127. szám. -^( > Budapest, Junius hó 5. A szent korona. » 2-5 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY

1892.

III. Évfolyam. H E ß J E L E H MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre Félévre

frt 10.—, »

5.—

23/127. szám.

A HET

» 2-5° TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI

E g y e s szára á r a 20 k r .

K I S S

J Ó Z S E F .

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz. H i r d e t é s e k f e l v é t e l e

Kéziratok

ugyanott.

nemadatnak

vissza.

-^(§> Budapest, Junius hó 5. A szent korona. Ötvözött arany abroncsok, gyöngysorral, rubin, smaragd, topáz és ametiszt-jegeczekkel kirakva. Jelmezdisznek rég a divatját multa; ékszernek nehéz és alkalmatlan. Nyers súlyából itélve, alig ér többet százezer forintnál; a művészi munka rajta darabos, az egész szerkezet erőszakolt összetoldása két alkatrésznek: fenn a római ereklyefödél, tetején átfúrva, hol az arany keresztet hanyagul illesztették belé, ettől áll ferdén, — lenn a bizanczi diadém, Paleolog Mihály görög feliratával, ahogy a vele szövetkezett I. Bélának ajánlta. Stilegység, összhang a részekben, jellemzetesség a díszítésben hiányzik a magyar koronán. Műtörténészek még a hitelességét is megcsonkították bírálatukkal, s ahogy a Jászberényben őrzött Lehel kürtről ki van mutatva, hogy pogány őseinknek áttérésénél is későbbi időben kellett készülnie, tehát Lehel vezér azt sohse látta, — épp ugy állíttatik, hogy szent István koronájából legfölebb a tetőabroncsokat forraszthatta össze a bizanczi ötvös a diadémmal, — az alsó abroncs, mely szent királyunk homlokát övezte, hiányzik belőle. De bármint legyen is ez ódon fejékesség műbecsével s eredetiségével, — nekünk drága kincsünk, mert legszentebb hagyományaink, a nemzeti történetnek 900 évet meghaladó emlékei, politikai legendák fénysugarai áradnak szét róla magyar hazánkra. Régibb korona ennél csak egy van Európában: nagy Károly római német császáré. Most a bécsi császári muzeum leltárának legbecsesb darabja bár, mégis csak muzeumi ritkaság. A Karolingek nagy birodalma elenyészett a föld színéről, trónjuk összeomlott s a deposzszedált korona oly benyomást tesz, mint egy feje• delmi koporsó a számkivetésben: sic transit glória mundi. A z ezer év előtt alakult államok közül csak Magyarország áll fenn, régi határai közt, a modern élet számára újjászületve. A magyar korona ma is annak a földterületnek politikai szervezetét hatalmát, dicsőségét jelképezi, mely az Árpádok idejében tekintélyes és rettegett tagja volt e világ államcsaládjának. Körülötte elpusztult minden egykorú szuverénitás. A római német császárság széthullott; a hatalmas Byzanczban már a Caesarok trónjának ledöntője: a török padisah is az enyészet karja érintését érzi. A z Alpoktól a Balkánig, az Uraitól a Kárpátokig megsemmisült nép-

fajokról regélnek a völgyek, erdők s vizek: feltűnni, virágzani látta őket Magyarország, megküzdött velük, ha fenyegették határait s túlélte valamennyit. Ki beszél ma már a gótokról, longobárdokról, kunokról és bessenyőkről, mongol és tatár hóditásról ? Mivé lett az egykor velünk vetélkedő szép Velencze? mivé a fondor cseh királyság, a büszke lengyelség, mely nekünk koronás főket adott ? mivé a pápaság, melytől a szent korona abroncsait kaptuk ? A földabrosz minden pontját fölhasogatták körülöttünk, vérrel áztatott talajának uj lakói jöttek azóta, uj határokkal, uj államszervezettel: csak a magyar szent korona országai állanak fenn ugy, tenger viszontagság és szenvedés daczára, amint az ősök megszerezték. Példátlan dicsősége ez az állami szuverénitás jelvényének, magában álló csoda, — méltán borulunk le előtte vallásos ihlettel. A gondviselés örök akarata predesztinálta igy, vagy az a sok áldás fogott rajta, melyet a magyarság annyi nemzedéke imádkozott le rája, — e szent korona varázszsal bir. Erejét minden válságos korszakban, átélt zivatarok közepett, s a fellegekből kisugárzó napfényben egyaránt éreztük. De érezték azok is, kiknek homlokát a fölkenetés után kírályilag övezte. Mennyi férfi erény, észbeli tehetség virágzott ki a megkoronázottakban ez érintéstől 1 Mennyi inspiráczió avatta nagy tettek hősévé tőle uralkodóinkati I. István az államszervező, Béla az intézményes, Kálmán a bölcs, László a .diadalmas, más Béla, ki a hazát restaurálta, Imre a bátor, Endre a jóságos, Róbert Károly a dús, Lajos a nagy, Zsigmond a hatalmas, Mátyás az igazságos Hol egy másik nemzet, m e l y 500 év alatt ennyi elsőrendű csillagot lásson trónján? A történetírás szerint jó szerencse, ha egy száz év egyet termel belőlük, — nekünk kettőt is adott; több ez a véletlennél. Mintha az uralkodás terhét könnyűvé, gondját édessé tette volna ez a csodás szimbolikus ékszer, mely művészietlen összeállításában az őserőt — a római és bizanczi alkatrészek egyesítésében (a nyugati s keleti egyházak áldása csak itt forrott össze a nagy elszakadás óta) a vallásos türelmet — , a római kereszttel a nyugati műveltséget —, a bizanczi diadémmal a keleti hivatást fejezi ki. A siker fényes pályája nyilt meg e szimbolikus ékszer érintésétől mindama királyok előtt, kik a szimbólum értelmében a hazának élni igyekeztek. De tragikus sors várt azokra, kik a szent koronában csak a királyi ékszert látták, s életükkel,, törekvéseikkel a magyar

354 király hivatásához szándékosan voltak hűtelenek. Mintha a varázserő, mely ez ékszerből sugárzik, a vele visszaélőre visszasujtana s a fölkenésre méltatlant igazságosan büntetné vele. Szomorú példák rá a Péterek, Salamonok, a Lászlók ketteje, egy Károly, két Ulászló s egy Lajos. Várna és Mohács királyi halottját esküszegés vitte szörnyű tragikumba; a Jagellók másodikát két trón közötti ingadozás tette Mátyás örökében koldussá. S ha végig nézünk a Habsburgok hosszú során: Ferdinándtól III. Károlyig, kiket világuralmi becsvágyak hevítettek s a magyar koronával fölkenetést csak egy provincziára szóló földesúri beiktatás puszta szertartásának nézték, — a nemezis művét kell felismernünk szerencsétlen nyugati hadjárataikban, megalázó békekötéseikben, üres kincstárukban, amiért a szent korona szimbolikájával ellenkezésben éltek, magyar királyok csak névleg voltak, magyar ügyekkel nem foglalkoztak, s koronájukhoz hűtelenül Magyarországot elhanyagolták. V. Károly nagy birodalma 1741-ben felosztás alá került volna, ha unokájának: Mária Teréziának a magyarok vissza nem szerzik az európai koaliczió által elhódított tartományait, mikor e fejedelmi hölgynek más uralkodói czime nem maradt, mint a magyar királyé, szent koronánk jógán, s ehez lelke egész hevével ragaszkodni kivánt. Volt egy uralkodó, ki a hatalmat fölöttünk tiz évig tettleg gyakorolta anélkül, hogy a szent koronát fejére tétette volna. Lángész volt, tiszta jellem s filozofus, tele a tiszta ész s a spekuláczió józan okvetésével. Ignorálta a magyar korona szent legendáját s mi lett belőle ? Spekulácziói kudarczban, becsvágya megaláztatásban merültek ki, nemes alakja korán elaggott, megtörött s végrendelkezése devocio volt Magyarország iránt, mely törvényes királyának a boldogtalan II. Józsefet soha nem fogja történetében elismerni. Volt egy másik is. Serdülő éveiben lépett a trónra s rossz tanácsadók arra oktatták, hogy szent koronánk legendái varázsát ő is ignorálja. Tizennyolcz évig tartott e végzetes kísértés 900 esztendő tanulságos hagyományai ellen. S a fiatal uralkodót egyik csapás a másik után érte. Ezek edzették férfivá s még jókor meggyőzték, hogy a tévedések útjára sodortatott. Hitvesének, e gondviselésszerű őrangyalnak jutott a hivatás, hogy az engesztelés útját a haza legjobbjainak egyengetni segítse a fejedelem atyai szivéig. Aztán Magyarország fényes koronázó ünnepet látott és azóta a szent korona varázsa eltávoztatott uralkodói hivatásától minden zivataros fölleget. Lovagias lelkületével, nagy kötelességtudásával könnyebb volt meghóditnia Magyarországot, mint azelőtt fegyveres erőhatalommal. Alkotmányos érzése, igazságszeretete és férfiúi erkölcse világitó példa a kortársak szemében, s minden időkre szóló, halhatatlan emlékezet lesz a késő nemzedékek számára. Most ünnepeljük huszonötödik évfordulóját a korszakos napnak, melyen a szent korona érintése királyt adott ismét nekünk, milyennel évszázak óta nem bírtunk. E g y viruló ország életereje, egy ambicziózus nemzet szeretete fogadják hozsannával Ferencz Józsefet, diadalma-

sabban, mint ha hóditó külháboruk dicsőségét hozná közénk. Nagyobb igy az ő dicsősége e 2$ béke- és munkaév elteltével, mint az összes harczias Habsburgoké 300 év alatt volt, — s bár küzdelmekben gazdag negyedszázadra tekintünk is vele vissza, nem jelzik közös útjainkat vérnyomok, elpusztult tartományok, hanem a felszabadult s jól kormányzott életerő maradandó alkotásai. Áldás a királyra, ki igy hódított meg minket; áldás a szent koronára, mely igy hódította meg őt nekünk. B. P.

Lobogó disz. {Készülődések A óta

uj

species

Polgártársaink létrákon

egy

a

szegődött: része

mászkál,

emberiségre.

s

melyekből

munkások

járó

m á j u s eleje

óta

lepik

kitűnőbb

el

hajmeresztő földönjáró

a magas épületek előtt,

és v i l l a m o s d i s z i t ő k g u b o z ó d n a k

el a

derék

ház-

gázgyár

ki alkonyattájt.

világitási v e z e t é k e k e t

szédületes magasságokban,

hét

budapesti.

tekint alá a

szeműek

hidegvérű férfiak

egynehány

levegőben

kupolákról

pókok

a

a

ugyanis

valcitó

Rejtelmes

a kékzubbonyos, nek

jubileumra.J

s z á r a z f ö l d i és v i z e n j á r ó b u d a p e s t i e k h e z

egy

tetőit,

a

akkora

lelki

Ezek helyez-

nyugalommal

pipázgatva odafenn a jó isten szomszédságában, mintha a viskójuk előtti p a d o k o n üldögélnének valami hűvös, tavaszi délután. N e k ü n k , kik

csak

szor

is

a kész eredményeket megmerevedik

kodás

nélkül

a

fürödnek

kritizáljuk, feléjök nézvén,

nyakunk, az

de

Világos, Leírhatatlan ban.

mindezek

v é g r e is, tokra tai,

ez

a

második

hogy

porrá

juniusi

mint

valaha

pénzen

volt.

munká-

évezredekre

szóló

mesélnek

éjszakán;

a

ezer ember legyen

dolgozik

s leendő

majd születendő

fordulója, e

huszonöt

fáradhatlanul

nagyapák,

igék extravagantiáit

tündéréjszakája

pillana-

birodalom

negyedszázados melyek

de

áldoza-

ilyen emlékezetes

mindazoknál,

ragyogóbb

csodálatos

egyetlen

holott

p i l l a n a t is m i l l i ó n y i

nap, m e l y a m a g y a r

lesz

legyen

még a rendhagyó

zák, lelkesedve esztendő

kézből

az ambicziózus

égnek

amikor a

fölvirradtak. Sok valóban

e perczben

lesz,

lelkesedésnek vannak

verőfényes

ragyogóbb

év f o l y a m á n azon,

esetek,

megteremtetésének

kell, h o g y

szebb

horribilis

summák

A

első

közkatonák,

alkotható a jubileumi ünnepségeknek,

vannak

méltó. s

a

e

húsz-

panasz-

előkészítik.

Budapest

hogy

lett v o l n a

s

Ezek a névtelen

ö s s z e g e k o l v a d n a k el e b b e n

Kétségtelen,

emléke igy

tündéréjszakát hogy

férfiak

ennen-verejtékükben,

veszik át a legfrissebb napsugarakat. kik a budapesti

e derék

kik

tanulmányoz-

unokáiknak

az

1892.

napjai v a n n a k ,

mint

felöl.

* Budapestnek a leányos den

most

szakasztott

ember

izgatottabb,

mint

a szomszédja,

rend kifordult a sarkaiból. Micsoda dés, s z e n t

isten! A z

utczákon

husz

lejtős

helyen

magasságba;

szappanosok

hallgatag

porokat

és

messze A

látta

bársonyos

micsoda

a nemzeti

tribünök

gyémántos csótáros és

A

déli n ö v é n y e k összes

nyeregtakarók ménéit

modern

pirotech-

görög

szönyegkészlete

tüzes

melyek

a

párduczbőrös

sok

görnyedő

a

megmozfőrangú

csak a romantikus

gavallérok

d i s z m a g y a r j á t ölti, öltegeti a

föl a

ármádiája kelt útnak

mását,

elborítják,

Tizenöt

Szorgalmas

és z o r d a

élet-

melyeken

húzódnak

csontvázai.

laboratóriumaikban

és P e r z s i a

el,

Min-

készülő-

trikolor.

óta sütik a .szurokfáklyákat

rakétákat.

valaha

kopácsolás,

gerendahálózatok

leendő

kavarják

Riviéra felől

bandérium kor

a

hetek

nikusok

dult.

rejtelmes

s a normális

árboczrudakat ásnak

b ü s z k é n fog lobogni pár nap m ú l v a vagy

olyan

házaknák, amikor a világraszóló lakzi közeledik.

közép-

mentéit, varrómes-

355 ter.

Aranyos

orácziókon Vén

díszhintók

töri

daliás

készülnek

fejét vitéz

fejedelmi

költséggel,

Ráth Károly,

a

lord

ékes

mayor.

megyei huszárok fényesitik odahaza a kiérdemiilt fringiákat,

melyekkel deputácziózni viczispánja.

Rövidlátó

fehér öltözetet, ut két oldalát melyek

jön

föl

az

ország szivébe a

varróasszonyságok

melyekben szegélyezni

a

temérdek

a virágszóró kis l á n y o k

a

bevonulási

a zászlószentelés

óta

Vörös

az ötszázezer a délutáni

lakos közül körülbelül

Világszép

külsöországi

mint

asszonyok

fog

és

zsibongani az

udvari

előkelőség igazi eliteje lesz e g y ü t t , Bécsben

alig

marad

zavarják föl a kaszárnyák

folyosóit,

s

az a l k o t m á n y o s

más,

ezinezognak

induló-töredékekkel

törekvő

hosszat reszelik a torkukat. M i n d a n n y i

meg

otthon

meg a házőrző ebek. És trombitái hullámos

melyen

mellékén

magukat

a hurok, a katonabandák

napon,

egy

Budapestnek

ut

hétszázezer

csinosítják

diplomata.

az öregek, a betegek,

nagy

nyugodtak

napvilágra.

m i v e l a v i d é k i e k b ő l is k i k e r ü l v a g y k é t -

estélyre, ahol a magyar a sok

a

e g y l e t e ott lesz a bevonulási

napsugárban,

százezer.

selyem-lobogók,

összegombolyitva

békés zugolyban, megint kikerülnek mind a háromezer

és k é k

dalárdisták

nap-

ki akar tenni m a g á é r t

királyt

a

ünnepelik.

alkotásai töltik

be a világot.

A

naiv

. szeme,

egyszerű,

Micsoda

tündéries esemény

leum-lámpák

dott

külön

miket

lehetett,

fényét egyszerre

gok ragyogása! sortnak

ma

csöveit s tán n e m

lassanként valaha

jubileum

pompás

amikor

a

istene

életuntán

sok időbe

homályos az

petro-

első

gázlán-

— ha ugyan

csomagolja

kerül,

ünnepségeiben

becsületes gázvilágitásnak,

hogy

e res-

elrozsdáso-

ö is

odahurczol-

mely

j ó f o r m á n alig jutott

szerep a

szinte már egy antik

korszakot

képvisel. Vékony

elektromos

lékén, a háztetőkön, fehér fénye vonja

a

huzalok

büszke

és Z u g l i g e t

egy

alvó

melyek

szelid

vibrálás

körülfekvő utczákra. könyököl, Duna

az

nélkül

esti

habjai fölött, mely

nagyobb

és

csillag

ki

ez a mozdulatlan

a

nagy

eseményt,

a

még ezt

a

házi

a jó t ü n d é r a s z e g é n y

urak ez

csinos házak föl

annak

óra

Micsoda agiójuk

amit

hét előtt Az

formális

újságok

egész

»schluss«-okat

gőzgépekről

középnagyságú Andrássy-ut urak

A

hajó

födélzetén

mint

az

a Megváltó születését

melytől

éjjeli n a p is

csak

pár

a

mint

lelkesedésnek

rek ugyanis, akiket

polgár

gatott

ember,

be hozzád, —

családok

—

De

amennyi

neked

egy azt

a

háziurad

indulók,

rövid nap az

és

vállalkozó most

forint

filloxerára,

az

volna az

pár

lelkek. ablako-

szó.

Egy

ára, de

az

f o r i n t o t is f i z e t távolról sem

egy

otthonából

oly

Égy-egy

valamire kíváncsi

való idege-

kigyúlnak

egész,

mely

mindenütt.

a raketták

Már

szinte

és d i a d a l m i

a tündérmesékbe

való

megszólallángok.

Pár

ünnepségektől

elválaszt. És

messze, a Burg parkettes

szivü fejedelem

h a j t j a le ő s z ü l ő

már

az ünnep ragyogó

elvonulnak

a multakba, melyek tőle e viszontagságos Emberi,

termeiben,

fejét, s m i g

öreg,

nagy-

szemei

előtt

képei, e m l é k e z e t e

drága lelkéhez forrott huszonöt

égy lelki

esztendő

szivettépő fájdalomban

lelkeket

visszaszáll raboltak

el

napjaiban.

vájjon kinek

jutott

több

körülveszi,

lelké-

nálánál ? Mind c fényességnél, mely ben igazabb őszinte

visszhangot

kelt

öt k ö z ö t t ü n k

a

nemzet

legszebb

ajándéka:

az

szeretet. Asmódi.

S o k s z o r olyan k ö n y e k e t hullatunk, m e l y e k m a g u n k a t is ámítanak miután m á s o k a t

ámítottak. *

Kevés fáradt volna.

olyan

erényes

nő van,

rövid

éjszaka

aki e b b e a m e s t e r s é g b e b e l e ne

*

immár

titokzatos

mel-

legnépszerűbb

Gyakran

a legszebb

cselekedeteink

miatt s z é g y e l n ő k

magunkat,

válnának.

A bánat nem annyira

látotudta

sajnálkozás az

i n k á b b f é l e l e m a bajtól, mely miatta minket

e l k ö v e t e t t biin fölött, mint érhet.

*

polgárok

jóságos tündér

a

tündér,

kívánságodat késedelem

hallgass

kétszer

rám.

L e g j o b b , b a r á t a i n k s z e r e n c s é t l e n s é g é b e n is találunk olyas a mi n e k ü n k n e m esik

valamit,

roszul.

teljesitsem.' nélkül

annyit

hogy kap

Szólj

valóra

ember

Azért és

A z i f j ú s á g folyton tartó r é s z e g s é g , az i f j ú s á g az e l m e láza.

váltom.

*

boldogan. bármi belőle,

lesz mint

kijár! végre kigyuladt

ezer

Valóságos

*

szólt

Nem

mindig

becsületesek és a nők

a becsület és a s z e m é r e m az ok, amiért a férfiak szemérmetesek. • *

szegény ember csalódással

n e m felelt. D e felé.

a

megjegyzem, folytatta a tündér,

kivánsz,

A

tőlem,

a

két

lakásáért.

czikkben

hirdetik

szerény

Zaj, mozgás, készülődés nak, az

igazi.

Ezek a derék embe-

O h , áldott tündér ! szólt a szegény

is, a m i t

dér

hogy

most kívánsz

a

erkélyeknek.

pianinokról

a

építették

*

hirdet-

bérlakót, aki a betevő falatot sem

gyermekeinek.

Szegény

fizet

az ama

most

a b l a k - és e r k é l y - b i r t o k o s o k .

h á r o m - és n é g y e m e l e t e s i n g a t -

tartoznak

— jöttem

egy

régi legenda szerint valaha egy

megszerezni a

amit

van

boszankodása.

a sors e g y - e g y

meg egy szegény

tehát

*

tagadhatatlanul

lannal vert meg, n e m igen sorába. E g y

akként

h a a z o k inditó okai n y i l v á n v a l ó k k á

háziurak

és

körülbelül

az

nem hiven

szerint,

lakó

egyik-másik balkonjáért háromezer

most,

ha

a

országot.

is : a s z e g é n y

szegény

a különös

vagy"régi

erkélynek

szivük

kötöttek

tek. A szőlőbirtokosok, tekintettel nagy

ne lelkesítene

esztendőre

meg ebben

*

lékoka

Egy-egy

kis-hirdetései közt

kat, akárcsak

Kit

van az ablakoknak

tözsdespekuláczió indult

kivánságát,

a bevonulási ut mentén

palotájukat.

beszedi,

ember

ők boszankodnak

birtokosai, akik

fejében

remény-

szememet,

a régi legenda körülbelül

népszerűségét.

egyszer

idején

egyik

a

kupolájára,

árasztanak

fényesebb,

ték a b á m u l ó embereknek, jelzi

kastélyo-

n a p o t lát felgyuladni

melyek

v á l a s z t j a el a z

lelenti

a tudat, hogy

ki az

szomszédságá-

bazilika

M i n t a bibliabéli csillagok, előre

mel-

reflectorok

fénybattériája

a

utas,

második

falak

végigcsillogtatja

világosságot

És a virrasztó

éjnek éjszakáján egy

is alá

való

a A

a modern

irányitható

hófehér fénypont szállott

el

oszlopain.

bokrain

mesébe való ragyogást. Közvetlen ból három

vonulnak

hidak

majd nappali világosságba

kat, sőt a Mátyás-templom a Svábhegy

Megtette-e

hál

.

t u d o m ; de a n n y i bizonyos, h o g y

a

gyerekjáték.

kodik a g y e r t y a k o p p a n t ó k mellé, a m u z e u m o k pókhálós termeibe. A

lenni /..

szúrd

istenek

csodákul látott

elhomályosította

—

akarsz

tündér,

pusztuló gentry jóformán regressálhatja magát

s uj

szegényes

Ma már a gázvilágítás tárczája van

oly szíves

jóságos

nek fogják kidugdosni a fejüket.

régi idők b á l v á n y a i elvonulnak

emberek

h á z i u r a m készer a n n y i t kap, m i n t én, szólott

ablakkal. A

* A

A

Ah,

vármegye

készitik

fogják.

— kedve.

h a j t o t t a le a f e j é t és

sokáig

s z e m e k k e l f o r d u l t a jóságos

tün-

R e n d e s e n azért dicsérünk, h o g y

dicsértessünk. La

Rochefoucault.

356

Elvira emlékkönyvébe. Olyan könnyű boldognak Próbálj

egyet hiven

lenni:

szeretni!

5 egy szál virág az ő kezéből Gazdagsággal,

kincsekkel ér föl.

A múlt sötét borúja,

árnya

Eloszlik az ö mosolyára,

—

5 kínt, szenvedést, mindent feledtet • Egy szent, egy édes szó:

„szeretlek!" Mezarthim.

Jobb k é s ő n m i n t soha. (Elbeszél és.) Irta: G Y A R M A T H Y

ZSIGÁNÉ.

I.

A sorozás javában foly. A községháza egyik ablakából egy sötét szemű, fekete bajszú, olajbarna ifjú hadnagy tekint az utczára. Egyszerre szemei megélénkülnek, bajszát tüzesen pödri és akkora czigarett-füstöt fú maga körül, hogy már nagyobbat nem is lehetne. Tekintetét el nem fordítja attól, ami igy felvillanyozta s csak ugy szól vissza a szobába: — Főszolgabíró ur, kérem egy perezre, csak addig, mig megmondja a nevét annak a gyönyörű teremtésnek . . . . — A z t innen is megmondhatom, — Onnan ? — Innen. Ugy-e bár, egy magas karcsú menyecske, csipőt ringató begyes járással, földet néző, lesütött tekintettel, mintha mindég a kicsi piros csizmáját lesné, pedig les az egyebet is — De kérem, főszolgabíró ur, hogy tudhatja azt, ha nem is látja? A főszolgabíró nevet, azután megfejti a dolgot: — Négy év óta tudakozza már ezt a sorozó bizottság legfiatalabb tagja, hát csak megtanulhattam! — És mindég — Mindég, mindég ez az egy volt 1 Mert ennek az élete az, hogy magát mutogassa. Annyi ebben a szép menyecskében a hiúság, hogy mikor a nénjét férjhez kérték, azonnal elcsábította a kérőt. Nem tudta elszivelni, hogy ahol ő van, mást szeressen valaki. — Érdekes 1 —

A

nénje

nem

találta

éppen

olyan

érdekesnek.

Künn zsongva tolong a vidék népe s a hadnagy: Zászlósvári Ardy Gyula érdeklődéssel tekint az utczára és nem valószínű, hogy abban a hátracsapott kalapu két gajdos legénybe gyönyörködnék, aki összeölelkőzve erősen állítja, hogy nem bánja, ha be is veszik; pedig a bőségesen beszedett sziverősitő daczára is annyira retteg, hogy nem tud helyben állni és duhaj lemondással rikkangatja, hogy nem baj az, csak vegyék bel S ebbeli kívánságuk nyomban teljesül is és egy negyed óra múlva már a »dutyi« rácsos ablakából kiabálnak ki, hogy ők a király katonái s reményöket fejezik ki, hogy e miatt az édes anyjoknak bizonyosan a szive reped meg. — Főszolgabíró url Mikor ment férjhez ez a szép teremtés ? — Három éve mult.

A szép'teremtés: a »falu szépe« kissé közelebb jő az ablakhoz, a hadnagy egészen kihajol s ezen mozdulatával azt a kecsegtető reményt kelti egy siró anyában, hogy ha ő most hangosabb jajszóval sir, akkor annak a fiatal tiszt urnák megesik a szive rajta és nem engedi, hogy besorozzák a fiát. De a tolongás, sirás, kiabálás egy csöppet sem zavarják a falu szépét, neki dolga van, s mint a napfényben ragyogó aranypáva ring át a tolongáson ott, ahol legtöbben vannak. Egyszer hoz egy szövőbordát, aztán visz pár gombolyag fonalat; betér egy pillanatra az »Örmény«-hez is s mikor onnan kilép, akkor érvényesül leghatalmasabban a kis piros csizma szépsége. Nem, ilyen szép menyecskét A r d y hadnagy nem látott még soha! Dél felé az áprilisi nap még fényesebben ragyog, s az aranypáva hófehér alsó-ruhája, ezer ránczu piros köténye, rózsás arcza még inkább tündöklik s a gyönyörű tájviselet izgató hatása teljes erejével hat a hevülékeny hadnagyra. A bizottság ebédelni indul: át kell hatolni a tömegen, a piacz átelleni oldalára. És ettől kezdve a fiatal hadnagy nem tudakozódik többet senkitől a falu szépe felől: amit meg akar tudni, azt majd elmondja neki a szép menyecske élőszóval n.

Végét járja a nyár, folynak a hadgyakorlatok és a sátor-tábor környéke cseng a fiatal kedv pezsgésétől s nem ritkán a pezsgős-palaczkok durrogásától is. A legénységi kantinok előtt amint puskákat, gombokat tisztogatnak a bakák, laktanyai élezeket dobnak egymáshoz, amikor nyersen hahotáznak, csak mikor az otthonról s az otthon maradt kedvesekről van szó, akkor lágyulnak kissé a kedélyek s néha egy-egy mély sóhaj is száll az augusztusi forró légbe. És ha a többi nem is sóhajt, de egy megtermett jó arczu káplár hatalmas mellén nagyon gyakran rezegnek a piros bojtok és pedig nem a nevetéstől. S ha a nyári nap szikrátverő sugarai eltűnnek, s nehezebb gyakorlatok után korán elcsöndesül a sátortábor, azt bizonyosra vehetni, hogy a káplár még fenn van és mély áhitattal néz egy csillagot. A Vénusz, mikor esti csillag, éppen ott ragyog a káplárék kertje százéves körte fája felett, mikor pedig hajnali csillag, akkor az uj csürjök csúcsán fénylik. Andris káplár felnéz a csillagsugaras sötétkék boltozatra s belemélyed a »vacsora «csillag rezgő fényébe és jól tudja, hogy az ő szép felesége is ugyanakkor azt a csillagot nézi s igy tekintetök összeolvad a Vénusz fényében. Ilyenkor hő vágytól lüktet a fiatal férj szive s érzi, hogy hiába hajtaná álomra a fejét, ugy sem tudna nyugodni, inkább künn marad, mig a Vénusz ragyog. És néha a fiatal hadnagyot, Ardy Gyulát is meglepi bizonyos ábrándozó hangulat, olyankor künn marad ő is a meleg nyári éjben s amint feltekint a csillagos égre, hol a tejút fehér fényű hulláma fut végig, hadnagyi tudományával arra gondol, hogy kis fiu korában egy cselédjük biztos felvilágosítása folytán sokáig hitte, mintha a tejút a Szűz Mária szétföcscsent teje lenne. De aztán később megtudta az igazat — azt már könyvekből olvasta — hogy az a hullámos fehér ut a Csaba királyfi útját jelöli. Mikor távozott, lába nyomán kelt s mikor visszatérend, elibe világit egészen az ősi tanyáig: a székely föld sötét fenyvesei közé. Lám, ha ezt igy tudnák a hires csillagászok, nem keresnék még mindég, hogy voltaképpen mi a tejút? Csillagok miliardja, ködfoltok, gáznemüek fehér habtengere, vagy mi hát? Bizony ami végtelen, annak nagyon nehéz végére járni a nagyon is véges emberi észnek 1 A r d y hadnagy nem is töri magát

357 azzal, hogy az ég csodáit kutassa: a csillagos, holdfényes estéket ő is szépnek találja; néha mikor nincsen okosabb dolga, azaz ha a bajtársak valami nagyon bevehető ok miatt nem akarnak kártyázni, el is merül a természet örök szépségén. Ilyenkor aztán magába száll — mert higyjék el, hogy néha még a hadnagyok is magukba szállnak! — Magába száll és egymást űző gondolatok tolulnak agyára: ugy érzi, hogy valamivel nincsen megelégedve s hogy más azt másként csinálná. A z éj gyönyörű, a sötétlő hegyhátakon valóban ott csillámlanak a hagyományos pásztor-tüzek és megcsillannak a csöndes város tornyai is a tele hold fényében és A r d y arra gondol, hogy vájjon ha eddig más életet folytatott volna, nyugodtabb kedélylyel merülhetne-e bele egy-egy ilyen pompás éj szemléletébe ? De hát vájjon nem lehetne-e változtatni a dolgon,' nem lehet-e egy uj életet kezdeni ? . . . Nem, már nem lehet 1 Gyors léptekkel haladt előre; széles fénylő csíkban fut előtte a Maros: a füzesben egyegy szendergő madár szól oda a párjához lágy, édes csicsergéssel; A r d y a jövőre gondol: ha egyszer hozzá is így szólana egy kedves kis feleség egy olyan, akit szerelemből vett el ehj, ennek már vége örökre! A becsületet kell megmenteni: érdekházasságot kell kötni, másként nem megy 1 A z adósság fenyegető tömegben torlódott össze, ha rázuhan széttöri a becsületét. Eddig sem szűken költött s nem nagy szerencsével játszott, de ott volt az édes apja, aki mindég segített rajta; azért midőn kényesebb kérdéseknél nagyon meg volt akadva, a bajtársak már egész könnyedén vetették oda: — Csapd be az öregedet, Gyuszi! — Nem, azt nem teszem többet! kiáltott fel az ifjú és szívében megszólalt a jobb érzés: szegény jó öregem 1 Már is tovább mentem, mint kellett volna tudom milyen nehezen esett az neked s én mégis annyiszor megszomorítottalak, nem, nem teszem többet soha! Aztán mégis csak megtette mindaddig, mig egyszer aztán a szegény megtépázott öreg nemes után becsapódott az ősi sirbolt ajtaja. Hiába »csapta« volna be már a fia, mert ott nem fizetnek az atyák lejárt váltókat, még ha ugy is kívánja azt a katona-becsület! És ekkor ismét felszólalt szivében a nemesebb érzés: most már férfiasan fogja venni az életet; nincsen kiben biznia — hiszen a hadnagy ismer olyan fiatal tisztet is, aki fizetéséből nemcsak kijő, de tartja édes anyját és nővérét is. Kis János, egyszerűen Kis János minden előnév nélkül az a f ő h a d n a g y . . . . Milyen nemesen érző, derék ifjú is az a Kis éppen igy fog ezentúl élni ő i s . . . . És mikor azután újból nem ugy élt, mint a nagy Kis, rájött, hogy zilált állapotán már csak egy gazdag házasság segíthet: mert hogy az ember magát eladja, az nem csak polgári, de a katonai becsületen sem üt csorbát. III. Török András káplár is a csillagokat nézi és A r d y arra felé irányozza lépteit, mindég nagyon vonzódott ehhez a délczeg legényhez és sokszor állt már azon a ponton, hogy elkéri cserébe a maga legénye helyett Tibi századostól. Csodálni fogom a Tibi jó emlékező tehetségét s mindjárt ide adja, mert hát ennek a századosnak az a bolondja, hogy neki éppen olyan jó emlékező tehetsége van, mint a királynak és erre nagyon büszke. A r d y hadnagy pedig arra büszke, hogy az ő tulajdonai előtt ott legyen az a három betű »leg.« Neki van a /^drágább öltözéke, ő adja a /^finomabb pezsgőket; az ő fegyverei a /^jobbak Szóval ez a három betű az ő életszüksége. Milyen derék ember lehetne, ha még egy szó elé oda tehetné ezt a szócskát, s azt mondhatná

magáról, hogy a /^szolidabb. Most egyelőre az eszében sincsen; de az már tetszenék neki, ha azt mondhatnák, hogy az ő tiszti legénye a legformásabb ficzkó. Majd beszél a gazdájával erről a cseréről. De mint sok más jó szándékát, halogatta ezt is, mig aztán Andrisból káplár lett s igy abban maradt a dolog. Amint elhalad a káplár előtt, oda szól hozzá: — Andris! te nem vagy ma szolgálaton és még sem alszol, akkor te bizonyosan szerelmes vagy ? A szemedből is látom, hogy az vagy, ugy hát mond el nekem a saját regényedet; ilyen szép holdvilágos éjjel kellemes elbeszélgetni — És egészen közel megáll előtte. A káplár állásba vágja magát: — Kérem alássan hadnagy ur, mit mondjak el ? — Hát azt, hogy van-e szeretőd, mikor akarod elvenni, vannak-e vetélytársaid ? Szóval beszélj valamit a szivedről, életedről. —. Értem hadnagy ur. Jelentem alássan hadnagy ur, hogy ezelőtt négy esztendővel feleségül vettem Gáspár Erzsébetet. A k k o r hadmentes voltam az édes anyámasszony eltartása végett, de ükeme meghaláloza ezelőtt három esztendőkkel s igy engem bevevének katonának. De az időm telőfélben van már, s nem sokára haza szabadulok, otthon folytatom kis gazdaságomat; ennyi az egész, hadnagy ur. — Hát aztán szereted a feleségedet Török Andris ? — Szeretem, kérem alássan. — Persze, persze ti szerelemből házasodtok 1 . . . Andris! tudod, hogy én is házasodom? — Igen is, tudom hadnagy ur. — Honnan tudod te azt? — Jelentem alássan hadnagy ur, az édes anyám dajkája volt a Záhy kisasszonynak és ezelőtt vagy hét esztendővel Záhyné nagyságos asszony meg Klára kisasszony eljöttek a mi falunkba, ahonnan felrándultak a havasokra, éppen én valék a szekeressök, nálunk is töltének egy napot; édes anyám, az isten nyugtassa meg, rétest sütött és a nagyságos asszony megígértette velünk, hogy ha vásárba, vagy másféle járatba az ő városukba vetődünk, el ne kerüljük. Most hát, mióta itt vagyunk, már több Ízben befuték a városba és mindég felkerestem Záhy nagysás úrékat. Klára kisasszony nagyon örvendett és ugy nevezett, h o g y : testvérem — É s a kisasszony emiitette előtted, hogy jegyesek vagyunk? — Nem. A cselédek mondták, akik nagyon dicsérik a hadnagy urat és várják is, mert akkor jó világuk van — Hát a kisasszonyukat szeretik-e ? — Mint azt a jó istent, ugy imádják. Imádják I ütődik súlyos lökéssel a hadnagy szivéhez és nem tud tovább beszélgetni, gyors léptekkel halad végig a fehérlő utakon, aztán átszeli a feketének tetsző füves részt és ott áll ismét a folyó partján. Hej l ha az a lágyan hömpölygő meg-megcsillanó viz elvinne valamit abból a benső égető forróságból: Imádják 1 persze hogy imádják, mert jó bár lenne házsártos, rossz természetű, akkor nem gyötrené igy az a benső forróság, aminek önvád is lehetne a neve. 0 is jónak, mélyen érzőnek ismerte fel eljegyzésük után, olyannak, aki megérdemelné, hogy boldog legyen és azóta nem él békében önmagával. Előbb csak egy nem szép, de gazdag leányt látott benne, akihez egy őrnagy barátja vezette. — Én is igy nősültem s nem lett semmi rossz belőle, mondta az őrnagy. De vájjon mit mondana az ő férfi eszménye: Kis János, ha egyszer ilyen körülmények közé jutna ? E j h ! bolondság 1 Kis János soha sem jöhetne ilyen körülmények közé Kis János nagyon derék

358 i f j ú . . . . És még is, ha az életárja egyszer megtántoritotta és ide sodorta volna, s azután tapasztalná, hogy a leány nemesen érző és egész élete boldogságát egy szerelemből kötött házasságra épiti és ő — már mint Kis János — érzi, hogy ezt a boldogságot nem tudja megadni, mit cselekedne ? Hiszen csak az a baj, hogy a hadnagy éppen azt nem tudja! Vissza lépjen ? De az szégyent és mély fájdalmat okozna a leánynak (és becsületére legyen mondva, igazán ez volt az előérzése s csak azután jött a többi) aztán az ő helyzete is tarthatatlan lenne, a hitelezők megrohannák és és nem lehet már ebből kimenni másként! A füzesből ismét hallszik az édes madárcsícsergés, nem azzal az epekedő szerelmes csattogással, mint tavaszszal, hanem a boldog családi élet melegével röviden, de igazán, mintha csak ezt mondanák: Milyen jó itt szenderegnünk az általunk rakott puha fészekben! E h j ! ezen már nem lehet segíteni, menjünk aludni!... És ezen az éjjelen sok becsületes dolgot gondolt össze az ifjú s ha mindig magányosan s éjjel gondolkoznék, az egészen más is lenne; de a világosság, a nap meleg fénye, a bajtársak élénk kedve, a legénység erőtől duzzadó tömege, a harmatos zöld mező és minden, minden, amit könnyű vére képzete elé hajt, arra ösztönzik, hogy a megkezdett vig életet folytassa. Szabadságidőt kért, azt egy pár nap óta meg is kapta; de nem akar távozni, mig jelenlevő barátainál ki nem egyenlíti apró adósságait, ezt pedig ugy akarja cselekedni, hogy távollevő adós bajtársaitól várja a pénzt, mert a hadnagynak mindég távol vannak azok a barátai, akik neki tartoznak; de akiknek ő tartozik, azok mindég közel vannak. Minden nap keresteti a postán az utalványokat, vagy az ötpecsétes levelet; de a »legény« soha sem kapja s már fél is előállni a pénz nélkül való hirrel. A szabadság-idő végén áll az esküvő — mert az ember csak nem ronthatja meg a szabadság-idejét azzal, hogy az elején nősüljön 1 — addig hát hadd élvezze az ifjúság az élet örömeit. Addig? hát azután? Ehj, azután sem lesz rosszabbul! Hiszen nagyon kellemes érzés lehet az, mikor nem adós az ember, s még azzal sem válik azzá, ha tovább járja a finom pezsgő, a kártya és ha mindég kisegélheti az ember megszorult barátait — mert A r d y hadnagy kisegélte mindég minden bajban levő bajtársát. Szeretik is nagyon a jó fiuk a »jó fiut.« És A r d y hadnagyot örömmel tölti el az a gondolat, hogy milyen vidám estét fog ő szerezni azzal a nagy murival, melyet elindulása előtt rendez. A feletti bosszúságát, hogy az utalványok nem akarnak megérkezni, egészen háttérbe szorította a nagy előkészület. Legénye alig győzi a sok megbízást. No még csak a finom pezsgő van hátra és mikor azt is megrendeli, szivét valami hideg szúró érzés járja át, önkéntelenül Kis Jánosra gondol és most magától kitalálja, hogy hasonló körülmények között Kis János mire fordítaná a p e z s g ő k árát.

Nevrose. És

hogy

Isten A

újfent a földre

dühöngő

Délczegre Épen Vétlen A

kisdedeken

napon

gutaütöttet,

könyörült

egy

magához

ember

»Isten A

fia,

bárcsak

szavamra

lelke,

emelte.

szine

elé

volnál, hajolnál!

nyavalyatörősnek,

Sebnél

és v a k s á g n á l a n y a v a l y á m

bőszebb ;

Várlak

olyan

régen :

Lelkem

nyugodalmát

»Lihegő

várva,

várlak olyan add

hajszában

meg Uram

kergetve

nézeten

velünk.

nékem !

nyugalmat,

H a j a m a t szél járta, b e c s a p o z t a

harmat,

Ut sara cseréppé kérgesedett

rajtam,

A

jajban.

szemem

kiégett

Nincs hitem Életemet

szomjú epedésben

Tehetetlen S

vágyban

nincs ö r ö m e m

»Néha

pergedezö

az égben, nincs javam

fojtogat a

benne,

reménykedve

csitította

Csókokkal

elé

rogytam,

névtelen

vágyam ;

az

az ajkát véresre

tovaűzött

ajkam,

kimartam, utálat:

Az

a s s z o n y is m e g c s a l , a z

asszony

•A

v e r e j t é k e t is a t e s t e m

elunta,

Súly nekem Ám

léha

a szerszám,

tivornyán

Csömörletes

S

is

nekem a

és i t a l o m

a

a

párnán, lomha

bár elpusztulnék, bár meg volnék

»Nem, nem

igaz ez sem. A

Nem

h a k í n i s , m e r t jogom

Mert

ha

az igaz

Fájni a fájdalmat

élet;

léten, védem.

engem,

istenben,

igaz isten

nem

félek,

az

tudománynyal

túl a földön

halva !

haláltól

G y ű l ö l ö m az éltet, de c s ü g g ö k a a múlástul

munka,

gondok,

járván,

ideggel gondolatom

adom,

állat!

undok.

napi uton

éjféli s ö t é t b e n v e r g ő d ö m

Túléber Ó

kín

gyötrenek

étkem

Ólmos a lépésem

elérek.

lágyan,

viharos nagy

Lelkit á lelkembe átszítta

Aztán

mit

zokogtam ;

Forró sima karja átalölelt Búgva

földön,

méreg

hogyha

asszony

Ölébe aléltam, kebelén

a

töltöm,

J a j de a b ö l c s e s s é g se csillapít

A z e m b e r e k e t csak a k k o r tarLjuk é r t e l m e s e k n e k , h a e g y

lépett,

népet:

könyörülő

adnál, kértemre

Tajtékos görcsénél

jöttek,

a

Kétfele szétverve két karral a

Elveszi hitemet

vannak

a

éltek,

tőle, a k i k b é n á n

síró M a g d o l n á t

Egy

békéltek,

a kik vakon

hibbanta

mentek

száma,

leszálla.

balgák kezihez

Megvilágosítá,

Magam

( B e f e j e z é s e Uöv.)

betelt a szám, tenger évek

fia

volna,

engedte volna !

* »Körülöttem A z ö r e g e k szeretnek j é tanácsokat adni, vigasztalásul azért, h o g y nem szolgálhatunk

Mondjanak

bár

mennyi

jót rólunk,

v a l a m i ujat nem

mondanak

La

Rochefoucauld.

ámulnak

meg, egy

kellett v á r n o m

át egy

a

m a g a m ' szivszerint egyszer fia,

Nem

tudom

az okát:

meggyógyítasz,

Istentagadással lázadt

sem ért

egész

Isten

bölcs v a g y :

népek,

ember

Hogy

Ugy-e

nekünk.

bambán

e m b e r se szán

Terád

t ö b b é rosz p é l d á v a l . *

ezzel

Egy

meg

élten,

kibeszéljem.

ugy-e, bajom' érted ? ugy-e, te se k é r d e d ? nem

hagysz

tovamennem

k e b e l e m b e n ?«

359 Megremegett Tompa

ajka, kipirult a

Nyugodtan

előtte isten fia

Jobbját fölemelve sebhedt

beszéde;

álla, homlokára

Csöndesre fojtotta lehet a sok Alkonyati fényben ragyogott Aranyburok S

halk

égett

a születő

susogó hangon

Ȓme a homlokom Oldalamat Magam

a

tenger,

esten

is k i á l t ó k

mért

h a g y t á l el e n g e m ! sorján,

K e r e s z t r e jutsz, b á r h a i s t e n fia

volnál,

J a j a z i s t e n n e k is, h a v a n s z i v e , S embermegváltani

ideszáll a

a gyengék, a hisznek

gyönge,

földre.

lelki-szegények,

Akik

vakon

Nem

nyilik, csak annak, az én A t y á m

A k i uras szívét Nem

és v a k o n

szolgává

hiu balhit,

Annak

vagyok

remélnek! háza,

alázza.

is h a l l o m a s z ó t , c s a k

M e g s e m is v á l t h a t o m , Néked

Egyik hullám maga alá gyűri a másikat. A feneketlen mélység, mely fölött ez a jó kedvű, ragyogó vizegyéniség hömpölyög, a megsemmisült hullámok holttesteivel telik meg. A tenger végtelenségén egyre folyik a keletkezés és megsemmisülés ősi proczesszusa, a második perez generácziója az első perez generácziójának a sirján örvend a létezésnek.

fúrta,

földi g y ö t r e l e m b e n :

Ne akarj a földnek fordítani

»Boldogok

Mester:

összeszúrta,

dárda, k e z e m 1 át szeg

Istenem, istenem,

—

ember,

így szólott a

tövis

Mi történt ezzel a hullámmal ? U g y érzem, mintha nem is pusztán redője volna a tengernek, olyan, a milyet ez a szép leány most püha keze egy selymes simításával eltüntet a ruhájáról, hanem valóságos egyéniség, mely halad a maga utján és ér valahová. Mintha azok a finom reczék az arczulatján kéjesen rezegnének a tűző nap sugarától és örülnének neki. Kár, hogy ez az öröm olyan hamar muló.

képe,

zokogásba csuklott a

ha nem

szól

fennen,

csak aki hisz bennem ;

—

ámitó káprázat :

isten, aki föl nem

lázad!« Ignotus.

Hullámok. Irta: K Ó B O R

TAMÁS.

U g y tettem, mintha már megelégeltem volna az ülést és felálltam. Aztán kibámulva a tenger messzeségébe, éreztem, mint tolja helyre az üresen maradt széket s rá ülteti az édes anyját. Hogy kicsoda ő ? — Nem tudom. Most láttam először. A benyomás, a mit fehér ruhácskájában, keblére, hajába tűzött rózsáival és nagy, leányos kék szemeivel reám gyakorolt, csupán az volt: szép leány 1 Husz lépésnyire tőlünk a villa Stephanie terraszán csörömpölnek a kanalak, csengnek a poharak. Fehér asztalok a fehér porondon, fehér leányok mellettük, a kik tejet isznak. Előttük, körülöttük zöld babér-ligetek, a kőpárkányon túl nagy messzire a kék tenger, a szélén violaszín karikákat fodorítván. Olyan tisztára mosakodott, vasárnapi az egész szczeneria, olyan, mintha csak az imént takarítottak volna. Ott áll az édes anyja mellett és mind a ketten szótlanul néznek a tengerre. A k i a tengerre néz, sohasem beszél. A z egyre csapongó hullámok örök változása leköti a figyelmet, a gondolatokat és a lelket. A z ember rábocsátja a ringó hullámokra a maga képzelete hajóját és ez a hajó elvitorlázik vele messzire,. messzire, sokszor tul a láthatáron, sőt néha egészen az ismeretlen szomszédjáig is. A z ember kikeres magának egy hullámot és nézi, mi lesz vele. Szelid, lassú lendülettel átbukdácsol az előtte levő vizbarázdán, aztán ijedten belebotlik a part fekete kőszirtjébe és tajtékozva menekül vissza. Útközben éri őt egy másik hullám és elnyeli. Vége.

A struggle of life. Valamint ez a reszketős öreg asszony is örvendett a létezésnek, mikor szép leánya még nem volt. A z ő fonnyadt, elsárgult afezán még látom a hajdani, szétporladt szépség csontvázát és ez a váz hasonlít a szép leányhoz, a hogy a halál az élethez csak hasonlíthat. Amott messze, a láthatár karimáján kivillan egy pont. Vitorlás hajó közeledik. Érzem, hogy a leány szeme is rajta függ ezen a fehér ponton és érzem azt is, hogy az ő tekintete is, mint az enyém, végig siklik a tengeren, hullámról-hullámra, a fehér ponttól kezdve egészen a parti szikláig. S ebben a pillanatban elszédül a fejem, ugy érzem, mintha a part megindulna befelé a tengerbe. S föltekintve látom, hogy szép szomszédnőm is belekapaszkodik a szék támlájába, szintén elszédülve. De nem ő az, valaki más. O a széken ül, sárga aszott arczczal, reszkető kezekkel, szakasztott olyan, a milyen egy másodperczczel előbb az édes anyja volt s mögötte a szék támlájába kapaszkodva, egy szép fehérruhás leány, rózsákkal a keblén; a hajában, nagy, leányos kék szemekkel. Szakasztott olyan, a milyen ő volt ifjú korában, csak egy másodperczczel ezelőtt. Hullám, csak hullám. Képzelgés, halluczináczió, mint minden, a mit látunk. T e szép leány, ha szerelmes volnék beléd, mennyországom, mindenségem volnál, igy csak egy felszínre vetett vizfodor vagy, melyben színesen törik meg a napsugár. Sajnálom, hogy a legközelebbi perez maga alá fog temetni, hogy elhal a színed, az erőd, a szépséged, hogy nyomorúságos néhány esztendő múlva csak reszketősen fogsz rátámaszkodni arra a másik gyönge karra, mely egykor izmosan és szenvedélytől fölhevitve ölelte át rengő derekadat. De hát az enyészet irgalmas. Mire te letűnsz a felszínről, az én hajamban sem lesz többé fekete szál.

Letépett Piros arczu Virágokat

lányka tépdel:

virágok. S rá a v i r á g o k

mind

O l y szomorúan néznek,

Szines b o k r é t á h o z

L á t j á k árnyékát

egy

Gyöngéd kis kezével.

Sokkal durvább

kéznek. Szabó

Sándor.

3P0

Nantas. Irta : E M I L E

ZOLA.

(Folytatás.)

IV. Nantas másfél év óta volt pénzügyminiszter; ugy látszék, mintha emberfölötti munkával iparkodnék magát elkábitani. A dolgozó-szobájában történt heves jelenet után való napon komoly beszélgetése volt a báróval. Flávia, az édesatyja tanácsára, késznek nyilatkozott visszatérni férje házába. A házastársak most már egy szót sem szóltak egymáshoz, — kivévén ha a külvilág előtt komédiát kellett játszaniok. Egyébiránt Nantas elhatározta, hogy nem változtatja a lakását. Este magával hozta a titkárjait, és ugy végezte el velők a sürgős ügyeket otthon. Ez volt életének az a korszaka, a melyben legríagyobb dolgait mivelte. Valami benső hang fenkölt és termékeny gondolatokat sugallt neki. Akárhol fordult is meg, mindenütt rokonszenves, csodáló moraj kelt körülötte. De ő érzéketlen maradt minden dicsérés iránt. A z t lehetett volna hinni, hogy a jutalomnak minden reménye nélkül dolgozik s csupán arra törekedik, hogy tetteket tettekre halmozzon, azzal az egyetlen végczéllal, hogy megkísértse a lehetetlent is. 1 Valahányszor egy-egy fokkal fölebb hágott, .kérdően tekintett a Flávia arczára. Meg van-e már ha:tva yalahára? Megbocsátja-e neki végre azt a régi szégyent s kész-e arra, hogy csupán a nagy kifejlettségre jutott szellemet lássa benne? A néma, merev arczból, fájdalom, még semmi meghatottság sem volt kiolvasható. Ekkor aztán Nantas ismét nekifeküdt a munkának és igy szólt magában: — Nyilván nem állok még elég magasan az rő szemében. Még fölebb kell, folyvást fölebb kell hágnom. El volt szánva arra, hogy kierőszakolja magának a boldogságot, mint ahogy kierőszakolta volt egykor a gazdagságot. A saját erejében való hit teljes nagyságában tért visza; ezenkivül • az ő nézete szerint semmi más mozgató erő nem volt a világon, mert hiszen az emberiség is abból az akaratból keletkezett: uj életet nemzeni. Ha olykor csüggedés szállta meg, bezárkózott, hogy akaratának gyöngülését még csak ne is sejtse senki. Benső harczait csak a mélyen — ülő, fekete karikáktól övezett szemekből lehetett kitalálni, melyekből lángoló tűz villogott ki komoran. A féltékenység emésztette most. Kín volt már az is, hogy nem sikerült megnyernie Fláviá szerelmét; de valóságos őrjöngés lepte meg, ha elgondolta, hogy Flávia másnak adhatná oda magát. Kitelnék tőle, hogy személyes szabadságának bebizonyítása kedvéért azzal a Des Fondettes úrral nyilvánosan kompromittálja magát. Nantas tehát mindig ugy tett, mintha nem is törődnék Fláviával, habár legcsekélyebb távolléte is gyötrelmes aggódással töltötte el. Ha nem félt volna a nevetségességtől, maga futkosott volna utána -az utczán. í g y azonban azt határozta el, hogy tart a közelében valakit, kinek az odaadását pénzen fogja megvásárolni. Chuin kisasszonyt megtartották a házban. A báró hozzá volt szokva a vén kisasszonyhoz, ki egyébiránt sokkal többet tudott, semhogy egyszerűen ki lehetett volna adni az útját. E g y darabig Chuin kisasszony azt tervezte, hogy azzal a húszezer frankkal, amit Nantas neki az esküvő után való napon kifizetett, visszavonul a magánéletbe. De aztán nyilván azt gondolta magában, hogy gazdáinak a háza még csak most alkalmas igazán-

a zavarosban való halászásra. Csak uj alkalomra lesett tehát, főkép mivel kiszámította, hogy még körülbelül húszezer frankja hiányzik ahhoz, hogy szülővároskájában, Roinvilleben megvehesse a jegyző házát, mely fiatal korában csodálatának a tárgya vala. Nantasnak a vén kisasszonynyal szemben nem kellett tartózkodónak lennie: hiszen jól tudta, hogy ájtatoskodó arczfintoritásai mögött mi lappang. De azért Chuin kisasszony mégis felháborodást színlelt, mikor Nantas egy reggel a dolgozószobájába hivatta s minden kerülgetés nélkül állt elő azzal az ajánlattal, hogy Chuin kisasszony őt úrnőjének minden legkisebb cselekedetéről is folyvást értesitse. Minek gondolja őt Nantas ur? kérdé. — Ugyan kérem 1 kiáltott föl Nantas türelmetlenül, — sietős a dolgom, várnak a minisztériumban. Kérem, végezzünk. De Chuin kisasszony semmiről sem akart tudni, hacsak Nantas illő formát nem ad a dolognak. A z ő elve az volt, hogy a dolgok magokban véve sohasem csúnyák, de hogy azokká lesznek, vagy megszűnnek azok lenni, a szerint amint az ember a formájokat megadja. — Nos hát, viszonzá Nantas, — itt egy jó cselekedetről van szó Attól tartok, hogy a nőm előttem bizonyos kellemetlenségeket rejteget. Hetek óta feltűnően szomorúnak találom. Önre gondoltam hát, kisasszony, hogy biztos tudomást szerezzek. — Feltétlenül számithat rám, uram, mondá erre Chuin kisasszony, csaknem anyai gyöngédséggel. — Én a bárónőnek odaadó híve vagyok s az ő és a férje becsülete kedvéért mindent m e g t e s z e k . . . . Holnaptól fogva éber szemmel fogom őt kisérni. Mikor Nantas megigérte, hogy szolgálataiért meg fogja jutalmazni, a vén kisasszony eleinte felpattant. De azután ügyesen odaterelte a dolgot, hogy Nantasnak határozott összeget kellett megneveznie: tizezer frankot ígért neki, mihelyt neje vétkességéről vagy ártatlanságáról határozott bizonyítékot tud szolgáltatni. Lépésről lépésre jutottak oda, hogy a dolgot végre a saját nevén nevezték. Ettől fogva Nantas kevesebbet gyötörte magát. Három hónap mult el. Nantas egy nagy munkának a közepében volt, a közelebbi költségvetési év előirányzatának a megállapítása foglalta el. A császárral egyetértve lényeges változtatásokat tett az eddigi pénzügyi rendszeren. Erős támadásokra volt elkészülve a képviselőházban s e végre terjedelmes okirati anyagot kellett készletben tartania. Sokszor egész éjszakákat virrasztott át. Ez elzsibbasztotta és türelmessé tette. Valahányszor Chuin kisasszonynyal összetalálkozott, néhány rövid kérdést intézett hozzá. Nem tudott még meg valamit ? Sok látogatást tett az asszony ? Nem maradt-e feltűnően sokáig egy-egy háznál ? Chuin kisasszony pontos naplót vezetett mindenről. De mostanáig még csak merőben jelentéktelen adatokat jegyezhetett föl. Nantas ebben megnyugodott, mialatt a vén kisasszony hunyorgatta a szemét és ismételten erősítgette, hogy legközelebb talán lesz valami újság. A való az volt, hogy Chuin kisasszony jól meghányta-vetette az egész dolgot. Tizezer frank neki nem volt elég — húszezer frankra volt szüksége, hogy a jegyző házát megvehesse. Eleinte az a terve volt, hogy úrnőjének is eladja magát, miután gazdája már megvásárolta. De ismerte az asszonyt s oka volt attól tartani, hogy az első szóra csúfosan elkergetik. A vén kisaszszony, még mielőtt azt a megbízást kapta, már régóta kémkedett az asszonya után, mert ugy okoskodott, hogy az urak bűne, a cselédek vagyonosodása. De itt ama természetek egyikére talált, melyeknek becsületessége

57 rendithetetlen, mert büszkeségen és önérzeten alapul. Flávia, egykori ballépése következtében, minden férfira haragot tartott. Chuin kisasszony tehát már-már kétségbeesett a siker felől, midőn egy szép napon Des Fondettes úrral találkozott. Emez oly élénken tudakozódott az úrnője felől, hogy Chuin kisasszony előtt egyszerre világossá lett, hogy sóvárgó vágygyal ég Fláviáért, mert annak a pillanatnak az emléke, mikor egyszer a karjaiban tartotta, folyvást üldözte. Chuin kisasszonynak most már készen volt a terve: egyiránt fogja szolgálni a férjet meg a szeretőt- Ez volt az az elmés lelemény, amely czélhoz vezetett. Egészen kivánat szerint ütött be minden. Des Fondettes ur, Fláviától reménytelenül elutasítva, odaadta volna a vagyonát, hogy ezt az asszonyt, aki egykor az övé volt, újra bírhassa. Először a gyöngéjét tapogatta Chuin kisasszonynak, utóbb ismét találkozott vele, adta az érzelmes embert és esküdözött, hogy megöli magát, ha Chuin kisasszony nem akar segítségére lenni. E g y hét eltelte és sok érzelgősség meg lelkiismereti aggály után az alku meg volt kötve: Des Fondettes tizezer frankot ad, ha Chuin kisasszony kész lesz őt egy este a Flávia szobájában elrejteni. A z illető nap reggelén Chuin kisasszony bement Nantashoz. — Mit tudott meg ? kérdé emez elsápadva. Chuin kisasszony előbb kitérő feleletet adott s csupán azt erősítette, hogy asszonyának szerelmi viszonya van. Sőt már légyottokra is került a dolog. — Tényeket! Tényeket mondjon 1 ismételgeté Nantas, türelmetlenségtől őrjöngve. Végre Chuin kisasszony megnevezte Des Fondettes urat. — Ma este a bárónő szobájában lesz. — Jól van . . . . köszönöm! dadogta Nantas. S egy kézmozdulattal elbocsátotta a vén kisaszszonyt. Attól tartott, el talál dőlni a szeme előtt. Chuin kisasszonyt ez a hirtelen elbocsátás épp annyira meglepte, mint megörvendeztette; mert ő tüzetes vallatásra volt elkészülve, sőt kieszelte már előre a feleleteit is, nehogy valamikép ellenmondásokba keveredjék. Mély bókolással vonult most vissza, mialatt fájdalmas arczot öltött. Nantas lassan fölállott. Mihelyt egyedül volt, hangosan ismétlé: — Ma este az ő szobájában S két kezével a koponyájához kapott, mintha tompa recscsenést hallott vplna benne. Ez az összejövetel a családi lakásban hallatlan szemérmetlenségnek tünt föl előtte. Két keze viaskodásra készen szorult ökölre, vak dühében orgyilkosságon tűnődött. De nem kell-e előbb elvégeznie a munkáját? Háromszor ült le az Íróasztalhoz, és háromszor ugrott fel újra egész valójának felháborodásával. És egyúttal valami öklöt érzett a hátában, amely előretuszkolta, homályos erőltetést, hogy rögtön felsiessen a neje lakosztályába és becstelennek szidalmazza. Végre erőt vett magán, visszaült a munkához, és arra az erős elhatározásra tökélte el magát, hogy estére mind a kettőjüket megfojtja. Ez volt a legnagyobb győzelem, melyet valaha önmagán aratott. Délután elment a császárhoz, hogy előterjeszsze neki a végleges költségvetést. A kifogásokat, melyeket az uralkodó tett, a legvilágosabb éleselmüséggel bonczolgatta. De meg kellett Ígérnie, hogy javaslatának egy egész szakaszát átdolgozza Másnap kellett ugyanis a költségvetést a képviselők elé terjeszteni. — Egész éjjel dolgozni fogok felség, — ezt igérte. Hazamenet pedig azt gondolta magában:

— Éjféltájon ölöm meg őket, akkor aztán reggelig ráérek elkészülni ezzel a munkával. Este, a közös vacsoránál, báró Danvilliers szóba hozta a költségvetést, melyet aztán élénken tárgyaltak. A báró nem helyeselte ugyan vejének minden nézetét a pénzügyi dolgokban, de messzeható és figyelemreméltó voltukat elismerte. Nantas, mialatt a bárónak felelgetett, ismételten vélte észrevenni, hogy neje szemei lopva szögeződnek az ő szemeire. E g y idő óta Flávia sokszor tekintgetett igy reá. Nézése nem lett gyöngédebb, egyszerűen csak hallgatta a beszédjét, hanem ugy látszott, mintha férjének az arcza mögött keresne valamit. Nantas azt gondolta: csupán attól fél, hogy elárulták. Nagy erőfeszítést is tett hát, hogy látszólag elfogulatlan maradjon. Sokat beszélt, egyre magasabb rendű kérdéseket fejtegetett, s végre sikerült a bárót annyira meggyőznie, hogy emez az ő jobb belátásának egyszerűen meghódolt. A Flávia arczán alig észrevehető gyöngéd meghatottság villant át egy pillanatra. Nantas körülbelül éjfélig irt a szobájában. Lassankint valósággal beletüzelte magát a buzgó munkálkodásba. Nem volt most már előtte semmi más, csak a saját alkotása, a számtalan viszontagság között tulajdon keze által kerékről kerékre fölépült pénzügyi gépezet. Mikor az óra tizenkettőt ütött, önkéntelenül föl kellett pillantania. Mély csend uralkodott az egész házban. Egyszerre csak fölébredt benne a tudat: hiszen a házasságtörés várja őt amott abban a sötétben és csendességben. Nehéz küzdelmébe került, felállani a székről, vonakodva tette le a tollat és járkálni kezdett, mintha valami elveszett, régibb akaratnak iparkodnék engedelmeskedni. Csakhamar lángoló vörösség tolult föl az arczába és félelmes tűz villogott a szeméből. Azután fölment a neje lakosztályába. Flávia ma este korán bocsátotta el a komornáját. Egyedül kivánt lenni. Éjfélig maradt ott a hálószobájába nyiló kis szalonban. A divánra heveredve, könyvért nyúlt, de azt is minden pillanatban kiejtette a kezéből és álmodozásba merülten nézett maga elé. Arczkifejezése ismét szelid lett, olykor gyönge mosoly suhant el halvány ajakán. Egyszerre csak fölrezzent. Kopogtatott valaki. — K i az? — Nyissa kii felelt Nantas. A meglepődés olyan nagy volt, hogy Flávia önkéntelenül is ajtót nyitott. Férje sohasem jött még be hozzá. Dúlt arczczal lépett most be. Feljövet ismét elfogta a düh. Chuin kisasszony, ki a folyosón csevegett, azt súgta imént a fülébe, hogy Des Fondettes ur már két órája van itt. Nantas hát kíméletlenül lépett föl. — Asszonyom, mondá rövidesen, — idegen férfi rejtőzik a hálószobájában. Flávia nem felelt azonnal, olyan messze kalandoztak el gondolatai. Végre világos lett előtte, hogy miről van szó. — Önnek elment az esze, mormolá. De Nantas már semmi fejtegetésbe sem bocsátkozva, egyenesen a hálószobának tartott. Flávia egy szökéssel az ajtó előtt termett, és elszántan szólt: — Nem szabad bemennie Itt én vagyok itthon, és megtiltom önnek, hogy belépjen! Haragtól reszketve állt őrt az ajtó előtt; ugy tetszett, mintha megnőtt volna. Mozdulatlanul és szótlanul állottak egy darabig s néztek merően egymás szemébe. Nantas, előrefeszített nyakkal és előre nyújtott kézzel, rá akart rohanni Fláviára, hogy erőszakkal jusson be a szobába.

362 — Ejh, félre előlem! mondá rekedten. — É n vagyok az erősebbik, és mindenesetre bemegyek! — Nem megy be, nem akarom! Nantas mintegy esze nélkül ismételgeté: — Férfi van ott benn, férfi van ott benn Flávia érdemesnek sem tartotta, hogy ellentmondjon neki, és bosszúsan vont vállat. De midőn Nantas még egy lépéssel közeledett, nyugodtan szólt: — N o s hát, föltéve, hogy csakugyan van ott benn valaki, nem mindegy lehet az önnek? Nem szabad vagyok-e ? Erre a szóra, mely arczulcsapásként hatott reá, Nantas hátrahökkent. Flávia csakugyan, szabad. Fagyos borzongás futott föl a vállába, és ugyanabban a pillanatban az a világos érzete támadt, hogy Fláviáé az erősebbik szerep s hogy ez a jelenet, melyet ő most előidézett, legfölebb valami beteg, okoskodni nem tudó gyerekhez méltó. Hiszen ő nem tartotta meg a szerződést, bárgyú szenvedélyével csupán nevetségessé teszi magát. Miért is nem maradt. szobájában a munkája mellett ? Arczából eltűnt az utolsó csepp vér is, és kimondhatlan lelki kín boritá árnyékát azokra a fakult vonásokra. Flávia, amint meglátta ezt a fokozódó dultságot, félreállott az ajtóból, és szigorú szemei körül lágyabb vonás mutatkozott. — Nézze meg, mondá egyszerűen. Azután maga lépett be a szobába s lámpát fogott, mig Nantas a küszöbön maradt. Elutasító kézmozdulattal jelezte volt, hogy nem akar már tudni semmit — szükségtelen. De most Flávia kívánta, hogy belépjen. Amint a lámpával az ágy előtt elhaladt, fölemelte a mennyezet függönyét, és a mögött látható lőn Des Fondettes. Flávia annyira megdöbbent ettől, hogy elsikoltotta magát. — Valóban! dadogá magánkívül, — v a l ó b a n . . . . ez az ember itt volt Nem tudtam nem! Esküszöm az életemre! De egész akaraterejének megfeszítésével csakhamar visszanyerte higgadtságát. Sőt ugy látszott, mintha sajnálná azt az első indulatot, amely védekezésre késztette volt. — Igaza volt, uram, bocsánatot kérek t e h á t . . . . fordult Nantashoz és azon iparkodott, hogy visszanyerje előbbi hideg hanghordozását. Ezalatt Des Fondettes nevetségesnek találta a helyzetét. Ostoba képet vágott, és sokért nem adta volna, ha ez a férj most dühbe jött volna. De Nantas hallgatott. Csak nagyon sápadt lett. Miután tekintete Des Fondettesről visszatért Fláviára, meghajtotta magát a nő előtt és csupán annyit mondott: — Bocsánatot kérek, asszonyom, hiszen ön szabad. Azután hátat fordított neki és kiment a szobából. A belsejében elpattant valami. Csupán az izmok meg a csontok végezték a megszokott munkát. Mikor visszatért a dolgozószobájába, egyenesen egy szekrényfiókhoz ment, melyben a revolverét tartogatta. Megvizsgálta a fegyvert s azután, mintha ünnepies kötelezettséget akarna vállalni önmagával szemben, fenszóval mondá: — Most már betellett a mérték. Munka után főbelövöm magamat. Fölebb csavarta a pislogó lámpát, leült az Íróasztalhoz és nyugodtan látott ismét a munkához. A legkisebb habozás nélkül irta tovább és fejezte be, a mély csöndességben, a félbehagyott bekezdést. Higgadt rendszerességgel rakosgatta a megirott lapokat egymásra. Mikor Flávia, ki Des Fondettes urat csúfosan elkergette, két órával utóbb mezitláb lelopózott s a dolgozó-

szoba ajtaján hallgatózott, csupán. a toll halk perczegését hallotta a papiroson. Azután lehajolt s félszemmel benézett a kulcslyukon. Nantas még folyvást változatlan nyugodtsággal irt. Arczán a munka boldog elégedettsége volt látható, mig mellette, á lámpa fénysugarában egy revolvernek a csöve csillogott. V. A Danvilliers-palota kertje mellett való ház a Nantas tulajdona lett. Megvette volt az ipától. Bogará volt, hogy nem engedte bér beadni a benne levő szűk padlásszobácskát, amelyben két álló hónapig küzködött volt a nyomorral akkoriban, mikor Párizsba fölkerült. Mióta nagy Vagyona volt, ismételten érezte a szükségét annak, hogy fölmenjen oda s bezárkózzék néhány órára. Valahányszor komoly akadály merült föl előtte, abban a szobában szeretett gondolkozni és ott fogamzottak meg benne életének döntő elhatározásai. Ott ismét azzá lett ő, ami régente volt. Most is tehát, az öngyilkosság küszöbén, elhatározta, hogy abban a padlásszobában fog meghalni. Csak nyolcz óra felé végezte be a munkáját. Hogy a kimerültség erőt ne vegyen rajta, tetőtől talpig megmosakodott hideg vizben, s egymásután hivott be emberei közül többeket, hogy kiadja nekik az utasításait. Azután eljött a titkárja, akivel hosszasabban beszélgetett s meghagyta neki, hogy vigye el azonnal a költségvetést a császári palotába s magyarázza meg az egyes részleteket, ha a császár ellenvetéseket találna tenni. Most már Nantas ugy vélekedett, hogy eleget tett. A legjobb rendben hagy itt mindent és nem ugy költözik el, mint valami megbolondult bukott bankár. Végre a saját ura, szabadon rendelkezhetik magával a nélkül, hogy önzéssel vagy gyávasággal lehetne vádolni. Kilenczet ütött az óra. Itt az idő. Nantas épp távozni akart a dolgozószobából s magához venni a revolverét; de még egy keserű pohár várakozott reá. Chuin kisasszony jött elő a megígért tizezer frankért. Nantas kifizette a vén kisasszonyt s kénytelen volt eltűrni a bizalmaskodását. Chuin kisasszony anyailag bánt vele, mint holmi diákocskával, aki vitte valamire. Ha Nantas habozott volna még, ez a szégyenletes czinkosság minden bizonynyal belekergette volna az öngyilkosságba. Gyorsan ment föl a lépcsőn a padlásszobába, de siettében a zárban felejtette a kulcsot. A szobácskában változatlan volt még minden. A papir-kárpitok még most is ugyanazokon a helyeken voltak elrongyolódva; ágy, asztal, székek a régi helyökön állottak és ugyanaz a szegény- és ócska-szag volt meg rajtok még akkor is. Nantas egy darabig mohón szivta be magába özt a levegőt, mely fölébresztette benne az egykori harczok emlékét. Azután az ablakhoz lépett Ugyanaz a kilátás nyilt Párizsra, mint akkor: a Danvilliers palota fái, a Szajna és partvonalai, a jobbparti városrésznek egy egész darabja, melyben a háztenger hullámai addig nőttek és terjengtek, mig végre a PereLachaise-temető ködös távolába vesztek. A rozoga asztalon ott hevert a revolver a keze ügyében. De most már nem sietett vele; itt bizonyára senki sem fogja háborgatni, itt kénye-kedve szerint lőheti meg magát. Álmodozott, és azt mondta magában, hogy ma ismét ugyanazon a régi helyen áll, mint akkor, a régi helyen, ugyanazzal az öngyilkossági tervvel. Egyszer már főbe akarta magát itt lőni egy este; de akkor szegény volt ahhoz, hogy pisztolyt vegyen magának, akkor csak az utcza kövezete állott rendelkezésére, de ott is csak a halál volt a végczél. í g y hát az emberi életben a halál az egyetlen, ami nem csal, ami minden-

363 kor biztos és mindenkor kész. Ezenkívül Nantas semmi megbízhatót nem ismert, bármennyire gondolkozott is: darabról darabra töredezett össze a lába alatt minden — a halál maradt meg egyetlen bizonyságnak. A z összes élettapasztalatok, melyeket a hatalomra és gazdagságra való fölvergődésben gyűjtött, gyermekesnek tűntek föl. előtte. Minek az a töménytelen akarat-képesség, minek az a rengeteg erő-kifejtés, ha, végre is, erő és akarat még nem minden ? E g y szenvedély elegendő volt ahhoz, hogy őt megsemmisítse; balgatag szerelem vett rajta erőt, és most a két keze munkájával emelt büszke építmény recseg-ropog, összedől, mint gyermeki lehelettől megfujt kártyaház. Siralmas egy vég, valóban, hasonló ahhoz a büntetéshez, mely a gyümölcs-lopó iskolás fiút éri, mikor testének súlya alatt megrecscsen az ág s ő az által vész el, amivel vétkezett. Bolond az élet — igy végzé elmélkedését — a nagyeszű emberek ugyanolyan liétköznapiasan végzik, mint az ostobák. Nantas fölvette az asztalról a revolvert és lassan húzta föl a sárkányát. — A fájdalmas szomorúságnak még egy utolsó indulata e pillanatban tétovázóvá tette egy másodperezre. Mennyi nagyot mivelhetett ő még, ha Flávia megértette volna! Azon a napon, amelyen Flávia a nyakába borult volna, ezzel a szóval: »Szeretlek!« — azon a napon ő megtalálta volna azt az emelőrudat, melylyel a világot kiveti a sarkaiból. í g y végső gondolata az erőnek nagy megvetése vala, mert hiszen az az erő, amelynek mindent meg kellett volna az ő számára adnia, nem adhatta meg a Flávia szerelmét Fölemelte á fegyvert. Künn pompás reggeli idő volt. A tágra nyitott ablakon besütött a nap és újonnan ébredő ifjúság fényével árasztotta el a padlásszobát. A távolból áthallatszott az óriás város napi munkájának a robaja. Nantas a halántékára nyomta a csövet. Ebben a pillanatban hevesen kivágódott a szoba ajtaja. Flávia rontott be rajta. E g y kézmozdulattal félretéritette a lövést — a golyó a szoba mennyezetébe fúródott.' Egymás szemébe néztek. Flávia lihegett, torka ugy össze volt szorulva, hogy egy szót sem szólhatott. Végre megtalálta a megváltó szót, amelyre Nantas sovárgott, az egyetlent, amely rábírhatta, hogy tovább éljen: — Szeretlek! kiáltott föl! amint zokogva borult a nyakába s ez a vallomás végre erőszakosan tört ki büszkeségéből, egész megszeliditett valójából, — szeretlek, mert erős v a g y !

A csillagok. F e n t tornyából a tudós

» N e m v a g y u n k fénypont csupán,

T ú r j a az

D e lakott világ,

eget,

M i n d e g y i k k i s csillagot

Itt is élnek

Ki-ki

S nyílik is v i r á g . «

kérdeget.

— M i k v a g y t o k : fénypont csupán

emberek,

»S itt is bolond az ember,

V a g y lakott v i l á g ?

Mindenekbe'

Élnek ott is

T u d o m á n y b a n , és örök

emberek,

N y í l i k ott is v i r á g ? —

S b o l d o g - e az e m b e r ott

U g y mint erre

lenn,

hisz :

Szerelemben

is.«

»Es h i v e k az asszonyok Itten is nagyon,

V a n - e ott is tudomány,

H a tiltott g y ö n y ö r r e

Van-e szerelem ? . . .

Csábit

H a m i s a n a csillagok

S hamisan a csillagok

Hunyorítanak A

—

tudós k e r t j é b e ' j á r

K é t sötét

alak.

nem

alkalom.«

Hunyorítanak, Z ö l d lugasban most tűnt el L e n n a két

Hallszik édes csókjaik

S az okos kis

C s i c s e r g ő nesze.

T u d n a k hej ! sokat,

E g y i k a tudós neje,

N y á j a s a n beszélnek

A másik

Szörnyű

kedvese. D e h o g y az asszonyka M e r r e van,

csillagok el

titkokat.

most

kivel:

A z okos kis csillagok N e m beszélik

el. Celio.

Krónika. V i s i ó . (Anno Dömini.

2092.)

A z a hegy ott a budai hegy, uram. Abban a hosszú kőpalotában lakik a Szentséges Atya. Nem tudom járatos-e uraságod a világtörténetben ? A tizenkilenczedik század vége felé a szentszék elhatározta, hogy a pápai székhelyet Rómából áthelyezi. A z összes európai államok versengtek a dicsőségért, hogy e nagytekintélyű főpapnak hozzá méltó székhelyet nyújtsanak, mig végre a X-ik Pius, az akkori pápa elfogadta a magyar apostoli király meghívását és ez idő óta Buda a pápák székhelye. A souverainitást megóvandó, Buda városát elválasztották Pesttől és a körülte fekvő falvakkal pápai államot alkottak belőle. Olaszország hosszas alkudozások után kiszolgáltatta a Vatikán összes műkincseit és a katholikus világ önkéntes adakozásai lehetővé tették, hogy a Szt-Péter templomot lebontsák és darabonként ideszállitva a Gellérthegyen újra fölállítsák. Buda egész lakossága katholikus. Más vallásbeliek csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kaphatnak. Sajátságos társadalmi élete a világ legérdekesebb városává teszik, mert a történészek és tudósok csakis itt tanulmányozhatják a katholikus vallást hamisítatlan ősi intézményeinek teljes fönségében. Francziaországban a gallicán egyház, Németországban az ó-katholikus felekezet van többségben, Olaszország a fölött való bosszúságában, hogy a pápa eltávozott, oktalan módon törvényben proklamálta az atheismust és ma már csak Buda az a hely, ahol változatlan emlékeit tanulmányozhatjuk annak a vallásnak, mely kétezer esztendeig dominált a lelkiekben. A pápának külön udvara van legnagyobbrészt magyarokból és a konklave, mely a pápai szék betöltése iránt intézkedik, soha mást, mint magyart nem emelt a pápai székre, mióta Buda lett a katholikus világ központja. De még fontosabb az, hogy Budán futnak össze a modern szocziális organizáczió öszszes szálai. Százötven év óta innen kapják a jelszót a világ munkás tömegei, akiknek sohasem volt bizalmuk az örökös uralkodókhoz és • csak a változandó pápában látták meg azt a főnököt, aki érdekeiket önzetlenül képviseli. Ott fenn a Péter-templom kriptáiban egymás mellett van a katholiczizmus és a szocziaíizmus kincstára és ha a tőke bármikor harezot akarna inditani a munka ellen, elég a Budáról kiröppenő parancs, hogy milliónyi kar pihenni térjen s megkapja bérét a földalatti kincstárból, mig a szükség ráviszi a fogyasztókat a kapituláczióra. Hajdanta a nagyok érdekeit képviselte a pápaság a gyöngék ellen és talán ennek tudandó be tekintélyének az a gyors hanyatlása a XlX-ik században. Ma megfordítva van és a pápára tisztelettel és figyelemmel néz az egész világ és eltekintve a lelkiismereti kérdésektől, fejének ismeri őt el az egész munkásvilág Itt vagyunk a pápai állam határán. Mutassa meg polgári igazolványát. Ha katholikus, a templomokat is megtekinthetjük... .

alak. 2

364 Ügyeljen és ha nem tudja, miként vi .elkedjék, kérdezzen meg. Itt Pesten a legszigorúbb büntetések vannak a vallásháboritásra szabva. A négy millió lakos öszszesen 2472 felekezetnek a hive s a középiskolák felső négy osztálya nem is foglalkozik egyébbel, mint e vallások ismertetésével. A vallások hat főcsoportba osztatnak, u. m. 1. A z ősvallások : kereszténység, zsidó vallás, buddhizmus, mahommedanizmus. 2. A z észvallások. 3. A z érzelmi vallások. 4. A z érzéki vallások. 5. A költői vallások. 6. A z üzleti vallások. Vallási konfliktusoknál egy főtanács dönt, melybe mindegyik csoport egy képviselőt küld. E főtanács 1927-ben alkottatott, de azóta még egyetlen döntvényt sem hozott, a határozatok csak akkor lévén érvényesek, ha egyhangúlag megszavaztattak, ami még sohasem történt meg — Mit csinál az Istenérti — Fölsegítem ezt a hölgyet, aki elesett. — Hát nem látja, hogy- mahommedán nő ? Három hónapi börtönt kap, ha csak érinti' is! Sőt nem is önt csuknák be, hanem engem, mert minden idegenért, aki Pestre jön, vallási dolgokban esküdt vezetője a felelős. Tavaly egyik kollegámat Ítélték el, amiért a kalauzolására bizott angol megboxolta az Örök-Bünbánat szektájának egy hivét, aki vallása parancsaihoz hiven igy üdvözölte: »Hitvány gazember, bánd meg gyalázatos bűneidet és hints hamut nyomorult fejedre«, amire tulajdonképpen azt kellett volna felelnie »Szánom bánom«, de e helyett az illető a vallásos férfiú orrcsontjának betörésével válaszolt. — Nehéz a mi helyzetünk nagyon. Évenként átlag százötven vallás keletkezik és ugyanannyi likvidál. —

?

?

?

?

?

?

— Igen, likvidál, mert minden vallás váltótörvényszékileg bejegyzett czég és százezer * forintnyi biztosítékkal szavatol a szertartásaiból eredő kárért. Tavaly a »Túlvilági Fény« vallása száz házat hamvasztott fel tűzijátékai által s biztositéka nem födözvén a károkat, kénytelen volt csődöt kérni önmaga ellen. Mindenki örült, hogy e vallás beszüntettetett, mert fő alaptantételük az volt, hogy a föld belső hőmérsékét, amely ugy látszik csökkenőfélben van, külső tüzekkel kell pótolni és fölgyújtottak mindent, ami kezük ügyébe esett. Valóságos pánik volt miattuk három esztendeig az országban és a tűzbiztositó társulatok beszüntették működésüket. — És sok az ilyen exotikus vallás? — Ha kivesszük az ősvallásokat és az ezekből fejlődött felekezeteket: a methodistákat, mormonokat, quekereket, swedenborgianusokat stb., a többi mind ilyenforma. A »Szép szolgái« nem isznak, nem esznek egymás, vagy idegenek szemeláttára, mert a testnek minden anyagi funkcziója rút és becstelen; a »Paradicsom angyalai« télen nem mozdulnak ki szobáikból, csak nyáron járkálnak, mert szentségtörés az istenalkotta testet állatok bőrével, gyapjával eltakarni. A »Kételkedők« hiveinek tilos igennel vagy nemmel felelni s bármit kérdjünk is tőlük, válaszuk egy szó: »Talán«. Föltámadt a magyarok ősi vallása is és minden holdtöltekor feláldozzák a fehér lovat a gödöllői erdőben Hadúr hivei. A régi zsidók száztizenhét felekezetre szakadtak s vannak köztük olyanok, kik »zsidó-keresztények«-nek nevezik magukat, ellentéteül a »keresztény-zsidók« felekezetének. Sok vallás hiveinek mysteriumát nem ismerik még a legtudósabb tanárok sem, mert ezek a város határain kivül váracsokat építettek maguknak és titokzatos szertartásaikhoz idegen hitüt nem bocsátottak be. — Hát a vallási türelem milyen lábon áll? — Elég jól. A nagyobb felekezetek békében élnek egymással, a kisebbekkel pedig senki sem törődik. Kelet-

keznek és elmúlnak. Élnek maguknak, igyekeznek híveket szerezni s ha nem sikerül, likvidálnak.

Pompás menet állta utunkat. Zászlókkal, zenével haladt egy roppant tömeg egy tér felé, melynek közepén lepellel leborított szobor állt. — Álljunk meg, szólt a vezető. Ezek a legtürelmetlenebbek: az atheisták. í g y üdvözlik az embert: »Nincs Isten« és sok véres verekedés támadt belőle, ha egy más vallás hive azzal felelt »De van«. A törvényszékek ilyenkor mindig az utóbbit ítélték el, vallásháboritás czimén. A szónok felállt az emelvényre. A szél felénk hozta a beszéd egyes foszlányait. — ányi Dániel nem volt nagy alakja a történelemnek Nevéhez alig fűződik jelentékenyebb esemény — csőségének örökké tartó emléke e szobor emlékezzünk meg, hogy az ő javaslata a vallásszabadságról vetette meg alapjait a mi fönséges vallásunknak, az atheismusnak, melynek alaptétele »Higyj a tagadásban.« Nélküle ma is a hitben hinne a világ emléke éljen örökkél Éljen! Éljen 1 . . . . Traveller.

Mária gyermeke. Irta: M U N K Á C S Y

KÁLMÁN.

I.

Haja vörhenyesszőke volt, az arcza meg tejfehér, amilyen az angyaloké is bizonyosan. Sajátos, könnyű járással, szinte libegve suhant az utczákon végig, mintha valami láthatatlan, etherikus szárnyakon mozogna előre. Könnyű, áttetsző mosolygó kis portéka volt, mint a törékeny czukorbaba, a melyet most emeltek le a lakodalmas tortáról. A z ismerős nénik, akik az utczán találkoztak vele, rámosolyogtak, megállottak és megsimogatták puha, bársonyos arczát. — A Mária — leánya! — mondották szeliden s mutogatták egymásnak a nyakában függő emaill máriás amulettet. A kis Macika nyájasan hajtotta meg szép Murillofejét és sietett tovább. Szinte futott végig a homályos, boltíves keresztfolyosókon. Valami titkos, hatalmas erő hajtotta a vén székesegyház hűvös hajójába. Befészkelte magát rendes helyére, a csipkés fejű szürke kőoszlopok közé és pörgette a csontolvasót szorgalmasan. Könnyű lelke hamarosan felszállt a magasságba és ott kalandozott a vígan röpdöző angyalsereg között. Igazi imádságos könyv volt a szive, nem volt abban semmi más, csak ájtatos képek és buzgó együgyű imádságok. A dörmögő vén sekrestyés vele sohasem zsörtölődött. A karinges, halványképü klerikusok megbökték egymást, ha meglátták és mutogattak reája. A selyem reverendás, arany czvikkeres fiatal káplán megelégedetten integetett feléje húsos, gyűrűkkel telerakott kezével és gyakran kérdezősködött tőle az évei után. Valamennyien jól ismerték szelíd Gretchen-fejét, nagy virágos karton ruháit, a csilingelő Mária-érmet fedetlen nyakán s bizonyára nagyon csodálkoztak volna, ha egy reggel nem térdelt volna a pislogó kis örökmécses előtt. Szinte odatartozott már a pufók képű barokk angyalkák, a hosszúszakállu evangélisták, a vén, korhadt fafaragású padok közé. E g y vasárnap reggel történt, hogy a mikor a nagy miséről kijött a templomból kis társnőivel, a főutcza

elején magas, fekete hajú, bronzszin arczu férfival találkozott, aki felszegzett fejjel, összevont szemöldökkel haladt el mellette. A csitri leánykák félénken összedugták boglyas fejüket s csak mikor már messze voltak tőle, súgták halkan Maczi fülébe: — Dállyai volt! S babonás megilletődéssel, mintha a mesebeli fekete embert látták volna, akivel a mamák a bölcsőben ijesztgették őket, hozzátették: — A z istentagadó! Maczi tiszta, ibolyaszín gyermekszemét csendesen felemelte az égre. Mély elhatározással súgta: — Imádkozni fogok érette. n.

Maczika nagy lett, Maczika Mariska lett, a máriás amulett régen más iskolásleányka nyakán függött, de a szive még mindig imádságos könyv volt, szent képekkel és imádságokkal telve, talán csak színesebbek voltak a képek (a tiszteletreméltó szentek fiatalabb külsőt kaptak) és az imádságok rövidebbek és bizonytalanabbak. Még mindig gyakran találkozott a fekete emberrel, sőt egyre gyakrabban és még mindig szent borzalommal suttogta magában, ha szerencsésen elsuhanhatott mellette: —- A z istentagadó ! Lassan észrevette, hogy az mindannyiszor nagy, barna szemével setéten, mereven végignézi őt. Összeborzongott, szemét lesütötte és titokban keresztet vetett magára. — Gyűlöl, mert istenem van, gondolta magában naiv büszkeséggel, de sajnálkozva tette hozzá: — Szegény ember! Tavasz volt akkor, langyos, ibolyacsalogató tavasz. A tenyészet zöld, buja, nedvektől duzzadó. Mariska meg sajátszerüen nyugtalan, izgatott. Különösen éjjel, mikor hófehér ágyába a liliomos őrangyal képe alá lepihent. Gonosz csúnya álmok gyötörték. Aszott füvü kietlen sikságon bolyongott, ahol csak pár meddő, lombtalan fa meredezett az ólomszinü levegőbe, sűrűen ellepve éhes, károgó varjaktól. A szikes kemény föld felszakadt lába előtt és a feketeszáju nyilásból kibukott a sátán. Megragadta remegő karját. — Velem jösz! A sátán olyan volt, mint Dállyai. És mikor legbuzgóbb imádságába merült a templomban, egyszerre úgy érezte, mintha valaki hátulról lassan föléje hajolna, súlyos, fenyegető tartással, mintha a hatalmas kőoszlop hajtaná magát reája. Szemét lehunyta és nem mert hátranézni. U g y érezte, hogy az istentagadó sötét alakja kisért megette. Szeme önkénytelenül az utolsó Ítélet borzalmas képére tévedt. Kutató pillantással végigfutott a bukott angyalok és az elkárhozottak szomorú csoportján. Csodálkozva, mintegy örömmel ingatta meg fejét. , —- Pedig egyik sem olyan, mint ő! Órákig ott maradt a magányos, homályos szentélyben s csak mikor hazaért, jutott az eszébe, hogy nagyon sokat imádkozott a fekete ember fekete lelkeért. III. Űrnap estéje volt. A fiatalok mulatságot rendeztek az Epres-kertben. Mariska reszketve, pirulva tette lábát a profán helyre. Ruhája fehér battiszt volt, kékszalagos, amilyen a lorettói szüzek köntöse. A szoknyán hosszú sorban sorakoztak egymás alatt a kék selyem pompónok, mint valami jeruzsálemi olvasó nagy szemei. A szines lampionok, mint piros tüzlabdák, himbálództak a fák setét

lombjai között. A zenekar valami ábrándos, édeskés román keringőt húzott. Mariska, mint a madárka repült tova a sárga porondon, szinte fölemelkedve könnyüségével a langyos, fűszeres levegőbe. Pihegve dőlt a vén akáczfa törzséhez, mikor egyszerre hosszú, fekete silhouettet látott a földön feléje mozogni. Nem nézett arra és mégis felismerte. El akart futni valahova, de mintha durva, láthatatlan kezek vasmarokkal szorították volna a fatörzshöz. — Mari kisasszony... engedje meg... Dállyai vagyok. Lopva, titkon emelte fel tekintetét. A reá tapadó szempárban izzó tűz égett, de valami setét, szinte fekete tűz-. L e kellett újra zárni pilláit, megvakult volna tőle különben. Csak azt érezte, hogy két forró, hatalmas kar átfogja és széditő gyorsan végig röpíti a köröndön, mintha ki akarná ragadni a világból. A vörösképü, sovány jegyzőkisasszonyok összecsapták a kezüket. Egész rémülten sipegték: — Dállyai tánczol... Dállyai tánczol. : A kiérdemült grófi gouvernante fahéjszinü sleppjét végighurczolta az egész tánczhelyen. — Lányok, l á n y o k . . . Dállyai tánczol! . Mariska már akkor újra a vén akáczfa tövében pihegett. Hullott reá az álmosszagu, fehér virágeső. De nem' birt állva maradni. Lerogyott a kerti székbe. A z édes szájú kifényesített gavallérok szakadatlanul rajzottak körülötte. A zsebkendőjét szájához szoritotta. 1 Bocsássanak meg. Nem lehet... Elfulladok. U g y érezte, hogy kiszakad a könnyű ruhából, sebesen verő szive szétpattantja a fűző pánczélját. U g y érezte, hogy a bőre ég, ahol az istentagadó keze megérintette. Félénken körül jártatta szemeit, vájjon hova tűnt- el. Épen szemben állott vele a czigányok mellett szomorú, komor arcczal. És amint hosszan, elgondolkozva nézte őt, valami csodálatos, magasztos eszme kapta meg a lelkét. — Meg fogom téríteni őt. , És mire a szünóra megkezdődött, ez az istenes gondolat már erős elhatározássá szilárdult lelkében. Dállyai némán ajánlotta fel a karját és ő habozás nélkül, emelt fővel elfogadta. A párok a kis tóig vezető gesztenye fasorban sétálgattak, közéjük furakodtak ők is. A z egész természetre az esthomály végtelensége borult, csak a püspöki palota ablakai csillogtak a távolban. A vén székesegyház, az ő hatalmas barátnéja, valami mysztikus, szürke fátyollal volt betakarva, amelyet csak itt-ott furt át a pillérek kiszögellő keresztje. Időnkint halk remegés lepte meg a fákat. Hosszú, elnyúló lépésekben haladtak előre, mintha neki : akarnának menni a végtelenségnek. Mindkettő tekintete valahol a végtelen messzeségben kalandozott. Halkan, szomorúan kérdezte Dállyai. — Mért fél tőlem, Mariska, miért? — Nem félek, — mondta lassan, de a szíve, a keze, mindene reszketett. Olyan szomorú, olyan ünnepélyes, olyan mély csengésű' volt a fekete ember hangja, mint az aranyszájú benczésbaráté, aki az őszszel a szent missiókat tartotta. • — Ne is féljen, Mariska. Higyje meg, nem vagyok rossz émber, A szivem tiszta, becsületes. A kezemhez nem tapad piszok, vétek. A z ön hófehér kis kezét bátran beleteheti. És Máriska bele is tette. — Meg fogom tériteni, gondolta újra magában és még szorosabban odadőlt az erős karra. Azután egy padra ült le. Dállyai előtte állott összefont karokkal, valami különös ragyogású zománczczal barna arczán, mozdulatlanul, mint egy szobor. Mariskának ugy rémlett, hogy Péter apostol, a nagy, a hatal-

»

366 mas, leszállott a dóm mohhal bélelt setét fülkéjéből és eléje állott. Most már a szemébe mert nézni és gyönyörködve hallgatta beszédjét. — Láttam ma délelőtt a körmenetben. Fehér ruhában, keblén orgonavirággal. Ha a szentek olyanok, mint ön, akkor megtanulok imádkozni. Valami lázas forróság futotta át szivét. S amint jóleső, kéjes lassúsággal lehunyta szemét, csodás víziója támadt. Dállyait látta a templomban a Mária szobor előtt imádkozni. A Mária olyan volt, mint ő és a kezével nyájasan integetett feléje. Felegyenesedett helyéről és belekapaszkodott újra a férfiba. - - Jöjjön Dállyai. Lelke kaczagott diadalmas örömében.

sok

közé

pedig

káromkodva

akinek angyala

van,

mert

rúgtat

a lovasrendör:

emberhalál

lesz

s é g e s e n i z z a d és f u l d o k o l a n é p , n é z v é n , hogy ugy

sem

jön a k i r á l y ! É s olyan

hogy éljen,

kergetik

jönnek

sok dolguk

van

Én

mikor észretérjen

Istenem,

a

ezekkel a faragatlan

De isten őrizzen b e n n ü n k e t és

szegény

szegény

mondogassa m a g á b a n :

emberekkel.

»Minek

impozáns ünnepi

tribünjeivel,

őreivel ! E z a n y o m o r u l t

egyesületeivel

tömeg, melyet

van

különbség,

az érzelmek

a háztulajdonosok

ezerek

kat, a Ganz-gyár

villamos

óriás-utczában

Andrássy-.uton

fény-árt

önt

három

városrészre,

gyalulat-

lan d e s z k á i t , de hallja m a j d a d ö r g ő

viszhangot, mely a

ságosak

éljenzésére felel. S

rnig

tul

óriás-utczában mindenik

Keresztül-kasul

széles

kes f e l h í v á s t : aki c s a k

e

teheti,

hazában

hangoztatják

a

jöjjön c napra a fővárosba,

lelhadd

gazda előszedi a láda fenekére rejtett zóna-pénzét, m e l y l y e l szent István napján hozta volna föl hazafiúi

várost,

ahol

lelkesedéssel

kamasz fiát: hadd

egymás

meg

tetejében

parasztos

l á s s a ö is a z t

laknak

az

látnivágyással

hozzánk. Találja magát egy hemzsegő hangyaboly ben, a fogadj istent a k ö n y ö k ö k hogyan, de csak ott madia

mellett

találja

számlálatlan

szorítanak

mondják neki.

és föl

kellő

egyre

goromba szóval, hátrább.

Félre

jámbor paraszt, meg azok a fegyelmezetlen

tudja,

diszkalapos

m u s z á j lenni ! S a

többi emberek,

boldog

uri e m b e r e k r e

meg asszonyokra, akik a szőnyeges, lobogós csöveken

a r c z u v á r o s i r e n d ő r elé e g y

le,

czédulát

vagy

bevonva nemzeti színű

ülőhelyekre. forint egy cz. A

Oda

marezona

amire

leereszke-

tartanak,

szuronyos katonák

ő k e t és

mögött

forint

meg sorjában

Dcputácziók, emberek,

kébe tartoznak. H á n y a n bevonulás

Száz

ülőhely. Hja, nem szegény embernek

kiváltságosak. lálták

posztóval fölosztva

m e n n e k az urak.

ugy

utján.

ha csak

hogy

ablak,

való

nem

ottan ? —

törvénykönyvben

tiz

mulatság

állanak a

többi

valaminek a kötelé-

harminczezeren

m i é r t á l l j o n é p e n ez a h a r m i n c z e z e r a kötelékébe tartoznak. A

többen

fa-alkotegyforma

egy

vannak ? — Harminczezeren.

találták, De

akik

abla-

akik a

dik a vasrúd, félrebillen a puska. L á t t á k délelőtt' a nagy mányokat

akik

természetesnek

irigykedni azokra a

nézegetnek

és

innen, ez az ,utcza

kokból

fekete

csiz-

puska-tussal

ugy izzadnak a szegény rendőrök, annyira

t a l á l j á k e z t , h o g y n e m is j u t e s z ü k b e

közepé-

szegény

népek közepette, akiket

el v a n z á r v a . H e l y k e l l a m e n e t n e k , r ö n d n e k miatt

urak

zónázik

M a g a se

magát az óriás-utezai

rendörök, manlichcrcs katonák vasrudakkal

is

Megszámf é r n e k el a

férnek Mert

pedig

el

rajta,

egy

kell f ö n t a r t a n i a k i r á l y b e v o n u l á s alkalmával. O k

nemzetet. A g a t y á s parasztra, m e g a blousos

munká-

piszkos

ház

krajczáros

mondom

csil-

neki,

hogy

áll, és e

petróleum-

n e k t e k , a szegé-

mint a gazdagok

dicse-

kedő pazarlása l * *

Csődület kőtára. okos ember muzsikus.

Török

főkapitány

arany-tiszta

van egy nagy

hibája, —

ember, az,

egész

p a r t i t ú r á j á t le t u d j a

quinttel feljebb, is.

v a g y lejebb.

Szerencse,

operánkban a Török

hogy

főkapitány

főkapitány

már

»Amico

egyebet

is

irni

nem

zenetudása.

emlékezetből

Fritz«-et

elfütyüli

igen

s i g y n e m kell h o s s z a b b a n

szetesen titkos

muzsikálnak

felsorolni, mily

A k i ilyen

titkos

zeneszerző, —

rek százezrei, a v i s z o n y o k ,

zeneértő, az

termé-

hajlamát

és

hivatalával.

Így azután

a

csupa

egész,

harmiczketted kóták

fél,

s egyéb

negyed,

a c s o d a - k ó t á k k a l a kis

németes

pastorale-ökat akar szerezni. talpra állítja az egész most

nyolezad,

és

muzikális

és a l e l k e s e d é s t .

magyaEzekkel

mindig szimfóniákat

Most, mikor a koronázási csödit

Csodálatos

egy

óriási ragad-

most

kótúra

ouverteureöket

a d o t t m á r ki. M i k o r k e l j ü n k f ö l h é t f ő n , m i t r e g g e l i z z ü n k , kor sétáljunk s hánykor sításba adta n e k ü n k

pedig

figyelmébe

egyet-mást

»ad

bámészkodni, ezt

hány-

mind

uta-

T ö r ö k főkapitány. H a n e m hiába, mi szabad

és i m m u z i k á l i s m a g y a r kodáson s egyáltalán

kezdjünk

és

jubileum

f ő k a p i t á n y el v a n

tatva. F ü t y ö r é s z egyre és veri f o l y v á s t a t a k t u s t . O csődületet

—

tizenhatod

szemében.

nemzetet s a fővárosba

a z a kis

bűnök,

milliói

muzsikális,

főkapitány pedáns

embe-

szenvedélyek, mindenfélék

csupán egy kis pedáns,

ros n e v ű , de n é m e t e s k é s h a j l a m ú

a

mi

mindenekelőtt

körülmények,

tilalmak, türelmek, szabadalmak

tömeget, —

a

rengeteg

fővárosi rendet rakja kőtára. Originális kísérletek ezek. A z

mind, mind

egy

vissza-

z e n e s z e r z ő i a m b i c z i ó k k a l jár-kél a v i l á g b a n . T ö r ö k

talentumát össze kivánja harmoniálni

szedi

hogy

É l - h a l a z e n é é r t , m i n d i g o t t ül a z o p e r á b a n . A »Paraszt-

becsület« felé

*

és jó e m b e r . D e

népség m o s o l y g u n k rá s e m

ajánljuk,

hallgatunk. hogy

csak az ilyen A

atyás-

főkapitány

rend-partituráiban

urnák

engedjen

libitum*. * *

be

képezik a tulaj-

gyönyörködik

megsúgja

sor

három

kedvesebb az Urnák,

valaminek

világosan

van irva, h o g y aki valaminek a kötelékébe tartozik, a n n a k helyet donképeni

végtelen

köszön-

m e g a bazilika

talán

a z ö dicsőségére. B i z o n y

filléráldozata

h á r o m krajczáros pet-

v e g y e körül s z e r e t e t t királyát az egész nép. S a t a k a r é k o s paraszt-

a magyar

nyek

házsorokban

nemtője

egy

kivált-

ezeket boldogítja nyájas

jár. S h a e s t e m a j d

ablakában

az

t e s z t ö r ö t t ü v e g ü a b l a k á b a . A k i r á l y jön 1 Á l d á s

ficzán-

ünnepélynek valamint

árán földíszítik, föllobogózzák a házai-

pedig a szegény csizmadia

róleum-gyertyát reá!

között nincsen. A z

között

rend-

meg

alatt a tribünök

g y e r t y a ég kabátok

puskatussal

nem látja majd a háromszínű posztó

házak

A

kép az ö fölloboés d í s z r u h á s

a s ú l y t és a t a r t a l m a t ! O F e l s é g e n e m f o g j a ő k e t l á t n i ,

kint az

ünnepel.

csináljunk

haza.« Hogy

ltoló l o v a k k a l u g r a s z t a n a k széjjel, ezek a d j á k m e g a z

lag-koronáiban, a királyok

nemzet

akar-

rendőrök-

attól, h o g y ez a v a d ó c z t ö m e g vala-

lógna az egész

házaival,

viz-

k á r o m k o d v a a r e n d ő r ö k és szét-

a csöcselékct. Helyet a kötclékeseknek, azok haza

nak m e n n i inget váltani. —

tése, a lelke a k o r d o n o n

A rend érdekében. A

éljen-

e r r e a s z e g é n y n é p b ő l v i h a r k é n t t ö r ki a z

a tündéri fényben uszó dunai

O

tudván,

tartozók

b ö m b ö l v e , m i n t a z á g y u s z ó és o l y a n t a r t ó s a n , m i n t a

a levegőben

INNEN-ONNAN.

nagy

lobogó fehér kendőkről tudják,

zuhatag. A z t á n megint

nek

á g a s k o d v á n és

láthat semmit. Csak a kötelékbe

zéséböl, m e g az erkélyeken

gózott

F s űrnapjának éjjelén, mikor az utczán még szétszórva hevert a vadvirágos fü, amit reggel ájtatos hivek a szentség elé szórtak, és még ott szállongott a levegőben egy-egy parány a tömjén nehéz füstjéből, Mária gyermeke az atheista karján ment haza szűzi fehér szobájába, a liliomos őrangyal képe alá le pihenni.

S

messziről, sürü t ö m e g e k b e összeverődve, m i n d e n n e k daczára békes-

galibát a r e n d ő r ö k n e k ? — M a r a d j u n k c s ö n d b e n ide

ív.

»Hátrább,

b e l ő l e 1« —

O

*

Buda hírességei. A z e l s ő C o r v i n M á t y á s p a l o t á j a és k ö n y v -

tára volt. A

második a budai

mint a . . . . «

A

harmadik

török, ki tudvalevőleg

Budavár megvétele, mely

»ugy több

iszik

drámai

367 proepidia-monologra A z ötödik a volna. A

A

adott

filloxéra,

hatodik

alkalmat.

a

keserű

nyolczadik a kutyavásár,

czedilt a »Fortuna*.

A

viz.

róm.

a vörös

kath.

pápa.

Országh

Sándor.

katholikus leszen. U g y —

kik

Végül

megala-

Igenis kérem, ha

hihetünk ugy

rövid

pápáról fogunk miután

Budára

költö-

Olla Flansenröl és Brandesröl — részében

budai

katholikusok

még nem bizonyos. A ezt

lerombolják.

bináczióba

A

is.

lesznek

ezután a világ

c z i t t a d e l l a jó l e n n e

vehetők.

A

krisztinavárosi

színkör

—

Gregoroviustól uralma«,

—

de

büszkén

átalakítható nem

jön B u d á r a , a r ó m a i

*

A dabasi rektor esete. A z hogy

ban

tüzoltó-bálba,

dömsödi

rektoron

amint egy rózsával

—

kicsit. A l i g e g y perez m ú l v a

hirdeti

plaidet

dobtak a fejére,

már megint

de csak

világos volt

egy

körülötte

semmi baj. s

Rektor

szinte

uram

haragudott

csak

a

csóválta a

volna

is,

de

nem

t u d t a , h o g y k i r e is k e l l e n e h a r a g u d n i a . H a n e m m i v e l b ö l c s e m b e r vala, azon büszke nyilatkozattal, h o g y

hogy

mely

ök

a

k a r a v á n u n k s ez m e g arra büszke,

én« —

v é g r e is

tiszteletes

»azért mégis csak a dabasi

belenyugodott

q t t v a n n a k a legnagyobb akkor

emberek. A d

»struez-karavánnak« is

valóságos állatot

azonban

igen

a

változhatat-

O

E l v e k fogasa.

embert,

—

»De

nagy

D e h o g y is n a g y csak

azt

az

í m e , ez az egyszeri

hasonlatosság

fűzi

ezen

baj

baj,

egy

dabasi

röstellem,

rektor

derék,

lengett

Beugrasztás

hires

törekvő

nyinak. Szapáry gróf a legokosabban m e g és m o n d t a neki

szorgalmas Bajnak

el a z t a d o l g o t ,

törődnie.

A

nem

nagy

Szapáry gróf; —

baj

a da m o n i a n

parlanem

eszes Poló-

és l e g s z o r g a l m a s a b b a n

sikerült, —

kilencz szóval

ez, —

a

amelyre

amivel egyszerűen

csíny

miniszterelnök

ö is

gon-

volt az egész dolog s Szapáry

gróf csupa lelkiismeretességből beugrott

volna

el

interpelláczióra,

ez,

csekélység,

egyet

esethez

gomblyukában

Felelt ott

a ház

nem

kellett

elvet,

melyet

5

benne

történt

tartja

annak

Szóval

T e l i van

karbonari a

azt mondja ilyenre:

cela

Nos hát

cselekedett

ilyesformát

rime

m i n ő bagoly

»úgynevezett«

s hab

és gereblye

comme meg

j e z s u i t a , a k i a z egri a n g o l k i s a s s z o n y o k

szók

a

között

! . . . « A franczia

allébard et az

tipusát:

páter

zárdájának

miséricorde. Flunda

nevü

kápolnájában

prédikálván, k ö n y ö r ö g v e kéri a m a g y a r k i s a s s z o n y k á k a t , h o g y ne k ö p ü l j e n e k , ne lévén m i n d

a

daráljanak három

(kávét

foglalatosság

legrosszabb dolga a

tekintik

az

neki osztottak

öreg

próféta

a

s csak

akkor

porolják

ki.

azt

s i m o g a t j á k és v á l o g a t j á k .

Az

minden

Mit

Viszont öreg

szélsőbal

jelenti

nem

mikor

czóltmókjukat

szenved

ismét

ilyenkor

3—4

büszkébben

pártelnökre szert tenni. vele

s

nem

nő

a

Néz,

néz mereven

redözetekben omlik

Ez

ha

magasba

Okvetlenül

el

van

a jó

el,

ha

szeszélyükben és

ezelőtt

megbanket-

sohasem fognak több ilyen

b é k é n viseli

fejükre, a

neki.

Egyszóval

héttel

át

Valóban

a

Kleiderstock persze

tozzák

nyújtanak

a

nagy

dicsérik,

most meg ünneplik,

albumot

az

ilyenkor

széles

akarták csapni a párthivek, — és

is,

aggatott ruhákat

Irányi Dánielt, v a g y

szélbali u r a k n a k i g a z u k .

ö

tisztogató

emeli terhét, mint valaha. Derék öreg b ú t o r d a r a b ! . . . a jeles p á r t e l n ö k ö t ,

az

s az

h a z a f i a s m e n t é k k e l és v i l á g -

köpenyekkel —

szélbaliak,

okvet-

az egyént,

a z t h i s z i , h o g y n e k i s z ó l a t e m é r d e k k e d v e s k e d é s és

a

ma

rosszul

bánnak

hizelegnek

messziségbe

s

neki.

medtóságos

le r ó l a a z e l v i d i s z e k s e l y m e és .

bársonya.

*

* tj. Juventus ventus.

szik,

költőkről beszélve, t ö b b e k k ö z t igy m u t a t j a be e z e k n e k » . . . és bir v á g n i e g y h a s o n l a t o t ,

van

melyet

aggatva

Kleiderstock!.. .

M e r t II. V i l m o s

»Vojtiná«-ja az

l e h e t n e , v a g y m i n t e z e k k ö z t : csillag

was

*

A z egész világ évek óta a z o n töri

lázas

f e j é t : genie-e a n é m e t császár, v a g y v e s z e d e l m e s h ó b o r t o k rabja ?

*

Arany

De

d a s ist

a m i t a reá rakott ruhák. Mikor a z t á n haragosak v a g y

ennek Csillag é s gereblye.

el...

Pauer,

maga

meg.

*

fogna

»Ja

nem

szerepet,

képvisel.

»Kleiderstockja..« szabadságos

a

maradt.

*

—

a

szavazott s a

kisebbségben

legkevésbbé

tette

h a n e m a z egészben mégis röstelli a z t az e g y e t ,

h o g y a d o l o g épen ő vele

betegség

Dánielnek

O

hanem csupán

öreg Kleiderstockon

nagy baj 1 . . .

volt é r d e m e s felelni.

Különben

t u d v a l e v ő l e g a leg-

kit, mert senki sem m e g y utána. Mindazonáltal a pártnak

kedvben vannak

rózsával

magút.

*

Irányi

l e n ü l s z ü k s é g e v a n ő rá.

»Részvéttel

érdemel ; az egészben

szerdán.

—

»kolibri-karaván«

világon. Pártvezére a függetlenségi pártnak, de n e m vezérel sen-

f o g t a fel a

miniszterelnökünk, Szapáry gróf mult szerdai esetét. V i d á m mentbe

tanyázó

*

kedvük, akkor az öreg Kleidcrstockra

datlansággf.l,

emberei.

szerinte legalább

mely

tengeri

*

tragikusan

történt.

—

nevezhetné

ám

velem

falragaszokon

legkisebb

normám

struez-gyomor,

irtózatos

r o h a n t a pórul járt r e k t o r h o z .

alássan a szíves részvétet. —

Mily

világ

hogy

köszönöm

esete.

személyecskéböl

rikitó

Furcsa! Van nekünk még egy, a Széchenyi-szobor mögött

szegény

hogy épen

életrajza, Mindannyi

*

engem,

sem

szerzetesek

jezsüitagenerális

értesültem róla, h o g y rektor urat m e g r a k t á k . « — M e g biz'

szót

»A

erre

bűnei«,

ugy-e szent a t y á m ?

magáról,

esett

a szála, szólt a zene, f o r o g t a k , keringtek, kaczagtak, csevegtek

rektor uram,

»A pápák

Garibalditól

Loyola

a városligetben,

gomblyuká-

lekapták a tiz körméről s hamarosan megrakták, —

dolgot s lelkendezve

valami

anderes . . . «

egyszeri dabasi

meg az a kellemetlenség,

lanba. A tassi

Lucretia«,

Ignatio

erre szinte hallom m á r a r e p l i k á j u k a t :

*

maradok

eligazodni.

k e m é n y e b b k ö v e t is b é k é n m e g t ű r i m a g á b a n , a m i t ő l m á s t o l l a s *

rektor

tudok

benne

ajánl helyette legalább

A kolibri-karaván. E z a n e v e a n n a k a t i z

álló c s o p o r t o c s k á n a k

ide.

méltatlankodott

sem

méltó

hogy mi

*

és tollatlan

fejét,

sehogy

nem

*

ez

volt

Don

igen épületes o l v a s m á n y

gyomruk

nem

elképzelni,

v a g y o t t v a n T o l d y P i s t á n a k a j e z s u i t á k r ó l irt m ü v e .

n a g y . L i p ó t m e z e i l a k á s lesz a z o n b a n a n n a k f e n t a r t v a , aki, elke-

p á r o k és

mért

»Borgia

ilyen

seredésében, h o g y az esztergomi prímás nem

belépett a

csak

köpülő

jezsuitához

alkalmas sok érdemes m u n k a . Ilyen S z o k o l y t ó l :

—

kom-

v o l n a Vatikánná. A déli v a s ú t közelében a z üres telkek ára

pápát k ö l t ö z t e t t e át

lehet

illeti,

egyéb olvasmányt báránykáinak a szent férfiú ? Hiszen van

minden

szintén is

köpülést

kávédarálással

térVe,

ki

lakni,

angyalvárnak,

S z a l a g - D o n á t - és S i k l ó - u t c z á k

a

ó-budai

adnak

Hol fog a pápa Budán

ám

Jókaira

e g y m á s mellé »Jókai, a

a

hanem

a m i n t m o S t is v a n n a k m á r állandó folyóiratot

Ami

associatio idearum utján az izgató,

számodra hely«

-Élet« czimen

kávé masina«.

az uj

pápa u g y a n i s n e m sokára e l h a g y j a R ó m á t , s

skandinávok,

a

kilen-

z i k . A t t ó l f o g v a p e r s z e a v i l á g r a s z ó l ó e g y h á z n e m rómaiJ budai

és

Pestre

főtisztelendő ur röpiratának,

»a n a g y v i l á g o n e k i v ü l n i n c s e n

a z o n k í v ü l b u t i t ó is. í g y k e r ü l t e k

volt.« A

elhelyezése

h a n e m budai

bor.

megihattuk

tizenegyedik a »Budai Hirlap«

i d ő m ú l v a n e m f o g u n k t ö b b é római, beszélni. A

hetedik

ennek

t i z e n k e t t e d i k a budai

egy buzgó

A

m e l y »csalt e g y s z e r

tizedik

igazságügyi palotába. A pítása. A

A negyedik

mely ezt megette, mielőtt mi

t. i.)

és

ne

szerfölött

olvassák izgató,

az

Jókait, utóbbi

—

néha a

néha

roppant

azonban

biboros

Mi lesz ebből ?

embernek

Milyen

okos

dolgokat

kétségbeejtő a

bajokba

b e s z é l és

éretlenségeket.

lelke, — sodorja

sóhajtjuk még

ez

cselek-

Probléma

minduntalan a

világot ? . .

Roppant psychológiai apparátussal igyekszünk megérteni e csodás férfiút

s

végül,

holmi

Lützk-eset

után,

csüggedten

h o g y az érdekes férfiú sokkal talányosabb,

valljuk

t á t ' m e g f e j t h e t n ö k . H e r b e t t e berlini franczia n a g y k ö v e t néhány józan szóval egyszerre fölvilágosította ról a világot.

»Fiatal, —

való ember, semmi

szeret

több.«

sokat

nagyon, mihamar belátjuk mind, hogy a sokat beszélnek

és

sok

beszédnek

a

beszélni,

És csakugyan,

be,

mintsem h o g y mivol-

ha fiatal

német

azonban császár-

különben

nem

jóra-

okoskodunk

emberek általában

s o k az alja.

E

mellett

3*

sem

368 szobrot

emelni

nem

kell nekik, sem

a psychiaterck

kezére

nem

kell szolgáltatni ő k e t . * * ¡§! O l á h o k menni

Bécsben.

Bécsbe,

hogy

dulás nem sikerült után

ismét

dott

zsidók

kolhasson

mint

a

kedve

szintén

Bécsben

magyarok

és

a

lőtték

meg,

magyar

Ezek az

azt

az

király

az

ellenségeit.

közt

Karsaiu

oláhot

ók

Többek

kiránmúlatás

ellenségei a m a g y a r o k n a k . értesülve.

tulojdonképen

amikor

a

A

némi

elindultak.

mint

szottyant

magyarokat.

ahonnan

őket,

keresztény

velük,

bandérium

oda,

rosszul v a n n a k

a fiatal Iíarsai,

oláhnak

f é n y e s e n s a jó o l á h o k

ünnepelték

antiszemiták

csomó

bepanaszolják

valami

Mert az antiszemiták hogy

Egy

ott

visszamentek

antiszemiták

*

hiszik,

elmagyaroso-

nehogy előtt

kiruk-

mint

czifra

lovagolnak. * *

$

Circenses.

Játék

kell

emberek

a

Játék,

*

mulatság,

gyermeknek.

lehetnek

komoly

A

Sok,

hagyja, ökröt

nagy

hogy

kell

sütnek 1 Egy

kell

a

örökgyermek.

öntudatos

A

rendes,

a csősszel

egyes

munkások,

a' nép,

egész ö k r ö t !

tisztességes

szalonnát

népnek.

Az

marad. A g y e r m e k szereti a

neki.

a mezőn

az

tudósok,

melyet alkotnak, gyermek ségét.

látványosság

nép

szertelenebédet

ott

pirítson. H á t h a

Azért lemond

minden

még

élvezetről.

P o m p á s d o l o g is a z a s ü l t ö k ö r ; é p p e n a g y e r m e k Í z l é s é n e k v a l ó , mert

hogy

czafatot, dobálnak hát

nincsen

a

mit a

Ízlése.

a

sült

legizcsebb

már ez az ö

tart

A

nála. E g y

falat : is

gyermek

egész életében kapott,

nem

hogy

sokáig

fel e g y

csak

mezítláb

sziklára éppen

a

A

hus-

gyermekek

gyermeknek szereti,

közé

való. ha

Mert

mesékkel

d a j k a és n é p v e z é r , aki

háladatos,

de

a hála

csecsebecsecrt

adtak

azt

a

tartja

neki. A szép,

meg;

t o v á b b el t u d

futkosni

pillanat

gyermek

mindig

a

csak

erről

pillanatig

elhagyja azokat,

kik

g y e r m e k szereti a játékot.

czifra egy

játékot,

darabka ő babának

vele játszani.

A

amit

fa,

készen

amit

nevez,

maga sokkal

gyermek

szereti

Mit neki a fényes czipö, a czifra ruha. Engedjétek

mászkálni.

koldusnak, de

a

gyermek

pár c z a f r a n g g a l és a m i t

tartósabb, sokkal a szabadságot.

épen A

kis

kenyeret

csodálatos,

ruház

nyers, véres, sótalan

levagdalva

d a r a b czukorral, e g y kis é d e s hízelgéssel m e g lehet

n y e r n i a h á l á j á t és e g y Oc

füstös,

természete.

a l t a t j á k ; a n é p is. A k a d gondoskodik.

A

ökörről

A

kinn

gyermek

hatása

alatt

pajkosságból

a

réten,

vagy

rongyos

ruhában

nagylelkű, vagy kegyetlen, áll.

Utolsó

gáncsot

vet

falatját

oda

amint adja

a v a k koldus lába

a elé.

szeszélye kiszámithatlan. G y e r m e k e k ! nagy ökörsütés

lesz B u d á n , a k i c s a k elfér, o t t

legyen!

IRODALOM. (Galamb

a

kalitkában.

Irta :

Miihlbach rajzaival. Budapest,

Mikszáth

Kálmán.

Kiss, . Linek

és

1 8 9 2 . Singer és W o l f n e r k i a d á s a . )

Mikszáth Kálmán könyveiről nem szoktak ismertetést vagy kritikát irni. Annyira népszerű alakja ő irodalmunknak, hogy elég könyvének megjelenéséről hirt adni, hogy a közönség .tájékozva legyen: mit várhat tőle. Mindig érdekes mesét, pittoreszk, tarka ötletes előadással, sok fordulattal, sok jókedvvel és szomoruság-gal. A z olvasó gyönyörködik benne, mert a tiszta, takaros mese folyáson látja, hogy szerzője a saját gyönyörűségére irta. A z izzadtságnak, a szülés kinjainak nyoma sincs munkáján, frissen és egészségesen szüli az ő elméje szülötteit s nem fekszik utána betegágyban. A most megjelent kis kötet azonban egyenesen provokálja a nyilatkozást. Nem pusztán mese az, gyönyörködtető olvasmány, hanem egyszersmind esztetikai kulturkép, virtuóz módon megfestve, az elbeszélő részéről nagy bátorsággal, az esztétikus részéről bizonyos

félénkséggel. Mikszáth Kálmán nem akarja magát a tudósok dolgaiba ártani, hadd írják meg kötetes értekezéseiket a modern irodalom mivoltáról. O, mint jó lelkű kritikai objektum, a maga részéről csak nagy szerénységgel és még nagyobb czirkumspekczióval, nehogy valamiképen megsértse a tisztelt modern irodalmat, egy praktikus példán akarja bemutatni a különbséget hajdan és most között. »Ki akartam figurázni a régi Írókat, a régi olvasókat és a régi könyveket, kiemelve ezzel a magunkét. Kedvem telt eldefiliroztatni önök előtt a régi és a mostani embereket, ugyanazon szituáczióban, hogy ítéljenek felettük, kikben van több vér.« Szegény Mikszáth Kálmán röstelli bevallani a gyöngéjét. Csak a bevezetésben emliti mellesleg, hogy a múzsa háztartásában a takaros szobaleány helyett, a Fantázia helyett egy szurtos mindenes dolgozik most, a megfigyelés. És csak a hangja árulja el, hogy a kifigurázandó régi irók módja kedvesebb neki, mint a fölmagasztalandó ujaké. Hogy a sok érdekes pszichológiai studium meg bonczolgatás ellenében'egy szines mesefonál több gyönyörűséget nyújt, hogy a sok igazi emberrel szemben poétikusabbnak tartja a jó embereket, ha nem igaziak is. Manapság, midőn a szenzáczió dolgozik és a probléma uralkodik, midőn az iró rá törekszik és a publikum megköveteli tőle a lélekfestést és az igaz élet bemutatását, mely annál igazabbnak látszik, mennél bűnösebb: a mi pittoreszk, meseszövő Mikszáthunk elszigeteltnek érzi magát s talán vannak pillanatai, a mikor hajlandó bocsánatot kérni tőlünk, hogy létezik. Elvonultnalc, a kor keretéből kikopottnak érzi magát az ő problémák és megfigyelés nélkül való poétái háztartásában, melyben még mindig a régi fiatal szobaleány rakosgat, tesz-vesz és néha eltöri az ablaküvegeket. Mikszáth egy mesét mond el nekünk kétszer egymásután. A két előadás közt csak annyi a különbség, hogy az első négyszázévvel ezelőtt élt embereken esik meg, a második a mi időnkben. Két úriemberről szól a nóta és egy galambról, mely egyiknek a kalitkájából a másiknak a kalitkájába kerül Négyszáz esztendővel ezelőtt körülbelül igy esett meg a dolog: Balduin Gervasius veronai orvos és virág-kedvelő meglátogatja Nápolyban Marosini Albertus barátját, akivel a közös szeretet a virágok iránt kötötte eddig össze. Most is valami uj rózsafajból oltóágat akar barátjától kérni, aki rögtön fölalánlja neki az összes rózsatőket: válasszon közülök. Megmutatja neki egész gazdaságát, mindenét, csak a kert végén levő kis kalitka-szerü filagoriába nem viszi, mert oda ő maga sem lép. »Galamb van benne« mondja. »Rózsa van benne« mondja a kertész, akit a kíváncsivá tett Balduin kikérdezett. Erre a válaszra a nemes barátból kitör a méltatlankodás. Hát igy nagylelküsködik Albertus 1 — Válasszon rózsái közül, de a legszebbet rejtegeti előle. Nos, azért is, ő a filagoriában levő rózsát választja. Albertus megrázkódik, viszszatántorodik, aztán megerednek a szeme könyei. »Vidd, barátom, vidd és légy boldog vele.« Másnap reggel minden készen van az útra. A málhák fölpakolva, az öszvér megnyergelve és a rózsa szintén útra készen. Ez a rózsa egy gyönyörűséges tizenhat éves leány, a kit az apja nagy vagyonával együtt halálos ágyán bízott Albertusra és aki önmaga előtt őrizte őt a kerti lakban. Gondolta, majd valamikor szerelme fogja őt boldogítani, de nem igy lőn. Esre is elkívánkozik Balduinnal, akit csak erőszakkal lehet arra birni, hogy tartsa meg a rózsát, melyet ő másnak gondolt. Elindulnak és szegény Albertus otthon marad bujában. 0 Búfelejtőnek négyszáz esztendővel ezelőtt is a bor szolgált és Albertus élt vele bőven. Tönkre ment, koldusbotra jutott, elbujdosott s nagy szorultságában arra szánta magát,

65 hogy fölkeresi Veronai barátját, az majd segít rajta. De Veronába érve, gyilkosság gyanújába keveredik és viszik a vérpadra. Midőn a vesztőhelyen leveszik róla az álarczot, akkor valaki utat tör magának a bírákhoz: — Ne bántsátok őt, ő ártatlan, a gyilkos én vagyok. Balduin orvos volt, aki fölismerte barátját és megakart érte halni. De szerencséjükre ez a baráti önfeláldozás annyira meghatja a jelenlévő valódi gyilkost, hogy önként jelentkezik ő is és a két barát távozhatik. Albertus gazdag emberré lesz és Esre férje. Mert a szép Esre mégis csak őt szerette és Baldnin épittetett számára egy ép olyan kalitkát, amilyenben Nápolyban lakott, hűségesen őrizte, kezelte a vagyonát s most mind a két kincset érintetlenül adja át barátjának. Máig is élnek, ha meg nem haltak. A mi napjainkban a dolog igy történt volna: A két jó barát természetesen nem virágkedvelő, hanem képviselő. Altorjay István és Korláthy Péter. Mind a kettő »akarnok«, azaz magyarul stréber és az előbbi kiakarnokoskodott már magának egy gazdag leányt, a szép Wilner Esztert. A z utóbbi elvállalja a vőfélységet, de jobbnak látja az esküvő napja előtt megszökni a menyasszonynyal és vele megesküdni. E g y kis párbaj után, melyben a megcsalt vőlegény sebesül ^ meg, a két derék ur a régi barátságban él tovább. Á m a hozománynak két esztendő alatt a nyakára hág Altorjay és mivel az adósságai is a lehetlenségig megnövekedtek és a politikai viszonyokkal sincsen megelédve, megszökik, magára hagyván szép feleségét, a kinek Hamburgból nagylelkűen azt tanácsolja, hogy feledje el és menjen valaki máshoz, például első vőlegényéhez. A szegény asszony azonban elhatározza, hogy utána megy férjének s mivel máskép nem tehet szert pénzre, a nagybátyja nevére váltót hamisít. Odakinn Hamburgban nem találja a férjét, a pénze is elfogy s a szép előkelő asszony fölcsap virágárus-lánynak s lassan-lassan lejebb ér a lejtőn. E g y szép napon aztán szemben találja magát férjével, aki egy vén angol misst visz a karján. E g y kis szczéna után, melyben Korláthy Péter csak ugy remekel, kétfelé csititván két asszonyt két nyelven, magukra vannak. A z angol miss csak pácziense Korláthynak, akit holnap egészségesnek fog deklarálni s az érte járó honoráriummal majd csak megélnek valahogy. Esztike boldog újra s elmondja férjének hűségesen élete folyását a váltóhistóriával együtt. Másnap délben érte fog jönni. Hanem jobbnak látta maga helyett a rendőrséget küldeni felesége lakására. A galamb visszakerült a kalitkába, Korláthy Péter pedig angol missévei és annak millióival Budapestre, ahol nagyon megbecsülik őt s ahol épen most egy becsületbiróságnak az elnöke. íme a két történet. Tessék megitélni, melyikben van több vér. Mikszáth maga szóval nem akarja a konzekvencziákat levonni, nem tartja magát illetékesnek hozzá. Mi sem vagyunk az. Igaza van Mikszáthnak, amikor ragaszkodik az ártatlan szép mesékhez és igaza van a modern irodalomnak, amikor fest és analizál. Talán a négyszáz év előtti história nem is csalt meg olyan szépen, amint a krónika megírja. Arról az időről a múltnak csak dala maradt reánk és a dal szebb a történelemnél. Talán a mi korunk emberei nem is olyan rosszak, a milyennek az irodalom őket lerajzolja, talán Albertus és Balduin még most is hűségesen őrzik meg a más menyasszonyát. Csakhogy azelőtt szépítették az embereket, most befeketítik. A lélek tisztasága mindenkor ritkaság volt és a régiek költészete azért szól róla, mivel a kivételest tartotta poétikusnak és a modern iro-

dalom azért nem Ismeri Őket, mivel a tipikust, a mindennapit találja annak. Ebből a dilemmából az ész nem vezet ki, csak a sziv. A költészet a lélek mélységéből való és a lélekben ép ugy mint a földben, vannak aranybányák, de vannak kőszénbányák is. A z arany szép, de a kőszén hasznos. S mivel a mi korunk a gőz százada, azt mondják, hogy jobb lesz a szénbányákban dolgozni. lf.

Keleti Károly. Csöndben

d o l g o z o t t és c s ö n d b e n h a l t

A hivatalból vitték haza halálos ágyára.

Egy

és e r e d m é n y e s e n d o l g o z ó t u d ó s h a l á l á t b e h a n t o l t sirja f ö l ö t t ,

ö

immár

a statisztikát. Elismerték az ö n a g y tudományosságát

mindenütt,

csak járt,

a

legsivárabb

az

szolgálta:

merre

a

gyászoljuk

tudományt

a

aki

meg.

hangya-szorgalmú

nemzetközi

statisztikai

kongresszuson

ö

e l n ö k ö s k ö d ö t t és k ü l f ö l d i k o l l é g á i s z í v e s e n i s m e r t é k el a z ö f ö l é nyét.

Itthon

mint

az

szolgálta t u d o m á n y á t

országos

nem a nagy közönség kezébe tudományos

statisztikai

hivatal

és e z z e l e g y ü t t a k ö z ü g y e t .

emberekébe.

kerültek,

Kiváló

hanem

a

közgazdasági

helységnévtár

munkái

gyakorlati

irónk

É s épen e héten került ki a sajtó alól egy kétezer mely létezését neki köszöni. A

igazgatója

Az ö

az,

is

lapos

könyv,

melyet

Jekel-

falussy József szerkesztett az ö felügyelete alatt. Lélekölő, nos m u n k a az. É r d e m e s s é g e m e l l e t t l e g f é n y e s e b b e n h o g y bár m u n k a k ö r é v e l

nem

jár

együtt

a

hasz-

bizonyit

népszerűség,

mély részvéttel találkozott az egész müveit

kis röpirat,

mely

Róbicsek

társadalomban.

egész k o m o l y a n tárgyalja konstatálta,

I r t a e g y katholikus

Zsigmondnál a

pápai

a

az,

halála

Budavár mint a pápák jövendő székhelye. J a v a s l a t a székhely megoldásának kérdéséhez.

és

volt.

napokban

székhely

pápai

pap.

Ez a

megjelent,

k é r d é s é t és

miután

h o g y a j ö v e n d ő p á p á k n a k R ó m á b a n székelniük lehe-

tetlen, m i n e k u t á n a sorra n a k és A u s z t r á l i á n a k a konklúzióra

jut,

arra,

római

hogy

a

vette

Európának, Ázsiának,

összes kínálkozó

hogy

Budapest

pápák

geográfiai

mintegy

itt,

Ameriká-

pontjait,

arra

praedestinálva

van

N y u g o t és K e l e t

határpontján

ü s s é k föl r c z i d e n c z i á j u k a t . Meg fogja-e m a j d XIII. L e o pápa szívlelni a jó t a n á c s o t ,

azt

nem

tudhatjuk,

olyan k o m o l y a n veszi tárgyát, komolyan

hogy

venni. Stiláris tekintetben

de

a

röpirat

szerzője

őt

magát

n e m igen

jól

m e g i r t f ü z e t k e és

lehet nem

is u n a l m a s . E l l e n k e z ő l e g . Á r a 60 kr. Koronázási emlékkönyv. Dr. szerkesztették

ezt

a

válogatott

Kovács

Dénes

tartalmú

és Sziklay

könyvet,

János

melyet

a

» K ö n y v e s K á l m á n « i r o d a l m i t á r s a s á g a d o t t ki. K e v é s k ö z l e m é n y t tartalmaz, de mindegyik elolvasásra

méltó.

k e z ő : » A k i r á l y k o r o n á z á s « Jókai

Mórtól.

előzményei«

»A

sége

Falk

Marczali Miksától.

Henriktől. »A

koronázási

Tartalma

koronázás

Jenőtől.

»Egy

írtak azonkívül Sziklay

János.

nagy

kisebb,

Endrődy

de

hódítás érdekes

Sándor t ó i

czimmel. A z illusztrált k ö n y v ára

jelentő-

Czobor

Bélától.

»A koronázás«

története«

Vadnai

czikkeket

Koltai

pedig

követtörténeti

közjogi

jelvények«

» A b u d a v á r i M á t y á s - t e m p l o m « ár. Kovács Dénestől. Rákosi

a

»A koronázás

költeményt

Károlytól. Virgil

hoz

és

»Előre«

1 frt.

SZÍNHÁZ. Théatre paré. A k o r o n á z á s m e g ü n n e p l é s é b e n is r é s z t v e s z n e k , a p u b l i k u m

kizárása mellett.

a

színházaink

Sem az

operába,

sem a nemzeti szinházba közönséges halandó az előadásokra nem juthat, mert a pénztári lalta magára,

aki

csak

aranyos diszmentéjük el m a j d

helyeiket. A

tisztet

maga a miniszterelnök

azoknak ad jegyet, akiknek van. E z e k a nagy

közönséges

urak

halandók

születtek czimer árnyékában, megnézhetik a harmadik előadást! előadás költségeit elegánsabbak

is

—

foglalják akik

nem

majd a második

meg

dupla hely árak mellett. Persze, az clsö

csak m e g kell lesznek

bársonyos,

ingyen

azonban,

be vál-

e z e k .az

valakinek előadások,

fizetnie!

—

m i n t pl. a

Sokkal párizsi

370 t h é a t r e parék, ahol direkte a m o s d a t l a n plebs s z á m á r a t a r t a n a k

A

21.

s z á m b a n közölt k é p t a l á n y

A

22.

s z á m b a n közölt k é p t a l á n y

ingyenes díszelőadásokat, de hát nálunk csupa d e m o k r a t a tapossa

Pénz a gonoszság gyökere.

az aszfaltot. Budai premiere. A p r ó czédulákat osztogattak a mult héten székiben,

amelyek

szcnzácziós

hirt

újdonság

volt, a szerző

adtak

róla,

hogy

a

budai

színkörben

kerül szinre. A czime is eléggé

neve is e téren jó h a n g z á s ú :

Helyesen

»A kurtaszoknyásoki

Irma,

Kaszér

fejtették

Jolán,

Fazekas Julcsa, Izabella, Minka.

Somogyi

meg:

Halász

Újhelyi

Turai Márkus

Erzsi, Benő,

Balogh Hodosi

»Paleolog«

ezennel

Göndör

I.enke,

l'ick

B e r t a és

Körösi Judit,

Székely Jozefa,

Rózsa,

Fehér

I.enke,

Bonis

Irma,

Rónay

Róza,

Schőn Béla, Makrai

Cséri Jenő,

Gizella,

Horváth

Üeck Atala,

Aranka.

Helyreigazítás. hasábon

Ujhelly Janka,

Eszti,

Szerén,

Zoltán, Csillag

Jelen számunk Mihály

áll

első

Dukass

ezikkében Mihály

az

első

helyett,

mit

helyreigazítunk. Felelős

szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S

JÓZSEF.

Selyem-grenadineket fekete és egyéb színekben

méterenként

95

krtól, 9 frt 2 5

szállít, m e g r e n d e l t e g y e s öltönyökre, b é r - és v á m m e n t e s e n czimzett

levelekre

krig ( 1 8

vagy

H E N N E B E R G

selyemgyára Zürichben.

G.

különféle

fajtában)

végekben

is posta-

egész

(cs. é s kir. u d v a r i

szállító)

Minták p o s t a f o r d u l t á v a l k ü l d e t n e k .

Svájczba

1 0 kros b é l y e g ragasztandó.

7

COGNAC

KÉPTALÁNY.

u

megfejtése :

Lelkiismeret furdalás.

csalogató

Lukácsy Sándortól, m a j d n e m olyan izetlenül hangzik, mint a »Feneleányok Lukácsy Sándortól. C s a k h o g y , f á j d a l o m , az izetlenség ezúttal u n a l m a s is. E g y zokogó k a r i k a t ú r a ez az »életkép«, m e l y n e k egyik hőse e g y nemesszivü, siránkozó részeges csizmadia, a másik hőse pedig e g y nemesszivü, józan, de kissé hígvelejű gróf. V a n még a z t á n egy b u k o t t a n g y a l , aki e r é n y h ő s n ő és egy ballerina, a k i férfi. V i c c z nincs a d a r a b b a n , csak laposság, jókedv sincs benne, csak léhaság. A r á n y l a g legsikerültebb része a második f ö l v o n á s , mely a ballerinák öltözőjében f o l y i k , ahol a d a r a b egyetlen komikus alakja, a balletmester (Kassai) énekel n é h á n y közepes h u m o r u couplet-strófát. A z előadás sem a legjobb, ami az igen selejtes t a r t a l m ú dolognál nem a színészek hibája. A d t á k u g y a n v a g y n é g y s z e r e g y m á s u t á n , de csak a z lires padoknak s K r e c s á n y i n a k ezek után v a l a m i más, mulatságosabb darab u t á n kell néznie, ha a pénztárát meg a k a r j a tölteni.

A

megfejtése:

>

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR, m e l y kizárólag csak a l e g m a g a s a b b kitüntetéseket n y e r t e , sajáttöltésü p a l a c z k o k b a n mindenütt k a p h a t ó : iont 4«—ir> Telefon 5008.

104G fi»—25 j

VIOLA BERTALAN és TÁRSA

K É V É S FORR.ÍSA elismert k i t ű n ő s é g

Gépészmérnöki irodája

60° C.

központi gépraktára és ipartelepek berendezési vállalata.

scrophulose,

ködésben m e g t e k i n t h e t ő . M i n d e n n e m ű és

köpeny-kályhák

nagybani

Erzsébet-körűt

5.

Ischias

etc. b e t e g s é g e k n é l .

t e c h n i k a i c i k k e k és o l a j o k . V a s - , c s e r é p -

III.,

is

és c s o n t b á n t a l m a k ,

r e n d e z é s e k . E g y ilyen t e l e p ü n k ö n mű-

ISZAPFÜRDŐI localis

meleg.

K ö s z v é n y , csúz, izülct-

G a n z - f é l e g á z m o t o r o k és v i l l a m o s b e -

1i in lapest,

a gróf Keglevich István-féle promontori cognac-gyár igazgatósága Budapesten.

eladása

Vasút

állomás

Direkt

I d é n y kezdete : M á j u s 1.

használatra

berendezvék.

vasúti

kocsik.

B u d a p e s t t ő l 3 1 /« ó r a .

Iszapfürdők. Tükörfürdök. Kádfürdők. Massage. Gyógygymnaslika.

A vasútnál sek

a

berendezé-

nehéz

betegek

transportálására.

K i t ű n ő lakszobák kilátással a parkba. — 7 f ü r d ö o r v o s . — Á l l a n d ó színház. — P a r k z e n e . — G y ó g y - és olvasó-terem. P r o s p e k t u s o k a t küld, minden felvilágosítást n y ú j t :

szám.

LIPIKI JODFÜRDO

A

f ö b é r l e t .

(SZLAVÓNIÁBAN.)

PAKRA TZ-LIPIK:

DÉLI

VASÚT.

Okocsán: magyar kir. államvasutak. E g y e t l e n j ó d h ó f o r r á s a k o n t i n e n s e n , 04» C. hőmérsékkel. A

nyári

Ilcgyek

idény

által védett enyhe

tartama:

április

f

L

állandó

BIEBER ANTAL * t e a - és

égalj.

október.

K c r e p e s i - u t 0.,

A tiszla hamisítatlan lipiki jódliévfürdék ajánlatosak a nyák-

Üfcfe

Mint fitrdénrvos lfr. Mnrsrbnlkó Tamás működik. Kilrrjnll árnyékos park. újonnan épüli elegáns, fedeti sétány hazárliclyiscgckkcl, tényesen berendezel! fürdőhelyiségek, pnrczclhin-. márvány- és kőfiinlökkel stb. >11••. liszlá ásványvízzel töltőit társasíürdö Izzasztó-kamrákkal: kltilníí gyűgyzene, olvnsó- zongoráién Jó étkezés egy llj vendéglős vezetése alatt, soklel.' szórakozás. A déli raanton menet és tértljegyék :i:i° „ árlerngedrsscl. A magyar kir. államvasiilakon zónatarifa. Prospektus

szerb királyi udvari

ásványvíz

szállítónál és az osztrák-magyar

monarchia összes ásványviz-keivsktslcseiben, valamint n nagyobb gyögy10.A) tárakban és füszerken.skodésekben. 10—:í

kinai- és orosz karaván-Icát,

VALÓDI JAMAICAI-, CUBA- ÉS BRAZÍLIAI RUMOT, l e g f i n o m a b b fajú k á v é k a t , belföldi-, kőbányai-, borokat,

úgymint:

magyar-

saját

és

termésű- és

külföldi-

franczia-cognacokat

leghí-

r e s e b b g y á r a k b ó l , likörök, k ő b á n y a i kivitelű p a l a c k -

l'iii'dfi-ií>iizgiil(ísií».

A lipiki jödviz szétküldése ^ i i m í R ^ i t f^laitSííi

szemben,

Ceylon-, Cuba-, Menado-, Jáva-, Mooca-kávét stb,

és felvilágosítással szolgál a

lipiki jiídviz állandéun kapható É l l E S K ( TV L., magyar kir. és

a I'aniionia-szállodával

mint kiváJéan különlegességi üzlet ajánl egyenesen iraiMirtált

liártyúk minden linniliis hántalin.iln.il: mindennemű esűzns 8 köszvényes luijnál. mirigy- és Térbftegségeknél, gürvélykőrnúl, rsonlháutáliiiáknál stb. stb.

lipiki

rum-kereskedése BUDAPEST,

sereket,

tea-süteményeket,

Euchard

stb., s s o k

más

chokoládét szükségleti

francziát, czikkeket

l e g j o b b m i n ő s é g b e n s l e g o l c s ó b b napi á r f o l y a m , rint. A z

á r a k és m i n ő s é g

, l a p o t intézni : árjegyzéket

Bieber

felől a l a p o s m e g g y ő z ő d h e t é s Antal

i n g y e n és b é r m e t v e

rendelés lelkiismeretesen

nagykereskedésébe megküldi

a

sze-

czéljából k é r e m e g y l e v e l e z ő - -

Budapesten,

mindenkinek. —

ki is a

kimeritő

A legkisebb próba-meg-

teljesitve lesz.

1058

0

52—23

67

A Magyar Asphalt Részvény-Társaság Budapest, Andrássy-ut 30. elvállalja — vidéken is — u d v a r o k , f o l y o s ó k , istállók, m a g t á r a k , járdák, vágóhidak stb.

asphalttal

EXCELSIOR

K Á V É

saját m ó d szerint és a b e l f ö l d ö n

burkolását,

valamint nedves falak (lakások stb) g y ö k e r e s s z á r a z z á t é t e l é t , jótállás mellett legolcsóbban. A j á n l : elismert, legjobb minőségű asphalta n y a g o t és gép-olajat. = Telefon.

általunk

pörkölt,

a

legkiválóbb

összeállított k e v e r é k , előfordult

pörkölt

kávéfajokból

mely a forgalomban

kávékat

eddig

z a m a t és erő

tekin-

tetében j ó v a l fölülmúlja és a z o k h o z k é p e s t alább 25°/0-nyi megtakarítást Az

(pörköli szemes kávé)

kizárólagosan

leg-

nyújt.

EXCELSIOR-kávé

száraz helyen

ken át is m e g t a r t j a kitűnő

tulajdonságait.

éve-

Finomra való őrlés ajánltatik. Kéretik

a védjegyre

ügyelni.

K a p h a t ó 5 , 2 , 1 és ' / , k i l ó s eredeti c s o m a g o k b a n minden

nagyobb

legfinomabb

füszerkereskedőnél,

0 0 sz. f a j frt 2 . 4 0 , frt 2 . 2 0

Ajánlatos újdonság

árak :

o sz.

fa

kilónként.

magyar göz kávé-pörkölde WERTHE1MER és FRANKL Budapest. V., Nagy-korona-utcza

gazdasszonyoknak

fiumei legfinomabb

rizskeményitű

—

finom

-WQ

Vasúti állomás :

1059

május

hő

szept.

Ezen

már

évszázadok

gyönyörű

310

legtisztább,

Számos é g v é n y e s - s ó s - v a s a s »fő«-

»lobogó«-

gleichenbergi

méternyi

B á r t f a sz.

környezett,

magasságban.

k.

várostól

kitűnően

Éghajlata

enyhe;

mihez

savanyuvizü

g y ó g y f o r r á s a i küziil k i m a g a s l i k

bártfai

»orvosforrás«

gyengeségeknél, magokat

jeles vasas

forrásokkal

Bártfa-fürdő

sápkór, v é r h i á n y n á l :

vetekedik,

gyógyhatása

a l é g z ő és e m é s z t ő s z e r v e k

melyek

vérhiányon

Bártfa-fürdő

vagy

hires.

balzsamos

az

a

többi e

A

orvostudor, bécsi

b a l z s a m o s é g h a j l a t a alatt ;

savó

és tejkura.

korodai

volt I.

Rendelő segédorvos,

állandóan a f ü r d ő b e n , télen át B u d a p e s t e n állandóan.

—

h á v a l is. P i a c z naponkint. olvasó

és

(Czerniczky-rendszere) rendelések

oly

alapulnak ;

női

idegbajoknál

tüdőbetegek

végül u t ó k u r a

zongoraterem. nagy

gyanánt

a

a

karls-

helyek.

igényeknek

egyetemes

ki az idény lakások

Naponként

kétszer

bártfai

gyógyviz

A

alatt

— Posta, távirda,

valamint n a g y o b b

több vendéglő. mai

ZSIGMOND

főraktárában,

f ü r d ő r e v o n a t k o z ó mindennemű

Budapest,

megfelelően

kony-

térzene.

történik.

töltése Meg-

V.,

Nagykorona-utcza

felvilágosítással k é s z s é g e s e n

26.

szám.

szolgál

Bártfa-gyógyfürdő igazgatósága.

BUDAPESTEN

(Budán).

Idény május l-től szeptember 30-ig. Kiváló gyógyhatással bir:

női bajokban és altesti bántalmakban. Rendelő orvos: Dr.

BRUCK

f . (Vigadó-tér i. sz.)

E g é s z s é g e s f e k v é s , j u t á n y o s lakások, jó .g.

Pontos közlekedés a társaskocsikon reggeli 5 érától kezdve.

vendéglő,

Állomási hely: Ferencz József-tér, a régi Lloyd - épület közelében.

10'u OÖOO ^OQOOQOOQOOQOOQOCQOOQOOQOOQOOQOÍOQOOQOOQOO

és

is jól

fenyőlevél-

Llr. H i n t z H e n r i k

nő- és g y e r m e k g y ó g y á s z ,

Kirándulási

gonddal,

GYÓGYHELY

S Ó S F Ü R D Ö J E

fürdőorvos:

e g y e s szobák, és

szeren-

bajoknál,

után.

(I. uri-utcza 1 0 . ) t a r t ó z k o d i k .

Kaphatók

Czukrászda

1081

M A T T O N I

ismert

elfogadtatnak.

ENGEL A

»orvos«az

k e t t ő közt

különböző

G y ó g y e l j á r á s : Á s v á n y v i z i v ó k u r a , meleg és hideg ásványvizfürdők, fürdők, zuhany,

Gyógy-,

szél

illata j á r u l .

teljesen m e g f e l e l

idült hurutjainál,

kimerülésen

badi, m a r i e n b a d í , halli és lipiki fürdők h a s z n á l a t a

gyógyszertár

páratlan

levegője

ozongazdag, A

a fenyvesek

félórányira

védett,

és seltersi forrásoknak ; a » l o b o g ó - f o r r á s « h a t a l m a s v a s a s - ( a c z é l ) viz,

átmenetet k é p e z .

érzik

ismert g y ó g y h e l y ,

fenyveserdó'vel

és töltő-forrás.

m e l y a bel- és külföldi csés

óta

hatalmas

völgykatlanban,

és pormentes,

E R Z S É B E T

15-től

végéig.

Sárosvármegye.

szép

nemcsak a legjobb, legolcsóbb és legelőnyösebb rizskeményitő, hanem még megkönnyebbíti a vasalást és a fehérneműnek kápráztató fehérséget ad. Kapható minden fűszer- és gyarmatáru-üzletben.

52 -23

Fürdőidény :

Bártf a-gyó gyfür d ő

EPERJES. fekszik,

tábla alakban,

II. szám.

iOiOQOOQOOQOCQOOQOOQOOQOOQO

372 r

N

evelőnőket, bonunkat. ó v ó n ő k e t lelkiismeretesen ajánl é s elhelyez K . « e n t a i l e r

A koronázási ünnepélyekre

Thekla. Budapest, Máriauteza 23. sz.

a fővárosba érkező nagy közönséget tisztelettel meghívom, hogy e l s ő r a n g ú nagy klterjeilesü f ó r f i d i v a t ü z l e t e m e t és az avval egybekötött elismert m a g a s szín-

vonalon álló

Bekötési táblák

férfiszabóságomat

/ - f e n ')

megtekinteni kegyeskedjék. N a g y választék m a g y a r d i s z n y a k k e n d ö k b e n és divatkeztyiikben, továbbá férfidivat újdonságok legnagyobb raktára.

Szigorúan pontos kiszolgálat. ,

Mély

„ A

negyedik kötetéhez

Mérsékelt árak.

(II. évfolyam II. félév)

tisztelettel

VARADY

H É T "

BÉLA,

1 forint 3 0 kr előleges beküldése mellett

a szabadalmazott goiiiblyuknélküli férfiingek feltalálója. Budapest, váczi- es kishid-utcza sarkán.

küld

„ A HÉT" kiadóhivatala VII., Erzsébet-körut C. / • > r\ v / v>z v / w

M

w

y>

o

w

w

f\r\ w

Az utazási idény alkalmával!

w

Tourista és utazási ingek

AZ

„EQUITABLE"

C)

i

m

c:

angol flanellből (3.50, 5 és 6 frt darabja), tricotból és selyemből;

utazási takarók és plaideket, valamint a valódi Berger-félc

életbiztosító-társaság

c:

nyári normái alsó-ruhákat ajánlja

irodahelyisége május 4-től

0

i1

J O R D Á N

kezdve

F ü r d ő - u t c z a 8. sz. a l a t t v a n .

1

Buda fest,

52

G

w

w

/«»v / " v v> w vz w

w

r > / > w w w

w

•

-TB

A Magas-Tátrában a leggyönyörűbb tavaszt napok állottak be 1 8 fok meleggel árnyékban. A fenyvesek illata s üde, zöld vegetácziója a legszebb nyári napokra emlékeztet. Gyógykezelés s climatikus tartózkodásra az idő most felette alkalmas. Julius l - i g tetemesen leszállított árak ; a legjobb szobák napi ára 80 krtól 1 frt 8 5 krig, a teljes penzió (reggeli, ebéd, esteli) hetenként 1 1 frt ; mérsékelt étlap-árak. Uj-Tátrafüred javalva van idegbántalmaknál, neurusthenikus állapotoknál, vérszegénységnél, Bazedof-féle kórnál, tüdő-, g é g e - és szivbántalmaknál, váltóláznál, gyomor-, bél- és női bántalmaknál s mindenütt ott, a hol üdülés és erősbödés vétetik czélba. 1 8 9 1 - b e n jelentékeny uj építkezések történtek. Kir. posta- és távirdahivatal a házban. 1079

Magyar királyi

-T T ? . ? -

vIzüviiv} Intc/.rl, klimatikus nryönryhely, inmírlllnliík, tiiiliilieli'sck srainalariuma. UNit mtr. iiisusssaiüian.

Dr. Szontagh Miklós.

5 , _ 2 - 2 . fa . • U t . s * . i . l . s . . s P . L L 1 . s L l . s l . L I , s l . , s l í

IV.,

Vdcni-utcsa

JO.

szám.

Kcpes árjegyzék ingyen és bérmentve.

w

UJ-TATRAFURED -T i -T -r t 1 T 1

K Á R O L Y

( J a e g e r t a n á r társulata)

államvasutak.

Hirdetmény. Menetdíj leszállítás Tiszolcz és Rimaszombat, valamint Tiszolcz és Feled között. A m. kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesülés szerint folyó évi junius hó i-töl kezdve Tiszolcz és Rimaszombat állomások között a II. vonalszakaszu menetdíjak helyett az 1. vonalszakasznak, Tiszolcz és Feled között, pedig a III. vonaíszakaszu menetdijak helyett a 11. vonalszakasznak dijai lesznek fizetendők. Értesítjük az utazó közönséget, hogy május hó 26-tól kezdve a BudapestHatvani vonal külön menetrend hirdetményében foglalt 4o8. sz. személyvonatunk két

részben

fog

személyvonatunk, m á j u s 2 9 - é n is

ünnep-

mely

és

vasárpapokon

junius

közlekedni,

i-töl naponta

ugy

szintén

a

315.

sz.

közlekedik, már május 26-án és

közlekedik.

(Uj személy- és podgyász-díjszabás életbeléptetése a debreczcn-füzesabonyi helyiérdekű vasúton.) A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint a debrcczen| füzesabonyi helyiérdekű vasút vonalain f. év julius hó i-én vonalszakasz rendszerű uj személy- és podgyász-díjszabás lép életbe, melylyel az ezen vasút mesnyitása napjától érvényes személy- és podgyász-díjszabás érvényen kívül helyeztetik. Budapest, 1892. május hó. A z igazgatóság. fUtánnyomat nem

dijaztatik.)

Budapest, 1892. Nyomatott az „ A t h e n a e u m " irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.