1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1SOPRONI SZEMLE MŐVELİDÉSTÖRTÉNELMI FOLYÓIRAT
MEGJELENIK ÉVENTE NÉGYSZER FİSZERKESZTİ: Dr. HEIMLER KÁROLY SZERKESZTİBIZOTTSÁG: Becht Rezsı, dr. Berecz Dezsı, dr. Csatkai Endre, dr. Gombocz Endre, dr. Vitéz Házi Jenı, Lauringer Ernı, Leitner József, dr. Mihályi Ernı, dr. Mollay Károly, Németh Sámuel, dr. Romwalter Alfréd, dr. Ruhmann Jenı, Storno Miksa, dr. Szenci Vilibáld, dr. Thirring Lajos, dr. Varga Lajos, dr. Vendl Miklós, dr. Verbényi László. VI. ÉVFOLYAM 1942. KIADJA A SOPRONI VÁROSSZÉPÍTİ EGYESÜLET 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Östör József: Széchenyi István és Sopron.
Östör József: Széchenyi István és Sopron. A legnagyobb magyar és Sopron város, meg ez utóbbi közönsége egymáshoz való viszonyának tárgyalásánál is csak az lehet a döntı, hogy milyen hatással voltak egymásra. Mit köszönhet Széchenyi Sopronnak s az utóbbi Széchenyi Istvánnak? Ami ezen kívül esik, lehet érdekes történetböngészınek, vagy a furcsaságokat kedvelınek, de az egymásrahatásuk szempontjából kevésbbé az. Hogy e feladatnak megfelelhessünk, egy pillantást kell vetnünk a mult század második negyedére, vagyis a magyar reformkorszakra, amely tulajdonképpen Széchenyi kora volt. Nem lehet hazánk történetének ezt a csodálatos hısi korszakát érzékeltetni s megmutatni, hogy mi lett, ha elıbb nem tudjuk, hogy mi volt. Áll ez a kor külsejére és belsejére: testre és lélekre. Ki tudja megérteni, hogy mit jelentett a felszabadított ipar szabadsága, ha nem tudja, hogy mik voltak a céhek. A közteherviselés behozatala, ha nem tudja, hogy kit és mennyire nyomott az aránytalan közteher. Hogy mit jelentett Sopronból Budára levelet küldeni, vagy Kanizsára leutazni, ha nem tudja, hogy milyenek voltak az utak és a kocsik – mielıtt az elsı vasutak belerohantak az idıtrabló távolságokba? Ha a reformkorszakra vonatkozólag országos szempontból jogosult ez a kérdés, akkor jogosult a mi szőkebb hazánkra, Sopronra is. Milyen volt hát ez a mi kedves 1
Sopronunk abban a hires hısi korszakban külsıleg és belsıleg, testben és lélekben? E ponton szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint az országnak legtöbb városa. Mert Sopron kétségtelenül város, a szónak nemcsak mai, hanem történeti értelmében is. Nemcsak most város, de város is volt. A kevés vidéki társai közé lehet állítani, mint Pozsony, Kassa, Pécs és az erdélyiek közül egyik-másik. Nem a mi érdemünk ez, hanem a többi szerencsétlensége. Sopront földrajzi fekvése soktól megkímélte, de legjobban a törökdúlástól és az ezt követı, bár csak rövid ideig tartó kuruc-labanc pusztítástól. Így azt lehet mondani, hogy aki a mult század reformkorszakának Sopron át ismerni akarja, csináljon körsétát 2a belvárosban és nyissa ki jól a szemét, kukkantson be helyenként az öblös kapualjakba, másutt sétáljon fel az egyik-másik udvarba még lebólintgató bástyakertekre, álljon meg egyik-másik barokkház elıtt is, igyekezve a bejárat fölé rakott címerbıl megfejteni a volt tulajdonosok személyét: ezzel körülbelül lát is mindent. Meg az egykori Fıpiatzon, a mostani s remélhetıleg nemsokára visszakeresztelt Városháztéren ízléstelenségével kérkedı patikaházat (2. sz.) sem kell eltüntetnie, mert elıdeink ezt a most minden stílusösszhangot megzavaró színtelen kétemeletes lakóházat már a 18. században odahelyezték az akkor még egészében összevágó terecskére. A mai Városházát képzeletünkben könnyen elfújjuk, hiszen képekrıl mindenki ismeri a régit, sajnos a valóságban az elfúvás nem megy olyan könnyen. De már a belváros többi utcái alig-alig változtak. Az evang. templom az, amelyet Széchenyi nem látott, ugyanazt mondhatjuk a bámészkodó Gambrinusról és szentgyörgyutcai társáról (14. sz.), de már megszoktuk ezeket, már nem zavarnak bennünket. Csak azokat, akik idejönnek és ilyenek szép számmal vannak. A Szent György-utcában a bencések gimnáziuma még nem volt úgy kiépítve, mint most: a régi gimnázium és a Dóm között kis kert volt.1(1) Legnagyobb a hiány a belváros nyugati szélén, a mai Kaszinónál. Hiányzik annak legutolsó alaktalan, négyszögletes bástyája, amelynek helyére sokkal késıbb épült a Kaszinó (1872). A mostani Széchenyi-gimnázium csak egy emelettel alacsonyabb, de a neki hátatfordító Redoutnak még megvolt a kertje, amely egészen a mai Márkus-házig2(2) terjedt. Itt tartották a bálokat, itt hangversenyzett Liszt is két ízben (1840 és 1846). Széchenyi és Liszt igen meleg barátságot tartottak, Pesten és Bécsben, valamint Lajos bátyjánál Horpácson gyakran hallotta a legnagyobb magyar a hangok nagy királyát, hogy Vörösmarty nevezi Doborján szülöttjét. Gyakran látták egymást vendégül is, a soproni Liszt-hangversenyek egyikén Széchenyi szintén résztvett állítólag. A mai Színház-térre ne pillantsunk be, mert határozottan szebb volt 1841-ben, mint most 1941 november 15.-én, miután 100 évvel azelıtt állott már a nemes, egyszerő görög stílusban épült régi színházunk. És ezzel nagyjában végeztünk is a lényegesebb, Sopron történeti és városi jellegét mutató belvárossal. A belvárost észak-kelet félkörben övezı parasztnegyed tehát nem érdekel bennünket. A Várkerület is körülbelül az volt, mint a legutóbbi idıkig, csak a legújabb egy-két építkezés másított azon. Megvolt és virult a Fehér rózsa, a túlsó oldalon a Vörös ökör és a helyébe lépı Magyar király, a Szarvas és természetesen a Fehérló fogadók. 3Az igazi Várkerület ez volt, a belvárosi házak hátuljának s a bástyáknak támaszkodó csecse-becse oldal. A másik felét Fogadószernek hívták, egyébként a várárok már be volt burkolva. Könnyebben végezünk, ha áthaladunk a kis hídon a Kaszinó-bástya mellett az egykori Sétatérre, amelyet most Széchenyi-térnek neveznek. Innen le kell tolni egy könnyő kézmozdulattal a postapalotát, helyébe kell képzelni azokat az apró poncichter-házacskákat és kovácsmőhelyt, amelyeket még nagyon sokan ismertek. A Széchenyi-palota már áll, Bártfai Szabó László szerint az 1832. évben épült, ám ez még vitás; még nem áll széles erkélyével a mostani Rupprecht-ház, helyén akkor még az a három kis ház volt, melyek egyike, a soproni posta elıtt silbakolt a zöld hajtókás sárgapitykés közlegény: Petıfi Sándor. A tér rendezetlen, tulajdonképpen sásos tavacska, amelybe valami patakocska csörgedez bele, se nem tó, se nem folyó. Forster Elek bátyám mondta nekem, hogy a 60-as években ott még kacsákra parittyáztak. A mai Erzsébet-utca csak késıbben (1873) nyilt meg. A külsı várfalon kilépünk a Szedresbe, amelynek mélyén a 2
Rákpatak folydogál. Az Alsólıvér-utcától végig az Alsólövérekig semmi sem volt. Sokat izzadtak a magyar diákok, akik a Spanger-erdıbe3(3) jártak lapdázni, amíg oda a rekkenı nyári hıségben kiértek. Csak a közepén volt egy padocska, ahol megpihenhettek.
Barabás Miklós 1836-ban készült olajfestménye. Széchenyi István.
És a város lakossága? A magyar kormány 1848. május 15-én népszámlálást rendelt el és akkor Sopronnak 16.766 lakosát számolták. Hogy ebbıl mennyi volt magyar – nem tudjuk. Az 41880. évben történt népszámlálás alkalmával Sopron lakossága 23.200 fıt tett ki, amelybıl 21% volt a magyarság aránya, 73.7% volt német, 2% horvát. Ebbıl talán visszakövetkeztethetünk a reformkorszak magyar arányára. A német elemet alkották a gazdák és a polgárság, köztük a kereskedık és iparosok egy része. Magyar volt a megyei tisztikar, amelybıl egyre többen lettek a város állandó lakói. Magyarok voltak a középiskolai tanítórendek, a mágnások egy része nem csekélyszámú alkalmazottaikkal. A polgárságból ma is ismerıs ilyen nevekkel találkozunk: Flandorffer Albert Xaver Ferenc vegyeskereskedı, Arnold Antal, Bauer Ferenc 3
és Mihály sertésnagykereskedık, Pöttschacher András rövidárukereskedı, Pfeiffer Károly és Lipót sertésnagykereskedık, Pfendesack Sámuel és Pinterits Károly kereskedık, Kern István bırkereskedı, Kovács Ferenc vaskereskedı, Thirring Gottfried gabonakereskedı, Thirring Lajos és Nándor vaskereskedık, Töpler András és Károly posztókereskedık, Drobnits Márton és Isep János főszeresek, Leidenfrost György és Károly marhakereskedık, Martiny Károly Samu kereskedı, Ritter Lipót gabonakereskedı.4(4) A magyar elembıl érdemes nevek: Kis János evang. püspök, Vághy azelıtt Wagner Ferenc városbíró, majd polgármester és Sopron város követe,5(5) Szabó József líceumi tanár, Martiny Frigyes polgármester,6(6) Ihász Imre táblabíró, Dukai Takács Judit, aki csak 1836-ban halt meg itt Sopronban, Rohonczy Ignác alispán, majd késıbb fıispánhelytartó, Simon Nep. János, majd Hıgyészy Pál I. alispánok, Tar János megyei fıjegyzı, Pete Bálint megyei fıszámvevı, Noszlopy Ignác váltótörvényszéki elnök és Chernel Lajos váltótörvényszéki jegyzı, Bezerédy Pál és István, utóbbi a késıbbi tolnai követ, az elıkelı Szentgyörgyi-, illetve Szürnyeghy Horvát-családok, amelyek mágnás rokonságot tartottak. A fırendiek közül báró Zay Károlyék és báró Budai Ignác, Pejachevich János és Laci grófok, gróf Viczay Héder és Mihály, a Somogyi grófok, akik a Tschurl-átjáró mellett laktak, a most is még létezı Somogyi-házban, gróf Zichy Miklós Kolostor-utca 11. sz. alatt, aki az ottlévı házat Niczky József alispántól vásárolta, majd hamarosan eladta báró Meskó Irénnek, akirıl a Zichy-Meskó grófi ágra szállott. Egyébként a megyei mágnások sőrőn jártak be Sopronba Cenkrıl, Horpácsról és Likvándról: a Széchenyiek és a Niczky grófok. Természetesen megfordultak az Esterházy hercegek, akik közül azonban éppen Sopron vármegye és Sopron szab. kir. város örökös fıispánja, herceg Esterházy 5Pál (1815–1842), a késıbbi külügyminiszter, abban az idıben Londonban nagykövet volt. A szerepet vivı katonatiszti családok közül találkozunk: a Hauer és Baumgartner báró, Murray, Rousseau és Saar grófok, Auersperg herceg neveivel, sıt az asperni gyızı fiával, Károly fıherceggel, aki 1838–40 között állomásozott Sopronban. A szép új színházat 1841-ben építették fel és nyitották meg, a Kaszinó 1843-ban, a Soproni Takarékpénztár, mint az országban az ötödik az ilynemő intézeteknek, 1842-ben létesült, de a sopron–bécsújhelyi vasutat csak az 1847. évben adták át a közforgalomnak. Miképpen kapcsolódott be a város életébe és az új létesítményekbe Széchenyi István gróf? A nagy reformátornak mennyi jutott részül mindebbıl? Politikai elgondolásaiba volt-e része Sopronnak és egyáltalában e nyugati kulturponttal való érintkezésnek? 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Östör József: Széchenyi István és Sopron. / Soproni alkotásai.
Soproni alkotásai. Sopron a legnagyobb magyart kissé késın vette észre. Mikor ez történt, akkor Széchenyi István már régen az új világ prófétája és annak bálványa volt. Csak 1835-ben tiszteli meg Sopron szab. kir. város Széchenyi Istvánt, igaz, hogy legelsınek, amikor „ezen város polgárai közé mint tiszteleti tagot” beiktatja és errıl Széchenyit értesíti. Ebben kiemeli, hogy ezt teszi országos érdemein kívül „keblünkbeni birtokánál és határszomszédi viszonyoknál fogva” is.7(7) Tulajdonképpen a város követe és egyúttal városbírója (iudex et ablegatus dietalis), a kiváló s már említett Vághy Ferenc az, aki Pozsonyban 1835. január 29-én kelt és a városi tanácshoz intézett latinnyelvő levelében Széchenyi Istvánra a figyelmet felhívja és megtiszteltetését a városnak ajánlja. Meg is választják Széchenyi Istvánt február 20-án tiszteletbeli polgárnak, ami körülbelül egyet jelent a mai díszpolgársággal és errıl a megválasztottat értesítvén, ez május 26-án kelt levelében 4
fejezi ki köszönetét. „Mi pedig örömöm gerjedelmit még magasbra emeli – válaszolja köszönı levelében a többek között Széchenyi – az: Ott nyernyi borostyánt, hol földi pályámat kezdém s hol áldott szülék nemes példáitul irányozva már zsenge koromban ringattatám az élet tavaszának azon gyönyörteli 6álmaiban, mellyel keblembe is Magyar Honunk egykori nemesb és dicsıbb kifejlését tünteték lelkem elibe.” E levélváltásban az a legérdekesebb, hogy a nemes tanács és a választó község Széchenyi Istvánnak „keblünkbeni birtokáról” is ír, holott, ha ez úton kutatunk, kiderül, hogy a gróf nagyterjedelmő nagycenki birtokához tartozó Fertı vízének a soproni határba esı néhány száz holdnyi értéktelen részétıl eltekintve, sehol semmiféle háza vagy földje Sopron város „kebelében” nem volt. Az igazság ugyanis az, hogy a Széchenyieknek volt ugyan Sopronban több száz éven át igen sok háza, telke és szántója,8(8) de magának Széchenyi Istvánnak az említett Fertıpocsolyán kívül semmiféle ingatlana nem volt. Mind azt az ingatlan vagyont ugyanis, amit István gróf apja, gróf Széchenyi Ferenc fiai között szétosztott s ami a soproni határba esett, Lajos és Pál fiai örökölték, utóbbinak jutott az iváni hitbizomány. Ehhez tartozik a ma is Széchenyi-tér 1. és 2. szám alatt fekvı palota, amely egyike Sopron legszebb épületeinek. Úgy látszik, a városi tanács figyelmét a soproni polgárság adományozása alkalmával vagy kikerülte Széchenyi Ferenc intézkedése, vagy pedig szükségesnek vélte, akárhogy, akár egy kis Fertımeder révén – az új tiszteletbeli polgár jogcímét különösen megerısíteni. Egyébként Széchenyi István volt Sopronnak elsı tiszteletbeli polgára. Ezt követıen, nyilván ennek folyományaképpen még ugyanennek az évnek ıszén tartott tisztújító széken választják meg „választott községünk számfeletti tagjának”, vagyis közgyőlési tagnak, és errıl ıt értesítvén, a megválasztott a jövı év június 19-én köszöni meg a választást sajátkezőleg írt, most is a levéltárban ırzött levelében. Felette sajnálja, „hogy háladatos érzelmeimnek tisztelt polgártársaim színe elıtt személyesen teendı nyilvánítására mind ez ideig nem lehete alkalmam”, írja a többi között, úgy látjuk tehát, hogy Széchenyinek a közgyőlésben való személyes megköszönés volt a terve, de nem jutott hozzá. Elhihetjük, hiszen éppen ebbe az idıbe esett a híres 1832–36-iki pozsonyi országgyőlés, amelyen oly lázas tevékenységet fejtett ki. De tovább már nem akarta halasztani a soproniak legújabb figyelmére adandó válaszát, mert június 22-én hatodik dunai útjára indult, ahonnan csak augusztus vége felé tért vissza. Mielıtt erre az útra vállalkozott, közvetlen elutazása elıtt tehát még elküldte polgártársainak – ahogy maga is írja – köszönı iratát. Miképpen volt lehetséges, hogy Széchenyi István csak most jutott ilyen soproni megtiszteléshez? Hiszen a Tudós Társaság alapítása körüli áldozata óta már tíz év eltelt, régen megjelent 7a Hitel, sıt a Világ és a Stádium. Már a Buda és Pest között létesítendı álló híd létesítése felé tekint az egész ország és e mellett izgat Széchenyi városban, falun és külföldön. Már régen visszhangzanak a diéták, a megyegyőlések az aldunai vállalkozáshoz elhangzott szerencsekívánatoktól. A kaszinók százait hívták már életre az országban éppen Széchenyi felszólalásainak és cikkeinek hatásaképpen. Sopron hát ennyire elmaradt? Ám nem szabad igazságtalannak lenni és rá kell mutatni arra is, ami enyhítı körülmény. Abban az idıben a megyei és a városi közélet még sokkal jobban el volt különítve, mint – fájdalom – ma is néha. Nagy volt még a távolság a polgári és a nemesi rend között is. Széchenyi ezenkívül megyei birtokos volt, az igaz, hogy közel Sopronhoz, de utóvégre mégis csak Sopron vármegye közgyőlésén szerepelt és nem a városházán. Ha Cenken van, különösen mióta azt átvette, gyakrabban megfordul Sopronban, de amíg a soproni reformok élére nem szólítják, közügyekben inkább csak a megyegyőléseken látható. Így meglátogatja Pál bátyját, aki a 30-as évek elején építi újjá a Széchenyi-palotát, magánlátogatásokat is tesz, fıleg az itteni katonai elıkelıségeknél, vagy ismerıs mágnáscsaládoknál, vagy Niczky, késıbb Rohonczy alispánéknál, de a városi urak közül eddig jóformán csak Vághy Ferenc követet keresi fel, aki a pozsonyi diétán társa és lelkes híve, át is ad neki egy „Bürger in Oedenburg” címő iratot. 5
De most ebben az idıben, közvetlenül tiszteletbeli polgársága elıtt, mégis szorosabb kapcsolatba kerül egy soproni vállalkozással, meg pedig a Soproni Gızmalommal, amely egyébként az országban az elsı ilynemő létesítmény volt.9(9) Ezt Weisz Henrik nevő soproni polgár és ecetgyáros indítja meg, mikor 1834 ıszén a soproni városi tanácstól idevonatkozó engedélyt kér. Ebbe belekapcsolódik Széchenyi is, de feltételül tőzi, hogy a malom vezetıje két soproni legyen: Flandorffer és Rupprecht. Rohonczy Ignác megyei alispánban és követben kevésbbé bízik, mert szerinte ez „fekete, epés természető ember, aki képes volna egy félreértett szó miatt a munka közepette a széket felrugni”. Széchenyit kérik, hogy „a gızöny (gızgép) Angliában készíttessen” és valóban Széchenyi közvetít is úgy Cochvill seraingi gyárosnál, mint Clarknál. A gızmalom „Oedenburger Dampfmühl Gesellschaft” címmel 1836 közepén alakul meg és öt évre szabadalmat nyer. Széchenyi az alapszabályok szerint a társaság „védıje”. A malom tulajdonképpen a mostani Isteni Megváltó Leányainak zárdája mellett volt. De mikor Széchenyi az alakulás évének ıszén megnézi a gızmalmot, már azt jegyzi Naplójába, 8hogy „úgy látszik nem sikerül”.10(10) Nem is volt az ország ez elsı gızmalmának nagyobb sikere, késıbb tönkrement. De Széchenyi volt az, akinek támogatásával azután létesült az ország szívében az Elsı Pesti Hengermalom Társaság, amelynek Magyarország ipari életében olyan fontos szerep jutott. A második vállalkozás, amely jórészt Sopron városában játszódott le, a Sopron-Vasi-Szederegylet volt és amely tulajdonképpen Sopron vármegye közgyőlési termébıl indult ki. Olyan terület, amelybe Széchenyi teljes erejével feküdt bele. Hiszen már régebben, még a vármegyei kezdeményezés elıtt, legnagyobb érdeklıdést tanusított olaszországi útja alkalmával az ottani szederfakultúra és selyemtenyésztés iránt. Naplóiban lapokon át foglalkozik a legrészletesebb számításokkal. Mikor tehát a vármegye 1840-ben felszólítja, hogy vegye ezt az ügyet a kezébe – jól számított. Az ı fáradhatatlan tevékenységének lett a következménye, hogy a Szederegylet 1840. július 26-án megalakulhatott. Beutazta e célból Sopron- és Vas vármegye egész területét, majd minden községben megfordult.11(11) Sopronban mintatelepet létesítettek, amely a Brennesselgartenban volt (Csalánkert), élére Henking Ferenc milanói egyént állították, az egylet titkárja Chernel Lajos megyei tisztviselı lett. Széchenyi az alakulást követı idıkben gyakran megfordul Sopronban, soha nem mulasztja el, hogy a Szederegylet iránt ne érdeklıdjék és mőködésérıl személyesen meg ne gyızıdjék. Ám itt is baj lett, mert a tagok nagy lelkesedéssel csatlakoztak ugyan az alapításhoz, de a szalmaláng hamar elaludt. Már néhány év múlva, 1845. április 2-án egyik soproni látogatása alkalmával megjegyzi, hogy az egyesületet „csak az imádság tartja”. Ugyanis bizonyos versengés 9támadt a városi és megyei körök között, és attól tart, hogy „a németek megbuktatják a Szederegyletet”. De éppen ellenkezıen történt! Éppen „a német és polgári elem” mentette meg a bukástól, még pedig úgy, hogy a Sopronban ugyanekkor megalakult új Selyemfonóda Részvénytársaság bérbe vette a Szederegylet telepeit. Széchenyi anyagilag ezután sem vonta meg támogatását egyiktıl sem, érdeklıdését is fenntartotta, még késıbb is utána nézett a dolgoknak, de az irányításban ezután már részt nem vett.12(12) İ a maga birtokain a szederfaültetést és -gondozást tovább is szorgalmasan folytatta és jellemzı, hogy 1852-ben gazdaságának ez az ága 6500 forint évi tiszta jövedelemmel járt, ami abban az idıben sem volt megvetendı összeg.13(13) A Szederegylet idejére esik a Soproni Takarékpénztár megalakulása 1842. augusztus 31-én.14(14) Milyen része volt ebben Széchenyi Istvánnak? A Takarékpénztár 50 éves jubileuma alkalmával történetének megírója azt mondja, hogy Flandorffer Ignác és társai ez esztendınek az elején Bécsben jártak Széchenyi Istvánnál és valószínőleg kikérték tanácsát a megalakulás mikéntjére nézve. Ez lehetséges, bár különösebb nyoma ennek Naplóiban nincs. Pedig Széchenyi ilyen mozzanatot valószínőleg megörökített volna azokban, hiszen a legkisebb részletre is ki szokott térni. Tény, hogy ı volt a legelsı részvényjegyzı 2000 forinttal, vagyis húsz darab részvénnyel. És ez önmagában véve is akkor már a sikert jelentette, hiszen politikai és közgazdasági pályájának a csúcsán volt. Ebben az idıben hangzott el késıbbi legnagyobb politikai ellenfele 6
ajkáról, hogy Széchenyi István „a legnagyobb magyar”. És Deák Ferenc volt az, aki leintette ellenfeleit, mikor e téren versenyezni kívántak vele, mondván: „Ne bántsátok, nagyon szerencsés keze van.” Széchenyi sokkal késıbb, már Döblingben kitér arra egyik írásában, az Önismeretben,15(15) hogy a lángész elırelátása mit is jelent tulajdonképpen. Érdekes ezt tıle, a lángésztıl hallani. Szerinte „ha az emberek általán véve igen keveset látnak elıre, annak az oka, hogy nem képesek a jelennek igazi voltát gyökeréig felfogni”. Szerencse pedig – szerinte – „annyit jelent, mint ész és szerencse-hátfordítás, annyit, mint ostobaság”. És aki tudja, hogy Széchenyi István minden közgazdasági és politikai lépése elıtt milyen, szinte kínos óvatossággal és körültekintéssel járt el, amelybıl fakadt azután az ı csodálatos elırelátása – az el fogja neki hinni, hogy a szerencséhez nemcsak kedvezı véletlen, 10hanem számítás és mélységes belátás is szükséges. De jellemzı éppen a Soproni Takarékpénztár létesítésével kapcsolatban, hogy nagyon korán felvetıdött benne már ez az ötlet is. Tizenhat évvel elıbb, mintsem a Soproni Takarékpénztár valóban megalakult, már 1825-ben bejegyzi Naplókötetének a „Különbözı gondolatok” fejezetébe: „Takarékpénztár Sopronban”.16(16) Egyébként a megalakuláskor „tiszteletbeli választmányi tagnak” ıt is megválasztották. A soproni Kaszinó Egyesület 1843-ban alakult meg, elsı elnöke Rohonczy Ignác alispán, alelnöke pedig id. Rupprecht János földbirtokos. Helyiségei a Petıfi-téren a mai róm. kat. elemi népiskola helyén állott Redoutban voltak. Innen 1859-ben költözött át a Sz. György-utca 106. sz. alatt lévı Kammerlohr-féle házba, majd a mai Peck-kávéházba, azután a Sétatéren lévı Lenck Nándor-házba s a Kaszinóépület felépítésekor (1872) mai helyiségeibe. Széchenyi többször megfordult a Redoutban, bizonyára tagja is volt a Kaszinónak. Hogy élénkebb részt vett volna a Kaszinó létesítésében vagy vezetésében – errıl nem tudunk. Széchenyi Istvánnak legfontosabb munkássága azonban az volt, amit a Sopron–Bécsújhelyi Vasút létesítése körül kifejtett. A soproniak közül Széchenyi mellett Tschurl Ede és Flandorffer Ignác nagykereskedık buzgólkodtak ebben az irányban. Széchenyinek sokkal messzebbmenı tervei voltak, mint ez a csökevény vonal, amelynek Kanizsa, majd pedig Gyır felé való meghosszabbításával még évtizedekig kellett várni. Széchenyi azt akarta, hogy a most Bécsújhelybıl Semmeringen át a stájer és karintiai vidékek érintésével Triesztbe vezetı vasút, Magyarországon ennek nyugati részén vezettessék, és pedig Fiuméba. Nagy harcot indított e nagyszerő tervének megvalósításáért. A nádorhoz is vezetett küldöttséget, aki teljes támogatását ígérte és biztatta a soproniakat. Sıt a küldöttség Széchenyi István vezetésével Bécsben V. Ferdinánd királynál is támogatást keresett, de fogadást nem nyert, mert ekkor a bécsújhely–trieszti irány már elhatározott dolog volt. Hogy mit jelentett volna Sopron és a vármegye számára, ha Széchenyinek terve valósul meg, ezt fölösleges fejtegetni. Miután ez kútba esett, igyekezett menteni, ami menthetı volt és a vasutat legalább Sopronig lehozni, hogy a soproni piacnak lendületet adhasson. Ez sem ment egészen könnyen, mert az osztrák vasúttársaság nehézségeket csinált. Végre 1845. március 30-án megalakult a társaság, Széchenyi lett az elnök, Rohonczy Ignác akkori alispán alelnök. Ettıl kezdve helyi érdeklıdésének legfıbb tárgya az új vasút létesítése. Nemsokára megnézi az építkezést, felkeresi Sina bárót Bécsben, akitıl 600.000 forint kölcsönt kellene az építésre felvenni, 11de Sina csak abban az esetben hajlandó ezt megadni, ha Széchenyi anyagilag is résztvesz és a 600.000 forint kihitelezésbıl átvállal 150.000 forintot. A soproni pályaudvart „nagyszerőnek” találja, de éppenséggel nincs elragadtatva a nagymartoni völgyhídtól, amely elrettenti és könnyelmőségnek tartja annak merészségét. Tschurlt okozza igazságtalanul. Még a megnyitás évében is akadályokat akar a gloggnitzi vasúttársaság támasztani, ami Széchenyit elkedvetleníti, de azután mégis sikerül neki azt elhárítani. Végre 1847. augusztus 20-án megnyílik a vasúti vonal; a megnyitáson Széchenyi nem vett részt, de késıbb, október 5-én, mikor azon utazik, feljegyzi, hogy az utat Sopronból Bécsig négy óra alatt tették meg. Indultak délután 3 óra 30 perckor és Bécsbe érkeztek fél 8-ra. Hozzáteszi, hogy csak 8 forintba került, pedig szolgája is vele utazott, sıt a csomag fuvardíja is benne van. A vasút – 7
írja – „nagyszerő benyomást tesz reám”. Szóval a lelkesedés vesz rajta erıt.17(17) S majdnem ugyanabban az órában önti el ugyanez az érzés az ı politikai ellenlábasának költıi lánglelkét, Petıfi Sándorét, mikor a pest–szolnoki vonalon elıször utazik. Ebben hát még ık is egyetértettek. Széchenyi öröme nem tartott soká, alig néhány nap mulva felvetıdik sopronmegyei követválasztásának gondolata, amikor újból néhány napot tölt városunkban, – de ezek az utolsók. Vasúton megy vissza Bécsbe, nem tudja – ennyire jövıbelátó még ı sem volt –, hogy soha többet nem fogja látni sem az ı néha ócsárolt, de mégis csak szeretett Cenkét, sem Sopron városát. (1847. október 9–13.) A soproni posta megjavításán is már igen korán töri a fejét. Ezt is felírva találjuk az 1825-i elıbb említett „Gondolatai” között, és mikor 1845-ben a helytartótanács közlekedésügyi bizottságának az elnöke lesz, ezt meg is valósítja. Sopron és Gyır között rendbe hozatja az utakat és létesíti a közvetlen és megbízható sopron–gyıri postakocsijáratot. Még Döblingben sem kerüli ki a figyelmét a Sopronban felállítandó nagy borpince és bornagykereskedés terve. Élénk összeköttetést keres e miatt a Borászati Lapokkal és e célból angol szakértı tanácsát és közremőködését is kikéri. Széchenyi elıre örült már, hogy Sopron és vidéke nemesített és nemesítendı szılıfajaiból micsoda pompás magyar borkülönlegességeket fognak majd termelhetni s hogy a legkitőnıbb fajta vörösnek majd a „Bibor”, a legkitőnıbb fehérnek pedig a „Harmat” elnevezést fogják adni.18(18) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Östör József: Széchenyi István és Sopron. / Széchenyi és a soproni élet 12Széchenyi
és a soproni élet
Mióta Széchenyi a soproni gızmalom révén szorosabban kapcsolódik bele a reformkorszak soproni alkotásaiba, városunkban is sőrőbben fordul meg, mint azelıtt. Nem kizárólag a vármegye székháza az, ahová lépései elvezetik és nem kizárólag a vármegyei körökbe. És ez természetes. Különösen sokat idızik Sopronban és gyakran rándul be Cenkrıl a Szederegylet meg a Sopron–Bécsújhelyi Vasút létesítése körüli idıkben. Leggyakrabban persze Pál bátyjánál fordul meg, ahol néha több napra is megszáll. E házhoz, mint tudjuk, gyermekkori emlékei is főzıdnek még atyja életébıl, mikor ott – különösen soproni vizsgái idején, amelyeket a bencéseknél tett le fényes sikerrel – valószínőleg a palota másodikemeleti sarokszobáiban lakott.19(19) Ezt az idıt vissza idézi a sopronvárosi tanácsnak írott, elıbb idézett köszönı levelében is. Pál bátyja említi neki egy alkalommal, a negyvenes évek vége felé, mikor már a politikai élet zavaros kezdett lenni, hogy nem volna-e kedve Sopronban letelepedni. Széchenyi azonban irtózott a kisvárosi élettıl, e miatt régebben ki is gúnyolta bátyját, mikor ez második házassága és a palota felépítése után véglegesen Sopronban telepedett le. Idézi Mme Staël egyik mondását Németországról írott munkájából, hogy a kisvárosban való tartózkodás mindíg unalmas, a társaság szelleme kicsinyes, a nık szíve pedig fagyos.20(20) De két évtized után még sem idegenkedik attól, hogy Sopronban teleljen át, ha betegségébıl, amely ıt Cenken akkor annyira elıvette, nem tudna hamarosan felépülni. A forradalom idején, mikor már lelki egyensúlya annyira megbomlott – Cenk és Sopron tőnik fel neki olyannak, ahová elvonulnia és magát kipihennie kellene. Húsz esztendı után, miután Sopront és embereit jobban megismerte és pihenıre vágyott, Széchenyi elıtt is vonzóbbnak tőnt fel tehát egy soproni letelepedés. 8
Hangulatváltozásait nemcsak az emberekrıl, hanem a különbözı helyekrıl vallott, gyakran ellentétes véleményei is legélénkebben tükrözik vissza. Cenkrıl gyakran lekicsinylıen nyilatkozik, de rendesen akkor, ha akár testi, akár lelki fájdalmak bántják. Amint jobban érzi magát, vagy a politikai látóhatár kedvezıbb, amint sikerei vannak, véleménye is módosul. Mikor 1847. április 25-én Bécsbıl jövet a Magyar Királyban Inkey Sándorral akad össze és ez szemére hányja, hogy apostata, mert igenis ı volt az, aki Magyarországot felrázta s most ı az, aki lassítani akarja a reformokat, Cenket a maga nyugalmával elragadónak 13találja: „Más magyar vidékekhez képest valóságos oázis”, írja Naplójában.21(21) Egyszer azt írja, hogy ha Sopronból Bécsbe utazik, az osztrák vidék jobban tetszik neki, de néhány évre rá nagyon szépnek találja az utat Pozsonyból Sopronba jövet is.22(22) Széchenyi szigorát övéi, faja és saját maga iránt nagyon jól ismerjük, forrása mindezek iránt való lángoló szeretete és felemelési vágya. Bejár Sopronba Bayer nevő orvosához, Schiller Ferenc városi orvoshoz, Darás József ügyvédjéhez, természetesen legtöbbet Lunkányi János volt tiszttartójához, aki özv. Guary Miklósnétól 1840-ben megvette a most is unokái kezén lévı orsolyatéri 4. sz. házat. Lunkányi Komlóssy szerint szlavóniai német, mások szerint zsidó családból származott.23(23) Széchenyi Ferencnél volt titkár, majd nevelı, késıbb Széchenyi István tiszttartója és élete végéig bizalmasa. Rendkívül becsesek azok a levelek, amelyeket a Lunkányi-örökösöktıl csak néhány évvel azelıtt szerzett meg a Magyar Tudományos Akadémia. Ezek Viszonta Gyula legközelebbi nagy munkájában, Széchenyi István összes, eddig részben ismeretlen levelei között, nemsokára meg fognak jelenni. Ezek Széchenyinek fıleg döblingi életére és magángazdálkodására foglalnak magukban becses részleteket.
9
Vághy Ferenc.
De másoknál is megfordult Sopronban Széchenyi és éppen nem lehet mondani, mintha társaságát a mágnásokra korlátozta volna. Kiss János, Vághy Ferenc, Szabó József, Martiny Frigyes, Rohonczy Ignác, Hıgyészy Pál, Tar János, Chernel Lajos, Noszlopy 14Ignác, Bezerédy Pál, Leitner Ferenc polgármester, Patzil József városkapitány és másoknak sőrő látogatója, sıt vendége. Gyakran látják a Kaszinóban, vagy a Magyar Király fogadóban. Az új színház megnyitásán, 1841. október 9-én, egész családjával együtt megjelenik, Bellini Normáját játszák, megvan elégedve az elıadással. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Östör József: Széchenyi István és Sopron. / A kölcsönhatás.
A kölcsönhatás. Széchenyi veleszületett s az atyai házban táplált magyarságát Debrecen és Erdély acélozta meg. Nemzeti érzése az egekig lobogott, ma is világító fényoszlop; de politikai cselekedeteiben határozottan felismerhetı a Dunántúl és ebben Sopron megyének, tehát Sopronnak is higgadt szemlélete. Innen az ellentétek is, amelyek a legnagyobb magyar egyéniségében, úgy, mint annyi sok más jó magyaréban is, egymással 10
küzdenek, magyar érzés és magyar lehetıség gyakran egymásnak rohannak. Ez a magyar tragikum, ha úgy tetszik: Kelet és Nyugat. Széchenyi is hordozta ezt szívében és elméjében. Szerette volna magyarrá tenni hazájának minden egyes lakosát, de a lehetıség már akkor is útját állotta annak. Meg kellett alkudnia, mint elıtte és utána annyi tüzes és mégis józan magyarnak, fajunk s nemzeti létünk biztonsága érdekében. Hogy a nemzetiségi politikáról vallott és ma is követett s annyira hirdetett felfogására Sopronnak és Sopron vármegyének nemzetiségi összetétele és magatartása befolyással volt, ez kétségtelen. Már saját nagycenki kisebb birodalma is három nyelvő népbıl tevıdött össze: magyar, német és horvát, és ezek mind békében és türelemmel tudtak egymás mellett élni. Ugyanez áll Sopronra és az egész vármegyére, soha a sopronmegyei németség nem panaszkodott, de nem is panaszkodhatott, hogy német nemzetiségében, nyelvében vagy kultúrájában bántották és ennek kifejlıdését akadályozták volna. Széchenyi innen is meríthette és merítette nemzetiségi politikájának forrásait. Beszédeibıl, híres akadémiai leveleibıl és egyéb nyilatkozataiból ez is kétségtelenül megállapítható. Ebben Sopron és vármegyéje voltak, amelyek Széchenyire hatottak, hogy mindezt az egész ország nemzetiségi politikájára nézve alkalmazni kívánhassa. De tanult mást is. Megtanulta itt a nyelvhatáron saját anyanyelvének forró szeretetét és az ahhoz való törhetetlen ragaszkodást, amely magyar faji létezésünk legelsı tétele. Tudta jól, hogy a vármegyének vannak részei, amelyek egykor színmagyarok voltak. Fertırákos elnémetesedett magyar falu; Balf a Farkas-családnak volt ısi birtoka és egykor a neve Farkasd volt, Wolfsból csinált a horvát tájszólás Bolfot és ebbıl lett a Balf. Pecsenyéd egykor Bessenyıd volt. Hogy a lıver egyszer 15lövér volt, ezt Széchenyi István még nem tudta, mi már ezt is tudjuk. Cenket utolsó leveleinek egyikében is, amit Döblingbıl irt, külön kiemeli és hozzáteszi, hogy nyugatról jövet az elsı magyar falu és már ezért is új templomot kell adni a cenkieknek, hogy magyarul legméltóbban dícsérhessék az Urat. A nyelvújítók és a nyelvvédık majdnem mind a nyelvhatárainkról származnak: Kazinczy, Kölcsey, Bartal György, Balogh János, Felsıbüki Nagy Pál, Széchenyi és mások. Talán nem egész véletlen, hogy a magyar nyelv védelmére és mővelésére szánt Magyar Tudós Társaság híres négy és elsı alapítója mind a nyelvhatárokról valók: Széchenyi István, Károlyi György, Andrássy György és Vay Ábrahám. De mindezt a szentistváni gondolat jegyében kívánja megvalósítani, nem erıszak, hanem olvasztói felsıbbséggel. A magyar szó még nem magyar érzés is24(24), hangoztatja az Akadémián. Ha valahol, úgy Sopronban és Sopron vármegyében értjük meg ezt a tanítást és elmondhatjuk azt, hogy Széchenyit nemcsak „keblünkbéli birtokánál és határszomszédi viszonyoknál fogva” valljuk magunkénak, hanem mert tanítását átérezzük és valljuk, hogy az az igazi magyar élet, amit ı hirdetett s tőzött magyar vérei elé és ez tulajdonképpen a hozzá legméltóbb és legszebb megemlékezés.
11
Lunkányi János.*(25)
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. 16Lauringer
Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye.
A térkép a földnek, vagy a föld valamely részének sík lapra vetített képe. A térkép szó a magyar nyelvben újabb eredető, a 19. század elsı felében Helmeczy Mihály († 1852) alkotta; régebben földabrosz néven volt használatos. Az egyes térképeket Brouillon és Charta, a több térképbıl álló gyüjteményt Mappa és Atlas néven nevezték. A térkép eredete a messze ókorba nyúlik vissza. A térképet már az egyiptomiak is ismerték, a görögöknél pinax (deszka, tábla), a rómaiaknál orbis pictus, tabula, mappa néven nevezték; utóbbi szó vászonszövetet (asztalkendı) jelent, mivel a térképeket szövetekre festették. Ilyen szövetre festett térképeket mai napig használnak, különösen a tengerészek. A rómaikori térképekbıl az ú. n. Itinerarium-ok érdemelnek említést elsısorban; út-, vagy postatérképeknek is nevezhetjük ezeket. Nincsenek bennök országhatárok, csupán az állomások nevei a távolság megjelölésével. Az Itinerariumok közt kiváltképen az ú. n. Tabula Peutingeriana érdekel bennünket, mivel rajta a mai Sopron ókori neve: Scarbantia is elıfordul. A Tabula Peutingeriana 12 drb 34 cm széles és 59–65 cm hosszú pergamentlapból áll; az egész tábla 6.9 m hosszú. Celtes Konrád német humanista, latin költı († 1508 Bécsben) fedezte fel Colmarban és azt Peutinger Konrád augsburgi régiségbúvárnak († 1544) ajándékozta kiadás végett; innen a neve: Tabula Peutingeriana. Ez a térkép egy a Kr. u. 3. század közepén készült Itinerariumnak a 13. században készített másolata. Sopron neve: Scarbantia a IV. szelvényen fordul elı Carnuntum és Savaria közt. A Tabula Peutingeriana a legújabb idıkig a bécsi udvari levéltárban volt elhelyezve; több másolat készült róla; 12
ezekbıl két különbözı példány a mi múzeumunkban is található. A legrégibb – eddig ismeretes – magyar térképet Lázár diák, Bakócz Tamás érsekprímás titkára készítette 1528-ban. A budapesti Kir. M. Egyetemi Könyvtárban ırzik; az Állami Térképészet által készített Typon-másolata a soproni múzeumban is megvan. Az elsı modern, használható magyarországi térképet Müller János Kristóf készítette és adta ki 1709-ben. Egykorú példánya múzeumunk I. emeletén látható kifüggesztve. A Sopronra vonatkozó legrégibb térképészeti emlékeink a bécsi hadilevéltárban találhatók. Az egyik 1597-ben készült és a város bástyafalazatát ábrázolja, a másik a belvárost körülövezı erıdítményeket mutatja be 1622-ben. Mindkettınek fényképmásolata a múzeumban kiállítva. A 18. század közepéig kiadott térképeknek történeti értéke felbecsülhetetlen térképészeti szempontból; 17használhatóság tekintetében azonban kisebb jelentıségőek.
1. kép. Sopron város erıdítményeinek tervrajza 1597-bıl. A léptek fölött e felírás: Ödenburg N. 50. Claffter No. 50., eine Jede für 6 wiener werckschuh gerechnet. A léptek alatt: Durch Moritz Wiemrer von Nürenberg abgerissen vnd in Grund gelegt worden den 22. July anno 97-isten. A szélrózsa alatt: Dis ist also von mauren gebauet. A Hátsókaputól balra levı két bástyánál: Zwinger. Zwinger. (Az eredetirıl készült fénykép nyomán rajzolta: Sterbenz Károly.)
A térképrajzolás fejlıdését, annak rendszeres és tudományos mővelését hadiérdekek követelték elsısorban. A hadsereg részére egyre égetıbb szükséggé válik a gondosan készített térkép. A Savoyai Jenı herceg által 13
1717-ben megalakított bécsi és brüsszeli mérnökkari akadémián a kartografiával kapcsolatos tudományok mővelése egyre jelentısebb szerepet nyer. A térképkészítés tervszerő intézésérıl eddig a háború tartamára felállított ú. n. Generalquartiermeisteramt gondoskodott, ennek véglegesítése Mária Terézia nevéhez főzıdik 1757-ben. A hétéves háború (1756–1763) befejezése után 1763-ban Mária Terézia elrendelte összes országainak katonai felvételét s azt a Generalstab felügyeletére bízta. Az egész monarchia felvétele 1763-tól 1785-ig tartott és fıkép mérnökkari tisztek végezték. A kartografiai irodalom ezt a térképészeti munkát „Josefinische Aufnahme” címen nevezi. A térképsorozat 5400 lapból álló gyüjtemény 19(ebbıl a magyarországi rész 1451 lap) s a „Kriegsarchiv” tulajdona. A második katonai térképfelvétel 1806 és 1869 közt történt és „Francisceische Aufnahme” néven ismeretes. Magyarország ezen újabb felvétele 1819-ben kezdıdött és 50 éven át tartott. A harmadik katonai felmérés 1863 és 1888 közt történt. A térképfelvételek évrıl-évre folytatódtak, a régebbieket állandóan javították, kiegészítették és kiadták. A felmérések anyagát a bécsi Hadilevéltár ırizte. A térképanyagot eleinte 20szigorú zár alatt tartották, de Radetzky késıbbi tábornagy, akkor fıhadiszállásmester már 1810-ben enyhíti a titoktartás szigorát s megengedi a metszettérképek sokszorosítását és árusítását. A monarchia összeomlása óta a Hadilevéltár titkos jellege megszőnt, használata az érdeklıdık részére hozzáférhetıvé vált.
14
182. kép. Sopron város és erıdítményeinek tervrajza 1622-bıl. Jelmagyarázat: A = Ferences (ma bencés) templom; B = az ú. n. „Burg”, a király lakóhelye a soproni országgyőlés tartama alatt; C = emeleti átjáró a „Burg”-ból a templomba; D = a mai Ferenc József-tér; E = Elıkapu; F: Hátsókapu; G: Tó a mai Széchenyi-tér helyén; H: Várárok. (Az eredetirıl készült fénykép nyomán rajzolta: Sterbenz Károly.)
15
3. kép. Sopron vármegye térképe 1783-ból. (Diebold Károly fényképe.)
A térkép jelentısége azonban nemcsak katonai szempontból fontos, de a polgári élet terén is nélkülözhetetlen. A városok és vármegyék már a 18. század végén önállóan és rendszeresen megkezdik a szükséges területek térképezését; ezt a munkát a városi és vármegyei mérnökök végzik elsısorban. A mult század elején nemcsak a részlettérképek gyarapodnak, hanem az egész Magyarországról készített térképek száma is növekszik. Legszebbek és legértékesebbek a Lipszky János huszárırnagy által 1810-ben készített Magyarország térképe, amelyet Karacs Ferenc vésett rézbe, továbbá a Szendrıi Aszalay József (1798–1874) szerkesztette „Mappa generalis topographico-ecclesiastico-ethnographico-statistica Regni Hungariae partiumque adnexarum… et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae…”, mely 1832-ben jelent meg. A mult század elején kiadott magyar, részletesebb térképek közt a Görög Demeter által szerkesztett Magyar Atlas c. munka érdemel kiváltképen említést, mely 60 rézmetszető lapon a magyarországi vármegyék térképeit külön-külön tartalmazza. A magyar térképészet fejlıdését a sokkal gazdagabb osztrák nyomdaipar hosszú idın át megakadályozta. Pedig voltak olyan elsırangú magyar térképészek, kiknek tudása és munkabírása semmivel sem állott alantabb a külföldiekénél. Csak a legkiválóbbakat említem: Mikoviny Sámuel (1700–1750), Bedekovich Lırinc (1751–1840), Karacs Ferenc (1770–1838). A magyar topografiai térképészet úttörı apostola Tóth 16
Ágoston honvédezredes volt (1812–1889), akinek hamvai a soproni régi kat. temetıben nyugosznak s akinek maga készítette eredeti mellszobra a városi múzeumban látható. Az önálló magyar térképészet fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett Kogutowicz Manó (1851–1908), a Magyar Földrajzi Intézet megalapítója (1890). Az összeomlás után alakult meg 1922-ben az „Állami Térképészet” s ebbıl a „M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet”. A térképek gyüjtése a Sopron városi múzeumban újabb kelető s elsısorban Sopron városára és Sopron vármegyére irányult. Nemcsak helytörténeti szempontból véljük célszerőnek térképeink közlését, hanem az országos térképészeti anyag megállapításának kiegészítése végett is, mely munka most van folyamatban. 21Sopron
város kataszteri térképeit a városi levéltárban ırzik, ezek a mult század közepén készültek, Sopron vármegye levéltárának térképanyagát Sümeghy Dezsı vármegyei fılevéltáros állította össze és ismertette a Térképészeti Közlöny I. kötet 1931. évi 4. füzet 265–267. lapjain, számszerint 90 darabot. Ebbıl 1 drb Sopron városi, 9 drb sopronvármegyei vonatkozású; 5 drb Magyarország térképe; 67 drb Sopron vármegye egyes községeinek, vizeinek, erdeinek, útjainak határmegállapító kéziratos rajza; 8 drb egyéb vonatkozású. Alábbiakban közöljük a Sopron városi múzeum térképgyüjteményének anyagából a következı csoportokat: I. Sopron város. II. Sopron város közvetlen környéke. III. Sopron vármegye. IV. Egyéb. A magyarországi és történeti vonatkozású térképek közlését helyszőke miatt egyelıre mellıztük. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. / I. Sopron város.
I. Sopron város. 1. Sopron város erıdítményeinek tervrajza 1597-bıl. Fényképmásolat, 58×42 cm. Eredetije a bécsi Hadilevéltárban. (Lásd: Eperjesy K.: A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke, 2567. sz.) 2. Sopron város erıdítményeinek tervrajza 1622-bıl. Fényképmásolat, 58×42 cm. Eredetije a bécsi Hadilevéltárban. U. o. 2568. sz. 3. Plan des Schönherrischen-Hofes samt angränzenden Gartens, dessen ganzer Flächenraum 19187, jener des Hofes 1680, und dann des Hügels 877 Quadrat Klafter beträgt. Mit Leinel und Stäben aufgenommen von Joh. Baader und Carl Tschek Oberfeuerwerker. Wiener Maastab, wo 1 Klafter einer real Linie gleich ist. Hátlapján a következı feljegyzés: Dieser Plan ist von der Realietet der Schönherr Mühle von der französischen Arme (sic!) durch Anordnung des Kaisers Napoleon 1809. zum Ewigen Andenken der Familie Martin u. Barbara Schönherr, Geborene Bosch zugesendet worden im Jahr 1809. Josef Schönherr. Színezett tollrajz, 50×40 cm. 4. Situations Plan des Krutzen Berges. Vermessen im August Monath des Jahres 1830 durch Martin Hasenauer, der königl. Freystadt Oedenburg beeideten Ingenieur. Kézirat, 67×55 cm. 5. Königl. Freistadt Oedenburg. Lith. v. F. Szita, Wr.-Neustadt. Színes lithografia. Évszám nélkül. 19. 17
század közepe. 62×47 cm. 6. Pian von Ödenburg (Sopron). Eigenthum und Verlag v. C. Romwalter & Sohn in Oedenburg. Évszám nélkül. Készült 1890 körül. 45×28 cm. 7. Sopron Sz. Kir. Város Építési Övezetének Átnézeti Térképe. Lépték: 1:5000. Litfass utódja Röttig Gusztáv kı-, fény- és könyvnyomdája, Sopron. Évszám nélkül. Készült 1900 körül. 110×84.5 cm. 8. Sopron szab. kir. város Szabályozási terve. Sopron, 1905. május 10. Wälder. Színes lithografia. Röttig Gusztáv és fia, Sopron. 65×56 cm. 9. Sopron. Oedenburg. 1:12.000. Dr. Thirring Gusztáv: Sopron és a Magyar Alpok c. munka melléklete. 1911. 20×15 cm. 10. Sopron szab. kir. város térképe. Iskolai használatra. 1:11.500. Kiadta 22Schwarz Károly. Romwalter Alfréd nyomása, Sopron. Évszám nélkül. Készült 1900 körül. 31×22 cm. 11. Sopron Törv. Hat. Város Térképe Iskolai Használatra. Évszám nélkül. 1:11.500. Készült 1913 körül. 30×21 cm. U. o. 12. Sopron szab. kir. város. 1:15.000. „Turistaság és Alpinizmus” Lap-, Könyv- és Térképkiadó r.-t. kiadása. Budapest, 1925. 34×23.5 cm. 13. Sopron. 1:15.000. Budapest, 1932. 20×14.5 cm. U. o. 14. Soproni Lıverek. 1:15.000. Budapest, 1932. 21×16 cm. U. o. 15. Sopron Szab. Kir. Város Átnézeti Térképe. 1: 5000. M. Kir. Állami Térképészet M. 1011/928. R. 113.5×85.5 cm. 16. Sopron törvényhatósági város. 1:12.500. Tervezte Dr. Bodnár Gyula (1934). „Budapest Székesfıváros Iskolai Kirándulóvonatai” címő sorozat 7. füzete. Kiadó: Budapest szfv. polgármesteri VII. ügyosztálya. Budapest Székesfıváros Házinyomdája, 1934. 18.5×18.5 cm. 17. Sopron Szab. Kir. Város Térképe. 1:12.500. Készítette: Marikovszky Zoltán okl. b. mérnök, 1936. – Melléktérkép: Sopron vidéke. 1:100.000. – Röttig-Romwalter Nyomda Bérlıi, Sopron. Dr. Heimler Károly: „Sopron topografiája” címő mő melléklete (1936). 50×35 cm. Színes lithografia. 18. Sopron Szab. Kir. Város Népsőrőségi Térképe az 1930. évi népszámlálás alapján. 1:12.500. Készítette: Marikovszky Zoltán okl. bányamérnök. Kıre átvitte: Szukits Ede. 50×35 cm. U. o. 19. Sopron Szab. Kir. Város Külterületi Térképe. 1:25.000. Rajzolta és kıre átvitte: Szukits Ede. 90×70 cm. U. o. 20. Sopron Szab. Kir. Thjf. Város Uthálózatának Térképe. 1:20.000. Rajzolta: Fekete Zoltán b. mérnök, 1931. Sopron, 1931. – Melléktérkép: Sopron Szab. Kir. Város Átnézeti Térképe. 1:15.000. M. Kir. Állami Térképészet. M. sz. 107/932. 113×76.5 cm. 21 Sopron Szab Kir. Város Térképe. 1:12.000. Készítette: Marikovszky Zoltán okl. b. mérnök. Kiadja: Schwarz Károly könyvk. Sopron, 1932. Melléktérkép felirata: Sopron Vidéke. 1:100.000. Hátlapján: Utcák 18
és terek neve. Színes lithographia. 47×32 cm. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. / II. Sopron környéke.
II. Sopron környéke. 1. Oedenburg (Sopron környéke: Wandorf, Agendorf, Kroisbach, Harkau, Krenhof, Holling, Wolfs). Kézzel színezett rézmetszet. Évszám nélkül. Vízjegy: 1818. 29×21 cm. 2. Uebersichtskarte der zwischen Oedenburg und Wiener-Neustadt im Jahre 1845 im Bau begriffenen Lokomotiv Eisenbahn. Színezett rézmetszet, 1845. 108×74 cm. 3. Karte der am 5-ten May 1842 in ihrer ganzen Ausdehnung von 39.713, oder beinahe 10 Meilen eröffneten Eisenbahn von Wien nach Pressburg und Raab vom Civil Ober Ingenieur und Bau Director M. Schönerer. Fr. Wein lith. – Druck d. artist. Anstalt d. Lud. Förster. Kırajz 102×81.5 cm. 4. A Soprontól Kıszeg, Szombathely, Sz. Gróth, és a Balaton melletti 23Zala-Hidvégen át Nagy-Kanisáig tervezett 23 3/4 n. mértföld hosszúságú gızvaspályának Átnézeti Térképe és Fı-Vonalrajza. Készitve Lewiczki Antal mérnök ur által. Kırajz. Évszám nélkül. Készült a XIX. század elsı felében. 67×50 cm. 5. Umgebungskarte von Ödenburg. 1:70.000. Eigenthum u. Verlag v. C. Romwalter u. Sohn in Ödenburg. Évszám nélkül. Készült 1890 körül. 53×50 cm. 6. Wegmarkierungskarte der Umgebung von Ödenburg. 1:23.000. Eigenthum u. Verlag v. C. Romwalter u. Sohn in Oedenburg. Évszám nélkül. Készült 1890 körül. 45×29 cm. 7. Umgebung von Ödenburg. 1:28.000. Nach einem von der Generalstabs-Abtheilung der K. K. Cavall. Trupp: Divis: erhaltenen Originale im K. K. militärisch geographischen Institut photolithographiert. 1868. 4. lap. 37×31.5 cm. 8. Sopron és Környéke. 1:25.000. Rajzolta: Kogutowicz Manó. Évszám nélkül. Készült 1890 körül. Színes lithographia. 73.5×50 cm. 9. A soproni nyugati erdıterület turista térképe a nyéki határig és a Kövesárokig. Rajzolta: Much András városi erdıgondnok. Romwalter Alfréd Grafikai Mőintézet Kiadása. Sopron, 1903. 62,5×56.5 cm. 10. Utjelzı térkép Sopron város és környékérıl. Kiadja: Kár József ny. m. kir. számtanácsos. Sopron, 1906. Romwalter Alfréd kı- és könyvnyomdai mőintézete. 11. Sopron környéke. Umgebung von Sopron. 1:200.000. A bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet nyomása. Melléklet Dr. Thirring G. Sopron és a magyar Alpok c. munkájához. 1911. 22×15.5 cm. 12. Soproni hegység. Ödenburger Gebirge. (Sopron közvetlen környéke) 1:75.000. A bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet nyomása. U. o. 13. Soproni hegység. Ödenburger Gebirge (Márcfalva–Kabold, Somfalva–Lakompak, Szikra–Muck messzelátó közt). 1:75.000. A bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet nyomása. U. o. 19
14. Umgebungen von Oedenburg. 1:144.000. J. Vidéky scr. – W. A. Roese sc. – Rézmetszet 1871-bıl. 52×39 cm. 15. Ugyanaz, de 1876. évi kiadás. 16. Oedenburg. 1:75.000. K. u. K. Militärgeographisches Institut. 1914. – Zone. 15. Kol. XV. Lithogr. 62×48 cm. 17. Oedenburg. 1:75.000. Druck und Verlag: Kartographisches, früher Militärgeographisches Institut in Wien. Évszám nélkül. A trianoni határ feltüntetve. Készült 1925-ben. 58×45 cm. 18. Sopron. 1:75.000. M. kir. Állami Térképészet. 1929. 4957. sz. 53×39 cm. 19. Soproni hegység. 1:75.000. Turistaság és Alpinizmus kiadása, 1923. – 43.5×32 cm. 20. Soproni hegység. 1:25.000. Kiadta a M. Kir. Állami Térképészet, 1932. Színes lithografia. 81.5×55 cm. 2421.
Sopron. 1:75.000. Kiadta a M. Kir. Térképészeti Intézet. 4957. sz. Az 1920. évi reambuláció alapján 1923. évi jelkulcs 1925/296. V. L. 57×44 cm. 22. Sopron és Mosonbánfalva. 1:25.000. M. Kir. Állami Térképészet. 1930. – 86×65 cm. 23. Soproni Hegység Térképe. 1:100.000 Útjelzésekkel és magyarázó szöveggel. Szerkesztette: Seidl János Ferenc. Rajzolta és kıre átvitte: Szakál Ede. – Röttig-Romwalter Nyomda Bérlıi. Sopron, 1937. Színes kırajz. 37×28 cm. 24. Soproni Hegység Térképe. Kıre rajzolta: Szakál Ede, 1941. – 46×26 cm. 25. Geologische Karte der Umgebung von Ödenburg, entworfen i. J. 1869. Von Heinrich Wolf. Im Auftrage der Stadtgemeinde von Ödenburg. Jahrbuch der geolog. Reichsanstalt, Bd. XX. Heft 1. 1870. Lith. Anstalt von F. Köke Wien. Színes kırajz. 43×32.5 cm. 26. Sopron környékének Geológiai Térképe. 1:25.000. Szerkesztette: Dr. Vendl Miklós fıiskolai tanár, 1928. M. Kir. Állami Térképészet. 83.5×56.5 cm. 27. Sopron környékének földtani térképe. 1:25.000. Földtanilag felvette: Vendl Miklós dr. egyetemi ny. r. tanár, 1935. Rajzolta: Kühne Gábor emh. Kıre átvitte: Szukits Ede épmh. Röttig-Romwalter Nyomda Bérlıi, Sopron. – Színes kırajz. 90×70 cm. 28. Ugyanaz színezés nélkül. Melléklet Dr. Heimler Károly „Sopron topografiája” címő mővéhez. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. / III. Sopron vármegye.
III. Sopron vármegye. 1. Mappa Universalis Inclyti Comitatus Soproniensis. Delineavit Johannes Nep. Hegedős… Incl. Cottus Sopron. Geometri. Anno 1783. Fényképmásolat. Eredeti kézirat Sopron vármegye levéltárában. 54×40 cm. 20
2. Theil des Odenburger Comitats. Aufgenommen im Jahr 1784. von Ober-Leutnant Aurach von Tillier. Az I. Orsz. katonai felvétel eredeti lapjának Typon-másolata. M. kir. állami térképészet. 63.5×43.5 cm. 3. Theile des Oedenburger und Wieselburger Comitats. Aufgenommen im Jahr 1784 von Oberleutnant Aurach von Tillier. Az I. Orsz. katonai felvétel eredeti lapjának Typon-másolata. M. kir. állami térképészet. 63.5×43.5 cm. 4. Comitatus Soproniensis, Ungarice Soprony Vármegye, Et Germ. Oedenburger Gespanschaft, ex optimis recentioribusque Observationibus ac huiusque partim ignotis Manuductionibus designatus per Josephum Marc. Lib. Baronem de Lichtenstern variarum Societatum Scientia inclytarum Membrum 1793. A. Amon sculp. Viennae edita Sumptibus Auctoris. Rézmetszet. 72×13 cm. 6. Comitatus Soproniensis. Juxta delineat. J. Nep. Hegedős. Ord. Geom. Reduxit M. Vetésky… H. Benedicti sc. 1802 és 1811 közt készült. Rézmetszet. 45×34 cm. 257.
A Hanság térképe. Készítette: Vágner Mihály, Sopron vármegye fımérnöke 1839-ben. Fényképmásolat. Eredeti kézirat Sopron vármegye levéltárában. 54×39 cm. 8. Sopron vármegye térképe 1844-bıl. Készítette: Wagner Mihály. Metszette: Vidéky Károly Pesten. Nyomt. Lorber Gy. Rézmetszet. 108×92 cm. 9. Das Oedenburger Comitat. Wien. bei H. F. Müller. Ged. v. Rauch. Lith. v. Geiger. Színes lithografia 1840-bıl. 25×19 cm. 10. Gespanschaft Oedenburg, Wieselburg, Eisenburg, Szalad. Évszám nélkül. XIX. század elsı fele. Rézmetszet. 31×23 cm. 11. Oedenburger und Raaber Comitat. Évszám nélkül. Készült 1850 körül. Rézmetszet. 54×34 cm. 12. Uebersichtskarte der mit dem Gouvernement Erlasse dato 9. Juni 1854. Z. 3903/113 in die Erhaltung des Landesbaufondes übernommenen nebst Bezeichnung der in Staatsartiger Pflege stehenden Strassen des Oedenburger Verwaltungs Gebiethes. Lith. u. gedr. v. Ernest Becher in Wien. Kézzel színezett lithografia. 42.5×33 cm. 13. Nemes Sopron Vármegyében Fekvı Nevezetesebb Helységek’ és Némely Szomszéd Városoknak Egymástól Való Távolságát Kimutató Tábla. T. Sopron megye 1869-ik évi Julius 5-én és folytatva tartott Bizottmányi győlése 790. számú határozata folytán kiadta Füzy Sándor s. k. T. Sopron megye fıjegyzıje. K. k. Idbf. lith. Anst. v. E. Sieger, Wien. 96.5×67 cm. 14. Sopron-megye. Kiadta a cs. és k. katonai földrajzi intézet Bécsben. 1869. Rézmetszet. 77×60 cm. 15. Sopron megye térképe. 1:200.000. Tervezte: Gönczy Pál. Rajzolta: Kogutovicz Manó. Melléktérkép: Sopron és környéke. 1:75.000. Budapest, 1885. Posner Károly Lajos mőintézetének kiadása. 54.5×40 cm. 16. Sopron Vármegye Térképe. 1:380.000. Tervezte: Gönczy Pál. Posner Károly és Fia térképészeti mőintézetének metszése és nyomása. Évszám nélkül (1893 körül). Hegy és vízrajz. Színes lithografia. 17. Sopron Megye. Budapest, Franklin-Társulat. Évszám nélkül. Színes lithografia. (Járási térkép.) 1900 körül. 25×23 cm. 21
18. Sopron megye térképe. 1:63.000. A Soproni Általános Tanítóegyesület megbízásából tervezték: Jausz György és Kogutowicz Manó, 1885. Melléktérkép: Sopron és környéke. 1:25.000. Rajzolta: Kogutowicz Manó. Budapest, 1885. Posner Károly Alajos kiadása. 150×108 cm. 19. Sopronvármegye térképe. Képeslevelezılap-alak. Károlyi Gy. kiadása. Budapest. Évszám nélkül. 19×14 cm. 20. Sopron vármegye térképe. Iskolai használatra. 1:380.000. Kiadja: Schwarz Károly, Sopron. Romwalter Károly mőintézete, 1900. 21. Ugyanaz, de 1907. évi kiadás. 22. Sopronvármegye térképe. Hivatalos adatok alapján átdolgozta: Czakó István. 1:350.000. Kiadta: M. Földr. Int. R. T. Évszám nélkül. 43.5×31.5 cm. 23. Sopron Vármegye. 1:350.000. M. Kir. Állami Térképészet, 1935. 34×26 cm. 2624.
Sopron vármegye. 1:300.000. Tervezte: Belitzky János és Glaser Lajos. M. Kir. Térképészeti Intézet. M. 201/938 B. 32×27 cm. 25. Sopron Vármegye Közigazgatási és Iskolai Térképe. Tervezték: Sümeghy Dezsı és Glaser Lajos, 1938. 1:100.000. Rajz. G. Benke Anna. M. Kir. Honvéd Térképészet. 95×75 cm. 26. Sopron vármegye közigazgatási térképe. Tervezte: Tallián Ferenc. 1:400.000. Magyar Földrajzi Intézet, 1933. 25×20 cm. 27. Delineatio Partis Sylvae Nagy Erdı cum Terreno Possessionos Ivány desummata. Ex Mappa majore Authentica totius Sylvae Nagy Erdı per Andream Leopoldum Kneidinger Exc. Camerae R. H. A. Geometram 1764. confecta. Copiata per Franc. Finkoir jur. Geom. 1811. Kézirat. Hitelesítve. 51×31 cm. 28. Mappa den Laytha-Fluss von den Zillendorfer-Gemärk abwarts bis zur wimpassinger Laytha-Grenzbruck nach der Regulirung derselben: anno 817/818. darstellend. Aufgenommen und gezeichnet durch den F. Esterházyschen Districtual Ingenieur Leop. v. Krauss. Kézirat. 132×46 cm. 29. Situations Plan des Laytha-Flusses bei Ebenfurth und Neufeld mit den neuprojectierten Durchschnitten und neuen Ausrissen bey den sogenannten Rauchen-Zipf und Ebenfurther Mauth. Brücke. Ao. 1822. Kézirat. 50.5×40 cm. 30. Lacus Fertı alias Nisideriensis. Rézmetszet. Évszám nélkül. (XVIII. század vége.) Gestochen v. Ch. Junker. 28×20 cm. 31. Die Gegend vom Neusiedler See bis in die Raab un die Donau in Ungarn mit den Entwürfen zur Entwässerung des Hanság und des Neusiedler Sees, 1826. Színes kézirajz. 48×41 cm. 32. A Hanság Láp Medencéje. Dr. László Gábor felvétele. Kövér Fidél József: A Hanság földrajza c. tanulmány melléklete. Föld és Ember, X. évf., 1930., 40. l. 47×35 cm. 33. A Hanság mai vízhálózata. M. Kir. Térképészet. U. o. 33×22 cm. 34. Uebersicht Der Steuer-Gemeinden des Oedenburger Districtes. (Készült 1850 és 1860 közt.) 113×139 22
cm. 35. Umgebungen von Eisenstadt. Katonai térkép, 1870. A. Lang scrp. S. Szatkowszky sculp. 52×39 cm. 36. Eisenstadt (Kismarton). Au, Hof, Mannersdorf, Sommerein. Zone 14. Col. XV. 1:75.000. Készült a bécsi cs. és kir. katonai térképészeti intézetben. 1875. 60×47 cm. 37. Ugyanaz, de színezve. 38. Eisentstadt (Kismarton). 1:75.000. K. u. k. Militärgeographisches Institut. Nach Aufnahme 1872., 1873. Nachtr. 9. VIII. 1910. Zone 14. Col. XV. 62×48 cm. 39. Kismarton. 1:75.000. M. kir. Állami Térképészet. I. kiadás, 1930. 4857. sz. 63×48 cm. 40. Umgebungen von Kapuvár. Katonai térkép, 1871. A. Schredt scr. F. Brückl sc. 52×39 cm. 2741.
Kapuvár. 1:75.000. K. u. k. militärgeographisches Institut. 1914. Zone XV. Kol. XVI. 54×43.
42. Niederungern. Enthaltend die Oedenburger, Wieselburger, Raaber, Wesprimer, Salader und Eisenburger Gespanschaft. Entworfen und gezeichnet von K. J. Kipferling. In Kupfer gestochen von Joh. Berken Edlen von Ottendorff. Im Verlage des Kunst- und Industrie Comptoirs. 1803. Rézmetszet 62.5×50 cm. 43. Westungarn, Oesterreich Unter der Ens, Steiermark. Színezett rézmetszet. (Évszám nélkül.) 33.5×26.5 cm. 44. Nyugatmagyarország. 1:300.000. Tervezte és rajzolta: Dufka Károly. Kiadja: Karthographia, Budapest. 32×43.5 cm. 45. Generalkarte von Deutsch-Westungarn im Masse 1:200.000. Kommissions-Verlag des militär-geographischen Institutes R. Lechner. Universitäts-Buchandlung Wien, I. Graben 31. 1919. 76×112 cm. 46. Generalkarte von Burgenland. 1:200.000. Militärgeographisches Institut, Wien. 60×90 cm.
Druck
u.
Verlag:
Kartographisches,
früher
47. Handkarte des Burgenlandes. Masstab 1:450.000. Bearbeitet von J. G. Rothaug. Anstalt G. Freytag & Berndt, Ges. m. b. H. Wien. 1925. 25×35.5 cm. 48. Lajta hegység (I). 1:75.000. Bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet, 1911. (Melléklet Dr. Thirring G.: Sopron és a magyar Alpok c. munkájához, 1911.) 21.5×15.5 cm. 49. Lajta hegység (II). 1:75.000. Bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet, 1911. U. o. 50. Rozália hegység. 1:75.000. Bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet, 1911. U. o. 51. Lánzséri hegység (I). 1:75.000. Bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet, 1911. U. o. 52. Lánzséri hegység (II). 1:75.000. Bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet. 1911. U. o. 53. Sopronvármegye hegy- és vízrajzi térképe. Tervezte: Sopronyi Elek dr. Rajzolta: Kádár Lajos. 28.5×22 cm. (Soproni Elek dr.: A kultúrsarok gondjai c. munkából. Budapest, 1940. A „Magyar 23
Társaság” kiadása.) 54. Sopronvármegye tájtérképe. U. o. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. / IV. Egyéb.
IV. Egyéb. 1–10. Acélmetszetek. Évszám nélkül. 19. század közepe. J. Hollnsteiner del. F. Mehl sc. 45×30 cm. a) Kismarton–Ebenfurt, Höflány, St. Georgen (Szt. György), Trauersdorf (Darázsfalu), Mühlendorf (Szárazvám), Stinkenbrunn (Büdöskút), Hornstein (Szarvkı), Pötsching (Pecsenyéd), Zwillingthal (Völgyfalu). b) Neudörfl (Lajtaszentmiklós), Neustift (Újtelek), Wiesen (Rétfalu), Katzelsdorf, Aichbüchl. c) Ung. Brodersdorf (Lajtapordány), Wimpassing (Vimpác), Stotzing 28(Lajtaszék), Lauretta (Loretto), Hornstein (Szarvkı), Pottendorf, Wampersdorf, Landeck, Ebreichsdorf. d) Au, Braitenbrunn (Fertıszéleskút), Purbach (Feketeváros), Donnerskirchen (Fertıfehéregyháza), Scharfeneck (Sárfenék), Neusiedl am See (Nezsider). e) Kittsee (Köpcsény), Baumern (Körtvélyes), Potzneusiedl (Lajtaújfalu), Hundsheim, Prellenkirchen. f) Trautmannsdorf, Sommerein, Manersdorf, Kaisersteinbruch (Császárkıbánya). g) Petronell, Rohrau, Pochfürst, Hollern, Schönabrunn, Höflein (Höflány), Schorndorf. h) Bernstein (Borostyánkı), Röttenbach (Mencsér), Dreihütten (Háromsátor), Stuben (Edeháza), Redlschlag (Vörösvágás), Kogel (Kúpfalva), Lebenbaum (Lator), Pilgersdorf (Pörgölén), Bubendorf (Lantosfalva), Gruschdorf (Németgyirót), Langeck (Hosszúszeg), Gruneck (Gyöngyösfı), Salomonsdorf (Salamonfalva), Tauchen (Fehérpatak), Achau (Hamvasd), Kalteneck (Hidegszög). i) Landsee (Lánzsér), Stickelberg, Berendorf, Lichtenegg, Gleichenbach, Schwarzenberg, Hollenthon, Wismath, Schwarzenbach. j) Kirschlag (Kırösláp), Schonentgraben (Répcefı), Ob. Rabnitz (Felsırámóc), Karl (Répcekároly), Weingraben (Borosd), Plumau (Virány), Krumbach, Lembach, Schwertgraben. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Lauringer Ernı: A Sopron városi múzeum térképgyőjteménye. / Kútforrások:
Kútforrások: Eperjesy Kálmán. Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928. – A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged, 1929. 24
Borbély A. és Nagy Zoltán: Magyarország elsı katonai felvétele II. József korában. M. kir. állami térképészet, Budapest, 1932. Irmédi-Molnár László: Magyar térképekrıl. (Földrajzi zsebkönyv, 1939.) Okolicsányiné Dr. Harmos Eleonóra: Magyarország térképe 1528-ból. (Térképészeti Közlöny, 1930. évi I. k. 165–171.) Kogutowicz Lajos: A magyar térképészet multja és jelene. Térképészeti Közlöny évfolyamai 1930-tól. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. 29Dr.
Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez.
A magyarországi ág. h. ev. egyetemes egyház levéltára (Budapest) Gamauf Teofil soproni ev. lelkész (1772–1841) hagyatékából Mária Dorottya fıhercegnı ajándéképen Sopron és Sopronvármegye történetére vonatkozó számos okmányt ıriz. Az alábbiakban e hagyatékból a mai Ikvahídon (Spitalbrücke) állott egykori soproni ispotályra vonatkozó két forrást közlünk. Az elsı 1489–1490-bıl származik s koránál fogva az egész hagyaték legértékesebb darabja. Eddig lappangott, bár középkori forrásaink összegyüjtése a legnagyobb gonddal történt. Az ág. h ev. egyetemes egyház levéltárának jegyzéke1(26) ugyanis az 1a 5; a-jelzéső iratot a „XVII. századi, a soproni egyház történetére vonatkozó iratok” közé sorolja, mert keletkezésének ideje eddig ismeretlen volt s csak annyit mond róla: „Régi kórházi számadások.” Papirosának anyaga és vízjegye, fıleg azonban az ismert írás alapján a 15. század utolsó évtizedeibe tartozik s így a címében elıforduló 89-es évszám csak 1489 lehet. Városi irnok írta le, valószínőleg az ispotály gondnokának feljegyzései alapján s e munkájáért 1489-ben és 1490-ben 60–60 dénárt kapott. Az okmány az ispotály gondnokának számadását tartalmazza. Várostörténeti értékét az a körülmény is emeli, hogy eddig csak néhány ilyen számadás került elı: 1420-ból, 1436/37-bıl, 1438/39-bıl és 1439-bıl.2(27) Így az istápoly 15. századvégi gazdálkodására is fény derül. A másik okmánya soproni ispotály templomának 1585. évi vagyonösszeírása, amely az említett jegyzékben ugyancsak a 17. századi iratok között szerepel évjelzés nélkül. Az évszám megállapítása a címben elıforduló két név alapján sikerült. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 1. 1489–1490. A soproni ispotály gondnokának elszámolása.
1. 1489–1490. A soproni ispotály gondnokának elszámolása. Registrum magistri hospitalis anno domini im LXXXIX jar. Item vermerckh mein ausgeben, das ich getan hab nach der nagsten raittung, dy geschechen ist an Sand 25
Veitstag im LXXXIX jar (1489. jún. 15). 30Item vmb
salcz VII. sol. den.
Item vmb rechen, capel vnd wispam XXXII den. Item vmb ein schaufel VI den. Item einem schuberer zu ainem traidschober XXIIII den. Item zu ainem pad den armen leiten XLVI den. Item den czimerleiten zu peseren dy dachwerich LXXX den. Item den czimerleiten3(28) vmb naturfft der speys III sol. XIIII den. Item vmb schintelnagel XXVIII den. Item vmb ein rin ein ort den. Item vmb chäss vnd smalcz IX sol. den. Item zu noturfft dem leitgeben LXXX den. Item den sniteren vmb notturfft X. sol. XXIIII den. Item den armen leiten vmb speis IIII 1/2 sol. den. Item den maderen vnd heifacheren vmb speis III sol.4(29) XIIII den. Item den maderen vnd heifacheren zu lon IIII tal. VI sol. XII den. Item mer den maderen vnd heifacheren zu lon VII sol. minus II den. Item mer den maderen zu lon V sol. X den. Item mer den heifacheren LXXX den. vnd mer LXXX den. den heifacheren. Item den chnechten auff dy maut zu Sand Margaretentag (júl. 13.) vmb speis vnd lon 1/2 tal. IIII den. Item5(30) vmb chleiben XXXVI den. Item den maderen auff arbais vnd drescharen lan vnd speis LXXXIIII den. Item zu sneiden auff prein vnd lon6(31) XLI den.7(32) Item dem mair vmb ain czäm vnd gaisel XV den. Item dem mair vmb strickh IIII den. Item den prein-drescheren XL den. Item vmb fullwein LX den. 26
Item vmb papier IX den. Item dem mair vmb ain lodentuech II tal. XII den. Item dem flaschaker vmb fleisch den sniteren X sol. IX den. Item mer hab ich geben dem mair fuer ain melichechue I tal. den. Item dem schreiber zu lon von wegen der raittung vnd register LX den. Item haniff dreschen XXX den. Item ich hab ausgebexelt czwen alt oxen vnd auff czwen jung ausgeben I gulden. Item vmb ain haffen smalcz I tal. den. minus VI den. Item leserlon vnd presserlon III tal. LXXXII den. Item huetlon auff all weingarten 1/2 tal. den. Item den pinter zu lan LXXX den. Item auff zwo fuer LVI den. 31Item den chrautsiederen LVII
den. vnd dy8(33) dapey den geholfen hat XX den.
Item zu lon rueben ausnemen XX den. Item fullwein LIIII den. Item den chrautsiederen9(34) zu speiss XXIIII den. Item leseren vnd presseren vmb speis IX sol. den.10(35) Item vmb cherczen XII den. Item den armen leiten vmb speis LXXX den. Item den armen leiten vmb dreq pad LVIII den. Item den maderen vnd heifacheren vmb speis III sol. XVIII den. Item vmb czway chrauttuechren XI. den. Item vmb chleiben XX den. Item vmb reimberich IIII den. Item zu der quottemer Sand Michelstag (szept. 16.) zu der austailung den armen leiten hab ich geben II 1/2 tal. den.11(36) Item den chnechten, dy auff der maut dient habent, XXIIII den.
27
Item den herteren hab ich geben VI sol. den. Item den smidt hab ich geben I tal. X den. Item dem schlosser IIII den. Item vmb ein mostseichen XX den. Item den armen leiten vmb ein pad XV den. Item vmb strickh XII den. Item vmb wax LXXXXV den.12(37) Item mer vmb ein pfunt wax XLVI den. Item vmb salcz XLV den. Item mer vmb salcz XXX den. Item den armen leyten von wegen der austailung hab ich geben III tal. den. zu der quottemer zu Weinnachten (dec. 16.) Item vmb ein tesen smalcz XI sol. den. Item vmb ein chäs zu Chasprue XLII den. Item zu folwerich das vierdig vass wein XVIII den. Item vmb IIII swein hab ich geben VI tal. LX den. vnd davon hab ich aynes geben dem mair fuer ein pfluegswein an seinen dienst. Item dem Wuten hab ich geben XVI den. zu machen ein rekch. Item dem Friczen von wegen des wunten IIII tal. den. Item zu machen dy padstuben III tal. LXXV den.13(38) Item vmb fullwein XXXVI den. Item den drescheren auff ir speyss vnd alle natturff(t) III tal. VI sol. XXIIII den. Item den armen leiten vmb speis VI sol. den. Item vmb ch(l)eiben XXXII den. 32Item mer
vmb fullwein LXX den.
Item dem Slachtinger sein lon vns speis LXXI den. Item dem wagner zu pesseren ein rad XVI. den. Item zu folberichen an einem vass14(39) XL den. 28
Item den armen leiten zu Vnser Frauntag der Liech(t)messen (1490. febr. 2.) vmb wein XXXVI den. Item dem pechammischen juden auff den weingarten an dem Steig hab ich geben VII tal. den. Item den Weitngrunt zu stekchenczichen VIII den. Item vmb salcz 1/2 tal. den. Item den armen leiten vmb speiss III sol. X den. Item zu prein schon machen X den. Item dem smidt vmb natturff(t) VI sol. den. Item vmb natturff(t) den armen leiten IX sol. XXVIII den. Item vmb ein stainsalcz XVIII den. Item dem mulner von prein machen X den. Item vmb VIII haunen VII sol. XIIII den. Item den armen leiten zu quottemergelt III tal. VI. sol. den. Item den armen leiten vmb speyss in der vasten XV sol. XVII den. Item dy Chäsprue zu sneiden15(40) vnd zu hauen V tal. LXXX den. vnd zu rebenchlauben XXVIII den.16(41) Item das ausgeben auff dy weingarten nach der nagsten raittung in die Viti (1489. jún. 15). Item auff dy Chlausen vnd Chasprue hab ich ausgeben X tal. XV den. Item auff den Weitengrunter, Steiger vnd Wandorffer hab ich ausgeben auff das paw nach der nagsten raittung VIIII 1/2 tal. den. Item ein weingärtel zu sneiden vnd rebnchlauben LXVI den. Item vmb heffen VI den. Item dem halter XXIIII den. Item vmb Schaff XLIII den. Item dy chelber zu versneiden VIII den. Item dem smid 1/2 tal. minus X den. Item vmb fullwein XXVII den. Item vmb ein gaisel IIII den. Item vmb ein pfunt wax XLV den.
29
Item dem pfarrer in dem spital vmb ein ambt XXIIII den. Item einem czimerman zu machen dy pettruchen XXV den. Item mer den armen leiten vmb czbilich zu den petten II. tal. den. Item von dem gäter, das da stet in dem Lanch-haus, zu machen XVIII. sol. XXV den. vnd dem slosser zu aller natturfft VI sol. IIII den. Item dem smidt XII sol. den. Item vmb fullwein XXIX den. 33Item vmb
heffen vnd tegel XXXII den.
Item vmb chleiben LXXII den. Item vmb czwo chuffen salcz XLIIII den. Item vmb natturfft zu dem leitgeben III sol. minus II den. Item den armen leiten vmb speiss XIIII sol. XXVI den. Item in dem vergangen jar nach der nagsten rayttung hab ich geben dem mair VI 1/2 tal. den.17(42) Item dem mair in dem jar hab ich geben II 1/2 tal. den. Item dem schreiber hab ich geben LX den. Item den armen leiten vmb speiss XXII den. Item auffzuraumen in der Chäsprue XVIII den. Item vmb fullwein XVI den. Item vmb ein chuffen salcz XXII den. Item an den rabaschen, das ich ausgeben hab zu der ersten arbeiten auff dy weingarten, XVI tal. LX den. im dem jar nach Weinnachten (dec. 25 után).18(43) Item von der Vlrich fla(s)chakerin hab ich ingenomen V tal. den vnd davon hab ich lassen machen das gäter vnd dy padstuben, als ver das gewert hat.19(44) Item vermerkcht mein innemen von wegen des spital nach der nagsten raitung, dy da geschehen ist an Sand Veitstag anno etc. im 89 jar (1489. jún. 15). Item von ersten hab ich ingenomen vmb tinkchel IIII 1/2 tal. XII den. Item dienstgelt 1/2 tal. den. Item aus ainem väsel wein XXIIII 1/2 tal. den. XX den. Item mer aus ainem väsel wein XXVII 1/2 tal. den. 30
Item von wegen der maut an Sand Margaretentag (júl. 13.) hab ich ingenomen IX sol. den. Item mer hab ich ingenomen von wegen der maut 1/2 tal. XX den. Item der Chater dedit I tal. den. Item von der maut zu Sand Elspetentag (nov. 19) hab ich ingenomen XI sol. den. minus XI den.20(45) Item von einem mut waicz hab ich ingenomen VIII tal. den. Item VI sol. XX den. Item von einem väsel wein hab ich ingenomen V tal. den. Item von dem Olber habich ingenomen LX den. Item von der maut hab ich ingenomen 1/2 tal. XX den. Item von wegen der maut hab ich ingenomen V sol. XVII den. Item vmb ein schober hey VI. sol. den. Item vmb tinkchel hab ich ingenomen XII sol. den. vnd XVI den. Item aus einem vas wein ist chomen XVII tal. VI sol. den. 34Item von dem Hamer
dienstgelt LXXV den.
Item von der Temeterin hab ich ingenomen VIII gulden vnd dy czwen hab ich ausgeben zu natturff(t) dem spital. Item vmb drey meczen tinkel III sol. XVIII den. Item von dem Winter dienstgelt VII sol. minus II den. Item von dem Sighart hab ich ingenomen XXV gulden. Item vmb tinkel hab ich ingenomen IX sol. XVIII den. Verte folium.21(46) Jelzése: I. a. 3; 5 c. Keskeny ívrétő 12 lapos papirosfüzet, amelyet fenn és lenn kenderfonál tart. A borítólap vízjegye: körben horgony. Az 1–2. és 11–12. ll. üresek. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása.
2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. 31
Inuentarium des khirchenornats und anders haußrats so herren Martino Staudinger, angenohmenen pfarrherren im spitall alhie zu Oedenburg nach abziehung herren Andreen Pfendtners den 25. tag Juny deß 85-isten jars eingeantwortt worden.22(47) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Kirchenornat.
Kirchenornat. Erstlichen ein ratt samates meßgewandt mit gulden pluemen, ohne die stoll, manual vnnd güertl. Ein weiß tamaschen meßgewandt sambt aller zuegehörung. Ein weiß schamblottes meßgewandt sambt seiner zuegehörung, ohne die stoll. Ein weiß altts attlases meßgewandt, ohne die güertl, mit einem creuz, sambt einer schwarzen stoll. Ein weiß attlases meßgewandt mit seiner zuegehörung und perlen schildt. Ein grien sametes meßgewandt, ohne ein khäsl vnnd stoll.23(48) Mehr ein grien samates meßgewandt mit einer gulden aufgeheftten monstranzen, sambt seiner zuegehörung ausser der stoll. Ein plair attlaß meßgewandt ohne manuall unnd giertl. Ein plair thamaschen meßgewandt ohne stoll, manual vnnd giertl. Ein schlecht leibfarbes meßgewandt ohne stoll vnnd manuall. Ein plair attlaß tuech zu ainem himl, so auf dem alttar gelegen. Ein missall in folio mit spangen vnnd roten leder vberzogen.24(49) 35Ein silberes
monstränzl.
Ein silberes vberguldtes restueruätl. Ein silberer vberguldter khelch mit der patenen. Ein alttes rauchvaß. Ein kharrockh. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Ligunde gründt.
Ligunde gründt. Erstlichen ein müll zu Khreuspach am vndtern ortt ligundt.25(50)
32
Zwey grosse viertl weingarten im Steyger. Im Laimgrueber ein achtl. Im Hochmuet ein guett viertl. Im Weittengrundt ein viertl. Im Stainer ein viertl. Im Khazendorffer ein groß viertl. Im Erdtburger ein groß viertl. Im Tuttloß ein sechzehenthail.26(51) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Wisen.
Wisen. Ein grosse wisen vndterhalb der Grauen lüß bey der Münchwisen. Vndterhalb des grossen teuchts ein grosse wisen. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Äckher.
Äckher. Vndterhalb deß teuchts in zweyen grundten siben joch. Oberhalb deß Rastcreuz vier joch. Gegen Zarhalmen zehen joch. Auf dem Huettpüechl 22 joch. Beim Peckhencreuz zehen joch. Ein khrautackher beim Zieglstadl.27(52) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Allerley hausratt.
Allerley hausratt. Ein tisch mit einer verschloßnen ladt. Ein taffl mit einer ladt.
33
Zwo altt truechen. Ein grosse beschlagene gewandtruechen. Ein beschlagene ladt vnd ein schlechte truchen. Zwey himblpedt. Drey hanndtpreß vnnd ein khor. Vier schlechte potting. Ein zerbrochener schencktisch.28(53) 36Bey29(54)
dreissig emer lärr vaß.
Ein verzinder schnarckchuß. Ein pradtspieß. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / 2. 1585. A soproni ispotály-templom ingó és ingatlan javainak összeírása. / Weingartzeug.
Weingartzeug. Siben schlecht hauen, sein die weinzettl darumb zu fragen, dann kaine gefunden worden. Vier khrampen vnd ein reithauen. In denn altten vnd vorigen inuentarien ist der stadl in der Vischergassen, darbey ligundt gartten, sambt dem gärttlein auf der Widen nicht eingeleibt, aber jederzeit von deß spital pfarherrn genossen worden. Demnach ist billich, das solches in dasselbe inuentarium auch eingeleibt sey. In originali assignato est meum sigillum.30(55) Georgius Nußbaum schtadtschreyber m. p. Jelzése: I. a. 5; 3 b. Egykorú másolat. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly: Adatok a soproni ispotály történetéhez. / Mollay, Karl: Beiträge zur Geschichte des einstigen Hospitals in Sopron.
Mollay, Karl: Beiträge zur Geschichte des einstigen Hospitals in Sopron. Verfasser veröffentlicht zwei bisher unbekannte Schriften aus dem Nachlaß des ev. Pastors Theophil Gamauf (1772–1841). Die erste, ein Register des Spitalmeisters, stammt aus 1489–1490, die andere enthält das Inventar der Spitalkirche aus dem Jahre 1585. Beide Schriften werden im Landesarchiv der 34
ungarländischen evangelischen Kirche A. C. (Budapest) aufbewahrt. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Csatkai Endre dr.: Az elsı soproni magyar színielıadás (1792) szereplıinek levélváltásából. 37Csatkai
Endre dr.: Az elsı soproni magyar színielıadás (1792) szereplıinek levélváltásából.
A soproni evangélikus líceumban öt ifjú másfélszázaddal ezelıtt megalapította a Magyar Társaság nevő önképzıkört: azóta is virágzik a mai napig. A végvári városban természetesen elejétıl fogva többet jelentett ez a társulás, mint a diákoknak szárnypróbálgatásait. A korabeliek is felismerték nagy jelentıségét és messze földrıl üdvözölték az új alakulatot. Péczeli József a komáromi Mindenes Gyüjteményben fejezi ki elismerését, a Hadi Történetek szerkesztıi hasonlóképen örömmel jelentik olvasóiknak a dolgot. És Kazinczy Ferenc a Tiszántúlról írja lelkendezve Kis Jánosnak: „Igazán, kedves Barátom, ti vagytok azok, és tágosabban, a Sopronyi Társaság az, a mibıl mindent várok.” (1793.)1(56) A líceum diákjai azonban nem álltak meg ott, hogy felolvasásuk, költıi zsengéik bemutatása nyilvános ünnepségszámba ment, könyvtáruk pedig szolgálta a magyar mővelıdést, hanem meghódították a színházat is. A középkor óta dívott Sopronban a színjátszás; polgárok a humánizmus elıretörésével természetesen a diákoknak adták át a fáklyát és ezek 1754-ben, az elsı hivatásos színészek megjelenése után sem engedték ki kezükbıl. 1792-ben pedig a líceumi diákok a törzsökös fába beoltották a magyar színjátszás zsenge kis ágacskáját. Egyik társuk, Lakos János, írta a darabot és maga is közremőködött benne. A líceum diáksága nemcsak Sopron városának fiatalságából verıdött össze, hanem majd az egész Dunántúl szolgáltatott tanulókat. Így mindenkor erısen képviselt volt benne Veszprém megye, Vas megye. E megyék fiai tehát nagyban hozzájárultak Sopron magyar mővelıdéséhez. Az 1792-es színielıadás is túlnıtt jelentıségben a vidéki diákelıadás keretein. Írója és nagyrészben szereplıi is Veszprém megye szülöttei. Lakos János maga 1776-ban született a veszprémmegyei Ajkán. A Sopronban írt „Hunyadi László” címő tragédiája a fıvárosban is színre került többször 1794 és 1813 között. Sıt Virág Benedek is érdemesnek tartotta, hogy elolvassa. Kazinczynak írja 1803-ban: „Igaz! Most olvasom Hunyadi László. Szom. Ját. öt felvon. Sopron, 1792. Irta Lakos János.”2(57) Lakos késıbb magasrangú katonatiszt lett, de az elsı magyar fıvárosi színtársulat fordítói elıtt továbbra is mintaképként lebegett, jóllehet még csak egy magyarosított darabjáról van tudomásunk, 38amelyet Kotzebue után gyúrt át e címen: „Székfalvy Ágnes”.3(58) Aki a színpad varázsával egyszer megismerkedett, alig tud szabadulni tıle. Azok a fiatalemberek, akik 1792-ben a soproni magyar színjátszást megindították, továbbra is szolgálatában maradtak Tháliának. Szorgalmasan fordítgattak a pesti színészek számára. Kivált közülük Ihász Imre. Szintén veszprémmegyei sarjadék. Atyja Nagydémen volt birtokos, ı maga 1771-ben született. A soproni líceum elvégzése után Pestre került jurátusnak és valóságos vezetıje lett a színdarabíró volt soproni diákoknak. Jöttek-mentek bírálatra kézrıl-kézre a fordított és tán eredeti színdarabok és egyéb költıi próbálkozások, közben a baráti érzést úgy ápolták, akár évtizedekkel késıbb Kazinczyék. Ihász Imre nemesi elınevén, Ihászi néven jelezte fordításait; ismeretes szám szerint nyolc, köztük Schiller Ármány és szerelem címő darabja is.4(59) Ihász Imre 1815 táján eladta nagydémi birtokát és Sopronban telepedett le magánzónak; Rudolf nevő fiát 35
Székács József, a neves költı tanította líceumi diák korában. A budapesti tollforgató fiatalság Lakost és Ihászt tekintette mintaképnek a színiirodalomban, ahogy azt Csehy József írja Kazinczynak késıbb: „Még azon korban a fenn álló magyar Theatrom számára fordítottam vagy három játékdarabokat, mellyek meg is jelentek a színen. Ez volt elsı müve csekély tehetségemnek, egyszersmind olly foglalatosság, melly többeket fárasztott nagy buzgósággal a tanuló nevendékek közt, kiknek e tekintetben is Ihászi és Lakos cimereik voltak.” (1803. I. 26.)5(60) Ihász Imrének, sajnos, csak apró töredékében megmaradt ifjúkori levelezésébıl világlik ki, hogy a többi színjátszó soproni diák sem a színpadi irodalomnak nem mondott búcsút, sem pedig Ihász Imre és Lakos szellemi irányításáról nem tett le. Így továbbra is e körben maradt Ajkay Pál. 1772-ben született Vas megyében és 1845-ben halt meg.6(61) „Névtelen szeretı” címő fordítását 1794-ben adták elı Pesten. Az alább közölt levelének vételét Ihász Imre feljegyezte: 1794 március 14. Dévaj hang jellemzi, visszhangja az egykori víg soproni diákéletnek. Címzése: „Az én édes Ihászy Imrémnek, beym Herrn Ignatz Jaritschek Hausmeister in J. Gablerischem Hause in der Neustadt. Pesten.” „Édes Imrém! Bizony még is tsak gonosz, rest gyerek vagy te, akar mit beszélsz. Hány holnapja már, hogy a’ levelemet vetted? Van leg alább kettı… Hogyan 39a’ kıbe halgathatsz két holnapig? Vésd az én számra Buda Vára lakatját, még sem halgatok két holnapig, ha levelet kapok tıled, de még ha nem kapok se… Hogy megmutassam, hogy nem, ihol ezen betses levelem bizonyétja! Ugye meg tudlak pirongatni ha elkezdem? Hej frater e még mind semmi. Hát ha az öreget elöl szedem, azt a mit a Fleischacker apámtól7(62) tanultam, biz a’ viz is ki futkarodik a’ szemedbıl: Ne félj, ne szegény, most nem bántlak! Szinte bánom azt is, hogy egy kis szemre-hányást adtam. Tudom én azt frater, hogy néked most azért még két dolgod volt. Tudom, hogy se éjjel, se nappal nyugtod nem volt. Hol Bachusnak, hol Venusnak, hol Minervának kellett Ur-dolgára menned, ha pedig az ember olly nagy szolgálatban vagyon, el kell akkor néki, más mellyékes gyerekségekrıl felejtkezni. Tudom, tudom frater, magamról tudom, én is bérében voltam kettejének. A’ kettı is elég dolgot ád az embernek, hát a’ harmadik? az az, a’ hevétheti még neki az ember fejét (hej frater, de vastagon ne vedd ám, tsak higon, ugy mint p. o. Sopronyban: egy kitsinyt enyelegni, egy pitzinyt nyalakodni s. a. t.) Ládd kintsem, én most meg irhatnám egész farsangi históriámat, de tsak azért se, nem kapsz egy betüt is felölle tılem, valameddig én a tiedet nem olvastam. Ha mit kivehettz az Adonyitól, mind a tiéd lessz. Két tsókot is küldök tıle. Vedd pofádra s ha olly tőzzel nem adja mint én adnám, szidd össze amugyossan. Ugyan sok hely van még! de hid m. frater, ugy fázik a kezem ebbe az illyen adta hideg szobába alig vonyhatom a’ tollat; azért m. botsáss ha most azt mázolom ide minden napissan, hogy tsókollak s hogy te szeress mind halálig, szinte a’ keresztnek haláláig Palidat. Ugy… majd el is feledtem volna!… A’ papogát ugye most el lehetett volna könnyen küldeni? biz el ám; de az eb-máter Szemerébe tollyászkodik még mind eddig. Mihelyt ide ér, mingyárt m. kapod órrostól körmöstıl. Punctum.” A baráti körhöz tartozott már Sopronban és fel is lépett a diákelıadáson Zigán János, de bár mint fordító nem tette nevezetessé nevét, mégis kezén futottak át társainak idegenbıl átplántált színdarabjai. Földije volt Lakosnak, 1772-ben született Ajkán; Sopronban már Wietorisz Jónatánt ünneplı versének kinyomtatásával beírta a nevét a város diákirodalmának történetébe. Korán pap lett Veszprémben, majd Hıgyészen, korán halt meg, 1809-ben. Kis János, a Kazinczy köréhez tartozó jeles költı Dömölkön volt pap, odakerülve örömmel értesíti a széphalmi költıt, hogy a környéken él Zigán és hogy biztatására verselget is. A levélben 36
közli szószerint Zigánnak Kist és a Kemenesalját magasztaló versét.8(63) De Zigán, mint látni való, már elıbb is, sıt veszprémi korában is verselgetett. Épen ezekkel a versekkel érdemelte meg azt a bírálatot, amit Kis Emlékezéseiben 40mond valószínőleg a késıbbi termékekrıl: hogy t. i. kevés „költészeti érdemmel” bírnak, de „könnyen folyással nagy mértékben ajánlják magukat azoknak az olvasóknak, akik eféléket szeretnek.”9(64) Elsı levele. Ihász Imréhez név szerint meg nem nevezett színdarabokról szól: „Veszprémbe 1793 d. 11 Junii. Édes Imrém! Ez az alkalmatosság, amellyel ezt nyered, olly sietı, mint a’ nem tudom mitsoda… Azonba ihol a’ Játék Darabot vészed. Levelemet mellyet a’ mult esztendı utólján küldék, vehetted eddig, mellybe a’ Lakos levele is zárva volt. Irj kérlek minél elıbb, a’ levél küldés n. nagy mesterség a’ postán. Azonba majd alkalmatosságok is jobban esnek mellyek által a’ Toldyt is küldöm a’ Lakos Darabjait is, mihelyt engedelmét kinyered, a’ tzimet megirtam.10(65) Ezzel maradok, a’ ki eddig voltam holtig szeretı Barátod Zigán János.” A második levélben egyéb közlendık mellett verseinek nagyobb sorozatát küldi: „Veszprémbe 1794 Maj. 18-kén. Édes Imrém! Beh régolta nem beszéllgettem már veled, édes jó Imrém! pedig most se sok lessz ám belıle, mert egy felıl itt a látogatóimmal beszéllgetek, más felöl irok, pedig tudod: Senki két urnak etc. Luc. X. v. X. Irnom pedig kell és gondold kitıl, attól a’ kitıl tsókomat, tudom tsak el-fogadod a’ V. X. Lisitıl, s ihol el-küldöm Játék-Darabodat, eleget olvastuk, de keveset jobbithattunk a félelemnek miatta. Igaz, a’ Kis Jantsi11(66) ott van ugy é? İ kelme ugy el-suhantott elılem, még Gyırnél is távulabbra, hogy tsak eggyet se füttyentett. Tudom, élitek ti világtokat eggyütt, vessetek magatoknak, nem bánom, (.) itt van, vagy még nints, de várom mn órán Lakosomat Kapolcsról hozzám. El-mehettek ketten, tsak többet érünk mi ketten egyik testi másik lelki katona! ugy é más ez? mint Jurista? Ugy vegyétek fel a’ Dolgot’ hogy ı a’ Frantziákra megy, és ezen keresztül kellvén néki menni hát elıbb a’ mi látogatásunkra jött. Majd fogom kérni, hogy fog piszkálót, és dorombot hozzon a’ Frantziáktól. Hej! most ám szép a’ Savanyó Füredi táj, annyi sok épülettel bıvül, mint a’ pesti Uj-város (ez egy kis auxesis) Majd ha el-jöttök akkor már a’ Lakos nem lessz itt, de még is vigan legyünk, annyiba a-mennyibe nékem még szabad a’ világgal élni. Ugyan mondjátok-meg, hogy korhelykeditek el az idıt azzal a’ híjába való Juschtokkal, jobb volna biz a helyett praenumeratiora predikatziókat tsinálnátok à la Kis, tudod ez eggy 41orában12(67) ugy adta elıl eggyszer a’ társaságba13(68) szabadság alatt való mulatságait, hogy ernyıs lugos alatt eggy leányt… meg-tsókolt… Ezt máig is tudom, én meg azt irhatom magam felıl, hogy most Sz. beszédek, és versek, két contrastok munkálódásokkal töltöm idımet, mn nap, ha essı nem esik verset tsinálok, és igy mivel egész május és áprilisbe n. volt essı, mindennap lathatsz verset nálam. Most a következı címő verseket közli: Peti gusztusa. A száj. Egy álom. Egy leányka okoskodása. Közlésüket azért mellızzük, mert inkább irodalomtörténeti szempontból érdekesek. Hangjuk is egy kevéssé szabados és tán megütközést keltene, hogy papi személy effélét ír. Folytatjuk tehát a levelet: „Látod, illy szebbnél szebb darabokat mindennap ingyen találhatni, moralisokkal eggybe nálam, nem 37
vagyok én már érdemes Tagja a’ közönségnek? Ezt ugy is tudom, elhiszed, kivált ha ide tészem azt, hogy mind ezeket predikátzió után azon tiszta kézzel irtam, mert ma nálunk vasárnap vagyon. Faciat Deus, hogy te is ezen épületes soraimból épülj, annyit legalább, hogy minél elıbb ennél okosabbal felelj, mellyre kénszeritsen a’ Kis Jantsi, te meg ıtet. A Morotz és Dienes is ott vagynak, tudom, azokat köszöntsd, ha n derogál. A’ Baditz m. házasodott, el vette az Illyés Klárát, kirıl többet tud Dienes uram ı inassága (?) néked azon levelébe, melly tellyes szerelmek le-irásával vicepalatinusságot, a’ Kisnek Vice Ispányságot, a’ Lakosnak generálisságot óhajt. Én pedig téged és Kis Jantsit baráti tsókokkal überfütternd maradok rólatok mindég gondolkodó szives barátod Z. János.”14(69) Zigán helyesírására jellemzıek a sajátos rövidítések, meg: m; nem: n; minden: mn. A szabados versek nem valami érzékies természet megnyilvánulásai, a kor nem vette az effajta megnyilatkozásokat nagyon tragikusan; Nagy János, a „Rábaközi Nyájas Muzsa”, katolikus pap versei nem sokkal kevésbé esnek közelebb a vallásos költészethez. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. 42Tompos
Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. / I.
I. Kevéssé ismert tény, hogy nemcsak a nemességnek, hanem a városi polgárságnak is voltak címerei. A tájékozatlanság fıoka az, hogy a címerek keletkezését a közvélemény túlságosan a pajzs fogalmához köti; még pedig a lovagi tornákon viselt pajzsokhoz. A valóság ezzel szemben az, hogy míg a lovagi tornákon tényleg résztvevı fıurak száma sohasem emelkedett néhány száz, vagy ezer fölé; addig azoknak a száma, kik névaláírás helyett, vagy annak megerısítésére címeres pecsétet használtak, sok ezer volt. Ezek között pedig jóval több volt a polgár, mint a nemes, mert a városokban a fejlettebb gazdasági viszonyok, a külföldi kapcsolatok, a városi tisztségekkel járó teendık sokkal inkább megkívánták az írásbeliséget, mint a saját birtokukról alig kimozduló nemességtıl; azonkívül ezek okirataik kiállításánál inkább vehették igénybe a királyi és nádori kancelláriákat és a káptalani hiteles helyeket, mint a polgárság. Az e pecséteken levı jelképeket a fejlıdés folyamán a polgárok is pajzsba foglalták, majd pedig a címer egyéb járulékai: sisak, sisakdísz, sisaktakaró stb. is megjelentek, olyanok címerein is, akik lovagi tornán soha nem vettek és nem is vehettek részt. Ezek a címerek azután a polgári családokban is örökletessé váltak. Az újabb magyar heraldikai irodalomban báró Nyáry Albert elég részletesen tárgyalja a polgári címerek kérdését, így többek között megemlíti1(70), hogy Zsigmond német-római császár és magyar király 1414. július 7–14. napjai között Strassburgban ítélkezett egy címerhasználati perben. A Rappolsteini grófoknak a mővészi címer (kék mezıben három ezüstpajzs) kizárólagos használatára vonatkozó igényét elutasította és a mővészeket, kik e címert régi jogon viselték, annak használatában megerısítette. Br. Nyáry több olyan forrásmunkára is rámutat, melyek a polgári címerek további tanulmányozására kiinduló ponttul szolgálhattak volna. Így Ipolyi Arnold „Besztercebányai egyházi mőemlékek története és helyreállítása” 38
címő mővében tíz polgári címert közölt. Nagyon sajnálatos, hogy e biztató kezdet után a polgári címerekkel nemcsak, hogy nem foglalkoztak, hanem meg sem említik a létezésüket. Csupán a legújabb idıkben hívta fel Szentpétery Imre e kérdés fontosságára a figyelmet2(71). 43Külföldön,
különösen Németországban és Itáliában a városi polgárság címerhasználatának sokkal több jele maradt fenn és a külföldi heraldikai irodalom is részletesen tárgyalja e kérdést. Például E. v. Berchem „Siegel” címő mővében egy egész fejezetet szentel a polgárok címeres pecsétjeinek. Számos helyen hivatalból tartották nyilván a „tanácsképes” családok címereit, így az ingolstadti „Privilegienbuch”-ban minden tanácsúr képe alatt ott van a címere is3(72). Bécsben pedig a „Bürger Eidbücher”-be az újonnan felvett polgár mindjárt a pecsétlenyomatát is be kellett, hogy nyomja4(73). Az elsı kérdés, mely felvetıdik, az, hogy mirıl különböztetjük meg a polgári címert a nemesitıl? Általános érvényő szabály erre nincs. Természetes, hogy a polgári címerekben, miután gazdáik nagyrészt iparosok voltak, sokkal gyakoribbak az egyes mesterségek szerszámai és jelvényei, így pl. a mészárosok pecsétjén gyakran szerepel az ökörfej, meg a húsvéti bárány; posztósoknál a posztónyíró olló és a kékfestıkád (rendesen mögötte álló emberrel) stb. De az, hogy kézmőves szerszám van egy címerben, ez még korántsem jelenti azt, hogy nem lehet nemesi, például: Jean Maillardoz de Rue címerében két kıfaragókalapács, sisakdíszében meg kıfaragókalapácsot tartó férfialak van5(74). Német nyelvterületen meglehetısen gyakoriak még a „mesterjegyek” (Hausmarken) a polgári címerekben. Ezek valószínőleg azoknak a jeleknek maradványai, melyekkel a parasztok szerszámaikat, a kereskedık árucsomagjaikat jelölték meg. A soproni anyagban csupán egy ilyen mesterjegy van címerpajzsba foglalva, Zanelli Péter pecsétjén, de mint emblémát több polgár is használta a pecsétjén. A Várkerület 20. sz. házán pedig a kapu ívezetének zárókövét díszíti egy 1757-bıl való mesterjegy. Feltőnı ezzel kapcsolatban, hogy az összes soproni mesterjegyek majdnem azonosak, vagyis nem annyira megkülönböztetı, mint inkább összekötı jegyek. A 16. századi németbirodalmi kancellária éles megkülönböztetést tesz a polgári és nemesi címerek között. Az elıbbiek sisakját korona helyett turbánszerő tekercs (Wulst) ékesítette és a sisak maga zárt volt, míg a nemeseké pántos. De ezt a megkülönböztetést a mi viszonyainkra nem lehet alkalmazni, mert az elsı Habsburgházbeli uralkodóink a magyar armalista nemességet nem nézték többre, mint a német polgárságot és azért pl. Thury, másként Paakó András 1578-ból származó címert kérı folyamodványán a korona és a sisak pántjai erıs tollvonásokkal át vannak húzva és az armálisba festett címer úgy van ábrázolva, 44ahogy a kancelláriai gyakorlat a polgári címereket szokta6(75). Azt, hogy külföldi viszonylatban sem biztos ismertetıjele a tekercs a polgári címereknek, látjuk abból is, hogy az Aranygyapjas-rend alapítójának, III. Fülöp burgundi hercegnek és számos lovagnak sisakján is ilyen tekercs volt korona helyett7(76). A soproni anyagban pedig csupán egyetlen egyszer fordul elı, de akkor sem polgári címeren, hanem egy Allius bárónı címerén (l. ábra). Az olasz heraldika még egy megkülönböztetı jelet ismer: a „Corona di Patrizio”-t8(77). Ez azonban a mi gyakorlatunkban nem fordul elı. Tehát az egyetlen biztos mód a polgári és nemesi címerek megkülönböztetésére az, hogy a lehetı legalaposabb genealógiai kutatások alapján megállapítjuk, hogy a címer tulajdonosa melyik rendhez tartozott. Ez az út, a gondos anyakönyvi és levéltári kutatás, egyúttal az egyetlen mód arra is, hogy valaki valamely polgári címer használati jogát bebizonyíthassa. Ehhez az szükséges, hogy a címeradományt nyert ıstıl való törvényes leszármazását, vagy a kérdéses címernek az 1848 elıtti idıben élt egyenes férfiági felmenıi által való használatát hitelesen igazolja és ahhoz való jogát a m. kir. belügyminisztérium is elismerje. 39
A címer megszerzése a rendi korszakban u. i. két úton történhetett: királyi adományozás és huzamos használat által keletkezett szokásjog alapján. Az elıbbire a polgári címerek terén alig ismerünk példát, csupán Miklóssy Zoltán sorol fel néhány erdélyi esetet9(78). A második módra annál több a példa és mint a körmöcbányai Freyseysen-család esete is bizonyítja, hivatalosan is elismerték e címerszerzési módot, u. i. a család polgári címerét egy 1580-ból származó üvegserlegrıl ismerjük, 1609. szept. 16-án pedig ugyanezen címerrel kapott nemességet a család10(79). A soproni anyagból Bernácsky József címere bizonyítja ugyanezt. A legrégibb eddig ismert címermegerısítés 1392-bıl való, amikor István bajor herceg megerısítette Topler Henrik rothenburgi polgárt azon címer használatában, melyet Topler Konrád már 1309-ben használt11(80). A polgári címerek térben és idıben egyaránt óriási kiterjedéső és legnagyobbrészt fel sem tárt anyagával egyszerre 45nem foglalkozhattam és ezért azt a jóval szerényebb célt tőztem ki magam elé, hogy szülıvárosom, Sopron, polgárai által viselt címereket kutatom ki. Egyelıre ezek közül is csak a 18. századbelieket. Azért választottam éppen ezt a kort, mert az e korszakban élt családok egy részének leszármazottjai még ma is élnek Sopronban, így nagyobb érdeklıdésre számíthattam, mintha pusztán elméleti alapon tárgyaltam volna e kérdést, másrészt meg Thirring Gusztáv „Sopron városa a 18. században” címő mővébıl ismerjük az akkor élt soproni családok neveit, és így módunkban áll megvizsgálni, hogy a talált címerek száma hogyan viszonylik az akkori adófizetık számához. Megállapíthatjuk, hogy a polgármesterek és városbírák szinte kivétel nélkül címeres pecsétet használtak, a felsoroltak közül csupán egynek a pecsétje hiányzik az alább közlendı jegyzékbıl. A polgárságnak pecséthasználatára jellemzı, hogy 643 drb végrendeleten találtam: 442 drb különbözı pecsétet, ebbıl 285 drb, vagyis 64.5% címeres; 34 drb, koronás monogrammal van ellátva (7.7%), 122 drb emblémával (27.5%), 1 drb gemmával van díszítve (0.3%) A városban lakó családok számához viszonyítva azt látjuk, hogy az 1715-ben felsorolt 586 család közül 158 család pecsétjét ismerjük (27%), ebbıl címeres 95, az összes családok 16.2%-a. Ezek közül a Thirring i. m. szerint csupán 15 család nemesi, a többi nyolcvanat polgárinak tekinthetjük, koronás monogrammal bír 8 (1.3%), emblémás 55 (9.4%). Tekintetbe kell itt vennünk, hogy csupán a kivehetı pecséteket vettem számításba, tehát a letöredezett vagy elmosódott pecsétekkel az arány lényegesen javulna. Végül bizonyos még az is, hogy számos pecsétlenyomat lappanghat magáncsaládok birtokában levı okleveleken is. Végig tekintve a címerképeken, feltőnik, hogy a nagyrészt németnevő polgárság mennyivel inkább a különlegesen magyaros címerképeket kedvelte (kardot tartó kar, kardot tartó oroszlán vagy griff), mint a német hatást jelzı beszélı vagy mesterjegyes címereket. Természetes, hogy a kor, mely a heraldika hanyatlásának kora volt, szintén rányomta bélyegét címereinkre. Ez okozza azt, hogy a négyelt, ékreharmadolt és süvegezett címerek száma aránylag nagyon nagy. Ez persze a pecsét amúgy sem túl nagy felületének további megosztását eredményezte és így gyakran kénytelen az ember a címer leírásnál ilyen kifejezéseket használni: valamit tartó alak, u. i. a rajz parányisága miatt azt, hogy mit tart, még nagyítóval sem lehet megállapítani. Viszont a heraldika hanyatlásának korában sem csökkent a heraldika iránti szeretet és érdeklıdés. Az aránylag nagyon kis részt felölelı anyagunkban is több esetben megfigyelhetjük, 46hogy az egyes családok vagy polgárok hogyan fejlesztették ki a címerüket. Így pl. Reisch Péter 1721. évi pecsétjén két ágaskodó oroszlán által tartott kád mögött álló ember van, mint embléma, tehát nincs címerpajzsba foglalva, mellette P. R. monogramm12(81), 1746-ban használt pecsétje már címeres, de sisak helyett az elıbbi pecséten is szereplı kád van a címerpajzs fölött. Az 1766-ban használt pecsétjén a címer az elıbbinek a 40
továbbfejlesztése (leírása a második részben), a kád itt már eltőnik és helyét a sisak foglalja el, sisakdísszel és sisaktakaróval. Pellikán Ignác Lırinc harangöntı 1705-bıl való pecsétjén ágyú és pattantyús vannak heraldikai keret nélkül, emblémaként ábrázolva13(82). 1710-ben már egy füstölgı bomba van a címerében, sisakdíszként pedig megjelenik a fiait vérével tápláló pelikán. Pellikán Ferenc Ignác 1749-bıl való címere pedig még egy lépéssel tovább halad a beszélı címer felé: a bomba helyébe lép az elıbb még csak sisakdíszként szereplı pelikán. Megjegyzendı, hogy a nem címeres pecsétek is gyakran tartalmaznak heraldikai elemeket, mint pajzstartók, címerpalást, rangkorona stb., úgyhogy gyakran egy nem címeres pecsét is, valami hercegi címer benyomását kelti a szemlélıben. Ilyen pl. de Corte Péter pecsétje is14(83), melyet az tesz még érdekesebbé, hogy tizenhárom év mulva tulajdonosa a környezet hatása alatt már elnémetesedett és a Hofer Péter nevet vette fel, de pecsétjén meghagyta még a P. D. C. monogrammot15(84). A kutatásom anyagából csupán a címeres pecséteket közlöm, de itt viszont nem teszek különbséget polgári és nemesi címer között, az a néhány család, melyekrıl határozottan tudjuk, hogy nemes volt, mint pl. az Artner, Dobner stb., olyan nagy szerepet játszott a város történetében, hogy érdemesnek tartjuk azokkal is megismertetni címerüket, akik a heraldikai mőveket nem igen szokták forgatni. Viszont több esetben meg tudjuk, hogy pl. Wohlmuth névre történt nemesség- és címeradományozás, de hogy az itt közölt Wohlmuthok közül ez melyikre vonatkozott és melyikre nem, azt csupán részletes családtörténeti kutatás alapján lehetne eldönteni, mert Thirring i. m. 301. lapján felsorolt három Jánost, egy Mihályt és két Sámuelt és ezek közül csupán az egyik Sámuel volt, szerinte, nemes. Zsidó címer az általam felkutatott anyagban csupán egy fordul elı, de ez is annyira elmosódott, hogy nem lehet már 47megállapítani, mit ábrázolt16(85). Soproni viszonylatban egyelıre a Storno-gyüjtemény egyik pecsétnyomója az egyetlen e tárgyú ismert emlékünk, ennek pajzsában két hal van ábrázolva. Címertörésre több példa van, erre a megfelelı családoknál fogok rátérni. A címerek egy kis részén rovátkolás jelzi a színezést, de azt, hogy kb. kétszáz év elıtt volt-e valami rendszer ezekben a vonalkázásokban és ha igen, akkor a ma ismert 8–10-féle rendszer közül melyiket követték, nem tudom. Ezért csupán a vonalkázás irányát jelölöm meg, de következtetést csupán a lepény és bizánci megkülönböztetésénél főzök hozzá, fémnek feltételezve az üres, színnek a vonalkázott részeket. Sisaktakaró majdnem mindíg van, de miután a színeit úgysem lehet megállapítani, csupán azt fogom megemlíteni, ha eltér a rendestıl, vagy hiányzik. A címer alakját pedig csupán akkor, ha nem az ú. n. „katonai pajzs”. A jobb- és baloldal mindíg a heraldikai értelemben veendı, vagyis a rendesnek éppen a fordítottja. A pecsétek anyaga általában vörös pecsétviasz. Fekete csak elvétve fordul elı és rendesen akkor is csak a végrendelkezı pecsétjénél, a tanuk pecsétjei ilyen esetben is vörösek szoktak lenni. Ebben a munkában közölt címeres pecsétek kivétel nélkül a soproni városi levéltárban ırzött 18. századi végrendeletekrıl valók. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. / II.
II. Abel János. Négyelt pajzs. 1. Jobb felsı mezı kiterjesztett szárnyu sas, 2. bal felsı mezı három fa, 3. jobb 41
alsó mezı kétfarkú oroszlán, 4. bal alsó mezı virág (?). Jobboldali sisakdísz (ezután s. d.): nyitott szárnyak között virág, baloldali s. d nyitott szárnyak között a kétfarkú oroszlán növekvı alakban. D. II. 75. Dober Ábrahám Egyedné végrendeletén. 1722. Abetich József. Négyelt pajzs. 1. és 4. mezı: emberi alak A. betőt tart, 2. és 3. mezı: gránátalma. S. d. az A. betőt tartó alak. A III. 83. saját végrendeletén 1771. Allius, özv. br. Auguszta, Wilhelmina, Eleonóra szül. von Richtenfels. Négyelt pajzs. 1. és 4. balharánt osztott mezıben, melynek felsı része függélyesen, alsó része vízszintesen van vonalkázva, három-három csillaggal díszített haránt pólya; 2., 3. haránt vonalkázott mezıben, mókus. S. d tekercs fölött nıi törzs, fején tekerccsel; b. s. d. tekercs fölött mókus. Címerpalást. (1. ábra.) A. III. 91. saját végr. 1781. Artner Eleonóra Klára. Három stilizált rózsával díszített harántpólyával 48osztott pajzs, felsı részében koronás oroszlán, alul rutás. S. d. szarvak között kardot és pajzsot tartó oroszlán17(86). (2. ábra.)
1. ábra.
42
2. ábra.
A. III. 90. saját végrend. 1730. Az Artner-család Alsó-Ausztriába elszármazottságáról azt az érdekes adatot közli Hermann, hogy a címer harántpólyájában rózsák helyett három kék ellipszis van és a s. d. szarvai kék-ezüst, arany-fekete színőek, a köztük levı oroszlán pedig csak kardot tart18(87). n. Artner Farkas. Címer, mint elıbb. A. III. 71. Abele János 1749. Artner János Vilmos. Címer, mint elıbb. F. IV. 172. Frühwerth Anna Mária 1733. n. Artner Károly Erhardt. Címer, mint elıbb. F. T. 211. Förster Mátyásné 1768.
43
n. Artner Lipót. Címer, mint elıbb. A. III. 72. Andrein Sabina 1749. Artner Vilmos. Címer, mint elıbb. B. II. 79. Balogh György 1712. Artner Károly Erhardt. Nem az Artner-címerrel pecsételt egy ízben: tojásdadalakú pajzson pólya, fölötte két, alatta egy gömbvégő kereszt. Feltőnıen kicsiny sisak, se sisakdísz, sem sisaktakaró nincs. E. III. 128. Eisenkölbel Orsolya 1773. Auhl Tamás. Ovális (jövıben ov.) pajzsban csizma. Rangkorona. T. A. monogramm. 49H.
V. 218. Höller Fülöpné 1729.
Balogh György, külön ki van írva: Civis Soproniensis. Fiait tápláló pelikán. S. d. u. a. B. II. 79. saját végr. 1712. Bauhofer Pál. Négyelt pajzs. 1–4. két nyomtatópárnát összeszorító griff. 2., 3. három oromzatos ház. S. d. a griff növ. B. II. 74. Boeck Mátyásné 1708. Baumgarten v. Keresztnév olvashatatlan. Négyelt pajzs. 1. harántkockás pajzstalp fölött hármas halmon kettıs kereszt, 2., 3. három-három lepénnyel díszített pajzsalpon álló griff, 4. kivehetetlen. Rangkorona. Címertartó: egy-egy oroszlán. (3. ábra.)
3. ábra.
H. V. 237. Hueber Péter alezredes. 1740. Beck János Mihály. Ovális pajzsban kardot tartó nı. S. d. u. a. növ. B. III. 116. Bückler János 1739. 44
4. ábra.
Beck János Mihály. Süvegezett pajzs. Jobb felsı mezejében sugaras napkorong, bal felsı mezejében félhold. Alul kardot tartó egyszarvú. S. d. kardot tartó madár (páva?). M. B. monogramm. F. V. 185. Feuchtinger Magdolna 1743. Beck János Vilmos. Phil. et Med. Dr. Cimer hasonló az elıbbihez, de alul fiait vérével tápláló pelikán van. S. d. ülı oroszlán. (4. ábra.) B. II. 68. saját végrend. 1701. Bernácsky József. Ovális pajzsban lombos fa, mellette jobbról-balról egy-egy túzok. Sisak nincs, helyette két pálmaág van keresztbe fektetve. I. K. (?) monogramm19(88). B. IV. 167. Bassini Domenico 1772. Bezzegh János20(89). Kiterjesztett szárnyú madár, csırében három nyilat tart. S. d. u. a. 50G.
V. 282. özv. Gallus Henrikné 1781.
Blasovszky József21(90). Lángok közül kinövı kecske kitépett fenyıt tart. S. d. u. a. (Azonos a Garázda-nemzetség címerével, melybıl a Teleki grófi család származik.) F. V. 228. Froische Katalin 1778. 45
Boykovszky János Conrád (?). Hermelines (?) pajzs fölött békegalamb, e fölött rangkorona. Címertartók: egy-egy oroszlán. I. C. B. monogramm. C. V. 218. Griess Mária Erzsébet 1745. Boppó János Helfenreich. Szívbıl kinövı rózsa. S. d. szarvak között a rózsa. B. III. 109. saját végr. 1732.
5. ábra.
46
6. ábra.
Bor János Kristóf. Vágott ovális pajzs felsı mezejében csillagot tartó növ. griff, alul három hatágú csillag. S. d. a griff. (5. ábra.) E. III. 100. v. Eberl Mária Erzsébet 1754. Borsik Ádám. Ovális pajzsban egy karóval díszített haránt pólya, fölötte félhold, alatta nyolcágú csillag. Sisak nincs (6. ábra.) B. II. 75. saját végr. 1709. Brandt Lipót. Azonos Boykovszky János Conrád címerével. L. B. monogramm. B. III. 104. saját végr. 1729. Branolt János György. Féső. S. d. fésőt tartó növ. griff. G. IV. 164. Gramps Mihályné 1711. Brattmann János György. Ovális pajzsban borbélyszerszámok. S. d. borotvát (?) tartó alak. D. III. 91. Dengler Károly 1741. 51Bretschneider
Gottlieb Jakab. Négyelt ov. pajzs. 1., 4. egy-egy kétfejő sas fele, 2. fenyıfa, 3. két pólya. 47
S. d. három strucctoll. (7. ábra.) E. III. 120. báró Estonpignard Terézia 1766. Brunner András. Ovális pajzsban kancsót (?) tartó kétfarkú oroszlán. S. d. kígyót tartó növ. oroszlán. H. V. 202. Heinrich János Györgyné 1723. Buchholtz Lajos. Négyelt pajzs, 1., 4. felrepülı madár, 2, 3. fa. S. d. fészkérıl felrepülı madár. A. III. 87. Amon János 1775. Coriary György. Süvegezett pajzs, két felsı mezejében egy-egy oroszlán, alul követ tartó daru. S. d. két oroszlán tart valamit.
7. ábra.
48
8. ábra.
H. V. 182. özv. Hüpffel Györgyné 1709. Czayka Mátyás. Ovális pajzsban kád, mögötte álló emberrel. Sisak nincs. M. C. monogramm. D. II. 66. Dänner György 1707. Czepecz Sámuel. Ov. pajzsban haránt pólya szerint elhelyezett horgony keresztrúdján ülı galamb. S. d. fátyolt tartó meztelen nı (Fortúna?) S. C. monogramm. B. IV. 159. Böröck Eleonóra 1768. Damian János Jakab. Négyelt pajzs, 1., 4. hatágú csillag, 2., 3. kardot tartó oroszlán. S. d. az oroszlán növ. G. V. 24. Giesser Klára 1756. Dapfner János. Ovális pajzsban ágon ülı békegalamb. H. D. monogramm. D. II. 60. Dunst Kristófné 1702. Degenhard János Tamás, Med. Dr. Kerekpajzsban elıl koronát tartó oroszlán, hátul kardot tartó kar. S d. kivehetetlen. Pajzstartók egy-egy kígyó. D. III. 96. saját végr. 1750. 49
52Deimling
János Fülöp. Koponya, fölötte… (?) S. d. három toll.
D. II. 79. saját végr. 1727. Dekardt János Jakab. Kigyóval küzdı madár. S. d. u. a. B. II. 72. Bauer István 1708. Ditsch János. Hattyú. S. d. szarvak között álló hattyú. I. E. D. monogr. B. III. 101. Bierbaur Mátyás. 1728. Dobner Ferdinánd. Négyelt pajzs. 1., 4. félholdat tartó oroszlán, 2., 3. daru, mellette két csillag. S. d. egy pallos hegyére tőzött napraforgó, mellette egy-egy gyöngyvirág. F. D. monogramm22(91). D. II. 61. saját és neje szül. de Zuana Anna Katalin 1703. Dobner György Lipót. Címer mint elıbb. F. IV. 180. Fidler Anna 1740. Dobner Lipót és neje Anna Izabella szül. Pamer. Címer mint elıbb. D. II. 68. saját végr. 1713. Dobner Rudolf Lajos. Címer mint elıbb. D. III. 100. saját végr. 1755. Dobner Sebestyén Ferdinánd és neje Mária Katalin szül. Reichenhaller. Címer mint elıbb. D. II. 69. saját végr. 1715. Dobner Ábrahám Egyedné, Anna Sabina Krisztina szül. Olischer de Ehrenfeld. Négyelt pajzs. 1., 4. kardot tartó kétfarkú oroszlán, 2., 3. három-három liliom. (1., 2.) S. d. az oroszlán növ. A. S. O., V. E. monogramm. D. II. saját 1722. Domián János Jakab. Négyelt pajzs. 1., 4. nyolcágú csillag, 2., 3. oroszlán. S. d. kardot tartó növ. oroszlán. I. I. D. monogramm. D. III. 93. Dreysinger Magdolna 1743. Drachenstein Éva Benigna szül. de Händleth (?). Négyelt pajzs. 1., 4. növ. valamit tartó vitéz, 2., 3. oroszlán. S. d. nyitott szárnyak között emberfı. D. III. 112. saját végr. 1768. Dunst János Kajetán kártyafestı. Bal haránt szalaggal osztott kerek pajzsban kétlábú sárkány. Sisak nincs. I. C. D. monogramm. (8. ábra.) D. III. 122. saját végr. 1784.
50
Dür János Fülöp. Négyelt pajzs. 1., 4. X-alakú jel, 2., 3. akasztófa két hurokkal (?). Sisak nincs. H. V. 166. Heinrich Zakariásné. 1700. Eberl, v. Mária, Erzsébet szül. Hupfnagel. Négyelt pajzs. 1., 4. darumadár, 2., 3. kardra tőzött fejet tartó kar. S. d. a kar nyitott szárnyak között. E. III. 100. saját végr. 1754. Eberts v. Frigyes, a Churfürst, Durchlaucht zu Pfalz, Reg. zu Fuß ezredese. Ovális pajzsban sisakrostélyból kiemelkedı két strucctoll. S. d .u. a. G. IV. 167. Gruber Ádám 1712. Ebhardt Kristóf. Hasított pajzs. Elıl egyszarvú, hátul buzogányt tartó kar. S. d. két szarv. (9. ábra.) C. E. monogramm. B. III. 106. Boszvék Tamás 1730. 53Ebner
János György. Ovális pajzsban oroszlán. S. d. szarvak között az oroszlán.
E. II. 74. saját végr. 1724. Ebner János Gottfried. Két pólya által osztott pajzson ágaskodó egyszarvú. S. d. nyitott szárnyak között az egyszarvú növ.
51
9. ábra.
52
10. ábra.
53
11. ábra.
54
12. ábra.
D. III. 87. Diem Mária Anna 1738. Ebner Zsuzsanna. Címer mint fent. E. III 126. saját végr. 1771. Edlinger János. Nyilat tartó vitéz. S. d. u. a. növ. I. E. monogramm. 54E.
III. 81. saját végr. 1733.
Edlinger Jánosné. Címer mint elıbb. E. III. 81. saját végr. 1733. Edlinger Gottlieb Vilmos. Hasított pajzsban elıl egy kétfejő sas fele, hátul keresztben vonalkázott mezıben három egymás fölött elhelyezett bizánci. S. d. zárt szárnyakon a három bizánci. C. W. E. monogramm. (10. ábra.) D. III. 88. Dorner Éva 1739. Ehrlich József Ábrahám. Csırében békát tartó kacsa, balra fölötte egy korong. S. d. a kacsa. A. I. E. monogramm.
55
B. IV. 161. Brunano János Leondhardt 1769. Ehrlich József Ábrahám. Hasított ovális pajzsban elıl két egymás fölött elhelyezett lepény függélyes vonalkázással, a hátsó mezı függélyesen vonalkázott. Rangkorona. (11. ábra.) B. IV. 149. Buchiasis János 1760. Ehrlinger János Bertalan. Hasított pajzson egy kereszttel és két kígyóval díszített szarufa, elıl három-három bizánci, hátul egy-egy szárny. S. d. nyitott szárnyakon a szarufa. (12. ábra.) (Folytatjuk.) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Tompos Ernı: Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. / Tompos, E.: Wappensiegel, mit besonderer Rücksicht auf die Bürgerwappen.
Tompos, E.: Wappensiegel, mit besonderer Rücksicht auf die Bürgerwappen. Bisher befaßte sich das ungarische heraldische Schrifttum nur wenig mit den bürgerlichen Wappen. Im allgemeinen wußte man kaum, daß auch Nichtadelige Wappen besaßen. Sichere Merkmale zur Bestimmung der Unterschiede zwischen adeligen und bürgerlichen Wappen findet man in der ungarischen Wappenkunde nicht vor. Zur Erlangung eines Wappenbefugnisses waren in Ungarn zwei Möglichkeiten vorhanden: Verleihung durch den König und rechtmäßige Vererbung auf Grund langjährigen Gebrauches. Bei bürgerlichen Wappen war die letztere vorwiegend. Für den Gebrauch der Wappen in bürgerlichen Kreisen ist bezeichnend, daß im Jahre 1715 in der Stadt Sopron von 586 Familien 95, also 16.2% Wappen hatten. Der Umstand, daß die Wappen mit großer Sorgfalt weiter entwickelt wurden, beweist, daß das Bürgertum auch noch im 18. Jahrhundert reges Interesse für Heraldik bekundete. Die im Abschnitt II bezeichneten Wappen stammen von den in dem städt. Archiv zu Sopron befindlichen Testamenten aus dem 18. Jahrhundert. Fortsetzung des Aufsatzes in der nächsten Folge d. Zeitschrift. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. 55Gyırfi
János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói.
Az erdıgazdaság egyik legfontosabb feladata a talaj termıerejének fenntartása és a használat tartamosságának biztosítása mellett az erdı jövedelmének fokozása. Ezt a legkisebb felújítási és termelési költségek mellett akkor érhetjük el, ha a fıhasználat terméke, a fa, a piac szükségletét nemcsak mennyiségileg fedezi, hanem igényeit minıségileg is kielégíti. A fa minıségétıl függ ennek felhasználhatósága, melynek egyik lényeges föltétele a kitermelt anyag egészsége és hibátlansága. A fa egészségét és hibátlanságát befolyásoló tényezık közül elsı helyen a káros rovarokat kell megemlíteni. Fásnövényeink rovarellenségeit két nagy biológiai csoportra oszthatjuk. Az elsı csoportba az ú. n. elsıdlegesen káros rovarok tartoznak, amelyekre jellemzı, hogy álcáik szabadon, a növények felületén élnek, egészséges, jólfejlıdı növényeket is megtámadnak, kedvezı körülmények között azokon el is 56
szaporodhatnak. Álcáik élénk színőek, a környezet színéhez alkalmazkodnak. A második csoportot a másodlagosan káros rovarok alkotják. Kelle Artur egyetemi tanár megállapítása szerint mindazok a rovarok, amelyek a fa belsejében, a kéreg alatt, vagy valamely növényi rész belsejében rejtetten fejlıdnek, vagyis álcakorukat az említett helyeken élik le, másodlagosan károsak. Az említetteken kívül ebbe a csoportba sorozzuk a növénytetveket is. A másodlagosan káros rovarok csakis valami oknál fogva beteg, sínylıdı, nedvben megrekedt, vagy frissen döntött fákat támadnak meg, ill. keresnek peterakás céljaira. Álcáik színe fehér, néha hússzínő vagy rózsaszínő, sohasem feltőnıen élénk színő. Amíg egyes fák, kisebb-nagyobb facsoportok vagy egész állományok megbetegedését s ezzel kapcsolatosan a másodlagosan káros rovarok elszaporodását a nem megfelelı termıhelyre való telepítés, szárazság, fagy, hó- és széltörések, vihardöntések, füst és mérges gázak, vadkárosítások, elsıdleges rovarok és gombák stb. idézhetik elı, addig az elsıdlegesek tömeges fellépését a kedvezı idıjárás és tápnövényüknek nagyobb területen történı elıfordulása válthatja ki. Amint említettem, a másodlagosan káros rovarok elsısorban betegeskedı fákat támadnak meg. Ha azonban a helytelen gazdálkodás vagy más körülmények következtében oly nagy mértékben szaporodnak el, hogy költıhelyül beteg törzseket már nem találnak, akkor az egészséges fákat is megszállják. Az egészséges fák ellenállnak ugyan az elsı támadásoknak, de a sorozatos támadások folytán végül is legyengülnek s áldozatul esnek a másodlagos károsítóknak. 56A
másodlagosan káros rovarokat károsításuk szerint ismét két csoportra oszthatjuk. Az elsı csoportot az élettanilag (fiziológiailag) károsak képezik. Ezek a rovarok a fáknak az életmőködéséhez szükséges szerveit támadják meg, aminek következtében a tápláló nedvek szállításában keletkezı zavarok és hiányok miatt a fák egyes részei elhalnak, vagy erısebb támadás esetén a fák is pusztulhatnak. Az élettanilag káros rovarok álcái a levelek epidermise alatt, hajtásokban, rügyekben, vagy a kéreg alatt élnek. Az utóbbi esetben az álcamenetek a kéregbe és a háncsba mélyednek, a szíjácsot csak felületesen érintik. Bábágyaik szintén a kéregben, vagy a kéreg és a farész között találhatók. A másodlagos rovarok második csoportjában a mőszakilag károsokat sorozzuk, amelyekre jellemzı, hogy álcameneteiket mélyen a fába süllyesztik s ezáltal a faanyag mőszaki felhasználhatóságát korlátozzák, vagy a fát mőszaki célokra teljesen alkalmatlanná teszik. E két csoport között azonban éles határt vonni nem lehet, mert vannak olyan fajok is, amelyek álcamenete a kéregben található, de bábulni a fa belsejébe furakodnak. Pl. egyes cincérfajok. A károsítók közül azokat, amelyek csak egy bizonyos fafajt kedvelnek monophag, azokat pedig, amelyek fafajokban nem válogatnak, polyphag rovaroknak mondjuk. A polyphagianak tágabb változatát pantophagianak nevezzük. Ebben az esetben az illetı rovarfaj növényi tápanyagokban egyáltalán nem válogat. Mind a polyphag, mind a pantophag rovaroknak van azonban egy kedvenc növényük, ez a fıgazdanövény, amelyen kedvezı körülmények között tömegesen elszaporodhatnak. A mellékgazdanövényen a rovarok tömeges elszaporodása ritkán fordul elı, vagy egyáltalán be sem következik. Jelen dolgozatomban a soproni erdıkben megfigyelt rovarkárosítókkal foglalkozom, de megemlítem a Lövérek gyümölcsfáin elıforduló rovarokat is. A károsítók felsorolásánál a könnyebb áttekinthetıség miatt a rendszertant követem. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend:
57
Coleoptera. Bogarak.
Rend: Coleoptera. Bogarak. A bogarak rendjébıl a soproni erdıkben a következı károsítókat figyeltem meg. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Buprestidae. Díszbogár-félék.
Család: Buprestidae. Díszbogár-félék. A Buprestidák élénkszínő, fémfényő bogarak. Testük megnyúlt, elülrıl hátrafelé keskenyedı, csápjuk 11-íző, főrészes. Meleg nyári napok déli óráiban repülnek. Rejtetten fejlıdı bogarak, tehát másodlagosak. Álcáik, kevés kivétellel, a fásnövények kérge alatt élnek, élettanilag károsak. Kárt csak az álcák okoznak. A nemzık fanedvekkel, virágporral, falevelekkel táplálkoznak. 57Egyes esetekben, fıleg gyümölcsösökben a fiatal hajtások megrágásával a nemzık okozhatnak kárt, de ilyen esetet Sopron környékén még nem tapasztaltam. Tekintettel arra, hogy kifejlett díszbogarat még tömeges elszaporodás esetén is csak ritkábban találunk nagyobb számban, azért fontos, hogy a károsítót álca állapotban is felismerjük. A fehérszínő, puhabırő, vak és lábatlan díszbogárálca ismertetıjele az, hogy az elsı toriszelvény erısen kiszélesedett; a jól kitinizált fej az elıtorba mélyen behúzható; a csáp rövid háromíző; az alsóajaktapogatók hiányoznak (ezzel lehet ıket a cincérálcáktól legbiztosabban megkülönböztetni); a légzınyílások félhold- vagy vesealakúak. Kifejlıdésükhöz átlag két év szükséges. A kéreg és a farész közt kanyargó álcamenetek a legtöbb fajnál alapjában véve megegyeznek. Rendszerint lapos, szabálytalanul kígyózó, fokozatosan szélesedı és ragcsálékkal sőrőn eltömött menetek a fában, vagy a kéregben fekvı bábágyban végzıdnek. A menetekben a rágcsálék rétegezetten elhelyezett, ami ismertetıjel a gyakran hasonló cincérmenetek megkülönböztetésére. Kirepülési nyílásuk csúcsával lefelé fordított, lekerített háromszög. A soproni erdıkben a díszbogarak elég gyakoriak, amibıl arra következtethetünk, hogy ezeken a területeken elég sok a betegeskedı fa. Ha a városi erdıket végig járjuk, meggyızıdhetünk arról, hogy annak legnagyobb részét meg nem felelı termıhelyre telepített állományok (fenyvesek) alkotják, az ıshonos lombfákat mindeddig sarjakról újították fel. Ezek a körülmények idézték elı az állományok megbetegedését és váltották ki a díszbogarak, ill. egyéb másodlagosan káros rovarok megtelepedését. Sopron környékén található számos Buprestida faj közül az alábbiak károsítását figyeltem meg: Anthaxia quadripunctata L. A Hubertus–országhatár között levı fiatal erdeifenyvesben többízben találtam, fıleg vadkárosítás után. Chrysobothris affinis F. Kemény lombfákban él. Az ágfalvai erdıben gyertyán- és tölgysarjakban találtam. A Szárhalmi és Dudlesz-erdıkben pedig kocsánytalan- és csertölgy sarjakban gyakori. Agrilus viridis L. Fáberrét körül levı gyertyánsarjerdıben igen gyakori. A díszbogarak közül ez az egyik legveszedelmesebb faj. Hazánkban Baranya megyében okozott 1932-ben nagyobb kárt. Az erdei fákon kívül a gyümölcsfákat is megtámadja. A Felsılövérekben fıleg szilvafákon szokott elıfordulni, de a 58
fertımenti ıszibarackosokból hozott ágakból is neveltem. Tehát nemcsak az erdınek, hanem a gyümölcsösöknek is károsítója. Agrilus betuleti Rtzb. Fáberrét–Muck között elterülı részeken közönséges. A nyír ellensége. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Cerambycidae. Cincér-félék.
Család: Cerambycidae. Cincér-félék. A cincér-félék megnyúlt, általában lapított testő bogarak. Csápjuk 11-íző, a test félhosszát mindig eléri, rendszerint testhosszúságú, vagy még hosszabb. A fej elıre- vagy felfeléálló. A lábfık négyízőek, a harmadik íz karéjos. 58Álcáik
megnyúltak, fehérszínőek, lapítottak, fejük erısen kitinizált, az elsı toriszelvényben süllyesztett. Csápjuk nagyon rövid, háromíző. Rágóik jól fejlettek. Az alsóajaktapogatók megvannak. A tori szelvények közül az elsı rendszerint nagyobb, mint a többi, rajta kitinlemez látható. A lábak csökevényesek, vagy teljesen hiányoznak. A potrohszelvényeken zsírpárnák vannak, melyek segítségével mozognak az álcák a menetekben. Légzınyílásaik oválisak. Kifejlıdésükhöz rendszerint több év szükséges, de vannak olyan fajok is, melyek kifejlıdési ideje egy évig tart. Meneteik szabálytalanul kígyódzók, bennük a rágcsálék nem rétegezett, hanem egyenletesen, lazán elhelyezett. Bábbölcsıjüket vagy a fába süllyesztik, vagy a kéreg alatt készítik. Kirepülési nyílásuk ovális; errıl legkönnyebb rágásképüket felismerni. A cincér-félék családjába tartozó fajok szintén másodlagosan károsak, amelyeknek egyik része élettanilag, a másik része pedig mőszaki szempontból okoznak károkat. Fıleg a nem megfelelı termıhelyen álló fenyvesekben és sarjról nevelt lomberdıkben gyakoriak. (Muck, Brennberg, Ágfalva.) Sopron környékén eddig kb. 150 cincér-fajt találtam. Ezek nagy része azonban elhalt, vagy korhadó fákban él, másik része kevés egyedi számánál fogva érezhetı károkat még nem okozott. Az erdészeti szempontból káros cincérek közül a soproni erdıkben a következı fajokat találtam: Ergates faber L. Ácscincér. A soproni erdık egyik legnagyobb cincérfaja (50–60 mm). Álcája (60–65 mm) öreg lúc-, jegenye- és erdeifenyı törzsekben található. Fıleg a Fomes annosus nevő gyökérölı gomba által megtámadott törzseket keresi fel. Kedveli a régebben döntött vagy elhaló törzseket is. Kimondottan mőszakilag káros cincér. Az Asztalfı környékén levı idısebb lúc-, valamint a Várhely alatt levı korosabb jegenyefenyvesben található június végétıl szeptember közepéig. A soproni erdık leggyakoribb cincér-féléi a Rhagium-fajok, melyek kárt nem okoznak, csak gyakoriságuk miatt említem meg ezeket. Rhagium inquisitor L. és bifasciatum F. elhalt és korhadó fenyıtörzsekben, ill. tuskókban élnek. Rhagium mordax Deg. és sycophanta Schrk. visszahagyott és már gombák által erısen megbontott lombfákban, ill. azok tuskóiban fejlıdnek. Cerambyx cerdo L. Nagy hıscincér. A harkai fensík öreg tölgyein gyüjtöttem, ahol az idısebb fákon károsításának nyoma is jól látszik. Nagy és széles álcamenetei mélyen a fába hatolnak. Mőszakilag káros. 59
Csak idısebb tölgyesekben gyakori. Cerambyx Scopolii Füssl. Kis hıscincér. Polyphag lombfa károsító. A soproni erdıkben alig található, de annál gyakoribb a Lövérek idısebb szilva- és cseresznyefáiban. Károsítását fokozza az a körülmény, hogy az egyébként oly értékes cseresznye fájának mőszaki használhatóságát erısen csökkenti. Elszaporodását a gyümölcsösök helytelen kezelése és a nem megfelelı gyümölcsfajták megválasztása segíti elı. Pyrrhidium sanguinum L. és Callidium variabile L. Elhaló vagy döntött lombfákban élnek. Álcameneteik a kéreg alatt vannak, horogalakú bábágyaikat 59a fába süllyesztik. Mőszakilag káros fajok. Fıleg a Szárhalmi és Dudlesz-erdıkben gyakoriak, ahonnan tőzifával a lakásokba is bekerülnek. Házakban különösen a pirosszárnyfedıs Pyrrhidium sanguineum található, amely rendszerint csertölgy tőzifából repül elı. 1930–1932 közt dúló gyapjaspille károsítása után az említett erdıkben mindkét faj igen elszaporodott. Ez a két cincér a soproni tölgyesekben egyébként is gyakori, mert – amint említettem – a soproni tölgyeseket eddig sarjról újították fel, a levágott fát hosszabb ideig a vágásterületen hagyták. Ezekkel a helytelen gazdasági intézkedésekkel elısegítették a másodlagosan káros rovarok elszaporodását. Callidium violaceum L. és Callidium aeneum Deg. Mindkét faj a soproni fenyvesekben gyakori. Széles, élesszélő meneteik mélyen a szijácsba hatolnak, bábulni a fa belsejébe vonulnak s ezáltal a fa mőszaki felhasználhatóságat csökkentik. Megfigyeléseim szerint az elhaló, hótörött vagy döntött lúc- és erdeifenyıtörzseket keresik fel elıszeretettel, de a Callidium aeneum nevő fajt kocsányos tölgybıl is neveltem. Hylotrupes bajulus L. Házi cincér. A Sopron körüli erdıkben elég gyakori, ahonnan épületfával a lakásokba hurcolják. Mindenféle fenyıt megtámad. Fıleg Brennberg környékén és az ágfalvai erdıben gyüjtöttem. Kimondottan mőszakilag káros cincér. A fiatal álca kezdetben a szijács felsı részében rág, késıbb a fa belsejébe hatol, meneteivel a törzset annyira összefurkálja, hogy a fa mőszaki célokra alkalmatlanná válik. Kifejlıdése több évig tart. Gyakran megtörténik, hogy a kifejlett bogár a már beépített vagy feldolgozott fából repül elı. Tetropium luridum L. és fuscum F. Mindkét faj a fenyık, fıleg a lúc- és vörösfenyı ellensége. Muck, Ultra és Ágfalva fenyveseiben közönségesek. Álcájuk élettanilag káros, de azzal, hogy horogalakú bábágyát mélyen a fába süllyeszti, mőszakilag is káros. Találtam olyan vörösfenyıtörzset is, amelyen folyóméterenkint 10–12 drb. kirepülési nyílást számoltam meg. Az ilyen törzsek már csak tüzifának alkalmasak. Azzal, hogy a szerfának alkalmas fenyıt tüzifának használjuk fel, az árkülönbözet révén tetemes kár érheti a gazdaságot. Már pedig a cincérek elszaporodása esetén számolnunk kell a szerfaszázalék erıs csökkenésével, ennek következtében a jövödelem apadásával is. Plagionotus arcuatus L. Darázscincér. Szintén igen közönséges, polyphag lombfakárosító. Fıgazdanövénye a tölgy. A Szárhalmi- és Dudlesz-erdıkben gyakori. Elszaporodását frissen döntött és kéregben hagyott törzsek, ill. tüzifarakások segítik elı. Álcamenete a kéreg alatt a szijácsba mélyed, bábulni a fa belsejébe furakodik. Mőszakilag káros. Lamia textor L. Takácscincér. Sopron környékén a fegyházak nemesfőztelepein már ismételten nagyobb károkat okozott. Elıszeretettel keresi fel a kiöregedı főztıkéket. Elszaporodásának meggátlására ajánlatos a nemesfőztelepek közelében levı idısebb, vadon növı főztörzsek eltávolítása. Pogonochaerus fasciculatus Deg. A Dudlesz-erdın vadkárosított (ızagancsdörzsölés által megsértett) fiatal erdeifenyıtörzsekbıl, a Vashegyi 60banksfenyıágakból és a Brennberg melletti „hányók”-ra telepített 60
fiatal erdeifenyıkbıl neveltem. Mindíg olyan törzseket választ ki peterakás céljaira, amelyek éppen betegeskedni kezdenek. Az elhaló és száraz anyagot kerüli. Jelenlétét álcamenetérıl könnyen felismerhetjük, amennyiben a menetek nagyon szélesek, élesszélőek, erısen a szijácsba mélyedık. Kimondottan élettanilag káros, mert csak a vékony választékokat keresi fel. Fıleg kultúrarontó, mert a fiatal fácskákat kedveli, de idısebb állományoknál a vékonyabb részek és ágak pusztítása révén állományrontó is, ami ez a Vashegyi banksfenyvesnél tapasztalható. Saperda populnea L. A bánfalvai községi erdıben nem ritka. A különféle nyárak ágaiban él. Erdészetileg a jelen esetben nincs szerepe, mert a rezgınyárt, amiben leggyakrabban található, gyomfának tekinti. Nemesnyártelepítéseknél nagy károkat okoz. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Chrysomelidae. Levelészek v. levélbogár-félék.
Család: Chrysomelidae. Levelészek v. levélbogár-félék. A levélbogarak családja fajokban rendkívül gazdag. Ismertetıjelük: testük a legtöbb esetben erısen boltozott, csaknem félgömbalakú, csápjuk rövid, a test félhosszát ritkán éri el, lábuk rövid, egyes fajoknál a hátsó combok erısen megvastagodtak, ugrólábakká alakultak át (ú. n. földibolhák, melyek fıleg kertészetekben s mezıgazdasági növényeken károsítanak), a lábfık négyízőek, melyek közül a három elsı rendszerint szívalakúan kiszélesedett. Színük vörös, sárga, fémzöld, vagy – kék, gyakran foltokkal tarkított. A bogarak különféle növények levelein, ritkán fenyıtőkön, élnek. Gyakran igen nagy tömegben lépnek fel. Levelekkel táplálkoznak, amelyekbe lyukakat rágnak, vagy a levelek szélét rágják meg. Elszaporodásuk esetén a leveleket, az erısebb erek kivételével, teljesen felfalják. A nıstény különbözı alakú és élénkszínő, petéit rendszerint a szabadba, a tápnövény leveleinek alsó oldalára rakja, kisebb-nagyobb csomókba. Az álcák társasan, épúgy, mint a nemzık, a tápnövény felületén élnek. Károsításuk felismerhetı arról, hogy a leveleket kivázasítják, vagyis az erek kivételével, a levelek anyagát elpusztítják. A levélbogarak álcái élénkszínőek, testüket szemölcsök borítják, lábaik erısek. Testük lándzsaalakú, hátirészük erısen boltozott, fejük kicsi, csápjuk három-, a lábfıik pedig négyízőek. Kifejlıdésük, kevés faj kivételével, rövid ideig tart (néhány hét), úgyhogy kedvezı idıjárás esetén évenkint több nemzedék jelenik meg. A bábulás a tápnövényen, vagy a talajban történik. Az elsı esetben a kifejlett álca potrohavégét a levélhez erısíti, úgyhogy a báb fejjel lefelé lóg a növényrıl. A báb színe megegyezik az álca színével. Nemzıalakban telelnek át a talajban. Kivétel nélkül elsıdlegesen károsak. Károsításuk mezıgazdasági, fıleg kertészeti növényeken lehet jelentıs. A fásnövényeken ritkán okoznak nagyobb károkat (főztelepeken, csemetekertekben). Ahol elszaporodtak, a bogarak és álcák gyüjtésével, gyomormérgekkel (arzola, urániazöld stb.) való permetezéssel védekezhetünk ellenük. 61A soproni
erdıkben az alábbi fajok a gyakoriabbak:
Melasoma populi L. és tremulae F. Főz- és nyárféléken élnek. Melasoma aenea L. Az éger leveleit pusztítja. A Rákpatak mentén levı égerfákon nagyon gyakori. 61
Plagiodera versicolora Laich. A főz- és nyárféléken károsít. Phyllodecta vulgatissima L. Főzön él. Az utóbbi két faj a kıhidai fegyház nemesfőztelepein néha nagy károkat okoz. Agelastica alni L. Az éger levelein él. Fıleg Ágfalva környékén gyakori. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Curculionidae. Ormányosbogár-félék.
Család: Curculionidae. Ormányosbogár-félék. Az ormányosbogarakra jellemzı, hogy fejük ormányszerően megnyúlt, csápjuk legtöbb esetben törött, vagyis két részbıl, az ú. n. nyélbıl (az elsı megnyúlt íz) áll ostorból (a többi rövid íz) áll, csak kevés kivétellel (Rhynchitinae és Apioninae alcs.) nem törött, de minden esetben bunkós. Álcájuk pajodszerő, legtöbbször lábatlan, fehérszínő, csupasz, vagy gyengén szırözött, a fejtok erısen kitines, rágóik jól fejlettek. Ez a felette népes család fajai mind álca-, mind nemzı korban növényevık. Egyesek monophagok, mások polyphagok. Kifejlıdésükhöz rendszerint egy év szükséges, de vannak olyan fajok is, melyek kifejlıdése két-három évig tart. Némelyek, mint nemzık, aránylag hosszú életőek (2–3 év) és ezalatt az idı alatt folyton károsítanak. Petéiket vagy a növényi szövetekbe süllyesztik olymódon, hogy a nıstény ormánya segítségével a növénybe lyukat rág, amelybe azután petéit egyenkint vagy többesével helyezi el, vagy a talajba rakják le. Sopron környékén a következı erdészetileg káros fajokat figyeltem meg: Alcs.: Rhynchitinae. Levélsodrók. Az idetartozó fajok biológiailag nagyon érdekes csoportot alkotnak. Ezek ugyanis azt a növényi részt, melybe petéiket elhelyezik, elfonnyasztják, hogy a kikelı álca táplálására alkalmas legyen. A pete elhelyezése szerint megkülönböztetünk termésfúrókat, fafúrókat, hajtásfúrókat, levélfúrókat és levélsodrókat. A termésfúrók petéiket a fiatal termésekbe helyezik, melyeknek szárát megrágják, miáltal a termés elfonnyad és csakhamar lehullik. Az idetartozó fajok fıleg gyümölcsösökben okoznak nagyobb károkat. Közülük a Lıvérekben leggyakoribb a Rhynchites Bacchus L. almafúró ormányos. Ez a biborvörösszínő, 6–8 mm nagyságú bogár gyümölcsfajokban nem válogat. Leginkább az alma-féléket kedveli. A megtámadott fiatal gyümölcs a fáról leesik, mielıtt még az álca a petébıl kibújik. A földre hullott gyümölcsben 3–4 hét alatt az álca kifejlıdik és utána a talajba bábul. Virágzás utáni permetezéssel, a hullott gyümölcs felszedésével és megsemmisítésével védekezhetünk ellene. Gyakori a Lövérekben a Rhynchites auratus L. is. Ez hazánk egyik leggyakoribb Rhynchites-féléje. Gyümölcsben szintén nem válogat. Kora tavasszal megjelenı bogár, rügyeket, virágokat, leveleket rágja, amivel már elég nagy károkat okoz. Petéit szintén fiatal gyümölcsbe rakja. Kifejlıdése és az ellene való védekezés hasonló az elıbbi fajhoz. A termésfúró ormányosok közül a Rhynchites cupreus L. szilva-, Rhynchites 62versicolor Costa, körte- és Rhynchites aeneovirens Marsh. szamóca-ormányost említem még meg. A fafúró ormányosok petéiket megfásodott ágakba helyezik. Az álca az ágak bélrészével táplálkozik. 62
Jelentıségük nincs. A hajtásfúró ormányosok a fiatal hajtások oldalába több kis lyukat rágnak, amelyekbe elhelyezik petéiket. A hajtások hamarosan elszáradnak és lehullanak. A kikelı álcák a hajtások bélrészével táplálkoznak. Kifejlıdésük után a talajba bábulnak. Ebbıl a csoportból leggyakoribb a kék hajtásfúró ormányos Rhynchites coeruleus Deg. Ez különféle gyümölcsfák és rózsa hajtásaiban él. Az elfonnyadt hajtások megsemmisítésével és arzéntartalmú vegyszerek permetezésével lehet ellene védekezni. A levélfúró ormányosok lombfák, de fıleg a gyümölcsfák levelének a fıerét választják ki a peterakás céljára. A pete elhelyezése után az anyabogár a levél nyelét annyira átrágja, hogy azt a legkisebb szellı is lerázza. Az elfonnyadt és leesett levél szolgál az álca táplálékául. Megemlítem a Rhynchites interpunctatus Steph. 3 mm nagyságú, kékszínő bogarat, melyet több esetben gyüjtöttem a Felsılövérekben. Elég ritka. A levelsodró ormányosok petéiket egy vagy több összesodort levélbıl álló tekercsbe helyezik. Az idetartozó fajok már erdészeti szempontból is figyelembe jönnek, mert néha tömegesen elszaporodva kárt okoznak. Megemítem a soproni erdıkbıl a következı fajokat: Deporus betulae L. 2.5–4 mm nagyságú fekete bogár, amely a nyír, éger, ritkábban tölgy és gyertyán leveleit sodorja össze. Igen gyakori. Byctiscus populi L. Fémeszöld vagy -kék, 4–6 mm nagyságú ormányos. Nyárféléken károsít. Igen gyakori. Byctiscus betulae L. 6–10 mm. Sötétkék- vagy zöldszínő levélsodró. Különféle erdei- és gyümölcsfákon él, továbbá szılıkben okoz néha érzékeny károkat. Attelabus nitens Scop. Piros szárnyfedıjő, zömök testő, 4–6 mm nagyságú bogár. Fiatal tölgyfák leveleit sodorja össze. Ritkábban más lombfán is elıfordul. Fıleg a Szárhalmi- és Dudlesz-erdıkben gyakori. 1932-ben a brandmajori csemetekertben szaporodott el, ahol a tölgycsemetékben érzékeny kárt okozott. Apoderus coryli L. Szintén piros szárnyfedıvel bíró bogár, de az elıbbi fajtól azonnal el lehet választani, mert ennél a fej hátul nyakszerően befőzıdött, az elıtora pedig elıl keskenyedı. Testhossza 6–9 mm. Fıleg a mogyorón, de más lombfákon is elıfordul. 1934-ben a Lövérekben levı mogyoróbokrokon szaporodott el. Károsításának az volt a következménye, hogy a mogyorótermés a felére csökkent. Alcs. Otiorrhynchinae. Rövidormányosok. Ormányuk rövid és széles. Szemük köralakú, mindig sokkal kisebb, mint az ormány átmérıje, fejük a szemük mögött nem hosszabbodott meg, csápjuk az ormány végének közelében ízül, szárnyuk gyakran hiányzik, szárnyfedıjük ez esetben összeforrt. Sopron környékén erdészetileg káros fajokat nem figyeltem meg. Megemlítem azonban az Otiorrhynchus ligustici L.-t, a hamvas vincellérbogarat, 63amely a fertımelléki szılıkben és gyümölcsösökben elég gyakran károsít. Ide tartoznak a levélrágó ormányosok (Phyloobiini) is, amelyekre jellemzı, hogy a szárnyfedı vállszerően elıre álló. A bogarak a leveleket, tőket, rügyeket rágják. Álcáik a talajban élnek és gyökerekkel táplálkoznak. A legtöbb faj polyphag, fenyıkön és lombfákon egyaránt károsítanak. Vidékünkön gyakoribb fajok a következık: Phyllobius arborator Hrbst. 6–8 mm fémeszöldszínő bogár, csápjai és lábai sárgák. Igen közönséges, 63
polyphag faj. Álcája fıleg a fenyıcsemeték földalatti részének, a bogár pedig a levelek és tők megrágásával okoz károkat. Phyllobius argentatus L. 3–6 mm. Ormánya rövid, szárnyfedıje aranyoszöld, lábai és csápjai sárgák. Különféle lombfákon és a lúcfenyın károsít. Megfigyelésem szerint fıleg az ágfalvai erdıben gyakori. De a Dudlesz-erdıben is bıven található. Megemlítem még a Phyllobius viridicollis F.-t, amely lomb- és fenyıféléken károsít és a Phyllobius piri L.-t, amely a tölgy rügyeit pusztítja. Phyllobius oblongus L. Barnaszínő, lombfák károsítója. Legnagyobb kárt a gyümölcsfák rügyeinek és virágainak megrágásával okoz. A Felsılövérek gyümölcsöseiben igen gyakori. 1933-ban a virágzó almafákon lépett fel. Sok helyen az egész termést elpusztította. Strophosomus obesus Marsh. Ennek a károsítását ez év tavaszán figyeltem meg Ágfalván és a brennbergi erdıkben. Károsítása abban nyilvánul, hogy a fiatal, 1–2 éves erdei- és feketefenyı kérgét foltosan megrágja. Ha a bogár a törzset teljesen körülrágja, a csemete elpusztul. A Pinus-féléken kívül még a fiatal tölgy hajtásait és rügyeit is pusztítja. Alcs. Curculioninae. Hosszúormányosok. Az ormány hosszú, vékony, íves. A csáp az ormány közepének közelében, vagy a közepe mögött ízül. (Kivétel a Cleonus és Hylobius nem.) A szem nagy, majdnem oly széles, mint az ormány. A hosszúormányosok erdészeti szempontból sokkal jelentısebbek, mint a rövidormányosok. Amíg a rövidormányosoknál – amint láttuk – a károsító mindíg a nemzı volt, addig a hosszúormányosoknál hol az álca, hol a nemzı, hol mind a két fejlıdési alak károsít. Vannak köztük elsıdlegesen és másodlagosan károsak. Megemlítem a következı fajokat. Hylobius abietis L. Fenyıormányos. Jellemzı rá, hogy a csáp az aránylag vastag és rövid ormány végén ízül, a nyakpajzs durván és ráncozottan pontozott, a has oldala sárgán szırös. 8–13 mm. Amint magyar neve is elárulja, fıgazdanövényét a fenyıfélék és pedig a lúc- és erdeifenyı képezik. Létföltétele a friss tuskó és a fiatal fenyıcsemete. Ha ez a két feltétel meg van, akkor a károsító elszaporodik. Petéit ugyanis a friss fenyıtuskó gyökfıjébe rakja. Álcája tehát kárt nem okoz. A bogár károsítása abban nyilvánul, hogy a fiatal fenyıcsemeték kérgét foltosan megrágja, ha a foltok körül összeérnek, a csemete elpusztul. A bogár több évig él. Kifejlıdéséhez két év szükséges. Elszaporodva igen makacs károsító. Nagyon nehéz ellene védekezni. 64Ez
a rovar, megfigyeléseim szerint, Sopron környékén elszaporodóban van. Különösen a Muck, brennbergi és ágfalvai részeken gyakori. A Hylobius abietis L.-vel közösen szokott fellépni a Hylobius pinastri Gyll. is. A két bogár nagyon hasonlít egymáshoz. A Hylobius pinastri 7–9 mm. A nyakpajzs erısen pontozott (nem ráncos), a has egyenletesen szırös. Mindkét fajnál a combokon jól látható fog van, a pajzsocska pontozott és szırös. Hylobius piceus Deg. Felismerhetı, hogy a pajzsocska sima és fényes, a combokon fog nincs. 12–16 mm. Lúcfenyı ellensége. Brennberg és Ágfalva körüli erdıkben többször találtam. Pissodes-nem fajai igen hasonlítanak az említett Hylobiusokhoz, de az aránylag hosszú és vékony ormány közepén ízülı csáp által azonnal elkülöníthetı az elıbbiektıl. A Pissodesek petéiket betegeskedı fenyık kérge alá rakják, tehát másodlagosan károsak. Csak az álca károsít. A soproni erdıkben eddig a Pissodes 64
piceae Ill. és notatus F. károsításait észleltem. A Pissodes piceae Ill. Fıleg a Várhely körül elterülı és az Armillaria mellea nevő gomba által megtámadott idısebb jegenyefenyı törzsek és tuskók kérge alatt találtam. Pissodes notatus F. 1933-ban a Vashegy-Fáberrét környékén levı fiatal erdei- és banksfenyı állományban károsított. Megfigyeléseim szerint mindkét faj gyökérölı gombák kísérıjeként szokott fellépni. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Ipidae. Szú-félék.
Család: Ipidae. Szú-félék. A szú-félék igénytelen, dísznélküli, barna vagy fekete színezető, 1–6 mm nagyságú bogarak. Ormányuk igen rövid, csápjuk mindíg törött és bunkós. Álcájuk pojadalakú, lábatlan, fehérszínő, mindíg élı beteg, vagy frissen döntött fában él. A mindennapi életben szú-féléknek nevezik a régi bútorokban, öreg faszerkezetekben, fából készült szobrokban élı apró, feketés bogarakat. Ezek a feldolgozott fában élı apró bogarak azonban nem szúk, hanem az ú. n. Anoblidae családba tartozó farontóbograk. A farontóbogarakat a szúktól azonnal elválaszthatjuk, mert ezek elhalt vagy feldolgozott fában élnek, csápjuk sohasem törött, ormányuk nincs, fehérszínő, pajodalakú álcájuknak három pár gyenge lába van. A szú-félék petéik elhelyezésére mindig beteg, nedvben megrekedt, vagy frissen döntött fákat keresnek fel. Kimondottan másodlagosan károsak. Évenként rendesen két nemzedékük jelenik meg s ez a magyarázata annak, hogy kedvezı körülmények közölt igen gyorsan elszaporodnak. Ha oly tömegben lépnek fel, hogy költésre alkalmas beteg fákat már nem találnak, akkor megtámadják az egészséges fákat is. Igaz ugyan, hogy az egészséges fák kezdetben ellenállnak a szúk támadásainak, de az egymásután következı rajok támadásai folytán legyengülnek, betegeskednek és elıbb-utóbb a szúk áldozataivá válnak. A szők legnagyobb része monophág, sıt egyes fajok a törzs, ill. az ágak vastagsági méreteihez is ragaszkodnak. Vannak a szúk között élettanilag 65és vannak mőszakilag káros rovarok. Az élettanilag káros szúknál megkülönböztetünk az anyabogár által készített anyamenetet és erre merıleges, az álca által rágott álcamenetet. Az anya- és az álcamenetet közösen, amely gyakran díszes faragványra emlékeztet, rágásképnek nevezzük. A rágáskép minden szúfajra annyira jellemzı, hogy arról a szút is felismerhetjük anélkül, hogy a bogarat látnók. Az egyforma széles anyamenet lehet egy-, két- vagy többkarú, lehet függıleges vagy vízszintes. Az egyvagy kétkarú anyamenetet az egynejőségben élı szúknál találjuk, míg a többnejőségben élı fajoknál az anyamenet többkarú. Ez utóbbiakra jellemzı még a fakéreg alatt látható párosodási üreg is s ebbıl ágaznak el az anyamenetek. A párosodási üreget a hím bogár készíti, s az anyamenet annyi karú, ahány nıstény követte a hímet. Az egynejőségben élı szúknál a megtermékenyítés a fába való befurakodás alatt történik, a többnejőeknél a párosodási üregben következik be. A nıstény mialatt menetét készíti, már gondoskodik petéinek elhelyezésérıl is. Az anyamenet két oldalán bizonyos távolságokra apró kis lyukakat, ú. n. petefülkéket rág, melyben elhelyezi petéit. Nemsokára megjelennek az apró álcák, amelyek folyton szélesedı menetet rágnak s ezek végében készített bölcsıben alakulnak bábbá. A kifejlıdött bogár azután a bábbölcsı helyén rágja ki magát a szabadba. Ugyanannál az anyamenetnél találhatunk jól fejlett álcákat, sıt bábokat és találhatunk még petéket is. Eszerint ugyanazon anyától származó bogarak repülési ideje is 65
változó. Ezért nem is beszélhetünk a szúknál, kimondottan rajzásról. Az élettanilag káros szúk rágásképét a kéregben vagy a kéreg és a faállomány határán a nedvvezetı rétegekben találjuk. Mivel ezekben a rétegekben halmozódnak fel leginkább a fehérjék és a fa táplálására szükséges egyéb anyagok, azért a fiziológiailag káros szúk álcái táplálékhiányban nem szenvednek. Más a helyzet a mőszakilag káros fajoknál. Ezeknél az anyamenet a fa belsejében van, álcamenet tulajdonképpen nincs. Egyes fajoknál a kifejlıdött álcák rövid, menetszerő, bábbölcsıt rágnak, de legtöbb esetben az álcák az anyamenetben bábulnak. Jellemzı a fa belsejében költı szúkra, hogy gombatenyésztıkké váltak, vagyis az álcáknak nem a fa anyaga, hanem a menetekben megtelepített gomba szolgáltat táplálékot. A menetek fala fekete, olyan, mintha ki volna égetve. Ezt a fekete színt mikroszkópikus vastagságú gombafonalak okozzák, amelyek vékony szálakat bocsátanak a fa belsejébe, hogy abból a tápanyagot elvonják. A felvett tápanyagot a gomba egyrészt spóra, másrészt tápanyagokban gazdag testecskék, az ú. n. ambrosia képzésére használja fel. Az így képzıdött ambroziával táplálkoznak az álcák és a fiatal bogarak. A gomba megtelepítésérıl az anyabogár gondoskodik. Az ambroziával táplálkozó szúk fajonként más-más gombát tenyésztenek. A szú-félék rendszertanilag három alcsaládra oszlanak. 1. alcs. Eccoptogasterinae. Jellemzı rájuk, hogy a szárnyfedıjük hátul vízszintesen folytatódik, a hasi oldal a második potrohgyőrőtıl kezdıdıleg 66ferdén felfelé emelkedı. Kivétel nélkül lombfák kérge alatt élı, fiziológiailag káros szúk. Anyamenetük egykarú, függıleges. (Kivétel Ecc. intricatus Rtzb.) Sopron környékén a következı fajok gyakoriak. Eccoptogaster scolytus F. Nagy szilszijácsszú. A szilfák ellensége. 1934–1936 között többször megfigyeltem károsítását a soproni utcákat és tereket szegélyezı szilfákon. 1934-ben a Széchenyi-tér és Csengery-utca szegélyfáin lépett fel, de nem kímélte a soproni erdık szilfáit sem. Eccoptogaster multistriatus Marsh. Kis szilszijácsszú. Az elıbbi fajjal közösen szokott fellépni. 1934-ben ez a szú volt többségben. A városi szilfákon a szúk elszaporodását fıként a szárazság segítette elı. A hazai lombfa-fajok közül a szil a legérzékenyebb. Szereti az üde és oxigéndús talajt. A városi szilfáknál ez a két feltétel legtöbbször hiányzik. A kövezett vagy aszfaltozott utcákról a csapadékvíz hamar lefolyik, beszivárogni nem tud, ugyancsak a talaj szellızését is akadályozza a kövezet. Ez a magyarázata, hogy a városi szilfákat szárazság esetén a szúk hamarosan ellepik. De hozzájárul a szúknak a szilfákon való elszaporodásához még a sorfák folytonos nyesése is. A megcsonkított ágakat különféle gombák fertızik, ezáltal a fák betegeskedni kezdenek és alkalmassá válnak a szúk megtelepedésére. Eccoptogaster Ratzeburgi Jans. A nyíren él. Egyik legnagyobb hazai szú-félénk. 1931-ben a Fáberrét nyírfáin szaporodott el nagy mértékben. Károsítása következtében igen sok nyírfa elszáradt. Elsısorban a sarjról keletkezett és hótörött törzseken lépett fel. A Lövérek gyümölcsfáit sem kímélték az Eccoptogaster-fajok. A Felsılövérek almafáin 1933-ban E. mali Bechst., a szilva- és cseresznyefákon pedig az E. pruni Rtzb., a fertımenti ıszi- és sárgabarackosokon fıleg az E. rugulosus Rtzb. szaporodott el. Fellépésüket a szárazság, a gyümölcsfák folytonos nyesése és kiöregedése segítette elı. Azért ajánlatos a kiöregedett és betegeskedı gyümölcsfák eltávolítása, mert ezek a másodlagos rovarok megtelepülésének a melegágya. 66
2. alcs. Hylesininae. Ezt az alcsaládot jellemzi, hogy a torpajzs egyenletesen pontozott, a harmadik lábfıíz szívalakú és kétkaréjú, a fej lefelé álló, felülrıl legtöbbnyire látható. Lombfák és fenyık kérge alatt élnek. Az erdészetileg fontosabb fajok anyamenete legtöbbször kétkarú, vízszintes. (Kivétel a Dendroctonus micans Kug., ahol az álcák családi üreget készítenek, anyamenet nincs és a Blastophagus piniperda L., ahol az anyamenet egykarú függıleges.) Vannak köztük gyökereken és törzsön költık. A soproni erdıkbıl megemlítem a következı fajokat. Dendroctonus micans Kug. Lúcfenyın károsít. Rágásképére jellemzı, hogy az anyamenet hiányzik, az álcák családi üreget készítenek. A törzs alsó részén kb. 1 m magasságig él. Jelenlétét a bıséges gyantafolyás árulja el. Sopronban csak 1932-ben találtam az Ojtozi fasor környékén. Kártételérıl eddig nem beszélhetünk. Blastophagus piniperda L. Nagy fenyıháncsszú. Az erdeifenyı és rokonainak 67(Pinus-fajok) károsítója. A vastagabb választékokat kedveli. Anyamenete egykarú, függıleges. Blastophagus minor Htg. Kis fenyıháncsszú. Szintén az erdeifenyı a gazdanövénye, de annak vékonyabb törzsrészén és vastagabb ágainak kérge alatt él. Anyamenete kétkarú, vízszintes. Mindkét faj a korán rajzó szúkhoz tartozik. A fıkárt nem a kéreg alatt rágott meneteikkel okozzák, hanem az ú. n. regeneráló és érlelı rágásaikkal. Ugyanis a fiatal, de még nem ivarérett, vagy petézésében kimerült öreg bogár felfrissülés céljából az erdeifenyı hajtásaiba fúrja magát, ahol a hajtás belét kirágja. Amint egy hajtást elpusztított, hozzálát a következıhöz. Ebben a munkájában csak a hővös idı beállta akadályozza meg. A kifúrt hajtásokat a szél könnyen letöri, s ezáltal a fák legyengülnek és betegeskedni kezdenek. A talajtakarón levı fenyıhajtások mennyiségébıl következtethetünk a szúk számára. Sopron környékén mind a két szúfaj, mérsékelten bár, de elıfordul. A kis fenyıháncsszú a gyakoribb. Különösen Fáberrét, Brennberg, Ágfalva erdeifenyıit szállta meg. De megtaláltam az említett károsítókat Szárhalmi és Dudlesz-erdı feketefenyıin is. Nagyobb kárt még nem okoztak. A gyökereken költı szúk közül a Hylurgus ligniperda F. és a Hylastes ater Payk. nevő fajokat találtam a soproni erdıkben. Az elsıt a Tolvajárok lúcfenyvesében, a másodikat a Fáberréten levı öreg erdeifenyı tuskók gyökerein. A gyökereken költı szúk álcái nem, hanem csak a nemzıi a károsak, amennyiben a fiatallúc- és erdeifenyık (3–10 éves) törzsecskéinek kérgét rágják meg. Ha a kérget körülrágják, a csemete elpusztul. 3. alcs. Ipinae. A torpajzs elıl többnyire redıs vagy bibircses, hátrafelé pontozott vagy síma; a harmadik lábfıíz hengeres; a fej felülrıl nézve nem látható. Egy részük élettanilag, más részük mőszakilag káros. A fiziológiailag káros fajok többnejőségben élnek. Rágásképüket jellemzi a hím által készített párosodási üreg. Anyamenetük annyi karú, ahány nıstény követi a hímet. A mőszakilag káros fajok gombatenyésztık. Sopron környékén gyakoriabbak: Pityophthorus micrographus L. A lúcfenyı kérge alatt él. A szijácsba mélyedı, csillagalakúan elágazódó anyameneteit a Lövérek kerítésein igen gyakran láthatjuk. Fıleg az elnyomott törzseket támadja meg. Brennberg és Ágfalva vidékén gyakori. 1934-ben Ágfalván hótörés után erısen fellépett. Pytyogenes chalcographus L. Rézmetszıszú. Magyar nevét a rézmetszetre emlékeztetı rágásképétıl kapta. A soproni erdık egyik leggyakoribb szúfaja. A lúcfenyı vékonyabb törzsrészein és ágain szaporodik el. 67
Ahol lúcfenyı van, mindenütt megtalálható. A kéregbe mélyedı anyamenetel csillagalakúan elágazódnak. Fıleg Ágfalván gyakori. Pityogenes bidentatus Hrbst. Az erdeifenyı szúja. Szintén Ágfalva és Brennberg erdeiben található. Ips sexdentatus Boern. Egyik legnagyobb hazai szúfajunk. Az erdeifenyı ellensége. Anyamenete többkarú, függıleges. Hó- és széltörés után 68szokott elszaporodni. Fıleg Brennberg és Ágfalván gyakori. Ágfalván 1929-ben nagyobb kárt okozott. Ips acuminatus Gyll. Az erdei fenyı szúja. Többkarú anyamenete erısen a szíjácsba mélyed. 1930-ban az ágfalvai vadászház mellett lépett fel hótörés után, 1936-ban a „Hétbükkfa” környékén vihardöntés, ill. törés után szaporodott el. Ips typographus L. Betőzıszú. Nevét nyomtatványhoz hasonló rágásképe után kapta. A lúcfenyı szúja. Sopron környékén mindenütt fellép, ahol lúcfenyıt telepítettek. A Pityogenes chalcographus L.-vel közösen szokott károsítani. A betőzıszú a lúc vastagabb részeit választja költıhelyül. Többkarú, függıleges anyamenete a kéregben van. Hó- és széltörés, ill. -döntés után a soproni erdık leggyakoribb szúja. Különösen Ágfalván gyakori. Ips cembrae Heer. A vörösfenyın károsít. Anyamenete többkarú, függıleges, a kéregben látható. 1930-ban nagyobb mennyiségben Ágfalván lépett fel hótörés után. De megfigyeltem az Ultra és a Muck körül is. Ips laricis F. Szintén az erdeifenyın él. Anyamenete többkarú, függıleges. 1929 és 1930-ban Ágfalván szintén fellépett. Megtaláltam ezt a szút a Dudlesz-erdı feketefenyı csoportjaiban is, ahol elnyomott törzseken lépett fel. A mőszakilag káros szúk közül az Anisandrus dispar F. károsítását figyeltem meg gyertyánon az 1929. évi tél után. Ugyanezt a szút megtaláltam a Lövérek gyümölcsfáiban is ugyancsak fagykárosítás után. Megemlítem még a Xyloterus domesticus L. nevő szúfajt is, mint különféle lombfák károsítóját. Fıleg Brennberg körül hárs- és gyertyánsarjakon gyakori. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Gyırfi János dr.: A soproni erdık rovarkárosítói. / Rend: Coleoptera. Bogarak. / Család: Scarabaeidae. Lemezcsápúbogár-félék.
Család: Scarabaeidae. Lemezcsápúbogár-félék. Többnyire zömöktestő, talajban, trágyában, korhadó anyagokban, hulladékokban fejlıdı bogarak. Jellemzı rájuk, hogy a csáp töíze rövid, mozgatható lemezes csápbunkóval. A lábfı ötíző, a mellsı lábak ásásra alkalmasak. Fajokban rendkívül gazdag család, számos alcsaládra oszlik. Alcs. Melolonthinae. A cserebogár-formák alcsaládjába tartozó fajok megegyeznek egymással abban, hogy álcájuk (pajod, csimasz) kasfelé görbült, puhatestő, fehérszínő, három pár lába és jól fejlett, erıs rágói vannak. Álcakorukban kivétel nélkül a növények gyökerein élnek, a nemzık pedig a leveleket és a zsenge hajtásokat pusztítják. Elsıdlegesen káros fajok. Mind az álca, mind a nemzı káros. A nagyobb kárt az álca okozza a gyökerek megrágásával. Idetartozik az erdı- és mezıgazdasági szempontból legkártékonyabb bogárfaj, a cserebogár is. A cserebogár elnevezés alatt rendszerint két fajt értünk: a közönséges cserebogarat Melolontha vulgaris F-t 68
és a kurtafarú cserebogarat: Melolontha hypocastani F.-t. A két faj közölt a fıkülönbség a farfedıben van. A közönséges cserebogárnál a farfedı egyenletesen vékonyodó, szárnyfedıje egyszínő, az elıtor háti része fekete; a kurtafarú cserebogárnál a farfedı 69rövid, gombszerően kiszélesedı, szárnyfedıjének oldalszegélye fekete, az elıtor háti része gesztenyebarna. Mindkét cserebogárfaj életmódja és elterjedése azonos, bár a hypocastani a melegebb, homokos vidéket jobban kedveli. E két károsító életmódja annyira ismeretes, hogy ezzel most részletesebben nem foglalkozom. Sopron környékén mindkét faj megtalálható, de a vulgaris a gyakoribb. Fiatalosokban, kertekben, gyümölcsösökben mind a bogár, mind a pajod nagy kárt tesz. Dudlesz, Virágvölgy és Fertırákos környékén rajzási években nagy mennyiségben jelentkezik és ezeken a részeken a kár is jóval nagyobb. Az utóbbi idıben Sopronban mind gyakoribb a kallócserebogár Polyphylla fulo L. Jóval nagyobb a közönséges rokonainál, barnásfekete szárnyfedıjét fehér tarkázat díszíti. Este repül. Ha megfogjuk, cincogó hangot ad. Fıgazdanövénye a feketefenyı. Június végén, július elején repül. Leggyakrabban a Lövér-körúton lehet fogni a lámpák közelében. Igen gyakori a sárga cserebogár Amphimallon solstitialis L., amely júliusban repül. Pajodja inkább mezıgazdasági területeken károsít. Alcs. Cetoninae. Innen a Tropinota hirta Poda a bundásbogarat említem meg. Ennek álcája szintén a talajban él, ahol korhadó anyagokkal táplálkozik. Nemzıje gyümölcsösökben a virágok elpusztításával igen érzékeny kárt okozhat. A fertımelléki gyümölcsösökben igen gyakori. Szereti a kora tavasszal virágzó Adonis vernalis-t. Károsítását a Virágvölgyben is többször észleltem. (Folytatjuk.)
69
Hauser K. rajza után. Az Ösvény-utca 1854-ben.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / ifj. Csemegi József: Prédikált-e Kapisztrán János a soproni bencés templom kıszószékérıl? 70ifj.
Csemegi József: Prédikált-e Kapisztrán János a soproni bencés templom kıszószékérıl?
A soproni bencés-, egykor ferences-templomban a déli hoszházfal középtengelyében szószéket láthatunk. Tömör, nyolcszögalaprajzú kıkorlátja a padlószint felett kis magasságban elhelyezett kıgyámon nyugszik, oldalait egyszerő vonalvezetéső gótikus vakrács borítja s csupán homokfalát élénkíti kétoldalt hengertaggal kísért és szamárhátívvel záródó fülkécske. A részletformák darabosak, nehézkesek, mert felületüket barokkori márványstukkó borítja be s így formatörténeti szempontból való tanulmányozásukra mód nem nyílik. (1. ábra.) A szószékre a kerengıbıl lépcsı vezet s fapadlatát a hosszház falának csúcsíves nyílásán keresztül bújva éri el. Azonban feltőnı, hogy ez a fából készült padozat, mely egy ki nem emelhetı, beépített faállványzatra 70
van erısítve, a kıkorláthoz képest oly mélyen fekszik, hogy még egy külön fazsámoly elhelyezésére is szükség volt ahhoz, hogy a szószék használható legyen. A hagyomány szerint Kapisztrán János, a lánglelkő ferences barát e szószékrıl prédikált volna az egybesereglettek elıtt. Noha a történettudomány Kapisztrán János soproni tartózkodásáról semmi bizonyosat nem tud, ennek lehetıségét mégsem tagadja, mert nem látszik kizártnak, hogy az 1455-ben Nápolyból Gyırbe tartó Kapisztrán barát Sopronban is megállapodott és prédikált a népnek. Ezzel szemben a mővészettörténelem a soproni szószékkel szemben mindmáig tanácstalanul állott: Weiss Károly még azt sem tartotta kizártnak, hogy a 14. században faragták,1(92) Henszlmann Imre a véleménynyilvánítástól tartózkodott s csupán a hagyomány közlésére szorítkozott,2(93) ezzel szemben Mihályi Ernı a 15. század végére keltezte, amivel egyszersmind kikapcsolta annak lehetıségét is, hogy szószékünk eredeti formájában Kapisztránt valaha is láthatta,3(94) Horváth Detre pedig arra a véleményre jutott, hogy nem a kıszószék, hanem annak belsı faállványa származott volna Kapisztrán idejébıl és János barát nem a templomban kıszószékrıl, hanem a templom elıtti téren (a mai Ferenc József téren) e kegyelettel megırzött faállványról szólt az összegyőlt hívekhez.4(95) 71Vizsgáljuk meg tehát
e kérdést: mi látszik igaznak e szószékkel kapcsolatos hagyományból?
Vizsgálataink elsı tételeként mintegy elıljáróban szükségesnek látszik megjegyeznünk, hogy a szószék helye kétségtelenül középkori eredetre vall. A ferences templomok hosszháza ugyanis rendeltetését tekintve már kezdettıl fogva prédikálásra szolgált, a prédikálás helye pedig a szószék volt, melyet a középkorban is igyekeztek akként elhelyezni, hogy az egybegyőlt hívısereg a szónokot jól láthassa és hallhassa. Szószékünk helye e feltételnek kitőnıen megfelelt, mert középkori ferences szokás szerint a hosszház kereszttengelyébe állították s így a hosszháztérnek mintegy szellemi középpontjává vált. Kétségtelennek látszik tehát, hogy a szószék e helyének megválasztása már a templom felépítésekor megtörténhetett. Viszont a ránkmaradt szószéképítmény, formáit tekintve, mai ismereteink szerint sokkal fiatalabb alkotásnak tőnik és korát illetıen a 15. század elsı felénél elıbbre semmiesetre sem tehetı. E kormeghatározás helyességére egyrészt a kırácsok vonalvezetése, másrészt pedig a korlát homlokfalának szamárhátívő fülkezáradéka mutat. Bár pontosabb kormeghatározására részletformái márványozott állapotukban nem alkalmasak, mégis e közelítı kormegállapítás is valószínővé teszi azt a feltevést, mely szerint a mai szószék 72helyén valamikor egy korábbi, talán a templom megépítésével nagyjából egykorú szószéképítmény állott. Különben erre vall a szószékre vezetı lépcsı csúcsíves nyílásának formai megoldása is, mely a részleteket eltakaró vakolatréteg ellenére is középkori kéz munkájának látszik.
71
1. ábra. A soproni Kapisztrán-szószék.
72
2. ábra. A bécsi Kapisztrán-szószék.
Másrészt meg kell azt is állapítanunk, hogy noha a mai szószék még ebben a márványozott állapotában sem mondható aránytalan alkotásnak, mégis méreteit tekintve arányossági szempontból erre a helyre sehogysem illik. Gyámjának vaskos, nehéz formái, a falnyílással arányban egyáltalán nem álló mellvédfala viszonylag alacsony elhelyezéssel összhangtalanul ható tömör részletkialakítása azt az érzést kelti a szemlélıben, hogy e szószéket eredetileg nem e helyre tervezték, sıt mi több: nem is belsı berendezési tárgynak szánták. E másodlagos elhelyezésre vall még az is, hogy szószékünk mai állapotában csonka, mert a mellvédfal síkjának függıleges törésvonalaiban felfutó bordatagok közvetlenül a könyöklıpárkány alatt elfaragás nyomait mutatják. E megfigyelés már egymagában is kizárja annak a lehetıségét, hogy a szószék kırészeinek kifaragását és mai elhelyezésének, felállításának munkáját egy és ugyanarra az idıre helyezzük. El kell vetnünk tehát azt a feltevést, mely kıszószékünk elkészítését a barokk kor munkásságába kívánta utalni, s e stíluskorszak számlájára csupán az újból való elhelyezést, a beépített faállványzat elkészítését és végül a márványozás munkáját írhatjuk, mely utóbbi minden bizonnyal az idıtıl megviselt 73
régi szószék hiányosságainak kendızésére szolgált. Eddigi megfigyeléseinkbıl a következı eredményekre jutottunk: A soproni egykori ferences templom szószéke középkori alkotás, eredetileg nem a templom belsejében, hanem valahol a templomon kívül a szabadban állhatott s az idık folyamán oly megviselt állapotba kerülhetett, hogy helyérıl való elmozdítása indokolttá vált. Azonban valamilyen oknál fogva oly megbecsülésben részesült, hogy a barokk stíluskorszak idején a templom belsejében, az akkortájt bizonnyal ugyancsak megrongálódott, vagy talán már el is pusztult régi középkori szószék helyén újból felállították és hiányosságainak pótlása után felületét márványstukkóval borították be. A középkori mővészettörténelem számos szabadban felállított kıszószéket ismer.5(96) A ferences rend a szent alapító nyomán 73s különösen sienai Szent Bernát ösztönzésére a szabadban való prédikálást elıszeretettel karolta fel s így egyáltalában nem látszik meglepınek, hogy a soproni ferencesek is rendelkeztek szabadban felállított, szabadtéri prédikálás céljára szolgáló szószékkel, mely minden bizonnyal a templom északi oldalán a mai Ferenc József térre nézıen kerülhetett felállításra. Ugyancsak feltevésünk helyességére mutat az is, hogy a szabadban való prédikálás szokása a Sopronkörnyékkel szomszédos és kultúrtörténeti szempontból szoros kapcsolatokat mutató Stájerországban6(97) a ferences rendtıl függetlenül is igen elterjedt, úgyhogy a búcsújárók által elıszeretettel látogatott templomok esetében majd mindenütt felállításra került a templomfal valamelyik erre alkalmas szögletében egy kıbıl faragott, többé-kevésbbé díszes szószék, hogy a zarándoklók számára a szabad ég alatt csendüljön fel Isten igéje.7(98) Másrészt pedig, ha igaza van a hagyománynak: Kapisztrán János tényleg járt Sopronban és prédikált a népnek, akkor bizonyosra vehetı, hogy nem az aránylag kis befogadóképességő ferences templomban, hanem a templomon kívül a szabadban szólt az egybeseregletteknek, amire különben Horváth Detre is találóan rámutatott már. És ez történt Kapisztrán baráttal Bécsben is, hol nem a hatalmas és mérhetetlen tömegek befogadására alkalmas Szent István dómban mondta el lángoló beszédét, hanem ugyancsak egy szabadban álló kıszószékrıl, melyet a nagy szentre való tekintettel a bécsiek igen nagy becsben tartottak s azt a barokk korszak idején hatalmas emlékmőbe foglalva kegyelettel megırizték az utókor számára is.8(99) (2. ábra.) Az elmondottak alapján a soproni kıszószékkel kapcsolatos feltevéseink láncát a következıképen főzhetjük tovább: Amikor Kapisztrán János Sopronban járhatott, a ferencesek templomának északi falán – mint ahogyan ez e tájékon szokásban lehetett – ott állhatott egy kıszószék, amelyet a török elleni kereszteshadjárat buzgó apostola prédikálása alkalmával magától értetıdıen igénybe is vett. Mi sem természetesebb tehát, hogy Sopron népe a gyujtószavú barát emlékét ahhoz a szószékhez kötötte, melyrıl szava egykor elhangzott. E szószék tehát az idık folyamán mintegy ereklyévé vált s így válik érthetıvé az, hogy Sopron város polgársága – épúgy, mint Bécsé – Kapisztrán János emléke iránti tiszteletének jeléül a soproni ferencesek 74kıszószékét a barokk stílus idején különleges elbánásban részesítette. Ilymódon kerülhetett kegyeletes megırzés céljából a templom belsejébe, amikoris az adott helyzetre való tekintettel átalakítása és karbahozatala elkerülhetetlenül szükségessé vált. Ennek a barokk stíluskorszakban feltörı Kapisztrán-kultusznak megvoltak a maga természetes lélektani gyökerei. A 17. század végén a török dunamenti hatalmának napja leáldozóban volt már: ugyan a török hadak 1683-ban még Bécs városát szorongatják, de a szövetséges seregek már a következı évben Visegrádot, Vácot és Pestet is visszafoglalják s 1685-ben a Felvidék, sıt Arad és Eszék is felszabadul. E gyızelemsorozatra végül Buda 1686-ban történt visszavétele teszi a koronát s noha 1691-ben Nagyvárad 74
újra török kézre kerül, Savoyai Jenı herceg döntı zentai gyızelme 1697-ben halálos csapást mér a félhold hatalmára. Magyarország végre felszabadult a több mint másfél századig tartó török rabiga alól! Egész Európa mámoros örömujjongása kísérte e gyızelemsorozatot s így nem véletlen közrejátszása az, hogy a török elleni küzdelem egykor egyik legnagyobb alakjának, Kapisztrán János barátnak, a törökverı Hunyadi János hőséges bajtársának kanonizációja éppen erre az idıre, 1690-re esett. Természetesnek látszik tehát, hogy ugyanakkor, midın Jenı herceg 1716-ban Temesvár és Belgrád visszafoglalásával a török utolsó dunamenti erısségeit is felszámolta, ezzel párhuzamosan Kapisztrán János emlékének tisztelete egymásután teremtette meg a képzımővészetekben is gyümölcseit. Ezt látjuk például Bécsben, hol emlékmőve a Kapisztrán-szószékkel kapcsolatban 1738-ban készült el s ugyancsak a 18. század elejére tehetjük annak a mozgalomnak keletkezését is, mely a soproni kıszószéknek a templombelsıbe való áthelyezésével és megújításával adózott a szent barát emlékének. A soproni kıszószékhez főzıdı Kapisztrán-hagyomány tehát a történelem és a mőtörténeti megfigyelések világa mellett sem veszti el valószínőségét, sıt az elmondottak alapján elhihetı erejében méginkább megnövekedve kér megbecsülést a helytörténeti kutatás részérıl.9(100) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / ifj. Csemegi József: Prédikált-e Kapisztrán János a soproni bencés templom kıszószékérıl? / Csemegi, Josef jun.: Hat Johannes Capistrano von der Kanzel der Soproner ehemaligen Franziskanerkirche gepredigt?
Csemegi, Josef jun.: Hat Johannes Capistrano von der Kanzel der Soproner ehemaligen Franziskanerkirche gepredigt? Die aus der ersten Hälfte des 15. Jahrhunderts stammende Steinkanzel der ehemaligen Franziskanerkirche zu Sopron, ihren wuchtigen, mit der 75Umgebung unharmonisch wirkenden Ausbildung nach, scheint nicht an ihrer ursprünglichen Stelle zu stehen. Die durch barocke Marmorstukko noch mehr verdeckte architektonische Dekoration weist darauf hin, daß diese Kanzel nicht für Schmuck des Kircheninneren, sondern für ein selbständiges äußeres Objekt geplant wurde, und einst außerhalb der Franziskanerkirche im Freien stand. Da die Franziskaner, dem Beispiel des Heiligen Franziskus folgend, die Predigten sehr gerne im Freien hielten und übrigens diese Sitte im nahen Steiermark im Laufe der Zeit allgemein wurde, ist nicht zu verwundern, daß auch die Soproner Franziskaner eine im Freien aufgestellte Kanzel zur Verfügung hatten. Und wenn die Tradition begründet ist und Johannes Capistrano um 1455 auch in Sopron weilte, hat er seine Predigten gewiß nicht in der Franziskanerkirche, sondern neben dieser, auf dem heutigen Franz Josef-Platz im Freien gehalten, wie er es auch in Wien getan hat. Wir müssen es also für sehr wahrscheinlich betrachten, daß die heutige Steinkanzel der ehemaligen Franziskanerkirche in dieser Zeit an der nördlichen Seite der Kirche, gegen den Platz zu stand und durch Capistrano benützt wurde. So ist es zu verstehen, daß in der Zeit, als die türkische Macht zu sinken beginnt, in welche Zeit auch das Erwachen des Capistrano-Kultus fällt (Kanonisation im Jahre 1690), unter den Reliquien Capistranos die Kanzel von Sopron (wie auch die Capistrano-Kanzel von Wien) eine große Verehrung fand und von ihrer ursprünglichen Stelle zur Bewahrung in die Franziskanerkirche übergetragen wurde.
75
Sterbenz K. rajza. A Szélmalom-utca részlete e század elejérıl.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. 76Dr.
Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. / 1. A „Sopronmegyei Kultúratlasz”.
1. A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Elsı pillanatra talán meddı és merész vállalkozásnak látszik egyetlen megye kultúratlaszának elkészítése. A megye politikai határai csak igen ritkán határai a mőveltségi formák elterjedésének is s így a megye területének akár a népi, akár a magasabb mőveltség egészébıl való kiszakítása erıszakosnak, e kiszakított 76
terület feldolgozása céltalannak tőnhet fel. Ezeket a szempontokat figyelembe véve mégis elhatároztuk magunkat a munka megindítására. A munkaterületnek Sopron megyére való korlátozása a jelen esetben ugyanis másodrendő kérdés. Munkánk t. i. egyrészt kísérleti jellegő, másrészt nem annyira feldolgozásra, mint inkább anyaggyüjtésre törekszik. A „Soproni Szemle” hasábjain 1938/39-ben Maár Károly és Mollay Károly körvonalozta a sopronmegyei helytörténeti kutatás feladatait.1(101) A helytörténetírás fogalmának kiszélesítésével a népi rajzi kutatást is belevonták ebbe a munkába. Az anyaggyüjtésnél épen az eddig látszólagosan tétlenségre kárhoztatott megyei kutatók közremőködését emelték ki. A részletkérdések tisztázására indított cikksorozat a vármegyében szép számmal található lelkes kutatók és érdeklıdık munkáját kívánta egyrészt megkönnyíteni, másrészt gyümölcsözıbbé tenni. Soós Imre2(102) a községtörténetírásról beszélve, a megyei kutatók figyelmét az épen általuk legkönnyebben hozzáférhetı anyakönyvekre, mint a községtörténetírás eddig szinte teljesen elhanyagolt elsırendő forrásaira hívta fel. Weger Imre3(103) pedig a néprajzi térképezés szempontjából nélkülözhetetlen szerepüket világította meg. A „Sopronmegyei Kultúratlasz” ezt az elméleti megállapítást kívánja elsısorban a sopronmegyei népi mőveltség le nem jegyzett, csak szóhagyományozás útján terjedı javainak összegyőjtésével valóra váltani. 77Az
anyaggyüjtést a néprajzi anyagon kívül egyéb tárgykörökre is ki kívánjuk terjeszteni a lehetıségek szerint. A gyüjtés munkája kérdıívek segítségével történik. Az elsı (néprajzi) kérdıívet alább közöljük. A kérdıíveket a megye minden falujába elküldjük. Munkatársakul elsısorban a népiskolai tanítókat, valamint a falusi papságot kérjük fel, de örömmel fogadunk mindenkit, aki a népi mőveltség javainak felkutatásában részt kíván venni. Munkatársainkat ezen a helyen fogjuk a munka elırehaladásáról tájékoztatni. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. / 2. Az Atlasz munkatársai.
2. Az Atlasz munkatársai. Fentebb vázolt célkitőzéseinknek megfelelıen fordulunk a sopronmegyei tanítósághoz és papsághoz, hogy kérdıíveink kitöltésével az Atlasz munkatársainak sorába álljanak. Örömmel tölt el bennünket, hogy mővelıdéspolitikánk vezetı férfiai is felismerték a veszendıbe menı népi mőveltség összegyüjtésének fontosságát. Simon László dr., a szombathelyi tankerület kir. fıigazgatója f. évi január hó 20-án kibocsátott 2603/1941–42. sz. rendeletében külön is felhívja a sopronmegyei tanítóság figyelmét, hogy kérdıíveinket „a maguk számára is tanulságos adatokkal gondosan kitöltve”, kapcsolódjanak bele e tudományos, szülıföldismereti munkába. Munkatársaink névjegyzékét az elsı kérdıívek visszaérkezése után közölni fogjuk. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. / 3. Az Atlasz alaptérképe.
3. Az Atlasz alaptérképe. A SKA gyüjtımunkájának eredményeit, hogy minél áttekinthetıbbek és földrajzi elterjedésükben minél 77
könnyebben megragadhatók legyenek, térképen fogjuk ábrázolni.4(104) A mellékelt vaktérkép Sopron megye területét ábrázolja. Nem célja azonban, hogy az összes részleteket feltüntesse. Az ország- és megyehatár, a nagyobb folyók és egy-két helynév a nagyjából való tájékozást szolgálják. Ezen az alaptérképen fognak majd megjelenni az élénkszínő jelek, amelyek egy-egy helységre vonatkoztatva, valamely jelenség létét vagy nemlétét fogják jelenteni. Minden egyes adatot külön jellel ábrázolunk és ezen kívül lehetıvé akarjuk tenni, hogy a jelbıl, ill. annak elhelyezkedésébıl azonnal meg lehessen állapítani, melyik helységre vonatkozik. Ezt a célt szolgálja a térkép keretén felrajzolt összrendezı rendszer. Minthogy adatainkat az 1:200.000 méretarányú katonai térképekbıl vettük, a helymeghatározás kielégítı pontosságú. 78A földrajzi helymeghatározást a szélességi fokoknak és perceknek megfelelı hálózat teszi lehetıvé. A katonai térképek ebben a méretarányban még Ferro-tól számítják a hosszúságot, így ezeket mi is megtartottuk. A keleti hosszúság és az északi szélesség fokaival és perceivel tehát egészen pontosan meg lehet határozni a helyeket. (Pl. Sopron. Hosszúság: 34° 15´ 30˝ Ferrotól keletre, északi szélesség: 45° 19´.) Ez a mód azonban hosszadalmas és túlzottan bonyolult. A földrajzi fokok és percek is csak azért szerepelnek a térképen, hogy a tájékozódást lehetıvé tegyék. Céljainknak, – t. i., hogy az egyes helységeket pontosan meg lehessen határozni, – egy másik, a népszerő térképekbıl jól ismert betőkbıl és számokból álló összrendezı rendszer sokkal megfelelıbb. A függıleges sorokat egy betőbıl és egy számjegybıl, a vízszintes sorokat két számjegybıl álló koordináta jelöli meg. Ilyenképpen Sopron abba a négyzetbe esik, amelyet a következı összrendezık határoznak meg: 3B09. Az elsı két jegy „3B” a függıleges sort, a másik két jegy „09” a vízszintes sort jelöli meg. Minthogy azonban a négyzet elég nagy, a helység további elhelyezkedését egy-egy kisbetővel jelöltük meg. Ha a helység pl. a négyzet közepére esik, ez a kisbető természetesen elmarad. (Pl. Ágfalva. L. „Helységmutató”) Sopron a kis négyzet felsı jobb sarkán helyezkedik el, ennek jele pedig „b”. Így tehát Sopron a következı összrendezıkkel szerepel a „Helységmutatóban”: „3B09b”. A négy kisbetővel jelölt alosztás elhelyezkedését a 3G29 jelzéső négyzetbe (a térkép jobb alsó sarkán) bele is rajzoltuk. Ezek az alosztások, bár elsı pillanatra hajszálhasogatásnak tőnhetnek, különösen akkor fontosak, ha ugyanabba a négyzetbe két helység esik. Sopron megye területén ez kilenc esetben fordul elı. Ilyenkor végül mégis csak a kisbetők döntik el, hogy melyik községrıl van szó. (Így pl. 3C20c: Sopronhorpács, 3C20d: Egyházasfalu.) Ha a jelrıl ekképpen megállapítottuk az összrendezıjét, kikeressük azt a „Helységmutatóban” s mellette találjuk a helység nevét. Térképünk méretaránya 1:500.000. Tekintve azonban, hogy a katonai térképek poliéder vetülete helyett derékszögő és egyenlıköző hálózatot vettünk alapul, ki nem küszöbölt torzítások jelentkeznek (0,5–0,2 mm). Térképünk azonban nem mérésszaki célokra készült, tehát ezeknek az apró torzításoknak nincsen jelentıségük. * Ez a térkép alkalmas arra is, hogy más kutatók térképezhetı adatait is feltüntesse. Ezért elhatároztuk, hogy mindazoknak, 80akiknek erre szükségük van, tetszés szerinti mennyiségben bocsátunk rendelkezésre ilyen vaktérképeket. 78
79A „Sopronmegyei Kultúratlasz” alaptérképe. 1:500.000.
Az ábrázolás a lehetı legegyszerőbb módon történik. Tegyük fel, hogy valaki összegyüjtötte, hol szokás májusfát állítani, – hogy egy néprajzi jelenséget említsünk, – és azt tapasztalta, hogy egyes helyeken május elsején, másutt pedig pl. pünkösdkor szokás májusfát állítani. A két változat ábrázolására két különbözı jelet választ ki, mondjuk egy kört és egy fekete háromszöget. A „Helységmutató”-ból kikeresi azoknak a helységeknek összrendezıit, ahol az egyik változat (pl. május elseje) ismeretes és térképen a megfelelı négyzetbe belerajzolja a választott jelet.5(105) Az ilymódon elkészített térkép mint egy tanulmány illusztrációja, nyomdai sokszorosítás céljaira alkalmas. Felhasználhatjuk, – különösen az 1:200.000-es arányú térképet, – szemléltetı eszközül bármely földrajzi elterjedéső jelenség ábrázolására s mint ilyen kiállítások, gyüjtemények stb. céljainak kiválóan megfelel. * 79
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. / 3. Az Atlasz alaptérképe. / Helységmutató.
Helységmutató. 1B08 Ágfalva 2B09a Sopronbánfalva 3B09b Sopron 3B24d Ólmod 4B11c Harka 4B25 Horvátzsidány 5B06d Fertırákos 5B10b Balf 5B11c Kópháza 5B24 Peresznye 5B25a Németzsidány 1C11d Fertıboz 1C13d Nagycenk 1C19d Und 1C21a Zsira 1C23a Répcevis 1C23b Gyalóka 2C14b Pereszteg 2C24a Szakony 2C25c Csepreg 3C12a Hidegség 3C12d Fertıhomok 3C13c Sopronszécsény 3C14d Pinnye 80
3C17a Sopronkövesd 3C19b Völcsej 3C20c Sopronhorpács 3C20d Egyházasfalu 3C26d Bük 4C12d Hegykı 4C15c Nagylózs 4C19d Lövı 4C21c Keresztény 5C16a Ebergıc 5C20a Nemeskér 5C21a Újkér 5C22 Alsószopor 5C23c Iklanyberény 5C24c Lócs 5C28b Bı 1D11d Sarród 1D12d Eszterháza 1D13a Fertıszéplak 1D16a Röjtökmuzsaly 1D24a Simaság 1D25d Sajtoskál 1D27d Mesterháza 1D28a Chernelházadamonya 812D12d
Süttör
2D14b Petıháza 2D14c Fertıszentmiklós 81
2D26a Nemesládony 2D26d Berektompaháza 2D27a Pórládony 3D13c Fertıendréd 3D18d Csapod 3D20c Pusztacsalád 3D23a Iván 3D26 Nagygeresd 4D13a Agyagosszergény 4D24c Csér 4D25a Répcejánosfa 4D25b Répcecsáford 5D14c Vittnyéd 5D21d Felsıszopor 5D24a Répceszemere 1E14b Kapuvár 1E16d Hövej 1E18c Himod 1E20 Gyóró 1E21b Cirák 1E22d Dénesfa 3E15c Osli 3E13d Veszkény 3E15 Babot 3E18b Kisfalud 3E19b Mihályi 3E21b Vica 82
4E14b Szárföld 4E20b Vadosfa 4E22a Beled 4E22c Vásárosfalu 4E24a Rábakecöl 5E18b Magyarkeresztur 5E22c Edve 1F09b Acsalag 1F14c Rábatamási 1F15b Jobaháza 1F16a Bogyoszló 1F16d Potyond 1F19b Zsebeháza 1F21a Páli 2F13c Farád 2F17d Sopronnémeti 2F23a Vág 3F13a Csorna 3F17b Szilsárkány 3F20a Szil 3F23c Rábasebes 4F08c Bısárkány 4F10a Maglóca 4F11b Barbacs 4F16c Pásztori 4F18b Rábacsanak 5F13c Dör 83
5F16b Rábapordány 5F22a Szany 5F22d Rábaszentandrás 1G14d Bágyogszovát 1G18c Egyed 2G19b Árpás 2G21a Sobor 3G16a Bodonhely 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Dr. Mollay Károly és dr. Weger Imre: A Sopronmegyei Kultúratlasz Közleményei. 1. szám. Tartalom: A „Sopronmegyei Kultúratlasz”. Az Atlasz munkatársai. Az alaptérkép. A SKA elsı kérdıíve. / 4. A „Sopronmegyei Kultúratlasz” elsı kérdıíve.
4. A „Sopronmegyei Kultúratlasz” elsı kérdıíve. Az alábbi kérdıív anyaggyüjtı munkánk elsı lépése, s a születés, házasság, halál népszokásait, népi hiedelmeit kutatja. Természetesen ez a 40 kérdés még a legfıbb mozzanatokat sem merítheti ki. Több kérdést azonban már azért sem tettünk fel, mert nem akartuk válaszadóink jóindulatát még jobban próbára tenni. A kérdıív inkább csak mozaik, mint összefüggı egész. Kérdéseit azonban úgy állítottuk össze, hogy a megye háromféle anyanyelvő lakosságának népi jellegzetességei már ezekbıl a kérdésekbıl is kitőnjenek. Munkánk sikere attól a jószándéktól függ, amellyel válaszadónk kérdéseinkre felelni fog. Kérjük ıt, hogy csak olyan válaszokat írjon be, amelyek valódiságáról, hitelességérıl maga is meggyızıdött, kérdezısködés útján. Kérdezısködés közben óvatosnak kell lenni, nem szabad azonnal a tárgyra térni, sıt talán 82nem ajánlatos megmondani, mi célból vagyunk kiváncsiak erre vagy arra a szokásra. A válaszokat ott, ahol azokat dőlt betükkel már feltüntettük, a helyes válasz aláhúzásával kell megadni. Ha talán elegendı hely nem állana rendelkezésre, megjegyzéseket, vagy egyéb közléseket külön papirosra írjuk és tüntessük fel, melyik kérdésre vonatkoznak. Végezetül pedig elıre is hálás köszönetet mondunk az értékes támogatásért és jó munkát kívánunk! A válaszadó neve:........................................................................................................................................................ Foglalkozása:............................................................................................................................................................... Lakhelye:.............................................................U. p.:...............................................,........................................járás
84
A lakosság megoszlása: nemzetiség szerint: magyar ..................%, német..................%, horvát...................%. vallás szerint: r. k.....................%, ref ................... %, ev.....................%..................... 1. Hogyan magyarázzák a gyermekeknek a kisbabák születését? a) Ki hozza ıket? (Pl. gólya, bábaasszony, a Jézuska stb.)....................................................................................... b) Honnan hozza ıket? (Pl. egy kútból, tóból, a menyországból stb.)........................................................................ 2. Titkolják-e a szülés idejét még a szomszédok, rokonok elıtt is? Igen – nem. 3. Szokás-e szüléskor a házban minden zárat, ajtót, ablakot, fiókot kinyitni; minden csomót megoldani? Igen – nem. 4. Melyek a leggyakoribb fiúnevek? (Pl. István, János stb.)............................................................................................. Leánynevek? (Pl. Mária, Borbála stb.)..................................................................................................................... 5. a) Van-e valami törvényszerőség a névadásban? (Pl. az elsıszülött fiú az apa nevét viseli stb.)...................................... b) Szokás-e olyan nevet adni a gyermekeknek, amelyik a téli hónapok idejére esik? (T. i., hogy legyen alkalom a megünneplésére.) Igen – nem. c) Szokás-e azt a gyermeket, akinek „nyári” nevet adtak, valamiképpen (akár egy-két holdnyi örökséggel) kárpótolni? Igen – nem. 6. Melyik évfordulót ünneplik? A névnapot – a születésnapot – mindkettıt. 7. Hogyan ünneplik a névnapot? a) Kik köszöntik fel az ünnepeltet?........................................................................................................................... b) Mikor?............................................................................................................................................................... c) Csak a férfiakat szokás felköszönteni?................................................................................................................. d) Milyen a felköszöntés szertartása?....................................................................................................................... (Itt különösen felköszöntı beszédek, versek, regölések szövegéért volnánk nagyon hálásak. Ha a hely nem elég, kérjük, használja fel a mellékelt üres lapot is.) 8. a) Szokás-e a keresztelı elıtt a gyermeket azon a néven szólítani, amit a keresztségben kapni fog? Igen – nem. b) Ha nem, hogyan szólítják?................................................................................................................................... 839.
Szokás-e a névadásban figyelembe venni azt a napot, amelyen a gyermek született? Igen – nem.
10. Figyelembe szokták-e venni azokat a jóslatokat, amelyeket egyes kalendáriumok szoktak közölni a bizonyos napon, ill. idıszakban születı gyermekek sorsáról, szerencséjérıl? Igen – nem. 85
11. Mit tart a néphit a: januárban............................................................................................................................................................... februárban............................................................................................................................................................. márciusban............................................................................................................................................................ áprilisban............................................................................................................................................................... májusban............................................................................................................................................................... júniusban................................................................................................................................................................ júliusban................................................................................................................................................................. augusztusban.......................................................................................................................................................... szeptemberben....................................................................................................................................................... októberben............................................................................................................................................................. novemberben......................................................................................................................................................... decemberben......................................................................................................................................................... vasárnap................................................................................................................................................................ pénteken................................................................................................................................................................ született gyermek jelleme, sorsa felıl? (Pl. aki májusban születik, szerencsés, vagyonos és nagyon szerelmes természető ember lesz.) 12. Kiket hívnak meg komáknak (keresztszülıknek)?.................................................................................................... a) A komáknak házaspárnak kell lennie? Igen – nem. b) Általában hány komát szokás hívni?..................................................................................................................... c) Ha több komát hívnak, szokás-e ıket elnevezésükben megkülönböztetni? (Pl. fıkoma, lógóskoma stb.).................... d) Szokás-e, hogy a komák, még ha addig tegezıdtek is, mihelyt komaságba kerülnek egymással, magázódnak? – nem. 13. Ismeretes-e a komatál szokása? (A gyermekágyban fekvı asszonyt a komaasszonyok látják el élelemmel?) nem. 14. a) Mit adnak a komák keresztelıkor a gyermeknek?........................................................................................... b) Mi ennek az ajándéknak a neve?......................................................................................................................... c) Máskor is megajándékozzák a keresztszülık keresztgyermeküket? Mikor? (Pl. Húsvétkor, Karácsonykor stb.).............................................................................................................. Mivel?................................................................................................................................................................... 15. Mi kínozza a néphit szerint a nyögös, sírós csecsemıt? (Pl. az ördög, a gonosz szellemek.).......................................... 16. a) Szokásban van-e az asszonyavatás, a gyermekágyból felkelt asszony megáldása? Igen – nem. b) Mennyi idıvel a szülés után?...............................................................................................................................
86
17. Meg szokták-e ünnepelni az „Anyák napját”? (Pl. az iskolában, legényegyletben stb.) Igen – nem. Hol?..................................................................................................................................................................... 18. Szoktak-e a gyermekek bizonyos napokon jelképes ajándékokat adni tanítóiknak? 84Gyertyaszentelıkor gyertyát. Igen – nem. Húsvétkor tojást. Igen – nem. Szent Gál napján (október 16-án) kakast. Igen – nem. Esetleg máskor?..................................................................................................................................................... Mit?...................................................................................................................................................................... 19. Mivel ijesztgetik a nyügös, rossz, sírós gyereket? (Pl. eladlak a zsidónak, elvisz a török, a fekete ember stb.)....................................................................................................................................................................... 20. Mi történik a túlvilágon a néphit szerint a meg nem keresztelt gyermekkel?................................................................. 21. a) Melyek azok az idıszakok, hónapok, esetleg napok, amikor legszívesebben tartanak lakodalmat?.............................. b) Miért?............................................................................................................................................................... 22. a) Szokás-e a másik fél hajlandóságának kipuhatolására leánykérés elıtt közvetítıt igénybe venni? Igen – nem. b) Mi ennek a neve?............................................................................................................................................... 23. Mi a különbség leánynézı és háztőznézı között?..................................................................................................... 24. Szokás-e leánynézıbe menet a lányos háznál valamilyen ürüggyel beállítani? Igen – nem. 25. Ki végzi a végleges leánykérést?.............................................................................................................................. 26. Szokás-e ilyenkor, – vagy, amikor lakodalomba kérik a menyasszonyt, helyette valaki mást (pl. egy másik leányt, öregasszonyt stb.) kiadni? Igen – nem. Kit?............................................................................................................. 27. Szokás-e az esküvıi menetet zajjal (lövöldözés, ostorpattogtatás, edényeknek kongatása stb.) kísérni? Igen – nem. 28. Melyik ételnek nem szabad hiányoznia a lakodalmi étkezésbıl?.................................................................................. 29. Mit kell a néphit szerint a fiatal asszonynak csinálnia, amikor elsıízben lép be új otthonába? (Pl. tüzet kell gyújtania, körüljárnia a tőzhelyt stb.)....................................................................................................................................... 30. Szokásban van-e a próbaházasság (elhálás)? Igen – csak szórványosan – nem. 31. Milyen szertartással ismerik el a többi asszonyok az újdonsült menyecskét? (Pl. feltőzik a kontyát, felkötik a f stb.)......................................................................................................................................................................
87
32. Ismeretesek-e a következı halál-elıjelek? (Ha igen, kérjük, húzza alá az ismereteseket.) A gyertya, lámpa kialszik. – Egy kép leesik a falról. – Az óra minden ok nélkül megáll. – Arra a házra, ahol beteg van kuvik, varjú száll. – A kakuk kiáltása a hátralévı életéveket jelenti. – Ha egy halott szeme nyitva van, a rokonságból, a faluból valaki meghal. a) Ha ismeretesek, kérjük soroljon fel még más elıjeleket is...................................................................................... 33. Szokás-e abban a házban, ahol haldokló van, minden zárat, szekrényt stb., l. 3. kérdés) bezárni? Igen – nem. Miért?................................................................................................................................................................... 34. Szabad-e a néphit szerint a halottat magára hagyni? Igen – nem. Kik virrasztanak mellette? ...................................................................................................................................... 35. Szokás-e gyalogszerrel, a „szentmihálylován”, vinni ki a halottat a temetıbe? Igen – csak a szegényeket – nem. 85Kik viszik?.......................................................................................................................................................... Vannak-e fizetett siratóasszonyok?.......................................................................................................................... 36. Mi a gyász szine a felnıtteknél......................................................................................................................................................... hajadon leányoknál................................................................................................................................................. legényeknél............................................................................................................................................................ kisgyermekeknél..................................................................................................................................................... 37. a) Hogyan helyezik el a halottat a koporsóban? Hanyatt – hason – oldalt. b) Miért? (Pl. a járványban elhúnytakat hasonfekve szokás eltemetni, stb.)................................................................. c) Milyen a karok és kezek helyzete?....................................................................................................................... 38. a) Milyen tárgyakat helyeznek el a halottal együtt a koporsóba?................................................................................. b) Hová helyezik? (Pl. pénzdarabot a halott kezébe, szájába, stb.).............................................................................. 39. a) Mennyi a gyász ideje? Szülıknél............................................................................................................................................................... Házastársnál.......................................................................................................................................................... Gyermekeknél........................................................................................................................................................ Testvéreknél.......................................................................................................................................................... Unokatestvéreknél.................................................................................................................................................. A házastárs szüleinél.............................................................................................................................................. Távolabbi rokonoknál.............................................................................................................................................. b) Van-e megkülönböztetés a gyász fokozataiban? (Pl. Mélygyász, félgyász, stb.)....................................................... c) Kikre és mettıl meddig kötelezık ezek a fokozatok?.............................................................................................
88
40. Hisznek-e kísértetekben? Igen – nem. Milyen alakban jelenik meg a kísértet?..................................................................................................................... Mi a neve?.............................................................................................................................................................
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / NAGYJAINK
86NAGYJAINK
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / NAGYJAINK / Bán János: Kaleschiák Péter (1616–1696.)
Bán János: Kaleschiák Péter (1616–1696.) Sopron régmult századainak krónikásai között egészen különálló helyet foglal el a fülünknek szokatlanul hangzó nevő Kaleschiák Péter. Valószínőleg Sopron megye valamelyik horvát községében született 1616-ban. Utóbbi adatra ı maga ad útbaigazítást, mikor Vitnyédy plébánossal egyidısnek mondja magát, arról pedig tudjuk, hogy 50 éves korában halt meg 1666-ban. Ifjúságáról, tanulmányi éveirıl semmi bizonyos adat nem maradt fenn. Gimnáziumi tanulmányait valószínően a gyıri jezsuiták gimnáziumában végezte, ezután Draskovich György gyıri püspöknél kért felvételt a kispapok sorába. Abban az idıben, mikor Kaleschiák a teológiát végezhette – 1638–1642 között –, Draskovich 6 papnövendéket taníttatott a Dallos-féle gyıri papnevelıben, ugyanannyit a nagyszombatiban, és 12–15 papnövendéket a bécsi Pazmaneumban. Bármelyikben végezte tanulmányait Kaleschiák, bizonyos, hogy a jezsuiták szellemi vezetése alatt állott, amely szellemnek nyomait elárulják késıbbi életében jó latin nyelvismerete és történelmi érzéke éppen úgy, mint önzetlen és alázatos lelkő buzgósága. 1642-ben történt pappászentelése után Draskovich a nagy paphiány miatt mindjárt plébánosnak küldötte a sopronmegyei Császárfaluba, ahol négy évig mőködött. 1646-ban Draskovich a sokkal nagyobb munkakört jelentı undi-fülesi-malomházi plébánia lelkipásztorává tette. Itt munkálkodott 1652. január haváig, amikor súlyosan megbetegedett és kénytelen volt Sopronba jönni, hogy magát orvossal gyógyíttassa. Betegségébıl szerencsésen ki is gyógyult, de régi plébániáját nem foglalta el többé. Soproni tartózkodása alatt ugyanis annyira megnyerte Vitnyédy 89
Ferenc plébános tetszését, hogy az rábeszélte, maradjon mellette segítıtársnak. Az itt átélt mozgalmas idıkben akadt számára tennivaló bıven. Mint soproni káplán négyszer érte meg a plébánia üresedését, nevezetesen Vitnyédy Ferenc (1650–1666), Tolnay Ferenc (1666) és Zichy György (1666–1675) halálakor, valamint Kuzmits Péter (1675–1676) távozásakor. 87Mind a négy alkalommal ı volt a plébánia adminisztrátora. A legszívélyesebb viszonyban a vele egykorú Vitnyédyvel volt, aki bizalmas, minden gondot megosztó barátját tekintette benne, a legnagyobb csodálatot pedig Zichy György keltette benne fáradhatatlan munkásságával és elért eredményeivel. Mind a négy plébános alatt reá nehezedett a lelkipásztorkodás gondja: a hívek 90%-át ı keresztelte, eskette és temette, legtöbbször ı prédikált nekik vasár- és ünnepnapokon, buzgólkodott a templomok díszítésén, és az istentisztelet áhitatának emelésére kezdetben, míg katolikus tanitó nem volt, maga tanította be az összegyüjtött gyermekseregnek az egyházi énekeket. Négy nyelven beszélt folyékonyan: magyarul, latinul, németül és horvátul és nyelvismerete képesítette arra, hogy az ideszegıdött német és horvát kapásokkal, a magyar iparosokkal és intelligenciával csak úgy érintkezhessék ügyes-bajos dolgokban, mint az egyházi és világi hatóságokkal. Késıbbi plébános-elüljáróit minden itteni ténybeli és jogi kérdés ismeretébe ı vezette be, és ha Vitnyédy és Zichy plébánosok az akkor teljesen mellızött és elnyomott katolikus egyházközség felvirágoztatásában oly hatalmas eredményeket könyvelhettek el, mint a harangok használata, a templomok visszavétele, a katolikus elemi iskola felállítása, a katolikusoknak a városházára való bevonulása stb., ezt mind nemcsak kiváló egyéniségüknek és magas összeköttetéseiknek köszönhették, hanem nem utolsó sorban annak, hogy Kaleschiák káplánjuk a lelkipásztorkodás terén a legmegbízhatóbb módon tehermentesítette ıket. Munkabírása, tapintatossága, egyéni értékei és a városnak tett szolgálatai megszerezték neki azt a kitüntetést, amiben sem elıtte, sem utána káplán nem részesült, hogy t. i. a város 1668-ban a Keresztelı Szent Jánosról nevezett beneficiumot adta neki, holott a beneficiumokat csak kanonokoknak és püspököknek szokta adományozni befolyásuk Sopron város javára való értékesítése fejében. Hőségét minden plébános-elüljárójával szemben megtartotta és szavaiból, írásaiból mindenkor kicsendül a nem szolgai, hanem férfias tisztelet elüljárói iránt. De ugyanúgy megbecsülték fellebbvalói is, akik elhalmozták szeretetük jeleivel és kezdeményezéseit mindenkor elımozdították. 24 éves soproni kápláni munkáját csak úgy tudjuk megérteni, ha számbavesszük városunk iránt való hőséges ragaszkodását. Úgy érezte, hogy itt küldetést gyakorol, azért, ha kénytelen volt is püspöke parancsára 1660-ban elfogadni a kövesdi és vele rövid idıre a lövıi plébániát, mihelyt onnan szabadulhatott, sietett vissza szeretett városába, és az önállóság helyett szívesebben vállalta még nála fiatalabb elüljárók alatt is a szolgálatot. Csak mikor már 60 év terhe nehezedett vállaira és nem bírta a megerıltetı munkát, akkor hagyta itt Nagymihályi Ferenc plébánost (1676–1686), és 1676. november 4-én Gyırbe távozott, ahol Kuzmits Péter kanonok közbenjárására nyerte el a magyar karkápláni állást, amelyben a vasárnapi prédikációkon és a karimán kívül nem kellett terhes ténykedéseket végeznie. Tíz évig tartó karkáplánság után 1687-ben, 70 éves korában, gyıri kanonoknak nevezte ki Kollonits Lipót 88püspök. Elıbb mosoni, majd soproni fıesperes lett és 1696 március havában fejezte be sok munkássággal megszentelt életét. Emlékét természetszerőleg mégsem buzgósága és fáradhatatlan lelkipásztori munkássága, hanem írásai ırizték meg az utókor számára. A városplébánia levéltárának az övénél idısebb írásai nincsenek. İ kezdette meg 1652 augusztus hó 1-én a keresztelési és esketési adatok pontos és lelkiismeretes feljegyzését abba a hatalmas, 1200 lapot számláló anyakönyvi kötetbe, amelynek több mint felét sajátkezőleg írta tele szinte nıies fínomságra, de egyszersmind határozottságra is valló szálkás betőivel. Ezek az anyakönyvi, fıleg az esketési feljegyzések Sopron lakóinak településtörténeti szempontjából nagyon sok, eddig még ki nem aknázott adatot 90
tartalmaznak. Sajátságos, hogy Kaleschiák a plébánosok halálának és rövid méltatásának megörökítésén kívül sokáig nem tartotta fontosnak az elhúnytak nevének és adatainak feljegyzését. A halottakat még csak 1676 január 1-tıl, tán Kuzmits Péter plébános meghagyására kezdte összeírni. Még érdekesebbek kortörténeti szempontból azok a feljegyzések, amelyeket Kaleschiák az anyakönyv elejéhez és végéhez csatolt. Az elején foglal helyet 31 oldalra terjedı naplója, valamint az évi istentiszteleti rend leírása, az utolsó 24 oldalt pedig a soproni katolikus egyházi vagyonnak: a plébániának, a templomoknak, a beneficiumoknak, az egyházi rendeltetéső 8 céhnek részletes leltára tölti ki, és végül az utolsó lapon a Szent Mihály-templom oltárhelyeinek helyrajzi tervét kapjuk. A leltárakat részben a városházán, részben a jezsuitáknál talált hivatalos okiratokból másolta le híven. Naplóját Sopronból való távozása elıtt, 1676-ban írta bele magánfeljegyzéseibıl az anyakönyvbe, az elején üresen hagyott lapokra. Naplója teljesen különbözik a Faut-, Pajer-, Pieler-, Vischy-, Csányi- és egyéb krónikáktól, ezek rábízták magukat a gomolygó történeti eseményekre és természeti tüneményekre és mindenünnen összehordott, sokszor csak hallomásból vett eseményeket örökítettek meg idıjárásról, termésrıl, háborús bonyodalmakról, tisztújításokról, stb. Kaleschiák ellenben határozott célt tőzött maga elé és csak a soproni városplébánia lelkipásztori körébe vágó dolgokat írta le, azokat is csak akkor, ha közvetlen szemlélıje vagy részese volt nekik, vagy oknyomozó kutatással szerzett róluk tudomást. Némelykor leír túlzottan aprólékos részletezéssel múló értékő dolgokat, egészben véve azonban fontos események megörökítését tartalmazza naplója az átélt sorsdöntı eseményekrıl és ı tudatában van annak, hogy feljegyzései birtokában a plébánosutódok nem fognak többé a sötétben tapogatózni, mint ahogy neki és Vitnyédy plébánosnak kellett feljegyzések hiányában. Néhány fontos soproni helyrajzi adaton kívül írásai megbecsülhetetlen forrásanyagot szolgáltatnak Vitnyédy és Zichy plébánosok megítélésére, a városi kegyúri jog gyakorlására, a katolikus népiskolára, a sok tekintetben ma is dívó vallási gyakorlatok és szokások eredetére, a nemzetiségi kérdésre és még sok egyébre. Kaleschiák tehát nem annyira 89krónikás, mint inkább helyi történetíró, mert nem saját véleménye alapján formálja a kort, hanem eredeti okiratok tanulmányozásából és józan megfontolással átszőrt tapasztalataiból adja megbízható leírását annak a korlátozott helyi és idıkörnek, amelyben mozgott. Azért megérdemli, hogy soproni nagyjaink között becsüljük meg.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / A SOPRONI MUZEUM KÖZLEMÉNYEI.
91
A SOPRONI MUZEUM KÖZLEMÉNYEI.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / A SOPRONI MUZEUM KÖZLEMÉNYEI. / Csipkés Kálmán: Gyüjteményeink gyarapodása az 1941. esztendıben.
Csipkés Kálmán: Gyüjteményeink gyarapodása az 1941. esztendıben. A Városi Múzeum gyüjteményeinek multévi gyarapodása számban és értékben egyaránt jelentıs; a beszerzési napló 390 tételszámot (585 darab) ölel fel. Az új szerzemények sorában különösen becsesek a soproni és sopronmegyei vonatkozásúak; gyüjtésünk is fıkép erre irányul. A tárgyak nagyobbrészt vétel útján jutottak a múzeum birtokába, de ami igen örvendetes és dicséretes, ajándékozás lévén is eléggé gyarapodott az anyag. Az elızı évekhez képest az ıs- és ókori anyag gazdagodása számottevıbb. Az újabb kıkorszak két agyagedénnyel és egy agyaggúlával (ajándék útján), a bronzikor három bronzsarlóval, két tokos- és egy szárnyas-bronzvésıvel szerepel; ez utóbbiak az evang. temetı melletti ú. n. Spitalackeron kerültek felszínre s vásárlás révén jutottak a múzeumba. Az újabb vaskorszakot egy bronznyakperec és három-három bronzkarperec, illetıleg -fibula képviseli. Nagyobb értéket jelent a Zárányi-utcában, házépítés alkalmával, még 1932-ben feltárt s most megvásárolt rómaikori bronzlelet: öt szobrocska (Bachus, Vesta, Venus, bika, leopard), egy fogantyú és egy kerek talapzat, egyközepő kördíszítéssel. A szobrocskák közül kiváltkép a Bachus-t ábrázoló és a bika-szobrocska sikerült; tökéletesebb szobrászi készségre, finomabb kidolgozásra és dekoratív érzékre vallanak. A megırzött eredeti patina csak fokozza értéküket s egyben tetszetıssé is teszi ıket. A vezetıség arányos kis talapzatokat készíttetett hozzájuk. A régiségtári elıszobának városképsorozata négy mővel bıvült. Elsı helyen kell említenünk egy soproni 90látképet; ez a várost a Kurucdombról nézve mutatja be; színezett kırajz, jelzés nélkül, 1830 körül. Személyi vonatkozásánál fogva is érdeklıdésre tarthat számot a Rákosi Jenı már lebontott soproni lakóházat (Maurer-rét) ábrázoló Storno-rézkarc; a kiváló publicista sajátkező aláírásával látta el, a bencésgimnázium falán elhelyezett emléktáblájának leleplezése alkalmával. A másik két kép kismartoni tárgyú: a) a Mária-kegykép rézmetszető (Dorneck sc.) ábrázolása, b) a hercegi várkastély kerti homlokzatának igen jó fényképe Rupprecht Mihálytól. Katonai vonatkozású emlékeink több soproni kapcsolatú darabbal gyarapodtak: Egy-egy mellvért és tiszti sisak; a volt soproni vértesezred felszereléséhez tartoztak, s a mult század ötvenes éveibıl valók (Lagler Aladár fıintézı ajándéka). A m. kir. postatakarékpénztár árverési csarnokának 98. aukcióján 3 drb katonai tárgyú színezett kırajzot szereztünk: a) a volt soproni 3. sz. ulánusezred lovasa, b) a volt soproni 48. sz. gyalogezred gránátosa, c) ezen ezred gyalogosa. 1830 körül. Ötvösmunka-gyüjteményünk soproni gazdapolgári ezüstgombokkal és egy ezüst nıi övcsattal gazdagodott; nagyobb részben filigrán-mővőek. – Összesen 39 drb. (Vétel.) Régi cégéreink számát ismét sikerült növelnünk; óráscégér: nagymérető zsebóra vasbádogból; pereme, 92
csavarja és karikája aranyozott; mindkét oldalán fehérre festett számlap fekete számjegyekkel és mutatókkal, továbbá a következı felirattal: Hermanseder J. / órás. Feketére festett, díszesen kovácsolt tartóvas. (A tulajdonos ajándéka.) Iparmővészeti jellegő emlékeink gyarapodása általában véve igen gazdagnak mondható. Pompás darab a régebbi süttöri templom felszereléséhez tartozott s a 19. század 40-es éveibıl való, fából faragott és aranyozott hatalmas csillár. 24 gyertya elhelyezésére szolgál, egy-egy koszorúban 12, tornyocskára emlékeztetı ággal és illetıleg 12 karral, áttörtmővő, mértani mustrájú, rozettás és akantuszleveles díszítésekkel; neogót, empire-elemekkel. Igen fínoman felépített a 6 darabból álló, soproni eredető ülıgarnitúra: faragott támlásszékek, áttörtmővő, rácsszerő díszítménnyel ellátott háttal és nádfonatú üléssel. A 18. század végérıl. Sikerült egy ónból készült, hatoldalú palástján vésett virágornamentikával ékített, fedelén szépen formált fogantyúval felszerelt s a 18. század közepérıl való bortartó-palackot is szereznünk. Mindezen tárgyakhoz vétel útján jutott a múzeum. A soproni m. kir. pénzügyigazgatóság, felsıbb engedéllyel, egy a mult század elejérıl származó stílusos feszületet és két hozzátartozó gyertyatartót ajándékozott múzeumunknak; vasból öntöttek. Régi óragyüjteményünk egy igen értékes férfi zsebórával, továbbá egy miniatür állóórával gazdagodott. A zsebóra bordázott peremő, kettıs hátfedelő: a külsı arany, a belsı réz; ez utóbbin véset: Tournez Ies Aiguilles. Cilinder-rendszer, ütıszerkezet. 5.8 cm átmérıjő. A. 19 század elsı harmadából (özv. felpéci Gyıry Károlyné ajándéka). Az állóórácska feketére fényezett fatalpra helyezett, üvegburával fedett; maga az óraház sárgarézbıl készült. 19. század közepe 91(özv. Biletzky Edéné ajándéka). Porcellántárgyaink számát egy dúsan aranyozott, karélyos peremő dísztállal növeltük. Jelzése: S (Schlaggenwald). 1850 körüli. Egy nyolcszöglető, palástján festett magyar címerrel ékített rubinpoharat is szereztünk. Eredetiek a régi tajtékpipák; pipagyüjteményünk már eléggé változatos, jelentıs. (Vételek.) Az empire-biedermeier szoba egyik vitrinjét, ajándékozás útján, ismét sok bájos holmival gazdagíthattuk, s tehettük egyben színesebbé: Horgolt és kötött pénztárcák, szivartárca (özv. Kenessey Pongrácné ajándéka); bécsi Mignon Almanach (28×16 mm) 1814-bıl, a kongresszus évébıl, pénztárcák, hajból font karkötı ezüstcsattal, papírvágó csontból, figurális díszítéssel, két darab fínoman kivitelezett nıi melltő (özv. Biletzky Edéné ajándékai).
93
Széchenyi-jubileumi emlékérem.
Szakál Ernı soproni szobrászmővész a Petıfi-téri r. kat. elemi iskola falán elhelyezett Liszt-emléktábla általa mintázott dombormővének eredeti gipszöntvényét ajándékozta múzeumunknak. A díszteremben levı Liszt-emlékek közé soroztuk. Ugyancsak a díszteremben nyer elhelyezést Sopron város kiváló szülöttjének és nagyérdemő díszpolgárának, a mult évben elhúnyt dr. Thirring Gusztávnak, Medgyesi Schwartz Antal soproni arcképfestıtıl készített mellképe. Néprajzi gyüjteményünk érdekes pásztorfaragványokkal, valamint több más kisebb-nagyobb jelentıségő tárggyal gyarapodott. Éremtárunk is igen örvendetes gazdagodást mutat fel, úgy vétel, mint ajándékozás révén. Elsı helyen említjük a Prioli Jeromos doge (1559–1567) korából származó velencei aranydukátot. Özv. Kenessey Pongrácné ajándéka. Nevezettıl több magyar ezüst denárt és külföldi ezüstpénzt is kaptunk. Sipos Károly mérnök római ezüst-, bronz- és rézpénzt adományozott. Nagy számban szereztünk magyar és egyéb személyi- és emlékérmeket. Érdekes és értékes az 1848–49-iki magyar szabadságharc idejébıl való III. oszt. 92ezüst vitézségi érem. Soproni vonatkozású érem-, jelvény- és plakettanyagunk is jelentısen növekedett. Széchenyi-emlékanyagunk gyarapítására a jubileumi esztendıben különös gondot fordítottunk. Több arcképet, egész sor nyomtatványt (plakátokat is), bélyegsorozatot, könyvet és egyéb emléket szereztünk. A Szakál Ernıtıl kelheimi márványból faragott, s a Soproni Szemle 1941. évi utolsó (4.) számában külön tanulmány keretében már ismertetett s képben is bemutatott jubileumi plaketten kívül megvásároltuk – két példányban – a TESz. soproni kerülete Széchenyi-emlékbizottságának megbízásából nevezett mővész által mintázott és bronzból öntetett jubileumi emlékérmet. (1. kép.) Kiemelni kell még az újonnan szerzett érmészeti anyagból Haich Erzsébet bronzplakettjét, mely a soproni Széchenyi-palota falán elhelyezett emléktábla kisebbített mása. (Haich Károly m. kir. udvari tanácsos, vezérigazgató ajándéka.) 94
Szakkönyvtárunk archaeológiai, történelmi, numizmatikai, mővészeti és Soproniensia anyaga mutat fel nagyobb gyarapodást. Értékes szerzeményként könyveltük el az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ ajándékát, a „Magyar Mővészet” címő folyóirat megjelent összes (I–XIV.) évfolyamait (díszkötésben). A történelmi sorozat számára megvásároltuk a Hóman–Szekfő–Kerényi-féle „Egyetemes Történet” négy kötetét. Térképgyüjteményünk 58 darabbal gyarapodott; köztük több kéziratos és rézmetszető lap. Az elmúlt év ıszén nyert felállítást múzeumunk kertjében a volt Tschurl-átjáróbeli (Mátyás király-utca új szakasza) urna- és kígyódíszes empíre-kút. * Itt említjük meg, hogy a múzeum 1941. évi látogatottsága az elızı esztendeinél is népesebb volt; közel 3000-re tehetı az érdeklıdık száma. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények.
Kisebb közlemények.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Dr. Vitéz Házi Jenı: Verona, 1861 okt. 29. Benedek Lajos táborszernagy levele Rupprecht Kálmán hadnagyhoz.
Dr. Vitéz Házi Jenı: Verona, 1861 okt. 29. Benedek Lajos táborszernagy levele Rupprecht Kálmán hadnagyhoz. Lieber Rupprecht! Es thut mir sehr leid, Sie bei meinem inhabenden Regiment verloren zu haben; – ob indessen hier oder dort, – näher oder ferner, bleiben wir doch immer Mitglieder derselben Familie, wesshalb Sie auch überzeugt sein können, dass mein Wohlwollen und mein Interesse Sie auch ausserhalb meines Regiments und asserhalb der von mir befehligten Armee begleiten werden. Sie sind mir so lieb, wie ein eigener Sohn, nicht allein Ihrer Familie wegen, an die mich noch meine Kinderjahre knüpfen, sondern auch Ihretwegen, weil ich Sie als einen braven und bescheidenen jungen Mann kenne seit mehreren Jahren. Ich bedauere, keine Gelegenheit mehr gehabt zu haben, Ihnen diess mündlich zu sagen, so wie Sie aufzufordern, sich ungescheut an mich zu wenden, wenn Sie in welch’ immer Angelegenheit meiner bedürfen sollten. Mit kameradschaftlichem Grusse Ihr Verona, am 29.-ten Oktober 1861. alter Freund Benedek, s. k. Feldzeugmeister. 95
93A
levél borítékján e címzés van: Seiner Wohlgeboren Herrn Lieutenant Coloman Rupprecht, Infanterie Regiment Prinz Wasa Nro 60. in Ollmütz in Moravia. Ezt a tartalmánál fogva is értékes levelet a városi levéltár nemrégiben kapta ajándékba Újhelyi Kálmán cs. és kir. kamarás úrtól, kinek nejének tudvalevıleg édesatyja volt a címzett. Amikor Benedek Lajos e levelét írta, hatalmának és dicsıségének tetıpontján állott: bálványozott parancsnoka az olaszországi hadseregnek, ezredtulajdonosa a 28. cs. kir. gyalogezrednek, amelynek kötelékében szolgált és innét lépett ki Rupprecht Kálmán, katonai pályája kezdetén álló fiatal hadnagy. Benedek Lajossal a königgrätzi csata elvesztése miatt igen mostohán bántak el kortársai, ma azonban, hogy csak Lónyay Károly gróf: „Ich will Rechenschaft ablegen” c. komoly munkájára hivatkozzam, más megvilágításban látjuk az 1866. évi osztrák-porosz háborút és kétségtelennek látszik, hogy a vitéz és érdemekben gazdag hadvezérrel szemben nagy igazságtalanság történt. A levél becsét még növeli szemünkben annak soproni vonatkozásai, mert nemcsak Benedek Lajos volt soproni polgári család sarja, hanem ugyanezt mondhatjuk el virtsologi Rupprecht Kálmánról1(106) is, ki u. i. fia volt ifj. Rupprecht Jánosnak;2(107) aki 1829. július 21-én tette le a polgáresküt és aki 1838 július 5-én „virtsologi” elınévvel magyar nemességet szerzett. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Szerk.: Becht Rezsı kapta idén a TESZ Hőség érmét.
Szerk.: Becht Rezsı kapta idén a TESZ Hőség érmét. A TESZ Hőségérme idén másodszor járt ki soproni írónak. Közmegelégedésre Becht Rezsı, városunk neves tollforgatójának jutott. Lapunk szerkesztıségének és olvasóinak különös örömére szolgál ez a kitüntetés, amely alig érhetett volna érdemesebb írói személyiséget. Becht Rezsı folyóiratunk megindulása óta termékeny és kedvelt munkatársunk. Sopronért égı lelkének legköltıibb megnyilatkozásai éppen hasábjainkon láttak napvilágot. Személyében az igazi soproni szív és a legnemesebb verető írásmővészet kapta meg méltó jutalmát. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Cs. E.: Festetich Ignác, mint a soproni színház pártolója.
Cs. E.: Festetich Ignác, mint a soproni színház pártolója. A Festetich grófi család többször bekapcsolódik a soproni színház életébe. Elıfordult, hogy a bérletért a család egyik tagja folyamodott. A kiterjedt mágnásfamiliának több ága lakott a városban; a színház jövedelméhez alaposan hozzájárultak. 1822-ben Festetich Ignác gróf más irányban is pártolja a helyi színészetet. Értesíti a tanácsot, hogy valamelyik kastélyából 61 darab kortinát, nagy záró díszletet (scena) és szuffitát, mindet jó és használható állapotban, ajándékoz a színháznak. A tanács nagy hálával fogadta a nagylelkő ajándékot és ennek jeléül elhatározta, hogy a gróf három rendes bérelt páholyát egyesítik és kifestetik. Egyúttal elhatározták, hogy a díszleteket, mivel akkor még a festıteremnek híre-hamva sem volt, a Kaszinó (belvárosi iskola) nagytermében lehet majd a soproni színház méreteihez alkalmazni. A díszletek 94valóban valahonnan faluról meg is érkeztek és Artner Samu tanácsos, Bubenhofer színigazgató, valamint 96
Molitor József rajztanár nézték meg és vették át.1(108) Az adakozó fıúr lakóhelye Egyed volt. Kastélya ma már nincs meg, a mult század második felében építették át angol kastélyok módjára. Itt volt tán a házi színpad; tekintve a díszletek hatalmas számát, annak élete elég mozgalmas lehetett. Így hát Kismarton, Eszterháza, Horpács és Kiscenk mellett Egyed is szállást adott a múzsának, mégha csak esetleg mőkedvelık révén is. Festetich Ignác egyébként soproni háziúr is volt. A telekkönyv 1804-tıl emlegeti 1826-ig, mint a mai régebbi Megyesi Schwartz-ház tulajdonosát a Templom-utcában. Elıtte és egy darabig még utána is családja birtokolta. Egyébként Kiss János Emlékezéseiben is sokat szerepel, mint jobbágyainak igaz atyja; Sopronban pedig az 1797-es nagy tőz idején maga vezette a nemesi felkelık élén az oltást.2(109) 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Cs. E.: Unterberger Ignác barokkfestı sopronmegyei vonatkozásai.
Cs. E.: Unterberger Ignác barokkfestı sopronmegyei vonatkozásai. Az olasz származású Unterberger bécsi barokk mővészcsalád egyik sarja volt Ignác, a maga idejében jónevő festı (1748–97). Dr. Pigler Andor egyetemi magántanár már évekkel ezelıtt felhívta figyelmemet egy grafikai lapra, amely a mővészt megyénkkel hozza kapcsolatba. Amikor ugyanis II. József halálos ágyán visszavonta összes rendeleteit, a közvélemény ezt fıleg Kaunitz herceg befolyásának tulajdonította és ezért Sopron vármegye rendjei az államférfiúnak tiszteletére Unterberger Ignáccal rézmetszetet készíttettek. Ezen a herceg mellszobrát lehetett látni, allegórikus alakoktól környezve. A felirat így hangzik: „Immortali Principi Venceslao Kaunitz a Rietberg, cuius consilio provido, iusto, sapienti libertas, jura legesque Pannoniae redditae, grati comitatus Soproniensis ordines. D. D. D. 1790.” A mővész így jelzi magát: „Ign. Unterberger inv. et sculp.” Vagyis: maga rajzolta és véste rézbe a lapot. II. József idejének iratai a vármegyei levéltárban csak hiányosan maradtak fenn, mert igen sok mindent a törvénytelen uralom megszüntével elpusztítottak. A levéltár anyagát késıbb, 1921-ben az elcsatolás veszélye miatt végrehajtott sietıs költözködés is megtizedelte. Így magyarázható, hogy a mőlap készítésének körülményeirıl semminemő okiratnak eddig nem sikerült nyomára akadni. De sem a vármegyei levéltárban, sem másutt a megye területén még nem került elı tudtommal a metszet maga sem. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Csatkai Endre dr.: Ihász Imre diákkori emlékkönyve.
Csatkai Endre dr.: Ihász Imre diákkori emlékkönyve. A soproni szépszámú diákemlékkönyvek közt az érdekesebbek közé tartozik Ihász Imréé. Érdekes a tulajdonos személye miatt és nemkülönben jelentékeny mővelıdéstörténeti szempontból is. Eddig csak Payr Sándor egyetemi professzor közölt belıle egyes bejegyzéseket az elsı soproni magyarnyelvő színielıadással kapcsolatosan. (Az elsı magyar színi elıadás Sopronban, 1792. Sopron, Röttig, é. n.) 1792-ben ugyanis Ihász Imre és iskolatársai a város színházában elıadták egyik 95nagyreményő társuk, Lakos János, darabját, a Hunyadi Lászlót. A szereplık Ihász emlékkönyvében színpadi nevükön örökítették meg magukat. Ezeket a bejegyzéseket közölte Payr Sándor említett tanulmányában. Az album az Ihász-család jóvoltából a líceumi nagykönyvtár birtokába került és így nyílt alkalmam annak tüzetesebb tanulmányozására. 97
Ihász Imre, az Ihászi nemesi elınévvel Démen, Veszprém megyében született birtokos családból, a líceumnak növendéke volt és tanárai, társai egyaránt szerették. Megkedvelve a színjátszást, pesti joghallgató korában is több darabot dolgozott át idegenbıl a fıvárosi magyar színtársulat számára és úgy látszik levelezésének fennmaradt töredékeibıl, hogy egykori társai fordításaikat, verseiket késıbb is szívesen bírálata alá bocsátották. Emlékkönyvének 63 bejegyzése azonban egészen elenyészı kivétellel a líceumtól való búcsú hónapjaiban, 1793 májusában, júniusában, júliusában kelt, egy-kettı 1794/5-ben Pesten, Veszprémben, egy Démen, néhány 1814-ben Gyırött. A bejegyzések zöme német és latin, 19 magyar, három vegyesen magyar és német nyelvő. A licista diákságnak akkoriban, mikor Ihász végzett, az Asbóth-ház volt egyik kedves gyülekezı helye. Asbóth lelkész özvegye és csinos leányai szívesen látták a fiúk barátait és ahogy Kis János is írja Emlékezéseiben, még táncoltak is. Ihász emlékkönyvébe is egynéhány Asbóth-leány, fiú és a velük rokon Krug-család tagjai írtak nagy számmal emléksorokat. Így Asbóth Zsuzsánna: „Erköltsünket a birtok, szokásainkat a lakhely, hajlandóságinkat a könyvek, állományainkat az idı meg szokta változtatni, Ennek valóságát a tapasztalás bizonyítja.” A leány késıbb Németh László neves statisztikus és földrajzíró neje lett Gyırben és rövid házasság után mint özvegy tért vissza Sopronba. Asbóth Erzsébet, a szintén bejegyzı Fabricius Endrének késıbbi felesége, magyarul ezt írja: „Gyönyörü vig napok sietve távoznak, De hál-adó szivbe hiv örömöt hoznak”. És hozzá teszi: „Késı idıkre is azon szivességét kérem ki magamnak, mellyel magam fenn tartani kivánom az Ur emlékezetét.” Nagy számmal írtak be jelmondatokat a tanárok és annak a jeléül, hogy Ihász a tanári házakhoz is járt, feleségeik is. Stanislaides tanár ugyan latinul írt, de a többi, az új idık szellemének megfelelıen magyarul. Wietorisz Jónatán a könyv birtokosának nevével élcelıdik: „Arany gyapjas Méltóság, Ehez kötött Uraság, A jó ihászt illeti. A jó Ihásznak selyem a gyapja. El menendı kedves tanítványát, majd azután tökéletes Barátját nagyobbokra serkentgetni akarván irta.” Rajts Péter tanár „szorgalmatos hallgatójának” ekként adott tanácsot az életre: „Ne gondolj rossz ember nyelveskedésével Ellened ki-koholt hamiss beszédével, Tsak élted ne légyen lelked sérelmével, A kinek hol tetszik, ott járjon nyelvével.” A bejegyzések többsége osztálytársak és egyéb diákok tolla alól került ki. Sajátos, hogy a legtöbb „színjátszó” német szöveget írt és alája – mint említettük – színpadi nevét kanyarította valami magyar 96mondás kíséretében, de azután a saját nevük alatt külön is írtak magyar bejegyzést. Így Kiss Mihály eképen fejezi be mondókáját: „Ezt kivánjuk derék Modrárunknak Sopronyi Residentiánkban 29 Julii 1793 Mi V. László Magyar Király”. Lakos János, a szerzı, mint Hunyady László ezt írja: „Modrár! Édes a multak / 1792 Bika 30 / emlékezete.” Azaz céloz az 1792 április 30-án elıkerült darabra. És szintén a színi világból szövi másik bejegyzését is: „Barátom, ki a világban lép, Theátrumba lép, Szolgát vagy Urat jádzani. Ha tsoportosan ott az Atyafiság, vagy jó Barát: kész taps bére. Ha értelmesek és igazak a Nézık, akkor is; ha rossz szivüek és tsak a már kezdett tapsokat verik ık is: akkor az érdem s munka… ritkán 98
nyer.” Lakosból tudvalevıleg, noha egyéb írókon kívül Virág Benedek is szívesen figyelte írói képességeit, mégis magasrangú katonatiszt lett. Zigán János, késıbb több helyen evang. pap, akinek versei Kis tanusága szerint közkedveltségnek örvendtek baráti körökben, mint „Czilley” németül rettentethetetlennek és merésznek jelzi magát. Magyar verse hosszabb: Barátom, most lépsz a világ piatzára, Most vettetik szived leg-kétesb kotzkára. Eddig esmért szelid musák közt forgottál, Semmi szövevényes uton nem bolyogtál. (!) De itt szél-torkába lessz egésszen helyed S minden kis fergeteg meg-ütközik veled. De tsak Isten, virtus, szeretet, egyesség, Birják szíved itt-is, szent lessz a békesség. A több tanulótárs és diák közt érdekes még személye miatt Bredeczky Sámuelé, ki késıbb mint polgári iskolai tanító került vissza Sopronba. Neves földrajzi író és statisztikus; mint lembergi püspök halt meg. Érdekes, hogy Fabricius András, a késıbbi polgármester, Ihász könyvébe is ugyanazt jegyzi be, „barátság oszlopaul”, mint két évvel elıtte Stráner Györgyébe: „Menj jó szerentsével, fenn marad szivemben szép emlékezeted emlékezetemben.” Benedek András, a híres hadvezér késıbbi apja, németül ír pár sort. Egyebekben Waltersdorfer Rudolf, Prasser József, Weörös Pál, Mészáros József, Vései Wéssey Ferenc, Tsaplavits Dániel („Sajnállak hogy el-hagysz, drága Uram, Nem sajnállak, hogy elhagysz drága Uram” stb.) Pfandler Mátyás, Schneller Lajos, Pluzár Antal, Kis János (nem a neves költıpap), Mártinyi Mihály, Bakats Pál, Ajkay Pál, Madarassy Pál és Tóth Miska. Soproni családok sarjai közül az említett Asbóth kisasszonyokon kívül a Német, Fábry, Stang, Artner leányok. A diákbejegyzésekre jellemzı egyfelıl a hazafias hang, buzdítás a jövıben leendı nagy nemzeti munkára. Érdekes, hogy az akkor Sopronban nagyobb számmal tanuló macedón és szerb diákok egyike, Poppovich Chariton ezt a szólamot jegyzi be: „Extra Pannoniam non est vita” és így jelzi magát: „olim Macedonia-Turca, jam Hungarus.” (Egykor török-macedón, már most magyar.) 1793-ban a francia forradalom már a rémuralom képét öltötte fel. A francia háborúk végtelen hosszú korszaka hajnalodott; szörnyő pesszimizmus is kezd már az emlékkönyv soraiból felénk kúszni: „Minden ember 97ember, de nem minden ember embersiges ember.” (Krug Gottlieb.) Az emberiesség minden törvény felett áll.” (Stanislaidesné.) „Az egész világ ítélete, a mienk is, alapjában hamis és átkozottul önzı.” (Zigán János.) „Nintsen sehol rutabb Teremtés az ég alatt az embernél, ha jószive nintsen.” (Prasser József.) „Meghalni nem egyéb, mint egy Játékot el hagyni, a melyben többet vesztünk, mint nyerünk.” (Pfandler Mátyás.) „Nem szokás már, hogy ura legyen az ember a szavának.” (Asbóth Doris.) „Édes az élet! keserüvel magunk vegyétjük: eggyikünk a Dozist kettıssen, a másikunk hármossan veszi, néha más is hint belé.” (Ajkay Pál.) Igazi színpad, a történelem nagy szabadtéri elıadása, társasági élet mögött egészen szerényen szólal meg csak az utolsó lapok egyikén az igazi diákbejegyzés: „Kedves Barátom, gyakran emlékezzél meg arra az idıre, mellyben együtt Prokátorok vóltunk s allegáltunk, de nem nyertyunk a processust. Prokátor Tóth 99
Miska.” 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kisebb közlemények. / Szerk.: Gamauf Teofil arcképe.
Szerk.: Gamauf Teofil arcképe. A Soproni Szemle 1941. november 15-i számában megjelent Gamauf Teofil arcképe (291. l.), pótlólag megjegyezzük, hogy olajfestmény és erısen megviselte már az idı. Hátlapján ez a jelzés: „Carl Geistinger 1828.” 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés.
Könyvismertetés.
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Heimler, Dr. K.: Kunstdenkmäler der Stadt Sopron. Sopron ville d’art. Sopron, 1941.
Heimler, Dr. K.: Kunstdenkmäler der Stadt Sopron. Sopron ville d’art. Sopron, 1941. „Sopron mőemlékei” címő munka most német és francia nyelven is megjelent. A nehéz viszonyok késleltették magyarnyelvő változatukkal való együttes megjelenésüket, de most íme a legszélesebb érdeklıdés elé viszik Sopron belvárosának értékeit. A munka egészérıl már sok dícsérı szó esett, hiszen az a fajta munka, amely elıtt még a kákán csomót keresı bírálat is meghajol. A teljesítmény maga olyan nagy, hogy kisebb tévedések elenyésznek még az ilyeneket keresı szem elıtt is. A német szöveg a semmitmondó „Innere Stadt” helyett az „Altstadt” szóval próbálkozik meg; vajjon elterjed-e majd a használata? A magyar kiadáshoz képest mindkét nyelvő kötet elhagyja Csányi Károly bevezetıjét és Mihályi Ernı dr. összefoglaló ismertetését, ezzel szemben Becht Rezsı lendületes költeményét prózában Sopronról remekbe készült német fordítás közvetíti és megtaláljuk Heimler Károly gondos, bı forrástanulmányokon alapuló kísérı jegyzeteit is. A francia szöveg Becht munkáját és a jegyzeteket is erısen rövidíti, pedig kár ott minden szóért. Csorbítatlanul megvan az új kiadásokban is Diebold Károly gyönyörő fényképsorozata. Az embernek az az érzése, mint nagy mővészek alkotásainak láttán. Ahogy Rubens a színekben, Michelangelo az izmok játékában, Rembrandt a fény 98s árnyék játékában tobzódik és érezteti, mennyire kedvére van ez a játék, akképen sejteti Diebold is nagy örömét a tárgykörök változatosságában és szépségében. A két kötetnek azt az elterjedést kívánjuk, amilyent megérdemel és hirdessék messze földön nemcsak városunk gazdagságát mőemlékekben, hanem polgárainak áldozatkészségét és szeretetét a hazai rög és minden iránt, ami a soproni talajból fakad. Csatkai Endre dr. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Radó István: A Sopron sz. kir. thj. város
100
közkönyvtárában ırzött Széchenyi könyvtártöredék címjegyzéke. Dr. Kamenszky Árpád, Sopron polgármesterének elıszavával. A város kiadása. 8°, 48 l., Sopron, 1941. Székely-ny.
Radó István: A Sopron sz. kir. thj. város közkönyvtárában ırzött Széchenyi könyvtártöredék címjegyzéke. Dr. Kamenszky Árpád, Sopron polgármesterének elıszavával. A város kiadása. 8°, 48 l., Sopron, 1941. Székely-n y. Széchenyi István születésének 150. évfordulójakor adta ki Sopron városa a közkönyvtárában ırzött Széchenyi könyvtártöredéknek címjegyzékét. E gyüjteményben levı könyveket Széchenyi Béla gróf 1877 ajándékozta a Soproni Irodalmi és Mővészeti Körnek abból a célból, hogy az egyesületi könyvtár alapjául szolgáljon. 1927-ben került az egyesület többi könyvanyagával együtt ez a könyvtártöredék is a városi közkönyvtárba örök letétként. A 2000 kötetre rugó könyvanyagból csak 226 mőrıl állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy Széchenyi István könyvtárából származik; ezek a könyvek vagy Sz. I. sajátkező aláírásával vagy bélyegzıjével vannak ellátva, egyesek Széchenyinek szóló ajánlásával ellátottak, vagy pedig a Széchenyi-család tagjainak kezeírását viselik. A címjegyzék négy fejezetre osztódik: 1. Sz. I. kezeírását vagy bélyegzıjét viselı könyvek; 2. a Sz. I.-nek szóló ajánlásokkal ellátott mővek; 3. Sz. munkái és 4. a Széchenyi-család tagjainak tulajdonát képezı könyvek címeit, bibliográfiai adatait sorolja fel. – Elismerés illeti a város vezetıségét azért az elhatározásáért, hogy a füzet megjelenését lehetıvé tette, dicséretes a szerzı gondos munkája is, amellyel a helyi közmővelıdési ügy szolgálatában országos viszonylatban is figyelemreméltó dolgot végzett. ry. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Csatkai Endre: A soproni szappanosok és gyertyamártók története. Sopron, 1941. 8°, 16 l.
Csatkai Endre: A soproni szappanosok és gyertyamártók története. Sopron, 1941. 8°, 16 l. A 150 éves „Elsı soproni szappan- és gyertyagyár Kremser Károly” cég tulajdonosa, Kremser Jenı, ezzel az emlékfüzettel ünnepli meg cégének jubileumát. Örvendetes dolog, hogy a szellemi kultúra mai válságában éppen a polgári mőveltségnek még akadnak pártfogói. Régi soproni hagyomány meg nem szőnı életének beszédes bizonyítéka ez. Egy-egy iparág története nemcsak a polgári életformába enged bepillantást, hanem a családtörténeti érdeklıdés kielégítésén túl a várostörténetbe újabb mozaikkövet is illeszt, a hogy a füzet kiadója ezt „Bevezetıjében” kifejezésre is juttatja. Éppen ezért kár, hogy Csatkai Endre csupán adatközlésre szorítkozik s a szorgalmasan összehordott adatokat a várostörténet szempontjából nem értékesítette, holott a családtörténeti és a várostörténeti szempont összekeveredése könnyen elkerülhetı lett volna. Úgy véljük, a két szempont különválasztása, valamint a forrásközlés 99pontossága a kívánt eredményt minden bizonnyal meghozta volna. Csatkai Endre adatai így egészen más megvilágításba kerülhettek volna. Meg kell említenünk, hogy az elsı soproni telekkönyv (1379) Csatkaival ellentétben nem említ szappanost. Ismerünk azonban a 16. század elsı negyedébıl néhányat, akiket Csatkai nem említ meg. (V. ö. Házi Jenı: Sopron sz. k. város tört. II., 5, Sopron, 1938.) Mindezek ellenére hálásak vagyunk Csatkai Endrének, hogy ezeket az újkori ipartörténeti adatokat feldolgozta. Mollay Károly dr. 101
1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Gantner Antal: A soproni színház és színészet története. Sopron, 1941. 8°, 88 l.
Gantner Antal: A soproni színház és színészet története. Sopron, 1941. 8°, 88 l. Gantner Antal szép kiállítású könyve tulajdonképpen nem színház- és színészettörténet. A könyv nagyobbik részét mősorközlés foglalja el, amely egészen a legújabb idıkig a soproni színházban játszott magyar- és németnyelvő darabokat sorolja fel. A mősorok összeállításában kéziratos forrásokat is felhasznált. Ez utóbbi adatoknak közzététele a munka igazi érdeme. A híresebb színlapokat hasonmásban is közli. Ezen kívül összefoglalja a soproni színészet küzdelmes kezdeteit s megírja a színházépület történetét. Gantner Antalnak ez a nyolcadik helytörténeti vonatkozású munkája. Azok közé a helytörténetírók közé tartozik, akiknek minden sora a soproni kultúra szeretetébıl és megbecsülésébıl fakad. Örömmel jegyezzük fel mint jelenkori soproni mővelıdéstörténeti adalékot e folyóirat hasábjain is, hogy ez érdemes; munkák szerzıje, a Kaszinóegyesület portása, négy elemi osztálynak mőveltségével indult neki a helytörténetírásnak s évtizedek önmővelı munkájának gyümölcseként a régi Sopron nem egy kiváló egyéniségét, történelmi eseményét ragadta meg, metszeteket, képeket tárt fel a nagyközönség számára. Ez a szellemi munka a soproni polgári mőveltségnek érdekes része s kívánjuk, hogy az ısz szerzınek még sok lelki örömet okozzon. Mollay Károly dr. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Dorosmai János: Akinek nem inge, ne vegye magára. 111 mese. Sajtó alá rendezte és az utószót írta Benedek Marcell. Sopron, 1942. Az író kiadása.
Dorosmai János: Akinek nem inge, ne vegye magára. 111 mese. Sajtó alá rendezte és az utószót írta Benedek Marcell. Sopron, 1942. Az író kiadása. Dorosmai Jánosnak nem ez az elsı könyve, amelyben tanítómesékkel lép a nyilvánosság elé. Régebben már két kisebb kötetben bocsátotta közre hasonló tárgyú mőveit s a most közöltekkel együtt 261 tanítómese vallja ıt szerzıjének. Fáy András óta, aki vagy 600 tanítómesével gazdagította irodalmunkat, alighanem Dorosmai János a legtermékenyebb költınk ebben a nemben. Legújabb kötetében fıkép állatok beszéde, okoskodása és cselekedete szolgáltatja nekünk, embereknek a tanulságot; oroszlán, róka, sas, pacsirta, csiga, lepke és sok más állat fáradozik azon, hogy egy kis bölcseségre oktassa a nehezen tanuló emberi fajt, a leggyakrabban azonban a szamár jut szóhoz, jeléül annak, hogy az okos embernek még Isten ez oktalan állatától is bıségesen van mit tanulnia. Vannak azonban meséi, amelyekben fák, bokrok, sıt olyanok is, amelyekben élettelen tárgyak beszélnek, 100cselekszenek s oktatnak bennünket, embereket. A világirodalom nagy meseköltıi: Aesopus, Phaedrus, Lafontaine, Lessing, Fáy András és mások azzal tették költıi mőfajjá a tanítómesét, hogy mővészi formába öntötték az oktatást és a tanulságot, értettek ahhoz, hogy kell ridendo dicere verum, mosolyogva mondani meg az igazat, még akkor is, ha kellemetlen, sıt fájó. Figyelmet lekötı, érdekes kis történet szellemes elıadásban, a történetbıl folyó, esetleg külön nem is hangsúlyozott tanulsággal: az ilyen tanítómesérıl mondjuk azt, hogy költıi. Dorosmai János gyakorlott mestere ennek a mőfajnak; éles megfigyelı, jószemő ember, észreveszi a társadalom kinövéseit és 102
ferdeségeit, a gyarló ember botlásait, hibáit, s amit észrevesz és megfigyel, azt kérlelhetetlenül tolla hegyére veszi. Hol enyhe, hol csípıs gúnnyal leckéztet többnyire egész rövid meséiben. A lecke, a tanulság azonban nem mindig folyik elég közvetlenül a történetbıl; a csattanóval, amit várunk, olykor adós marad a szerzı. Okulásra így is bıségesen ad alkalmat kis könyve, amely a gördülékeny, zamatos magyarságú stílusba foglalt meséket igen szép nyomdai kiállításban nyujtja az olvasónak. A könyvhöz Benedek Marcell írt Kévekötés címen igen meleghangú utószót s ebben közli azokat a szép leveleket, amelyeket apja, Benedek Elek, a kis magyar gyerekek nagy mesemondója intézett Dorosmai Jánoshoz, akkor még elszakított területen élı írótársához. Az erdélyi magyarság szolgálatában végzett írói munkának kedves emlékei ezek a levelek. rj. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Missuray-Krúg Lajos: Rónavíz… (Újabb költemények). Sopron, 1941. 8°, 58 lap.
Missuray-Krúg Lajos: Rónavíz… (Újabb költemények). Sopron, 1941. 8°, 58 lap. Néhány évvel ezelıtt e lapokon jellemeztük röviden Missuray-Krúg Lajos költészetét témaválasztás és stílusfejlıdés szempontjából (Soproni Szemle, III., 266. l.). A költı maga is számot vetett magával, amikor „Társpohár” címen négy verseskötetbıl összegyüjtötte azokat a verseit, amelyeket saját belsı fejlıdése szempontjából jellemzıknek talált. Ez a válogatás érzékeltette az egyéni témakeresésre, stílusmővészetre való ráeszmélés érdekes folyamatát. Ez a ráeszmélés zárja le Missuray-Krug Lajos fejlıdésének elsı korszakát: ezt fejezi ki a „Társpohár”. A költı arcképének legjellemzıbb arcvonásait a finom részletekbe való elmélyedésben („Die Andacht zum Kleinen”) s szemléleti képekre, nem zenei hatásokra építı szómővészetében találtuk meg. A „Rónavíz” mutatja be ezt a képet elsı ízben a maga tisztaságában. Ez tulajdonképpen az elsı igazi Missuray-kötet. A mások stíluseszközeinek kipróbálása, az Ady nevét viselı kor öröksége már nem izgató kérdés számára. Saját szemével keres témát; csiszolja a stílust. Van a kötetnek egy látszólag igénytelen darabja, amely azonban nagyszerően mutatja be Missuray-Krúg látásmódját (Anyuskám, én félek a sötét babától…). Egy harmadféléves gyermek élményét mondja el: a gyermek a fehér falon életében elıször figyel fel saját árnyékára, amely kezdetben mulattatja; majd észreveszi, hogy árnyéka mindenüvé elkíséri, nem tud szabadulni tıle s ekkor megijed. Az árnyéknak, 101az élet „kísértı rémé”-nek felismerése, a valóság és szimbólum összefüggéseire való rámutatás állandó törekvés költészetében. Ez magyarázza meg legtöbb költeményének bölcselkedı jellegét (A szél, A víz, A kı, Mérföldkövek stb.). A valóság és a szimbólum összekapcsolása tulajdonképpen két kép szembeállítása nála. Ezért a tudatos képszerőség stílusában („Imát szitál a csönd Az emberekre, Fénypenge támad A síma Dunán…”). A szavak hangutánzó értékének kihasználását kerüli, még a fínom mozgások kifejezésében is („Lassú éréssel száll le az alkony”) s csak ritkán fanyalodik rá („Árnyalt szempilláit: Sőrő kacér, nádast Ha pajkos szellı zizzenti néha…”) A zeneiséget sorainak tördelésével, ritmusával pótolja („Zöldelı dombháton aranyló mézkerep. Déli verıfényben kacagó gyerekek…” V. ö. még: Álmodik a tenger: Volt egyszer egy asszony). A szavak megválogatása is tudatos stíluseszközei közétartozik („Utak martján”, rónavíz, „Tükröd zurbolja Hosszú lápi bot…”). Természetesen itt-ott azután egy-egy merészebb, erıszakolt metafora is megjelenik („S aranyforsithiák virágcsöngetyőin Csilingel a napsugár s a csönd”), s 103
hamisan cseng egy-egy szó („Ha erı- s vérszavadtól a szíved megremeg”), ami költıi stílusalkotásnál nem meglepı. A kötet a Scarbantia-könyvek (szerk.: Thier László) között jelent meg. Mollay Károly dr. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Koch: Jelek könyve.
Koch: Jelek könyve. A Hungária-könyvek nyolcadik köteteként megjelent díszes kiállítású munka. Hézagpótló. Még a széles ismeretekkel bíró ember is gyakran megakad valamely rejtélyes jel láttán, amely épületrıl, írásról stb. köszönt rá. Koch mővének az az érdekessége, hogy nem lexikoni felsorolás módjára adja az ókor és középkor meghonosított a jeleket, hanem míg egyfelıl az ábrák nagyok, áttekinthetık, másfelıl a magyarázó szöveg élvezetesen ömlik és egybefoglalja keletkezésük, fejlıdésük szerint az egyes példákat. A pont és vonal alakította jelek után a keresztek fajtái, a keresztény vallás nevezetesebb jelei, a kıfaragójegyek, a monogramm, az egyes tudományok jelbeszéde stb. adják az érdekesebb fejezeteket. A fordító, Szentkúty Pál, munkáját jól végezte, csak kár, hogy magyar példákkal meglehetısen gyéren szolgált. Cs. E. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Szántó Irén: Császár község plébániatemploma. (Adalék a magyarországi barokk mővészet történetéhez.) 1941. Nyolcadrét, 68 o. XVIII képes tábla. Német összefoglalás.
Szántó Irén: Császár község plébániatemploma. (Adalék a magyarországi barokk mővészet történetéhez.) 1941. Nyolcadrét, 68 o. XVIII képes tábla. Német összefoglalás. Szántó Irén doktori értekezésének a császári plébániatemplom feldolgozását választotta. Minket a komárommegyei helység temploma annyiból érdekel közelebbrıl, mert a mi Dorfmeisterünk festette ki és látta el oltárképekkel. Ezek a váltakozó értékő mővek sorában a jobbakhoz tartoznak. Fontos Szántó Irén megállapításai közül az, amely festınknek szellemi kapcsolatát tárja fel Fellner tatai építésszel. Érdekes nyomokra mutat azonkívül rá Dorfmeister és soproni kortársa, Schaller István munkaközösségét illetıleg. A díszesen kiállított, értékes dolgozatot sok kép ékesíti, köztük több kiadatlan Dorfmeister-festmény reprodukciója. A Gerevich professzor irányítása 102alatt nagyszerően mőködı Mővészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézet (Pázmány Péter Egyetem) ezzel a füzettel ismét tovább vitte elıbbre Magyarország mővészettörténeti helyrajzának fontos munkáját. Cs. E. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Könyvismertetés. / Kertész János: Széchenyi faluja Nagycenk. 8°, 24 l., 7 képpel, Budapest, 1941.
104
Kertész János: Széchenyi faluja Nagycenk. 8°, 24 l., 7 képpel, Budapest, 1941. Szerzı ebben a füzetben nem a község leírását adja, hanem csupán a Magyar Szociografiai Intézet községi adattárából származó adatokat, egyes forrásmunkákból vett idézeteket vagy néhány tanulmány idevonatkozó kivonatát közli. E szőkre szabott keretben Széchenyi falujára nagyon értékes forrásanyagon kívül szerzı a függelékben Széchenyi István születésének 150. évfordulója alkalmából írott tanulmányokat és megemlékezéseket is összegyüjtötte, adatok, amelyek majd a készülı Széchenyi bibliográfiához szolgálnak. Szerzıt ezért a munkáért a kutatók elismerése illeti. ry. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni bibliográfia.*
Soproni bibliográfia.*(110) Banner János: Újabb adatok a dunántúli badeni-kultúra ismeretéhez (Dunántúli Szle, 1941. évf., 718. sz.) [Rábapordányi, vulkapordányi, baboti, szikrai leletekrıl.] Berecz Dezsı: Frankenburg Adolf harmadik felesége. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 280.) Csatkai E.: Színháztörténeti adatok soproni anyakönyvekben. (Sopr. Szle. 1941. évf., 4. sz. 326.) – Szent László király ereklyéje Sopronban. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 324.) – Kinek a mőve a soproni régi színház oromcsoportja? (Sopr. Szle, V. (1941.) évf., 4. sz. 314.) – Mozart kultusza Sopronban. USV., 1941. dec. 6.) – A régi soproni gombkötı céh. (USV., 1941. dec. 20.) – Albach páter, Széchenyi István gyóntatója. (SH., 1941. dec. 25.) – Karácsonyest a régi Sopronban. (USV. 1941. dec. 24.) – Régi soproni gombkötık. (USV., 1941. dec. 27.) – A Fehérló fogadó a Várkerületen. (USV., 1942. jan. 17.) – Nemsokára eltőnik Gyóni Géza harmadik lakóháza. (USV., 1942. jan. 24.) – 200 évvel ezelıtt született a „harkai magánosság” poétája. [Barcsay Ábrahám 1742–1806.] (USV., 1942. jan. 31.) – Egy kıszegi nemes fiatalember leírása Sopronról 1831-ben. (USV. 1942. febr. 7.) – A régi újságírás és Sopron városa. (USV., 1942. febr. 14.) 103– Arany kakas, Esterházy herceg, Hattyú. [Soproni régi vendégfogadók] (USV., 1942. febr. 21.) – Földieink Kelet-Ázsiában. [Bauer József, Krausz Jakab.] (USV., 1942. febr. 28.) Csipkés K.: Szakál Ernı Széchenyi-emlékplakettje. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 324.) Gantner Antal: A soproni színház és színészet története. 8°, 88 l., 8 kép és 1 alaprajz. Sopron, 1941. Röttig-Romwalter ny. Gombás Géza dr.: Thirring Gusztáv dr. irodalmi munkássága. [Bibliográfia.] (Kleny. Magy. Stat. Szle, 105
1941. (XIX.) évf. 10. sz.) – Die literarische Tätigkeit des Dr. Gustav Thirring. Nach der Zeitfolge. (Journal de la Société Hongroise de Statistique, XIX. évf., 1–2. sz.) Hamar Gyula: Gamauf Teofil feljegyzései Kis Jánosról. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 291.) Vitéz Házi J.: A soproni polgárjog megszerzésének története. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 269.) Heimler–Becht–Csányi–Mihályi: Kunstdenkmäler der Stadt Sopron. I. Die Altstadt. 4°, IX + 183 p., Diebold Károly 163 fényképfelvételével és 1 tervrajz. Sopron, 1941. Röttig-Romwalter ny. Hunyady Ilona: Kelták a Kárpátmedencében. Táblakötet. Fol. cv. Tkp. a keltakori lelıhelyekrıl. [Számos adat Sopron és Sopron megyérıl.] (Budapest, 1942. Pázmány Tud. Egy. Érem- és Régiségtani Int.) Kertész János dr.: Széchenyi faluja Nagycenk. Függelék Sz. I. születésének 150. évfordulója alkalmából megjelent tanulmányok könyvészete. 8°, 24 l., 6 képpel. Budapest, 1941. Kotsis Tivadar: Sopronkörnyéki barlangok [Szárhalmi üregek.] (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 318.) Kovács Alajos dr.: Thirring Gusztáv dr. emlékezete. (Magyar Stat. Szle, 1941. (XIX.) évf., 10. sz. Kny. is.) – Gustav Thirring zum Gedächtnis [1861–1941]. (Journal de la Société Hongroise de Statistique. Journal der Ung. Stat. Gesellschaft. XIX. évf., 1941. 1–2. sz.) Krisanitsch, I.: Leben vor hundert Jahren in Fertıboz und Umgebung. (Ö. Z., 1941. XII. 6, 13, 20.) Németh S.: Ribini János. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 321.) Östör J.: Széchenyi és vármegyéje. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 251.) Radó István: A Sopron sz. kir. thj. város közkönyvtárában ırzött Széchenyi könyvtártöredék címjegyzéke. Dr. Kamenszky Árpád, Sopron sz. kir. thj. város polgármesterének elıszavával 8°, 48 l., Sopron. 1941. Thier, L.: Ein unbekanntes Kapitel der Geschichte des Soproner Kasinovereins. (Ö. Z., 1941. XII. 20 s köv.) Tompos Ernı: Adalékok a Tompa-család történetéhez. (Magy. Családtörténeti Szle, 1942. évf., 8. l.) 104Varga
F.: Az ötéves Soproni Nyári Egyetem. (Sopr. Szle, V. (1941.) évf., 4. sz. 327.)
Weger I.: Néprajztérképek módszere. (Sopr. Szle, 1941. évf., 4. sz. 299.) * Sziklai Jenı. Nekrológ. (SH., 1942. II. 10., USV. 1942. II. 9.) SOPRONER RUNDSCHAU HEIMATBLÄTTER KULTURHISTORISCHE ZEITSCHRIFT 106
Erscheint: vierteljährig. Herausgeber: Stadtverschönerungsverein Sopron (Ödenburg), Ungarn HAUPTSCHRIFTLEITER: Dr. HEIMLER KÁROLY. Schriftleitung: Sopron, Kölcsey Ferenc-Gasse 1. VI. Jahrgang 1942. – Folge 1. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni bibliográfia.* / Inhalt des vorliegenden Heftes:
Inhalt des vorliegenden Heftes: Östör, Josef: Graf Stefan Széchenyi und Sopron Lauringer, Ernst: Die Kartensammlung des Soproner Museum Mollay, Karl: Beiträge zur Geschichte des einstigen Hospitals in Sopron Csatkai, André: Aus dem Briefwechsel der Mitwirkenden an der ersten ungarischen Theatervorstellung in Sopron Tompos, Ernst: Wappensiegel, mit besonderer Rücksicht auf die Bürgerwappen Gyırfi, Johann: Käferschädlinge aus den Soproner Waldungen Csemegi, Josef jun.: Hat Johannes Capistrano von der Kanzel der Soproner ehemaligen Franziskanerkirche gepredigt? Mollay, Karl–Weger, Imre: Kulturatlas des Soproner Komitates (Heft I) Biographien: Kaleschiak, Peter Mitteilungen des städt. Museums Kleine Beiträge Schrifttum Soproner Bibliographie
Elıfizetıinket kérjük, hogy az elıfizetési díjat mielıbb beküldeni szíveskedjenek. 107
Legközelebbi számunk 1942. május hó végén jelenik meg. RÖTTIG-ROMWALTER NYOMDA R.T., SOPRON 13107 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / HIRDETÉS
HIRDETÉS PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK Alapíttatott 1841-ben kelt királyi szabadalomlevéllel. Bármely ügyben készséggel ad felvilágosítást. Alaptıke és tartalékalapok: 64,100.000 pengı Soproni fiókja: Várkerület 117. szám Telefon: 92, 132. Sürgönycím: COMMERZ.
Az új villamos árszabás mellett érdemes a Lövérekben villamos rezsót, tőzhelyet, vasalót, hıtárolót és szivattyút alkalmazni. Az új gáztarifa pedig a városbeli konyhák és fürdıszobák üzemét teszi olcsóvá!
SOPRONI TAKARÉKPÉNZTÁR a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete Alapíttatott 1842 Sopron, Széchenyitér 19 Telefonszám 23 Kölcsönöket folyósít ház- és földingatlanokra. – Betéteket legjobban gyümölcsöztet. – Foglalkozik a banküzlet minden ágával. – Minden ügyben díjmentes felvilágosítással szolgál.
BAUMANN BÉLA OKL. KİFARAGÓMESTER ÉS CEMENTÁRUGYÁROS SOPRON, KİFARAGÓ-TÉR 5 – TELEFON 469 Mindennemő kıfaragó-, mőkı- és cementmunkák, építıanyagok eladása 108
LÖVÉRSZÁLLÓ 110 szoba Központi főtés Hideg és meleg folyóvíz Lift Garázs Bar Tenniszpályák Elsırendő szálloda a tizezer holdas városi erdı közvetlen közelében. Bérlı: Horváth Imre Telefon 622 és 714.
Minden házban igazi öröm a családi sör!
Felvételeit elıhívja másolja nagyítja gyorsan, szépen MOLNÁR ZOLTÁN foto-illatszertár Sopron Templom-u. 27. Telefon 690
Mindig nivós mősor a Városi Moziban! Telefon 424
Perkovátz Félix SZÉCHENYI-TÉR 12 SOPRON TÁVBESZÉLİ 888 Kitünı konyha Elsırangú borok 109
Állandó frissen csapolt sör
„HUBERTUS” VADÁSZLAK Sopron legkedveltebb üdülı- és kirándulóhelye. Egész éven át nyitva. Rendkívül mérsékelt árak. Gyönyörő kilátás az osztrák Alpesekre. A várostól 3 km-nyire. Jól ápolt sétautak. A Soproni Városszépítı-Egyesület tulajdona. Bérlı: Konrad Frigyes. Távbeszélı: 633
MED. UNIV. dr. HERNFELD PÁL LÖVÉR-PENZIÓJA EGÉSZ ÉVBEN NYITVA. KÖZPONTI FŐTÉS HIDEG-MELEG VÍZ. – TELEFON: 940
VASÁRUGYÁR R.T. SOPRON, CSENGERY-U. 32.
GRUBER-PENZIÓ A VÁROSLIGETBEN TÁVBESZÉLİ: 484. SZÁM Szép magaslati, por- és szélmentes helyen, tölgyes- és fenyveserdık közvetlen közelében. Ideális üdülıhely. 38 modernül berendezett szoba, folyóvízzel, fürdıszoba, villanyvilágítás. Terrasz szép kilátással. Kívánatra dietikus konyha. Egész éven át nyitva. BÉRLİ: KIS FERENC 110
RAUNER MIHÁLY NEMZETKÖZI SZÁLLITMÁNYOZÁSI VÁLLALAT HIVATALOS VASUTI SZÁLLITÓ Bútorszállítás Raktározás Fuvarozás Elvámolás Sopron, Manninger-út 8–10. szám Távbeszélı: 577 Városi iroda: 900
Pannonia-Szálló A VÁROS KÖZPONTJÁBAN Hideg és meleg folyóvíz Központi főtés Garage Klubhotel TELEFONSZÁM 80
SELTENHOFER FRIGYES FIAI ALAPÍTVA: 1816 SOPRON TELEFON: 66 MAGYAR KIRÁLYI UDVARI SZÁLLITÓK Legelsı tőzoltószer, kutszivattyú és gépgyár, harang-, fém- és vasöntıde Harangok, vasállványok, tőzoltófecskendık úgy kocsi-, mint motorfecskendık, továbbá harangöntés, fémöntés, kutak stb., stb., beszerzéseknél forduljon bizalommal minden tekintetben teljes garanciát nyujtó megbízható keresztény gyárunkhoz s a legnagyobb készséggel adunk díjmentesen költségvetést, kívánságra díjmentesen kiszállunk, kedvezı fizetési feltételeket adunk sok évi jótállás mellett. Gyártmányaink a párizsi világkiállításon az aranyéremmel, azonkívül sok-sok arany- és ezüstéremmel és díszoklevéllel kitüntetve. Hazánk legrégibb, több mint 125 év óta fennálló keresztény gyára
111
SOPRONI IDEGENFORGALMI R.-T. SOPRON, VÁRKERÜLET 44 Telefonszám 379 A magyar kir. Államvasutak és a Gyır-Sopron-Ebenfurti Vasut hivatalos menetjegyirodája FÜRDİ-ÜZEM AUTÓBUSZ-ÜZEM IDEGENFORGALMI ÜGYEKBEN DÍJTALAN FELVILÁGOSÍTÁS!
FÉNYKÉPÉSZET Lobenwein Harald FOTÓSZAKÜZLET / AMATİRLABORATORIUM Sopron, Kossuth L.-út 13. / Tel. 352
Hackstock Károly vaskereskedés, Várkerület 74. Telefon 33 Tőzhelyek, kályhák, zománcedények, építési anyagok!
Minden jó soproni polgár tagja a Soproni Városszépítı Egyesületnek!
A Soproni Városszépítı Egyesület FAISKOLÁJA a legjutányosabban szállít gyümölcsfa csemetéket és díszcserjéket Távbeszélı: 220 és 379 Telep: Sopron, Harkai-út.
112
EGYÜNK Stauffer SAJTOT – VAJAT IZÜK ÉS TÁPÉRTÉKÜK FELÜLMULHATATLAN
Tómalom Strandszálló Étterem, penziórendszer. Polgári árak! Strandfürdı, csónakázás. Autóbuszjárat a városba és a Lövérekbe. Egész éven át nyitva! Tulajdonos Kovács Vince Telefon 152
RÖTTIG-ROMWALTER NYOMDA R.-T. KÉSZÍT NYOMTATVÁNYOKAT, KÖNYVEKET ÉS EGYÉB NYOMDAI TERMÉKEKET A LEGKÉNYESEBB IZLÉST KIELÉGITİ KIVITELBEN SOPRON, DEÁKTÉR 56 TÁVBESZÉLİ: 19
VIRÁGOT RAFFENSPERGER FERENC FIAI VIRÁGTERMEIBİL SOPRON, Erzsébet-utca 9. Tel. 54. / Kossuth L.-utca 45. Tel. 780. Kertészet: Nándorfasor 8. Tel. 610. / Alapítási év 1803.
Diebold-Foto Sopron, Mátyás király-u. 1. Telefon: 378
FELSİLÖVÉRI PENZIÓ KITŐNİ ELLÁTÁS 113
MÉRSÉKELT ÁRAK FENYVES-SOR 7 Tulajdonos: Dr. PÁLOVICH ISTVÁNNÉ Távbeszélı: 798. és 821. 1942. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / A SOPRONI SZEMLE KIADVÁNYAI.
A SOPRONI SZEMLE KIADVÁNYAI. (Kaphatók a kiadóhivatalban.)
1. Becht Rezsı: Az én városom 2. Thirring Gusztáv dr.: Az elsı soproni népszámlálás 3. Varga Lajos dr. és Mika Ferenc dr.: A magyar Fertı halászata az utolsó 12 esztendı folyamán 4. Lauringer Ernı: A rekonstruált capitoliumi trias-szobrok Sopron város múzeumában 6. Payr Sándor: Zinzendorf és Sinzendorf grófok Sopronban 9. Romwalter Alfréd dr.: Római-kori sajtolt üveg Sopronból 10. Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás 12. Thirring Gusztáv dr.: Sopron népessége a 18. század elején 13. Breuer György: A sopronmegyei madárvárták 14. Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: Sopron vármegye Zsirakörnyéki (délnyugati) részének geológiája és morfológiája 15. Soós Imre: Adatok a sopronmegyei középbirtokok 16. századi történetéhez 16. Storno Miksa: Adatok a soproni festészet történetéhez I., II. 17. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Tél 19. Zügn Nándor: Soproni erdészeti régiségek
114
20. Kolb Jenı: Régi játékkártyák és kártyafestık Sopronban 21. Leitner József: Bredeczky Sámuel (1772–1812) 22. Kárpáti Zoltán dr.: Érdekes és újabb növényelıfordulások Sopron környékén 23. Csipkés Kálmán: Üveg- és keramiai kiállítás Sopronban 24. Dr. Wiczián Dezsı: Payr Sándor (1861–1938) 25. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Tavasz 26. Kapuy Vitál: Egered. (Helytörténeti tanulmány) 29. Fızı Géza: Soproni gesztenyések 30. Becht Rezsı: Soproni évszakok. Nyár 31. Thirring Gusztáv: Sopron vármegye községeinek népesedési fejlıdése az utolsó 150 év alatt 32. ifj. Csemegi József: Sopronbánfalva középkori templomai 33. Veszelka László dr.: A soproni rajziskola története 1778–1799. (Elsı közl.) 34. Stornó Miksa: Római-kori leletek Sopron Belvárosából 35. Csipkés Kálmán: Régi soproni egyházi ruhák 36. Weinberger G. A.: Ifj. Storno Ferenc (1851–1938) 37. Csatkai E. dr.: A gróf Szapáry-kastély Bükön 38. Kapuvári népviselet. I. 39. Becht Rezsı: Soproni évszakok. İsz 41. Németh Sámuel: A soproni evangélikus líceum könyvtárának érdekességei: inkunabulák, unikumok 42. Verbényi László dr.: A soproni rajziskola története (II. közl.) 43. Énekes Kálmán: A sopronhorpácsi kastély 44. Kokas Kálmán: A szanyi népviselet 45. Varga Lajos dr.: Nagymérető darázsfészek a soproni Felsılövérekbıl
115
48. Vitéz Lenky Jenı: Király József Pál 49. Levárdy Rezsı: id. Storno Ferenc pannonhalmi mőködése 50. Romwalter Alfréd dr.: A Hallstatt-La-Tène korabeli vaskohászat Sopron környékén 51. Verbényi (Veszelka) László dr.: A soproni rajziskola története (III. közl.) 52. Csatkai Endre dr.: A zsirai (gyülevizi) kastély 53. Sandy Dezsı: Csornai népviselet 54. Becht Rezsı: Soproni évszakok. 5 mőmelléklettel és 12 szövegközti képpel. 55. Ruhmann Jenı dr.: Torkos László. (1839–1939.) 56. Vitéz Házi Jenı dr.: A soproni plébániai iskola 57. Verbényi (Veszelka) László dr.: A soproni rajziskola története. (Negyedik közlemény.) 58. Varga Lajos dr.: Hat év elıtti osztrák vita a Fertı tó sorsáról 59. tóth-lipcsei Fabricius Endre: Sopron és a Napoleon-i háborúk 61. Csatkai Endre dr.: A simasági kastély 62. Neubauer Elemér: Ágfalvi népviselet 63. Csatkai Endre dr.: Klieber József szobrász és a soproni régi kaszinó oromzata 64. Becht Rezsı: Város és erdı 65. Dr. Verbényi (Veszelka) László: A soproni rajziskola története 66. Bergmann Pál: Sopron városfejlesztési terve 67. Dr. Mollay Károly: Sopron vármegye középkori történelmének nyelvészeti és történeti kérdései 68. Csipkés Kálmán: Régi soproni cégérek 69. A fertırákosi püspöki kastély
70. Östör József: Tévedések, ferdítések. Széchenyi István tudóstársasági alapítása. – Magyar nyelvtudása. Állítólagos Újabb a Karolina-ügyben 71. Thirring Gusztáv: A Széchenyi-család soproni házai 116
72. Lauringer Ernı: Széchenyi István gróf az érmészetben 73. Thier László: Széchenyi-emlékek 74. Csatkai E.: Széchenyi-mőemlékek Nagycenken 75. Berecz Dezsı: Moller Ede 1853–1882 76. Radó István: A soproni Széchenyi-könyvtár 77. Adalékok a soproni Széchenyi-irodalomhoz 78. Verbényi (Veszelka) László: A soproni rajziskola története. (Utolsó közlemény.) 79. Schindler A. dr.: Városszéli telepítés 80. Storno M.: Néhány sopronmegyei régi templomról. Képekkel 81. Csatkai E.: A dénesfai gróf Cziráky-kastély 82. Thirring Gusztávné Waisbecker Irén: Emlékek viharos idıkbıl, amikor a Széchenyiek megszerették Sopront 83. Benkı László dr.: A soproni Nemes Magyar Társaság. A legrégibb magyar önképzıkör 84. Bergmann Pál: Sopron városrendezésének kérdései 85. Hárs György: Csákányütés a belvárosban 87. Kotsis Tivadar: Barlangok a tómalmi erdıben 88. Csipkés Kálmán: Régi bábsütı emlékeink 89. Csatkai Endre dr.: A röjtöki kastély 90. Soproni krónikák: I. Petz Dániel és fia krónikája 91. Massalsky Miklós herceg: Volt-e Julianus Apostata császár Sopronban? 92. Vajk Artúr: A brennbergi szénbányászat és a bécsi hajózható csatorna 93. Csatkai Endre dr.: A nagylozsi báró Solymossy-kastély 94. Németh Sámuel: Mértékletességi Egyesület Sopronban 1619. 95. Storno Miksa: A soproni kulcsleletek alaki változásai
117
96. Csipkés Kálmán: Vitnyédi fejfák 97. Thirring Gusztáv dr.: Adatok Sopron 112 év elıtti gazdasági helyzetének ismeretéhez 98. Storno Ferenc: Régi soproni borsajtók, hordók és mércékrıl 99. Udvardi Lakos János: Adatok a Soproni Kereskedelmi Testület multjához 100. Csatkai Endre dr.: Sopronmegyei kastélyok 101. Gyırfi János dr.: Sopron és környékének rovarfaunája 104. Csatkai E. dr.: Sopronmegyei kastélyok 105. Reményi V.: Brennbergbánya szociális fejlıdése 106. ifj Csemegi József: A Keresztelı Szent János tiszteletére épült kápolna Sopronban 107. Hajós Elemér: Karácsonyi és újévi népszokások a Rábaközben 108. Verbényi László dr.: A testületi nevelés nyomai Sopronban a kereskedelmi tanonciskolák megindulása elıtt 109. Kárpáti Zoltán dr.: Sopron környékének fontosabb gyógynövényei 110. Horváth Tibor Antal:. A horpácsi prépostság 111. Heimler K. dr.. Thirring G. és munkássága 112. Németh S.: Egy soproni ábrándos történetíró Borgátai Szabó J. 113. Thirring L dr.: Sopron népessége 1941. jan. végén. 114. Géfin Gy. dr.: Adalékok Sopron mővészettörténetéhez 115. Csatkai E. dr.: A virtsológi Rupprecht-kastély Sajoskálon 116. Csipkés Kálmán: A Városi Múzeum borászati emlékei 117. Storno M.: Soproni városrészletek 1852-bıl 118. Kotsis Tivadar: Sopronkörnyéki barlangok 119. Mollay K. dr.: Soproni élet a 15. század második felében 120. Hajós Elemér: A rábaközi népviselet
118
121. Storno Miksa: A római amfiteatrum és nemeseum Sopronban 122. ifj. Csemegi József: Középkorú kılámpások Sopron területén 123. Thirring G.: Adatok a soproni céhekrıl a 19. század elsı felében 124. Kárpáti Z.: Érdekes és újabb növényelıfordulások Sopron környékén 125. A Seemann házaspár mővészete 126. Csipkés K.: Sopron sz. kir. város múzeumának régi céhedényei 127. Östör József: Széchenyi és vármegyéje 128. Vitéz Házi Jenı: A soproni polgárjog megszerzésének története 129. Berecz Dezsı: Frankenburg Adolf harmadik felesége 130. Hamar Gyula: Gamauf Teofil feljegyzései Kis Jánosról 131. Weger Imre: Néprajztérképek módszere 132. Csatkai Endre: Kinek a mőve a soproni régi színház oromcsoportja? 133. Kotsis Tivadar: Sopronkörnyéki barlangok
Sopron Mőemlékei ELSİ KÖTET: BELVÁROS A mőnyomópapíron nyomott 31×23 cm nagyságú, leggondosabb kiállítású, félbırkötéső mő ára 20.– pengı. Német- és francia nyelvő kiadás is megjelent!
119
Végjegyzet 1 (Megjegyzés - Popup) Képe: Soproni Szemle, 1942. évf., 127. l.
2 (Megjegyzés - Popup) Petıfi-tér 2. sz. V. ö. Soproni Szemle, 1942. 315.
3 (Megjegyzés - Popup) Szálfa-erdı, a mai Városliget.
4 (Megjegyzés - Popup) Házi Jenı fılevéltáros közlése.
5 (Megjegyzés - Popup) Életrajzi adatait lásd Heimler: Sopron topografiája, 273. l.
6 (Megjegyzés - Popup) Értékes krónikája a kismartoni Wolf-múzeumban van.
7 (Megjegyzés - Popup) Sopron város levéltárában Fasc. XXVI. 2780. sz. iratok között. Megelızıen a levéltári iratok között csak annyit találunk, hogy 1831. június 18.-án nevében megjelent Lunkányi János jószágigazgatója és kijelentette, hogy a Halpiac 114. sz. házon biztosított 4100 frt váltópénzt megbízottja, vagyis gróf Széchenyi István átengedte a háztulajdonos gyermekeinek. Ezt a követelést István gróf valószínőleg anyjától örökölte, mert a zálogszerzıdés már 1818-ban kelt.
8 (Megjegyzés - Popup) Thirring Gusztáv: A Széchenyi-család soproni házai. Soproni Szemle. 1939. nov. 15. sz.
9 (Megjegyzés - Popup) Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István és a soproni gızmalom. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1909. XI. füzet.
10 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. V. 29.
11 (Megjegyzés - Popup) Az alapszabályokat Sopronban nyomtatták ki Kulcsár Katalinnál 1840-ben, egyébként Széchenyinek Pesten Trattnernál Selyemrül címő 54 oldalas röpiratának a függeléke volt. Az alapszabályok két részre oszlanak. Az elsı rész „Alkotó szabályok”, a második pedig „Rendeletek” fejezetben foglalják össze a 120
tagok jogait és kötelességeit. Az Egylet 12 évre alakult, mőködését a szabályzat szerint Sopronban kell megkezdenie. Tag lehet „minden becsületében tiszta lakós vagy birtokos s ekkép a Némberek is, de egyedül képviselıik által”. A társaság fı feladata „mindig a szederfa nemesítése és tenyésztése fog lenni”. De mőködési körébe vonhatja külön közgyőlési határozattal a selyemtermelést is. Elnök lett Széchenyi István, alelnök Bezerédy Pál, jegyzı Simon Nep. János, választmányi tagok Ihász Imre, Lunkányi János, Niczky Sándor, Rohonczy Ignác, Tatay János és Vághy Ferenc. Tulajdonképpeni igazi soproni tehát csupán az utóbbi volt ezek között. A Selyemrül c. röpirat rövidsége ellenére is mutatja Széchenyi eredeti írói beosztását, ami nagyobb könyveibıl már ismeretes volt. A következı fejezetekre oszlik: Elıszó, Kitétel, Sopron-Vasi Szederfaegyesület Szabályai, Rendeletek, Tudnivalók, Bérekesztés, A Pálinkárul, Némelly Könyvnek feljegyzése, amely utóbbiban részletesen sorolja fel Széchenyi az idevonatkozó német, francia és olasz munkákat.
12 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. VI. 190., 213 és 589.
13 (Megjegyzés - Popup) Der Staatsmann als Landwirt. Pester Lloyd, 1938. XII. 25. sz.
14 (Megjegyzés - Popup) Berényi Pál: A Soproni Takarékpénztár története. 1892.
15 (Megjegyzés - Popup) Károlyi: Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. 666–672. és 702.
16 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. II. 737.
17 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. V. 156. VI. 51, 189, 243, 280, 518, 521, 522, 589, 648.
18 (Megjegyzés - Popup) Károlyi Árpád: Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. I. 169.
19 (Megjegyzés - Popup) B. Szabó László: Soproni Hirlap 1932. dec. 25.
20 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói II. 491, 1824, V. 22.
21 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. VI. 557. 121
22 (Megjegyzés - Popup) Viszota: Széchenyi István Naplói. IV. 61 és 425. 1830. jún. 28. és 1833. okt. 14.
23 (Megjegyzés - Popup) Komlóssy Ferenc: Széchenyi István élete. 14.
24 (Megjegyzés - Popup) Széchenyi 1842. akadémiai beszédébıl. (Beszédek 356.) És érdekes, hogy Vághy akkor még Wagner Ferenc sopronvárosi követ éppen a híres 1825. november 3. kerületi ülésen, Széchenyi István egyévi jövödelmének felajánlási napján, közvetlen F. Nagy Pál utolsó felszólalása elıtt ugyanezt a gondolatot juttatja kifejezésre: „Nem áll, hogy a városokban nincs nemzeti szellem, annak is, aki nem beszél magyarul – magyar lehet a szíve. Ausztria határán németül is kell tudni.” (Viszota: Naplók, 748.)
25 (Megjegyzés - Popup) * A Soproni Szemle III. (1939), 283. lapon közölt kép nem Lunkányi János, hanem ifj. Lunkányi János képe. (Szerk.)
26 (Megjegyzés - Popup) Góbi Imre: A magyarországi ág. h. ev. egyetemes egyház levéltárának jegyzéke I., Budapest, 1912, 10. l.
27 (Megjegyzés - Popup) 2 V. ö. Házi Jenı: Sopron sz. k., város története. Sopron, 1921 skk.. II. 2: 306–313.; II. 3: 56–63., 94–112. II. Mindkét okmányra Heimler Henrik lelkész úr hívta fel figyelmemet. Az elsı okmány összeolvasásában vitéz Házi Jenı dr. városi fılevéltáros úr segített, akinek tanácsait e helyen köszönöm meg. Az y fölött több ízben elıforduló két vesszıt (pontot) nyomdatechnikai okokból nem tüntethettük fel.
28 (Megjegyzés - Popup) Utána: vnb áthúzva.
29 (Megjegyzés - Popup) Utána: XIIII áthúzva.
30 (Megjegyzés - Popup) Utána: chleib áthúzva.
31 (Megjegyzés - Popup) Utána: XXX áthúzva.
32 (Megjegyzés - Popup) 122
A 3. lap vége.
33 (Megjegyzés - Popup) Utána: ainem áthúzva.
34 (Megjegyzés - Popup) Eredetileg: chraustsiederen volt írva.
35 (Megjegyzés - Popup) Alatta: den. áthúzva.
36 (Megjegyzés - Popup) A 4. lap vége.
37 (Megjegyzés - Popup) Utána értelmetlen tollvonások.
38 (Megjegyzés - Popup) Az 5. lap vége.
39 (Megjegyzés - Popup) Utána XXXX áthúzva.
40 (Megjegyzés - Popup) Utána X. sol. den. áthúzva.
41 (Megjegyzés - Popup) A 6. lap vége.
42 (Megjegyzés - Popup) A 7. lap vége.
43 (Megjegyzés - Popup) A 8. lap vége.
44 (Megjegyzés - Popup) A 9. lap vége.
45 (Megjegyzés - Popup)
123
Következı sorban áthúzva: Item mer hab ich.
46 (Megjegyzés - Popup) A 10. lap vége.
47 (Megjegyzés - Popup) Az 1. lap vége. A 2. lap üres.
48 (Megjegyzés - Popup) A 3. lap vége.
49 (Megjegyzés - Popup) A 4. lap vége.
50 (Megjegyzés - Popup) Az 5. lap vége.
51 (Megjegyzés - Popup) A 6. lap vége.
52 (Megjegyzés - Popup) A 7. lap vége
53 (Megjegyzés - Popup) A 8. lap vége.
54 (Megjegyzés - Popup) Utána áthúzva: neunzehen.
55 (Megjegyzés - Popup) A 9. lap vége. A 10–12. ll. üresek.
56 (Megjegyzés - Popup) Kazinczy Ferenc levelezése. Kiadta Váczy János. II. kötet 297. o.
57 (Megjegyzés - Popup) U. a. III. kötet, 8. o. E sorokból úgy tőnik ki, mintha nyomtatásban is megjelent volna. De egy példány sem ismeretes.
58 (Megjegyzés - Popup) 124
Magyar Színmővészeti Lexikon. III. kötet.
59 (Megjegyzés - Popup) Magyar Színmővészeti Lexikon. II. kötet.
60 (Megjegyzés - Popup) Kazinczy Ferenc levelezése. III. kötet, 2. o.
61 (Megjegyzés - Popup) Magyar Színmővészeti Lexikon. I. kötet.
62 (Megjegyzés - Popup) Alkalmasint soproni házigazdáját érti rajta; tekintélyes polgári család volt a Fleischhackeréké.
63 (Megjegyzés - Popup) Kazinczy Ferenc levelezése. III. 313. o. „A szép Kemenes-allya kisebb” stb.
64 (Megjegyzés - Popup) Kis János Emlékezései életébıl 2. kiadás. 391. o.
65 (Megjegyzés - Popup) Figyelemreméltó az írói diszkréció.
66 (Megjegyzés - Popup) Nem a költıvel azonos, hanem soproni társa volt Lakoséknak és fellépett a darabban is.
67 (Megjegyzés - Popup) Oratioban: valószínőleg a költı Kis János.
68 (Megjegyzés - Popup) A Magyar Társaságban, a soproni licisták önképzıkörében.
69 (Megjegyzés - Popup) A három levél özv. Caesar Gyuláné úrnı birtoka Sopronban. Ihász Imre a nagyatyja volt.
70 (Megjegyzés - Popup) br. Nyáry A.: Heraldika Vezérfonala. 87. l.
71 (Megjegyzés - Popup)
125
Hóman Bálint: A magyar történetírás új útjai. 346. l.
72 (Megjegyzés - Popup) G. v. Below: Das ältere deutsche Städtewesen und Bürgertum. 126. l.
73 (Megjegyzés - Popup) Unsere Ahnen. Jahrg. 1937. 176. l.
74 (Megjegyzés - Popup) D. L. Galbreath: Handbüchlein der Heraldik. 123. l.
75 (Megjegyzés - Popup) Csoma József: A magyar heraldika korszakai. 126. l.
76 (Megjegyzés - Popup) Ancien Armorial equestre de la Toison d’or. Planche, I.
77 (Megjegyzés - Popup) Ugo Morini: Araldica. 46. l.
78 (Megjegyzés - Popup) Turul, 1927. évf. 89. l.
79 (Megjegyzés - Popup) A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság jubileumi kiállításának katalógusa, 1933. 89. l.
80 (Megjegyzés - Popup) Hermann Hermann: Genealogie und Heraldik bürgerlicher Familien in Oesterreich-Ungarn. Wien, 1899. I. köt. 3. l.
81 (Megjegyzés - Popup) Sopron szab. kir. város levéltára. Végrendeletek. Lad. B. Fasc. III. Num. 91. (A jövıben: B. III. 91.) Benedik András végrendeletén. 1721.
82 (Megjegyzés - Popup) F. VI. 135. Fröhlich Magda. 1705.
83 (Megjegyzés - Popup) A. III. 76. de Antoni Péter végrendeletén 1755.
126
84 (Megjegyzés - Popup) D. III. 112. Drachenstein Éva Benigna 1768.
85 (Megjegyzés - Popup) C. II. 32. Corcos Benjamin (Jud von Rom) 1760.
86 (Megjegyzés - Popup) Nagy Iván: Magyarország családai. I. 68. Kempelen Béla: Magyar Nemes Családok. I. köt. 159. old. Siebmacher. 18.
87 (Megjegyzés - Popup) Hermann id. m. II. köt. 9. old.
88 (Megjegyzés - Popup) N. I. id. m. II. 27. Kempelen id. m. II. 145. Siebm. 59. Tizennyolc év múlva, 1790. nov. 18-án, ugyanezen címer tovább fejlesztett alakjával kapott nemességet.
89 (Megjegyzés - Popup) A címere alapján lehet, hogy a hajniki Bezzegh-családból való. Kempelen id. m. II. 195.
90 (Megjegyzés - Popup) Kempelen id. m. II. 240.
91 (Megjegyzés - Popup) Kempelen id. m. III. 331–334. Nagy Iván id. m. III. 327.
92 (Megjegyzés - Popup) Karl Weiss: Die gothische Benediktinerkirche in Ödenburg. Mitt. d. C. C. 1863. 343.
93 (Megjegyzés - Popup) Henszlmann Imre: Magyarország csúcs-íves stylő mőemlékei. 48.
94 (Megjegyzés - Popup) Mihályi Ernı: A középkor mőemlékei Sopronban. 38.
95 (Megjegyzés - Popup) Horváth Detre: Prédikált-e Kapisztrán János a soproni bencés-templomban? (Knyomat a Katholikus Szemle 1921. decemberi füzetébıl.)
96 (Megjegyzés - Popup) 127
Hazánk területén hasonló elhelyezéső szószék egykor Kolozsváron, az elpusztult Szent Jakab kápolna oldalán is állott. (Jakab Elek: Kolozsvár története. I. Buda, 1870. 365.) Jakab Elek feltevése, mely szerint e szószék a reformáció korában került volna felállításra, nem látszik valószínőnek, mert erre a reformátusoknak vagy nem volt már szükségük, s ekkor templomuk belsejében állították fel inkább a szószéket, vagy ha mégis, úgy bizonyosan nem állították volna azt egy katolikus templom oldalához.
97 (Megjegyzés - Popup) Sopronkörnyék stájerországi, távolabbról pedig ausztriai kapcsolataira már a „Krisztus az Olajfák hegyén” (Dunántúli Szemle, 1940. 43.) és a „Középkori kılámpások Sopron területén” (Soproni Szemle, 1941. 185.) c. értekezéseimben is alkalmam volt rámutatni.
98 (Megjegyzés - Popup) J. Gradt: Über einige in Steiermark vorfindliche kleine Architekturen. (Mitt. d. C. C. 1871. XLIX.).
99 (Megjegyzés - Popup) Öst. Kunsttop. XXIII.
100 (Megjegyzés - Popup) Házi Jenı: Sopron középkori egyháztörténete, Sopron, 1939, 182. ll. 1451. jún.-ra teszi Kapisztrán János soproni tartózkodását. (Szerk.)
101 (Megjegyzés - Popup) A soproni és sopronmegyei helytörténetírás módszere s feladatai, Soproni Szemle II (1938), 273. ll.
102 (Megjegyzés - Popup) A sopronmegyei községtörténetírás forrásai, Soproni Szemle III (1939), 153. ll.
103 (Megjegyzés - Popup) Néprajztérképek módszere, Soproni Szemle V (1941), 299. ll.
104 (Megjegyzés - Popup) A néprajztérképek s általában a kartográfiai módszer jelentıségérıl, feladatairól és az ily irányú tudományos törekvésekrıl. l. Weger i. m.
105 (Megjegyzés - Popup) Körök rajzolására leginkább az ú. n. mérnöki „nullkörzı”-t, egyéb jelek rajzolására, – fıleg azért, hogy teljesen egyformák legyenek, – keménypapírból vagy celluloidból kivágott sablonokat ajánlatos használni. – A jel körvonalait elıször kemény (4–6 H) ceruzával, majd pedig redíztollal, ill. tuskihúzóval rajzoljuk meg.
106 (Megjegyzés - Popup) Benedek ezen elismerı levelének tulajdonosáról 128
107 (Megjegyzés - Popup) és unokája, id Rupprecht Jánosnak.
108 (Megjegyzés - Popup) Tanácsjegyzıkönyv, 1822. 3764. számú tétel.
109 (Megjegyzés - Popup) Michel János krónikája szerint.
110 (Megjegyzés - Popup) * 1941. november 15-tıl 1942. február 28-ig.
129