5. HÁROM AZ IGAZSÁG 5.1. A SZENT HÁRMASSÁG

5.1. A szent hármasság

215

5. HÁROM AZ IGAZSÁG

5.1. A SZENT HÁRMASSÁG „Három az egyensúlyban levő háromból való: minden élet, minden jóság, minden erő.” [15] Három a magyar igazság – hirdeti szólásmondásunk. A Gesta Hungarorum szerint az ősmagyarok áldomáskor háromszor kiáltották Isten nevét. Ez a rítus fennmaradt a tavaszi hagyományos határkerülésnél és búzaszentelésnél. Székelyföldön és Felvidéken szokás, hogy a nép a pap vezetésével körbekerüli és megszenteli a határt. A körmenetet végzők a négy égtáj felé fordulva imádkoznak és azzal zárják az imát: „Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene! Teljes az ég, a föld dicsőségével.” [40] Ez ma is szokásban van a templomi rítusban. Háromszor ismételve mondjuk énekes imánkban: „Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene.” Bibliánkban a szeráfok amikor Istent magasztalják, háromszor mondják, hogy szent: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, Dicsősége betölti az egész földet.” (Iz 6,3) Az isteni elv hármas szerkezetű. A hármas ismétlés az isteni harmónia erejét sugározza. Hármas rendszerben helyezkedik el az isteni teremtő erő. A Teremtő Egy a mindenség eredete. Az Egy, a Teremtő kivetíti magát az anyagba, és létrejön az egyensúlytalanság. Az anyag kettősségének egyensúlytalanságában hiány jelenik meg és megindul a kiegyenlítődés. A harmóniát az anyag kettősségével a Teremtő Egy adja. A kettes anyagi száma az Eggyel magában hordozza a nem anyagit. „Egy, Egyből kettő, Kettő meg Egy” – ez az élet varázsigéje, tartja a hun bölcselet. [26] Az ókori Hermészt háromszor magasztosnak nevezték. A neve is a hármas számból ered. A teremtés lényege a hármas rendszerben tükröződik. A három a teremtő harmóniájához kapcsolódik. A három az isteni rendet, a világ hármas tagolódását szimbolizálja. A püthagorászi tan szerint a három fogalma a tökéletes harmóniát jelenti. A háromban valósul meg az egység és a különbözőség összhangja. A hármas szám vibrációja erőt és energiát sugároz. A megvilágosodáshoz is a fizikai, a lelki és a szellemi szint hármasságára van szükség. Világunkat kettősség jellemzi. Az egységhez a dualitásban három szükséges. Két ellentétes felet csak egy harmadikkal lehet összefogni. A kettősségre csak egy harmadik pontból lehet rálátni. Ebben a világban nem lehet két ellentétes dolgot egymáshoz rendelni csak egy harmadik segítségével. A legkisebb egymáshoz rendelhető egységek száma három. A három használat közben eggyé válik. Az egy után a három a következő harmonikus szám. Két különböző erő csak a szeretetben válhat harmonikussá. A hármasság a szülői minőséget adja. A háromszög a Teremtő szimbolikus képe: a teremtő szeretet: Egy a Háromban és Három az Egyben. A hármas harmónia az alapja az igazi útnak, a teremtésnek, a Taonak. „A Tao szülte az Egyet, az Egy szülte a Kettőt, a Kettő szülte a Hármat, s a Három szülte az összes létezőt.” (Tao Te King) A különböző népek kultúrájában a szent három az isteni hármasság kifejezője. Három Őstől, illetve Hármas Szellemtől származtatja a világot a hun, az óind és a kínai bölcselet. A HÁROM a szellemi rész száma. A hármas szellemlény szülői (anyai) minőséget jelöl. Ez a dualitásban egy szeretetteljes viszonyulást jelent. A Nap erejének férfiassága és a Hold-erő nőiessége között a szellem Csillaga vagy az istenfiúi rezgés adja az arany középutat, a harmóniát. A Szent Háromban a Napot és a Holdat a szeretet csillaga köti össze. Az arany középút a Nap–arany és a Hold–ezüst között a csillag– bronz. Meséinkben gyakran szerepel a három fémből készült vár vagy erdő, sárkány stb.

216


A Szent Három hagyománya nálunk is fennmaradt. Meséinkben gyakran három tündér vagy három fehér hattyú szerepel. Van Hármasbarlangunk, Hármasmezőnk és Hármaskutunk a Pilisben, Hármasfalunk Erdélyben stb. A magyar táltos tudók hagyatékában hangsúlyt kap az Egy és a Kettő együttesének, a hármasnak a fontossága: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy, Ez az élet Varázsigéje.” [26] A hármas szerkezetű harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos több nép hitregéjében. Erre vonatkozik a kelták regéiben a Hármas Istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három Szent Asszony. Mezopotámiában a háromszög volt a jele a szeretetnek és az Ősanyának is, akitől a világot származtatták. A mítoszokban a fehér szín a teremtő Nagy Anyához, a Fehér Istennőhöz, illetve a Hármas Istennőkhöz kapcsolódik. Az ókor bölcselete szerint a harmonikus háromból jön létre a teremtett világ. A szent három fogalma, akár az egyenlő oldalú háromszög az istenanyához rendelődik egyik archaikus imánkban: „Ó, szent Anna anyám, jöjj segítségemre harmadmagaddal.” [20] Az sem véletlen, hogy egy ún. Mária-énekben, a 285., Magyar hazánk, te jó anya címűben megtalálható a Hármas Egy Isten fogalma: „Imádás legyen, tisztelet Néked, Hármas Egy-Istenünk.” A lét szellemi szerkezete az atlantiszi Smaragdtáblák szerint hármas: a fény köre, a káosz és a tudatosság köre: „Három a kör (vagy állapot) a létben: A Fény köre (állapota), hol nem lakik más, csak Isten, És csak az Isten jut azon át; A káosz köre (állapota), ahonnan a halálból minden dolog életre kel; A tudatosság köre (állapota), melyben az életből minden életre pattan.” [15] A szent három fogalma a keresztényeknél jelenti az atya–fiú–szentlélek Szentháromságát. A hinduizmusban jelenti a három istenség erőit: Brahma, Visnu és Síva Trimurtiját. Az ókori Egyiptom hitregéiben Ízisz, Ozirisz és Horusz hármasát jelképezi. A kínai bölcseletben a hármasság jelentése: a menny, a Föld és az emberiség. Az iszlámban a hármas szám a lélek jelképe, az indiánoknál pedig a víz-elem érzelmek energiáinak szimbóluma. Az ókor bölcseletében a teremtő szent hármasságban található az Atya, illetve a Nap, az Anya, illetve a Hold, és a lélek-madár, illetve a csillag. A hármassággal az ősi szakrális jelképek utáni kutatásaimban találkoztam. Az atlantiszi Tót smaragdtábláin [15] ez olvasható: „Három a minősége az Istennek: Végtelen erő, végtelen bölcsesség, végtelen szeretet. Három erő adatott a mestereknek: Hogy a rosszat átváltoztassák, vigyázzák a jót, És különbséget tegyenek. A rosszhoz való vonzódás.” A hármas szám archetípusa, ősképe az intellektuális energia ismertetőjele. Jellemzői közé sorolható az aktív, férfias, áradó, sokféleség, mozgékonyság. Bolygója nem a férfias Mars, hanem a Merkúr. Ez pedig inkább az összetartó anyai, illetve az érzelmi oldalhoz sorolható, a lágyan folyékony, a mindenhez hozzáférő, mindent áthatni tudó sajátosságot jellemez. Az ősanyai energia pedig teremtő jelleggel rendelkezik. A hármas színei szintén tartalmazzák az ősanyai lila, kék és ibolyaszínt, valamint a férfias tüzes pirosat. Ugyanakkor a folyékony szeretet rózsaszíne, a szív színe is a hármas szám színei közé tartozik. A hármas szám fémjei közé sorolható szintén a nőies higany és a férfias acél. A hármas számban kifejeződésre jut az ellentétes erők szimbolikus együttléte. A hármas a társaság szimbóluma, ahol már nem csak az ellentétes fél kap helyet, hanem az összekötő elem is.

5.1. A szent hármasság

217

A szent hármasság teremtő és fenntartó összekötő harmóniát jelöl. Az ókori Mezopotámiában háromszög a szemmel együtt volt az Istennő jele. Az ókor népe az Istenanyától származtatta a világot. Az ókori tudort, Hermészt is Triszmegisztosznak, Háromszor Magasztosnak hívták. Másik neve Astenu, mely összecseng a mi Isten szavunkkal. A püthagoraszi mértanban minden alapját képezi a háromszög és a három, az első páratlan szám. Tökéletes, mert van kezdete, közepe és vége. Általa jön létre a harmónia és az egész. A szakrális geometriában is megtalálható a hármasság, a szabályos mértani testeknek megfelelő férfi– nő–gyermek hármassága. Az egyenlő oldalú háromszögnek megfelelő téridom a tetraéder. Harmonikus háromszögekre bontható. Ugyancsak háromszögekből áll a többi szabályos mértani test: a hexaéder, az oktaéder, az ikozaéder és a dodekaéder. Már az ókor nagy gondolkodói tudták, hogy a filozófiát olyan könyvben írták meg, ahol minden mértani alakzatot vesz fel. Minden nagy filozófus matematikus volt, és annak segítségével mutatta ki az egyetlen Teremtő energia létezését. Az ókor bölcseletében az egyenlő szárú háromszög a benne lévő szemmel a világot teremtő és összekötő szeretet szimbolikus képe. Magában hordozza a tökéletes harmóniát és egyensúlyt. Az egyiptomiak a mindenség természetét a háromszöghöz hasonlították. A három az Újszövetségben gyakran megjelenő mennyiség: hárman vannak a Jézust látogató királyok, Jézus háromszor imádkozott a Getsemáne-kertben, három szeggel feszítették fel, három órakor halt meg 33 éves korában, három keresztfa állott a Golgotán stb. Ismeretes a keresztények Szentháromságba vetett hite. A szellemi hármasság hatja át a lét energiáit. Marton Veronika [3] az ókori mezopotámiai lelkiség jellemzőit kutatta. Ezt írja Jeremiást idézve: „Az istenség akaratát a körforgásból lehet megtudni, amit a számarányok fednek fel. A számok tehát szentek. A szám képezi minden ismeret mértékét. Abból a tudásból származik, hogy a vallás a tudás része. Ebben rejlik a kozmosz tanítása, vagyis az istenség anyagi megnyilvánulása, a vallás, amelyben latens monoteizmus van. Ez a kora mezopotámiai isteni hármasságban is kifejeződik.” Az 1. ábrán a mezopotámiai „egy Istenben három személy”-t láthatjuk. A teremtő erők urai: ENKI, a Föld ura, AN, az ég ura és ENLIL, a lélek ura. ENKI nevében foglaltatik az élethez szükséges erő, a Ki vagy a keleti népek Csi-je. Nekünk Kő szavunkhoz áll ez a szimbolika közel. A teremtő erő Nap–Hold–Csillag hármasánál a Naphoz, illetve a körhöz tartozik. AN a hon szavunkkal rokon. Ez nem más, mint a menny, az eredeti honunk. A Holdhoz tartozó bölcsességgel társítható. Nemcsak a sötét színe miatt, hanem a forrás anyatermészete miatt is. ENLIL a lélekrész, a csillaggal jelzett levegő-elemnek, illetve a lélekesszenciánknak felel meg. Minden Isten bölcsességéből, az Egy-ből ered. Az Egy-et, a Teremtőt, a bölcsességet minden nép körrel ábrázolja. A kör törvénye szerint minden teremtés belső harmonikus állapotból történik. Akaratunkat a belső nyugvópontunkból kell kinyilvánítanunk. A teremtő erő nyugvó állapotban a maga hármasságában nyilvánul meg. Az ókorban az egyenlő oldalú háromszög a világot létrehozó szeretet, illetve az Ős-Istennő jele volt. Az egyenlő oldalú háromszög a Teremtő Szeretet szimbolikus képe a sumer–esszénus vonalon. A Szent Három az összetartozást, a szülői minőséget, az anyai szeretetet jelöli. A szeretet hármasságából született világ anyatermészetű. Világunkat nem véletlenül anyavilágegyetemnek hívják. Az ember is anyatermészetű. A Teremtő Szeretet hármas szerkezetű. Hitünk szerint a Szentháromságban a három isteni rész a Teremtő Egy köré épül. A Szentháromság a minden létező számára egyformán elérhető erő fogalmát takarja: a Szeretetet. Nem véletlen, hogy a sumerok a szeretetet és az istenanyát is háromszöggel ábrázolták. Hármasság jellemzi a spiritualitást: a szellem, a tudat és a lélek egységét. Isten a szent Szellem, aki magába foglalja a mindenséget. A szellem magába foglalja az Ideát, a teremtő és fenntartó rend eredőjét. Isten nagy Szellemének részei az egyéni kis szellemi részek, a személyes tudat. A megszemélyesült tudat maga a Fiú, de hozzátartozik a másik ember is, aki megéli magában az egységet. Az egyedi lélek az összszellemből csak egy színárnyalatnak felel meg. A mindent átfogó rend maga a Szentlélek, mely átitatja a világot, és az Atya lényegiségét fejezi ki. [35]

218


A Szentháromság tana Isten megmutatkozásának módjairól szól, ahogy a történelemben megnyilvánult. Mi Szent Háromságnak, Atya–Fiú–Szentléleknek hívjuk. Az Atya maga az isteni akarat első sugara. A Szentlélek nem más, mint az Isten anyai oldala, a bölcs erő, mely földbe irányítja a teremtést. A Fiú maga a szent gondolat, mely emberként megnyilvánul. Mi emberek csak az emberré lett Isten által ismerhetjük meg a Teremtő szeretetet. [46] Ebből a hármasságból indul ki a létezés a maga megnyilvánulásában. Az isteni renddel egybecsengő gondolatok az anyai oldal szeretet-erejéből aktiválódnak és kijutnak az érzelmek folyóján keresztül a fénymagok használatára. Ez a háromszög törvénye. [45] A sumer jelrendszerben a szeretet képjele a háromszög. A szeretet maga a kozmikus rend alapját képezi. Az esszénusok így imádkoztak: „Oh, Kegyes Szeretet. Engedd látni a spirituális igazságot Kozmikus Rendeden keresztül. Oh, Teremtője a Szeretetnek. Tárd fel a leggyönyörűbb szavakat A bennünk élő isteni szellemeden keresztül.” [38] Világunk egy isteni törvény irányította rendszerben létezik. A kozmikus rend alapja a szeretet, mely éltet, gyógyít. A szeretet hiánya a félelem, harag, düh, neheztelés, ítélkezés, mely szeretetlenség megbetegít. „Te kegyelmet mindig oszthatsz, Feltámadtál s feltámasztasz, Hogyha én is akarom…” (Dsida Jenő: Húsvéti ének) Az ember nyugvópontja a szeretet igazságában létezik. A szeretetnek nincsen polaritása. Nagyon magas frekvencián rezeg. A szeretet energiájának nincsen tömege. Egy olyan spirituális és mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ. A legalacsonyabb rezgési frekvenciája azoknak van, akiknek a tudata kevés fejlődésen ment keresztül, akik nagyon kevés tudást szereztek. A tapasztalás során az ember tanult választásai következményeiből. Megtanult tisztelni, valamint békében és harmóniában élni. Megérti a szeretet jelentését, a szeretet frekvenciáján keresztül nézi a mennyországot és az életet. A három uralkodik a zenében, a geometriában, az asztronómiában, az államszervezésben. Meséinkben gyakran szerepel az isteni hármas szám: a három királyfi, a három próba, a három élet, a három kívánság, a három árva stb. A székelyek hármas törzsi vezetésbe szerveződtek. Bodor György írja, hogy „a XVI. századra kialakult területi intézmények a letelepülés előtti intézményekből szervesen fejlődtek ki. A legrégibb oklevelek három székely rendről szólnak, melynek előzményében feltehetően három székely nemzetség rejlik. Az ezekből kialakult tisztségviselői rend – az egész székelységnek körülbelül egyhatod része – Udvarhely-, Maros- és Csíkszékekben két nemzetségből állt, és mindegyik nem négy-négy ágra oszlott. Ez a 24 ág pontosan meghatározott sorrendben évenként felváltva viselte a katonai és polgári tisztségeket, a hadnagyságot és a bíróságot. A … rovásírás mellett ez a sorrend a székely régmúlt legarchaikusabb emléke… A nemzetség két neme s így a katonai és polgári irányítása az időciklus alatt mindig tükörképszerűen helyezkedett el.” [10] Bodor György, amikor a hármas székely nemzetségi szervezkedés kozmikus összefüggéseit elemzi, László Gyulára hivatkozva így ír: „A túlvilágot például az élet tükörképének tekintették, ami tehát az életben jobb oldal volt, a túlvilágon bal oldal lett és fordítva. E törvénynek azonban nemcsak az élet és a túlvilág viszonylatában, hanem a jelenvaló világ dolgaiban is nagy szerepe volt: a jobb- és balszárnyra való tagolódás és egyes néprészek »fehér« és »fekete« elnevezései is mind e törvény különböző formájú alkalmazásai.” [10] Az 1500-as évekből maradt ránk Werbőczy István törvénykönyve, a Hármaskönyv, mely meghatározza a lány és a fiú társadalmi értékét. A törvény egy ősi szokásra hivatkozik, ahogy szövegének megfogalmazása állítja: „országunk régi és törvényerőre emelkedett szokása szerint” a házasfeleket a magyar nyelv kifejezési rendszerében fél-fél egységként értékeli.

5.2. Világunk hármassága

219

5.2. VILÁGUNK HÁRMASSÁGA „Kezdetben három egység létezett. Ezek egyensúlyban a teremtés forrásai: Egy Isten, egy Igazság, egy Szabadságpont.” (2, 4. ábra) [15] Az egyenlő szárú háromszög az isteni tökéletesség, a szellemi harmónia jelképe. A háromszög három vonala a legalapvetőbb hármasságot, a föld–ember–ég hármasságát is jelenti. Az egyetlen Isten hármasságának földi megfelelői által jön létre az isteni szerkezetű kettős földi hármasság. A „teremtő erő urainak” uralmi területét a másik háromszöghöz tartozó szembenálló csúcsok képviselik (2.1. ábra). Az égi-földi erőknek egy-egy tetraéder felel meg. A középpont az egyetlen Isten szimbóluma és csak rajta keresztül érkezhetnek rendeltetési helyükre. Ugyancsak két tetraéder rendszerét tartalmazza a keleti népek szent jele is. A tetraéderek által képviselt erők a földi közeg négyes szerkezetébe ágyazódnak (2.2. ábra). Kettős tetraéder jellemzi az ember szellemi szerkezetét is. Melchizedek szerint az égi (Nap) és földi (Hold) tetraéder csúcsainak irányultsága szerint különbözik a nő a férfitól. [39] A világ és az ember egységes energiamezőben létezik. Az égitestek és a Föld erői keresztezik az ember erőterét. Testünk állandó kölcsönhatásban van a világgal és saját szellemünkkel. A világban működő és a változást előidéző energia áramlásának részei vagyunk. Ahogy állandóan változik az ember lelki-szellemi szintjének megfelelően az ember erőtere, úgy változik a Föld mágneses mezeje. Úgy is mondható, hogy az ember kollektív rezgésszintje befolyásolja Földünket. A háromszögekből álló tetraéderek a tökéletes embert írják le. Mi a harmóniahiányos állapotunkban valószínű valamelyest eltérünk eme tökéletességtől, és rezgő köreinkben a tetraéderek többé-kevésbé torzultak lehetnek. Világunk feszültségében nagy szerepet játszott az is, hogy az eredeti harmonikus lény két félre esett szét. Platón leírja az eredeti tökéletes ember, az androgün ős szétválását férfira és nőre. Az isteni tökéletességet jelölő egyenlő szárú háromszög, a kozmikus ősanya, két szimmetrikus derékszögű háromszögre esik szét (3. ábra). Ezáltal a két fél csak együttesen fejezheti ki a világ harmóniáját és az ellentétek egységét. A háromból alkotott Egy úgymond semleges, nincs neme, androgün. Az androgün-képzetet a brahmanizmus így fejezi ki: „Kettészakította magát: ebből keletkezett a férj és a feleség. Ezért vagyunk olyanok, mint egy darab két fele.” (Brihadáranjaka upanisad, I, 4,3) Platón A lakomában így magyarázza a férfi és a nő eredetét: „Valamikor ugyanis az androgün (férfi-nő) külön nem volt, alakra és névre is egyenlő része volt mindkét nemből.” Platóntól maradt ránk a következő leírás is [17]: „Régen a mitikus időkben, mondja Arisztophanész, az embereknek nem olyan alakjuk volt, mint ma, hanem kettős emberek voltak, méghozzá háromfélék: Kettős nők, kettős férfiak és hermafroditák. Úgy néztek ki, mint egy kettős herma, akinek két arca volt, egyik előre nézett, a másik hátra. Az embernek ez a neme túl elbizakodott volt és vétkezett az istenek ellen. Zeusz kettévágta őket a gerincük mentén, hogy véget vessen a dolognak. Hátul bevarrta a sebet és a szétválasztott két felet szétszórta a szélben. Ekkor azonban a szétszakított két félben vágyakozás ébredt, hogy egyesülhessen a másik felével… Azt, hogy kinek mi hiányzik a szerelemhez, az dönti el, hogy korábban mi volt.” A bibliai teremtéstörténet szerint Ádám, az első ember kettős androgün lény, a Teremtő mása (Ter 1,27). A kétféle lény megalkotása az eredeti egységes emberből ezután következik. A létezés szellemi tartalmát a hármasság jellemzi. A különböző népek hitregéiben három világról van szó. Természettudományos szempontból lényegében az ember szellemének és a fizikai világ energiamezejének különböző rezgésszintjei vannak. A mindenséget átfogó három világ természete, rezgésszintje különböző. Az ősi hagyomány szerint e három részből álló világot az életfa köti össze, amelyet Egyfának, Ügyfának, égig érő fának, világfának, Jézusfának, Istenfának, az Igazság fájának, Boldoganya fának neveznek. Az életfa a teremtett világ szerkezetét mintázza le, háromféle világot kapcsol össze. Az életfa emeletein felfelé halad a fejlődő lélek. Az életfa és a kereszt egylényegű fogalmak. Mindkettő egy-egy erénylétra, Jákob lajtorjája. Az életfának, illetve az erénylétrának hét szintje van. Több szint együvé tartozik. Az élet-

220


fa első három szintje képezi az alsó világot. A 4. és 7. szint közötti részt nevezik középső világnak. A 7. szinttől felfelé van az isteni világ. Népi hagyományunkban a három világot különböző állatok jelképezik. Mítoszaink alsó világához tartoznak a rovarok, hüllők, kétéltűek, a víz és föld világa. A néphit szerint az alsó világ lényei betegségokozók is lehetnek: rák, torokgyík stb. A középső világhoz az ember és a gerincesek tartoznak. Az ember rendeltetése a három világot áthatni és összekötni. A madarak a felső világgal érintkező lények, testhőmérsékletük magasabb az emberénél. A madarak az égi hírvivők. Ezért vált a madár minden népnél a Szentlélek szimbólumává. A felső világot a levegő és a tűz uralja, ez a magasabb rezgésszintű. Ez számunkra a menny. Itt lakik meséink griffmadara, Tündér Ilonája és minden jótevő szellemi lény. Az alsó szint a kimondott fizikai világ, ahol az élet csírái találhatók meg. Ez az egyes és a kettes energetikai szintnek felel meg. A felső az érzékfeletti világ a hetes szinttől felfelé. Ez a fény világa, az istenségek szintje. A középső maga az ember világa, a harmadik szinttől a hetedikig. A középső szint köti össze az alsó világot a felsővel. Az alsó, a középső és a felső világot az életfa fogja egybe. Az alsó világot a víz és a föld elemi ereje (Hold) uralja. Az alsó világ a kígyók, hüllők (Sárkány csillagkép) hazája. Meséink boszorkánya is kígyót, békát eszik. A mesehős a hétfejű sárkánnyal kell megvívjon. A Sárkány csillagképet a tudás fájának kígyója jelképezi. A Tejút aljánál található a Bak és a Nyilas csillagkép, valamint a Tejút hasadéka, a Nyilas és a Bak csillagképek között, ahol megszületik a segítő Istenfiú. A Karácsony a dicsfénnyel rendelkező dics-ember születésének ideje volt az ókorban is. Az ókor mítoszaiban a teremtéskori ősállapot – az anyag és szellem keveréke – cseppfolyós volt. Mai kifejezéssel élve a természet kezdetben vízszerűen folyékony volt. Ő volt az ősanya. Az élet születése lényegében egy embrionális állapotot hoz létre, mely nem más, mint az Istenfiú, illetve a bölcsek köve. Ez a születési mítosz megtalálható a világon az egymástól távol eső népek kultúrájában. Gyökere a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Ezért történhet meg, hogy mindegyik nép az Istenfiú születését az év legsötétebb időszakában, a Bak hónapjában ünnepli. Az alsó világ ásványaihoz, föld nevű elemi erőhöz rendelődik a Hold is. Az ősanyát a mítoszokban a Holdhoz kapcsolták. Hold volt a jelképe a legtöbb istennőnek: Inanna, Anina, Anahita, Tanít stb. Ugyanakkor a mitológia egyes holdas istennőket az alvilág istennőjeként tart számon: Hekaté, Perszephoné. Az egyiptomi istenanyának nyíl volt a jele. A Nyilas jellegzetesen holdas jegy, akár a Rák jegy. Az égig érő fa középső része a mi földi, emberi világunknak felel meg. Itt mind a négy elem uralkodik, a föld, víz, levegő, tűz. Lényegében a középső világban benne található az alsó világ is a négyes szerkezetével együtt. A világfa összeköti a négy égtájat is. Ezt a Bibliában az édenbe ültetett fák tövéről eredő négy folyó jelzi (Ter 2,8). A kínai kozmológiában a fa egyesíti a négy elemet és mint ötödik elem jelenik meg. A maja világképben minden égtáj felé más színű világfa található: keleten vörös, északon fehér, délen sárga, nyugaton fekete. Az életfa mellett itt találhatók a négylábú állatok és az ember. A középen elhelyezkedő embernek jutott az a feladat, hogy összekösse az alsó és felső világot. Az öszszekötő erőt az ember szelleme képezi. A szellem nem anyagi lény. Egy életelv szerint hat minden létezőben. Olyan mint egy összekötő és rendező mágneses fluidum. Az emberi testhez kapcsolódó szellemi részt nevezzük léleknek, mely egyéni és bennünk él. A fa teteje a felső világba hatol be. Ez már a menny, az aranyalmafa. A mi Tündér Ilonánk lakhelye. A tündérek tánca a fa, illetve a Tejút körül felfelé tart a fa tetejéhez, ahol a napmadár honol a Hattyú csillagképben. Itt a levegő- és a tűz-elem található, jelképesen itt van a madár, valamint a Nap. A felső világ az istenek vagy az Isten otthona a keresztényeknél, a zsidóknál, a mohamedánoknál és a természeti népek törzseinél is. A legtöbb hitrege szerint a lelkek egy hídon vagy kapun keresztül jutnak be a mennybe. A keresztényeknél a menny kapuját Szent Péter őrzi. Az ókor hitében és a természeti törzseknél rendszerint kutyaszerű lény fogadja a lelket. A másvilágot kertként, paradicsomként képzelik el sokan. Ahhoz, hogy a lélek oda bejusson, először egy tisztulási folyamaton kell átmenjen. Az atlantiszi Smaragdtáblák szövegei szerint ez az Amenti terme, a keltáknál ez Odinnak a Belhallja (Valhalla), a keresztényeknél a tisztítótűz, másoknál egyszerűen a menny előcsarnoka. A keleti hit szerint megvilágosodással a lélek egyenesen az halhatatlanok világába jut és megszabadul az újjászületés körforgásából. A kínaiak hitében az égi világ a menny, és mindenek felett a fő erőt képezi. Az égi és a földi világ kölcsönhatásából származik az élet. A felső világ a létezés szellemi részéhez tartozik.


221

A világ népeinek mítoszai szerint az eredeti ős nagy termetű volt, és átfogta a világot. Ő volt a magyar táltoshagyaték szerint az ős szellemanyag, az ősanya. 5.2.1. HÁRMASSÁG A DUALITÁSBAN Az ember és a világ szellemi összetevője hármas szerkezetű. Ez a szellemi rész az anyagba ágyazva kettős energiákra bomlik. Fizikai világunk megélését kettősség jellemzi: jobb–bal, világos–sötét, fent–lent stb. A két különböző pontra egy harmadikból lehet rálátni. Ahhoz, hogy a két ellentétes fél elem együtt lehessen, összetartó erőre van szükség. Ez az erő a szeretet. A három a teremtő Egyből keletkezett. Az egész, az Egy tökéletes, elemében van. Ha az Egy két részre szakad, két fél lesz belőle: fél elem. A fél már nem tökéletes, nincs már elemében, és megjelenik félelem formájában. Az egység helyreállításához, a két fél egyesítéséhez egy harmadik elemre van szükség. Így a három lesz újból az egész, az Egy. Ezért a három a legfontosabb szakrális szám. Az 1 + 2 = 3 tágabb értelemben azt jelképezi, hogy az Ég és a Föld egyesülése létrehozta az embert, s ezzel teljessé lett az Isten kozmikus megnyilvánulása. A fizikai anyagba ágyazott szellem hármas szerkezetű. Az ember viszont belső kettősséggel viszonyul a dolgokhoz. Érzelmi és logikai oldala révén felveszi a két különböző rezgési–forgási irányt, a nőies balra forduló és a férfias jobbra forduló mozgást. Ezért mindig 2/3 vagy 1/3 arányban található meg benne a két erő forgataga. A hármasság nem osztható kettővel, így maga az ember kiegyensúlyozatlan lény. Benne 2/3 arányban túlteng a férfias vagy a nőies tulajdonság. Az ember a teremtő Egy egy kis holografikus része. Az emberben csak letükröződik a hármasság. Már nincs isteni egyensúlyban. Amíg az ideális szellemi hármas harmonikusan megvan egymással, addig a fejlődőben levő kiegyensúlyozatlan hármas még csak törekszik a harmóniára. A háromszög az ókori jelképek közül a szeretetet jelentette. A sumerok a szeretet fogalmát háromszöggel ábrázolták. Ugyancsak ez a háromszög és a benne lévő szem volt a bronzkor istenanyjának a szimbóluma. A teremtő erő hármas szerkezetű. A háromszögbe írt szem az ókortól fogva Isten szemeként ismert. Ő az, aki mindent lát. Az látó embert úgymond egy harmadik szemmel rendelkezőnek véljük. A harmadik szem a homlokközépnek felel meg, és a tobozmirigyhez kapcsolódik. A harmadik szemhez, illetve a tobozmirigyhez rendelődő szeretet egyensúlya apai és anyai oldalunk harmóniájára vonatkozik. Minden kultúrában találhatók a látókról való leírások és tapasztalatok. Ők azok, akik belelátnak vagy beleéreznek a hozzájuk forduló emberek élethelyzetébe. A homlokon található „harmadik szem” aktivált állapota segíti a dolgokba való belelátást. Olyan látó is van, aki a jövő képeiről számol be. Ezek a jövendőmondók olykor pontosan megérzik vagy tudják a várható eseményeket. A látókhoz kapcsolódó történetek nem mindig vezetnek lelki emelkedéshez. A történetek szerint olykor nem vezet jóra a kérdezőt információval ellátni vagy a látók tudásukkal vissza is élhetnek. Az ókori és mai díszítőelemek között gyakran találunk olyan mintázatokat, amelyek az ember homlokának fontosságát emelik ki. Az egyiptomi beavatásoknál megtalálható a homlok, illetve a fejtető erejének fontossága. Tanítási módszereik elnevezésénél is használták. A hun rovásos történetírás egy olyan gyöngyös fejdíszről beszél, amit az akkori lelki-szellemi oktatás végzettjei kellett a fejükre tegyenek. Ismeretes, hogy az igazgyöngy és a kék-fehér féldrágakövek aktiválják homlokközpontunkat és koronacsakránkat. Az arra érdemes beavatott holdtöltekor a fejdísz segítségével fel tudta venni a láthatatlan világgal, az önvalójával a kapcsolatot. [24] A beavató koronák is ezt a célt szolgálták. Kései utódjaik a különböző fejdíszek, párták, amelyek népünknél is szép számban megmaradtak. A keleti bölcseleti szakirodalom az ún. harmadik szemmel való látásról beszél. A látásnak mély szeretettel kell párosulnia. A harmadik szem nem a két szem látóerejét növeli, hanem a kettősségben a közép harmóniáját jelenti. Két pontra egy harmadikból lehet rálátni. Hármas szerkezete van a teremtő szeretetnek. A létezés forrása nem más, mint bölcsesség és szeretet. Az esszénus–hun tanításban duális világunkban a felfelé húzó erőt a Gondolat–Szó–Tett egységében való létezés adja. Ez a bennünk munkáló erő és a bennünk lévő tanú is egyben: „Minden virágok között az emberi virág az, akinek legnagyobb szüksége van a Napra. A Nap hoz életet a Földre.

222


A tettekben manifesztálódó erő Hozza a szellemi életet az embernek. Jó Gondolatok és Jó Szavak Jó Tettekben Nyilvánulnak meg … és az Élet Kozmikus Óceánjának tükrében a Nap és Energia sugarai Találkoznak az Ember munkálkodó testében.” [38] Gondolataink, szavaink, tetteink irányítják sorsunkat. Lényünk rezgései kiáradnak a környezetünkre és visszahatnak ránk. Mindenhez, ami velünk történik, hozzájárulunk. Az isteni rend által belénk van írva a felfelé húzó erő. Ehhez a felfelé tartó úthoz vezet minden tapasztalásunk. A szeretet és hála érzésével megszabadulhatunk az önvádtól, az elvárásainktól. Belénk íródott az isteni rend törvénye. Mindent ez a Rend hat át. Egységben vagyunk mindennel. Szeretet által lesz újból eggyé férfi és nő, ugyanakkor szeretet által lesz az ember összekötő híd a föld és az ég, az anyagi világ és a szellemi világ között. Platón emberi léptékben számolt. Szerinte a háromszög a házasság szimbóluma. A házasság misztériuma szintén a teljességbe, az ősi egységbe való visszatérést jelképezi, amelyben a nemek szétválasztódása megszűnik. A teremtés és szétválás utáni összetartozás törvényét (Ter 2,24) ismétli Pál apostol, amikor a keresztények erkölcsi kötelezettségeit hangsúlyozza a híveknek. Csontváry cédrusfájának koronája is háromszög alakú. Az ember három összetevőjének, úgymint testi-lelki-szellemi, három energiaszint felel meg. Minden rezgő energiacsomagot egy-egy szellemlény jellemez, irányít. Ők az őrzőangyalaink, a szellemi vezetőink. Az ember hármasságának ismerete fennmaradt népi hagyományunkban. Régi imáinkban [19, 20, 21] az embert három szellemi lény, három angyal őrzi: „Engem őriz három angyal, Egyik őrzi testemet, Másik őrzi lelkemet, Harmadik őrzi végórámat…” [20] Hármasság jellemzi az Isten fiát is. Régi imáinkban Jézus a „mandulafának három ága”, a „koronának három ága”, a „háromágú orgona”, akit megfeszítettek [38, 40, 41]: „…Orgonának három ágát, Fényes napnak hangosságát…” [20] A gyógyító ráolvasó imáknál a beteget háromszor kerülik meg nemcsak a csángók, hanem a Kárpátmedence több részén is. Az imában olykor úgy is mondják: „Kérem az Úr Jézust, kerülje meg háromszorig a házamat.” Gyógyításkor az imát háromszor mondják el a beteg körül. [19, 20, 21] A napi imát is gyakran háromszor mondják el, néha kilencszer, ami szintén a három többszöröse. Csíkban imádkozás közben a halottat kerülik meg háromszor, Kalotaszegen a sírját temetés után. A régi feljegyzésekből (Egyiptomi Halottaskönyv) tudjuk, hogy az egyiptomiak a betegségek gyógyításánál és a halottnál ugyanezt tették. A ráolvasások és körbekerülések alatt kézben tartott tárgyat, botot, szobrot a halott mellé temették. Kalocsán fércnek nevezik a körbejárást, Somogyban pedig erőjárózásnak. Rábacsanakon az ún. királyfa körül „járják a karéjt”. Teszik mindezt testi-lelki gyógyítás céljából. A körtánc szintén a szent rítusokhoz tartozott. A természeti népek nemcsak a teremtéssel kapcsolatos rítusaikban, hanem esőért és védelemért is járják a körtáncot. Régi rítusok emlékét őrzi az, hogy szóhasználatunkban ma is táncra kerekedünk. „Körbe, körbe, karikába fogózzunk mi össze…” – szól a gyerekek nótája a körtánckor. Gyerekeink járják az Eszter-láncot, meséink tündérei a hajnali körtáncot, lakodalomban járják a szertartásos menyasszonytáncot. A híd is egy körhöz kapcsolódó átívelés. A hídon való átmenés jelképezi a szellemvilágba való feljutást. A körtánc megtisztulási rítus, mert úgy énekeljük, hogy: „Falu végén, padló végén karikás táncot járnak…” Meséinkben Tündér Ilonához is egy aranyhíd vezet fel. A szeretet szavunk a „szer”-ből ered. Régen eleink szert ültek, amikor nagyobb döntéseket kellett meghozniuk. A szer rítusos imával indult, és körtánccal. Meséinkben a tündérek járják a körtáncot. Tavasszal a határszentelésnél körbe járja a mezőt a falu népe. A kereszténységben az egyenlő szárú háromszög a Szentháromság szimbóluma. A háromszögbe rajzolt szem az isteni mindenhatóság jelképe, az ősanyai gondviselés kifejeződése. Megtalálhatjuk oltárok felett, a templomok díszítő ablakain, házak homlokzatainak díszítőelemeiként is. E jelképes mértani alakzatot a


223

szerzetesrendek mentették át napjainkig. A népi remeteségből indult mozgalom jellemzője az Istenanya imádása és jele a háromszögbe rajzolt szem. Több régi ábrázolási mód bizonyítja, hogy a szerzetesrendek gyökerei visszanyúlnak az ókori ismeretekig. Ők hozták be-vissza a nyugati kereszténységbe az ún. krisztogramot, a tűz jelét, a háromszögben a mandorlát, az életfát, az életfa típusú Istenanyához rendelt hét lényt, az ötágú rózsaablakot stb. Az emberben a szellemi hármas és a négyes természetű fizikai anyag keveredik. A harmonikus Egy anyagban való megjelenésekor a fizikai síkon kettős lény keletkezett, melyet egymásba nyúló két tetraéderrel lehet ábrázolni. Ez a csillagtetraéder. A csillagtetraéder körbe írható, akár a fizikai világot szimbolizáló négyszög. Leonardo kozmikus emberét is két tetraéder fogja közre, mely együtt csillagtetraédert alkot. A csillagtetraéder oldalnézetből szintén négyágú és hatágú rajzolatot tesz ki. A felső a nap-tetraéder, az alsó a hold-tetraéder. Felső testünket a nap uralja, hiszen a nap szerve, a szív is ott helyezkedik el. Alsó testünk a hold hatása alatt áll. Ez az ősi tudás megtalálható a Szállást kereső Jézus című balladánkban. Amikor Jézus lefeküdt, „fejénél napvilág, lábánál holdvilág” volt. A nap a halhatatlansággal, a fénnyel kapcsolatos, a hold pedig a halandósággal, a sötétséggel. Az ősi tudás utórezgéseként egyes helyeken a fejfával ellentétben lábfákat is állítottak a sírokra. 5.2.2. A HÁROM ÉS A NÉGY KAPCSOLATA Az ember szelleme hármas szerkezetű. A Smaragdtáblák szerint a hármas szellemi részünket egy negyedik vigyázza fel. Legfelül található a halhatatlan lényünk, az igazi Szellem-Én: „Tudd meg, hogy lényed hármas: Fizikai, asztrális és szellemi. Az ember hármas természete fölött Él az igazi Szellem-Én, Mely négyes természetű…” [15] Fényből teremtődtünk. A fény képjele a tetraéder. A háromszög térbeli megfelelője a tetraéder, mely az isteni teremtő erő jelképe. A tetraéder négyszer tartalmazza a szeretet háromszögét. Az ókor bölcseletében a tetraéder a szellemi fény, a fény elemi energiáinak mértani megfelelője. A tetraéder síkjai a fény terjedésének mikéntjét mintázzák le. Az egymásra keresztirányban elhelyezkedő háromszögű oldallapok jelzik, hogy a fényfotonok nem egy síkban terjednek. A fénycsomagok előrehaladásukban keresztirányban is hullámzanak. Ezért lehetett ősidők óta a körbe zárt kereszt a fény képjele. A háromszög térbeli megfelelője a tetraéder. Négy háromszög alkotja ezt a háromszög alapú piramist. A tetraéder az elemi energiák közül a fényhez, az életfa felső részéhez, a tűz-elemhez kapcsolódik. A tetraéder is megtestesíti ugyanazt a harmóniát, mert minden sarka azonos távolságra van a többitől és a kiegyensúlyozott nyugalmi állapot jellemzi. A tetraéder négy háromszögű síklappal rendelkezik. Ezáltal harmóniában kapcsolódik egymáshoz a három és a négy. A három egységét csak egy rajta kívül álló negyedik láthatja, jelenítheti meg. Ez a négyes az ősanya száma. Az ókor Föld-anyjának jele a négyszögekből álló kocka, a hexaéder. A bronzkori népek hitében Föld-anyától származott a világ. Világunk Anyavilágegyetem és anyatermészettel rendelkezik. Földünk és a termőföld anyaföld. A tavaszi határkerülésnél a Szentháromság nevében szenteljük meg a határt, a négy égtáj felé egy-egy evangéliumi rész felolvasása után. E régi korokból fennmaradt rítussal egységbe hozzuk a hármat a négyes szerkezettel. A háromszöggel szemben a kocka vagy a négyzet sarkai eltérő távolságra helyezkednek el egymástól, ezért állandó feszültség jellemzi őket. A háromdimenziós világ kockaformában épül fel és feszültséggel van tele. Csak úgy maradhat fenn, hogy magában rejti az isteni tartalmat is. A négyzet a nem harmonikus fizikai világra utal, mely telve van feszültséggel. A sumerok a négyzetet erőnek nevezték. Az esszénusok így foglalták szavakba: „Tiéd volt, óh, Uram, az Erő, Amikor külön utat rendeltél Mindenikünknek és mindeneknek. Ez a tanítás volt az első szabály, Hogy tetteinket vezérelje.

224


Az a legsegítőbb és legerőteljesebb, Aki minden erejével szolgál, Megtartván és éltetvén a Te Kozmikus rendedet, Jó cselekedetek végrehajtásával…” (Esszénus Béke Evangélium) A fizikai világba kivetült kettősség bonyolultabb energiaáramlást eredményez. Az élet egy ritmikus mozgás, egy társas tánc: nappal és éjszaka, ki- és belégzés, hideg–meleg, sötét–világos, tél–nyár stb. Ezek egymásra épülve bonyolultabb rendszert alkotnak. Nekünk embereknek könnyebb megérteni a kettősségből eredő mozgást. Világunk kettős természetét az anya–apa vagy a férfi–nő kettősön keresztül értelmezzük. A férfi–női kettősön kívül még létezik egy földi–égi, illetve egy anyagi és egy eszmei kettős is. Az ember harmonikus szellemi energiából és harmóniahiányos fizikai anyagból szövődött. Az ember a fizikai testbe zárt szellem. Matematikai értelemben háromszög és négyszög egyben. Ezért az egyiptomiak az ember energiáit négyzet alapú piramissal ábrázolták, mert alapja a négyzettel jelölt fizikai test, rajta szelleme hármasságát jelölő három egyenlő oldalú háromszög. Gyerekdalaink, mondókáink megőriztek valamit a régi tudásból: „Egy a kettő, három a négy…” – szól az egyik dalunk.

5.3. JOBB, BAL, KÖZÉP „Három a kör a létben: A Fény köre… A káosz köre… A tudatosság köre.” [15] A létezés egy mozgás, illetve egy ritmus váltakozása. A létezés mozgása olyan, mint egy tánc két fél között. „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás… Minden táncol a világban, a teremtés lelke a ritmus, és az elmúlásé is.” (G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz) A ható–befogadó elv harmonikus együttese a férfi–női princípium egységét fejezi ki. Az egyet szolgálja a jobb és bal kezünk, lábunk, a jobb és bal fülünk, a jobb és bal szemünk. Még az agyunknak is két féltekéje van. A két oldalunk teljesen különböző terület. A bal agyféltekénk a logikus és aktív oldalunkkal csak a tiszta logikát érti és nagyon függ az időrendi dolgoktól. Nagyon egzakt és behatárolt terület ez, mely ítélkezik, jó–rosszra oszt fel mindent. A jobb agyféltekénk a befogadó, az érzelmi oldalunkat képezi és tartja fenn. Ez foglalja magába az életünket irányító érzelmeinket. Az érzelmek sűrűjébe beletartoznak a fontos megérzéseink, a mások életébe való beleérzés képessége, az együttérzésé és főleg a mindent megbocsátó szereteté. Ha a bal agyféltekénk inkább elválaszt a világtól, a jobb oldala mindennel összeköt. Ez az Istennel, a belső önvalónkkal való kapcsolatot tudja létrehozni. Ez a teremtő oldalunk. A hun bölcselet szerint a két felünk egyenrangú. A rábaközi tudók hagyatékában az élet ritmusát adó két egyenlő értékű energiát Fényesnek és Fénytelennek nevezik, melyek mint két forgószél tánca vagy két örvénylés csigavonala hatnak a világban. [26] A távol-keleti kultúrákban a jobb és a bal egyaránt értékhordozó, nincsenek élesen szembeállítva, inkább egymás kiegészítőiként szerepelnek. Kínában általában a jobb a jang, az ég, az aktív, a bal pedig a jin, a föld, a befogadó. A két oldal a különböző korokban eltérő előjellel hordozott jelentést a társadalomra vonatkozóan. Japánban a jobb a pozitív oldal, amelyhez a bölcsesség, a hit rendelődött. A balhoz a női elem, a Hold és a víz társul, ahol az érzelmek uralkodnak. Itt van elrejtve az isteni önvalónkkal való kapcsolat. A sumer képjelek között is megtalálható a ható és befogadó princípium, mely Megtartó néven ismeretes. A két oldal egyensúlya adja az arany középút harmóniáját, mely megújítani képes a világot (10.2. ábra).

5.3. Jobb, bal, közép

225

Az esszénusok imáiban a világot nemcsak fenntartja az Istentől eredő szellemi energia, hanem a változáshoz is hozzájárul: „A Szent Megtartó, a Fenntartó, Az, aki meg fogja újítani a világot! Amely attól fogva sose öregszik, És sosem hal meg. Örökké élő, és örökké növekvő… Amikor a teremtés halhatatlanná válik…” [38] A fény a poláris világ része. A fény szükségszerűen előhívja az árnyékot. A fény hordozója Lucifer. Ő segít a megismerésben, de ő távolít egymástól és megtéveszt. A világos a férfi elv. A Világosság egyben középpont és irány nélküli. A világosság látszólag tiszta, de közepében van az igazi probléma. A Sötét a női elv fekete félköre. Ő a probléma kihordója. A probléma maga a létezés. A létezést az anyai oldal energiái fogják össze. A megoldás az Anya. Ez pedig maga a változás, a tudatos jelenlét. Az anyai oldal hatalmasabb a férfi oldalnál. A változás isteni törvény. Az öröm, a szeretet harmóniája a változás állapota. A szeretet pedig az igazi út az örök Anyába. A sötétnek és a fénynek nevezett ellentétes energiák forgási iránya különböző. Ezeket a rezgő spirális energiákat a népek különbözőképpen értékelik. Indiában a baloldalról jobbra történő fordulás pozitív jelentést hordoz. Ez Dél felé tekintve az északi féltekén a Nap mozgásának iránya is. Az ezzel ellentétes, jobbról balra fordulás kedvezőtlent jelent. Egyes kultúrák más-más színnel jelölték és különböző hatásúnak vélték a jobb és bal oldal szerepét. A tibetieknél a piros színnel jelölt bal oldal a Hold oldala, a kék színnel jelölt jobb oldal a Nap oldala. Együttes hatásuk hozza létre a harmóniát. Az ázsiai sámánizmusban a fekete színnel jelölt bal oldal az alvilág, a vörössel jelölt jobb oldal a felső világ. A görögök számára az elfogadó szeretet, a bal oldal volt a szerencsés. A rómaiaknál a világ logikus oldala, a pénzszerzés volt a jó, míg az elfogadás, a bal oldal a szerencsétlenséget jelképezte. A díszítőművészetben általában sötét színnel vagy Holddal jelölik a baloldalt, érzelmi oldalunkat. Világos színnel a jobb oldalt, a logikus felünket jelenítik meg. Az életfás ábrázolásoknál is a Nap van a jobb oldalon. A két oldal jelentése a Bibliában is elkülönül. Krisztust az Atya jobbján ábrázolják: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul” (Zsolt 110,1, Mt 22,44). Az Utolsó ítélet-ábrázolásokon a jobb mindig a menny, a bal pedig a pokol oldala. A két oldal jelentései a mindennapi életben követik a keresztény hagyományokat. A papi és az atyai áldás, valamint a kézfogás csakis jobb kézzel történhet. A politikai jobboldalhoz a hagyomány, a stabilitás, a konzervativizmus jelentései társulnak, míg a bal oldal a hagyományok megdöntését, a mozgást, az újítást, a lázadást jelenti. Neveltetésünk is megoszt minket. Kettősség figyelhető meg a női és férfi szerepkörökben. Ahogy a világos ellentéte a sötét, úgy áll szemben a férfi és női kettősség egymással. Egyes székely és bukovinai templomban az ülésrend is ezt tükrözi. A jobb oldali padokban ülnek a férfiak, a bal oldalon a nők. Mégis tudnunk kell, ahogy a jobb és bal felünk adja az Egészet, úgy a férfi és női princípium adja az Egyet. A két eltérő jellegű erőt egy harmadik tudja összekapcsolni, a bölcsesség, melyet már az ókortól körrel jelölnek. A sumeroktól származó bölcsességkört a 11. ábrán láthatjuk, Zarathusztra imájával együtt a Zend Avesztából: „A Mennyei Bölcsesség szabadít meg Minden embert a félelemtől, Kitárja a szívet, és megkönnyíti a Lelkiismeretet. Szent Bölcsesség, mely folyamatosan Tárul fel az Értelem számára, És amely nem szerezhető meg tanulással.” [38] Az ókori szimbólumok rendszerének megfelelően a bölcsesség a lángban, illetve a fényben található. Ezért ábrázolták a Nap jelével, a körrel.

226


A vízszintes és kör alakú befogadó energia, ha egyensúlyba kerül a függőleges ható energiával, a két energia eredője egy spirális mozgású örvény lesz. A szellőrózsa a mozgó energiaspirál felülnézete. A teremtő és fenntartó spirális energiának függőleges irányban több emelete van. A lelki fejlődés spirálját gyakran szokták életfával vagy kereszttel szimbolizálni. Az életfa, illetve a kereszt az ember életének, lelki fejlődésének tartozéka. Mindkettő az a létra, amelyen a fejlődő lélek halad felfelé, az erény létrája. Ez Jákob lajtorjája. Régi imáinkban „hétszer szentelt szent út”-ként található meg. [19, 20, 21] Szellemünk spirálja, az erénylétra, az életfa függőleges irányban összeköti az eget és a földet, vízszintes irányban jobb és bal oldalunkat. A lélek létráján az út nem egyenesen függőleges, hanem spirál alakú. A földi életutat a kígyózó spirál szimbolizálja, ahogy a ható erőnket szeretetünkkel harmonizáljuk, vagy törtetésünkben épp a szeretetet nyomjuk el magunkban. Ilyen körforgást végezve az ember lelke és tudata egyre feljebb és feljebb emelkedik. A körforgást biztosító őserő azt is lehetővé teszi, hogy visszafelé tartsunk. Csakis rajtunk múlik, hogy felfelé vagy lefelé haladunk. A befogadó és az aktív felünk a világmindenségben mint két ellentétes pólus nyilvánul meg. Egyik pólus sem létezhet a másik nélkül. A kettő között egyensúlynak kell lennie. Ha az egyik elsatnyul, akkor a másik is megszűnik létezni. Valóságunk minden területén megnyilvánul az ellentétek harmonizáló lehetősége. A kettősség önmagában tökéletlen. Valóságunkban minden megnyilatkozás három alkotóelemből áll. „A fekete és fehér között ott áll a szürke, a meleg és a hideg között ott áll a langyos, a férfi és a nő között a gyermek, a Nap és a Föld között a Hold stb…. A legjobb példa talán maga a harmadik dimenzióbeli anyag szerkezete. Az anyag három alapvető részecskéből épül fel: protonokból, elektronokból és neutronokból. Hasonló módon a tudat a makrokozmosz és a mikrokozmosz között középen érzékeli magát. Bármely szintet vesszük figyelembe mindenütt hármassággal találkozunk. [4] Létezik azonban egy különös kivétel, ahogy csaknem mindenben, mely a dolgok kezdetére vonatkozik. Az őseredeti megjelenési formákat a kettősség jellemzi… E ritka kivételekre lelhetünk például a számsorok között. Az olyan számsorok, mint az 123456789…, a 2-4-8-16… vagy az 1-1-2-3-5-8-1321… – és tulajdonképpen minden ismert számsor – esetében, bármily különös is, minimum három egymást követő számra van szükség az egész sorozat kiszámításához, s ez alól a szabály alól mindössze egyetlen kivétel létezik: az aranymetszés logaritmikus spirálja, melynek meghatározásához elég két számjegyet ismernünk. Hasonlóképpen a hidrogén csak protonnal és elektronnal rendelkezik, neutront nem tartalmaz… A kezdetek kezdetén az anyag csupán két alkotóelemből épül fel. [4] Három alapszín létezik, s ezekből keverhetjük ki a három másodlagos színt. Ez azt jelenti, hogy az univerzum – minden teremtett létező – mai ismereteink szerint három alkotóelemből áll, kivéve néhány ritka őseredeti összetevőt. Az ókortól kezdve a díszítőművészet Nappal ábrázolja apai logikus oldalunkat, Holddal az anyai oldalunkat és madárral vagy csillaggal az összekötő lelki elemet. Lényünk befogadó és aktív része egymás mellett teszi meg útját, mely csak akkor előre haladó, ha a szeretet nevében cselekszik. A cél a szeretet honába való jutás. A földi élet tapasztalata, szenvedése nem cél, csak út a feljebb jutáshoz. A cél a szeretettel átitatott, megvilágosodott lélek elérése. A bennünk munkáló duális világ az éles ellentétekből adódóan meg tudja semmisíteni saját magát. A két fél csak úgy maradhat fenn, ha jóra való kapcsolatra törekszik. Két ellentétes fél között az összekötő kapocs egy harmadik elemet teremt. A harmadik elem pedig csak a pozitív viszonyulás lehet. Ha a negatív viszonyulás a megsemmisülés, a szereteten alapuló viszonyulás a teremtő együttlét. Ezért tartják a hármasságot a társaság számának. A népművészeti motívumok gyakori eleme a kettősség harmonikus ábrázolása összekötő elemekkel. 5.3.2. EGYIPTOMI TANÍTÁS Egyiptomban külön iskolákat alapítottak a jobb, a bal és a hármasság közép hatásának. Külön módszereket dolgoztak ki a ható, a befogadó és a semleges elvű nevelési irányzatoknak. A régi Egyiptomban háromféle iskola létezett. A férfi iskola a Horusz Jobb Szeme nevet viselte. A női iskola Horusz Bal Szeme, a harmadik iskola a gyermek, Horusz Harmadik Szeme néven vált ismertté. A szem általában véve szolá-

5.3. Jobb, bal, közép

227

ris jelkép, ugyanakkor a lelki és szellemi érzékelés kifejezője. Egyiptomban Horusz jobb szeme a Nap és bal szeme a Hold volt. Széttel való harcában bal szemét, a Holdat elveszítette. Ezt Tót adta vissza neki. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a japán mitológiában ez fordítva van: a jobb szem a lunáris, a bal szem szoláris jellegű. Egyiptom három iskolájában három különböző módszerrel tanítottak. A Horusz Bal Szeme iskolában az érzelmi egyensúlyt hozták létre a női princípium alapján. Minden neofitának ki kellett először járnia ezt az iskolát, csak ezután léphetett át a következő fokra. A Horusz Jobb Szeme iskolában a logikus gondolkodáson át teremtették meg a lélek egyensúlyát. Horusz Középső Szeme a gyermek, a másik kettő forrása, magát az életet jelentette, és az egyiptomiak ezt tartották a legfontosabb iskolának. A 13.2. ábrán a Horusz Jobb Szeme iskola jelképeit láthatjuk. A férfi princípium, a tudatosság három tényezőjét képező szimbólum: a sas, a szem és a kígyó. A logikus gondolkodás szerint bármi történjék velünk az életben, az egyfajta tapasztalat. Ugyanakkor ez része annak az ismeretnek, tanulásnak, ami egy magasabb tudatszinten való létezésre készít fel bennünket. Az élet nem más, mint tanulás és tanítás. A Horusz Bal Szeme iskola a női utat jelentette, mely az emberi természet érzelemvilágát, a születést, a halált és minden olyan energiát foglal magába, ami nem logikus. Az iskola első fő célja az érzelmi egyensúly állapotának elérése. A beavatandók amíg ezt el nem érik, a megvilágosodás folyamata elakad. Szeretet, odaadás és egészséges érzelemtest nélkül az elme elhiteti magával, hogy minden rendben van. Ebben az iskolában nagy hangsúlyt helyeztek a félelem leküzdésére. A félelem erős negatív érzés. A félelem a leghatalmasabb erő, amely megakadályozza és eltorzítja az egyén fénybe való emelkedését. Ahogy az egyén a magasabb rezgésű világba ér, érzelmei és gondolatai megelevenednek. Először mindig a félelmek erősödnek fel és jelennek meg. Minden ősi nép tudta, hogy itt a földi életben a félelmeinket kell meghaladnunk. Jól megszervezett tapasztalási lehetőségeket teremtettek a félelem leküzdésére: sajátos termeket, légzéstechnikát, az ember energiaközpontjai, a csakrarendszer és a feltámadás kapcsolatát. Például a Kom Ombóban székelő ilyen iskolában a neofitának egy medencén kellett átúsznia, amelyben krokodilok tartózkodtak, anélkül, hogy tudomása lett volna arról, hogy a krokodilok jóllakottak. A Nagy Piramis alatt is van egy alagút, ahol az emberben levő félelem megvalósul. Sok ember lelte ott halálát olyan mérges pókok vagy kígyók által, amelyek Egyiptomban meg sem élnek, vagy kiderítetlen gázmérgezés miatt. Ebbe az alagútba egy idő óta turista be nem mehet. „Ebben az alagútban kapcsolódik a harmadik és a negyedik dimenzió. Bármit érzünk vagy gondolunk itt, az valóban meg is történik. Ha valami félelem van bennünk az valósággá válik. Az egyiptomi iskolákban a tanulók 12 éves felkészülésen mentek át, ami alatt minden ember által ismert félelemmel szembenéztek. Kom Ombóban csak a hasközponttal, a második csakrával kapcsolatos félelmekkel lehetett leszámolni. Minden energiaközpontunkhoz vannak hozzá tartozó félelmek. A neofitákat minden elképzelhető félelmen keresztülvitték, hogy a 12 év végére teljesen félelemmentesek legyenek. Minden misztériumiskola a világ minden táján ugyanezt tette, különböző módszerekkel.” [4] A Horusz Bal Szeme iskolában a hetérák (Hathorok) voltak a tanítók. A hetérák a Vénuszról érkeztek és onnan felügyelik a földet. „Ha valaki kívülről akarja megközelíteni a naprendszerünket, akkor a Vénusztól kell engedélyt kérnie a továbbhaladásra. A Hathorok kimondhatatlan szeretet által áthatott lények. Szeretetük a Krisztus-tudat szintjének felel meg. Hangokat használnak kommunikációs eszközül és környezetük átalakítására. [4] A hetérák 3–4,8 m magasak, akárcsak a Nefilimek. Ha a piramisban a hetérák a hangvillát, illetve az ankot megszólaltatták, a beteg emberi test meggyógyult és visszaállt természeti egyensúlya. A félelmeitől megszabadult neofita tanulmányait a férfi jellegű Horusz Jobb Szeme iskolában folytathatta. A 13.1. ábrán mindhárom iskola jelképeit láthatjuk: a Jobb Szem, a Bal Szem és a Harmadik Szem. Ez a három alapelvű iskola az egész élet értelmére tanította meg a neofitákat. A belső harmónia kialakulása maga a fejlődés, az evolúció eredménye. A hermészi képjel mintázza le a harmóniához vezető áramlási folyamatot. Ez maga a caduceus bot. Két spirális áramlás fent a bot vége felé találkozik két szárnnyal egymással, és egy toboz formájú fejben egyesül. A tibetiek is így ábrázolják az ember szellemének fejlődését. A hermészi caduceus botot az egyiptomi megvilágosult Imhotephez, illetve Tóthoz kapcsolják. Ő volt a Horusz Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség történelmében.

228


5.4. MÚLT–JELEN–JÖVŐ „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt. Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) (14, 15. ába) A kezdet az időhöz kapcsolódik. A létezés tapasztalatainak érzékeléséhez segítségünkre van az idő. Időrendi sorrendben van múlt, jelen és jövő. Az idő érzékelése a bal agyféltekénkhez, az apai oldalunkhoz rendelődik. Az ember munkálkodása során tudatában van az időnek. Az időrendi sorrend logikus oldalunkhoz, a bal agyféltekénkhez tartozik. A múlt tartalmazza a tapasztalatokat. A fejlődés alapja a tanulás. A tanulás, a tapasztalat mind a múltba helyeződik át. Tanulnunk kell a múltból, mert nem akarjuk ugyanazokat a hibákat újra elkövetni. Minden múltbeli lecke a most pillanatában végzett cselekvésünkbe épül be. Félelmeink is a múlt tapasztalataiból erednek, akárcsak neheztelésünk, haragunk, fájdalmunk. Ha a múltat elengedjük és a jelen pillanatban élünk, szabadok vagyunk: „Melletted Mögötted Emberek Tekinteted szabad.” (Claudia Nietsch-Ochs) A jövőhöz kapcsolódik a cél, a vágy. A félelem alaptermészete is az, hogy a jövőre irányul. Nem annyira a pillanatnyi helyzet váltja ki a félelmet, hanem annak lehetséges következménye. A félelem a múlt tapasztalatára építkezik, de ezt a megélt tapasztalatot a jövőbe vetíti. A félelem hasonló a reményhez. Mindkettő a múltat összeköti a jövővel. Ugyanakkor a jövő, akárcsak a múlt, a mostból ered. Mindenkinek a mostban saját ösvénye van, melyet magának kell kitaposnia. Az egység felé vezető út keskeny és járatlan. Mindenkinek magának kell kitaposnia. „Előtted új ország Keskeny utak Olykor nyomtalan.” (Claudia Nietsch-Ochs) A jelen pillanati mostba épül be egy adott célért, a jövőért végzett munka. Az élet értelme a cselekvés. A cselekvés a mostban történik. A jelen pillanat a kezdet öröméhez kapcsol minket. „Minden kezdetben varázslat rejtőzik, ami védelmez minket és segít élni.” (Hermann Hesse) Az idő térhez kötődik. A tér végtelen. Sok kis vonal halmaza adja a végtelen létezést jelképező kört. Több körből alakulnak ki a mértani formák, a tér jellemző energiavonalai. A mértani formák által a tér a jobb agyféltekénkhez kötődik, míg az idő a bal agyféltekéhez. A tér–idő–forma megtapasztalása mindkét agyféltekénket igénybe veszi. A létezés hármassága mellett a térnek és az időnek is hármas szerkezete van. Van múlt-jelen és jövő idő az idővonalon, valamint magasság, hosszúság és szélesség a térben. Világunkat három dimenziós valóságnak nevezzük: idő–tér–forma(anyag) hármasságában. Létezésünk e három tényező mentén meghatározott térben lehetséges. Tér és idő nélkül nincs létezés. A különböző tér-idő rezgések adják a dimenziókat. A forma(anyag) nem feltétele a létezésnek. Amikor elhagyjuk anyagi formánkat, akkor is létezünk, csak egy más dimenzióban. A létezés megtapasztalása egymásra épülő lineáris időben lehetséges. Ha a tér a körnek felel meg, az idő egy vonallal ábrázolható és a forma egy ponttal. A pont, akár a kör vagy a gömb, önmagába forduló végtelen. A gömb a világegyetem nagy hologramja vagy a nagy fraktálrendszer. A fraktál nem más, mint egy olyan rész, mely önmagát ismételve alkot egy nagy változatosságot. Az ember és a létező világ anyagi formához van kötve. A forma a tér köre és az idő vonala mellett egy pontnak ábrázolható. A pontnak megfelelő ember a gömb holografikus része vagy fraktálja. Az ember önmaga is kisebb részekből álló hologram. Az ember is egy végtelen energiamintázathoz hasonló. Ezért lehetséges, hogy az emberben kötődik össze az egyenes a körrel, a lineáris a görbével a végtelen gömbben.

5.4. Múlt–jelen–jövő

229

Az ember is egy fraktálrendszer. Az emberben két erő munkál: a logikus és az érzelmi oldal. A kettős szabályszerűség vonatkozik a részletekre és a nagy egységre is. Van égi és földi, világos és sötét, nappal és éjszaka stb. Ez sokkal hatékonyabb információhordozást tesz lehetővé. A hun bölcselet ezt találóan fejezi ki: „Ikerörvény a világ forgása, Mérleg két serpenyővel!” [26] E kettős viszonyulással fordulunk a múlt és a jövő felé is. Logikánk segít felépíteni a múlt tapasztalatait, de a múlt emlékeihez és a jövőhöz érzelmeinkkel viszonyulunk. A díszítőművészetben logikus oldalunkat Nappal szokták jelölni, érzelmi oldalunkat a Holddal. A sötét és a fény, a Nap és a Hold, a férfi és a nő az élet teremtő erői. A sötétségben rejtőzik a fény lényege. Amikor a két fél Egy-lényegű és mindenben együttműködő, akkor mondhatjuk, hogy nyugodtak, harmonikusak vagyunk. Amikor az időt illetően a logikánk egyet mond és az érzelmeink mást, akkor kezdünk szorongani, félünk vagy támadunk. A bal agyféltekénk a logikus jobb oldalunkat képviseli. Az időt, a mozgást koordinálja. Ezt az oldalunkat a keleti bölcselet világos színnel jelöli. A mi faragott tárgyainkon a Napot tesszük a jobb oldalra. A bal oldalunk érzelmeink otthona, a tér mértani formáit raktározza el. Ez van kapcsolatban a kozmikus erővonalakkal is. Ez a teremtő szeretet otthona. A bal oldalt sötét színnel jelölik, és a Holdat társítják hozzá. Az ember a földi létezése során egy lineáris megtapasztaláson megy keresztül. Még akkor is, ha a világ egységes energetikai szerkezetben leledzik és minden egyszerre mozdul el. Az ember gondolkodását linearitás és állandó tevékenység jellemzi. Mindig valahonnan valahová tart. Mindent feloszt, jellemez, körüljár. A földi létezők sokfélék és állandóan változó a tudatosságuk. Mindenkinek más a tudatossága és a tapasztalata is. A tapasztalat idővel növeli minden ember tudatosságát. Világunk információalapú. Minden tapasztalat külön információcsomagot zár magába. Az ember másokhoz való viszonyban tapasztal. Ebben a viszonyrendszerben minden résztvevő újabb tanulnivalóval gazdagodik. A lét idejéhez tartozik a múlt, jelen és a jövő. Földi létezésünk terében a dolgok időrendi sorrendje állandó készültségben tart minket. Hogy mennyi energiát veszítünk dolgaink időrendi sorrendjében, ez egyéni beállítottságunktól függ. Van, aki kevés gondolkodás után, tehát kis időre cselekszik, van, aki túl sokat mérlegel, van, akit félelmei annyira uralnak, hogy felnagyítja a problémákat stb. A földi valóság ezért szubjektív, tehát illuzórikus. Minden az Egységből keletkezett és az egylényegiséget, a harmóniát, az egységet keresi. Az Egység maga Isten jelenléte, maga az Igazság. „Az ég az Egység révén lett tiszta. A föld az Egység révén lett rendületlen. A szellem az Egység révén jutott öntudatra. A völgy az Egység révén lett tele, S minden létező az egység révén született.” (Tao Te King) Az Egység, az Igazság nem duális. Istent nyugalom és bizonyosság jellemzi. A természetben a világmindenség teremtő ereje munkálkodik. A természet tudattalan egységben él az Egésszel. Ezt jól példázzák a növények, a fák. A növény együtt rezdül a léttel. Nem aggódik, nem szorong a múlt és a jövő miatt. Az Egység a lineáris elme számára felfoghatatlan. A lineáritás maga a vonal. Gondolkodással csak az Egység közelébe lehet jutni, de nem lehet bejutni hozzá. Duális elménkkel azonban közeledhetünk az Egység felé. Az újrakezdés a pillanat energiáihoz kötődik, nem a múlthoz vagy a jövőhöz. A most pillanata egy szent dolog, a teremtő harmóniához kapcsolódik. Teremteni, fejlődni csak harmóniában lehet. A teremtő, az Egy maga az Egy-ség. Az Egy-ség maga a törvény, az igazi út, a Tao. Az egység helyreállításához, a két fél egyesítéséhez egy harmadik elemre van szükség. Két ellentétes fél csak szeretettel, bölcsességgel éri el az Egy teremtő harmóniáját. Az ókori Mezopotámiában a szeretetet háromszöggel ábrázolták. Háromszög volt a jele a Teremtő Istenanyának is.

230


A hármas szerkezetű teremtő harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos több nép hitregéjében. Erre vonatkozik a kelták regéiben a Hármas Istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három Szent Asszony. A hindu bölcseletben a lét terét Visnu istennő három formája uralja. A zoroaszteri Avesztában a halott lelke három nap után halad át a három égi szférán és az átkelés hídján. Kínában a Napot egy körben található háromlábú varjúval ábrázolják. A hunoknak Három Ős-ük van. Ez a bölcsesség megtalálható népünk hagyományában is. A szent három fogalma, akár az egyenlő szárú háromszög, az istenanyához rendelődik. Archaikus imáinkban az istenanya szerepe Annára ruházódott át: „Ó, szent Anna anyám, jöjj segítségemre harmadmagaddal.” [20] A harmónia a most pillanatához és az érzelmeinkhez kötődik. Érzelmi oldalunkhoz kötődik a mértani formák energiamintázata. Ez az anyai oldalunk. Anyai oldalunk hármasa a víz-elem szerkezetében mintázódik le. Háromszögű fraktálok jellemzik a víz-elemet mint a szeretet energiájának kifejeződését. A szeretet kozmikus rendet jelent az esszénus tanításban. A szeretet háromszögű fraktálja képez le mindent. A kozmikus harmóniában a Nap és a Hold között a csillag vesz részt. A lélek-csillag vagy a csillagkisded a most pillanatához és az anyai oldalunkhoz rendelődő érzelmekhez kapcsolódik. A most pillanata a harmonikus összekötő erő múlt és jelen között. Valódi természetünk a teremtés kori szeretetenergiából szövődött és ez tartja össze ma is a világot. Szeretetből, együttérzésből és bölcsességből teremtődtünk. Belső terünkbe anyai oldalunk segítségével jutunk be. Ott található igazi önvalónk, éltető erőnk. Lényegében testünk éltető erejével lépünk kapcsolatba, amikor nézünk egy virágot, egy fát vagy tájat. Ilyenkor a pillanat energiáiban a mosttal lépünk kapcsolatba. Ez túlsegít minket a múlthoz vagy a jövőhöz kötődő gondolatainkon, visszahúzó érzelmeinken. A tudatos figyelemmel akár meg is mosolyoghatjuk magunkat: „Jövök – jól tudom, honnan. Megyek – jól tudom, hová. Csodálkozom, hogy szomorú vagyok.” (Luther Martin) Ősidők óta a szent tanítások a mostban jelölték meg a lelki oldalunkhoz való benyitást. Ezt a Szentírásban úgy találjuk meg, mint figyelmeztetést a virágokra, amelyek nem aggódnak és harmóniában pompáznak színesen. Úgy int minket a mostra figyelni: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról”, „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátranéz, nem alkalmas Isten országára.” Minden a most pillanatában történik. A mostban emlékezünk a múltra, és a mostban aggódunk a jövőért vagy szárnyalnak vágyaink. A mostra figyelés bevonz szent középpontunkba. Ha figyeljük magunkat, észrevehetjük, mikor terelődik gondolatunk a múlt vagy a jövő felé. Önmagunk figyelése segít minket a mostban maradni. „Az egyetlen öröm a világon a kezdés. Az élet szép, mert élni kezdetet jelent, mindig, minden pillanatban.” (Cesar Pavese) A most pillanata egy szent dolog. A most pillanata a teremtő harmóniához kapcsolódik. A szeretet harmonikus energiái az ellentétek pillanatában hatnak. Ezért a pillanat energiája a harmadik elem, mely a polaritásban összekötheti az erőket. A jelen pillanat elfogadásával örömhöz, békéhez, cselekvésre kész frissességhez jutunk el. A maják szerint a pillanat energiája 20-as szerkezetű, melynek mintázata a vízelem szeretet háromszögeiből álló ikozaédernek felel meg.

5.5. NAP–HOLD–CSILLAG „Mindenik bolygó körül rezgő hullám köröz, és köti az embert a síkhoz, amelyben ki kell bontakoznia, de a szabadulás kulcsa benne rejlik.” [15] Az égitestek elhelyezkedésének megfigyelése minden korban az embernek tájékoztatásul szolgált. A Nap, a Hold és a csillagok jelezték és jelzik ma is az időt a földön való megélhetéshez szükséges munkálatokhoz és a pihenéshez.

5.5. Nap–Hold–Csillag

231

A Bibliában a negyedik teremtési napon ez áll: „Legyenek világító testek az égbolton s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton s világítsák meg a földet.” (Ter 1,14–15) A Nap, a Hold és a csillagok a régi néphit szerint szakrális tulajdonságokkal rendelkeztek. Beszédünk szóképeiben olykor megjelennek az égitestek. Ha valaki sikeres lett, akkor úgy mondjuk, hogy feljött a napja, vagy feljött a csillaga. Ha nehezen mennek dolgai, akkor beborult a napja, vagy elhomályosult a csillaga. 5.5.1. A NAP A Nap a Földhöz legközelebb levő csillag. A Nap befolyásolja az évszakokat, az időjárásunkat és a Föld mágneses terét is. A napkitörések idején kárt tehet a világot behálózó kommunikációs hálózatainkban. A Nap a Föld számára a fény és meleg égiteste, az élet számára nélkülözhetetlen energiaforrás. A Nap az egyik legelterjedtebb és legfontosabb szimbólumunk. Az ókori mitológiában a Napot úgy emlegették mint az élet anyját. A japánoknál a napistennőt Amateraszu Omikaminak hívják. A japán uralkodó család úgy tartja, hogy ők a napistennő egyenes ági nihon leszármazottjai. A japán nihon szó istennőtől származót jelent. Mi értjük, mit jelent a nőhon vagy naphon – nihon szó. Nemzeti zászlójukon is Nap található. A cseroki indiánok a Napot nőként tisztelték. Naptáncot jártak tiszteletére. A majáknál a Nap a királyi uralom jelképe. Az afrikai bennszülötteknél is a Nap jele csak a királyt és annak trónját illeti meg. A napkarikát kre-nek hívják. Mi azt mondjuk kör-a. A cseroki indiánok nőként tisztelik a Napot. A majáknál a Nap az uralkodóval kapcsolatos erőt képvisel. A naptánc az indiánoknál fontos éves rítushoz tartozó mozzanat. Az Egyiptomi Halottaskönyv szerint a Nap Nu (Nut, Eneth) Istenanyától született. A hinduknál a napisten neve általunk érthető: Szúrja. A kelta napszimbólum egy küllős kerékmintázat, Taranisz jelképe. Ezt a mintázatot jelenítették meg isteneiknél: Mabonnál, Lugnál és Brigitnél. Úgy véljük, hogy a Nap sugaraitól termékenyült meg a világ. Több népnél a Napot férfiként ábrázolják. Platón „Isten fiának” nevezte a napot. A kínai kultúrában az aktív alapelemet, a jangot testesíti meg. A napistent rendszerint kerekes hintón vagy küllős kerékkel ábrázolják: a görög Apollónt, a babiloni Mitrászt, az egyiptomi Rét, az indiai Suryat, a kelta Taraniszt. Az ókor bölcseletéből merítő alkímiában a Nap a tűz-elemet, a királyi energiát jelölte. A nap-elemnek megfelelő fém az arany volt. A Nap az oroszlán csillagkép uralkodó bolygója. Az asztrológiában az önállóságot, az akaratot, a személyiséget, az apát és az egészséget testesíti meg. A Nap hatással van a vérkeringésre és az ember fizikai erőnlétére. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a tenger-nagy ősi szellemanyagból, mint vajúdó asszonyból keletkezett minden, maga a férfi-isten is, a Nap-orcájú. A Nap sugarai mint nyilak termékenyítették meg az ősi Istenanyát. [26] A Nap az élet teremtője és fenntartója: „Millió formát teremtettél magadtól… És minden szembenéz veled, Ki vagy a Nappali Korong A föld felett.” (Naphimnusz) A Nap jelképéhez társul az aktív erő, a szív, az arany, a vasárnap, a gömbölyű forma. A kalászosok is napjelképek, melyeket a Boldogasszony-ábrázolásokon láthatunk. Ugyanakkor a Naphoz rendelődik az oroszlán, a kos és minden fehér színű állat. A naphoz rendelt termékenység-isten volt: Ozirisz, Tammuz, Attisz, Adónisz, Mitrász. A Napnak korongként való ábrázolása glória formájában fellelhető a keresztény ikonográfiában. A kereszténység a vasárnapot szenteli a Napnak. A Nap egyben az igazságosság, a bölcsesség szimbóluma, mely megszabadít a félelemtől. [38] János evangéliumában olvashatjuk: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn, 8,12) A keresztény kor művészete Krisztust Héliosz napisten képé-

232


ben ábrázolta. A kör mellett mandorla típusú napisten-ábrázolásokkal is találkozunk. Az énlakai templom kazettáján látható székely rovásírás a mandorla alakú „s” (ős) képjelt használja. A 16. ábrán sugárzó Napot láthatunk kalotaszegi homlokdíszről. Nyelvészeink, néprajzosaink a székely rovásírásban a régi képírás egy változatát vélik felfedezni. A 17a. ábrán az „atya” jele, a „ty” írása látható, a 17b. ábra az Orion csillagképre rajzolt „ty” (atya) rovásjelet ábrázolja. Népi kerámiákon is fellelhető a föld „f ” és az atya „ty” képszerű ábrázolása (18a. ábra), akárcsak az Árpád-házi pénzeken. A sumerok a Napot napkerékként jelölték meg. A 19. ábrán a nap sumer ábrázolását láthatjuk. A rábaközi tudók hagyatékában ugyancsak fennmaradt a napkerék emléke. Úgy regélik, hogy a Nap nem akart a neki kijelölt égi úton járni és elbújt a tenger alá. Onnan az Istenanya hozta fel, mint kárókatona a szájában a napkereket és helyezte fel az égre. [26] A Zend Avesztában olvashatjuk, hogy a perzsák szerint a Nap hatására megtisztul a föld és a „Jó Szellem” minden teremtménye: „A halhatatlan Naphoz Szálljon a fohász. …Amikor a Nap felkél… Az Ahurák alkotta Föld megtisztul… A Jó Szellem Teremtményei Mind megtisztulnak.” [2] A Nap a sumerok hite szerint a világoszlop csúcsa (20. ábra). A sippari naptemplom Nebo-jának (21a. ábra) és a fényt hozó istennőnek is napkerék a jele (23. ábra). A Nap bárkája a Hold alakú csónak, mely az ég vizein szállítja az ember lelkét (21b. ábra). A világot teremtő szellemi energia hét fokozata megtalálható a bárka és a sámándob rajzolatán is. Templomainkban igen gyakori díszítés a madár (kakas, galamb) szájában a napkerék. A Napot Egyiptomban szárnyas napként ábrázolták, és fejdíszként is használták madártollal ékesítve mint az égi eredetű, megvilágosodott lény jelképét. Szárnyas napábrázolásokat találunk a sumeroknál és a perzsáknál is. A szárnyas nap az égi szent Leheletet, az isteni hírnököt jelentette, akárcsak a madarak vagy a szárnyas állatok. Szárnyas napként ábrázolták Ahura Mazdát, Mitrászt. A görögök napistene, Héliosz és Apollón kerekes hintón robog az égen. Egy régi himnuszuk így dicsőíti az égitestet: „a világ kormányrúdja a kezedben… mindent fénybe te vonsz, a világ ragyogó szeme vagy te” (A Naphoz). Régi naphimnuszt találunk Bibliánkban is: „Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: Mily csodálatosak a magasságbeli művei.” (JSir 43,1) A szervezkedő egyháznak az első évszázadokban tudomásul kellett vennie a korábbi népi szakrális szokásokat, jelképeket. Erre utal a napkorongot idéző ostya, a székesegyházak kerek rózsaablaka, a templomok szentélyeinek keletezése. Így lett Illés próféta nyomán Jézus „az igazság napja” (Mal 4,2) és a Nap a bölcsesség szimbóluma. A kolozsvári jezsuita templom oltárán is szárnyas napábrázolás látható. Az ostya alakja a Napot képezi le. A csángó imákban a Nap az „eleven ostya, szép virág”, amikor reggel imádkoznak hozzá: „Ó, eleven ostya, szép virág, Tőled várom üdvösségemet…” [19] A Nap fele fordulva így imádkoznak: „Drága áldott fényes Nap, segéjj meg a mái nap.” [32] A magyar ősvallás fényközpontú volt. A Nap, a Hold és a csillagok erejének ismerete mind ősi tudás alapú hitre utal. A világ teremtésének és a megújulásnak mítoszában mind benne volt a sötétség elűzése és a fény győzelme. Régi imánkban a világot „Isten csillagvárának” nevezzük (67b. ének).


233

A fényt megjelenítő tűz nemcsak az életet adó fényt jelképezte, hanem a földi élet fenntartásának igen fontos eszköze volt. Rovásos írásaink szerint az ember a tüzet az Istenanyától, az Aranyasszonytól kapta augusztus hónapban kb. 15 000 évvel ezelőtt. Azóta szentként őrizték, ahogy ma is a szentélyben tartjuk az örökmécsest. Augusztus volt az Aranyasszony hónapja. A tűzszerzés emlékére minden év augusztusában az Istennő tiszteletére ünnepsorozatot tartottak, leányvásárral egybekötve. Ma is augusztusban van Nagyboldogasszony napja. A tűzszertartás volt őseink rítusainak velejárója. Az ünnep a tűz melletti imával együtt járt. Innen ered a szer, a szertartás szavunk. Ma is megszenteljük Húsvétkor a tüzet, fénylővé varázsoljuk a fát Karácsonykor, elégetjük a farsangi bábut, a Nap felé dobjuk a tojást stb. A Nap és a Teremtő kapcsolatára utal több régi imánk és énekünk. Az ókeresztények imádták a Napot. Szentegyházán ma is mondják a reggeli imát: „Ragyogva fénylik már a Nap, Az Úrhoz szálljon énekünk, Hogy minden ártót űzzön el, És járjon ma mindenütt velünk.” A Kárpát-medence különböző részein, így a csángóknál is még mindig szokás reggel a Nap fele fordulva imádkozni. Van, ahol napközben is a Nap fele küldik imáikat. [19, 20, 21] Templomi imánk szerint mind leborulunk Szent Fölsége előtt, és egész napon át napraforgóként fordulunk a Nap felé: „Fölkelt a Nap már, megvirradt újra, Itt vagyunk, jó Atyánk, leborulva. Mint a napraforgó, egész napon át Feléd fordítjuk a mi orcánk…” (254. ének) Este pedig így imádkoznak: „A fényes Nap immár lenyugodott…” (358. ének) Az imaszövegekben gyakran jelenik meg az aranyos jelző: aranyoltár, aranykápolna, aranyszék, aranykereszt, aranyhaj. Jézus maga az aranyalma. Egy reggeli csángó ima így hangzik: „Reggel, mikor felkelék, Napkeletre tekinték, Nyitva látom mennyország ajtaját, Benne egy aranyos kápolna…” [19] A Napnak ünnepi ideje a reggel, a napfelkelte. A napkeltei imák, énekek, mesék elemeinek sokasága arra utal, hogy őseink fontos mozzanatnak tartották az éjszaka sötétje után megjelenő Napot. Ekkor tud az ember magába szállni, elmélkedni, meditálni, a teremtőhöz fohászkodni. A napkelte, az újrakezdés, az újraéledés az ősi hit fontos eleme. Hajnalban a menny elérhetőbb közelségben van. A Kelő-menny lehet a Kelemen nevű hegyeink eredője, mert mindegyikről jól látható a napfelkelte. Keletre néz templomaink szentélye, keletre temetik a halottakat, keletre építették régen a házakat. Hajnalban az éjszakai sötétséget elűzi a fény. A téli sötétség után a fény növekedésének ünnepe a Karácsony. Az új év kezdetéhez fűződő imában is a nap szerepel: „Szép kelet, szép Nap, nincs benned homály, Mert az örök Nap benned a király… (39. ének) Fényszertartás jelleget öltenek közös imáink is a templomban a meggyújtott gyertyákkal. Van fényt hozó Gyertyaszentelő Boldogasszony-ünnepünk épp a téli sötétebb napokon. Sok népi hagyomány épül be a Napot idéző rítusokba, ünnepekbe. A körtánc, a gyűrű, a kihajtott vagy feldíszített ág, kapu, a koszorú és a korona is a megújulásnak, a nap sugárzásának szimbóluma. A körmenet, a tavaszi határkerülés, a búzaszentelés ma is szokásos, akárcsak az oltár körbekerülése. Mi magyarok táncra kerekedünk, „karikás táncot” járunk a „padló végén”. Gyerekeink körbejárják a „Bújj, bújj zöldágat”, az „aranykaput”, valamint az „aranygyűrűt”. Meséinkben a tündérek járják a hajnaltáncot. A Nap a holdsarlóba helyezve régi szent jelkép nemcsak a keleti népeknél, hanem a keresztényeknél is. Az ostya a kehellyel ugyanebbe a jelrendszerbe sorolható (21.6. ábra). A japán és kínai nyelv írásos jeleiben a hold a nappal együtt fényességet jelent.

234


Arany János ismerte régi jelrendszeri örökségünket, mert a Rege a csodaszarvasról című költeményében így ír: „Az öreg Istennek adassék tisztelet, Ki hadszekéren jár magas felhők felett. Megűzi a rosszat lángtollú nyilával, Jókra viszont jót ád két teli markával.” 5.5.2. A HOLD A Nap ábrázolásainál igen gyakran jelenik meg a Hold és a csillagok. Olykor a csillagok helyett a föld egészíti ki a hármasságot. A Hold befolyásolja a Föld tengereinek mozgását, a víz ár-apály rendszerét. Nagy hatást gyakorol az időjárásra. Befolyásolja az élőlények megtermékenyítési és születési mintáit. Hat az ember érzelmeire is. Holdtöltekor több bűntényt követnek el a Hold nagy érzelmi hatása következtében. A nagyobb érzelmi töltet miatt olyan dolgokat is megtesznek az emberek, amiket máskor nem tennének. Teleholdkor a nagyobb életerő érzése következtében pedig több közlekedési balesetet okoznak. Az ókor népe az ősanyát, az Istenanyát a Holdhoz társította. A régi ünnepek, rítusok mind a nagy Istennőhöz kötődtek. Ez található meg a Bibliánkban is. A Hold az időjelző még az ünnepek napjánál is: „A Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját.” (JSir 43,6) A vizek szabályozója a Hold. Az időt is a Hold méri ki: „Te alkottad a Holdat, hogy az időt mérje, És a nap is tudja, mikor nyugodjék le.” (Zsolt 104,19) Míg a Napnak saját fénye van, a Hold a fényt csak visszaverni képes. Mivel alakját állandóan változtatja, a változás szimbóluma a Hold lett. Egyes nyelvek a Hold alárendelt viszonyát a Hold szó nemével fejezik ki. A Holdat gyakran nőként ábrázolják. A latin „luna” – hold nőnemű, míg a nap – „sol” hímnemű. Változó és alárendelt viszonyából adódóan az ókortól a szüzesség istennői, mint Inanna, Anahita, Artemisz, Ízisz, mind a Holdhoz kötődnek. A görög Szelénét és a kelta Rhiannont is a Holddal társították, valamint a fehér lóval. Régen a Holdat váltakozó alakja miatt naptárként alkalmazták. Ünnepek és rítusok kötődtek a Holdhoz a keltáknál és az indiánoknál is. Az Újhold szent ünnep volt más népeknél is, akárcsak a zsidóknál. A muzulmánok a ramadánt szintén a holdnaptár szerint tartják. A mi Húsvétunk is a Hold fázisaihoz kötődik. Több nép a Napot és a Holdat szétvált egykori társaknak tartja: az aztékok, az eszkimók, a kecsuák. A Holdban maradt a női társ. Az ausztrálok ma is a Hina nevű lány arcát látják a Hold mintáiban. Afrika pigmeusai a Napot és a Holdat férj és feleségnek tekintik, ahogy egyik fut a másik után. Egy japán monda szerint a Nap és a Hold valamikor házastársak vagy testvérek voltak. Cukujomi holdisten megsértette társát, Amateraszut, aki nem akart többé vele találkozni. Ezért jelennek meg szerre az égen, egyik nappal, a másik éjjel. A kínaiak testvéreknek tartják őket. A páratlan években a Nap ünnepeit, a páros években a Hold ünnepeit ülték meg. A kínaiak által vallott isteni rend törvénye, a Tao az ellentéteket kiegyenlítő út, a bölcs fény–árnyék (Nap–Hold) közötti haladás útja. Az alkimisták hitében a Hold az anyag lelke, maga a Királynő. Az asztrológiában jelenti mindazt, amit nőiség alatt szoktunk érteni: érzelmek, egyéniség, nőiesség, gyermek, anya, védelem, táplálás, alkalmazkodás. A Hold a rák csillagkép uralkodó bolygója. Hatása van a mellekre, a gyomorra, a könnycsatornára, a nyirokrendszerre. Hozzá kapcsolódó foglalkozás a nevelés, a szülészet, a betegápolás, a hajózás, a folyadékokkal kapcsolatos munka. A rábaközi tudók hagyatékában a világot létrehozó Istennő a „homlokán Holddal ékes, aki a Boldogasszonyban testesült”. [26] A Hold sarló alakját idézi a fokos. A régi mezopotámiai Istennő egyik jelképe éppen a fokos. A Hold-istennőnek szentelt templomok, ahol a Hold ünnepeit ülték, félkör alakúak voltak. Mai templomaink szentélye gyakorta félkör alakú.


235

Különös jelentőséggel bír a guadelupai jelenés Szűzanyája, aki megjelent az indiánnak. A saját vallásában mély hitű indián a keresztény hitet csak akkor fogadta el, amikor a Szűzanya megjelent neki. A jelenésben az istennő holdsarlón állt. Ezt a hagyományt a kereszténység is átvette. Szűz Máriát gyakran ábrázolják holdsarlón állva. János Jelenéseiben ez áll: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona.” (Jel 12,1) Nyelvhasználatunk is erősíti a Hold másodrangú szerepét. A sápadt emberre úgy mondjuk, hogy holdképű, a szeszélyesre és az állhatatlanra holdkóros jelzőt használunk. A Nap és a Hold jelképe egymással szembeállítva utal a hatalomra és gyengeségre, az állhatatosra és az ingatagra, a férfira és nőre. A valóságban minden emberben van ható és van befogadó jelleg, mindenkinek van aktív oldala, ugyanakkor megvan a maga érzelmi oldala is. Az ember lelkiségének érése e két vonás, a ható és befogadó felének kölcsönös együttműködése által vihető véghez. A teleholdat ma is Babbának hívják a Kárpát-medence keleti felénél a székelyek és a csángók. Teleholdkor járják a Borica-táncot a tűz körül és kérik az isteni erő áldását: „Hintsed, hintsed teli kézzel Egész éjjel, Ami áldás vagyon égben.” [9] Népünk a Holdhoz társítja a Boldogasszonyhoz fűződő imáit. A Holdhoz fűződő imák az anyagi és szellemi világ szakrális összekapcsolását célozzák meg, egy pozitív programozást hoznak létre. A Holdtól kérik a gyógyulást, az áldást különösen újholdkor, amikor el kell vetni tavasszal a magokat is: „Új Hold, új Király! Szerencsés hónapba szerencsés hetek. Szerencsés hetekbe szerencsés napok. Szerencsés napokba szerencsés órák. Szerencsés órákba szerencsés pillanatok.” [32] Eredményes gyógyulásról, ima meghallgatásról számolnak be az emberek nemcsak a csángóknál, hanem a Mezőségen is az újholdhoz kötött rítusos kéréseknél: „Új Hold, új Király! Házasítja a fiát. Engem hívnak vendégségbe, De én nem mehetek, Elküldöm a szemölcsömet.” [32] A holdsarlónak megfelelően van Sarlós Boldogasszonyunk, július 2-án. Ez az aratás kezdésének ünnepe. Valamikor a nyári napfigyelővel egybekötött ünnepsorozat végét jelenthette. Kárpát-medence- és világszerte több helyen fel-felbukkan valami emlék a régi rítusokból. Csíksomlyón a reggeli napvárta, más régiókban az esti tűz melletti ünnepen koszorúba kötött virágokat, gyógynövényeket dobnak a tűzbe. [9] Népünknél máig fennmaradt a nyári ünnepeken a sarlós tánc. A sarló, a fokos, a kasza mind a holdsarlót idézik. Az észak-afrikai berbereknél a nyári körtáncot bottal járják, csak a közösség fővezére tart fokost a kezében. A telehold az Istennő tükre. Több szkíta leleten tükröt tartó Istennőt láthatunk. Tündér Ilonának is volt egy varázstükre, amiből mindent megtudhatott, és amelybe az egész világ belefért. A mesehős hét napig kellett böjtöljön, az égig érő fára kellett felmásszon, hogy a tükröt megtalálja. [25] A boszorkánypereken szintén olyan vallomásokra került sor, ahol a vádlott a Holdba bámult és úgy találta meg az eldugott tárgyat. A sámánkellékek közé tartozott egy fényes fémdarab, ami szintén ezt a célt szolgálhatta. A tükör, a kerek vízfelület, a felkelő Nap vagy a telehold mind a belső szemlélődést, a lelkünkkel való egyesülést, az elrévülést segíti elő. A tükör és a hét nap böjt megtalálható a Gilgames eposzban, a hindu Csándogja-Upanisadban és Goethénél is. A belső szemlélődés, a meditálás az önmegismerés egyik módszere. A kerek tükröző felüle-

236


tek, akár a Nap vagy a Hold, visszatükrözik énünket. A hét nap tisztulás is segít kapcsolatot létesíteni felsőbb énünkkel, a világlélekkel. Onnan mindent meg lehet tudni. Ez lehet az alapja a Mezőségen hagyományos cseberbe nézésnek is, amikor bizonyos rítus betartásával a fiatal lányok a tükröző vízfelületen meglátják a választ a feltett kérdésre. Meséinkben a tündérek holdtöltekor repülnek ki a várukból a világba, hogy jót tegyenek az emberekkel. [22] A Tündértó titka című mesében az „a lány, aki Anna napját követő holdtöltekor éjjel megfürdik a Tündértó vizében, az szebb lesz és egészségesebb, mint volt, és azé a legényé lesz, akit szeret”. [23] Az ember sejtjeinek tisztulását a holdtölte elősegíti. Ilyenkor hatásosabb a böjt is. Holdtöltekor ugyanakkor felerősödik az ember jobb agyféltekés képessége, jobban működik az intuíciója. Ekkor hallható a „Bogláros fejdísz” hangja. [24] A reggeli és esti ima-meditációnak, a teleholdnak nagy erejéről szólnak a régi tanítások: A hindu Jogaszutrában ez áll: „A figyelemnek a Napra való rögzítésével a világegyetem birodalmának ismerete áll elő.” (III. 26) „A Holdra való összpontosításból a csillagok rendjének ismerete áll elő.” (III. 27) A felkelő Nap korongjára való figyelésnek és imának nagy ereje van. Az esszénus tanítás a reggeli Egyesülésekre, imára és meditálásra hívja fel a figyelmet, amikor a Föld-anyát kell üdvözölni: „A fény gyermekei a Törvény szolgálói. Pirkadatkor csodálja a felkelő Napot, Beszívja az illatos levegőt, És örömmel üdvözli a Föld-anyját.” [38] Az est, illetve az ősz erősebb, jang típusú energiák. Az esszénusoknál az esti órákban került sor az Égatyával való Egyesülésekre. Az imára és hálaadásra a reggeli és esti órák alkalmasabbak. A szellemi erő a Forrás fényéből jön. A hálaadás a Forrástól jövő fénnyel teljesebb: „Magasztalom alkotásaidat A hálaadás énekeivel Állandóan időről időre, A Forrástól jövő fénnyel, Az este homályba való borulásával, És a sötétség megszűnésével virradatkor.” [38] A Hinduk szent könyve, a Bhagavat-Gitá szerint a Nap és a Hold a teremtő szemei (11, 18. vers). A japánok nagy istennője, Amateraszu, a teremtő bal szeméből jött a világra. A földi életre a legnagyobb hatást a Nap és a Hold váltja ki. Az esszénusok nagy figyelmet szenteltek és külön imájukba foglalták a Nap–Hold-barátságot: „Áldozni fogok annak a barátságnak, minden barátság legjobbikának, amely a Holdat és a Napot köti össze.” [2] Az ember érzelmi és aktív oldalát a régi kultúrák a bal szemnek megfelelő Holddal és a jobb szemnek megfelelő Nappal ábrázolták. A sámándobon is ilyen ábrázolás látható (21.4. ábra). A Nap hatását a tibetiek kék színnel, a Hold hatását vörös színnel ábrázolják (24.1. ábra). Ez a két szín megtalálható több címerünkben, felosztva olykor a címerpajzsot, vagy az állatok színében (24.2. ábra). Egyes sírkövön a Nap és a Hold ilyen elhelyezése látható (24.3–4. ábra). A Hold a változó, az újjászülető részt, a Nap a létezést, az örök világosságot jelenti. Sok régi és mai népi tárgyon megtalálható a Nap- és a Hold-motívum. Az élet szerkezetét az életfa tagolódása jeleníti meg, kettősségét pedig a Nap és a Hold. A kasszita pecséthengeren a Holdat a bak szarva képezi. A szárnyas bak mellett található a Nap és a csillag, valamint az életfa. A 25.2. ábrán látható hurrita pecséthengeren az életfa fogja össze a Napot és a Holdat. Az életfa az életet, magát a földet is szimbolizálja. A Holdistennő vagy annak megfelelő helytartó nemcsak holdsarlón áll, hanem a kezébe gyakran a Hold alakú fokos található. A régi pecséten napkeréken húzzák az oroszlánok a Holdistennő és a Napisten trónusát. Az első kezében fokos, a másodikéban nyíl található.


237

Az egyiptomi ábrázolásoknál olykor Tót fején Nap–Hold-fejdísz jelenik meg. Ez a Nap–Hold-együttes templomi díszletként gyakran megtalálható az oltáriszentség díszítésénél, a kehely és ostya falra festett változatainál. A teremtéstörténetben a Holdat a Nap kisebbik társaként, a gyengébbik elemként értelmezték: „a kisebbik világító, mely uralkodik az éjszakán” (Ter 1,16). A Hold a sumeroknál a béke, a gyógyítás szimbóluma (26. ábra). Ma is az Istennőhöz imádkozunk békéért és gyógyulásért. Medzsugoréban a Béke Királynője jelenik meg és küldi üzeneteit. A Nap férfias jellege csak a Hold mellett éleződik ki. Olykor a Nap vagy a fény Istennőként ismeretes. Nemcsak meséinkben, hanem más népek meséiben is felbukkan a Napanya alakja a mesehős mellett. Szőkefalván a Fény Királynője üzent a híveknek. Mezopotámiában a Nap–Hold-kettős uralkodóházak jelképeivé vált. Ez a jel későbbi kultúrákban is fellelhető. A 28. ábrán a magyar báni ezüstdénáron látható a Nap és a Hold együttese. Maga a kettős kereszt is uralkodói minőséget és tudás alapú hitet jelöl, nemcsak a sumer, hanem a kínai, egyiptomi és a székely rovásírás szerint is. A sumeroknál a Hold nemcsak a békét jelentette, hanem magában hordozta az élet magját: „Szálljon a fohász A Holdhoz, Amely magában hordja Tömérdek fajta magvait, Amely őrzi a magot… A Gyógyító Egyetlen Holdnak.” [2] A sumer Bau istennő Ur városnak Hold-védőszentje volt (27. ábra). Az Újhold napja az egyiptomi és mezopotámiai kultúrákban ünnepnap volt. A próféták az Újhold ünnepként való rendjét az Úr napjával hozták kapcsolatba. A Hold ebben a természetében nem női, hanem férfi jellegűként jelenik meg. A Hold egyik ókori kis-ázsiai neve Mén volt. A szamojédok a teleholdat ma is Menuinak nevezik. A hím ló neve nálunk a mén, tehát a teliholddal kapcsolatos. A magyarság körében a telihold és az újhold népmeséink anyaga szerint köztiszteletben állott. A griff az ezüst hold állata, aki minden ínségben levő hősnek segít. Egyik mesénkben Mátyás király lovát is Holdasnak hívták. Az éjszakai égbolttal kapcsolatos a Hold és a Tejút is. Az ókori egyiptomiak a mennyet női alakkal ábrázolták. A régi hit szerint a Napot a Tejút-istennő szüli. A Hold, a Tejút, a menny mind a sötéttel, az ősi Istennővel kapcsolatos. A Tejutat népünk több elnevezéssel illeti: Tündérek útja, Hadak útja, Isten útja, Isten barázdája, Lelkek útja, Vadludak ösvénye. Nem véletlen, hogy egyes kultúrákban a Tejút és a Hold a víz-elemhez kapcsolódik. Ez is az Istennővel való kapcsolatra utal. A Tejutat több nép Égi Folyónak is nevezi, és a Nílus, a Jangce és a Gangesz égi megfelelőjének tartja. A görögöknél a Tejút Héra kifröccsent tejéből alakult ki, amikor elválasztotta a szopó Héraklészt. Szerintük a Tejút a menny főutcája. A két ellentétes pólus körül mozgó duális világunkat szokták két különböző színű állattal vagy a Nap– Hold kettősével ábrázolni. Ahogy a Hold az életfa mellett mindig a sötétnek tartott bal oldalon, a Nap pedig a jobb oldalon található, úgy a világos állat is a Nap oldalán foglal helyet. Ezt a dualitást két madárral is szokták jelölni, ahogy az egyik román köszöntőből idézhetjük. Duális világunkban az isteni hármasnak köszönhetjük a fennmaradásunkat. A két madár háromszor forog körbe, illetve a három többszörösével, kilencszer: „Táncolának szemtől szembe, Mint két galamb az életbe. Háromszor járt körbe a tánc, Háromszor, aztán kilencszer.” [33] 5.5.3. A CSILLAG A Nap–Hold kettősséget a csillagok egészíthetik ki isteni hármassá.

238


A szent háromban a Napot és a Holdat a szeretet csillaga köti össze. Az ókorban a hun esszénusok így imádkoztak hozzá: „Óh, azok a fehéren fénylő, Távoli csillagok A sugárzó, egészséghozó, Magasságos és messzire ragyogó Tündöklő sugaraikkal… Ajánljunk fel egy fohászt A nyelvek bölcsességével… A ragyogó és dicsőséges Csillagoknak Amelyek boldog És meghitt otthont nyújtanak… Vigasztalást és Örömet sugározván A Termékeny Országokban.” [2] Az ősi hit szerint kapcsolat van az ember élete és a csillagok között. Mi úgy tartjuk, hogy mindenkinek van egy csillaga, mely születésétől haláláig végigkíséri. Nevezik lélekcsillagnak is. A csillagokat gyakran összekapcsolják az égi erőkkel. Jézus az Újszövetségben a Hajnalcsillagot ígérte a lélek szavára hallgató híveinek (Jel 2,28). Az ókor bölcseletéből táplálkozó alkimisták az anyag lelkét jelölték a csillaggal. Ugyanakkor az anyag átalakulását egy szent menyegzőnek képzelték el, amiből megszületik az Istenfiú, a bölcsek köve. Latin nevén a szűz köve, piatra genitrix. Az ábrázolásaiknál mindig a csillaggal jelzik az új anyag létrejöttét. Az Újszövetségben Jézus magát a csillaggal azonosította (Jel 22,16). Decemberben, a Bak havában csillag jelzi a kisded megszületését. A sumeroknál a csillag a munka, a remény szimbóluma (29. ábra). „Az ember testhez kötött csillag” – írja az atlantiszi Tót smaragdtábláin. [15] Tovább ezt olvashatjuk: „Az ember fény szülte szellem, De tudás nélkül szabaddá nem lesz sose. Sötétség hálózza be és sötétség béklyói szorítják lelkét. Ám a kereső remélhet szabadulást.” [15] Az egyiptomi hagyományban a csillagoknak fontos szerepük volt. A kultikus helyeiken úgy építkeztek, hogy az év bizonyos szakán a csillagok bevilágítsák az oltárt vagy a szobrot. A Szíriusz Ízisz istennővel az Orion csillag pedig Ozirisszel volt kapcsolatban. Rovásos történetírásunk szerint a földi élet megsegítéséért a Szíriusz csillagról jöttek nálunknál fejlettebb emberi lények. Az ógörögöknél a Fiastyúk jelezte a nyár kezdetét, a lenyugvása pedig a tél közeledtét. Az ausztráloknál és az indiánoknál a csillagokat az élet változásával kapcsolják össze, valamint szerintük a csillagos égbolt az ősök tábortüzeit jelképezik. A kínaiak szerint a Sarkcsillag a középpont. A világ egyensúlyáért a Nagy Medve vagy a Göncölszekér a felelős. Angliában ezt Arthur Szekerének nevezik. A medve walesi neve: arth. A nyáresti égbolt közepén húzódik a Tejút. A Tejút fehér foltokból álló világos fénysávként érzékelhető. Ez a fehéres tejszínű ösvény sok-sok csillagból áll. Nevét a tej színétől kapta. A Tejút a norvégeknél a harcosok útja, a hinduknál a fehér elefánt útja, a mongoloknál elefánt lehelete, a mexikói zuniknál a harcos ikrek útja. Az indiánoknál ló vagy bölény által felvert porból keletkezett, vagy a busmanoknál épp egy hamuösvény. A Tejút az Istenfa, a világfa, az életfa. A székely hagyomány Csaba királyfija a Tejúton jár, „Csaba királyfi csillagösvényén”. A Tejutat Égi Folyónak tartották a hinduk, a kínaiak és az egyiptomiak. Így válhatott a Tejút a Nílus, a Gangesz és a Jangce égi megfelelőjévé. A sumerok és indiánok Kígyó Folyamnak nevezték. Később a babiloniak szerint az égbolt két fél összevarrásából keletkezett. Keleten még nevezik Széna Útnak, a sziámiak a Fehér Elefánt útjának, a dakota indiánok Lelkek Útjának. Az új-mexikói zunik hitében a harcos ikrek alkották meg a Tejutat, a hopi és a navajó indiánok szerint a világot teremtő farkas hozta létre a csillagokat. Az ógörögök szerint az Ősanya (PS) teje ömlött ki, amikor elrejtette gyermekeit férje, Szatur-


239

nusz elől. A mongolok és tibetiek hitében a Tejút egy elefánt lehelete, mely a Földet körülvevő nagy tengerben úszik. A seminol indiánok szintén Leheletnek nevezik, melyet egy mitikus hősük hozott létre. Nagyon régen, amikor még iránytű sem volt, a Tejút és a csillagok állásának segítségével tájékozódtak az emberek. Ezért nem véletlenül mi itt Erdélyben a Hadak útjának nevezzük a Tejutat. Úgy tartjuk, hogy Csaba királyfi azon a csillagösvényen járt a seregeivel. Csaba volt Attila hun vezér fia. A Tejútnak más népies neve is van: Tündérek útja, Isten útja, Vadludak ösvénye. A keleti népek Ég Anyjának nevezik a Tejutat. Ezzel az elképzeléssel mi is kapcsolatban állunk. A mi meséinkben égig érő faként Tündér Ilona palotájába visz a csillagösvény. Ilona tejtava is ott található. Meséink három világa a Tejút mentén helyezkedik el. A Tejút maga a Nagy Tündér, az égig érő fa, az életfa. Az égig érő fa köti össze szimbolikusan az eget a földdel. Ég és föld átjárásához a mesehősnek sok próbát kell kiállnia. A bibliai teremtéstörténetben is ők „fényeskednek az égbolton és világítják meg a földet” (Ter 1,14– 15). Amint fent, úgy van lent. A csillagok őrzik a rendet, az isteni törvényeket, és a rend szerint befolyásolják életünket: „Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szent szavára szilárdan áll a rend…” (JSir 43,9) A sumer Innanát nyolcágú csillaggal ábrázolták. A tenger csillagát, a Stella Marist hasonlóan Szűz Máriához társítják. Ma úgy tartjuk, hogy a nyolcágú csillag a Vénusz jele. A Vénusz szavunk kapcsolatban van a fény, a szél szavakkal. Szél csillagának hívjuk. A népi hagyományunkban a Szél a Szent Szellemmel, a Szent Lélekkel azonos. A Vénusz az Esthajnalcsillag. Jézus azt üzente János Jelenéseiben, hogy aki mindvégig kitart szolgálatában, annak adja a hajnalcsillagot (Jel 2,28). Saját magát is vele azonosította (Jel 22,16). Az Újszövetség ezen részében a csillag a helyesen ítélő lélek világosságaként jelenik meg. Karácsony hajnalán a csillag útjelző, és elvezeti a napkeleti bölcseket Jézushoz. A szél Isten lelkének egyik jele. Az első Pünkösd leírásában olvashatjuk: „Hirtelen, mintha csak heves szél keletkezett volna. Zaj támadt az égből, és egészen betöltötte a házat, ahol összejöttek.” (ApCsel 2,2) A Biblia szerint minden Isten lelkével kezdődött, aki az ősvizek felett lebegett (Ter 1,2). A madarak a szél képéhez hozzárendelt állatok, az Istenanya kísérői. A madár és a szél is a szárnyalást, a szabadságot jelképezi. Nyelvhasználatunkban olykor egymás mellé kerülnek. Őseink csillaghite tükröződik nyelvünkben, népművészetünkben, népmeséinkben. Az Esthajnalcsillag gyakran fordul elő népdalainkban. A magyar néphagyományban a Tejútnak – mint az égen látható csillagösvénynek – fontos szerepe volt. Az állatokat legeltető népeket a vándorló életmódnál az égbolt ismerete nagyban segítette a tájékozódásban. A gyakorlati ismereteket szájhagyományban őrizték meg. Ezek az ismeretek bekerültek a mondáinkba, népmeséinkbe. Az ősi magyar mitológiában a Tejút a Hadak útja, a székelyeknél Csaba királyfi csillagösvénye. A monda szerint ezen az ösvényen távozott el Csaba királyfi. Ezen tér majd vissza, ha népének segítségre van szüksége. A székely himnusz két sora is ennek a szájhagyománynak állít emléket: „Vezesd majd egykor győzelemre néped / Csaba királyfi csillagösvényén.” Meséinkben A Tejút az égig érő fa, amelyen Istennőnkhöz, Tündér Ilonához lehet eljutni. Tündér Ilona a tejtónál (Tejút) lakik, mesehősünk találkozik Nap-anyjával, Hold-anyjával és Szél-anyjával, majd hét évi próba után megszabadítja testvéreit. Meséinkben az aranyszín a Naphoz, az ezüstszín a Holdhoz, a rézszín a csillaghoz rendelődik. A mesehős át kell hogy haladjon az illető színű erdőn, mezőn vagy a fa megfelelő emeletén, hogy Tündérországba jusson. Akár az egyiptomi teremtéstörténetben, a hun hagyományban is a csillagokat az Istenanya teremtette. Miután a Nap nem akart a neki kimért úton járni és elbújt, az istenanya a Göncölhöz kötözte és úgy

240


húzta fel az égbe. [26] Mi a Göncölt Boldogasszony társzekerének hívjuk. Kozmikus ismeretre utal az a tény is, hogy Kőműves Kelemennek tizenkét kőművese volt. Más népek a Göncölt Medvének nevezik. Kettő is van belőle: Kis Göncöl és Nagy Göncöl. Angliában Arthur szekerének hívják. A medve walesi neve: arth. Négy csillag alkotja a négy kereket, és hozzájuk kapcsolódik a kormányrúd három csillaga. A Nagy Göncöl legfényesebbike Rákóczi csillaga. Sok adat utal arra, hogy a magyarság hitében a Nap, Hold és a csillag központi helyet foglalt el. Csángó gyűjtésből származik: „A nap az Isten Őszentsége”, „A napot, a holdat s a szelet nem szabad szidalmazni, mert az mind szent.” [9] Egyik énekünk így kezdődik: „Csillagoknak teremtője”, a másikban a Szűzanya tengernek fényes csillagaként jelenítődik meg. 5.5.4. ISTEN CSILLAGVÁRA Népi hagyományainkban a Nap–Hold–Csillag hármasság a szent három egyik kifejeződése. A Nap– Hold–Csillag hármasa gyakori archaikus imáinkban, meséinkben, mondáinkban és faragott tárgyainkon. A Biblia szerint a teremtéskor egyszerre jelentek meg. Kozmogóniai szempontból így lett egyensúly a bolygók rendszerében. A díszítőművészetben a Nap és Hold kettősségét a lélekcsillag teszi harmonikussá. A Vénusz az ókor bölcseletében a szeretet, az istenanya jele. Kozmikus szinten az egyensúly úgy valósul meg, hogy ugyanabban a mozzanatban jön létre a Nap, a Hold és a csillagok. E hármas erőtér biztosítja a kozmikus rendet és stabilitást. Sumer őseinktől hozta elénk Székely Ödön a teremtő és éltető fényenergia kerekének egyik ábrázolási módját. Ez a harmonikus fény a gondolat, a szó és a tett igazságának, a Szent Szellemnek az energiája: „Követjük a csillagok, A Hold, a Nap És a végtelen Fény útját, Amelyek körbejárnak pályájukon Mindörökké. A gondolat, a Szó és a Tett Igazsága Helyezi a hívő ember lelkét Az Örök Élet Végtelen Fényébe.” [38] Szent Ferenc imájában megtalálható a hála és a dicséret az Úr felé. Megfogalmazódik benne a köszönet a Nap, a Hold és a csillagok által kapott adományokért, amelyek az elemi energiák által fejeződnek ki: Szent Ferenc imája Leghatalmasabb édes jó Urunk, Tied a dicsőség, hálánk, szavunk. Feléd tárulkozik és Tiéd mind, mi él, A méltatlan ember is, mikor Rólad beszél. Dicsértessél, Uram, mindentől, ki vagy, Dicsérjen tündöklő bátyánk, a Nap, Melyből világosság, fény és nappal fakad, Egyetlenünk, kiben elrejtetted Magad, Hatalmas Úr, Ő hinti aranyad. Dicsértessél, Uram, szép Hold-nénénkért, Csillagok lágy sugaráért egyként. Dicsértessél, Uram, húgocskánk a Szél Pajkos erejéért, ahogy űzi szeszély, De ki éltet, éleszt, s ki kezed által él. Dicsértessél, Uram, testvérkénk, a Víz Tiszta, jó hűséért, mely ajkunkon íz. Dicsértessél, Uram, bátyánkért a Tűz Bús éjszakát s félelmet messze űz, Mily erős, vidám, hatalmas és derűs.


241

Dicsértessél, Uram, testvérünk a Föld Anyánk is, ki táplál, ruház, betölt, Gyümölcsöt ád, herbát, s virágpalástot ölt. Áldás és dicséret értük, én Uram, Hálás alázattal szívünk telve van… Dante írja az Isteni színjátékban, hogy a szeretet energiája mozgatja, tartja fenn a világot: „Csüggedtem volna lankadt képzelettel, / de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely / mozgat napot és minden csillagot.” Népi hagyományainkban a Nap–Hold–Csillag hármasság a szent három egyik kifejeződése. A Biblia szerint a teremtéskor egyszerre jelentek meg. Kozmogóniai szempontból így lett egyensúly a bolygók rendszerében. A Nap–Hold–Csillag hármasa megtalálható archaikus imáinkban, meséinkben, mondáinkban és faragott tárgyainkon. A teremtő erő nyugvó állapotban a háromszög formájában nyilvánul meg. Az ókorban az egyenlő oldalú háromszög a világot létrehozó szeretet, illetve a mitológiai Istennő jele volt. Az egyenlő oldalú háromszög a Teremtő Szeretet szimbolikus képe a sumer–esszénus vonalon. A Szent Három az összetartozást, a szülői minőséget, az anyai szeretetet jelöli. A csillagok a nyári estéknek különös varázst adnak. Olyanok, mintha az égbolt lámpácskái lennének. Népiesen az esti égboltot teremburának hívjuk. Az augusztusi hulló csillagok látványa a tábortűz mellett elragadó látványt nyújt. Különösen a hegyvidéken tisztábban kivehetők a csillagcsoportosulások. Ott tisztább a levegő és mintha közelebb lennénk a teremburához. A mi naprendszerünk is része a csillagok ösvényének. Ha jobban megfigyeljük, a csillagok halmazából több csoportosulás külön kivehető. A legismertebb a Göncölszekér. Más népek Medvének nevezik. Népiesen mi Boldogasszony társzekerének hívjuk a Göncölt. Ez a képzet is a régi idők Ég-anyjára utal. A hun teremtésmondában a Boldogasszony ezen a hét hattyúval vontatott szekéren vitte fel a Napot az égre. [26] A Göncöl csillagcsoportjának irányítottsága fontos tájékozási módhoz segít hozzá. Ha a Nagy Göncöl hátsó két kereke közti távolságot ötször rámérjük az égre ugyanabban az irányban, megtaláljuk a Sarkcsillagot, mely a Kis Göncöl egyik csillaga. A Sarkcsillag a Tejút északi felének legfényesebb csillaga. Ez pontos tájékoztatást nyújt este az északi irányról. A tájékozódást segíti az ugyancsak a Tejút északi végén található a Kassziopeia. Ez a csillagzat egy szabálytalan W alakú, öt csillagból álló csoportosulás. A pásztorhagyomány ezt a magyarok csillagának tartja. A nyári esték legkorábban felfénylő csillaga a Vénusz. Mi Esthajnalcsillagnak hívjuk. Azért, mert hol este, hol hajnalban látszik elsőként az égen. A nép a szélhez kapcsolja a Vénuszt. A pásztormesékben mint Szél csillaga jelenik meg. A mesehős kereső útjában találkozik Szél-anyjával, Nap-anyjával, Hold-anyjával. Tündér Ilonánkhoz is a Vénusz kapcsolódik. Tündér Ilona csodapalotájába kora hajnalban lehet eljutni. A Hajnalcsillag Tündér Ilona csillaga. Tündér Ilona tükre vagy aranyalmája az égig érő fa tetején található. Ez a legfényesebb csillagra utal. Tündér Ilona almája gyógyító, ifjító és örömet adó gyümölcs. Az Örömalma című mesében az örökös boldogságot kapja meg az, aki megeszi. A Tejút középső részén könnyen kivehető a Fiastyúk a hét csillagával. Nagyon népszerű ez a csillagzat. Mintázata hasonlít egy kifeszített íjhoz vagy egy kereszthez. A déli irányba mutat. Népiesen mi Hetevény csillagnak nevezzük. Más népeknél ezt a csillagcsoportosulást hét kecske, hét öregasszony, hét hal stb. néven találjuk meg. Tudományos nevét a görögből eredeztetik: Plejades. A kelta és az óceániai mondavilágban ez Dél Keresztje. Nagyobbik szára dél felé mutat. A polinézek szerint a csillagok az ég szemei, melyek titokban megfigyelik mi történik a földön. A mese alsó világa, amin hősünk át kell hogy haladjon, a kígyók, hüllők, illetve a Sárkány csillagkép hazája. Meséink boszorkánya is kígyót, békát eszik. A mesehős a hétfejű sárkánnyal kell megvívjon. A Tejút alján található a Sárkány csillagkép. A madarak vagy a szárnyas lények, mint a griff vagy a táltos ló, segítik a mesehőst. A Tejút mentén a Sárkány csillagképhez közel található a Sas és a Hattyú csillagkép. Egy egész sor más csillagzat fénylik a Tejút mindkét oldalán. Nagyon sok állatnak van megfelelő rajzolatú csillagzata: kutya, rák, kecske, hattyú, hal, bika, oroszlán, kos, skorpió, kígyó stb. Meséinkben mint

242


állattá varázsolt királylány vagy királyfiú jelennek meg. Találkoztunk az állatokat őrző csillagszemű juhászszal vagy éppen az állattal. Például a Köles című mesében a hős egyik ellenfele Kutyaszemű Jankó. A Nap–Hold–Csillag hármasság a csillagképeket és azok hatását ismerő népek, a mezopotámiaiak jellemzője. A 30. ábrán látható mezopotámiai régiségeken: pecséthengeren és faragott kövön megtalálható a Nap, a Hold, és a csillag is mint ősi szimbólumaink: Szin félholdja, Istár csillaga és Samas napkorongja. A pecséthengeren az Istenanya, az Ég Királynője oroszlános trónon ül, melyen ugyanaz a négy ék látható, akárcsak az esztergomi oroszlánokon. A Nap madár képében az oroszlános trón mellett található. Az i. e. XIII. századból származó kő a párizsi Louvre-ba került. Ugyancsak Nap–Hold–Csillag hármasa látható a tordaszentlászlói régi templom kövein (30c. ábra). A két boltzáró kő a lebontott csúcsíves román kori templomból maradt ránk. A középkori füvészkönyvekben is találunk Nap–Hold–Csillag hármas motívumot. Jung az élet forrásának nevezi. [37] A 31. ábra szkíta koronarészletet mutat be, összetett jelrendszerbe ágyazva a Napot és a Holdat. A szibériai sámánok amulettjein nagyon gyakori a Nap–Hold jel (32. ábra). Honfoglaló eleink megőrizték ősi világmodelljüket, a Nap–Hold–Csillag hármasságát, az oroszlános életfát. A koronázási paláston található rajzolaton hangsúlyt kap a Nap a napkeréken és az oroszlánon keresztül. A négy oroszlán a négy égtájat, a szellem négyes szerkezetét szimbolizálja. A Hold és a csillagok is többszörösen jelen vannak. Ősi világmodellünk fellelhető imáinkban, énekeinkben. Ma is énekeljük templomainkban: „Gyászba borult Isten csillagvára” (67b. ének). A rábaközi tudók szellemi hagyatékából ismeretes, hogy őseink hite a tudásra alapult: „Testünk kicsiny világ, a végtelen nagyvilág hasonmása. Tele csillagokkal, Napokkal, Holdakkal, – te pedig istenség vagy. Porcikáid ura, de örök küzdelemben az ÁRTÓ-val, az élet ellenségével. Testedet ÁRMÁN, az ártó azért támadja meg, hogy kétségbe ejtse szellemedet, hogy gátolja, rontsa tudásszomjadat, megállítsa törekvésedet a szépre, jóra, nemesre. Keresd ezért magadban Isten közelségét, saját Istenségedet.” [26] A Nap–Hold–Szél (Vénusz) hármassága gyakran előfordul fafaragásainkon, kerámiáinkon, festett kazettákon mint az Egyet idéző jelkép. A 35. ábrán népi hímzésmotívumokat láthatunk Nappal, Holddal és csillagokkal. Nap–Holdas mintázat található I. András királyunk bulláján, valamint Könyves Kálmán 1096. évi pecsétjén is. A 36. ábrán krasznai templomi kazetta festése látható. Népmeséink, dalaink ősi csillaghitünkre utalnak. Egy dozmati regösénekből idézünk: „Homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap. Oldalamon vagyon árdeli szép Hold. Jobb vesémen vannak égi csillagok.” [20] Egyik húsvéti énekünkben ez áll: „Gyászba borult Isten csillagvára…” (70. ének) A rokon népeknél is a csillaghit nyomait fedezhetjük fel. A szerelem csillaga a Vénusz, mely a Napot és a Holdat, a férfit és a nőt összeköti. A Kalevalában olvashatjuk: „Hold fénylik homlokáról, Melléről a Nap világol, Válláról a Göncöl csillag, Hátáról a Hetevény csillag.” Az asztrológiai hagyomány szerint az édes íz az vénuszi. Az édes szavunk egy gyökerű az éden névvel. Az éden kertje és a heszperidák kertje maga az Esthajnalcsillag. Így például Tündér Ilona és Heléna Tündareósz aranyalmája, illetve örömalmája a világfa tetején csak éjjel ragyogott fel, tehát az est legfényesebb csillagán, a Vénuszon termett. A Nap–Hold–Szél hármasság áldásos teremtő hatását az egyiptomi teremtéstörténetben is megtaláljuk. „Kezdetben volt az Éj… fekete szárnyú madár volt. Az Ős-Éj a Széltől megtermékenyülve ezüst tojását a Sötétség óriás ölébe tojta. A Tojásból a Szél fia, egy aranyszárnyú Isten lépett elő… Ez az isten volt az elsőszülött… Phanésnek nevezik… neve azt jelenti, hogy világosságra tárt mindent.” [9] A Phanés név gyökere egyezik a mi fényes szavunkkal. A Szél magát a Vénuszt jelenti. Ezek szerint a megtermékenyítés a Széltől (Vénusztól) jött a Phanés (fény) által. Az ember teremtéséről Hermész Triszmegisztosz Smaragdtábláján ez olvasható:


243

„Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s a Föld tartja fenn.” Az ókor bölcsességére alapozó alkimisták nagy fontosságot tulajdonítottak a Föld, a Naprendszer és a csillagok kölcsönhatásainak. Az égitesteket erővel rendelkező lényeknek tartották az ókor nagy tudorai, matematikusai, filozófusai. Úgy tekintettek rájuk mint az isteni akarat eszközeire, közvetítőire. Ugyanakkor kellő hajlékonysággal tekintettek az égi erőkre. A bolygók erőtere hatásának figyelembevételét az emberre bízzák. Lehet ezeket passzívan fogadni, vagy felhasználni az ember céljai érdekében. A Tripus Aureus című leírásban az ismeretlen alkimista fontosabbnak tartja az anyagot mozgató erőket: „Bölcsességemnél fogva szabályozom a mozgás mindennél előbbre való elvét. Kezem nyolc szférát fog át, ahogyan Atyám rendelé. Kalapácsom a hét bolygó, amelyekkel szépséges dolgokat készítek. Egyetlen anyaggal munkálkodom az ég alatt, a négy elemet gyúrom át… Mesteri tudásom tökéletessé teszi a tökéletlent, lett légyen az emberi állat vagy fém. Elkeverem alkatrészeiket, és megfékezem a négy elemet. Kibékítem az ellentéteket, lecsöndesítem békétlenségüket. Ez az arany láncolat, amellyel együvé fűzöm az égi erényeket és a föld anyagait.” [27] A fémek és a bolygók összekapcsolása természeti ismereteken alapult. A Szaturnuszt például lassúnak, nehéznek vélték. Ezek a tulajdonságok az ólomnak, a legnehezebb ismert fémnek feleltek meg. A Vénusz a könnyedség, a szépség és az alkalmazkodó képesség bolygójaként a rézzel áll kapcsolatban. A Nap az aranyat, a Hold az ezüstöt, a Merkúr a higanyt, a Mars a vasat, a Jupiter az ónt uralta. Mivel a természet a bolygókon keresztül fejti ki hatását, a természeti folyamatok felgyorsítására törekvő alkimistának meg kellett értenie az égi hatóerők törvényszerűségeit, hogy hasznosíthassa azokat. Sok kísérletező az elért ismeretek alapján ezért csillagjósnak számított. Szokás volt a munka megkezdése előtt a csillagászatilag kedvező időszak kiválasztása. A nagy munka elkezdése rendszerint a tavaszi napéj-egyenlőség idejére esett Josephus Flavius írta az esszénusokról: „A naphoz ősi imádságokat intéztek, mintha könyörögnének, hogy keljen fel.” A zsidók a csillagokat kezdetben a világ rendjéhez tartozónak tartották. Akkor úgy képzelték el, hogy Isten trónja a csillagok fölött található. Később náluk tilos volt az égitestek kultusza. Mózes V. könyvében a 4,19 és a 17,3 versekben (Károli Gáspár nyomán) megtiltja az égitestekkel való foglalatosságot: „Szemedet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat…hogy le ne borulj azok előtt és ne tiszteld azokat…” Elítélte azt, aki „szolgál idegen isteneket, imádja azokat, akár a napot, akár a holdat vagy akármelyet az ég seregei közül, amelyeket nem parancsoltam…” Az Újszövetségben és a magyar hagyományban kezdettől fellelhető az égitestek szent jelenléte. Kozmikus, szoláris motívumok találhatók meg egy csongrádi imában [20]: „Fölült Jézus a márványkőre, Arra ment három szűzleán, Az egyik azt mondta: Oh, édes Jézus, szebb vagy, mint a holdvilág, A másik azt mondta: Oh, édes Jézus, szebb vagy te a ragyogó csillagnál, A harmadik azt mondta: Oh, édes Jézus, szebb vagy te a fényes Napnál.” A Nap–Hold–Csillag hármassága mindig egy szent háromságot alkotott, ahogy a Szoláris Király, a Hold-Királynő és a Szél–Lélek–Csillag galambja látható a 34. ábrán egy középkori ábrázoláson. Fontos Árpád-kori emlékünk II. András királyunk első nagypecsétje, mely arany domborításban is ránk maradt. A Hold és a Nap – a Bizánci Császárságból ismert szimbólumok – mellett a Vénusz csillag is jelen van, mely csak a mezopotámiai kultúrákból ismert. Más Árpád-kori emlékeink között nincs hasonló (35.1. ábra). Pozsega város címerében többszörös jelkép található: a Nap–Hold–Csillag, a madár és a hármas torony. Mai motívumvilágunkban is fellelhető az ősi világmodell. Erről tanúskodnak népi hímzéseink és festett kazettáink is. Ugyanakkor több megye és város címerében megtalálható a Nap és a Hold vagy a csillag: Jász-Nagykun, Krassó-Szörény, Gyergyószentmiklós stb.

244


Az örvénylő fény, amely a Naptól vagy a csillagoktól jön, szintén ősi jelkép. A gondolat, a szó és a tett hármasságát foglalja magába. A sumerok az örök élet jeleként tartották számon (37. ábra). Üzenete ma is érvényes: „A Gondolat, a Szó és a Tett igazsága Helyezi a hívő ember lelkét Az örök élet Végtelen Fényébe.” [2] A sumer képjelek más népeknél is megtalálhatók. A 38. ábrán kínai és tibeti stilizált emberi alakokat láthatunk a mezopotámiai ábrázolások mellett. A négyszög az erő, a kör a bölcsesség, a háromszög a szeretet, a Hold a béke, a virág örömöt jelképez. Nálunk ezen geometriai formák által jelképezett tudás a templomok tornyainak alakjában van elrejtve. A Júlia szép leány balladában megtalálható a Nap–Hold–Csillag hármasság: „Anyám, édesanyám, eresszen el engem A búzamezőbe búzavirág-szedni, Búzavirág-szedni, kalangya számlálni. Mennyből ereszkedik egy szép gyalogösvény. Azon jődögél le egy szép aranybárány, Jobb szarvában hozza a Napot s a Holdat, Homlokán hozza a hajnalcsillagot.” [14] A Szerető Fény, a Nap–Hold–Csillag hármas fénye szerepel a mezopotámiai gyökerű Mani imájában, akárcsak Szent Ferenc imájában is. Mani imája „Mágus vagyok én is már sok számos éve, Lélekhanggal ide, e bús földre téve. Életemnek rendelt utat járom, járom, Istentől velem van a Nagy Szent Három. Érzem a Fény-atya bölcs tudásvilágát, Amely összetöri a sötétség jármát. Fény-anyánk két szeme Tudom, itt van rajtam… Azért rebeg Hozzá Áldó imát ajkam. Példaképem pedig: Jézus, a Fény Fia. Igéjének bennem kell feltámadnia. Hármuk szolgálata az igaz Szeretet, Melynek magvát hármuk a szívünkbe vetett. …Szeretet-kalászból lesz az Életkenyér, Amit mindig ad, vissza sose kér. Szívedbe e nap is Szeretetet hozzon, A bűn el ne érjen, hited ne lankadjon. Higgy a Szeretetben és ne fordulj máshoz. A szent Fény-Háromsághoz imádkozz, imádkozz.

5.6. A HÁRMAS HALOM „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy.” [26] A hármas halom számunkra a szent három fogalmához tartozik. Nemzeti címerünkben megtalálható, mint zöld színű hármas hegy. Címereinkben hármas szerkezet előfordul más formában is. A hármas vár, hármas halom vagy hármas fa sok megye címerében önálló jelentést hordozó alkotóelem.

5.6. A hármas halom

245

Népünk emlékezete a régi korokból mentette át ezt a jelképet napjainkig. A hármas halom azért épülhetett bele a címerbe, mert fontos jelentést hordozott. A nemzetségek zászlói és a rajtuk lévő címerek-szimbólumok nagyon régi korokból maradtak ránk. Az Arvisura [24] szerint még i. e. 4000-ben címeres zászlókkal vonultak fel a hun törzsek nemzetségei a nyári napfordulókor rendezett időegyeztetéskor és lovas versennyel egybekötött ünnepléskor. Címerünkben a zöld hármas halom élő energia, szent hármas. A hivatásos kutatók között eltérő vélemények fogalmazódtak meg a címerben található hármas halomról. A hármas halom az eredetére és jelentésére vonatkozó elképzelések szerint lehet a Tátra–Mátra–Fátra hegyek, Pannonhalma dombjai, három társadalmi rend, három levélpárta stb. Egyesek másodlagos szerepet tulajdonítanak a hármas halomnak és kései keletkezéséről vitáznak. Mindez ellentmond a címerek alapvető jellegének, melyek információt hordozó mintázatok, azonosítják a nemzetséget, a tulajdonost, illetve az országot. A hármas halom eredetére és jelentésére vonatkozó tanulmányok nagy száma az ilyen irányban végzett kutatások lezáratlanságáról tanúskodik. Címerünkben a hármas halom többet jelent, mint egy koronázási dombot vagy szent hegyet, mert zöld színnel van megjelölve. A szent háromról, a szent hegyről és a zöld színről régi hitregéink beszélnek. Zöld színnel jelölte a régi kor embere is a növényeket, fákat, az élő természetet, a napkeltét, a levegő energiáit. Ezek a harmadik lépés-elemnél, a teremtés harmadik napján jelentek meg. Ugyancsak zöld szín társul a levegős-lélek-elemhez, a keleti irányhoz és a tavaszhoz. 5.6.1. A TEREMTŐ SZELLEMI HÁRMAS, A SZERETET HÁRMASSÁGA A világ különböző pontján lakó népek hagyománya a szellemi erő hármasságáról szól. A hármasság a Teremtő köréhez társul. Akárcsak a Biblia, az atlantiszi Smaragdtáblák is hasonló teremtéstörténetet írnak le. Az atlantiszi Smaragdtáblákon a kör a teremtő Egy jelképe. A kör és az Egy a kezdet és vég nélküli, az állandó változást fenntartó és mindenütt jelenlévő: „Létezik egy Első, kinek nincs vége és kezdete, ki mindennek teremtője és mindent kormányoz.” [15] Minden dolog eredete az Egy. Az élet keletkezése, a sejtszaporodás az Egy-ből indul ki. Az Egy megsokszorosítása a teremtés alapja. A Genezis második lépéseként számon tartott két kör metszésénél keletkezett alakzat tojásdad alakú. Ezt manodrlának nevezik. A mandorla elemeiből kialakult háromszög méreteiben a platóni szakrális geometria alapjait képezi. Ugyanez a szabályos háromszög megtalálható a Föld–Hold arányainál, a piramis méreteinél és a szabályos mértani testeknél. A harmadik teremtési, illetve osztódási lépésnél a három kör metszésekor ugyancsak egyenlő oldalú háromszög keletkezik. Az egyenlő oldalú háromszög a szeretet szimbóluma. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a kezdetekhez három egység tartozott: „Kezdetben három egység létezett. Ezek egyensúlyban a teremtés forrásai: Egy Isten, egy Igazság, egy Szabadságpont…” [15] Tót Smaragdtábláin az isteni erő hármas szerkezetű: „Három az erő, mely mindent létrehoz: A tökéletes tudás által birtokolt Isteni szeretet, Isteni bölcsesség, mely minden lehető eszközt ismer, Isteni erő…” [15] Az őshalom hármas ábrázolása lényegében a teremtés kezdetén egy fontos alaphelyzetet jelképez. A Genezis harmadik napján alakult ki az „élet csírája”. Már ebben a stádiumban benne foglaltatik a teremtés azon célja, hogy szellemi tisztulás felé haladjon a teremtett világ. A teremtés alapigéje a Kettő meg Egy hármasa: „Nő meg férfi, az EGY Örök Isten. EGY, EGYből KETTŐ, KETTŐ meg EGY A javuló, tisztuló teremtés titka.” [26] Világunk Isten szeretetének a kisugárzása. Az első három egység nemcsak az élet csírája, hanem a teremtett emberbe is beoltott szerkezetet képez:

246


„Az ember hármas természetű…” – olvasható a Smaragdtáblán. [15] Az esszénusok imáiban a szeretet volt a kozmikus rend. Az ókor szimbolikájában a szeretetet háromszöggel ábrázolták. Népi hagyományainkban a Nap–Hold–Csillag hármasság a szent három egyik kifejeződése. A Biblia szerint a teremtéskor egyszerre jelentek meg. Kozmogóniai szempontból így lett egyensúly a bolygók rendszerében. A mezopotámiai jelrendszerben a „kozmikus rend” hármassága maga a szeretet. [38] A HÁROM a szülői (anyai) minőségben a szellemlény létezése. Ez a dualitásban egy szeretetteljes viszonyulást jelent. A Nap férfiassága és a Hold nőiessége között a szellem Csillaga vagy az istenfiúi rezgés adja az arany középutat, a harmóniát. A Szent Háromban a Napot és a Holdat a szeretet csillaga köti össze. A hindu teremtésmítoszban a világ szerkezete egy kerékhez hasonló. Világunkat egy hármas agy irányítja. „Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164) Az ókor bölcseletében az ellentétes erőknél az összekötő elem a szeretet. Így lesz „egy a kettő”, ahogy énekünk bölcsessége mondja. A két harmóniahiányos erőt egy harmadik kötheti össze. A szeretet hozzáadásával lesz a kettőből Egy Egész. A három magába rejti a két ellentétes fél szeretetben való viszonyulását. A babiloni időkben a háromszög a teremtő Istenanya szimbóluma volt. A világ keletkezése több nép eredetmítoszában az Istennőhöz kötődik. A testi-lelki gyógyítás is az istenanyákhoz tartozott. A teremtő erő hármas szerkezetű, illetve a háromszög formájában jelenítődik meg. Az ókorban az egyenlő oldalú háromszög a világot létrehozó szeretet, illetve a mitológiai Istennő jele volt. Napjainkban Isten Szemeként oltárok felett található. A sumer jelrendszerben három darab háromszög szent hegyet, szent építményt jelentett. A görög mitológiában három szűzként emlegetik a charisokat, akik körtánccal bűvölik el és gyógyítják az embereket. A keltáknál és a hunoknál is megtalálható a segítő Hármas Istennő. A hármas harmónia az alapja az igazi útnak, a teremtésnek, a Taonak. „A Tao szülte az Egyet, az Egy szülte a Kettőt, a Kettő szülte a Hármat, s a Három szülte az összes létezőt.” (Tao Te King) Hármas Szellemtől származtatja a világot a hun, az óind és a kínai bölcselet. A Biblia szerint a harmadik napon Isten megteremtette „a zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt érlelnek” (Ter 1,11). A növények a teremtő harmóniában élnek. A természet tudattalan egységben él a Teremtő Eggyel. A természetben a világmindenség teremtő ereje munkálkodik. A növény, a fa együtt rezdül a léttel. Nem aggódik, nem szorong, hanem elfogadja azt, amit kap a Naptól, a Földtől, a levegőtől. A növényeket a szent nyugalom és elfogadás jellemzi. A növények a természetes erőáramlás részei. Egy harmonikus szeretetenergia munkálkodik bennük. Olyanok, mint az Egy vagy a harmonikus Három. Az egy után a három a harmonikus szám. A harmonikus három olyan, akár három egyenlő távolságra levő pont a síkban. Az egy és a három elválaszthatatlan egységet képez. Az egy a jól meghatározható pont. A kettő a vonal. A három a síkban háromszöget alkot. A három harmóniája egyenlő oldalú háromszöget feltételez. Az egyenlő oldalú háromszög csúcsai egyenlő távolságra vannak egymástól. Ez a típusú geometriai alakzat harmonikus erőt képvisel. Két különböző erő csak a szeretetben válhat harmonikussá. A hármasság a szülői minőséget adja. A háromszög a Teremtő szellem szimbolikus képe, a teremtő szeretet: Egy a Háromban és Három az Egyben. Világunkat három dimenziós valóságnak nevezzük: idő–tér–forma(anyag) hármasságában. Létezésünk e három tényező mentén meghatározott térben lehetséges. Tér és idő nélkül nincs létezés. A létezés hármassága mellett a térnek és az időnek is hármas szerkezete van. Van múlt, jelen és jövő idő az idővonalon, valamint magasság, hosszúság és szélesség a térben. A hármas halom szimbolikája megtalálható a szkíta ereklyéken is. Egy szasszanida ezüsttálon virágos hármas halom látható (36.3. ábra).


247

Az avarok szimbolikája is tovább őrizte a hármas halom és a világfa jelét. Az avarok amúgy is földváraikról kapták nevüket. Ma kunhalmokként emlegetünk egyes régi dombot vagy vármaradványt. A Kárpátmedence tele van ilyen dombszerűen összehordott magaslatokkal. Hármas halom, hármas torony vagy Nap–Hold–Csillag hármasság található több vármegye címerében: Udvarhely, Gyergyószentmiklós, Háromszék, Veszprém, Temes, Zólyom, Pozsony, Pest-Pilis-SoltKiskun, Arad, Trencsén stb. 5.6.2. A SZELLEMANYAG HÁRMASSÁGA A rábaközi táltos hagyaték szerint minden egy ősi szellemanyagból keletkezett. Ez a szellemmel átitatott ősanyag tenger méretű, olyan nagy, hogy az egész világot átfogja. Neve szerint egy tengernyi jó van benne: Yotengrit. Tengernyi vízből, tengernyi szeretetből teremtődtünk. Imáinkban ő a szent Kútforrás. A víz-elem hármas szerkezetű. A víz dipóljai háromszöget zárnak közre. A teremtő őserők közül a vízelem anyai, illetve érzelmi oldalunkhoz kapcsolódik. A víz a teremtett valóság megnyilvánulását hivatott kifejezni. Az élet lényege a folyamatos áramlás. A víz maga lágyan áramlik mindent megformálva maga körül. Számunkra a víz egy jelentésteljes információt képvisel. A vízmolekulában két igen gyors vegyülésre képes elem található: az oxigénhez két hidrogén kapcsolódik. A víz-elem megnyilvánulása által hozza létre az egység csodáját. Ez a hármas szerkezet hordozza azt az alapinformációt, ami a teremtés hármasságát tartalmazza. Két ellentétes erőt egy harmadikkal lehet összehangolni. Ez a Szent Három egyik alapja. Az ősanya jele a víz jelével azonos. Az őstenger volt minden teremtés forrása. A víz szentségét vallotta az ókor és vallják a természeti népek. Az egyiptomi templomok mellett háromszög alakú tavak voltak, mint Nu istenanya ősi tengerének jelképei. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a víz a Föld-istenanya, a Boldogasszony, Ukkó áldó anyaga. [26] A víz-elem az érzelmi testünket alkotja meg. Ahogy az ősanyagot a víz fogta össze, úgy a látható világunkat is a víz-elemnek megfelelő szeretet energiája tartja egybe. A teremtéskori víz-elem, a szeretet teremtett mindent. A belső örvénylés következtében az ős EGY tengere két félre vetítődött ki, önmaga tükörképeként. A kivetített két fél az Ős-Eggyel adja a szent hármast: „EGY, EGYből KETTŐ, KETTŐ meg EGY. Ez minden mérték alapja. Minden élet csírája, Számok, nevek építőköve. Általuk jutunk hétről kilencre.” [26] Az első három létkör mozzanata ez, mely „EGY Örök Ég-ősünk szellemteste”, mely olyan szellemi tartalommal bír, hogy nem egyéb, mint „Istenek anyaméhe”. A rábaközi tudók hagyatéka szerint az ismereteket, a tanokat HÁROM Ős hagyta ránk, melyek segítő Istennők: „Három Ősünk ránk hagyott Igája ez: Hét Javallat, kilenc tilalom! Legyen tartásod, melyért kiállsz! Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét. Oltalmazd az oltalmad alá futót! Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenekre és ősökre Emlékezel, meg magadba szállsz Elmélkedni a világ folyásán! Ne vidd magaddal sírba tudományodat! Gondod legyen házad népére, atyafiságodra, cselédnépedre, Minden KÖZ-re, melynek tagja vagy!” [26] A rábaközi hagyaték a három Ős alatt három Istennőt ért. A három Istennő a kelta és a tibeti hagyományban is megtalálható. Nemcsak a hun hagyományban, hanem a keleti szent iratokban is halála után

248


az ember lelkét az istennő(k) vigyázza fenn, segíti az útján. A tibeti hagyomány szerint a lélek három létkörön kell áthaladjon. Mindegyik létkörön egy-egy Istennő segíti, vezeti az ember szellemét. A három szent vezető ruházatának színe fehér, zöld és fekete. [26] A fehér ruhájú angyal kezében csengettyűs jogar. A zöld ruhájú angyal az illat és a munka Istennője. A hun hagyományban is megtalálható e három szín a halottat segítő női lényeken. Az atlantiszi Smaragdtáblákon is három létkörről és három lélekútról van szó: „Három a kör (vagy állapot) a létben: A Fény köre… A káosz köre… A tudatosság köre…” [15] 5.6.3. A TEREMTŐ ISTENNŐ, A FÖLD-ANYA, KERESZT A természeti népek hitregéiben, akárcsak a hunoknál, az Istennő, a Föld-anya teremtette a világot. A megalitikus kori kövek ősi népek kultuszának fennmaradt emlékei. Ezek a kövek mind az istenanya imádatának a helyei. A Föld-anya jele a kocka, a hexaéder. A föld kőzetei zömében ugyanígy kristályosodnak. A rábaközi tudók hagyományában az Istenanya nevében Kő szavunk található: Ukkó. Ez az Ókő kapcsolatban lehet a teremtéskori ősdombbal. A megalitikus kultúrában a Föld-istennőnek emeltek kőoszlopokat. A Föld-anya volt a Boldogasszony: „Tenger szellem, tenger anyag, tengernyi teremtés, mindent magába rejtő Ős Ige. Idők kezdetét megelőzően vajúdását váró terhes asszony, homlokán Holddal ékes Ukkó Föld-istenanyánkban, tüzek őrében, Boldogasszonyunkban…” [26] Kő szavunk a Végtelen teremtő Eggyel, a Kő-Úr-ral, a Kör-rel van összefüggésben. A teremtő energiájának megfelelő kör a Kő-úR, a KÖR, az ő útja az igazi út. Az igazi út pedig Kő-ÚT, a kút és a víz szentségéhez kötődik. Ő az Út-ÚR, a Tao. Az erdélyi megalitikus kövek közelében ma is létezik egy Kőboldogasszony – Sinta Maria de Piatra nevű helység, a Magura hegy mellett, Hunyad megyében. Van ezenkívül több kővárunk: Boldogkővár, Fehérvár, Kőhalom, Kőszeg, Kőváralja, Kőjó, Körösfő, Kővársolymos stb. Több nép hitregéjében a teremtő nevében KŐ szavunk lelhetó fel. A kínai teremtő Istennő neve Panku. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik neve, vagy Kev a kambodzsai teremtőé. A yuki indiánok teremtőjének nevében benne van a kőmál szavunk: Taikomol. Az iráni Gojómart istenségből keletkezik az első emberpár, valamint az ércek is. Az irokézek istenének egyik gyermeke Kőszikla névre hallgat. A görög Gaia istennő nevének hasonló rezgése van a Kőjó vagy a mai kaja szavunkkal. Ázsiai rokonainknál az isten kovácsának neve a kő szavunkkal rokon: Keve. Az iráni mitikus kovács Káve, az uralkodó dinasztia őseként tartják számon. Kafunak hívják az afrikai bennszülöttek az istennőjüket. Egyik kánaáni mítoszban Kumarbi istenség egyesül a kősziklával és egy kőgyerek születik meg. A keresztényeknél Szent Péter a mennyország kapujának őre. Ő az a kőszikla, melyre Jézus egyházát építi. Neve követ jelent. Az arámok Pétert életében Kefa-nak szólították. Ő volt a Fő kő vagy a Kőfő. Az afrikai bennszülöttek a lelki világ kapuőrét ma is Kafu-nak hívják. Egy kambodzsai legenda az ősanyagot Kev-nek mondja. Ka (Ké) a neve a Tem (Tiamat) mellett a mezopotámiai teremtéstörténet Istenanyjának is. Egy Csongrád megyei archaikus imában a szoba közepén levő kőláb összekapcsolódik az Istennővel: „Házunk közepén egy kőláb, A kőlábon van szent oltár, Kerüld csak körül, Szűzanyám, Mit látok a fényes napon…” [20]


249

Veszprém megyéből a régi népi imában kőláb kőlábon van, amit a Boldogasszony kerül körül: „Az én házam közepén Kőláb kőlábon, Aranyág aranyágon…” [20] Egy Zala megyei régi népi imában a Szent Jó és Szent Kőtrón, a Szűzanya és egy rejtett értelmű pecséttel ellátott gyűrű egymás mellé rendelődik. Ez a pecsét több imában megtalálható mint Szent Ilona pecsétje: „Jöjj el hozzám, én Istenem, Világosítsd én szívemet. Szent Jó! Szent Kőtrón! Fehér rózsa, Mária! Aranygyűrű pecsétlik…” [20] Az istenanyai minőséghez tartozik a Kótrón és a szent JÓ is. A Szent Jó fogalma több helyen megtalálható mint a teremtő erő egyik jellemzője. A teremtésről olyan régi hitregék szólnak, amelyeknél együtt találhatók a víz-elem létenergiái és a Föld-anya is. A mai tudománytörténet úgy tartja, hogy a modern civilizáció a káldeusi műveltségben gyökerezik. Az egyiptomiak is a káldeusoktól vették át ismereteiket. A káldeus legenda így szól: „Abban az időben, midőn még nem létezett a magasban az, amit égnek nevezünk, és lenn, amit földnek hívunk, midőn tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak a víz (PS) és a mindenség anyja, a kő (K) vagy tömörített föld (TM) volt. A víz és az anyag összevegyült és ezen keverékből, mely magába foglalta a világ alapelemeit, származott az élet.” [31] A történelemből tudjuk, hogy eleink a koronázási dombot az ország vármegyéiből összehordott földdel alkották meg. A sumer ország (kur-hur) képjel összevethető a hármas halom alakjával. A sumer „hurszag kalama” hangalakját és jelentését tekintve egyezik a magyar „ország halma” kifejezéssel (39.1. ábra). A sumer hagyományokat folytató hármashalom-ábrázolást láthatunk a kasszita pecséthengeren, ahogy az életfa kinő belőle. Az életfa mellett a Nap–Hold–Csillag hármasság is megtalálható. A XIII. századból került elő V. István pecsétje a hármas halommal (39.2. ábra) és Fenenne magyar királynő pecsétje 1291-ből, hármas halmon álló kettős kereszttel, mely egyben hajtásokat eresztő fa is (39.3. ábra). A régi magyar címer a keleti hagyományokat továbbra is megőrizte (39.4. ábra). 5.6.4. A SZENT HEGY VAGY OSZLOP Közeli hangzása van EGY és HEGY szavunknak. Az Egy a Teremtő. Hozzá felfelé kell menni. A Hegy az ég felé emelkedik. Az ÉG és a HEGY az Egy lakhelye. Az ókor népe a templomokat hegyre vagy valamilyen kiemelkedő dombra építette. A hegynek összetett jelképes jelentése van. A hegy az ég és föld találkozásának pontja, az égi lajtorja hasonmása. Mindkettőt a népi hagyomány a szellemvilághoz és a lelki felemelkedés lehetőségéhez társítja. Akárcsak Jákob lajtorjáján, a lelkek haladnak rajta: „…és imé az Istenek angyalai fel és alá járnak vala azon” (Móz 28,12). Egyes népek mítosza szerint néha ezen a mitikus hegyen áll az életfa. A mezopotámiai toronytemplom, a helytelenül kiolvasott zikkurat, az akkori világ közepét, az Ég Urát képjelezte. A toronyszerű lépcsőzetes építmények voltak az ég és föld találkozásának helyei. A babiloniak úgy tekintették, hogy alapja a föld köldökén, csúcsa pedig az égben van. Emeletein keresztül a megigazult feljuthat az égbe. Ugyanígy építkeztek a maják szent helyein. A hegy, az oszlop köti össze az eget a földdel. A régi irániak földpiramisokat is építettek kultikus helynek. Ezek ugyanazt a célt szolgálták, mint a kőépítmények, a zikkuratok. Szent helyként szolgáltak, mivel a hegyszerű építmények mind az ember lelki fejlődésének bástyái voltak. A perzsák a földpiramis megnevezésére a „vara, bar” szavakat használták. E szó magyar megfelelője a vár, város, mely szavakat a hunok is használták. Avar őseink is a földváraikról kaphatták nevüket. Minden népnek van létező vagy mítoszaiban előforduló szent hegye, amely lehet áldozóhely, zarándokhely vagy rituális cselekmények helye. A mítoszok szerint az élet is a víz melletti homokhordalékon

250


alakult ki. Itt kelt ki az őstojásból, az Egyből az Ős és az égbolt is. Az élet szerkezetét megjelenítő mitikus életfa szintén a tengerből kiemelkedő szigeten található. Ilyen szentnek tartott hegy az Olümposz, a Sínai hegy, a Himalája, a Tábor hegy, a maláj Batu-Ribu, a jávai Borobudur, a Meru, a Mandara, a babiloni Babapis. Talán a mi Maguráink is Mag-Urak lakhelye vagy épp az Úrnőké. Ugyanis a természeti népek és az ókor is a hegyet a termékenység Istennőjéhez társította, a Nagy Anyához. A szent hegyek tartozéka a kő(hegy) és víz, mely elemek az Istennőhöz tartoztak. A babiloni szent tornyok, templomok nevei a hegy szóhoz kötődnek: Ház Hegye, Minden Földek hegyének Háza, Viharok hegye, országok Hegye. A nép hitében mindegyik kapocs volt Ég és Föld között. A szent szeren a pap, amikor felment a lépcsős emelvényre, kijelentette, hogy felért a világmindenség csúcsára. Kínában a központi szent hely a Kő szavunkkal rokon Kien-Mu dombjára épült. Jeruzsálem vára is a Tahom kősziklára épült, mely alatt vizes barlang található. [34] A hegy, akár a fa vagy a világoszlop, felfelé visz, az Isten birodalmába. Az engesztelő rítus alatt az ázsiai sámán egy hét vagy kilenc osztatú oszlopon megy fel az ég felé, hogy felajánlja az áldozati ló lelkét. Az oszlop az életfa szerepét játssza, mely a hegyen, az erdőben található. Az áldozati oszlop felállítása volt a Középpont szertartás. [34] Az óind bölcseletben a szent kiemelkedésről vagy oszlopról ez áll: „Emelkedj, ő, erdőnek Ura, a Föld csúcspontján” (Rigvéda, III, 8, 3). „Csúcsodon hordozod az eget, közeped betölti a levegőt, lábad megszilárdítja a Földet” (Satapata brahmana, III, 7, 14). Kárpát-medence-szerte több száz halomszerű kiemelkedés található, az ún. kunhalmok. Erdélyben pedig ott van sok település mellett a domb vagy a hegy, melyek rendszerint a napkelte felé biztosítanak nagyobb kilátást. Több ilyen kiemelkedésen templom, várrom vagy kőemlék áll. Ezek a halmok és kiemelkedések régi kultikus rítusok emlékeit őrzik, melyek nagy része a napkeltéhez kötődik. Szkíta őseinkről tudjuk, hogy kint a szabadban domboknál, völgyeknél tartották szent szereiket, ahol fontos döntéseket csak előzetes szertartás után hoztak. A történelemből ismeretes az is, hogy régi magyar szokás volt nagyobb alkalomkor, királyválasztáskor a vármegyékből hozott földből felszentelési halmot alkotni. A hegy az Újszövetségben fontos rituális hely. Jézus az apostolokat az olajfák hegyén tanította. Jézus Hegyi beszédét az Isten megnyilatkozásának tekinthetjük (Mt 5,1–29). Hegyen történt az apostolok kiválasztása (Mk 3,13–19), imája (Lk, 6,12–17) és az Olajfák Hegyén mondott beszéd (Mt 26,30–46, Mk 14,26–41). Több nép mítosza szerint az első halmon a vízből felhozott homokból teremtett földet és embert az Istennő. Egyiptomban az Istennő neve Tum, a sumeroknál Tiamat (TMT), a görögöknél Démétér. Mindegyik a -tum, -töm gyökből származik, melyet mi magyarok jól megértünk. Tömörített homokon alakult ki az élet. Oda is temetkezünk. Hasonló hangzású a töm, temet, tumba, domb szavunk. A régi hun rovásírásos emlékekben a Föld-istenanya búvárkacsájának munkája nyomán a vízből felhordott iszapból lett az első domb, ahol a kacsa tojásából született meg az élet a Földön. [4] Az egyiptomi Heliopolisz lakói úgy tartották, hogy az ő városuk alatt volt az első ősdomb. A piramis az ősdomb hasonmása. Az ókorban az egyiptomiak és a szkíták első népnek tartották magukat. Mind a két nép azt vallotta, hogy náluk volt az első ősdomb. A manysi ősi istenség neve is a halom szóval rokon hangzású: Khalm. A világ teremtésmítoszaiban a dombot olykor a tenger közepén álló sziget helyettesíti. A szigetet szikla is alkothatja. A teremtő Föld-anya Gaia neve a Kőjó szavunkkal rezonál. Van Ukkó istenanyánk, szent Kőtrón, Kybele termékenység-istennőnk is. 5.6.5. A ZÖLD, A LEVEGŐ, A FÁK ÉS A KELET A zöld szín az őserők közül a levegőhöz kapcsolódik. A levegő-elem égtája a keleti irány. A növényvilág létünk rétegei közül a második szinthez tartozik, melyet szerető semlegesség jellemez. Színe a zöld. A fizikai világ az Egy leheletéből keletkezett. Lélek és lehelet szavunk elválaszthatatlan egymástól. A létezés forrása egy őserő, mely hullámzó körpályán mozgó szellemi tartalommal bíró ősenergia. A levegő az első elem. A létezés elindító erejét jelképezi, az isteni leheletet. Az isteni lehelet az őserők közül a levegőhöz kapcsolódik. A levegő bárhova képes behatolni, nem függ formától és mérettől. Szinte végtelen módon képes kitágulni és összezsugorodni. A fő jellemzője, hogy

5.7. Irodalom

251

VAN. Ez a VAN mindentől függetlenül létezik. Létezik nyugalomban, de képes erőt is kifejteni. Hatással van a másik három elemre. Az ember szelleme kapcsolódik a levegő-elemhez. A teremtés madara a levegős lélek-elemet jelöli. A levegős lélek-elem megtalálható a teremtésmondákban már a teremtés kezdeteinél. Már a kezdetekkor: „Isten lelke lebegett a vizek felett” áll a Bibliában, a Genezisben. A legrégibb eredetmondában, a kánaáni Enuma Elisben a Jom nevű vízistenség mellett található a lélekisten: Mot. Neve összecseng az egyiptomi Mat-tal, akit szintén szárnnyal ábrázoltak és a lelkek igazságos bírája volt. Szárnyakkal ábrázolták és rokonítható a mi madár szavunk előtagjával. Ugyanis a madár a lélek-elem szimbóluma. Ugyancsak a hindu Szóma istenség volt az „égi röppenő sas” (Rigvéda, VII. 100,8). Az őserői energiák közül a levegő a változást hozó elem. A levegő mozgása adja a szelet és a hangot is. Az indián hitregék szerint a világot énekével teremtette az istenük, amint egy csónakban ült a vízen. Van olyan felfogás is, hogy a szélben szálló tollpihékből lettek az emberek. A természeti népeknél a különböző irányból fúvó szeleket egy-egy istenséghez társítják. A cimsián indiánoknál a Négy Nagy Szél a világ négy sarkának főnökei voltak. Ők hozták létre a négy évszakot. A kínaiak a szelet a tigrishez kapcsolták. A kínaiak és a tibetiek nyolc szelet különböztetnek meg, figyelembe véve az égtájak közötti másik négy felező irányt is. Az egyiptomiak is négy szelet különböztettek meg, amelyeket Shu, a levegő istene uralt. Shunak négy támasztéka van a horizont négy égtája felől. Az Amon torkából eredő északi szél felfrissülést hozott. Seth déli szele a sivatag forró levegőjét fújta el hozzájuk. A napkelte ideje a legjobb idő találkozni a levegő jegyű Shuval, a földjegyű Atummal és a világot behálózó Ré energiáival. A levegő-elem energiáihoz a zöld szín rendelődik. Az növényi élővilág színe is a zöld. A hagyományos magyar népi gyógyászatban a növények leveleivel és virágaival történő gyógyítás mind a szélterápiához tartozik. A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz tartozó szellemrész műve. A tupi indiánok szerint a keleti szellemrész, a „Mianyánk” minden emberben benne található. A napkelte és a felkelő nap idején végzett belső szemlélődés könnyebben kapcsolatba tud lépni szellemünkkel. Ilyenkor érzelmi oldalunk össze tud kapcsolódni lelki impulzusainkkal. Archaikus imáinkban napkelténél van „az Istennek szállása”. [20] Ez az érzelmi, illetve anyai oldalunknak felel meg. Jele az életfa vagy a kereszt. A teremtés fája, a Fa-istenanya zöld színű. Archaikus imáinkban a reggeli istenanya színe szintén zöld. „Reggel, mikor felkelek, Kilépek ajtóm elejibe, Ott látom Máriát, Leveles színű Szent Annát…” [20] Az ókor hitében a fényt az Istennő hozza: Aurora, Nüx, Astarté. Nálunk a hajnal szülője a zöld leveles faistennő. Az Istennő helyét a kereszténységben Mária vette át. Egy másik reggeli ima így szól: „Én kilépek ajtóm elejibé, Ott vagyon zöld ág, Abban vagyon szép Szűz Mária, Kezében van kis oltárka, Nyakában van kőolvasó.” [20] Zöld színűek a növények, fák. Népmeséinkben megtalálható, hogy a magyarság is szentként tisztelte a növényeket, fákat, bizonyos ligeteket, hegyet, dombot. Van oltárunk, kőolvasónk, üveghegyünk is. Az oltár is kőből van, akár a hegy. A hegyen nő a szent fa, mely mint erény létrája vezet fel az isteni honba. A magyar népmesék hőse a király kertjében nőtt, égig érő fa törzsébe vágott lépcsőfokokon jut a felső világba. Ott van Tündér Ilonánk lakhelye.

5.7. IRODALOM 1. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula, 2000. 2. Zarathusztra: Zend Aveszta. Élő Föld Kiadó, Érd, 2000. 3. Márton V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület, 2000. 4. Melchizedek D.: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budapest.

252


5. Haich E.: Beavatás. Édesvíz, Budapest, 1997. 6. Doppelfield B. OSB: Szimbólumok. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998. 7. Badiny Jós F.: Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999. 8. Varga G.: A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998. 9. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, Eger, 2001. 10. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, Budapest, 2001. 11. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001. 12. Pál J., Újvári E.: Szimbólumtár. Balassi, Budapest, 2001. 13. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 14. Faragó J.: Balladák földjén. Bukarest, 1977. 15. Az atlantiszi Tót smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 16. Pandit Cs.: Indiai bölcsességek könyve. Mandala Véda, Budakeszi, 2002. 17. Szabó J.: A fénytest. Magánkiadás. Budapest, 2000. 18. Meszlényi R. I.: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Budapest, 2002. 19. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 20. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999. 21. Antal M.: A gyímesvölgyi csángó magyarok hiedelmei. General Press, Budapest, 2003. 22. A tengerlépő cipő. Budapest, 1959. 23. A tündértó titka. Budapest, 1987. 24. Paál Z.: Arvisura, Püski, Budapest, 2002. 25. Zöld Vitéz és Virág Péter. Budapest, 1985. 26. Máté I:. Yotengrit. I–II. Palatia, Győr, 2004. 27. Gilchrist C.: Az alkímia. Édesvíz, Budapest, 2000. 28. *** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg, 1998. 29. Arrhenius S.: A világegyetem élte. Franklin Társulat, Budapest, 1914. 30. Molnár E.: Az Úr Evangéliuma. Szombathely, 1997. 31. Hamvas B.: Silentium. Média, Budapest. 32. Bernád I.: Egészségünkért. Uránia, Sepsiszentgyörgy, 2004. 33. Demény I. P.: Táltosok, kerekek, lángok. Csíkszereda, 1999. 34. Eliade M.: Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest, 2002. 35. www.adamus-saint-germain.hu 36. Tolle E.: Új Föld. Budapest, 2006. 37. Jung C. G.: Titokzatos jelek az égen. Kossuth, Budapest, 1993. 38. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I–IV. Élő Föld Kiadó, Érd, 1999. 39. Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titka. I–II. Mandala Véda, Budakeszi, 1999. 40. Veress E.: Erdélyi imádságoskönyv. Gyulafehérvár, 1948. 45. www.angyalforrás.hu. Mihály arkangyal üzenete. 2011. április. 46. Ratzinger J.: Bevezetés a keresztény hit világába. Mentor, Marosvásárhely, 2008.

5.8. ÁBRÁK 1. Ókori hármasságok: 1. A sumér isteni háromság [3]; 2. Egyiptomi hármasság; 3. A harmadik teremtési lépés három köre; 4. Saint Germain bölcsessége; 5. Kopt Szentháromság-templom bejárata; 6. A szent három mint templomi mintázat; 7. Címerek; 8. Hármas díszítőelemek 2. 1. A sumér kettős hármasság; 2. Égi és földi kapcsolódása, keleti bölcseleti ábra; 3, 4. Az ember égi földi erőkből álló csillagtetraédere 3. 1. Két kör kapcsolódása; 2. A férfi és nő ősi jelképe 4. 1. A szeretet sumér képjele; 2. Kozmikus hármasság; 3. Lányos ház díszítése lakodalomkor; 4. A Szentháromság ábrázolásai 5. Csontvárynak, a Nap festőjének cédrusa 6. Isten szeme: 1–2. oltárokon: Kolozsvár, Técső, Munkács; 3. Ház belépőjén

5.8. Ábrák

253

7. Leonardo kozmikus embere 8. A három világ 9. 1. Hármasság a krasznai templom kazettáján; 2. Arab díszítőelem; 3. Eperjes régi címere; 4. Az erő sumér ábrázolása 10. 1. Az Egy bölcsessége, sumér képjel; 2. A sumér Megtartó; 3. A sötétség és világosság kínai ábrázolása mint jin és jang; 4. A maják szakrális képjele 11. Körösfői kapu díszítése 12. Pávák épület homlokzatán, Kolozsvár 13. Az egyiptomi három misztériumiskola: 1. Az összesített iskola: Hórusz Jobb Szeme, Hórusz Bal Szeme és a Harmadik Szem; 2. Hórusz Jobb Szeme iskolában a tudatosság három aspektusát képviselő szimbólumok: szem, kígyó, madár; 3. Hórusz Bal Szeme iskola 14. Krisztus napkerék-monogramja 15. 1. A napistenek ábrázolása; 2. Keresztény mandorlamintázatok; 3. Az énlaki templom rovásírása 16. 1. Sugárzó nap: kalotaszegi homlokzat; 2. Sámándobok 17. A székely rovásírás, szaramata és kínai írás. F betű a Föld 18. Az „f ” (Föld) képszerű ábrázolása 19. A Nap mint napkerék, sumér ábrázolás 20. A Nap a világoszlop csúcsa, ókori ábrázolásokon 21. Régi ábrázolások: 1. A sippari naptemplom napistene, Nebo-ja, i. e. 822.; 2. A Nap a világoszlop csúcsán [38]; 3. A teremtő fény hármasa [38]; 4. Ázsiai dob; 5. Az egyiptomi Nap bárkája; 6. A kelti fény jele: Nap és Hold 22. A szárnyas Nap sumér ábrázolása 23. Fényt hozó istennő napkeréken, Halacsanajából 24. Nap–Hold ábrázolások: 1. A Nap és a Hold erőtere; 2. Címer a Nap és a Hold színével, Bethlen Kata címere; 3. Sírkő, Kisinov; 4. Sírkő, Kolozsvár, Dióshalom; 5. Rákóczi-címer; 6. Krassó-Szörény vármegye címere 25. 1. Napos–Holdas régiségek; 2. Hurrita pecséthenger 26. A Hold a suméroknál a béke szimbóluma 27. Ur királya Bau istennő előtt, i. e. 3000 28. Magyar báni ezüstdénáros Napos–Holdas kettős kereszttel 29. 1. A csillag a munka szimbóluma a suméreknél; 2. Csillag kapun, Kolozsvár 30. 1. Nap–Hold–Csillag mint kozmikus hármasság; 2. Babiloni pecséthenger; 3. Útjelző kő, i. e. XIII. sz.; 4. Tordaszentlászlói régi templomkő; 5. Címerek: Beszterce, Hétfalu, Hunyadi, Moldva; 6. Az élet forrása, füvészkönyv, 1550.; 7. Nap–Hold kapukon

254


5.8. Ábrák

255

1.1.

3.2.

1.3. 2.1.

2.2.

3.1.

2.3.

2.4.

256


4.2.

4.3.

4.1.

5.

8.

9.1.

7.

9.4.

9.2.

9.3.

5.8. Ábrák

257

10.2.

10.1.

13.1.

14.

10.3.

11.

13.3.

15.2.

15.1.

258


16.2.

15.3.

16.1.

17.

20.

19.

21.1.

21.4.

21.6.

5.8. Ábrák

259

21.3. 21.5.

21.2.

23.

22.

25.1.

25.2.

24.3.

27.

28.

260


29.1.

26.

30.1.

30.2.

30.3.

30.4.

30.6.

5.8. Ábrák

261

1.2.

1.5.

1.4.

1.6.

1.7.

262


1.7.

1.8.

4.4.

5.8. Ábrák

263

6.1.

6.3.

6.2.

10.4.

12.

13.2.

18.

264


24.5. 24.2.

24.1.

24.6. 29.2.

30.5.

24.4.

30.5.

30.7.

5. HÁROM AZ IGAZSÁG 5.1. A SZENT HÁRMASSÁG

Recommend Documents