A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA
Budapest, 2006. április 5., szerda
TARTALOMJEGYZÉK 79/2006. (IV. 5.) Korm. r. 20/2006. (IV. 5.) KvVM r. 21/2006. (IV. 5.) KvVM r. 1034/2006. (IV. 5.) Korm. h.
38. szám
1035/2006. (IV. 5.) Korm. h. 23/2006. (IV. 5.) ME h.
24/2006. (IV. 5.) ME h. 25/2006. (IV. 5.) ME h. 26/2006. (IV. 5.) ME h.
Ára: 1311,– Ft
Oldal A felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyes védett természeti területek természetvédelmi kezelõjének megállapításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dr. Dudás Ferenc újjáépítési kormánymegbízottá történõ kinevezésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Államtitkári juttatások biztosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Magyar Köztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék által 1997. június 20-án aláírt Megállapodás egyes kérdései végrehajtásának áttekintésére létrejövõ bizottságba delegált kormányzati képviselõ felmentésérõl és megbízásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága tagjának megbízásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fõiskolai rektor megbízásáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fõiskolai tanár kinevezésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata (1/2006. BJE szám). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Hajléktalanokért Közalapítvány Alapító Okirata (egységes szerkezetben). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3114 3138 3164 3164 3164
3165 3165 3165 3166 3166 3171
3114
MAGYAR KÖZLÖNY
II. rész JOGSZABÁLYOK
2006/38. szám
(5) Az alap-, illetve mesterképzés indításának és a karok létesítésének tárgyi és személyi feltételeit e rendelet 5. számú melléklete állapítja meg.
A Kormány rendeletei
A felsõfokú szakképzés rendje [az Ftv. 32. §-ának (11) bekezdése b) pontjához]
A Kormány 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelete
3. §
a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról A Kormány a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: felsõoktatási törvény, Ftv.) 153. §-ának (1) bekezdés 3., 7., 8., 10., 11., 14., 15. és 20. pontjában kapott felhatalmazás alapján, figyelembe véve a 129. § (5)–(6) bekezdéseiben foglaltakat – a 23–27. §-ok tekintetében a Magyar Rektori Konferencia egyetértésével – a következõket rendeli el:
A rendelet hatálya 1. § E rendelet hatálya a felsõoktatási törvény 3. §-ában meghatározott természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre, valamint az általuk folytatott tevékenységre terjed ki.
A felsõoktatási intézmény minimális (kötelezõ) létesítési feltételei, továbbá a kérelmek elbírálásának egyes szabályai [az Ftv. 15. §-ának (12) bekezdéséhez] 2. § (1) A felsõoktatási intézmények nyilvántartásba vételének, létesítésének és mûködésének minimális (kötelezõ) feltételeit e rendelet 1. számú melléklete határozza meg. (2) A kollégium, valamint a felsõoktatási törvény 129. § (5)–(6) bekezdése szerint megkötött megállapodás esetében a diákotthon (a továbbiakban együtt: diákotthon) mûködésének minimális (kötelezõ) feltételeit e rendelet 2. számú melléklete határozza meg. (3) A gyakorló közoktatási intézmények alapításának feltételeit e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza. (4) A felsõoktatási intézménybe felvehetõ maximális hallgatói létszám meghatározásának szabályait e rendelet 4. számú melléklete állapítja meg.
(1) A felsõoktatási intézmény – beleértve a szakközépiskolában megállapodás alapján történõ indítást – az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ felsõfokú szakképzés indításáról, a szakképesítésért felelõs miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények alapján kidolgozott intézményi képzési program jóváhagyásáról a felsõoktatási törvény 27. §-a (6) bekezdése a) pontjában, 31. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és a 32. §-a (1)–(2) bekezdésében meghatározott rendelkezései figyelembevételével dönt. (2) A felsõfokú szakképzés indításának feltétele, hogy a felsõoktatási intézmény a felsõfokú szakképzés szakmacsoportjának – a 6. számú mellékletben meghatározott – megfelelõ képzési területen legalább alapképzést folytasson, rendelkezzen a szakmai és vizsgakövetelményekben elõírt eszközjegyzékkel, valamint az elméleti ismeretek átadásához és a gyakorlati képzés oktatásához megfelelõ szervezeti, tárgyi és személyi feltételekkel. (3) A felsõfokú szakképzés indításra vonatkozó szenátusi elõterjesztés tartalmazza a) a felsõfokú szakképzés szakmai és vizsgakövetelményeit, b) a szakképzési programot, c) amennyiben a képzést szakközépiskola indítja, vagy a képzésben szakközépiskola is részt vesz, a felsõoktatási intézmény, a szakközépiskola fenntartója és a szakközépiskola között kötendõ együttmûködési megállapodás tervezetét, d) a felsõoktatási intézményben a felsõfokú szakképzésért felelõs szervezeti egység megjelölését, szakközépiskolával történõ együttmûködés esetén a szakközépiskola nevét és címét, OM azonosítóját, a szakközépiskola székhelyének és telephelyének címét, vezetõjének nevét, e) a felsõoktatási intézményben a felsõfokú szakképzésben részt vevõ további szervezeti egységek megnevezését, f) a felsõfokú szakképzésben a felsõoktatási intézménnyel együttmûködõ egyéb intézmények, szervezetek megnevezését, a feladatmegosztás leírását, g) a felsõoktatási intézményben és a szakközépiskolában a felsõfokú szakképzésért felelõs szakmai vezetõt, h) a felsõfokú szakképzésben együttmûködési megállapodás alapján részt vevõ más intézményekkel kötendõ szerzõdések tervezetét,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
i) a felsõfokú szakképzés finanszírozásának tervét, j) a felsõfokú szakképzésben részt vevõ oktatók, tanárok és szakoktatók szakmai és pedagógiai képesítésére vonatkozó követelményeket, illetve a továbbképzésükre vonatkozó tervet, k) a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározottak szerint az elméleti és gyakorlati képzéshez szükséges épület és egyéb infrastrukturális kapacitás igényeket és azok biztosításának módját, l) felsõoktatási intézmény által indított felsõfokú szakképzés esetén a felsõfokú szakképzésrõl alapképzésbe vagy alapképzésrõl a felsõfokú szakképzésbe való átvétel rendjét, m) a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szerint létrejött tanulói, hallgatói szerzõdésekre vonatkozó megállapodást. (4) A felsõfokú szakképzés a felsõoktatási intézmény képzési programjának részét képezõ szakképzési program szerint folyik, amelynek kötelezõ elemei: a) a felsõfokú szakképzés megnevezése, szakmacsoportja, a szakképesítés OKJ azonosító száma, kiadásának éve, a szakmai és vizsgakövetelményeket tartalmazó miniszteri rendelet száma, a szakképesítéssel betölthetõ foglalkozások, b) azon alapképzési szakok megnevezése, amelyeken – szakirányú továbbtanulás esetén – kredit beszámítható, c) a felsõfokú szakképzésbe való felvétel követelményei, d) a képzési idõszakra, ezen belül hetekre bontott óraterv, az elméleti és gyakorlati képzés során megszerzendõ kreditek száma, a szakmai és vizsgakövetelmények elõírásait figyelembe véve a vizsgáztatási-értékelési rend, a képzés egyes szakaszainak lezárása, egymásra épülése, a záróvizsga (szakmai vizsgarészek) tartalma, eredményének kiszámítási módja, a képzési idõszakra vonatkozó átlagszámítás, e) részidõs képzés, valamint távoktatás esetén a minõségi egyenértékûség szempontjából szükséges infrastrukturális és képzésmódszertani követelmények, a szakmai gyakorlat munkatapasztalattal történõ kiválthatóságnak eljárása, f) a felsõfokú szakképzés minõségbiztosítási terve, g) a gyakorlati képzési program követelményei, a felsõoktatási intézményben, szakközépiskolában, illetve máshol teljesítendõ gyakorlati képzés óraszáma, a gyakorlati képzõhelyek, a gazdálkodó szervezetnél megvalósuló szakmai gyakorlat esetén a gyakorlati képzés felügyeletében közremûködõ területi gazdasági kamarák felsorolása. (5) A felsõoktatási intézmény a felsõfokú szakképzésben együttmûködõ szakközépiskolát a szakképzési program kidolgozásába bevonhatja.
3115 4. §
(1) Felsõfokú szakképzés szakközépiskolában – a felsõoktatási intézmény, a szakközépiskola fenntartója és a szakközépiskola között létrejött együttmûködési megállapodás alapján – a szenátus által elfogadott szakképzési program szerint folytatható. A megállapodás tartalmazza: a) a felsõoktatási intézmény és a szakközépiskola együttmûködésének leírását, a szakképzési program megvalósulásában a részletes munkamegosztást, b) a szakközépiskola által indított felsõfokú szakképzés személyi és tárgyi feltételeit, azok közös biztosítására vonatkozó tervet, c) a szakközépiskolában folyó képzés folyamatos minõségbiztosítására vonatkozó tervét, ebben a felsõoktatási intézmény szerepvállalását, d) a források és a költségek együttmûködõk közötti megosztásának szabályait, e) a felsõoktatási intézmény szakmai vizsgán való részvételének szabályait, f) a felsõoktatási intézményben – a 6. számú melléklet szerinti képzési területen való továbbtanulás esetén – az alapképzésben kreditértékként figyelembe vehetõ ismeretköröket, g) a megállapodás felmondásának feltételeit azzal, hogy a képzésben részt vevõ hallgatók számára a képzés befejezésének lehetõségét biztosítani kell. (2) A felsõoktatási intézményt az együttmûködési megállapodás alapján, az elvégzett feladatokért díjazás illeti meg. (3) A felsõoktatási intézmény és a szakközépiskola a felsõfokú szakképzéssel kapcsolatos hosszabb távú együttmûködés és közös fejlesztések céljából keretmegállapodást köthet, amelynek mellékletét képezik az egyes programok indítására vonatkozó megállapodások.
5. § (1) A felsõoktatási intézmény rektora a felsõfokú szakképzés indításáról hozott döntés alapján – az alapító okiratnak a felsõoktatási törvény 16. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti esetleg szükséges kiegészítése és annak a felsõoktatási törvény 16. §-ának (2) bekezdése szerinti nyilvántartásba vétele után – kéri a regisztrációs központtól a képzés indításának nyilvántartásba vételét. A felsõoktatási intézmény által folytatott felsõfokú szakképzés csak a regisztrációs központ által történõ nyilvántartásba vételt követõen indítható. A szakközépiskola által – felsõoktatási intézménnyel kötött megállapodás keretében – folytatott felsõfokú szakképzés csak a megállapodás regisztrációs központ által történõ nyilvántartásba vételét követõen indítható. (2) A Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság a felsõoktatási törvény 110. §-ának (1) bekezdése c) pontja
3116
MAGYAR KÖZLÖNY
szerinti eljárás során a vizsgálatot a szakképzési program szakmai és vizsgakövetelményeknek való megfelelése tekintetében is lefolytatja, a szakképzésre vonatkozó követelményekre figyelemmel.
Az adattovábbítás eljárási kérdései a felsõoktatási információs rendszerben [az Ftv. 35. §-ának (11) bekezdéséhez] 6. § (1) A felsõoktatási információs rendszer országos, elektronikus információs rendszer, amelybe a) a felsõoktatási intézmények, b) a diákotthonok, c) a felsõoktatási intézmények és a diákotthonok fenntartói a regisztrációs központ útján, d) a regisztrációs központ szolgáltatják a jogszabályban meghatározott adatokat. (2) A felsõoktatási információs rendszert alkotó alrendszereket úgy kell kiépíteni, hogy azok kapcsolódni tudjanak más információs rendszerekhez, illetve az alrendszerekhez más információs rendszerek is kapcsolódni tudjanak.
7. § (1) Az Országos Felsõoktatási Információs Központ feladata annak biztosítása, hogy a felsõoktatási intézményekkel, a képzési rendszerükkel és oktatási tevékenységükkel összefüggõ adatok, információk elektronikus formában hozzáférhetõek legyenek a felsõoktatási intézmények és fenntartóik, a felsõoktatás mûködésében érdekelt szervezetek, a felsõoktatás irányításában közremûködõk, az oktatók, a hallgatók, a felsõoktatásba jelentkezõk, valamint a szakmai és érdek-képviseleti szervezetek részére. (2) Az Országos Felsõoktatási Információs Központ segíti – az oktatási miniszter felsõoktatás fejlesztéssel kapcsolatos feladataihoz kapcsolódóan – az országos értékelési programok kidolgozását és végrehajtását. (3) Az Országos Felsõoktatási Információs Központ feladata olyan info-kommunikációs rendszerek fejlesztése és üzemeltetése, illetve az ehhez szükséges feladatok ellátása, mely támogatja a) a regisztrációs központ által vezetett nyilvántartások és a nyilvántartásban kezelt közérdekû, illetõleg közérdekbõl nyilvános adatok nyilvánosságának biztosítását, b) a felsõoktatási intézmények számára az elektronikus információszabadságáról szóló 2005. évi XC. törvény által elõírt kötelezettségek végrehajtásának támogatását, c) a Felsõoktatási felvételi tájékoztató címû kiadvány megjelentetését, valamint a felsõoktatási felvételi eljárás elõkészítését és lebonyolítását,
2006/38. szám
d) a hallgatói és az oktatói nyilvántartás létrehozását és karbantartását, e) az államilag támogatott hallgatói tanulmányi idõ nyilvántartását, f) a felsõoktatási diákigazolványok és oktatói igazolványok igénylését és kiadását, g) a felsõoktatási intézmények által kiadott bizonyítványok, oklevelek és fokozatok nyilvántartását, h) egyes felsõoktatási statisztikai programok végrehajtását, i) az ágazati tervezési feladatok elvégzését. (4) Az Országos Felsõoktatási Információs Központ – saját szolgáltatásaival és a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer igénybevételével – köteles biztosítani a) a felsõoktatási intézmények számára azokat a követelmény-meghatározásokat (specifikációkat), amelyek alapján a felsõoktatási intézmények fel tudják készíteni az általuk üzemeltetett tanulmányi nyilvántartásokat az adatszolgáltatásra, b) a jelen rendeletben meghatározott adatok szolgáltatásához és az adatszolgáltatás hitelesítéséhez szükséges technikai feltételeket, c) a jelen rendeletben meghatározott nyilatkozatok elektronikus kitöltéséhez és kinyomtatásához szükséges programokat, együttmûködve a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszerrel. (5) A felsõoktatási információs rendszer részére történõ elektronikus adatközlés hitelesítése a felsõoktatási intézmény vagy a (7) bekezdés szerint kijelölt intézményi kapcsolattartó közigazgatási célra alkalmas elektronikus aláírásával vagy a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer üzemeltetõjével kötött megállapodás alapján az Ügyfélkapu által biztosított rendszerben történhet. (6) A nem állami felsõoktatási intézmény fenntartója elõírhatja, hogy az intézmény rektora az elektronikus úton szolgáltatott adatok megküldésével egyidejûleg értesítse a fenntartót. A fenntartó öt munkanapon belül az adatokkal kapcsolatban kifogással élhet a felsõoktatási intézmény, illetve az Országos Felsõoktatási Információs Központ felé. (7) A felsõoktatási intézmény rektora kijelöli azt a személyt, aki a felsõoktatási információs rendszer kérdésében az Országos Felsõoktatási Információs Központtal tartja a kapcsolatot. A kijelölt kapcsolattartók adatait az Országos Felsõoktatási Információs Központ részére továbbítani kell, aki ezeket – az (5) bekezdés szerinti hitelesítés ellenõrzése érdekében – nyilvántartja.
8. § (1) A felsõoktatási intézmények alapító okiratában megjelölt, továbbá a nyilvántartásba vételükkel, tevékenységük megkezdésével és módosításával kapcsolatos, a regisztrációs központ által nyilvántartott adatok nyilvános-
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
ságát az Országos Felsõoktatási Információs Központ biztosítja. (2) A regisztrációs központ az általa nyilvántartott adatok, illetve az adatokban bekövetkezett változások bejegyzésétõl számított tizenöt napon belül az adatokat megküldi az Országos Felsõoktatási Információs Központ számára.
9. § (1) A felsõoktatási információs rendszer tartalmazza a Magyar Köztársaság területén mûködõ felsõoktatási intézmények és fenntartóik, valamint a felsõoktatási diákotthonok adatait (a továbbiakban: felsõoktatási intézménytörzs), továbbá ezek hallgatóira, oktatóira vonatkozó, e rendelet 6. számú mellékletében meghatározott adatokat. (2) A felsõoktatási intézménytörzsbe e rendelet elõírásai szerint be kell jelenteni a) a felsõoktatási törvény 1. számú mellékletében meghatározott felsõoktatási intézményeket, b) a felsõoktatási törvény 116. §-a szerint a Magyar Köztársaság területén mûködõ külföldi felsõoktatási intézményeket, c) a felsõoktatási törvény 13. §-ában meghatározott és a felsõoktatási törvény 15. §-a (10) bekezdése szerint nyilvántartásba vett diákotthonokat. (3) A felsõoktatási információs rendszerbe bejelentett felsõoktatási intézmény, illetve diákotthon részére egyedi – e rendelet 8. számú mellékletében leírt módon képzett – intézményi azonosítót kell kiadni. Az Országos Felsõoktatási Információs Központ a felsõoktatási intézmény, illetve a diákotthon vezetõjének megküldi az intézményi azonosítót. (4) A felsõoktatási intézmény okiratain, szerzõdésein, pályázatain, továbbá e rendeletben vagy más jogszabályban meghatározott esetben köteles feltüntetni az intézményi azonosítót. Az intézményi azonosító hiányában az irat érvénytelen.
10. § (1) A felsõoktatási intézmény megszûnésérõl a regisztrációs központ a megszûnéstõl számított tizenöt napon belül – a jogerõs határozat egyidejû megküldésével – tájékoztatja az Országos Felsõoktatási Információs Központot. (2) A felsõoktatási intézmény megszûnésekor, illetve átalakulásakor az Országos Felsõoktatási Információs Központ a következõk szerint jár el: a) az intézményi azonosítót bevonja, a bevont intézményi azonosító a továbbiakban nem adható ki; b) a megszûnt felsõoktatási intézmény adatait a nyilvános felsõoktatási intézménytörzsbõl törli azzal, hogy az
3117
adatbázisban ezen adatoknak kereshetõknek kell maradniuk, és bejegyzi melléjük a megszûnés, illetve az esetleges jogutódlás tényét; c) az esetlegesen létrejövõ új felsõoktatási intézménynek új intézményi azonosítót ad ki. (3) A felsõoktatási intézménytörzsben nyilvántartott intézményekre vonatkozóan a regisztrációs központ adategyeztetést, illetve felülvizsgálatot rendelhet el, melynek célja a nyilvántartásban szereplõ adatok és okiratok hatályosságának megállapítása.
11. § A felsõoktatási intézmények minden hónap elsõ és tizenötödik napján teljesítenek adatszolgáltatást a felsõoktatási információs rendszer felé.
12. § (1) A felsõoktatási intézmény a hallgatói jogviszony létrejöttétõl számított elsõ adatszolgáltatáskor köteles bejelenteni a hallgató személyes adatait és a hallgatói jogviszony létrejöttének tényét a felsõoktatási információs rendszer felé. (2) A felsõoktatási intézmény a hallgatónak a felsõoktatási információs rendszerben nyilvántartott személyes adataiban bekövetkezett változást a saját nyilvántartásában történt átvezetést követõ elsõ adatszolgáltatáskor köteles bejelenteni az Országos Felsõoktatási Információs Központnak. (3) A hallgatói jogviszony megszûnésének tényét az intézmény vezetõje a megszûnést követõ elsõ adatszolgáltatáskor továbbítja a felsõoktatási információs rendszer felé. Amennyiben a hallgató újabb hallgatói jogviszonyt nem létesít, a felsõoktatási törvényben szabályozott határidõvel a hallgató adatait törölni kell a felsõoktatási információs rendszerbõl. (4) A felsõoktatási intézmény az oktatói, kutatói, illetve tanári munkakörben foglalkoztatottakat (a továbbiakban: oktatók) a jogviszony létrejöttét követõ elsõ adatszolgáltatáskor köteles jelenteni a felsõoktatási információs rendszer felé. (5) A felsõoktatási intézmény az oktatónak a felsõoktatási információs rendszerben nyilvántartott személyes adataiban bekövetkezett változást a saját nyilvántartásában történt átvezetést követõ elsõ adatszolgáltatáskor köteles jelenteni a felsõoktatási információs rendszer felé. (6) Amennyiben az oktató foglalkoztatása megszûnik, a munkáltató a jogviszony megszûnését a megszûnést követõ elsõ adatszolgáltatáskor jelenti a felsõoktatási információs rendszer felé. Amennyiben az oktató
3118
MAGYAR KÖZLÖNY
másik felsõoktatási intézménnyel jogviszonyt nem létesít, a felsõoktatási törvényben szabályozott határidõvel törölni kell a felsõoktatási információs rendszerbõl a rá vonatkozó adatokat. (7) A felsõoktatási intézmény a felsõfokú bizonyítványok, alap- és mesterképzési valamint szakirányú továbbképzési oklevelek és doktori fokozatok e rendelet 7. számú mellékletében meghatározott adatait, legkésõbb azok kiadásától számított második adatszolgáltatáskor megküldi a felsõoktatási információs rendszer felé. (8) A felsõoktatási információs rendszer keretében a doktori fokozatot szerzett személy kérésére térítésmentesen biztosítani kell a doktori értekezés internetes nyilvánosságra hozatalát.
13. § A felsõoktatási intézmény a kollégiumi tagsági jogviszonnyal rendelkezõ hallgatók e rendelet 7. számú mellékletében meghatározott adatairól, azok változásáról a jogviszony létrejötte, megszûnése, illetve e hallgatók adataiban bekövetkezett változásokat követõ elsõ adatszolgáltatáskor tájékoztatást ad a felsõoktatási információs rendszer felé.
14. § (1) A felsõoktatási információs rendszer üzemeltetõje félévente – az adott félév elsõ adatközlése után 5 munkanapon belül – tájékoztatja a felsõoktatási intézményeket a hallgatóik által igénybe vett államilag támogatott félévek számáról. Az ebben bekövetkezett változásról a felsõoktatási információs rendszer üzemeltetõje a változást eredményezõ adatközlést követõ 5 munkanapon belül tájékoztatja az érintett felsõoktatási intézményt.
2006/38. szám
(2) A felsõoktatási intézmény a) az üres bizonyítvány-, oklevél-nyomtatványokat köteles zárt helyen elhelyezni oly módon, hogy ahhoz csak a jogosult személy férjen hozzá, b) az elrontott és nem helyettesíthetõ, illetve a kicserélt bizonyítvány-, oklevél-nyomtatványokról jegyzõkönyvet készít és a rontott, kicserélt példányokat megsemmisíti, c) nyilvántartást vezet az üres, illetve az elrontott és nem helyesbíthetõ, továbbá a kicserélt bizonyítvány-, oklevél-nyomtatványokról. (3) A felsõoktatási intézmény az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában az elveszett vagy megsemmisült üres bizonyítvány-, oklevél-nyomtatvány érvénytelenségérõl szóló közlemény közzétételét kezdeményezi, s ezzel egyidejûleg tájékoztatást ad a felsõoktatási információs rendszer felé, megjelölve az adott nyomtatvány egyedi azonosításához szükséges adatokat, az érvénytelenség idõpontját.
Hallgatói azonosító szám 16. § (1) A hallgatói jogviszonyt elsõ alkalommal létesítõ személynek, amennyiben nem rendelkezik tanulói azonosítóval, az Országos Felsõoktatási Információs Központ a bejelentéstõl számított tizenöt napon belül tizenegy jegyû hallgatói azonosító számot képez, és azt az intézmény számára a felsõoktatási információs rendszerben elérhetõvé teszi. A felsõoktatási intézmény lehetõvé teszi a hallgató számára hallgatói azonosító számának megismerését. A hallgatói azonosító számról az intézmény a hallgató kérelmére, a kérelem benyújtásától számított tizenöt napon belül – a hallgató nevének, születési helyének és idejének, anyja születési nevének egyidejû feltüntetésével – igazolást állít ki. A kérelmet az oktatási intézménynél kell elõterjeszteni.
(2) A felsõoktatási intézmény a felsõoktatási törvény 34. §-ának (6) bekezdése alapján mûködtetett pályakövetési rendszer statisztikai adatait az oktatási miniszter által meghatározott körben továbbítja a felsõoktatási információs rendszer felé.
(2) Annak, aki tanulói azonosító számmal rendelkezik, a hallgatói azonosító száma megegyezik a tanulói azonosító számmal. Ugyanannak a személynek újabb azonosító szám nem adható ki.
Iratkezelés
(3) Az elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott igazolás helyett, illetve az igazolás tartalmát érintõ adatváltozás esetén a hallgató kérelmére az intézmény az azonosító számról igazolást állít ki. Az intézmény a kérelemtõl számított tizenöt napon az igazolást a hallgató rendelkezésére bocsátja.
15. § (1) A felsõoktatási intézmény iratkezelési rendjét az intézmény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelmérõl szóló 1995. évi LXVI. törvény és a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeirõl szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet elõírásai alapján szabályozza.
(4) Az, aki nem áll jogviszonyban egyetlen intézménnyel sem, az azonosító számról szóló igazolás kiadását közvetlenül az Országos Felsõoktatási Információs Központtól kérheti. Az igazolás kiállításáért az Országos Felsõoktatási Információs Központnak – az oktatási miniszter által szabályozott mértékû – igazgatási szolgáltatási díj jár.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
(5) Az azonosító szám a felsõoktatási törvényben szabályozott módon kezelhetõ és használható fel. Az azonosító számot e rendelet 9. számú mellékletében meghatározottak szerint kell képezni.
Oktatói azonosító szám 17. § (1) Az oktatói jogviszonyt elsõ alkalommal létesítõ oktatónak, aki nem rendelkezik oktatói azonosító számmal, az Országos Felsõoktatási Információs Központ a bejelentéstõl számított tizenöt napon belül tizenegy jegyû oktatói azonosító számot képez, és azt az intézmény számára a felsõoktatási információs rendszerben elérhetõvé teszi. A felsõoktatási intézmény lehetõvé teszi az oktató számára oktatói azonosító számának megismerését. Az oktatói azonosító számról az intézmény az oktató kérelmére, a kérelem benyújtásától számított tizenöt munkanapon belül – az oktató nevének, születési helyének és idejének, anyja születési nevének egyidejû feltüntetésével – igazolást állít ki. A kérelmet az oktatási intézménynél kell elõterjeszteni. (2) Ugyanannak a személynek újabb azonosító szám nem adható ki. Amennyiben egy felsõoktatási intézmény azonosító szám nélkül jelenti be egy személy alkalmazását, de az adott személy azonosító számmal rendelkezik, az Országos Felsõoktatási Információs Központ az érintett felsõoktatási intézménnyel az azonosító számot tizenöt napon belül közli. (3) Az elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott igazolás helyett, illetve az igazolás tartalmát érintõ adatváltozás esetén az intézmény bejelentése alapján az Országos Felsõoktatási Információs Központ az azonosító számról igazolást állít ki és azt megküldi az intézménynek a bejelentéstõl számított harminc napon belül, amit az intézmény tizenöt napon belül átad a oktatónak. Az igazolás kiállításáért az Országos Felsõoktatási Információs Központnak – az oktatási miniszter által szabályozott mértékû – igazgatási szolgáltatási díj jár. (4) Az azonosító szám a felsõoktatásról szóló törvényben szabályozott módon kezelhetõ és használható fel. Az azonosító számot e rendelet 9. számú mellékletében meghatározottak szerint kell képezni.
Elõnyben részesítési követelmények [az Ftv. 39. §-ának (7) bekezdéséhez] 18. § (1) A fogyatékossággal élõ hallgató számára – kérelmére – a felsõoktatási intézmény a tanterv elõírásaitól részben
3119
vagy egészében eltérõ követelményeket állapíthat meg, illetve – figyelemmel a felsõoktatási törvény 39. §-ának (7) bekezdésére – azok teljesítésétõl eltekinthet. (2) Mozgáskorlátozott hallgató esetében: a) biztosítani kell – a szabályzatban foglaltak alapján – a gyakorlati követelmények teljesítése alóli részleges vagy teljes felmentést, illetve annak más formában történõ teljesítését, b) helyettesíteni lehet az írásbeli vizsgát szóbelivel, a szóbeli vizsgát írásbelivel, c) a hallgató mentesíthetõ a geometriai, szerkesztési feladatok alól, ha nem tudja a szükséges eszközöket használni, de szóban a szabályok ismerete megkövetelhetõ, d) lehetõvé kell tenni az írásbeli feladatok megoldásához szükséges speciális eszközök (különösen speciális füzetek, írógép, számítógép), valamint kerekesszékkel, továbbá más segédeszközzel is megközelíthetõ, dönthetõ, állítható csúszásmentes felülettel ellátott asztallap használatát, e) szükség esetén a nem fogyatékossággal élõ hallgatókra vonatkozóan megállapított felkészülési idõnél hosszabb felkészülési idõt, illetve személyi segítõt kell biztosítani. (3) Hallássérült (siket, nagyothalló) hallgató esetében: a) a szóbeli vizsga helyett biztosítani kell az írásbeli vizsgalehetõséget, b) a súlyosan hallássérült (siket) hallgató az államilag elismert nyelvvizsga követelménye alól is felmentést kaphat, c) aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat az „A” típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól, d) a hallgató kérésére a szóbeli vizsgáztatás esetén jelnyelvi tolmácsot kell biztosítani, e) az érthetõség és a megértés szempontjából a feltett kérdéseket, utasításokat egyidejûleg szóban és írásban is meg kell jeleníteni a hallgató részére, f) minden vizsgáztatás alkalmával szükséges a segédeszközök (pl. értelmezõ szótár, kalkulátor), a vizuális szemléltetés biztosítása, g) szükség esetén a nem fogyatékossággal élõ hallgatók esetében megállapított felkészülési idõnél hosszabb felkészülési idõt kell biztosítani. (4) Látássérült (vak, gyengénlátó) hallgató esetében: a) az írásbeli vizsgák helyett a szóbeli vizsga lehetõségét, illetve az írásbeli számonkérés esetén speciális technikai eszközök használatát biztosítani kell, b) aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a „B” típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól, c) a fogyatékossága miatt egyes gyakorlati követelmények teljesítése alól felmentést kaphat, illetve a gyakorlati
3120
MAGYAR KÖZLÖNY
követelmények teljesítése megfelelõ (nem gyakorlati) követelmények teljesítésével helyettesíthetõ, d) a hallgató mentesíthetõ a geometriai, szerkesztési feladatok alól, de szóban a szabályok ismerete megkövetelhetõ, e) a kérdések, tételek hangkazettán, lemezen, pontírásban vagy nagyításban történõ hozzáférhetõségét, megfelelõ világítást, személyi segítõt, illetve szükség esetén a nem fogyatékossággal élõ hallgatók esetében megállapított felkészülési idõnél hosszabb felkészülési idõt kell biztosítani. (5) Beszéd- és más fogyatékos (különösen súlyos beszédhiba, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) hallgató esetében: a) a súlyos beszédhibás hallgató a szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsgát tehet valamennyi vizsgatárgyból; amennyiben a hallgató a szóbeli vizsgalehetõséget választja, úgy számára a nem fogyatékossággal élõ hallgatók esetében megállapított felkészülési idõnél hosszabb felkészülési idõt kell biztosítani; b) a diszlexiás – diszgráfiás hallgató ba) írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát vagy szóbeli helyett írásbeli vizsgát tehet, bb) ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a „B” típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól, bc) ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat az „A” típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól, bd) a hallgatónak írásbeli vizsga esetén a nem fogyatékossággal élõ hallgatók esetében megállapított felkészülési idõnél hosszabb felkészülési idõt kell biztosítani, be) részére az írásbeli beszámolóknál a számítógép használata megengedett, bf) részére a vizsga esetén a szükséges segédeszközöket (pl. írógép, helyesírási szótár, értelmezõ szótár, szinonima szótár) biztosítani kell; c) a diszkalkuliás hallgató a számítási feladatok alól felmentést kaphat, esetében a vizsgák alkalmával engedélyezhetõ mindazon segédeszközök használata, amelyekkel a hallgató a tanulmányai során korábban is dolgozott (táblázatok, számológép, konfiguráció, mechanikus és manipulatív eszközök), továbbá hosszabb felkészülési idõt lehet számára biztosítani. (6) Az autista hallgató esetében a szakvélemény és a kérelme alapján a (2)–(5) bekezdésben meghatározott kedvezmények alkalmazhatók. (7) A (2)–(6) bekezdésekben a felkészüléshez biztosítható hosszabb felkészülési idõ a nem fogyatékossággal élõ hallgatók esetében megállapított idõtartamhoz képest legfeljebb 30%-kal hosszabbodhat meg.
2006/38. szám
A fogyatékosság megállapításának és igazolásának rendje [az Ftv. 44. §-ának (3) bekezdéséhez] 19. § (1) A fogyatékossággal élõ hallgató fogyatékosságának típusát és mértékét, annak végleges vagy idõszakos voltát szakvéleménnyel igazolja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szakvélemény kiadására a) amennyiben a jelentkezõ fogyatékossága már a közoktatási tanulmányai során is fennállt, és erre tekintettel a tanulmányai és az érettségi vizsga során kedvezményben részesült, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott bizottság; b) amennyiben a fogyatékosságot késõbb állapították meg ba) hallássérültek esetében a területileg illetékes audiológiai állomás szakfõorvosa, bb) látássérültek esetében a területileg illetékes szemészeti szakrendelõ szakfõorvosa, bc) mozgássérültek esetében a területileg illetékes klinika, kórház, szakrendelõ szakfõorvosa, bd) a beszéd fogyatékosság és pszichés fejlõdés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak esetén igazságügyi szakértõ a hallgató vizsgálata alapján, 30 napon belül jogosult. (3) Amennyiben a hallgató nem fogadja el a (2) bekezdés b) pontja szerinti szerv megállapítását, annak felülvizsgálatát a kézhezvételtõl számított 15 napon belül kérheti a ba)–bc) pont tekintetében igazságügyi szakértõtõl, a bd) pont tekintetében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar Gyakorló Gyógypedagógiai Szolgáltató Intézettõl. A kérelmeket közvetlenül e szervhez kell írásban benyújtani, mellékelve a b) pont szerinti szerv által kiadott szakvéleményt. A kérelemrõl – a hallgató ismételt szakértõi vizsgálata alapján – 60 napon belül kell dönteni, a döntés után további felülvizsgálatra nincs lehetõség. (4) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a hallgató a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon nyújtja be azoknak a közoktatási intézmény által kiállított dokumentumoknak – az intézmény által hitelesített – másolatát, melyek igazolják, hogy fogyatékossága a középfokú tanulmányai során fennállt és emiatt kedvezményben részesült.
A fogyatékossággal élõ hallgatók tanulmányaival kapcsolatos elvek [az Ftv. 61. §-ának (2) bekezdéséhez] 20. § (1) A hallgató fogyatékosságára tekintettel – a 19. § (1) bekezdése szerinti – szakvélemény alapján kérheti a ta-
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
nulmányi kötelezettségek teljesítése, illetve a vizsgák alóli részleges vagy teljes felmentését vagy azok más módon történõ teljesítésének engedélyezését. (2) A felsõoktatási intézmény szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározottak szerint: a) bírálja el a fogyatékossággal élõ hallgatók segítségnyújtásra, mentességre és kedvezményekre irányuló kérelmeit, b) látja el feladatát és kerül megbízásra a fogyatékossággal élõ hallgatók segítését intézményi részrõl irányító koordinátor, c) veheti igénybe a fogyatékossággal élõ hallgató – a fogyatékossága típusa és mértéke szerint – az intézmény által biztosított, illetve az intézmény által nem biztosított, de más módon rendelkezésre álló személyi és technikai segítségnyújtást és szolgáltatásokat, d) használhatja fel a fogyatékossággal élõ hallgató a speciális jegyzet, illetve jegyzetet helyettesítõ, más módszerû felkészülést segítõ technikai eszközök esetében a tankönyv- és jegyzettámogatást. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti koordinátor feladata: a) részvétel a fogyatékossággal élõ hallgatók által benyújtott, a (2) bekezdés a) pontja szerinti kérelmek elbírálásában és nyilvántartásában, b) kapcsolattartás a fogyatékossággal élõ hallgatókkal, azok személyes segítõivel, c) a fogyatékossággal élõ hallgatók tanulmányai, vizsgái során alkalmazható segítségnyújtási lehetõségek biztosítása, illetve szorgalmi idõszakban a fogyatékossággal élõ hallgatók által igényelt konzultációs lehetõségek megszervezése, d) javaslattétel a fogyatékossággal élõ hallgatók tanulmányainak segítését szolgáló normatív támogatás felhasználására, a segítségnyújtáshoz szükséges tárgyi eszközök beszerzésére.
A támogatási idõ nyilvántartásának rendje [az Ftv. 55. §-ának (6) bekezdéséhez] 21. § Az Országos Felsõoktatási Információs Központ a felsõoktatási törvény 35. §-ának (1) bekezdése alapján mûködtetett felsõoktatási információs rendszerben tartja nyilván az államilag támogatott és a költségtérítéses formában eltöltött tanulmányi idõt.
Az intézményi tájékoztató összeállításának alapelvei [az Ftv. 57. §-ának (5) bekezdéséhez] 22. § (1) A felsõoktatási intézményeknek a felsõoktatási törvény 57. §-ának (3) bekezdése szerinti tájékozató kiad-
3121
ványt (a továbbiakban: tanulmányi tájékoztató) magyar nyelven, nemzeti és etnikai kisebbségi képzés esetén a nemzetiségi vagy etnikai kisebbség nyelvén és legalább egy idegen (lehetõleg angol) nyelven kell elkészítenie. A tanulmányi tájékoztatót hagyományos és elektronikus információhordozón is elérhetõvé kell tenni a hallgatóknak. A tanulmányi tájékoztatóban az intézményre vonatkozó általános és a szakonkénti tudnivalókat elkülönítve kell megjeleníteni. A tanulmányi tájékoztatót évente aktualizálni kell. (2) A tanulmányi tájékoztató intézményre vonatkozó általános tudnivalókat ismertetõ részét úgy kell összeállítani, hogy a hallgató megismerhesse belõle a) az intézmény nevét, címét, OM azonosítóját; b) az intézmény általános jellemzõit; c) a tanév idõbeosztását, a képzési idõszakot; d) az intézményi mobilitási, illetve fogyatékossággal élõ hallgatókkal foglalkozó koordinátor nevét és elérhetõségét; e) a tanulmányi tanácsadáshoz, illetve az életpályatanácsadáshoz való hozzáférés módját; f) a beiratkozási és bejelentkezési eljárás leírását; g) a külföldi hallgatók részére fontos információkat (különösen tartózkodási engedély megszerzése, a felsõoktatási intézménybe való bejutás feltételei, a megélhetési költségek, egészségügyi ellátás, biztosítás); h) a felsõoktatási intézmény által szedett díjakat és költségtérítéseket, a képzésre vonatkozó szerzõdések általános feltételeit; i) a kollégiumi, diákotthoni elszállásolási lehetõségeket; j) a könyvtári és számítógépes szolgáltatásokat; k) a sportolási lehetõségeket, a szabadidõs tevékenység lehetõségeit. (3) A tanulmányi tájékoztató szakokra vonatkozó tudnivalókat tartalmazó részét úgy kell összeállítani, hogy a hallgató megismerhesse: a) a mintatanterveket, a megszerezhetõ végzettségi szinteket és szakképzettségeket, illetve szakképesítéseket; b) a kötelezõ és kötelezõen választható tantárgyak, tantervi egységek (a továbbiakban együttesen: tantárgy) mindegyikére vonatkozóan: ba) a tantárgy megnevezését, tanóra számát, kreditértékét, kódját, meghirdetési gyakoriságát, bb) az oktatás nyelvét, bc) az elõtanulmányi kötelezettségeket, bd) a tantárgy kötelezõ vagy kötelezõen választható tantárgyként való besorolását, be) a tantárgy órarendi beosztását, bf) a tantárgy felelõsét és a tantárgy elõadóját, bg) a tantárgy szakmai tartalma elsajátításának célját, bh) a rövid tantárgyprogramot, illetve a megszerzendõ ismeretek, elsajátítandó alkalmazási (rész)készségek és (rész)kompetenciák leírását, bi) az évközi tanulmányi követelményeket,
3122
MAGYAR KÖZLÖNY
bj) a megszerzett ismeretek, elsajátított (rész)készségek és kompetenciák értékelését (félévközi jegy vagy vizsgajegy), bk) az értékelés módszerét, bl) az ismeretek, készségek és kompetenciák elsajátításához rendelkezésre álló tanulmányi segédanyagokat, bm) az ajánlott irodalmat; c) a hallgatók tanulmányi ügyeinek intézési rendjét, a félfogadási idõket; d) a hallgatói jogorvoslat rendjét.
A kreditrendszerû képzés általános szabályai [az Ftv 57. §-ának (5) bekezdéséhez] 23. § (1) A kreditérték meghatározásakor összes hallgatói tanulmányi munkaóra a tanórákat és az egyéni hallgatói tanulmányi munkaórákat is tartalmazza. (2) A tanterv kötelezõ, kötelezõen választható és szabadon választható tantárgyakból épül fel. Doktori képzésben az ismeretanyagok elsajátításáért, a tantárgyi követelmények teljesítéséért, kutatómunkáért és oktatási feladatok ellátásáért szerezhetõ kredit. Kötelezõ tantárgy az a tantárgy melynek teljesítése a szakon mindenki számára elõ van írva. Kötelezõen választható tantárgy teljesítésére a szakon a hallgatók egy az intézmény által meghatározott körbõl választhatnak tantárgyat (különösen szakon belüli szakirányok, illetve a differenciált szakmai ismeretek tantárgyai, a szakdolgozat, illetve a diplomamunka). Szabadon választható tantárgy esetében az intézmény nem korlátozhatja a hallgató választását a felsõoktatási intézmények által meghirdetett tantárgyak körében. (3) A tantervben a tantárgyakhoz tanórákat és kreditértékeket kell rendelni (kreditallokáció). (4) A részidõs képzésben egy adott szakhoz rendelt teljesítendõ kreditek száma megegyezik a teljes idejû képzéshez rendelt kreditek számával. (5) Az intézmény által ajánlott mintatantervben az egyes félévek kreditértéke – figyelembe véve az intézmény által meghatározott képzési idõszakot – legfeljebb három kredittel térhet el felfelé vagy lefelé a harminc kredittõl.
2006/38. szám
zésben ezeket az arányokat a tantárgyi követelmények részfeladat teljesítésénél kell irányadónak tekinteni. (8) A tantervben rögzíteni kell azt, hogy az egyes tantárgyak felvételéhez milyen más tantárgyak elõzetes teljesítése szükséges (elõtanulmányi rend). Egy adott tantárgyhoz legfeljebb három másik tantárgy vagy tematikailag, illetve a szak képzési célját illetõen több tantárgyat magába foglaló legfeljebb egy, 15 kreditnél nem nagyobb kreditértékû tantárgycsoport (modul) rendelhetõ elõtanulmányi kötelezettségként. A tantervben meghatározott egyes tantárgyakhoz más tantárgyaknak nem feltétlenül korábbi, hanem egyidejû felvétele is meghatározható követelményként. (9) Nem kell teljesíteni a tantervben elõírt követelményeket, ha a hallgató azokat korábban már elsajátította és ezt hitelt érdemlõ módon igazolja. A munkatapasztalatok alapján teljesített követelmények elismeréséhez az intézménynek szóbeli, írásbeli vagy gyakorlati számonkérés formájában meg kell bizonyosodnia az ismeretek elsajátításáról. (10) A felsõoktatási törvény 58. §-ának (7) bekezdése alapján elismert tanulmányi teljesítmény kreditértéke megegyezik annak a tantervi követelménynek a kreditértékével, amelyet teljesítettnek minõsítenek, a megszerzett érdemjegy azonban a tantárgyak elismerésekor nem módosítható.
24. § (1) A hallgató – a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott esetben – a felsõoktatási törvény 40. §-ának (3) bekezdése szerinti bejelentését a képzési idõszak megkezdését követõ egy hónapon belül visszavonhatja. Amennyiben a hallgató ezen idõpontig nem kéri tanulmányainak szünetelését az adott félév aktív félévnek minõsül akkor is, ha a hallgató nem vesz részt a foglalkozáson és nem tesz eleget egyetlen tanterv tanulmányi követelményeinek sem. Amennyiben a hallgató tanulmányait szünetelteti, az adott féléve passzív félévnek minõsül.
(6) Kredit csak olyan tantárgyhoz rendelhetõ, amelynek minõsítése ötfokozatú vagy háromfokozatú skálán érdemjeggyel történik. Tantárgyhoz csak egész értékû kredit rendelhetõ.
(2) A kreditrendszerû képzésben a hallgató teljesítményének nyomon követésére a tanulmányok egy félévnél hosszabb idõszakára vagy a tanulmányok egészére számított (halmozott) súlyozott tanulmányi átlag szolgál. A súlyozott tanulmányi átlag számításánál az adott idõszakban teljesített tantárgyak kreditértékének és érdemjegyének szorzataiból képzett összeget a teljesített tárgyak kreditjeinek összegével kell osztani.
(7) A teljes tanulmányi idõre meghatározott átlagos egyéni hallgatói tanulmányi munkaóra nem haladhatja meg a tanórák számának teljes idejû képzésben a háromszorosát, részidõs képzésben, esti képzési munkarendben a hétszeresét, levelezõ képzési munkarendben a tizenkétszeresét, távoktatásban a huszonötszörösét. Doktori kép-
(3) Egy félévben a hallgató teljesítményének mennyiségi és minõségi megítélésére a kreditindex, illetve a korrigált kreditindex alkalmas. A kreditindex számításánál a félévben teljesített tantárgyak kreditértékének és érdemjegyének szorzataiból képezett összeget az átlagos elõrehaladás esetén egy félév alatt teljesítendõ harminc kredittel
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
kell osztani. A korrigált kreditindex a kreditindexbõl egy, a félév során teljesített és az egyéni tanrendben vállalt kreditek arányának megfelelõ szorzótényezõvel számítható. (4) A kreditrendszerû képzés során a különbözõ képzési szintek szabályai eltérhetnek és elkülönülten is szabályozhatók. (5) A kreditrendszerû képzésben szabályozni kell a) az egyéni tantárgyfelvétel módját, ütemezését, b) a kreditek gyûjtésének szabályait, c) a tantárgyelismerés szabályait, d) meghatározott tanulmányi idõszakok alatt a hallgató által megszerzendõ minimális kreditértékeket, e) a felsõoktatási intézmény által kiállított oklevél vagy bizonyítvány megszerzéséhez más felsõoktatási intézményben teljesített és az intézmény által kreditátviteli eljárásban elismert tantárgyak kreditértékének maximális arányát, f) a d) pont szerinti elõírások alkalmazásának módját a tanulmányi okokból elbocsátott és felvételi eljárásban újra felvételt nyert, tanulmányaikat folytató hallgatókra, g) a szorgalmi idõszakban teljesített feladatok, megírt zárthelyik, elkészített beszámolók alapján adott félévközi jegy, valamint félévközi követelmények és a vizsga alapján együttesen vagy kizárólag a vizsgán tanúsított tudás alapján adott vizsgajegy megszerzésének módját, a sikertelen félévközi teljesítések pótlásának lehetõségeit, h) a vizsgákra való jelentkezés és a jelentkezés visszavonásának módját, i) a sikertelen vizsgák egy vizsgaidõszakon belüli megismétlési kísérleteinek számát, egy adott tantárgynak a tanulmányok során való újabb felvételi lehetõségeit, illetve azt, hogy az ismételt tárgyfelvételekkel együtt hány alkalommal tehetõ vizsga egy tantárgyból, j) egy adott tanulmányi idõszak után a tanulmányok folytatásához, illetve a tanulmányok lezárásakor az oklevél vagy bizonyítvány megszerzéséhez szükséges minimális (halmozott) súlyozott tanulmányi átlagot, k) a megkezdett aktív féléveknek, illetve a passzív féléveknek a végbizonyítvány megszerzéséig igénybe vehetõ maximális számát, l) a kreditrendszerhez kapcsolódó kérelem benyújtásának rendjét, m) a szakdolgozat vagy diplomamunka elkészítésének rendjét, n) a záróvizsga rendjét, a záróvizsga eredmények kiszámítását.
A kreditek intézményi nyilvántartásának rendje [az Ftv. 57. §-ának (5) bekezdéséhez] 25. § (1) A felsõoktatási intézményben folytatott tanulmányok kreditekben mért teljesítésérõl az intézmény a felsõ-
3123
oktatási törvény 57. §-ának (5) bekezdése alapján nyilvántartást vezet, melynek során e rendelet 10. számú mellékletében meghatározott iratokat alkalmazza, és a felsõoktatási törvény 2. számú melléklete 1. bb) pontja alapján a következõ adatokat tartja nyilván: a) a képzésben való részvétel formája (államilag támogatott vagy költségtérítéses hallgató); b) a képzés jellemzõi: szak, felsõfokú szakképzés, a szakképzettség megnevezése, képzési ciklus, a képzésért felelõs szervezeti egység, a képzés munkarendjének, a választott szakiránynak a megjelölése; c) a hallgató által egyéni tanrendjében felvett tantárgyakra vonatkozó adatok: tantárgy neve, kódja, kreditértéke, kontaktóra száma, a tantárgyfelelõs neve, kötelezõ, kötelezõen választható vagy szabadon választható tárgy; d) adott tantárgy felvételére és teljesítésére vonatkozó adatok: hányadik tantárgyfelvétel, hányadik vizsgakísérlet az adott félévben és a tantárgy összes felvételét figyelembe véve, félévközi jeggyel záruló tárgynál a tantárgyfelvétel száma, illetve az érdemjegy megszerzésére irányuló kísérletek száma, a követelmények teljesítése alapján kapott érdemjegy és kreditérték, a vizsga érdemjegye, idõpontja; e) az egyéni tantervben adott félévre felvett tantárgyak neve, kreditértéke, a felvett tárgyak összegezett kreditértéke; az adott félévben teljesített tárgyak összegezett kreditértéke, kreditindex; f) az adott félév befejezéséig megszerzett összes kredit, a tanulmányok addigi teljes idõtartamára számított, halmozott, súlyozott tanulmányi átlag; az adott félévben teljesített és az adott félévre az egyéni tanrendben felvett kreditek aránya; a félévre vonatkozó korrigált kreditindex; g) a tanulmányok során az adott félév befejezéséig igénybe vett aktív félévek száma és passzív félévek száma; adott idõszakra (pl. két félévre, négy félévre) a tanulmányi és vizsgaszabályzatban elõírt minimálisan összegyûjtendõ kreditek teljesítésére vonatkozó információk; h) külföldi részképzés esetén az adott félévre vonatkozóan: a részképzés helye, összes akkreditált kredit; i) a szak ajánlott tanterve szerint elszámolható, szabadon választott kreditkeret; a hallgató által adott félév befejezéséig a szabadon választható tárgyak felvételével már teljesített és még teljesítendõ kreditek száma; j) a korábban tanulmányi okokból elbocsátott, majd újabb felvételt nyert hallgató esetén a korábbi tanulmányokból elismert tantárgyak, azok kreditértékei, érdemjegyei; k) a külsõ szakmai gyakorlat (tanítási gyakorlat, terepgyakorlat) idõtartama, teljesítés idõpontja, kreditértéke és érdemjegye; l) a nyelvi követelmények teljesítésének rögzítése; m) képzési és kimeneti követelményben meghatározott egyéb kritériumfeltételek teljesítése; n) a szakdolgozat, diplomamunka érdemjegye, a záróvizsga tárgyai, érdemjegyei, a záróvizsga minõsítése (érdemjegye), ha a záróvizsga és az oklevél minõsítése
3124
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
eltérõ az oklevél minõsítése, továbbá az oklevél kiadásának idõpontja.
az oktatási miniszter tesz elõterjesztést a köztársasági elnöknek.
(2) A hallgató a kreditek megállapításához szükséges adatok változását, keletkezését a felsõoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában meghatározottak szerint köteles bejelenteni és igazolni. Az igazolás határideje nem lehet több, mint a) követelmények teljesítésére vonatkozó adat esetében 2 hónap, b) egyéb esetben 3 hét.
(2) Az elõterjesztéshez a felsõoktatási intézmény rektora megküldi az oktatási miniszternek azon dokumentumok hiteles másolatát, amelyek tanúsítják, hogy a jelölt megfelel a 26. §-ban meghatározott feltételeknek.
A kitüntetéses doktorrá avatás részletes feltételei [az Ftv. 65. §-ának (1) bekezdéséhez] 26. § (1) Kitüntetéssel avatható doktorrá az a személy, akinek a) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 28–29. §-ai alapján végzett tanulmányai során a 9. évfolyamtól kezdõdõen az egyes évfolyamok tanulmányi követelményeirõl kapott bizonyítványában, továbbá az érettségi bizonyítványában minden jegye jeles (5), szorgalmának értékelése pedig példás (5); b) az osztott képzésben alap- és mesterszakon vagy az egységes, osztatlan képzésben végzett tanulmányai során letett valamennyi kötelezõ vizsgája jeles (5) vagy a felsõoktatási törvény 57. §-a (2) bekezdésének megfelelõen az adott értékelési rendszerben jeles (5) eredménynek felel meg; c) a doktori tanulmányai során letett kötelezõ vizsgáinak eredménye jeles (5), továbbá a fokozatszerzési eljárás során doktori szigorlatának minõsítése summa cum laude, a doktori védésen nyújtott teljesítményét pedig a meghatározott értékelési rendszerben a legmagasabbra értékelték. (2) Amennyiben a jelölt tanulmányait részben külföldön végezte, az (1) bekezdésben említett követelményeket – a külföldi oklevél által tanúsított végzettségi szint elismerését, illetve a doktori oklevél honosítását követõen – a külföldi oktatási intézmény értékelési rendszerének megfelelõen kell figyelembe venni. (3) Fõiskolai, illetve egyetemi szintû képzés után megszerzett végzettségi szint esetében az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat a fõiskolai, illetve egyetemi szintû képzés eredményeire is érteni kell. (4) A felsõoktatási intézmény doktori szabályzatában az (1) bekezdés b)–c) pontjaiban meghatározottakhoz képest további szakmai feltételeket is megállapíthat.
27. § (1) Kitüntetéses doktorrá avatáshoz való hozzájárulás érdekében a felsõoktatási intézmény javaslata alapján
(3) A kitüntetéses doktorok avatásukkor a Magyar Köztársaság címerével ellátott, 8 g súlyú 14 karátos aranygyûrût kapnak kitüntetésként. (4) A kitüntetéses avatással kapcsolatos kiadások fedezetérõl a javaslatot tevõ felsõoktatási intézmény gondoskodik.
A mentorprogram megszervezésének elvei [az Ftv. 66. §-ának (7) bekezdéséhez] 28. § (1) A felsõoktatási intézménybe felvételt vagy átvételt nyert hátrányos helyzetû hallgató tanulmányai során a felkészüléséhez a mentorprogram keretében segítséget vehet igénybe. (2) A mentorprogram keretében a felsõoktatási intézmény oktatói, hallgatói (a továbbiakban: mentor) nyújtanak segítséget. (3) A mentorprogram keretében végzett tevékenységet az oktatási miniszter által kijelölt szervezet koordinálja. Az oktatási miniszter és a mentorprogram koordinálását végzõ szervezet (a továbbiakban: mentorszervezet) között szerzõdés jön létre, mely tartalmazza a mentorszervezet feladatait, tevékenységének finanszírozási szabályait, valamint a mentorok által végzett tevékenység általános leírását és a mentorokkal szemben támasztott egyéni szakmai felkészültségi követelményeket. (4) A mentorszervezet és a mentor között szerzõdés jön létre, mely tartalmazza a vállalt feladatokból adódó kapcsolattartási kötelezettségeket, a mentori feladat tartalmát, idõtartamát, díjazását, valamint a mentorszervezet jogait és kötelezettségeit. (5) A mentorprogram megvalósításának pénzügyi forrását az Oktatási Minisztérium a felsõoktatási törvény 128. §-ának (1) bekezdése g) pontjában meghatározott forrás terhére biztosítja, a mentori díj mértékét évenként az oktatási miniszter határozza meg. (6) A mentorszervezet és a mentorprogramban részt vevõ hallgató között szerzõdés jön létre, amely tartalmazza: a) a mentorprogram keretében nyújtott segítõtevékenység leírását, azok rendszerességét, igénybevételének szabályait, b) a hallgató egyedi kérelme alapján nyújtott külön szolgáltatások díjait,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
c) a szerzõdés felmondásának eseteit és jogkövetkezményeit, d) a (7) bekezdés szerinti hozzájárulást. (7) A mentorprogramban részt vevõ hallgató a szerzõdésben járul hozzá ahhoz, hogy a mentorszervezet nevét és születési nevét, születési helyét és idejét, anyja születési nevét, lakcímét, intézményének megnevezését, képzésének adatait (szak megnevezése, képzési szint, forma, munkarend), félévenkénti tanulmányi átlageredményét, a megszerzett kreditek számát, hallgatói jogviszonyának megszûnése okát és idõpontját, a mentorprogrammal kapcsolatban kezelje és az Oktatási Minisztériumnak a mentorprogram végrehajtásának megfigyelése, valamint a mentorprogram megvalósításának szakmai és pénzügyi ellenõrzése érdekében átadja. (8) A mentorprogramban részt vevõ hallgató a szerzõdésben szereplõ személyi adataiban bekövetkezett minden változást a mentorszervezetnek köteles a változást követõ 15 napon belül bejelenteni.
A hallgatóval kapcsolatos döntések írásbeli közlése [az Ftv. 73. §-ához] 29. § A felsõoktatási intézmény írásban köteles közölni a hallgatóval döntését a) amennyiben az a hallgató hallgatói jogviszonyának fennállását érinti, b) a fegyelmi, illetve kártérítési ügyben, továbbá c) amennyiben a hallgató kérelmét – részben vagy egészében – elutasítja, és ezért a jogorvoslat lehetõsége fennáll.
Az Országos Kredittanács mûködési rendje [az Ftv. 114. §-ának (6) bekezdéséhez] 30. § (1) Az Országos Kredittanácsot az oktatási miniszter mûködteti. Az Országos Kredittanács legfeljebb tizenöt tagból áll, tagjai felsõoktatási szakemberek és kutatók. A hallgatók képviseletében a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának egy delegáltja tanácskozási joggal részt vehet az Országos Kredittanács munkájában. (2) Az Országos Kredittanács a felsõoktatási törvény 114. §-ának (6) bekezdésében meghatározott feladatai körében a) fejleszti és egységesíti a kreditrendszert, különösen aa) kezdeményezi és megtervezi a kreditrendszerrel kapcsolatos hazai felméréseket,
3125
ab) a kreditrendszerrel kapcsolatos ajánlásokat fogalmaz meg a felsõoktatási intézmények számára, ac) segíti a felsõoktatási döntéshozókat a kreditrendszerrel összhangban álló felsõoktatási jogszabályok megalkotásában, ad) útmutatást ad a szakindítási kérelmek kreditrendszerrel összefüggõ elemeinek elbírálásához, ae) tanácsadó szolgáltatást nyújt, b) támogatja a kreditrendszer nemzetközi hallgatói mobilitásban betöltött szerepét, áttekinti és elemzi a hazai és külföldi kreditrendszereket. (3) Az Országos Kredittanács elnökét és tagjait három évre – a felsõoktatási testületekkel való konzultáció alapján – a miniszter kéri fel és adja ki részükre a megbízólevelet. Az Országos Kredittanács elnökének és tagjainak megbízatása legfeljebb két alkalommal újabb három évre meghosszabbítható. (4) Az Országos Kredittanácsban viselt tagság megszûnik: a) a megbízatás lejártával, b) a tag lemondásával, c) a megbízás visszavonásával, d) a 70. életév betöltésével, e) a tag halálával. (5) A miniszter – az Országos Kredittanács elnökének javaslatára – visszavonja annak a tagnak a megbízatását, aki a tagságából eredõ kötelezettségeinek három hónapnál hosszabb idõn keresztül – neki felróható okból – nem tesz eleget. (6) Az Országos Kredittanács mûködésének rendjét ügyrendjében maga határozza meg. (7) Az Országos Kredittanács tagjainak a szakértõi tevékenységért havi tiszteletdíj jár, amelynek összege a tagok esetében az elõzõ évi minimálbér másfélszerese, az elnök esetében két és félszerese. (8) A miniszter az Országos Kredittanács mûködésének segítésére, az intézményi kreditrendszerek dokumentumainak nyilvántartására, az intézményi kreditrendszerek fejlesztésével kapcsolatos feladatok ellátására mûködteti az Országos Kredittanács Irodáját. (9) Az Országos Kredittanács Irodájának vezetõjét – a Felsõoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság és a Magyar Rektori Konferencia elnökei állásfoglalásának meghallgatása után – a miniszter bízza meg. Az Országos Kredittanács Irodájának vezetõje és munkatársai közalkalmazottak. (10) Az Országos Kredittanács Irodája feladatai körében a) nyilvántartja a hazai és külföldi intézmények kreditrendszereinek lényeges dokumentumait, b) az országos kreditrendszer mûködésével kapcsolatos információkat szolgáltat a felsõoktatást irányító, illetve felügyelõ kormányzati szervek, az Oktatási Minisztérium,
3126
MAGYAR KÖZLÖNY
a felsõoktatási intézmények és a felsõoktatásban tanulmányokat folytató hallgatók számára, c) az intézményi kreditrendszerekkel kapcsolatos szakmai, tájékoztató és segítségnyújtó kiadványokat tesz közzé. (11) Az Országos Kredittanács Irodája rendelkezésére álló információk a kormányzati szervek, a felsõoktatási testületek, hazai felsõoktatási intézmények és hallgatóik számára ingyenesen hozzáférhetõek. (12) Az Oktatási Minisztérium, a regisztrációs központ, a Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság felkérése alapján az Országos Kredittanács véleményezi a felsõoktatási intézmény a tanulmányi és vizsgaszabályzatát, továbbá az intézményi tájékoztatót.
2006/38. szám
Az egészségügyi felsõoktatás irányításával és finanszírozásával kapcsolatos szabályok [az Ftv. 141. §-ának (9) bekezdéséhez] 33. § (1) Az egészségügyi képzést folytató állami fenntartású felsõoktatási intézmények intézményfejlesztési tervének áttekintésekor az oktatási miniszter kikéri az egészségügyi miniszter szakmai állásfoglalását és észrevételeit ennek figyelembevételével teszi meg. (2) Az egészségügyi miniszter egészségügyi felsõoktatási koordinációs tanácsot mûködtet, amelyben valamennyi érintett felsõoktatási intézmény képviselõje és az oktatási miniszter is részt vesz.
A magán felsõoktatási intézmények gazdálkodásával kapcsolatos szabályok [az Ftv. 138. §-ának (1) bekezdéséhez]
Az agrár-felsõoktatás irányításával és finanszírozásával kapcsolatos szabályok [az Ftv. 143. §-ának (4) bekezdéséhez]
31. §
34. §
(1) A magán felsõoktatási intézmény beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvényben (a továbbiakban: számviteli törvény) meghatározottak szerint teljesíti.
(1) Az agrár-felsõoktatás esetében, a felsõoktatási törvényben foglaltak szerint a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: FVM) biztosít költségvetési támogatást a felsõoktatási intézmények keretében mûködõ, az agrár gyakorlati képzést segítõ tangazdaságok, tanüzemek, kísérleti üzemek fejlesztéséhez, az agrárgazdasági tevékenyég minõségének fejlesztéséhez és a szaktanácsadáshoz; valamint támogatja az ágazati kutató-fejlesztõ, innovációs tevékenység keretében az agrár hagyományõrzés intézményközi rendezvényeit, országos tudományos diákköri, kulturális és sportrendezvényeit is. Az FVM támogatást nyújt az agrár-felsõoktatási intézményekben mûködõ szaktanácsadó hálózatnak az általa meghatározott feladatok ellátásához.
(2) A közhasznú szervezetként, kiemelkedõen közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett magán felsõoktatási intézmény a számviteli törvényben a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendõ elvekre, az azokra épített szabályok szerint teljesített beszámolási és könyvvezetési kötelezettségre, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelmények teljesítésén túl a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: közhasznú szervezetekrõl szóló törvény) 19. §-a szerinti közhasznúsági jelentést készít.
32. § (1) A magán felsõoktatási intézmény törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben meghatározott befizetéseivel köteles hozzájárulni az államháztartás alrendszereinek költségvetésébõl ellátandó feladatokhoz. (2) A közhasznú szervezetként, kiemelkedõen közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett magán felsõoktatási intézmény az (1) bekezdés szerint megállapított kötelezettségének a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény 6. §-ában meghatározottak figyelembevételével tesz eleget.
(2) Az agrárképzést folytató állami fenntartású felsõoktatási intézmények intézményfejlesztési tervének áttekintésekor az oktatási miniszter kikéri a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szakmai állásfoglalását és észrevételeit ennek figyelembevételével teszi meg. (3) A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter agrár-felsõoktatási koordinációs tanácsot mûködtet, amelyben valamennyi érintett felsõoktatási intézmény képviselõje és az oktatási miniszter is részt vesz.
Záró rendelkezések 35. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
(2) E rendelet 2. §-ának (5) bekezdése és 5. számú melléklete 2006. július 1-jén lép hatályba. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a kitüntetéses doktorrá avatásról szóló 5/1994. (IV. 1.) MKM rendelet, b) a felsõoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 209/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 136/2001. (VII. 20.) Korm. rendelet, 315/2001. (XII. 28.) Korm. rendelet, 114/2002. (V. 15.) Korm. rendelet, 19/2003. (II. 19.) Korm. rendelet, 136/2001. (VII. 20.) Korm. rendelet, 108/2003. (VII. 22.) Korm. rendelet, 218/2004. (VII. 19.) Korm. rendelet, 81/2005. (IV. 28.) Korm. rendelet, 251/2005. (XI. 23.) Korm. rendelet; c) a habilitációs eljárás általános szabályairól szóló 176/1993. (XII. 17.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 197/1997. (XI. 12.) Korm. rendelet; d) az akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzésrõl szóló 45/1997. (III. 12.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 17/2000. (II. 16.) Korm. rendelet; e) az egyetemi és fõiskolai hallgatók által fizetendõ díjakról és térítésekrõl, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 30. §-ának (3) bekezdés b) pontja; f) a felsõoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetésérõl és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló 200/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 186/2002. (VIII. 29.) Korm. rendelet.
36. § (1) E rendelet hatálybalépésekor folyamatban levõ kitüntetéses doktorrá avatási eljárásokat a kitüntetéses doktorrá avatásról szóló 5/1994. (IV. 1.) MKM rendelet elõírásai szerint kell befejezni. (2) E rendelet 10. számú mellékletének II. 3., II. 6. és IV. 2. pontja szerinti elõírásokat, valamint e rendelet 10. számú mellékletben meghatározott adattartalmú iratokat, nyomtatványokat e rendelet hatálybalépését követõen hallgatói jogviszonyt létesítõ személyek esetében kell alkalmazni. E rendelet hatálybalépésekor hallgatói jogviszonnyal rendelkezõ személyek esetében – eltérõ rendelkezés hiányában – a felsõoktatási intézményben alkalmazott iratokat, nyomtatványokat kell alkalmazni. (3) A felsõoktatási információs rendszert 2006. november 15-ig létre kell hozni. A felsõoktatási intézmények e rendelet szerinti elsõ adatközlésüket a felsõoktatási információs rendszer üzemeltetõje felé 2006. október 15. és november 15. között teljesítik, az üzemeltetõ által meghatározott rendben. Ez az adatközlés kiterjed azokra is, akik a felsõoktatási törvény hatálybalépésekor a felsõoktatási intézménnyel hallgatói, illetve oktatói jogviszonyban álltak.
3127
(4) A felsõoktatási intézmények hallgatói és oktatói részére a hallgatói, oktatói azonosító számot 2006. december 31-ig kell kiadni. (5) A felsõoktatási szakértõi névjegyzék létrehozásáig a Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság és a Felsõoktatási és Tudományos Tanács azokat a személyeket kérheti fel szakértõnek, akik a két testület tevékenységében 2005. december 31-ig szakértõként közremûködtek. (6) A 2006. január 1-jén államilag elismert felsõoktatási intézmények esetében a 4. számú melléklet elõírásaitól eltérõen a 2005. október 15-i állapotot rögzítõ statisztikai adatszolgáltatásban szereplõ hallgatói létszám a felvehetõ maximális hallgatói létszám. Ezt a létszámot a 4. számú melléklet elõírásai szerint legkésõbb 2009. szeptember 1-jéig az intézmény kérelme alapján felül kell vizsgálni. A maximális hallgatói létszámot az eljárás megindításakor ténylegesen meglévõ feltételek és adatok alapján kell meghatározni. (7) A Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság a felsõoktatási törvény 106. §-ának (1)–(2) bekezdésében és 109. §-ának (1) bekezdése g) pontjában meghatározott tevékenysége során e rendelet 5. számú mellékletében meghatározott feltételek teljesítésérõl ad szakértõi véleményt. A 2006. július 1-je elõtt megindított eljárások esetében az eljárás megindításakor hatályos követelményrendszert kell alkalmazni. A Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottságnak szakértõi véleményében az 5. számú mellékletben megfogalmazott feltételekre vonatkozó megállapításait részletesen indokolnia kell. (8) Az e rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt elõírásokat e rendelet hatálybalépése után tevékenységét megkezdõ intézményekre kell alkalmazni.
A miniszterelnök helyett: Kiss Péter s. k., a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter
1. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A felsõoktatási intézmény nyilvántartásba vételének, létesítésének és mûködésének minimális (kötelezõ) feltételei Személyi feltételként biztosítani kell a) az egyes szakok képzéséhez szükséges oktatói létszámot; b) a felvehetõ maximális hallgatói létszám megállapításának szabályai szerinti oktatási segédszemélyzetet és oktatásirányítási létszámot;
3128
MAGYAR KÖZLÖNY
c) az intézmény rendelkezésére álló infrastruktúra üzemeltetéséhez szükséges személyzetet. A személyi feltételeket a felsõoktatási törvény 12. §-ának (4) bekezdésében meghatározottak figyelembevételével kell biztosítani. Tárgyi, infrastrukturális feltételként biztosítani kell: a) székhely tekintetében – olyan ingatlant, amely az intézmény tulajdonában vagy rendelkezésében vagy használatában vagy bérletében van legalább 8 éves idõtartamra, elidegenítési tilalommal, – munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszonyban alkalmazott oktatók és kutatók, a felvehetõ maximális hallgatói létszám megállapítása szerint meghatározott létszámú oktatási segédszemélyzet, oktatásirányítási kör egyidejû elhelyezését, – az oktatáshoz és kutatáshoz szükséges infrastruktúrát; b) könyvtári szolgáltatás, informatikai háttér tekintetében – olyan korszerû szolgáltatásokat nyújtó informatikai hálózat meglétét, amelyhez az alkalmazottak és a hallgatók rendszeresen hozzáférnek, – intézményi könyvtár (állami egyetem esetében nyilvános könyvtár) fenntartását (a székhelyen, telephelyen) vagy megállapodás megkötését a székhelyen, telephelyen mûködõ könyvtárakkal, melynek alapján a képzéshez, oktatáshoz, kutatáshoz szükséges szakirodalom és információs szolgáltatások hozzáférhetõk minden hallgató és oktató számára, – informatikai alapú hallgatói nyilvántartást, amennyiben a hallgatók létszáma meghaladja az 500 fõt; c) sportolási és kulturális lehetõségek, szabadidõ eltöltését biztosító szolgáltatások tekintetében olyan sportlétesítmény-használati lehetõséget, mely biztosítja, hogy minden hallgató hetente legalább egy alkalommal két órán keresztül sporttevékenységet folytasson; d) szociális szolgáltatások (étkezés, szállás stb.) tekintetében a hallgatók számára szálláslehetõséget, illetve a hallgatók és az alkalmazottak számára meleg étkezés lehetõséget az intézményben vagy annak közvetlen környezetében.
2. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A diákotthon mûködésének minimális (kötelezõ) feltételei Tárgyi feltételként biztosítandó – férõhelyenként 1 ágy, 1 személyes használatú tanulóasztal, szék, ruhásszekrény, – férõhelyenként paplan, párna,
2006/38. szám
– az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) szerinti fürdõhelyiség, illemhely, felvonó, lift, parkoló, – fõzési és ételmelegítési lehetõség biztosítása: legalább 25 férõhelyenként 1 darab 1000 watt teljesítményû fõzõlap, – fûtés, – melegvíz biztosítása, férõhelyenként legalább 80 liter/nap mennyiséggel számolva, – vízellátás biztosítása férõhelyenként legalább 140 liter/nap mennyiséggel számolva, – mosási és vasalási lehetõség biztosítása 100 fõre legalább 1 darab 5 kg ruha mosóteljesítményû automata mosógép és legalább egy vasalóállvány, – lehetõség szerint férõhelyenként egy darab internet-hozzáférési végpont, de minimálisan a diákotthon férõhelyszámának 2%-ának megfelelõ számú (legalább 15) munkaállomással felszerelt számítógépterem (számítógéptermek), ahol minden számítógép internet-elérése és ezen keresztül az intézményi könyvtár elektronikus szolgáltatásainak hozzáférhetõsége biztosított, – férõhelyenként minimum 7 m2 nettó lakóterület, – egyidejûleg a férõhelyek 5%-ának megfelelõ számú tanulóhelyet kell biztosítani tanulószobában, úgy kialakítva, hogy egy tanulóhelyre legalább 2 m2 alapterület, asztal és székhasználat legyen biztosítva, – a szobákban a hûtõgépek, hajszárítók és a 200 watt teljesítmény alatti elektromos teljesítményû nem hõfejlesztõ eszközök (TV, videó, kávé- és teafõzõ, villanyborotva, szórakoztató elektronikai eszközök, kis fogyasztású háztartási eszközök) ellátására alkalmas elektromos hálózat, – férõhelyenként 25 liter hûtõtérfogatú hûtõgépek, – könnyen tisztítható padlóburkolat, – személyi feltételek biztosítása. Pénzügyi feltételek tekintetében be kell mutatni a) öt év költségtervét folyó évi áron számolva, a bevételek megalapozottságát igazoló dokumentumokkal, b) a szükséges fenntartói források igazolását, a hitelgaranciát. A költségvetésnek legalább a következõ kiadásokat kell fedeznie: – évi két alkalommal a kollégium, diákotthon nagytakarításának biztosítása, – a közös használatú, továbbá a fürdõ- és illemhelyiségek napi takarítása, – évi egy alkalommal az egészségügyi, fürdõ- és illemhelyiségek higiéniai festése, – évente legalább a lakóhelyiségek negyedének higiéniai festése, – évente legalább a közös helyiségek negyedének higiéniai festése, – évente legalább a férõhelyek tizedének felújítását (ágy, tanulóasztal, szekrény, paplan, párna kicserélésével) lehetõvé tevõ tartalék képzése,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
– közüzemi költségek finanszírozása, – szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal az épület rovar- és kártevõ-mentesítése. Személyi feltételek tekintetében biztosítandó – diákotthon vezetõ – pedagógiai szakképzettséggel, – 24 órás ügyelet, – 24 órás portaszolgálat, ami kiváltható beléptetõ rendszerrel, – a fûtés üzemeltetése.
3. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A gyakorló közoktatási intézmények alapításának feltételei A felsõoktatási intézmény által fenntartott közoktatási intézmény gyakorló közoktatási intézményként való mûködésének feltételi: – a felsõoktatási intézmény – képzési programja alapján – pedagógusképzést folytat és közoktatási intézmény alapítójaként, fenntartójaként közoktatási feladatot lát el; – a közoktatási intézmény megkapta a mûködési engedélyt; – a közoktatási intézményben van a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott gyakorlati képzésért felelõs vezetõ, aki maga is vezetõtanár (gyakorlatvezetõ óvónõ, tanító); – a közoktatási intézmény rendelkezik a gyakorló közoktatási intézményként való mûködéséhez a személyi feltételekkel, a pedagógusok fele vezetõtanári (gyakorlatvezetõ óvónõi, tanítói) megbízással; – a felsõoktatási intézményben szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott módon biztosított a pedagógusképzés szervezeti kerete, különbözõ pedagógusképzési területek esetén a pedagógusképzés koordinációját ellátó szervezeti egység vagy a szenátus által e célra létrehozott testület; – biztosítottak a közoktatási intézmény gyakorló közoktatási intézményként való mûködéséhez a pénzügyi források; – összességében tanévenként a gyakorló közoktatási intézményben legalább 200 fõ hallgató vesz részt a gyakorlati képzésben, – az óvodapedagógus és tanítóképzésben tanévente átlagosan legalább 20 hallgató, tanárképzésben tanévente átlagosan legalább 5 hallgató jut egy vezetõtanárra (gyakorlatvezetõ óvónõre, tanítóra); – általános iskola esetén az 1–8. évfolyamon, középiskola esetén a 9–12(13). évfolyamon három párhuzamos osztály van;
3129
– a gyakorló közoktatási intézményben a tanterv közismereti tantárgyainak és az ehhez kapcsolódó tanórán kívüli iskolai tevékenységnek, illetve az óvodai nevelési, a készség- és képességfejlesztési és tanórán kívüli iskolai tevékenységeknek legalább 70%-ában gyakorlati képzési feladat (pedagóguspálya megismerésére irányuló gyakorlatok, vezetõtanár, gyakorlatvezetõ óvónõ, tanító irányításával végzett önálló tanítási, foglalkozásvezetési gyakorlat) folyik; – a közoktatási intézményi tanítási, illetve az óvodai foglalkozási idõkeret 25%-át gyakorlóiskolai, óvodai feladatokra fordítják, – a közoktatási intézmény tanárképzés esetén a felsõoktatási intézmény képzési programja alapján részt vesz alapképzésben a mestertanári felkészítést megalapozó pályaorientációt segítõ képzésben; – a közoktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja biztosítja a pedagógus-jelöltek felkészítésének lehetõségét.
4. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A felsõoktatási intézmény felvehetõ maximális hallgatói létszámának meghatározása A felvehetõ maximális hallgatói létszámot – a felsõfokú szakképzés tekintetében szakmacsoportonként, – az alapképzés, mesterképzés, szakirányú továbbképzés tekintetében képzési területenként, – a doktori képzés tekintetében tudományterületenként kell megállapítani. A felvehetõ maximális hallgatói létszám a magyar nyelven folyó államilag támogatott és költségtérítéses képzésekre vonatkozik. A felvehetõ maximális hallgatói létszámot számított hallgatói létszámként kell meghatározni. A felvehetõ maximális hallgatói létszámot a felsõoktatási intézmény kérelme alapján kell meghatározni. A regisztrációs központ elutasítja a kérelemben megjelölt létszám megállapítását, amennyiben a) a felsõoktatási intézmény által a kérelemben az adott képzési területen, szakmacsoporton oktató alkalmazottak számát és a megtartandó órák számát figyelembe véve nem teljesíthetõ a felsõoktatási törvény 84. §-ában elõírt követelmény; b) az egyidejûleg igénybe vehetõ, hálózati kapcsolattal ellátott számítógépek száma nem éri el a maximális felvehetõ hallgatói létszám táblázatban meghatározott arányát; c) a rendelkezésre álló könyvtári infrastruktúra, illetve szolgáltatás keretében a könyvtári olvasóhelyek száma
3130
MAGYAR KÖZLÖNY
nem éri el a maximális felvehetõ hallgatói létszám táblázatban meghatározott arányt; d) a rendelkezésre álló oktatásirányítási létszám (különösen tanulmányi adminisztráció, életpálya és tanulmányi tanácsadás) nem éri el a maximális felvehetõ hallgatói létszám 0,2%-át; e) a feladatok ellátásához szükséges, az oktatói létszámhoz igazodó egyéb technikai személyzet nem biztosított; f) a felsõoktatási intézmény nem rendelkezik a teljes idejû képzés lebonyolításához szükséges teremkapacitással, heti 40 órás kihasználási lehetõséget figyelembe véve, melynek során a lebonyolításhoz szükséges teremkapacitást – a képzési és kimeneti követelmények, valamint a táblázat alapján a felsõoktatási intézmény által történõ gyakorlati óraszám, kislétszámú elõadás óraszám, illetve elõadás óraszám megállapításával – a következõk szerint kell számolni: – a gyakorlati terem óraigénye: a gyakorlati órák – a befogadóképesség alapján az intézmény által meghatározott – létszáma és az évfolyamlétszám hányadosának felsõ egész része szorozva az oktatott szakok számával és a gyakorlati óraszámmal; – a kislétszámú elõadások terem óraigénye: kislétszámú elõadások – a befogadóképesség alapján az intézmény által meghatározott – létszáma és az évfolyamlétszám hányadosának felsõ egészrésze szorozva az oktatott szakok számával és a kislétszámú elõadások óraszámával; – az elõadások teremóraigénye: az elõadások – a befogadóképesség alapján az intézmény által meghatározott – létszáma és az évfolyamlétszám hányadosának felsõ egész része szorozva az oktatott szakok számával és az elõadások óraszámával. Évfolyamlétszám: a felsõoktatási intézmény által megadott maximális hallgatói létszám és az intézmény által oktatandó évfolyamok száma hányadosa. A heti ellátandó óraszám meghatározásakor figyelemmel kell lenni a felsõoktatási törvény 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.
Képzési terület
b) pont c) pont szerinti arány szerinti arány
Kislétszámú elõadások aránya legalább
agrár (kivéve állatorvosi)
10%
2%
60%
állatorvosi képzés
10%
2%
50%
bölcsészettudományi
5%
4%
70%
társadalomtudományi
5%
4%
70%
informatika
20%
2%
50%
jogi- és igazgatási
5%
4%
70%
nemzetvédelmi és katonai
10%
2%
50%
Képzési terület
2006/38. szám
b) pont c) pont szerinti arány szerinti arány
Kislétszámú elõadások aránya legalább
gazdaságtudományok
10%
4%
60%
mûszaki
10%
2%
60%
orvosés egészségtudományi
10%
2%
50%
pedagógusképzés
5%
4%
80%
sporttudomány
5%
2%
20%
természettudomány
10%
2%
60%
mûvészet
5%
2%
20%
mûvészetközvetítés
5%
2%
20%
5. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez Az alap-, illetve mesterképzés indításának és a karok és létesítésének tárgyi és személyi feltételei Alapszakok indításának tárgyi és személyi feltételei – Az intézmény által kidolgozott tanterv teljesíti a képzési és kimeneti követelményekben leírtakat, – a szakfelelõs személye az intézmény teljes munkaidõben foglalkoztatott, tudományos fokozattal rendelkezõ oktató, aki a felsõoktatási törvény 84. §-ának (5) bekezdése szerint a költségvetési támogatás megállapításakor az érintett felsõoktatási intézményt jelölte meg (a továbbiakban: elsõ helyen foglalkoztatott oktató) – szakfelelõs egyidejûleg egy alapszakért felelõs, – az önálló szakképzettséget adó szakirány szakirány-felelõs személye az intézmény teljes munkaidõben elsõ helyen foglalkoztatott oktatója, – a törzsanyag ismeretköreinek intézményi felelõsei legalább fele tudományos fokozattal rendelkezik, – a szakmai ismeretkörök felelõseinek legalább 40%-a igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, – a törzsanyag ismeretkörei intézményi felelõseinek az intézményben legfeljebb három – akár több szakon is elõírt – ismeretkörért felelõsek, – a törzsanyag ismeretköreinek intézményi elsajátítását lehetõvé tevõ tantárgyak oktatóinak legalább háromnegyede az intézmény foglalkoztatott oktatója, – a gyakorlati foglalkozások (az intézményen kívüli – különösen terep, szakmai – gyakorlatokat nem számítva) vezetõinek legalább fele az intézmény teljes munkaidõben foglalkoztatott oktatója, – a képzés oktatási eszközigénye és a gyakorlati képzés feltételei biztosítottak,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
– az intézményi könyvtár állománya biztosítja a tantárgyi programok kötelezõ irodalomjegyzékében felsorolt könyvek elérhetõségét minden hallgató számára. Mesterszakok indításának tárgyi és személyi feltételei – Az intézmény által kidolgozott tanterv teljesíti a képzési és kimeneti követelményekben leírtakat, – a szakfelelõs személye az intézmény teljes munkaidõben foglalkoztatott elsõ helyen foglalkoztatott oktatója, aki tudományos fokozattal és oktatott területén elismert szakmai referenciával (projektvezetés, kutatási eredmény stb.) rendelkezik, – szakfelelõs egyidejûleg egy mesterszakért felelõs, – a törzsanyag ismeretköreinek intézményi felelõsei tudományos fokozattal rendelkeznek és legalább kétharmaduk az intézmény elsõ helyen foglalkoztatott oktatója, – a szakmai ismeretkörök felelõseinek legalább 80%-a igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, – a törzsanyag ismeretköreinek intézményi felelõsei az intézményben legfeljebb három – akár több szak képzésében is szereplõ – ismeretkörért felelõsek, – a törzsanyag ismeretköreinek intézményi elsajátítását lehetõvé tevõ tantárgyak oktatóinak legalább háromnegyede az intézmény foglalkoztatott oktatója, – a gyakorlati foglalkozások (az intézményen kívüli – terep, szakmai stb. – gyakorlatokat nem számítva) vezetõinek legalább fele az intézmény foglalkoztatott oktatója, – a képzés oktatási eszközigénye és a gyakorlati képzés feltételei biztosítottak, – az intézményi könyvtár állománya biztosítja a tantárgyi tematikák irodalomjegyzékében felsorolt könyvek, továbbá az adott tudományág legfontosabb folyóiratainak elérhetõségét minden hallgató számára, – az intézményben olyan kutatási témák vannak, melyekben felkészítik a hallgatókat a doktori képzésre. Tanár szak indításának további speciális tárgyi és személyi feltételei: – minden hallgató számára (elõzetes megállapodással) igazoltan biztosított lesz a gyakorlati képzõhely, ahol a gyakorlatot vezetõ szakirányú felsõfokú végzettséggel rendelkezik, és legalább 5 éves szakmai gyakorlata van; továbbá amennyiben az intézményben egyidejûleg legalább hét hallgató vesz részt gyakorlati képzésben, az intézményben a gyakorlati képzést vezetõtanár irányítja, – az intézményben biztosított a tanár szak képzésének központi koordinációja, – az egyes szakképzettségeket adó képzésekre teljesülnek a mesterszak indítására vonatkozó feltételek.
3131
A karalapítás tárgyi és személyi feltételei Kar felsõoktatási intézményben – a felsõoktatási törvénynek a felsõoktatási intézmény szervezetének meghatározására vonatkozó rendelkezések keretei között – akkor hozható létre, ha az új szervezeti egység az intézményben: – a hallgatói, oktatói munka feltételeit javítja, – az oktatásszervezés, az irányítás feltételeit racionalizálja, – a hallgatók létszámaránya növekedése, a képzési terület, tudományterület szerint összetartozó képzések feladatainak szervezése az intézményi szervezet jelentõs változását teszi szükségessé, – a képzési területek, képzési ágak között az átoktatás, áthallgatás szervezeti feltételeit biztosítja, – a különbözõ szakterületek között az oktatásban és a gyakorlati képzésben, a foglalkoztatásban hatékonyabb együttmûködést, a felsõoktatási intézmény szolgáltató és funkcionális szervezeti egységeinek integrálását eredményezi, – a párhuzamos szervezeti egységek megszüntetését, illetõleg átalakítását eredményezi, – a tanszéki és intézeti rendszer – az adott képzésekben elvárt ismeretek sajátosságait figyelembe véve – a tágabb, oktatási és tudományos kutatási feladatokat ellátók együttmûködése, illetve szervezõdése irányába módosul, – a tudományos kutatási tevékenység feltételeit javítja, illetve, ha kutatóintézetek, kutatócsoportok intézménybe integrálódását, valamint a kutatói munkakörökben alkalmazottak oktatásba történõ bevonását segíti. A kar létesítésének minimális feltételei: – a kar a különbözõ képzési szintek (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés, továbbá felsõfokú szakképzés, szakirányú továbbképzés) közül legalább kettõben szervezzen oktatást, – a felsõoktatási intézményben a kar alapképzéshez, illetve az alapító okiratban meghatározott alaptevékenységhez igazodó strukturálódása folytán magába integrálja a különbözõ képzési szinteken folyó szakokat és a felsõoktatási intézmény más képzéseinek alapozó, szakmai törzsismeretköreinek a kar jellegéhez illeszkedõ szervezeti egységeit és ez alapján biztosítja az intézményben a képzések közös vagy hasonló szakterületei oktatásának szervezését, – a különbözõ szintû képzésben összesen felvett hallgatók létszáma a kérelem benyújtását megelõzõ évben legalább kettõszáz (a nem teljes idejû képzésekben felvett hallgatók létszámát 0,5-szeres szorzóval kell figyelembe venni), – az alap- és mesterszakokra számítva az egy szakra felvett hallgatók átlagos létszáma legalább nyolcvan fõ; – a kar állományába kerülõ, teljes munkaidõben foglalkoztatott oktatók létszáma legalább negyven fõ.
3132
MAGYAR KÖZLÖNY 6. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez
A felsõfokú szakképzés szakmacsoportjainak megfelelõ képzési területek
Szakmacsoport
agrár
Képzési terület
egészségügy
orvos- és egészségtudomány
szociális szolgáltatások
társadalomtudomány
oktatás (oktatás, pedagógia)
pedagógusképzés
mûvészet, közmûvelõdés, kommunikáció (zene-, tánc-, képzõ- és iparmûvészet, színmûvészet-bábmûvészet, színházmûvészet, sajtó, közmûvelõdés)
mûvészet mûvészetközvetítés társadalomtudomány
gépészet (gépgyártás, gépszerelés, gépkezelés, bányászat, kohászat, finommechanika, anyagvizsgálat, automatika, hegesztés, felületkezelés, minõségbiztosítás)
mûszaki
elektrotechnika-elektronika (elektrotechnika, elektronika, távközléstechnika)
mûszaki informatika
informatika (szoftver)
informatika
vegyipar (vegyipar, laborvizsgálatok)
mûszaki természettudományok
építészet (építészet, építõipar, építõanyag-ipar)
mûszaki
7. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A felsõoktatási információs rendszerben tárolt adatok A felsõoktatási információs rendszerben tárolt adatok:
könnyûipar (ruha-, textil-, bõr-, mûszaki szõrme-, cipõipar) faipar
mûszaki
nyomdaipar
mûszaki
közlekedés
mûszaki
környezetvédelem-vízgazdálkodás
mûszaki
közgazdaság
gazdaságtudományok
ügyvitel
bölcsészettudomány gazdaságtudományok
kereskedelem-marketing, üzleti gazdaságtudományok adminisztráció (kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció, menedzselés, nem gazdasági ügyintézés, szervezés) vendéglátás-idegenforgalom (vendéglátás, idegenforgalom, turizmus)
Képzési terület
mezõgazdaság agrár (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, erdészet, vadászat, halászat, térképészet) élelmiszeripar
Szakmacsoport
2006/38. szám
gazdaságtudományok
egyéb szolgáltatások (személyi, nemzetvédelmi és katonai biztonsági, polgári védelmi, rendészeti szolgáltatások, honvédelem, tûzvédelem, munkavédelem, kisés kézmûvesipar)
– a hallgató neve, születési neve, anyja neve, születési helye és ideje, állampolgársága, – állandó lakásának és tartózkodási helyének címe és telefonszáma, – nem magyar állampolgár esetén a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat megnevezése, száma, – a hallgatói jogviszony keletkezésének, szünetelésének és megszûnésének idõpontja, – a hallgató képzésnek adatai, a képzés finanszírozására vonatkozó adatok, a megkezdett államilag támogatott és költségtérítéses félévek adatai, – a záróvizsga letételének idõpontja, – kollégiumi elhelyezés adatai, – a fogyatékossággal élõket megilletõ különleges bánásmód elbírálásához szükséges adatok, – a hallgató diákigazolványának sorszáma, – a hallgató hallgatói azonosító száma. A felsõoktatási információs rendszerben a diákotthonban lakó hallgatókról tárolt adatok: – a hallgató neve, születési neve, anyja neve, születési helye és ideje, állampolgársága, – állandó lakásának és tartózkodási helyének címe és telefonszáma, – nem magyar állampolgár esetén a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat megnevezése, száma, – diákotthoni elhelyezés adatai, – a hallgató azonosító száma. A felsõoktatási információs rendszerben a doktorjelöltekrõl tárolt adatok: – a doktorjelölt neve, születési neve, anyja neve, születési helye és ideje, állampolgársága, – állandó lakásának és tartózkodási helyének címe és telefonszáma, – nem magyar állampolgár esetén a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat megnevezése, száma,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
– a doktorjelölti jogviszony létrejöttének, megszûnésének adatai, – a fogyatékossággal élõket megilletõ különleges bánásmód elbírálásához szükséges adatok, – a hallgató azonosító száma. A felsõoktatási információs rendszerben az alkalmazottakról tárolt adatok: – név, születési név, születési hely és idõ, anyja neve, állampolgárság, azonosító szám, – állandó lakcím és tartózkodási hely, – a munkáltató – több esetén valamennyi munkáltató – megnevezése, megjelölve, hogy mely munkáltatóval létesített foglalkoztatásra irányuló további jogviszonyt, – végzettségi szint, szakképzettség, szakképesítés, idegennyelv-tudás, tudományos fokozat, – munkakör, vezetõi megbízás, – kutatói tevékenység, tudományos munka, mûvészeti alkotói tevékenység, azok eredményei. A felsõoktatási információs rendszerben a kiadott oklevelekrõl, bizonyítványokról tárolt adatok: – a hallgató neve, azonosítója, – a felsõoktatási intézmény neve, OM azonosítója, – az oklevél, bizonyítvány alapján igazolt szakképzettség megnevezése, – az oklevél, bizonyítvány kelte, aláíróinak neve, – az oklevél, bizonyítvány kiállítására szolgáló nyomtatvány sorszáma, – a hallgató törzskönyvi száma, – az oklevél, bizonyítvány egyéb adatai. A felsõoktatási információs rendszerben a felsõoktatási törvény 62. §-ának (7) bekezdése alapján kiadott igazolásokról tárolt adatok: – – – – –
a hallgató neve, hallgatói azonosítója; a felsõoktatási intézmény neve, OM azonosítója, a záróvizsga szakjának megnevezése, a hallgató törzskönyvi száma, a záróvizsga idõpontja.
8. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez Az intézményi azonosító képzésének szabálya A felsõoktatási intézményi azonosító jel „FI” karakterekbõl, közvetlen utána 5 számjegybõl álló jel, amelyben az elsõ 4 számjegy véletlenszerûen kiadott szám. Az elsõ számjegye „0”-tól különbözõ számjegy. Az ötödik számjegy ellenõrzõ ún. CDV kód, melynek képzési algoritmusa az alábbi: a felsõoktatási intézményi azonosító elsõ négy számjegyébõl a páratlan helyen állókat hárommal, a páros helyen állókat héttel megszorozva, a szorzatokat össze kell
3133
adni. Az összeget tízzel elosztva a maradék tekintendõ az ötödik, azaz CDV kódnak. A diákotthon azonosító jel „DO” karakterekbõl, közvetlen utána 5 számjegybõl álló jel, amelyben az elsõ 4 számjegy véletlenszerûen kiadott szám. Az elsõ számjegye „0”-tól különbözõ számjegy. Az ötödik számjegy ellenõrzõ ún. CDV kód, melynek képzési algoritmusa az alábbi: a diákotthoni azonosító elsõ négy számjegyébõl a páratlan helyen állókat hárommal, a páros helyen állókat héttel megszorozva, a szorzatokat össze kell adni. Az összeget tízzel elosztva a maradék tekintendõ az ötödik, azaz CDV kódnak.
9. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A hallgatói és az oktatói azonosító szám képzésének szabálya 1. Az azonosító szám tizenegy jegyû szám. 2. Az azonosító szám képzése: a) az 1. számjegy konstans 7-es szám, b) a 2–10. számjegyek összessége egy garantáltan egyedi, véletlenszerûen generált szám, c) a 11. számjegy az 1–10. számjegyek felhasználásával, matematikai módszerekkel képzett ellenõrzõ szám. 3. Az azonosító szám 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)–b) pontok szerint képzett 10 számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, ahányadik helyet foglalja el az azonosító számon belül. (Elsõ számjegy szorozva eggyel, második számjegy szorozva kettõvel és így tovább.) Az így kapott szorzatok összegét el kell osztani 11-gyel, és az osztás maradéka a 11. számjeggyel lesz egyenlõ. A 2. b) pont szerinti sorszám nem adható ki, ha a 11-gyel való osztás maradéka egyenlõ tízzel.
10. számú melléklet a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelethez A kreditrendszerû képzés során használt nyomtatványok, iratok I. A használt nyomtatványok, iratok 1. A felsõoktatási intézményben a kreditrendszerû képzés keretében kötelezõen használt iratok, nyomtatványok: a) törzslap, b) doktorjelölti törzslap, c) leckekönyv, d) személyi iratgyûjtõ, e) beiratkozási lap, f) doktorjelölti regisztrációs lap, g) adatbejelentõ lap,
3134
MAGYAR KÖZLÖNY
h) jogviszony igazolás, i) záróvizsga jegyzõkönyv, illetve szakmai vizsga jegyzõkönyv, j) doktori szigorlati jegyzõkönyv, k) doktori védési jegyzõkönyv, l) oklevél, illetve bizonyítvány átadókönyv, m) felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott további nyomtatványok.
II. A törzslap 1. A hallgató személyes és tanulmányi adatainak nyilvántartására a törzslap szolgál. 2. A törzslapon fel kell tüntetni a felsõoktatási intézmény nevét, címét, és a törzskönyvi számot. 3. A törzskönyvi szám az intézmény OM azonosítójából és egy sorszámból képzett szám, melynek formája: „T” sorszám hat jegyen „/” OM azonosító. A sorszámozást eggyel indítva, egyesével növekvõen kell végezni. Amennyiben a tanulmányi adminisztrációt a felsõoktatási intézmény egyes telephelyek, illetve a székhelyen kívüli képzések esetében más településen végzik, a felsõoktatási intézmény döntése alapján lehetséges telephelyenkénti sorszámozás is. Ebben az esetben a törzskönyvi szám – a felsõoktatási intézmény OM azonosítója után – kiegészül a „/” jellel és a tanulmányi adminisztráció sorszámával. 4. A törzslapot a leckekönyv alapján a hallgatói tanulmányi ügyekért felelõs szervezeti egység (a továbbiakban: tanulmányi hivatal) vezeti. 5. A törzslap minden lapján fel kell tüntetni a törzskönyvi számot és az oldalszámot. Az oldalszámozás egyesével növekvõ számozás, a kiállítás sorrendjében. A törzslap elsõ lapja egy a törzslap részét képezõ oldalak sorszámát és funkcióját összesítõ felsorolás. 6. Egy felsõoktatási intézményben ugyanarról a személyrõl hallgatói jogviszonya fennállása alatt egy törzslap vezethetõ. A hallgatói jogviszony megszûnése után, újabb jogviszony létesítésekor új törzslapot kell nyitni. A felsõoktatási intézmény, amennyiben a hallgató jogviszonya egy éven belül szûnt meg, az eredeti törzslapot folytathatja. 7. A törzslapon fel kell tüntetni – a teljes képzési idõre kiterjedõen – a hallgató tanulmányi értékelésének adatait, továbbá a hallgatóra jogokat és kötelezettségeket megállapító rendelkezések alapján hozott döntéseket és határozatokat. 8. A törzslap részei: a) a hallgató személyes adatai, a hallgató részére kiadott leckekönyvek sorszámai, a részére kiadott diákigazolvány sorszáma; b) a hallgatói jogviszony létesítésével és a bejelentkezéssel, a hallgatói jogviszony szüneteltetésével, a vendéghallgatói, a további (párhuzamos) hallgatói jogviszonnyal, az átvétellel és a hallgatói jogviszony megszûnésével kapcsolatos adatok;
2006/38. szám
c) a hallgató képzéseinek adatai (szak megnevezése, finanszírozási forma, munkarend); d) az államilag támogatott félévek nyilvántartása; e) a kreditnyilvántartásra épülõen a tanulmányi követelmények teljesítésének, a vizsgák, a szakmai gyakorlat, a szakdolgozat vagy diplomamunka, a végbizonyítvány adatai és a záróvizsga adatai; f) a fegyelmi és kártérítési adatok; g) a fogyatékossággal kapcsolatos adatok, feltüntetve a szakvéleményt kiállító szakértõ, bizottság nevét, címét, a szakvélemény keltét; h) a hallgatói jogok és kötelezettségek tárgyában hozott határozatok. 9. A teljes egészében idegen nyelven vagy a nemzeti és etnikai kisebbség nyelvén folyó oktatásban a törzslapot magyar nyelven és az oktatás nyelvén is vezetni kell. 10. A megsemmisült vagy elveszett törzslap helyett – a rendelkezésre álló iratok és adatok alapján – póttörzslapot kell kiállítani. 11. Az elveszett leckekönyvrõl, bizonyítványról vagy oklevélrõl a törzslap (póttörzslap) alapján másodlat állítható ki. A másodlatért a külön jogszabályban és a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározottak szerint díjat kell kiróni. 12. Elektronikus ügyintézés esetén a törzslap részeit a következõ rend szerint kell kinyomtatni és személyi iratgyûjtõben elhelyezni: a) személyes adatok esetében a hallgatói jogviszony létrejöttekor és megszûnésekor, b) hallgatói jogviszonyhoz kapcsolódó adatok esetében a hallgatói jogviszony megszûnésekor, c) államilag támogatott félévek nyilvántartása részt a hallgatói jogviszony megszûnésekor, d) tanulmányi követelmények teljesítése esetén a tanulmányi idõszak lezárását követõen, e) fegyelmi és kártérítési adatok esetében a hallgatói jogviszony megszûnésekor, f) fogyatékossági adatok esetében a hallgatói jogviszony megszûnésekor, g) a hallgatói jogok és kötelezettségek alapján hozott határozatok esetében a hallgatói jogviszony megszûnésekor. 13. A vendéghallgatói jogviszonyban a hallgatóról a fogadó felsõoktatási intézmény a törzslapot azzal az eltéréssel vezeti, hogy a) a törzslapon csak a következõ adatokat kell feltüntetni: – a hallgató személyes adatai, törzskönyvi száma, – a vendéghallgatói jogviszony létesítésével és a bejelentkezéssel, megszûnésével kapcsolatos adatok, – a hallgató hallgatói jogviszonyával érintett felsõoktatási intézmény neve, címe, OM azonosítója, ottani törzskönyvi száma, – a kreditnyilvántartásra épülõen a tanulmányi követelmények teljesítésének, a vizsgák adatai, – fegyelmi és kártérítési adatok,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
– fogyatékossággal kapcsolatos adatok, feltüntetve a szakvéleményt kiállító szakértõ, bizottság nevét, címét, a szakvélemény keltét, – a hallgatói jogok és kötelezettségek alapján hozott határozatok; b) a törzskönyvi szám kezdõ jele „V”.
3135
a) személyes adatok esetében a doktorjelölti jogviszony létrejöttekor és megszûnésekor, b) a többi rész esetében a doktorjelölti jogviszony megszûnésekor.
IV. A leckekönyv III. A doktorjelölti törzslap 1. A felsõoktatási intézmény a doktorjelölti jogviszony létesítésekor a doktorjelöltrõl doktorjelölti törzslapot állít ki. A doktorjelölti törzslapon fel kell tüntetni a felsõoktatási intézmény nevét, címét és a törzskönyvi számot. 2. A törzskönyvi szám képzésére a II.3. pontban leírtakat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy elsõ jegye „P”. 3. A doktorjelölti adatlapot a tanulmányi hivatal vezeti. 4. A doktorjelölti adatlap minden lapján fel kell tüntetni a törzskönyvi számot és az oldalszámot. Az oldalszámozás egyesével növekvõ számozás, a kiállítás sorrendjében. 5. A felsõoktatási intézményben ugyanarról a személyrõl doktorjelölti jogviszonya fennállása alatt annyi doktori törzslapot kell vezetni, ahány doktori fokozat megszerzésére elfogadták jelentkezését. 6. A doktorjelölti törzslapon fel kell tüntetni a doktori eljárás adatait, továbbá a doktorjelöltre jogokat és kötelezettségeket megállapító rendelkezések alapján hozott döntéseket és határozatokat. 7. A doktorjelölti törzslap részei: a) a doktorjelölt személyes adatai, b) a doktorjelölti jogviszony létesítésével és megszûnésével kapcsolatos adatok, c) a doktorjelölt doktori képzéseinek adatai (egyéni vagy szervezett képzés, ez utóbbi esetében: intézmény, program megnevezése, intézmény OM azonosítója, abszolutórium adatai, finanszírozási forma, munkarend), d) a doktori fokozat megszerzésének feltételei teljesítésére vonatkozó adatok, e) fegyelmi és kártérítési adatok, f) fogyatékossággal kapcsolatos adatok, feltüntetve a szakvéleményt kiállító szakértõ, bizottság nevét, címét, a szakvélemény keltét, g) a doktorjelölti jogok és kötelezettségek tárgyában hozott határozatok. 8. A teljes egészében idegen nyelven vagy a nemzeti és etnikai kisebbség nyelvén folyó eljárásban a törzslapot magyar nyelven és az eljárás nyelvén is vezetni kell. 9. A megsemmisült vagy elveszett doktorjelölti adatlap helyett – a rendelkezésre álló iratok és adatok alapján – pót-doktorjelölti adatlapot kell kiállítani. 10. Elektronikus nyilvántartás esetén a doktorjelölti adatlap részeit a következõ rend szerint kell kinyomtatni és személyi iratgyûjtõben elhelyezni:
1. A felsõoktatási intézményben folytatott tanulmányokat igazoló leckekönyv tartalmazza: a) a hallgató személyes adatait, b) a felsõoktatási intézmény nevét, székhelyét, OM azonosítóját, c) a hallgatói jogviszony adatait, törzskönyvi számát, d) a hallgató képzésének adatait, e) a képzési idõszaknak megfelelõ bontásban a tanulmányok során felvett tantárgyakat, tantervi egységeket, hozzárendelt kreditértékeket, értékelések adatait, f) a végbizonyítvány (abszolutórium) igazolását, g) a szakdolgozat vagy diplomamunka adatai, illetve teljesítésének igazolását, h) a nyelvvizsga adatait, i) a záróvizsga, illetve szakmai vizsga részeit, eredményét, j) az oklevél, illetve bizonyítvány minõsítését, k) a hallgató tanulmányait befolyásoló határozat(ok) hivatkozási számát, l) más felsõoktatási intézményekben folytatott tanulmányok igazolását, m) korábbi tanulmányok alapján beszámított tanulmányok igazolását, n) az okirat egyedi sorszámát. 2. Egy felsõoktatási intézményben ugyanarról a személyrõl a hallgatói jogviszonyának fennállása alatt egy leckekönyvet kell vezetni. 3. A leckekönyvnek a hallgató személyes adatait tartalmazó részét a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon kell kitölteni, illetve hitelesíteni. 4. A felsõoktatási intézmény rektora vagy a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott vezetõ a leckekönyvben a hallgató felvételét és beiratkozását aláírásával igazolja. 5. A bejelentkezett hallgató tantárgyainak, tantervi egységeinek adatait és felvételét, valamint az oktató, tanár nevét a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon kell bejegyezni a leckekönyvbe. A bejegyzés hitelességét a tanulmányi hivatal igazolja. 6. A tantárgy, tantervi egység követelményeinek teljesítését az oktató, tanár, illetve akadályoztatása esetén az intézmény szabályzatában meghatározott más személy saját kezû aláírásával igazolja. 7. A tanulmányi idõszak lezárását követõen a hallgató által a felvett és megszerzett kreditek számát, a kreditindexet, a tanulmányi átlagot a leckekönyvben fel kell tüntetni. Az adatokat a felsõoktatási intézmény vezetõje vagy a
3136
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott vezetõ igazolja.
VI. Beiratkozási lap
8. A leckekönyvbe az 1. b), d)–i) pont szerinti további adatokat a tanulmányi hivatal jegyzi be.
1. A beiratkozási lap a beiratkozáskor a hallgatói jogviszony létesítésének igazolására szolgáló nyomtatvány.
9. Javítást a leckekönyvben csak az végezhet, aki a javítandó bejegyzés megtételére jogosult. A javítást az arra jogosult személy aláírásával és keltezéssel köteles igazolni.
2. A beiratkozási lap tartalmazza: a) a hallgató nevét, hallgatói azonosítóját, a hallgató aláírását, egyéb nyilvántartási alapadatokat, b) szak, felsõfokú szakképzés, doktori iskola megnevezését, munkarendjét, c) a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját.
10. A záróvizsgára vonatkozó bejegyzések törzslapra való átvezetése, illetõleg a törzslap lezárása után a leckekönyvet a hallgatónak ki kell adni. 11. A vendéghallgatónak külön leckekönyvet kiadni nem lehet. Ez alól kivételt képeznek azok a külföldi felsõoktatási intézményben tanuló hallgatók, akik számára – igény esetén – vendéghallgatói leckekönyv adható ki, amely tartalmazza a) a hallgató személyes adatait, b) a hallgatói jogviszony adatait, törzskönyvi számát, c) a képzési idõszaknak megfelelõ bontásban a tanulmányok során felvett tantárgyakat, tantervi egységeket, hozzárendelt kreditértékeket, értékelési formák adatait, d) a hallgató tanulmányait befolyásoló határozat(ok) hivatkozási számát. 12. Ha a hallgató tanulmányait átvétellel más felsõoktatási intézményben folytatja, az elbocsátó felsõoktatási intézmény a hallgatói jogviszony megszûnésének idõpontját a leckekönyvbe bejegyzi és a leckekönyvet hivatalból átteszi az illetékes felsõoktatási intézményhez, ahol a tanulmányi hivatal a hallgatói jogviszony létrejöttére vonatkozó adatokat a leckekönyvbe bevezeti. 13. A tanulmányok folytatásától eltiltást, a felsõoktatási intézménybõl való kizárást vagy a tanulmányok félbehagyását a tanulmányi és vizsgaszabályzat megfelelõ rendelkezésre hivatkozva a leckekönyvbe be kell vezetni. 14. A hallgató részére hallgatói jogviszonyának megszûnésekor – a 12. pontban írt eset kivételével – a leckekönyvet ki kell adni. 15. A leckekönyv betelése esetén a hallgató részére újabb leckekönyvet kell kiadni úgy, hogy azt az eredeti leckekönyvhöz szétválaszthatatlanul hozzá kell fûzni, és a leckekönyvekben a hozzájuk rögzített leckekönyvek sorszámát fel kell tüntetni. 16. A felsõoktatási intézmény a regisztrációs központ által jóváhagyott formájú leckekönyvet használhat. V. A személyi iratgyûjtõ 1. A hallgató személyéhez kötõdõ, tanulmányaival vagy személyes adataival kapcsolatos valamennyi irat gyûjtésére szolgál a személyi iratgyûjtõ. 2. A személyi iratgyûjtõbõl a hallgatói jogviszony megszûnését követõ 5 év elteltével valamennyi olyan irat selejtezhetõ, melynek adattartalma a törzslapon megtalálható.
3. A költségtérítéses képzésben tanulmányokat folytató hallgató esetében a beiratkozási lap melléklete a felsõoktatási intézmény és hallgató között létrejött, a tanulmányok folytatásának feltételeire (is) vonatkozó szerzõdés, mely megfelel a külön jogszabályban meghatározott felnõttképzési szerzõdésnek. 4. A beiratkozási lap melléklete a hallgató nyilatkozata az intézményi tanulmányi tájékoztató átvételérõl és megismerésérõl. 5. Amennyiben a hallgató ugyanazon intézményben újabb szakot vesz fel, ennek tényét az eredeti beiratkozási lapon kell feltüntetni.
VII. A doktorjelölti regisztrációs lap 1. A doktorjelölti regisztrációs lap a doktorjelölti jogviszony létesítésének igazolására szolgáló nyomtatvány. 2. A doktorjelölti regisztrációs lap tartalmazza a hallgató nevét, hallgatói azonosító számát, a doktori téma címét, a témavezetõ nevét, a hallgató aláírását, a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját, egyéb nyilvántartási alapadatokat. 3. A doktorjelölti regisztrációs lap melléklete a doktorjelölt nyilatkozata az intézménynek a doktori fokozatszerzés feltételeirõl és folyamatáról szóló tájékoztatója átvételérõl és megismerésérõl.
VIII. Adatbejelentõ lap 1. Az adatbejelentõ lap szolgál a hallgató, doktorjelölt számára személyi adataiban bekövetkezett változások bejelentésére. 2. a) b) c) d)
Az adatbejelentõ lap tartalmazza: a hallgató, doktorjelölt nevét, azonosítóját, a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját, a bejelentett adatokat, a hallgató, doktorjelölt aláírását.
3. A felsõoktatási intézmény a hallgató, doktorjelölt aláírásától az értesítési adatok esetében eltekinthet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY IX. A jogviszony-igazolás
1. A jogviszony-igazolás (a továbbiakban: igazolás) tanúsítja a hallgató, illetve a doktorjelölt jogviszonyának fennállását. 2. Az igazolást a hallgató, doktorjelölt kérésére állítja ki a tanulmányi hivatal. 3. Az igazolás tartalmazza: a) a felsõoktatási intézmény nevét, címét, OM azonosítóját; b) a hallgató, doktorjelölt nevét, személyazonosító alapadatait, hallgatói azonosítóját, törzskönyvi számát; c) annak tényét, hogy a hallgató jogviszonya az igazoláson megjelölt tanulmányi félévben szünetel-e, és ha igen, milyen indok alapján; d) annak tényét, hogy a hallgató mely szako(ko)n folytat tanulmányokat, azt milyen munkarend szerint, államilag támogatott vagy költségtérítéses formában; e) a jogviszony kezdetét és várható végét; f) az igazolás kiadásának célját; g) a tanulmányi hivatal illetékesének aláírását, és bélyegzõlenyomatát. 4. Az igazolás formáját a regisztrációs központ határozza meg, és teszi közzé. Az igazolást sorszámmal kell ellátni, mely sorszám a felsõoktatási intézmény OM azonosítójából, és egy nyolc számjegyû, eggyel induló, egyesével növekvõ számból áll. Amennyiben a tanulmányi adminisztrációt a felsõoktatási intézmény egyes telephelyek, illetve a székhelyen kívüli képzések esetében más településen végzik, a felsõoktatási intézmény döntése alapján sor kerülhet telephelyenkénti sorszámozásra is. Ebben az esetben a törzskönyvi szám – a felsõoktatási intézmény OM azonosítója után kiegészül a „/” jellel és a tanulmányi adminisztráció sorszámával. Az intézmény az általa kiadott jogviszony-igazolásokról nyilvántartást vezet. 5. Az igazolás kiadásához használt, elõre gyártott nyomtatványokat úgy kell nyilvántartani, hogy a gyártás pillanatától kezdve, a kiadásukig folyamatosan nyomon követhetõ legyen fellelhetõségük és sorsuk. Ezen nyomtatványok megsemmisítését jegyzõkönyvezni kell.
3137
2. A szakmai vizsga jegyzõkönyve – hallgatónként – a szakmai vizsga jegyzõkönyvezését szolgáló nyomtatvány. A szakmai vizsga jegyzõkönyve tartalmazza a hallgató nevét, hallgatói azonosítóját, a szakmai vizsga idõpontját, részeinek megnevezését, értékelését, a szakmai vizsgabizottság tagjainak nevét, aláírását, továbbá a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény elõírásai alapján további adatokat. A szakmai vizsga jegyzõkönyvét a hallgató törzslapjához kell csatolni.
XI. Doktori szigorlati jegyzõkönyv 1. A doktori szigorlati jegyzõkönyv – doktorjelöltenként – a doktori szigorlat jegyzõkönyvezését szolgáló nyomtatvány. 2. A doktori szigorlati jegyzõkönyv tartalmazza a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját, a doktorjelölt nevét, hallgatói azonosítóját, egyetemi végzettségét, a témavezetõ nevét, oktatói azonosítóját, a megszerzendõ fokozat tudományágát, a szigorlaton elhangzott kérdéseket és a válaszok minõsítését, a szigorlat minõsítését, a szigorlati bizottság elnökének és tagjainak nevét, oktatói azonosítóját és aláírását.
XII. Doktori védési jegyzõkönyv 1. A doktori védési jegyzõkönyv – doktorjelöltenként – a doktorjelölt értekezésében, alkotásában elért eredmények nyilvános vitában történõ megvédésének jegyzõkönyvezésére szolgáló nyomtatvány. 2. A doktori védési jegyzõkönyv tartalmazza a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját, a doktorjelölt nevét, hallgatói azonosítóját, egyetemi végzettségét, a megszerzendõ fokozat tudományágát, az értekezés, alkotás címét, a témavezetõ nevét, oktatói azonosítóját, a nyilvános vita idõpontját, helyét és nyelvét, a bíráló bizottság elnökének és tagjainak nevét, oktatói azonosítóját, aláírását, a hivatalos bírálók véleményét, a nyilvános vitában feltett kérdések és az elhangzott felszólalások lényegét, a vitában részt vevõk nevét, a bírálóbizottság véleményét és értékelését.
X. A záróvizsga jegyzõkönyv, szakmai vizsga jegyzõkönyv XIII. Oklevél, bizonyítvány átadókönyv 1. A záróvizsga jegyzõkönyv – hallgatónként – a záróvizsga jegyzõkönyvezését szolgáló nyomtatvány. A záróvizsga jegyzõkönyv tartalmazza a hallgató nevét, hallgatói azonosító számát, a záróvizsga idõpontját, részeinek megnevezését, értékelését, a záróvizsga bizottság tagjainak nevét, aláírását, a szakdolgozat vagy diplomamunka címét, a szakdolgozat vagy diplomamunka megvédésének idõpontját, a szakdolgozat vagy diplomamunka témavezetõjének és külsõ bírálójának nevét. A záróvizsga jegyzõkönyvet a hallgató törzslapjához kell csatolni.
1. Az oklevél, bizonyítvány kiadás igazolására szolgáló nyomtatvány az oklevél, bizonyítvány átadókönyv, amely tartalmazza: a) a hallgató nevét, azonosítóját, törzskönyvi számát, b) a felsõoktatási intézmény nevét, OM azonosítóját, c) az oklevél, bizonyítvány kiállítására szolgáló nyomtatvány sorszámát, d) az átvétel idõpontját, az átvevõ nevét, lakcímét és aláírását.
3138
MAGYAR KÖZLÖNY
A Kormány tagjainak rendeletei A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelete a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 59. § (2) bekezdése aa) és ad) pontjában kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a következõket rendelem el:
A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed: a) Hgt. hatálya alá tartozó, lerakással ártalmatlanítható hulladékra, b) a hulladék lerakására, valamint a hulladéklerakó létesítésével, üzemeltetésével, lezárásával és utógondozásával kapcsolatos tevékenységre, valamint ezek engedélyezésére, c) a mûszaki védelem nélkül létesített hulladéklerakó felülvizsgálatára, üzemeltetésére, rekultivációjára. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki: a) iszap (beleértve a szennyvíziszap külön jogszabály1 szerinti mezõgazdasági felhasználását, a kotrási mûveletbõl származó iszapot és egyéb iszapokat) talajon történõ szétterítésére; b) a tereprendezésre vagy építési célokra alkalmas inert hulladéknak hulladéklerakóban történõ hasznosítására; c) a külön jogszabály2 szerinti nem veszélyes kotrási iszap vízparti elhelyezésére, amennyiben az iszapot abból a mederbõl emelték ki, amelynek parti sávjában elhelyezik, továbbá nem veszélyes iszap felszíni vízbe történõ elhelyezésére; d) az ásványi nyersanyag kutatása, kitermelése, tárolása és feldolgozása során keletkezõ, nem veszélyes hulladék elhelyezésére.
1 A szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet. 2 A hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet.
2006/38. szám Értelmezõ rendelkezések 2. §
E rendelet alkalmazásában a) lerakás: a hulladék ártalmatlanítása mûszaki védelemmel és monitoring rendszerrel épített és üzemeltetett, a földtani közeg felszínén vagy a földtani közegben kialakított hulladéklerakóban; b) hulladéklerakó: sajátos építményfajta3, amely a hulladék lerakására szolgáló területet, valamint az azon lévõ építmények összességét jelenti; c) csurgalékvíz: a lerakott hulladéktesten átszivárgó, illetve az ott keletkezõ minden olyan folyadék, amely a lerakóban marad vagy a környezetbe kerül; d) hulladéklerakó-gáz: a lerakott hulladék biológiai, kémiai bomlása során a hulladéklerakóban képzõdõ gázkeverék; e) üzemeltetõ: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki (amely) a hulladéklerakó üzemeltetéséért, lezárásáért, utógondozásáért, rekultivációjáért felelõs; f) meglévõ hulladéklerakó: az e rendelet hatálybalépését megelõzõen létesített hulladéklerakó; g) bezárás: a hulladék átvételi és lerakási tevékenységek megszüntetése; h) lezárás: felsõ záró-réteg rendszer megvalósítása; i) utógondozás: a hulladéklerakó részleges (egy részének) vagy teljes lezárását követõ olyan összetett tevékenység, amely magában foglalja a monitoring rendszer üzemeltetését, a csurgalékvíz és a hulladéklerakó-gáz kezelését, valamint a szükségessé váló karbantartási munkákat; j) alapjellemzés: a hulladék alapvetõ jellemzõinek meghatározása, azon adatok, információk összegyûjtése, amelyek a hulladék biztonságos lerakásához szükségesek; k) megfelelõségi vizsgálat: azonos termelési, hulladékkezelési technológiából származó, rendszeresen képzõdõ hulladék ellenõrzése az alapjellemzésben meghatározott kritikus paraméterek mért értékeinek összevetésével és értékelésével; l) eluátum: a laboratóriumi kioldási vizsgálatok során keletkezõ oldat; m) rekultiváció: az e jogszabály szerinti mûszaki védelemnek nem megfelelõen épített, bezárt hulladéklerakó vagy hulladék elhelyezésére használt terület környezeti veszélyességének csökkentése mûszaki védelem utólagos kiépítésével, tájba illesztésével, továbbá utógondozásával; n) hulladéklerakó felszámolása: hulladéklerakóban vagy hulladéklerakás céljára használt területen korábban ártalmatlanítási céllal lerakott hulladék teljes felszedése és kezelése a terület hasznosítása érdekében.
3 Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
A hulladéklerakó tervezése, létesítése, a hulladéklerakás általános szabályai 3. § (1) Hulladéklerakó az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben, valamint a létesítés telephelye szerinti területi, helyi hulladékgazdálkodási tervekben foglalt célokkal és feladatokkal összhangban, az e rendelet 1. számú mellékletében felsorolt követelmények betartásával létesíthetõ és üzemeltethetõ. (2) A hulladéklerakó helyének kiválasztásánál, a külön jogszabályokban megállapított terület- és településrendezési, természetvédelmi, kulturális örökségvédelmi, tájvédelmi, vízvédelmi, levegõtisztaság-védelmi feltételek mellett, a következõ szempontokat kell figyelembe venni és mérlegelni: a) a terület földtani és hidrogeológiai tulajdonságait, b) a földtani közeg, különösen a termõföld védelmét, c) a hulladéklerakó határának a lakó- és az üdülõterülettõl, a vízi utaktól, a felszíni vizektõl és a mezõgazdaságilag mûvelt területektõl való távolságát. (3) Hulladéklerakó nem létesíthetõ: a) erózió-veszélyes területen, b) a földtani közeg mozgása által veszélyeztetett területen, c) a külön jogszabály4 szerint kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõség-védelmi területen, d) a külön jogszabályban5 rögzített elõírás alapján a mezõgazdasági mûvelésre alkalmas közepes vagy annál jobb minõségû területen, e) árvíz- és belvízveszélyes, továbbá ármentesítéssel nem rendelkezõ területen, f) a külön jogszabály6 szerinti természeti területen, védett és fokozottan védett természeti területen, valamint az Európai Közösségi jelentõségû területen, g) védetté nyilvánított régészeti lelõhelyen, mûemléki ingatlanon, mûemléki környezetben és mûemléki jelentõségû területen, h) energiaszállító vezetékek védõsávjában, i) mûködõ, illetve felhagyott mélymûvelésû bánya felszakadási területén, ha a földtani közeg mozgása még nem konszolidálódott, továbbá bányamûvelésre, távlati mûvelés céljából kijelölt területen, j) azon a földrengésveszélyes területen, ahol a földrengés várható erõssége az Európai Makroszeizmikus Skálán (EMS)7 elérheti a VI. fokozatot,
4 A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet. 5 A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény. 6 A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény. 7 Európa Tanács (CE), illetve az Európai Geodinamikai és Szeizmológiai Központ (CEGS) ajánlása alapján.
3139
k) olyan területen, ahol nem teljesül az a feltétel, hogy a felszín alatti víz maximális nyugalmi, illetve nyomás szintje legalább 1,0 m-rel mélyebben van, mint a lerakó szigetelõrendszerének fenékszintje, l) a külön jogszabályban8 megállapított területen. (4) A hulladéklerakó telekhatára és összefüggõ lakóterület, lakóépület, valamint más, védendõ területek, létesítmények között a védõtávolságot az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség (a továbbiakban: a Felügyelõség) állapítja meg, amely – ha egyéb jogszabály eltérõen nem rendelkezik, akkor – nem lehet kevesebb, mint: a) veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó esetén: 1000 m, b) nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó esetén: 500 m, c) inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó esetén: 300 m.
4. § (1) A lerakásra kerülõ hulladék összetételétõl, a helyszín természeti adottságaitól és a tervezett mûszaki feltételektõl függõen a hulladéklerakó lehet: a) inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (A kategória); b) nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B kategória), ba) szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B1b alkategória), bb) vegyes összetételû (jelentõs szerves és szervetlen anyagtartalommal egyaránt rendelkezõ), nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B3 alkategória); c) veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (C kategória). (2) A hulladéklerakó (1) bekezdés szerint tervezett kategóriáját, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó esetén alkategóriáját a Felügyelõség a hulladéklerakó létesítésének engedélyezésekor, meglévõ hulladéklerakó esetében a környezetvédelmi felülvizsgálat eredményétõl függõen határozatban állapítja meg. (3) A hulladéklerakóban – a külön jogszabály9 figyelembevételével – a következõ csoportokba tartozó hulladékok lerakása végezhetõ, ha a hulladék eleget tesz az e rendelet 2. számú melléklet 2. pontjában felsorolt, az adott hulladéklerakó-kategóriára megállapított átvételi követelményeknek: a) A kategóriájú hulladéklerakóban kizárólag inert hulladék,
8 9
Az Országos Területrendezési Tervrõl szóló 2003. évi XXVI. törvény. A hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet.
3140
MAGYAR KÖZLÖNY
b) B1b alkategóriájú hulladéklerakóban ba) szervetlen, nem veszélyes hulladék, beleértve az A kategóriájú hulladéklerakóban lerakható hulladékot is, bb) elõkezelt, stabil, nem reakcióképes és nem veszélyes hulladékként kezelhetõ, eredetileg veszélyes hulladék, B3 alkategóriájú hulladéklerakóban bc) vegyesen gyûjtött települési szilárd hulladék, bd) elõkezelt szennyvíziszap, be) egyéb nem veszélyes hulladék, beleértve a B1b alkategóriájú hulladéklerakóban lerakható hulladékot is, c) C kategóriájú hulladéklerakóban veszélyes hulladék.
5. § (1) Lerakással kizárólag elõkezelt hulladék ártalmatlanítható, kivéve az e rendelet 2. számú mellékletének 2.1.–1. táblázatában felsorolt inert hulladékot, valamint azt a hulladékot, amelynek elõkezelés nélkül történõ lerakását – kezelési technológia hiányában – a Felügyelõség engedélyezte. (2) Tilos a hulladék keverése, hígítása abból a célból, hogy az így nyert hulladék megfeleljen a hulladéklerakóban való ártalmatlanítás átvételi követelményeinek. (3) Tilos hulladéklerakóban lerakni: a) folyékony hulladékot; b) nyomás alatt lévõ gázt; c) a lerakás körülményei között a Hgt. 2. számú melléklete szerinti: ca) robbanásveszélyes (H1), cb) oxidáló (H2), cc) tûzveszélyes (H3-A és H3-B), cd) maró, korrozív (H8), ce) kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állat-egészségügyi intézménybõl származó fertõzõ (H9) hulladékot; d) hulladékká vált gumiabroncsot, a kerékpár-gumiabroncsot és az 1400 mm külsõ átmérõnél nagyobb gumiabroncsot, továbbá 2006. július 1-je után tilos lerakni az aprított hulladék gumiabroncsot; e) elõkezelés nélküli szennyvíziszapot; f) bármely hulladékot, amely nem felel meg az e rendelet 2. számú mellékletében meghatározott átvételi követelményeknek.
6. § A hulladéklerakás díját az üzemeltetõnek úgy kell megállapítania, hogy az fedezze a hulladéklerakó létesítésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének teljes költ-
2006/38. szám
ségét, továbbá a hulladéklerakó lezárásának és utógondozásának legalább 30 évig történõ becsült költségét.
Hatósági hatáskörök, a hulladéklerakó engedélyezése 7. § (1) Az e rendelet szerinti ügyekben az elsõfokú hatósági hatáskört a Felügyelõség gyakorolja. (2) A hulladéklerakó létesítésére vonatkozó engedély iránti kérelemnek a következõket kell tartalmaznia: a) a kérelmezõ és az üzemeltetõ (ha az nem azonos a kérelmezõvel) nevét, címét és KSH azonosító kódját; b) abban az esetben, ha a hulladéklerakó termõföld területén létesül, a földhivatalnak a termõföld más célú hasznosítását lehetõvé tevõ határozatát; c) a hulladéklerakó helyének a Hgt. 22. § (4) bekezdése szerinti kijelölésre vonatkozó dokumentumot; d) a lerakásra kerülõ hulladékfajtáknak, a hulladékok jegyzékérõl szóló külön jogszabály szerinti megnevezését, kódszámát és tervezett összes mennyiségét; e) a lerakás során alkalmazandó mûszaki védelem és technológia leírását, a környezetszennyezés megelõzésére és csökkentésére alkalmazandó leghatékonyabb megoldások figyelembevételével; f) a hulladéklerakó tervezett teljes kapacitását a tartalékterületek figyelembevételével, valamint a medencék kiépítésének tervezett térfogatát és ütemét; g) a helyszín hidrogeológiai és geológiai leírását; h) üzemeltetési tervet, az e rendelet 9. § (2) bekezdésében meghatározott tartalommal; i) települési hulladék lerakása esetén a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalom csökkentésére vonatkozó tervet; j) rendkívüli esemény miatt a környezeti elemekben bekövetkezõ szennyezés esetén a keletkezõ károk megelõzésére, elhárítására, illetõleg mérséklésére irányuló tevékenységre vonatkozó kárelhárítási tervet; k) a hulladéklerakó biztonságát ellenõrzõ monitoring rendszer kialakításának és mûködtetésének tervét; l) a lezárással és az utógondozással kapcsolatos tervet; m) a rendkívüli események által okozott szennyezés felszámolására, továbbá a hulladéklerakó lezárására és utógondozására szolgáló pénzügyi források bemutatását; n) a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó valamennyi tervdokumentációt. (3) A hulladéklerakó üzembe helyezése elõtt a Felügyelõség – az érintett szakhatóságok bevonásával – köteles ellenõrizni, hogy a hulladéklerakó kiépítettsége, felszereltsége, az ott foglalkoztatottak felkészültsége megfelel-e a létesítési engedélyben elõírt feltételeknek.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY 8. §
A hulladéklerakó létesítésére vonatkozó engedélynek tartalmaznia kell: a) a hulladéklerakó kategóriáját; b) a hulladéklerakó, illetve az egyes medencék befogadóképességét; c) a hulladéklerakóban lerakható hulladék ca) külön jogszabály szerinti megnevezését és kódszámát, cb) összes mennyiségét, valamint szükség szerint az egyes hulladékfajták maximálisan lerakható mennyiségét; d) a hulladéklerakó üzemeltetési terv szerinti napi kapacitását; e) a hulladéklerakó mûszaki védelmi rendszerének, a hulladéklerakó üzemeltetéséhez szükséges kiszolgáló építményeknek és berendezéseknek a leírását; f) a hulladék átvételére és a lerakás technológiájára vonatkozó követelményeket; g) a hulladéklerakó monitoringjára vonatkozó követelményeket, beleértve a különbözõ mintákban vizsgálandó összetevõk körét is; h) a lezárásra és utógondozásra vonatkozó feltételeket; i) a hulladéklerakó üzemeltetésével kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeket; j) települési szilárd hulladék lerakása esetén a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalom csökkentésére vonatkozó elõírásokat.
A hulladéklerakó üzemeltetése, a hulladék átadása és átvétele 9. § (1) A hulladéklerakó üzemeltetését az üzemeltetési terv szerint kell végezni. (2) Az üzemeltetési tervnek tartalmaznia kell: a) a hulladék átvételi szabályait és nyilvántartásának rendjét; b) a hulladéklerakás technológiai rendjét; c) a hulladéklerakó-gáz, a csurgalékvíz, a kommunális szennyvíz és a szennyvíziszap, valamint a csapadékvíz kezelésének rendjét; d) a biztonsági létesítmények és intézkedések ellenõrzésének, valamint a környezeti monitoring rendszer üzemeltetésének és az észlelt adatok nyilvántartásának rendjét; e) a hulladéklerakó üzemeltetéséhez szükséges létszámot és eszközöket. (3) Az üzemeltetési tervhez csatolni kell a külön jogszabályok10 alapján elkészített kárelhárítási tervet, tûzvédelmi szabályzatot. 10
A vízminõségi kárelhárítással összefüggõ üzemi tervek készítésének, karbantartásának és korszerûsítésének szabályairól szóló 21/1999. (VII. 22.) KHVM–KöM együttes rendelet, a tûzvédelmi szabályzat készítésérõl szóló 30/1996. (XII. 6.) BM rendelet.
3141
(4) Az üzemeltetõnek a hulladéklerakó mûködtetéséhez a külön jogszabályban11 meghatározott szakképzettséggel rendelkezõ környezetvédelmi megbízottat kell alkalmaznia, és biztosítania kell a hulladéklerakó dolgozói számára a szakmai továbbképzést, oktatást.
10. § (1) A hulladék átvételi követelményeinek való megfelelés bizonyítása a lerakásra szánt hulladéknak a 2. számú melléklet szerint végrehajtott a) alapjellemzésébõl, b) megfelelõségi vizsgálatából, c) helyszíni ellenõrzõ vizsgálatából áll. (2) Az alapjellemzés, valamint a megfelelõségi vizsgálat elvégzésérõl, továbbá azok eredményeinek jegyzõkönyvben történõ rögzítésérõl a termelõ, amennyiben a termelõ nem ismert, a hulladék tulajdonosa, birtokosa (együtt: a hulladék átadója) köteles gondoskodni. Az alapjellemzésben, megfelelõségi vizsgálatban rögzített adatok helytállóságáért a hulladék átadója felelõs, amit a jegyzõkönyv cégszerû aláírásával igazol. A jegyzõkönyv egy példányát a hulladék átadója köteles a hulladék átvevõjének átadni, illetve – a 2. számú melléklet 1.1. pontjában rögzített információk kivételével – a hulladék elõkezelését végzõ gazdálkodó szervezetnek átadni. A jegyzõkönyvet a külön jogszabály12 szerinti nyilvántartás részeként kell kezelni. (3) Az alapjellemzést – az e rendelet 2. számú mellékletében felsorolt kivételekkel és eltérésekkel – a lerakásra szánt valamennyi hulladékfajtára el kell készíteni. (4) Az (1) bekezdés szerinti megfelelés bizonyításához szükséges mintavételt és laboratóriumi vizsgálatokat erre akkreditált laboratórium (a Nemzeti Akkreditáló Testület – NAT – által jóváhagyott szabályozási és ellenõrzési háttérrendszerrel bíró laboratórium) az e rendelet 5. számú mellékletében felsorolt módszerekkel végezheti. (5) A hulladék átadója a hulladéknak a hulladéklerakón való átvételét megelõzõen – illetve ugyanazon típusú hulladék rendszeres átadása esetén a szerzõdéskötéskor – az alapjellemzéssel, azt követõen megfelelõségi vizsgálattal igazolja az üzemeltetõ számára, hogy a hulladék az adott hulladéklerakón átvehetõ. (6) A hulladéklerakó üzemeltetõje az engedélyében elõírt feltételek mellett azt a hulladékot veheti át, amely megfelel az alapjellemzésnek, rendszeresen keletkezõ hulladék esetén a megfelelõségi vizsgálatnak.
11 A környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeirõl szóló 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet. 12 A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet.
3142
MAGYAR KÖZLÖNY
(7) Több létesítményben rendszeresen keletkezõ hulladék esetében is átvehetõ a hulladék megfelelõségi vizsgálattal, ha a megfelelés jellemzésére használandó kritikus paramétereknek az egyes létesítményekben keletkezõ hulladék esetében mért értékei – az ezekbõl számított átlagértékhez képest – legfeljebb ±20%-kal térnek el.
2006/38. szám 13. §
(1) A hulladéklerakó üzemeltetõje köteles ellenõrizni és nyilvántartani az engedélyben és az üzemeltetési tervben foglaltak betartását, továbbá köteles elvégezni az e rendelet 3. számú mellékletében elõírt ellenõrzési és megfigyelési programot. (2) A mintavételezéseket és a minták elemzését erre akkreditált laboratórium végezheti.
11. § (1) A hulladéklerakó üzemeltetõje a telephelyének beléptetõ pontján és a lerakás helyén a 2. számú melléklet 1.3. pontja szerinti helyszíni ellenõrzõ vizsgálatot köteles végezni annak megállapítása érdekében, hogy a lerakásra szánt hulladék azonos-e az alapjellemzésben, megfelelõségi vizsgálatban, egyéb kísérõ dokumentumban leírt hulladékkal. (2) Ha az alapjellemzés, a megfelelõségi vizsgálat alapján, továbbá a helyszíni ellenõrzõ vizsgálat alapján a hulladék eleget tesz a hulladéklerakó átvételi követelményeinek, a hulladék az adott hulladéklerakóban lerakható. Ellenkezõ esetben a hulladék átvételét a hulladéklerakó üzemeltetõjének meg kell tagadnia. (3) Az üzemeltetõ a hulladék átvételének megtagadását – az indoklást alátámasztó adatokat, információkat, valamint a szükség szerint elvégzett mérések eredményeit is tartalmazó – jegyzõkönyvben köteles rögzíteni, a jegyzõkönyv egy példányát a hulladék átadójának, valamint a hulladéklerakó helye szerint illetékes Felügyelõségnek megküldeni. (4) Ha a hulladéklerakó üzemeltetõje a hulladék átvételét a (2) bekezdés alapján megtagadja, a hulladék átadója köteles a hulladékot a hulladék tulajdonságainak megfelelõ hulladéklerakóba, illetve más hulladékkezelõ létesítménybe vagy a saját telephelyére szállítani.
Nyilvántartás 12. § (1) Az üzemeltetõ köteles az általa átvett hulladékról a külön jogszabályban13 meghatározott nyilvántartás részeként az alapjellemzés, valamint a megfelelõségi vizsgálat jegyzõkönyvét megõrizni. (2) Veszélyes hulladék átvétele esetén a hulladéklerakó üzemeltetõje köteles nyilvántartani a hulladéklerakón belül a lerakott hulladék pontos helyét.
13 A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet.
(3) Az ellenõrzési és megfigyelési eljárások során észlelt környezetszennyezésrõl az üzemeltetõ köteles a Felügyelõséget 8 napon belül értesíteni.
A hulladéklerakó bezárása 14. § (1) Az üzemeltetõ a hulladéklerakó ideiglenes vagy végleges bezárására irányuló döntését a hulladék átvételi tevékenységének megszüntetését megelõzõ 30 nappal köteles bejelenteni a Felügyelõségnek. (2) Az üzemeltetõ döntése alapján ideiglenesen bezárt hulladéklerakó üzemeltetõje a tevékenységét akkor folytathatja tovább, ha a Felügyelõség – helyszíni ellenõrzést követõen – a hulladéklerakó további mûködését jóváhagyta. (3) Engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen mûködtetett hulladéklerakó üzemeltetõjét a Felügyelõség a hulladéklerakó bezárására kötelezi. (4) A hulladéklerakó üzemeltetõje a tevékenységét akkor folytathatja tovább, ha a (3) bekezdés szerinti bezárás okait megszüntette, és ez alapján a Felügyelõség a hulladéklerakó további mûködését engedélyezte. (5) Ha az üzemeltetõ a bezárás okait a (3) bekezdés alapján kiadott határozat jogerõre emelkedésétõl számított 1 éven belül nem szünteti meg, a Felügyelõség az üzemeltetõt a hulladéklerakó lezárására és utógondozására, illetve rekultivációjára kötelezi.
A hulladéklerakó lezárása, utógondozása, rekultivációja 15. § (1) A hulladéklerakó egészének vagy egy részének lezárása a Felügyelõség engedélyével végezhetõ. Az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a tevékenység felhagyására vonatkozóan külön jogszabályban elõírt teljes körû környezeti felülvizsgálati dokumentációt, b) a felülvizsgálat alapján a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3143
c) a lezárásra és az utógondozásra vonatkozó tervdokumentációt.
giailag lebomló szerves összetevõinek biológiai stabilizálódásáig, de legfeljebb 10 évig.
(2) Ha a hulladéklerakó egészének vagy egy részének lezárására a Felügyelõség hivatalból indít eljárást, az üzemeltetõt az (1) bekezdésben elõírtak teljesítésére is kötelezi.
(4) A végleges felsõ záró-réteg rendszer kialakítására a (3) bekezdés szerinti idõtartam leteltét követõen kerülhet sor.
(3) A hulladéklerakó lezárására a lerakott hulladék szervesanyag-tartalmától függõen két ütemben kerülhet sor, ha a hulladékban lévõ szerves összetevõk biológiai lebomlásának meggyorsítása és a hulladéktest stabilizálódása érdekében átmeneti felsõ záró-réteg rendszer alkalmazása indokolt.
(5) A hulladéklerakó rekultivációja esetén a Felügyelõség az e rendelet 3. számú mellékletének figyelembevételével utógondozási idõszakot határoz meg. A Felügyelõség az utógondozási idõszak meghatározásakor figyelembe veszi azt az idõtartamot, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet a környezetre.
(4) A végleges felsõ záró-réteg rendszer kialakítására akkor kerülhet sor, ha a stabilizálódási folyamat a hulladéktestben gyakorlatilag befejezõdött.
(6) A rekultiváció idõszakában a hulladéklerakó karbantartásáért, megfigyeléséért és ellenõrzéséért a Felügyelõség határozatában (engedélyben, illetve kötelezésben) meghatározott üzemeltetõ vagy a terület tulajdonosa a felelõs.
(5) A hulladéklerakó lezárására vonatkozó határozatban a Felügyelõség utógondozási idõszakot határoz meg. A Felügyelõség az utógondozási idõszak meghatározásakor figyelembe veszi azt az idõtartamot, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet a környezetre. (6) A lezárt hulladéklerakó karbantartásáért, megfigyeléséért és ellenõrzéséért az utógondozási idõszakban az üzemeltetõ felelõs az e rendelet 3. számú mellékletében foglaltak figyelembevételével. (7) Az üzemeltetõ köteles az utógondozás idõszakában észlelt környezetszennyezésrõl a Felügyelõséget – az észleléstõl számított 8 napon belül – értesíteni. (8) A hulladéklerakó lezárásával és utógondozásával kapcsolatos részletes elõírásokat e rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.
16. § (1) A 19. § (4) bekezdése alapján bezárt hulladéklerakó, valamint az e rendelet hatálybalépése elõtt bezárt, de nem rekultivált hulladéklerakó, illetve hulladék elhelyezésére használt terület rekultivációja a Felügyelõség engedélyével végezhetõ. Az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a tevékenység felhagyására vonatkozóan külön jogszabályban elõírt teljes körû környezeti felülvizsgálati dokumentációt, b) a felülvizsgálat alapján a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket, c) a rekultivációra vonatkozó tervdokumentációt. (2) Ha a hulladéklerakó rekultivációjára a Felügyelõség hivatalból indít eljárást, az üzemeltetõt vagy a terület tulajdonosát az (1) bekezdésben elõírtak teljesítésére is kötelezi. (3) A hulladéklerakó rekultivációjára a lerakott hulladék szervesanyag-tartalmától függõen kettõ ütemben kerülhet sor. Az elsõ ütemben átmeneti felsõ záró-réteg rendszerrel kell lezárni a hulladéklerakót a hulladéktest bioló-
(7) A (6) bekezdés szerinti engedélyes vagy kötelezett köteles az utógondozási idõszakban észlelt környezetszennyezésrõl a Felügyelõséget – az észleléstõl számított 8 napon belül – értesíteni. (8) A hulladéklerakó rekultivációjával kapcsolatos részletes elõírásokat e rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.
17. § Meglévõ hulladéklerakó, illetve hulladék elhelyezésére használt terület felszámolása a Felügyelõség engedélyével végezhetõ. Az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell az e rendelet 4. számú mellékletének 3. pontjában meghatározott felszámolási tervet.
Jelentéskészítés és adatszolgáltatás 18. § (1) A hulladéklerakó üzemeltetése és utógondozása alatt végzett ellenõrzésekrõl, megfigyelésekrõl, valamint a gyûjtött vizsgálati eredményekrõl az üzemeltetõ az engedélyben elõírt gyakorisággal, de legalább évenként egyszer összefoglaló jelentést készít az e rendelet 3. számú mellékletében foglaltak szerint. (2) Az üzemeltetõ köteles az (1) bekezdésben meghatározott összefoglaló jelentést legkésõbb a tárgyévet követõ év április 30-áig a Felügyelõségnek megküldeni.
Záró rendelkezések 19. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.
3144
MAGYAR KÖZLÖNY
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeirõl szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet hatályát veszti.
2006/38. szám
(3) Az e rendelet hatálybalépésekor elsõ fokon még el nem bírált ügyekben e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5) Ez a rendelet – a Hgt.-vel együtt – a hulladéklerakókról szóló 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvnek, valamint a hulladékok hulladéklerakóban történõ átvételének kritériumairól és eljárásairól az 1999/31/EK irányelv 16. cikke, II. melléklete alapján címû, 2002. december 19-i 2003/33/EK tanácsi határozatnak való megfelelést szolgálja.
(4) Azt a hulladéklerakót, amely nem felel meg az e rendeletben elõírtaknak, 2009. január 1-jéig be kell zárni.
környezetvédelmi és vízügyi miniszter
Dr. Persányi Miklós s. k.,
1. számú melléklet a 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelethez Hulladéklerakó létesítésének és üzemeltetésének követelményei 1. A hulladéklerakó szigetelése 1.1. A hulladéklerakót – a lerakásra kerülõ hulladék összetételének figyelembevételével – olyan mûszaki védelemmel kell megtervezni és megépíteni, amely biztosítja a hulladéklerakó teljes élettartama során a környezeti elemek, különösen a közvetlen környezetében lévõ felszíni és felszín alatti vizek, a földtani közeg és a levegõ szennyezõdés elleni védelmét. 1.2. A hulladéklerakó medencéjének alját és oldalait úgy kell kialakítani, hogy azok szigetelõrétege megfeleljen az alábbi követelményeknek: 1. táblázat Hulladéklerakó kategória
Inerthulladék-lerakó (A kategória) Nem veszélyeshulladék-lerakó (B1b és B3 alkategória) Veszélyeshulladék-lerakó (C kategória)
Szivárgási tényezõ (m/s)
Vastagság (m)
k £ 1,0 × 10–7 k £ 1,0 × 10–9 k £ 1,0 × 10–9
³1 ³1 ³5
Ha az 1. táblázat szerinti tulajdonságokkal rendelkezõ természetes szigetelõ réteg nem áll rendelkezésre, úgy ezzel egyenértékû szivárgási tényezõ értéket biztosító, minimum 0,5 méter vastagságú kiegészítõ épített szigetelõ réteg kialakítása szükséges. A szigetelõ réteg természetes és/vagy mesterségesen elõállított anyagokból egyaránt kialakítható. Két szigetelõrendszer akkor tekinthetõ egyenértékûnek, ha a kialakuló kumulatív szennyezõanyag-áramok azonosak, azaz ugyanolyan mértékû szennyezõanyag-visszatartó képességgel rendelkeznek. Az egyenértékûség meghatározásánál cél az idõben változó szennyezõanyag-áramok által szállított kémiai anyagmennyiség, illetve ennek egy idõintervallumra meghatározott, összegzett nagyságának meghatározása, ami csak a rendszerben kialakuló koncentrációk ismeretében lehetséges. Az egyenértékûséget a tervezõ állapítja meg, a kivitelezõnek pedig vizsgálatokkal kell igazolnia a tényleges megfelelõséget. 1.3. Az egyes hulladéklerakó kategóriák esetében a medencékben kialakítandó oldalfal- és aljzatszigetelés rétegrendjét a 2. táblázat tartalmazza: 2. táblázat Hulladéklerakó kategória Szigetelési elõírás
Épített szigetelõréteg Geofizikai monitoring rendszer Szivárgóréteg
Nem veszélyes Inert (A kategória)
nem elõírt nem elõírt elõírt
Szervetlen (B1b alkategória)
Vegyes összetételû (B3 alkategória)
elõírt nem elõírt elõírt
elõírt elõírt elõírt
Veszélyes (C kategória)
elõírt elõírt elõírt
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3145
1.3.1. Épített szigetelõréteg Minimális vastagsága 0,5 m, amely szükség szerint több szigetelõanyag-réteg kombinációjával is elérhetõ. A hulladéklerakó szigetelõrendszerének fenékszintje és a felszín alatti víz szintjének, illetve víznyomásszintjének maximuma között legalább 1 méter távolságot kell tartani. 1.3.2. Szigetelõrétegek meghibásodásának monitoring rendszere (geofizikai monitoring-rendszer) Meghibásodást ellenõrzõ geofizikai monitoring-rendszert kell kiépíteni a C kategóriájú, valamint a B3 alkategóriájú hulladéklerakón. A B1b alkategóriájú hulladéklerakó esetében a meghibásodást ellenõrzõ geofizikai monitoring-rendszer kiépítése nem kötelezõ, az A kategóriájú hulladéklerakón pedig nem szükséges. A geofizikai monitoring-rendszert az épített szigetelõréteg, leginkább a geomembrán fólia/lemez alá kell telepíteni, míg a C kategóriájú hulladéklerakónál az alsó geomembrán alá kell kerülnie, mert a felsõt a két membrán közötti szivárgó-ellenõrzõ rendszer figyeli. 1.3.3. Csurgalékvízgyûjtõ réteg (szivárgóréteg) A csurgalékvízgyûjtõ rendszer a csurgalékvizek gyûjtésére, elvezetésére és ellenõrzésére szolgáló hatékony szivárgórendszer összefoglaló neve. A csurgalékvízgyûjtõ réteg vastagsága általában 0,5 méter, amely indokolt esetben legfeljebb 0,3 méter vastagságra csökkenthetõ. A 0,5 méternél kisebb rétegvastagságot méretezni kell. A csurgalékvízgyûjtõ réteget k ³ 10–3 m/s szivárgási tényezõ értékkel bíró, 16/32 szemcseméretû, gömbölyded (koptatott) szemcsealakú, max. 10–20% mésztartalmú anyaggal kell kialakítani. A hulladék és az elsõ szigetelõréteg közé kerülõ szivárgórendszernek (szivárgópaplan) legalább két rétegbõl kell állnia. A szigetelõrétegre kerül a csurgalékvízgyûjtõ és elvezetõ rendszer, majd e réteg és a hulladék közé egy szûrõ-védõ réteg beépítése szükséges, amely egyrészt elõsegíti a csurgalékvíz bejutását a gyûjtõ-elvezetõ rendszerbe, másrészt védi azt a hulladékból bemosódó finom szemcsék bejutásától, megakadályozva eltömõdését. A réteget – akár természetes anyagú (laza szemcsés kõzet), akár mûanyag (mûszaki vagy geotextília) – méretezni kell. Ugyancsak méretezni kell a csurgalékvízgyûjtõ rendszert, hogy a szigetelõrétegnél a megengedettnél nagyobb hidraulikus gradiens ne alakuljon ki, azaz a csurgalékvíz felszíne mindig a szivárgórétegen belül maradjon, nem emelkedhet fel a hulladékréteg szintjéig. A szivárgóréteg – veszélyeshulladék-lerakónál mindkét szivárgóréteg – alján legalább d ³ 2,5 mm vastagságú mesterséges anyagú szigetelõréteg, mûanyag lemez, geomembrán beépítése szükséges. Szivárgóréteget minden hulladéklerakó esetében létesíteni kell. Ennek szükséges vastagságát a tervezõ állapítja meg a hulladéklerakó kategóriájának, valamint helyének hidrogeológiai tulajdonságait figyelembe véve. C kategóriájú hulladéklerakó esetében két szivárgóréteget kell kialakítani. A két geomembrán közötti szivárgó-ellenõrzõ rétegként geodrén (mesterséges anyagú szûrõréteg) alkalmazható, amelynek hatékonyságát hidraulikai számításokkal kell igazolni. A második szivárgóréteg az elsõ szigetelõréteg alá kerül, és szintén kettõs célt szolgál: elsõdleges az ellenõrzési funkció (jelzi a szigetelõrendszer meghibásodását) és másodlagos a gyûjtõ-elvezetõ funkció. Ha a hulladéklerakó környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát követõen megállapítható, hogy a hulladéklerakó nem jelent potenciális veszélyt a földtani közegre, a felszín alatti vagy a felszíni vízre, a levegõre, a Felügyelõség jogosult az 1.2. és 1.3. pontban foglalt követelmények mérséklésére. 2. A hulladékréteg deformáció és elcsúszás elleni védelme; a lerakó-aljzat rétegeinek mechanikai stabilitása A lerakás technológiáját az üzemeltetési tervben úgy kell megtervezni, hogy biztosítsa a hulladékréteg (oldal és függõleges irányú) mechanikai stabilitását, valamint a szerkezeti elemek épségét és rögzítésük helyzetét. Az aljzat-rétegrendet úgy kell kialakítani, hogy teljes élettartama során mechanikailag állékony legyen, vagyis képes legyen káros deformációk nélkül elviselni a fölötte elhelyezett rétegek nyomását. 3. A hulladéklerakó fontosabb kiegészítõ építményei 3.1. A beszállított hulladék tömegének meghatározására a hulladéklerakón hídmérleget kell üzemeltetni. A hulladék tömegét a lerakóra érkezett, illetve a kiürített szállító jármû tömegkülönbségébõl kell megállapítani. 3.2. A hulladéklerakó területét be kell keríteni. A kerítésen kívül olyan véderdõt szükséges létesíteni, amely – különösen települési hulladéklerakó esetében – megakadályozza a hulladéknak széllel való elhordását. A véderdõ kialakításakor gondoskodni kell arról, hogy a telepített lombos fák és bokrok elegendõen magas, sûrû struktúrájú, zöld sávot alkossanak. 3.3. A hulladéklerakó területén ki kell alakítani az ügyvitel, a laboratóriumi feladatok és a szociális funkciók ellátására alkalmas infrastruktúrát.
3146
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
3.4. A hulladéklerakó területén gondoskodni kell elektromos energia-ellátásról, a térvilágításról, a vízellátásról, továbbá a kommunális szennyvíz elvezetésérõl és kezelésérõl. 4. A csurgalékvíz és a csapadékvíz kezelése 4.1. A csurgalékvíz és a csapadékvíz gyûjtésére és kezelésére külön-külön, önálló kezelési rendszert kell létesíteni. 4.2. A hulladéklerakóból eltávolított csurgalékvizet külön, szigetelt, megfelelõ puffer kapacitással rendelkezõ tározó medencében kell összegyûjteni, majd összetétele ismeretében és függvényében kell kezelni, hogy a befogadóba (itt: felszíni folyó- vagy állóvíz) lehessen juttatni. Amennyiben szükséges, a medencébõl a csurgalékvizet – zárt rendszeren keresztül – a hulladékréteg felületére vissza lehet juttatni. 4.3. A csapadékvizeket a hulladéklerakótól el kell vezetni, a hulladéklerakó területérõl pedig össze kell gyûjteni, és összetétele ismeretében és függvényében kezelni. Kezelésének szükségességét a befogadó terhelhetõsége, valamint a befogadóra vonatkozó vízminõségi határértékek szabják meg. 5. A hulladéklerakó-gáz ellenõrzése 5.1. Ha a lerakómedencében a lerakott hulladékból gázképzõdés lehetséges, gondoskodni kell a keletkezõ hulladéklerakó-gázok rendszeres eltávolításáról, gyûjtésérõl és kezelésérõl. A B3 kategóriájú hulladéklerakón a biológiailag bomló összetevõkbõl képzõdõ gázok kezelésére minden esetben ki kell alakítani a gázkezelõ rendszert. 5.2. A B3 kategóriájú hulladéklerakón nemcsak az elvezetésrõl kell gondoskodni, hanem mindaddig, amíg a keletkezõ gáz gazdaságosan hasznosítható, gondoskodni kell a hulladéklerakó-gáz felhasználásáról. Ha a hasznosítás nem gazdaságos, akkor gondoskodni kell a gáz biztonságos ártalmatlanításáról (pl. fáklyázással történõ elégetésérõl). 6. A hulladéklerakó mûködésébõl származó környezeti veszélyek A hulladéklerakót úgy kell üzemeltetni, hogy az üzemeltetésbõl ne származhassanak környezetszennyezõ hatások. Ennek érdekében el kell kerülni: a) a légszennyezést (pl. a kiporzásból származó szállópor és aeroszolok képzõdése), valamint a bûzhatásokat, b) a hulladéknak széllel való elhordását, c) a forgalom okozta káros zaj- és rezgésterhelést, d) a madarak, a kártékony kisemlõsök és rovarok elszaporodásából származó károkat, e) a tûzesetek bekövetkezését. 7. A hulladéklerakó õrzése Biztosítani kell a hulladéklerakó folyamatos õrzését. A kapukat munkaidõn túl zárva kell tartani. Az õrzés során biztosítani kell, hogy ne történjék illegális lerakás, illetéktelen bejutás a hulladéklerakó területére.
2. számú melléklet a 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelethez A hulladék hulladéklerakókban történõ átvételével kapcsolatos eljárások és követelmények 1. A hulladék vizsgálatának, átadásának és átvételének részletes szabályai 1.1. Alapjellemzés Az alapjellemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie: a) a hulladék külön jogszabály szerinti EWC kódszáma, eredete, keletkezési technológiai eredete, fizikai megjelenési formája, minõségi összetétele, teljes (rendszeresen képzõdõ hulladék esetén az idõegység alatt képzõdõ) mennyisége, és – ahol szükséges és lehetséges – az egyéb, a lerakással történõ ártalmatlanítás szempontjából jellemzõ tulajdonságai, különös tekintettel a hulladéklerakóban várható változásaira, a kémiai kölcsönhatásokra, illetve a hulladéklerakó szigetelõ anyagával való kölcsönhatásokra; b) a hulladék Hgt. 2. számú melléklete szerinti veszélyességi jellemzõinek meghatározására;
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3147
c) a hulladék kioldódási jellemzõire és azoknak a hulladéklerakóban várható változásaira; d) a kioldódási jellemzõknek a lerakhatósági szempontok szerinti értékelésére, és a hulladék átvételére megfelelõ hulladéklerakó-kategória meghatározására; e) rendszeresen képzõdõ hulladék esetében a kritikus paraméterek kiválasztására a megfelelõségi vizsgálathoz, és a megfelelõségi vizsgálat elvégzési gyakoriságának meghatározására; f) annak indokolására, hogy a lerakásra szánt hulladék sem eredeti, sem elõkezelt formájában nem hasznosítható. Inert hulladék esetében az alapjellemzéshez nem szükséges laboratóriumi vizsgálatokat végezni, ha a hulladék szerepel a 2.1.–1. táblázatban. Nem veszélyes települési szilárd hulladéknak B3 kategóriájú hulladéklerakóban történõ lerakását megelõzõen nem kell alapjellemzést készíteni, az átvétel feltételének ebben az esetben a 2.2.3. pontban felsorolt kritériumok teljesülését kell tekinteni. A kioldási vizsgálatokhoz a hulladékból aprítással, szabványban rögzített módszerekkel, alkalmas részecskeméreteloszlású frakciókat kell készíteni. Ha a hulladék olyan veszélyes összetevõket is tartalmaz, amelyek a 2.2.1.–1. és 2.2.1.–2. táblázatokban nem szerepelnek, akkor ezekre az összetevõkre a hulladék termelõje, elõkezelõje vagy a hulladéklerakó üzemeltetõje köteles egyedi kioldási határérték megállapítását kérni a külön jogszabályban1 meghatározott Hulladék Minõsítõ Bizottságtól. Rendszeresen képzõdõ hulladéknak az a hulladék tekinthetõ, amely egy vagy több létesítményben (i) azonos termelési vagy azonos termelési és elõkezelési tevékenységbõl származik; (ii) a termelési és az elõkezelési folyamat jól ismert és anyagmérlege közel állandó; (iii) a hulladék a)–d) alpontokban felsorolt alapjellemzõi közül kiválaszthatók azok a kritikus paraméterek, amelyek a hulladék lerakhatóságát egyértelmûen meghatározzák és jelzik a hulladék összetételének esetleges megváltozását; (iv) a termelõ, birtokos minden szükséges információt megad a hulladéklerakó üzemeltetõjének a folyamatokban bekövetkezõ változásokról, különös tekintettel a folyamatokba bemenõ anyagok megváltozására. Az (iii) pont szerinti kritikus paraméternek kell tekinteni az e melléklet 2. pontjában megadott táblázatokban szereplõ jellemzõk közül azokat, amelyek koncentrációja megközelíti a megadott határértéket, illetve amelyeknél a jellemzõ koncentrációja nagymértékben szór. 1.2. Megfelelõségi vizsgálat A megfelelõségi vizsgálattal történik a rendszeresen képzõdõ hulladék ellenõrzése; az 1.1. pont a)–d) alpontjaiban felsorolt alapjellemzõk és a kritikus paraméterek mért értékeinek összevetése a 2. fejezet táblázataiban felsorolt határértékekkel, valamint az eredmények értékelése. 1.3. Helyszíni ellenõrzõ vizsgálat A helyszíni ellenõrzõ vizsgálatok – minden egyes hulladékszállítmány esetében – a hulladéklerakó beléptetõ pontján, illetve a lerakás helyén kiterjednek: a) a kísérõ dokumentumok ellenõrzésére, b) a hulladékszállítmány szemrevételezéssel történõ ellenõrzésére, c) szükség esetén a hulladék átvétele szempontjából lényeges alapjellemzõk gyorsteszttel történõ vizsgálatára. 2. Átvételi követelmények a különbözõ kategóriába sorolt hulladéklerakókon 2.1. Átvételi követelmények inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón (A kategória) A 2.1.–1. táblázatban felsorolt hulladékot a hulladéklerakó üzemeltetõje az alapjellemzõk vizsgálata nélkül átveheti, de a helyszíni ellenõrzõ vizsgálatokat köteles elvégezni. Ha a helyszíni ellenõrzõ vizsgálatok alapján felmerül a szennyezõdés gyanúja, akkor el kell végezni az alapjellemzõk meghatározását, és ez alapján dönt a) a hulladéklerakó üzemeltetõje a hulladék átvételérõl vagy annak megtagadásáról; b) a hulladék átadója a hulladék elszállításáról a tulajdonságainak megfelelõ hulladéklerakóba, illetve más hulladékkezelõ létesítménybe vagy a saját telephelyére.
1
A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet.
3148
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám 2.1.–1. táblázat
Alapjellemzõk vizsgálata nélkül átvehetõ inert hulladékok EWC kód
Leírás
Korlátozások
10 11 03
Üveg alapú, szálas anyagok hulladékai
A hulladék nem tartalmazhat szerves kötõanyagot
15 01 07
Csomagolási üveg-hulladékok
17 01 01
Beton
Elkülönített építési és bontási hulladékok*
17 01 02
Tégla
Elkülönített építési és bontási hulladékok*
17 01 03
Cserép és kerámiák
Elkülönített építési és bontási hulladékok*
17 01 07
Beton, tégla, cserép és kerámia keveréke
Elkülönített építési és bontási hulladékok*
17 02 02
Üveg
17 05 04
Föld és kövek
19 12 05
Üveg
20 01 02
Üveg
Elkülönített üveg
20 02 02
Talaj és kövek
A hulladék csak kertekbõl, parkokból származhat, és nem lehet benne humusz, illetve tõzeg
A hulladék nem tartalmazhatja a talaj humuszos rétegét, tõzeget, továbbá szennyezett területrõl származó földet, köveket
* Az elkülönített építési és bontási hulladékok kis mennyiségben más összetevõket (pl. fémek, mûanyagok, talaj, szerves anyagok, fa, gumi stb.) is tartalmazhatnak. A hulladék eredetét ismerni kell.
Nem tekinthetõ inert építési és bontási hulladéknak az a hulladék, amely külön jogszabályban2 szabályozott szerves vagy szervetlen veszélyes összetevõket (pl. azbesztet, bitument) tartalmaz vagy az építés során ilyen anyagokat használtak, illetve az épületben olyan termékeket tároltak vagy gyártottak, amelyekkel az építõanyagok szennyezõdhettek, és emiatt a hulladék már nem tekinthetõ inertnek. A 2.1.–1. táblázatban fel nem sorolt inert hulladék esetében a hulladéklerakón történõ átvétel szempontjából az 1. pont szerinti eljárást kell alkalmazni, vagyis meg kell határozni az alapjellemzõket, szükség esetén a kritikus paramétereket. Inert hulladéknak a lerakhatósági szempontok szerinti értékelését a kioldási vizsgálatok eredményei és a 2.1.–2. táblázatban felsorolt határértékek összehasonlítása alapján kell elvégezni. A határkoncentrációk a táblázatban alulról való megközelítésben (legfeljebb értelemben) értendõk. A határértékek az L/S = 10 l/kg folyadék/szilárd arány mellett végzett kioldásos vizsgálatokra, valamint az L/S=0,1 l/kg folyadék/szilárd arány mellett végzett perkolációs (átfolyásos) vizsgálat elsõ eluátumának koncentrációira (CO) vonatkoznak. A hulladék átvétele szempontjából az L/S = 10 l/kg folyadék/szilárd arány mellett végzett kioldásos vizsgálatok határkoncentrációit kell figyelembe venni. Perkolációs vizsgálatokat akkor kell végezni, ha a vizsgált hulladék szulfátion-koncentrációja nagyobb mint 1000 mg/kg. Ebben az esetben a 2.1.–2. táblázat *-gal jelzett elõírása szerint kell eljárni.
2 A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3149 2.1.–2. táblázat
Átvételi határkoncentrációk inert hulladéklerakón Kioldási vizsgálat (L/S=10 l/kg, desztillált víz)
Perkolációs vizsgálat (L/S=0,1 l/kg, desztillált víz)
Határkoncentráció mg/kg szárazanyag
Határkoncentráció (CO) mg/l
As
0,5
0,06
Ba
20
4
Cd
0,04
0,02
Cr összes
0,5
0,1
Cu
2
0,6
Hg
0,01
0,002
Mo
0,5
0,2
Ni
0,4
0,12
Pb
0,5
0,15
Sb
0,06
0,1
Se
0,1
0,04
Zn
4
1,2
Klorid-ionok
800
460
Fluorid-ionok
10
2,5
Szulfát-ionok
1000*
1500
1
0,3
500**
160
4000***
–
Összetevõ
Fenol index DOC: szerves kötésben lévõ oldott szén összes mennyisége TDS: a hulladékból kioldódott szilárd anyagok összes mennyisége
* A hulladéklerakó üzemeltetõje átveheti a hulladékot, ha a kioldási vizsgálat eredménye szerint a szulfátion-koncentráció nagyobb mint 1000 mg/kg, de nem haladja meg a 6000 mg/kg értéket és a perkolációs módszerrel, desztillált vízzel mért Co határkoncentráció nem haladja meg az 1500 mg/l értéket. ** Ha a hulladék mért DOC értéke, a saját pH-ján mérve nagyobb a táblázatban felsorolt határértéknél, akkor pH 7,5–8 közötti tartományban, L/S=10 l/kg arány mellett kell meghatározni a DOC értéket. A hulladéklerakó üzemeltetõje átveheti a hulladékot, ha a 7,5–8 pH tartományban mért DOC koncentráció nem haladja meg a táblázatban felsorolt 500 mg/kg határértéket. *** Ha a vizsgált hulladék szulfát-ionjainak átvételi koncentrációját 6000 mg/kg-ban állapították meg, akkor a TDS átvételi határértéke legfeljebb 8000 mg/kg lehet.
A megadott kioldódási követelményeken kívül az inert hulladéklerakóban átvehetõ hulladéknak eleget kell tennie a 2.1.–3. táblázatban felsorolt további követelményeknek is. 2.1.–3. táblázat Kiegészítõ átvételi követelmények inert hulladéklerakón Jellemzõ
TOC (szerves kötésben lévõ szén összes mennyisége) BTEX (benzol, toluol, etil-benzol és xilol) PCB (poliklórozott bifenilek: 28, 52, 101, 118, 138, 153 és 180 kongenerek)
Határkoncentráció mg/kg
30 000* 2 0,1
3150
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám Határkoncentráció mg/kg
Jellemzõ
Ásványolaj (C10–C40 szén-atomszámú összetevõk)
100
PAH (policiklikus aromás szénhidrogének, 16 vegyületre)
1
* Talajhulladék esetében a Felügyelõség nagyobb határértéket is megállapíthat, ha a hulladék L/S=10 l/kg arány mellett mért DOC értéke nem éri el az 500 mg/kg-ot a hulladék saját pH-ján vagy pH 7,5–8,0 tartományban mérve.
2.2. Átvételi követelmények nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón (B kategória) Nem veszélyes hulladék lerakása esetében e jogszabály kettõ hulladéklerakó-alkategóriát különböztet meg: a) szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B1b alkategória), b) vegyes összetételû, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó (B3 alkategória). 2.2.1. Átvételi követelmények szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón (B1b alkategória) B1b alkategóriájú hulladéklerakóban átvehetõ és lerakható hulladéknak a lerakhatósági szempontok szerinti értékelését a kioldási vizsgálatok eredményei, valamint a 2.2.1.–1. és a 2.2.1.–2. táblázatokban felsorolt határértékek összehasonlítása alapján kell elvégezni. A kioldási határértékek L/S = 10 l/kg folyadék/szilárd arány mellett végzett kioldásos vizsgálatokra vonatkoznak. A határkoncentrációk a táblázatban alulról való megközelítésben (legfeljebb értelemben) értendõk. Stabilis, nem reakcióképes hulladék – más, nem veszélyes hulladékkal együtt – közös medencében lerakható. Stabilis, nem reakcióképesnek akkor tekinthetõ a hulladék, ha kioldódási tulajdonságai a lerakóban fennálló körülmények között, illetve balesetek bekövetkezésekor hosszú távon nem változnak kedvezõtlenül, továbbá a hulladék összetétele a) biológiai bomlás következtében, b) hosszú idõtávú külsõ körülmények hatására (pl. víz, levegõ, hõmérséklet, mechanikai hatások következtében), c) más hulladék hatására (beleértve a hulladékon átfolyó csurgalékvíz és a keletkezõ gázok hatását is) nem változik meg. Ha az elõkezelés során monolit formájú hulladékot állítanak elõ, akkor ennek B1b alkategóriájú hulladéklerakón történõ átvehetõségét – a monolit hulladékok vizsgálatára vonatkozó nemzeti szabvány kihirdetéséig – a következõk alapján kell megítélni: a monolit hulladékot granulálni kell, és a kioldódási vizsgálatokat L/S= 10 l/kg arány mellett kell elvégezni, annak tudatában, hogy ez a modellvizsgálat nem ad kielégítõ információt a monolitok kioldhatóságában meghatározó szerepet játszó diffúziós kioldási mechanizmusról. 2.2.1.–1. táblázat Átvételi határkoncentrációk B1b alkategóriájú hulladéklerakón Kioldási vizsgálat (L/S=10 l/kg, desztillált víz) Összetevõ Határkoncentráció mg/kg szárazanyag
As Ba Cd Cr összes Cu Hg Mo Ni Pb Sb Se Zn Klorid-ionok
2 100 1 10 50 0,2 10 10 10 0,7 0,5 50 15 000
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3151 Kioldási vizsgálat (L/S=10 l/kg, desztillált víz)
Összetevõ Határkoncentráció mg/kg szárazanyag
Fluorid-ionok Szulfát-ionok DOC: szerves kötésben lévõ oldott szén összes mennyisége TDS: a hulladékból kioldódott szilárd anyagok összes mennyisége
150 20 000 800* 60 000
* Ha a hulladék mért DOC értéke a saját pH-ján mérve nagyobb mint a táblázatban felsorolt határérték, akkor pH 7,5–8 közötti tartományban, L/S=10 l/kg arány mellett kell meghatározni a DOC értéket. Átvehetõ a hulladék akkor, ha a 7,5–8 pH tartományban mért DOC koncentrációja nem haladja meg a táblázatban felsorolt 800 mg/kg határértéket.
2.2.1.–2. táblázat Kiegészítõ átvételi követelmények B1b alkategóriájú hulladéklerakón Jellemzõ
TOC (szerves kötésben lévõ szén összes mennyisége) pH ANC/BNC (sav-, illetve lúg-semlegesítési kapacitás)
Határkoncentráció
5 tömeg%* ³6 Lásd a ** alatti értelmezést
* Ha a mért TOC érték meghaladja az 5 tömeg%-ot (pl. talajhulladékok esetében), akkor a Felügyelõség nagyobb határértéket is megállapíthat, feltéve, hogy L/S=10 l/kg arány mellett, a hulladék mért DOC értéke nem éri el a 800 mg/kg értéket a hulladék saját pH-ján vagy pH 7,5–8,0 tartományban mérve. ** Minthogy pH ³ 6 tartományban több szervetlen összetevõ is kioldódik, ezért az ANC/BNC vizsgálatok során meg kell határozni a kioldott mennyiségüket a pH függvényében pH 4–12 tartományban, 8 különbözõ pH értéken, beleértve a saját pH-t is. Átvehetõ a hulladék akkor, ha a fenti pH tartományban mért kioldási koncentrációk egyetlen esetben sem lépik túl a 2.3.–1. táblázatban megadott, L/S=10 l/kg arányra vonatkozó határértékeket.
2.2.2. Azbeszttartalmú hulladék lerakása B1b alkategóriába sorolt hulladéklerakón Azbesztet tartalmazó építési-bontási hulladék B1b alkategóriájú hulladéklerakón vizsgálat nélkül átvehetõ, ha a hulladék az azbeszten kívül más veszélyes összetevõt nem tartalmaz és az azbeszt polimerrel burkolt, vagy szálait kötõanyag tartja össze. Azbesztet tartalmazó építési-bontási hulladék kizárólag az azbeszthulladék számára kialakított külön medencében rakható le, a következõ feltételekkel: a) az azbesztszálak szóródásának elkerülése érdekében biztosítani kell az egyes lerakott hulladék szállítmányok azonnali takarását. Minden egyes tömörítési mûvelet elõtt, megfelelõ további réteggel kell a takarást elvégezni; b) nem lehet az azbeszthulladék lerakására épített medencén olyan mechanikai mûveletet (pl. lyukak fúrása) végezni, amely az azbesztszálak szétszóródását eredményezheti; c) az azbeszthulladékot tartalmazó medence lezárása után a medence helyére vonatkozó helyszínrajzot meg kell õrizni; d) a hulladéklerakó bezárása után, a lakosság biztonsága érdekében, óvintézkedéseket kell hozni a terület használatának korlátozására. 2.2.3. Átvételi követelmények települési szilárd hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón (B3 kategória) B3 alkategóriájú hulladéklerakón elõkezelés és vizsgálatok nélkül átvehetõk a külön jogszabály szerinti hulladékjegyzék3 20 fõcsoportjában felsorolt, vegyesen gyûjtött, nem veszélyes szilárd hulladékok, kivéve az EWC 20 01 41 kéménysöprésbõl származó hulladékot, valamint az EWC 20 03 03 úttisztításból származó hulladékot. Vizsgálatok alapján átvehetõk az alábbi hulladékok, ha eleget tesznek a B1b alkategóriájú hulladéklerakókra vonatkozó átvételi követelményeknek: a) a hulladékjegyzék 19 05 és 19 06 csoportjában felsorolt hulladékok, valamint a 19 08 csoportjában felsorolt nem veszélyes hulladékok, b) az EWC 20 01 41 kéménysöprésbõl származó hulladék, valamint az EWC 20 03 03 úttisztításból származó hulladék, c) a kommunális szennyvíztisztító üzemek iszapjai, ha víztelenítés után a szárazanyag-koncentráció legalább 70% és az iszap nem fertõzõképes4. 3 4
A hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 1. számú melléklet.
3152
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
Gipsztartalmú nem veszélyes hulladék a hulladéklerakónak kizárólag azon medencéjében rakható le, amelyben biológiailag lebomló hulladékot nem raknak le. A lerakott hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiségének ellenõrzése érdekében a hulladéklerakó üzemeltetõjének a nemzeti szabványban leírt módon, negyedévenként meg kell határoznia a települési hulladék összetételének jellemzésére használandó 13 frakció tömegarányát a lerakott hulladék összes tömegéhez képest. Amennyiben e vizsgálatok azt mutatják, hogy a csökkentési követelmények nem teljesülnek, akkor a hulladéklerakó üzemeltetõje a továbbiakban csak olyan hulladékot fogadhat el, amely biztosítja a biológiailag lebomló szerves anyagok lerakására vonatkozó elõírások teljesítését, vagy gondoskodni köteles az általa átvett hulladék utóválogatásáról. Részletes összetétel-vizsgálatokat a 13 frakció összetételére, évente egy alkalommal, mindig az õszi idõszakban szükséges végezni. A konkrét vizsgálatokat a nemzeti szabványban leírt részfrakciók szerinti bontásban kell elvégezni. A 20 mm-nél kisebb részecskéket tartalmazó, ún. finom frakció esetében, az õszi idõszakban mintákat kell venni, és azoknak meg kell határozni a 2.2.2.–1. táblázatban felsorolt kioldási jellemzõit (a DOC és a TDS kivételével) L/S= 10 l/kg arány mellett. Ha valamelyik mért kioldási koncentráció nagyobb mint a táblázatban megadott határkoncentráció, akkor meg kell állapítani azt, hogy melyik hulladékfajta okozza a határérték-túllépést, és intézkedni kell arról, hogy az elfogadásra kerülõ hulladékból különítsék el ezt a hulladékfajtát. 2.3. Átvételi követelmények veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón (C kategória) C kategóriájú hulladéklerakón legfeljebb 6% TOC koncentrációban biológiailag lebomló szerves összetevõket tartalmazó veszélyes hulladék rakható le. A C kategóriájú hulladéklerakóban átvehetõ és lerakható veszélyes hulladéknak a lerakhatósági szempontok szerinti értékelését a hulladékból granulálással elõállított mintákra vonatkozó kioldási vizsgálatok eredményei, valamint a 2.3.–1. és a 2.3.–2. táblázatokban felsorolt határértékek összehasonlítása alapján kell elvégezni. A kioldási határértékek L/S = 10 l/kg folyadék/szilárd arány mellett végzett kioldásos vizsgálatokra vonatkoznak. A határkoncentrációk a táblázatban alulról való megközelítésben (legfeljebb értelemben) értendõk. 2.3.–1. táblázat Átvételi határkoncentrációk C kategóriájú hulladéklerakón Kioldási vizsgálat (L/S=10 l/kg, desztillált víz) Összetevõ Határkoncentráció mg/kg szárazanyag
As Ba Cd Cr összes Cu Hg Mo Ni Pb Sb Se Zn Klorid-ionok Fluorid-ionok Szulfát-ionok DOC: szerves kötésben lévõ oldott szén összes mennyisége TDS: a hulladékból kioldódott szilárd anyagok összes mennyisége
25 300 5 70 100 2 30 40 50 5 7 200 25 000 500 50 000 1000* 100 000
* Ha a hulladék mért DOC értéke a saját pH-ján mérve nagyobb mint a táblázatban felsorolt határérték, akkor pH 7,5–8 közötti tartományban, L/S=10 l/kg arány mellett kell meghatározni a DOC értéket. Átvehetõ a hulladék akkor, ha a 7,5–8 pH tartományban mért DOC koncentrációja nem haladja meg a táblázatban felsorolt 1000 mg/kg határértéket.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3153 2.3.–2. táblázat
Kiegészítõ átvételi követelmények C kategóriájú hulladéklerakón Jellemzõ
Határkoncentráció
LOI (izzítási veszteség)* TOC (szerves kötésben lévõ szén összes mennyisége)** ANC/BNC (sav-, illetve lúg-semlegesítési kapacitás)
10% 6% Lásd a *** alatti értelmezést
* A TOC helyett elsõ közelítésben a mért LOI érték is használható, figyelembe véve, hogy azzal nem egyenértékû. Ha a LOI értéke nem éri el a 6 tömeg%-ot, akkor a TOC-t nem szükséges meghatározni. ** Ha a mért TOC érték meghaladja a 6 tömeg%-ot (pl. talajhulladékok esetében), akkor a Felügyelõség nagyobb határértéket is megállapíthat, feltéve, hogy L/S=10 l/kg arány mellett, a hulladék mért DOC értéke nem éri el a 1000 mg/kg-ot a hulladék saját pH-ján, vagy pH 7,5–8,0 tartományban mérve. *** Minthogy több szervetlen összetevõ pH³6 tartományban is kioldódik, ezért az ANC/BNC vizsgálatok során meg kell határozni a kioldott mennyiségüket a pH függvényében pH 4–12 tartományban, 8 különbözõ pH értéken, beleértve a saját pH-t is. Átvehetõ a hulladék akkor, ha a fenti pH tartományban mért kioldási koncentrációk egyetlen esetben sem lépik túl a 2.3.–1. táblázatban, L/S=10 l/kg arányra vonatkozó határértékeket.
Ha a lerakásra szánt veszélyes hulladék (granulált formában végzett) vizsgálatai alapján nem tesz eleget a megadott kioldási határértékeknek, akkor a hulladékot további elõkezelésnek kell alávetni annak érdekében, hogy eleget tegyen a kioldási követelményeknek. Ha az elõkezelés során monolit formájú hulladékot állítanak elõ, akkor ennek a C kategóriájú hulladéklerakóban történõ lerakhatóságát a monolit hulladékok vizsgálatára vonatkozó nemzeti szabvány kihirdetéséig, a következõképpen kell megítélni: a monolit hulladékot granulálni szükséges, és a kioldódási vizsgálatokat L/S= 10 l/kg arány mellett kell elvégezni, annak tudatában, hogy ez a modellvizsgálat nem ad kielégítõ információt a monolitok kioldhatóságában meghatározó szerepet játszó diffúziós kioldási mechanizmusról.
3. számú melléklet a 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelethez Monitoring-rendszer a hulladéklerakó üzemeltetési és az utógondozási idõszakában 1. Meteorológiai adatok gyûjtése A hulladéklerakó vízháztartásának megfelelõ értékeléséhez, a vízmérleg elkészítéséhez – ha a Felügyelõség elõírja a meteorológiai adatok gyûjtését – szükséges annak megállapítása, hogy a csurgalékvíz felhalmozódik-e a hulladéklerakóban vagy elszivárog (az 1.–1. táblázatban felsorolt jellemzõket a megadott gyakorisággal kell gyûjteni a Felügyelõség határozatában megállapított ideig). Az adatokat gyûjtheti az üzemeltetõ, vagy biztosíthatja azokat a nemzeti meteorológiai hálózattal kötött megállapodás alapján. 1.–1. táblázat Meteorológiai adatok gyûjtése Jellemzõ
1. 2. 3. 4. 5.
Csapadék mennyisége Hõmérséklet, 14.00h Uralkodó szélirány és szélerõ Párolgás (liziméter) Légköri páratartalom, 14.00h
Mûködési fázis idején
naponta naponta naponta naponta naponta
Utógondozási fázis idején
naponta, havi értékekhez hozzáadva havi átlag nincs elõírva naponta, havi értékekhez hozzáadva havi átlag
2. A csapadékvíz, a csurgalékvíz, a felszíni víz és a hulladéklerakó-gáz ellenõrzése A vizsgálandó paramétereket a lerakott hulladék összetétele és a hulladéklerakó helyének hidrogeológiai tulajdonságai alapján a Felügyelõség határozatban állapítja meg. A mintavétel és a vizsgálatok gyakoriságát a 2.–1. táblázat mutatja. 2.1. A csapadékvíz összetételének meghatározása akkor szükséges, ha azt befogadóba elvezetik, illetve tengelyen elszállítják. Amennyiben szükséges a csapadékvíz összetételének ismerete, a vizsgálatokhoz a mintát az elvezetési ponton, illetve a tározóból kell venni.
3154
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
2.2. A csurgalékvízbõl valamennyi elvezetési ponton mintát kell venni. Mintavételi pontonként külön kell megvizsgálni a csurgalékvíz mennyiségét és összetételét. (A mintavételi technológiák általános útmutatói c. ISO 5667–2 1991. dokumentum szerint.) Értelemszerûen nem kell vizsgálatot végezni, ha a csurgalékvíz gyûjtésére nem kerül sor (pl. inert hulladéklerakón). 2.3. Ha a hulladéklerakó közelében olyan idõszakos vagy állandó vízfolyás van, amelynek vízminõségét a környezetvédelmi felülvizsgálat alapján a hulladéklerakó veszélyeztetheti, a Felügyelõség elõírja a felszíni víz ellenõrzését. Ebben az esetben a mintavételt és a vizsgálatokat legalább két ponton kell elvégezni, mégpedig a hulladéklerakó fölött a folyásiránnyal szemben, illetve alatta a folyásirányban. 2.4. A hulladéklerakó-gáz vizsgálatát úgy kell végrehajtani, hogy reprezentálja a hulladéktestben keletkezõ gázkeverék mennyiségét és összetételét. E mérések célja a hulladékban lévõ szerves anyag lebomlási folyamatának ellenõrzése. A CH4-, a CO2- és az O2-emissziót a hulladéklerakó üzemeltetõjének rendszeresen meg kell határoznia, a többi gáz esetében az emisszióvizsgálat gyakoriságát a lerakott hulladék összetétele függvényében kell megállapítani úgy, hogy az tükrözze a hulladék kioldási jellemzõit. 2.–1. táblázat A csapadékvíz, a csurgalékvíz, a felszíni víz és a hulladéklerakó-gáz ellenõrzése A mintavétel gyakorisága Mintavétel célja a mûködési idõszakban
A csurgalékvíz mennyiségének megállapítása A csurgalékvíz összetételének meghatározása Felszíni víz vízhozama és összetétele Hulladéklerakó-gáz emisszió és légköri nyomás meghatározása (CH4, CO2, O2, H2S, H2 stb.)
1, 2
havonta negyedévenként2 negyedévenként2 havonta2
az utógondozási idõszakban
félévenként félévenként félévenként félévenként3
1
A mintavétel gyakoriságát a hulladéklerakó morfológiájától függõen módosítani lehet. Ha az adatok hosszabb idõszak alatt nem változnak jelentõsen, a mérések gyakorisága csökkenthetõ. A csurgalékvíz elektromos vezetõképességét évente legalább egyszer meg kell mérni. 3 A hulladéklerakó-gáz elvezetési rendszer hatékony mûködését rendszeresen ellenõrizni kell. 2
3. A felszín alatti víz ellenõrzése A felszín alatti víz védelme érdekében ellenõrizni kell, hogy a hulladéklerakás veszélyezteti-e a környezetében lévõ felszín alatti vizet. Ennek érdekében a felszín alatti víz-áramlás szempontjából a hulladéklerakó feletti területen legalább egy, a hulladéklerakó alatti területen legalább két monitoring kutat (mérési pontot) kell kialakítani a hulladéklerakó hatásterületén belül. Referenciaértékeknek a felsõ monitoring kútból vett vízminta vizsgálata során mért értékeket kell tekinteni. A hulladéklerakóból származó szennyezettség jellemzésére az alsó monitoring kutakból vett vízminták vizsgálata során mért értékeket a referenciaértékekhez kell viszonyítani. A monitoring kutak helyét és számát – a tervezõnek a hulladéklerakó hatásterületére készített hidrogeológiai szakvéleményen alapuló javaslata figyelembevételével – a Felügyelõség határozatban állapítja meg. 3.1. Mintavétel A hulladéklerakó üzembe helyezése elõtt legalább három helyen mintát kell venni a talajból és a felszín alatti vízbõl annak érdekében, hogy a késõbbi mintavételekhez referenciaértékek álljanak rendelkezésre. 3.2. Monitoring A vízmintákban vizsgálandó jellemzõket a lerakásra kerülõ hulladék összetétele, a csurgalékvíz várható összetétele és a területen lévõ felszín alatti víz, elsõ vízadó összlet minõsége alapján kell megválasztani, figyelembe véve a felszín alatti víz áramlási viszonyait is. Egyes jellemzõk indikátorként is szolgálhatnak a felszín alatti víz összetétele változásának elõrejelzésére, szennyezõdése bekövetkezésének kezdeti idõszakában. Az indikátorok meghatározásánál javasolt a külön jogszabály5 figyelembevétele.
5
A kármentesítési tényfeltárás szürõvizsgálatával kapcsolatos szabályokról szóló 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3155
A mintavétel és a vizsgálatok gyakoriságát a 3.–1. táblázat tartalmazza: 3.–1. táblázat Felszín alatti víz ellenõrzése A mintavétel gyakorisága A mintavétel célja a mûködési idõszakban
A felszín alatti víz-szint megállapítása A felszín alatti víz összetételének meghatározása
félévenként
1
az utógondozási idõszakban
félévenként1
a hulladéklerakó helyétõl függõen változó gyakorisággal2, 3
a hulladéklerakó helyétõl függõen változó gyakorisággal2, 3
1 Ha a felszín alatti víz, elsõ vízadó összlet maximális nyugalmi vízszintje megközelíti a létesítési követelményként megadott, a lerakó fenékszintjétõl számított 1 m-es távolságot, akkor növelni kell a mérések gyakoriságát. 2 Az összetétel mérésének gyakoriságát a hulladéklerakó mûködési engedélyében szükséges rögzíteni. A gyakoriságot a felszín alatti víz áramlási sebességének ismeretében és értékelése alapján kell megállapítani. 3 Ha a vizsgálatok a mért jellemzõk koncentrációjának a referenciaponton mért értékhez képest növekvõ tendenciáját mutatja, akkor feltételezhetõ, hogy a lerakóból szennyezõ anyagok kerültek a környezetbe. Ha a mért értékek a beavatkozási szintet elérték, ezt ismételt mintavétellel és vizsgálattal meg kell erõsíteni.
3.3. Beavatkozási szintek Ha a szennyezõanyag koncentrációja eléri a külön jogszabályokban6 meghatározott (B) szennyezettségi határértéket, akkor a külön jogszabály7 szerint kell eljárni. Ha a referenciapontból vett mintákban a szennyezõ anyagok koncentrációja nagyobb, mint a (B) szennyezettségi határérték, akkor a külön jogszabály8 szerinti (Ab) bizonyított háttérkoncentráció figyelembevételével kell a szükséges intézkedéseket megtenni. 4. Mechanikai változások a hulladéklerakóban A hulladéktestben bekövetkezõ mechanikai változások miatt a hulladéklerakó kiépített részeiben is változások következhetnek be. A hulladék lerakása során a részecskeméret és az összetétel változtatásával optimális tömörségû hulladéktestet szükséges kialakítani annak érdekében, hogy a hulladéklerakó felszíne csak minimális mértékben változzék. A mechanikai változások káros hatásainak elkerülése érdekében rendszeres ellenõrzéseket kell végezni a 4.–1. táblázat szerint: 4.–1. táblázat A mechanikai változások ellenõrzése Az ellenõrzés gyakorisága Az ellenõrzés célja a mûködési idõszakban
A hulladéktest mechanikai szerkezetének és összetételének megváltozása1 A hulladéktest szintjének süllyedése 1
az utógondozási idõszakban
évente
–
évente
éves leolvasás
A hulladéklerakó állapotára vonatkozó adatok: – a lerakott hulladék által elfoglalt lerakókapacitás (térfogat), – a lerakás módszerei, – a lerakás idõpontja és idõtartama, – az alkalmazott tömörítés mértéke, – a lerakott hulladék tömege és térfogata, – a hulladék összetétele, – a hulladéklerakóban még rendelkezésre álló lerakókapacitás (térfogat és tömeg) számítása.
A hulladéktest szintjének süllyedését alappont-hálózat kiépítésével és mozgásának megfigyelésével kell megvalósítani.
6 7 8
A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, illetve a 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KHVM együttes rendelet. A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet. A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet.
3156
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
5. Az utógondozás idõszakában szükséges egyéb ellenõrzések A hulladéklerakó berendezéseinek, építményeinek és infrastruktúrájának fenntartása, illetve karbantartása során szükséges tevékenységek: a) a hulladéklerakó megközelítését szolgáló közlekedési utak, üzemi utak állapotának hetenként egy alkalommal történõ ellenõrzése és karbantartása évente legalább egyszer; b) az illetéktelenek behatolásának megakadályozását szolgáló létesítmények (pl. kerítés) folyamatos ellenõrzése és szükség szerinti karbantartása; c) a növényzet karbantartása (fûnyírás, kaszálás) szükség szerint, de évente legalább kétszer; d) a vízelvezetõ és -kezelõ rendszerek (csapadékvíz, csurgalékvíz) hetenként egy alkalommal történõ ellenõrzése és karbantartása, tisztítása, iszapmentesítése szükség szerint, de évente legalább egyszer; e) a hulladéklerakó-gáz gyûjtõrendszer hetenként egy alkalommal történõ ellenõrzése és karbantartása szükség szerint, de évente legalább egyszer.
4. számú melléklet a 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelethez A hulladéklerakó lezárásával, utógondozásával, rekultivációjával kapcsolatos követelmények 1. A hulladéklerakó lezárásával és utógondozásával kapcsolatos követelmények A lezárás és utógondozás a következõ fõbb részfolyamatokból tevõdik össze: a) a lezárásra és utógondozásra vonatkozó tervdokumentáció elkészítése és engedélyeztetése, b) a hulladéklerakó felsõ záró-réteg rendszerének átmeneti és/vagy végleges kialakítása, c) a hulladéklerakó-gáz gyûjtési és kezelési rendszerének kialakítása és mûködtetése, d) a csurgalékvíz kezelési rendszerének kialakítása és mûködtetése, e) az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakítása és mûködtetése, f) a hulladéktest formálása, felszíni rétegeinek tömörítése, rézsûk kialakítása, tájba illesztés, a terület további használatának figyelembevételével, g) a további felhasználásra nem tervezett berendezések és építmények elbontása, az általuk elfoglalt terület tájba illesztése, h) a fenntartási és állagmegóvási munkák elvégzése az utógondozás teljes idõszakában, i) az utógondozás befejezése, j) a jelentéskészítési kötelezettség teljesítése. A fentieket értelemszerûen kell alkalmazni a lerakott hulladék összetételétõl, a hulladéklerakó meglévõ mûszaki létesítményeinek kiépítettségétõl, továbbá attól függõen, hogy a lezárás és az utógondozás a hulladéklerakó egészére vagy annak egy részére vonatkozik. A felsõ záró-réteg rendszer kialakítása értelemszerûen tartalmazza a hulladéklerakó oldalirányú záró-réteg rendszerét is, ahol az szükséges. 1.1. A lezárásra és utógondozásra vonatkozó terv tartalmi követelményei A hulladéklerakó lezárására és utógondozására vonatkozó folyamatot az üzemeltetõnek az erre jogosult tervezõvel kell megterveztetnie. A lezárásra és utógondozásra vonatkozó tervdokumentációnak tartalmaznia kell: a) a hulladéklerakó lezárásának ütemezését (átmeneti és/vagy végleges lezárás), b) a felsõ záró-réteg rendszer szerkezetét, kialakításának módját [az esési irányokat szintvonalas helyszínrajzon (1:500) és keresztszelvényeken (1:100; 1:50) kell bemutatni], c) az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakításának, üzemeltetésének és karbantartásának leírását, d) a hulladéklerakó-gáz kezelésének leírását, e) a csurgalékvíz kezelésének leírását, f) a hulladéktest formálását, felszíni rétegeinek tömörítését, a rézsûk kialakítását, a tájba illesztés leírását, g) a további felhasználásra nem tervezett berendezések és építmények elbontásával, valamint az általuk elfoglalt terület tájba illesztésével kapcsolatos tervet, h) a fenntartási és állagmegóvási munkák végzésének tartalmát, módját és ütemezését,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3157
i) az utógondozás befejezésének módját és idõpontját, j) az adatszolgáltatás adattartalmát és módját. A fentieket értelemszerûen kell alkalmazni a lerakott hulladék összetételétõl, a hulladéklerakó meglévõ mûszaki létesítményeinek kiépítettségétõl, továbbá attól függõen, hogy a lezárás és az utógondozás a hulladéklerakó egészére vagy annak egy részére (pl. egy vagy több medencére) vonatkozik. A felsõ záró-réteg rendszer kialakítása értelemszerûen tartalmazza a hulladéklerakó oldalirányú záró-réteg rendszerét is, ahol az szükséges. 1.2. A felsõ záró-réteg rendszer kialakításával kapcsolatos követelmények A felsõ záró-réteg rendszer kiépítésének tervezésekor figyelembe kell venni: a) a lerakott hulladék tulajdonságait, különösen a biohulladék mennyiségét, b) a hulladéklerakó üzemeltetésének feltételeit (pl. az alkalmazott tömörítés mértékét), c) a hulladéklerakó geometriai jellemzõit (dombépítés, rézsûk mértéke, a hulladéktest magassága stb.), d) a telephely közelében található, a záró-réteg rendszer kialakításához felhasználható természetes anyagok beszerzési lehetõségét (talaj, kavics, agyag), e) a záró-réteg rendszer kiépítésének költségeit. A hulladéklerakót mindaddig átmeneti felsõ záró-réteg rendszerrel szükséges lezárni, amíg a hulladéktest biológiailag lebomló szerves összetevõinek biológiai stabilizálódása gyakorlatilag be nem következik. Nem kell átmeneti felsõ záró-réteg rendszert alkalmazni a B3 alkategóriájú hulladéklerakón, ha a lerakásra kerülõ hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmát mechanikai-biológiai elõkezeléssel csökkentették és a hulladék stabilizálódott, nem várható a lerakó süllyedése. C kategóriájú, illetve B1b alkategóriájú hulladéklerakó esetében, a tervezõ javaslatának figyelembevételével, a Felügyelõség dönt az átmeneti felsõ záró-réteg kialakításának szükségességérõl. A kategóriájú hulladéklerakó esetében átmeneti felsõ záró-réteg rendszert nem kell kiépíteni. A végleges felsõ záró-réteg rendszer azt követõen építhetõ ki, hogy a stabilizálódási folyamat a hulladéktestben gyakorlatilag befejezõdött. A stabilizálódási folyamat befejezõdését a hulladéklerakó-gáz mennyiségének csökkenése, a csurgalékvíz mennyiségének és összetételének változása, illetõleg a hulladéklerakó felszínének konszolidációja jelzi. 1.2.1. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer felépítése és funkciója Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer legfontosabb feladata az, hogy a végleges felsõ záró-réteg rendszer kiépítése érdekében tegye lehetõvé elegendõ vízmennyiségnek a hulladéktestbe való bejutását, ezáltal meggyorsítva a lerakott hulladékban lévõ szerves összetevõk biológiai lebomlását és a hulladéktest stabilizálódását. Alkalmazása azért is indokolt, mert a biohulladék lebomlása következtében a hulladéktestben roskadás, a felszínén jelentõs süllyedések várhatóak, ami a végleges felsõ záró-réteg rendszer egyenlõtlen süllyedéséhez, repedezéséhez vezetne, és ez a szigetelõképesség romlását okozná. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer részei: a) kiegyenlítõ réteg Funkciója: a hulladéktest felszínének felsõ és oldalirányú kiegyenlítése, módosítása, valamint a hulladéktest alkalmassá tétele a következõ rétegek elhelyezésére. Anyaga: osztályozott, aprószemcsés hulladék, stabilizált biohulladék, salak, pernye. b) szigetelõréteg Funkciója: a csapadék túlzott mértékû bejutásának akadályozása. Kialakítása és anyaga függ a lerakott hulladék összetételétõl, állapotától (pl. a biológiai lebomlás mértékétõl). Anyaga: ásványi szigetelés, geomembrán vagy bentonitszõnyeg. c) fedõréteg Funkciója: a szigetelõréteg védelme, illetõleg a növényzet megtelepedését (telepítését) lehetõvé tevõ feltételek biztosítása. Anyaga: 30 cm vastagságban stabilizált biohulladék és 30 cm vastagságban talaj vagy komposzt. 1.2.2. A végleges felsõ záró-réteg rendszer felépítése és funkciója A végleges felsõ záró-réteg rendszer legfõbb rendeltetése a csapadékvíz hulladéktestbe való bejutásának megakadályozása, a csurgalékvíz képzõdésének (és kezelésének), továbbá a környezetbe való potenciális kijutásának megelõzése. A végleges felsõ záró-réteg rendszer részei: a) kiegyenlítõ réteg Funkciója: a hulladéktest felsõ és oldalirányú kiegyenlítése, módosítása, beleértve az átmeneti felsõ záró-réteg rendszerrel történt lezárás során kialakult süllyedések megszüntetését is, valamint a hulladéktest alkalmassá tétele a következõ rétegek elhelyezésére. Anyaga: kis mésztartalmú, homogén, nem kötött, jó gázvezetõ képességû talaj, kohósalak vagy hulladékégetõ salakja.
3158
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
b) gázelvezetõ réteg (ha szükséges) Funkciója: a hulladék egyes összetevõinek biológiai bomlása során keletkezõ hulladéklerakó-gáz gyûjtõrendszerbe történõ elvezetése. Anyaga: kis mésztartalmú, egyenletes szemcseeloszlású, jó gázvezetõ-képességû anyag, amely az adott esésviszonyok mellett kellõ állékonyságú. c) szigetelõréteg Funkciója: a víz hulladéktestbe való bejutásának megakadályozása (hidraulikus gát). A réteg többféle (természetes és mesterségesen elõállított) anyag egymás fölé rétegezésével készíthetõ. Az alkalmazott megoldásnak egyenértékûnek kell lennie az elõírt 2 × 25 cm vastagságú, adott szivárgási tényezõjû (B1b és B3 kategóriájú lerakóknál k £ 5 × 10–9 m/s, C kategóriájú lerakóknál pedig k £ 10–9 m/s) megoldással. Az egyenértékûség feltétele a hidraulikai egyenértékûség. d) szivárgó- és szûrõréteg Funkciója: a fedõrétegen esetleg átszivárgó víz szigetelõréteg fölötti tartózkodási idejének csökkentése, illetve a záró-rétegbõl való mielõbbi hatékony elvezetése. Anyaga: mosott kavics, a rézsûkön osztályozatlan homokos kavics vagy kõzúzalék, geodrén, geokompozit, illetõleg geotextília, amely csak a szûrõréteg anyaga lehet. e) fedõréteg Funkciója: a csurgalékvíz minimalizálása, az alatta lévõ rétegek védelme, a növényzet telepítéséhez szükséges, megfelelõ környezet biztosítása. A réteg többféle anyag egymás fölé rétegezésével készíthetõ. A szivárgó- és szûrõréteggel érintkezõ (20–30 cm vastagságú) gyökérzáró réteg erõsen kötött vagy erõsen kõtörmelékes tömör anyag, célszerûen osztályozott építési-bontási hulladék. Ezt követi az (50–70 cm vastagságú) altalaj réteg, amely készülhet kis humusztartalmú talajból vagy stabilizált biohulladékból. A fedõréteg legfelsõ része a (mintegy 30 cm vastagságú) humuszréteg, amely a növények táplálását szolgálja, és talajból vagy komposztból készülhet. A természetes anyagú szigetelõréteg felett a szivárgó-szûrõ réteg és a fedõréteg összvastagsága legalább 1,5 m legyen. f) vegetációs réteg Funkciója: a víznek az alsóbb rétegekbe való bejutásának akadályozása, illetõleg az erózióval szembeni védelem. Anyaga: nem mélygyökérzetû, kis tápanyagigényû, szárazság- és forróságtûrõ növények, amelyek megfelelnek az ökológiai környezetnek is. 1.3. A hulladéklerakó-gáz gyûjtési és kezelési rendszerének kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények A hulladéklerakóban ártalmatlanított, biológiailag lebomló szerves anyagot tartalmazó hulladékból képzõdõ hulladéklerakó-gáz összegyûjtésére alkalmazott aktív gázgyûjtõ rendszer a hulladéklerakóban (medencében) hálózatosan elhelyezett kutakból, illetõleg perforált csövekbõl áll, amelyeket egy fõvezetéken keresztül kompresszor szív meg. A hulladéklerakó-gáz – ellenõrzést és a szükséges tisztítást követõen – a hulladéklerakó engedélyében meghatározott módon hasznosítható, kivételes esetben elfáklyázható. Aktív hulladéklerakó-gáz gyûjtõ rendszert B3 alkategóriájú hulladéklerakón kell kiépíteni, kivéve, ha a lerakásra kerülõ hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmát mechanikai-biológiai elõkezeléssel csökkentették. Hulladéklerakó-gáz gyûjtõ rendszert nem kell kiépíteni A kategóriájú hulladéklerakó esetében, egyéb hulladéklerakónál a tervezõ javaslatának figyelembevételével, a Felügyelõség dönt a hulladéklerakó-gáz gyûjtõ rendszer kialakításának szükségességérõl. 1.4. A csurgalékvíz kezelési rendszerének kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények A hulladéklerakóban (medencében) lerakott hulladéktesten átszivárgó csapadékvíz és a hulladéktestben képzõdõ folyadék (együtt csurgalékvíz) a hulladék összetételétõl függõen különbözõ oldott és szuszpendált anyagokat tartalmaz, ezért azt össze kell gyûjteni és dréncsöveken keresztül a hulladéklerakó üzemeltetési technológiájától függõen kialakított gyûjtõaknába vagy -medencébe kell vezetni. A rendszer kiépítése és üzemeltetése során biztosítani kell a dréncsövek megfelelõ lejtését, továbbá a gyûjtõakna, gyûjtõmedence vízzáróságát. Az összegyûjtött csurgalékvíz tisztítás után kerülhet a befogadóba, ennek hiányában tengelyen elszállítva szennyvíztisztítóba, a hulladéklerakó engedélyében meghatározottak szerint. 1.5. Az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények A hulladéklerakón már meglévõ és az utógondozási idõszakban is szükséges monitoring rendszer elemeinek, valamint a hiányzó és az új elemeknek a kiépítésével és mûködtetésével biztosítani kell a) a végleges felsõ záró-réteg rendszer folyamatos ellenõrzését, a geomembrán meghibásodásainak (lyukak, repedések stb. keletkezésének) kimutatását. A monitoring lehetõség szerint adjon információt a teljes felsõ záró-réteg rendszer mechanikai épségérõl;
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3159
b) a technológiai létesítmények (pl. medencék, mûtárgyak) mûszaki állapotának rendszeres ellenõrzését; c) a felszín alatti víz (megfigyelõ-kutakban történõ) rendszeres ellenõrzését; d) a hulladéklerakó-gáz gyûjtési és kezelési berendezései mûködésének, valamint a légszennyezõ anyagok emissziójának a gázgyûjtõ rendszer kimeneti pontján történõ rendszeres ellenõrzését; e) a csurgalékvíz-kezelés berendezései mûködésének rendszeres ellenõrzését (vízszintellenõrzés, összetétel-vizsgálat); f) a hulladéktest mozgásának idõszakos ellenõrzését. Az ellenõrzések elvégzésének módját és gyakoriságát e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza. 1.6. A hulladéktest formálásával, felszíni rétegeinek tömörítésével, rézsûk kialakításával, a tájba illesztéssel kapcsolatos követelmények A felsõ záró-réteg rendszer kialakítását megelõzõen a hulladéktestet (a terület tervezett felhasználási módjának és a tervezett lezárási és utógondozási folyamat ismeretében) formázni szükséges, illetõleg alkalmassá kell tenni a lezáró rétegek fogadására. A hulladéklerakó rézsûinek kialakítása és az ehhez felhasznált anyagok kiválasztása különös gondosságot igényel annak érdekében, hogy a szigetelõ funkció és az állékonyság is biztosított legyen. A munkálatokat a tájba illesztés követelményeinek figyelembevételével kell elvégezni. Gondoskodni kell arról, hogy a hulladéktest formázásával olyan tájképi megjelenése legyen a hulladéklerakó létesítménynek, amely egyidejûleg szolgálja a terület tervezett használatát és az adott táj elemeitõl nem idegen megjelenést. A követelmények alapvetõen megegyeznek a felsõ záró-réteg rendszer kialakításának követelményeivel. 1.7. A további felhasználásra nem tervezett létesítmények, berendezések és eszközök elbontásával kapcsolatos követelmények A hulladéklerakó meglévõ, de a lezárási és utógondozási tevékenységekhez nem szükséges infrastruktúráját (létesítményeket, berendezéseket és eszközöket) a Felügyelõség engedélyével le lehet bontani. Az így felszabaduló területet is be kell vonni a lezárás és utógondozás feladatkörébe. 1.8. A fenntartási és állagmegóvási munkák végzésével, valamint az utógondozás befejezésével kapcsolatos követelmények A lezárási és utógondozási idõszakban biztosítani kell a szükséges infrastruktúra (létesítmények, berendezések és eszközök) mûködõképességét, használatát, a bezárt hulladéklerakó õrzését, a terület rendjét és tisztaságát. A hulladéklerakó területén gondoskodni kell a tervnek megfelelõ növényborítottságról, annak szükség szerinti pótlásáról, locsolásáról, kaszálásáról stb. Az utógondozási idõszak elteltével az ahhoz szükséges infrastruktúrát – a Felügyelõség engedélyével – fel lehet számolni. 2. Meglévõ hulladéklerakó lezárásával, utógondozásával, rekultivációjával kapcsolatos követelmények Az e rendelet hatálybalépése elõtt létesített és a teljes körû környezetvédelmi felülvizsgálatot követõen az e rendeletben elõírt mûszaki védelemnek megfelelõen kialakított hulladéklerakó lezárásával és utógondozásával kapcsolatos követelmények megegyeznek az ezen melléklet 1. pontjában részletezett követelményekkel. Annál a meglévõ hulladéklerakónál, amelyet nem lehet vagy az üzemeltetõ/tulajdonos nem kíván úgy kialakítani, hogy megfeleljen az e rendeletben a mûszaki védelemre vonatkozóan meghatározott elõírásoknak, függetlenül attól, hogy a hulladéklerakó e rendelet hatálybalépésekor üzemel vagy korábban bezárásra került, de a rekultivációja nem történt meg, a bezárást követõen a rekultivációra vonatkozó elõírások szerint kell eljárni. A rekultivációra vonatkozó követelményeket kell alkalmazni a szigetelés nélkül létesített hulladéklerakó, illetve hulladék elhelyezésére használt terület esetében is. 2.1. Meglévõ, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó rekultivációjával kapcsolatos követelmények, ha a hulladéklerakó létesítésénél alkalmaztak mesterséges szigetelést A rekultiváció a következõ fõbb részfolyamatokból tevõdik össze: a) a rekultivációra vonatkozó tervdokumentáció elkészítése és engedélyeztetése, b) a hulladéklerakó felsõ záró-réteg rendszerének átmeneti és/vagy végleges kialakítása, c) a hulladéklerakó-gáz gyûjtési és kezelési rendszerének kialakítása és mûködtetése, d) a csurgalékvíz kezelési rendszerének kialakítása és mûködtetése, e) az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakítása és mûködtetése, f) a hulladéktest formálása, felszíni rétegeinek tömörítése, rézsûk kialakítása, tájba illesztés, a terület további használatának figyelembevételével,
3160
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
g) a további felhasználásra nem tervezett berendezések és építmények elbontása, az általuk elfoglalt terület tájba illesztése, h) a fenntartási és állagmegóvási munkák elvégzése az utógondozás teljes idõszakában, i) az utógondozás befejezése, j) a jelentéskészítési kötelezettség teljesítése. A fentieket értelemszerûen kell alkalmazni a lerakott hulladék összetételétõl, a hulladéklerakó meglévõ mûszaki létesítményeinek kiépítettségétõl, továbbá attól függõen, hogy a rekultiváció a hulladéklerakó egészére vagy annak egy részére vonatkozik. A felsõ záró-réteg rendszer kialakítása értelemszerûen tartalmazza a hulladéklerakó oldalirányú záró-réteg rendszerét is, ahol az szükséges. 2.1.1. A rekultivációra vonatkozó terv tartalmi követelményei A hulladéklerakó rekultivációjára vonatkozó folyamatot az üzemeltetõnek a külön jogszabály szerint erre jogosult tervezõvel kell megterveztetnie. A rekultivációra vonatkozó tervdokumentációnak tartalmaznia kell: a) a hulladéklerakó lezárásának ütemezését (átmeneti és/vagy végleges lezárás), b) a felsõ záró-réteg rendszer szerkezetét, kialakításának módját [az esési irányokat szintvonalas helyszínrajzon (1:500) és keresztszelvényeken (1:100; 1:50) kell bemutatni], c) az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakításának, üzemeltetésének és karbantartásának leírását, d) a hulladéklerakó-gáz kezelésének leírását, e) a csurgalékvíz kezelésének leírását, f) a hulladéktest formálását, felszíni rétegeinek tömörítését, a rézsûk kialakítását, a tájba illesztés leírását, g) a további felhasználásra nem tervezett berendezések és építmények elbontásával, valamint az általuk elfoglalt terület tájba illesztésével kapcsolatos tervet, h) a fenntartási és állagmegóvási munkák végzésének tartalmát, módját és ütemezését, i) az utógondozás befejezésének módját és idõpontját, j) az adatszolgáltatás adattartalmát és módját. A fentieket értelemszerûen kell alkalmazni a lerakott hulladék összetételétõl, a hulladéklerakó meglévõ mûszaki létesítményeinek kiépítettségétõl, továbbá attól függõen, hogy a lezárás és az utógondozás a hulladéklerakó egészére vagy annak egy részére (pl. egy vagy több medencére) vonatkozik. A felsõ záró-réteg rendszer kialakítása értelemszerûen tartalmazza a hulladéklerakó oldalirányú záró-réteg rendszerét is, ahol az szükséges. 2.1.2. A felsõ záró-réteg rendszer kialakításával kapcsolatos követelmények A hulladéklerakót átmeneti felsõ záró-réteg rendszerrel szükséges lezárni a hulladéktest biológiailag lebomló szerves összetevõinek biológiai stabilizálódásáig, de legfeljebb 10 évig. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer alkalmazásának szükségességérõl, a tervezõ javaslatának figyelembevételével, a Felügyelõség dönt. A végleges felsõ záró-réteg rendszer azt követõen építhetõ ki, hogy a stabilizálódási folyamat a hulladéktestben gyakorlatilag befejezõdött. A stabilizálódási folyamat befejezõdését a hulladéklerakó-gáz mennyiségének csökkenése, a csurgalékvíz mennyiségének és összetételének változása, illetõleg a hulladéklerakó felszínének megállapodása (a süllyedés megáll) jelzi. 2.1.2.1. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer felépítése és funkciója Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer legfontosabb feladata az, hogy a végleges felsõ záró-réteg rendszer kiépítése érdekében tegye lehetõvé elegendõ vízmennyiségnek a hulladéktestbe való bejutását, ezáltal elõsegítve a lerakott hulladékban lévõ szerves összetevõk biológiai lebomlását és a hulladéktest stabilizálódását. Alkalmazása azért is indokolt, mert a biohulladék lebomlása következtében a hulladéktestben roskadás, a felszínén jelentõs süllyedések várhatóak, ami a végleges felsõ záró-réteg rendszer egyenlõtlen süllyedéséhez, repedezéséhez vezetne, és ez a szigetelõképesség romlását okozná. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer részei: a) kiegyenlítõ réteg Funkciója: a hulladéktest felszínének felsõ és oldalirányú kiegyenlítése, módosítása, valamint a hulladéktest alkalmassá tétele a következõ rétegek elhelyezésére. Anyaga: 30 cm vastagságban kõmentes talaj vagy kezelt (aprított-osztályozott) inert hulladék vagy 50 cm vastagságú, tömörített, külön jogszabályban9 meghatározott maradék hulladék vagy stabilizált biohulladék. 9
A biohulladék kezelésérõl és a komposztálás mûszaki követelményeirõl szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3161
b) fedõréteg Funkciója: a növényzet megtelepedését (telepítését), a növények táplálását szolgálja. Anyaga: 30 cm humuszban gazdag talaj vagy komposzt. (A helyi adottságok figyelembevételével egyedileg tervezendõ.) c) füvesítés A fedõréteg felszínét a szél és a csapadék általi erózió megakadályozására füvesíteni kell. 2.1.2.2. A végleges felsõ záró-réteg rendszer felépítése és funkciója A végleges záró-réteg rendszer kialakítását megelõzõen a hulladéklerakó felületén spontán módon kialakult fás szárú (bokrok, fák) vegetációt el kell távolítani, amennyiben az zavarja a végleges záró-réteg rendszer kialakítását. a) kiegyenlítõ réteg Alkalmazására a korábban kialakított kiegyenlítõ réteg pótlása, javítása és a rézsük igazítása érdekében akkor van szükség, ha a hulladéktest felszíne megváltozott, süllyedések, roskadások jelentek meg. Anyaga: homogén, nem kötött, jó gázvezetõ-képességû, kis mésztartalmú talaj vagy kohósalak, hulladékégetõ salakja. A kiegyenlítõ réteg kialakítható stabilizált biohulladékból is, a külön jogszabályban10 meghatározottak figyelembevételével. b) szigetelõ réteg Funkciója: a csapadék hulladéktestbe való bejutásának, a csurgalékvíz keletkezésének megakadályozása. Anyaga: természetes anyagú szigetelõréteg esetén agyag (30 cm vastagságban), mesterséges szigetelõréteg esetén geomembrán szigetelõlemez. c) szivárgó réteg Funkciója: a szivárgó réteg csökkenti a csapadék érintkezését az alatta lévõ kis vízáteresztõ-képességû réteggel. Anyaga: kavics, a rézsükön osztályozatlan homokos kavics, kõzúzalék vagy geodrén. d) fedõréteg (rekultivációs réteg) Funkciója: a csurgalékvíz minimalizálása, az alatta lévõ rétegek védelme, a növényzet telepítéséhez szükséges, megfelelõ környezet biztosítása. A réteg többféle anyag egymás fölé rétegezésével készíthetõ. A fedõrétegnek a szivárgó réteggel érintkezõ 20 cm vastagságú alsó része erõsen kötött vagy erõsen kõtörmelékes tömör anyag, célszerûen osztályozott építési-bontási hulladék. A fedõréteg felsõ része 30 cm vastagságú humuszréteg, amely a növények táplálását szolgálja. A humusz helyettesíthetõ komposzttal. e) vegetációs réteg Funkciója: a víznek az alsóbb rétegekbe való bejutásának akadályozása, illetõleg az erózióval szembeni védelem. Anyaga: nem mélygyökérzetû, kis tápanyagigényû, szárazság- és forróságtûrõ növények, amelyek megfelelnek az ökológiai környezetnek is. 2.1.3. A hulladéklerakó-gáz gyûjtési és kezelési rendszerének kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.3. pontban részletezett követelményekkel. 2.1.4. A csurgalékvíz kezelési rendszerének kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.4. pontban részletezett követelményekkel. 2.1.5. Az utógondozási idõszakban szükséges monitoring rendszer kialakításával és mûködtetésével kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.5. pontban részletezett követelményekkel. 2.1.6. A hulladéktest formálásával, felszíni rétegeinek tömörítésével, rézsûk kialakításával, a tájba illesztéssel kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.6. pontban részletezett követelményekkel. 2.1.7. A további felhasználásra nem tervezett létesítmények, berendezések és eszközök elbontásával kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.7. pontban részletezett követelményekkel. 2.1.8. A fenntartási és állagmegóvási munkák végzésével, valamint az utógondozás befejezésével kapcsolatos követelmények E követelmények megegyeznek az 1.8. pontban részletezett követelményekkel. 2.2. Meglévõ, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló, mesterséges szigetelés nélkül létesült hulladéklerakó vagy hulladéklerakás céljára használt terület rekultivációjával kapcsolatos követelmények 10
A biohulladék kezelésérõl és a komposztálás mûszaki követelményeirõl szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet.
3162
MAGYAR KÖZLÖNY
2006/38. szám
Meglévõ, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló, mesterséges szigetelés nélkül létesült hulladéklerakó vagy hulladéklerakás céljára használt terület (együtt: lerakó) esetében indokolt lehet költség-haszon elemzés elkészítésével megvizsgálni, hogy a lerakó felszámolása vagy rekultivációja valósuljon-e meg. Azon lerakó esetében, ahol a külön jogszabály11 szerinti szennyezõ anyagot tartalmazó hulladék – az elsõ vízadó összlet mindenkori maximális nyugalmi vízszintjének figyelembevételével – érintkezik a felszín alatti vízzel, fenn áll a közvetlen bevezetés a felszín alatti vízbe, csak a lerakó felszámolására kerülhet sor. A lerakó felszámolásánál e melléklet 3. pontjában meghatározott követelményeket kell teljesíteni. Ha a lerakó rekultivációjára kerül sor, akkor a 2.1. pontban meghatározott követelményeket kell teljesíteni, a 2.2.1. és a 2.2.2. pontban meghatározott eltérésekkel. 2.2.1. A 2001. január 1-jén üzemelõ lerakó rekultivációja 2.2.1.1. Ha a lerakó 2001. január 1-jén még üzemelt és a lerakott hulladék mennyisége meghaladja a 10 000 m3-t, a rekultivációt 2 ütemben kell elvégezni a 2.1. pontban leírtak szerint, az alábbi eltérésekkel. Az átmeneti felsõ záró-réteg rendszer kialakítását követõen, a Felügyelõség jóváhagyásával a gázkutak, csurgalékvíz kezelés és a monitoring rendszer mûködtetése leállítható, ha a rekultivációnak ebben a szakaszában környezetszennyezést nem észleltek. A feleslegessé vált berendezések elbonthatók a 2.1.7. pont szerint. A végleges záró-réteg rendszer kialakítását követõen a 2.1.8. pontban meghatározott feladatok végzését a lerakó területének más célra történõ hasznosításáig kell végezni. 2.2.1.2. Amennyiben a lerakóban 10 000 m3-nél kevesebb a lerakott hulladék mennyisége, a rekultivációt a végleges záró-réteg rendszer kialakításával, 1 ütemben kell elvégezni. Ez esetben értelemszerûen elmarad a 2.1.3–2.1.8. pontok szerinti feladatok végzése. 2.2.2. A 2001. január 1-jén már nem üzemelõ lerakó rekultivációja Ha a lerakó 2001. január 1-jén már nem üzemelt, tehát bezárásra került, de a rekultivációja nem történt meg, a rekultivációt a végleges záró-réteg rendszer kialakításával, 1 ütemben kell elvégezni a 2.1. pontban leírtak szerint, a következõ eltérésekkel. A rekultivációra vonatkozó terv elkészítésekor figyelembe kell venni az alábbiakat is: a) a végleges felsõ záró-réteg rendszer kialakítását zavaró növényzet (bokrok, fák) eltávolításának szükségességét, b) a lerakó felszínén a szükséges mértékû kiegyenlítõ réteg kiépítését, c) a szigetelõ réteg kialakításánál a csapadékvíz levezetésének segítését. Ez esetben értelemszerûen elmarad a 2.1.3–2.1.8. pontok szerinti feladatok végzése. Ha a teljes körû környezetvédelmi felülvizsgálat alapján megállapítható, hogy a lerakó nem jelent potenciális veszélyt a földtani közegre, a felszín alatti vagy a felszíni vízre, a levegõre, a Felügyelõség jogosult az 1.2.1., 1.2.2., 2.1.2.1. és 2.1.2.2. pontban elõírt követelmények mérséklésére. 3. A lerakó felszámolása 3.1. Meglévõ, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló, mesterséges szigetelés nélkül létesült hulladéklerakó vagy hulladéklerakás céljára használt terület (együtt: lerakó) felszámolása a következõ mûveletsort jelenti: a) a teljes lerakott hulladék mennyiség felszedése, b) a felszedett hulladék osztályozása az erre alkalmas berendezésen történõ átrostálással, c) a felszedett, ártalmatlanítandó hulladék-összetevõk – tulajdonságaiknak megfelelõ – kategóriájú hulladéklerakóban, égetõben történõ ártalmatlanítása, illetve hasznosítása, d) tereprendezés, tájba illesztés az inert és a lebomlott, stabilizálódott szerves összetevõk felhasználásával. 3.2. A lerakó felszámolását az üzemeltetõnek vagy a terület tulajdonosának a külön jogszabály szerint erre jogosult tervezõvel kell megterveztetnie. A lerakó felszámolására vonatkozó tervnek tartalmaznia kell: a) a felszedésre kerülõ teljes hulladékmennyiség várható térfogatát vagy tömegét és jellemzõ összetételét, b) a hulladék felszedésére és kezelésére alkalmazott eljárások leírását, c) a tereprendezés és tájba illesztés terveit, a tereprendezésnél felhasznált anyagok bemutatásával, a felszíni rétegek tömörítésének, a felszín kialakításának tervrajzát [az esési irányokat szintvonalas helyszínrajzon (1:500) és keresztszelvényeken (1:100; 1:50) kell bemutatni], d) az esetleg szükséges (humuszban gazdag) talajréteg mennyiségi meghatározását, a felsõ réteg kialakításának módját, a telepítésre kerülõ növényzetre vonatkozó ültetési tervet, ha a terület hasznosítási célja ezt igényli, e) az egyéb, ártalmatlanítandó hulladék befogadására vonatkozó nyilatkozatot a hulladékot átvevõ hulladéklerakó üzemeltetõjétõl, f) a felszámolt lerakó területére vonatkozóan az új hasznosítási cél bemutatását. 11
A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
3163
Ha a teljes körû környezetvédelmi felülvizsgálat szerint a lerakó szennyezi a földtani közeget (talajt) és a felszín alatti vizet, akkor a külön jogszabály12 szerinti kármentesítést kell elvégezni, amely a felszámolás részét képezi. A lerakó felszámolását követõen az engedélyes a Felügyelõség számára adatszolgáltatást készít, amelyben szerepel az összes felszedett és kezelt hulladék mennyisége, valamint az ártalmatlanítás, esetleg hasznosítás érdekében hulladékkezelõnek átadott, elszállított mennyiség.
5. számú melléklet a 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelethez Mintavétel és vizsgálati módszerek 1. Mintavételhez és hatósági célokra szolgáló vizsgálatok elvégzéséhez csak akkreditált laboratóriumok jogosultak. a) MSZ EN ISO/IEC 17025: Vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei Hulladékvizsgálatokat – hatósági célokra – a gazdálkodó szervezetek, illetve a hulladékkezelõk (ártalmatlanítók, hasznosítók) is elvégezhetnek, ha az általuk szükséges vizsgálatkörhöz akkreditációt szereztek. 2. A mintavételhez és a hulladékvizsgálatokhoz a vonatkozó nemzeti szabványok szolgálnak referenciaként, illetve ha az adott vizsgálatra nincs nemzeti szabvány, a CEN – (Comité Européen de Normalisation) – Európai Szabványügyi Bizottság szabványtervezete, amennyiben az elérte a prEN (elõszabvány) szintet. 2.1. Mintavétel: a) prEN 14899: hulladékok jellemzése – Hulladék mintavétel: Keret a mintavételi terv készítéséhez és alkalmazásához (Characterisation of waste – Sampling of waste materials: framework for the preparation and application of a sampling plan) és a hozzá kapcsolódó 5 Mûszaki jelentés (Technical Report). 2.2. A hulladékok általános tulajdonságai: a) MSZ 21420–28: Hulladékok jellemzése. Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Mintavétel b) MSZ 21420–29: Hulladékok jellemzése. Települési szilárd hulladékok vizsgálata. A minta elõkészítése, az anyagi összetétel meghatározása anyagfajtákra történõ válogatás útján c) MSZ EN 13137: Hulladékok jellemzése. A teljes szerves széntartalom (TOC) meghatározása d) prEN 14346: A szárazanyag-tartalom számítása a szárítási maradék, illetve a víztartalom meghatározása alapján. 2.3. Kioldási vizsgálatok: a) CEN/TS 14405: Hulladékok jellemzése – Kioldási vizsgálati módszerek – Fölfelé történõ átfolyásos vizsgálatok – speciális körülmények közöttt (Characterisation of waste – Leaching behaviour tests – Up-flow percolation test – under specified conditions) b) MSZ EN 12457/2–4: Hulladékok jellemzése – Kioldás. Megfelelõségi kioldási vizsgálatok granulált hulladékok és iszapok esetében ba) L/S 10 l/kg; részecskeméret <4 mm bb) L/S 10 l/kg, részecskeméret <10 mm 2.4. Nyers hulladékok feltárása: a) MSZ EN 13617: Hulladékok jellemzése – Királyvízben feltárt összetevõk koncentrációjának meghatározása (a szilárd hulladék részleges feltárása az összetevõ-elemek meghatározása elõtt, a szilikát-mátrix roncsolása nélkül). b) MSZ EN 13656: Hulladékok jellemzése – Mikrohullámú kezeléssel végzett feltárás, HF-, HNO3- és HCl-keverékkel, és ezt követõen az összetevõ-elemek koncentrációjának meghatározása (a szilárd hulladék teljes feltárása az elemek meghatározása elõtt). 2.5. Elemzés: a) MSZ EN 12506: Hulladékok jellemzése – Az eluátumok elemzése: a pH, az As, a Ba, a Cd, a Co, a Cr és a Cr(VI), a Ca, a Mo, a Ni, az NO2, a Pb, az S összes mennyisége, a szulfát-ionok, a V és a Zn koncentrációjának meghatározása [a szilárd hulladékok, illetve eluátumaik szervetlen összetevõi koncentrációjának meghatározása (makro-, mikro- és nyomelemek)]. b) MSZ EN 13370: Hulladékok jellemzése – Eluátumok elemzése. Az ammónia-N, az AOX, a vezetõképesség, a koncentrációnak meghatározása [a szilárd hulladékok, illetve elátumaik szervetlen Hg, a fenol-index, a TOC, a könnyen felszabaduló CN-ek, a fluorid-ionok összetevõinek (anionjainak) meghatározása]. c) prEN 14039: A C10–C40 szénatom-számú szénhidrogének koncentrációjának meghatározása gázkromatográfiával. 12
A felszín alatti vizek védelmérõl szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet.
3164
MAGYAR KÖZLÖNY
A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 21/2006. (IV. 5.) KvVM rendelete
2006/38. szám
III. rész HATÁROZATOK
egyes védett természeti területek természetvédelmi kezelõjének megállapításáról
A Kormány határozatai
A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdésének a) pontjában, valamint 85. §-ának b) pontjában kapott felhatalmazás alapján – 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen – a következõket rendelem el:
A Kormány 1034/2006. (IV. 5.) Korm. határozata dr. Dudás Ferenc újjáépítési kormánymegbízottá történõ kinevezésérõl
1. § Az egyes természeti területek védetté nyilvánításáról és tájvédelmi körzetek létesítésérõl szóló 3/1989. (II. 22.) KVM rendelet 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A védett természeti terület természetvédelmi kezelését a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság látja el.”
2. § Az egyes természeti területek védetté, valamint helyi jelentõségû természetvédelmi területek országos jelentõségûvé nyilvánításáról, továbbá természetvédelmi területek határának módosításáról szóló 7/1990. (IV. 23.) KVM rendelet 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A védett természeti terület természetvédelmi kezelését a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság látja el.”
1. A Kormány a 2006. évi tavaszi rendkívüli árvizek által okozott károk miatt szükséges újjáépítéssel összefüggõ kormányzati feladatok koordinációjának ellátására dr. Dudás Ferencet – a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárát – újjáépítési kormánymegbízottá nevezi ki. 2. A kormánymegbízott felügyeletét a Kormány nevében a belügyminiszter, mint a Kormányzati Koordinációs Bizottság elnöke látja el. A kormánymegbízott mûködésének feltételeirõl a Belügyminisztérium gondoskodik. 3. A Kormány felhívja az érintett minisztereket, hogy együttmûködésükkel segítsék elõ a kormánymegbízotti feladatok eredményes teljesítését.
Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök
3. § A Dávodi Földvári tó Természetvédelmi Terület létesítésérõl szóló 19/2000. (VII. 24.) KöM rendelet 3. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép: „3. § A védett természeti terület természetvédelmi kezelését a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság látja el.”
A Kormány 1035/2006. (IV. 5.) Korm. határozata államtitkári juttatások biztosításáról
4. § A Kormány Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.
a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény 52. §-ának (2) bekezdése alapján
Dr. Persányi Miklós s. k.,
Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke részére
környezetvédelmi és vízügyi miniszter
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
– 2006. január 15-i hatállyal, e megbízatása idõtartamára – az államtitkári illetményt és az államtitkári juttatások teljes körét biztosítja.
Budapest, 2006. március 29.
Gyurcsány Ferenc s. k.,
3165
A Miniszterelnök 24/2006. (IV. 5.) ME határozata az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága tagjának megbízásáról Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló 1997. évi CXXXVI. törvény 2. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a gazdasági és közlekedési miniszter javaslatára
miniszterelnök
dr. Balogh Tamást, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fõosztályvezetõjét az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága tagsági teendõinek ellátásával
A Miniszterelnök határozatai A Miniszterelnök 23/2006. (IV. 5.) ME határozata
– 2006. március 20-i hatállyal, háromévi idõtartamra – megbízom. Budapest, 2006. március 22.
a Magyar Köztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék által 1997. június 20-án aláírt Megállapodás egyes kérdései végrehajtásának áttekintésére létrejövõ bizottságba delegált kormányzati képviselõ felmentésérõl és megbízásáról
Gyurcsány Ferenc s. k.,
Az 1119/2003. (XII. 10.) Korm. határozat 2. pontjában foglalt jogkörömben a Magyar Köztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék által 1997. június 20-án aláírt Megállapodás egyes kérdései végrehajtásának áttekintésére létrejövõ bizottságban
A Miniszterelnök 25/2006. (IV. 5.) ME határozata
Robák Ferenc, a Külügyminisztérium fõosztályvezetõje, kormányzati képviselet ellátására vonatkozó megbízását visszavonom, és Horváthné dr. Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárát a kormányzat képviseletének ellátásával megbízom.
miniszterelnök
fõiskolai rektor megbízásáról A felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 101. § (3) bekezdésében foglalt jogkörömben – az oktatási miniszternek a fenntartóval egyetértésben tett elõterjesztésére – a Budapesti Kortárstánc Fõiskolán dr. Angelus Iván fõiskolai tanárt – a 2006. március 1-jétõl 2010. február 28-ig terjedõ idõtartamra – a rektori teendõk ellátásával megbízom.
Budapest, 2006. március 23. Budapest, 2006. március 22. Gyurcsány Ferenc s. k.,
Gyurcsány Ferenc s. k.,
miniszterelnök
miniszterelnök
3166
MAGYAR KÖZLÖNY
A Miniszterelnök 26/2006. (IV. 5.) ME határozata fõiskolai tanár kinevezésérõl A felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 101. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörömben – az oktatási miniszter elõterjesztésére – Solymosi Tamást a Magyar Táncmûvészeti Fõiskolán fõiskolai tanárrá – 2006. április 1. napjával – kinevezem. Budapest, 2006. március 29. Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök
IRÁNYMUTATÁSOK, IV. rész JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozatai A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 1/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának büntetõ jogegységi tanácsa a Budapesten, 2006. március 20. napján megtartott ülésen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettesének a jogegységi indítványára meghozta a következõ jogegységi határozatot: 1. Csalás bûncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minõsítést meg-
2006/38. szám
határozó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetõleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bûntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha – akár az általa felszámított fizetendõ adóra nézve, akár más adóalany által elõzetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében – fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékû adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minõsítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történõ adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendõ általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenõen jogszerûtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, – függetlenül a visszatérítés módjától – az elkövetõ terhére az elõzõ 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bûncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bûncselekményét is meg kell állapítani.
INDOKOLÁS I. A Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bszi.) 31. §-ának (1) bekezdés a) pontjában, illetõleg az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkörében, a Bszi. 29. §-ának (1) bekezdés a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta az alábbi elvi jogalkalmazási kérdésekben: Az indítványozó a büntetõ ítélkezési gyakorlatot nem látta egységesnek az adócsalás (Btk. 310. §) és a csalás (Btk. 318. §) bûncselekményének az elhatárolását illetõen, különösen azokban az esetekben, amikor az általános forgalmi adóval kapcsolatban fiktív számlákat használnak fel. Egységesnek találta az ítélkezési gyakorlatot abban, hogy az általános forgalmi adónak valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ, fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylése – mert a kifizetéssel az adóhatóság vagyona csökken – nem az adócsalás, hanem a csalás bûncselekményét (vagy annak kísérletét) valósítja meg. Ugyanígy minõsítik a bíróságok a fiktív okmány alapján történõ adó-visszaigénylést, ha az más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg. Nem egységes viszont az ítélkezési gyakorlat azokban az esetekben, amikor a tényleges gazdasági tevékenységet folytató elkövetõ az általános forgalmi adó befizetési köte-
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
lezettségének mérséklése érdekében (beszámítás) használ fel fiktív okmányokat. Az ítélkezési gyakorlat eltérései az alábbi állásfoglalásokban, illetve eseti döntésekben tükrözõdnek: A Baranya Megyei Bíróság, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság és a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának elemzése szerint ezek a cselekmények csalás bûntettének, nem pedig adócsalásnak minõsülnek (Baranya Megyei Bíróság büntetõ kollégiumának 2002. május 24-i állásfoglalása). Abban az esetben ugyanis, ha az elkövetõk az általános forgalmi adó idõszaki bevallásával jogszerûen nyilatkoznak a fizetendõ forgalmi adó összegérõl, ugyanakkor az általános forgalmi adó visszaigénylésére úgy kerül sor, hogy annak törvényi feltételei nem állnak fenn, mert gazdasági esemény a visszaigénylést nem elõzte meg, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt összeg kiutalásra vagy beszámításra került, az államot kár éri. Ezért a cselekmény helyesen csalásnak minõsül. Ennek értelmében az, hogy a vád tárgyává tett magatartással összefüggõ valótlan jogügyleten túl a terhelt folytat-e valós gazdasági tevékenységet nem eredményezheti ugyanannak a cselekménynek eltérõ megítélését. Ettõl eltérõ gyakorlatról tanúskodnak a következõ határozatok: A Zala Megyei Bíróság a Bf. 666/2002/27. számú ítéletében az elsõfokú bíróság által alkalmazott csalás és adócsalás minõsítése tekintetében az elhatárolásnál a Btk. 137. §-ának 5. pontjában meghatározott kár-fogalomból indul ki. Az ítélet szerint a fiktív számlák elszámolásával, amikor az állami adóbevételbõl ténylegesen kifizetés történik – ideértve a más adónembe átvezetést is – károkozás is bekövetkezik, ezért ebben a körben csalás megállapításának van helye. Ellenben a fiktív számlák olyan elszámolásakor, amikor az elkövetõ a fizetendõ adóját csökkenti, de tényleges kiutalásra nem kerül sor, a már befolyt állami adóbevételben értékcsökkenés nem következik be. Az elkövetõnek a valótlan adatközléssel megvalósított ez a megtévesztõ magatartása, az adóbevételben nem értékcsökkenést, azaz kárt okoz, hanem az adóbevétel elmaradását eredményezi. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az 5.V.Bf. 681/2000/8. számú határozatában lényegileg ugyancsak azt fejtette ki, hogy az adó összegének csökkentése, azaz az adóhatóság megtévesztésével kár okozása helyesen az adócsalás törvényi tényállását meríti ki, míg a forgalmi adó jogtalan visszaigénylése a csalás bûncselekményét valósítja meg. Az Egri Városi Bíróság a 3.B.246/2001/12. számú ítéletében, illetõleg a Heves Megyei Bíróság a Bf.447/2002/6. számú végzésében a terheltek által adóbeszámítás mellett alkalmazott adócsökkentésre irányuló cselekményét adócsalás bûntettének, a forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylését pedig, vagyis a kifizetésre irányuló cselekményt csalás bûntettének minõsítette. Az Egri Városi Bíróság a 9.B.800/2000/2. számú, illetve a Heves Megyei Bíróság a Bf.23/2001/4. számú ítélettel
3167
elbírált ügyben hasonló elkövetési magatartások mellett bûnhalmazatot állapított meg, utalva arra a bírói gyakorlatra, hogy az, aki a befizetett forgalmi adót az adóhatóságtól fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényli, csalást követ el, mert a megtévesztõ magatartás nem az adókötelezettség mértékének helytelen megállapítása és csökkentése érdekében történt, hanem a már befizetett adó egészben vagy részbeni jogtalan visszaigénylésére irányult. Az a magatartás viszont, amikor az elkövetõ az adó befizetési kötelezettségét fiktív számlákkal csökkenti és ezzel az állami adóbevételt megrövidíti, adócsalásnak minõsül. Ugyanezt a jogi álláspontot foglalta el a Tolna Megyei Bíróság Bf.107/2003/4. számú ítéletében és a Miskolci Városi Bíróság a 28.B.4359/2000/40. számú, illetve másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 3.Bf.1084/2003/14. számú ítéletében. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 3.Bf.813/2002/3. számú ítéletében – egyetértve az elsõfokú bíróság jogi értékelésével – rámutatott arra, hogy a terhelt 4 rb. cselekményébõl egy esetben jogtalanul igényelt vissza forgalmi adót és ezzel a csalás bûncselekményét valósította meg. Három esetben azonban valótlan tartalmú számlák felhasználásával nyújtott be adóbevallást és ennek révén az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét csökkentette, így e cselekményei 3 rb. adócsalás vétségét valósítják meg. Ezt az elvi álláspontot képviselte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Bf.820/2003/8. számú ítélete is. Az indítványozó az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalát tartotta szükségesnek. A jogi álláspontját a következõkben összegezte: Az adócsalást a Btk. 310. §-ának (1) bekezdése szerint az követi el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs tényre (adatra) vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt, adatot a hatóság elõl elhallgat és ezzel, vagy más megtévesztõ magatartással az adóbevételt csökkenti. A csalás bûncselekményét pedig az valósítja meg, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A két bûncselekmény egymáshoz való viszonyát vizsgálva tehát megállapítható, hogy az adócsalás a csaláshoz képest speciális bûncselekmény: Az adócsalást csak az követheti el, akit adófizetési kötelezettség terhel, a csalás elkövetõje pedig bárki lehet. A 2003. évi XCII. törvény 6. §-ából, valamint az 1992. évi LXXIV. törvény 2. § és 4. §-ából megállapítható, hogy az ÁFA adónemben annak a természetes vagy jogi személynek keletkezik adófizetési kötelezettsége, aki (amely) saját nevében gazdasági tevékenységet végez. Mindezekbõl következõen az adócsalást ÁFA adónemben az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentõs ténynek, adatnak a hatóság elõtti valótlan elõadása révén csak adóalany követheti el. Az adóalannyá válást pedig a valóságos gazdasági tevékenység eredményezi. Amikor az ÁFA adóalanya a valóságos gazdasági tevékenysé-
3168
MAGYAR KÖZLÖNY
ge után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy azért, hogy ne kelljen adót fizetnie, az adókötelezettsége megállapításához hamis adatokat közöl az adóhatósággal, annak megtévesztése céljából, az adócsalás bûncselekményét követi el. Az elkövetõ ezt a cselekményét a közte és az adóhatóság között létrejött és fennálló adójogviszony keretében valósítja meg. Az elkövetõt ÁFA adóalanyaként terheli kötelezettség, és ebbõl a minõségébõl származnak a törvényben meghatározott jogosultságai. A két bûncselekmény elhatárolásánál ilyen esetekben ez a meghatározó. Ha tehát az adóalany elkövetõ e minõségében tanúsít olyan megtévesztõ magatartást, amely az adóbevétel csökkentését eredményezheti, magatartása a csaláshoz (Btk. 318. §) képest speciális bûncselekménynek, adócsalásnak (Btk. 310. §) minõsül. Az olyan esetekben viszont, amikor az adóalany elkövetõ a gazdasági tevékenység nélküli jogosulatlan követelése egy részének beszámítását kéri az adóhatóságtól, más részének pedig – amely a fizetési kötelezettségét meghaladja – a kiutalását kéri, az elõzõekben részletezettekre figyelemmel felmerülhet a csalás és adócsalás halmazatának megállapítása. Miután ilyen esetben az elkövetõ egyazon cselekménye két bûncselekmény tényállását is kimeríti, alaki halmazatról lehet szó. A specialitás elvét érvényesítve azonban az egész cselekmény adócsalásként történõ értékelésére kerülhet sor a halmazat mellõzésével. Más esetekben, különösen, amikor a gazdasági tevékenység nélküli számlák felhasználása „tisztán” elkülöníthetõ, tehát egyeseket a már befizetett ÁFA jogtalan visszaigénylésére, másokat pedig a fizetési kötelezettség csökkentésére használják fel, az adócsalás és a csalás halmazatban történõ megállapítása nem kizárt. A kifejtetteknek megfelelõen a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese azt indítványozta, hogy a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a jogegységi eljárás alapján hozott határozatában mondja ki: 1. helytálló az az ítélkezési gyakorlat, mely szerint csalás és nem adócsalás bûncselekményének minõsül az általános forgalmi adó valóságos gazdasági tevékenységet nem tükrözõ fiktív okmányok alapján visszaigénylése; 2. ugyanígy minõsül az a cselekmény is, amikor a fiktív okmányok alapján történõ visszaigénylés más adónemben jelentkezõ adótartozásra átvezetés formájában valósul meg; 3. az általános forgalmi adó alanya a valóságos gazdasági tevékenység után fizetendõ adó csökkentése érdekében, vagy hogy egyáltalán ne kelljen fizetnie (beszámítás) az adókötelezettség megállapításához az adóhatósággal annak megtévesztése céljából hamis adatokat közöl (fiktív számlákat nyújt be), az adócsalás bûntettét valósítja meg; 4. csalás és adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerülhet sor az olyan esetekben, amikor az elkövetõ a már befizetett forgalmi adót igényli vissza fiktív bizonylat alapján, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti;
2006/38. szám
5. alaki halmazat esetén a specialitás elve érvényesül. A legfõbb ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában (BF.211/2006/3.) arra mutatott rá, hogy az adócsalás és a csalás elhatárolása szempontjából a bûncselekmény eredményeként bekövetkezett kárnak, illetve adóbevétel-csökkenésnek van jelentõsége. Minden olyan, az adóval összefüggõ megtévesztõ magatartás, amely az adóalany által befizetendõ összeg csökkentésére irányul, adócsalásnak minõsül; amennyiben viszont a megtévesztés következtében jogosulatlan visszaigénylésre is sor kerül, azaz az államháztartás alrendszereiben károkozás is megvalósul, a cselekmény csalásnak is minõsül. Mindezekre figyelemmel a legfõbb ügyész egyetértett a jogegységi indítvány javaslatai közül a fenti 1., 2., 3. és 4. pontokban kifejtett állásponttal. A javaslatok 5. pontját illetõen azonban arra mutatott rá, hogy amennyiben az elkövetõ egyetlen adóbevallásában olyan összegû fiktív számlákat használ fel, amelynek összege meghaladja a tényleges tevékenységébõl származó befizetési kötelezettségét, és a különbözetet visszaigényli, az ezzel megvalósított adócsalás és a csalás bûncselekményének az alaki bûnhalmazata valós.
II. A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsa a jogegységi indítványnak az alábbiak szerint adott helyt: Az indítványban felvetett elvi jogalkalmazási kérdésekben az ítélkezési gyakorlat egységét és – részben – az ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését célozva jogegységi határozat hozatala szükséges. A helyes jogi álláspont és a törvényes ítélkezés egységét biztosító iránymutatás kialakításához a csalás és az adócsalás bûncselekményének a dogmatikai elhatárolása, valamint az általános forgalmi adóra vonatkozó jogi szabályozás vázlatos áttekintése mellõzhetetlen. E két bûncselekmény elhatárolásának a lényege a következõ: A csalás tettese bárki lehet, az adócsalást tettesként csak speciális alany, olyan személy követheti el, akit adókötelezettség terhel, mégpedig ezzel kapcsolatban. Az adócsalás fogalmilag adójogviszony fennállását feltételezi, az adócsalás elkövetõje tehát csak olyan személy lehet, aki e jogviszony alanya. Az adócsalás a csaláshoz képest annyiban is eltérõ, hogy az elkövetési magatartása, az adóhatóság megtévesztése az adókötelezettséggel kapcsolatos, és az adóbevétel csökkenését eredményezi. Ez a megtévesztõ magatartás a csaláshoz hasonlóan lehet aktív (valótlan adatok, tények közlése), de lehet mulasztás is (jelentõs tények elhallgatása). Az adókötelezettség pedig – az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 9. §-ának (1) bekezdése szerint – felöleli az adóalany adó-megállapítási, adóbevallási,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
adófizetési, a bizonylatok kiállítására és megõrzésére vonatkozó, továbbá a könyvvezetési, és adatszolgáltatási kötelezettségét is. Az adócsalás tettesének a szándéka arra irányul, hogy az adókötelezettség – pl. az adóösszeg megállapítása, az adófizetés – szempontjából jelentõs tények tudatos elhallgatásával, vagy valótlan közlésével az adóhatóságot megtévessze, s ennek a megtévesztésnek az eredményeként adót egyáltalán ne fizessen, vagy a jogszabályban elõírtnál kevesebb adót fizessen, s ez által az állami adóbevétel tényleges csökkenését idézze elõ. Mindez nem jelenti azt, hogy az adóalanynak az adózással kapcsolatos mindenfajta megtévesztõ magatartása kizárólag adócsalásként legyen értékelendõ, és az adójogviszony alanya tekintetében egyáltalán ne jöhetne szóba vagyon elleni bûncselekmény, csalás megállapítása. Amennyiben ugyanis az adóalany által megvalósított, egyébként az adócsalás törvényi tényállásába illeszkedõ jogtalan haszonszerzést célzó magatartás nem a központi, vagy az önkormányzati költségvetést, illetõleg a társadalombiztosítást vagy az állami pénzalapokat (a továbbiakban: költségvetést) megilletõ bevétel csökkenéséhez vezet, azaz költségvetési oldalon nem jövedelem-kiesést eredményez, hanem ebben a vagyonban büntetõjogi értelemben vett kárként (Btk. 137. § 5. pont) jelentkezõ értékcsökkenést idéz elõ, a cselekmény csalást valósít meg. A csalás és adócsalás elhatárolása szempontjából tehát az adóalanyiságon kívül az elkövetési magatartással okozott eredménynek van érdemi jelentõsége. Amennyiben a sértett adóhatóság, ezen keresztül a költségvetés már hozzájutott egy bizonyos adóbevételhez, és az elkövetõ – függetlenül attól, hogy adóalany, vagy sem – a megtévesztõ magatartásával eléri a sértettnél azt az intézkedést, amelynek hatására az adóbevételben, mint reálisan létezõ vagyontömegben, pénzben kifejezhetõ értékcsökkenés következik be, a cselekmény eredményeként a károkozást kell megállapítani, ehhez képest (egyéb tényállási elemek mellett) a cselekmény csalás. Merõben más a helyzet az adóbevétel csökkentése esetében, amely fogalmilag az „elmaradt haszonnak” felel meg. Ekkor a sértett adóhatóság (illetve a költségvetés) éppen a megtévesztõ magatartás következményeként effektíve nem jut hozzá ahhoz a pénzben kifejezhetõ vagyonrészhez, amely a törvény szerint jogszerûen megilletné, s amely csak, mint követelés (váromány) része a vagyonának. Nem elfogadható, és a Legfelsõbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes (pl. BH.1998/416.; 1998/523.) lenne a kárnak az olyan értelmezése, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésként fogná fel a megtévesztés folytán meg nem fizetett és be sem hajtott jogszerû követelést. Az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA-tv.) 3. §-a szerint az adóalany által belföldön teljesített termék-értékesítés, szolgáltatás-nyújtás, valamint termék-
3169
import után kell általános forgalmi adót (a továbbiakban: ÁFA) fizetni (tárgyi hatály). Az adó alanya – az ÁFA-tv. 4. §-ának (1) bekezdése, valamint 5. §-ának (1) bekezdése értelmében – az a természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerûen saját nevében végez gazdasági tevékenységet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére (személyi hatály). Az ÁFA, közgazdasági tartalmát tekintve ún. hozzáadott érték típusú közvetett adó. A lényegét jelenti, hogy a tárgyi hatálya körébe tartozó tevékenységek egymásra következõ fázisaiban az adóalanyt mindig csak az áruhoz, vagy szolgáltatáshoz hozzáadott – a nettó ár növekménye által meghatározott mértékû – értékrészre jutó ÁFA terheli. Más szóval az adóalanynak csak a beszerzési és az eladási ár különbözetére esõ ÁFA-t kell megfizetnie. Minthogy az adó alapja termék-értékesítésnél és szolgáltatás-nyújtásnál a teljesítés ellenértéke [ÁFA-tv. 22. § (1) bek.], ez a közgazdasági tartalom az adóalany adólevonási jogának gyakorlásával valósulhat meg. Az adóalany az általa történt értékesítés során felszámítja és beszedi az ÁFA-t. Az ÁFA-tv. 32. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendõ adó összegébõl levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termék-értékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított (elõzetesen felszámított adó), feltéve, hogy az adóalany adófizetésre kötelezett, s nyilvántartásait az egyszeres vagy kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adólevonási jog – az ÁFA-tv. 37. §-a szerint – kizárólag az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (pl. számla, egyszerûsített számla stb.) birtokában gyakorolható. Az adólevonás most ismertetett intézménye teszi elkerülhetõvé egyfelõl az adóhalmozódást (a termék egyes értékrészeire esõ többszöri adóztatást), másfelõl azt eredményezi, hogy az adóteher egésze a végsõ felhasználóra – a fogyasztóra – hárul, mégpedig azáltal, hogy a rá áthárított ÁFA-t nem tudja másra áthárítani. A végsõ felhasználó ebben a viszonylatban csak adófizetõ, és nem adóalany, aki a számlában a nettó vételárra vetítve az elõzetesen felszámított valamennyi ÁFA-t kifizeti az adóalany részére. Az adóalany adófizetési kötelezettsége az adólevonási jog gyakorlásával az ÁFA-tv. 48. §-a szerint realizálódik. E szerint a fizetendõ adó az adó-megállapítási idõszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege; az adóalany a fizetendõ adót csökkentheti az adó-megállapítási idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összesített összegével; s az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. Az adóalanyt terhelõ adófizetési kötelezettség, egyszersmind az adóhatóságot a törvény szerint megilletõ adóbevétel ekként az elszámolandó adóhoz igazodik. Ha az elszámolandó adó elõjele az elõzõ
3170
MAGYAR KÖZLÖNY
számítás eredményeként pozitív – tehát az adó-megállapítási idõszakban keletkezett összes elõzetesen felszámított adó összege nagyobb az ugyanezen idõszakban levonható elõzetesen felszámított adó összegénél – a különbözetet köteles az adóalany az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. § (2) bek.]. Amennyiben viszont az elszámolandó adó elõjele a fenti számítás eredményeként negatív, az adóalany az elszámolandó adót – elsõsorban az elévülési idõn belül göngyölítetten a soron következõ adó-megállapítási idõszakban, mint fizetendõ adót csökkentõ tételt – beszámíthatja, illetve kivételesen a törvényben aprólékos részletességgel meghatározott feltételek fennállása esetén az adóbevallás benyújtásával egyidejûleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését [adó-visszaigénylés; ÁFA-tv. 48. § (3) bek.]. Az elõzõ vázlatos áttekintést figyelembe véve az ÁFA-val kapcsolatos bûncselekményt megvalósító magatartások törvényes minõsítése a következõk szerint történhet: 1. Helyes az az egységes ítélkezési gyakorlat (BH.1993/218.; 1993/660.), amely a tettesi elkövetõnek adóalanyiság, azaz rendszeres vagy üzletszerû gazdasági tevékenység folytatása nélkül, az adóhatóság erre vonatkozó megtévesztésével történõ ÁFA-visszaigénylését nem adócsalásként, hanem csalás bûncselekményeként bírálja el. A jogtalan haszonszerzést célzó tettesi magatartás ugyanis ebben az esetben az ÁFA-ra vonatkozó adó-jogviszonyon kívül esik, nem valóságos forgalomhoz kapcsolódik, tehát ÁFA adónemben adókötelezettséget sem eredményezhet. Fogalmilag kizárt ezért, hogy az adókötelezettséggel kapcsolatban történt megtévesztõ magatartás okozatos következményeként az adóbevétel csökkenjék, ezáltal az adócsalás törvényi tényállása megvalósuljon. Az ÁFA visszaigénylése ebben az esetben a csalás bûntettének kísérlete. Ha viszont az elkövetõ részére az adóhatóság a visszaigényelt ÁFA-t kiutalja, vagy azt az igénylõnek a más adónemben fennálló, és az adóhatóság által nyilvántartott adótartozására elszámolják, a költségvetésben a büntetõjogi értelemben vett kár bekövetkezik, s a cselekményt a kár nagyságához igazodó befejezett csalásként kell minõsíteni. 2. Azokban az esetekben, amikor az adóalany a valós gazdasági tevékenységével összefüggõ adóbevételt az által csökkenti, hogy az eladási áraiban felszámított és beszedett ÁFA-t valamely részében az idõszakos adóbevallásában eltitkolva, elhallgatva tesz eleget az adófizetési kötelezettségének, ezzel a magatartásával adócsalást követ el. Az elkövetési érték az eltitkolt és be nem fizetett elõzetesen felszámított adó összegének felel meg. Adócsalás – és nem csalás – valósul meg abban az esetben is, ha az ÁFA adóalanya annak érdekében, hogy ne kelljen ebben az adónemben adót fizetnie, vagy a törvény szerint fizetendõ ÁFA-jának csökkentése végett az idõsza-
2006/38. szám
kos adóbevallásban az elõzetesen felszámított adó levonásával kapcsolatban gazdasági esemény nélkül kiállított, azaz tartalmilag hamis bizonylatok (pl. fiktív számlák) alapján valótlanul közöl az adóhatósággal a bizonylatok valós tartalma esetén adólevonásra lehetõséget nyújtó adatokat, s ezzel – az önadózás révén – eléri, hogy a befizetendõ ÁFA-ja a törvény szerint számított adókötelezettség összegénél kisebb legyen. Ennek a megtévesztõ magatartásnak ugyanis az adóbevétel effektív csökkentése az eredménye, amely kizárja a cselekmény csalásként történõ minõsítését. Az ettõl a megoldástól eltérõ jogértelmezés (EBH. 2004/1108. sz., illetõleg BH. 2005/94. sz., és LB.Bf.IV.1228/2000/5. sz. közzé nem tett határozat) abból indul ki, hogy az adólevonási jog gyakorlása tulajdonképpen az adó-visszaigénylés technikailag egyszerûsített formája, a fiktív számlák alapján való adó-visszaigénylés ezért a költségvetést károsítja, tehát csalás. Kétségtelen, erre az érvelésre – látszólag – alapot nyújt az a körülmény, hogy az adó-levonási jogot formálisan lehetõvé tevõ fiktív számlákban feltüntetett elõzetesen felszámított adóösszegnek egy másik adóalany részérõl az adóhatóság számára történõ befizetése, vagy elszámolása [ÁFA-tv. 32. § (1) bek.] ilyenkor nem történhetett meg, tehát a fiktív számlák alapján levont összeg elõzõleg nem vált a költségvetés részévé. Ez azonban a jogegységi tanács megítélése szerint nem elegendõ ok arra, hogy a fiktív számlákon alapuló adólevonással elkészített adóbevallás esetén a levonás összegét a költségvetésben okozott kárnak tekinthessük. Az adóbevétel törvényes mértéke ugyanis – az elõzõekben kifejtettek szerint – az „elszámolandó adó” fogalmának felel meg, amely nem más, mint a fizetendõ adó és a levonható adó különbözete [ÁFA-tv. 48. § (1) bek.], s az adóalany az elszámolandó adót köteles az adóhatóságnak megfizetni [ÁFA-tv. 48. § (2) bek.]. A fiktív számlák alapján való elszámolásnak pedig az a célja, az elkövetõ szándéka is arra irányul, hogy a törvényes mértékû adóbevételt a fiktív számlákban valótlanul feltüntetett adótartalomnak megfelelõen csökkentse. A fiktív bizonylatok útján ÁFA adónemben bûncselekményt elkövetõ személy a fizetendõ adója csökkentése érdekében rendszerint a más adónemekben (pl. társasági adó, személyi jövedelemadó) fennálló adókötelezettségének megállapításával kapcsolatban is feltünteti a fiktív bizonylatokban nettó számla-értékként valótlanul szereplõ összeget, mint költséget növelõ tételt. Szilárd az ítélkezési gyakorlat az e bûncselekmény adócsalásként való megítélését illetõen. Nincs elvi indok már ezért sem a lényegileg ugyanezzel a technikával, de ÁFA adónemben megvalósított adórövidítés eltérõ, csalás bûncselekményeként történõ megítélésére. 3. Abban az esetben, amikor az adóalany az adójogviszony fennállása mellett, fiktív bizonylatok alapján az
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
adóhatóságot megtévesztve olyan mértékû elõzetesen felszámított adólevonási jogot állít szembe az általa beszedett fizetendõ adóval, amelynek eredményeként az ÁFA fizetési kötelezettsége nem egyszerûen megszûnik, hanem visszatérítési igénye, illetõleg ezzel egyenértékûen az ÁFA-tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja szerinti beszámítási igénye támad, úgy a visszaigényelt adóösszeg erejéig a költségvetésben károkozás történik. Ez a kár a visszaigényelt összeg kiutalásával, illetõleg a soron következõ adó-megállapítási idõszakban történõ beszámítással következik be. Az adóalanynak ez a cselekménye tehát az 1. pontban kifejtettek szerint vagyon elleni bûncselekményként, csalásként értékelendõ, amely alaki halmazatban áll azzal az adócsalással, amely az ÁFA fizetési kötelezettség megszûnését eredményezõ cselekmény miatt – az elõzõ 2. pontban írtak szerint – állapítandó meg. Az alaki halmazatban álló cselekmények eltérõ jogi tárgyakat (az adóbevételhez fûzõdõ érdeket, illetõleg a vagyoni viszonyokat) sértenek, továbbá az adócsalás, valamint csalás törvényi tényállását tekintve – a tényállásszerû eredmény különbözõsége folytán – a speciális törvényi tényállás elsõbbségének elve sem érvényesülhet, az alaki halmazat ezért valóságos. A tettes az ÁFA adónemben fennálló adókötelezettségének megszûnése erejéig az eltiltott adóösszeg, mint elkövetési érték szerint minõsülõ adócsalást, továbbá a fiktív bizonylatok felhasználásával visszaigényelt vagy beszámított adóösszegre nézve csalást valósít meg. 4. Csalás és az adócsalás halmazatban történõ megállapítására kerül sor akkor is, amikor az elkövetõ fiktív bizonylat alapján a már befizetett forgalmi adót visszaigényli, majd pedig más cselekményével az adóhatóságot valótlan adatok közlésével megtévesztve az adófizetési kötelezettségét csökkenti. Ebben az esetben a cselekmények között anyagi halmazat létesül. Az elõzõekben kifejtettek alapján a Legfelsõbb Bíróság büntetõ jogegységi tanácsa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása és továbbfejlesztése érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján közzéteszi. Budapest, 2006. március 20. Dr. Kónya István s. k., a jogegységi tanács elnöke
Dr. Belegi József s. k.,
Dr. Akácz József s. k.,
elõadó bíró
bíró
Dr. Édes Tamás s. k.,
Dr. Schäfer Annamária s. k.,
bíró
bíró
3171
VI. rész
KÖZLEMÉNYEK, HIRDETMÉNYEK
A Hajléktalanokért Közalapítvány Alapító Okirata* (egységes szerkezetben) A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 74/G. §-ának (3) bekezdése alapján közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából határozatlan idõtartamra közalapítványt hoz létre. I. A Közalapítvány neve Hajléktalanokért Közalapítvány (a továbbiakban: Közalapítvány). II. A Közalapítvány székhelye 1106 Budapest, Jászberényi út 47/A III. Alapítók A Magyar Köztársaság Kormánya 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1–3., valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) 1051 Budapest, Arany János u. 6–8. Az Alapítókat megilletõ jogosultságokat a Kormány (a továbbiakban: Alapító) gyakorolja. Az Alapító képviseletét az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlõségi miniszter (a továbbiakban: miniszter) látja el, és e minõségében gyakorolja – az Alapító Okirat módosításának kivételével – az Alapítót megilletõ jogokat és kötelezettségeket, ideértve az éves beszámoló és a közhasznúsági jelentés értékelését is. A Kuratórium és a Felügyelõ Bizottság tagjait a miniszter felkérése és elõterjesztése alapján a Kormány jelöli ki.
* A Fõvárosi Bíróság a 16.Pk.67.954/1992/25. számú végzésével az Alapító Okiratra vonatkozó változás bejegyzését elrendelte.
3172
MAGYAR KÖZLÖNY
IV. A Közalapítvány célja A hajlékkal, lakhatási megoldással nem rendelkezõ magyar állampolgárok szociális problémáinak enyhítése, illetõleg életvitelük segítését, szociális gondozását végzõ szervezetek támogatása. A támogatás adható: – a hajléktalanokat ellátó, szállást biztosító intézmények (éjjeli menedékhely, átmeneti szállás stb.) létesítésére és fenntartására; – a hajléktalanok társadalmi beilleszkedését célzó szakmai programok, modellkísérletek, az egyedi segítségnyújtás megvalósítására; – a hajlék nélküliek élethelyzetének javítását elõsegítõ szolgálatok (Szociális Információs Szolgálat, Népkonyha, utcai gondozóhálózat, egyéb létesítmény) megszervezéséhez és intézmények mûködtetéséhez. V. A Közalapítvány tevékenysége A közalapítványi célokkal összefüggõen, azok széles körû megvalósulása érdekében a Közalapítvány az alábbi tevékenységeket végzi: – a hajléktalan emberek szociális és egészségügyi ellátását végzõ intézmények és szolgálatok mûködtetése, hajléktalan személyek különbözõ gondozási formákban történõ ellátása, területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi rendelõ mûködtetése; – rehabilitációs intézmény mûködtetése, az intézményes ellátásban nem részesülõk foglalkoztatásának szervezése; – hazai és külföldi szakmai tanácskozások, tapasztalatcserék támogatása és szervezése, szakmai kiadványok készítése és kiadása. Képzés, továbbképzés szervezése a szociális területen intézményi ellátásban dolgozók részére; – új típusú modellek, programok szervezése, indítása és mûködtetése a hajléktalanok társadalmi integrációja érdekében, különös tekintettel a lakhatást biztosító megoldásokra; – a hajléktalan-ellátás fejlesztését célzó pályázatok, szakmai programok elõkészítésében, bonyolításában, monitorozásában való részvétel; – foglalkoztatási programok szervezése és bonyolítása a hátrányos helyzetû személyek, különösen a hajléktalanok részére; – az európai uniós források feltárása, hazai és nemzetközi pályázatok készítése és koordinációja, azok lebonyolítása, illetve a felhasználás ellenõrzése, monitorozása; – a hajléktalan személyek ellátásának országos módszertani feladatai elvégzése, segítségnyújtás a regionális hatáskörû módszertani intézmények kialakításában és szakmai feladataik ellátásában, ezek módszertani tevékenységének koordinálása, a hajléktalan személyek ellátásához, a hajléktalanság helyzetéhez kapcsolódó országos felmérések és társadalomtudományi kutatások készítése; – jog- és érdekvédelmi feladatok ellátása.
2006/38. szám
VI. A Közalapítvány jellege 1. A Közalapítvány jogi személy. 2. A Közalapítvány a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) 5. §-ában megjelölt kiemelkedõen közhasznú tevékenységet folytató szervezet, mivel – egyebek mellett – az Alkotmány 17. §-ában és 70/E. §-ában, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2. §-ában, 71/B. §-ában, 74/A. §-ában, 78. §-ában, 84. §-ában, valamint 94/E. §-ában meghatározott közfeladatot lát el. 3. A Közalapítvány a Khtv. 26. §-a c) pontjában meghatározott közhasznú tevékenységek közül az alábbiakat folytatja: „2. szociális tevékenység, családsegítés, idõskorúak gondozása”, „4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés”, „11. hátrányos helyzetû társadalmi csoportok társadalmi esélyegyenlõségének elõsegítése”, „12. emberi és állampolgári jogok védelme”, „17. rehabilitációs foglalkoztatás”, „18. munkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek képzésének, foglalkoztatásának elõsegítése és kapcsolódó szolgáltatások”. 4.1. A Közalapítvány nyílt, ahhoz bármely belföldi és külföldi természetes és jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet pénzbeli vagy természetbeni adománnyal, vagyonrendeléssel csatlakozhat, ha a Közalapítvány célját elfogadja és annak megvalósítását kívánja elõmozdítani. 4.2. A csatlakozás elfogadásáról 1 millió Ft értékhatárig a Kuratórium elnöke, azt meghaladóan a Kuratórium dönt. VII. A Közalapítvány kezelõ szerve és képviselete 1. A Közalapítvány vagyonának kezelõje és legfõbb döntéshozó szerve a Kuratórium, amely 5 fõbõl áll. A Kuratórium tagjait az Alapító kéri fel írásban, hét évre. 2. A Kuratórium elnökét az Alapító kéri fel e tisztség ellátására a Kuratórium tagjai közül. A Kuratórium elnökéül nem jelölhetõ ki köztisztviselõ. 3.1. A Kuratórium elnöke: – Gyuris Tamás 3.2. A Kuratórium tagjai: – Vecsei Miklós – Ulicska László – Szemerédy Zsolt – Lõrincz Norbert 4.1. A kuratóriumi tagság megszûnik: a) a tag halálával, b) a tag lemondásával,
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
c) a Kuratórium kijelölésének az Alapító által – a Ptk. 74/C. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint – történõ visszavonásával, d) a Közalapítvány megszûnésével, e) a VII/1. pontban foglalt idõtartam lejártával, f) a tag megbízatásának a VIII/8. pontban foglaltak szerinti visszavonásával, tekintettel az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 11/A. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. 4.2. A Kuratórium visszahívására az Alapító jogosult. 5.1. A Közalapítvány képviseletére a Kuratórium elnöke, akadályoztatása esetén az általa általános helyettesítési jogkörrel megbízott kuratóriumi tag jogosult. A képviseletre szóló megbízás csak írásos formában adható. 5.2. A Kuratórium – a képviselet módjának és terjedelmének egyidejû, írásban történõ meghatározásával – jogosult a Közalapítvány alkalmazottját felhatalmazni a Közalapítvány képviseletére. 5.3. A Közalapítvány bankszámlája feletti rendelkezési jogot az elnök – akadályoztatása esetén az általános helyettesítési jogkörrel megbízott kuratóriumi tag – és a Közalapítvány Kuratóriuma által erre felhatalmazott kuratóriumi tag együttesen gyakorolja. 6.1. A Kuratórium tagjai kuratóriumi tevékenységükért díjazásban nem részesülhetnek. 6.2. A Kuratórium tagjainak a kuratóriumi üléseken való részvételükkel kapcsolatban közvetlenül felmerülõ, számlával igazolt költségeit a Közalapítvány megtéríti. 6.3. A Kuratórium megtéríti tagjainak a Kuratórium által meghatározott feladat ellátásával kapcsolatban felmerülõ, számlával igazolt és indokolt dologi kiadásait. VIII. A Kuratórium mûködése és jogköre 1. A Kuratórium mûködésének szabályai: 1.1. A Kuratórium szükség szerint, de évente legalább két alkalommal – félév végén és év végén – ülésezik, a Kuratórium ülései nyilvánosak. 1.2. A Kuratórium üléseit az elnök hívja össze. 1.3. A Kuratórium üléseinek idõpontját, helyét és napirendjét a Kuratórium elnöke határozza meg, errõl a Kuratórium tagjait a kijelölt idõpont elõtt legalább 15 nappal írásban értesíti. 1.4. Rendkívüli kuratóriumi ülést kell összehívni, ha bármelyik kuratóriumi tag azt írásban a napirend megjelölésével kezdeményezi. A Kuratórium elnöke köteles a Kuratórium rendkívüli ülését – az elõterjesztett indítványnak megfelelõen – az indítvány benyújtásától számított 30 napon belüli idõpontra összehívni. 1.5. A Kuratórium határozatképes, ha a tagok több mint fele jelen van. A Kuratórium döntéseit általában nyílt szavazással, egyszerû szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlõség esetén a javaslatot elvetettnek kell tekinteni.
3173
1.6. Minõsített többség – többségi és még egy szavazat – szükséges a) a Közalapítvány éves pénzügyi tervének, Szervezeti és Mûködési Szabályzatának (a továbbiakban: SZMSZ), b) a Kuratórium feladat- és munkatervének, c) az éves beszámoló, valamint a közhasznúsági jelentés elfogadásához. Az SZMSZ egyéb kérdések eldöntéséhez is elõírhatja a minõsített többséget. 2.1. Az ülést az elnök, akadályoztatása esetén az általános helyettesítési jogkörrel megbízott kuratóriumi tag vezeti. 2.2. A Kuratórium üléseirõl jegyzõkönyvet kell felvenni, amelyet a levezetõ elnök és egy felkért kuratóriumi tag aláírásával hitelesít. 2.3. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell a Kuratórium döntéseit és legfontosabb megállapításait. 3. Határozatok és nyilvánosság: 3.1. A Kuratórium gondoskodik döntéseinek a határozatok tárában történõ nyilvántartásáról. Ebben fel kell tüntetni a döntések tartalmát, idõpontját, hatályát, a támogatók és ellenzõk számarányát, nyílt szavazás esetén személyét. 3.2. A Kuratórium elnöke gondoskodik a Kuratórium döntéseinek az érintettekkel való közlésérõl írásban, igazolható módon. A Kuratórium döntéseit a Közalapítvány székhelyén elhelyezett hirdetõtáblán hozza nyilvánosságra. A Közalapítvány mûködésével kapcsolatban keletkezett iratokba bárki betekinthet, a Közalapítvány székhelyén elõre egyeztetett idõpontban. 3.3. A Közalapítvány mûködésének, szolgáltatásai igénybevételeinek módjáról, valamint beszámolói közlésérõl idõszaki kiadványaiban és internetes honlapján tájékoztatja a nyilvánosságot. 4. A Kuratórium minden év február 28-áig köteles az Alapítónak írásban beszámolni a Közalapítvány elõzõ évi mûködésérõl, június 30-áig pedig vagyoni helyzetérõl és gazdálkodásának legfontosabb adatairól, mellékelve a közhasznúsági jelentést is. 5. A határozathozatalban nem vehet részt az a személy, aki vagy akinek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa (a továbbiakban együtt: hozzátartozó) a határozat alapján: – kötelezettség vagy felelõsség alól mentesül, vagy – bármilyen más elõnyben részesül, illetve a megkötendõ jogügyletben egyébként érdekelt. Nem minõsül elõnynek a Közalapítvány cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehetõ nem pénzbeli szolgáltatás. 6. A Kuratórium kizárólagos hatás- és jogköre: a) döntéshozatal a Közalapítványhoz csatlakozók pénzbeli és egyéb adományainak elfogadásáról, 1 millió Ft-os összeghatár felett;
3174
MAGYAR KÖZLÖNY
b) döntéshozatal a Közalapítvány éves tevékenységi és pénzügyi tervérõl; c) döntéshozatal az éves tevékenységrõl és gazdálkodásról készült beszámolókról; d) döntéshozatal vállalkozás alapításáról, vagy abban való tagi részvételrõl; e) a Közalapítvány SZMSZ-ének, valamint Vagyonkezelési és Befektetési Szabályzatának elfogadása; f) az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejûleg közhasznúsági jelentés elfogadása, amelynek tartalmaznia kell a következõket: – a számviteli beszámolót, – a költségvetési támogatás felhasználását, – a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatást, – a cél szerinti juttatások kimutatását, – a központi költségvetési szervtõl, az elkülönített állami pénzalaptól, a helyi önkormányzattól, a kisebbségi települési önkormányzattól, a települési önkormányzatok társulásától és mindezek szerveitõl kapott támogatás mértékét, – a Közalapítvány Kuratóriuma elnökének és tagjának, valamint a Felügyelõ Bizottság elnökének és tagjának nyújtott juttatások értékét, illetve összegét, – a közhasznú tevékenységrõl szóló rövid tartalmi beszámolót. 7. A Kuratórium elnökének hatás- és jogköre: a) döntést hoz a Közalapítványhoz csatlakozók pénzbeli és egyéb adományainak elfogadásáról, 1 millió Ft-os összeghatárig, b) gondoskodik a Kuratórium határozatainak végrehajtásáról, irányítja és vezeti a Közalapítvány tevékenységét a Kuratórium ülései között, c) elõkészíti, összehívja és vezeti a Kuratórium üléseit, d) egy személyben képviseli a Kuratóriumot harmadik személyek elõtt. 8. A Közalapítvány támogatási pénzeszköz juttatásáról dönteni jogosult tisztségviselõi a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen kétévente vagyonnyilatkozatot tesznek, melynek elmulasztása esetén megbízatásuk az Áht. 11/A. §-ának (4) bekezdése alapján visszavonásra kerül. IX. A Közalapítvány vagyona 1. A Közalapítvány induló vagyona az alapításhoz felajánlott Hajléktalanokért Alapítvány teljes vagyona, melynek részletezését és értékét az Alapító Okirat melléklete tartalmazza. Az induló vagyonból a Közalapítvány törzsvagyonát képezi az Alapító Okirat mellékletében megjelölt ingatlan. A törzsvagyon nem idegeníthetõ el és nem terhelhetõ meg. 2. A Közalapítvány bevételei: a) központi költségvetési támogatás, b) természetes vagy jogi személyek önkéntes befizetései,
2006/38. szám
c) a személyi jövedelemadóból a Közalapítvány részére a törvényben meghatározottak szerint felajánlott rész, d) a Közalapítvány vállalkozási tevékenységébõl befolyt összeg, e) a közalapítványi vagyon hozadéka, f) pályázati bevételek, g) az Egészségbiztosítási Alapból átvett pénzeszközök, h) egyéb bevételek. 3. A vagyonfelhasználás módja: 3.1. A Közalapítvány céljával és közhasznú tevékenységével összefüggésben vagyonát különösen az alábbi módokon használja fel: – hajléktalan személyek egészségügyi és szociális ellátását végzõ intézményeket mûködtet, ezekben kérelemre, illetõleg személyes megkeresés alapján szolgáltatást nyújt; – különös méltánylást érdemlõ, a megváltozott életkörülményekbõl fakadóan azonnali intézkedést követelõ esetekben kérelemre, és a mûködtetett intézmény vezetõjének döntése alapján természetbeni vagy pénzbeli támogatást nyújthat; – pályázat útján támogatja a hajléktalan személyek ellátásának fejlesztésére irányuló programokat, kutatásokat, fejlesztéseket, illetõleg e körben maga is szervez, indít és mûködtet új típusú modelleket, programokat; – a hajléktalan személyek részére térítésmentes jog- és érdekvédelmi tevékenységet végez, illetve viseli az ebbõl fakadó költségeket. 3.2. A vagyonfelhasználás részletes szabályait a Kuratórium által elfogadott Vagyonkezelési Szabályzat tartalmazza. X. A Közalapítvány gazdálkodása 1. A közalapítványi célokra az induló vagyon – a törzsvagyon kivételével –, továbbá a közalapítványi vagyon hozadéka, valamint a csatlakozók vagyoni hozzájárulásai és azok hozadékai használhatók fel. 2. A Közalapítvány éves pénzügyi terv alapján gazdálkodik, amely a Közalapítvány bevételeit és kiadásait tartalmazza azonos fõösszeggel. A Közalapítvány kezelõ szervének és felügyelõ szervének költsége, valamint az egyéb közvetett költségek nem haladhatják meg az éves tervezett összkiadás 8%-át. 3. A Közalapítvány a hatályos számviteli szabályok alapján beszámolót készít, amelyet az okleveles könyvvizsgáló hitelesít és a Felügyelõ Bizottság véleményez. 4.1. A Közalapítvány éves gazdálkodásának és tevékenységének legfontosabb adatait két országos terjesztésû napilap – a Népszabadság és a Magyar Nemzet – útján, valamint internetes honlapján hozza nyilvánosságra. 4.2. A Közalapítvány éves közhasznúsági jelentéseibe bárki betekinthet, illetõleg abból, saját költségére másolatot készíthet.
2006/38. szám
MAGYAR KÖZLÖNY
5. A Közalapítvány vállalkozási tevékenységet közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végezhet. Gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel, hanem visszaforgatja az Alapító Okiratban írt céljai megvalósítására. A Közalapítvány vállalkozási tevékenységre éves bevételének legfeljebb 10%-át fordíthatja, és a vállalkozási tevékenységbõl származó eredményt a Közalapítvány céljaira kell fordítania. 6. A Közalapítvány befektetési tevékenységet csak az állami garanciavállalással kibocsátott értékpapírok vonatkozásában folytathat. A befektetési tevékenység részletes szabályait a Kuratórium által elfogadott Befektetési Szabályzat tartalmazza. 7. A mindenkori költségvetési törvényben a Minisztérium fejezeti költségvetésében a Közalapítvány céljaira fordítható összeg felhasználásának részletes feltételeit a Minisztérium és a Közalapítvány között megkötendõ és évente felülvizsgálandó szerzõdés tartalmazza. 8. A Közalapítvány köteles pályázatot kiírni, ha az általa nyújtott cél szerinti juttatás az évi 1 millió forintot meghaladja, kivéve, ha törvény vagy kormányrendelet a Közalapítvány közfeladatára tekintettel más eljárási rendet állapít meg. Nem tartoznak e kötelezettség körébe a nyugellátás jellegû ellátások és a természetes személyek részére nem ösztöndíj jelleggel nyújtott olyan természetbeni ellátások, amelyek értéke nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének tízszeresét. 9. A Közalapítvány a pályázati támogatásban részesülõvel szerzõdést köt, mely tartalmazza – a támogatás célját, – az elszámolás tartalmát, határidejét, – az elszámoláshoz szükséges bizonylatokat, – a pályázati támogatás felhasználásával kapcsolatos ellenõrzés módját, – a szerzõdés megszegésének jogkövetkezményeit. 10. A Közalapítvány csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik és amelyben felelõssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulása mértékét. A Közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet. XI. A Közalapítvány Titkársága 1. A Kuratórium munkájának elõkészítésére, szervezésére és döntései végrehajtásának adminisztratív és operatív segítésére titkárságvezetõ irányítása alatt mûködõ Titkárságot létesíthet. Létesítése esetén a Titkárság mûködési költségeit a Közalapítvány fedezi. 2. Létesítés esetén a Titkárság és a titkárságvezetõ további feladatait az SZMSZ tartalmazza.
3175
3. Létesítés esetén a titkárságvezetõt a Kuratórium döntése alapján a Kuratórium elnöke nevezi ki. A titkárságvezetõ felett a munkáltatói jogokat a Kuratórium elnöke gyakorolja. Az egyéb alkalmazottak felett – a Kuratórium elnökének ellenjegyzése mellett – a titkárságvezetõ gyakorolja a munkáltatói jogokat. XII. A Felügyelõ Bizottság 1. Az Alapító a Közalapítvány ellenõrzésére háromtagú Felügyelõ Bizottságot hoz létre. 2. Nem lehet a Felügyelõ Bizottság tagja az a személy, aki a) a Kuratórium elnöke vagy tagja, b) a Közalapítvánnyal a megbízatásán kívüli más tevékenység kifejtésére irányuló munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, ha jogszabály másképp nem rendelkezik, c) a Közalapítvány cél szerinti juttatásából részesül – kivéve a bárki által megkötés nélkül igénybe vehetõ nem pénzbeli szolgáltatásokat, és a társadalmi szervezet által tagjának a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítõ okiratnak megfelelõ cél szerinti juttatást –, illetve d) az a)–c) pontban meghatározott személyek hozzátartozója. 3. A Felügyelõ Bizottság tagjainak megbízatása határozatlan idõre szól. 4. A Felügyelõ Bizottság tagjának megbízatása megszûnik: – a tag halálával, – felkérésének visszavonásával, – lemondással, – a Közalapítvány megszûnésével. 5. A Felügyelõ Bizottság tagjait tevékenységükért tiszteletdíj illeti meg, amelynek havi összege a mindenkori minimálbér 30%-a. 6. A Felügyelõ Bizottság ügyrendjének, mûködésének szabályait maga határozza meg azzal, hogy a Felügyelõ Bizottság mûködésére a Kuratórium mûködési szabályait kell megfelelõen alkalmaznia. 7. A Felügyelõ Bizottság elsõ ülésén tagjai közül elnököt választ. 7.1. A Felügyelõ Bizottság ellenõrzi a Közalapítvány mûködését, gazdálkodását. Vizsgálatait szükség szerint tartja, amelynek keretében a Kuratórium elnökétõl, illetve a Közalapítvány bármely alkalmazottjától felvilágosítást, jelentést kérhet, a Közalapítvány könyveit, iratait, pénzügyeit, értékpapír-állományát, befektetéseit, vállalkozásait bármikor megvizsgálhatja, illetõleg indokolt esetben a Közalapítvány költségén szakértõvel megvizsgáltathatja. Tagjai tanácskozási joggal részt vehetnek a Kuratórium ülésein. 7.2. A Felügyelõ Bizottság – az okleveles könyvvizsgálói jelentés figyelembevételével – megvizsgálja a Köz-
3176
MAGYAR KÖZLÖNY
alapítvány pénzügyi tervét, beszámolóját, mérlegét és vagyonkimutatását. A Felügyelõ Bizottság köteles vizsgálatairól a Kuratóriumot és az Alapítót írásban tájékoztatni, indokolt esetben kezdeményezheti a Kuratórium ülésének soron kívüli összehívását. 7.3. A Felügyelõ Bizottság köteles az intézkedésre jogosult Kuratóriumot tájékoztatni és annak összehívását kezdeményezni, ha arról szerez tudomást, hogy – a Közalapítvány mûködése során olyan jogszabálysértés vagy a szervezet érdekeit egyébként súlyosan sértõ esemény (mulasztás) történt, amelynek megszüntetése vagy következményeinek elhárítása, illetve enyhítése az intézkedésre jogosult Kuratórium döntését teszi szükségessé; – a vezetõ tisztségviselõk felelõsségét megalapozó tény merült fel. 7.4. Amennyiben a Kuratórium ülésének összehívása a 7.3. pont alatti kezdeményezés ellenére elmarad, úgy a Felügyelõ Bizottság jogosult annak összehívására. A Kuratórium összehívására 30 napon belül kell sort keríteni. 7.5. Ha a Kuratórium a törvényes mûködés helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket nem teszi meg, a Felügyelõ Bizottság köteles haladéktalanul értesíteni a Közalapítvány törvényességi felügyeletét ellátó szervet (ügyészség). 8. A Felügyelõ Bizottság tagjai: – Karosi György – dr. Radoszáv Miklós – Gyõri-Dani Lajos
2006/38. szám
olyan más, két éven belül megszûnt közhasznú szervezetnél töltött be – annak megszûntét megelõzõ két évben legalább egy évig – vezetõ tisztséget, amely az adózás rendjérõl szóló törvény szerinti köztartozásait nem egyenlítette ki. 1.2. A Kuratórium tagja, illetve az ennek jelölt személy köteles valamennyi érintett közhasznú szervezetet elõzetesen tájékoztatni arról, hogy ilyen tisztséget egyidejûleg más közhasznú szervezetnél is betölt. 2. A Közalapítvány közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, pártoktól támogatást nem kap, országgyûlési vagy önkormányzati képviselõjelöltet nem állít és nem támogat. 3. A Közalapítvány Alapító Okiratát hivatalos lapban közzé kell tenni. 4. A Közalapítvány megszûnése esetén a Közalapítvány vagyona a hitelezõk kielégítése után az Alapítót illeti meg és az Alapító köteles azt a megszûnt Közalapítvány céljához hasonló célra fordítani, valamint errõl a nyilvánosságot megfelelõen tájékoztatni. 5. Az Alapító Okiratban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény rendelkezései az irányadóak. Budapest, 2005. december 7.
XIII. Egyéb rendelkezések 1.1. Nem lehet a Közalapítvány Kuratóriumának és Felügyelõ Bizottságának elnöke és tagja az a személy, aki
Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök
Szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal, a Szerkesztõbizottság közremûködésével. A Szerkesztõbizottság elnöke: dr. Pulay Gyula. A szerkesztésért felelõs: dr. Müller György. Budapest V., Kossuth tér 1–3. Kiadja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó. Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. Telefon: 266-9290. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadónál Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62. Pf. 357, vagy faxon 318-6668. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a FÁMA Rt. közremûködésével. Telefon/fax: 266-6567. Információ: tel.: 317-9999, 266-9290/245, 357 mellék. Példányonként megvásárolható a kiadó Budapest VIII., Somogyi B. u. 6. (tel./fax: 267-2780) szám alatti közlönyboltjában vagy a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275), illetve megrendelhetõ a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. 2006. évi éves elõfizetési díj: 90 216 Ft. Egy példány ára: 207 Ft 16 oldal terjedelemig, utána +8 oldalanként +184 Ft. A kiadó az elõfizetési díj évközbeni emelésének jogát fenntartja.
HU ISSN 0076—2407 06.1063 – Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert vezérigazgató-helyettes.
