Ezt én nem tehetem meg. – Hát ha nem akarod, el kell hagynom téged – mondta a róka –, de mielőtt elválunk , adok még egy jó tanácsot. Két dologra ügyelj: akasztófáról sose végy húst, kútkávára sose ülj. Azzal eltűnt az erdőben. „Furcsa egy állat! – gondolta a fiú. – Mi nem jut eszébe! Ki venne húst akasztófáról? S arra se támadt még soha kedvem, hogy a kút kávájára üljek.” Továbblovagolt a világszép királylánnyal. Útjuk azon a falun vitt át, ahol a két testvére élte világát. Nagy lárma, zsibongás fogadta a királyfit, s mikor tudakozódni kezdett felőle, mi az oka a sokadalomnak, azt felelték: – Két gonosztevőt visznek akasztani. A királyfi közelebb ügetett a vesztőhelyre. Két halálra ítélt állt az akasztófa alatt; a hóhérok éppen készültek a nyakukba akasztani a kötelet. A királyfi megismerte bennük a két bátyját. Míg ő odajárt, mind egy fillérig elverték a vagyonukat, aztán mindenféle gonoszságot műveltek, s most azért kellett volna lakolniuk. A királyfi jó testvér volt, megesett a szíve a sorsukon, odaléptetett aranylován a bírói emelvényhez, és megkérdezte: – Nem lehetne megszabadítani ezeket a rabokat? – Lehetni éppen lehet – felelték –, ha valaki kiváltja őket. De ugyan ki pazarolná ilyen gazfickókra a pénzét? A királyfi azonban letette értük a váltságdíjat. – Nem érdemlik meg a szabadulást – mondta a bíró –, de hát ez a te dolgod, vidd őket, amerre akarod; csak már ne is lássuk a környékünkön a mihasznákat! Így hát együtt mentek tovább, a három testvér meg a királylány. Csakhamar beértek abba az erdőbe, ahol először találkoztak a rókával. Keményen tűzött a nap, de a lombok alatt kellemes hűvös volt. Azt mondta a legidősebb testvér: – Telepedjünk le itt a kútnál, együnk, igyunk, pihenjünk!
15
Az aranymadár A királyfi beleegyezett, s ahogy beszélgetni kezdtek, oda se gondolt, csak leült a kút kávájára, mert nem gyanított semmi rosszat. Akkor a két bátyja hátulról belelökte a kútba. Fogták a királylányt, a lovat meg a madarat, és hazamentek az apjukhoz. – Nemcsak az aranymadarat hoztuk ám! – dicsekedtek . – Megszereztük az aranylovat meg az aranykastélybeli királylányt is! Volt is nagy öröm a háznál! Hanem az aranyló nem akart enni, az aranymadár nem akart fütyülni, a királylány meg csak ült, ült és sírdogált. A legkisebbik testvérnek azonban nem történt baja. A kút kiszáradt; ahogy belökték puha mohára esett, s minden tagja ép maradt, de kimászni sehogyan sem tudott. Ám a hűséges róka most sem hagyta cserben. Beugrott hozzá a kútba, megszidta, amiért nem fogadta meg a tanácsát, s azt mondta: – Mégse hagyhatlak itt; várj csak, kisegítelek a napvilágra. Meghagyta neki, hogy jól kapaszkodjék a farkába, s így aztán kihúzza. – Hanem ezzel még nincs vége a veszedelemnek – mondta. – A bátyáid nem voltak biztosak a halálodban, hát mindenfelé őrszemeket állítottak az erdőbe, és meghagyták nekik, öljenek meg, ha meglátnak. Éppen egy szegény ember üldögélt a közelükben az árokparton. A királyfi ruhát cserélt vele, és így szerencsésen bejutott az édesapja udvarába. Nem ismerte meg senki; de az aranymadár elkezdett fütyülni, az aranyló elkezdett enni, a világszép királylány pedig fölhagyott a sírással. – Hát ezt meg mire véljem? – kérdezte a király. – Nem tudom – felelte a királylány –, de eddig olyan szomorú voltam, most meg olyan
16
vidám vagyok. Mintha megjött volna az igazi vőlegényem. És rendre elmondta a királynak, mi minden történt az úton, pedig a két idősebb testvér megfenyegette, hogy halálának halálával hal meg, ha csak egy árva szót is elárul. Akkor a király összehívatta a kastély apraját-nagyját. Megjelent a legkisebb királyfi is, rongyos útszéli koldus képében. A királylány nyomban megismerte, és a nyakába borult. A két elvetemült testvért ott helyben elfogták és kivégezték, a legkisebb királyfi pedig feleségül vette a világszép királylányt, és ő lett az öreg király egyetlen örököse. Hát a szegény rókával mi lett? Telt-múlt az idő; egyszer a királyfi megint kiment az erdőbe vadászni. A sűrűben váratlanul elébe ugrott a róka. – Neked mindened megvan, amit csak kívánhatsz – mondta –, de az én balsorsom csak nem akar véget érni, pedig kiválthatnál belőle! És megint kérve kérte, lője agyon, s vágja le a fejét meg a lábát. A királyfi végre ráállt a dologra. Amint megtette, a róka nyomban emberré változott, és ez az ember nem volt más, mint a világszép királylány testvére. Megszabadult a varázslattól, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Grimm meséje
Barkács
Fogd meg a madarat! 1. Vékony fehér papírra bögre segítségével rajzolj két kört, majd vágd ki őket. 2. Az egyik körbe rajzolj madarat, a másikba pedig a madárnál nagyobb kalitkát. A kalitkát fordítsd fejjel lefelé. Egymásnak háttal ragaszd össze a két papírt. 3. Lyukasztóval csinálj két-két lyukat a kalitka oldalaira. Vágj le két vékony, karhosszúságnyi zsinórt. 4. Az egyik szálat a képen látható módon fűzd át a lyukakon, és kösd össze. A másik oldalon ismételd meg a műveletet.
Mi történik? Ahogy a korong forog, a képeket egymás után látod. Olyan gyorsan követik egymást, hogy az agyad nem tudja szétválasztani őket, helyette összeolvadnak. Egyetlen képet fogsz látni, azt, ahogy a madár ül a kalitkában.
5. Fogd meg a csomókat, és hagyd a karikákat lefelé lógni. Addig sodord körbe a zsinórt, amíg az szorosan összetekeredik. Ezután mind a két kezeddel szorosan húzd meg a fonalat. Ezáltal a korong gyorsan körbeforog. Mit látsz rajta?
17
Aranymadár
Győri Anna 6 éves óvodás, Zenta
Lakatos Anett 5 és fél éves óvodás, Zenta
Lakatos Ivett 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Szabó Alex 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Rédai Katarina 3. osztály, Magyarittabé
György Tamara 2. osztály, Orom
18
Rédai Róbert 3. osztály, Magyarittabé
Bábinszki Noémi 6 éves óvodás, Zenta
Berec Klaudia 2. osztály, Orom
Nyilas Emese 3 és fél éves óvodás, Magyarkanizsa
A én mad ek ar e ak
Vitéz Barbara 7 éves óvodás, Zenta
19
Népszokások
Barkács
Húsvéti asztali dísz
A húsvét A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Ekkor Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek. Húsvét beköszöntével véget ér a böjt, a hústól való megtartóztatás ideje. Ebből származik a magyar elnevezés is, hiszen ekkor már lehetett húst enni, s ez a „húsvétel napja”. Egy héttel húsvét előtt van virágvasárnap. Ekkor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. Az emberek pálmaágakat, virágokat (és ruháikat) tették az útra, a szerényen, szamárháton bevonuló Krisztus elé. Ennek a szokásnak az emlékét a barkaszentelés őrzi. Ezután kezdődik a nagyhét. Húsvétvasárnap, az ünnepi misén, gyakran passiójáték hangzik el. A passió: szenvedéstörténet, amellyel Jézus Krisztus szenvedését és kereszthalálát jelenítik meg. Húsvét vasárnapjának reggele a gyerekek örömét szolgálja. A falusi, városi udvarok bokrai, füves részei hímes tojásokat, édességeket rejtenek. Hímes tojás, selymes barka: rövid biz’ a nyuszi farka... Ajándékkal érkezik: kis kosárka megtelik Ünnep a húsvét hétfője is, a lányok és legények mulatságának ideje, felszabadult, vidám tavaszünnep. Ekkor kerül sor a locsolkodásra. Hajdan egy-egy vödör hideg víz alaposan eláztatta a lányokat. A legények
Jurcsák Hajnalka 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
tojást, szalonnát kaptak cserébe. Ezt a napot vízöntőnek, vízbevetőnek, vízbehányó hétfőnek is nevezik. A nyúl Amerikában és Magyarországon is a 16. században vált ismertté. A termékenység és a szerelem jelképe. A húsvéti bárány vallási jelkép. Általában áldozati állatként szerepel. A fiatal bárány Krisztust, az áldozati bárányt jelképezi, aki megváltotta a világot. Nincsen húsvét tojás nélkül! A tojás a termékenység, az új élet hordozója. A hímes tojást hagyományosan batikolják (íróka és viasz segítségével), illetve kaparással, karcolással díszítik. Néhány helyen meg is patkolják. Az irodalmi művek egy része a világ keletkezését is a tojással hozza kapcsolatba. A megrepedt, eltört tojáshéj alsó része a Föld, felső része az ég. Sárgája a Nap, fehérje a Hold. Devecsery László gyűjtése alapján
A húsvéti asztalon gyönyörűen mutat ez a dísz, melynek anyagszükséglete nem sok, és hamar el is készíthető. Anyagszükséglete: színes papír, 5-6 db vécépapír-guriga, nagyobb konzervdoboz, száraz virágok, ragasztó. Elkészítése: A papírhengereket középen kettényírjuk, majd zöld színes papírral ragasztó segítségével beburkoljuk. Kirajzolunk egy tetszés szerinti mintát (virág, nyúl, csibe stb.), majd átmásoljuk különböző színű papírokra, és felragasztjuk a hengerek oldalára. Az üres konzervdobozt beburkoljuk piros vagy kék papírral, majd a hengereket körben az oldalához ragasztjuk. (A doboz és a hengerek alja egy síkban legyen!) A dobozba tegyünk szárazvirágcsokrot, míg a hengerekbe egy-egy tojást!
Számolós kifestő 30 – piros 31 – sárga 7 – zöld 6 – sötétkék 5 – barna 12 – világöszöld 18 – narancs 9 – világoskék 1 – lila 81 – rózsaszín Győrfi Tihamér, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
20
21
Lecke barátságból Volt egyszer két veréb: Csip és Csirip. Egyszer Csip csomagot kapott a nagymamájától. Egy egész láda kölest. Csip azonban egy szót sem szólt erről a barátjának. „Ha elosztogatom a kölest, nekem semmi nem marad” – gondolta. Így aztán egyedül csipegette fel. Amikor pedig a ládát kidobta, néhány szem köles még szét is szóródott a földön. Megtalálta a kölesszemeket Csirip. Be is csomagolta szépen egy falevélbe, és a kicsiny csomaggal elrepült barátjához, Csiphez. – Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen! – Ugyan már... hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad
22
meg – a tied. Nyugodtan megeheted egyedül! – De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell osztozniuk. Vagy talán nincs igazam? – De, persze hogy igazad van – felelte Csip. És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának pedig egy szem nem sok, annyit sem adott. De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel megsérti. Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt: – Köszönöm, Csirip! A kölest is... meg azt is, hogy leckét adtál nekem barátságból. M. Pljackovszkij
Növényvilág
Csábító színek A pigmentek azok a festékanyagok, amelyeknek a növények színüket köszönhetik. A pigmentek szerepéről még nem sokat tudunk. Egyes pigmentek elnyelik a fényt, más pigmentek savérzékenyek. Van például olyan virág, amely reggel rózsaszín, de a nap folyamán kékké alakul, mert a növény nedve reggel savasabb, mint este. Annyi bizonyos, a pigmentek kölcsönzik a növényeknek azokat a pompázatos színeket, amelyek révén magukhoz vonzzák a beporzásukat végző rovarokat. Ezer meg ezer fajta pigment van, az alapvető zöld pigmenten, klorofilltól kezdve, amely a növények többségében megtalálható, egészen a sötétvörösig a halványsárgán, kéken, lilán stb. át. Egyes pigmentek akkor is aktívak maradnak, amikor az állatok gyomrába kerülnek (ilyen pigment van például a tojás sárgájában).
23
Mi írtuk
Az én városom, az én falum Zenta
Ezekkel a kis írásokkal köszöntjük a nőket, édesanyákat és nagymamákat Az én nagymamám neve Cecília. Apukám édesanyja. Alacsony termetű. A haja őszes, a szeme színe zöldes. Nyugdíjas, otthon minden házi munkát megcsinál. Szeret a kertjében dolgozni, tévét nézni és velünk játszani. Úgy szólít, hogy édes kicsi szívem. Mindig hoz nekünk kalácsot, amikor eljön hozzánk. Nagyon finom tortákat süt. Szeretek elmenni a nagymamámhoz beszélgetni. Jurcsák Hajnalka, 2. c osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka Az én nagymamám neve Éva. Az én drága anyukám édesanyja. Alacsony termetű. Haja szőke, szeme színe kék. Most nyugdíjas és háziasszony. Kedvenc időtöltése az unokáival lenni. Úgy szólít, hogy csillagom. Főztjével kedveskedik. Pető Dávid, 2. c osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Segítettem anyukának Mészáros Laura, 1. osztály, Beodra
24
Észak-bácskai város, amely a Tisza jobb partján terül el. Lakosainak száma: 20 300 fő. Korábbi neve: Zyntha-rew (középkor). Nevezetessége a rajzokon látható városháza és a híd a Tiszán. Továbbá a tisza-parti gesztenyefák, a tűzoltólaktanya, a gimnázium, a Városi Múzeum, ahol még mamutcsont is található, valamint a gyönyörű park és a Népkert.
Kormos Glória, 6 éves óvodás, Felsőhegy
Az én nagymamám neve Piroska, apukám édesanyja. Alacsony, sovány, barna a haja és a szeme. A virágokat öntözi, főz, mos, takarít. Szeret tévét nézni, beszélgetni és Csámpást simogatni. Hannikámnak szólít. Szokott nekem kalácsot sütni. Vukov Johanna, 2. c osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka A nagymamám neve Viktória, apának az anyukája. Mama közepes termetű, barna hajú és barna szeme van. Ő háziasszony. Legjobban szeret tévézni és közben szundizni. Engem angyalkának szólít. Ő nekem mindig azt főz, amit én akarok. Papp Iván, 2. c osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka Nekem egy nagymamám van. Velünk él anyunak az anyja. Neve: Balog Rozália. A másik nagymama meghalt. Nagyon szeretem a mamámat. Sok csokoládét, banánt, mandarint, narancsot, gyümölcsjoghurtot szokott hozni, amikor megjön a piacról. Ő is szeret engem, mert egyetlen unokája vagyok. Pekan Dijana, 2. osztály, Bácskertes
Híd a Tiszán Balog Ferenc óvodás, Zenta
A zentai városháza Turú Barbara óvodás, Zenta
Magyarittabé Közép-Bánátban, a román határhoz közel elterülő falu. Lakosainak száma: 1300 fő. Korábbi nevei: Ittebe (középkor), Magyar Ittebe (1786-tól), Alsó Ittebe (1911-től), Magyarittabé (1979-től). A település látnivalói: Kossuth Lajos mellszobra, református templom, emlékmű.
A magyarittabéi harmadikosok csoportmunkája
25
Környezetvédelem Ezen a játszótéren még a mókusok is jól érzik magukat. Nincs eldobált szemét a földön – bizonyára a szép piros szemetesekbe került. Te is a szemetesbe dobod a szemetet? A csoki papírját, a rágót és a napraforgó héját? Ha nem szemetelünk, akkor nemcsak az állatok és növények környezetét tesszük szebbé, hanem a miénket is.
2
1 Az igazi környezetvédők öszszeszedik más szemetét is, az elszáradt leveleket pedig összegereblyézik. Ha meglátsz egy eldobott sóspálcás zacskót, vajon fölveszed-e vagy ott hagyod? Figyelmeztesd a társaidat, hogy ne szemeteljenek! A kertben már lehet egy kis előgereblyézést végezni.
3
Az utca és a házunk előtti utcai rész takarítása, rendben tartása a mi feladatunk. Tegyük szebbé környezetünket! Ültessünk fákat a házunk köré! 1. Nagy Norbert, 2. osztály, Bácsföldvár 2. Romić Béla, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka 3. Futó Valentina, 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
26
Megtalálod-e mind a 10 eltérést a két kép között? Karikázd be a különbségeket!
27
Milyen állatokat látsz a képen? Színezd ki a balra nézőket barnára, a jobbra nézőket szürkére!
A virágnevek betűi összekeveredtek. Ha kitalálod őket, írd a virág alá!
Rakd helyes sorrendbe a betűket, majd színezz a megadottak szerint!
29
28 C
M
Y
K
Mesél az erdő
Aki másnak Az igazságra persze hamar fény derült. A három bajkeverőt alaposan összeszidták. – Ezek a csibész manók már megint túljártak az eszünkön! – kesergett Krókusz. – Micsoda szégyen! Hogy nézünk most Rőtszakáll szemébe? – pironkodott Jázminka. – Fogadjuk meg, hogy többé egy szavukat se hisszük el! – ajánlotta Gólyaorr. És mégis, minden fogadkozásuk ellenére, újra meg újra csapdába estek! – Hé, Hagymácska! – szólt Borsocska. – gyere csak, belenézhetsz a távcsövünkbe! Nem is hinnéd, milyen messzire elláthatsz vele! – Nem, nem merek... tudom, hogy megint megtréfáltok! – válaszolta félénken a törpe. – Ugyan már, Hagymácska! Borítsunk fátylat a múltra! Mi a barátaid vagyunk, bennünk igazán megbízhatsz! Vagy azt akarod, hogy megsértődjünk? – kérdezték ártatlan ábrázattal a manók. Szegény Hagymácska végül csak belenézett a távcsőbe. Lett is nagy nevetés! Nézzétek, csupa korom a szeme! Krókusz, a varázslótörpe nem győzte hallgatni az áldozatok panaszait. Egymás szavába vágtak, mert mindenki a saját sérelmét tartotta a legsúlyosabbnak. A kis gonosztevők egyébként nemcsak a törpéket tréfálták meg: az erdő állataival sem tettek kivételt.
30
– Eldugták a csákányomat! Hogy fogom most megjavítani a gátat? Nem is tudom, mit tegyek! – kesergett a hód. – Nekem meg felhúzták az ébresztőórámat hajnali fél ötre. A legszebb álmomból riasztottak fel! – panaszolta a hétalvó nagy pele. – Velünk is csúnyán elbántak! – mesélték az egérnővérek. – Tegnap születésna-
vermet ás... pi vendégség volt nálunk. Sajnos nem vettük észre, amikor a cukortartót teleöntötték sóval. Gondolhatjátok, milyen szégyenben maradtunk, amikor kávéval kínáltuk Hód urat. – Akkor mit szóljak én? – kezdte a menyét. – Egészen meghatódtam, amikor egy tucat tojást hoztak nekem ajándékba. Mondanom sem kell, rögtön
be is kaptam egyet. Két fogam is bánja! Képzeljétek, gipsztojások voltak! A vidra pedig elmesélte, mit műveltek a manók Józsival, a hollóval: eldugták a kalapját! Ugye tudjátok, hogy szegény Józsi kopasz, ezért aztán úgy szégyellte magát, hogy napokon át ki se merte dugni a csőrét otthonról! – Én meg hashajtó csokoládét kaptam tőlük ajándékba! Gondolhatjátok, mit futkostam egész nap! – mérgelődött a vakond. A törpék most már úgy érezték, betelt a pohár, s nem fér bele újabb csepp. Hosszas vita után úgy határoztak, hogy visszazárják a manókat abba a fatörzsbe, ahonnan jöttek. Hamarosan nyakon csípték és betuszkolták őket a fatörzsbe, majd egy jó erős fadugóval eltorlaszolták a kijáratot. De mi történt? Alig néhány perc múlva hatalmas robbanás rázta meg az erdőt. A manók ugyanis valami ismeretlen varázspor segítségével kirobbantották a fadugót a nyílásból. – Azt hittétek, túljárhattok az eszünkön? – kérdezték gúnyosan a törpéktől. – Sajnos, bele kell törődnünk: ezektől mi nem szabadulunk meg soha! – állapította meg keserűen Krókusz, majd a manókhoz fordult. – Biztosíthatlak benneteket, ha továbbra is így viselkedtek, előbb-utóbb ráfizettek. Ugye, ismeritek a közmondást? Aki másnak vermet ás... Tony Wolf
31
4 – barna 7 – világoszöld
2 – világoskék 5 – sötétzöld 8 – sárga
3 – narancssárga 6 – lila 9 – sötétkék
32 16
1 – piros
5
15
10
14
2
17
13
12
11
9
8
7
6
4
3
1
1. Tavasz hírnöke 2. Hosszú fülű háziállat 3. Kerti vetemény 4. A kertet díszíti 5. Pirostojáshoz kell 6. Húsvéti étel 7. Tanulni járunk oda 8. Öntöző 9. Tavaszi virág 10. Költöző madár 11. Női név 12. Tavasszal zöldül 13. Fejős állat 14. Erdei növény 15. Tavasszal ébred téli álmából 16. Gyerekek kedvence 17. Meleg szín A kétjegyű mássalhangzókat egy kockába kell írni. Kabai Kornélia, 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
11
10
9
8
7
6
5
4
3
2
1
Imamović Inesz, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Ha összeolvassátok az első függőleges oszlopba került betűket föntről lefelé, egy húsvéti szokás elnevezését kapjátok.
1. Egyik végtag 2. Tüzet szüntet 3. Vég nélküli csók 4. Madár 5. Itt ellentéte 6. Talál 7. Végtag 8. Nyílás a fában 9. Ütőhangszer 10. Kerti szerszám 11. Édes ellentéte
Húsvéti rejtvények
Színezz!
33
Találd ki, mi a mese címe! A megfejtésért jutalom jár.
34
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
Sulc Dorka 1. osztály, Bácskertes
1
Jenei Dorina 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
4
Szabó B. Anett óvodás, Péterréve
2
Surányi Dalma 6 éves óvodás, Felsőhegy
5
Mucsi Maja 6 éves óvodás, Felsőhegy
3
Pivárcsik Nikol 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
6
Zenta, Emlékiskola, 1. c: Horváth Edina, Szénási Csilla, Megyeri Szabina, Alija Emina, Dér Denisz, Mikes Róbert, Baranyi Vivien, Đurđić Natasa, Pásztor Zsófia; Margaréta óvoda (óvónő Kopasz Ildikó): Györe Róbert, Szabó Emese, Surányi Attila, Vitéz Barbara; Bóbita óvoda: Lakatos Anett, Nagy Mélykúti Anita, Ngymélykúti Elizabetta; Felsőhegy, Cinege óvoda (óvónők Bartus Klára, Csetle Judit): Kocsis Szürke Károly, Tóth B. Dominika, Máté Klaudia, Sípos Klaudia, Surányi Dalma, Kálmán Dávid, Mucsi Maja, Gulyás Csenge, Kovács László, Riger Renáta, Csabai Ádám; Bogaras (óvónő Tukacs Rózsa): Német Viktor, Szeles Kristóf, Pócs Előd, Berkes Zsóka, Kálai Kevin; Orom, 2. o. (tanítónő Nógrádi Anikó): Berec Klaudia, Kovács Dorottya, György Károly, György Tamara; 1. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Konc Kriszta, Nagy Nikolett, Cseszkó Márk, Szögi Roland, Cseszkó Márk; Bácskertes, 2. o.: Guzsvány Szilvia, Pekan Dijana, Buják Judit, Pap Nikolett, Szaszivárevity Edvárd, Zámbó Illés óvodás; Hódegyháza (óvónő Kobrehel Beáta): Kobrehel Ákos, Ördög Henrietta, Vastag Emese, Vastag Hédi; Bácsfeketehegy, 1. b: Várkonyi Dávid, Szalajevics Iván, Várkonyi Balázs, Török Gabriella, Furminc Klementina, Vajda Fanni óvodás; Magyarkanizsa (óvónő Rózsa Szilvia): Pósa Ilka, Kollár Patrik, Pörzsölt Ákos, Nyilas Emese, Rózsa Barbara, Kovács Viktor, Nagy Anett; 2. d (tanítónő T. Bozsó Mária): Valter Ignác, Horváth Bálint, Pósa Viktória, Baksa Nikoletta, Orosz Tamás, Berényi Ákos, Gojkov Sára, Puskás Rebeka, Pintér Zsófia, Gy. Nacsa Botond, Sőregi Tamás, Fábián Bálint, Kálmán Hajnalka, Rekecki Dóra, Masa Osszián, Graca Sóti Szofi, Bicskei Zoltán; Magyarittabé, 3. o. (tanítónő Barna Mária): Csordás Krisztina, Tóth Kornélia, Rédai Katarina, B. Varga Fábián, Kocsobán Attila, Rédai Róbert; Újvidék, Petőfi Sándor iskola, 2.7 (tanítónő Medvecki Uracs Ildikó): Doroszlovácski Szfetán, Gombos Mariella, Stefán Tímea, Kazinci Krisztián, Dluhi Tivadar, Virc Pamela, Sörös Andor, Sulc Krisztián; József Attila iskola, 2. b (tanítónő Baksa Beáta):
Galkó Róbert, Ökrész Albert, Pásztor Zoltán, Tót Andrea, Palatinus Evelin, Gombár Andrej, Perlaki Andrea, Csórák Blanka, Gál Szilárd, Juhász Róbert, Lahos Melody; Tornyos, 3. o. (tanítónő Mészáros Tímea): Kolompár Dániel, Lakatos Ervin, Rostás Elizabett, Rostás Angéla, Kolompár Árpád; Beodra, 1. és 2. o. (tanítónő Tóth Szilvia): Kovács Erika, Rotarov Veszna, Mészáros Laura, Lakatos Arnold, Barkóci Leon, Gyömbér Dominik, Karakó Alen, Csíkos Annabella, Tóth Bernadett óvodás; Martonos, 2. o. (tanítónő Bognár Boglárka): Varga Valentin, Beszédes Ketrin, Stankić Alexandra, Borsos Dániel, Sárfány Dávid, Börcsök Evelin, Telek Krisztián, Sárkány Ágnes, Kormányos Xénia, Cakó Erika, Petrović Jasna; 1. o. (tanítónő Huszta László Anna): Keszég Lóránd, László Emese, Danics Dávid, Olovics Emese; Péterréve (óvónő Mihalecz Éva): Péter Emese, Németh Imre, Pergel Kata, Szabó B. Anett, Tóth Annabella, Papp Szabina, Balassa Bernadett, Pece Attila, Urbán Boglárka, Seres Szandra, Balassa Boglárka, Varga Dániel, Kiss Zoltán, Pozsár Leó; (óvónő Fekete Melinda): Bicók Dianna, Ibišaj Stefan, Vinkler–Mirković Adrijana, Karácsonyi Dominik, Cirok Natália, Varga József, Pazaver Panna, Ibišaj Marijana; Szabadka, Október 10. iskola, 2. b (tanítónő Malagurski Éva): Nagy Boglárka, Tót Dárió, Fehér Flóra, Szőke Hilda, Bodnár Norbert, Szebasztián Márk, Imrić Mirella, Kozla Norbert, Mészáros Henrietta; Đuro Salaj iskola, 1. c (tanítónő Csíkos Tímea): Bleszity Evelin, Kispál Sara, Kanyó Krisztina, Stanojević Dajana, Baka Andrea, Szabados Adrianna, Lőrik Izabella, Lišćević
Lili, Majlát Szebasztián; 2. c (tanítónő Soós Hedvig): Jenei Dorina, Tomić Szandra, Pósa Nikoletta, Jónás Dániel, Torma Teréz, Párdity Lídia, Romić Márta; 3. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Juhász Attila, Farkas Szilveszter, Fodor Ákos, Romić Béla; Széchenyi István iskola, 3. a (tanítónő Poljaković Király Gyöngyi): Vicai Ivett, Ábrahám Roland, Samu Teodóra, Torma Ibolya, Lábadi Brigitta; 2. c (tanítónő Szirák Kinga): Takács Nikoletta, Zemkó Anikó, Kabai Kornélia, Futó Valentina, Kollár Andrea; 2. a: Katancsity Denisz, Komáromi Kitti, Sisa Ágota, Flaisman Dávid, Elek Szanella, Varga Róbert, Pejić Dániel; 3. b: Jagodity Bettina; J. J. Zmaj iskola, 2. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): IImamović Inesz, Tóth Johanna, Bencun Mia, Pölhe Tamás, Győrfi Tihamér, Tót Andor, Papp Iván, Vukov Johanna, Besnyi Botond, Jurcsák Hajnalka, Horvát Tünde, Pivárcsik Nikol, Domanić Dalibor, Darazsac Diána, Pető Dávid, Sziveri Dániel, Molnár Andor, Gólity Attila; Temerin, Kókai Imre iskola, 2. a (tanítónő Hornyik Mária): Szűcs Dávid, Pálinkás Elizabett, Csordás Krisztián, Gyuga Alisza, Szántai Tamás, Katona Kinga, Varga Endre, Bujdosó Erika, Samu Dávid, Morvai Máté, Jankovics Bocskovity Éva, Kothai Nikolett, Horák László; 3. c (tanítónő Sz. Zsúnyi Erika): Szabó Dóra, Lukács Kata, Illés Margit, Ádám Krisztina; Királyhalom, 1. o. (tanítónő Oláh Katalin): Dobó Emese, Ledenyák Lea, Berényi Barbara, Varga Nikoletta, Mamužić Džoana, Földi Evelin, Jenei Anita; Lőrinc Csaba, Torda; Vastag Beáta, Raffai Balázs, Ada; Sztári Beáta, Mohol; Szabó Alíz, Doroszló.
Levelesláda Tisztelt szerkesztőség! Nagyon szeretjük a Mézeskalácsot, ötletekkel, mesékkel, versekkel gazdagít bennünket, és dolgozunk is belőle. Mi is elhatároztuk, hogy rajzolunk és küldünk munkákat a rajzpályázatra. A gyerekek fele tanyáról jár az óvodába, esőben, hóban, napsütésben. Nagy örömmel dolgoztunk. További sok sikert a munkában! A Napocska csoport és Rózsa óvó néni Bogarasról
35
Aranymadár
Radovanović Szofi 1. osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Zsoldos Orsolya 1. osztály, Orom
Nagy Nikolett 1. osztály, Orom
Konc Kriszta 1. osztály, Orom
Vukov Johanna 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Újházi Réka 5 és fél éves óvodás, Zenta
