10. fejezet Az elsõ semlegességi háború

szavai_csodalatos orszagokba_130x200_belivek.qxd

2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak

10. fejezet

Az elsõ semlegességi háború Az ifjabb Frédéric Moreau az édesanyjával németül, az apjával franciául, Potocki alezredessel, Maciej Kraszocky-val lengyelül, Sophie M. személyzetével oroszul beszélgetett. Gyerekként kezdte habzsolni a nyelveket, egyiket a másik után. Henri Durand elõször nem gondolta, hogy emiatt forog állandóan felnõttek társaságában a fiú. Pedig természetes, hogy komoly témákról társalgó felnõttektõl, nem pedig csintalankodó gyerekektõl érdemes nyelvet tanulni. A tizennégy éves ifjabb Frédéric-et már nem lehetett gyerekek között látni – legfennebb kishúga mellett, akit nagyon szeretett – , és Henri Durand tudomásul vette, hogy keresztfiát felnõttként kell kezelni. Felnõtt agya van. Az átlagos felnõttekénél is sokkal kockáztatóbb agya. A gyerek iránt idejekorán mutatott megértés jó befektetésnek bizonyult, mert ifjabb Frédéric bizalmába fogadta, és atyai barátjának tekintette Henri

93

12:33

Page 93


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA Durand-t. Talán még vetélytársának is. Minden esetre egyedülinek. Olyasvalakinek, akinek elmondhatta, amit már nehezen volt képes magában tartani. Már feszítette szét a nagy elszánás: – Meg fogom vásárolni A világ kezdetét! Henri Durand közönyös legyõzöttként, de elismerõen nézett a gyõzedelmesen kiegyenesedõ fiúra, aki nem csak elismerést, hanem titoktartást és támogatást is kért. Ifjabb Frédéric már azt is tudta, hogy a legendásan értékes, a legértékesebb, a csodálatos festmény Budapesten van. Már ott is gazdát cserélt egyszer vagy kétszer, de még mindig ott van, jelenlegi tulajdonosa nem szándékozik eladni, de hát tudjuk, hogy „szándék ura a pénz”. Majd szól a pénz A világ kezdete jelenlegi birtokosának… „Biztosan”, mondta Henri Durand, és magába nézett. Frédéric Moreau kedves és jól sikerült gyereke olykor arra késztette, hogy õszintén magába nézzen. Most csodálkozást, irigységet, kíváncsiságot és elkötelezettséget látott magában ifjabb Frédéric iránt. * – Bizalmat keltõen és gátlástalanul jelent meg – töprengett Léonard Barillon –, de már tagadhatatlanul ott van Amerika a nagyvilág porondján. És ez egy nagy talány. Az 1905-ös oroszországi felkelés után még több orosz és lengyel forradalmár gyûlt Genfbe, de nélkülük is túlságosan telített lett volna a kálvi-

94

Page 94


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak nista Róma levegõje. Veszélyekkel, talányokkal foglalkozott, gazdasági és történelmi jóslatokba bocsátkozott mindenki, aki csak megszólalt. Léonard Barillon körül soha nem volt ekkora nyüzsgés. A nyelvek iránti rajongásáról elhíresült kamasz, ifjabb Frédéric Moreau magával hozta nyelvtanulási hobbyjuknak hódoló barátait. Az egyre szûkszavúbbá szigorodó Charpier õrnagyot egészen komolyan érdekelte a sok nyelvet beszélõ legújabb nemzedék. Válogatott közülük, fordításokkal bízta meg õket. „Érezzék, hogy ez már régen nem hobby”. – A háború semmire nem jó megoldás – hirdette Roland Charpier õrnagy. – Ezt nem gyávaságból mondja a svájci ember, aki mind katona. Nem támadunk meg senkit. De mindig megvédjük magunkat. Semlegesek vagyunk. De nálunk mindenkinek, még a kislányoknak is kézügyükben a fegyver, hogy védhessük magunkat. A svájci katonai doktrína nagy teljesítménye, hogy már közel száz esztendeje sikerül megõrizni a semlegességet. Erre minden svájci fiatal büszke lehet. „Mert nagyon forr körülöttünk az egész világ”. – Amerika a nagy talány – hangsúlyozta Barillon. – De mindenre fel kell készülnünk. Ezt úgy értette, hogy a svájci katonai doktrínában nevelkedett ifjúnak minden iránt célszerû érdeklõdést mutatnia. Az ifjabb Frédéric szerint: több cél egyidejû öszszekapcsolásával meg lehet sokszorozni, de ami

95

12:33

Page 95


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA még fontosabb, könnyen el is lehet érni a megsokszorozott célokat. A felnõttek közül is a sokoldalú különcök vonzották ifjabb Frédéric Moreau-t. Amikor megismerkedett a Genfben olykor felbukkanó, vékonydongájú, szemüveges és õsz hajú, de fiatalosan, izzóan ír hazafi Archibald Quain-nel, csak az angol és a lengyel nyelvtudását szerette volna – párhuzamosan – tökéletesíteni. A lángoló ír tanár ugyanis évtizedek óta angol nyelvet, és ha szükség volt: latint és ógörögöt tanított lengyel gimnáziumokban. Anyanyelvi szinten beszélt lengyelül. És rajongott a térképen nem létezõ, de a valóságban hatalmas és csodálatos Lengyelországért, amelyet felosztottak egymás között oroszok, osztrákok, németek… Archibald Quain elkápráztatta ifjabb Frédéric-et, ahogyan – kapásból – fordította, inkább: alkalmazta angolra, vagy angolról lengyelre a legnehezebb szövegeket is. Archibald Quain pontosan értette, amit a fiatal svájci fiú fejtegetett az „átfordíthatóságról”. Vannak nyelvek, amelyek „transzferábilisabbak”, ennek foka persze egymáshoz viszonyítva is változik. És vannak adott nyelvbõl kibányászhatatlan kincsek, lefordíthatatlan csodák… Ezeket minden nyelvben nagyon szerette ifjabb Frédéric. Elkezdett írül tanulni. És már nem csak az õsz ír nyelvtanárral rokonszenvezett, hanem a csodálatos, ám az angolok elnyomta Írországgal is. És nagyon becsülte Archibald Quain-t, amiért Írországból vitt fiatal ír feleséget magának, a csak inkognitóban

96

Page 96


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak létezõ Lengyelországba. Terhes feleségét pedig mindig hazaküldte szülni Longford-ba. Mert egy ír hazafi gyerekei Írországban születnek meg. De ha mondjuk, Amerikában születnek meg az ír gyerekek, hát majd haza zarándokolnak. Mert Amerikában is fontos szereplõ az ír. Az a sok angolul beszélõ, angol ellenes ír! „Amerika egy óriási talány”, ifjabb Frédéric meggyõzõdéssel adott igazat Léonard Barillon-nak. Mintha még a Föld felülete is hullámzana, akár a víz. Mintha minden ország a hajdani világ fõvárosát, a csodálatos Rómát játszaná. – A hajdani Róma szent hegye, a Capitolium is kinõtt Amerikában – álmélkodott ifjabb Frédéric Moreau. – És a Capitoliumra építették az amerikai törvényhozás Janus-arcú épületét. Keleti és nyugati oldalon is „fõbejárat” van. „Rómát lefordították amerikai nyelvre.” * Ifjabb Frédéric Moreau-nak hinni lehetett. Nyári vakációját Zürichben töltötte, amikor állásra és az állásra felkészítõ tanfolyamra pályázóknak titkos, de írásbeli szerzõdést ajánlott. Mivel a meghirdetett állásokra és a képzésre a túljelentkezés háromszoros volt, vállalta, hogy a vele szerzõdõ pályázót, egy eléggé komoly összeg ellenében bejuttatja. Amennyiben ifjabb Frédéric Moreau-nak valamilyen okból mégsem sikerülne teljesíteni vállalását, bár mindent elkövet ennek érdekében, költségeit fel sem számolva, a szerzõ-

97

12:33

Page 97


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA dött összeget teljes egészében szerzõdõ félnek visszaszolgáltatja. Akik ifjabb Frédéric-kel a titkos szerzõdést megkötötték, azoknak nyolcvan százaléka bejutott. De Henri Durand-nak sem árulta el, hogy hány pályázóval szerzõdött. „Csodálatos pszichológiai kísérlet”, ragyogott fel Emma Waldvogel szeme. Ifjabb Frédéric utóbb Genfben már tényleg pszichológiai kísérletként dicsekedett el zürichi üzletével Ségal professzor asszisztensének. Mert hiszen fiatal fiúként semmit nem tehetett szerzõdõ feleiért, a pályáztatókat sem ismerte. De Emma Waldvogel-tõl is titoktartást kért, ami szinte fölösleges volt „pszichológusi körökben”. Ifjabb Frédéric férfiúi büszkeséget érzett, hogy nem „pszichológus – páciens” típusú titkot õriznek õk ketten, a ragyogó szemû, intelligens Emma Waldvogel-lel. Igaz, hogy társaságban, de gyakran sétálgattak is. Az elhízott Kendy Margit nem feküdt be a klinikára, hanem „bejáróként” kezelte Émil Ségal. A formátlanná dagadt fiatal nõ lakást bérelt maga és kislánya számára. Onnan járt be a klinikára. A kis Kendy Jozefinát és édesanyját gyakran elkísérte a kislány édesapja. Kereskényi József nem házasodott össze Kendy Margittal. Ezért viselte édesanyja családnevét a kis Kendy Jozefina, akit az apa saját gyermekének ismert el. Kereskényi József magas, inas, korán kopaszodó férfi, özvegy Kereskényi Sára egyetlen gyermeke, sok nagybácsival, nagynénivel, akik közül senkit nem hívnak

98

Page 98


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak Kereskényinek. Édesapja magyarosította a nevét, miközben feleségével együtt megõrizte zsidó hitét. Fia, Kereskényi József sem mondott le hitérõl, ám õ felvilágosult szellemû, ateista újságírónak tartotta magát. Budapesten nem költöztek össze Kendy Margittal, „papírforma nélküli” házastársaknak tekintették magukat. Genfben a férfi „elvileg” rokonoknál szállt meg, de állandóan Kendy Margit körül lézengett, idegesen, örökös, csillapíthatatlan tenni akarással. Kislányára, Kendy Jozefinára Kendy Margit idõs nagynénje vigyázott. De Kereskényi József gyakran vitte sétálni Jozefinát, akibõl Genfben pillanatok alatt Joséphine lett. És az is maradt. Ifjabb Frédéric Moreau nehezen és nem szívesen mondott nemet a kishúgának. Az akaratos kis Madeleine ráakaszkodott a bátyjára, mindig vele akart lenni. Ifjabb Frédéric, ha tehette, engedett a kishúgának. Amikor Kereskényi Józseffel „tárgyalt”, Madeleine jelenléte kimondottan hasznosnak bizonyult. Madeleine ugyanis négy évvel volt idõsebb Kendy Joséphine-nél, és a nagyobb lány szerepében tetszelegve játszott a kicsivel. Gyakorlatilag felügyelte a kicsit. A kislányok sétáltatását élénk üzleti tárgyalásokká „fordította át” ifjabb Frédéric. Hamar kiderült, õk maguk mondták, mert elkezdték a munkatársak toborzását is: Kereskényi József nevén fordítóirodát alapítottak Budapesten.

99

12:33

Page 99


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA Henri Durand próbált a „fordítói irodák” mögé látni, és bizonyosra vette, hogy ifjabb Frédéric komolyabb üzleti utat készít elõ Budapestre – nagyon távlatosan, egyidejûleg „több célra törve”. – Én nem akarok sem mûgyûjtõ, sem mûkereskedõ lenni. Ifjabb Frédéric már kamaszkorában meggyõzte Henri Durand-t. – Az értéke miatt akarom A világ kezdetét. Ha ez a legértékesebb, akkor ezt akarom. Henri Durand kétkedõ pillantására a kamasz elpirult, emiatt dühös lett magára, és kiabálni kezdett: – Jól van, elismerem: a képet is nézni akarom. Megszerzem, és nézem. Lehet, hogy többé el sem adom. Nálam õrzi az értékét. Én õrzöm az értékét, ha képes vagyok megvenni. És megvan a képességem. Megvan? Miután Henri Durand elismerte, hogy ifjabb Frédéric Moreau-nak megvannak a képességei, a kamasz lecsapott. – Akkor segíts. Neked is megvannak a képességeid. Csak céljaid nincsenek. Mindenki azt mondja, hogy bár még becsvágyad sincs… Hát legalább segíts másvalaki képességeinek. És a kamasz elõadta, hogy ha majd nagykorúsítják, szeretne Henri Durand vagyonkezelõje lenni. Hiszen minden, amije Henri Durand-nak van, az most csak szunnyad. Nem mûködik. Õ, ifjabb Frédéric már most mûködtetné, sõt, saját vállalkozásokat is mûködtetne, de még kiskorú, nem tehe-

100

Page 100


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak ti. Pedig akár már most átvehetné Henri Durand vagyonának a kezelését – hiszen úgyis szunnyad, nem kezeli azt senki! –, és a saját vállalkozásait is mûködtethetné: az Henri Durand neve alatt. – Több cél egy csapásra! Te csak aláírnál. Amíg nagykorú leszek… A legnagyobb titokban. Henri Durand figyelmesen végighallgatta Frédéric Moreau kedves és jól sikerült gyermekét. – Úgy gondolom, hogy ennyivel tartozom neked. Nevem és személyem rendelkezésedre áll az üzleteidben. A legnagyobb titokban. Henri Durand ebben a pillanatban érzékelte, hogy már eddig is tanult a gyerektõl, aki a húga nevében is kölcsön kért, és az egész összegnek csupán a felét adta vissza „a maga nevében.” – Mozgósítható vagyonom és pénzem felét máris kezelheted. * Ifjabb Frédéric szép lassan aranyra váltotta Henri Durand pénzének felét. Saját pénzére mind aranyat vásárolt. És habzsolta a nyelveket, követte az árfolyamokat. Minden érdekelte. Amikor Charpier õrnagy szervezni kezdte a fordítói irodahálózatát, ifjabb Frédéric rájött: fordítani a kamaszok is tudnak. És párhuzamos vagy elágazó – akár hobby szintû – fordítóirodákkal miért ne szórakozhatna a kiskorú nyelvzseni. Amióta megtudta, hogy A világ kezdete Budapesten van, ifjabb Frédéric magyarul is tanult. És figyelte a világot, kíváncsian, kutakodva nézett a Föld felszínén las-

101

12:33

Page 101


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA san felhólyagzó vagy vulkanikusan kitörõ Rómákra. És egyáltalán nem szerette, amikor Genfet kálvinista Rómaként emlegették. – Fordító – mondta bosszúsan a kamasz, ha megkérdezték „mi szeretnél lenni”. – Én már fordító vagyok. Egyedül több nyelvrõl és több nyelvre fordítok, mint nyolc-kilenc, egyetemet végzett felnõtt együttvéve. – Most, amíg csak lehet, mindent le kell fordítanunk aranyra – suttogta a kamasz, amikor Henri Durand figyelmeztetni próbálta, hogy nem kellene annyira belebonyolódnia a pénz világába. Hiszen a pénz csak papír, miközben a világ, amit nagyon helyesen és illõ elmélyültséggel ifjabb Frédéric is figyel, bizonyosan nem papírból áll. Henri Durand látja a semleges Svájcból, hogy a Földön szüntelenül folyik a verekedés a földért. A tengerek semlegesek, kicsit másképpen, mint Svájc. De miként a Földön, úgy a tengereken is sorokba és oszlopokba rendezõdve, hajókon mennek egymásnak az emberek. „A levegõben még csak néhány repülõgép van, de talán a levegõben döntik el az oda emelkedõ sorok és oszlopok a jövõt” – vélte Henri Durand, aki repülõgépek tájékozódási és optikai mûszerezettségével kezdett foglalkozni. Aki egy repülõgépben ül, az mintha egy szemgolyó pupillája mögött ülve repülne… Védi magát és semlegességét, akár a szeme világát. – A pénz csak papír – ismerte el ifjabb Frédéric –, de lefordítható aranyra. Az arany pedig mindenre lefordítható, miközben a papír elég. Az arany egy-

102

Page 102


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak általán nem világidegen, nem könnyû és felületes dolog, azt nehéz munkával bányásszák, mossák… Henri Durand azt mondta: nem akar vitatkozni ifjabb Frédéric-kel, és többé nem is fog vele vitatkozni. – Én csak tudni akartam… – A fordíthatóság! – suttogta ifjabb Frédéric, aki szintén nem akart vitatkozni. – Az arany fordítható. Az arannyal megveszem a pénzt. Bármit. A pénz változik, az arany nem. Az aranyért az enyém A világ kezdete. És ha nem tudom megfesteni A világ kezdetét, aranyért megfestik. Aranyért minden megmozdul. Az arany nem érdekli, csak a fordíthatóság, a mozdíthatóság, és Henri Durand szerint a gyerek õszintén beszélt. És Henri Durand már leállította, csitította volna a felhevült gyereket, hogy a „mozgás iránya a lényeg”, meg ilyesmik, meg hogy Barillon-ék, meg Charpier õrnagy… De végül intett, „jól van, elég”, és megismételte: – Én csak tudni akartam… * Ifjabb Frédéric Moreau hosszúkás tégla-formába öntött aranyrudat tett a zsebébe, és szombat estére idõzítve megjelent Émil Ségal elcsendesedett szanatóriumában. Tudta, hogy a ragyogó szemû, hallgatag Emma Waldvogel az ügyeletes. Az egyik orvosi szobában olvasott. Ifjabb Frédéric kivette zsebébõl az aranytéglát, és azt mondta, Emmának adja, ha csókolózik és lefekszik vele. Az

103

12:33

Page 103


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA aranyat a kinyitott könyvre helyezte. Emma Waldvogel megemelte, súlyosnak találta. „Rendben”, mondta, és ragyogott. Ifjabb Frédéric-hez lépett és megcsókolta. Hosszan, ahogy egy aranytéglához illik. Csókolóztak, és simogatták egymást. Emma Waldvogel azt mondta, hogy a saját szobájában szeretne „szépen, nyugodtan” lefeküdni a fiúval, majd oda jöjjön vissza hajnalban. Akkor már az arany is az ágy melletti asztalkán volt. Minden „szép és jó” volt, amilyennek Emma Waldvogel ígérte. „Nagyon jó üzletet csináltunk”, súgta a lány. Ifjabb Frédéric azt mondta: „Feleségül is elveszlek”. Emma Waldvogel ezt magától értetõdõnek tartotta. „Persze. Amint eljön az ideje”. Simogatták egymást. Hosszan, ahogy egy súlyos aranytéglához illik. „Szeretlek”, mondták mindketten, de a nyilvánosság elõtt még ne is tegezõdjenek, kérte Emma Waldvogel. Az aranytéglát pedig négy nap múlva visszaadta a fiúnak, fektesse be, „fordítsa” arra, amit éppen a legjobbnak ítél. Hiszen úgyis összeházasodnak. – Akkor meg minek kellett ide az arany? – kérdezte Sophie M. – Az arany néha nagyon meg akarja mutatni magát – vélte Henri Durand. Lám, a csúnyácska, szürke Emma Waldvogel-t is rábírta, hogy nagynagy titokban eldicsekedjen vele. „És éppen Genf legendásan, évtizedeken át legszebb asszonyának mondta el.” Henri Durand sóhajtott. Õ is szerette volna, ha tetszik a szürkeveréb asszisztensnõnek.

104

Page 104


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak – Az arany? Hát az arany itt csak egy mellékes akármi. Egy sétapálca. „A fiúból nagy formátumú üzletember válik. Emma Waldvogel pedig csodálatos érzékekkel rendelkezõ lány.” * Henri Durand kételkedett, hogy a pszichológiára tartozik az elhízás. Kendy Margit nem látszott elkeseredettnek. Kislánya jókedvûen mászkált édesanyja hatalmas, puha testén. Mint egy biztonságos hegyen. Kendy Joséphine édesapja alkatát örökölte. Sovány volt és mozgékony. Kereskényi József kitartónak és hûségesnek tûnt. – A szerelemben nagyon fontos a jó memória – jelentette ki egyik üzleti beszámolója szünetében Henri Durand-nak ifjabb Frédéric. Henri Durand meghökkent: az egészen kivételes memóriával rendelkezõ fiú most dicsekedni kezd? – Aki éveken át bámulni való, szép színésznõnek látta Kendy Margitot, és úgy esett szerelembe, az talán így látja egész életen át! Kereskényi József nagyon jellemes férfi, és ezt fontos tudni, ha üzletelni akar vele az ember. Márpedig ifjabb Frédéric komolyan számít rá, és nem szeretné, ha Henri Durand kételkedne benne. – Nem kételkedem a barátodban és a képességeiben. Henri Durand azon csodálkozott, ahogyan a szerelem mûködik ezekben a fiatal fiúkban.

105

12:33

Page 105


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA – Én a kislányra gondolok. Minden kislány szép nagylány szeretne lenni egyszer, és azt hiszem, neki a legnehezebb. Mert mi van, ha akár csak egy pillanatra is azt érzi majd, hogy szégyelli a formátlanná hízott édesanyját? Ifjabb Frédéric ismét meglepte Henri Durand-t: – Te jó ég – csapott a szék karfájára a fiú –, mi van, ha majd az édesanyjának jut eszében, hogy így érezhet a kislánya!? Felmerülhet benne, hiszen lám, neked is eszedbe jutott. * – Érzések és feltételezések harca mindenre kiterjed – ismételgette „szinte hivatalosan” Roland Charpier alezredes. – De szükség van semleges területre. És ott fel kell függeszteni az indulatokat. Genfben végsõkig elkeseredett lengyel emigránsok verekedtek oroszokkal, berúgott írek rugdostak angol urakat, és Léonard Barillon kiterjedt baráti körében is emlékeztetni kellett: „Nagy élmény, hogy nem kell gyûlölnöd, és nem kell ölnöd! Kéretik élni a lehetõséggel!” Barillon szokta ezt mondani – úgy általában mindenkinek – családias öniróniával. * – És most legelõször magunkat csillapítjuk! – ezt is Léonard Barillon hangoztatta 1914 végén és 1915 elején. – Én francia, te német, õ olasz, de elsõsorban semleges svájciak vagyunk.

106

Page 106


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak Roland Charpier a világra szétterjedõ háború kirobbanása után, ezredesi rangban – gyõztesen! – folytatta titkos és titokzatos tevékenységét. Gyõztesen, mert – „ennyi elmondható” – , helyesen ítélte meg, hogy mi várható, és idejében megtette a szükséges intézkedéseket. – Hogy megnyerjük a semlegességet! – robbant ki a svájci szövetségi állam precízen megfogalmazott célja Roland Charpier-ból. Ha eszébe jutott – és ez gyakran megtörtént a háború esztendeiben – ifjabb Frédéric Moreau különös mondata: „Még a Föld is hullámzik, mint a tenger”, akkor Henri Durand a földhullámok alá biztonságos tengeralattjárót – földalattjárót? – képzelt, amelyben Charpier ezredes körbejárja az egész Földet, és az erõs hullámverés fölé körbeforgó periszkópon és hangszórón át mindenkit biztosít: – Mi nem csupán magunkért, mi értetek is semlegesek vagyunk! Efféle meggyõzõ és önérzetes mondatok gyakran hagyták el Charpier ezredes száját; magas hivatalára való tekintettel újságok is szokták idézni. Ifjabb Frédéric Moreau a háború elõtt is sokat utazott. Charpier „fordító-irodahálózata” mellett szerteágazó, mint mondotta „valóban civil” fordítóirodáiban barátai és munkatársai mindent „fordítottak”. Már az õ egyik genfi irodája kezelte – többek, sokak között! – Henri Durand egész vagyonát. – Mi ezt a semlegességet ebben a háborúban már megnyertük. Mondtam neked: az arany min-

107

12:33

Page 107


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA dent képes semlegesre fordítani. Ha képes vagy az aranyat fordításra használni. Ifjabb Frédéric nem dicsekedett. Csak szemléletesebbé akarta tenni Henri Durand elõtt Svájc, a „magaslati sziget” semlegességét. A kaotikussá vált genfi nyüzsgésben is minden követhetetlenül hullámzott. Régi és újabb barátok, ismerõsök kusza, gyakran szakadt, újrabogozott sorsvonalai össze-viszsza cikáztak Genfben. A hazájukat, családjukat vesztett embereket nehéz volt vigasztalni. – Nyugalom. A ti hazátokkal is minden rendben lesz. És épen, egészségesen találkoztok. A vigasztalásban õstehetségnek bizonyuló Marie Claparède ezúttal tévedett. Elisabeth Quain sírva visszakérdezett: – Milyen hazában? Milyen országban? Archibald Quain lengyel és orosz kisvárosokon át menekült Herbert nevû kamaszfiával, mert az angol állampolgárnak tekintett írre kivetették a hálót. Feleségét és kislányát még idejében sikerült Svájcba küldenie, hogy onnan valahogy Írországba jussanak. – Hát hol van az én országom? – zokogta Elisabeth Quain. Írországban az orosz és lengyel területekrõl érkezõket bármivel gyanúsíthatják az angolok. – Itt vagy. Nyugalom. Itt van a te országod. Ahol te vagy, ott van a te országod. Írország, természetesen Írország.

108

Page 108


2012.12.07.

Csodálatos országokba hoztalak És ezt még számtalanszor bizonygatta a vigasztaló erõvel megáldott Marie Claparède. „Ez itt egy semleges világ”. „Eljött ide – veled – a te országod.” – A Földön még soha nem fordult elõ, hogy egyszerre, egy idõben ennyire bugyuta franciaországi, ennyire bugyuta nagy-britanniai és ennyire bugyuta németországi vezérek vezethessenek három ekkora országot, népet, hadsereget – jelentette ki szûk körben Roland Charpier tábornok 1916-ban. A Somme folyónál hangzott el akkor a világtörténelem egyetlen „Menetelés helyben, irány a halál!” vezényszava angliai, franciaországi és németországi vezérektõl. Egymást õrölték a helyben elfogyó oszlopok, sorok. Akik élve maradnak, gyõznek. Ebben a bugyuta haláljátékban azokból marad – élve – több, akik többen vannak. Helyben menetelve meghalt közel másfél millió angol, német és francia katona. Még szûkebb baráti körben Charpier tábornok azt is bevallotta: – Istenem, nekem, mint franciáak annyira fáj ez az eddig soha nem tapasztalt franciaországi bugyutaság. Úgy vélte, hogy bizonyára léteznek az övéhez hasonló angol és német érzések is. De tény, hogy ekkora mértékû franciaországi, angliai és németországi bugyutaság így még soha nem összegzõdött az európai kontinensen.

109

12:33

Page 109


2012.12.07.

12:33

SZÁVAI GÉZA „Szükség van a semleges Svájcra”. És Charpier tábornok már a háború végsõ kimenetelétõl függetlenül „ki meri jelenteni”: – A semlegességet megnyertük. Talán egy egész újabb évszázadra.

110

Page 110

10. fejezet Az elsõ semlegességi háború

Recommend Documents