Kis
LANT IRODALMI FOLYÓIRAT
Hans- Guido Klinkner A tenger dala (Das Lied des Meeres) A tenger az árapály ütemében énekel. A nap elsõ sugaraival madárcsevely települ a vízfelszínre, kórusban ünnepelni a hullámverést. A sziget arculatát az ember átformálta. Egyedül a tenger dala marad változatlan. Gran Canaria 2007 Fordította: Bayer Béla
2009/2 72.szám
Kis
LANT az INTERNETEN! www.kislant.hu
Kis
LANT 2009/2
A sziklás part lábainál szuszogva lélegzik a tenger.
Hans- Guido Klinkner versei
Lépésrõl, lépésre ( Schritt für Schritt) Ingének Mint láncok fonódnak a fájdalmak a téltõl legyengült öreg testre. Mégis: "Egy erõs akarat gyenge kezeknek is lehetõvé teszi az acél meghajtását." írta a páciens célul, saját homlokára.
A világítótorony parazsát felhõs nap oltja ki, egy álmatlan éjszaka végén. Gran Canaria 2007
Õsz (Herbst)
Mankókkal szabadította meg magát a tolókocsitól, majd azokat botra cserélve vánszorgott, magát eltökélve, ki a lélek "fekete lyukából". A bizakodás leheletétõl szárnyra kapva lépésrõl-lépésre foglalta magának vissza életterét. Élvezni a tavasz ébredését, elraktározni a nyár hevét, megcsodálni pompáját az õsznek. Együtt a szeretett hitvessel, a beteg hetek napsugarával.
A festõnek ecsetet, a fotósnak kamerát nyom a kezébe. Majd egy éjjelen hideg karjait kinyújtja, hûvös leheletével arannyá és vörössé váltotatja a zöldet. Tarka köntösében elhamvad a tûnt nyár parázsló szépsége. Dél-Tirol
A verseket fordította: Bayer Béla
Éjszaka a tengernél (Nacht am Meer) Csillagok és bárkák lámpásai érinthetõen közel.
2
Kis
LANT
2009/2
Kerekes Tamás Örök változás Amikor négy forint volt egy adag sonkástészta a Jókai téren (ma tizenöt forint egy doboz gyufa), már akkor szánalomból etették a pécsi egyetem menzáján; fél háromra ért be, egy mélytányér sûrû pörköltszaftot kapott, egy fél vekni kenyérrel. Úgy gondolkodott, hogy a lába majdnem a szájába ért. Méregerõs Caporal cigarettát szívott és Pákolitz István – költõ – lányának udvarolt. Éterien sovány volt és koldusszegény. Nagyapja ingeit hordta és a katonaságnál kidobott bakancsokat, nyáron aratott, hogy legyen pénze tankönyvekre. Magas volt, alkata a Dávid szoborra emlékeztetett, ha elképzeled Dávidot vállig érõ hajú hippiként. Úgy érkezett a kávéházba, mint más a gyerekkorába. Csak csapvizet ivott. Mind a négy évfolyam lánycsapata szerelmes volt bele, imádták, mint neofita az úrfelmutatást. Egy butikos lánya elvitte Bergman filmjére – Suttogások és sikolyok –, a gazdag kislány elõzékenyen fizette a zacskó pattogatott kukoricát, Ádám az alját kibontotta, a szerszámát alulról becsúsztatta a sötétben, a kukorica pedig fogyott, a lány aztán a zacskó alján talált valamit – szavaival élve szokatlant –, ám elmondása szerint az volt a legjobb a zacskóban. II. Priusz volt a beceneve. Jóllehet Vonnegut július harmadikát tette meg az írók napjává, Ádámot a Dunántúli Napló májusban alkalmazta. „Fürge, friss szemû tudósító” – volt róla az általános vélemény, mielõtt elküldték volna egy lipicai ménes elköltöztetésére. A tudósítás elkészült. Az írás inkább az univerzumba vetett ember agnoszticizmusáról szólt, a vágyódásról a szubjektum-objektum egység után, bár a cikk nem nélkülözte Heidegger homályát, Wittgenstein mélységét, Claudel finomságát, Novalis érzékenységét, csak azt nem lehetett megtudni, hogy hol, mikor és mi történt-kivel. Mi áttértünk a szivárványszörpre, megértettük Lukács taskenti evakuációját, értékeltük a dúsgazdag bankár Lukács apát, aki késõbb egy antant tiszttel szöktette ki népbiztos fiát Bécsbe, ahonnan a Landler frakció haragja elõl Moszkvába menekült. Ott érte a hálás Thomas Mann távirata, melyben tudósította az ifjú filozófust, hogy Hitler megtámadja a Szovjetuniót. „Akkor a romok alá temetkezem” – szólt Lukács válasza, és Ádám elsírta magát, amikor megtudta, hogy az ötvenhatos magyar miniszterelnök Budapesten egy kínai éttermet üzemeltet. A Bambit felváltotta a Coca Cola, az utcákon elszaporodtak a nyugati kocsik, divat lett a füves cigi és az orosz katonák elkezdték árusítani ármádiájuk készleteit. A végzõs hallgatók elkezdtek helyezkedni, az utolsó éves lányok megindították a nagy attakot, (utolsó vérig) a férjhez menés érdekében. A költõ – aki Hamvas Béla özvegyével levelezett – dialektikus materializmus órákon írta kulcskisregénye legszebb fejezeteit, nehezen tudtuk volna elképzelni egy falusi iskola magyar-ének tanárának, aki szakkört vezet, megjavítja az elromlott metronómot, dalárdát szervez, téesz zárszámadásokon az elnök lapockáját veregeti, és reggelente megkeveri a moslékot az ólban. Ádám Párizsban kötött ki, szerkesztette a Parnassien c. irodalmi lapot,
3
Kis
LANT
2009/2
állítólag õ gépelte le Jean Paul Sartre Freud kéziratát, és esténként a magyar emigránsok éttermében mosogatott. Egy szenegáli lánnyal járt, bírálta Pompidou kultúrpolitikáját és rettenetesen sajnálta, hogy a párizsi barikádokat lekéste, de nem volt pénze követni Rudi Dutschkét Dániába, mint ahogy a Vörös Dannyt sem. (Daniel Cohn Bandit). Egy lakókocsiban élt a dél-franciaországi tengerparton. Magyarország közben szivárványszörpön keresztül élte át a létezõ szocializmus agóniáját, a kommunista ifjúmozgalom titkárai – a hivatásos forradalmárok – vállalat igazgatók lettek. Elkezdõdött a harc a kapitalizmus építéséért. Csak évtizedek múlva találkozhattunk, Budapesten a Szépmûvészeti Múzeum és a Nemzeti Képtár közti diplomata negyedben, ott beszéltünk meg randevút, egy elegáns kávézóban a teraszon. Nyár volt, rekkenõ meleg. Akkor forgatták a Hõsök terén az Evita c. filmet. Haja hosszú volt, de lófarokban hordta. Arca barázdált lett, fogai sárgák. Kezében a Hatvany hagyatékból mindaz, ami nem úszott el szó szerint az Arnoban. Nem a teraszon várt, hanem elõtte, ütött-kopott Renaultjában, amit a franciák csúnya kis kacsának neveztek. A teraszon felállított mikrofonok, Madonna, Antonio Banderas és Andy Wajna. Kérdõen néztem rá. – „Ugyan, nincs itt senki” – és betessékelt a koszlott kocsiba. LinkFloyd
***
Csillag Tamás Remény Szeretõm szeme mélybarna, csillogó, csodákra nyíló ablak… Tárcámba hajtom közönyöm, érzem a feltétel nélküli bizalmat. Örök törvény ez, és félek, ha menni kell, emberi dolgaink nem csomagolhatom össze… Szemeimmel, ha könyörtelen esendõségében látom világunkat, mellettem van és mosolyt ejt nyitott tenyerembe.
4
Kis
T. Ágoston László Sörvita Pali, a kis magyar mezei polgár, meg Józsi, a kis magyar vállalkozó egykoron egy utcában laktak és együtt szidták a szocializmust. Aztán jött ez a ...no..., szóval a rendszerváltás és elváltak az útjaik. Az egyik alól elprivatizálták a gyárat, a másik segített privatizálni.. Józsi egy idõ után megunva a lakótelepi hagymaszagot, fölpakolta a kis családját a négykerék meghajtású Mercedes terepjárójára, és a dombra költözött egy kis biztonsági õröktõl védett villácskába. Pali meg másfélszobásra cserélte a bazi nagy, két szoba hallos kéglijét, hogy még a fûtési számlát is ki tudja fizetni. Már nem találkoztak olyan gyakran, mint egykoron, de ha ókor - ókor összefutottak az utcán, beültek valahová egy pofa sörre. Elõször még kõbányaira, aztán meg Dréherre. Mert hogy öszszeállt vele az a cafka, aztán fölvette az ura nevét. A minap éppen olyan nap volt, hogy összefutottak. Pali ráérõsen õdöngött az utcán, mert nem volt hová sietnie, Józsi meg arra futott. Elõtte az üzlet, mögötte az APEH. Randán néztek ki így hármasban de hát a divat az divat. Véletlenül gyalog futottak, mert szervizben volt a sofõr, így útba esett Pali. – Várj meg a krimóban – rikkantotta futás közben Józsi, s eltûnt egy bank bejáratánál. Nem is lett volna semmi baj, ha nem jönnek szembe a választások. De bizony jöttek. Dübörgött a gazdaság, meg közelgett a vég, miközben osztották a birkapörköltet. Kapkodták is a fejüket hol jobbra, hol
5
LANT
2009/2
balra, de nem lettek okosabbak, csak elszédültek tõle. – Te melyiket akarod? - kérdezte puhatolózva Pali. – Én? - nézett a jövõbe Józsi. – Természetesen a barnát. Az Eu-kompatibilis. – Világos – villant ellentmondást nem tûrõen Pali szeme. – Meg vagy te buggyanva? Te jobboldali demagóg multiproletár, te hímsoviniszta nacionálperverz autokláv panelproli. Világos? És ezt mered ide, a képembe mondani? – Ezt – állt föl Pali, és úgy belevágta az asztal lapjába az utolsó piros nyelû horgász bicskáját, hogy az oldalára fordult. – Mi az, hogy barna? Tudod mire nyitod a szádat, te balliberális burzsoá szálláscsináló, te mini globál kisinas, te antiszociál demokrata pennyhuszár! – Én, pennyhuszár? Te költségvetési teher, te túl jól élõ parazita munkanélküli, te Auchan akciós minikufár. Rögtön lemagázlak! – Ide figyeljen, maga ön! Amikor maga még azt se tudta, hogyan kell hortyantani, én már tiltakoztam. – Maga? Hát voltam én három per hármas? – Hát voltam én vakvezetõ félszem? Láttam én az alagút végét? Már-már kezdett tettlegessé fajulni a dolog, de szerencsére jött a család, meg a jó barátok, hogy igazságot osszanak és megigyák a barnát és a világosat. Tavasz volt, éppen a kerti munkából jöttek sebtiben, még náluk volt az ásó. Elkezdtek hát árkot ásni, hogy levezessék a vitát. No, de mielõtt az lefolyt volna, betört rajta az árvíz. Kénytelenek voltak a homokzsákokat is egymás fejébe húzni. Mígnem végül a sörpult mellõl megszólalt
Kis
LANT
2009/2
a csapos: – Értsünk szót, uraim! A helyzet egyre fokozódik, mondhatni, Mohács óta egyre több a Lajos. És nincs egy török, német, netán orosz, aki helyreállítaná a nemzeti egyetértést. Könyörgöm, hívja már be valaki a busmanokat, hogy eldöntsék, barna, vagy világos, mert különben még tönkremegy a nemzetközi söripar!
Budai István versei
Ha a sors Ha a sors kegyes lenne, minden embert átölelne. S mint a víz a ringó sajkát csókkal illetné az ajkát.
Ahogy a napok Ahogy a napok egyre telnek nincs nyoma semmi jelnek, hogy a sorsunk jobbra válna. S mint az ízét vesztett málna senyvedünk a nagyvilágba.
Gondold meg Gondold meg, ha egy másik embert bántasz s keseríted életét: oly rövid ez az élet, mint nagyoperettben a dalbetét.
6
Vasi Szabó János Fénylõ csillag, sötét csillag I. szamavája Lakatos Kristófnak szénszínû szemei voltak. Apja mondta róla: fekete kutyaszemek. Anyja mondta róla: hûséges kutyaszemek… A kétezer éves város déli fertályán született – a magyarok sáskaföldnek hívták –; ahol évszázados akácfák derékszögben nõttek a törzsükre záporozó labdák pörölycsapásaitól; ahol az ajtón kilincs helyett rozsdás lakat lógott; s a törött ablakokon ragasztott zsírpapír zizegett. A gyalogbodza benõtte, hulladékkal teliszórt udvaron szaladgált: fostos seggel, vadszedertõl maszatos ábrázattal, mint a többi korabéli „sáskagyerek”. Apja – Lakatos Gáspár – hat éves korában lelépett, fél tucat purdét hátra hagyva Baranyai Máriának. Mária a helyi cipõgyárban dolgozott takarítónõként. Csontsovány, beesett arcú teremtés volt. A nap javarészében, borsmentaízû likõrtõl szaglott. De, amit tudott, megadott a nyakán maradt kölköknek. Egy öreglegény cipésztõl – hébe-hóba – kapott szakajtónyi krumplit. Fizetés fejében a sáskaföldre vezetõ bicikliút mellett, a kökény bokrok alatt, férfivá tette a vénülõ susztert. Olykor ünnepi lakoma jutott a családnak! Száraz gallyal belobbantották a kopott öntöttvas sparhertet. Mária a nagy-lábosban megmosta, majd felkockázta a burgonyát. Amikor szemre megfõtt a krumplinyomóval levében áttörve
Kis
szórta hozzá a sót is. A lábosban kavargó kásaszerûséghez lisztet öntött és sokáig keverte. Vékony kezén kidagadtak az erek, ahogy forgatta a kulimászban a fakanalat. Mikor a kanál megállt a massza közepén, letörölte a csillogó verejtéket homlokáról, s az ablak sarkán várakozó kétdecis üveget fenékig kiitta. Nekilátott vöröshagymát pucolni. Miután jól „kirítta” magát, a felkockázott hagymát zsírban karamellszínûre pirította. A sûrû burgonyamasszából zsíros kanállal galuskákat szaggatott. Közben a gyöngyözõ hagymászsírból locsolt rá, s addig szaggatta, amíg tartott az alapanyag. A páctól fénylõ galuskákkal teli fazekat a tûzhelyre húzta; le nem vette míg meg nem pirult. A purdék az ajtóban sorakoztak, csillogó szemmel, korgó gyomorral. A legkisebb, a Teri, nagyokat nyelve megkérdezte: – Mamóca, tyeszel jája hideg tyejfölt is? A legidõsebb Lakatos fiú – a József – nyolcvankilencben, néhány haverjával neki vágott Európa boldogabbik felének. Azóta sem kaptak felõle hírt… A második – Kelemen – rövid életpályát tudhatott magának. Kilencvenhatban az elsõ nagy „heroin-hullás” vitte el... A harmadikat – Dzsenifert – egy „…kellõ idõben fel nem ismert…” afrikai eredetû nemi betegség. Kristóf negyedikként látta meg az árnyékvilágot. Kijárta a nyolc osztályt, a szakképzõt is: gépszerelõ- karbantartó oklevelet szerzett. A vizsgamunka után a hajdan nagynevû textilgyár géplakatost keresett: Kristóf beérte a minimálbérrel,s rögtön fölvették. A család – két aktív keresõvel – sáskaföld középosztályába ugrott. Húga-
LANT
2009/2
inak: a bronzbõrû, hollóhajú Hajnalkának és a mézszín bõrû, gesztenyebarna hajú Teréznek megadatott a lehetõség, hogy kijárják az általános iskolát. A remek zenei hallású, szép hangú, a zongorához különös tehetséget mutató Lakatos Hajnalka sikeresen felvételizett a kétezer éves város híres mûvészeti gimnáziumába! A „dolgok” helyükre kerültek, néhány nyugodt év telt el. dhukha „Lukács-fürdõ!” Így nevezték a pesti szerelõk az összeépült öltözõt, s a zuhanyzót: koszlott szürke járólapok, a hulló vakolaton salétromvirág, kunkorodó olajfesték, a padok deszkái felfeszegetve a rozsdálló vázakról; koszos mûbõrdarabokkal elválasztott "ruhásszekrény". Mindent ellepett a csillogó mûszálpihe. Lakatos Kristóf a prüszkölés után, belekezdett az átöltözés rituáléjába. A szokott mozdulatsor elakadt, amikor a felaggatott bolyhos munkaruhák túlfelén meglátta Krizmanicsot és Korsóst kókadozni. Utcai ruhában, keseredett ábrázattal üldögéltek: hat óra elõtt öt perccel! Ami – ismerve az öreg szakik pedantériáját – szentségtörésnek tûnt. Megdörzsölte a szemét. – Mi a szitu, Pista bátyám? Újabb leállás a kikészítõben? Az olajbarna bõrû Korsós felhúzta tokmányorrát, sötét szemei megvillantak; sebhelyes kezével sóhajtozva lesöpört néhány szöszt hajáról, s ennyit mondott: – Az lesz kölök. De hírlik: végleg! – Hétre gyûlést hívott össze a nagy´sasszony. Nem szóltak? Jobb lesz, ha
7
Kis
LANT
2009/2
visszaöltözöl - mondta "krobótos" akcentusával a köpcös Krizmanics. A szebb napokat látott fonoda nagycsarnokában álltak. Az olajszagú, eperszínre festett gépsorok között várakozott a vezetõség is. A tulajdonos: Burán Elvira; a menedzsmenttõl: Goldberger Pál; s Tarnóczi Éva a fõmérnöknõ. Elõttük a közelmúltban felvett mûvezetõ, Walter Zoltán magasodott. Zöldesszürke szemei közönyösen bámultak az ív papírba. Arca - nem tudni: a kényelmetlen helyzet okán, vagy a nyáron is "megtartott" természetes bõrszín miatt - sápadt. "Herr Walter" - így hívták a melósok a háta mögött. Korábban multi-vállalatnál dolgozott gyártásfejlesztõként. Az ezredforduló után városukba beköszöntött a világcégek keletre vonulásának cunamija. Nem maradt sok választása: ezt az állást meg kellett becsülni. Szigorú mûszakvezetõ volt, a germán cégnél megszokott munkakultúra híve. Ha nem tetszett a kolléga viselkedése: a szemébe mondta. Nem lehetett sokkal idõsebb Kristófnál. Farmer ingjének hajtókájáról nem került le a piros-fehér sávos jelvény… Ráosztották a hálátlan feladatot: felolvasni az évszázados-patinás gyár csõdbe jutását; a megmaradt félszáz textiles utcára kerülését. Lakatos pillanatra úgy érezte: tévében látja mindezt, s a távkapcsolóval bármikor csatornát válthat, kimerevítheti a képet; baloldalt a "fejesek": két molett, középkorú asszony, szürke uniszex kosztümben, közömbös arccal, a hórihorgas, kopaszodó férfi fekete öltönyében. Átellenben javarészt nyugdíj elõtt álló visszeres lábú, õsz hajú, vaskos nõk, kérges kezû, ráncos ábrázatú, véreres szemû férfiak. A korábban "tündöklõ" nagyvállalat büszke proletár-
jainak maradéka. Szemeikbe nem a szállongó pihe csalt kövér könnycseppeket. Egy életforma végét jelentette a keserû pillanat. Lakatos Kristófot materiálisabb emóció ragadta vissza a valóságba: oda a biztos kereset! " Mi lesz, ha anyának is megszûnik a munkahelye? Mi lesz a Hajnalka tanulmányaival? S Terivel? Az a kis bula már most egy bombázó! Az erotikus kisugárzással a bekötõút pillangója lesz, kívánatos friss hús az autós szexért rajongó városiaknak. A végtelenszer ismétlõdõ történet: a hamvas driád testet felemésztõ életmód; marad alkoholtól, drogoktól, lassan pusztító betegségektõl kiégett szajha. Ha elõbb utol nem éri Dzsenifer sorsa…" Lelkében fájdalmasan harsant: " Nem! Ez nem történhet meg!" A gyûlés után - a "volt" munkatársak - a gyárral szemközti lapos tetejû talponálló felé vették az irányt. Goldbergeren kívül az összes férfi eljött, sõt néhány megtört lelkû, ködös pillantású kolléganõ is csatlakozott. Walter fejjel kimagaslott a poharakat szorongató komor társaságból. Az együttmunkálkodást köszönõ szavai után elkeseredett ivászat kezdõdött. Lakatos nem maradt sokáig. A húgainak megígérte, hogy délután bebuszoznak a Fõ térre, megnézik a jazz fesztivált. A kijárat felé sompolyogva Zoltánba ütközött. Mindig tisztelte a "kisfõnököt", nem hiányoztak a sajnálkozó szavai. Neki nem lesz gond állást találni! A kevés alkoholtól, a gyülemlõ haragtól végig sem gondolta: keményen belenézett a hideg-zöld szemekbe. A férfi kitalálta a gondolatait: - Ne keseredj el, Kristóf! Jó szakmád van! Szorgalmas vagy, s ami a lényeg: fiatal! Nézd meg õket! - fejével a sön
8
Kis
téspult elõtt összeborulva mozgalmi nótákat éneklõ dereshalántékúak felé biccentett. - Nem kellenek már senkinek!... - Igaza van fõnök! De a nyugdíjig kihúzzák valahogy! - Ne fõnöközz! Tegezz nyugodtan! A búcsúbulit a nagyasszony fizeti: ne fogd vissza magad! - Nem! De mennem kell! A húgaimnak megígértem: beugrunk a városba zenét hallgatni! - A jazz fesztiválra? Bocsánat, azt hittem,csak a romarapot bírjátok, a ragamofilt! - Persze: ragamofileldzsunior! … Az idõsebb tesóm, a Hajni, a mûvészeti gimibe jár. Ott kötelezõ tananyag a jazz. - Ha gondolod, hazavihetlek. Gyorsabb, mint buszozni. - Zoltán: ittál! Már megbocsáss! - Csak keveset. Lõre, amit itt mérnek… Nékem is elcseszték a napot! Jössz, vagy maradsz? - Megyek! A ciánzöld Volkswagen nagyobb feltûnést nem is kelthetett volna a leszakadt kipufogójú, rozsdafoltos Zsigulik földjén. Lakatos Teréz piros sortban, átlátszó pántú melltartóban jött ki a csõdületre. Amikor meglátta õket, maga elé kapta a kis kezeit és visszaviharzott. Kristóf dühösen felszisszent, szemei szikráztak, amikor a gazella test mögött becsapódott az ajtó. Az utca felõl feltûnt a tömött válltáskát cipelõ Hajnalka. Kényelmes sportcipõben, teltkarcsú alakját rejtõ vajszín nadrágban és ujjatlan halványlila blúzban konzervatívabb látványt nyújtott, mint az elébb Teri. Kristóf fölé magasodott; nõiesen telt alakja, szép arca idõsebbnek
LANT
2009/2
mutatta egy középiskolásnál. Zoltán elõtt megállt - alig volt alacsonyabb -, a férfi elmosolyodott: - Szép napot, mûvésznõ! - Jó napot kívánok! Nem vagyok mûvész, de köszönöm!Walter úrhoz van szerencsém? Kristóf magában kuncogott: "Húgi, megmentetted a haza becsületét, s el sem pirultál!" Az sem kerülte el a fiú figyelmét, hogy a máskor közömbös éjszín szemek tovább fürödtek a tengerzöld tekintet hullámaiban. - Képzeld, Hajni! Zoltán visz minket autóval a fesztiválra! Nem kell a buszmegállóban ácsorogni. Szólj Terinek: szedelõzködjön!... Kicsit várj! Nem akartam a szomszédok elõtt mondani… - Baj van, Krisz? - Nagyobb nem is lehetne. Anyát nem akarom felhúzni vele, a konyhában elmondom. aruna Mária nem gyõzött hálálkodni. Walter zavarában a cipõje orrát bámulta. Hamar összekapták magukat a gyerekek. Kristóf végzett elébb: sportcipõ, sötét farmernadrág, valami idétlen angol feliratos póló volt az öltözete. Teréz combközépig érõ, hússzínû testre feszülõ divatos naciban, hegyes melleit rafináltan elõvillantó ujjatlan ingben, nyakán aranylánccal, a "Tomb Raider"-bõl ismerõs Joliefrizurával. Hajnalka vaníliaszínû, csípõjérõl sejtelmesen aláhulló szoknyát, arányos felsõtestét kidomborító, mélyen kivágott türkizszínû blúzt vett fel. Szemeit és száját árnyalatnyit kifestette, dús hollóhaja szabadon a vállára omlott, csak a homloka fölött fogta össze ezüstösen csillogó pánt.
9
Kis
LANT
2009/2
Walter a zsinagóga elõtt talált üres parkolót; míg az automatánál jegyet váltott, a testvérek csilingelõ nevetéssel, egymásba karolva a hangos Fõ tér felé vették az irányt. A hála emlékmûve mellett felhúzott koszosfehér sátorból kiszûrõdõ kakofónia bizonyította: a zenészek száz százalékon pörögnek! Körben a fém székeken ülve, többen állva, szép számú rajongó gyûlt össze. A Snétberger, Tony Lakatos, Vinaccia trió húzta. Az alkony beköszöntével a xenonlámpák fényében összeolvadtak az évszázados polgárházak, s a lábukhoz bújt üzletek villogó-tarka kirakatai. Lakatosék a sátor elõtt rángó tömeg szélén álltak. Kristóf és Teréz vékony testének minden porcikája külön mozgott, Hajnalka õsi kecsességgel ringott a gitár, az ütõsök, s a szaxofon taktusára. Walter a "mûvész-presszó" mélyérõl két pohár alkoholmentes koktéllal jelent meg. Teri erotikus mozdulattal kortyolt belõle, hogy a bátyjának bizseregni kezdett a tenyere. Nõvére rezzenéstelen arccal fogadta el, de az ébenszín szemek felragyogtak. A kehely tartalmát kóstolgatva közelebb húzódott Zoltánhoz. Aki nem sokáig nézte Tony Lakatos izzadó fejét, odaszólt a perpetuum mobilét játszó roma fiúnak: - Kristóf, lecsúszik egy tequila? Délelõtt nem volt kedved inni. Gyere, meghívlak! - Menjünk, ex-fõnököm! Legalább a nap vége legyen jó! A pultnál sürgölõdõ platinaszõke lány töltött nekik egy kalapkupakos üvegbõl. Ahogy illett: a pohár széle sóban megforgatva, ráhúzva a karika citrom. Kristófot végigmérve: húsos rózsaszín nyelvével megnyalta korall-pirosra rúzsozott ajkait. A fiút nem az ital okán árasztotta
el a belsõ meleg… A presszó fülledtsége vagy a térrõl beszûrõdõ latinzene volt kábító hatással, de érezte: ki kell mennie a levegõre. - Zoli, ne haragudj, kicsit hallgatom a zenét! Kösz a tequilát! - Ne köszönd! Ha meguntátok a bulit, itt megtalálsz. Hazaviszlek benneteket. - Rendes vagy. Azért, sokat ne igyál! - Menj csak! Bekapcsoltam a maligánmérõt. Künn a szaxofon érces hangja lázított; magyar, osztrák, szláv, zsidó, roma mozdult egyszerre: a közös gépszíjon-rángás Margarita-koktél bódulatára. A felajzott tömegben alig talált rá Terézre. Beszívott osztrák sráccal táncolt. - Hol a nõvéred? - Nem´tom. Egy hosszú hajú csávóval bratyizott az elõbb. Az osztálytársával a gimibõl, a Ferences felé sétáltak. Kristóf gyomra görcsbe rándult, a rossz elõérzet csalhatatlan jeleként. Átlökdösõdve a tömegen az idegessége fokozódott: a római szerelmespárt idézõ szökõkútnál sem találta õket. Ide alig hallatszott a jazz zene; a külsikátor felõl a heves szóváltás annál inkább: - Kicsoda maga? Mit akar tõlem?... Tamás, szólj neki! Nem ismerem, hagyjon békén! - Nem kell a pénzem, cigánykurva?! Akkor lenyomunk egy ingyen numerát! Ne kéresd magad, kokeró! - Hagyjon! Engedjen el!... Tamás, segíts! A fiú szeme hozzászokott a szürkeséghez, látta: két alak közt állt a húga. Az egyik - vállig érõ bongyor hajú srác -, hozzászólt a segélykiáltás. A másik zömök, izmos felsõtestû, kopaszra nyírt alak; meglendítette a jobbját, a lány gyomrát találta el, aki összegörnyedt a fáj
10
Kis
dalomtól. Az izmos kar lenyomta a fejét: - Oké, bébi! Megy ez neked! Itt szakadt el a Lakatos fiúban a "fonál". Felüvöltve a tar fejû mögé ugrott - s ahogy sáskaföld utcáin tanulta - ököllel teljes erõvel a gerincére sújtott, majd visszakézbõl a döbbenten ácsorgó taknyost is falhoz teremtette. A kigyúrt fickó ívben meghajolva, ordítva térdepelt, fájó hátát markolva. Kristóf a halántékra célozva a végsõ csapást akarta bevinni, amikor az õ lába alól is kibillent a kövezet. Valaki elrúgta a lábait! Végig sem gondolhatta: egy bakancs a bordái közé mélyedt, aztán gyomron találta egyszer, kétszer, sokszor… Annyit tudott kinyögni: - Hajni… Szaladj! Karjaival a fejét próbálta megvédeni az ismeretlen támadótól, gyomra felõl epeként tolult torkába a fájdalom. - Hogy mertél egy magyarhoz nyúlni! Érezte: nem sokáig tartja magát, kezei elernyedtek. A fejét sem védte. Új "láb" csatlakozott a rugdosóhoz. Az a vakarcs, Tamás! Az agónia szélén is azon mérgelõdött: honnét termett elõ a harmadik, aki így elbánt vele? Szemét elöntötte a vér, felrepedt a bõr a homlokán. Semmit nem látott, a fájdalmat sem érezte, annyit hallott: valaki felordított. Kisvártatva egy vékonyabb hang is nyüszíteni kezdett. A rúgások megszûntek. Egy mély hang szólalt meg: - Hol tanultad: védteleneket molesztálj!? - A cigánykurva szólított le! Azt mondta Fecónak, egy ötösért lecidázza! Jaj! Ne csináld, testvér! Rohadtul fáj! Eltöröd a kezem! - egy másik, hörgõ hang is megszólalt a földrõl: -Te áruló! Hagyd abba! Megtagadod Tangelith hitét egy dögevõért! Ne nyúlj
LANT
2009/2
hozzám! Áá!... Az a korcs strici kezdte, rám támadt hátulról! Jaj!... - Mond ez a szó valamit: Arvisura? Felelj, te gyászmagyar! Tudjátok, mik vagytok? Két lábon járó szar, komcsik provokátorai! - Ne! Ez rohadtul fáj! Lakatos Kristóf hallgatta volna még a különös "beszélgetést", ám tudatának "filmje" ezen a ponton megszakadt… Nem látott, se nem hallott: a fertõtlenítõ szagát érezte meg elõször. Egy nyöszörgõ, rekedt hang jutott a fülébe: Máriáé. - Tercsi, maradj kicsit mellette! Kiszaladok pisilni. - Anya! Ha a doki rájön, hogy stikában piálsz a WC-ben, kidobat az osztályról! - Rossebet! Maradj a bátyád mellett, rögtön jövök! Az ajtó becsapódásával egy idõben nyitotta ki a szemeit. A látvány elvakította. Fejéhez kapott volna, de a kezei ki voltak kötve. Bal karjából csõ futott a fém állványhoz, az infúziós palackig. Alig ismert a húgára: nem az uniszex öltözete miatt: a lányt vékony, sárgán irizáló "fénykoszorú" ölelte körbe… - Hol vagyok? Ez a mennyország, vagy a pokol? A fénylõ alak leült a betegágyra. Most tisztán látta Teréz smink nélkül is csinos, aggódó arcát. Különös, de körötte a látomás nem szakadt meg… - Hogy vagy, bátyó? A szemetek! - Teri! Azt hiszem, hallucinálok: glóriát látok a fejed körül! A lány elmosolyodott, végigsimította a fiú haját. - Ez csak az agyrázkódás utóhatása. Néhány nap és elmúlik. Jön anya! Napokig virrasztott melletted!
11
Kis
LANT
2009/2
Mária ajkai remegtek, ahogy a fiához lépett. - Hogy vagy, Krisz? Fáj valamid? Kristóf ajkán elhalt a válasz; édesanyját látta, s mégsem õt… A szikár, ráncos bõrû nõt - húgának fátyolként csillámló fénypalástjával ellentétben - sötét pontok szaggatta, elhalványuló "aura" vette körül. Szánalom töltötte el: egy roncs asszony állt mellette… Ekkor, a kinyílt ajtó felõl, ragyogás támadt! Szinte fizikai fájdalmat okozva áradt szét a szûk kórházi szobában. A forrásában - mint õsi festmény nyíló lótuszvirága - a kisírt szemû Lakatos Hajnalka állt. A fiú felnyögött, annyit tudott mondani: - Fény! A fényben égek! A szanszkrit szavak fordításai: szamavája: összetartozás dhukha: megpróbáltatás aruna: vöröses barna, vér, sötét fény
Sárközi Árpád Isten "likas" köténye Ebben a féktelen szabadságban Lelkem bilincsét csörögni hallom! Az úttesti zöld felér egy pirossal: Az Isten "likas" kötényébe löktek! Kapaszkodom balra, fordulok jobbra, Szakadnak a rojtok! Mély a szakadék!
Németh Dezsõ A versrovatvezetõ Elterjedt a hír irodalmi körökben, hogy a Lant versrovatvezetõje egy kötekedõ alabárdos alak, akinek semmi sem jó. A folyóiratnál idõközben fõszerkesztõ váltás történt. Varjú Kázmér világfájdalmas arccal ült az íróasztalánál; egy Radnóti verssor csengett a fülében: "egy kõre léptem én". A versbõl többre nem emlékezett, de ez éppen elég volt fájdalmának kifejezésére. Ugyanis reggel a szerkesztõségbe jövet szerencsétlenségére egy kõre lépett, és megdagadt a bokája. Költõegyelõ ceruzáját már jó hegyesre faragta svájci vöröskeresztes bicskájával, mivel ma fogadóórája van: felkészült a nagy mutatványra. Ezt az órát szerette legjobban szerkesztõi munkájában, alig várta, hogy az elsõ szerencsétlen versfaragót apró darabokra metélje iróniájával. Kopogtattak az ajtón. - Tessék - mondta halkan Varjú Kázmér versrovatvezetõ. - Jó napot kívánok köszönt határozatlanul egy alacsony, szakállas fiatalember. - Mit óhajt? - kérdezte Varjú Kázmér, s fel sem nézett ötdioptriás szemüvege mögül. - Egy-két verset hoztam, szerkesztõ úr, ha el teccene olvasni - mondta félénken a fiatalember. - El teccene, két cével, mi? - szólt gúnyosan a versrovatvezetõ. - Miért nem ül le a költõ úr… Poéta úr… Versfaragó úr! - mondta szaggatottan a szerkesztõ. - Nem teccett hellyel kínálni a szerkesztõ úrnak.
12
Kis
- Talán teccene ideadni a zöngeményeit! A fiatalember odanyújtotta a két papírlapot a szerkesztõnek, aztán leült az íróasztal elõtti székre. Dr. Varjú Kázmér levette ötdioptriás szemüvegét, gondosan megtörölgette a lencséket. Lassan, ünnepélyesen tette a szemére, aztán hosszasan nézte, nézegette, forgatta a papírlapokat. Végül felugrott székébõl, az egyik lapot ledobta az asztalra, rábökött egy verssorra, amit vastagon aláhúzott költõegyelõ ceruzájával: - "Alkonyat ölében varjuk ülnek" - hangosan olvasta a verssort. - A varjúkat miért egy errel, és miért jével írta? Ez egy összetett szó. A varr ige és a lyuk fõnévbõl alkották - lejjebb húzta orrára a szemüvegét, aztán kérdõen nézett a fiatalemberre. - Hát, én… Úgy emlékszem, hogy a varjú szót úgy kell írni, ahogyan én írtam - mondta félénken a fiatalember. - Maga ne úgy emlékezzen, hanem tudja! Érti? A helyesírás az nem memoár, hanem tudás. Tessék a két verse, javítsa ki õket, és teccene behozni majd a jövõ héten! - szólt utálattal Varjú Kázmér versrovatvezetõ. A fiatalember elvette a két papírlapot, majd lehajtott fejjel kitántorgott az ajtón. Rövid idõn belül ismét kopogtattak. - Tessék! - mondta halkan Varjú Kázmér versrovatvezetõ. - Jó napot kívánok! - köszönt határozottan egy alacsony, szakállas fiatalember. - Mit óhajt? - kérdezte a szerkesztõ, és fel sem nézett ötdioptriás szemüvege mögül. - Egy-két írást hoztam a szerkesztõ úrnak, szeretném, ha elolvasná õket. - Szeretném… Szeretném… - szólt Varjú Kázmér méltatlankodva. - Én is sok
LANT
2009/2
mindent szeretnék. Na, adja ide! Varjú Kázmér meglobogtatta a két papírlapot, az egyiket sokáig nézte, nézegette, aztán ledobta az asztalra, felállt és rikácsolva olvasta: - "Alkonyat ölében varrlyuk ülnek". Mondja meg, hogy a varjúk szót, miért két errel és miért ipszilonos jével írta? orrára tolta a szemüvegét és kérdõen nézett a fiatalemberre. - Talán teccene elolvasni a másik írásomat is, tisztelt versrovatvezetõ úr! - szólt határozottan a fiatalember. Varjú Kázmér visszatolta szemüvegét a homlokához, és hangosan olvasta: - Felmondás. Leroskadt székébe, lassan tokjába rakta ötdioptriás szemüvegét, költõegyelõ ceruzáját bedobta a szemétkosárba, aztán fogta a kalapját és csendesen távozott.
*** Németh Erzsébet Április Április van: a remény bokrain nyílik a virág. Április van: a kertekben, lelkekben vad színorgiák. Április van: a megvadult fény kócos hajában csillag-dal remeg. Április van. E tavasz-dúdolásban egymásra néznek-e még az emberek?!
13
Kis
LANT
2009/2
Dr. Domonkos János "Szabad szerettem volna lenni mindig"
Radnóti Miklós Életmûve töretlen költõi hitvallás, amely milliók sorsát szimbolizálja. Élményei a világ arculatát tükrözték. Költõ, mûfordító, a modern magyar líra kiemelkedõ mûvelõje volt. Költõi felkészültsége: poeta doctus. Amikor meghalt, új versek, szép költemények maradtak a zsebében. Szinte élete utolsó percéig írt. Holtteste exhumálásakor viharkabátja zsebében találták meg utolsó, halála elõtt írt verseit. Döbbenetes erejû alkotásai a tömegsírból indultak a halhatatlanság felé. Kivégzõi a kor egyik legrangosabb költõjére lõttek. Áldozattá vált õ is… Radnóti emléktáblája méltán került a szegedi Pantheonba. A költõ sorsa kevés örömet és sok fájdalmat tartogatott. Életútja a budapesti Új-Lipótvárosban, egy mûveltséget szeretõ polgári családból indult. Korán árvaságra jutott. Anyja és iker-öccse a születésekor haltak meg, 12 évesen pedig apját is elvesztette. Gazdag anyai nagybátyja segítségével tanult. Gyermekkorától verselt, 15 éves korában már megjelentek nyomtatásban is. 21 évesen - 1930-ban - pedig elsõ önálló kötettel jelentkezett. Életörömének mégis szokatlan felhangjai voltak. A költõ alkatilag intellektuális, érzékeny és melankolikus kedélyállapotú volt. Gyakran oktalan önvád gyötri, hogy anyja és ikertestvére meghaltak születésekor, de nyomasztónak ismerte meg körülötte
az ország életét is. Külföldi útjai növelték irodalmi érdeklõdését. Hiába szerezte meg Szegeden a magyarfrancia szakos tanári diplomát, tisztességes állást nem kapott. Nyugalmat sem talált. A Tisza-parti városban erõs hatással volt rá Sík Sándor katolikus pap, költõ és esztéta. Tõle kapta korai költõi korszakának expresszionista ízeit, nagy irodalomtörténeti és esztétikai mûveltségét. Jelentõs hatás érte a Szegedi Fiataloktól is, amikor bekapcsolódott falukutató munkájukba. Lázongó szellemû, eredeti hangú költõvé fejlõdött. Kaffka Margitról írt disszertációjában kifejti: kell, hogy a költõ önálló világot teremtsen magának. Munkájával irodalomtörténeti szakemberré lépett elõ. Közvetlenül diplomája megszerzése elõtt - kétévi jegyesség után - feleségül veszi régi szerelmét, versei Fanniját. Szerelmi házassága harmonikus, meghitt, szinte egyedüli mentsvára lelkének; mert õ… " szép mint a fény, és oly szép mint az árnyék / S kihez vakon, némán is eltalálnék." Élményvilága, tematikája, kifejezõkészsége egyre gazdagodott. A hitvestársi szerelem újszerû megfogalmazása költészetében, a 20. század magyar irodalmában a legmagasabb színvonalú. Írásból, fordításból, magántanításból él. 1937-ben irodalmi munkásságáért Baumgarten-díjat kapott. Párizsi útjain (1937, 1939) a modern irodalommal és mûvészettel ismerkedett, melynek hatására mûfordítóként még inkább a francia költészet kiemelkedõ alakjait tolmácsolja magyarul. Verselése egyre inkább távolodik a szeszélyes szabad verses avantgardizmustól. Elmúlt évezredek hasznos költõi eredményeire épít: felhasználja az öröklött versformákat. Számára a szabadvers
14
Kis
csak gazdagítja a költészet eszköztárát. József Attila mellett költészetünk századbeli legnagyobb formamûvésze. Formakincsét nagymértékben csiszolta mûfordítói gyakorlata: a 17. századbeli La Fontaine-tõl a szürrealista Apollinaire-ig. A Nyugat is mindinkább teret ad Radnóti verseinek. Kötetei - 1940-ig - minden nehézség ellenére egymás után jelennek meg. Majd rettegés és szakadatlan megpróbáltatás lesz az élete. Ezekben az esztendõkben emelkedett a jó költõ a nagy lírikusok közé. Ódai-elégiai hangvételû, eszmei töltésû formáiban kikristályosodott: klasszicizálódó lesz mûvészete. Nagy utat járt be az elsõ vers-kísérleteitõl a végsõ, csodálatra méltó eredményekig. "A világ újra épül, / az új falak tövében felhangzik majd szavam." Amit eredeti versekben nem hozhat nyilvánosságra, azt elmondja külföldi mesterek szavával. Mindenkit a maga hangján fordít, de mindig kölcsön ad saját színeibõl és lelkébõl is. Kiváló mûfordító; tartalom és formahû. Szépirodalmi munkásságán túl tanulmányai, cikkei, bírálatai, esszéi, recenziói kerülnek napilapokba, folyóiratokba. A negyvenes években ért költõi csúcsához. Páratlan költészet születik nemzeti és európai értelemben is. Tudja, hogy a költõnek nemcsak tisztának, ártatlannak kell lennie; harcosnak is. „Ó költõ, tisztán élj te most, / mint a széljárta havasok / … S oly keményen is, mint a sok / sebtõl vérzõ, nagy farkasok.” (Járkálj csak halálra ítélt!) A fenyegetettség érzése, az Európa szerte terjedõ fasizmus, az erõszakos halál elõérzete érlelte harcos humanizmussá erõsödõ hangját. Gyakran jeleníti meg a halál gondolatát, s megérzi, hogy az embertelenség áldoza-
LANT
2009/2
tává válik. Szemben a fenyegetõ valósággal keresi a választ: mi lehet a sorsa az irgalmatlan világban. Költészete legfontosabb eredményeit eclogái mutatják. A nyolc eclogából és egy elõhangból álló költeménysorozata, ciklusa megalkotásához Vergilius kilenc ecloga fordítása adta az indítékot 1938ban. (Vergilius Kr. e. 71-19-ig a rómaiak legnagyobb költõje, az ecloga mûfaj mûvelõje volt). Az ecloga pásztori témájú, többnyire párbeszédes vers, de Radnótinál valójában nem a pásztor és a költõ beszélget, hanem a költõ két énje kérdez, válaszol, töpreng: önmagából indul ki s oda tér vissza. A belsõ vívódás kifejezésére legalkalmasabb az eclogaforma. Így antik keretben, idilli miliõben, a formai fegyelem s nyelvi gazdagság magas fokán tudja kifejezni a költõ az egyre embertelenebbé fajuló korszak iszonyát, az élet gazdagságának, értelmének és a barbárság eszeveszettségének rettentõ ellentétét. De a költõ nem akart meghalni. Szerepet szánt magának a várható emberibb jövõben: "S látni szeretném újra a bûnös / várnak elestét s mint tanú szólni a kései kornak." (Nyolcadik ecloga). Az eclogákkal párhuzamosan írja meg olyan nagy költeményeit, mint a Tétova óda, Levél a hitveshez: a magyar szerelmi líra legszebbjeit, amely utóbbi Lager Heidenauban 1944-ben íródott; a szögesdróttal körülvett barakkok világában, Fannihoz a hitveshez, ki "túl három vad határon" a tábor poklában is reményt s hitet adott Radnótinak. A rímes idõmértékes költemény - ódai szárnyalású sorai - az ember akaratát, a reménykedését, a túlélési vágyát és hite erejét fejezik ki. Az igaz magyar hazafiság, a szülõföld
15
Kis
LANT 2009/2
odaadó fiúi szeretete pedig oly versében kap hangot, mint a Nem tudhatom: Ez egyesíti magában az idilli látást, az ódai és elégikus komolyságot a korszerû intellektuális kifejezõerõvel. Erkölcsi bátorság jut tökéletes mûvészi formához a Sem emlék, sem varázslat c. költeményében. 1944. május 19-én írta utolsó itthoni versét, egy töredékben fennmaradt címnélküli darabot. Talán a Hatodik eclogához készült. Aztán behívták a szerbiai Bor melletti táborba, a Lager Heidenauba. „… alszik a tábor. A tájra / rásüt a hold s fényébe a drótok újra feszülnek.” (Hetedik ecloga). A szerbiai Borból menekülõ hitleristák kegyetlen gyalogmenetben hurcolták Németország felé. „Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - / Súgtam magamnak, csak feküdj nyugodtan.” (1944. okt. 31.) Az agyongyötört költõt Abdánál lõtte agyon egy SS-katona. Ugyanoda - a Gyõr melletti - abdai tömegsírba temették el. Vas István költõ írta róla: „ Radnóti nemcsak egy izgalmas mûvet, tökéletesen nagy verseket hagyott ránk örökbe, hanem az emberi és mûvészi helytállás zavarba ejtõ, képtelen és mégis kötelezõ példáját.” A költõ sírja Budapesten a Kerepesi temetõben van. Születésének évszázados fordulóján meghajtjuk fejünket Radnóti Miklós múlhatatlan nagysága elõtt. „Õrizz és védj, fehérlõ fájdalom, s te hószín öntudat, maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égõ félelem!” (Õrizz és védj)
Kulimár János Búcsúzás Ránk tör a vadul tomboló északi szél, lépteink üteme durva köveken ropog. A réteken nincs már vadvirág, és a zárt ablakok mögött haragvó tüzek lángja lobog. Végtelen kopárság mindenütt: amit átleng a búcsú csendje, és bábeli tornyok dõlnek halomra. Még együtt járjuk a régi helyeket, de Te már nem felelsz, csak a nyüszítõ szél felel hangomra.
*** Szergej Jeszenyin (1895-1925.)
Tavaszi ménes A réten az alkony pára-kékje leng, Sípja halk szaván egy pásztor mereng. Figyel szép lova, lehajtja fejét; Hallgatja gazdája csendes énekét. A ménes felett a tavasz hangja zeng, Fölötte bögölyhad álmosan kereng. Nyihognak a lovak, s hol csillog víz-öböl, Sörényük sötétje szállong, szétömöl. Nézik, nézik a tó csillámló habjait, Nyakukra a Hold ezüst pányvát hajít. Szpasz-klepik, 1911. március 30.
Fordította: Baráti Molnár Lóránt
16
Kis
Magyari Barna A múzsa dala földi létem múlik hamar múzsa vagyok igen magyar ihlet sziget ezt az írást ki fejti meg bõröm sejttel írott szöveg s varázs talány ha a versfény süti arcom megállok hogy napoztasson az ám a nyár szóasztalnál rím a vendég ajaktálba csókot tennék ezer desszert szájpadláson iroda lom rendet rak az irodalom hangsúly fajsúly a betûgipsz hamar megköt simítom a repedt idõt sok a munka kint csak a bók az én jelem belülrõl nyom a sejtelem lélek éget ahogy múlnak hetek napok megszokom a világszagot illat
17
LANT
2009/2
Kis
LANT
2009/2
itat ügyes kaszkadõr ma a szép nagyot ugrik s szívemre lép gyönyör gyötör öltözetem merész ének ki-kivillan hogyan élek súg a ruha
Ötvös László
Kiss Tamás
Megszólal a bot
Magány
Kiss Tamás olvasásakor
Ötvös Lacinak szeretettel
Villamos megállóban õszi délelõtt éltes ember botjára támaszkodva áll… Beszélget egymással a bot, a remegõ gazdája és az álldogáló magány…
Nem tudom már miféle hithez, mily felekezethez tartozom, agyam, szívem s két égre nyúlt kar az én egyházam, templomom. Magának élne a halandó, saját öklén rág, mint gyerek, de hogy sír, hogy toporzékol, ha maga van, s másé nem lehet.
Egetverõ sudár fa voltam, most csonttá száradt a lábam… Délceg legény voltál egykor, most lábadat erõsíti a lábam…
Magam vagyok, körül sebekkel, mint az értem halt Ács Fia, de akinek másokért élni s magáért kell meghalnia.
Hangfoszlány: Ne búsulj kenyeres, szól a bot, a szolga, a kedves… Hiszen az õszi szél a varjakat felettünk úgy kergeti, hogy ami velünk megtörtént: a fájót halottá feledteti, a szépet életté eleveníti…
A két verset Ötvös László: KISS TAMÁS BIBLIÁJA c. könyvébõl vettük. szerk.
18
Kis
Lelkes Miklós
messzeség.
Volt-égtõl
Kövön madár. Egy kört bejár. Szárnyat bont, elrepül,
Kövön madár. Egy kört bejár. Szárnyat bont. Elköszön.
s volt-nincs tavasz bút hoz s maraszt szívemben, legbelül.
Fény átbújik, akár a gyík csillogó térközön.
Hátrál a hó. Lent hallgató erdõ áll: önmagad,
Bogyó, piros, kis színt kioszt, mi télrõl megmaradt.
s nagy óra jár, idõ-király, koronás pillanat.
Hátrál a hó. Fent hallgató, tûnõdõ önmagad.
Idõ, Te Nincs, még ránk tekints, mesét hozz, mosolyod,
Kérõ kezek. Rügyvágy remeg. Elindul csöppnyi zöld,
való mesét, melyben az ég zászlót bont, fellobog!
s egy dal maraszt, mely volt-tavaszt volt-égtõl örökölt.
Ha nincs mese csillagszeme, s e szemben égi ég,
Te nem tudod, de én tudom milyen volt az az ég,
nem tudja bár közöny-határ, de nincsen messzeség.
s a szíveket mint nyerte meg kitárult
19
LANT 2009/2
Kis
LANT
2009/2
Kövön madár. Egy kört bejár. Rábólint. Elköszön.
Németh Erzsébet
Apró neszek, de elveszett kiáltó kék öröm.
Semmisítõ tükör
versei
Tükörbe nézel: egy szörny néz vissza. Nincs keze, lába, nincsenek ujjai.
Idõ, Te Nincs, ránk se tekints: hazátlan e haza!
Levegõ után kapkodsz… Elpattantak az élet húrjai.
Tolvaj bohóc röhög, a kóc mit feje lógata.
1997
Volt-égtõl Ég, nem kell meséd, volt-Éden, légi kép,
Megrebben az alkony hosszú pillája alatt, aztán fészkére bújik a fecske-gondolat.
Megrebben
már nincs Haza, s csak sír, maga az Isten: Messzeség!
Álom Tekinteted mélytüzû lepkéi álmom virágára szálltak Lelkem lombja lilára vált, lebeg fölötte lágy ragyogás. Halvány emlékek lámpája ég, viola-suhanás az éj. Csokorba kötött csillagok hervadnak fölöttem.
(2008)
20
Kis
Bayer Béla " Beszélgetések évada" Melike "lábadozása" alatt a skribler szinte alig írt. Ha került is néhány feljegyzés elárvult jegyzõfüzetébe, az kutyafuttában történt, leginkább két bevásárlás között, a villamoson. Háztartásbelivé avanzsált, ápolóvá, olykor "társalkodónõvé" is. Mert Farida szépségszalonja teljes "bevetést" igényelt, Csikére testálódtak a hétköznapok. Kutyájuk szerencsére nem volt és papagáj sem rikácsolt rá figyelmet követelõn. Estére kelve mégis úgy esett ágyba. Jó ideje a literatúra oltárán sem áldozott. De most ilyen idõk országoltak. Rég áhított frigyük is jégre került. Lévén azonban, hogy "berberdajcs" társától megtanulta a rosszban is felismerni a legkisebb jót, felvértezve fogadhatta a kihívásokat. Avval ugyan nem számolt, hogy az anyósjelölt pátyolgatása kellemes idõtöltéssé nemesül, pozitívan fogadta mégis. Kis túlzással még élvezte is. Beszélgetéseiket Istenrõl, a világról, vagy csak úgy. Leginkább Melike szellemes kiszólásait kedvelte. Tájékozottságát, tágas horizontú okfejtéseit. Etnológus exférjérõl egy szótagot sem vesztegetett el, mint ahogy hajdan volt magyar szeretõje sem részesült e kegyben. Küldetésnek számító elhivatottságával, (nõi emancipáció) viszont kendõzetlen kíváncsiságot váltott ki a skriblerbõl. Beköszöntött a " beszélgetések évada". * – Az infibuláció – magyarázta Melike egy délután kávéját szürcsölve –, a leg-
LANT 2009/2
drasztikusabb formája a nõi genitáliák megcsonkításának. Mégha egy mélyen gyökerezõ szociális és kulturális tradició része is, a lányok, asszonyok kiszolgáltatottságára utal. A testi, szellemi fájdalmakról nem is szólva. Gondolj csak bele! – lett egyre szenvedélyesebb –, néha a legprimitivebb higiénia mellett, zsilettpengével, üvegcserép darabbal! Látva a skribler döbbenetét, hozzáfûzte még, hogy sem a Koránban, sem a Bibliában nem talál az ember arra utaló sort, ami a "nõi körülmetszést" elõírná. Hogy miként került terítékre a téma, arra már egyikük sem emlékezett,de valószínû Jung asszony ENSZ-béli beszédétõl kalandoztak idáig. Melike nemzetközi kapcsolatairól mesélt még, és a felvilágosító munka fontosságáról. Arról, ha majd bevetésre kész lesz, egy szudáni sebészorvos oldalán Burkina Fasoba látogat majd, hogy a helyi törzsi vezetõket meggyõzzék missziójuk fontosságáról. Egy alkalommal Ibrahim Kishon szatíráiról beszélgettek és Csikének restellkednie kellett amiatt, hogy nem tudott nevezett "honi magyar" származásáról, mint ahogy arról sem, hogy a Budapesti Izraelita Hitközösség anno, Hoffmann Ferencként anyakönyvezte. Naja, "az még csókos idõnek számított még akkor is, ha nem a kis Franci csókolta el õket!" Melikének egy kibucban volt szerencséje hallani õt. De akkorra az író már kinõtte klottgatyás korszakát és megrökönyödve hallotta rég látott barátjától, hogy az elmúlt évtizedekben "semmit sem változott". Nos, a nagy beszélgetések évada ezt hozta a skriblernek anélkül, hogy egy épkézláb írása elhagyhatta volna beszáradt nyomtatóját. Aztán a felépült
21
Kis
LANT
2009/2
anyósjelölt visszatért a fények városába, hogy onnan szervezze tovább keresztes háborújának hadmûveleteit.
Kondor Jenõ versei
*
Virágba öltözöm
– Nem részletezem – állított haza egy estén Farida – de becsõdöltünk! Vége a disznótornak! Költözhetünk a Saarföldre! Itt hagyhatjuk a donna Jókai bablevesét, a búsmagyar borbadõléseket! Ha Csike nem is írt semmit a "beszélgetések évada" alatt, mégis sajnálta, hogy tiszavirág életû lett "itteni életének" nyitánya.
Szemünkbe száradnak már a jégcsapok rekettye bokrában méhecske fürdik lucskos hó alatt hullajtott rügyek hóvirág emléke száll Szemedbe vágyom köhögõs tavaszban virágba öltözöm
***
Szemedbe csillagot Szemedbe szitál a tegnap - a csatornák úgy csöpögnek letörlöm minden könnyét lázálmos régi ködöknek
Lévai Wimmer Mária Téli rege
Szemedbe ültetek csillagot ibolyát is - tiszta kéket Hozzád hajoljon az árva s nálad találjon menedéket
Immár leszállt az est Minden oly csendes Az utcai lámpák fényében Dermedt zuzogó hópelyhek Téli táncot lejtenek A néptelen utakra Lassan borul hófehér takaró ( Ez már a tél a zúzmarás idõ…)
Menedék Rejtõzöm kis virág szívébe levél alá szótlanul fölöttem napsugár fehérlik s a zivatar robogva elvonul
22
Kis
LANT 2009/2
Baráti Molnár Lóránt versei
Látomás holnap hatalmas sötét ablaktáblákat tép ki a szél messze az éjszaka ledobja ruhadarabjait az Idõ árnyékában Sors-kockákat vetnek ragozzák a "meghalni" igét koccintanak fekete poharak italával a csenddel a sorssal a halállal elsüllyeszti minden világát a lét szivacsossá majd szikla-keménnyé válnak a vizek acél-hullámok kõ-bárkákat dobálnak s lakhatatlanok már a szívek is Epilógus… … és felépítünk milliárd szuperszélesvásznú sorsmozit a halál visszavonhatatlan premier-plánjait és ülünk majd székeinkben mozdulatlan szemekkel dermedt szavakkal nyelvünkön és lassan bénuló szívekkel
Fényben Az utolsó hajnal suhan holnap tekinteted elé És szemed megtelik törékeny ragyogással Az újra elkövetkezõ napok szemcsés részeivel A virradatok hosszú hajnali illat-mosolyával Mindennel mely valahol másutt mégis örök éjszaka
Ikonosztáz A testünk megannyi hideg néptelen fények nélküli város És az éjszakai utcákon tereken mindannyian Súlyos néma talán arctalan szobrok vagyunk És olykor szétzúznánk az arcunkra nõtt csendmaszkot Szavakkal mozdulatokkal miket holnap már nem tudunk
23
Németh Erzsébet
Hans- Guido Klinkner
Évszakváltás
Újra úton (Wieder unterwegs)
Ez a tavasz is véget ért. Térdig gázolok a nyárba. Csillag-aranyak hullnak kezemre szerelmedet várva.
A Lant Irodalmi Folyóirat elõfizetési díja egy évre: 1.500,-Ft. Elõfizetni postautalványon lehet a szerkesztõség címén. A lap évente hat alkalommal jelenik meg.
LANT
kis IRODALMI FOLYÓIRAT Fõszerkesztõ: Németh Dezsõ Irodalmi szerkesztõ:Németh Erzsébet Szerkesztõség címe: Németh Dezsõ Lant 1211 Budapest Ady Endre út 5. 3/10. Telefon:277 7196 Mobil: 06 30 431 7837
Kiadja a Lant Irodalmi Klub Magánkiadás
www.kislant.hu
Ki a szûk völgyek ketrecébõl, felhõhegyeken át, a kék végtelenbe katapultálva. Egy szûk ülésbe préselõdve veszi kezdetét az utazás, délre. Frankhon zöldje, A Pireneusok hósipkás csúcsai A gyéren lakott Spanyolország és Portugália fölött. A tenger tükrözõdõ kékjében lebeg a gépmadár, szigetére a "boldog lelkeknek". Kõsivatagokon át, elhagyott földek között visz az út, az arany strandokhoz, ahol a pálmák alatt turizmus virágzik. Szûk egy hetem jut a kanári-szigeti "kõzivatar" studérozására. Villámot gyûjteni a sötét napokra. Gran Canaria 2007
Fordította: Bayer Béla
ISSN 1788-7542 (Nyomtatott) ISSN 1788-7631 (Online)
Mûkedvelõ írók, költõk jelentkezését is várjuk! Az elfogadott írásokat közöljük! Ára: 250,- Ft.
