Alkalmazott Matematikai Lapok 26 (2009), 143-149.
STAHL JÁNOS (1939. január 3. 2008. június 11.)
Amikor Stahl János jellegzetes alakját felidézzük a kés®bb született olvasó számára, akkor fel kell idéznünk azt kort és szakmai környezetet is, amiben pályája elindult, és ahol legnagyobb sikereit aratta. 1962-ben végzett az ELTE matematikus szakán, 23 évesen. Ekkor még jó 15 évig sehol a világon nem léteztek személyi számítógépek. Csak úgynevezett mainframe gépek voltak nagy, légkondicionált termekben, ahol a gép és a perifériák, vagyis a mágnesszalag, mágneslemez, nyomtató és egyéb egységek külön-külön is legalább egy szekrénynyi helyet foglaltak el. A berendezések teljesítménye akár a futási id®t, akár a memóriát nézzük, a mai gépekhez képest elenyész® volt. Mégis csodát lehetett rajtuk m¶velni, még mai szemmel is. A számítógépeket igen magas áron adták, ha adták egyáltalán, mert a vasfüggönynek ezen az oldalán sokáig alig Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
144
STAHL JÁNOS
létezett gyártás. A nyugatiak pedig embargó alatt tartottak bennünket. Csak azt adtak el, ami egy ún. COCOM lista szerint eladható volt. Azért lassan szivárogtak be gépek, de mindig más, talán mi voltunk az az ország, amelyiknek a gépparkja a legszínesebb volt. Minden f®hatóság, azaz a minisztériumok, a különböz® országos szint¶ hivatalok igyekeztek kiépíteni a maguk külön számítóközpontját. Stahl János els® munkahelye is egy ilyen intézmény, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete volt, ahol Rabár Ferenc osztályára került. Ott is matematikai módszerek vállalati alkalmazásaival foglalkozott. 1965-ben a Központi Statisztikai Hivatal Rabár Ferenc igazgatása alatt létrehozta az INFELOR-t. A név az Információ feldolgozási laboratóriumot rövidíti. Stahl János többekkel átment az új intézetbe, ami igen szerencsés választásnak bizonyult, mert az INFELOR a magyar számítástechnika egyik bölcs®je volt. Az INFELOR szinte belakta egész Budapestet, mindenütt voltak részlegei. Az Operációkutatási Osztály, ahova került, a Várban, egy lakásban m¶ködött. Az operációkutatással az egyetemen Prékopa András el®adásaiból ismerkedett meg. A számítógépek viszonylagos elterjedése Magyarországon az 1960-as években lényeges változásokat hozott az üzleti és gazdasági problémák kezelésében. Korábban reménytelennek tekintett méret¶ feladatok megoldása reális közelségbe került, de a megoldások az akkori számítógépek teljesítményének korlátai mellett matematikusok, közgazdászok és programozók szoros együttm¶ködését követelték meg. Informatikus képzés a 60-as években még nem volt, s®t még maga a szakma se létezett. Így a feladatokat atal matematikusokkal és közgazdászokkal próbálták megoldani. Az el®zmények hiánya miatt a számítógépes alkalmazásokon dolgozók nemigen támaszkodhattak nagy öregek tapasztalataira és a tehetséges kezd®k 30 éves korukra nagy öregekké válhattak. Stahl János vitathatatlanul ebbe a körbe tartozott. Mint az INFELOR Operációkutatási osztályának a nagy öregje szinte egy iskolát szervezett. Az általa vezetett szemináriumokon hétr®l hétre felkészítette a friss diplomásokat a feladatokhoz. Ezeken a szemináriumokon többek között a lineáris programozás, egészérték¶ programozás, dekompozíciós eljárások, termelésirányítási módszerek témakörökben könyveket, a legfrissebb hazai és külföldi eredményeket ismertet® cikkeket dolgoztak fel. Olyan volt, mint az akkor még nem elterjedt posztgraduális képzés. A tanulás igazán nem csak a szemináriumokon való részvételt jelentette. Az ott dolgozó atalok Stahl János és néhány ugyancsak atal közgazdász irányítása alatt megtanultak több szakmát. Megtanultak egy vállalati feladatot felmérni, matematikai modellel leírni, a modell megoldására egzakt és heurisztikus algoritmust kidolgozni, végül beprogramozni és átadni. Stahl János elvárta mindenkit®l a színvonalas munkát, még akkor is, ha arra nem mindig volt igény. Az INFELOR vállalatként m¶ködött, bevételt kellett hozni, tehát megbízásokat kellett teljesíteni. Sokféle projekt folyt az osztályon az öntöz®rendszer gátjainak beállításától az országos gabona és lisztszállítások, valamint a csavargyári gépsorok többlépcs®s optimalizálásáig. A 70-es évek elejére visszatekintve a számítástechnikai alkalmazásokban is azt a kett®sséget látjuk, amely az egész korszakot jellemezte. Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
STAHL JÁNOS
145
Egyrészt a atal szakemberek lelkesedését a makro- és mikrogazdaságban a racionális, kiszámítható megoldások, modellek iránt, másrészt a bürokratikus módszerek id®nkénti mindenhatóságát. Rendelet szabályozta, hogy a vállalati döntéseket számítástechnikai eszközökkel kell alátámasztani. Sokszor egy megbízás csak azt a célt szolgálta, hogy egy vállalati vezet® már meghozott döntését számítástechnikai eszközökkel kellett alátámasztani. Stahl János ilyen estekben is elvárta a színvonalas, komoly munkát, és volt, hogy a megrendel®t éppen az elkészült termék gy®zte meg a számítástechnika használhatóságáról. A számítógépek akkori alacsony kapacitása miatt transzformálni, szabdalni kellett a feladatokat, biztosítva, hogy a részmegoldásokból az eredeti feladat megoldása megkapható legyen, azaz tudományos kifejezéssel élve dekompozíciót kellett alkalmazni. Mára a számítógépek teljesítményei lehet®vé teszik a legtöbb ilyen feladat kész programcsomagok használatával való megoldását. Így aztán a kés®bb született generációk valószín¶leg nem is találkoznak a problémamegoldásokhoz szükséges fenti együttm¶ködés állandó kényszerével. Rendkívül rugalmasan, nyitottan fordult a társterületekr®l érkez® ötletekhez, kérésekhez, és képes volt azok integrált, az elméleti megoldás mellett gyakorlati eredményt hozó kezelésére is. Több fontos eredménye is a dekompozícióhoz köt®dik. A nagyméret¶ programozási feladatok részekre bontásának klasszikus megoldása a DantzigWolfedekompozíciós eljárás. Ett®l függetlenül született a KornaiLipták kétszint¶ tervezési eljárás. Mindkét megoldás általános jelleg¶ abban az értelemben, hogy semmilyen kikötést nem tartalmazott a szektor feladatok jellegére. Ebb®l adódóan nagy méretek esetén a részfeladatok megoldása könnyen kapacitás korlátokba ütközhetett. Két konkrét esetben, egy szállítással kombinált, ill. egy sok technológiai lépést tartalmazó termelésoptimalizálási feladat esetében ez be is következett. A szektorfeladatok szerkezete azonban mindkét esetben speciális volt. Ezt kihasználva Stahl János speciális dekompozíciós eljárást dolgozott ki, amely lehet®vé tette a gyakorlati megoldást. További el®nye volt az eljárásnak, hogy minden iteráció után becslést lehetett adni az optimumtól való távolságról, és így kell® közelség esetén dönteni lehetett a további iterációk elhagyásáról. Mai szemmel ez nehezen érthet®, de akkoriban egy-egy szektorfeladat megoldása több órát, esetenként egy-egy éjszakát is igényelt, 20 szektor, 50 iteráció. . . 1968-ban vezették be az ún. új gazdasági mechanizmust, ami a piacgazdaság egyes elemeit szimuláló rendszer volt. A vállalatok érdekeltsége a mennyiségi tervteljesítés helyett a nyereséges m¶ködés lett. Sajátos szabályozás, levezethet®, hogy a célfüggvény egy tört értékének maximalizálása, azaz hiperbolikus programozás. Gyakorlati probléma, hogy a trösztök a hasonló pro lú vállalatokat ilyen egységekbe szervezték szintjén értelmezett célfüggvény maximalizálása. Jó-e, ha minden egység saját törtjét maximalizálja? Bár intuitíven is érezhet®, hogy nem, a János által kidolgozott dekompozíciós eljárás ezt bizonyítja is. Az eljárás megoldást is ad arra, hogy mi a központi céllal konzisztens tagvállalati célfüggvény. Ez a duál feladatból vezethet® le. Az egyedi feladat megoldásán túl az eljárás alapvet® közgazdasági tételt is bizonyít: az alkalmazott szabályozás nemzetgazdasági szinten rossz hatékonyságú. Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
146
STAHL JÁNOS
Kandidátusi disszertációját, amit 1974-ben védett meg, szintén ezen területr®l írta, a kétszeresen összekapcsolt feladatokról, melyekben nem csupán összeköt® feltételek vannak, mint a DantzigWolfe-dekompozíció feladatában, hanem összeköt® változók is. Kezdeményez®készsége, sokoldalú érdekl®dése tükröz®dött abban is, hogy meghatározó szerepet játszott az e területen dolgozó kutatók és alkalmazók tudományos fórumai létrehozásában, m¶ködtetésében. Ebben az id®szakban jött létre a Bolyai Társaság Alkalmazott Matematikai Szakosztálya, az MKT Matematikaiközgazdasági Szakosztálya és a Neumann János Társaság Operációkutatási Szakosztálya is. Ezek munkájába mind bekapcsolódott. Lassan a múlt ködébe vésznek a három terület közösen, még pontosabban felváltva rendezett konferenciái, amelyek szinergikus hatásuk révén sok esetben hozzájárultak egyrészt újabb kutatási irányok kialakulásához, újabb részeredmények megszületéséhez, másrészt a gyakorlati alkalmazások körének b®vüléséhez. Az INFELOR-ból kés®bb átszervezés folytán SZÁMKI lett. Ebben az id®ben érte a csapatot a kihívás, hogy a rendelkezésre álló gépi kapacitást gyelembe véve készítsen számítástechnikai programrendszert a népességnyilvántartás bevezetéséhez és folyamatos üzemeltetéséhez. (A személyi szám bevezetéséhez kb. 200 mágnesszalagon tárolt adatmennyiséget kellett biztonságosan feldolgozni, majd üzemeltetni egy olyan gépen, amelyik egyidej¶leg csak az adatbázis töredékét tudta kezelni.) Stahl János a rá jellemz® módon, lelkesen vetette bele magát a nem éppen matematikai feladat megtervezésébe, majd a végrehajtás levezénylésébe. Nem kis része volt abban, hogy a feladatot a SZÁMKI eredményesen és határid®re megoldotta. Kés®bb útja a DATORG-ba vezetett, majd az Állami Népességnyilvántartó Hivatalban dolgozott. 1982-t®l volt a Corvinus Egyetem jogel®djének Matematikai Intézetében el®bb docens, majd egyetemi tanár. Közben átképezte magát aktuáriussá. 1992 és 1994 között az Állami Biztosításfelügyelet vezet® matematikusa. Innen az OTP-Garancia Biztosító Rt.-hez megy, ahol elnöki tanácsadó. Mivel olyan ember volt, aki képes sok mindent átlátni, tevékenységi köre a biztosítási matematika, az informatika és a kontrolling határán mozgott. Élete utolsó évtizedében a PSZÁF-ban dolgozott, és több cikket is írt a magyar nyugdíjrendszerr®l. Emellett a Corvinus Egyetemen tanított operációkutatást. Sokan gondoljuk, hogy a szakmai-tudományos eredmények mellett legalább olyan fontos volt a kialakult jó hangulat, amelynek megteremtésében Stahl János komoly érdemekkel bír. Munka után vagy konferencián este, emberekkel teli szobában egy üveg vodka vagy cseresznyepálinka mellett folytatott kötetlen szakmai és világmegváltó beszélgetések is részei voltak a mindennapoknak.
Stahl János publikációi [1]
Két újabb eljárás hiperbolikus programozási feladatok megoldására, MTA Matematikai Kutató Intézet Közleményei. 1964/B.4
[2]
Eine Problemder produktionsplanung. (Rabár Ferenccel)
Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
Unternehmensforschung, 1965/1.
147
STAHL JÁNOS
[3]
An existence theorem for polyhedral games. A, Prékopa (ed); Colloquium on Applications of Mathatics to Economics. Akadémiai Kiadó. 1965
[4]
Über den optimalen Zuschnitten von Plattenmaterialen, Unternehmensforschung. 19G5/3. (Lampl Tamással)
[5]
Operációkutatás, Fels®fokú Technikumi Jegyzet. M¶szaki Könyvkiadó. 1965. (Krajcsovits Mártonnal és Lampl Tamással)
[6]
Szállítási feladatokról. Közgazdasági Szemle. 1966/78.
[7]
Az optimum értekének becslése LP feladatoknál. Információ Elektronika. 1966/2
[8]
The Optimal Volume of Foreign Trade and the Exchange Rate, Econometrica. 1967/1. (Nagy Andrással)
[9]
Ágazati termelési függvények a magyar iparban. Közgazdasági Szemle. 1967/6. (Szakolczay Györggyel)
[10]
Adott hálózat legrövidebb utjainak meghatározása. Információ Elektronika. 1968/1
[11]
Increasing and Decreasing Returns to Scale in the CES Production Function. Review of Economics and Statistics, 1969/1. (Szakolczay Györggyel)
[12]
Dekompoziciós eljárás a szén termelésének és elosztásának optimalizálására. Szigma, -1970/2. (Kovács Álmossal)
[13]
Algoritmus poliéderjátékok megoldására. Szigma. 1970/4.
[14]
A vállalati beruházási politika optimálásának egy modellje. Szigma. 1971/1-2. (Kovács Álmossal)
[15]
Speciális termékösszetétel optimalizáló feladatokról. Információ Elektronika, 1971/3. (Kovács Álmossal)
[16]
On minimizing water loss by modifying lock dates. Colloquia Mathmatica Societatis Janes Bolyai. 7. A; Prékopa (ed): Inventory Control and Water Storage, North Holland. 1972.
[17]
Optimum, árak és egyensúly a nemzetközi kereskedelemben. Szigma. 1972/4. (Simon Andrással)
[18]
Dekompoziciós eljárás a vállalati érdekeltség mutatójának maximalizálására, Szigma. 1973/2. (Kovács Álmossal)
[19]
Poliéderjátékok megoldásából származtatott dekompoziciós eljárások. Kandidátusi értekezés. 1973
[20]
A kétszeresen összekapcsolt LP-feladatról. Szigma, 1974/1-2.
[21]
Egy LP-dekompoziciós eljárásról. Szigma. 1974/4.
[22]
Vízkészletgazdálkodás a Tiszalöki Öntöz®rendszerben. (Dávid Lászlóval és Nagy Péternével)
Szigma, 1975/3.
Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
148
STAHL JÁNOS
[23]
Egy LP dekompoziciós eljárás és annak alkalmazása. Alkalmazott Matematikai Lapok, 1975/2.
[24]
Dekompoziciós eljárások nemlineáris programokra. Szigma. 1976/1. (Somos Endrével)
[25]
Decomposition procedures for convex programs, Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems 117. Springer Verlag. 1976.
[26]
On an LP decomposition procedure, Colloquia Mathematica Societatis Janos Bolyai. 12. A. Prékopa (ed): progress in Operations Research, North Holland,
[27]
Egy osztályozási feladat megoldása. Alkalmazott Matematikai Lapok. 1976/3-4. (Heppes Aladárral és Mályusz Károllyal)
[28]
On large scale linear fractional programs. Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems 121, Springer Verlag. 1976. (Kovács Álmossal)
[29]
Operációkutatás a gyakorlatban esettanulmányok, Közgazdasági es Jogi Könyvkiadó. 1977.
[30]
Egy nagyméret¶ LP-feladat megoldasáról: egy esettanulmány, Szigma, 1977/2 és Szigma 1979/3. (Az els® rész egy változata szerepel a IXth International Symposium on Mathematical Programming Közleményeiben is, Maróti Lászlóval és Mócsi Zoltánnéval)
[31]
Lineáris programozási dekompoziciós eljárások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1978.
[32]
On decomposition procedures for doubly coupled LP-s. G. B. Dantzig. M. Dempster, M. Kallio (eds): Large Scale Linear Programming, IIASA Coll. Froc. Series. 1981
[33]
Lineáris vektormaximum problémák e ciens pontjainak létezésér®l. Szigma. 1981/1-2.
[34]
Hányados programozási feladatok dekompozíciójáról. Szigma. 1982/4.
[35]
Termelésprogramozás és készletgazdalkodás. Közgazdasági es Jogi Könyvkiadó. 1982. (Kovács Álmossal és Elek Györgynével)
[36]
Egy nagy adatrendszer karbantartásáról, Alkalmazott Matematikai Lapok. 1984/2,
[37]
Complex Economic Analysis of a Dam Construction Project, Papers on Applications, BEU. 1987/1. (Meszéna Györggyel. Mikó Gyulával és Temesi Józseel)
[38]
The Solution of a Warehouse Control Problem, Papers on Applications. BEU. 1987/1. (Temesi Józseel)
Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
149
STAHL JÁNOS
[39]
Optimumszámítás. Egyetemi jegyzet. Aula Kiadó. 1989,1991. 1993. 1995.
[40]
Decision Support System for Production control: Multiple Criteria Decision Making in Practice. Engineering Costs and Production Economics, 1990/3. (Por Andrással es Temesi Józseel)
[41]
An Application of Group Decision making Methods for Tender Evaluation. PUMA. 1991/C.1. (Temesi Józseel)
[42]
On the OKHB Courier Transportation Routes, Operational Management (ed. by J. Tihanyi), BBU, 1992.
[43]
Matematikai programmozás és a biztosítás illeszkedési problémája, Szigma. 1994/1-2.
[44]
On certain quotient type early warning systems, 1994.
[45]
Az adósságkezelésr®l. 1996.
[46]
Hogyan lesz nyugdíj a magánpénztárba be zetett járulékból? In: Körkép reform után: tanulmányok a nyugdíjrendszerr®l, szerk: Augusztinovics Mária, Bp. Közgazdasági Szemle Alapítvány, 2000.
[47]
A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform el®tt és után, Közgazdasági Szemle 49 (2002) 473517, (Augusztinovics Máriával, Gál Róbert Ivánnal, Matits Ágnessel, Máté Leventével és Simonovits Andrással).: angolul: 'The Hungarian Pension Reform Before and After the 1998 Reform', Chapter 1 in Pension Reform in Central and Eastern Europe, Vol. I (ed. by Fultz, E.) 2593, 2002.
Alkalmazott Matematikai Lapok (2009)
