szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA
12. fejezet
Isten is keresi Hetvenedik születésnapja után Sophie M. bejelentette, hogy „félig visszavonul”. Sok mindenre lehetett gondolni, de a bejelentés annyit mindenképpen jelentett, hogy az eddig bárki számára nyitott „elegáns nemzetközi pályaudvarként” mûködõ házát barátainak egy jelentõs csoportja elõtt bezárta. Erre a döntésére akart elfogadható, udvarias magyarázatot adni a „félig visszavonulás” ideológiájával. Újabban ezt a szót is gyakran használta: ideológia. Henri Durand viszont nem szerette még a hangzását sem az „ideológiának”, a tartalma, a jelentése pedig egyenesen taszította: „fél-filozófia?” Sophie M. „félig-visszavonulását” is ilyen, csak félig filozofikus, ám teljesen ideologikus, tehát felemás és elfogult elképzelésnek tartotta. És csodálkozott Sophie M. viselkedésén, hiszen ez a csodálatosan bátor nõ akkor sem félt, amikor 1918 novemberében Genf utcáin sok ezer sztrájkoló munkás hömpölygött, és nem jó szemmel nézték a közöttük cikázó, Lenint váró, lelkesen
128
Page 128
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
Csodálatos országokba hoztalak kommunista, ám nagyon gazdag, elegáns úrinõt. Miközben a háború után Genf megnyugodott, Sophie M. tanácstalansága csak nõtt. Nõtt a vagyona is, érdekeltségeit, befektetéseit Frédéric Moreau kezelte, sokkal eredményesebben, mint fél évszázadon át bármelyik elõdje. „Genf triumfál”, mondogatta Sophie M. túljátszott örömmel, kevéske helytelenítéssel, amit Henri Durand annak tudott be, hogy az okos, érzékeny, de most éppen – valamilyen okból – tanácstalan nõ kevésbé fogékony a filozófiára, hiszen ideológiát keres benne. Márpedig Genf: filozófia – vallotta Henri Durand is. „Lehet, hogy Párizs még egy percig a világ fõvárosa…” – jósolta Léonard Barillon – „…hiszen mégiscsak ott kötötték meg a békét a világháború után. Na, de …” A politikusra nagyon figyel a világ, illik szerénynek lenni, úgyhogy amikor a Föld népeit, országait egybefogó Népszövetség – genfi központtal – megalakult, Roland Charpier tábornok halkan jegyezte meg Léonard Barillon elsõ emeleti tanácskozó termében, a hatalmas asztal mellett egy hatalmas hintaszékben himbálózva: „Talán mi leszünk, bizonyára már mi vagyunk a világ fõvárosa…” – Hacsak Amerika be nem tart nekünk – szólalt meg Léonard Barillon, mert a józan kételkedésnek is mindig hangot dukál adni. – Amerika egy nagy talány.
129
12:33
Page 129
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA Frédéric Moreau, aki olyan magabiztossá szilárdult, mint amilyenné a világ folyékony aranya szilárdult, nem lekicsinylõ, de talányos észrevételt fûzött a talányos Amerikához: „Ha nem megy a hegy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez”. És jelentõségteljesen Léonard Barillon szemébe nézett: – Te szoktad hangsúlyozni a mozgások irányának fontosságát… De itt már a mozgásirány sem fontos, hiszen a mozgások végeredménye ugyanaz lesz… Maga Frédéric Moreau is sejtette, hogy nem értik a példabeszédét, de ez nem zavarta, hiszen az õ lázas és mindenre kiterjedõ átláthatatlan tevékenységét, vállalkozásait is könnyen vélhették talányosnak. Barillon hatalmas, kusza gyûjteményébõl Frédéric Moreau és ifjú munkatársai újabb listákat, nyilvántartásokat vettek át. Amikor Frédéric tõle szokatlan módon: körülményeskedve és nagyon bizalmas közléssel szolgált, Henri Durand fejében keletkezhettek volna sejtések a fordítóirodák hálózatának valódi – gazdasági, hatalmi és egyéb – esélyeirõl. De úgy vélte: neki inkább magába kell néznie, mintsem Frédéric furcsa, alig látható, titokzatos világbirodalmára, hiszen az ketyeg, mint a svájci óra. De õ, Henri Durand saját magát sem mindig érti, ezért kért huszonnégy óra gondolkodási idõt, amikor Frédéric Moreau közölte vele: – Az öcséd Pittsburghban, a húgod New Yorkban él. Mindkét féltestvéred neve, címe, családi és
130
Page 130
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
Csodálatos országokba hoztalak egyéb viszonyainak kimerítõ adatai rendelkezésedre állhatnak, ha kéred, adom. Henri Durand azért kért huszonnégy órát, mert ennél többet döntés elõtt nem szabad gondolkodni. Azt tudta – már régen tudja –, hogy mit gondol, csupán azt kellett eldöntenie, mit mond fiatal barátjának, Frédéric Moreau-nak. A tétova tanácstalanságba, „fél-magányosságba” süppedt Sophie M.-nek fogalmazta meg azt a választ, amit másnap Frédéric-kel is közölt. – Testvérek vagyunk félig, de soha nem láttuk, nem ismerjük egymást, pedig mindhármunknak egy az édesanyánk. Testvériség? Természetes. De minek erõltessük illendõnek vélt kapcsolatteremtéssel? Én nem erõltetném. És különben is: egyenlõk vagyunk, mint testvérek. És az egyenlõség mellett ott a szabadság. Szabad nekik is engem megkeresni. Henri Durand bevallotta Sophie M.-nek, hogy egyáltalán nem emlékszik az édesanyjára, akit egyéves korában látott utoljára. Édesapja halála után a nagymama, Eugénie Durand még küldött pénzt is, levelet is Amerikába. De akkor már Amélie Durand másik férfinek szülte újabb gyerekeit, Henri Durand féltestvéreit. Az édesapjára, akit szintén egyévesen látott utoljára, szinte élõben emlékszik, annyit mesélt róla a nagymama. Ezt – hogy mesélés alapján képes ilyen élénken emlékezni rá – még furcsállotta is Henri Durand. – A féltestvéreim bármit szeretnének, én nem mondanék nekik nemet – vallotta be a hallgatag
131
12:33
Page 131
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA és tanácstalan Sophie M.-nek –, de én, hát én saját kezdeményezésbõl nem szeretnék találkozni és beszélgetni velük. Frédéric Moreau-t megdicsérte az eredményességéért, „jó dolog sokat tudni, még jobb minden tudni, de minek kellene, például nekem a tudás birtokában bármit is cselekedni?!” * A „félig-visszavonult” Sophie M. szeszélyesen válogatta meg, hogy kivel érintkezik, de az oroszoktól több-kevesebb következetességgel zárkózott el. „Oroszország, ez a csodálatos ország, létezik még egyáltalán?” – kérdezte néha Henri Durand, csupán azért, hogy Sophie M. szabad folyást engedhessen bánatának, tanácstalanságának. „Mert ki tudná eldönteni, hogy mi az igazság”. Az orosz forradalmár férfiak és a tanárnõegyenruhás lányok helyett menekülõ hercegnõk és a kivégzett cári család rokonai zokogtak Genfben, és velük zokogott az õket mindenhová követõ hûséges cselédség, „a hatalmas lelkû orosz nép”. Minden orosz zokogott. – Megölték a cár atyuskát! Egész családját kiirtották. Apagyilkosok – kiáltozták a templomból a város központja felé haladva az egyszerû orosz menekültek. A „fehérek”, mondták róluk a „vörösök”, az apagyilkosnak szidott forradalmárok. – Oroszország elárvult. Az árvát gyilkosok kínozzák. Az elárvult Oroszországot is megölik az apagyilkosok!
132
Page 132
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
Csodálatos országokba hoztalak „Ezer ember? Azt mondták valamikor, hogy ezer orosz ember képes megváltoztatni az egész világot, és Oroszország mindeddig csak azért élt, hogy ezt az ezer embert létrehozza, ezer emberért telt ennyi évszázad”. Sophie M. nem tudta, mi történik, de abban õszintén hitt: „Oroszország nem magáért él, hanem az eszméért él”. Ezt õ maga írta le elõször francia nyelven, azt is, hogy „Oroszország immár közel egy évszázada igazán nem magáért él, hanem Európáért”, és úgy tûnt, hogy Oroszország megjelenik Európában. És Sophie M. bevallja, mindenre nagyon jól emlékszik, éppen akkor halt meg Henri Durand nagyanyja, és Sophie M. hónapokig csak Henri Durand-nak és Henri Durand-nal élt, erre nem lehet nem emlékeznie Henri Durand-nak, de Sophie M. nagyon jól emlékszik, hogy hónapokon át egy kamasszal élt, mert akkor még csak tizenhat éves kamasz fiú volt Henri Durand, és õ, Sophie M. ezalatt fordította franciára Dosztojevszkij A kamasz címû regényét, és Sophie M. ezt az Oroszországot fordította akkor francia nyelvre, amelyben egész életében hitt, és most nem tudja Sophie M., hogy mi történik Oroszországgal. És különben mi történik Európával? És Kínával? És Amerikával? – Odesszát hol a fehérek, hol a vörösök foglalják el – jelezte Henri Durand. – Nem tudni, mi lesz a sorsa!
133
12:33
Page 133
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA Sophie M. elzárta hatalmas, vendégszeretõ házát szeretett, de már kiismerhetetlen és azonosíthatatlan oroszai elõl. – Oroszország-anyácskánk meghalt. Oroszország-anyácskánkat legyilkolták. Anyagyilkos vörös ördögök! A vigasztalás õstehetsége, Marie Claparède sem súghatta a vigaszra vágyó oroszok fülébe, hogy „itt a te országod”, mert ugyan ki mert volna ilyesmit állítani a bolyongó Oroszországról?! * Henri Durand csak figyelt, már kevés dologban lehetett biztos. Nézte a csodálatos, követhetetlenül változó világot, amelyben kevés volt a bizonyosság. De biztos volt például, hogy Henri Durand-t mindig megtalálják az érett nõk és a higgadt szerelem. A gyönyörû lábú Atanasia Lambert is jött. És azt mondta, hogy vannak még Svájcban az övéhez hasonló, gyönyörû örmény kisasszony-lábak, mert sokan menekültek ide. Mert kiirtják a csodálatos örmény népet a törökök. Pedig úgy tûnt, hogy a csodálatos Törökország is eltûnik a világháború csatáiban. De a csodálatos Örményország tûnt el névtelenül a vörös habokban, a Szovjet Unióban, amely elöntötte a csodálatos Odesszát is. Már-már azt mondta Henri Durand a csodálatos tapintású és színezetû selymek mögé rejtõzõ, és csodálatosan tárulkozó Sophie M.-nek: „Iszonyatos országok
134
Page 134
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
Csodálatos országokba hoztalak jelennek meg ezen a csodálatos földgolyón”, de megjelent Genfben Potocki tábornok a szabad és létezõ csodálatos Lengyelországból, és átutazott Genfen szeretett lengyel városai felé a harcias Írországból Archibald Quain a fiával. Argentínába menekült felesége is követte a kislányukkal, a gyönyörû Alice-szal. Vannak csodálatos népek, akiknek éppen nincs országuk – vigasztalta a gyönyörû lábú Atanasia Lambert-et Henri Durand –, de attól még nép marad a nép. Sokan, úgy tûnik, nagyon sokan keresik az országukat, de lám… Sokszor persze nem hiába. * Frédéric Moreau egyik irodája üveggyárat alapított Kolozsváron, a másik iroda pedig üvegszalont – bemutató- és elárusító csarnokot – Bukarestben. Kereskényi Józsefet szánta az ottani egységek élére. De végül ifjabb Kendy Mátyásra, Kendy Margit unokatestvérére bízta. Kereskényi József részt vett a budapesti világforradalomban. Az orosz világforradalom megszilárdult, a budapestit leverték. „Budapest mégiscsak Európa!”, és a kíméletlen vörösöket kíméletlenül felelõsségre vonták. Kereskényi József csak egy vörös újságot szerkesztett, de nyakon csípték, az utcára pofozták, megrugdosták, és azt ígérték, visszajönnek érte, nem engedik, hogy tönkretegye a magyarok Magyarországát. – Zsidó, hol a te országod?!
135
12:33
Page 135
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA Kereskényi József elmenekült. A szomszédos Ausztria fõvárosába, Bécsbe. Vele utazott az édesanyja, Kereskényi Sára, bécsi rokonoknál rendezkedtek be. „Papírforma nélküli” felesége, Kendy Margit nem tartott vele, mert nem szenvedhették egymást Kereskényi Sárával. Kendy Margit elõbb a most már Romániához csatolt Erdélybe ment vissza, menteni a szüleitõl örökölt birtokát és a brassói házat. Aztán elutazott Genfbe, lányához, az orvostanhallgató Kendy Joséphine-hez. Kereskényi József, aki jó gyermeke akart lenni az édesanyjának, jó édesapja szeretett volna lenni a lányának, és – akár papírformák nélkül – tisztességes férje szeretett volna lenni Kendy Margitnak, döntött: Bécsbõl tovább emigrál Genfbe. A sértõdött Kereskényi Sára hazautazott Budapestre. Frédéric Moreau tárt karokkal várta kamaszkori barátját, elsõ komoly üzlettársát, a meghatódott Kereskényi József pedig, amikor magához ölelte a lányát, örömével együtt a keserûség is kitört belõle: – Kislányom, drága kislányom, akit mindenkinél jobban szeretek, persze, hogy jöttem, hát van nekem egy gyönyörû, okos keresztény kislányom… Kendy Joséphine pillanatra megdermedt, majd sírni kezdett. Kövér, formátlan édesanyja is zokogott. Genfben sokan zokogtak. De a csodálatos, a biztonságos Genfben azért másképpen zokog az ember, mert van, ahol zokogni sem lehet.
136
Page 136
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
Csodálatos országokba hoztalak Csodálatos országok jönnek, mennek, az emberek is jönnek, mennek feléjük. Most persze nem mehet Sophie M. Oroszországba. Odessza is zárt város. Amikor még nem volt zárt, hanem nyitott, várakozó és ígéretesen csodálatos volt Odessza, akkor sem jutott el oda mindenki, aki oda vágyakozott. „Nem is kell ezen olyan nagyon csodálkozni, kiskatonám. Hogyan imádkozunk a mi teremtõ Istenünkhöz? Jöjjön el a te országod. A mi Atyánk és istenünk is keresi a maga országát, hát akkor mi, szánalmas földi halandók… De a Jóisten nekünk keresi, velünk keresi a maga országát, Ámen. Kiskatonám, egyetlenem: Genf és Dubois!” * Frédéric Moreau tanácsára Kereskényi József hazatért Budapestre. Vele tartott Kendy Margit is. De nem költöztek össze. Kendy Margit hamarosan hazatelepült Erdélybe, beköltözött a brassói házba. Kereskényi József is. Innen irányította a folyton alakuló-változó Moreau befektetési alapok bukaresti, kolozsvári és budapesti érdekeltségeit. Gyakran járt Budapestre. „Lényegében Budapesten él”, mondta Kereskényi Sára, „csak sok az üzleti útja.” Frédéric Moreau-nak sikerült Kereskényi József segítségével A világ kezdetét Budapestrõl „saját ér-
137
12:33
Page 137
szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd
2012.12.07.
12:33
SZÁVAI GÉZA dekeltségi körbe” terelni. Nem árulhatta el Henri Durand-nak, hogy ez egészen pontosan mit jelent, de színes reprodukciót mutatott a képrõl. Az eredeti évtizedeken át vastag keretben lógott a falon, egy fedõkép mögé rejtve. A fedõkép is értékes. Egy behavazott tájat ábrázol. A festményen továbbra is hull a hó, él a kép, és minden azt sugallja, hogy valaki átment a havon. Épp most, az imént. Ezt a fedõképet viszont Frédéric Moreau vette meg. Ott lóg a felesége, Emma Moreau otthoni dolgozószobájában.
138
Page 138