III./3.3. Epeutak tumorai Herszényi László A fejezet célja egy esetbemutatáson keresztül a leggyakoribb malignus epeúti tumor, a cholangiocarcinoma epidemiológiájának, tüneteinek, diagnosztikájának és kezelésének áttekintése. Az olvasó a fejezet áttekintését követően tisztában lesz a cholangiocarcinoma jelentőségével, a diagnosztikus stratégiával és a kezelés főbb szempontjaival.
Bevezetés A cholangiocarcinoma a leggyakoribb malignus epeúti tumor, rendszerint adenocarcinoma. A cholangiocarcinoma incidenciája általánosságban alacsony. A leggyakoribb Japánban (0.5%), Kínában, Észak- és Dél-Amerika őslakosaiban, Európában igen ritka (0.01%-0.1% között). Az epeúti rák előfordulása az életkorral nő, az előfordulási csúcs a hatodik és hetedik évtizedre tehető, de egyértelmű kockázati tényező (pl. choledochus cysta, Caroli-betegség, sclerotisalo cholangitis) esetében a betegség kb. két évtizeddel korábban alakulhat ki. A cholangiocarcinoma férfiakban gyakoribb (férfi/nő arány: 1.5:1). Ebben a fejezetben egy esetbemutatás kapcsán tárgyaljuk a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Kulcsszavak: cholangiocarcinoma, Klatskin-tumor, Bismuth és Corlette szerinti osztályozás, fotodinámiás kezelés, palliatió, stent, A cholangiocarcinoma a leggyakoribb malignus epeúti tumor.
A fejezet felépítése A.) Panaszok B.) Anamnézis C.) Diagnózis-vizsgálatok C.)a. Fizikális vizsgálat C.)b. Laboratórium vizsgálatok C.)c. képalkotó vizsgálatok C.)d. Etiológia C.)e. Patológia D.) Kezelés D.)a. Sebészi kezelés D.)b. Onkológiai kezelés D.)c. Palliatív kezelés D.)d. Prognózis E.) Összefoglalás
A.) Panaszok Az 57 éves nőbeteget háziorvosa az alábbi panaszok miatt utalta gasztroenterológiaihepatológiai kivizsgálásra: -1 hónapja jelentkező sárgaság, bőrviszketés -sötétebb vizelet, világos, acholiás széklet
-jobb bordaív alatti, tompa, étkezéstől független fájdalom-dyscomfort -esténként hidegrázás, hőemelkedés -étvágytalanság -4 kg fogyás Milyen okai lehetnek az icterusnak? (1. ábra) Melyek az obstructiós és a hepatocelluláris icterus elkülönítésének legfontosabb szempontjai? (2. ábra)
Melyek az obstructiós és a hepatocelluláris icterus elkülönítésének legfontosabb szempontjai?
B.) Anamnézis Családban malignus betegség nem fordult elő. Dohányzás, alkoholfogyasztás, érdemi gyógyszerszedés nem szerepel a beteg anamnézisében. Toxikus ágenssel nem került kapcsolatba. Korábban vírusos hepatitise, vagy egyéb érdemi betegsége nem volt. Műtéti beavatkozáson nem esett át. A cholangiocarcinoma legfontosabb tüneteit az alábbi táblázat foglalja össze (3. ábra).
C.) Diagnózis-vizsgálatok C.)a. Fizikális vizsgálat Közepesen táplált, jó általános állapotú nőbeteg. Icterusos sclera és bőr. Negatív cardio-pumonalis status. Hasi vizsgálata során a has puha-betapintható, a jobb bordaív alatt kb. 3 cm-es hepatomegalia: a máj kissé tömöttebb, sima felszínű, enyhén nyomásérzékeny, de izomvédekezés nincs. Lép nem tapintható. Jó bélhangok. Rectalis digitalis vizsgálat (RDV): negatív. RR: 115/80 Hgmm; Pulzus: 76/min; Testmagasság: 165 cm, Testsúly: 63 kg. T:37.2C. A fenti anamnézis és fizikális vizsgálat alapján vizsgálati stratégiát kell alkotni.
C.)b. Laboratórium vizsgálatok
A rutin laboratóriumi vizsgálatok során kiemelendők az alábbi kóros értékek (4. ábra)
A fenti laborleletekből kiemelendő a kifejezett cholestasis és hiperbilirubinaemia. A betegnél tumor marker vizsgálatok is történtek. Az alábbi rendelkezésre álló tumor marker panelből választhat, hogy milyen marker (markerek) vizsgálatát kéri? (5. ábra)
A tumor marker vizsgálat során normális CEA és AFP értékeket találtunk, a CA 19-9 több mint ötvenszeresen megemelkedett (21900 U/ml) (normális tartomány kevesebb, mint 39.0 U/ml). C.)c. képalkotó vizsgálatok A betegnél a hasi UH vizsgálat során a mérsékelten tágabb ductus choledochus belsejét sűrű belső echók töltötték ki, míg a choledochus tumor mögött proximalisan az intrahepaticus epeutak kitágultak (6. és 7. ábra).
Ezt követően milyen vizsgálatok biztosíthatják a pontos diagnózist? Milyen további képalkotó eljárások jöhetnek még szóba? (8. ábra)
Milyen vizsgálatok biztosíthatják a pontos diagnózist?
A betegnél a hasi CT és cholangio-MRI vizsgálatok megerősítették az epeuti tumor alapos gyanúját, amely a ductus hepaticus bifurcatióját is érintette (Klatskin tumor). Az UH-vezérelt célzott vékonytű aspirációs vizsgálat (FNAB) cholangiocarcinomát (adenocarcinomát) igazolt. A pontos diagnózis felállításakor a betegek több mint 25%-a már inoperábilis. Ilyenkor az átlagos túlélés 6-12 hónap.
A hasi CT és az ismételt hasi Uh vizsgálatok közepes mennyiségű ascitest, valamint néhány megnagyobbodott hiláris nyirokcsomót is igazoltak. A cholangiocarcinoma diagnosztikus kritériumait a 9. ábra táblázata foglalja össze.
Jóllehet a feltételezett nyirokcsomó áttét szövettani igazolására nem került sor, ill. az ascites citológiai vizsgálata nem mutatott ki daganatsejteket, esetünkben a betegség előrehaladott, IV. stádiuma feltételezhető. Melyek a cholangiocarcinoma legfontosabb kockázati tényezői? (10. ábra)
Melyek a cholangiocarcinoma legfontosabb kockázati tényezői?
C.)d. Etiológia A cholangiocarcionoma etiológiája multifaktoriális, számos kockázati tényező hozható összefüggésbe az epeúti rák kialakulásával. Cholangiocarcinomához vezető legfontosabb tényezőket a 11. ábrán olvashatjuk.
A Caroli-betegség, a pimer sclerotisalo cholangitishez és colitis ulcerosához társuló idült gyulladás valamint a krónikus epeúti fertőzések jelentősen növelik az epeúti rák kockázatát!
A Caroli-betegség pl. kb. 100-szoros kockázatot jelent. C.)e. Patológia Az anatómiai lokalizáció függvényében hogyan osztályozzuk a cholangiocarcinomát? (12. ábra)
Az anatómiai lokalizációtól függően megkülönböztetünk intrehapaticus, hilaris és distalis extrahepaticus tumorokat. A ductus hepaticus bifurcatióját érintő perihilaris daganatot Klatskin tumornak is nevezzük. A cholangiocarcinomák kb. 2/3-a perihilaris, ¼-e distalis extrahepaticus, a maradék pedig intrahepaticus. A májhilusi cholangiocarcinomák Bismuth és Corlette szerinti osztályozását mutatja be. Az I. típus csak a fő ductus hepaticus communist, a II. típus a fő és a primer hepaticus ágak egyesülését, a III. típus a secunder ágakig történő egyesülést, végül a IV. típus a másodlagos hepaticus ágakat is érinti. (13. ábra)
Az epeúti rákok több, mint 95%-a adenocarcinoma. Az egyéb ritka formákat a 14. ábra táblázata tartalmazza.
Az epeúti rákok több, mint 95%-a adenocarcinoma.
A cholangiocarcinoma leginkább közvetlen invázió útján terjed a májra, a portális vénára, az a. hepaticara, pancreasra, duodenumra. Környéki nyirokcsomó érintettség az esetek 75-80%-ában, máj- és peritonum áttétek pedig a betegek több mint 50%-ában igazolhatók. Távoli metasztázi (tüdő-, csont-, agy-, veseáttét) ritkán alakul ki.
D.) Kezelés D.)a. Sebészi kezelés Az epeúti tumorok kezelése alapvetően műtéti, amelynek során a primer tumor és a tumor által érintett környezet eltávolításra kerül.
Az epeúti tumorok kezelése alapvetően műtéti.
Az intrahepaticus soliter cholangiocarcinoma kuratív resectiója során hepaticus segmentectomiára vagy lobectomiára kerül sor. Az intrahepaticus kuratív resectio után az 5-éves túlélés 20-40%. A túlélés szorosan összefügg a fiatalabb életkorral, a tumor korai stádiumával (lokalizált daganattal) és a beteg jobb általános állapotával. A perihilaris cholangiocarcinoma esetében a betegek kb. 1/3-nál végezhető el kuratív resectio. Hilaris tumor R0 resectióját követően az 5-éves túlélés 7-15%, az átlagos túlélés kb. 20 hónap. Kuratív (R0) resectio után a legjobb 5-éves túlélési arány extrahepaticus cholangiocarcinoma esetén érhető el (kb. 30%). Az alábbi táblázat az epeúti rák resecálhatóságát kizáró morfológiai tényezőket foglalja össze (15. ábra)
Intrahepaticus lokalizációjú cholangiocarcinoma esetén a májtranszplantáció jelenleg nem javasolt, mert az 5-éves túlélés kevesebb, mint 20%. A sebészi konzílium értelmében a beteg inoperábilisnak bizonyult, esetében a májtranszplantáció sem jöhetett szóba (a cholangiocarcinoma lokalizációja, ill. a locoregionális nyirokcsomó áttét alapos gyanúja miatt).
D.)b. Onkológiai kezelés Jelenleg nem rendelkezünk kuratív nem-sebészi kezelési módszerrel. A kemoterápia és a sugárkezelés jelenleg még nem tekinthető standardkezelésnek. A gemcitabin a leghatékonyabb kemoterápiás szer. A hatékonyság 5-FU-val, platinabázisú szerrel, mitomycinnel vagy capecitabinnal kombinálva növelhető. A molekuláris célpontú terápiák alkalmazásával jelenleg még nem gyűlt elég tapasztalat.
D.)c. Palliatív kezelés A megfelelő stádiumbeosztást követően a betegek több, mint 25%-a inoperábilis, akik palliatív kezelést igényelnek. Az inoperábilis betegek átlagos túlélése 6-12 hónap. Sebészi palliatio szelektált esetekben lehetséges. Palliatív műtétre kell törekedni, ha a daganat technikai vagy onkológiai okokból nem távolítható el. A korábban klasszikusnak tekinthető intrahepaticus anasztomózisokat egyre ritkábban alkalmazzák, mert a túlélést nem javítják. A palliatív műtét során az epeutak átjárhatóságát biztosító biliáris stent behelyezésére kell törekedni. Nem műtéti palliatio során endoszkópos vagy percután műanyag vagy öntáguló stentbeültetést kell végezni. Az epeúti stenteléssel együtt alkalmazott intraluminalis brachyterápia vagy a fotodinámiás kezelés (photodynamic therapy-PDT) növelheti a betegek túlélését. Az inoperábilis epeúti tumorok esetében a fájdalomcsillapítás komplex feladat. A sugárkezelés vagy a coeliacus blokád csökkentheti a kábító-fájdalomcsillapító igényt.
D.)d. Prognózis A túlélést alapvetően a betegség lokalizációjának és stádiumának függvénye. Az intrahepaticus cholangiocarcinoma rendszerint késői stádiumban kerül felismerésre (az esetek csupán 15-20%-a resecálható). Resecálható tumor esetében a 3-éves túlélés 45-60%, az átlagos túlélés 18-30 hónap. Irresecábilis tumorok esetében az átlagos túlélés 7 hónap. A perihilaris cholangiocarcinomák esetén az átlagos túlélés kb. 20 hónap, az 5-éves túlélés pedig 7-15%.
Az intrahepaticus cholangiocarcinoma rendszerint késői stádiumban kerül felismerésre.
Distalis cholangiocarcinomában a legjobb a resecabilitási arány (>50%). Resecálható distalis cholangiocarcinomák esetén az átlagos túlélés 24 hónap, 15-30%-os 5-éves túléléssel. Ha daganat nem resecálható, az átlagos túlélés 8 hónap. Betegünknél epeúti stenteléssel együtt fotodinámiás kezelésre került sor. A gemcitabin és 5-FU kemoterápiát rosszul tolerálta, amelyet a mellékhatások miatt le kellett állítani. A fenti palliatív bevatkozások ellenére a beteg állapota fokozatosan hanyatlott, májfunkciói romló tendenciát mutattak, az ascites és az icterus mértéke fokozódott, majd 8 hónapra a diagnózis felállítása után a beteg májelégtelenség következtében elhunyt.
E.) Összefoglalás A bemutatott eset kapcsán összefoglaltuk az epeúti tumorokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Az anamnézis és fizikális vizsgálat alapján az icterus differenciáldiagnosztikája során az epeúti tumor lehetőségére feltétlenül gondolni kell. A diagnózist a képalkotó eljárások biztosítják. Az esetek jelentős részében a tumor már a diagnózis pillanatában inoperábilis, ezért a daganat rendszerint igen rossz prognózisú. A palliatív kezelés átmenetileg javíthatja a beteg életminőségét.
Irodalom A belgyógyászat alapjai. Szerk. Tulassay Zsolt. Medicina könyvkiadó, 2007. Gasztroenterológiai onkológia. Szerk. Bodoky Gy, Kopper L, Semmelweis Kiadó, 2009. Gastrointestinal Oncology. Szerk. Jankowski J., Sampliner R, Kerr D, Fong Y. Blackwell Publishing, 2008. Sleisenger and Fordtran’s Gastrointrestinal and Liver Disease. Szerk. Feldman M, Friedman LS, Brandt LJ. Saunders Elsevier, 2010. http://www.cholangiocarcinoma.org/
http://www.gastroupdate.hu/harsanyi%20laszlo%20-%20epesebeszet.pdf http://www.medimagister.hu/news/details/14534 http://en.wikipedia.org/wiki/Cholangiocarcinoma http://portal1.aok.pte.hu/servlet/download?type=file&id=690
