A tér 1. Bevezetés. A tér fogalmának filozófiatörténete I. - Nikolaus Cusanus: A tudós tudatlanság. II/12. fejezet. Kairosz, Budapest, 2000. 2. Bevezetés. A tér fogalmának filozófiatörténete II. - Immanuel Kant: „A térbeli irányok megkülönböztetésének első indokáról” (1768), Prekritikai írások 1754-1781. Osiris-Gond, Budapest, 2003. - Ernst Cassirer: „Mitikus, teoretikus és esztétikai tér”, in. Bacsó Béla (szerk.): Tér, fenomén, mű. Kijárat, Budapest, 2011. 3. Térléptékek és térreprezentációk: kozmikus tér, Föld, térkép. - Svetlana Alpers: „A térképészet hatása a holland művészetben”, Hű képet alkotni. Corvina, Budapest, 2000. - Erwin Panofsky: „A perspektíva mint ’szimbolikus forma’”, Jelentés a vizuális művészetekben. Gondolat, Budapest, 1984. - Film: Werner Herzog: The Wild Blue Yonder, 2005. 4. A táj - Joachim Ritter: „A táj. Az esztétikum funkciója a modern társadalomban”, Szubjektivitás. Atlantisz, Budapest, 2007. - Film: Gus van Sant: Gerry, 2002. 5. Területek, határok, övezetek, territóriumok - Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. I. kötet. Akadémiai-Osiris, Budapest, 1996. 6. Az érzékek térbelisége és a testi tér - Maurice Merleau-Ponty: „A saját fenomenológiája (kéziratos fordítás).
test
szintézise”,
Az
észlelés
7. Városi séta: a Passzázsoktól a Google Street Viewig - Walter Benjamin: „Passzázsok”. „A szirének hallgatása”. Válogatott írások. Budapest, 2001. - Walter Benjamin: „A kószáló”. Angelus Novus. Értekezések, kísérletek, bírálatok. Budapest 1980. - Filmek: Felvonó a vérpadra (Louis Malle, 1958), Az éjszaka (Michelangelo Antonioni, 1961) 8. Kiterjesztett tér/közvetített tér: installációk, újmédia, virtuális tér - Lev Manovich: „The poetics of augmented space”. Visual Communication, 2006. 9. Tér-képek, tér-idők - Marc Augé: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. Műcsarnok, Budapest, 2013. 10. Kié itt a nagyvárosban
tér?
–
racionalizáció
és
normalizáció
a
modern
-
-
Gyáni Gábor: „A városi nyilvánosság társadalomtörténete – európai perspektívák a 19. században”. Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1998. Horváth Sándor: „A lakótelepek népe és a bűn metaforái: a Mária Valériától a csövesekig”. In. Lakótelepek. A modernitás laboratóriumai. Szerk.: N. Kovács Tímea. Budapest, Kijárat Kiadó, 2008.
11. Szövegterek - Mihail Mihajlovics Bahtyin: „A tér és az idő a regényben”, A szó esztétikája, Gondolat, Budapest, Gondolat, 1976, 257-302. o.
A tér fogalmának filozófiatörténete A tér ontológiája -
-
-
kezdetben nem volt semmi meghatározott dolgot tagadunk: valami (nem konkrét) – semmi nem lehet a kezdet, hisz az a vég (Hegel, Sartre) tér: nem semmi, és valami sem lehet kiindulópont – lét teremtés: szétválasztás eget a földtől – tagolatlan lét, amilyen semmilyen tulajdonsággal nem rendelkezik o teszünk egy megkülönböztetés, az első szám a kettő: az egy vagy kivonás vagy a kettő egyesítése; az egy a totalitás tagolatlan lét: nincs identitás – nincs idő, nincs hely atomisták: feltételeznek valamiféle identitást, anyagot stb. világ – anyag: kötött energia de hogy lesz ebből tér? hogyan zajlik a teremtés/teremtődés? o Platón: khora – tartalmazó tár, amiben a dolgok megszülethetnek egyáltalán feltételezni kell már valamilyen létet o Leibniz o Casey space: hely – absztrakt tér place: tér – tartalmazás room: helyet/teret csinál az ember dolgoknak – létrehozható, konstruktív dolog o a khora teret tud adni mindennek o végtelenség problémája (középkor) egy világ van vagy több? Gordano Bruno: végtelen számú világ van, mert az isteni jóság kimeríthetetlen, a teremtés sosem fejeződhet be, így egyre több világ lesz, amik folyamatosan helyeket hoznak létre, amiknek teret kell adni a tér nem más, mint hely: ha nem az lenne, akkor csak egy absztrakt, érzékelhetetlen fogalom az üres, minden értelemben érzékelhető tér, az idő tagoltság, forma kell a térhez – minden forma elhelyezéssel jár
-
ha csak egymáshoz képest vannak viszonyok, már az is helyet (teret) tud alkotni de az egész vajon hol van és van-e egyáltalán? Arisztotelész: felveti a khorával kapcsolatos problémákat, és el is veti a khorát, az egy mítosz o tudomány: érvelhető, felépített tudásunk kell, hogy legyen o elengedhetetlen, hogy a khorából toposzt, helyet csináljunk o elkezd a kívülről a térre való ránézés helyett azzal foglalkozni, hogy feltételeznünk kell a teret ezen kívül is – a toposzból, a helyből indul ki
-
mi a hely? (Arisztotelész) o kell valami, ami ezen a helyen van (tartalmazó és tartalmazott kérdése) – ahol nincs semmi, az semmi ez nem azt jelenti, hogy nincsenek üres helyek elég a határait meghatározni tartalmazás: vm, aminek a körbevételhez van köze, de kell még valami, ami hellyé teszi a puszta tartalmazást a hely az első határa vm-nek, ami maga már nem mozog vagy változik egy testnek a helye, az a legközelebbi mozdulatlan, változatlan tartalmazója, illetve annak is a belső felszíne (tehát pl.: a hajó helye a folyómeder/part) o ami nem testként létezik az a menny, a mozdulatlan mozgató, a számok és a pont o mozdulatlan mozgató: minden, ami létezik, változásnak van kitéve (mozgás és növekedés/csökkenés), ez viszont már nincs kitéve a változásnak, tehát a térnek és az időnek o gondolkodás (bejárható tér szempontjából): szemléti gazdagsága kisebb, minimum sebessége van
-
skolasztikus középkor világképe – Arisztotelész zárt világképe o két része van a világnak: Hold alatti és feletti Hold alatti: ki van téve a mozgásnak és a változásnak, kivéve az alapja (föld) – anyag kérdése 4 őselem (sűrűségkülönbség szerint oszlanak el – föld, víz, levegő, tűz) föld: támasz, és a felette lévő dolgok egyre változóbbak Hold felett: szférák – 8 éggömb + állócsillagok szférája (Dantenál utána következik a paradicsom; purgatórium: ami elválasztja a Hold feletti és alatti világot) hely-specifikus világ – hogyan lesz belőle később tér-specifikus és hogyan tér vissza az űr fogalma o a keresztény teológusokat a legkülső szféra érdekli (az isteni világ): nem lehet véges a világ, hisz Istennek végtelennek kell lennie – de akkor hogyan viszonyul egymáshoz a világ végessége és Isten végtelensége Descartes: a világ határtalan Cusanus: a végtelenséget az különbözteti meg a puszta kiterjedéstől, hogy a végtelenül kicsi és nagy szintjén is működik, a puszta térnek, mint kiterjedésnek azzal is
-
-
rendelkeznie kell, hogy Isten omni presence: egyszerre mindenhol jelen kell lennie, tehát kitölti a végtelenül kicsi és a végtelenül nagy közötti teret – minőségileg más mint a puszta határtalanság fenomenológiában megint visszatér (Husserl) hogyan lesz végtelen világegyetem a középkori világképből, milyen emocionális következményei lesznek (az ember mennyire kicsi ebben a világegyetemben), kitágul a világ, újabb világok lehetősége világosodik meg (Gordano Bruno) stb. általában a térről: mi lehet a kiindulópont? o 1. amikor a legnagyobb térről beszélünk, az az űr (atomisták) o 2. az űr nem biztos, hogy jó kiindulópont, mivel az űr valaminek a kiürítésével tud létrejönni, feltételez valami anyagot, ami meg feltételez formát – az a baj az űrrel, mint térrel, hogy semmilyen térbeli tulajdonsága nincs (üresség), semmilyen pozitív/negatív térmeghatározás nem adható róla (irány, távolság, méretek) o másik fogalom a khóra kapcsán: a térnek valami alapvető köze kell hogy legyen a tartalmazáshoz (edény, kosár), de ezzel az a baj, hogy mi van az edényen kívül? kell egy határvonal o Arisztotelész leírása sokkal több dimenziót tud magába foglalni, de véges világ jelenik meg, lentről nézve a dolgok (helycentrikus valami) o keresztény gondolkodás, el kellett, hogy számoljon a végtelenséggel
Cusanus -
-
platonista matematizálás modern térfogalom – matematizálja a teret és a természetet utána mozgás: azért fontos kérdés, mert Arisztotelész maga is bajlódik azzal, hogy a mozgás és a változás, azok a földi létnek a részei (születés, pusztulás, keletkezés stb.), kivehető-e ebből a változás és lehetne-e egy tiszta mozgás mindennek az alapját a végtelenbe helyezi a világnak nincs kerülete és középpontja, a világ nem végtelen, de végesnek se fogható fel, mert nincsenek határai, amelyek lezárnák; lehetetlen, hogy ne mozogjon nem feltételezi a tér teljes heterogenitását fizikai szinten strukturálódik a természet (sűrűségi szempontból) léteznek-e más világok? feltételezi, hogy igen atomizmus nagyléptékben való visszatérése: ahelyett, hogy a kis atomok között mi az az űr, hanem hogy a világok között mi van tér terjedése – teresedése (room); hely teremtése; helyet adok az új világnak o Bruno: függetlenül attól, hogy meg kell különböztetnünk Isten végtelen voltát a világ véges voltától, ettől függetlenül, mivel Isten végtelen, a teremtésnek magának is végtelennek kell lennie o a lét két alap-módusza (lét és idő) ebben különbözik a világ Istentől, viszont ezek végtelenek
CUSANUS – A
TUDÓS TUDATLANSÁG
XI. Megjegyzések a mozgásról
-
-
a világmindenség hármas és nincs benne semmi, ami ne lehetőségből, ténylegességből és összekapcsoló mozgásból alakulna eggyé – legkülönfélébb fokozatok szerint és egymástól különbözően vannak jelen nem létezhet két olyan dolog, ami mindenben teljesen egyenlő a világ középpontja egybeesik a kerületével → a világnak nincs kerülete → a világot nem lehet testi középpont és kerület közé zárni, nem fogható fel értelemmel: kp-ja és kerülete Isten lehetetlen, hogy a világ ne mozogjon sem a Földnek, se semelyik szférának nincs kp-ja „Istenen kívül nem lehetséges, hogy valami különböző dolgoktól pontosan egyeblő távolságra legyen, mert csak Isten a végtelen egyenlőség. Tehát a világ középpontja ez a végtlelen egyenlőség, vagyis az áldott Isten; Ő a Földnek és az összes szféráknak a középpontja. És egyúttal Ő mindennek a végtelen kerülete is.” csillagok mozgásáról
XII. A Föld állapota -
nyilvánvaló, hogy a Föld mozog „a világmindenség úgy viselkedik, mintha mindenütt középpontja lenne, kerülete pedig sehol, hiszen középpontja és kerülete Isten, aki mindenütt van, és sehol nincs” legtökéletesebb a körmozgás és a gömb „minden csillag csak azért mozog és ragyog, hogy jobb módon létezzék” „mindenben meglesz az egység és a háromság az egyek fokozatoknak megfelelően” más világokról is beszél
Kant -
visszajön a modern gondolkodásba a hely a testen keresztül
KANT – „A (1768) -
-
-
TÉRBELI IRÁNYOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉNEK ELSŐ INDOKÁRÓL ”
Leibniz – analysis situs: gondolatban létező matematikai ág o Kant: „annak keresem az első lehetőségalapját, aminek a mennyiségi jellemzőit Leibniz matematikailag igyekezett meghatározni” tér részeinek egymáshoz viszonyított helyzete – tájék előfeltételezése o tájék: nem két térbeli dolog egymáshoz viszonyított kapcsolata, hanem a helyzetek rendszerének az abszolút világtérhez való viszonya; a részek elrendezésének az iránya; a rajta kívül lévő térre vonatkozik, egy általános térre (mint egység) van-e bizonyíték arra, hogy a tér minden anyag lététől függetlenül, sőt mint az anyag összetevődése lehetőségének első oka, saját realitással bír? az abszolút tér valóságos voltának bizonyításának szándéka mozgás a térben test alakja: nemcsak részeinek viszonya és fekvése határozza meg, hanem a testnek az általános, abszolút térre való vonatkozása is, de ez a viszony nem érzékelhető közvetlenül inkongurens ellenpár: az a test, amelyik ugyanakkora, mint valamelyik másik, és hasonló is hozzá, ám nem foglalható ugyanazon határok közé (jobb és bal kéz) o inkongurens terek lehetősége
o o
a különbség belső oka nem múlhat a test egyes részei egymáshoz kapcsolódási módjainak különbségén az anyag részeinek helyzete következik a tér meghatározásaiból – a test természetében is találhatók olyan valódi különbségek, melyek pusztán az abszolút és eredeti térre vonatkoznak
CASSIRER: „MITIKUS -
-
TEORETIKUS ÉS ESZTÉTIKAI TÉR”
hely problémája tér és idő tekintetében – a megismerés alapkérdései „a tér és az idő fenomenológiai sajátosságában, egyszerű tényállásában rejlik, hogy létünk nem azonos a „dolgok” létével, hanem attól specifikusan különböző” rend fogalmának megjelenése Leibniz: a szubsztancia szempontja alá rendel minden létezőt, és nála is minden metafizikai valóság egyetlen összességben, a monászok, az individuális szubsztanciák végtelen sokaságában oldódik fel; reláció tana: az igazság alapja a kapcsolódásban rejlik, a kapcsolódás és a rend fogalmai tárják fel számára a tér és idő valós természetét o „tér és idő nem szubsztanciák, hanem sokkal inkább „valós relációk”; igazi objektivitásuk a „kapcsolódások igazságában”, nem valamilyen abszolút valóságban rejlik” körülöttünk végtelenné tágul a tér reneszánsz: kubus szerűség (kockaszerűség) – a végtelen teret mesterségesen le kell határolni, meggátolja a végtelenbe vesző tekintetet (festészet) Guliver-kérdés: lépték elvesztése (17.század) lépték a modernségben újra felfedezik a testet, a testi teret (minőségi különbségként)
Térléptékek és térreprezentációk: Kozmikus tér, Föld, térkép
Lépték -
újabb és újabb világokat adnak ki egymásra épülnek/folytonosak vagy el tudnak szakadni egymástól/mikrokozmoszokat alkotnak a makrokozmoszon belül (és ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz)? Newton: abszolút, matematizált tért (nem mozog, az anyagtól független, űrszerű tér, de ugyanakkor mérhető, matematikailag mérhető külső és belső mércék kérdése (egységes külső mérték alapján ítéljünk-e? – Panowsky: emberi mérték): az a baj, hogy ennek a kettőnek a szintézisét kellene megteremteni
Mérték -
-
-
-
Hegel (kis és nagy logikában is): mennyiség és minőség szintézise a mérték: matematikai (mennyiségi), de ugyanakkor mindennek megvan a maga mértéke így minőségi tartalma is van bárhogy felvehető: kontingens a priori (tapasztalattól független) mértékegységek o Kant: szükségszerűnek tartotta az a priorit o Kripke: Kant metafizikai feltevését semmi nem igazolja – erre bizonyíték a mérték (1 méteres etalon: kontingens a priori) o de elérkeztünk oda, hogy meg tudjuk Kripkét cáfolni: abban a léptékben használjuk a mértéket, amiben a világunk van, éppen ezért használhatatlanná válna, ha túl kicsinek vagy túl nagynak vennénk fel, ezért mégsem annyira kontingens o van vm, ami a mérték egységét megadja: ember o az a baj ezzel, hogy kitágult a világ és nagy távolságok váltak elgondolhatóvá Leibniz: a kiterjedés, amire Descartes akarja redukálni a teret (ahol nincs anyag, ott nem lehet tér sem – űr fogalmához jutunk vissza), vagy a tiszta matematika o nem tudunk teret és léptéke felvenni, a kiterjedés puszta absztraktum, amit konkretizálni kell ahhoz, hogy az tér legyen, vagyis valamilyen (forma) minőség kell ahhoz, hogy egyáltalán tér legyen o monásztan: kezdetben volt a sok (sokaság), és ezek a monászok egy dologra képesek, a reprezentációra, a külsőt és belsőt el tudják különíteni egymástól és mindegyik a maga módján, a maga perspektívájából képes tükrözni az egész világot és abban a tükörképben tükröződik önmaga is és így az önmagában való tükröződésben tükröződik maga a világ is (kép a képben) o partikularitás szükséges térhez, különben csak egy nagy matematika lesz az egész o de mért van kitüntetett perspektívája az embernek? és mért van kitüntetett perspektívája az egyes embereknek? a modernség ezt kezdi ki (individualizmus) individualitás – esztétikum, ízlés: ezen keresztül képződik az individuum, egyéniség tükröződése o a modern ember magát csinálja meg (társadalmi mobilitás), és nem beleszületünk: ennek alapja az ízlés, a tudás és a pénz, mint szerzett vagyon felértékelődése (kapitalizmus eszménye) monásztan: kiadja a lépték és az egyediség problémáját (legyen az egyed vagy species) de a mértéket nem adja meg – ezzel a test kérdését adja elő Kant és a test kérdésének felvetése – kategóriák o ha egyszer a tér és az idő puszta szemléleti formák, akkor mért van az a rohadt buszmegálló mégis olyan messze tőlem – mért nem rendeztem el az elmémben a világot, hogy egy kicsit kényelmesebb legyen az igazi tér problémára tulajdonképpen a test nélkül nem tudunk választ adni a modern világban több irányban (leginkább fölfelé és előre) olyan léptékek kezdtek hozzáférhetővé válni az ember számára, melyek ebben a testi léptékben megfoghatatlanok
o
dimenziók kérdése
PANOFSKY -
ami Newtonnál probléma, az a képeknél már előbb is létezett perspektíva centrális perspektíva: teljesen racionális, tehát tisztán csak elgondolható, végtelen, állandó és homogén tér monokuláris nézőpont (egy szemmel): kivesz a térből, és csak az egymáshoz viszonyított nagyságokat láttatja – síkor látok, hogy mekkora a méretük: a távolabbi dolgok kisebbek a testi adottságomnak köszönhetően van kör alakú horizont körülöttem, a két szemnek köszönhetően tér van körülöttem „az észlelés a végtelen fogalmát nem ismeri” (Cassirer) o csak elgondolni tudjuk, de az is matematizálást igényel o érzékelni nem tudjuk kubus szerű rendszertér: végtelen teret feltételezünk, és éppen ezért kell a teret lezárni – gondos lehatároltság reneszánsz: emberi testi léptékben van, nincs levegő perspektíva, üres a tér, amit a testek betöltenek (ennyiben rendszertér), nem csak a végtelenbe futó egyenesek vannak, amik az enyészpontba futnak rendszertér humanizálása: emberi léptékben (test) lezárt tér
PANOFSKY – A -
-
-
-
PERSPEKTÍVA MINT
„SZIMBOLIKUS
FORMA ”
„item perspectiva”: átlátást jelent (Dürer megfogalmazása) egész kép alakul át „ablakká”, nekünk pedig az a benyomásunk, mintha átlátnánk rajta a térbe „helyes” geometriai szerkesztés – reneszánsz óta kép: úgy képzelem el, mint a „látógúla” síkmetszetét – látás középpontját egy pontnak fogom fel, és ezt az ábrázolandó térképződmény jellegzetes pontjaival összekötöm a megalkotott kép törvényei: o valamennyi ortogonális vagy mélységbe tartó egyenes az ún. főpontban találkozik, melyet a szemből kiinduló és a vetítősíkra merőleges sugár tűz ki o a párhuzamosak is közös iránypontba (enyészpontba) futnak össze o ha a párhuzamos egyenesek vízszintes síkban fekszenek, iránypontjuk az ún. horizonton, azaz a főpontra illesztett vízszintesen van o azonos nagyságok a képmélység irányában fokozatosan csökkenne „centrális perspektíva”: a végtelen, állandó és homogén tér (racionális tér) = matematikai tér érdekében két előfeltevésből indul ki: o egyetlen, mozdulatlan szemmel nézünk o a látógúla síkmetszetét az általunk látott kép egyenértékű megfelelője pszichofiziológiai tér teljesen ellentétes a metafizikai térrel o az észlelés nem ismeri a végtelen fogalmát – határok az érzékelésben o a homogén, egynemű tér mesterségesen létrehozott o a pszichofiziológiai tér egzakt perspektivikus pszichofiziológiai tér matematikai térré alakítása – (széli) torzulás, szferikus alakváltozás
-
-
síkperspektíva, de a szem nem így lát: az antik optika ezeket a felismeréseket megérlelte és alapvetően síkperspektíva-ellenes volt a látott nagyságok nem a tárgyaknak a szemtől mért távolságán alapulnak, hanem kizárólag a látószög nagyságán – ezért pontos viszonyaik csak szögfokokban vagy körívekben fejezhetőek ki, egyszerű hosszmértékben nem az antikvitás vajon képes volt-e a perspektíva geometriai szerkesztésére eljárást kitalálni? o az antik művészet a sík felületre való vetítést semmiképpen nem vehette számításba, helyette gömbfelületre való vetítést kellett volna választania (4. oldal)
Mi az abszolút, eredeti tér, amiről Kant beszél? Tökéletesen azonos a belső arányait és a méretét tekintve a két kezem, mégsem ugyanaz (inkongurens ellenpárja egymásnak) – nem forgathatók be egymásba – tükörképembe sem vagyok „beleforgatható” – ebből következtet arra Kant, hogy van egy olyan eredeti orientáció, ami felszámolhatatlan, és amiből kiindulva kellene minden teret kiépíteni Kant nem beszél az elől és hátulról: soha nincs abszolút lóthatóság számunkra, a testemnek mindig partikuláris vagyok – az a kép van benne, hogy a világ előttem van, de közben a világ körülöttem van, felszámolhatatlan az elől és hátul A fent és lent kérdéséről sem beszél. pozícionális differencia – formának (testnek) köszönhető: ugyanakkor ugyanott ketten nem lehetünk, a tér kontrutíció fontos eleme
The Wild Blue Yonder -
űrhajó és megérkezés: legfontosabb különbség a talaj léte és nemléte Blue Yonder: primitív világ – kevés dolog van meghatározva o Gibson (?) - ökofilozófia: Ökológiai közelítésmód a vizuális érzékeléshez tér: absztrakt űr anyag, közeg, felszín vannak sajátos elrendeződésű anyagok sűrűk vannak lent, a ritkábbak fent – van egy szilárd talaj (anyagok aspektusa) funkciókban működnek: bizonyos anyagok nem teljesen anyagok – közeg (minőségi különbség, helyzettől függően változhat – szárazföldön az ember számára az a víz anyag, a levegő meg közeg, de ha a vízben vagyunk, a víz közeggé válik: minőségi változás) bizonyos dolgok nem tudnak változni: a föld képes-e anyag lenni? beszéljünk talajról nem pedig földről (a giliszta számára a föld közeg vagy anyag-e?) ökológiai elrendezése a világnak felszín: ami elválasztja a közegeket
o o
lehetővé teszi az érzékelésemet (az érzékek ezen keresztül működnek) ezeken zajlik az élet felszíneket hozunk létre a tér lehatárolása miatt (pl.: építészet – ontológiai kérdése: melyik leválasztás a legfontosabb – oldalról zárt terek megképzése pl., vagy vannak, akik a fölső lehatárolást tartják a legfontosabbnak) testhez képest változtathatatlan irányok + fizikai törvényszerűségek (fény felülről érkezik) két felszín van
A test -
-
egy forma és abban különbözik a puszta orientációtól, hogy többé kevésbé képes magába záródni: következő términőség – kívül és belül különbsége nem pusztán fizikai dolog (hogy a test kiterjedése nem végtelen – Leibniz Descartes probléma: Leibniz a testnek vm. zártsága kell, legyen ahhoz, hogy test legyen) test kívülje és belülje több szinten sem egyértelmű o pl.: feminizmus – (Iligari ?) a szexuális érintkezésről ne úgy gondolkodjunk, hogy a férfi belehatol a nő testének a belsejébe, ha nem úgy, hogy a nő teste, az olyan, hogy ott felszíne van – „nem bennem vagy” vagy a terhességről (Iris Marion Young – On Female Body Experience: Menstrual Meditations): hogyan éli meg a nő, hogy az addig belsőnek tekintet kiterjedését „belakja” egy másik lény belső felszínérzetek
CASSIRER: „M ITIKUS -
-
-
TEORETIKUS ÉS ESZTÉTIKAI TÉR ”
Kant partikularizálás esztétikai minőségi dimenziók publikus térdimenzió / intim tér (Adorno: Kirkegaard könyve – nagypolgári lakásbelsők: elkezd magára záródni: nagy súlyos függönyök, tapéta, plüss, sötét, mély színek, porcelán nippek) a test nemcsak formát ad, hanem partikularizál, és amiben leginkább teszi ezt, az a harmadik orientációs vonal, az elől-hátul
orientációs kérdés: kultúrák o világkérdés: Herder – É/D-en nem alakulhatnak ki kultúrák, mert nincs olyan fejődés a túl sok és túl kevés küzdés miatt: a nagy kultúrák a mérsékelt övi részen kell, hogy kialakuljanak Hegel is átveszi: K-ről Ny-ra vándorol az abszolút szellem (és ugye Hegel maga az abszolút szellem) lokalitás: politikai földrajzi értelemben veszélyes dolog (politikai rendszereken belül is – „not in my backyard”) o lakópark absztrakt művészet
o
Piet Mondrian: Broadway Boogie Woogie (1943) városi táj felett látás: stilizált látképe Manhattannek szimbolikus reprezentációja Manhattannek
A táj
Területek, határok, övezetek, territóriumok -
pl.: Braudel – A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I. kötet Budapestről ugyanilyen szempontból
Budapest -
-
-
-
rövid és hosszú távú területfejlesztési tervek (Budapest önkormányzatának honlapján) tanteremből kiindulva: o praxistér, cselekvési tér, majdnem tisztán látványtér (kubus) o lépcsőzetesség: egyetlen funkcióra / cselekvésre redukálja a teret o hodologikus tér: útvonalak által kialakított tér / építészeti tér kilépve az épületből (zaj-, lég-, felületszennyezés) – város o zavaró heterogén vizuális szennyezés (zavaróan változékony épületek) o vízszennyeződés Rákóczi út: nagyon rossz minőségű utak, légszennyezettség itt a legmagasabb, de nem lehet vele mit kezdeni (nem lehet elterelni az utat, áthelyezni a forgalmat: Erzsébet-híd – széles, nagy áteresztőképesség) túlszabályozott a Duna – vissza kéne állítani az ártereket (tőzeg, hal, fa stb. + nem kéne annyi pénzt a gátakra költeni): Budapesten nyilván meg kell hagyni a rakpartot Csepel északi része kihasználatlan (kritikai regionalista építészet: 3-4 emeletes házak, sűrűn épített) barna övezet: ami régebben a város külső része volt, és gyárak települtek o külső körút – Orczy tér, Hungáriától északra o ide akarják építeni a kéregvasútat (Budaörs – Csepel – Újpest déli része (Népsziget)) o intermodális központ, csomópont: az agglomerátumban élők becsatlakozása Bp. közlekedésébe (én sose veszek bérletet, mert az ingyenes tömegközlekedés híve vagyok) városszervezés szempontjai: hegyek, széljárás, Pest lapos és mocsaras Belváros: túl sűrű, rossz a lakosság összetétele (idősek, akik nem tudják fenntartani a nagy lakásokat), szétdarabolt lakások, furcsa lakásállomány,
-
több mint 50 ezer lakás van üresen (mennyiségi lakáshiány nincs), sok benapozatlan lakás a funkciókat újra egybe kéne húzni (munka, szórakozás, lakóhely stb. egy helyen), funkcionális egyközpontúság megszüntetése, helyette több ilyen kis központ suburbia: kertváros hátrányai, elmagányosodás, nincsenek megfelelő szolgáltatások – ezt kellene megoldani a barna övezetek rekonstrukcióival Raymon Williams – The city and the country
Városi séta A Passzázsoktól a Google Street Viewig
A séta „művészete” -
M. de Charteau: Séták a városban. In: A cselekvés művészete. A mindennapok leleménye I. o kétféle cselekvés (de nem elválasztható módon): hatalom/struktúra és személyes stratégiai: körülhatárolható egy struktúra, amiben mozognunk kell – város, intézmények taktikai: köztesebb hely, nem teljesen tiszta az én pozíciója, pillanatnyi, személyes gesztusok, cselekvésekben nyilvánul meg, egyfajta szabadság, nem funkcióknak megfelelő cselekvések o kétféle városkép voyeurisztikus: egységben látás, „isteni” átlátás, hatalom szemlélete, látása, városkép egységben való befogadása (madártávlat) struktúrában látjuk a várost urbanisztika, várostervezés utópisztikus látásmód funkcionalitás a fontos, hálózatok, struktúrák átlátása ≈ grammatika járókelő gyakorlat antropológiai, politikai, mitikus tér ≈ stílus o két városkép állandó összejátszása o a városi tereknek mindig vannak tiltásai és lehetőségei
„A flanőr” -
a Walter Benjamin szöveg alapján architektúra: passzázs – labirintus o „fedett vásárcsarnok” o 19.sz.: ekkor kapnak üvegtetőt o Párizsi udvar elődje: Bruden (?) ház – első bevásárló csarnok
olyan tér, amiben megvalósítható a célnélküli kóborlás, ez a hely kelti életre a flanőröket és a hozzájuk kapcsolódó irodalmat (semmittevők – de ez a kor releváns cselekvésmódja) o új elrendeződés, amiben megváltozik a szubjektum, a láthatóság és az igazság helye (megszűnik a panoráma kép, vagy legalább is nem az egyetlen – a résztvevő láthatatlanná tud válni: pl. Sherlock álruhában) flanőr: viselkedésmód – dandy irodalom: o ember-típus leírások, kószálás és megfigyelés leírása naiv birodalom naiv hit, hogy a megfigyelés révén a különböző típusok megismerhetőek de a tömeg megjelenésével megjelenik a veszély, és másfajta irodalom kezd el uralkodni – detektívirodalom o Baudelaire o
-
„Alvajárók” – Filmes modernizmus és az alvajáró -
Gilles Deleuze: A mozgás-kép filmek: Felvonó a vérpadra, Az éjszaka filmtörténeti háttér o film noir o olasz neorelizmus magukban lebegő terek Felvonó a vérpadra (1958, r.: Louis Malle)
„Adatcowboyok” – Virtuális tér és adatcowboyok -
Lev Manovich játék = világ, amiben kószálni lehet, bejárható tér paradigmája geo-gess játék
Kié itt a tér? Racionalizáció és normalizáció a modern nagyvárosban -
ésszerűsítés és szabványosítás használat által kisajátított tér
A tér politikuma -
-
infrastruktúra: gazdasági értelemben minden, ami a termelés feltétele (közlekedés: meghatározza mi a külváros, mi a belváros, centrumperiféria kialakítása, presztízsterületek kialakítása – hol fejlesztünk stb.) ellátottság: közművesítés, kultúra stb. felügyelet: közterületek felügyelete, milyen módon lehet megjelenni (térkamerák: biztonság vagy megfigyelés?), hajléktalanokkal való bánásmód (ott aludhatnak-e vagy sem?)
-
fórum: konkrétan: mint egy tér, ahol találkozni lehet (virtuálisan is lehet) a nyilvánosság terei: magántér és köztér hogyan válik egyre élesebben külön szocpol: szociálpolitika – kontrolálás, hatalomgyakorlás „konyha”: családról adott reprezentáció direkt hatalmi mechanizmusoktól gazdasági mechanizmusokig, amelyek a mindennapi életben egyfolytában építészet: keretet ad az élettérnek, struktúra – ellentmondás az élet spontaneitásával; lehetőségek korlátozása
Hannah Arendt (1906-1975) -
politika felől jutott el a térig (fórum) „… az ember a-politikus. A politika az emberek-közöttiben jön létre…”
Jacques Ranciére (1940-) -
-
esztétikai emancipáció nézés mint aktivitás: lehetőségek meglátása (hiánya szüli a passzivitást) az adott kompetenciák, a konszenzusos tér-idő leosztás megkérdőjelezése: DISSZENZUS o ki milyen terekben jelenhet meg, hogyan töltheti a szabadidejét, stb. (konszenzus) de Ranciére szerint ezeket meg lehet kérdőjelezni o teret adni emancipációs paradigma: a „tudatlan tanár”
„amellett, hogy a termelés egyben ráadásul kontroll, és így az uralkodás, a hatalom eszköze is, de mint ilyen, részben kisiklik azok kezéből, akik megtervezték (és akik) sikertelenül próbálják teljességgel uralni.” Henri Lefebvre (1901-1991) -
hogyan alakul ki az, hogy a rend korlátozó és konfliktus lenni a modern nagyvárosban társas térről ideológiamentesen tér reprezentációja: rend, gondolat világa reprezentáció terei: média, emlékmű – képzelet, kihívás tere térbeli gyakorlat: egyszerre használat (rend aktualizálása) és át is írjuk ezt a teret (kihágások, sajátos használat), társas tér létrehozása, szabadság lehetőségének visszacsempészése
Iparosodás -
-
ipari forradalom termelési viszonyok átalakulása: kapitalizmus, ipari technológia (gép, gyár) népességrobbanás, munkásosztály kialakulása (újfajta életmód) urbanizáció „funkcionális” design o gyakorlat, elmélet: műszer, szállítás, közlekedés, hírközlés racionalista filozófia rendszerek: Bacon, Hume, Adam Smith felvilágosodás racionalizmusa tömegtársadalom problémáira szociális elkötelezettség a tervezésben
fordizmus (taylorizmus) -
-
-
a taylorizmus volt az alap, ez egy utópikusabb dolog, míg a fordizmus sokkal pragmatikusabb o Taylor még megfizette a munkásaikat és ösztönözte munkásait, érdekelté próbálta tenni őket o Ford teljesen szétszabdalta a munkafolyamatokat a minél gyorsabb termelés érdekében összetett munkafolyamatok felbontása fázisokra tudományos elvek a gyártás racionalizációjában szakmunkások helyett gyorsan betanítható képzetlen munkaerő tömegtermelés, alacsony ár futószalag (1914-; Galamb István) bérmunka szabványosítás mozgástanulmányok (1800-as évek vége, Etienne Jules Marey) Margarete Schütte-Lihotzky: Frankfurti konyha, 1926 (szociális kislakások tömege – beépített konyhák, ahol mindennek megvolt alapból a helye, tervszerűen kialakított konyha a mozgás/munkafázisokhoz alakítva – tehát pl.: milyen magas legyen a konyhapult, hol legyen a kuka stb.) Dalok a konyhából effekt! Jacques Tati – Mon Oncel (Nagybácsim; 1958)
Terek és szerepek -
-
többfunkciós konyha: ágy- és albérletek, munkáslakás – kényszeres többfunkciósság „hagyományos” konyha: női hatáskör és felségterület üzemeltetett lakás – főzőfülke: női emancipáció és modern életmód o szocialista, utópikus elgondolás o férfi segítsen a házimunkában o egy lakótelepen konyhák, mosodák, stb. külön o így a konyha a lakásban egy leválasztható dolog o újbudai kísérleti lakótelep amerikai konyha: főzés mint közösségi tevékenység, élmény másfajta női szerepek reprezentálódnak ezekben a konyhákban
Tervezés és paternalizmus gondolkodástól” a szociálpolitikáig -
–
a
„regulázó
tömegtársadalom urbanizációs robbanás termelési viszonyok megváltozása munkásosztály vs. polgárság a figyelem, a tekintet átalakulása a szociabilitás visszaszorítása közöny, semlegesség a rend és a fegyelem alakzatai Zimmel: Nagyváros és szellemi lét o intellektualizálás, nem az érzelmeivel vesz részt az ember a változásokban – közöny, semlegesség, blazírtság o személyes kapcsolatok felbomlása, nincs interakció termelő és vevő között
-
o pénz – racionalizáltság – szabványosítás magánélet és közélet összefolyása: pl. ágybérletek elkülönülésének igénye szalon: fél-nyilvánosság tere
balzac-i megfigyelő rejtett értelem kifürkészése passzázsok, árkádok látás révén éber résztvevővé avat amatőr detektív átmeneti külső és belső
–
magánélet
baudelaire-i flanőr mint átmenet funkciótlan bámészkodás, járókelő bulvárok, sugár és körutak személytelen, külső megfigyelő panoráma, horizont, madártávlat átláthatóság
Magánélet-közszféra, magántér-köztér éles szétválása -
forgalmas utakról eltűnik az utcai nyilvánosság specializált terek megszaporodása és merev szakosodás – átláthatóság munka- és lakhely egyre élesebben elkülönül egyfunkciós mikroterek
Szövegterek -
irodalmi tér szöveg közti terek
-
Mihail Mihajlovics Bahtyin: „A tér és az idő a regényben”, A szó esztétikája, Gondolat, Budapest, Gondolat, 1976, 257-302. o. o időszervezés, térszervezés (műfaj, világnézeti aspektusok, o téridő: az elbeszélő szövegekben az idő a térben materializálódik o idő és tér-szervezés a regényben elválaszthatatlan egymástól o kronotoposz
Színtér -
Casey: az irodalmi szövegekben olyan konkrét partikuláris terek, amelyek a szövegek cselekményeinek nyújtanak „arénát” a lezajlásra konkrét, érzékelhető hely belátható-e, bejárható-e, „kiszagolható”-e, a tér? a tér teret, testet ad a tárgyaknak, hogy megjelenjenek test által belakott terek nem abszolút tér felosztása, hanem az agyunkban kiépült (megélt / átélt) terek – minőségi tapasztalattól elválaszthatatlan tértapasztalat „a képzeletben bejárt tér többé nem maradhat közömbös” – átéltség értékekkel megterített tér – ennek oka a nyelv irodalmi leírásokon keresztül – terek megképzése – narrátor/leírás problematikája o 3 típusú narráció heterodiegetikus (kívül áll a cselekményen és ezáltal a téren is)
fokalizáció (1/3 személy, de a térben álló szereplő perspektívájából) homodiegetikus elbeszélő (térben, cselekményben résztvevő) tapasztalt tér o cselekmény előre haladtával megváltozhat a tértapasztalat o átalakul a tér hatalom és tér a szövegekben is megjelenik leírás problémája: mi alapján választjuk le az elbeszéléstől? mi is az? mit is csinál? o régen csak ezt tekintették o strukturalizmus, narratológia: leírt tárgy ontológiai státusza leírás tárgyai: térbeliség elbeszélés tárgyai: időbeliség o leírás: díszlet, építmény – az olvasókat főként a történet érdekli (cselekményközpontúság) o pedig komplexebb olvasatokat tesz lehetővé o értelmezése elválaszthatatlan a tágabb szövegkörnyezet értelmezésétől leírás: újként vagy újra építenek meg egy teret – a leírt szavak által teremtődik meg egy minőségi tér – elválaszthatatlan az általa alkotott színtér a szövegtől minőségi tér, átélt tér akkor működik, ha azt érezzük, mintha ott lennénk mi is – elevenség ekfrázis
-
-
Mihail Mihajlovics Bahtyin: „A tér és az idő a regényben” -
-
-
idő és kronotoposz formái a regényben az irodalom által meghódított tér irodalom birtokba veszi a teret o különböző időkben/korokban hogyan teszik ezt o műfajfüggőség stb. kronotoposz: formai és tartalmi kategória o műfaji vonatkozás o pl.: idill kronotoposz (ami később ugye beépült a családregénybe, melyben fel is oldódik) o átalakulhatnak, beépülhetnek idő és térbeli szekvenciák tartalmi egységben forrnak egybe: intenzívvé vált tér, tér tulajdonságai kibővülése az idő révén, az idő által töltődik fel tartalommal szalon-toposz kronotoposz: asszimilálja a valóság időszemléletét, inkorporálja azt a művészi térben eseménytelen tér és idő: alárendelt időbeliség (Flaubert, Turgenyev: valaki megérkezik ebbe, és akkor indul meg a sztori) – a történetiség az, amiben ez testet ölt o horror o várkastély (gótikus regény, történeti regény) – „kísért a múlt” emberkép, világkép Wolfgang Kaiser felhívja a figyelmet a törést a 18. század felé – elbeszélő hangjának átalakulása (modern regény megjelenése – nyelv többértelműségére játszik rá stb.) o személyes élet beemelése a regénytematikába
belső terek megjelenése a belső, privát színterek válnak uralkodóvá – privát élményeké lesz a főterep o individualitás 3 regénytípust különít el o próbatételes kalandregény o életrajzi regény agora kronotoposza és hatása az antikvitás emberképére o nyilvános tér, ami meghatározta az emberképet o felszínember – nincs szakadás belső és külső között o a létezés minden aspektusa láthatóvá vált o nincs az, hogy a felszínen mást látunk, mint amit érez próbatételes kalandregény o kalandidő: biografikus idő ellentéte o a kalandidő nem épül be az életrajzi időbe, és nem is hagy nyomot rajta (mintha két idősík lenne) Voltaire Candidja űz gúnyt ebből: Kunigunda megöregszik o térszervezés: absztrakt, nagy térre van szükség – de valójában lényegtelen, hogy hol játszódik, csak kell egy színtér, ahol megtörténhetnek az események: epizódok o bármeddig nyújtható a sztori o ha konkretizálnánk a teret és az időt, összetűzésbe kerülne a regény szervezőelvével: véletlen (éppen akkor éppen ott kronotoposza) o mitologikus időfelfogás o o
-
-
-
mellékesen: vers, slam poetry – a valóban térbelivé vált szöveg
