1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Ruhmann Jenı: Ihász Dániel szerepe az olaszországi magyar emigrációban. 233Dr.

Ruhmann Jenı: Ihász Dániel szerepe az olaszországi magyar emigrációban.

A soproni evangélikus líceum (gimnázium) könyvtára egy kéziratkötetet ıriz,1(1) amely Ihász Rezsı hagyatékából került oda. Az iratok az adományozó unokatestvérének, Ihász Dániel ezredesnek az olaszországi magyar légióval kapcsolatos mőködésére vonatkoznak. Tartalom szerint az iratcsomó a következıképpen osztályozható: 1. A légió felállítására, szervezésére, állományára és felosztására vonatkozik 19 irat. 2. Rendeletek a Magyar Nemzeti Igazgatóságtól Ihász Dániel ezredeshez, az 1. dandár parancsnokához: 11 irat. 3. Rendeletek a magyar sereg fıparancsnokságtól Ihász Dánielhez Klapka György tábornok, részben pedig gr. Bethlen Gergely ezredes aláírásával: 42 irat. 4. A 2. dandár parancsnokságának (parancsnoka Nemeskéri Kiss Miklós ezredes) átiratai az 1. dandár parancsnokságához: 10 irat. 5. Az 1. dandár 1. zászlóaljának jelentései a dandárparancsnoksághoz: 37 irat. 6. „Különféle levelezések” jelzéssel 20 irat, ú. m. rendeletek a magyar sereg fıparancsnokságától, a Magyar Nemzeti Igazgatóságtól, Czetz János tábornoktól, továbbá az 1. dandár parancsnokságához intézett jelentések Veress, Mogyoródy és Novelly századosoktól, Eberhardt ırnagytól és Markó fıhadnagytól. 1859. június 10. és szeptember 15. közti idıbıl valók ezek az iratok, s nyomon követhetjük bennük a magyar sereg felállításához, a magyar ügy érdekében való harcbavetéséhez főzött remények fellángolásának, majd eloszlásának folyamatát.2(2) A történelem folyamán sokszor voltak szoros kapcsolataink Olaszországgal, ezek a kapcsolatok azonban sohasem voltak erısebbek, mint az 1859–61-es években, amikor a két ország 234ügye és érdeke szorosan egybefonódott. A magyar honvédek vállvetve küzdöttek olasz bajtársaikkal, és magyar vér is folyt az „Italia unita” létrejöttéért. Ezekbıl a harcokból Türr István, Tüköry Lajos, a soproni származású Csudafy (Wunder) Mihály tábornok és mások mellett Ihász Dániel is derekasan kivette részét. Az Ihász-család a mult században Sopron legtekintélyesebb magyar családai közé tartozott. Ihász Imre (1772–1842) mint köztiszteletben álló jómódú táblabíró élt városunkban, fia, Ihász Rezsı (1817–1886.) pedig különösen politikai téren tőnt ki: 1861–1871. ı volt Sopron országgyőlési képviselıje, majd mint fıjegyzı szolgálta a várost. A család Sopron egyik legérdekesebb belvárosi házában, a Müller Paulin-utca 2. számú, mőemlékszámba menı ú. n. „zöld házban” lakott, amelyet Ihász Imre 1817-ben vett meg. A ház tehát 125 éve van a család tulajdonában, s Ihász Rezsı unokái most is régi családi fészkükben laknak. Az ódon ház utcai falán emléktábla örökíti meg azt a történelmi tényt, hogy az 1681-i soproni országgyőlés alkalmával ott ülésezett a fırendiház s ott választották nádorrá Esterházy Miklóst. A kapuszínben látható másik emléktábla pedig a ház régi tulajdonosainak és lakóinak, Ihász Imrének és Ihász Rezsınek emlékét 1

ırzi. Gyönyörő stukkódísz borítja annak a ma már fallal kettéosztott teremnek a mennyezetét, amelyben a fırendiház ülése lefolyt. A szobákban muzeális értékő antik bútorok, a falakon a család neves tagjainak arcképei, köztük az a fénykép is, amely Kossuth Lajost a hozzá számkivetésében is tántoríthatatlanul ragaszkodó hívével, Ihász Dániellel együtt örökíti meg. A család tagjai kegyelettel ırzik a nagynevő rokonukra vonatkozó emlékeket, így azokat a leveleket is, amelyeket édesapjukhoz, dr. Caesar Gyula katonaorvoshoz, a nemrég elhúnyt Ihász Emma férjéhez intézett Ihász Dániel Olaszországból. A líceum könyvtárában ırzött iratokból, valamint ezekbıl a levelekbıl megrajzolhatjuk azt a szerepet, amelyet Ihász Dániel 1859-ben, mint az Olaszországban alakult magyar légió dandárparancsnoka játszott. Természetesen figyelembe vesszük azokat az adatokat is, amelyeket róla és mőködésérıl az emigrációra vonatkozó emlékiratokban és történelmi munkákban találunk. Ihászi Ihász Dániel 1813. november 17-én született Nagydémen, Veszprém megyében régi evangélikus nemesi családból.3(3) Apja Ihász Sándor, anyja nemes Nagy Erzsébet volt. Apja, mint vagyonos földbirtokos, mindhárom fiát: Imrét, Dánielt és 235Jánost iskoláztatta s a soproni evangélikus líceumba iratta be ıket. Dániel az 1821–22. tanévben lett a líceum tanulója s tanulmányai elvégzése után a katonai pályára lépett és 1828-ban mint kadét a 48. gyalogezredhez nyert beosztást. Katonai szolgálata alatt több helyırségben állomásozott s hosszabb ideig szolgált Tirolban és Karintiában is. 20 évet töltött az osztrák hadseregben, Ausztriában, hazafiassága, erıs magyar érzése azonban az idegen környezetben sem szenvedett csorbát. Az osztrák hadseregben fıhadnagyi rangot ért el. A honvédsereg felállításakor, 1848-ban lelkesedéssel állt a magyar ügy szolgálatába s századosi rangban átlépett a honvédséghez. „A 7. számú honvédzászlóaljba neveztetett ki, s mint derék katona és jó polgár megmaradt zászlója alatt akkor is, midın a magyar hadsereg hivatva lın fegyverrel oltalmazni a haza politikai függetlenségét”, írja róla Kossuth abban a hivatalos bizonyítványban, amelyet 1866. április 30-i kelettel állított ki róla az olasz kormánynak.4(4) Vitézül küzdött a szabadságharcban s részt vett a pákozdi, schwechati, csucsai, naszódi, gálfalvi, alvinci, medgyesi, piski és dévai ütközetben s kétszer is megsebesült. Még húsz év mulva is panaszkodik, hogy sokat szenved régi sebesülése következtében. İrnagyi, alezredesi, majd ezredesi rangra emelkedett s vitézségéért a magyar katonai érdemjellel tüntették ki. Bem 1849. márciusában rábízta a Vöröstoronyi szoros védelmét. Kis seregét azonban az orosz Lüders tábornok túlereje 1849. július 20-án Talmácsnál legyızte, sekkor Ihász, hogy elkerülje 236a fogságba jutást, serege maradványaival az akkor török uralom alatt levı Havasalföldre menekült. Így tehát nem vett részt a világosi fegyverletételben, s ı már várta Viddinben a magyar menekülıket. Kossuth ajánlatára 1849. augusztusában a török kormány a Viddinben összegyőlt mintegy 6000 fınyi menekült magyar csapat parancsnokává nevezte ki, s ı is egyike volt ama 26 tisztnek, akik a török kormány engedélyével a kisázsiai Kutahiába is követtek Kossuthot. Itt szövıdött közte és Kossuth közt az a szoros baráti viszony, amely Ihász haláláig tartott. Pulszky Ferenc, a nagymőveltségő író és diplomata, az emigráció egyik vezéralakja találóan „modern Mikesnek” nevezi Ihászt, a hőségnek, önzetlen ragaszkodásnak s a számkivetéssel járó lemondásnak ezt az igazi hısét.5(5)

2

Az Ihász-féle ú. n. zöld ház Sopronban.

Tudvalevı, hogy Törökország a magyar menekülteket, akik a szultán nemeslelkőségére bízták sorsukat, minden fenyegetés ellenére sem szolgáltatta ki a gyıztes Ausztriának és Oroszországnak. Évtizedek mulva is hálásan emlékszik vissza erre Ihász: „Mikor az orosz és osztrák kiadatásunkat hatalmas ármádiájával követelte, a török büszkén és méltán azt felelte a prepotens követelıknek, hogy inkább kész az utolsó katonáját elveszteni, mintsem, hogy vendégeit ellenségeinek kiadni.6(6) Kossuth a diplomáciai bonyodalmak miatt csak 2 év mulva tudott útra kelni Törökországból s 1851. szeptemberében Londonba érkezett, hogy megindítsa Magyarország érdekében hatalmas politikai, szónoki és hírlapírói munkásságát. Kíséretében van Ihász Dániel is, mint szárnysegédje, s mivel anyagi helyzete meglehetısen nehéz, mint nyelvmester igyekszik megkeresni kenyerét. Végigkíséri Kossuthot angliai útján s tanúja tüneményes szónoki tehetségével aratott sikereinek és páratlan népszerőségének. Mikor Kossuth 1851. ıszén az Amerikai Egyesült Államokba hajózik, hogy ott barátokat szerezzen hazájának, Ihász Dániel oda is követi s ott is megosztja vele sorsát. Ez a sors pedig ott sem volt gondtalan és kedvezı; a viharos üdvözlések, a mámoros lelkesedés s a hangos népszerőség ünnepeit a megélhetésért való gondok szürke hétköznapjai követték. Ekkor Ihász is, mint többi bujdosótársa, kenyérkereset után néz. 1852. május 1. kelt levelében az írja rokonainak, hogy vendéglıt akar nyitni New Yorkban, de nem valami elıkelıt és nagyot, hanem csak olyan kicsit, mint a nagydémi falusi kocsma.7(7) Ugyancsak ebben az évben arra kéri rokonait egy másik levelében, hogy egymás közt gyüjtsenek és küldjenek neki pénzt Amerikába. Kétségtelen tehát, hogy ekkor már nagy anyagi gondokkal küzd. 237Nem valószínő azonban, hogy 3

megnyitotta vendéglıjét, mert Kossuth társaságában már a következı évben ı is visszatér Angliába. Londonban telepednek le, s ezentúl Kossuth hét éven át onnan intézi az emigráció ügyeit. Minden tevékenységében hőséges segítıtársa Ihász Dániel. Elkíséri Kossuthot politikai körútjaira, tanúja fényes szónoki sikereinek, egyébként azonban Kossuthtal együtt ı is visszavonult életet folytat Londonban. Kossuth azonban mindent megkísérel, hogy Magyarország ügyét európai üggyé tegye. A krimi háború kitörés éhez főzött reményei meghiúsulnak ugyan, de amint az olaszok nemzeti egységének megvalósítására irányuló törekvések a siker reményével kezdenek kecsegtetni, Kossuth felismerve a politikai helyzet elınyeit elhatározza, hogy a magyar nemzet ügyét egybekapcsolja az olasz nemzetével. Ugyanekkor a piemonti kormány s fıkép a nagytehetségő miniszterelnök, Cavour figyelme is a magyar emigráció felé fordul, mert abban természetes szövetségesére talál. 1859. januárjában Klapka György, az emigrációnak nemcsak diplomáciai, hanem katonai téren is egyik leglelkesebb vezetıje felkeresi Kossuthot Londonban s közli vele, hogy III. Napoleon francia császár és a piemonti miniszterelnök, Cavour megállapodott az Ausztria ellen indítandó háborúban s tervbe vették Olaszországban egy magyar légió felállítását. Megindulnak a tárgyalások, melyek során Kossuth személyes megbeszélést folytat III. Napoleonnal, s mihelyt megkapja a biztosítékot tıle a felıl, hogy komolyan veszik a magyar ügyet, megalakítja a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amelynek ı az elnöke s Klapka és gr. Teleki László a tagjai, egyszersmind elrendeli a légió felállítását. Ezt egyelıre 2 gyalog- és egy lovasdandárból állónak tervezik, úgy azonban, hogy késıbb, amint állományuk növekedik, hadosztályokká legyenek fejleszthetık. Az 1. gyalogdandár parancsnokává Ihász Dánielt, a 2. parancsnokává Nemeskéri Kiss Miklós ezredest, a lovasdandárévá gr. Bethlen Gergely ezredest nevezi ki a Magyar Nemzeti Igazgatóság 1859. május 6-án Párisban kelt rendeletével.8(8) Ihász mindjárt útra kél Londonból Genuába, az emigrációhoz tartozók gyülekezıhelyére, s ott június 5-én hozzáfog a sereg szervezéséhez, amint errıl Kossuthnak írt levelében beszámol: „Ármádám” jelenleg 120 emberbıl áll. Derék, értelmes fiúk. Örült a szívem, amint ıket felállítottam… Az egyenruha így lett megállapítva. Campagne: barna posztóból atilla, fekete zsinórral; a tiszti fokozatjel majdnem úgy, mint harcunk alatt volt. Nadrág a tiszteknek szürke, veres sujtással, a legénységnek kék. Gála egyenruha, mint a multban volt. De persze ez még csak papiroson.”9(9) 238Klapkának

Cavourral folytatott tárgyalása alapján s az ı írásban tett elıterjesztésére Cavour a következı levélben ad felhatalmazást Klapkának a magyar légió elsı zászlóaljának felállítására10(10): Ministère de la Guerre. No. 2978. Turin, le 14 Juin 1859. En réponse à votre lettre du 11. courant je vous autorise à organiser le 1-er Bataillon de la Légion Hongroise d’après le cadre que vous me proposez, c’est à dire qu’il sera formé de quatre compagnies et commandé par un officier supérieur qui aura avec lui un officier d’ordonnance. Le cadre de chaque compagnie sera un capitaine, 1 lieutenant, 2 sergeants, 12 caporaux, 1 tambour, 2 sapeurs. Par une autre dépeche je me réserve de ratifier la nomination des officiers que vous me proposez. Maintenant j’ai l’honneur de vous informer que j’ai donné les ordres nécéssaires a M. Le Commandant de la Division Militaire de Turin afin que M. Le Colonel Kupa puisse interroger les prisonniers hongrois qui 4

sont traités aux hopitaux de Turin. Ceux d’entre eux qui accepteront du service dans la Légion seront envoyés sur sa proposition au Dépot d’Acqui. C. Cavour. A Monsieur Le Général Klapka, Turin. Magyarul: Hadügyminisztérium. 2978. szám. Turin, 1859. június 14. F. hó 11-i levelére válaszolva felhatalmazom Önt, hogy megszervezze a Magyar Légió 1. zászlóalját ama keret szerint, amit Ön javasol, azaz hogy négy századból álljon s egy magasabb rangú tiszt legyen a parancsnoka, akinek egy segédtiszt álljon rendelkezésére. Minden század kerete 1 százados, 1 hadnagy, 2 ırmester, 12 tizedes, 1 dobos és 2 árkász lesz. Egy másik átiratban magamnak tartom fenn, hogy jóváhagyjam azoknak a tiszteknek a kinevezését, akiket Ön javasol. Most van szerencsém tudomására hozni, hogy megtettem a szükséges rendelkezéseket a turini hadosztályparancsnok úrnál a végbıl, hogy Kupa ezredes úr kérdést intézhessen azokhoz a magyar foglyokhoz, akiket a turini kórházakban ápolnak. Akik szolgálatra vállalkoznak a Légióban, azokat az ı javaslatára elküldik Acquiba a póttesthez. Cavour C. Klapka tábornok úrnak. Turin. Ugyancsak 1859. június 14-én kelt hivatalos iratában közli Cavour, mint hadügyminiszter, hogy jóváhagyja a magyar légió elsı zászlóaljához 239beosztott tisztek kinevezését, köztük elsı helyen van „Daniel D’Ihasz Collnel, Commandant”.11(11) A Magyar Nemzeti Igazgatóság a következı rendeletben bízza meg Ihászt a légió szervezésével.12(12) R. No. 1. Magyar nemzeti igazgatóság. Genua, 3-ik Június 1859. Ihász Ezredes Úrnak! Ezredes Úr a m. nemzeti igazgatóság mai napon tartott ülésének határozata folytán a magyar legio elsı érkezendı osztályai öszveszedésével és sorba állításával megbizatik s e feladatábani közremunkálásra Magyarodi Százados és Vörös fıhadnagy urak Ezredes Úr mellé rendeltetnek. Ezredes Úr minden e tárgyra vonatkozó administrationalis tekintetben az itt helyben fennálló Szardiniai katonai Kormánnyal fogja magát 5

érintkezésbe tenni s annak utasításaihoz alkalmaztatni. A felszerelés, felruházás satb. szervezésére vonatkozó rendeleteket a nemzeti igazgatóság Ezredes Úrnak ki fogja adatni. A legénység oktatására és a fegyelem szigorú fenntartására az eddigi fennálló katonai elvek szerint Ezredes úr által a kellı rendeletek megtétetnek. Általában mindjárt kezdetben elvül szolgáljon, hogy a hazafias szellem a legnagyobb katonai renddel, készséggel és komolysággal párosuljon. A legio állam-lajstromát, valamint minden a legióban történtek jelentését Ezredes Úr újabb rendeletig naponta a nemzeti igazgatóság irodájába be fogja küldeni. Az elsı alakítás további rendelésig egy zászlóaljat foglaland magában. Ezredes Úr a fenn nevezett tiszt urakat kirendeltetésikrıl maga fogja értesíteni. Klapka György tábornok. Teleki László. A megbízás alapján megindul a légió szervezése. A jelentkezık megkapják beosztásukat s a tisztek megkezdik a legénység oktatását. Egy 1859. június 4-én Genuában kelt s Ihász ezredeshez intézett „bizodalmas” parancsban közli vele Czetz tábornok a német vezényszavak magyar fordítását s felhívja, hogy a legénység oktatása ezek szerint történjék.13(13) A Magyar Nemzeti Igazgatóság következı parancsai új alakulatok felállítására, jelentések küldésére s a legénységnek kifizetendı beszerzési összegekre vonatkozólag intézkednek. A június 15-én kelt parancsban tudomásul veszi Czetz tábornok, hogy Ihász felgyógyult s hogy parancsnokságát Acquiba akarja áthelyezni.14(14) Mogyoródy századosnak Ihász ezredeshez intézett jelentése beszámol 240arról, hogy az elsı magyar légió június 13-án Acquiba érkezett s ott egy laktanyává átalakított zárdában nyert elszállásolást. „A nép nagy lelkesedéssel fogadta embereinket, a város lakosainak nagy része elébünk jött és ,evvivák’ közt a kaszárnyáig kísért”, szól a jelentés. „A fegyverekrıl még semmi jelentés nem jött; kérem ezredes urat ezt sürgetni, mert míg a honvédnek fegyvere nincs, addig nem hiszi magát rendes katonának.”15(15) Ekkor már Klapka veszi át a légió parancsnokságát s errıl a következı napiparancsban értesíti Ihászt16(16): 1. szám. A magyar sereg parancsnoksága. Napi parancs. Genua, Junius 16, 1859. A Piemonti kormánynak f. évi Május 24-rıl kelt rendelete nyomán egy Magyar Légio alakítása elhatároztatott, a mely Légionak szervezésével és vezényletével én bízattam meg. Ámbár a Légio jelenleg a Piemonti seregnek egy részét képezvén alkalmilag a közös ellenség ellen Olaszhonban is vívhat, ezen kivételes állásban csak addig fog maradni, míg az képes leend saját hazájába visszatérni s annak felszabadításában közremunkálni. A Piemonti kormány egyszersmind beleegyezett, 6

hogy a Légio magyar nemzeti zászló alatt szolgáljon s csupán csak azt kívánja, hogy az vagy a zászlón, vagy az egyenruhán oly külsı jelet viseljen, mely által mint a Piemonti seregnek egy része megismerhetı. A kormány továbbá nyíltan kijelenti, hogy minden kötelezettség, mellyet a Magyarok a Légioba léptükkör a Piemonti király iránt magukra vállalnak, tellyes joggal meg fog szünni azon perczben, a mint a Légio hazájába juthat, s ezen elv nyomán az eskü olyképen fog szerkesztetni, miszerint mindazok, kik azt leteszik, magokat már mostantól kötelezik azon nemzeti kormánynak engedelmeskedni, mely késıbb Magyarhonban a függetlenség visszaszerzésére alakuland. Miután ezen feltételek tudása lényeges mindenkire nézve, a ki él Légióba belép, ezennel meghagyom Ihász ezredes úrnak, hogy azokat, valamint a következı kinevezéseket dandárjának zászlóaljával haladék nélkül közölje. A Piemonti k. hadügyministerium folyó hó 14-én felterjesztésünk folytán a következı tiszteket nevezte ki az alakítandó magyar sereg elsı zászlóaljánál: Ihász Dániel urat ezredesnek és parancsnoknak. Századosoknak: Mogyorodi Adolf, Novelli Antal, Vörös Sándor, Mihálovits Lajos urakat. Hadnagyoknak: Richon Victor urat, egyszersmind segédnek, és Jávorka Josef, Podhorszky Ernı, Markó András és Nagy Károly urakat. Rang és 241járandóságok mint azok a Piemonti seregnél léteznek. A magyar nemzeti Igazgatóság Ihász ezredest jelelvén ki az alakítandó egyik Dandárok vezérének, méltán elvárja az ı hazafiui készségétıl és katonai ügyességétıl, valamint a többi tisztek közremunkálásától, miszerint a sereget rövid idı alatt oly fegyelmi szolgálati karba fogják helyezni, melynél fogva az ne csak a szövetségesek seregei elıtt hozzon becsületet a Magyar névre, hanem fıleg azt minden tekintetben képessé tegyék a valói czél elérésére és sikeres közremunkálatra a haza felszabadítására. Klapka György tábornok. Amint a katonák létszáma szaporodik, Ihász átteszi állomáshelyét Genuából, a Castellaccio erıdbıl Acquiba.17(17) Kossuth, hogy erısítse a katonák bizalmát és lelkesedését, 1859. június 24-én levelet ír Turinból Ihásznak: „Abban bízhatnak Önök, hogy én senkit sem fogok áltatásokban ringatni, s hogy amint czélunk egy: a haza felszabadítása, úgy én e czélra szentelve életemet atyai hőséggel hordozom szívemen mindazok javát, érdekét, becsületét, kiknek magamat e szent czél elérésében bajtársuknak nevezni büszke vagyok.”18(18) A szervezés munkája nagy feladatot ró Ihászra. „Csak látnád, minı jó dolgom van – írja ugyanekkor Pulszkynak – tudom, hogy azt mondanád, hogy jobb dolga van az ihászkutyának, mint magának Ihásznak… Most szolgált bakákkal és huszárokkal és forradalmi tisztekkel van dolgom; ez nekem sok dolgot ád, ezenkívül sok correspondentiám directe Cavour miniszterrel, az alexandriai Divisions-Generalissal, az itteni térparancsnokkal és General-Intendanssal, hát aztán a mi hangyafészkünkkel Genuában; nem képzelheted, kedves barátom, hogy gızölög a fejem, exercirozni és oktatni is kell, de erre már alig-alig jut egy kis idım… Holnap Klapkát várom, ki legelıször fogja meglátogatni csapatomat, – meg akarom neki mutatni, hogy nem henyélt a vén fika, hanem a parancsnoksága alatti 52 magyar megyébıl és 62 osztrák gyalogezredbıl összeszedett csapatját féken tudja tartani.”19(19) A szervezés alatt álló sereg tisztjeit s így Ihászt is nyugtalanította a sereg tisztázatlan jogállása, s 7

megjelölésére nem tartották megfelelınek a „légió” szót, mert ez könnyen félreértésre vezethetett. Savoia-Carignan hercegnek, Viktor Emánuel király helytartójának 1859. május 24-én kelt rendelete is csak úgy intézkedik a magyar légióról, mint piemonti szolgálatban álló zsoldos seregrıl. Keserően panaszkodik emiatt Ihász 1859. június 11-i, Kossuthhoz intézett levelében: „Szegény hazánkról említés sincs a rég várt dekrétumban. Magyar légió a piemonti 242hadseregben piemonti lobogó alatt! Ennyi az egész!”20(20) Ekkor azonban a Magyar Nemzeti Igazgatóságnevében Klapka és gr. Teleki László közbelép s kieszközli Cavourtól, hogy a magyar légiónak magyar zászlaja legyen s a magyar ügy szolgálatában kifejtendı rendeltetése a katonák esküjében is kifejezésre jusson. Június 17-én aztán rendeletben közlik Ihásszal, hogy a légió június 18-tól „magyar sereg Olaszhonban” nevet visel.21(21) Ettıl kezdve ezt az elnevezést találjuk a hozzá érkezı parancsokban. A sereg szervezése nagy nehézségek közt folyik tovább. Kezdetben sem egyenruhája, sem fegyvere nincs s nagyon kevés a tiszt is. Veress százados, az 1. dandár 1. zászlóaljának parancsnoka arról panaszkodik a dandárparancsnoksághoz intézett jelentésében, hogy zászlóaljában tisztek hiányában ırmesterek a századparancsnokok.22(22) Az sem sokat segít a helyzeten, hogy elıléptetik ıket hadnagyokká, mert mint Novelly százados írja jelentésében, „helyettök oly altisztek maradnak, kiknek alig van fogalmok a kezelésrıl”.23(23) A fıparancsnokság utasítja Ihászt, hogy alakítson külön szakaszt a seregében levı huszárokból, s meghagyja, hogy „két altiszt és egy közlegény számára… tetıtül talpig tökéletes egyenruha öltözetet készítessen, azt egy e czélra készittendı festett minta rajzban a Magyar Sereg Fıparancsnokságának bemutassa, mely jóváhagyás esetében a többiek felruházására fog minta képül szolgálni”. Intézkedik, hogy a magyar sereg dobosai tanulják meg a piemonti seregnél használatos dobjeleket, elrendeli, hogy gondoskodjék a tiszteknek és altiszteknek a szolgálati szabályzatban való oktatásáról s utasításokat ad a sereg szolgálati rendjének megállapítására, valamint az anyagi ügyvitel módozataira vonatkozólag. Közben az önként jelentkezıkbıl szépen szaporodik a sereg létszáma. Az 1859. július 6-i „államjegyzék” szerint az elsı dandár, amelynek Ihász volt a parancsnoka, 4 zászlóaljból, 1 huszárosztályból és a dandártörzsbıl állt a következı állománnyal: 1 ezredes, 1 rendelvényes tiszt (a törzsnél), 8 százados, 6 hadnagy, 36 ırmester, 220 tizedes, 25 dobos, 38 ács, 2816 közvitéz. 1–1 zászlóaljban 630–636, a huszárosztályban 78 ember volt, s a kimutatás 539 embert tüntet fel a „fölöslegesek” (létszámfelettiek) rovatában.24(24) Kossuth július 7-én meglátogatja Acquiban Ihász dandárát. Errıl a látogatásról így számol be Pulszkynak Ihász július 14-én kelt levelében: „Az öreg multkor (7-ik július) itten meglátogatott, 243a vaspálya állomásnál a municipalis tagok és a nemzetıri tisztikar fogadta. Én voltam azon szerencsés, ki a kocsiból kisegítettem és kit karjai közé szorított. Az állomáson kívül fel volt állítva a 3-ik bataillonom a magyarországi lobogót lebegtetve. A zászlóalj régi kormányzójok megpillantására oly örömkitörésekre fakadt, hogy az öreg Napoleont a régi gárdái közel sem fogadták visszatértekor Elba szigetérıl úgy, mint az öreget ezen zászlóalj fogadta. Az örömkönnyek még a legdurvább arcokon is gördültek a szikrázó szemekbıl. A szemle után gyalog egy hosszas platanus fasoron kísérte a néptömeg a magyar kormányzót a fáklyák s nemzetiszínő lámpák özönében és a meg nem szőnni látszó ,evviva’ és ,éljen’ kiáltások közt a szállásomra, hová meghívásomat kegyeskedett elfogadni. Ott egy szakasz nemzetır volt felállítva, kik mint ,Ehrenwache’ egész ittléte alatt szolgáltak. A város minden ablakai egész éjfélig ki voltak világítva. A fogadtatás mindenesetre oly nagyszerő volt, hogy többet ily kis várostól követelni nem lehet. Másnap reggel 5 órakor a városon kívüli hosszú platanus alléban négy zászlóaljat és egy fél eskadron huszárt szemlélt meg. Bámulatos magatartással fogadta ıtet csapatom. Ezen szemle után egy klastrom udvarában négyszögben állítottam csapatomat, hol az öreg egy lelkes beszédet mondott nekiek… Az egeket hasogató éljenzés, ,éljen a mi apánk’, ,a mi megváltónk’, ,a mi vezetınk s honunk szent földjére szőnni nem 8

akart.”25(25) Kossuth Ihász dandárának 1. zászlóalját külön is meglátogatta. Errıl az eseményrıl a zászlóalj ideiglenes parancsnoka, Veress százados a következıkép számol be Ihász ezredeshez intézett jelentésében: „Kossuth Lajos kormányzó úr méltóztatván a zászlóaljat meglátogatni, kötelességem szerint a zászlóaljat illı fogadása végett az indóházban felállítottam s onnan a laktanyába vezényeltem dobszó mellett, a rendes lépés és franciáknál nem divatozó szép zárt rendekbeni mars által a helybeli nép és katonaság dicséretét és elismerését nyervén ki. Kormányzó úr a laktanya udvarán lelkes beszédet tartott, melyet a zászlóalj szőnni nem akaró éljenzése s lelkesült elragadtatása tett meghatóvá.”26(26) A magyar seregbe jelentkezık száma egyre gyarapodott s július elején már meghaladta a négyezret. Ez az állomány két dandárra s azokon belül öt zászlóaljra oszlott. Kossuth távirattal Turinba hívta az Igazgatóság tagjait s politikai és katonai munkatársait, köztük Ihászt is. Július 4-én megállapították a sereg szervezésének részleteit s határoztak a felszerelés kérdésében, egyszersmind szerzıdést kötöttek turini iparosokkal a felszerelés 244szállítására. Klapka tábornok mint fıparancsnok mellé Czetz tábornokot nevezték ki a felszerelési és kiképzési ügyek fınökének, s minden intézkedés megtörtént, hogy a magyar sereget minél elıbb harcba vethessék.27(27) Mialatt a Magyar Nemzeti Igazgatóság az olaszországi magyar sereg megszervezésén buzgólkodott, már folyt az egyesült olasz-francia seregek harca az osztrákokkal. Ez utóbbiak Magentánál, majd Solferinónál vereséget szenvedtek, mire Ferenc József a Villafrancában történt találkozás alkalmával, július 8-án fegyverszünetet kötött III. Napoleonnal. Ez a váratlan fordulat nemcsak az olaszoknál keltett nagy csalódást, hanem semmivé tette Kossuthéknak a háborúhoz és az olaszországi magyar sereg szerepléséhez főzött minden reményét is. Nyilvánvaló lett, hogy a már megalakított magyar sereg nem teljesítheti hivatását, nem mőködhetik közre Magyarország felszabadításán. A Magyar Nemzeti Igazgatóság meghagyásából Szabó Imre ezredes „titkos s bizalmas” jelzéssel már július 8-án közli Ihász Dániellel, hogy „a franciák császárja az osztrákokkal fegyverszünetet kötött”.28(28) Ennek a magyar seregre várható következményeivel foglalkozik Klapkának öt nappal késıbb Ihászhoz intézett következı parancsa:29(29) A Magyar Sereg Fıparancsnoksága Olaszhonban. Turin, Július 13-án 1859. Ihász Dániel ezredes úrnak Acquiban. Éppen most veszem távirati sürgöny útján a hírt, hogy a béke a francia és az osztrák császárok közt megköttetett. Nem kétlem, hogy ezen hír már eddig Ezredes Úr fıhadiszállására is megérkezett és nemcsak a tisztikarnak, hanem valószínőleg a legénységnek is tudomására jutott. Hogy mi következményei lesznek ennek a békekötésnek hazánk jövıjére nézve, még eddig tudni nem lehet, mindenek felett szükséges azonban, hogy a jelen körülmények között az Olaszhonban alakult Magyar sereg oly magatartást, oly méltóságteli állást fogaljon el, mely a Magyar név és nemzet becsületét semmiképpen ne károsítsa. Ismervén a Magyar katona hazafiságát és becsületérzetét, nem kétlem, hogy az magaviselete által sem a Magyar névre, sem zászlójára szégyent hozni nem fog. Lehetséges azonban, hogy a seregben némely bujtogatók lehetnének, kik a legénységet némi kihágások elkövetésére csábíthatnák, a mi nemcsak a magyar 9

sereg jövıjére nézve a legkárosabb következéseket szülhetne, de a mi elıttünk a legszentebb, a Magyar név és nemzet becsületét is szennyezhetné. 245Miért

is Ezredes Úr oda utasíttatik, hogy a parancsai alatt álló Tiszt urak közremunkálásával a legénység között a legnagyobb rendet feltartsa, ıket felvilágosítsa és biztosítsa arrul, hogy a békekötés a nélkül megköttetni nem fog, hogy minden a Magyar seregben lévı egyénnek szabad és háboríthatatlan hazamenetel ne engedtessék és biztosíttassék. Az olyanoknak pedig, a kik inkább szeretnének itt maradni, a Francia vagy Olasz hadseregben szolgálniok szabad ne legyen. Ha a seregben netán valami bujtogatók találtatnának, azokat Ezredes Úr tüstént ırizet alá téve a többi legénységtül elkülönözze, szóval mindent elkövessen, a mit a jelen körülmények közt a legénység indulatainak csillapítására és jövı sorsuk iránti aggodalmaik megszüntetésére megtenni szükséges. Klapka György tábornok. A villafrancai fegyverszünet s az azt követı zürichi békekötés nagy csalódást keltett az olasz politika felelıs tényezıiben is, akik e hadjárat sikerétıl remélték az osztrák uralom alatt levı olaszlakta területek visszaszerzését, Lombardiát megkapta ugyan Viktor Emánuel, Velence és Görz, valamint az Isonzo melléke és Déltirol azonban továbbra is osztrák fennhatóság alatt maradt, viszont Savoyát és Nizzát, mint a fegyveres segítség elıre kialkudott díját III. Napoleon Franciaországhoz csatolta. Maga Cavour is, az olasz-francia szövetség mozgató szelleme úgy érezte, hogy Napoleon kijátszotta s ezért lemondott miniszterelnöki állasáról. Ez azonban nem segített a magyar légió ügyén. Nem maradt tehát más hátra, mint hogy a Magyar Nemzeti Igazgatóság kimondja a sereg feloszlatását, amelynek felállításához és mőködéséhez pedig oly nagy reményeket főztek. Annyit mégis sikerült elérnie Kossuthnak, hogy a légió tagjainak büntetlenséget s szabad visszatérést biztosítottak Magyarországra. Az önként jelentkezık továbbá szolgálatot vállalhattak a piemonti, a modenai, vagy a francia hadseregben. A nagy többség a hazába való visszatérést választotta. Megható szavakkal hozza a Magyar Nemzeti Igazgatóság a két dandárparancsnoknak, Ihász Dánielnek és Nemeskéri Kiss Miklósnak tudomására az Igazgatóság mőködésének befejezését: „…A vitéz sereg irányában állásunk mint Igazgatóság jelenben befejeztetik. Befejezzük azt sebzett kebellel, de nem reménytelenül, meghajolva a hiúsult kilátások miatt, de nem megtörve. Visszatérünk az örömtelen számüzetés sivár útjára, tőrni, szenvedni készek, ha kell; tenni eltökéltek, ha s mikor lehet. Hazánk iránti kötelességérzetünket semmi viszontagság nem fogja soha megingatni, se kötelességérzethez azon meggyızıdés csatlakozik, melyet a jelen viszonyok minden balvégzet mellett erısítenek, hogy magyar hazánk függetlensége Európa rendes állapotba jutásának oly mellızhetetlen feltétele, mely nélkül 246sem az olasz, sem bármely más nagy európai kérdés meg nem oldható. Ezért vallásos hitünkhöz tartozik, hogy édes hazánknak szabad s független jövendıje van, csak nemzetünk összesen s egyenként magához hő maradjon.”30(30) A légió ügyének kudarca Ihászt is nehéz helyzetbe hozta. Határoznia kellett, hogy mihez fogjon, hogyan biztosítsa megélhetését, jövıjét. Elhatározásában most is Kossuthhoz való hősége és tántoríthatatlan ragaszkodása döntött. Töprengését nagyon jól megvilágítja 1859. augusztus 12-én kelt, Pulszky Ferenchez intézett levele:31(31) „A mi személyemet illeti, én még nem határoztam el magamat mit tenni. Három út áll nyitva elıttem, az egyik visszatérni imádott öregünkhöz,32(32) ki is e következı sorokat intézte hozzám utolsó levelében személyemet illetıleg: „…Beh sokszor mondjuk, bárcsak velünk lehetne Ön, kedves hő barátunk, kihez 10 évi családi viszony a testvériség érzetével eggyé forrasztott… De ha majd meghiúsult 10

reményeink kötelességeinek lánca végkép lepereg s ismét a hontalanság nyomora újra kezdıdik, sokszor kérdjük egymástól, úgy leszünk-e ismét, mint 10 év óta valánk, vagy hiányozni fog-e családunk körébıl Ihász, a jó barát, kit testvérnek megszoktunk tekinteni. Kérni nem merem Önt, édes barátom! mert tudja, hogy én csak inséget, nyomort, nélkülözést ajánlhatok, melyben 10 év óta önfeláldozással, híven és zúgolódás nélkül osztozott, s bizony csak jellemszilárdsága s lovagias hősége bírhatá reá, hogy ily soká is tőrje azt.” „Mit tennél te helyemben, Kedves Barátom? Napról-napra öregbedem, s azon forrás, melybıl eddig anyagi segítséget merítettem, kiszáradhat, vagy valamely mystikus kéz által elvágódhatik. Pedig elıbb fıbelıném magam, mintsem szegény jó öregünk terhére esnék, ki képes inkább maga szenvedni és gyermekei szájából a falatot elvenni, mintsem hogy jó barátait lássa nélkülözni. Én szívreható levelére válaszoltam s azt írtam neki, hogy parancsoljon vélem, én irányában a síromig a változhatlan Ihász maradok. Én neki megírtam, hogy tervem az volt, hogy Kiss Miklós jószágán 50–60 hold instruált földet átvennék, s abból, ha a sors megtagadná tılem azt, amit eddig hazulról élveztem, tehát kereshetnék annyit, hogy megélhetnék. A harmadik út pedig piemonti szolgálatban maradni félfizetéssel (3400 frc), ez sem megvetendı, mert ezen summából mint egyes ember csakugyan megélhetnék, már pedig mint piemonti ezredes jól állna az ember. No hanem én ezt mind megvetem, ha az öreg úr rendelkezni akar velem, mert ı vele még örökös fogságra is képes vagyok elmenni, ha terhére nem leszek.” 247Ihász

Dániel a „harmadik utat” választotta, bizonyára a Kossuth tudtával. A piemonti kormány szolgálatába lépett s mint olasz királyi ezredes szolgálta becsülettel és hőséggel új hazáját, amely otthont és kenyeret adott neki és bujdosótársainak. Így nem kellett elszakadnia Kossuthtól sem, mert reményei meghiúsulása után Kossuth is végkép Olaszországban telepedett meg. Az olasz szolgálatba állított és újjászervezett magyar légió parancsnokává nevezték ki Ihászt, s ı olasz szolgálatban is bıségesen érvényesítette hosszú katonai szolgálata alatt szerzett tapasztalatait, küzdve az új „Italia unita” megvalósításáért. Kossuth így nyilatkozik Ihászról Londonból 1860. április 3-án kelt s Pulszkyhoz íntézett levelében:33(33) „…Szerencsés elılépésnek tartom azt, hogy már néhány magyar fıtiszt a király szolgálatában van. Ezek között volt vezérsegédemet: 248Ihász ezredes urat, mint a legloyalisabb, leglovagiasabb, vitéz és szolgálatismerı katonát, tiszta keblő hazafit s nekem rendíthetetlenül hő s kedves barátomat említhetni különös örömömre válik.” Az újonnan szervezett magyar légió Ihász parancsnoksága alatt magyar egyenruhában, magyar zászló alatt harcolt Nápoly környékén az Olaszország egyesítése ellen küzdı ellenforradalmároknak brigantikból álló csapata ellen. „Nincsen sem éjjelem, sem nappalom nyugodt, ezek végett a gaz reactionarius rablók végett”, írja Ihász 1861. augusztus 1-én fıhadiszállásán, Nocerán kelt levelében. „Nagyon csodálom, hogy a vitéz légiónak eszébe nem jut, hogy nem ez az a szent cél, mellyért kedves hazájukat, szent tőzhelyeiket s kedves családjukat elhagyták… De ha nem elébb is, de a tavasszal minden bizonnyal be fogok velök imádott hazámba vonulni, csak hon el ne csüggedjenek s maradjanak magukhoz hívek”, írja Ihász ebben az idıben kelt egyik levelében.34(34)

11

Ihász Dániel az olaszországi magyar légió ezredesi egyenruhájában.

1862. júliusában vált meg Ihász a légió parancsnokságától, amikor az egészségi állapotában beállott rosszabbodásra hivatkozva, felmentését kérte.35(35) Tudjuk azonban, hogy nemcsak ez volt az oka, amiért felváltását kérte, hanem azok a torzsalkodások is, amelyek elharapództak a légióban. Ezután mint „létszámfeletti tiszt” szerepelt az olasz hadsereg állományában. Azonban még most sem vonult vissza teljesen a katonai tevékenységtıl. Az osztrák-porosz viszály kitörésekor Kossuth ismét szerepet szánt a magyar légiónak s ennek szervezését Ihászra bízta. Ihász hozzá is fogott a munkához, azonban a königgrätzi csatát követı békekötés, valamint az osztrák-magyar kiegyezési tárgyalások miatt nem került sor a légió felhasználására. 1866-ban Ihász végleg megvált a katonai szolgálattól s nyugalomba lépett. Viktor Emánuel a savoyai katonai érdemrend, továbbá a Móric és Lázár-rend lovagkeresztjével tüntette ki olasz szolgálatban szerzett érdemeiért. Ihász természetesen azonnal visszatért Kossuthhoz s most már nem is vált meg tıle haláláig. Kezdetben Turinban laktak, de mivel a nagyvarosban drágább volt az élet, mint a vidéken, 1874-ben egy 12

közeli faluba, Baraccone di Collegnoba költöztek. Itt Kossuth egy nagy kertben álló házat vett bérbe, s ugyanazon a telken állt egy kisebb ház is: ez lett Ihász otthona. Ott töltötte élete hátralevı napjait, közvetlen közelében a nagy számőzöttnek, akinek számtalan híve, tisztelıje és csodálója közt senki sem volt olyan önzetlen, hőséges és ragaszkodó iránta, mint ı. Mint legbizalmasabb emberét, Kossuth minden tervébe és titkába beavatta, viszont ı aggódó szeretettel és bámulattal csüggött eszményképén akkor 249is, mikor az mindenben csalódva visszavonult a politikai szerepléstıl s csak emlékeinek, a kertészkedésnek és természettudományi tanulmányainak élt. A hőséges Ihász még ebben is követte, s mint rokonaihoz írt levelei tanúsítják, botanikával és geológiával őzte el a hétköznapok unalmát. „Én nem ismerem az unalmat, míg egy barátom van s a kalendáriumon kívül még egypár könyvem s egypár ujságlapom. Csak jöhetnék én oda, majd kiaknáznám én az ottani növény- és a geológia raktárt. Ott gazdag lehet a flóra és az ásvány – mennyire gazdagíthatnám gyüjteményemet!”36(36) Baraccone di Collegnóból írt leveleibıl híven elénk rajzolódik a számkivetettek élete, öröme, búja. 150 évvel elıbb egy másik nagy számőzött, II. Rákóczi Ferenc ette hasonló küzdelmek és csalódások után a Márvány-tenger partján, Rodostóban a hontalanság keserő kenyerét, s hőséges kamarása, Mikes Kelemen gyönyörő leveleskönyvében örökítette meg ezeknek a magányban és reménytelen lemondásban töltött éveknek szomorú történetét. Ihász Dániel, ez a második Mikes szintén leveleiben számol be a nagy számőzött életérıl, mindennapi foglalkozásáról, a sőrő látogatásokról, amelyekben a hazából jött zarándokok részesítik, és saját kedvteléseirıl, régi emlékeirıl, örömeirıl, gondjairól. „Hát mi itten, ebben az elıtted ismerıs magányban mit mondjunk? Most mégis hárman unatkozunk, itt van Kossuth nıvére (Rutkayné), hetenként egyszer meglátogat bennünket az ifjú Kossuth Lajos és menyei – minden 5 vagy 6 hétben egyszer meglátogat bennünket az idısb fia Kossuthnak, Ferencz, és így hébe-korba történik egy kis változás máskülönben monoton életünkben, – történik úgy is hogy valami utazó magyar békoczogat hozzánk azon kéréssel, hogy ugyan mi lesz most már szegény Honunkból?”37(37) Egy másik levelében ezt írja: „Egy idı óta nem múl el nap, hogy magyarok ne látogatnának bennünket.”38(38) Ismét egy másikban: „Egy darab idı óta Baraccone búcsújáró hellyé lın, honfitársaink egymásnak adják át a kilincset, – természetes, hogy Kossuth elfoglaltsága következtében igen kiszabott idıt ád nékik kiváncsiságok kielégítésére, és így nékem kell ıket szórakoztatnom, míg a vonatjelentı nem figyelmeztet az indulásra.”39(39) Egészségi állapotukról is beszámol leveleiben: „A mi egészségi állapotomat és Kossuth barátomét illeti, nem a legjobb. Én folyvást a vesémmel szenvedek, Kossuth pedig sokszor szenved az úgynevezett csúzban, összedagad az arca s kínosan tud s csakis kásaféle eledeleket enni”, 250írja egyik levelében.40(40) Az egészségi állapotukról szóló jelentésbe belevegyülnek a politika gondjai is: „Ami az egészségünket illeti, nincs okunk panaszkodni”, írja, „az igaz, hogy Kossuth barátom a napokban csekély láz következtében a szobát volt kénytelen ırizni, – de ı, mint híres homoepata, hamar segít magán. İ is már a 74-ik évében van, nem sokat építhet a jövıjére. Csak egy szerény óhaja van, s az, hogy hazáját boldognak látva halhasson meg. De ı biz kevés reménnyel van a Tisza kormányban, s nem hiszi, hogy ily úton, minıt ık készítenek, a célhoz juthassanak.41(41) Ismételten hangsúlyozza leveleiben Ihász, hogy ı katona s ezért nem akar politizálni, de lehetséges-e, hogy aki Kossuth Lajos legmeghittebb embere, az ne nyilvánítsa politikai felfogását, mégha saját véleménye szerint nem ért is a politikához? İt is mindúntalan elragadja a hév, ha a hazai viszonyokról, vagy az európai ügyek alakulásáról nyilatkozik. Természetesen Kossuth felfogását vallja, akár a hazai, akár a külföldi politika fordulatait vizsgálja. Kérlelhetetlen az osztrák s még inkább az orosz politika megítélésében, viszont a meleg rokonszenv hangján nyilatkozik Törökországról, hálásan emlékezve rá, hogy Világos után ez az ország adott otthont az emigránsoknak. „Én a muszkát lelkembıl s testembıl győlölöm”, írja egyik levelében. „Nem tehetek róla, 1848–49-ben Erdélyben nagyon is kiismertem ıket, 13

hogy minı komisz fráterek, – az erdélyi havasok közt uralgó medvék jóval míveltebbek náloknál. Az igaz, hogy én egypárszor móresre tanítottam ıket, de végtére is a gazság gyızött az igaz ügy fölött.”42(42) Európa jövıjének megítélésében pesszimista a felfogása: „Okosabban tennék az összes Európa államférfiai, ha a berlini konferencia helyett egy világra terjedı kongresszust hívnának össze, melyen a jelen veszedelmes s rothadt betegség orvoslásán törnék eszöket, s hogy a fenyegetı szocializmus, nihilizmus és kommunizmus haladását gyökerestıl kiirthatnák. Ezen baj orvoslása a legsürgetısebb a jelenben, mert ha tovább hagyják terjedni, akkor a keleti kérdés csak harmadsorú baj marad, a másik ki fogja irtani még a nyomát is a civilizációnak, a haladásnak s egyszóval mindennek, ami nemes és erényes.”43(43) A hazai politikai viszonyok megítélésében is Kossuth felfogása tükrözıdik Ihász leveleibıl. Elveti az egész kiegyezéses politikát, s az a véleménye róla, hogy romlásba fogja sodorni Magyarországot. Elítéli Deákot, Andrássyt, Tisza Kálmánt, mint e 251politika vezéreit s a gúny nyilait sem kíméli, ha róluk nyilatkozik. „A lapokból olvastam a nagy követválasztási mozgalmak eredményét”, írja 1875-ben, mikor Tisza Kálmán jutott kormányra. „A kormánynak egy egész légió áll támogatására, de azért egy jottával sem fog többet segíthetni a hon baján, mint az elıtte való kormány, – a halál ellen nincs orvosság. Ott egy radikális kúra segíthetne csak a bajon, de az orvosoknak nincs elegendı morális bátorságok.”44(44) Magyarország jövıjének megítélésében általában sötétenlátó, s ez a felfogása Bosznia okkupációja alkalmával szinte profétai megnyilatkozást csal tollára: „Szerencsétlen ötlet volt oly borzasztó darázsfészekbe nyúlni, mint az a Bosznia”, írja az okkupáció évében, 1878-ban kelt egyik levelében. „Osztrák hadnagy koromban Czetiny várában (Károlyvárhoz közel) voltam századunkkal, s onnét egy dongakereskedıvel mint Commisio tagja nékem is be kellett mennem Boszniába, – már akkor borzadtam attól a középafrikai vadságtól, és most mennyi magyar vér foly annak a bírhatásáért, – oly lóvá még soha senkit sem tettek, mint Andrássyt.”45(45) Ugyanebben az évben írt másik levelében megjósolja a bekövetkezı végzetet: „Bizon, bizon, kormányunk igen rossz fát tett a tőzre azzal a bosznyák megszállással, csak siettette a magyar rızse készítését, melyen a kétfejő sas megégetıdik. Görgei csak árulója volt a hazának, melyet helyre lehetett hozni, de Andrássy és Tisza megbocsájthatatlan tette az osztrák-magyar monarchiát örökre kitörölte a létezık sorából, mely, ha mindjárt nem is történik meg holnap, de mindenesetre egypár évtized mulva beteljesedik.”46(46) Nyilatkozatai olykor kellemetlenséget szereznek neki, s ilyenkor megfogadja, hogy többé nem nyilvánít véleményt politikai dolgokban, de azért következı levelében megint csak politizál: „A sok kellemetlenség, melyben egypár volt hontalan társam sodort, kik bizalmammal visszaéltek, az itteni kormánynál oly zavarba hoztak, hogy majdnem nyugdíjamat vesztettem. Minek következtében elátkoztam még azt is, aki az írást feltalálta s aki arra megtanított, – majdnem eskümmel fogadtam, hogy soha az életben senkivel sem fogok politikáról levelet váltani.”47(47) Hasonlóan nyilatkozik egy késıbbi levelében is: „Politizálni nem akarok, mert akit egyszer a kígyó megmart, az a légyszúrástól is fél, – voltak, kik visszaéltek bizalmammal, s azóta leveleim hosszaságokban igen fösvénykedem.”48(48) Egyik levelében azon kesereg, hogy politikai szereplése miatt megfélemlített barátai 252megszakították vele a baráti viszonyt: „Több jó barátimat elidegenítettek már tılem, – nemcsak a Bach és Schmerling korszakban fenyegették ıket, hogy szőnjenek meg vélem még a legártatlanabb levelezéssel is, de még a rákövetkezı magyar kormányok is elriasztották némelyiket s megszőntek vélem összeköttetésben lenni.”49(49) Számkivetése idején a legnagyobb és legfájóbb keserőség akkor éri, mikor az új magyar honpolgári törvény Kossuthtal és a többi emigránssal együtt ıt is megfosztja magyar állampolgárságától. Nem csoda, ha a méltatlan bánásmód miatt keserő szavakkal könnyít lelke fájdalmán: „Eddig az osztrák kormány kegyelmébıl nem voltam többé hontalan, de a magyar nemzet választottjai szívességébıl, vagy inkább irigységbıl sehonnainak nyilatkoztattam. No de feleljenek ezért majd az igazságos történelem könyvvezetı 14

bírái elıtt… Sehonnaivá tettek, már alig várom, hogy roskadt lábaim alól azt a komisz pakrócot mihamarább elrántsák, s öreg fejemet az idegen földben az örök nyugalomra lehajthassam. Nincs már számomra e földön semmi vigasztaló.”50(50) De hiába a hontalanság, hiába éri méltatlanság, hiába szenvednek reményei hajótörést, hazaszeretete nem csökken, sıt úgy látszik leveleibıl, hogy a számkivetésben még erısödik és fokozódik. Lelkében a haza valami szent és eszményi fogalom, gondolatainak és érzésvilágának középpontja, s ha róla nyilatkozik, valami csodálatos áhitat ömlik el szavain: „Neveld úgy fiadat, hogy hálával jutalmazzon, és neveld fıképpen magyarnak és jó hazafinak”, írja rokonának, mikor az fia születésérıl értesíti.51(51) Egy késıbbi levelében önérzetesen tesz vallomást hazaszeretetérıl és saját multjáról, amelyért nincs oka pirulni: „Hidd el, édes Öcsém, sok méltatlansággal halmoztak el; és miért? Azért, hogy honomat mindenek felett szeretem és hogy egy elvbarátomhoz (Kossuthhoz) testtel-lélekkel ragaszkodom… Multamat ismeri mindenki, s ha nincs benne dicsıség, nincs szennyfolt sem. Nem vittem véghez nagy dolgokat, de hitványságot sem. Lehet, hogy nincs jogom büszke lenni multamra, de bizonyos, hogy azt vagy benne bármit is feledés által leplezni legkisebb okom sincs. Nem dicsekszem semmivel. de nem is kell pirulnom semmiért és merem állítani, hogy aki kötelességét mint ember és polgár úgy teljesíté mindig, mint én, az becsületes magyar ember s megtett mindent, amivel tartozott, bármi szerény körben élt és mőködött légyen is.”52(52) Igen erıs benne a rokoni érzés, ami annál csodálatosabb, 253mert legközelebbi hozzátartozói, testvérei nem tanúsítottak valami nagy ragaszkodást iránta. Nagyon hálás azért a szeretetért, amit unokahuga s férje tanúsít iránta: „Szeretnék egy kissé politikáról trécselni, … de állásodnál fogva tilalmasnak tartom a kényes politikai húrokat pengetni… Te vagy az egyetlen rokonim közül, ki oly szívélyes vagy rólam megemlékezni, pedig Isten látja lelkem, te vagy az egyetlenegy, akitıl azt legkevésbbé érdemeltem ki. Áldjon meg a mindenható jószívőségedért!” írja egyik levelében.”53(53) „Meg ne felejtkezz ám a te szegény vogelfrei rokonodról”, írja egy késıbbi levelében, „mert igazán nagyon lehangolna, ha az évváltozással szeretetetek is változna irányomban.”54(54) Ismét egy másikban: „Rokonaimról csak a te szivességedbıl hallok valamit, ık azt gondolják, hogy én a hontalansági dicsıségembıl is elélhetek, – éhj pedig de keserő ez a hontalanság prófontja. No de nem panaszolkodom, hisz milliók és milliók keservesebb kenyeret esznek itt ebben az úgynevezett Európa kertjében… Nem vagyok én olyan rossz rokon, mint aminınek rokonaim kürtölnek.”55(55) Érdeklıdik felılük, bár azok keveset gondolnak rá: „Hát a kedves atyafiakról mit hallasz? Engem úgy látszik, hogy ık is, mint Pius Pápa excommunicáltak. – csak hébe-korba kapok Pátkáról néhány sort. Nagyot kellett a rokonság ellen vétenem, hogy ily mostoha bánásmódban részesítenek … én azért mégis úgy szeretem ıket, mikép testvér nem szerethet jobban.”56(56) A hontalanságban nagyon jól esik lelkének a rokoni ragaszkodásnak minden megnyilatkozása. Dr. Caesar Gyula, akihez e leveleket intézi, unokatestvére leányának, Ihász Emmának a férje. Ihász Emma 1854-ben született, tehát Ihász Dániel nem is ismerte személyesen mindaddig, míg már mint Caesar Gyula felesége férjével együtt meg nem látogatta a számkivetésben élı rokont. 1877-ben járt Baracconéban az ifjú pár, s ez alkalommal nemcsak a tisztelt és szeretett nagybácsit látogatták meg, hanem tiszteletüket tették Kossuthnál is. Kossuth szívesen fogadta legodaadóbb hívének rokonait és saját aláírásával ellátott fényképét adta át emlékül Ihász Emmának, Caesar Gyula hitvesének. Leányai ma is kegyelettel ırzik a drága emléket. A látogatás még szorosabbra főzte Ihász Dániel és rokonai közt a kölcsönös szeretet és megbecsülés szálait. „Hidd el, édes öcsém, hogy eltávozástok óta sokszor, de igen sokszor eszembe juttok, mert bennetek igazán két ıszinte lelket s igazi rokont leltem fel. Sajnos, hogy itt tartózkodástok oly igen szőkre volt 254szabva… Kossuth, úgyszinte menyei is igen szívesen emlékeznek rólatok s ıszinte szeretettel tisztelnek.”57(57) 15

Megható, hogy az öregedı Ihász milyen meleg hangon, milyen szeretettel ír rokonainak, akiket csak egyszer látott életében. Íme egyik levelének a záradéka: „Forró testvéri szeretettel csolkollak Emmáddal együtt. Szeressetek úgy, mint én szeretlek benneteket s tartsatok meg emlékezetetekben. İszintén szeretı nagybátyád: Ihász Dani, olasz királyi nyugalmazott ezredes.”58(58) Érdekes, hogy Caesar Gyula akkor egy közös huszárezrednek volt tényleges szolgálatban álló ezredorvosa s mégis állandóan levelezett emigrációban élı rokonával, sıt meg is látogatta ıt Olaszországban, Ez a kapcsolata aligha maradhatott titokban elıljárói elıtt, de mégsem lehetett hátrányos katonai elımenetelére, mert mint I. osztályú fıtörzsorvos (ma orvosezredes) ment nyugalomba. A politikai eseményekre vonatkozó véleményének nyilvánításán s a rokoni kapcsolatokra vonatkozó sorokon kívül találunk Ihász leveleiben említést arról a munkáról is, amelyet Kossuth iratainak sajtó alá rendezése rótt rá: „Öreg barátom, amint azt a lapokból olvashattad, az Athenaeum kiadó társasággal szerzıdésre lépett egy mő kiadása iránt, melynek 1-sı kötetét már a jövı újév elsıjére bírni akarnak, – nem csekély feladat, – sok másolni valóm akadt nékem is, sok adatokat elı kell teremtenem a lomkamarából és így minden idım igénybe vétetik.”59(59) Többször megemlékszik katonai pályafutásának érdekesebb eseményeirıl: „Úgy emlékszem rá, mintha csak e percben történt volna, midın Roth és Filipovics osztrák tábornokot 10.000 emberével elfogtuk (magam is jelen voltam zászlóaljammal). A két tábornok és a tisztikarának oldalfegyvereiket meghagytuk s Pestre küldöttük ıket, hol szavokat adva, hogy meg nem szöknek, szabadlábon voltak s együtt ebédeltünk s poharaztunk. A 10.000 fıbıl álló hadifoglyot pedig (mindegyiknek egy új magyar huszast markába nyomtunk) a határig kísérve szabadlábra bocsátottuk, és ez így folyt mindig.”60(60) Egy másik levelében végigtekint egész hosszú katonai pályáján: „Elkezdettem szolgálni I. Ferencz császár alatt, folytattam 5-ik Ferdinánd király alatt s rövid ideig Ferencz József alatt, de ez kitagadott szolgálatából, – s azután szolgáltam Kossuth kormányzó alatt s ezután pihentem egy-két évet Török Zultán alatt. – 1859-ben felcsaptam 3-ik Napoleon katonájának, ki átadott II. Victor Emánuel szolgálatába s ez alatt szolgáltam a legnagyobb kitartással egész 1866-ig, mikor a Porosz, orosz s magyar szövetség létre jött, s így szolgáltam az akkori Porosz Vilmos királyt is 255s a két szövetségesét, – s most meg rágom Umbert olasz király prófontját, – mit mondasz mind ehez? Úgy-e nem lehetek már gyerkıcze, de azért ha hazám újra felszólítana szolgálatába, biz Isten, kétszer sem mondom, hogy ki nem fognék sok fiatal emberen.”61(61) Majd visszagondol szerte a nagyvilágban való bolyongásaira s azokra a nyelvekre, amelyeket külföldi tartózkodása alatt többé-kevésbbé elsajátított: „Nem csoda, ha én a nyelvek chaoszában annyira jutottam, hogy a sok közül jelenleg egyet sem tudok tökéletesen. 31 év alatt egy nagy részét a világnak beutaztam, mindenütt ragadt rám, mint a méhére a virágpor, a nyelvekbıl, de azokat késıbb nagy ritkán gyakorolhattam. Az lett a vége, hogy ex omnibus aliquid, ex toto nihil. De azért ha útra kellene kerekednem, mégsem jönnék zavarba, hogy kenyeret s vizet ne tudnék kérni.”62(62) „Anyanyelvemet is sokat felejtettem,” írja egy másik levelében, „de mégis könnyebb búval telt lelkemnek, ha magyarul írhatok.”63(63)

16

Kossuth Lajos és Ihász Dániel.

De vannak vidám sorok is a levelekben. Mert Ihász Dániel lénye alapjában derős, s ezért hálás a szeretetnek és ragaszkodásnak minden megnyilatkozásáért. Örömmel újságolja, hogy milyen szép ajándékot kapott Veszprémbıl: „A veszprémi iparosok 256a mult hó 25-én, amint a magyar lapokból olvashattad, egy igen szép remekmő csutorával leptek meg (mintha biz én a Bacchus testvér volnék). Nem tagadhattam meg szíves ajánlatokat s köszönettel elfogadtam tılök; a munka rajta oly szép, hogy bármely világkiállításban szerepelhetne.”64(64) Majd arról ad hírt, hogy milyen sikert ért el egy fényképész róla készített arcképével: „Egy (arcképem) természeti nagyságban levéve van kitéve az itteni legelsı fényképésznél, ablakja elıtt, ahol ki van téve, folyvást tömeg áll bámulására, s én meg azt bámulom, hogy mi van rajta bámulni való, hisz se nem torzkép, sem nem éppen csúnya kép. De egyáltaljában a mővész ügyességét mondják, hogy bámulatos. Egy példányt már eladott csupán a finom munka végett, 150 frank. Magam sem érek annyit.”65(65) Sopronhoz főzıdı ifjúkori emlékei is megújulnak elıtte, mikor unokahúgának ír, aki szintén soproni. Itt rokonain kívül más tisztelıi is voltak; bizonyítja ezt, hogy az akkoriban tekintélyes Flandorffer-féle borkereskedı cég egyik utazója is felkereste s Ihász elbeszélgetett vele soproni emlékeirıl: „Sopronból valami Flandorffer borkereskedı ágense látogatott meg bennünket”, írja egyik levelében. „Sokat 17

beszélgettem véle a soproniakról, rólatok is. Küldött egy tucat butella jó magyar bort.”66(66) Így teltek a számkivetésben Ihász Dániel napjai, amelyeket inkább az emlékezés, mint a remény fénye sugárzott be. Kossuthhoz való hősége és példás ragaszkodása közismert volt, s azok a magyarok, akik tiszteletüket tették a kormányzónál, nem mulasztották el, hogy kifejezést ne adjanak Ihász Dániel iránt érzett tiszteletüknek is. Az akkori hazai lapok, amikor a számkivetésben élı Kossuth személyével foglalkoznak, családtagjai közt említik Ihászt s arcképét is közlik. A „modern Mikes” elég jó egészségben töltötte öregsége napjait, míg 1881. tavaszán egy erıs meghőlés ágyba nem döntötte. Betegségébıl tüdıgyulladás fejlıdött, s az elaggott szervezet már nem bírt megküzdeni a kórral. Kossuth Turin legjobb orvosait hívta el barátjához, akinek betegágyánál állandóan ott volt rajta kívül fia, Lajos Tivadar és nıvére, Ruttkayné Kossuth Lujza. Ihász Dániel hőséges szíve 1881. április 10-én dobbant utolsót. Halálának híre bejárta az egész hazai sajtót, s lapjaink meleg hangon emlékeztek meg Kossuth legbizalmasabb emberérıl, aki mindhalálig kitartott mellette számkivetésében is. Ott temették el a baracconei kis temetıben, s temetésen nemcsak a község egész lakossága vett részt, hanem a környékbeliek közül is sokan. Nemes emléke együtt él a Kossuthéval, mint az önzetlen hőségnek s a sírig tartó ragaszkodásnak példaképe. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) 257Dr.

Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.)

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) / VI. A vízmő.

VI. A vízmő. Történeti sorrendben a vízvezeték volt a második közmő, amely Sopronban a gázgyárat követı és a villanytelepet megelızı idıben 1891–1892-ben megépült. A vízvezeték is a magántıkének az alkotása, mert az a közgazdasági erkölcstan, amelyrıl a bevezetésben megemlékeztünk, még ebben az idıben is oly szívósan tartotta magát, hogy még a vízvezetékkel, a közegészségnek, a köztisztaságnak, hogy azt ne mondjuk, a városi életnek ezen nélkülözhetetlen tényezıjével szemben sem volt hajlandó engedményt tenni, mert kockázatos és így nem közhatósági kezelésbe valónak tartotta ezt a közérdekő tevékenységet is. Ezért a soproni vízvezetéket is a gázgyárhoz hasonlóan. Flandorffer Ignác neveltjei, a jómódú soproni patríciusok építették meg. Egy Sopronban építendı vízvezetéknek a tervezési elımunkálatait valami Freiherr von Schwarz bécsi vállalkozó készítette el, még a mult század 80-as éveiben. Ezeket az elımunkálati terveket 1890-ben átvette a „Schmid & Alber” brünni és a Speidel Keresztély soproni építési vállalkozó cég és azoknak felhasználásával együttesen készítették el a soproni vízvezetéknek a végleges tervét és költségvetését. Tervüket és költségvetésüket bemutatták az arra illetékes hatóságoknak és miután ezeknek a jóváhagyását megnyerték, kérték, és 1891-ben meg is kapták Sopron szab. kir. várostól az engedélyt arra, hogy a tervekben és a költségvetésben részletesen körülírt helyen és módon a vízvezetéket megépítsék és 50 éven át 18

üzemben tarthassák. Amíg ez a két vállalkozó cég a várossal a mőszaki és a jogi kérdéseket tárgyalta és az engedélyokirat tervezetét elkészítette soproni polgárok egy elıkészítı bizottságot alakítottak, amelynek az volt a célja és feladata, hogy elıkészítse a vízvezeték megépítésének a pénzügyi megoldását. Ez a megoldás abban állott; hogy ez az elıkészítı bizottság átalakult „Sopronvárosi vízvezetéki részvénytársasággá”, tagjai sorába 100.000 forint részvényjegyzési kötelezettséggel felvette a Schmid & Alber brünni céget is, átvette az engedélyesektıl az összes jogokkal és kötelezettségekkel a városadta koncessziót és a Schmid & Alber és Speidel céget bízva meg a munkálatok végrehajtásával, megépítették a soproni vízvezetéket. 258Azoknak

a soproni polgároknak a sorában, akik a Sopronvárosi vízvezetéki részvénytársaságot megalakították, a Müller Paulin kereskedı, Poda Endre városplébános és dr. Schwartz Miklós ügyvédbıl állott vezetıség mellett ott találjuk Bauer Antal, Cavallár Vilmos, Fink János, Flandorffer Pál, Gebhardt József, Haubner Máté, Mechle József, Meller Ignác, Patzenhofer Konrád, Pfeifer Félix, Rottermann Dániel, Schneider Márton, Seltenhofer Frigyes, Schwartz Antal, Steiner Ignác, dr. Schreiner Károly, Töpler Károly és még sok más soproni polgárt, akiknek nemcsak az volt az érdemük, hogy a soproni vízvezetéket soproni tıkével megépítették, hanem az is, hogy az alig 12 éves magánüzem után városi tulajdonba ment át. 1905-ben ugyanis, amikor városszerte már erısödni kezdett az a mozgalom, amelynek a célja az elsırendő közszükségleti cikkeket elıállító üzemeknek a városiasítása volt, dr. Töpler Kálmán polgármester felszólította a Sopronvárosi vízvezetéki részvénytársaságot, hogy a vízvezetéket a városnak adja el, mert a városnak az a felfogása, hogy ez a mő csak a városi hatóság kezében teljesítheti maradéktalanul és bizalommal a maga közérdekő hivatását. A részvénytársaság megértést tanusított a polgármester felhívásával szemben és minden ellenkezés nélkül még ennek az évnek a végén 950.800 korona vételáron eladta a városnak azt a mővet, amelyet 400.000 forintos részvénytıkével megépített. Azóta a vízmő, mint városi közüzem, városi szakemberek vezetése és irányítása mellett teljesíti a maga rendeltetését, gazdaságilag is megáll a maga lábán és rendezett háztartásával igazolja, hogy a benne fekvı közvagyon nem kockázatos vállalkozásnak a tárgya. A városi vízvezeték a somfalvi és sopronbánfalvi kettıs vízgyüjtı medencére lett alapítva. Ennek 6–8 méter mélységben meglévı és napi 2400 köbmétert kitevı talajvízmennyiségét gyüjti össze és vezeti egy, a káposztásföldeken közbeiktatott szívó-nyomó mő segítségével a Bécsi-dombon megépített 1200 köbméter ürtartalmú víztartályba, ahonnan 3200 köbméter vízmennyiség szállítására méretezett csıvezetéken át jut a városba a fogyasztókhoz. A városnak napi 2200 köbméter vízszükségletét hosszú idın át ez a tisztán a somfalvi és sopronbánfalvi medencére alapított vezeték elégítette ki, 1929-ben azonban, amikor a városnak a napi szükséglete már 4000 köbméterre emelkedett, be kellett kapcsolni az idıközben a Kistómalom környékén feltárt „Csalánkerti kutat” is, amely a maga napi 2200 köbméteres vízhozamával a vízmő vízkészletét annyira emeli, hogy az ezidıszerint a városnak minden szükségletét fedezi. Ennek a „Csalánkerti 259kútnak” a vize artézi víz, egészséges, de drága, mert 100 métert meghaladó magasságra kell emelni, míg a bécsidombi tartályt eléri. 1935-ben a város egy a vitéz Gömbös Gyula-úton megépített, nyomásfokozó telep közbeiktatásával a magasabban fekvı lövérekbe is bevezette a vízvezetéket és ezzel megteremtette a lehetıségét annak, hogy a lövérekbıl egy korszerő nyaralótelep alakuljon, amely az idegenforgalom segítségével van hivatva Sopron város fejlıdését elıbbre vinni. 19

A vízmő a városnak nem jövedelemszerzı vállalata. Gazdasági iránya az, hogy önmagát fenntartsa és megszerezze azokat az összegeket, amelyek korszerő fejlesztéséhez szükségesek. Ezidıszerint arra tartalékol, hogy összegyüjtse azt a 200–300 ezer pengıt, amibe a már feltárt, de egyelıre csak ideiglenesen berendezett csalánkerti telepnek korszerő kiépítése kerülni fog. Ezzel a csalánkerti kúttal kapcsolatban meg kell említenünk azt, hogy ennek a kútnak a bekapcsolásánál nagy szolgálatot tett a városnak Beuchel Károly bécsi mérnökezredes varázsvesszıkutató, akinek varázsvesszıs megállapítása alapján a Kistómalomnál mar az 1914–18-as világháború alatt megépített kutat a vízmő igazgatósága felhagyta és a kistómalmi pocsolyában mar lefektetett vízvezetéki csöveket újból kiszedte és a csalánkerti kutat kapcsolta be. Ez a kút 600 méterrel közelebb fekszik a városhoz, környéke már nem pocsolyás, úgyhogy a csıfektetés szempontjából is elınyösebb, a vízmennyisége pedig nem kevesebb, mint a kistómalmi kúté. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) / VII. A közúti villamos vasút és az autóbusz.

VII. A közúti villamos vasút és az autóbusz. A közúti közlekedés kérdésének a megoldását nem tartom olyan feladatnak, amelyet okvetlenül a városnak kellene megoldani. Mégis szólni kell itt a villamos vasútról is, meg a helyébe lépett autóbuszforgalomról is, mert a soproni villamos vasút is a mult század végén épült meg, összefüggésben állott a villamos központ megépítésével és három évig városi tulajdonban és városi kezelésben is állott. A Vasvármegyei Elektromosmővek Részvénytársaságának a sárvár–ikervári részben vízierıvel hajtott, részben kalorikus telepén sok volt a felesleges villamos árama és azért annak egy részét magasfeszültségő vezetéken Sopronba szállította és hogy itt értékesíteni tudja, megépítette a villamos vasutat, amelynek elımunkálati engedélyét tulajdonképen az a gróf Batthyány Géza kapta meg 1897-ben, aki a soproni villamos áramfejlesztı telep megépítését is vállalta. A kettıjüknek a titka marad, hogy azért vállalkoztak-e a soproni közúti villamos vasút megépítésére, mert azt jó üzletnek gondolták, vagy azért, hogy ennek a 260vállalatnak a létesítésével megkezdjék a villamos áram térhódítását abban a városban, amelynek úgy a köz-, mint a magánvilágítása monopolisztikus alapon a soproni légszeszvilágítási részvénytársaság hatáskörébe tartozott. Tény az, hogy a villamos vasút 1900-ban megépült és azt az április 28-án megtartott mőtanrendıri bejárás után átadták a forgalomnak. Sopronnak azonban nem sok szerencséje volt a villamos vasúttal. Az volt a születési hibája, hogy vasúti állomásról vasúti állomásra félkörben szaladt a város körül és sem nagyobb távolságokat, sem élénkebb forgalmú városrészeket nem kapcsolt a belvároshoz. Menetiránya a következı volt: Déli (MÁV) vasúti állomás, Kossuth-út, Újteleki-utca, Ógabonatér, Várkerület, Széchenyi-tér,*(67) Erzsébet-utca, Deák-tér, Mátyás király-utca, gyır-sopron-ebenfurti vasúti állomás. Egy külön szárnyvonal vezetett a déli pályaudvarról a sörgyárba, egy másik pedig a Pannóniától az Ötvös-utcán, Magyar-utcán és a Gyıri-úton át a vágóhídhoz. Lassan, de biztosan elsorvadt. A kegyelemdöfést a világháborútól kapta, mert annak tartama alatt lerongyolódott, a közönség pedig szegényebb lett és a háború után az átjáróházas Sopronban az is gyalog járt, aki elıbb néha-néha még közúti közlekedési eszközt is igénybe vett. 1920. évi február 28-án a város kegyelembıl megvásárolta 590 ezer papírkoronáért és mivel az üzemét csak súlyos ráfizetéssel tudta volna fenntartani, 1923. évi június hó 1-én beszüntette. 20

Helyét a közúti forgalom korszerő közlekedési eszköze: az autóbusz vette át, amely sinekhez nem lévén kötve, kiszalad a lövérekbe, a Nagytómalomra, Brennbergbányára, Fertırákosra, sıt Budapestre, a Semmeringre, Bécsbe, Máriacellbe és Velencébe is és ott keresi meg azt, amit a beteg belvárosi forgalomra ráfizet. Sopronban azonban az autóbuszforgalom is döcögısen indult. Herman Miksa kereskedelmi miniszternek, a város volt országgyőlési képviselıjének köszönhetı, hogy a soproni postaigazgatóság az autóbuszforgalmat 1928. évi április hó 1-én megindította. A postaigazgatóság azonban a soproni autóbuszforgalmat nem találta rentábilisnek, illetve a megszokott és megkötött állami hivatalos formák mellett ezt a sok leleményességet, kereskedelmi szabadságot és üzleti szellemet megkövetelı üzemet nem tudta úgy alakítani, hogy az rentábilis legyen. Ezért 1931. évi november hó 15-én az üzemet beszüntette. Utána a Gyıri Általános Közlekedési Vállalat kft. kapta meg az engedélyt arra, hogy Sopronban rendes járati idıhöz kötött autóbuszforgalmi vállalatot létesítsen. Ennek a vállalatnak a város három éven át évi 12.000 P szubvenciót is adott, csak azért, hogy az üzemet átvegye és fenntartsa. Az autóbuszüzem ennek a vállalatnak a kezében jövedelmezınek bizonyult. Ma azonban 261a kommunizmus elleni világháború második évében a leállítás veszélye fenyegeti, mert a kocsik kerekeire nem lehet gumiabroncsokat kapni. Az objektív szemlélı tudja, hogy ez a veszély fenn fog állani akkor is, ha a város házikezelésbe venné át, de a közhangulat ma mégis az, hogy a város házikezelésében nem jutottunk volna odáig, hogy fakerekő autóbuszokat kelljen járatni a város területén és azért napról-napra erısbbödik az a felfogás, hogy az autóbuszvállalatot is városi üzemmé kell tenni. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) / VIII. Közfürdı.

VIII. Közfürdı. Közfürdıje Sopronnak nincsen. Amilyen egyszerő, olyan elszomorító ez a megállapítás. Úgylátszik, hogy Sopronban nem közérdek az, hogy az a nagylétszámú középosztály, amely fürdıszobákkal fel nem szerelt bérházakban tengeti életét, néha-néha legalább egy tisztasági kádfürdıt vehessen és nem közérdek az sem, hogy az a nagytömegő ipari, gyári vagy mezıgazdasági munkás és polgár, aki az egész életét a testet is szennyezı munkában tölti, egy népfürdı keretében alkalmat találjon arra, hogy a testét néha-néha megtisztítsa és nem közérdek az sem, hogy a tanulóifjúság számára megteremtessék a lehetısége annak, hogy az egy télen-nyáron át üzemben tartott fedett uszodában gyakorolhassa a legegészségesebb sportot: a vízisportot és úgylátszik, hogy itt még ma is luxusnak minısítik azt, ha valaki egy gızfürdıre vagy egy meleg légfürdıre vágyik. Ha nem így volna és ha csak egyszer is azzal a halálos komolysággal kezelték volna ezt a kérdést, amelyet az megérdemel, akkor már régen itt kellene, hogy álljon egy minden igényt kielégítı közfürdı, hogy hirdesse ennek az ısi városnak kiegyensúlyozott kultúráját. Hihetetlennek látszik, hogy az a város, amely évtizedeken át valóságos közelharcot folytatott azért, hogy tulajdonába megszerezze a vízvezetéket, a gázgyárat és a villamosmővet, egy közfürdınek a létesítéséért eddig még igazán lelkesedni nem tudott. Ha nem rentábilis az a közfürdı, úgy az csak egy okkal több arra, hogy a kérdést magának a városnak kell megoldani, mert egy korszerő közfürdı egy vidéki városban egyike a leghatásosabb idegenforgalmi eszközöknek és ha a város annak fenntartására ráfizet, bıséges kárpótlást talál abban a haszonban, amit a megnövekedı idegenforgalom hoz. Hogy mennyire helytelen volt a városnak ebben a kérdésben követett politikája a multban, azt fényesen igazolja a következı két eset: 21

a) 1910. évi december hó 16-án 17.173/1910. számon iktatott beadványában a „Wiener Kommerzialgesellschaft” igazgatója, E. Rippel és Schneider Márton soproni építımester azt az 262ajánlatot tette a városnak, hogy 115 ezer koronás részvénytıkejegyzéssel vegyen részt egy részvénytársaság alapításában, amelynek az a célja, hogy Sopronban az Újteleki-utca és az Ógabona-tér sarkán az ottlévı épületek lebontásával egy korszerő közfürdıt építsen.*(68) Ha a város vezetısége annakidején hivatása magaslatán állt volna, 115 ezer pengı, valamint az építkezéshez szükséges és a város bányáiban megvolt kı és homok, továbbá 20 évi pótadómentesség adományozásával elvethette volna hosszú idıre egy közfürdı létesítésének a gondját. Azonban a városnak elegendı volt az a körülmény, hogy a belügyminisztérium a bemutatott terveken – bár az alapgondolatot helyesnek találta – némi kis változtatásokat tartson szükségesnek és ezért a terveket meg nem felelıknek minısítette és a kért szubvenció megadását megtagadta. b) Ugyanabban az idıben Székely Kálmán építési vállalkozó is készített egy közfürdıtervet. İ a fürdıt a Papréten a tornacsarnokhoz tartozó kertnek a Torna-utca felé esı sarkán gondolta elhelyezhetınek. Terve azonban érdemi elbírálás alá sem került azon oknál fogva, mert ı, mint törvényhatósági bizottsági tag, az „ellenzék” táborához tartozott. Ez a jelenség abban az idıben nem volt egyedülálló. Mikor a város megvette a Domonkos-templom mellett a Tschurl-házat (amelyet ma már le is bontatott), megvehette volna a mellette álló Tıkési-házat is, ennek tulajdonosaival azonban politikai pártállásuk miatt a szabadelvő városházi többség még tárgyalásokba sem bocsátkozott, úgyhogy ez a ház még ma is ott áll és lehetetlenné teszi a Domonkos-utca szők bejáratának annyira kívánatos bıvítését. 1929-ben úgy látszott, hogy egy korszerő közfürdı megépítésének a kérdése a komoly megoldás stádiumába jutott. A város törvényhatósági bizottsága 20.000 pengıt szavazott meg a közfürdı terveinek tervpályázat útján való beszerzésére és a tervpályázaton díjnyertes Thomas Antal budapesti mőépítészt megbízta a részletes tervek és költségvetések elkészítésével. A tervek és költségvetések el is készültek, azokat a törvényhatósági bizottság el is fogadta és kimondotta, hogy a közfürdıt a Torna-utca és a Paprét sarkán városi telken – a volt hordójelzı hivatal telkén – megépíti és a mellette fekvı Magyar királyszálló kertjét kisajátítás útján megszerzi. Mivel a költségvetés közel 800.000 pengı szükségletet mutatott, a város ennek a fontos közintézménynek a létesítéséhez a kormánytól államsegélyt kért. A kormánya város kérelmének helyt is adott és 360.000 pengı államsegélyi helyezett kilátásba. Azon idı alatt azonban, amíg az érdekelt minisztériumok a város által jóváhagyásra felterjesztett 263terveket és költségvetést elbírálták, az ország pénzügyi helyzete annyira megromlott, hogy a kormány kénytelen volt 360.000 pengıs államsegélyígéretét visszavonni, úgyhogy a végeredményben most már jóváhagyott terv kivitelre nem kerülhetett. Sopron ma is közfürdı nélkül áll és mi, látva a körülöttünk történteket és történıket, kénytelenek vagyunk annak a véleményünknek kifejezést adni, hogy ez a kérdés is megoldást találhatott volna már, ha azok, akik erre hivatva vannak, azt komolyan keresték volna. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) / IX. A köztisztasági és közegészségügyi üzemek.

IX. A köztisztasági és közegészségügyi üzemek. Bevezetı sorainkban azt mondottuk, hogy van a közüzemeknek egy olyan csoportja, amelyeknek nem az a feladatuk, hogy valamely elsırangú közszükségleti cikket termeljenek, hanem az, hogy a városokban, a 22

közületi élet természetes folyományaképen keletkezett és az emberi életre káros vagy veszedelmes termékeket összegyüjtsék, elszállítsák és megsemmisítsék, vagy feldolgozás után értékesítsék. A közüzemeknek ebbe a csoportjába tartozik: 1. a háziszemét összegyüjtése, kihordása és megsemmisítése; 2. az utcai szemétnek összegyüjtése, kihordása és értékesítése; 3. a gyepmesteri szolgálat ellátása (a nem csatornázott városrészekben a pöcegödrök tisztítása, az állati hulláknak az összegyüjtése, kihordása a dögtérre, vagy feldolgozása és értékesítése, a kóbor és veszettségre gyanús kutyáknak a befogása és az állategészségügyi telepre való szállítása, az állategészségügyi telepnek és a dögtérnek a kezelése és fenntartása és végül a vágóhídról a fertızött húsoknak és romlott, közfogyasztásra alkalmatlan húsoknak és állati belsıségeknek az elszállítása és megsemmisítése vagy feldolgozása és értékesítése); 4. a csatornázási üzem. Ezeknek a feladatoknak az egyszeri hallása is mindenkit meggyız arról, hogy azoknak a megoldása csak annak a helyi hatóságnak a kezébe való, amely a maga területén a köztisztaságért és a közegészségért elsısorban felelıs. Feladatok ezek, amelyeknek elvégzése során kézzelfogható értékek vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben keletkeznek, mégis a legtökéletesebb alakban és semmiféle áldozatot nem kímélve kell ıket megoldani, mert az emberiség legdrágább kincsének, a közegészségnek a szolgálatában állanak. Ilyen feladatoknak a közérdek követelte tökéletes megoldására a magántıke nem alkalmas. 264Nézzük,

hogy ezen a téren Sopronban mi a helyzet.

1. A háziszemetet a 19. század végén és még a 20. század elején is egészen az 1914–18-as világháborúig Sopronban azokból a házakból, amelyekben szemétgödör vagy trágyagödör nem volt, a városi tanácstól nyert engedélye alapján egy magánvállalkozó hordta ki a tanács által megjelölt lerakodó helyre. A háztulajdonosok kötelesek voltak ennek a szolgálatnak az ellátásáért a vállalkozónak szemétkihordási díjat fizetni, amelyet a 9197/19. kgy. 1883. számú szabályrendelet egy egyablakos szoba után 25 krajcárban, egy kétablakos szoba után havi 35 krajcárban, egy háromablakos szoba után 45 krajcárban, egy bolt, raktár vagy mőhely után 45 krajcárban és a konyha után 35 krajcárban állapított meg. A szemetet hetenként kétszer „kellıen bedeszkázott” szekéren kellett kihordani. A háziszemét összegyüjtésének és kihordásának ez a rendje az 1914–18-as világháborúban megváltozott. – A magánvállalkozó lovait elrekvirálták, úgyhogy vállalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Mivel ezt a fontos köztisztasági tevékenységet a közegészség érdekében feltétlenül folytatni kellett és mivel annak ellátására más magánvállalkozó sem jelentkezett, a városi tanács kénytelen volt eleinte ökrösfogatokon, majd a háború befejezése után újból lófogatokon, de városi kezelésben a háziszemetet kihordani. Ez az ideiglenes átmeneti állapot 1925-ig tartott, amikor a város törvényhatósági bizottságának közgyőlése azért, mert magánvállalkozó eddig sem akadt, a 9076/329. kgy. 1925. számú szabályrendelet alkotásával kénytelen volt kimondani, hogy Sopron szab. kir. város területén a háziszemét gyüjtése, fuvarozása és felhasználása ezután a város házikezelésében fog történni. Ezzel a szabályrendelettel ez a köztisztasági tevékenység a városnak egyik közüzemévé vált. Ennek a szabályrendeletnek az értelmében a háziszemétfuvarozásnak a rendje most már a következı kellene, hogy legyen: a város a szemétgyüjtésre alkalmas, külön e célra készült, teljesen zárt szekereken 23

köteles hetenként kétszer a házak elıtt megjelenni és ott a lakók által a külön erre a célra gyártott és a szemeteskocsi méreteinek megfelelı tartányokban összegyüjtött szemetet úgy berakni a kocsiba, hogy porzás és szemetelés az utcán ne legyen. A szemétnek ilymódon való elfuvarozásáért a háztulajdonosok a közgyőlés által megállapított járulékot kötelesek fizetni, amelyet közadók módjára kell kivetni és behajtani. Azért mondottuk, hogy ez kellene, hogy legyen az új rend, mert a valóságban nem így történik. A város még ma is a saját mőhelyében készült, rosszul záró szekereken hordja a háziszemetet, a háztulajdonosok pedig mindenféle edényekben és töredezett faládákban gyüjtik a szemetet és mikor azt feladják 265a szemetesszekérre, annyi port és szemetet csinálnak az utcán, hogy amiatt jogos a közönség felháborodása és megbotránkozása. Nem is csoda azért, hogy ez a vállalat állandó támadásnak a tárgya. Bevezetınkben kifejezést adtunk annak a felfogásunknak, hogy minden közüzemnek az abszolút jóra kell törekednie, akár aktív, termelı, vagy passzív az az üzem. A város helyesen cselekedett akkor, amikor ezt a vállalatot házikezelésbe vette, mert a köztisztaság és a közegészség követelménye, hogy a házakban felgyülemlı szemét a közegészség minden követelményének megfelelı módon takaríttassék el a város területérıl s azért, ha megtette az elsı lépést, akkor a másodiktól sem szabad visszariadnia. Meg kell venni, mert kapható higiénikus szerkezető szemeteskocsi és meg kell venni a háztulajdonosok részére is az elıírásos házi gyüjtıtartányokat és nem szabad már tovább tőrni azt, hogy a háztulajdonosok szőkkeblősége miatt egy kultúrváros területén olyan botrányos módon történjék a háziszemét begyüjtése, mint Sopronban. Egy ilyen intézkedésnek megvan a törvényes alapja és lehetısége, mert a városi szabályrendelet 3. §-a kimondja, hogy a háztulajdonos köteles minden egyes háztartáshoz a város tanácsa által beszerzett és önköltségi áron rendelkezésre állított szabványos szemétgyüjtı tartályokat megvenni és azokat állandóan használható, jó állapotban tartani. Ne ijedjünk meg ettıl az intézkedéstıl. Az egészségünk és a jó hírnevünk követeli, hogy a most vázolt állapotok egyszer már megszőnjenek. A háziszemétfuvarozási vállalat a városi gazdasági hivatal hatáskörébe tartozik. 2. Az utcai szemét eltakarításának Sopronban három állomása van: a mérnöki hivatalnak alárendelt utcaseprık seprik, tisztogatják az utcákat és gyüjtik egységes típusú tartályokba a szemetet, a gazdasági hivatal a neki rendelkezésre álló fuvarokon a szemetet kihordja a komposzttelepre, ahol az a gyepmester által kihordott pöcegödörürülékkel keverve, komposzttrágyává lesz és eladás, vagy a városi földeken való felhasználás útján nyer értékesítést. 3. Van a városnak egy gyepmesteri, más szóval állategészségügyi telepe is a Tómalom-utcában. Ezen a teljesen zárt telepen van a gyepmesternek a lakása és saját részére istállója, van azután a fertızı betegségben szenvedı állatok és külön a befogott és veszettségre gyanús ebek elhelyezésére és kezelésére szolgáló istálló és egyéb mellékhelyiségek. A gyepmestemek a városhoz való viszonyát egy szerzıdés szabályozza. Ennek a szerzıdésnek az értelmében a gyepmester a várostól fix fizetést, a gyepmesteri telepen ingyen lakást, egy rétnek a haszonélvezetét kapja és a kizárólagossági jogot arra, hogy a város területén 266a magánházakból a pöcegödörürüléket külön megállapított díjazás ellenében elfuvarozhassa. A kötelessége az, hogy a város területén a kóbor kutyákat befogja, az állati hullákat vagy feldolgozásra a gyepmesteri telepre, vagy megsemmisítés végett a dögtérre szállítsa, a vágóhídon összegyülemlı, romlott, elkobzott húsokat és állati belsıségeket a dögtérre szállítsa, a város épületeibıl és a magánházakból a pöcegödrök ürülékét elszállítsa, végül, hogy a telepre szállított beteg, vagy megfigyelés alá helyezett állatokat gondozza és takarmányozza. Mindezen munkákért a gyepmesternek az állattulajdonosoktól külön díjazásra van igénye. A díjazás mértékét a város szabályrendelettel állapítja meg. Munkájának szakszerő 24

elvégzéséhez szükséges felszerelésrıl saját költségén köteles gondoskodni. Ha figyelmesen elolvassuk azt, amit itt az 1–3. pont alatt tárgyalt üzemi vagy vállalati tevékenységekrıl mondottunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy Sopronnak van is, meg nincs is közegészségi, köztisztasági és állategészségügyi vállalata vagy üzeme. A háziszemétfuvarozási vállalatnak megvan a tökéletes jogi formája, de gyakorlásának a módja olyan hiányos, hogy az joggal kihívja maga ellen a legsúlyosabb kritikát. Az utcai szemétkihordásnak nincsen gazdája. A mérnöki hivatal joggal azt mondhatja, én ellátom az utak, utcák és terek mőszaki szolgálatát, de azok tisztításáról gondoskodjék az, aki az ott összeszedett szemetet és trágyát értékesíti és annak jövedelmet felhasználja. A gyepmesteri fix fizetésbıl és az annak monopolisztikus alakban átengedett különbözı szolgáltatások jövedelmébıl egy család kényelmesen megél anélkül, hogy ez a szolgálat naponta 1–2 óránál nagyobb elfoglaltságot jelentene. A gyepmesternek minden ténykedése a közegészség és állategészség szolgálatában áll és mégis nem esküt tett közhivatalnok, hanem szerzıdéses alkalmazott látja el ezt a közérdekő szolgálatot. Ebbıl önként következik, hogy a háziszemét és az utcai szemét eltakarítást, felhasználást és értékesítést a gyepmesternek a tevékenységével egy közös városi vállalatban, városi üzemben, vagy ha úgy tetszik, egy városi hivatalban kellene egyesíteni, annak egy egységes városi szabályrendeletben meg kellene teremteni a jogi szervezetét, szabályozni kellene a hatáskörét, feladata teljesítésének a módját és úgy szellemi, mint gyakorlati egységes irányítás és vezetés alá kellene helyezni. Meg vagyunk róla gyızıdve, hogy egy jogilag, szellemileg és gazdaságilag egységes vezetés és irányítás alá helyezett vállalat vagy hivatal a városnak a kezében hiánytalanul teljesíteni fogja mindazokat a feladatokat, amelyeket a köztisztaság, a közegészség és az állategészségügy szolgálata a várostól megkövetel. De némi leleményességgel és egy kis gazdasági érzékkel ez a vállalat úgy is tudná irányítani a maga mőködését, hogy a fentartásához 267szükséges anyagiakat is a saját erejébıl teremtené elı. Ha csak arra gondolunk, hogy Sopronnak még nincsen korszerő hullafeldolgozó vagy hullaégetı telepe, amelynek tüzelıanyagát a háziszemét adhatná és ha meggondoljuk azt, hogy az itt most vázolt feladatok elvégzése a városi fuvarvállalat fogatállományának az 50%-át foglalkoztatja, akkor egy ilyen egységesen megszervezett és egységesen irányított vállalat elıtt egy olyan perspektíva nyílik meg, amelyért érdemes dolgozni is, meg áldozni is. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Schindler András, nyug. polgármesterhelyettes: Sopron közüzemi politikája. (Folytatás.) / X. A csatornázási üzem.

X. A csatornázási üzem. Sopron város csatornázási üzemének törvényes alapja a 8328/141. kgy. 1940. V. számon alkotott és 1941. évi szeptember hó 3-án 148.016/1941. IV. számon jóváhagyott városi szabályrendelet. Ennek a szabályrendeletnek a leglényegesebb rendelkezései a következık: 1. Az általános csatornázásnak célja és rendeltetése az, hogy a város területén úgy az esıvizek, mint az összes szennyvizek gyors levezetésével, valamint a talajvízszint süllyesztésével a közegészségi viszonyok megjavíttassanak és az építmények állékonysága biztosíttassék. 2. A városi csatornamő az elválasztó rendszer alapján épül, amelynek lényege az, hogy külön csatornában vezeti a legrövidebb úton a városon át folyó Ikva- és Bánfalvi-patakba az esıvizeket és külön csatornában vezeti az összes szennyvizeket a szennyvíztisztító telepre, ahol azok biológiai tisztító rendszer szerint kerülnek megtisztítás alá. 25

3. A közcsatornák és a szennyvíztisztító telep építésérıl kizárólagos joga alapján maga a város fog gondoskodni. Hosszú, kereken 40 évig tartott az az út, amely idáig vezetett és ha a gazdasági viszonyok hamarosan meg nem javulnak, hosszú lesz még az az útszakasz is, amely a szennyvíztisztító telep megépítéséhez fog vezetni, mert soproni csatornamőrıl, csatornázási üzemrıl tulajdonképen csak akkor fogunk beszélhetni, ha a most érintett jogi alaphoz és a városban már sok-sok kilométerszámra megépített csatornahálózat kiegészítéseképen a szennyvíztisztító telep is megépül. Sopron elsı általános csatornázási tervét 1900-ban a magy. kir. földmívelésügyi minisztériumnak a közegészségügy-mérnöki osztálya készítette és pedig az úgynevezett usztató rendszernek az alapján, amelynek a lényege az, hogy az összes szennyvizeket és esıvizeket is egy és ugyanazon csatornahálózatban vezeti le. Ez a terv azonban végrehajtásra nem került, mert az még az általános szabályozási és fejlesztési tervnek az elkészítése elıtt készült és így nem számolt és nem is számolhatott azokkal az út- és utcairányokkal, amelyek a városszabályozási tervben vétettek 268fel. Ezt a városszabályozási és városfejlesztési tervet Walder József városi fımérnök 1906-ban készítette el és ennek folyományaképen még ugyanabban az évben megtette a javaslatát arra vonatkozólag is, hogy az új csatornázási terv milyen irányelvek figyelembevételével készíttessék. Az elválasztó rendszernek és a biológiai tisztítási módszernek az alkalmazását javasolta. Javaslata alapján az új terv 1911-ben készült el és azt a város törvényhatósági bizottsága 9952/268. kgy. 1911. számon el is fogadta, a belügyminiszter pedig kisebb módosításokkal a 13.981/1918. BM. számú rendeletével jóváhagyta. Ezzel a soproni csatornamőnek az elsı, az úgynevezett mőszaki része elkészült. Hátra volt azonban még a csatornamő jogi és pénzügyi megszervezése. A jogi szervezete 1941-ben készült el. Azért húzódott ez olyan sokáig, mert a közbejött szerencsétlen kimenetelő háború és forradalom utáni állapotok sok minden egyéb dolog között ennek az ügynek sem kedveztek. A jogi szervezetét a mőnek a bevezetésben idézett városi szabályrendelet adta meg, amelynek hatálybalépése után kellett volna a pénzügyi részt is megoldani, vagyis elıteremteni azt az összeget, amelybıl a szennyvíztisztító telepet meg lehessen építeni. Mire azonban a jogi szervezet elkészült, a kommunizmus elleni háborúba keveredett egész Európa és ennek nyomán olyan gazdasági viszonyok fejlıdtek ki, amelyek mellett a szennyvíztísztító telepnek a megépítésérıl belátható ideig le kell mondanunk. E szokatlan lassú ütemrıl azonban nem kell arra gondolni, mintha a város csatornázása terén a tervezésen és a jogi megszervezésen kívül semmi sem történt volna. Ellenkezıleg, a város az elsı világháború óta eltelt két évtized alatt úgy az esı-, mint a szennyvízcsatornák sok-sok kilométerét építtette meg, úgyhogy ma már a városi utcák 70 százalékáról azt mondhatjuk, hogy csatornával el vannak látva. A baj csak az, hogy minden csatornának a tartalma tisztítás nélkül a patakba folyik, annak vizét fertızi és napról-napra növeli a várost fenyegetı kártérítési perek veszélyét. A csatornázási üzem nem lesz jövedelmezı vállalata a városnak. Mint közegészségi és köztisztasági vállalat erre nem is tarthat igényt. Fokozni fogja azonban egy másik városi üzemnek, a vízmőnek a jövedelmét. Maga ez a körülmény is indokolttá teszi azt az újabb irányzatot, amely odairányul, hogy a városi csatornázási üzemeket a városi vízmővekkel egyesíteni és közös vezetés és irányítás alá kell helyezni. A gondolat helyes, mert a deficites csatornamő, mint a vízmő legnagyobb fogyasztója, joggal számot tarthat arra, hogy támogatásban részesüljön arról az oldalról, amelynek hasznot hajt. 269Bevezetésünkben

ennek az írásnak a terjedelmét Sopronnak már meglévı közüzemeire korlátoztuk. 26

Fejtegetéseink során azonban ezt a magunk állította korlátot ismételten átléptük. Tettük ezt azért, mert olyan gazdasági tevékenységekrıl is meg kellett emlékezni, amelyekrıl kétségtelen, hogy azok közérdekő voltuknál fogva a közüzemek, a közmővek sorába tartoznak és mert véleményünk szerint már csak rövid idı kérdése lehet, hogy azoknak közüzemi rangra való emelését a város törvényhatósági bizottsága el fogja határozni. Másrészt azonban nem tértünk ki olyan intézményeknek az ismertetésére, amelyeket a gyakorlati életben szintén közüzemeknek szoktunk tekinteni. Ilyenek pl. a közvágóhíd és a közkórház. Ezekkel azért nem foglalkoztunk, mert azok a mi felfogásunk szerint nem közüzemek, hanem törvényen alapuló, közintézményei a közületnek, amelyeket az nem szabad elhatározásból, hanem azért létesít, mert arra törvény kötelezi. Úgy érzem, hogy befejezésül meg kell emlékezni még a városi takarékpénztárról és a városi zálogházról. Egy városi takarékpénztár felállításának a kérdése már többízben állott a várospolitika központjában és sohasem azért vetıdött fel, mert a város jövedelmi forrásnak akarta felhasználni, hanem azért, mert a maihoz is hasonlóan, már többízben olyan volt a közgazdasági élet alakulása, hogy a bankok, ha a hitelnyujtást nem is tagadták meg teljesen, de a hosszúlejáratú kölcsönök adását megszüntették. Várost fejleszteni hosszúlejáratú kölcsönök nélkül nem lehet. A város mindíg a jövınek dolgozik és ha a jövı nemzedéknek is szóló alkotásának a költségeibıl egy megfelelı részt a jövı generációra áthárítani nem tud, akkor nem is fog, mert nem is tud, alkotni sem. A magunk részérıl szívesen állunk arra az álláspontra, hogy a városok hitelszükségleteinek a kielégítése nem a város, hanem magántıke, a magánvállalkozás hatáskörébe tartozik, de biztosak vagyunk abban, hogyha a magántıke a városok ezen igényeinek a kielégítésénél nem lesz tekintettel arra, hogy a városok dolgozhassanak, mert fejlıdni akarnak, akkor a pénzügyi önsegélyezésnek az a módja, amely a városi takarékpénztárban kínálkozik, utat fog magának törni akkor is, ha az a magánvállalkozásnak kellemetlen. Az elmult félszázad alatt többízben vetıdött fel egy városi zálogház létesítésének a gondolata is, mert napról-napra erısbödött az a felfogás, hogy a legkisebb emberek hitelszükségletének kielégítését nemcsak szigorú hatósági ellenırzés alá kell helyezni, hanem azt magának a magasabb rendő erkölcsi közületnek kell teljesen a kezében tartani, hogy ezen a téren semmiféle visszaélésre alkalom ne adassék. Ez a gondolat tört magának utat Magyarországon és nyilvánult meg abban, hogy a m. kir. posta takarékpénztár talán éppen azért, mert ı a kisemberek 270takarékpénztára, megvalósította a kisemberek hitelintézetét: az állami zálogházat is, nemcsak a székesfıvárosban, hanem több vidéki városban és köztük Sopronban is. Ezzel az intézkedéssel Sopron várospolitikájából a zálogház kérdése eltőnt és reméljük, hogy a m. kir. postatakarékpénztár abból a nyereségbıl, amelyet ilyen intézményeknek a fıvárosban és a nagyobb vidéki városokban való fenntartása természetszerőleg biztosít, a kisebb vidéki városokban is meg fogja oldani ezt a kérdést, amelyrıl joggal mondhatjuk, hogy az nem is annyira pénzügyi, mint inkább elsırangú szociális problémája minden magyar városnak. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre.

Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre.

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. / IV.

27

IV. Schubert János Keresztély. Kardot tartó kétfarkú oroszlán. S. d. kardot tartó koronás grif, növekvıleg. G. IV. 185. Gradinger György 1724. Schurler János Mátyás. Ov. pajzsban szárnyas golyón fátyolt tartó meztelen nıi alak. (Fortuna.) A sisakon tekercs (?). S. d. Nyitott szárnyak között követ tartó daru. I. M. …(?) monogramm. Az utolsó bető kitörött a pecsétbıl. G. V. 246. Gäb János 1759. Schweitzer János Ágost. Címer: Alabárdot tartó Landsknecht. Sisak nincs. B. III. 109. Boppo János Helfenreich 1732. Schwendenwein Tamás. Ov. pajzsban balharánt pólya szerint álló horgony. Rangkorona. G. IV. 191. Gröll Mátyás 1728. Schwentner Tamásné. Ov. pajzsban cölöpösen álló horgony. Rangkorona. B. III. 113. Bauhofer Pál 1733. Sedlmayer András. Függélyesen vonalkázott pajzsban három kis pajzs. (1., 2.) A sisakon korona nincs, közvetlenül nı ki belıle egy lándzsát tartó nı. A. S. M. monogramm. A. III. 77. Ableuthner Gáspár 1760. D. III. 108. Damian Maria Johanna 1763. Sehmayer Keresztély. Címer: Ágaskodó oroszlán. S. d. hattyú. E. II. 60. Edlhoffer Pál 1708. Seidel Zsigmond Keresztély. Címer: Valamit tartó alak. S. d. kaszát és pálmaágat tartó növ. alak. 271D.

III. 96. Degenhard János Tamás 1750.

Serpilius Marianna, férjezett Gabriel Károly Lipótné. Címer: Kardot és pajzsot tartó vitéz. S. d. kezeit szétterjesztı növ. alak. C. S. monogramm.32(69) G. V. 210. saját végrendelet 1739. Sewerlin Katalin. Ov. pajzsban fiait tápláló pelikán. Rangkorona. B. II. 75. Borsik Ádám 1709. Siess József nyomdász. Címer: Kétfejő sas. S. d. festékes párnákat tartó grif. D. III. 122. Dunst János Kajetán 1784. 28

Steiner Ádám. Ov. pajzsban kád, melybıl virág (?) nı ki. Sisak nincs. A. S. monogramm. D. II. 64. Danapff János 1707.

19. ábra.

29

20. ábra.

Steiner Ádám. Címer: Kád, fölötte két keresztbe tett pálca. Sisak nincs. A. St. monogramm. B. II. 80. Bibold Gergely 1713. Stockinger Mátyás. Süvegezett pajzs két felsı mezejében egy-egy csillag, a többi kivehetetlen. S. d. kivehetetlen. F. IV. 128. Fechner Kristóf 1702. Stöckl Ignác József. Közepén hatágú csillaggal díszített ov. alakú négyelt pajzs. 1., 4. hullámos szélő paszomántos harántpólya. 2., 3. jobbra fordult oroszlán. Rangkorona. (19. ábra.) A. III. 83. Abetich József 1771. B. IV. 164. Buchmann Antal 1770. Stöckl Ignác József. Négyelt ovális pajzs. 1., 4. mezejében ágaskodó 272kétfarkú oroszlán, 2., 3. növekvı vitéz egyenes karddal. S. d. a vitéz nyitott szárnyak között. 30

B. IV. 166. Bleyer János György 1771. Stıhr Ferenc Károly. Négyelt pajzs, szívpajzzsal. A szívpajzsban kiterjesztett szárnyú madár (sas?), 1., 4. vízszintesen vonalkázott mezıben hatágú csillag. 2., 3. úszó vízimadár; a sisakon nincs korona, közvetlen nı ki belıle a nyitott szárnyak között hatágú csillagból álló sisakdísz. E. III. 101. Özv. v. Eberl Mária Erzsébet szül. de Hupfnagel 1754. Storh Antal. Ov. pajzsban malomkerék. S. d. növ. alak. E. III. 103. Engelhardt Jánosné 1758. Strodler Zsigmond. Címer: Cölöpösen álló horgony. S. d. nyitott szárnyak között emberi alak. S. és ST. monogramm. G. V. 248. Gänger Márton 1762. Sunleitner György. Címer: Két festékes párnát összeszorító grif. Feltőnıen kis sisak. S. d. nincs. G. S. monogramm. F. V. 193. Fux Tamás 1750. Szaka István. Ov. pajzsban horgonyra fonódó monogramm. Címerpalást rangkoronával. C. II. 30. Czayka János Theophil 1757. F. IV. 179. Felix Mária Magdolna 1739. Sip (Szép) Bernát. Címer: Kardot tartó kar. S. d. madár. B. S. mon. E. II. 58. Englmayer János Mihály 1704. Szilágyi Baltazár. Balra dılt pajzsban növekvı kıszáli kecske, mely valamely gyökerestıl kitépett növényt tart. S. d. u. a. B. S. monogramm.33(70) G. V. 224. Geszthy Zsigmond 1749. Tamerly Antal Nándor. Ov. pajzsban körzı. Sisak nincs. A. F. T. mon. F. V. 191. Fuesl Anastázia 1748. Taschner János. Ov. pajzsban ágon ülı madár. S. d. nincs. F. IV. 133. Fragner Mária 1705. Teschner Lırinc. Ov. pajzsban vágtató ló. S. d. valamit tartó kétfarkú oroszlán. L. T. monogramm. E. II. 65. Eisenkölbel Jakabné 1715. Teutsch Márton (patkolókovács, a 18. században is élt még). Címer: Hat darab patkó alakba összerakott karika és alattuk egy karika külön. Sisak nincs. M. T. monogramm.

31

C. II. 24. Crystallink Gertrud 1695. Tieftrunk György. Négy szalag fölött egy háromkarú gyertyatartó. S. d. nagy serlegbıl ivó alak. (20. ábra.) G. V. 235. Gleichentheil Henrikné 1754. Tieftrunk Zsigmond ugyanaz, mint T. György címere. A. III. 82. Auer Mátyás 1770. Torkos András. Süvegezett pajzs két felsı mezejében egy-egy stilizált 273liliom, alul hármas halmon ágaskodó kétfarkú oroszlán, mely pálmaágat tart. S. d. az oroszlán növ.34(71) C. II. 35. Caspary Julianna Zsuzsánna és Caspary Ilona Borbála végrendeletén 1776. Tott János. Címer: Jobb haránt pólya szerint fekvı nyíl. S. d. két kezében egy-egy nyilat tartó növ. alak. D. III. 99. Danapf Sámuel. 1755. Trimmel Mátyás. Négyelt pajzs. 1., 4. mantuai kereszt. 2., 3. kiterjesztett szárnyú sas. S. d. három strucctoll. B. II. 68. Dr. Beck János Vilmos 1701. Türk Ábrahám. Címer: Görbe kardot tartó oroszlán. S. d. egyenes kardot tartó növ. grif. A. T. monogramm. G. IV. 188. Özv. Griesmüller Jakabné 1729. Unger Lipót. Címer: Cölöpösen álló szarvasagancs. S. d. u. a. L. U. monogramm. E. III. 93. Edlhoffer Istvánné 1747. Unger Mihály. Ov. pajzsban PT. S. d. u. a. B. III. 97. Birbaum György 1727. Unger Mátyás. Ov. pajzsban két farkú oroszlán tart valamit. Sisak nincs. M. U. monogramm. H. V. 183. Hunn Tamás 1711. Unger Mátyás. Két oroszlán, melyek egy póznán napot (?) tartanak. S. d. nyitott szárnyak között kardot tartó vitéz. F. IV. 148. Fritz Katalin 1713. Vasy János Nándor. Ékre harmadolt ovális pajzs két szélsı mezejében egy-egy befelé forduló ágaskodó oroszlán, az ékben lombos fa. S. d. ormányok között növ. oroszlán. (21. ábra.) B. III. 118. Bauhoffer Mária Zsófia 1740. Voss v. Ehrenfels János Bertalan. Ov. pajzsban botot tartó nıalak. S. d. nyitott szárnyak között kétfarkú 32

ágaskodó oroszlán, mely egy négyküllıs fogaskereket tart. H. V 237. Hueber Péter 1740. Voss v. Ehrenfels János Károly. Címer mint elıbb. D. III. 105. Dobner János Teofil 1759. Wabel Márton. Ov. pajzsban három csillag fölött M. W. monogramm. S. d. kalapácsot és szılıfürtöt tartó nıi alak. D. II. 7. Diedl István (Lustgärtner) 1722. Waha (Wasa?)…? Graf von. Ov. pajzsban egyfejő sas. Rangkorona. Címertartók: Zászlót tartó grifek, a zászlókon egyfejő sas. D. III. 9. Dünner János dragonyosezredes 1741. Waltersdorf Melchior. Címer: Grif. S. d. balharánt pólya szerint dőlı horgony, ágainak csúcsán egy-egy csillaggal. 274A.

III. 81. Aumüller János Jakab (a bánfalvi „Pulvermühle” molnárja) 1766.

A. III. 85. Arbeitlang Mátyásné 1773. Waltersdorffer Menyhért. Süvegezett pajzs két felsı mezejében két-két pólya, alul ágaskodó oroszlán. S. d. szarvak között növ. oroszlán. E. I. W. monogramm. F. V. 231. Fischer Mátyás 1779. Waxmann János Gáspár. Címer: Valamit tartó széleskalapú férfi. S. d. u. a. növ. B. III. 96. Blank Erzsébet 1727. Weinberger József Sebestyén. Címer: Szılıfürtöt tartó nıi alak. S. d. u. a. növ. I. S. W. monogramm.

33

21. ábra.

34

22. ábra.

D. III. 90. Düner János 1741. Wesovitsch (?) Lırinc. Címer: Kardot tartó kar. S. d. u. a. L. W. mon. F. IV. 140. Fridl Zsófia 1708. Wilky János György. Négyelt pajzs. 1., 4. félhold és csillag, 2., 3. nyilazó grif. S. d. a nyilazó grif. A. III. 61. Agenhoffer Mátyás 1724. B. III. 88. Blaswetter János 1719. Wischy Sámuel. Ov. pajzsban két elsı lábával csillagot (?) tartó oroszlán. S. d. fátyolt tartó meztelen nıi alak. E. III. 85. Eltsch János 1735. Wischy Sámuel (más aláírás, mint az elıbbinél). Vágott pajzs függélyesen vonalkázott felsı mezejében lépdelı, jobb elsı lábával kardot tartó oroszlán. Az alsó mezıben vízszintesen vonalkázott haránt pólya, mely két hatágú csillaggal van díszítve. S. d. kardot tartó növekvı oroszlán.35(72) E. III. 90. Eitelhueber Rosina 1743. 275Wohlmuth

Gottlieb. Hasított, hátul vágott pajzs. Elıl ágaskodó grif. A hátsó rész felsı, függélyesen 35

vonalkázott mezejében egy pólya. Alul egy szarufa van, melyet három hatágú csillag díszít. S. d. nyitott szárnyak között kalapos férfi három golyót tart.36(73) (22. ábra.) A. III. 92. Amtmann György. Wohlmuth Ehrenreich. Címer, mint elıbb. F. V. 188. Fux Mihályné 1746. Wohlmuth János Ehrenreich. Címer, mint Wohlmuth Gottliebé. S. d. nyitott szárnyak között növekvı vitéz tart valamit. F. V. 200. Fleischhacker Ábrahám 1757. Wohlmuth János. Címer hasonló az elıbbihez, de a hasított pajzs elsı felében négy kis halmon ágaskodó oroszlán áll a griff helyett. A sisakdísz mellett I. W. monogramm.

36

23. ábra.

24. ábra.38(74)

A. III. 64. Asbóth Jánosné 1729. A. III. 58. Alsterer Ádámné 1717. Wohlmuth János. Címer hasonló a Wohlmuth Gottlieb címeréhez, de szívpajzzsal vall ellátva, ebben kardra tőzött fejet tartó vitéz van, a bal felsı mezıben két szalag van, az alsó rész szarufáját pedig csillagok helyett három bizánci díszíti. S. d. egyenes kardot tartó növ. griff. (23. ábra.) D. III. 100. Dobner Rudolf Lajos 1755. F. V. 199. Fröhlich Ábrahám 1757. Wohlmuth János Konrád. Címer hasonló Wohlmuth Gottliebéhez, de szívpajzzsal van ellátva, ebben három golyót tartó növ. vitéz. S. d. kardot tartó griff. I. C. W. monogramm.37(75) 276F.

IV. 175. Fechner Mátyás 1735.

Zanelli Péter. Címer: Monogrammal és mesterjeggyel kombinált horgony. Rangkorona. Pajzstartók: Egy-egy egyszarvú. (24. ábra.) B. IV. 148. Brodmann György 1759. Zeitler János Wenzel Ov. pajzsban partizánt tartó oroszlán. Rangkorona. B. III. 99. Bien József 1728. B. III. 105. Baldauff Mária 1730. Zeke István (külön kiírva, hogy: Nob.). Ov. pajzsban kiterjesztett szárnyú sas. Rangkorona. 37

B. II. 75. Borsik Ádám 1709. Zezeling Tóbiás. Négyelt pajzs. 1. kiterjesztett farkú páva. 2., 3. ágaskodó oroszlán. 4. kardot tartó növekvı vitéz. T. Z mon. H. V. 185. Heinrich Zakariás 1711. * A szíves olvasót felkérjük, hogy a birtokában lévı, vagy tudomása szerint máshol még meglévı címerpecsétekrıl a szerkesztıséget abból a célból értesíteni szíveskedjék, hogy azokat a lapunkban leközölhessük s így az elkallódástól megóvjuk. Szerkesztıség. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb népfejlıdése.

Dr. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb népfejlıdése. Sopron vármegye községeinek 1785–1930. (ill. 1934.) évi, tehát százötven esztendı alatti népesedésérıl a legjellegzetesebb adatokat Dr. Thirring Gusztáv néhány évvel ezelıtt a „Soproni Szemle” lapjain foglalta össze.1(76) Tanulmányához most az 1941. január 31-én végrehajtott népszámlálás elızetes eredményeit főzhetjük hozzá. Legfrissebb népszámlálásunk községi végeredményeinek felsorolása a korábbi népszámlálások adatai nyujtotta idıbeli háttér nélkül nem adna megfelelı támpontokat a népfejlıdés ütemének, irányvonalának megítélésére. Táblázataink ezért a századforduló óta foganatosított nagy népességi leltározások eredményeit is felölelik. A Soproni Szemle idézett cikkétıl eltérıen azonban számanyagunk az Ausztriához csatolt, most Németországhoz tartozó községeknek még az elsı világháború elıtti adatait 277sem foglalja magában, hanem az összehasonlítás biztosítása céljából csupán a megye mai területére vonatkozik.1(77) A Trianon elıtti Sopron vármegye a mainál lényegesen nagyobb területő és lélekszámú volt. Ez világlik ki a következı adatokból: A trianoni békekötés elıtti

utáni

Sopron vármegye területe (km2)

2(78)3.127

3(79)1.819

246.318

132.198

jelenlévı népessége 1900-ban

38

1910-ben 1900–1910. évi tényleges népszaporodása szám szerint %-ban népsőrősége 1910-ben (1 km2-re)

249.578

133.390

3.260

1.192

1.3

0.9

79.8

73.3

Sopron vármegye népfejlıdésének községenkinti áttekintése elıtt néhány fıadattal az egész vármegye népesedési helyzetét is érdemes jellemezni.4(80) Területre nézve a mai Sopron vármegye a kisebb megyei törvényhatóságok közé tartozik: megnagyobbodott csonka-hazánk 44 vármegyéje közt (ideértve a három kárpátaljai közigazgatási kirendeltséget is) a 39. helyet foglalja el; lélekszámra 37. megyéje a mai Magyarországnak. Népe meglehetısen sőrőn lepi el a megye földjét: a mostani országterületnek valamivel az átlagnál sőrőbben lakott törvényhatósága. A 44 vármegye (és közigazgatási kirendeltség) népsőrőségi rangsorában ugyanis Sopron vármegye a 18. helyen áll és az egy négyzetkilométerre jutó lakosszám dolgában messze megelızi a földrajzi-domborzati tekintetben sokkal kedvezıtlenebb fekvéső Veszprém vármegyét, de a hasonló jellegő Gyır, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelıre egyesített vármegyét is; viszont pl. Vas és Zala vármegyétıl eléggé elmarad. Ez az összehasonlítás azonban kissé sántít. Zala vármegye adataiban ugyanis Nagykanizsa és Zalaegerszeg, a veszprémmegyei adatokban Papa és Veszprém, a vasmegyeiekben pedig Kıszegen kívül még Szombathely is bentfoglaltatik, mert a népszámláláskor 278még megyei város volt, Sopron és Gyır vármegye ellenben törvényhatósági joggal felruházott székhelyét nem foglalja magában. Ennek a körülménynek a megítélésére érdemes Sopron vármegye adatai mellé egy másik számoszlopot is odailleszteni, mely Sopron vármegye és a vele szorosan összeforrott civitas fidelissima adatait egybefoglalva mutatja ki; a teljesség kedvéért közbeékelten Sopron tj. város adatait is felsorakoztatjuk: Sopron vármegye

Sopron tj. város

Sopron vm. és Sopron tjv. együtt

1.819

130

1.949

1900-ban

132.198

33.478

165.676

1910-ben

133.390

33.932

167.322

1920-ban

139.110

35.248

174.358

Terület 1941-ben (km2) Jelenlevı népesség1(81)

39

Sopron vármegye

Sopron tj. város

Sopron vm. és Sopron tjv. együtt

1930-ban

143.366

35.895

179.261

1941-ben2(82)

141.821

42.205

184.026

1900–1910-ben

1.192

454

1.646

1910–1920-ban

5.720

1.316

7.036

1920–1930-ban

4.256

647

4.903

1930–1941-ben3(83)

– 1.545

6.310

4.765

1900–1941-ben4(84)

9.623

8.727

18.350

1900–1910-ben

0.9

1.4

1.0

1910–1920-ban

4.3

3.9

4.2

1920–1930-ban

3.1

1.8

2.8

1930–1941-ben3(85)

– 1.1

17.6

2.7

1900–1941-ben4(86)

7.3

26.1

11.1

1900–1910-ben

16.976

2.742

19.718

1920–1930-ban

17.904

1.805

19.709

1930–1941-ben3(87)

11.660

1.306

12.966

Tényleges népszaporodás vagy fogyás (– –) szám szerint

Tényleges népszaporodás vagy fogyás (–) százalékban

Természetes népszaporodás szám szerint

Vándorlási különbözet5(88) szám szerint

40

Sopron vármegye

Sopron tj. város

Sopron vm. és Sopron tjv. együtt

1900–1910-ben

– 15.784

– 2.288

– 18.072

1920–1930-ban

– 13.648

– 1.158

– 14.806

1930–1941-ben3(89)

– 13.205

+ 5.004

– 8.201

1900–1910-ben

12.8

8.2

11.9

1920–1930-ban

12.9

5.1

11.3

1930–1941-ben3(90)

8.1

3.7

7.3

1900–1910-ben

– 11.9

– 6.8

– 10.9

1920–1930-ban

– 9.8

– 3.3

– 8.5

1930–1941-ben2(92)

– 9.2

+ 13.9

– 4.6

1900-ban

72.7

258.4

85.0

1910-ben

73.3

261.9

85.8

1920-ban

76.5

272.0

89.5

1930-ban

78.8

277.0

92.0

1941-ben4(94)

77.9

325.7

94.4

Természetes népszaporodás százalékban

279Vándorlási különbözet1(91)

százalékban

Népsőrőség (1 km2-re3(93))

Különösen a népsőrőségi arány megváltozása figyelemreméltó ebben az adatpárhuzamban: ha a megye adatába Sopron város adatait is beleolvasztjuk, az egy négyzetkilométerre számított 1941. évi népsőrőségi mutató 77.9-rıl 94.4-re ugrik s a „kultúrsarok” vármegyéje a 18. helyrıl a 9.-re, vagyis a sőrőbben lakott vármegyék közé szökik elıre. Túlnépesedettnek azonban a vármegye a várossal együtt számított viszonylagos népessége alapján sem mondható; fıleg egyes (részben nagybirtokjellegő) vidékein még a mai 41

termelési és piaci viszonyok mellett is volna lehetıség a népesség sőrősödésére, mint erre a részletadatok is elég határozottan rámutatnak.5(95) Nemcsak a vármegye némely részén kedvezıtlenebb talajviszonyoknak s a néhol a fejlıdést csirájában elfojtó birtokrendszernek, a határszéli fekvésnek és az országhatáron túli munkaerıkeresletnek, hanem a népsőrőség meglehetısen magas fokának is van része abban, hogy a századforduló óta lepergett rövid emberöltı alatt a vármegye területén nem mutatkozott számottevı népfejlıdés. Közvetlenül a 20. század küszöbén stagnálást, majd két évtizeden át lanyha lélekszámemelkedést, 1930 óta meg egyenesen népfogyást tükröz a megyei adatsor. A helyzet még Sopron tj. város adatainak a vármegyei adatokkal való egybefoglalása után sem látszik sokkal rózsásabbnak, hiszen – mint errıl a „Soproni Szemle” hasábjain már megemlékeztünk,6(96) – 280a millennium óta csupán a legutolsó tíz év alatt jelentkezett a civitas fidelissimában feljegyzést érdemlı s a vármegyében tapasztalt visszaesést teljesen kiegyenlítı (azonban nem csekély részben a vármegye népének odaáramlásából táplálkozó) népnövekedés. Végeredményben 1900 és 1941 közt a vármegye lélekszáma nem is egészen tízezer fıvel, vagyis mindössze 7.3%-kal lett nagyobb s Sopron városával együtt sem rúg többre a tényleges népnövekedés, mint 18–19.000 fıre, azaz 11.1%-ra. Érdemes itt utalni arra, hogy normális körülmények közt egy évtized alatt nı meg annyival a népesség, mint Sopron vármegyében és székhelyén 40 esztendı folyamán: népességfejlıdésének az üteme e szerint valóban nem kielégítı. Pedig a vármegye népének biológiai ereje, élveszületési mozgalma, természetes szaporulata nem lekicsinylendı, hiszen 1900 és 1910 közt csaknem 17.000-rel, 1920 és 1930 közt 18.000-rel és a legutóbbi decennium folyamán is 11.660-nal haladta meg az élveszületések száma a halálozásokét, tehát ennyi volt a természetes szaporulat.1(97) Ezt a csökkenı, de még mindíg elég jelentıs – a századforduló és az összeomlás után egyaránt csaknem 13%-os és még 1930–1941-ben is a 8%-ot egy árnyalattal meghaladó – természetes embertöbbletet a vármegye részben Sopron városának, valamint Budapestnek s az ország más városainak, ill. iparostelepüléseinek adta át, részben pedig, mint kivándorlót, teljesen, vagy legalább is – a határontúli munkavállalás és idıleges kitelepedés formájában – rövidebb-hosszabb idıre elvesztette.2(98) Úgyhogy a nyugati határırvidék e nagykultúrájú vármegyéje az ország stagnáló, ill. alig népesedı megyei törvényhatóságai között foglal helyet és még Sopron tj. város hozzászámításával is csak a lanyhán fejlıdı vármegyék közé tartozik. Mint említettük, a megye népét megújító életforrás: a születési mozgalom legalább is látszólag elég frissen csobog; ez azonban egymagában nem elég, mert a természetes népszaporulatnak a megye ısi földjén való megırzése nélkül nincs lélekszámemelkedés, megáll a fejlıdés. Azok a feladatok tehát, amelyek megoldása éppen a lakosság megkötése, otthontartása céljából háramlik a megye vezetıire, igen égetıek és nagyok. Azt, hogy a két nem aránya újabban hogyan módosult, a megye mai területét illetıen 1910 óta kísérhetjük nyomon: Sopron vármegye

Sopron tj. város

A férfiak száma

42

281Sopron vármegye és Sopron tj. város együtt

Sopron vármegye

Sopron tj. város

281Sopron

1910

66.907

17.391

84.298

1930

72.996

17.367

90.363

19411(99)

71.736

21.502

93.238

1910

66.483

16.541

83.024

1930

70.370

18.528

88.898

19411(100)

70.085

20.703

90.788

1910

994

951

985

1930

964

1.067

984

19411(101)

977

963

974

vármegye és Sopron tj. város együtt

A nık száma

Ezer férfira jutott nı

Ez a néhány adat elég szeszélyesen alakult; viszonylag a legnormálisabbnak az 1930. évi eredmények látszanak, amikor is a községekbıl hiányzó nık egy részét (mint házicselédeket, munkásnıket stb.) Sopron városában lehetett megtalálni. 1941-ben már – az 1910. évi helyzethez hasonlóan – jelentıs a férfitöbblet, még pedig a katonaság magasabb létszáma és az azidıtájt még a megye egyes községeiben összeírt lengyel menekültek nagyobb száma miatt. Az 1930–1941-es évtized adataiból kitetszıen a lakóházszaporulat országszerte lendületesebb volt, mint a népességfejlıdés. Ezt Sopron vármegye adataiból is megállapíthatjuk; az elég jelentıs építkezési mozgalom eredményeként az egy lakóházra jutó átlagos lakosszám valamivel megkisebbedett.2(102) Adataink e tekintetben a következı képet mutatják: Sopron vármegye

Sopron tj. város

A lakóházak száma3(103) 43

Sopron vármegye és Sopron tj. város együtt

Sopron vármegye

Sopron tj. város

Sopron vármegye és Sopron tj. város együtt

1930-ban

25.740

2.752

28.492

1941-ben1(104)

27.746

3.578

31.324

Szám szerint1(106)

2.006

826

2.832

Százalékban1(107)

7.8

30.0

9.9

1930-ban

5.57

13.04

6.29

1941-ben1(108)

5.11

11.80

5.87

Különbözet (lakóházszaporulat) 1930–1941-ben4(105)

Egy lakóházra jutott lakos

282Sopron

vármegye községeinek népesedési mérıszámai természetesen sokkal változatosabb: kedvezıbb és kedvezıtlenebb árnyalatokban gazdagabb képet nyujtanak, mint a községek derősebb és komorabb színfoltjait kiegyenlítı, eltompító, elmosó megyei adatok. A községek népességfejlıdésére jellemzı fıbb adatokat két tábla részletezi. Az 1. tábla mindenekelıtt az egyes községek területi nagyságát adja meg kataszteri holdakban és hektárra átszámítva is; minthogy az idevágó számok ellenırzése a Magy. kir. Központi Statisztikai Hivatalban még nem záródott le teljesen, ezek az adatok inkább csak jó tájékoztató értékőek. Ugyanez a tábla közli községenkint a lakosság számát a századforduló óta végrehajtott öt népszámlálás alapján, továbbá a népgyarapodási arányt évtizedenkint (%-ban), az 1900–1941. évi népfejlıdés abszolút- és arányszámait s végül a községek népsőrőségét. A 2. tábla a népnövekedési adatok kiegészítéseképpen elsısorban a lakóházak számát, valamint egy-egy lakóház lakóinak átlagos számát közli a két legutóbbi népszámlálás nyomán. Azután az 1910., 1930. és 1941. évi népszámlálás alapján a két nem arányának alakulására világít reá, végül három évtizedre vonatkozólag (1900–1910., 1920–1930., 1930–1941.) a tényleges népfejlıdés tényezıirıl: egyrészt az élveszületések és halálozások különbözetérıl (a természetes szaporodásról), másrészt az oda- és elvándorlások közt mutatkozó differenciáról (a vándorlási egyenlegrıl), vagyis a tényleges és a természetes népszaporodás különbségérıl számol be. Mindkét tábla legújabb adatai elızetesek; ez azonban értéküket alig befolyásolja. Külön is említést érdemel, hogy a lakóházfogalom 1930. és 1941. évi meghatározása árnyalatilag eltért, úgyhogy ez a két 44

adatsor nem teljesen homogén; 1941-rıl egyébiránt egyelıre csupán a népszámláláskor kitöltött házigyüjtıívek száma ismeretes, mely adat azonban a lakóházak számának megközelítı pontossággal megfelel.1(109) A két tábla igen bı adatanyagához részletesebb magyarázatokat nem főzünk: az adatok községenkinti interpretálása erısen meghaladni cikkünk kereteit. Inkább csak példaképpen emelünk ki néhány szembeszökıbb és összefoglaló adatot. Ha a civitas fidelissima-t is a vármegyéhez számítjuk, a községek és lakosságuk néptömörülési csoportok: lélekszámkategóriák szerint való megoszlásáról a következı képet kapjuk: 283Lélekszámnagyságcsoport

A községek1(110) szám szerint

A községek1(111) népessége szám szerint

%-ban

1941-ben 101–200 lakos

2

320

0.2

201–300 lakos

7

1.821

10

301–500 lakos

14

5.579

3.0

501–700 lakos

19

11.975

6.5

701–1.000 lakos

15

12.582

6.8

12

33.986

18.5

1.501–2.000 lakos

14

24.903

13.5

2.001–3.000 lakos

4

10.286

5.6

3.001–5000 lakos

6

21.215

11.5

5.001–10.000 lakos

1

8.967

4.9

10.001–20.000 lakos

1

10.187

5.5

20.001–50.000 lakos

1

42.205

23.0

111

184.026

100.0

1.001–1.500 lakos lakos

Összesen

Eszerint elég sokféle néptömörülési nagyságtípus van a vármegyében képviselve, a kultúrváros vonásait tükrözı s 42.000 lelket számláló Sopronnal és a vármegye két 9–10.000 lakosú mezıvárosias településével (Kapuvár, Csorna) szemben a csepregi járás két községében (Csér és Iklanberény) a 200 lelket sem éri el a 45

lakosszám; általában a kis lélekszámú (301–2000 lakost számláló) községtípus a legelterjedtebb. Figyelemreméltó továbbá, hogy Sopron vármegye és város együttes népességébıl minden negyedik-ötödik fı a megyeszékhely lakosa. A 111 község1(112) átlagos népessége 1658 fı; a vármegye a községek átlagos lélekszáma alapján közepes helyet foglal el megyéink táborában. Az 1900–1941. évi tényleges népgyarapodás arányszáma szerint a vármegye községei a következıképpen tagozódtak: Népszaporodás vagy fogyás

A községek2(113) szám szerint

30–40

1

20–30

4

10–20

%-os fogyással

20

5–10

12

2–5

10

0.0–2

7

Szaporodás. ill. fogyás nélkül

1

0.0–2

2

2–5

11

5–10

%-os szaporodással

13

10–20

10

20–30

11

30–60

9 Összesen

111

284Tanulságos

megfigyelni, hogy milyen kaleidoszkópikus ez az adatsor; négy évtized alatt 54 község lakosszáma megfogyott, míg csaknem pontosan ugyanannyi (56) községnek emelkedett a népessége.1(114) A fogyás itt-ott – pl. Keresztény, Németzsidány, Potyond, Vadosfa és Ebergıc községekben, tehát csupa kevés lakosú községben – szinte katasztrofális mérető; a vármegyében különösen sok ezenfelül a stagnáló, alig fejlıdı község; ezzel szemben lendületesebben csak kevés településen nıtt meg a lélekszám. Népsőrőségi tekintetben sem egyszínőek a megye községei, mint ez a következı adatcsoportosításból is jól 46

kiviláglik: 1 négyzetkilométerre

A községek száma2(115)

20–30

1

30–40

6

40–50

7

50–60

13

60–70

18

70–80

16 lakos

80–90

12

90–100

19

100–150

13

150–200

1

200–300

2

300-nál több

3

Összesen

111

Ebben az összeállításban az alluviális talajú Pusztacsalád (1 km2-re 27.2 lélek) képviseli a minimumot és a sőrőn benépesült kis határával Sopron testébe ékelıdı, egészen külvárosi színezető Sopronbánfalva (1 km2-re 624.4 lélek) a másik szélsıséget. Hasonló keresztmetszetszerő összefoglalást a két tábla többi adatsorai alapján is készíthetnénk. Mindez azonban élettelen, skelettszerő rajzát nyujtaná csak a községek népesedési fejlıdésének. Ezeket az inkább csupán tájékozódásra alkalmas áttekintéseket tartalmasabbá, élethőbbé különben is csupán a községi adatok egyenkinti átpillantása tenné. Erre itt nincs terünk; az adatok méltatására más alkalommal, a részletesebb népszámlálási anyag birtokában lehetıleg még visszatérünk. A helyi viszonyok iránt érdeklıdı a számára értékes fıbb adatokat a népfejlıdés helyi rugóinak ismeretében minden kommentár nélkül is kiválóan értékesítheti. Néhány kirívóbb adatra azonban e helyen is ráirányíthatjuk a figyelmet. Az 1900–1941. évi népszaporodási adatok járási összefoglalásából 285kitőnıen a legkedvezıtlenebb népesedést (visszaesı lélekszámot) a csepregi járásban, az aránylag legkedvezıbbet pedig a soproniban találjuk. Míg azonban az elıbbiben a sajnálatos népfogyás meglehetısen általános, addig a soproni járásban a fejlıdés zöme a Sopron elıvárosainak számító, vagy legalább is a város környékén elterülı, 47

vonzási körébe tartozó településekre (így pl. Sopronbánfalvára, Ágfalvára, Balfra és Fertırákosra) jut. Sopron, Kapuvár és Csoma egymáshoz nagyon hasonlóan – és városias mértékkel mérve a közepesnél jóval gyengébben – népesedett a századforduló óta. A lélekszám és a népszaporodás alakulása évtizedrıl-évtizedre felettébb hullámzó; csak kevés községben éri el a népgyarapodási arány minden egyes évtizedben az egészséges ütemő fejlıdést jelzı 10%-ot. Kevésbbé hullámzó a népfejlıdés legbiztosabb forrásának, a természetes szaporodásnak módosulása az egyik tíz évrıl a másikra, bár a születéscsökkenés kisebb mértékben a legtöbb község népességi „életmérlegét” is kedvezıtlenül befolyásolta.1(116) Egyébiránt az egyes községek természetes népszaporulatának áttekintése egymást közt már elég sok eltérést mutat. Erısen megegyeznek viszont a vármegye községei abban, hogy elvándorlóiknak a száma többnyire nagyobb, mint az odavándorlóké-betelepülıké. Ez egyébként nem sopronmegyei sajátosság, mert az agrárnépesség elvándorlása, a falvak népének városi-ipari tömörülések felé húzódása országszerte szinte vaskövetkezetességgel, szabályszerőséggel érvényesülı jelenség. Azt, hogy ez a nem elınyös tünet az 1930. és az 1941. évi népszámlálás közt eltelt tíz esztendıs (és egy hónapos) idıszakban különösen erısen érvényesült, az ıstermelés ezidıszerinti munkaerı-kapacitásának korlátozottságán kívül nem csekély részben rendkívüli okok magyarázzák. Így az, hogy a számlálás idıpontja 1930-ban december 31., 1941-ben pedig január 31-ike volt; már pedig az iskola-, ill. gyári idényben szabályszerően városlakó diákoknak, munkásoknak, munkásnıknek és a szabadságolt katonáknak stb. rendszerint nagyobb része tartózkodik a karácsonyi vakáció idején a szülıfaluban, mint január végén. Sopron város 1930–1941. évi lendületes népesedésének kisebb részben éppen az volt a magyarázata, hogy ez a réteg az 1930-as összeíráskor távol volt a várostól (ahová pedig 286hivatása révén tartozik), 1941-ben viszont ott iratott össze;1(117) a községekben ennek pontosan az ellenkezıje észlelhetı. Ezenfelül 1941-ben több volt a katona, mint a trianoni béklyók idején s a falvak népébıl ez a népcsoport is fokozottabban hiányzott. Egyes községekben (fıleg a soproni járásban) elég magasra – a tíz év elıttinél jóval magasabbra – rúgott a határon túl dolgozó, a tulajdonképpeni lakóhelytıl (bár csak ideiglenesen) távollévı munkások száma is. Az agrárélettér szőkebb volta (különösen kis határú községeknél) s némely községben a terméketlen, silány talajviszonyok, másutt pedig a földbirtokok parcellázása és felosztása, esetleg kishaszonbérletbe adása, vagy uradalmi majorok lebontása és áthelyezése, továbbá az Esterházy-hitbizományi jószágkormányzóság és más uradalmi szervek Sopronba telepítése stb. is kedvezıtlenül befolyásolta a megélhetési lehetıségeket; fıleg nagycsaládú gazdasági cselédek költöztek el az említett okokból több községbıl, részben az ország messzi tájaira. Különösen feltőnı azután a munkások, munkásnık, házicselédek városba özönlésének csaknem mindenütt észlelhetı fokozódása 1930-hoz képest. Ehhez az is hozzájárult, hogy a fiatal férfi munkaerı figyelemreméltó része marad katonai szolgálata után a városban s részben tovább szolgál vagy a rendırségnél, csendırségnél, vagy más hasonló közintézményeknél (vasút, posta, fegyintézet) helyezkedik el. A büki és nagycenki cukorgyár s az eszterházi ipartelepek üzembeszüntetése e községek lélekszámalakulását befolyásolta károsan (a cukorgyári munkások egy részét Petıháza vette fel). A M. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak a kedvezıtlen lélekszámeltolódások okát kutató körkérdésére a visszafejlıdött, vagy legalább is természetes népszaporulatukat elvesztett községek egész sorából ilyen tartalmú válaszok érkeztek be, híven jelezve a megoldandó népesedés-, szociál- és gazdaságpolitikai feladatokat. A két nem arányában rejlı különbség a helyi életkörülmények eltérıségére is utal; más például egy oly község népének nem szerint való megoszlása, melyben átmenetileg éppen népszámláláskor lengyel menekültek voltak nagyobb számban elhelyezve, és megint más az ipari gócokon, mint a színtiszta és 48

sokszor a vándorlási lehetıségektıl is elzárt agrár jellegő területeken. Ez a néhány kiragadott példa is arra utal, hogy az élet, a gazdaságtársadalmi fejlıdés igen sokrétő, rendkívül változatos, egyben nehezen szabályozható s számtalan fejlıdési-települési stb. típusvariációt hoz a felszínre. Az örök változásnak ezt a folyamatát helyenkint más és más rúgók mozgatják. Ezek tekintetében az elég bı sopronmegyei szakirodalomra utalunk, ill. 287annak legátfogóbb újabb termékére, Soproni Elek dr. már idézett mővére. A részletekbe elmélyedni szándékozók a bemutatott statisztikai adatok tanulmányozása során felmerülı kérdésekre a legtöbb választ innen meríthetik, míg e sorok írójának csupán az adatok nyers elısorolása lehetett a feladata. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb népfejlıdése. / Sopron vármegye községei 1900–1941-ben a jelenlegi közigazgatási beosztás szerint. 288-289Sopron

vármegye községei 1900–1941-ben a jelenlegi közigazgatási beosztás

szerint.1(118) 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb népfejlıdése. / Sopron vármegye községei 1900–1941-ben a jelenlegi közigazgatási beosztás szerint. / 1. Terület, a népesség, száma, gyarapodása és a népsőrőség.

1. Terület, a népesség, száma, gyarapodása és a népsőrőség. 2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

685

394

320

318

315

455

301

1. Csepregi járás. 1

Alszopor6(123)

2

Bı

1.860

1.070

1.135

1.181

1.219

1.196

1.104

3

Bük

3.629

2.088

2.848

2.965

2.084

2.552

2.442

4

Chernelházadamonya

1.383

796

475

465

477

449

407

5

Csáfordjánosfa

918

528

425

394

420

398

404

6

Csepreg

10.144

5.838

4.065

4.103

4.192

4.135

4.010

49

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

527

303

223

203

217

191

190

7

Csér

8

Egyházasfalu

2.692

1.549

898

944

1.004

1.030

958

9

Felszopor6(124)

765

440

545

540

641

594

657

10

Gyalóka

683

393

340

312

351

137

295

11

Horvátzsidány

2.115

1.217

958

1.051

1.111

1.126

1.198

12

Iklanberény

513

295

155

166

170

171

130

13

Iván

9.591

5.519

1.716

1.784

1.925

1.974

1.852

14

Keresztény

1.069

615

547

532

543

494

394

15

Lócs

892

513

554

508

522

521

466

16

Mesterháza

735

423

294

299

321

325

314

17

Nagygeresd

1.586

913

684

698

720

701

669

18

Nemesládony

884

509

487

526

560

517

461

19

Németzsidány

857

493

312

303

296

237

244

20

Ólmod

637

367

298

270

309

284

248

21

Peresznye

1.866

1.074

697

744

816

777

773

22

Répceszemere

1.636

942

810

785

791

873

828

23

Répcevis

994

572

734

762

784

848

808

24

Sajtoskál

1.655

952

547

546

568

526

519

25

Simaság

1.802

1.037

673

673

650

752

695

50

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

26

Szakony

2.112

1.215

1.142

1.109

1.110

1.121

1.047

27

Tompaládony

1.579

909

883

881

829

814

717

28

Újkér

4.177

2.0404

943

877

924

1.086

939

29

Und

1.132

652

741

658

781

719

690

30

Zsira

2.735

1.574

973

1.095

1.126

1.028

1.058

61.853

35.594

25.422

25.692

26.496

26.211

24.818

Csepregi j. összesen

2. Csornai járás. 1

Acsalag

1.585

912

736

759

793

813

937

2

Árpás

2.419

1.392

703

682

616

668

614

3

Bágyogszovát

4.182

2.407

1.865

1.822

1.900

1.933

1.968

4

Barbacs

2.372

1.365

962

1.010

1.083

1.109

1.052

5

Bodonhely

1.928

1.110

655

631

636

623

594

6

Bogyoszló

4.618

2.657

1.556

1.499

1.479

1.446

1.405

7

Bısárkány

3.192

1.836

1.638

1.853

2.022

2.173

2.394

8

Csorna

16.738

9.632

7.313

7.679

8.322

8.498

8.967

9

Dır

1.622

933

1.011

913

917

922

909

Egyed

2.334

1.343

1.042

1.093

1.096

1.112

1.088

290-291

51

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

11

Farád

5.086

2.927

1.942

1.918

1.974

1.913

1.882

12

Jobaháza

1.363

784

811

737

796

703

706

13

Maglóca

1.003

577

356

329

327

321

369

14

Magyarkeresztúr

2.943

1.694

1.069

1.056

1.093

1.102

1.123

15

Pásztori

1.480

852

472

419

461

498

472

16

Potyond

494

284

339

305

342

310

261

17

Rábacsanak

2.340

1.347

1.207

1.270

1.347

1.303

1.334

18

Rábapordány

4.038

2.324

1.367

1.470

1.586

1.655

1.637

19

Rábasebes

937

539

359

367

379

376

360

20

Rábaszentandrás

2.016

1.160

807

791

768

749

693

21

Rábatamási

3.946

2.271

1.510

1.533

1.508

1.448

1.381

22

Sobor

2.905

1.672

802

778

796

778

826

23

Sopronnémeti

1.142

657

688

680

660

644

621

24

Szany

5.938

3.417

3.216

3.252

3.241

3.409

3.385

25

Szil

5.416

3.117

3.105

3.117

3.261

3.197

3.043

26

Szilsárkány

2.966

1.707

1.368

1.339

1.363

1.340

1.330

27

Vadosfa

729

420

326

321

335

302

217

28

Vág

2.508

1.443

1.363

1.215

1.196

1.281

1.231

29

Zsebeháza

605

348

358

348

384

345

347

52

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község

Csornai j. összesen

kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

88.845

51.127

38.946

39.186

40.681

40.971

41.146

3. Kapuvári járás 1

Agyagosszergény

2.178

1.253

1.277

1.240

1.233

1.350

1.365

2

Babót

3.956

2.277

1.800

1.672

1.758

1.754

1.607

3

Beled

3.498

2.013

2.681

2.717

2.844

2.965

2.910

4

Cirák

2.048

1.179

869

884

891

908

847

5

Csapod

5.924

3.409

1.314

1.436

1.519

1.545

1.479

6

Dénesfa

3.241

1.865

649

689

767

718

639

7

Edve

774

445

414

384

440

420

408

8

Eszterháza7(125)

1.005

578

498

770

884

880

656

9

Fertıendréd

2.619

1.507

1.078

1.150

1.190

1.316

1.143

10

Fertıszentmiklós

6.860

3.948

3.531

3.144

3.226

3.384

3.632

11

Fertıszéplak7(126)

3.796

2.185

1.300

1.234

1.323

1.488

1.359

12

Gyóró

1.697

977

672

740

789

734

650

13

Himod

3.229

1.858

1.552

1.689

1.667

1.776

1.893

14

Hıvej

1.394

802

664

638

617

670

649

15

Kapuvár

17.327

9.971

8.165

8.230

8.662

9.536

10.187

16

Kisfalud

2.502

1.440

1.587

1.520

1.605

1.462

1.312

53

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

17

Mihályi

2.955

1.701

1.398

1.310

1.412

1.452

1.463

18

Osli

2.131

1.226

1.231

1.229

1.301

1.356

1.400

19

Páli

3.571

2.055

1.332

1.248

1.208

1.237

1.177

20

Petıháza

416

239

632

637

719

811

871

21

Pusztacsalád

4.187

2.409

568

631

696

701

655

22

Rábakecöl

4.124

2.373

1.178

1.108

1.312

1.277

1.290

23

Sarród

6.956

4.003

1.125

1.242

1.478

1.565

1.527

24

Süttör

8.822

5.077

1.343

1.341

1.565

1.986

1.947

Szárföld

3.058

1.760

1.591

1.468

1.446

1.386

1.281

715

411

282

263

278

270

259

292-293

26

Vásárosfalu

27

Veszkény

1.330

765

1.225

1.243

1.263

1.233

1.217

28

Vica

1.101

634

491

404

443

481

472

29

Vitnyéd

5.705

3.283

1.620

1.681

1.736

1.869

1.952

107.119

61.643

42.067

41.942

44.272

46.530

46.247

Kapuvári j. összesen

4. Soproni járás. 1

Ágfalva

2.097

1.207

1.816

1.922

2.006

2.349

2.540

2

Balf

3.001

1.727

1.087

1.393

1.282

1.470

1.452

54

2-re

Sorszám

19413(119)

Járás, község kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

3

Ebergıc

790

455

534

525

518

447

404

4

Fertıboz

2.369

1.363

522

518

591

684

627

5

Fertıhomok

2.192

1.261

563

592

612

667

681

6

Fertırákos

6.893

3.967

2.799

2.980

3.025

3.371

3.742

7

Harka

1.910

1.099

1.191

1.062

1.075

1.092

1.023

8

Hegykı

4.662

2.683

1.337

1.320

1.394

1.513

1.589

9

Hidegség

2.922

1.682

554

521

534

589

569

10

Kópháza

1.517

873

1.849

1.855

1.795

1.811

1.911

11

Lövı

3.044

1.752

1.386

1.420

1.512

1.572

1.602

12

Nagycenk

3.382

1.946

1.754

1.740

2.004

2.126

1.887

13

Nagylózs

3.428

1.972

1.379

1.313

1.395

1.442

1.388

14

Nemeskér

1.116

642

650

615

629

616

562

15

Pereszteg

3.346

1.925

1.146

1.115

1.196

1.229

1.286

16

Pinnye

1.502

864

617

629

618

560

535

17

Röjtökmuzsaj

2.757

1.587

827

793

885

922

824

18

Sopronbánfalva

947

545

2.225

2.789

2.995

3.273

3.403

19

Sopronhorpács

3.521

2.026

890

902

887

904

822

20

Sopronkövesd

4.659

2.681

1.333

1.354

1.460

1.721

1.649

21

Sopronszécseny

577

332

291

253

302

315

297

55

2-re

Sorszám

22

19413(119)

Járás, község

Völcsej Soproni j. összesen

kat. hold

hektár

1900

1910

1920

1930

19413(120)

1.619

932

1.013

959

946

981

817

58.251

33.521

25.763

26.570

27.661

29.654

29.610

Összesítés. 1

Csepregi járás

61.853

35.594

25.422

25.692

26.496

26.211

24.818

2

Csornai járás

88.845

51.127

38.946

39.186

40.681

40.971

41.146

3

Kapuvári járás

107.119

61.643

42.067

41.942

44.272

46.530

46.247

4

Soproni járás

58.251

33.521

25.763

26.570

27.661

29.654

29.610

Sopron vm. összesen

316.068

181.885

132.198

133.390

139.110

143.366

141.821

Sopron tjv. város

22.516

12.957

33.478

33.932

35.248

35.895

42.205

Sopron vármegye és Sopron tj. város együtt

338.584

194.842

165.676

167.322

174.358

179.261

184.026

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Dr. Thirring Lajos: Sopron vármegye községeinek újabb népfejlıdése. / Sopron vármegye községei 1900–1941-ben a jelenlegi közigazgatási beosztás szerint. / 2. A lakóházak száma, a férfiak és nık aránya s a természetes népszaporodás és a vándolrási mérleg alakulása. 294-2952. A lakóházak száma, a férfiak és nık aránya s a természetes népszaporodás és a vándolrási mérleg alakulása.

A lakóházak száma

56

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

294-2952. A lakóházak száma, a férfiak és nık aránya s a természetes népszaporodás és a vándolrási mérleg alakulása.

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

1. Csepregi járás. 1

Alszopor

89

64

5˙11

4˙70

1.039

1.013

1.076

2

Bı

226

236

5˙29

4˙68

1.043

945

1.004

3

Bük

499

525

5˙11

4˙65

846

981

982

4

Chernelházadamonya

68

85

6˙60

4˙79

853

840

920

5

Csáfordjánosfa

83

85

4˙80

4˙75

1.010

1.010

971

6

Csepreg

705

768

5˙87

5˙22

969

998

1.025

7

Csér

44

46

4˙34

4˙13

1.160

990

1.021

8

Egyházasfalu

184

193

5˙60

4˙96

1.004

897

905

9

Felszopor

110

138

5˙40

4˙76

949

935

888

10

Gyalóka

65

61

4˙88

4˙84

950

1.032

967

11

Horvátzsidány

235

246

4˙79

4˙87

880

912

887

12

Iklanberény

32

28

5˙34

4˙64

930

879

1.063

13

Iván

333

346

5˙93

5˙53

958

918

923

14

Keresztény

86

95

5˙74

4˙15

1.015

836

894

15

Lócs

104

104

5˙01

4˙48

1.024

1.035

991

57

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

16

Mesterháza

62

65

5˙24

4˙83

917

982

1.026

17

Nagygeresd

141

143

4˙97

4˙68

1.000

997

1.015

18

Nemesládony

109

108

4˙74

4˙27

948

944

962

19

Németzsidány

58

59

4˙09

4˙14

942

943

848

20

Ólmod

61

61

4˙66

4˙07

901

868

968

21

Peresznye

127

150

6˙12

5˙15

898

782

876

22

Répceszemere

165

163

5˙29

5˙08

1.071

1.049

1.065

23

Répcevis

157

162

5˙40

4˙99

984

963

915

24

Sajtoskál

67

66

7˙85

7˙86

883

1.008

1.012

25

Simaság

109

130

6˙90

5˙35

880

938

969

26

Szakony

204

241

5˙50

4˙34

959

933

990

27

Tompaládony

153

162

5˙32

4˙43

919

990

970

28

Újkér

161

163

6˙75

5˙76

1.059

922

952

29

Und

162

180

4˙44

3˙83

896

848

901

30

Zsira

188

207

5˙47

5˙11

995

1.044

1.075

4.787

5.080

5˙48

4˙89

951

953

971

125

144

6˙50

6˙51

1.091

964

1.037

Csepregi j. összesen

2. Csornai járás. 1

Acsalag

58

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

2

Árpás

132

143

5˙06

4˙29

858

936

962

3

Bágyogszovát

383

403

5˙05

4˙88

1.004

886

964

4

Barbacs

220

213

5˙04

4˙94

946

886

992

5

Bodonhely

131

129

4˙76

4˙60

1.042

1.077

1.000

6

Bogyoszló

257

275

5˙63

5˙11

1.001

905

941

7

Bısárkány

394

395

5˙52

6˙06

1.016

940

942

8

Csorna

1.312

1.432

6˙48

6˙26

1.017

1.020

1.047

9

Dır

217

215

4˙25

4˙23

972

1.026

1.090

10

Egyed

204

239

5˙45

4˙55

1.032

911

936

11

Farád

364

394

5˙26

4˙78

1.038

1.001

973

12

Jobaháza

152

151

4˙62

4˙68

914

1.056

1.000

13

Maglóca

71

76

4˙52

4˙86

902

888

995

Magyarkeresztúr

217

230

5˙08

4˙88

956

947

995

15

Pásztori

85

97

5˙86

4˙87

1.024

992

896

16

Potyond

73

72

4˙25

3˙63

1.089

902

948

17

Rábacsanak

243

246

5˙36

5˙42

1.120

974

950

18

Rábapordány

296

306

5˙59

5˙35

1.016

942

956

19

Rábasebes

77

80

4˙88

4˙50

1.005

852

978

20

Rábaszentandrás

166

165

4˙51

4˙20

1.018

1.008

986

296-297

59

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

21

Rábatamási

359

369

4˙03

3˙74

938

954

976

22

Sobor

139

166

5˙60

4˙98

985

940

899

23

Sopronnémeti

137

142

4˙70

4˙37

994

911

978

24

Szany

708

734

4˙81

4˙61

1.040

992

995

25

Szil

619

622

5˙16

4˙89

979

951

993

26

Szilsárkány

302

301

4˙44

4˙42

981

1.055

1.068

27

Vadosfa

65

65

4˙65

3˙34

934

1.041

839

28

Vág

259

274

4˙95

4˙49

963

956

882

29

Zsebeháza

79

79

4˙37

4˙39

881

971

928

7.786

8.157

5˙26

5˙04

1.002

971

988

Csornai j. összesen

3. Kapuvári járás 1

Agyagosszergény

253

274

5˙34

4˙98

1.046

1.036

1.034

2

Babót

318

358

5˙52

4˙49

1.029

969

962

3

Beled

521

558

5˙69

5˙22

973

935

991

4

Cirák

187

201

4˙86

4˙21

922

809

845

5

Csapod

255

267

6˙06

5˙54

989

896

921

6

Dénesfa

136

142

5˙28

4˙50

963

989

1.075

7

Edve

82

88

5˙12

4˙64

1.000

787

952

60

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

8

Eszterháza

99

112

8˙89

5˙86

969

978

890

9

Fertıendréd

206

213

6˙39

5˙37

956

927

937

10

Fertıszentmiklós

584

756

5˙79

4˙81

1.099

961

829

11

Fertıszéplak

267

263

5˙57

5˙17

981

932

961

12

Gyóró

128

142

5˙73

4˙58

893

902

879

13

Himod

356

387

4˙99

4˙89

1.028

962

940

14

Hövej

110

123

6˙09

5˙28

969

1.175

1.215

15

Kapuvár

1.570

1.715

6˙07

5˙94

1.062

1.021

1.030

16

Kisfalud

319

296

4˙58

4˙43

1.027

1.005

1.003

17

Mihályi

280

289

5˙19

5˙06

1.022

984

990

18

Osli

271

277

5˙00

5˙05

1.031

932

986

19

Páli

275

281

4˙50

4˙19

1.013

903

939

20

Petıháza

126

168

6˙44

5˙18

1.035

1.064

1.026

21

Pusztacsalád

112

121

6˙26

5˙41

930

931

910

22

Rábakecöl

222

243

5˙75

5˙31

954

843

864

23

Sarród

175

224

8˙94

6˙82

947

913

890

24

Süttör

270

306

7˙36

6˙36

938

888

933

25

Szárföld

293

317

4˙73

4˙04

1.014

893

941

26

Vásárosfalu

61

64

4˙43

4˙05

814

875

1.023

61

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

27

Veszkény

210

246

5˙87

4˙95

1.005

945

985

28

Vica

86

88

5˙59

5˙36

836

924

919

29

Vitnyéd

275

324

6˙80

6˙02

975

969

852

8.047

8.843

5˙78

5˙23

1.007

957

957

Kapuvári j. összesen

298-2994.

Soproni járás.

1

Ágfalva

347

444

6˙77

5˙72

1.067

994

1.000

2

Balf

264

320

5˙57

4˙54

1.004

1.016

1.086

3

Ebergıc

117

111

3˙82

3˙64

1.076

902

1.020

4

Fertıboz

122

136

5˙61

4˙61

857

1.012

1.056

5

Fertıhomok

117

124

5˙70

5˙49

1.020

1.003

1.039

6

Fertırákos

602

732

5˙60

5˙11

997

977

1.006

7

Harka

239

240

4˙57

4˙26

1.181

968

1.075

8

Hegykı

244

268

6˙20

5˙93

947

930

931

9

Hidegség

97

108

6˙07

5˙27

1.012

919

818

10

Kópháza

384

382

4˙72

5˙00

971

977

995

11

Lövı

291

316

5˙40

5˙07

1.003

995

1.049

12

Nagycenk

266

280

7˙99

6˙74

1.033

952

931

13

Nagylózs

241

238

5˙98

5˙83

1.045

983

1.000

62

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község 1930

19411(128)

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

14

Nemeskér

139

131

4˙43

4˙29

965

901

867

15

Pereszteg

206

226

5˙97

5˙69

946

914

928

16

Pinnye

110

105

5˙09

5˙10

1.003

1.051

911

17

Röjtökmuzsaj

160

159

5˙76

5˙18

1.081

937

986

18

Sopronbánfalva

478

614

6˙85

5˙54

1.004

1.051

1.102

19

Sopronhorpács

126

142

7˙17

5˙79

961

895

898

20

Sopronkövesd

303

322

5˙68

5˙12

974

1.018

996

21

Sopronszécseny

59

60

5˙34

4˙95

992

898

929

22

Völcsej

208

208

4˙72

3˙93

892

920

945

5.120

5.666

5˙79

5˙23

1.003

976

997

Soproni j. összesen

Összesítés. 1

Csepregi járás

4.787

5.080

5˙48

4˙89

951

953

971

2

Csornai járás

7.786

8.157

5˙26

5˙04

1.002

971

988

3

Kapuvári járás

8.047

8.843

5˙78

5˙23

1.007

957

957

4

Soproni járás

5.120

5.666

5˙79

5˙23

1.003

976

997

Sopron vm. összesen

25.740

27.746

5˙57

5˙11

994

964

977

Sopron tjv.

2.752

3.578

13˙04

11˙80

951

1.067

963

63

A lakóházak száma

Sorszám

Egy lakóházra jutott lakos

Ezer férfira jutott nı

Járás, község

Sopron vármegye és Sopron tj. város együtt

1930

19411(128)

28.492

31.324

1930

19412(129)

1910

1930

19413(130)

6˙29

5˙87

985

984

974

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / NAGYJAINK.

300NAGYJAINK.

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / NAGYJAINK. / Wietoris Jonathán, a soproni ev. líceum rektora. (1738–1802.)

Wietoris Jonathán, a soproni ev. líceum rektora. (1738–1802.) Kis János „Emlékezéseiben” így írja le volt tanítóját: „Wietoris fenségesnek közelítı magasságú s arányos testességő termetével, mesterkélés nélkül csinos külsejével, kellemes maga alkalmazásával s komolyságot és nyájasságot szerencsésen párosító társalkodásával mindenütt könnyen tuda magának kedvességet és tekintetet is szerezni.” Kis János nagyon szerette ezt a tanítóját, s mint írja: „Ezen szeretetemhez utóbb tisztelet és hála is nagy mértékben járult mind tanításáért, mellyel elmémet sokakban felvilágosította, mind különösen azon határtalan jóságáért és szívességéért, mellyel haszonvétel végett tıle kérék, legnagyobb készséggel közölt.” Így lett Wietoris, mint az ifjúság megértı, segítı barátja az ifjúság meginduló önképzésének támogatója. Iskolánk másik nagy költıjével: Berzsenyi Dániellel való összeköttetése már nem 64

olyan kellemes. Wietoris kezeírásával van beírva az iskolai anyakönyvbe Berzsenyi Dániel neve mellé az ismeretes ítélet: „mores non probavit”. Tanítási módszerét többféleképpen ítélték meg, – de mindenki úgy emlékezik meg róla, mint akinek az ifjúságra igen nagy hatása volt, mint akit az ifjúság nagyon kedvelt. Tudományos készültsége, mint Kis írja „különösen a hazai történeteket, ember- és világesméretét s megvilágosodást illetıleg a középszerőségen jóval felül álla. Használhatóságát nevelé jeles könyvtára is, melyben a bölcselkedési, szép literatúrai s kivált magyar dolgok esméretéhez tartozó osztályokból válogatott munkák találtattak, s melybıl az utolsók közül a nagynevő gr. Széchenyi Ferenc is utóbb többeket vásárolt az országnak ajándékozott könyvtár számára.” Kis János rámutatott Wietoris tudományos érdeklıdésének fıirányára: a hazai történelemre. A 18. századnak az a gyüjtı szenvedélye, amely Katona, Pray, Bél hatalmas mőveit létre hozta, élt a soproni tudósokban is. Egész tudós generáció élt és mőködött itt. Talán reményük sem volt arra, hogy gyüjteményeik, kéziratos önálló mőveik valaha is nyomdafestéket látnak, – mint ahogyan Wietorisnak nincs is nyomtatásban megjelent nagyobb 301mőve – s ık mégis lelkesedéssel merülnek el a mult emlékeibe, s hihetetlen szorgalommal és kitartással írják, másolják, gyüjtik ıket, – s dolgozzák fel egyes mővekben. Deccard János Kristóf, Ribini János, Torkos József, Gamauf Gottlieb ez irányú mőködése kellıen méltatva mai napig sincsen. Közéjük tartozik Wietoris Jonathán is. Mint gyüjtırıl emlékezik meg a tudós jezsuita Horányi is: Memoria Hangarorum címő lexacalis mővében, amikor így ír róla: „İt azért sorozom a jeles férfiak sorába, mert Schmal Andrásnak több kéziratát – melyet ı maga is gyarapított, – készségel rendelkezésemre bocsátotta s ezzel az én irodalomtörténetemnek rendkívül nagy szolgálatot tett.” Egy másik nagy dunántúli gyüjtı, történetíró: Hrabovszky György is erre a történeti kutatásaira utal, amikor így emlékezik meg róla: „Megesmérem én is háladással, hogy amit boldogult taníttóm körül láttam e részben, az tett engem is figyelmessé és szemessé az efféléknek gyüjtögetésében. Maradjon hát közöttünk áldásban a nem magoknak élı, hanem a közjóra világot gyujtó Hazafiak érdeme.” Wietoris kéziratai szinte kizárólag a magyar történelemre s a magyar protestáns egyháztörténelemre vonatkoznak. Kéziratai egy része a soproni ev. líceum könyvtárában található Hrabovszky gyüjteményes mővében: „Scrinium antiqum”, – legnagyobbrészt azonban a Nemzeti Múzeumban, ahova Széchenyi Ferenc adományaiként kerültek. Kéziratai közül a legnevezetesebbek a következık: 1. Tanítványai számára írt magyar történelme. Historia Hungariae Pars I. Antiqua, Pars II. Recens seu Regia. Cum notis illustrata a viro clarissimo Jonathane Vietoris conrectore Soproniensi tractata et ad §. revocata, satis dilucide redacta in gratiam privatistarum classis II-dde. Sopronii MDCCLXXVI. – Typo proprio descripsit Gregorius Szilágyi. – A magyar történelmet tárgyalja egészen 1776-ig. Forrásai felsorolásával bizonyságot tesz nagy olvasottságáról. Teljes tárgyilagossággal az események felsorolására szorítkozik. Érdekes, hogy a magyarok eredetének kérdésében szinte a mai történeti felfogás csendül ki álláspontjából: a hún-török rokonság mellett – Sajnovitsra hivatkozva – a finn-lapp rokonságot is vallja. Mőve feltalálható a líceumi könyvtárban. 2. A törökök történetét is külön könyvben írta meg: Historia Turcorum seu osmanici imperii Sopronii 1772. pag. 140. – Nemzeti Múzeum. Qu. Lat. 521. 3. Ausztria történetét megírta különös tekintettel Magyarországhoz való viszonyában: Lineamenta hist. Austr cum historia Hung. in nexum revocata. Sopronii 1775. pag. 185. Nemzeti Múzeum. Qu. Lat. 252. 4. A soproni történetírókban mindíg volt annyi lokálpatriotizmus, hogy Sopron város történetével szívesen foglalkoztak. Gamauf Gottlieb monumentális „Denkwürdigkeiten von Oedenburg” címő gyüjteményes 65

mőve mellett ott találjuk Deccard: „Succinata urbis Semproniensis descriptio”-ját, – s ilyen irányú mőnek készült Wietoris egyik történeti alkotása is: „Soproniensis urbis status et proventus.” Sajnos, csak egész kevés töredék maradt belıle. Nemzeti Múzeum. Qu. Lat. 1729. 5. Irodalomtörténeti jellegő alkotása: 302Bibliotheca Hungarica complectens tam libros editos, quam Manuscr. Jurisperitorum, Historicorum. Sopronii 1776. pag. 65. – Jankovich gyüjteményébıl. Nemzeti Múzeum Qu. Lat. 5. 6. A soproni könyvtárak szempontjából érdekes mőve: Catalogus quorundam librorum Bibliothecae Soproniensis. Nemz. Múz. Fol. Lat. 22. 7. Gyüjteményes mővei között ott találjuk az ország politikai viszonyaira vonatkozó nagy diplomagyüjteményét: Collectio diplomatum Priviligiorum ad historiam Patriae facientium. Csetnek et Sopron 1766–1770. Két kötet. Nemz. Múzeum. Qu. Lat. 1283. 8. Hasonló nagy gyüjteményes mőve a vallásügyekre vonatkozó rendeletek gyüjteménye: Mandatorum et Intimatorum Regiorum negotium religionis Prot. in Hungariae concernentium. Három kötet. pag. 933. Nemzeti Múzeum. Qu. Lat. 2109. 9. Ugyanilyen irányú: Acta in negotio religionis Protestanti in Hungaria. 1773–14. pag. 229. Nemzeti Múzeum. Fol. Lat. 2056. 10. Egyháztörténeti munkássága során a kánonjoggal is sokat foglalkozott, ezirányú mővei közül fennmaradtak: Lineamenta iuris Canonis Ecclesiastici Pontificii aeque Protestantis in Hungaria in gratiam suorum amicorum traxit et privatis Praeceptoribus Anno 1769. – Nemz. Múzeum. Qu. Lat. 2334. – Indicem Lineamentorum juris positivo-theoratico Hungarici submittit Sopronii. 1772. Nemz. Múz. Fol. Lat. 3949. 11. Egyháztörténeti mővei közül különösen értékes azonban kettı. Ez a kettı már nemcsak gyüjtemény, hanem a tárgykörnek pontos, részletes feldolgozása, s amint már Gamauf is megjegyezte, kár, hogy nyomtatásban nem jelentek meg. Az egyik a dunántúli ev. püspökök történetét foglalja magában, a másikat „geographia sacra evangelica”-nak nevezi: a dunántúli evangelikus egyházkerület leírása, illetıleg erre vonatkozó tervezet. Superintendentes Hungari Evang. Lutherani, qui praecipue Hungaricae Nationis Ecclesias curabant… collecta per J(oannem) Z(arka) et J(onathanum) W(ietoris), amicos et socios Ao 1770 Sopronii. – Líceumi könyvtár. Lc. 152. f. – A másik mőve Schema in conscribendum olim Geographiam Sacram Evangelicam Ecclesiorum et Scholarum Districtus Transdanubiani profuturum… proposuit Wietoris 1780. – A maga nemében mindkét alkotás úttörı munka. 12. A 18. század vége felé egymást érték az iskolaszervezeti javaslatok. A régi tiszta humanista gimnázium felett eljárt az idı, s a racionális irány kívánta sokféle gyakorlati tantárgy a régi kereteket feszegette, új szervezetet, új tantervet kívánt Wietoris, mint az intézet rektora készített ilyen tervezetet: „Projectum de recte constituendo Gymnasio Evang. Soproniensi fors per circumstantias, ill. Unius Ecclesiae et possibile et practicabile 1785. efformatum per Wietoris.” A részletes javaslat fıiskolává „collegiummá” óhajtja fejleszteni az iskolát. Feltalálható: Gamauf gyüjtemény. Lic. könyvtár. – Ezek a mővek eléggé elibénk rajzolják Wietoris tudományos munkásságának irányát, értékét. 13. Nyomtatásban csak két alkalmi mőve jelent meg. Az egyik németnyelvő Torkos András és Artner Krisztina egybekelése alkalmából. 303Unfehlbarkeit… 1764. Oedenburg. A másikat Pelcz János halála 66

alkalmából írta latinul: Manes… 1770. Sopron. Mind a kettı költemény. Életrajzi adatai a következık: Gömör megyében Kúntapolcán született 1738 április 27-én. Apja lelkész volt s ı is annak készült. Hazai iskoláit Dobsinán, Késmárkon és Sopronban végezte. Innét ment az evangélikus lelkészjelöltek szokása szerint németországi egyetemre és pedig Jénába. Halle, Göttinga, Jéna képviselték ebben az idıben az orthodoxiával szemben egyrészt a gyakorlati irányú pietizmust, másrészt a felvilágosodott racionalizmust. Ez Wietoris egyéniségén, világfelfogásán meg is látszott s egyik oka volt, hogy kifogások merültek fel késıbb ellene. Jénában 1760–1763-ig élt tanulmányainak, amikor haza jött Csetnekre, rögtön rektornak választották. Innét került egy év mulva 1764 július 9-én Sopronba conrectornak, majd Farkas Ádám halála után 1785-ben rektor lett; 1786 július 1-én iktatták hivatalába mint professor primariust. 1794-ben rektori tisztjérıl lemondott s 1802 október 31-én bekövetkezett haláláig mint conrector mőködött. Tekintélyes soproni polgári családból nısült: Schneller Mária Rozinát vette el 1770 október 23-án. Öt gyermeke közül három élte túl, két derék fia és egy leánya. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / NAGYJAINK. / Wietoris Jonathán, a soproni ev. líceum rektora. (1738–1802.) / Irodalom.

Irodalom. 1. Gamauf: Oedenb. Kirchengeschichte. I. 984. l. 2. Horányi: Memoria Hungarorum… III. 566. l. 3. Hrabovszky György: Gymnasiologia. 1816. 219–222. l. (Kézirat.) 4. Hrabovszkv György: Wietoris Jonathan. Tud. Gyüjt. 1818. l. 111. l. 3. Annalen der Literatur und Kunst. 1811. 263. l. 4. Wachter u. Cleymann: Allgemeine Practische Bibliothek für Prediger und Schullehrer. II. 394 l. 5. Krantz: Gesundbrunnen der österreichischen Monarchie. p. 131. 6. Szinnyei: Magyar írók. IV. 1561 l. 7. Petrik Géza: Magyarország bibliografiája. 1712–1860. III. k. 848 l. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kisebb közlemények.

Kisebb közlemények.

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kisebb közlemények. / Dr. Verbényi László: Adalék a reális irányú nevelés történetéhez.

67

Dr. Verbényi László: Adalék a reális irányú nevelés történetéhez. Az európai nevelés történetének egyik tanulsága az, hogy az általános emberi, ú. n. humanisztikus mővelıdést szolgáló iskolákkal szemben újra és újra követelményként jelentkezett az élet szükségleteit kielégítı, rendszerint rövidebb tanulmányi idıtartamra terjedı reális nevelés. Ez a szándék teremtette meg a középkori „Schreibschule”-t, a pietizmus iskoláit, ez a törekvés főtötte a reáliskola, polgári iskola és a különféle szakirányú iskola alapítására irányuló kísérleteket. A meglevı állapottal való elégületlenség és a használható ismeretekkel való felszerelés közös vonása ezeknek a mozgalmaknak, bár az említett iskolafajok közül némelyik lényegesen eltávolodott az eredeti célkitőzéstıl. A szakirányú törekvéseknek ez az ısi, kettıs gyökere látszik abban a beadványban, amelyet Poszvék Keresztély ev. líceumi tanár nyujtott be a városi tanácshoz 1838-ban.1(133) A kérvény maga, amely adalékkal szolgál 304a tanítóság anyagi ellátásának történetéhez is (természetbeni járandóság), érdekesen világítja meg a soproni ev. reáliskola létrejöttének körülményeit. A soproni ev. konvent (tagjai közt állandóan akadtak külföldi egyetemet járt papok vagy világiak) régtıl fogva érezte olyan reális iskola szükségességét,2(134) amelyben ipari és kereskedıi pályára készülı fiúk sajátítják el a hivatásukhoz szükséges ismereteket és készségeket, mielıtt a megkívánt testi és szellemi érettséget elérnék. Ilyen intézmény alapítása kellı anyagiak hiányában sokáig csak jámbor kívánság maradt. Alkalmul szolgált a terv megvalósítására az új elemi iskola épületének ünnepélyes alapkıletétele. A nevezetes esemény emlékét egyes lelkes konventtagok úgy akarták megörökíteni, hogy a reáliskola alapítására adományokat tettek. A kedvezı alkalmat felhasználva, erre a konvent 1836 szeptember 1-én megnyitotta a reáliskolát és vezetésével Poszvék Keresztélyt bízta meg. Ez az iskola mindössze egy évre terjedt és szerves tartozéka volt az elemi iskolának (neve akkor: Bürgerschule).3(135) A konvent által összeállított tanterv az ipari és kereskedıi pályára szükséges elıismeretek elsajátítását jelölte meg elérendı célul és a következı tantárgyakat foglalta magában: számolás, földrajz, beszédgyakorlat, szépírás, mérés, történelem, természettan, technológia, polgári életben elıforduló iratok elmélete és gyakorlata. Ha a tárgyköröket tüzetesebb vizsgálat alá vesszük, különösebb bizonyítás nélkül nyilvánvaló, hogy a felsorolt tárgyak nem annyira az idıközben megszüntetett reáliskola, mint a mai kereskedelmi középiskolába illeszkednek bele. Ezt az állítást a szakirányú nevelésügy története teljességgel igazolja: reális irányú iskolaalapításra vonatkozó törekvések kezdetben a humanisztikustól eltérıt és a mindennapi életben szükségeset akarják az oktatás tárgyává tenni, az iskolafajok szerinti elkülönülés késıbb következik be. A soproni ev. konvent 1836. évi iskolaalapítása betőszerint ugyan a reális oktatás területére tartozik, helyesen mérlegelve azonban nevezetes kísérlete Sopron szakirányú nevelése megírandó történetének. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kisebb közlemények. / Dr. Bottyán Árpád, Dr. Nemeskéri János: A sopronbánfalvi ásatás. (1942. okt. 22–nov. 4.)

Dr. Bottyán Árpád, Dr. Nemeskéri János: A sopronbánfalvi ásatás. (1942. okt. 22–nov. 4.) A sopronbánfalvi ásatás nem ötletszerő kutatás eredménye, hanem egy nagyobbszabású kutatómunka egyik láncszemét képezi. Az 1942. év folyamán ugyanis a Teleki Pál Tudományosintézet és az Országos Magyar Történeti Múzeum megbízásából az alulírottak több hónapos ásatási tervet hajtottak végre a 68

Nyugatdunántúlon. Az ásatások célja a Nyugatdunántúl oklevelek által kellıen meg nem világított árpádkori település történetének felderítése volt. 305Kutatásaink eredményeinek részletes tudományos kiértékelése most van folyamatban, mindenesetre már annyit leszögezhetünk, hogy a feltárt régészeti és antropológiai leletek rendkívül fontos új támpontokat adtak a Nyugatdunántúl Árpádkorának településtörténetéhez. Az ásatásokat megelızı múzeumi gyüjtımunkán és kisebb próbaásatásokon kívül idei munkánk fıleg a vasmegyei Sorokpolány, a mosonmegyei Oroszvár és a sopronmegyei Sopronbánfalva árpádkori temetıinek minél alaposabb feltárására szorítkozik. E kutatások eredményeként az említett helyeken összesen 314 árpádkori sírt tártunk fel. A sírokból elıkerült agyagedények, ezüst és bronz ékszerek, de fıként az éremleletek lehetıvé tették a pontos kormeghatározást. A leginkább egyszerő kivitelő régészeti leleteknél sokkal jelentısebbek az antropológiai leletek, melyek azt bizonyítják, hogy az említett lelıhelyek környékének lakossága nemcsak etnikailag, hanem vérségileg, tehát a fajtaösszetétel szempontjából is a magyarsághoz tartozott. A sopronbánfalvi ásatásokat Dr. Bottyán Árpád vezette le. Az ásatás helyszíni elıkészítése után október hó 24-én a Mária-Magdolna-kápolna mögött az elsı kutatóárkot meghúzva kb. 1.50 m mélységben csontvázakat találtunk. A csontvázak nagyjából észak-déli irányba feküdtek. A mellettük talált koporsótöredékek, ruha- és cipıdarabok, gombok stb. alapján meg lehetett állapítani, hogy ezek a sírok a 18.–19. századból valók. A feltárt sírokat betérképezésük és felvételezésük után kiemelve, tovább mélyítettük a kutatóárkot lefelé. Végre kb. 2 m mélységben közvetlenül az agyagréteg fölött egy kelet-nyugati irányú csontvázsorra bukkantunk. A kutatóárok megfelelı kiszélesítése után feltárhattuk ezeket a sírokat is. Ez a feltárás örvendetes eredményt hozott, amennyiben az alsó rétegben sorosan egymás mellett fekvı csontvázak némelyikén lévı ékszerek (bronz hajkarika, győrő, bulla) alapján meg lehetett állapítani, hogy azok árpádkori sírok. Ezt támasztotta alá a temetési rítusuk is, mely a tájolásban is pontosan megegyezett az árpádkori magyar sírokéval, amennyiben az összes csontvázak fejjel nyugatra hanyatt, tehát arccal keletre nézve feküdtek. A további kutatások újabb fontos eredményeket hoztak, ugyanis a kápolna északi falánál egy kıfallal körülhatárolt s közvetlen a templom falához csatlakozó téglalap alakú ossarium került a felszínre. A majdnem 2 méter mély ossarium, mely pár centiméterrel, a mai felszín alatt kezdıdött, színültig meg volt töltve emberi csontokkal. Mint a csontok közé a temetésükkel egyidejőleg bekerült nagyszámú 16. századi cserép kályhaszem- és edénytöredék mutatja, az ossarium a 16. század folyamán létesült. Az árpádkori sírok csontvázai egy szerencsés véletlen következtében nem kerültek az ossariumba. Az Árpádkor utáni idıkben ugyanis a temetı felszíne erısen feltöltıdött s így a töltés által az árpádkori sírok olyan mélységbe kerültek, hogy azokat a késıbbi korok sírjainak beásásával már nem tudták megbolygatni. A töltésbe ásott késıbbi sírok csontvázait az idık folyamán a feltárt ossariumba tették. Ezzel a munkával természetesen elpusztították az Árpádkor utáni sírokat egészen a 18.–19. századig. Ezek a sírok is 306csak úgy maradtak benn a földben, hogy a 19. század közepén a Mária-Magdolna-kápolna körüli temetkezést végleg beszüntették, s így e sírokat is megsemmisítı újabb beásásokra nem került sor. Az ásatások során a Mária-Magdolna-kápolna történetére vonatkozó fontos leletek is kerültek felszínre. A kutatóárokkal sikerült ugyanis feltárni egy nagyobb római építmény alapfaltöredékeit, és egy kitéglázott csatornarészt, ez elıbbit mintegy hét méter hosszúságban. A rómaikori faltöredék a kápolna szentélyének hátsó fala alá fut be. Ez a tény azt mutatja, hogy a kápolna egy részét római alapfalakra építették rá. A sopronbánfalvi ásatás értékét növeli az a körülmény is, hogy az egész Sopron vármegyében itt került elı az elsı hitelesen feltárt árpádkori temetı. A mostani ásatások során Sopron környékének árpádkori népiségtörténetéhez legfontosabb adatokat szolgáltattak az árpádkori sírok antropológiai leletei. Az 69

ásatásokon összesen 15 árpádkori sír került feltárásra. Az elıkerült férfi-, nıi- és gyerekcsontvázleletek elsısorban azt bizonyítják, hogy a temetı környékén ezidıben polgári lakótelep volt, az elızetes antropológiai vizsgálat alapján a feltárt 15 árpádkori sír csontvázanyaga fajtaösszetétel szempontjából a következı eredményre vezetett: A jó állapotban lévı és antropológiailag megmérhetı nyolc csontváz testmagassága igen szők határok közt ingadozva, általában a férfiaknál 160–165 cm, a nıknél 150–155 centiméter. A koponyák középhoszúak és többségükben rövidek. A koponya-magassági viszonylatban uralkodó jelleg a nagymagasság. Arckoponya alacsony, lapos. Az orrhát rövid, konkáv egyrészben, másrészt konvex. A megvizsgált koponyák közül öt keletbalti, három turanid- és rhyasam-fajtához tartozik. Ezek szerint a sopronbánfalvi árpádkori temetı csontvázleletanyaga a magyarság ısi fajtaösszetételét tükrözi vissza. A bevezetésben vázolt kutatói munkát az idei évvel nem fejeztük be. Az eddig elıkerült fontos leletek alapján már most bejelenthetjük, hogy a Teleki Pál Tudományos Intézet és az Orsz. Magyar Történeti Múzeum megbízásából a következı évben tovább fogjuk folytatni a nyugat dunántúli s így a sopronbánfalvi ásatásokat is. Az idei és a következı évi ásatásokat azután egy nagyobbszabású tudományos munkában fogjuk részletesen publikálni. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kisebb közlemények. / Csatkai Endre dr.: Soproni vonatkozású kis szentképek.

Csatkai Endre dr.: Soproni vonatkozású kis szentképek. A Soproni Képzımővészeti Kör exlibrisgyüjtı csoportja feladatául tőzte ki, hogy a kisgrafikának minden irányú régebbi termékét is összeszedi és megóvja az elkallódástól. Így figyelmét kiterjesztette a vallásos jellegő kisgrafikára, a kis ájtatossági képre, vagy más szóval kis szentképre. Talán fölösleges rámutatni arra, hogy ezek egyaránt érdekesek mővészettörténeti és mővelıdéstörténeti szempontból. Németországban már egy hatalmas „Corpus”-t kiadtak, nálunk egyelıre a kezdet legkezdetén vagyunk. Sopronban Thier László és Gallus Sándor dr. gyüjteményei számottevık. A város korábbi erıs protestáns 307színezete folytán a soproni kis szentképek elıkerülı sora valószínőleg nem lesz sohasem valami nagy, de a kutatás hozhat még e téren is meglepetéseket. E soroknak épen az a célja, hogy felhívja erre a kevéssé mővelt térre a figyelmet.1(136) A kis ájtatossági képek lehetnek olyanok, hogy rajta az ábrázolás a fı, a szöveg pár szavas magyarázat és fohász csupán, esetleg a hátsó lapon foglal helyet hosszabb ima. Vannak azután szinte füzetek már, elsı oldalon a kép, a többit az ima foglalja el. Nagy számmal vannak búcsújáró helyek emlékei. Elsı misék emlékére, halottakra való emlékeztetés céljából is már régtıl fogva adnak ki kis ájtatossági képeket. Amint látható, meglehetıs tág téren mozog a kisgrafikának ez az ága.

70

Régebb soproni anyagból eddig a következı került elı. Egy kétoldalas ima; elsı lapján fametszet, a Feszület. Alatta: „Oedenburg, gedruckt in dies em Jahr.” A kép gyenge másolata egy hasonló, valószínőleg Gyırött készült, magyarnyelvő példánynak, mindkettı a 18. század végérıl való. A soproni darab Thier László gyüjteményében.

71

Igen szép a Szentlélek-templom kegyképérıl2(137) készített rézmetszet. Felirata: „Das Gnadenreiche Bildnuss in der uralten Kirchen zu dem Heil. Geist in der Königl. Freystadt Oedenburg.” Mössmer J. véste rézbe Bécsben. A hátlapon levı imát 308ugyanott Ghelen Vilmos nyomta. A rendkívül értékes darab a 18. század utolsó negyedébıl való. Egy példányát Papp Kálmán prelátus-kanonok birtokolja. Még egy példány ismeretes belıle. 1837-ben ünnepelték az orsolyita apácák a rend alapításának 300. évfordulóját. Ez alkalomból Bécsben készíttettek Rieder L. nevő grafikusnál acélmetszetet. Szt. Angélát látni, amint elıtte hét leány korabeli ruhában térdepel, a szent nı képet mutat nekik; mögötte az ablakon át az égbe vivı létra látható. Felirata: „Die H. Angela Merici Schutzmutter der Jugend, Ordensstifterin der Ursulinerinnen. Von dessen Bestehen das 300 jährige Jubelfest begangen wurde am 26-ten November 1837 in der Ordenskirche der Königl. 72

Freystadt Oedenburg.” Két példány ismeretes; az egyik Kovárzik Teréz úrnıé, másik e sorok írójáé.3(138) A legkorábbi primíciai emlék soproni kelettel tudomásom szerint 1885-bıl való. Csipkés áttört keretben acélmetszet; a szent miseáldozat, Hauer K. rajzolta és a nürnbergi Mayer-intézetben nyomták. Hátlapján az emlékeztetı írás Frühwirth Ágoston elsı miséjére a Domonkos-templomban 1885 július 26-án Halotti megemlékezésre korai példa egy igen finom acélmetszet. Madonna, Heubner (?) munkája. A hátlapján a Legnagyobb Magyar nıvérének, Zichy Zsófiának lelki üdvéért mondandó fohászok (1865). Az 1885-ben elhúnyt Meilinger Péter domonkos prior emléklapján már klisényomat jelentkezik: Mária, mint az ég királynıje. A három utolsó darab e sorok írójának gyüjteményében van. Sopron környékének búcsújáró helyein persze már a 18. századtól fogva nagy keletnek örvendtek a kis ájtatossági képek, itt fıleg Kismarton, Lorettó, Osli, Boldogasszony, Kópháza, Nagymarton szerepelnek. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kisebb közlemények. / Csatkai Endre dr.: Adatok a soproni grafika történetéhez.

Csatkai Endre dr.: Adatok a soproni grafika történetéhez. A soproni grafika multját az jellemzi, hogy nagyon korán fellép benne a látkép (veduta), egy idıben nagy keletje van az arcképnek (fıleg a 17. század utolsó negyedében) és az exlibris sem ritka dolog. Mindamellett alig van a kártyafestıkön kívül helyi grafikus, aki a 20. század elıtt hivatásosan foglalkoznék a mővészetnek ezzel az ágával és mőintézet sem tud lábra kapni a mult század utolsó negyede elıtt. Az élénk érdeklıdés nem egy ízben felkeltette egyesek kedvét, hogy itt letelepedjenek, de sajátos módon a városi tanács megakadályozta ıket tervük kivitelében, miután meghallgatta az akkor még egyetlen nyomdászt. Ennek javaslatára történt az elutasítás, mert a rokonszakmától féltette a kenyerét. 1813-ban Stotz Lipót, mint hercegi könyvnyomdász Kismartonban, jelentkezik a tanácsnál, hogy itt letelepednék és könyvkereskedés mellett rézmetszı mőhelyt is nyitna. A tanács kiadta a kérvényt Wagner Ferenc tanácsosnak, a késıbbi Vághy polgármesternek. Stotz már 1799-ben kívánt volna városunkban nyomdát nyitni és ujság kiadását is kilátásba helyezte. Csakhogy meglehetısen viharos mult állt mögötte; Bécsben 309tönkre ment, majd beállt katonának, leszerelése után vetett szemet Sopronra, de mind a nyomda nyitását, mind ujság kiadását reménytelennek találta a tanács és akkor is elutasították. Most is igen rossz ajánlólevél volt az, hogy udvari nyomdásznak nevezte magát. Wagner ugyanis utána járt és kiderítette, hogy annakidején Kismartonban nyitott ugyan nyomdát, de pörbe került a herceggel. Kiegyeztek és a herceg átvette a mőhelyt, Stotzot pedig ott mint szedıt alkalmazta. Személye iránt tehát nem volt nagy bizalom és a már évtizedek óta megelégedésre dolgozó Siess-család beadványára elutasították az ajánlkozást.1(139) Stotz alighanem úgysem váltotta volna valóra terveit, de annál sajnálatosabb a második elutasítás. 1818 július 20-án valami Arnoldy Lajos kérvényezi a városnál egy litografáló intézet nyitását.2(140) Egészen friss találmány volt még. Mestere, Sennefelder is még csak 1803-ban kapott Bécsben szabadalmat találmányára és az elsı komoly érdeklıdés is 1816-ban indul csupán meg a császárvárosban. Körülbelül ekkor kezdıdik meg a munka az elsı pest-budai mőhelyekben is, míg vidéken csak az 1820-as években.3(141) Így Soproné lett volna az elsıség, ha a tanács nem bizalmatlankodik és Siessék türelmesebbek. Így azonban Patzil 73

József tanácsos jelenti, hogy Arnoldy a felhívás ellenére sem mutatta be mintákon képességeit, tehát nem lehetett megállapítani, mit tud, azután Siessék is tiltakozást jelentettek be ellene; így hát a tanács nem adta meg az engedélyt az intézet felállítására. Ennek következtében litográfiai intézetre még nagyon soká kellett várnia a városnak, de legalább soproni ember alapította az elsıt: Thirring Lajos, aki 1845-ben született.4(142) Mikor nyomdájának önálló élete 1895-ben megszőnt, azt írták róla, hogy 20 évig mőködött.5(143) Saját házában, az azóta lerombolt Várkerület 60-as számú házban folyt a munka és fejléccel ellátott számlák, üzleti papírok mellett nagyobb munkák is elhagyták mőhelyét. Így egy nagy színes lóversenyjelenet (Holl Jenı dr. gyüjteményében) és egy meglehetısen elterjedt harántfólió alakú soproni látkép a lıvérek felıl, oldalán egy kissé a rosszabb ízlésnek hódoló virágok, de egészben véve szép és érdemes munka; azonban Thirring maga csak nyomta, kıre valami Hoffmann rajzolta. Az 1890 körül készült munka után valószínőleg már nem soká mőködtek együtt, mert 1892-ben már Hoffmann és Geisse néven a Szigetköz 3. szám alatt szerepel egy második „Fény és kınyomda”. Hatalmas hirdetése a a Fegyvertár-utcában volt látható a Tisza-háznak puszta falán.6(144) 1895-ben Thirring eladta mőhelyét Romwalternek és ez a hirdetmény szerint átvette „a derék mővész és munkás személyzetet”. Thirring maga 310a kereskedelmi pályára lépett és 1919-ben halt meg. De Hoffmannak sem volt szerencséje a vállalattal. Azt meg Röttig Gusztáv vásárolta meg és már nála készült Hoffmann díszoklevele Hauser Károly rajza után az 1903-as tornaverseny számára. Ezen a lapon egy-egy zászlós alak és tornász, tribün, a városi és a magyar címer, továbbá Sopronnak a Thirringnél készült kınyomatról ismert képe kicsinyítve szerepel.7(145) A Röttig és Romwalter cégnek egyesülése folytán Sopronnak elég késın induló két legrégibb kınyomó intézete is együvé került. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Irodalom.

Irodalom.

1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Irodalom. / A Magyar Telefónhírmondó és Rádió R.- T. Soproni Nap címő közvetítése 1942. február hó 2-án. Elıterjeszti: Dr. Kamenszky Árpád polgármester. Összeállította: Dr. Pekovits Artur fıjegyzı. Kiadja: Sopron sz. kir. thj. város közönsége. Sopron, Röttig-Romwalter Nyomda R.-T. 68 l. + 18 l. képmelléklet.

A Magyar Telefónhírmondó és Rádió R.- T. Soproni Nap címő közvetítése 1942. február hó 2-án. Elıterjeszti: Dr. Kamenszky Árpád polgármester. Összeállította: Dr. Pekovits Artur fıjegyzı. Kiadja: Sopron sz. kir. thj. város közönsége. Sopron, Röttig-Romwalter Nyomda R.-T. 68 l. + 18 l. képmelléklet. A Magyar Rádió igazgatósága érdekes és hasznos újításként vette fel a rádió programmjába azt, hogy egy-egy nap mősorát helyszíni közvetítés formájában valamely magyar város történetének és mai életének 74

ismertetésével tölti ki. Ilyen egésznapi mősort magában foglaló ú. n. Soproni Napot közvetített folyó évi február 2-án, s a város vezetısége utóbb nagyon helyesen úgy határozott, hogy a mikrofón elıtt elhangzott elıadások és beszélgetések szövegét megrögzíti s könyvbe foglalva ırzi meg az utókor számára. Benne találjuk tehát dr. Medl Jánosnak a reggeli misén elhangzott szentbeszédét, dr. Kamenszky Árpádnak Sopronról szóló hangulatos elmefuttatását, a Budinszky Sándor, továbbá vitéz dr. Házi Jenı, dr. Csatkai Endre, dr. Garami Elek és Storno Pál közt a városi levéltárban és a belváros ódon házai közt megtett séta alkalmával, valamint Budinszky Sándornak a Városi Múzeum igazgatójával, Lauringer Ernıvel folytatott beszélgetését, dr. Taizs Károlynak tartalmas és adatokban gazdag felolvasását Sopron kereskedelmérıl és iparáról, dr. Heiszler Bélának a soproni leventeéletrıl szóló rövid beszámolóját, dr. Keresztury Dezsınek meleghangú elıadását „Sopron a magyar szellemi életben” címen, Modrovich Ferencnek a mőegyetemi ifjúság „szakestélyén” elhangzott összefoglaló ismertetését a bánya-, kohó- és erdımérnöki kar multjáról és jelenérıl, végül a Frankenburg Irodalmi Kör és a Soproni Zeneegyesület közös estjén elhangzott bevezetést, amelyben dr. Berecz Dezsı visszapillantva a multra kegyeletes szavakkal áldozott az Irodalmi Kör névadója, Frankenburg Adolf emlékének, az ünnepi esten elhangzott költemények szövegét s Becht Rezsınek költıien szép felolvasását a „soproni hangulatok”-ról. Az egésznapi gazdag mősornak ez csak egyik fele: az, amely élıszóval hangzott el a mikrofón elıtt. A másik, az époly gazdag zenei rész természetesen 311nem volt megörökíthetı a könyvben, annak csak részletes mősorát találjuk meg benne. Az elhangzott elıadások nagyon helyesen nemcsak Sopron szellemi életének keresztmetszetét nyujtják, hanem a város gazdasági életérıl, kereskedelmének és iparának multjáról is adnak rövid, de kitőnı áttekintést. Egyáltalában jól megválogatta a rádió vezetısége az elıadókat, s megállapíthatjuk, hogy mikor a rádió szertesugározta az éterben szép városunk hírét-nevét, Sopron minden barátja örömmel hallhatta az elıadók ajkáról városunk dícséretét. A nyomdai szempontból is szép és ízléses könyv értékét nagyban emelik a hozzácsatolt képek, amelyek Sopron legismertebb természeti és mővészeti nevezetességeit örökítik meg. rj. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Irodalom. / Angyal Endre: Dunántúli szellem. Különlenyomat az „Új Élet” 1942. évi 2. számából. Sz. Erzsébet Nyomda R.-T., Kassa.

Angyal Endre: Dunántúli szellem. Különlenyomat az „Új Élet” 1942. évi 2. számából. Sz. Erzsébet Nyomda R.-T., Kassa. Ez a tömör és lelkes tanulmány a Dunántúl védelmében íródott. A Felvidék és Erdély szerencsés hazatérése érthetı módon e két országrész felé fordította a nemzet figyelmét és a felvidéki és erdélyi szellemnek valóságos kultuszát fejlesztette ki. Ugyanakkor a nyugati országrész, a Dunántúl, amely a két világháború közti idıben „a magyar szellem leggazdagabb kincsesbányája, a magyar történelem köztünk élı lelkiismerete volt”, nemcsak teljesen háttérbe szorult, hanem szinte ellentétbe került a Felvidékkel és Erdéllyel. Vádak hangzottak és hangzanak el a Dunántúl felé. Dekadenciával vádolják Berzsenyi, Vörösmarty, Vajda, Prohászka, Babits, Illyés, Kocsis László, Harsányi Lajos, Németh László földjét; dekadensnek bélyegzik Dunántúl népét, a zalai, somogyi parasztságot. 75

A második vágy, a magyartalanság vádja még súlyosabb. Azt mondja, hogy az Árpádok birodalmának legısibb része magyartalan, mert benne német népszigetek vannak, mert városain, szellemi életén a német mővelıdés visszfénye vonul végig, mert a latin, mediterrán vonás ütközik ki arculatán. Ezek ellen a vádak ellen védi érvekkel, tényekkel, szellemes megállapításokkal Angyal Endre az ország legharmonikusabb táját. Pécs, Székesfehérvár és Sopron példáján bemutatja a dunántúli szellem sokrétő gazdagságát, a legkülönfélébb hatásokat termékeny harmóniába egybeolvasztó képességét és szemérmesebb, de talán éppen ezért ıszintébb magyarságát. A „Dunántúli szellem” írója nemcsak bennünket, dunántúliakat, kötelezett köszönetre, hanem mindenképpen idıszerő tanulmányával értékes szolgálatot tett az egyetemes magyarságnak is. br. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Irodalom. / Csatkai Endre: A soproni harangöntés és tőzoltószerek gyártásának története. (A Seltenhofer Frigyes Fiai magyar királyi udvari szállítók gyárvállalat” alapításának 125. évfordulójára.) Sopron, 1942. 8°, 26 l. Röttig-Romwalter ny.

Csatkai Endre: A soproni harangöntés és tőzoltószerek gyártásának története. (A Seltenhofer Frigyes Fiai magyar királyi udvari szállítók gyárvállalat” alapításának 125. évfordulójára.) Sopron, 1942. 8°, 26 l. Röttig-Romwalter ny. Ezzel a tanulmánnyal Sopron helytörténeti irodalma ismét egy értékes munkával gazdagodott. Szerzı a mult évben a 150 éves Kremszner Károly-cég emlékfüzetében megírta 312a soproni szappanosok és gyertyamártók történetét, amelyet lapunk ezévi elsı számában ismertettünk. Ebben a munkájában ismét egy érdekes fejezetet közöl Sopron tisztes iparának multjából. A harangöntés általános történetének rövid ismertetése mellett városunk és megyénk legrégibb harangjairól és azok készítıirıl közöl adatokat, amelyek családtörténeti értéküknél fogva is becsesek. A harangöntés soproni 200 éves történetébıl 125 év esik a jubiláló Seltenhofer harangöntı cégre. A cégalapító Seltenhofer Frigyes Keresztély (1816) óta apáról-fiúra száll a vállalat és megszakítás nélkül kiváló készítményeivel mind a bel-, mind a külföldön megbecsülést szerzett a hazai, különösen a soproni iparnak. Számos kitüntetésben volt része a vállalatnak és a mindenkori vezetıknek a budapesti országos kiállításon kívül Bécsben, Párisban és sok más helyen. Késıbb az üzemet tőzoltószerek gyártásával bıvítették ki. Készítményei az egész országban terjedtek el, sıt a külföldre is jelentékeny számban szállítottak harangokat és tőzifecskendıket. Az 5000. tőzoltófecskendıt Nyírbátor kapta meg, 1920-ban pedig az 5000. harangot öntik, amely a soproni evangélikus templom számára készült. A világháború után méginkább fellendül a gyár, mind több mótoros fecskendıt és öntözıkocsit készítenek. A vállalat részletes történetén kívül igen sok helytörténeti vonatkozásban tartalmaz igen értékes anyagot a munka, ez a körülmény szerzı különös érdeme. Kár, hogy a munkát nem illusztrálták képekkel, pedig tudtunkkal jelentékeny képanyag áll e célra rendelkezésre, ezzel nagyban emelhették volna a munka értékét. Nagy kultúrérzékre vall a cég vezetıjének az az elhatározása, amellyel a munka kiadását és csinos alakban való megjelenését lehetıvé tette. Kívánatos volna, ha ez a példa követésre találna más vállalatoknál is. ry. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Irodalom. / Dubovitz István: A magyar földrajzi irodalom 1940.

76

Különlenyomat a Földrajzi Közlemények LXX. (1942) kötetébıl. 8°, 56 l. Budapest, 1942.

Dubovitz István: A magyar földrajzi irodalom 1940. Különlenyomat a Földrajzi Közlemények LXX. (1942) kötetébıl. 8°, 56 l. Budapest, 1942. Szerzınek ez az összeállítása az ötödik, tartalmazza az 1940. év magyar és magyar vonatkozású külföldi földrajzi irodalmának könyvészetét. A legtöbb cím Magyarország leíró földrajza tárgykörébıl való. Az atlaszok és térképek száma változatlanul magas. Érdekes, hogy az 1940. év folyamán földrajz-elméleti munka, egyetemes- és leíró földrajzi kézikönyv nem jelent meg, így ezek a fejezetek az összeállításból hiányoznak. Szerzı ebben az összeállításban rengeteg anyagot hordott össze és foglalt könnyen áttekinthetı rendszerbe. Ez a munka is méltán sorakozik szerzınek korábbi hasonló célú sorozatos gyüjtımunkái mellé. Különösen értékeljük, hogy benne a soproni anyag teljes feldolgozást nyert. A három fejezetre osztott munkát névmutató egészíti ki. ry. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / HIRDETÉS

HIRDETÉS PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK Alapíttatott 1841-ben kelt királyi szabadalomlevéllel. Bármely ügyben készséggel ad felvilágosítást. Alaptıke és tartalékalapok: 64,100.000 pengı Soproni fiókja: Várkerület 117. szám Telefon: 92, 132. Sürgönycím: COMMERZ.

Az új villamos árszabás mellett érdemes a Lövérekben villamos rezsót, tőzhelyet, vasalót, hıtárolót és szivattyút alkalmazni. Az új gáztarifa pedig a városbeli konyhák és fürdıszobák üzemét teszi olcsóvá!

SOPRONI TAKARÉKPÉNZTÁR 77

a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete Alapíttatott 1842 Sopron, Széchenyitér 19 Telefonszám 23 Kölcsönöket folyósít ház- és földingatlanokra. – Betéteket legjobban gyümölcsöztet. – Foglalkozik a banküzlet minden ágával. – Minden ügyben díjmentes felvilágosítással szolgál.

BAUMANN BÉLA OKL. KİFARAGÓMESTER ÉS CEMENTÁRUGYÁROS SOPRON, KİFARAGÓ-TÉR 5 – TELEFON 469 Mindennemő kıfaragó-, mőkı- és cementmunkák, építıanyagok eladása

LÖVÉRSZÁLLÓ 110 szoba Központi főtés Hideg és meleg folyóvíz Lift Garázs Bar Tenniszpályák Elsırendő szálloda a tizezer holdas városi erdı közvetlen közelében. Bérlı: Horváth Imre Telefon 622 és 714.

Minden házban igazi öröm a családi sör!

Felvételeit elıhívja másolja nagyítja gyorsan, szépen MOLNÁR ZOLTÁN foto-illatszertár Templom-u. 27. Telefon 690 78

Mindig nivós mősor a Városi Moziban! Telefon 424

Perkovátz Félix SZÉCHENYI-TÉR 12 SOPRON TÁVBESZÉLİ 888 Kitünı konyha Elsırangú borok Állandó frissen csapolt sör

„HUBERTUS” VADÁSZLAK Sopron legkedveltebb üdülı- és kirándulóhelye. Egész éven át nyitva. Rendkívül mérsékelt árak. Gyönyörő kilátás az osztrák Alpesekre. A várostól 3 km-nyire. Jól ápolt sétautak. A Soproni Városszépítı-Egyesület tulajdona. Bérlı: Konrad Frigyes. Távbeszélı: 633.

MED. UNIV. Dr. HERNFELD PÁL LÖVÉR-PENZIÓJA EGÉSZ ÉVBEN NYITVA. KÖZPONTI FŐTÉS HIDEG-MELEG VÍZ. – TELEFON: 940

VASÁRUGYÁR R.T. SOPRON, CSENGERY-U. 32.

GRUBER-PENZIÓ A VÁROSLIGETBEN

79

TÁVBESZÉLİ: 484. SZÁM Szép magaslati, por- és szélmentes helyen, tölgyes- és fenyveserdık közvetlen közelében. Ideális üdülıhely. 38 modernül berendezett szoba, folyóvízzel, fürdıszoba, villanyvilágítás. Terrasz szép kilátással. Kivánatra dietikus konyha. Egész éven át nyitva. BÉRLİ: KIS FERENC

RAUNER MIHÁLY NEMZETKÖZI SZÁLLITMÁNYOZÁSI VÁLLALAT HIVATALOS VASUTI SZÁLLITÓ Bútorszállítás Raktározás Fuvarozás Elvámolás Sopron, Manninger-út 8–10. szám Távbeszélı: 577 Városi iroda: 900

Pannonia-Szálló A VÁROS KÖZPONTJÁBAN Hideg és meleg folyóvíz Központi főtés Garage Klubhotel TELEFONSZÁM 80

SELTENHOFER FRIGYES FIAI ALAPÍTVA: 1816 SOPRON TELEFON: 66 MAGYAR KIRÁLYI UDVARI SZÁLLITÓK Legelsı tőzoltószer, kutszivattyú és gépgyár, harang-, fém- és vasöntıde Harangok, vasállványok, tőzoltófecskendık 80

úgy kocsi-, mint motorfecskendık, továbbá harangöntés, fémöntés, kutak stb., stb., beszerzéseknél forduljon bizalommal minden tekintetben teljes garanciát nyujtó megbízható keresztény gyárunkhoz s a legnagyobb készséggel adunk díjmentesen költségvetést, kívánságra díjmentesen kiszállunk, kedvezı fizetési feltételeket adunk sok évi jótállás mellett. Gyártmányaink a párizsi világkiállításon az aranyéremmel, azonkívül sok-sok arany- és ezüstéremmel és díszoklevéllel kitüntetve. Hazánk legrégibb, több mint 125 év óta fennálló keresztény gyára

SOPRONI IDEGENFORGALMI R.-T. SOPRON, VÁRKERÜLET 44 Telefonszám 379 A magyar kir. Államvasutak és a Gyır-Sopron-Ebenfurti Vasut hivatalos menetjegyirodája FÜRDİ-ÜZEM AUTÓBUSZ-ÜZEM IDEGENFORGALMI ÜGYEKBEN DÍJTALAN FELVILÁGOSÍTÁS!

FÉNYKÉPÉSZET Lobenwein Harald FOTÓSZAKÜZLET / AMATİRLABORATORIUM Sopron, Kossuth L.-út 13. / Tel. 352

Hackstock Károly vaskereskedés, Várkerület 74. Telefon 33 Tőzhelyek, kályhák, zománcedények, építési anyagok!

Minden jó soproni polgár tagja a Soproni Városszépítı Egyesületnek!

A Soproni Városszépítı Egyesület FAISKOLÁJA a legjutányosabban szállít gyümölcsfa csemetéket és díszcserjéket Távbeszélı: 220 és 379 81

Telep: Sopron, Harkai-út.

EGYÜNK Stauffer SAJTOT – VAJAT IZÜK ÉS TÁPÉRTÉKÜK FELÜLMULHATATLAN

Tómalom Strandszálló Étterem, penziórendszer. Polgári árak! Strandfürdı, csónakázás. Autóbuszjárat a városba és a Lövérekbe. Egész éven át nyitva! Tulajdonos Kovács Vince Telefon 152

RÖTTIG-ROMWALTER NYOMDA R.-T. KÉSZÍT NYOMTATVÁNYOKAT, KÖNYVEKET ÉS EGYÉB NYOMDAI TERMÉKEKET A LEGKÉNYESEBB IZLÉST KIELÉGITİ KIVITELBEN SOPRON, DEÁKTÉR 56 TÁVBESZÉLİ: 19

VIRÁGOT RAFFENSPERGER FERENC FIAI VIRÁGTERMEIBİL SOPRON, Erzsébet-utca 9. Tel. 54. / Kossuth L.-utca 45. Tel. 780. Kertészet: Nándorfasor 8. Tel. 610. / Alapítási év 1803.

Diebold-Foto Sopron, Mátyás király-u. 1. Telefon: 378 82

FELSİLÖVÉRI PENZIÓ KITŐNİ ELLÁTÁS MÉRSÉKELT ÁRAK FENYVES-SOR 7 Tulajdonos: Dr. PÁLOVICH ISTVÁNNÉ Távbeszélı: 798. és 821. 1942. VI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / A SOPRONI SZEMLE KIADVÁNYAI.

A SOPRONI SZEMLE KIADVÁNYAI. (Kaphatók a kiadóhivatalban.)

1. Becht Rezsı: Az én városom 2. Thirring Gusztáv dr.: Az elsı soproni népszámlálás 3. Varga Lajos dr. és Mika Ferenc dr.: A magyar Fertı halászata az utolsó 12 esztendı folyamán 4. Lauringer Ernı: A rekonstruált capitoliumi trias-szobrok Sopron város múzeumában 6. Payr Sándor: Zinzendorf és Sinzendorf grófok Sopronban 9. Romwalter Alfréd dr.: Római-kori sajtolt üveg Sopronból 10. Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás 12. Thirring Gusztáv dr.: Sopron népessége a 18. század elején 13. Breuer György: A sopronmegyei madárvárták 14. Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: Sopron vármegye Zsirakörnyéki (délnyugati) részének geológiája és morfológiája 15. Soós Imre: Adatok a sopronmegyei középbirtokok 16. századi történetéhez

83

16. Storno Miksa: Adatok a soproni festészet történetéhez I., II. 17. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Tél 19. Zügn Nándor: Soproni erdészeti régiségek 20. Kolb Jenı: Régi játékkártyák és kártyafestık Sopronban 21. Leitner József: Bredeczky Sámuel (1772–1812) 22. Kárpáti Zoltán dr.: Érdekes és újabb növényelıfordulások Sopron környékén 23. Csipkés Kálmán: Üveg- és keramiai kiállítás Sopronban 24. Dr. Wiczián Dezsı: Payr Sándor (1861–1938) 25. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Tavasz 26. Kapuy Vitál: Egered. (Helytörténeti tanulmány) 39. Fızı Géza: Soproni gesztenyések 30. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Nyár 31. Thirring Gusztáv: Sopron vármegye községeinek népesedési fejlıdése az utolsó 150 év alatt 32. ifj. Csemegi József: Sopronbánfalva középkori templomai 33. Veszelka László dr.: A soproni rajziskola története 1778–1799. (Elsı közl.) 34. Stornó Miksa: Római-kori leletek Sopron Belvárosából 35. Csipkés Kálmán: Régi soproni egyházi ruhák 36. Weinberger G. A.: Ifj. Storno Ferenc (1851–1938) 37. Csatkai E. dr.: A gróf Szapáry-kastély Bükön 38. Kapuvári népviselet. 39. Becht Rezsı: Soproni évszakok. İsz 41. Németh Sámuel: A soproni evangélikus líceum könyvtárának érdekességei: inkunabulák, unikumok 42. Verbényi László dr.: A soproni rajziskola története (II. közl.)

84

43. Énekes Kálmán: A sopronhorpácsi kastély 44. Kokas Kálmán: A szanyi népviselet 45. Varga Lajos dr.: Nagymérető darázsfészek a soproni Felsılövérekbıl 48. Vitéz Lenky Jenı: Király József Pál 49. Levárdy Rezsı: id. Storno Ferenc pannonhalmi mőködése 50. Romwalter Alfréd dr.: A Hallstatt-La-Tène korabeli vaskohászat Sopron környékén 51. Verbényi (Veszelka) László dr.: A soproni rajziskola története (III. közl.) 52. Csatkai Endre dr.: A zsirai (gyülevizi) kastély 53. Sandy Dezsı: Csornai népviselet 54. Becht Rezsı: Soproni évszakok. 5 mőmelléklettel és 12 szövegközti képpel 55. Ruhmann Jenı dr.: Torkos László. (1839–1939.) 56. Vitéz Házi Jenı dr.: A soproni plébániai iskola 57. Verbényi (Veszelka) László dr.: A soproni rajziskola története. (Negyedik közlemény.) 58. Varga Lajos dr.: Hat év elıtti osztrák vita a Fertı tó sorsáról 59. tóth-lipcsei Fabricius Endre: Sopron és a Napoleon-i háborúk 61. Csatkai Endre dr.: A simasági kastély 62. Neubauer Elemér: Ágfalvi népviselet 63. Csatkai Endre dr.: Klieber József szobrász és a soproni régi kaszinó oromzata 64. Becht Rezsı: Város és erdı 65. Dr. Verbényi (Veszelka) László: A soproni rajziskola története 66. Bergmann Pál: Sopron városfejlesztési terve 67. Dr. Mollay Károly: Sopron vármegye középkori történelmének nyelvészeti és történeti kérdései 68. Csipkés Kálmán: Régi soproni cégérek

85

69. A fertırákosi püspöki kastély 70. Östör József: Tévedések, ferdítések. Széchenyi István tudóstársasági alapítása. – Magyar nyelvtudása. Állítólagos g Újabb a Karolina-ügyben 71. Thirring Gusztáv: A Széchenyi-család soproni házai 72. Lauringer Ernı: Széchenyi István gróf az érmészetben 73. Thier László: Széchenyi-emlékek 74. Csatkai E.: Széchenyi-mőemlékek Nagycenken 75. Berecz Dezsı: Moller Ede 1853–1882 76. Radó István: A soproni Széchenyi-könyvtár 77. Adalékok a soproni Széchenyi-irodalomhoz 78. Verbényi (Veszelka) László: A soproni rajziskola története. (Utolsó közlemény.) 79. Schindler A. dr.: Városszéli telepítés 80. Storno M.: Néhány sopronmegyei régi templomról. Képekkel 81. Csatkai E.: A dénesfai gróf Cziráky-kastély 82. Thirring Gusztávné Waisbecker Irén: Emlékek viharos idıkbıl, amikor a Széchenyiek megszerették Sopront 83. Benkı László dr.: A soproni Nemes Magyar Társaság. A legrégibb magyar önképzıkör 84. Bergmann Pál: Sopron városrendezésének kérdései 85. Hárs György: Csákányütés a belvárosban 87. Kotsis Tivadar: Barlangok a tómalmi erdıben 88. Csipkés Kálmán: Régi bábsütı emlékeink 89. Csatkai Endre dr.: A röjtöki kastély 90. Soproni krónikák: I. Petz Dániel és fia krónikája 91. Massalsky Miklós herceg: Volt-e Julianus Apostata császár Sopronban? 92. Vajk Artúr: A brennbergi szénbányászat és a bécsi hajózható csatorna 86

93. Csatkai Endre dr.: A nagylozsi báró Solymossy-kastély 94. Németh Sámuel: Mértékletességi Egyesület Sopronban 1619 95. Storno Miksa: A soproni kulcsleletek alaki változásai 96. Csipkés Kálmán: Vitnyédi fejfák 97. Thirring Gusztáv dr.: Adatok Sopron 112 év elıtti gazdasági helyzetének ismeretéhez 98. Storno Ferenc: Régi soproni borsajtók, hordók és mércékrıl 99. Udvardi Lakos János: Adatok a Soproni Kereskedelmi Testület multjához 100. Csatkai Endre dr.: Sopronmegyei kastélyok 101. Gyırfi János dr.: Sopron és környékének rovarfaunája 104. Csatkai E. dr.: Sopronmegyei kastélyok 105. Reményi V.: Brennbergbánya szociális fejlıdése 106. ifj. Csemegi József: A Keresztelı Szent János tiszteletére épült kápolna Sopronban 107. Hajós Elemér: Karácsonyi és újévi népszokások a Rábaközben 108. Verbényi László dr.: A testületi nevelés nyomai Sopronban a kereskedelmi tanonciskolák megindulása elıtt 109. Kárpáti Zoltán dr.: Sopron környékének fontosabb gyógynövényei 110. Horváth Tibor Antal: A horpácsi prépostság 111. Heimler K. dr.: Thirring G. és munkássága 112. Németh S.: Egy soproni ábrándos történetíró Borgátai Szabó J. 113. Thirring L. dr.: Sopron népessége 1941. jan. végén 114. Gélin Gy. dr.: Adalékok Sopron mővészettörténetéhez 115. Csatkai E. dr.: A virtsológi Rupprecht-kastély Sajoskálon 116. Csipkés Kálmán: A Városi Múzeum borászati emlékei 117. Storno M.: Soproni városrészletek 1852-bıl

87

118. Kotsis Tivadar: Sopronkörnyéki barlangok 119. Mollay K. dr.: Soproni élet a 15. század második felében 120. Hajós Elemér: A rábaközi népviselet 121. Storno Miksa: A római amfiteatrum és nemeseum Sopronban 122. ifj. Csemegi József: Középkorú kılámpások Sopron területén 123. Thirring G.: Adatok a soproni céhekrıl a 19. század elsı felében 124. Kárpáti Z.: Érdekes és újabb növényelıfordulások Sopron környékén 125. A Seemann házaspár mővészete 126. Csipkés K.: Sopron sz. kir. város múzeumának régi céhedényei 127. Östör József: Széchenyi és vármegyéje 128. Vitéz Házi Jenı: A soproni polgárjog megszerzésének története 129. Berecz Dezsı: Frankenburg Adolf harmadik felesége 130. Hamar Gyula: Gamauf Teofil feljegyzései Kis Jánosról 131. Weger Imre: Néprajztérképek módszere 132. Csatkai Endre: Kinek a mőve a soproni régi színház oromcsoportja? 133. Kotsis Tivadar: Sopronkörnyéki barlangok 134. Östör József: Széchenyi István és Sopron 135. Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyüjtem. 136. Csatkai Endre dr.: Az elsı soproni magyar színielıadás szereplıinek levélváltásából 137. ifj. Csemegi József: Prédikált-e Kapisztrán János a soproni bencéstemplom kıszószékérıl 138. Mollay Károly dr.: Adatok a soproni ispotály történetéhez 139. Becht Rezsı: Sopron és a soproniak 140. Csatkai Endre dr.: Három klasszicista építész (Neumayer Lırinc, Ringer József, Handler Jakab)

88

141. Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói 142. Heimler Károly dr.: Payr György és Payr Mihály krónikája (1584–1700) 143. Storno Miksa: A Storno-család magángyüjteménye 144. Verbényi László dr.: Plébániai jellegő iskola Sopronban a 19. században 145. Thier László: Kurzweil Ferenc templomi karnagy, a Soproni Zeneegyesület alapítója élete (1792–1865)

RÖTTIG-ROMWALTER NYOMDA-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, SOPRON. 13560

89

Végjegyzet 1 (Megjegyzés - Popup) Jelzése E-b 128. 1.

2 (Megjegyzés - Popup) Ifj. Bothár Dániel a Magyar Figyelı 1911. évfolyamában a „Magyar Nemzeti Igazgatóság Történetéhez” c. cikkében részben már ismertette ezt az iratkötetet s közölt belıle öt iratot, a többibıl pedig átvett egyes adatokat.

3 (Megjegyzés - Popup) Szalay Mihály lovászpatonai evang. lelkész közlése a lovászpatonai evang. gyülekezet anyakönyve alapján. A Pallas Lexikon tévesen 1816-ra teszi születési évét.

4 (Megjegyzés - Popup) Vasárnapi Ujság, 1880. évf., 286. l.

5 (Megjegyzés - Popup) Pulszky F.: Életem és korom, II. k. 71. l.

6 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához 1876. aug. 26.

7 (Megjegyzés - Popup) Harsányi Zsolt: Adatok a magyar emigrációból. Pesti Hírlap, 1940. február 8.

8 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: Irataim az emigrációból, I. 240. l.

9 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: Irataim az emigrációból, I. 349–50. l.

10 (Megjegyzés - Popup) Eredetije a soproni evang. líceum könyvtárában az E-b 128. 1. jelzéső iratkötetben.

11 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

12 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott. 90

13 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

14 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

15 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

16 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

17 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

18 (Megjegyzés - Popup) Pulszky F.: id. m. II. 197. l.

19 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott, II. 198. l.

20 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: id. m., I. 353. l.

21 (Megjegyzés - Popup) Berzeviczy: Az abszolutizmus kora Magyarországon, I. 372. l.

22 (Megjegyzés - Popup) Soproni evang. líc. könyvtár E-b 128. 1.

23 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

24 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

25 (Megjegyzés - Popup) Pulszky: id. m. 200. l.

91

26 (Megjegyzés - Popup) Soproni evang. líc. könyvtár E-b 128. 1.

27 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: i. m. I. 368. l.

28 (Megjegyzés - Popup) Soproni evang. líc. könyvtár E-b 128. 1.

29 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott.

30 (Megjegyzés - Popup) Ugyanott és Kossuth: id. m. I. 483 l.

31 (Megjegyzés - Popup) Pulszky: id. m. II. 210. l.

32 (Megjegyzés - Popup) Kossuthhoz.

33 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: id. m. II. 525. l.

34 (Megjegyzés - Popup) Harsányi Zsolt: Olasz-magyar emlék. Pesti Hírlap, 1940.

35 (Megjegyzés - Popup) Kossuth: id. m. III. 731. l.

36 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, keltezés nélkül.

37 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1877. dec. 22.

38 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1879. aug. 23.

92

39 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. okt. 16.

40 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. júl. 16.

41 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. nov. 25.

42 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1877. aug. 6.

43 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878 nov. 21.

44 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. júl. 16.

45 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878. okt. 14.

46 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878 nov. 21.

47 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1877. dec. 22.

48 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878. jan. 31.

49 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1876. ápr. 15.

50 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához. 1879. dec. 29.

51 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. nov. 25.

93

52 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1876. ápr. 15.

53 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. okt. 16.

54 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. dec. 22.

55 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. szept. 3.

56 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878. jan. 31.

57 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1877. aug. 6.

58 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. júl. 16.

59 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1879. okt. 21.

60 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1876. dec. 4.

61 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878. jan. 31.

62 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. szept. 3.

63 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1875. júl. 16.

64 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1880. szept 3.

94

65 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, keltezés nélkül.

66 (Megjegyzés - Popup) Levele dr. Caesar Gyulához, 1878. nov. 21.

67 (Megjegyzés - Popup) * Északi oldalán.

68 (Megjegyzés - Popup) * E terv kezdeményezıje és mozgatója Dr. Heimler Károly, az akkori városi rendırfıkapitány volt.

69 (Megjegyzés - Popup) Siebm. 411. t. u. a. vitéz mellett 3–3 rózsa nı, balra felette növekvı félhold látható, elıtte három csillaggal; a sisakdísz: evangélikus pap, jobb kezében babérkoszorút, baljában tollas süvegforgót tart. 1530-ban János király adományozta e címert Quendel János részére. 1630-ban Serpilius név alatt új adománylevelet nyert a család. (N. I. X. k. 165–66. l.)

70 (Megjegyzés - Popup) A címer azonos Siebm. 446. tábláján közölt Szilágyi címerrel, mely a Garázda nemzetségbıl származott horogszeghi Szilágyi-családé volt, ez azonban Nagy Iván (X. köt., 706. lap) szerint 1459-ben kihalt.

71 (Megjegyzés - Popup) Siebm. 466. t. szerint az elsı mezı piros és benne ezüst liliom van, hátul arany mezıben vörös a liliom. Címeres levelet 1587. dec. 22-én nyert Torkos János agilis (agilis az anyja révén nemesi származású egyén). Lásd N. I. XI. k. 251. l.

72 (Megjegyzés - Popup) Azonos a Siebm. 491. t. közölt címerrel, kapta Vischy Sámuel soproni városi tanácsos. 1741. okt. 28-án.

73 (Megjegyzés - Popup) Nagy Iván XII. E. 266. lapján leírt W. címerhez hasonló.

74 (Megjegyzés - Popup) A képeket Sterbenz Károly rajzolta.

75 (Megjegyzés - Popup) Soós Imre: İsi sopronmegyei nemzetségek. 399. lap szerint az 1754–-55. nemességigazolásnál azzal a címeres nemesi levéllel igazolta nemességét, melyet nagyapja W. János kapott III. Ferdinándtól 1636-ban.

95

76 (Megjegyzés - Popup) V. ö. Dr. Thirring Gusztáv: Sopron vármegye községeinek népesedési fejlıdése az utolsó 150 év alatt. Soproni Szemle, II. évf., 4. sz. (1938. augusztus 15.) 186–195. l.

77 (Megjegyzés - Popup) E célból az 1900. X. és 1910. évi adatokat a mai megyeterületnek megfelelıen kellett csoportosítani, ill. átszámítani. Az adatoknak ezt az átszámítását a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal még az 1920. évi népszámlálás alkalmával elvégezte és az 1920. és 1930. évi népszámlálási kiadványokban közölte is.

78 (Megjegyzés - Popup) 1910. évi területi adat.

79 (Megjegyzés - Popup) 1941. évi elızetes területi adat.

80 (Megjegyzés - Popup) Országos keretben a Sopron vármegye területére, lélekszámalakulására, népsőrőségére és néptömörülésére vonatkozó fıbb adatokat a Magyar Statisztikai Szemlében megjelent több cikkünk idézte (v. ö. 1941. évf. 155–187. és 611–616. l.; 1942. évf. 1–15., 81–89., 177–183. és 463–481. l.).

81 (Megjegyzés - Popup) A népszámlálások idıpontja december 31, az 1941. évi népszámlálásé ellenben január 31 volt.

82 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmény.

83 (Megjegyzés - Popup) 10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

84 (Megjegyzés - Popup) 40 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

85 (Megjegyzés - Popup) 10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

86 (Megjegyzés - Popup) 40 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

87 (Megjegyzés - Popup)

96

10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

88 (Megjegyzés - Popup) + = vándorlási nyereség; – = vándorlási veszteség.

89 (Megjegyzés - Popup) 10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

90 (Megjegyzés - Popup) 10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

91 (Megjegyzés - Popup) + = vándorlási nyereség; – = vándorlási veszteség.

92 (Megjegyzés - Popup) 10 év és 1 hónap; elızetes eredmény.

93 (Megjegyzés - Popup) Hektárig menı pontossággal kiszámított adatok.

94 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmény.

95 (Megjegyzés - Popup) Kitőnik ez Soproni Elek dr. népsőrőségi kartogrammjából is; v. ö.: A kultúrsarok gondjai. Budapest, 1940., a 34. és 35. l. között; ez az értékes mő egyébiránt a községenkinti lakosszám-alakulás gazdasági hátterének elbírálása terén is számos hasznos útbaigazítással szolgálhat.

96 (Megjegyzés - Popup) L. Dr. Thirring Lajos: Sopron népessége 1941. január végén. Soproni Szemle, V. évf., 2. szám (1941. május 15.), 89–94 l.

97 (Megjegyzés - Popup) Az 1910–1920. évi adatok idézésétıl eltekintünk, mert megállapításuknál a hısi halottak száma nem vétetett figyelembe.

98 (Megjegyzés - Popup) Összeállításunknak vándorlási veszteséget jelzı adatai túlnyomóan a belsı (az ország más részeibe irányuló) vándormozgalom méreteit és passzív voltát fejezik ki és csak kisebb mértékben jelentenek kivándorlási többletet (veszteséget). 97

99 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

100 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

101 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

102 (Megjegyzés - Popup) Nem valószínő azonban, hogy ezzel a zsúfoltság fokának komolyabb mérvő csökkenése is karöltve járt volna (a házaspárok, az idısebb korúak száma ugyanis nagyobb mértékben nıtt meg, mint az egész népesség).

103 (Megjegyzés - Popup) Helyesebben 1941-ben a kitöltött házigyüjtıíveknek a lakóházadattal rendszerint csaknem pontosan egyezı száma.

104 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

105 (Megjegyzés - Popup) A különbözet kimutatott adata módszerbeli okokból valószínőleg nagyobb valamivel a tényleges lakóházszaporulatnál.

106 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

107 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

108 (Megjegyzés - Popup) Elızetes eredmények.

109 (Megjegyzés - Popup) A népszaporodás és a vándorlási különbözet arányszámainak értékelése során a község népességi nagyságára is ügyelni kell; egy-egy parányi lakosszámú községben a szertelenül magas arányszám sokszor csupán néhány fınyi eltolódás kifejezıje.

110 (Megjegyzés - Popup) 98

Sopron tj. várossal.

111 (Megjegyzés - Popup) Sopron tj. várossal.

112 (Megjegyzés - Popup) Sopron tj. várossal.

113 (Megjegyzés - Popup) Ideértve Sopron tj. várost is.

114 (Megjegyzés - Popup) Egy községnek 1941-ben pontosan ugyanannyi lakosa volt, mint a századfordulókor.

115 (Megjegyzés - Popup) Sopron tj. várossal.

116 (Megjegyzés - Popup) Megjegyzendı, hogy Sopron megye községeiben az élveszületési arány általában már az egykés jelleg közelébe csúszott le s a természetes népszaporulat elfogadhatóan jó alakulását nem csekély mértékben csupán a halálozási viszonyok kielégítıbb voltának (egyben a széles néprétegek kedvezıbb kultúrfokának) lehet betudni. V. ö.: a születési mozgalom községenkinti alakulását illetıen Dr. Thirring Lajos: Az 1934–1936. évi élveszületési mozgalom területi képe és keresztmetszete. Magyar Statisztikai Szemle, 1938. évf., 873–889. l.

117 (Megjegyzés - Popup) L. Soproni Szemle, V. évf., 2. sz. (1941. május 15.), 90–91. l.

118 (Megjegyzés - Popup) 1 Az egyes népszámlálások idıpontja = december 31., az 1941. évi népszámlálásé = január 31. A községhatár kisebb változásai visszamenılegesen nincsenek figyelembevéve, ami az adatokat általában nem érinti lényegbevágóan.

119 (Megjegyzés - Popup) 3 Elızetes eredmények.

120 (Megjegyzés - Popup) 3 Elızetes eredmények.

121 (Megjegyzés - Popup) 99

4 Elızetes eredmények; 10 éves és 1 hónapos idıszak.

122 (Megjegyzés - Popup) 5 Elızetes eredmények; 40 éves és 1 hónapos idıszak.

123 (Megjegyzés - Popup) 6 Az Alszoportól Felszoporhoz csatolt rész (23 lakóház, 129 lakos) 1941-ben már Felszopor adataiban foglaltatik; az átcsatolás elıtti közigazgatási beosztás alapján Alszopor lélekszáma 1930-ról 1941-re 5.5%-kal fogyott, 1900-ról 1941-re pedig 110 fıvel, vagyis 34.4%-kal nıtt meg, míg Felszopor lélekszáma 1930-ról 1941-re 11.1%-kal, 1900-ról 1941-re pedig 17 fıvel, azaz 3.1%-kal csökkent.

124 (Megjegyzés - Popup) 6 Az Alszoportól Felszoporhoz csatolt rész (23 lakóház, 129 lakos) 1941-ben már Felszopor adataiban foglaltatik; az átcsatolás elıtti közigazgatási beosztás alapján Alszopor lélekszáma 1930-ról 1941-re 5.5%-kal fogyott, 1900-ról 1941-re pedig 110 fıvel, vagyis 34.4%-kal nıtt meg, míg Felszopor lélekszáma 1930-ról 1941-re 11.1%-kal, 1900-ról 1941-re pedig 17 fıvel, azaz 3.1%-kal csökkent.

125 (Megjegyzés - Popup) 7 A Fertıszéplaktól Eszterházához csatolt terület (9 lakóház, 41 lakos) 1941-ben már Eszterháza adataiban foglaltatik; az átcsatolás elıtti közigazgatási beosztás alapján Fertıszéplak lélekszáma 1930-ról 1941-re 5.9%-kal fogyott, 1900-ról 1941-re pedig 100 fıvel, vagyis 7.7%-kal emelkedett, míg Eszterháza lélekszáma 1930-ról 1941-re 30.1%-kal csökkent, 1900-ról 1941-re pedig 117 fıvel, azaz 23.5%-kal nıtt meg.

126 (Megjegyzés - Popup) 7 A Fertıszéplaktól Eszterházához csatolt terület (9 lakóház, 41 lakos) 1941-ben már Eszterháza adataiban foglaltatik; az átcsatolás elıtti közigazgatási beosztás alapján Fertıszéplak lélekszáma 1930-ról 1941-re 5.9%-kal fogyott, 1900-ról 1941-re pedig 100 fıvel, vagyis 7.7%-kal emelkedett, míg Eszterháza lélekszáma 1930-ról 1941-re 30.1%-kal csökkent, 1900-ról 1941-re pedig 117 fıvel, azaz 23.5%-kal nıtt meg.

127 (Megjegyzés - Popup) 5 + = vándorlási nyereség – = vándorlási veszteség.

128 (Megjegyzés - Popup) 1 A házigyüjtıívek számára vonatkozó elızetes eredmények.

129 (Megjegyzés - Popup) 2 Egy házigyüjtıívre számított elızetes eredmények.

130 (Megjegyzés - Popup) 100

3 Elızetes eredmények.

131 (Megjegyzés - Popup) 4 Elızetes eredmények; 10 éves és 1 hónapos idıszak.

132 (Megjegyzés - Popup) 4 Elızetes eredmények; 10 éves és 1 hónapos idıszak.

133 (Megjegyzés - Popup) Fasc. IX. 352. sz. a városi levéltárban.

134 (Megjegyzés - Popup) Az ev. konvent iskolaalapító tevékenységérıl bıvebben Verbényi: Adatok Sopron iskolaügyének multjából. (Soproni Szemle, II. évf., 315–17. l.)

135 (Megjegyzés - Popup) A beadvány azt mondja: woraus klar und deutlich erhellet, daß diese Realschule nicht anderes zum Zwcck habe, als daselbst Bürger, Handwerker und Kaufleute zu bilden, folglich dieselbe im strengern Sinne einen Theil der Bürgerschulen vorstelle.

136 (Megjegyzés - Popup) E sorok írója a magyarországi „Corpus” összeállításán dolgozik. Kéri a szíves olvasót, hogyha régebbi magyarországi szentképek nyomára jut, arra figyelmeztetni szíveskedjék.

137 (Megjegyzés - Popup) A kegykép legendáját feldolgozta Mohl Adolf: Nyugatmagyarországi mondák és mondafélék. Gyır, 1926.

138 (Megjegyzés - Popup) A soproni rendház 1937-ben a birtokában levı Schaller képrıl készíttetett reprodukciót és azt adta ki a jubileum emlékére.

139 (Megjegyzés - Popup) Tanácsjegyzıkönyv. 1799. 2219. sz. tétel. 1813. 1581. és 2038. sz. tétel.

140 (Megjegyzés - Popup) Tanácsjegyzıkönyv. 1818. 2885. és 3336. sz. tétel.

141 (Megjegyzés - Popup) Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a 19. században. 28. l.

101

142 (Megjegyzés - Popup) Thirring Gusztáv: A Thirring-család története.

143 (Megjegyzés - Popup) Oedenburger Zeitung, 1894. IV. 28.

144 (Megjegyzés - Popup) Póda: A soproni parókia története. 1892. Ebben a Fegyvertár-utca képe.

145 (Megjegyzés - Popup) Egy példány a soproni bencés gimnáziumban.

102