1. Az Einstein-mítosz november 7-ének reggelén Albert Einstein. kitüntetett nap volt a fizikus életében detalán

© Typotex Kiadó

´ LETE E ´ S MUVE ˝ ALBERT EINSTEIN E

1. Az Einstein-mı´tosz 1919. november 7-eńek reggeleń Albert Einstein arra ébredt, hogy vila´ghı´r˝ u – ´rja ı életrajzi monog´ban: ez a reggel ra´fia´ja´ban R. W. Clark.1 S valo kitu ¨ ntetett nap volt a fizikus élete´ben – de talań me´g inka´bb a XX. sza´zadi euro ´pai gondolkoda´sés kultu ´ rto ¨rteńetben. Ugyanis az euro ´pai ko ¨zve´lemeńy, a korta´rs fizika berkeiben ja´ratlan, de a vila´g dolgai irańt érdekl˝ od˝ o, u ´ jsa´golvaso ´ ember ekkor szerzett tudoma´st arro ´l, hogy valahol Ne´metorsza´gban, Berlinben él és alkot egy Albert Einstein nev˝ u tudo ´s ember, aki forradalması´totta a fizika´t, megingatva a mindaddig megingathatatlanul igaznak tartott, iskolai tananyagga´ va´lt newtoni tanı´ta´st. Ez az a nap, melyet ko ¨vet˝ oen Einstein – legala´bbis az euro ´pai kultu ´ rko ¨rben – a modern tudo ´s zseni (s általa´ban: „A zseni”) paradigmatikus figura´ja´va´ va´lt, s e napon kezd˝ odo ¨tt az a kultu ´ rańkat mindmaíg jellemz˝ o Einstein-kultusz, mely egyarańt mitiza´lta szeme´lyise´ge´t és m˝ uve´t, a relativita´s elme´lete´t. A ke´rde´sre, ki volt a XX. sza´zad legna´ lnyomo ´ gyobb tudo ´sa, ma az iskola´zott emberek tu 1 Clark, R. W.: Einstein: The Life and Times. London, etc., Hodder and Stoughton, 1973. 231. o.

© Székely László, Ropolyi László, Szegedi Péter

© Typotex Kiadó

10

·

A LBERT E INSTEIN VA´ LOGATOTT Í RA´ SAI

˝ neto ¨bbse´ge minden bizonnyal haboza´s ne´lku ¨ l az o ve´vel va´laszolna, s nehe´z elke´pzelni olyan, legala´bb alapfoku ´ ke´pzettse´ggel rendelkez˝ o szeme´lyt, aki ne hallott volna ro ´la – me´g akkor is, ha az illet˝ o egye´bkeńt egyetlen egy XX. sza´zadi tudo ´st sem tudna rajta kı´vu ¨ l megemlı´teni. De mi is to ¨rteńt ezen a napon, mely ily markańs fordulatot hozott a fizika´ro ´l valo ´ euro ´pai ko ¨zgondolkoda´sban és ily ismertte´ tette a berlini tudo ´s neve´t? Hiszen Einstein ekkor ma´r to ¨bb mint ma´sfe´l évtizeddel tu ´ l volt a specia´lis relativita´s elme´leteńek megalkota´sań, ko ¨zel o ¨t éve volt ma´r, hogy matematikus segı´t˝ ota´rsa´val Marcell Grossmannal karo ¨ltve kidolgozta és publika´lta az általańos relativita´s elme´lete´t, s ke´t éve tette ko ¨zze´ a XX. sza´zadi kozmolo ´gia´t u ´ j pa´lya´ra állı´to ´ kozmolo ´giai dolgozata´t. 1919 utań – talań a kvantummechanika Bohr és Heisenberg neve´vel fe´mjelzett koppenha´gai interpretaćio ´ja´ra reflekta´lo ´, nem annyira fizikai, mint inka´bb a kvantummechanika logikai-fogalmi alapjait elemz˝ o ne´hańy tanulmańyań kı´vu ¨ l – nem alkotott ma´r alapvet˝ ot a fizika teru ¨ leteń: az életm˝ u ke´sz volt. S a korta´rs fizika élvonala´ban dolgozo ´ fizikusok ko ¨zo ¨tt nem csupań ismert és elismert, ko ¨ztiszteletben állo ´ szeme´lyise´gkeńt élt ma´r ekkor, hanem rangos pozıćio ´val is rendelkezett a berlini egyetemen és a Kaiser Wilhelm Institut fu ¨ r Physikben, ahol a ne´met állam a szabad alkoto ´munka biztosı´ta´sa érdeke´ben minden ko ¨telezettse´g és ku ¨ ls˝ o elva´ra´s ne´lku ¨ l nem csupań a kutata´s ko ¨ru ¨ lmeńyeit biztosı´totta sza´ma´ra, hanem tisztes fizete´sben is re´szesı´tette. Me´gis, egy nappal kora´bban az utca em-


© Typotex Kiadó

˝ A LBERT E INSTEIN E´ LETE E´ S M UVE

·

11

bere semmit sem tudott arro ´l, amir˝ ol a ko ¨vetkez˝ o napokban az u ´ jsa´gok tudo ´sı´totta´k: hogy Newton fizika´ja, melyet az iskola´ban tanı´tottak neki, nem ege´szen u ´ gy érveńyes és igaz, mint amike´ppen azt ˝ megtanulta. o A kulcsot 1919. november 7-eńek reggele´hez a Royal Society és a Royal Astronomical Society el˝ oz˝ o napi egyu ¨ ttes u ¨ le´se szolga´ltatja, ahol egy ma´sik tudo ´snak, az angol fizikusnak és csillaga´sznak, Arthur Eddingtonnak besza´molo ´ja´t vitatta´k meg. Az ma´r ismert volt, hogy az általańos relativita´s elme´lete´b˝ ol – azon tu ´ l, hogy az elme´let gyo ¨keresen u ´ j fogalmi alapokra helyezi a gravitaćio ´ fogalma´t – ha´rom olyan, a megfigyelhet˝ o jelense´gekre vonatkozo ´ sza´mı´ta´si eredmeńy („tapasztalati el˝ orejelze´s”) ko ¨vetkezik, amely karakterisztikusan elte´r a newtoni eredmeńyekt˝ ol. Egyre´szt a bolygo ´k pa´lya´jańak napko ¨zeli pontja („perihe´liuma”) évente nagyobb me´rte´kben fordul el, mint az Newton elme´¨megek mel¨vetkezik. Ma´sre´szt a nagy to lete´b˝ ol ko lett a feńy pa´lya´ja nem euklideszi egyenes, azaz – euklideszi mo ´don gondolkodva – e pa´lya „elhajlik”. Harmadre´szt er˝ os gravitaćio ´s te´rben az elektroma´gneses hulla´mok – ´gy ı a feńy – rezge´ssza´ma („frekvencia´ja”) cso ¨kken, ami a la´thato ´ feńy esete´ben annak a vo ¨ro ¨s irańya´ban to ¨rteń˝ o eltolo ´da´sa´t jelenti. Ma´rmost, ami az els˝ o el˝ orejelze´st illeti, a csillaga´szok sza´ma´ra re´go ´ta ismert volt, hogy a Merku ´ r-pa´lya napko ¨zeli pontja nagyobb me´rte´kben fordul el anna´l, mint amike´ppen az Newton elme´lete´b˝ ol ko ¨vetkezik. E jelense´gre az általańos relativita´s elme´lete megjelene´seíg nem tudott senki


© Typotex Kiadó

12

·


sem kiele´gı´t˝ o magyara´zatot tala´lni, ám u ´ gy t˝ unt, az elme´lettel megoldo ´dott ez a rejte´ly: az elte´re´s onnan sza´rmazik, hogy nem Newton, hanem Einstein elme´lete ´rja ı le helyesebben a gravitaćio ´t. Ami a harmadik el˝ orejelze´st illeti: Einstein elme´leteńek megjelene´sekor nem ado ´dott olyan ke´zenfekv˝ oen megvalo ´sı´thato ´ kı´se´rlet lehet˝ ose´ge, melynek segı´tse´ge´vel a jelense´g kimutathato ´ lett volna. A ma´sodik el˝ orejelze´sb˝ ol viszont az ko ¨vetkezik, hogy a csillagfeńy pa´lya´ja a Nap ko ¨zele´ben „elhajlik”. Ez pedig a Nap ko ¨zele´ben la´tszo ´lag megjelen˝ o csillagok teljes napfogyatkoza´skor me´rt pozıćio ´jańak, majd ugyanezen csillagok éjszaka me´rt pozıćio ´jańak o ¨sszevete´se alapjań ellen˝ orizhet˝ o, s ezu ´ ton magańak az „elhajla´s”-nak (azaz az euklideszi egyenest˝ ol valo ´ elte´re´snek) konkre´t me´rte´ke is meghata´rozhato ´. Így a Nap mellett elhalado ´ csillagfeńy vizsga´lata a Merku ´ r-pa´lya perihe´liumańak éves elfordula´sa mellett egy u ´ jabb ke´zenfekv˝ o lehet˝ ose´get kıńa´lt az u ´ j elme´let ellen˝ orze´se´re. Arthur Eddington pedig jo ´ érze´kkel ismerte fo ¨l ezt a lehet˝ ose´get: 1919. november 6-ań az ugyanezen évi, ma´jus 29-i teljes napfogyatkoza´skor ke´szı´tett feńyke´pfo ¨lve´telek kie´rte´kele´seńek eredmeńye´t ta´rta a Royal Society ele´, s err˝ ol sza´molt be azutań ma´snap reggel vastag bet˝ us cı´mmel az esemeńyt szenzaćio ´keńt ta´lalo ´ londoni Times, az angol sajto ´ vezet˝ o orgańuma.2 2 Az Einsteint vila ´ghı´r˝ uve´ te´v˝ o cikk a londoni Times 1919. november 7-i sza´ma´ban jelent meg: „Forradalom a tudomańyban. A vila´gegyetem u ´ j elme´lete. Newton elme´lete´t megdo ¨nto ¨tte´k.” – cı´mmel. E cikk nyomań 1919. november 10-eń a New York Times nagy terjedelemben foglalkozott a te´ma´val,


© Typotex Kiadó


·

13

„Valo ´sa´ggal borzongtam” – emle´kezett vissza ke´s˝ obb Eddington azokra a pillanatokra, amikor a foto ´lemezek kie´rte´kele´se sorań egyre inka´bb bizonyossa´ va´lt sza´ma´ra, hogy azok nem Newton, hanem Einstein elme´lete´t ta´masztja´k ala´. Azo ´ta persze a tudomańyto ¨rteńeti kutata´s kimutatta, hogy ha sza´mos fo ¨lve´tel alapjań Eddington joggal borzonghatott is, az eredmeńyek me´gsem voltak olyan egye´rtelm˝ uek. Ba´r nem kellett meghamisı´tania azokat, mert valo ´ban az einsteini el˝ orejelze´s fele´ tenda´ltak, a me´re´sek nem voltak olyan pontosak, hogy a pozitı´v ko ¨vetkeztete´st minden ke´tse´g ne´lku ¨l ki lehetett volna mondani: Eddingtonnak ne´mileg „tempera´lnia” kellett a megfigyele´si adatokat annak érdeke´ben, hogy Einstein igaza´t Newtonnal szemben hata´rozottan állı´thassa. Erre pedig jo ´ oka volt: az angol tudomańyos inte´zmeńyek jelent˝ os bizalmat el˝ olegeztek meg sza´ma´ra azzal, hogy peńzu ¨gyileg finanszı´rozta´k megfigyele´seit, s érdektelense´ge miatt a negatı´v eredmeńy – ba´r a ma´bo ´l visszatekintve tudomańyos szempontbo ´l ugyanolyan érte´kes lett volna, mint a pozitı´v – Eddington tova´bbi tudomańyos karrierje´t sodorhatta volna vesze´lybe, hiszen egy me´g általańosan el nem fogadott u ´ j elme´let megbuka´sa ko ¨zel sem va´ltott volna ki akkora szenzaćio ´t és bı´rt volna akkora érte´kekkel, mint Newton revı´zio ´ja. Így minden bizonnyal az sem volt teljesen ve´letlen, hogy a november 6-i tudomańyos u ¨ le´sen a sajto ´ ke´pvisel˝ oi is jelen voltak, s majd november 11-eń a Times te´rt vissza ra´, s terme´szetesen a ne´met és francia lapok is hı´rt adtak a szenzaćio ´ro ´l.


© Typotex Kiadó

14

·


ma´snap szenzaćio ´keńt sza´molhattak be e revı´zio ´ro ´l. Így mai, divatos kifejeze´ssel fogalmazva Einstein szta´rra´ va´la´sa, s a newtoni elme´let revı´zio ´jańak elfogada´sa „szocia´lis konstrukcio ´” volt. Csakhogy a radika´lis szocia´lkonstruktivista´knak me´g sincs igazuk: azo ´ta jo ´val re´szletesebb és pontosabb megfigyele´sek állnak rendelkeze´su ¨ nkre, s ezek Newtonnal szemben ma´r egye´rtelm˝ uen Einsteint ta´masztja´k ala´. S a borzonga´sra to ¨rteń˝ o eddingtoni visszaemle´keze´st sem tekinthetju ¨ k pusztań szıńleltnek: persze, hogy sikerre va´gyott, persze, hogy érdekelt volt a pozitı´v eredmeńyben. De abban, hogy erre a proble´ma´ra tette fo ¨l tudomańyos karrierje´t, a fizika – s ezen belu ¨ l a relativita´s elme´lete – irańti me´ly érdekl˝ ode´se fejez˝ odo ¨tt ki. Poppernek igaza van abban, hogy minden komoly terme´szettudomańyos kutata´s valo ´di motivaćio ´ja´ban valamike´ppen metafizikai jelleg˝ u, s Eddington is metafizikai élmeńy´lemezekr˝ ol nyert keńt élhette meg, amikor a foto adatok a newtonival szemben az Einstein-fe´le el˝ orejelze´s irańya´ba mutattak. Ennek a la´tszo ´lag nem Einsteinr˝ ol, hanem Eddingtonro ´l szo ´lo ´ ro ¨vid áttekinte´snek igen nagy jelent˝ ose´ge van, hiszen Einstein a XX. sza´zadi – és a mai – ember sza´ma´ra egya´ltala´ban nem csupań tudo ´s, hanem egyu ´ ttal kultikus figura. Eze´rt egy ro ´la szo ´lo ´ el˝ oszo ´ elejeń megvila´gı´to ´ erej˝ u lehet, ha ro ¨viden fo ¨lva´zoljuk a ko ¨ru ¨ lo ¨tte kialakult kultusz kibontakoza´sańak els˝ o pillanatait. Ebb˝ ol a szempontbo ´l pedig érdemes egy ro ¨vid pillanta´st vetnu ¨ nk me´g arra, hogy Eddingtonnak és bara´tainak kiva´lo ´ szervez˝ o-el˝ oke´szı´t˝ o teve´kenyse´ge mellett tar-


© Typotex Kiadó


·

15

talmi oldalro ´l mie´rt va´lhatott Einstein az Eddington el˝ oada´sa´t ko ¨vet˝ o napokban mitikus szeme´llye´. Hiszen egya´ltalań nem nyilvańvalo ´, hogy egy tudomańyos eredmeńy – ba´rmily sajto ´kapcsolat és szervez˝ omunka is veszi azt ko ¨ru ¨ l – hasonlo ´ szenzaćio ´t va´ltson ki. A sajto ´ Eddington sugalmaza´sa´ra Einsteint a szinteń kultikus figurakeńt tisztelt Newtonnal szembesı´tette: egyre´szt azt hangsu ´ lyozta, hogy a sokaíg ko ¨vetett newtoni elme´letet u ´ j elme´lettel kell fo ¨lva´ltani; ma´sre´szt az olvaso ´ fo ¨lvila´gosı´ta´st kapott arro ´l, hogy itt és most, Berlinben, korta´rsakeńt él egy ember, aki ke´pes volt erre a fo ¨lfedeze´sre. Az u ´ jsa´golvaso ´ ´gy ı egy olyan szenzaćio ´s esemeńynek lehetett tanu ´ ja, mint amit annak idejeń az u ´ jkori fizika´t meghata´rozo ´ newtoni fo ¨lfedeze´s jelentett, és egy olyan zsenia´lis tudo ´s korta´rsakeńt azonosı´thatta maga´t Newton utań ke´tsza´z évvel, mint maga Newton volt. Einstein kezd˝ od˝ o kultusza teha´t Newton kultusza´bo ´l ta´pla´lkozott (hia´ba fa´radozott volna ba´rki is hasonlo ´ szenzaćio ´ kiva´lta´sań egy tudomańyos eredmeńy kapcsań, ha ez az eredmeńy nem tette volna lehet˝ ove´ a szembesı´te´st a nagy Newtonnal), s legme´lyebb ta´rsadalmikultu ´ rto ¨rteńeti alapja´t az a meghata´rozo ´ szerep ke´pezte, melyet a XVI–XVII. sza´zadban kibontakozo ´ u ´ j terme´szettudomańy szerzett magańak az u ´ jkori euro ´pai gondolkoda´s- és kultu ´ rto ¨rteńetben. Az Einstein-mı´tosz kialakula´sa´hoz azonban minden bizonnyal a Newtonnal valo ´ egyidej˝ u pa´rhuzamvona´s és szembesı´te´s o ¨nmaga´ban keve´s lett volna: a szenzaćio ´ nyomań a relativita´s elme´lete´-


© Typotex Kiadó

16

·


nek megalkoto ´ja ismertte´ va´lhatott, bekeru ¨ lhetett a ko ¨ztudatba, de tova´bbi teńyez˝ ok ne´lku ¨ l az elme´letr˝ ol szo ´lo ´ hı´rada´s u ´ jdonsa´ga minden bizonnyal lecsengett volna, meghagyva a fizikust az egyik kiva´lo ´ XX. sza´zadi tudo ´snak. Mindenesetre a ko ¨ru ¨lo ¨tte és elme´lete ko ¨ru ¨ l kialakult kultusz tartalma´ban jo ´val o ¨sszetettebb és me´lyebb, minthogy egyedu ¨l a Newton és Einstein ko ¨zo ¨tti viszonybo ´l levezethet˝ o volna. Einstein relativita´selme´lete oly me´rte´kben érinti a terme´szettel – s általa´ban a vila´ggal – kapcsolatos alapfogalmainkat és mindennapi élmeńyeinket, hogy o ´hatatlanul megmozgatja filozo´fiaimetafizikai énu ¨ nket. Az elme´let ezen saja´tossa´ga pedig az Einstein-kultusznak leńyeges motivaćio ´ja´va´ és eleme´ve´ va´lt. (To ¨bbek ko ¨zo ¨tt ugyanez a teńyez˝ o az egyik motivaćio ´ja a mindmaíg él˝ o, szen¨vede´lyes – dilettańs és szakmai – antirelativista to rekve´seknek is.) Az Einstein-kultuszban azonban me´g enne´l is to ¨bbr˝ ol van szo ´. Ha az ezen kultusz el˝ ozmeńye´t ke´pez˝ o Newton-kultusz ha´ttere´ben egy me´lyebb kultu ´ rto ¨rteńeti saja´tossa´g: a terme´szettudomańy u ´ jkori kultura´lis dominancia´ja hu ´ zo ´dik meg, akkor a XX. sza´zadi Einstein- és relativita´selme´let-mı´tosz ha´ttere´ben is fo ¨lsejlik ugyanez a teńyez˝ o – ám ege´szen ku ¨ lo ¨no ¨s hangulati elemekkel, s re´szben éppen az ezen dominancia alo ´l valo ´ kito ¨re´s va´gya´val o ¨tvo ¨zve. Ba´r ma´r az Einstein el˝ otti fizika elme´letei is igen elvontak voltak, s ´gy ı elta´volodtak a mindennapok szemle´lete´t˝ ol, ezek az elme´letek me´g nem mondtak ellent szemle´letes ke´pzeteinknek. Amı´g Kopernikusz egy szemle´letes, ke´pszer˝ uen ábra´zol-


© Typotex Kiadó


·

17

hato ´ vila´gke´pet helyettesı´tett egy ma´sik, ugyancsak szemle´letes, ke´pszer˝ u – ba´r a kor embere sza´ma´ra nehezen hihet˝ o – vila´gke´ppel, s amı´g Galilei a mozga´s relativita´sa´t me´g egy mozgo ´ hajo ´ segı´tse´ge´vel ábra´zolhattta, addig az Einstein-fe´le relativisztikus sebesse´g-o ¨sszeada´s ke´plete ma´r nem tehet˝ o szemle´˝rhajo letesse´ ke´t egyma´s mellett elhalado ú ´val sem, hiszen ha a feńy sebesse´ge´t c-vel jelo ¨lju ¨ k, a c + c o ¨sszeg nem 2c lesz, mint ahogyan ezt a mozga´ssal kapcsolatos szemle´letu ¨ nk alapjań elva´rnańk, hanem az o ¨sszeg érte´ke maga is c lesz. Ba´r u ´ gy t˝ unik, szu ¨ kse´g volt az einsteini elme´let eddingtoni „propaganda´”-ja´ra, az elme´let ko ¨ru ¨ l kialakult kultusz nemcsak – s nem els˝ osorban – az Einstein– Newton-viszonybo ´l fakadt, hanem me´lyen o ¨ssze¨tt az elme´let „bizarrsa´ga´val”. Abban, hogy fu ¨ ggo az elme´let nem csupań ko ¨zismertte´, hanem egyben divatossa´ is va´lt, a sza´zadel˝ o gondolkoda´sańak u ´j irańti igeńye, a kor értelmise´geńek a valo ´sa´g és a racionalita´s korla´taibo ´l valo ´ elva´gyo ´da´sa fejez˝ odo ¨tt ki: egyfajta mı´tosz irańti igeńy, va´gyakoza´s – s ezt most a tudomańy kıńa´lta. Az id˝ o „lassula´sa” és „gyorsula´sa”, az abszolu ´ t vonatkoztata´si rendszer hiańyańak terme´szettudomańyos te´telkeńt to ¨rteń˝ o megfogalmaza´sa, a te´r „go ¨rbu ¨ ltse´geńek” lehet˝ ose´ge a mı´toszok ´ze ı ´t ide´zte, me´gpedig a tudomańy és a racionalita´s oldala´ro ´l, arro ´l az oldalro ´l, amelyet eddig éppen a mı´toszoknak a vila´gbo ´l valo ´ ki˝ uze´se és a fanta´zia szabad sza´rnyala´sańak korla´toza´sa jellemzett. Einstein átto ¨rte a XIX. sza´zadi terme´szettudomańy és az évsza´zadok alatt kialakult mindennapi jo ´zan ész szemle´lete´t, s elme´lete´ben tudomańykeńt


© Typotex Kiadó

18

·


és raciona´liskeńt fogalmazott meg sza´mos olyan állı´ta´st, amelyet a XIX. sza´zadi gondolkoda´s a mı´tosz vagy az irracionalita´s birodalma´ba utalt volna. S ha a kvantummechanika – a XX. sza´zadi fizika ma´sik nagy, forradalmi elme´lete – hamarosan ko ¨vette is ebben Einsteint, annak u ´ jdonsa´ga és „bizarrsa´ga” csak jo ´val korla´tozottabban volt megragadhato ´ és értelmezhet˝ o a fizikań kı´vu ¨ li értelmise´g, valamint a tudomańyok irańt érdekl˝ od˝ o laikus ko ¨zve´lemeńy sza´ma´ra, mint Einstein elme´lete´é. (A kvantummechanika fogadtata´sa´ban persze me´g ´gy ı is jelen voltak az einsteini recepcio ´t jellemz˝ o hangulati elemekhez hasonlo ´ teńyez˝ ok). Az elme´let ezen saja´tos jellege´hez azutań hozza´ta´rsult me´g Einstein elme´leteńek Max Planck által adomańyozott neve, mely az elme´letet ko ¨zelebbr˝ ol nem ismer˝ o érdekl˝ od˝ ok sza´ma´ra az elme´let valo ´di tartalma´val szemben azt sugalmazta, mintha benne az ismeretelme´leti, az erko ¨lcsi és a kultura´lis relativizmushoz hasonlo ´ terme´szeti-fizikai relativizmusro ´l lenne szo ´, s ez a te´vke´pzet jo ´l integra´lo ´dott az I. vila´gha´boru ´ utańi éveket jellemz˝ o „minden ege´sz elto ¨ro ¨tt” hangulata´ba. (Za´ro ´jelben megjegyezzu ¨ k, hogy e te´vke´pzetnek volt ne´mi valo ´s alapja: hermeneutikai eszko ¨zo ¨kkel kimutathato ´, hogy a relativita´selme´let fogalmi rendszereńek és vila´gke´peńek elfogada´sa annak ellene´re is o ´hatatlanul egyu ¨ tt ja´r a terme´szeti le´tez˝ ok egyfajta relativiza´la´sa´val és az otthonossa´g érzeteńek elveszte´se´vel, hogy maga az elme´let ko ¨zvetlen tartalma´ban egyetemesen érveńyesnek tekintett, nem relativiza´lhato ´ – ebben az


© Typotex Kiadó


·

19 3

értelemben „abszolu ´ t” – fizika´t nyu ´ jt sza´munkra. ) A fo ¨nti teńyez˝ oko ¨n tu ´ l az Einstein-kultusznak volt me´g ke´t tova´bbi – egy „objektı´v” és egy „szubjektı´v” – o ¨sszetev˝ oje. A relativita´selme´let olyan fizikai alapelme´let, mely nem csupań u ´ j fizikai to ¨rveńyeket, ke´pleteket, sza´mı´ta´si mo ´dokat adott a fizika sza´ma´ra, hanem alapvet˝ oen átstruktura´lta a fizika alapjaúl szolga´lo ´ fogalmi rendszert, s ennek eredmeńyeke´ppen a terme´szettel kapcsolatos fo ¨lfoga´sunkat. Ha helytelen is volna azt állı´tani, hogy ez az elme´let általa´ban a te´rr˝ ol vagy az id˝ or˝ ol szo ´l, ke´tse´gtelenu ¨ l igaz, hogy fizikai te´r- és id˝ ofogalmunkat relevańsan érinti, s ennek ko ¨vetkeze´ben fizikai jellege ellene´re filozo ´fiai jelent˝ ose´ggel bı´r. De azok a filozo ´fiai, ismeretelme´leti-mo ´dszertani el˝ ofo ¨lteve´sek, amelyeken a fogalomrendszer einsteini revı´zio ´ja alapul, illetve amelyek a relativita´selme´let osen „fikidolgoza´sa´ban megvalo ´sultak, szinteń er˝ lozofikussa´” teszik az elme´letet. Ennek ko ¨vetkezte´ben Einstein elme´lete a fo ¨ntiekben jelzett ko ¨zhangulatto ´l és kultura´lis ha´tte´rt˝ ol fu ¨ ggetlenu ¨ l is elkeru ¨ lhetetlenu ¨ l a filozo ´fiai vizsga´lo ´da´sok ko ¨ze´ppontja´ba keru ¨ lt. S˝ ot: az elme´let a Bećsi Ko ¨r ne´ven ismertte´ va´lt neopozitivista ismeretelme´letitudomańyfilozo ´fiai irańyzat sza´ma´ra az egyik para3 V. o ¨.: Sze´kely La´szlo ´: A relativita´selme´let az euro ´pai gondolkoda´s- és kultu ´ rto ¨rteńet kontextusa´ban. In: Tudoma ńy mege´rt˝o mo´dban: hermeneutika és tudomańyfilozo´fia. Budapest, L‘Harmattan Kiado ´ 2002. 286–349. o.; illetve u.˝ o.: A vila´gtalanı´ta´s staćio ´ja: Albert Einstein relativita´selme´lete a le´tre vonat´ GOSSA ´ G XLIII. kozo ´ heideggeri ke´rde´s kontextusa´ban. VILA évfolyam (2002) 10–12. 139–155. o.


© Typotex Kiadó

20

·


digmatikus, mo ´dszertani vonatkoza´sa´ban a filozo ´fia sza´ma´ra is ko ¨vetend˝ o pe´lda´va´ va´lt.4 A szubjektı´v teńyez˝ o pedig Einstein szeme´lyise´ge, viszonya a ne´pszer˝ use´ghez. Einstein elfogadta a tudo ´s zseni sza´ma´ra kiro ´tt szerepe´t, s erre bizonyos szempontbo ´l ra´ is ja´tszott (s ez me´g akkor is igaz, ha id˝ os kora´ban ma´r kimondottan teher volt sza´ma´ra a ko ¨ro ¨tte kialakult kultusz). Tanulsa´gosak e tekintetben a hosszu ´ , sze´ta´llo ´ haju ´ Einstein-ke´pek, melyeken a fizikus megjelene´se to ¨ke´letesen megfelel a ko ¨z által excentrikusnak és egzalta´ltnak elva´rt tudo ´s zseni ke´peńek. Fiatalkori és ko ¨ze´pkoru ´ – me´g a vila´ghı´r el˝ otti – feńyke´pei azonban egya´ltala´ban nem ilyenek: rajtuk egy jo ´ megjelene´s˝ u, jo ´l fe´su ¨ lt, „tisztesse´ges”, – ne´ha ma´r-ma´r hivatalnok – u ´ riember ne´z rańk. S ha a ko ¨ztudatban a hosszu ´ haju ´ , mego ¨regedett, rańcos arcu ´ , excentrikus megjelene´s˝ u tudo ´s o ¨sszekapcsolo ´dik a nehezen érthet˝ o relativita´selme´lettel, az elme´letet megalkoto ´ zseni szellemi er˝ ofeszı´te´se´vel, akkor a valo ´sa´gban az egyre inka´bb „zsenis” Einstein-feńyke´pek abbo ´l a korszakbo ´l sza´rmaznak, amikor ma´r nem hozott le´tre jelent˝ osebb m˝ uvet: az Einsteint „Einsteinne´” tev˝ o elme´leteket éppense´ggel me´g az „u ´ riember” alkotta. Persze aze´rt komolyabb, tartalmi o ¨sszetev˝ oje is ˝ maga volt Einstein tudo ´si ko ¨zszerepva´llala´sańak. O ta´vol esett a szakbarba´r terme´szettudo ´s figura´ja´to ´l: 4 V. o ¨. pl.: M. Schlick: Pozitivizmus és realizmus. In: Altrichter Ferenc(szerk.): A Bećsi Ko¨r filozo´fia´ja. Budapest, Gondolat, 1974.


© Typotex Kiadó


·

21

a korai terme´szettudomańy klasszikus nagy szeme´lyise´geihez hasonlo án egyben humanista gondolkodo ´ is volt, aki filozo ´fiai felke´szu ¨ ltse´ggel rendelkezett, s érdekl˝ odo ¨tt a ta´rsadalmi-erko ¨lcsi ke´rde´sek irańt. A fele´je irańyulo ´ érdekl˝ ode´st pedig fo ¨lhaszna´lta arra, hogy humanista erko ¨lcsi és a politikai ne´zeteit a ko ¨zve´lemeńy mine´l sze´lesebb ko ¨reivel megismertesse. Gy˝ ujtemeńyes ko ¨tetu ¨ nk – re´szben olyan alapvet˝ o Einstein-tanulmańyokkal, amelyek magyarul mindeddig nem voltak olvashato ´k – a Principia Philosophiae Naturalis sorozat kerete´ben, a specia´lis relativita´selme´let megszu ¨ lete´seńek 100. és Albert Einstein hala´lańak 50. évfordulo ´ja alkalma´bo ´l jelenik meg. Benne Einstein és a relativita´selme´let gondolkoda´s- és kultu ´ rto ¨rteńeti szerepe´t szem el˝ ott tartva els˝ osorban a fizikus filozo ´fiai tartalmu ´ m˝ uve´ tudo ´s ko ¨zib˝ ol, valamint a ko ¨ze´leti szerepet va´llalo érdek˝ u megnyilatkoza´saibo ´l adunk – magyar nyelven mindmaíg pe´lda´tlan teljesse´g˝ u – va´logata´st. A va´logata´sba ugyancsak fo ¨lvettu ¨ nk ke´t fizikai m˝ uvet: a specia´lis relativita´selme´letet ko ¨zze´tev˝ o klasszikus tanulmańyt, mely a filozo ´fiai elemze´s sza´ma´ra is érdekes lehet, valamint a tartalma´ban ugyan fizikai, ám filozo ´fiai szempontbo ´l is jelent˝ os (magyar nyelven el˝ oszo ¨r most megjelen˝ o) 1917-es kozmolo ´giai értekeze´st, mely – fordulatot hozva a kozmolo ´gia to ¨bb évezredes to ¨rteńete´ben – kijelo ¨lte a XX. sza´zadi kozmolo ´giańak azt az u ´ tja´t, mely azutań – Einstein eredeti to ¨rekve´seinek ellene´re – elvezetett „az ˝srobbana´s és a ta´gulo o ´ vila´gegyetem elme´lete” ne´ven ko ¨zismert elme´lethez.


© Typotex Kiadó

22

·


A ko ¨vetkez˝ okben a ko ¨tet olvasa´sa´hoz szeretneńk ne´mi eligazı´ta´st nyu ´ jtani a fizikus életeńek ro ¨vid fo ¨lva´zola´sa´val, illetve a relativita´selme´lettel és a kvantummechanika´val kapcsolatos gondolatainak o ¨sszefoglala´sa´val. 2. Einstein élete és szeme´lyise´ge Einstein 1879. augusztus 8-ań szu ¨ letett De´l-Ne´metorsza´gban, Ulmban, ko ¨ze´poszta´lybeli, zsido ´ valla´su ´ ne´met csala´dban. Apja elektromos eszko ¨zo ¨kkel foglalkozo ´ u ¨ zemet vezetett, s a gyermek Einsteint itt ért élmeńyek meghata´rozo ák voltak a fizika – ezen belu ¨ l az elektromos jelense´gek – irańt kialakulo ´ érdekl˝ ode´se´ben. De a szu ¨ l˝ oi teve´kenyse´g motiva´lta fels˝ ofoku ´ tanulmańyainak megva´laszta´sa´t is: a csala´d terveiben ott szerepelt az a lehet˝ ose´g, hogy majd átveszi az u ¨ zemet, s ehhez is hasznos volt a ma´r benne ett˝ ol fu ¨ ggetlenu ¨ l is intenzı´v éro fizika tanulmańyoza´sa. dekl˝ ode´st kelt˝ Ba´r tanulmańyaiban tehetse´ges volt, a gyermek és a fiatal Einstein – a fizikust excentrikus, életidegen tudo ´snak ábra´zolo ´ ke´s˝ obbi ke´ppel szemben – nem t˝ unt ku ¨ lo ¨no ¨sebben sem extra, sem kiemelked˝ oen tehetse´ges szeme´lyise´gnek. Ugyan visszaemle´keze´sei szerint ma´r gyermekkora´ban intenzı´ven érdekl˝ odo ¨tt el˝ obb a valla´s, majd a terme´szettudomańy irańt, s erko ¨lcsi érze´kenyse´ge hamar szembefordı´totta az akkori ko ¨ze´ppolga´ri ta´rsasa´gi életet jellemz˝ o erko ¨lcsi ke´pmutata´ssal és nya´rspolga´ri mentalita´ssal, s ennyiben nem volt átlagos fiatalem´ m a hasonlo ber. A ´ sza´rmaza´su ´ fiatalok ko ¨zo ¨tt nyil-


© Typotex Kiadó


·

23

vań nem volt egyedu ¨ l ezzel: a fiatal generaćio ´k tehetse´gesebb, s ugyanakkor erko ¨lcsileg érze´kenyebb és szellemileg igeńyesebb tagjai ko ¨zo ¨tt gyakran jelen van – mintegy a fiatalsa´g ajańde´kakeńt – ez a kritikai, jobbra to ¨rekv˝ o attit˝ ud. A korai valla´si érdekl˝ ode´s, majd a terme´szettudomańy fele´ fordula´s sem t˝ unik ku ¨ lo ¨no ¨snek: ba´r csala´dja valla´si ke´rde´sekben fo ¨lvila´gosult volt, az iskola´ban a gyermek Einstein szigoru ´ valla´si nevele´sben re´szesu ¨ lt, s azutań az e neveltete´ssel szembeni la´zada´s fordı´totta a terme´szettudomańy fele´ – a terme´szet viszonylata´˝rizve meg a benne kora´bban kialakı´tott valla´ban o sos szenvede´lyt. A gyermekkor tekintete´ben csak egy „ku ¨ lo ¨ncse´g” valo ´szıń˝ usı´thet˝ o: egy „fogyate´kossa´g”. A rańk maradt visszaemle´keze´sek alapjań fo ¨lte´telezhet˝ o, hogy Einstein enyhe diszlexia´ban szenve´ma, dett.5 A diszlexia egy olyan le´lektani szindro mely a bet˝ uk szo ´tagokka´ és a szo ´tagok szavakka´ to ¨rteń˝ o o ¨sszeolvasa´sa´ban jelentkez˝ o fogyate´kossa´got jelo ¨li: a diszlexia´s gyermek ennek ko ¨vetkezte´ben nehezen, illetve – a diszlexia me´rte´keńek fu ¨ ggveńye´ben – egya´ltala´ban nem tud megtanulni a hagyomańyos mo ´don olvasni. Persze a diszlexia kultura´lisan meghata´rozott fogyate´kossa´g: olyan 5 Ba ´r Einstein emlı´tett életrajzı´ro ´ja, R. W. Clark a diszlexia´ra vonatkozo ´ fo ¨lteve´st vitatja (v.o ¨.: id. m˝ u: 26. o.), ezt u ´ jabban Einstein agyańak fiziolo ´giai vizsga´lata is valo ´szıń˝ usı´tette. V.o ¨.: S. S. Kantha: Albert Einsteins dyslexia Med. hypotheses, 1992. February, Vol. 37. No. 2. 119–122. o. (Einstein hala´la el˝ ott engede´lyezte, hogy agya´t hala´la utań meg˝ orizze´k fiziolo ´giai vizsga´latokra.)


© Typotex Kiadó

24

·


ta´rsadalmakban, ahol az ´ra ı ´snak nincs jelent˝ ose´ge, vagy ahol az ´ra ı ´s nem bet˝ u- vagy szo ´tagı´ra´son alapul, diszlexia sincs, s ma´s perspektı´va´bo ´l tekintve aka´r azt is lehet mondani, hogy a diszlexia´s gyermekek az ege´szse´gesek az elvont, analiza´lo ´, a lineáris bet˝ u- és szo ´tagı´ra´s által eltorzı´tott kultu ´ ra´k átlagembere´vel szemben. Mindenesetre a gyermek Einstein esete´ben fo ¨lte´telezhet˝ o diszlexia ke´s˝ obbi fizikusi munka´ssa´ga szempontja´bo ´l semmike´ppen sem jelentett ha´trańyt: s˝ ot, igen valo ´szıń˝ u, hogy Einstein nem a diszlexia ellene´re, hanem éppen annak segı´tse´ge´vel va´lt kiva´lo ´ fizikussa´. Az egye´bkeńt éleńk fo ¨lfoga´su ´ , szellemileg tehetse´ges gyermekek esete´ben ugyanis a diszlexia kompenza´la´sakeńt fo ¨ler˝ oso ¨dhet a ke´pi gondolkoda´s, valamint a ¨fogalmi gondolkoda´s azon tı´pusa, mely a sze´tto o, analiza´lo ´, csupań a re´szleteket észrevev˝ o redez˝ szemle´letmo ´ddal szemben a leńyegre tekint. S az általańos ko ¨zve´lekede´ssel szemben az einsteini fizikai m˝ uveket nem a bennu ¨ k rejl˝ o nehe´z matematika teszi zsenia´lissa´ – ilyen matematika egye´bkeńt is csak az általańos relativita´selme´letben tala´lhato ´ –, hanem a ke´pszer˝ u, a leńyegre tapinto ´, az elme´let fogalmi alapjait tiszta vila´gossa´ggal átla´to ´, és azt megvila´gı´to ´ erej˝ u analo ´gia´kkal és modellekkel el˝ oállı´to ´ gondolkoda´smo ´d. A ke´pszer˝ u gondolkoda´s és az ebb˝ ol fakado ´ szemle´letmo ´d, a la´tszo ´lag bonyolult ke´rde´sekben rejl˝ o alapproble´ma´k azonosı´ta´sańak ke´pesse´ge igen kifejez˝ oen jelenik meg az uben fontos szerepet ja´tszo ´ gondoeinsteini életm˝ latkı´se´rletekben. De a ke´pszer˝ use´g paradox mo ´don me´gsem annyira a valo ´di ke´pekben (utazo ´ vonatko-


© Typotex Kiadó


·

25

za´si rendszerek, tu ¨ kro ¨k, feńyjelek csere´je stb.) ado ´dik na´la, hanem a fogalmak, az alapelvek – azaz egy valo ´ja´ban nem ke´pi, hanem elvont, gondolati vila´g – tiszta, vila´gos, átla´thato ´ megragada´sa´ban és kezele´se´ben, mely lehet˝ ove´ teszi Einstein sza´ma´ra, hogy az o ¨sszetett proble´ma´kat u ´ jszer˝ u és elegańs mo ´don megko ¨zelı´tve, ne´hańy igen egyszer˝ u, fundamenta´lis alapelvb˝ ol kiindulva oldja meg. S ez nem csupań a specia´lis és az általańos relativita´s elme´lete´re igaz (mely uto ´bbiban a bonyolult matematika valo ´ja´ban igen egyszer˝ u s vila´gos alapelvek megvalo ´sı´ta´sańak technikai eszko ¨ze), hanem a feńyelektromos jelense´ggel és a Brown-fe´le mozga´ssal kapcsolatos, fizikai szempontbo ´l ugyancsak korszakalkoto ´ tanulmańyokra is. Az Einsteinr˝ ol kialakult ko ¨zve´lekede´sben Einstein heged˝ uje a tudo ´si excentrita´s jelekeńt t˝ unik ´ , ke´pfo ¨l: az átlagember sza´ma´ra a csapzott haju letek ko ¨zo ¨tt él˝ o tudo ´s figura furcsa ereklye´je és jelveńye ez a heged˝ u, a zsenie´, aki, ha ki is mozdul ne´ha a ke´pletek vila´ga´bo ´l, akkor sem jut messzebb a hangjegyek birodalmańa´l. Valo ´ja´ban azonban Einstein heged˝ uje´ben – zenei ke´pzettse´ge´ben – nincs semmi ku ¨ lo ¨no ¨s. S˝ ot, az mintegy annak jele, hogy illedelmes, jo ´ fiu ´ keńt to ¨lto ¨tte gyermek- és ifju ´ kora´t: a hasonlo ´ ko ¨ze´poszta´lybeli csala´dokban általańos elva´ra´s volt, hogy a gyermekek zene´t tanuljanak – s Einsteinnek a heged˝ u jutott. Ha e teru ¨ leten is tehetse´ges volt, s kiva´lo án hegedu ¨ lt, akkor ez nem annyira ve´lt matematikai zsenije´vel fu ¨ ggo ¨tt o ¨ssze (valo ´ja´ban a matematika teru ¨ leteń nem volt ku ¨ lo ¨no ¨sebben tehetse´ges), hanem talań diszlexia´ja´val:


© Typotex Kiadó

26

·


az analiza´lo ´-sze´tbonto ´ racionalizmussal szemben a ke´pit, az ege´szet el˝ onyben re´szesı´t˝ o, intuitı´v m˝ uve´szi alkattal. De egye´bkeńt sem sza´mı´tott az ifju ´ Einsteint ko ¨ru ¨ lvev˝ o ta´rsadalmi ko ¨zegben ku ¨ lo ¨no ¨snek ekkor, ha amat˝ oro ¨k egy-egy hangszeren szıńvonalasan zene´ltek: ez akkor me´g a ko ¨ze´poszta´lybeli kultu ´ ra és ta´rsasa´gi élet terme´szetes re´sze volt. (Einstein édesanyja is kiva´lo án zongora´zott.) Einstein sem elvonultan, magańyosan hegedu ¨ lt, mint amike´ppen az Einstein-mı´tosz ezt sugallja. A ta´rsasa´gi élet re´sze volt a ko ¨zo ¨s zene´le´s, s bara´ti ko ¨re´ben ma´s kiva´lo ´ zene´szek is akadtak, akikkel rendszeresen egyu ¨ tt ja´tszott. Így tudjuk, hogy Pra´ga´ban kiva´lo ´ Mozart-el˝ oado ´keńt is ismerte´k és szerette´k. Einstein fiatalkori éveivel megismerkedve azt is ´do ´, az em´ zo la´thatjuk, hogy az életidegen, visszahu ˝ beri dolgokban esetlen tudo ´s – ke´s˝ oi éveiben o maga által is gyakran meger˝ osı´tett – ke´pe´vel szemben kamaszkora´to ´l ve´gigkı´se´ri a ta´rskerese´s igeńye és a szerelem. Igaz, egyik ifju ´ i levele´ben ma´r arro ´l ´r, ı hogy sza´ma´ra az élet dolgaival szemben az igazi perspektı´va´t a tudomańy magasabb dolgai fogja´k jelenteni6 , csakhogy ezt a levele´t éppen egy kibontakozo ´ kapcsolat megszakada´sa utań, az érintett leańy édesanyjańak ´rja, ı s melyik fiatalember ne ´rna ı le ilyen dolgokat a fa´jdalom és a se´rtettse´g érzete´vel egy ilyen csalo ´da´s utań? Ne´hańy ho ńap mu ´ lva pedig ma´r szoros viszony alakul ki Einstein 6 J. Stachel (ed.): The Collected Paper of Albert Einstein. Volume 1. Princeton, Pinceton University Press, 1987. 55–56. oldal.


© Typotex Kiadó


·

27

és majdani els˝ o felese´ge Mileva Marić ko ¨zo ¨tt, akinek hosszu ´ évekig meghata´rozo ´ szerepe lesz Einstein élete´ben. Einstein ekkor ma´r a fizika reformja´ra, egy u ´ j fizika megalkota´sa´ra ke´szu ¨ l – igen romantikus, s irrea´lisnak t˝ un˝ o, de egy huszadik éve ko ¨ru ¨ l ja´ro ´ fiatalember esete´ben me´g megbocsa´t´ m ezt egya´ltala´ban nem az élett˝ hato ´ ábrańd! A ol elvonulva, tudo ´si magańyban ke´pzeli el. Ha Pet˝ ofi szabadsa´gro ´l és szerelemr˝ ol ´r, ı mint a sza´ma´ra legfontosabb és legkı´vańatosabb dolgokro ´l, akkor ez igaz a fiatal Einsteinre is: a szerelem – a Mileva´hoz f˝ uz˝ od˝ o kapcsolat –, s az u ´ j fizika megteremte´se´re irańyulo ´ gondolat mere´szse´ge és szabadsa´ga: ez az a ke´t pille´r, melyre élete´t épı´teni szeretne´. S a Mi´ sı´tja´k, hogy leva´val to ¨rteńt els˝ o leve´lva´lta´sai is tanu kezdetben u ´ gy t˝ unt: e ke´t pille´r harmonikusan kiege´szı´ti egyma´st. De Einstein egye´bkeńt is ta´rsasa´gi ember volt – persze nem a kocsma´za´s, a mulatoza´s értelme´ben. F˝ oiskolai éveiben kialakult bara´ti kapcsolatai élete ve´geíg megmaradnak, s hu ´ ga´hoz és édesapja´hoz is szoros, harmonikus kapcsolat f˝ uzi. A szu ¨ l˝ oi do ¨nte´s által kiva´lasztott pa´lya ellen la´zado ´, elhivatott fiatalemberek tipikus to ¨rteńete´vel szemben nem za´rko ´zik el atto ´l a lehet˝ ose´gt˝ ol, hogy majd ta´rs legyen a csala´di va´llalkoza´sban, s ´gy ı gyakran elkı´se´ri apja´t u ¨ zleti u ´ tjaira. Amikor a va´llalkoza´s to ¨nkremegy, s ez a csala´df˝ ot nem csupań anyagilag, hanem lelkileg is megviseli, me´ly egyu ¨ tte´rze´ssel figyeli az esemeńyeket. Proble´ma´sabbnak t˝ unik édesanyja´hoz valo ´ viszonya, aki a ku ¨ ls˝ ose´gekre és a formalita´sokra szigoru ´ an odafigyel˝ o, hata´rozott akaratu ´ ko ¨-


© Typotex Kiadó

28

·


ze´poszta´lybeli ho ¨lgykeńt jelenik meg el˝ ottu ¨ nk – s aki e bea´llı´to ´da´s alapjań me´lyen ellenzi fiańak Mileva´val valo ´ kapcsolata´t. Einsteinnek a csala´don belu ¨ li relaćio íra tekintve ´gy ı o ´hatatlanul fo ¨lt˝ unik a kı´se´rteties hasonlo ´sa´g egy ma´sik pa´lya´ja kezdeteń le´v˝ o ko ¨ze´p-euro ´pai fiatalemberrel, a ke´s˝ obbi filozo ´fus Lukaćs Gyo ¨rggyel. Einsteinnek édesanyja´val valo ´ konfliktusa alapvet˝ oen abbo ´l fakadt, hogy Einstein a valo ´di, tartalmas emberi kapcsolatok, és az igaznak tekintett szellemi és kultura´lis érte´kek neve´ben elutası´tja a ke´pmutato ´, u ¨ res forma´kat, a la´tszatra u ¨ gyel˝ o, a tartalmat ma´sodlagosnak tekint˝ o életfo ¨lfoga´st és ta´rsasa´gi norma´kat, melyek er˝ osen jelen voltak az akkori ko ¨ze´poszta´lybeli mili˝ oben. Ugyanakkor – a magyar Lukaćsto ´l elte´r˝ oen – me´gsem fordul gy˝ ulo ¨lettel e vila´g fele´: ha sza´ma´ra ez az élet és érte´krendszer elfogadhatatlan is, nem érez megvete´st az ´gy ı él˝ o emberek irańt, hanem re´szve´ttel és mege´rt˝ oen tekint ra´juk. Ami tudomańyos karrierje´t illeti: Einstein egy nemzetko ¨zileg ismert, de a fizika – és ezen belu ¨ l a ne´met fizika – szempontja´bo ´l semmike´ppen sem ko ¨zponti jelent˝ ose´g˝ u inte´zmeńyben, a zu ¨ richi Eidgeno¨ssische Polytechnische Schule´ban (Szo ¨vetse´gi M˝ uszaki Iskola) tanult fizika´t és matematika´t 1896 okto ´bere´t˝ ol, és itt szerzett ko ¨ze´piskolai tana´ri diploma´t e tudomańyteru ¨ leteken 1900 ju ´ niusa´ban. Az esemeńyek a ma´bo ´l visszatekintve – a fizika´t forradalması´to ´ fizikus ismerete´ben – igen érdekesen alakultak. Ba´r jo ´re´szt jeles eredmeńnyel ¨vet˝ o évekfejezte be tanulmańyait, s a ve´gze´se´t ko ben megjelent ne´hańy tanulmańya a ne´met fiziku-


© Typotex Kiadó


·

29

sok vezet˝ o szaklapja´ban, az Annalen der Physikben, mindez nem bizonyult elegend˝ onek ahhoz, hogy f˝ oiskolai ta´rsaihoz hasonlo án álla´st tala´ljon magańak. Mı´g valamennyi ve´gz˝ os évfolyamta´rsa, bara´tja f˝ oiskolai-kutato í álla´st kap, neki me´g ko ¨ze´piskolai tana´rkeńt is csak egy ro ¨vid, átmeneti id˝ oszakra jut ˝szinhely az egyik iskola´ban. S meg kell mondani o teń: ba´r ekkori saja´t haszna´latu ´ jegyzetei fo ¨lke´szu ¨ ltse´gr˝ ol és elhivatottsa´gro ´l tesznek tanu ´ bizonysa´got, sem ezekben, sem az Annalen der Physikben megjelent els˝ o tanulmańyokban sincs jele annak, hogy az „u ´ j fizika” – amike´ppen Mileva Marićnak ´rja: ı a „mi fizikańk” – valaha is elismert tudomańykeńt realiza´lo ´dhatna. Einstein teha´t nemcsak hogy kutato í vagy fizikatana´ri álla´st nem tala´l, hanem álla´s ne´lku ¨ l egzisztenciateremte´se is vesze´lybe keru ¨ l. Ve´gu ¨ l bara´tjańak, Marcel Grossmannak rokoni kapcsolatai segı´tenek: a berni szabadalmi hivatalban sikeru ¨ l egy alacsonyrangu ´ hivatali beoszta´st kapnia – amely azonban ´gy ı is b˝ ose´gesen ele´g ahhoz, hogy fiatal ko ¨ze´poszta´lybeli polga´rkeńt csala´dot alapı´tson, s tisztes polga´rkeńt élje élete´t. Ebb˝ ol a szempontbo ´l profetikus Mileva´hoz – ifju ´ hitvese´hez – 1903 szeptembere´ben ´rt ı levele, melyben ma´r nincs szo ú ´ j fizika´ro ´l, csak a csala´d sza´ma´ra biztos egzisztencia´ro ´l, s arro ´l, ami e szempontbo ´l a legfontosabb: a hivatalnoki sta´tusz stabilita´sa´ro ´l, a hivatalnoki el˝ omenetel perspektı´va´ja´ro ´l, valamint mindennek legf˝ obb alapja´ro ´l, Haller u ´ r – a hivatali felettes – jo índulata´ro ´l, melyr˝ ol Einstein o ¨ro ¨mmel konstata´lja, hogy sike-


© Typotex Kiadó

30

·


ru ¨ lt megszereznie.7 A szerelem re´vbe – ha´zassa´gba – ért, s a fizika´t forradalması´tani igyekv˝ o lelkes ifju ´ imma´r fe´rfikeńt és fiatal fe´rjkeńt, hivatalnokka´ va´lva karrierjeńek perspektı´va´ja´t me´rlegeli. Kı´vu ¨ lr˝ ol tekintve minden jel arra mutat: mint ahogyan ez általa´ban lenni szokott, a „Strum und Drang” id˝ oszaka ve´get ért, s az u ´ j fizika´ro ´l valo ´ álmodoza´s, az annak megteremte´se´re irańyulo ´ ke´szu ¨ l˝ ode´s utań Einsteinre a tisztes hivatalnoki pa´lya és csala´df˝ oi szerep va´r. Csakhogy a ma´bo ´l visszatekintve ma´r tudjuk, hogy Einstein sza´ma´ra a hivatalnoki pozıćio ´, az elo ¨lja´ro ´ jo índulata s a hivatalnoki perspektı´va me´gsem csupań az ebb˝ ol fakado ´ biztos egzisztencia szempontja´bo ´l volt fontos: az anyagi biztonsa´gra a csala´d eltarta´sa mellett tudomańyos elke´pzele´seinek kidolgoza´sa érdeke´ben is to ¨rekedett. S ro ¨vid id˝ on ´ban megto ¨rteńik a csoda: megjelenik a belu ¨ l valo ha´rom nevezetes tanulmańy a feńyelektromos jelense´gr˝ ol, a Brown-fe´le mozga´sro ´l és a mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´ro ´l, melyek ko ¨zu ¨ l az uto ´bbi ma´r valo ´ban az ifju ´ Einstein által mega´lmodott „u ´j fizika” els˝ o fejezete´t, a specia´lis relativita´s elme´lete´t tartalmazza. Terme´szetesen ekkor me´g a kor fizikusai sza´ma´ra Einstein nem va´lt – nem va´lhatott – a fizika forradalma´ra´va´: az u ´ j elme´let jelent˝ ose´geńek mege´rte´se, hata´sańak kibontakoza´sa id˝ ot igeńyelt. E cikkek azonban elegend˝ oek voltak ahhoz, 7 M. J. Klein – A. J. Kox, – R. Schulmann (eds.): The Collected Paper of Albert Einstein. Volume 5. Princeton, Pinceton University Press, 1993. 22–23. oldal.


© Typotex Kiadó


·

31

hogy Einstein bekeru ¨ ljo ¨n a ne´met fizika élvonala´ba, s fizikuskeńt nemzetko ¨zileg is elismere´st szerezzen magańak. Ku ¨ lo ¨no ¨sen fontos volt a ne´met fizikusfejedelem, Max Planck ta´mogata´sańak elnyere´se, aki a ma´sik ke´t, ugyancsak fontos tanulmańy érte´kei mellett els˝ ok ko ¨zo ¨tt ismerte fo ¨l a mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´ro ´l szo ´lo ´ harmadik tanulmańy jelent˝ ose´ge´t, s aki egyben az elme´let ne´vado ´ja´va´ is va´lt (a „relativita´s elme´lete” kifejeze´s t˝ ole sza´rmazik). A ha´rom 1905-o ¨s tanulmańy utań megnyı´lik Einstein sza´ma´ra az u ´ t, hogy imma´ron ne csupań alkoto ´munka´ja´ban, hanem egzisztencia´lisan is a ne´met fizika´ba integra´lo ´djon: 1908-as berni magańdocensi, 1909-es zu ¨ richi rendkı´vu ¨ li, majd pra´gai és u ´ jra zu ¨ richi rendes tana´ri kineveze´se utań 1914ben Berlinben elfoglalja azt a pozıćio ´t, amelyne´l tudo ´s nem va´gyhat to ¨bbre. Persze mai szemmel ne´zve csoda´lkozhatunk azon, hogy Einstein u ´ tja ilyen hosszan vezetett Berlinig, de nem szabad elfelejtenu ¨ nk, hogy ba´rmennyire is elismert és tisztelt fizikus volt ma´r ekkor, nem volt me´g „A fizikus”, „A zseni” u ´ gy, ahogyan ez ma a ko ¨ztudatban él. A berlini álla´s sem egyszer˝ uen a relativita´selme´let – s a fizika´ban ezzel ve´gbevitt forradalom – honora´la´sa volt. Mint ma´r utaltunk ra´, ezen elme´let jelent˝ ose´ge nem volt me´g akkor általańosan vila´gos, s Einstein fizikusi elismertse´ge legala´bb annyira kapcsolo ´dott a ma´sik ke´t tanulmańy ta´rgyko ¨re´ben ele´rt eredmeńyeihez, mint a relativita´s elme´lete´hez. (Ebb˝ ol a szempontbo ´l egye´bkeńt igen tanulsa´gos volna re´szletesen megvizsga´lni Einstein karrierjeńek ko-


© Typotex Kiadó

32

·


rai szakasza´t.) Einstein berlini meghı´va´sa o ¨sszefu ¨ ggo ¨tt a ne´met birodalmi politika´val: a csa´sza´ri adminisztraćio ´ arra to ¨rekedett, hogy a ne´met o ¨ntudatot és birodalmi szellemet a ne´met kultu ´ ra, a ne´met tudomańy kimagaslo ´ teljesı´tmeńyeivel is demonstra´lja, s ennek érdeke´ben programot fogadott el a ne´met nyelvteru ¨ leten él˝ o fiatal, ´ge ı ´retes tehetse´gek Berlinbe csa´bı´ta´sa´ra, tehetse´gu ¨ k itteni kibontakoza´sańak ta´mogata´sa´ra. Ba´rmennyire jelent˝ os tudo ´snak sza´mı´tott is a fizikusok ko ¨zo ¨tt a fiatal Einstein, ˝t Planck, ez a berlini s ba´rmennyire is ta´mogatta o álla´shoz keve´s lett volna: tu ´ l sok kiva´lo ´ s ugyanakkor Einsteinne´l korosabb fizikus élt ekkor Ne´metorsza´gban ahhoz, hogy Einstein el˝ ott automatikusan megnyı´lt volna Berlinbe az u ´ t. A csa´sza´ri tudomańypolitika által biztosı´tott ku ¨ lo ¨n peńzu ¨ gyi keret azonban kimondottan a fiatal tehetse´gek Berlinbe valo ´ letelepı´te´se´re szolga´lt, s Einstein éppen megfelelt a krite´riumoknak: ne´met volt, fiatal, tehetse´ges és Berlinb˝ ol ne´zve a ne´met perife´riań élt. Így ve´gu ¨ l a nagy befolya´ssal rendelkez˝ o Planck lobbiza´sa sikerrel ja´rt, s megfelel˝ o anyagi ta´mogata´st szerzett ahhoz, hogy a hagyomańyos tudomańyos el˝ omeneteli rangle´tra´t megkeru ¨ lve Einsteint Berlinbe hozza´k. Einstein teha´t me´g az el˝ ott keru ¨ lt olyan tudomańyos sta´tuszba, mely a fizika´t alapjaiban megva´ltoztato ´ tudo ´st ke´tse´gen kı´vu ¨ l megillette, minthogy a relativita´s elme´leteńek forradalmi jelent˝ ose´ge teljesse´ggel vila´gossa´ va´lt volna. (Ne felejtsu ¨k el, hogy a sza´ma´ra 1922-ben megı´te´lt 1921. évi fizikai Nobel-dı´jat sem a relativita´s elme´lete´ért, hanem a feńyelektromos jelense´ggel kapcsolatos vizs-


© Typotex Kiadó


·

33

ga´lo ´da´saie´rt kapta!) 1919-ben teha´t, amikor a relativita´s elme´lete´t szenzaćio ´keńt ta´lalo ´ Times-cikk megjelent, Einsteinre ma´r egy elismert, a newtoni fizika „megdo ¨nt˝ oje´hez” me´lto ´, állami fizikusi pozıćio ´ban va´rt a vila´ghı´r, s e pozıćio ´ban va´lhatott imma´ron az ege´sz vila´g sza´ma´ra „Einsteinne´”. ´ lete innen ma´r nyitott ko E ¨nyv. Ba´r 1919-t˝ ol nem alkot a fizika teru ¨ leteń jelent˝ osebb m˝ uvet, berlini munkahelye fokozatosan az euro ´pai tudo ´˝ maga rendszeres sok zarańdokhelye´ve´ va´lik, mı´g o re´sztvev˝ oje a vila´g élvonalbeli fizikusai által tartott konferencia´knak. Ismertek a be´ke melletti és a naćizmus elleni megnyilvańula´sai, szerepe az amerikai atombombaprogram megindı´ta´sa´ban, s a zsido ´ mozgalmakkal valo ´ kapcsolata, mint amike´ppen az is, hogy a naćizmus el˝ ol emigra´lva az 1930-es évek ¨ nnepelve – ko ¨zepe´t˝ ol – imma´ron „A fizikus”-keńt u Princetonban élt, s itt halt meg 1955-ben. Visszate´rve az 1903. szeptemberi, els˝ o felese´ge´hez, Mileva´hoz ´rt ı leve´lhez: Einsteinre me´gsem az itt kirajzolo ´do ´ hivatalnoki pa´lya, hanem a fizika forradalmi megu ´ jı´ta´sa, s a tudomańyon kı´vu ¨ l is pe´lda´tlan ne´pszer˝ use´get hozo ´ feńyes tudomańyos karrier va´rt. A tudomańyos sikerekkel pa´rhuzamosan azonban Einstein magańe´lete´ben tragikus to ¨re´s to ¨rteńt: az oly ´ge ı ´retes ifju ´ kori szerelem ellene´re Einstein ha´zassa´ga Mileva´val fokozatosan megromlik, s ve´gu ¨ l szakı´ta´shoz vezet. Az els˝ o se´ru ¨ le´st, mely uto ´lag visszatekintve a kapcsolat ke´s˝ obbi o ¨sszeomla´sa fele´ mutatott, Mileva tanulmańyi kudarca jelentette. Mileva 1900-ban, a za´ro ´vizsgań megbu-


© Typotex Kiadó

34

·


kik, majd ugyanı´gy ja´r 1901-ben, a megisme´telt vizsgań – amelyen Einsteint˝ ol va´rando ´san jelenik meg. A ko ¨vetkez˝ o se´ru ¨ le´st ha´zassa´gon kı´vu ¨ l – 1902 elejeń – megszu ¨ letett leańygyermeku ¨ k sorsa jelent˝t ko hette. Ba´rmennyire elı´te´lte is Einstein az o ¨rbevev˝ o vila´g ke´pmutata´sa´t, u ´ gy t˝ unik, nem meru ¨ lt fo ¨l benne komolyan, hogy a gyermeket a nyilvańossa´g el˝ ott va´llalja: ez ugyanis lehetetlenne´ tette volna, hogy álla´st tala´ljon, s polga´ri egzisztencia´t teremtve beilleszkedjen a ko ¨ze´poszta´lybeli ta´rsadalmi ko ¨ro ¨kbe. Így Mileva Marićnak és Einsteinnek le kellett mondania els˝ o gyermeku ¨ kr˝ ol, akit – a legu ´ jabb kutata´sok szerint – valo ´szıń˝ uleg rokon nevel˝ oszu ¨ l˝ okho ¨z adtak, akikne´l me´g kisgyermekkora´ban, betegse´gben meghalt. S ha Mileva f˝ oiskool folytatta, lai tanulmańyait nem csupań kedvtele´sb˝ ¨ l is hivata´st hanem a csala´d mellett, a csala´don kı´vu va´llalo ´, akkor me´g nem jellemz˝ o modern n˝ oi életidea´lt ke´pviselte, s ha Einsteinre to ¨bbek ko ¨zo ¨tt eze´rt is volt hata´ssal szeme´lyise´ge´vel, akkor most – ilyen el˝ ozmeńyek utań – me´giscsak a szoka´sos ha´ziasszonyi szerep jutott sza´ma´ra. E ko ¨ru ¨ lmeńyek mindenke´ppen teherte´telt jelenthettek a fiatal ha´zaspa´r kapcsolata´ban, s ehhez kapcsolo ´dott me´g Einstein hirtelen jo ¨tt tudomańyos karrierje, mely ta´volle´tet jelent˝ o ta´rsadalmi elko ¨telezettse´gekkel is ja´rt. Nem tudhatjuk, hogy az ´gy ı o ´hatatlanul jelentkez˝ o feszu ¨ ltse´gek o ¨nmagukban elvezettek volna-e a kapcsolat fo ¨lbomla´sa´hoz, az azonban ma ma´r ugyancsak ismert, hogy Mileva csala´djańak to ¨bb tagja ˝ maga hajlott a depresszio ´ra, s a ke´s˝ obbiekben o is pszichia´triai kezele´sre szorult. Így a most le-


© Typotex Kiadó


·

35

´rt ı ko ¨ru ¨ lmeńyek ko ¨zo ¨tt elkeru ¨ lhetetlenu ¨ l jelentkez˝ o emberi konfliktusok, feszu ¨ ltse´gek Mileva idegi-lelki instabilita´sa miatt valo ´szıń˝ uleg fokozottabban érveńyesu ¨ ltek: egyre gyakoribba´ va´ltak a veszekede´sek, az Einsteinnel szembeni jogos vagy jogtalan szemrehańya´sok, fe´lte´kenyse´gi jelenetek, melyek ve´gu ¨l a szakı´ta´shoz vezettek. Einsteint érzelmileg nagyon megviselte ez a konfliktus és ha´zassa´gańak fo ¨lbomla´sa. Ku ¨ lo ¨no ¨sen er˝ osen ko ¨t˝ odo ¨tt ke´t fiu ´ gyermeke´hez, Hans Alberthez és Edua´rdhoz, s a Mileva´val valo ´ kapcsolat remeńytelen megromla´sa utań is arra to ¨rekedett me´g, hogy gyermekei miatt valamilyen forma´ban fo ¨nntartsa a ha´zassa´gi forma´t. „Tegnap felese´gem a gyermekekkel o ¨ro ¨kre elutazott. A pa´lyaudvaron utolja´ra cso ´˝ket. Sı´rtam tegnap, b˝ koltam meg o ogtem, mint egy kisgyermek. . . ” – ´rja ı unokatestve´reńek, leend˝ o ma´sodik felese´geńek, Elsa Einsteinnek.8 Mindez nem o ¨nce´lu ´ va´jka´la´s Einstein magańe´lete´ben, hanem jelent˝ ose´ge van az „Einstein-mı´tosz” szempontja´bo ´l. E mı´toszban Einstein gyakran u ´ gy jelenik meg, mint a raćio ´ által uralt, de érzelmileg éppen a raćio ´ uralma miatt korla´tozott tipikus tudo ´s. Ezzel szemben Einstein valo ´s élete azt mutatja, hogy igen me´ly érze´s˝ u, s ugyanakkor érzelmileg se´ru ¨ le´keny – s egyu ´ ttal érzelmi ta´maszra szorulo ´ – ember volt. Jo ´l ismert ke´s˝ obbi nyilatkozatai az emberi viszonyokban valo ´ idegense´ge´r˝ ol, s 8 R. Schulmann – A. J. Kox, – M. Janssen – J. Illy (eds.): The Collected Paper of Albert Einstein. Volume 8. Part A. Princeton, Pinceton University Press, 1998. 50. o.


© Typotex Kiadó

36

·


a tudomańyban érzett otthonossa´gro ´l éppen lelki érze´kenyse´ge´vel és ebb˝ ol ered˝ o se´ru ¨ le´kenyse´ge´vel fu ¨ ggnek o ¨ssze. Ba´r kevesebbet tudunk Elsa´val valo ´ kapcsolatańak re´szleteir˝ ol, tudjuk, hogy a fe´rfi–n˝ o viszonyro ´l az id˝ os Einstein igen szkeptikusan nyi´ lete´t kamaszkora´to latkozott. E ´l kezdve me´gis ve´gigkı´se´ri a szerelem: egy me´g fe´lig gyermekkori romańc ve´ge utań pa´r ho ńappal kialakul kapcsolata Mileva´val, s az elromlott ha´zassa´gbo ´l valo ´ ve´gleges kile´pe´se napjań ma´r Elsańak ´r ı levelet szomoru ´ sa´ga´ro ´l, lelki vigaszt keresve na´la. S ha Mileva´ro ´l ke´s˝ obb mindig negatı´van nyilatkozott is, s vele szemben Elsa ereńyekeńt emlegette, hogy Elsa „legala´bb nem értett a fizika´hoz”, akkor ebben is az ifju ´ kori remeńyek elveszte miatti me´ly érzelmi megrendu ¨ le´s fejez˝ odik ki. Hiszen az Einstein–Milevaol tudjuk, mily fontos volt sza´ma´ra, hogy leveleze´sb˝ Milevańak besza´molhat az u ´ j fizika megteremte´se´vel kapcsolatos álmairo ´l. (Az uto ´bbi id˝ oben to ¨bb folyo írat is szenzaćio ´keńt ko ¨zo ¨lte – mintegy a zsenia´lis tudo ´s hideg racionalizmusańak, „lelketlense´geńek” illusztraćio ´jakeńt – Einsteinnek azt a Mileva´hoz ´rt ı fo ¨ljegyze´se´t, melyet ve´glegesen megromlott kapcsolatuk ve´gsta´diuma´ban ´rt. ı 9 E leve´lben egyes pszicholo ´gusok me´g Einstein állı´to ´lagos autizmusańak leleplez˝ ode´se´t is fo ¨lfedezni ve´lte´k. Csakhogy mindez a szenzaćio ´t keres˝ o sajto ´ vadhajta´sa, mely a kisember Einstein-rajongo ´knak szo ´l: „La´m-la´m, mi nem vagyunk oly zsenia´lisak 9 R. Schulmann – A. J. Kox, – M. Janssen – J. Illy (eds.): i.m. 44. o.


© Typotex Kiadó


·

37

mint Einstein volt, akit zsenialita´sa miatt csoda´lunk, de legala´bb nem vagyunk oly lelketlenek sem, ˝” – sugalmazza ez a fajta propaganda. Einmint o stein élete, bara´ti és munkakapcsolatai, csala´dja´hoz valo ´ viszonya – s persze a Mileva-kapcsolat korai szakasza´ban szu ¨ letett levelek is – mind-mind bizonyı´tja´k, hogy mily hamis és torz ez a megszu ¨ lete´seńek ko ¨ru ¨ lmeńyeib˝ ol kiszakı´tott Einstein-leve´l alapjań, inkorrekt mo ´don sugalmazott ke´p!) Einstein els˝ o ha´zassa´ga kapcsań egy ma´sik – Mileva´val kapcsolatos feminista – mı´toszra is ki kell te´rnu ¨ nk. A levelekben fo ¨lbukkano ´ „a mi fizikańk” kifejeze´s, Einstein matematikai ke´pesse´geinek ko ¨zismert hata´rai, valamint azon teńy alapjań, hogy Einstein Nobel-dı´jańak teljes o ¨sszege´t a t˝ ole akkor ma´r elva´ltan él˝ o Milevańak adta, egyes feminista´kat arra a fo ¨lte´teleze´sre vezetett, hogy a relativita´˝, hanem Mileva selme´let tulajdonke´ppen nem is az o m˝ uve – vagy jobbik esetben ko ¨zo ¨s alkota´suk. Einstein fo ¨nnmaradt jegyzeteinek, leveleze´su ¨ knek valamint életko ¨ru ¨ lmeńyeiknek ismerete´ben azonban igen valo ´szıń˝ utlen, hogy Mileva re´szt vett volna Einstein fizikai gondolatainak kidolgoza´sa´ban, s talań nem is rendelkezett az ehhez szu ¨ kse´ges matematikai ismeretekkel. Mindezzel egyu ¨ tt azonban a za´ro ´vizsga´kon elszenvedett kudarca talańy. Hiszen e vizsga´kig sikeresen eljutott, s nem valo ´szıń˝ u, hogy ne lett volna ele´gge´ tehetse´ges ahhoz, hogy azokat eredmeńyesen letegye. Valo ´szıń˝ u, hogy lelki teńyez˝ ok, idegi instabilita´sa – a megisme´telt vizsga esete´ben pedig minden bizonnyal terhesse´ge – okozhatta´k a kudarcot.


© Typotex Kiadó

38

·


Einstein élete utolso ´ ke´t évtizede´t teha´t princetoni ha´za´ban to ¨lti, ma´sodik felese´ge, Elsa 1936-os hala´la utań Elsańak általa o ¨ro ¨kbe fogadott leańya, Margot, hu ´ ga, „Maya”, valamint szeme´lyi titka´rn˝ oje, Helen Dukas ta´rsasa´ga´ban. A ha´zban gyakran jelennek meg neves tudo ´sok – f˝ oke´ppen fizikusok – akikkel Einstein diszkusszio ´kat folytat, s gyakran la´togatja meg ne´hańy ifju ´ kori jo ´ bara´tja is. Ami a fizika´t illeti, Einstein ma´r hosszu ´ évek o ´ta sikertelenu ¨ l dolgozik az elektroma´gneses és a gravitaćio ´s mez˝ o elme´leti egyesı´te´seń – de egyesek szerint utolso ó ¨t éve´ben a fizika helyett inka´bb ver´ rn˝ oje seket ´r. ı 10 Ba´rhogyan is van, a ha´z ha´rom u ve´d˝ oszellemkeńt o ´vja az imma´ron a XX. sza´zad leg˝ nem vinagyobb zsenijeńek tartott id˝ os tudo ´st, s o tatkozik, ha se´ta´ra indulva arra szo ´lı´tja´k fo ¨l, hogy sa´lat tekerjen nyaka ko ¨re´ vagy sapka´t hu ´ zzon a hideg ellen. Az id˝ os Einstein az euro ´pai–amerikai kultu ´ rko ¨rben él˝ o emberek sza´ma´ra mitikus figura, egyfajta tudo ´s ora´kulum, akinek minden szava szent, egyszerre vara´zslo ´ és pap, aki fo ¨lta´rta és mege´rtette a te´r és id˝ o, a kozmosz titkait, melynek mege´rte´se´re az átlagos ember hia´ba is to ¨rekszik. De nemcsak ora´kulum és vara´zslo ´, hanem egyu ´ ttal e kultu ´ ra saja´tos igeńyeinek megfelel˝ oen a szenzaćio ´ és az extremita´s ke´pvisel˝ oje is, a meg nem érthet˝ o zseni, aki e szerepe´ben egyu ´ ttal a boho ć funkcio ´ja´t is ella´tja. Mert ha egyik oldalro ´l a XX. sza´zadi ember 10 V. o ¨.: Wigner Jen˝o emle´kiratai Andrew Szanton lejegyze´se´ben. Kairosz Kiado ´, 2002, 175. o.


© Typotex Kiadó


·

39

saja´tos vila´ga tudo ´s vara´zslo ´t igeńyel, akire mitikus áhı´tattal tekinthet, ma´sik oldalro ´l a furcsa boho ćra is igeńye van, s éppen ugyanezen szeme´lyise´gben. Az id˝ os fizikus Princeton turisztikai la´tvańyossa´ga´va´ va´lik, akit a szerencse´s la´togato ´k megleshetnek, amikeńt a princetoni fa´k alatt se´ta´l, s ezutań boldogan elmondhatja´k, hogy la´tta´k életu ¨ kben Einsteint. Einstein tiszta´ban volt azzal, hogy ne´pszer˝ use´geńek, a ko ¨ru ¨ lo ¨tte kibontakozott szenzaćio ńak, ba´r tudomańyos munka´ssa´ga´hoz ko ¨t˝ odik, nem sok ko ¨ze van annak tartalma´hoz: rajongo ínak nincs ˝ valo fogalmuk arro ´l, amit o ´ja´ban alkotott. Ha kora´bban ne´ha ra´ is ja´tszott a ko ¨zve´lemeńy által t˝ ole elva´rt tudo ´si szerepre, id˝ os kora´ban beleto ¨r˝ od˝ o megada´ssal igyekezett eleget tenni az emberek el´kel˝ o vagy csala´dos tuva´ra´sańak. Ha egy-egy ja´ro rista megszo ´lı´totta s lelkendezni kezdett szerencse´˝t, nem ha´borodott jeń, hogy szeme´lyesen la´thatja o fo ¨l ezen a norma´l etikett szerint illetlen ko ¨zelede´sen (talań mert érezte, hogy egy „Einstein” akkora o ¨ro ¨m ezen emberek sza´ma´ra, hogy itt nincs helye a norma´l etikettnek), hanem megengedte, hogy lefeńyke´pezze´k a csala´ddal, s me´g humoros grimaszokat is va´gott kedvu ¨ ke´rt. „I´me, a veń elefańt u ´ jra el˝ oadta mutatvańya´t” – jegyezte meg ilyenkor tova´bbse´ta´lva szereńy rezigna´ltsa´ggal kı´se´r˝ ojeńek.11 A princetoni ha´zban 1946 és 1950 ko ¨zo ¨tt az id˝ os Einstein beteg, mozga´ske´ptelenne´ va´lt hu ´ gańak minden este fo ¨lolvasott. Hu ´ ga hala´la utań ko ¨11

Clark, R. W., id. m˝ u. 575. o.


© Typotex Kiadó

40

·


zel fe´l évtizeddel, 1955. április 15-eń e ha´zbo ´l keru ¨ lt be a princetoni ko ´rha´zba, ahol 76 éves kora´ban, április 18-ań érte a hala´l. 3. A relativita ´s elme´lete és az u ´j kozmolo´gia Az ifju ´ Einstein fizikusi karrierje´ben nem csupań a specia´lis relativita´s elme´leteńek, hanem a feńyelektromos jelense´ggel és a Brown-fe´le mozga´ssal kapcsolatos tanulmańyańak is alapvet˝ o szerepe volt. Persze a relativita´selme´let ne´lku ¨ l Einstein nem va´lt volna a XX. sza´zadi fizikai forradalom kulcsszeme´lyise´ge´ve´, de pusztań az uto ´bbi ke´t tanulmańy is ele´g lett volna ahhoz, hogy a XX. sza´zadi fizika je˝t. A lent˝ os szeme´lyise´gei ko ¨zo ¨tt tartsuk nyilvań o Brown-fe´le mozga´s tekintete´ben pedig nem csupań a jelense´gre vonatkozo ´ konkre´t elme´lete érdekes, hanem a ta´rgyko ¨r vizsga´lata sorań bevezetett u ´ j statisztikai mo ´dszer is. A ha´rom ta´rgyteru ¨ leten Einstein által folytatott o rokonelme´leti vizsga´lo ´da´sok egye´bkeńt alapvet˝ sa´got mutatnak. Az 1905-o ¨s tanulmańyokra egyformań a fogalmi egyszer˝ use´g, tisztasa´g és átla´thato ´sa´g jellemz˝ o, a jelense´gek vila´gos, egye´rtelm˝ u alapelvekb˝ ol to ¨rteń˝ o magyara´zata, s a ke´pszer˝ u gondolkoda´s, mely az elvont fogalmak kezele´se´ben, relaćio ínak átla´ta´sa´ban is jelen van. Ez az alapelvekre, a fogalmi meghata´rozottsa´gok u ´ jragondola´sa´ra irańyulo ´, egyszer˝ use´gre to ¨rekv˝ o, a re´szproble´ma´k helyett az ege´szre tekint˝ o „filozofikus” szemle´letmo ´d, s a jelense´gek ´gy ı ado ´do ´ ke´peńek lefordı´ta´sa szolid, egyszer˝ u matematikai formula´kra volt


© Typotex Kiadó


·

41

az, ami lehet˝ ove´ tette, hogy Einstein mindha´rom teru ¨ leten jelent˝ oset alkosson. Ebb˝ ol a szempontbo ´l ku ¨ lo ¨no ¨sen jellemz˝ o a specia´lis relativita´s elme´lete, melynek a ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o fizikai jelense´gekre to ¨rteń˝ o alkalmaza´sa persze ma´r fo ¨ls˝ ofoku ´ matematika´t igeńyel, de amely mint elme´let, nem igeńyel a ko ¨ze´piskolait meghalado ´ matematikai ismereteket. Mivel a jelen ko ¨tet Einstein filozo ´fia tartalmu ´ ´ra ı ´saibo ´l ad va´logata´st, a tova´bbiakban csupań a fizikai jellege ellene´re a filozo ´fia´t is er˝ osen érint˝ o–a filozo ´fia irańya´ban fokozottabban „e´rze´keny”– relativita´selme´letre te´ru ¨ nk ki ro ¨viden, s arra is csak a filozo ´fia szempontja´bo ´l. Ami a specia´lis relativita´s elme´lete´t illeti, megint szembe kell fordulnunk egy te´vhittel: nem igaz az, hogy a Fo ¨ld éterhez ke´pest valo ´ mozga´sańak kimu´ Michelson–Morley kı´se´rlet negatata´sa´ra irańyulo tı´v eredmeńye o ¨szto ¨no ¨zte volna Einsteint a speciális relativita´s elme´leteńek kidolgoza´sa´ra, s ´gy ı az mintegy a kı´se´rleti eredmeńyek által kikeńyszerı´tetten szu ¨ letett volna meg. A negatı´v eredmeńyre ugyanis ma´r Einstein el˝ ott volt egy logikusnak t˝ un˝ o fizikai magyara´zat. Ha az éter ko ¨zvetı´ti az elektroma´gneses er˝ ot és jelense´geket, akkor ésszer˝ unek t˝ unik az a gondolat, hogy ez a ko ¨zeg valamike´ppen hat a benne mozgo ´ testekre – pl. a mozga´s irańya´ban a testeket mintegy „o ¨sszenyomja”. (Terme´szetesen itt egy igen bonyolult fizikai folyamat fo ¨lte´teleze´se´r˝ ol van szo ´, s nem szo ´ szerinti o ¨sszenyoma´sro ´l: e kifejeze´st csak metaforikusan, a szemle´ltete´s érdeke´ben haszna´lhatjuk.) Ezen a jo ´zan észt ko ¨vet˝ o fizikai fo ¨lte´teleze´sen alapul a Fitzgerald–


© Typotex Kiadó

42

·


Lorentz ne´ven ismert hipote´zis, majd pedig a Lorentz által kidolgozott elme´let, mely uto ´bbi az éterhez ke´pest mozgo ´ testek mozga´sirańybeli o ¨sszehu ´zo ´da´sa mellett a bennu ¨ k zajlo ´ fizikai folyamatok lelassula´sa´t is fo ¨lteszi. A Lorentz-fe´le elme´letben e fizikai va´ltoza´sok – teha´t a hosszak kontrakcio ´ja és a fizikai folyamatok id˝ obeli lelassula´sa – éppen a Lorentz által fo ¨lfedezett Lorentz-transzformaćio ´ matematikai formulaínak megfelel˝ oen to ¨rteńnek, s ebb˝ ol az elme´letb˝ ol a megfigyele´si-kı´se´rleti el˝ orejelze´sek tekintete´ben mindenben pontosan ugyanaz ko ¨vetkezik, mint az Einstein-fe´le specia´lis relativita´s elme´lete´b˝ ol. De a Michelson–Morley kı´se´rletnek aze´rt sem le˝t hetett nagy jelent˝ ose´ge Einstein sza´ma´ra, mert o els˝ osorban a fizika egyszer˝ use´ge és sze´pse´ge irańti elko ¨telezettse´g vezette – s ez vila´gosan la´thato ´ a ¨zl˝ o nevezetes tanulmańy elespecia´lis elme´letet ko jeń is, ahol a hagyomańyos elektrodinamika bizonyos aszimmetriaít kifoga´solja, s csak ma´sodsorban emlı´ti meg azokat a „kudarcot vallott kı´se´rleteket”, melyek a Fo ¨ldnek a feńy terjede´si ko ¨zege´hez viszonyı´tott sebesse´ge´t akarta´k meghata´rozni. Einsteint teha´t a fizika egyszer˝ use´ge´ben és sze´pse´ge´ben – a fizikai vila´g einsteini értelemben vett „raciona´lis” volta´ban – valo ´ meggy˝ oz˝ ode´se motiva´lta. Egy olyan filozo ´fiai, vila´gne´zeti meggy˝ oz˝ ode´s, amelyet ˝ maga to o ¨bb ´zben ı is valla´sos jelleg˝ ukeńt jellemzett. A specia´lis relativita´s elme´lete teha´t olyan fizikai jelense´gekre ad u ´ j magyara´zatot, amelyekre Lorentz re´veń ma´r volt magyara´zat, s ezen u ´ j magyara´zat megalkota´sa´ban Einsteint nem annyira kı´se´r-


© Typotex Kiadó


·

43

leti, mint inka´bb a fizika alapjaival kapcsolatos filozo ´fiai meggy˝ oz˝ ode´se motiva´lta. De annak a mo ´dszertannak, amelynek re´veń Einstein kidolgozta ezt az u ´ j magyara´zatot, ugyancsak a filozo ´fia volt a forra´sa. Lorentz elme´lete´ben ugyanis a nyugvo ´ éternek mint kitu ¨ ntetett vonatkoza´si rendszernek kiiktathatatlan szerepe van, ám ugyanakkor ugyanezen elme´let e rendszer kı´se´rleti kimutathatatlansa´ga´t állı´tja. Ennyiben Lorentz étere hasonlı´t Newton abszolu ´ t tere´hez, melyet a fiatal Einstein által nagyra becsu ¨ lt fizikus-filozo ´fus Ernst Mach filozo ´fiai okok miatt kritiza´lt. Einstein pedig a mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´t a machi ismeretelme´letb˝ ol kiindulva, a machi mo ´dszertant alkalmazva ta´rgyalja. Így nem arro ´l van szo ´, hogy Einstein fo ¨lfedezi az id˝ o relativita´sa´t, mint amike´ppen mondjuk valaki egy kora´bban egyenesnek hitt pa´lca´ro ´l fo ¨lfedezi, hogy az valo ´ja´ban nem egyenes, hanem go ¨rbu ¨ lt, hanem arro ´l, hogy Einstein kimond ke´t alapvet˝ o posztula´tumot (a tehetetlense´gi rendszerek egyenrangu ´ sa´ga´ra, illetve az elektroma´gneses jelek c-vel valo ´ terán), majd ezek birtojede´si sebesse´ge´re vonatkozo ka´ban definia´lja az id˝ oérte´kek me´re´seńek elja´ra´sa´t, s ennek nyomań egy u ´j fizikai id˝ofogalmat konstrua´l. Ez az id˝ ofogalom a Leibniz neve´hez ko ¨t˝ od˝ o relaćionista id˝ ofogalom egyik saja´tos, einsteini va´ltozata, s mindaz, amit Einstein elme´lete az id˝ or˝ ol állı´t, nem általa´ban az id˝ore, hanem csakis és kiza´ro ´lagosan erre az általa megkonstrua´lt fizikai id˝ore igaz. Így Einstein elme´lete o ¨nmaga´ban nem hogy nem mond ellent a newtoni abszolu ´ t id˝ onek, hanem mint specia´lisan me´rt fizikai id˝ o, egyenesen


© Typotex Kiadó

44

·


o ¨sszeegyeztethet˝ o vele, mint fizikailag nem me´rhet˝ o metafizikai id˝ ovel. Ma´s ke´rde´s, hogy Einstein elme´lete a newtoni abszolu ´ t id˝ ot mint nem tapasztalhato ´, nem me´rhet˝ o id˝ ot (amely ma´r a klasszikus newtoni elme´letben is ilyen, ahol azonban me´g fogalmilag szu ¨ kse´g van ra´) fogalmilag sem igeńyli, s eze´rt az einsteini fizika´ban nincsen helye. Ezen azonban nem kell csoda´lkoznunk: az Einstein által alkalmazott machi mo ´dszertan éppen az ilyen metafizikai fogalmak kiiktata´sa´ra szolga´l. Einstein elme´lete´b˝ ol akkor ko ¨vetkezik, hogy nincsen ma´s, mint az einsteini – vagy ma´s, hasonlo án megkonstrua´lhato ´ – id˝ o, ha csupań azt tekintju ¨k le´tez˝ onek, amit me´rni tudunk. Csakhogy a „csak az a valo ´sa´gos, amit me´rni lehet” filozo ´fia´ja´t elutası´tva tekinthetu ¨ nk u ´ gy is Einstein ideje´re, mint egy me´lyebb, eredend˝ obb id˝ o fo ¨lszıńi, me´rhet˝ o fizikai megjelene´se´re. Mindezek alapjań helytelen azt szeme´re vetni Bergsonnak vagy Heideggernek, hogy fi¨vetik Einstein id˝ ofogalma´t és lozo ´fia´jukban nem ko a relativita´selme´letnek az id˝ ore vonatkozo ´ állı´ta´sait, hiszen Einstein elme´lete csupań egy specia´lisan definia´lt, me´rt, sza´mszer˝ usı´tett id˝ or˝ ol szo ´l, amely kifejezetten alkalmas arra, hogy fizikai id˝ okeńt funkciona´ljon, de mint ilyen, maga is filozo ´fiai értelmeze´sre szorul. Ku ¨ lo ¨no ¨sen Heidegger esete´ben gyakori az a szcientista szemrehańya´s, hogy Sein und Zeit cı´m˝ u m˝ uve´ben Einstein elme´lete´t egy ro ¨vid megjegyze´ssel elinte´zi, ahelyett, hogy az id˝ ovel foglalkozva ezen elme´letr˝ ol értekezne. Ez azonban teljesen alaptalan, hiszen Heidegger éppen e m˝ uve´ben igen kifejez˝ oen szembesı´ti a me´rt, sza´mszer˝ usı´-


© Typotex Kiadó


·

45

tett, „elsza´molt” id˝ ot, az eredend˝o, autentikus id˝ ovel, melynek nyomań a specia´lis relativita´s elme´lete´ben bevezetett me´rhet˝ o id˝ o a heideggeri hermeneutikai filozo ´fia elsza´molt, sza´mszer˝ usı´thet˝ o fizikai idejeńek karakterisztikus és kiteljesedett megjelene´sekeńt értelmezhet˝ o és vila´gı´thato ´ meg.12 A fentiek illusztra´la´sake´ppen ide´zhetju ¨ k Einstein klasszikus tanulmańyańak ke´t kulcsmondata´t: „. . . mega´llapodunk abban. Hogy az az »id˝ o«, melyre a feńynek szu ¨ kse´ge van ahhoz, hogy az A pontbo ´l a B pontba jusson, egyenl˝ o azzal az »id˝ ovel«, melyre szu ¨ kse´ge van ahhoz, hogy a B pontbo ´l az A-ba jusson.”13 (Kiemele´s: Sz. L.) „Teha´t bizonyos (elke´pzelt) fizikai tapasztalat alapjań mega´llapodtunk abban, hogy mit értu ¨ nk szinkronban ja´ro ´, ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o helyeken le´v˝ o, nyugalmi állapotu ´ o ´ra´kon, s eza´ltal nyilvańvalo án megkaptuk az »egyidej˝ use´g« és az »id˝ o« fogalmańak definıćio ´ja´t.”14 (Kiemele´s: Sz. L.) Einstein szerint teha´t nem „kikutatjuk”, „megtala´ljuk” az id˝ ot, vagy „fo ¨lderı´tju ¨ k” annak t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen struktu ´ ra´ja´t, hanem „mega´llapodunk” bizonyos ke´rde´sekben, és ennek nyomań kapjuk meg azt. (Ha ma valaki egy ilyen mondattal kezdene´ fizikai el˝ oada´sa´t, me´g valo ´szıń˝ uleg a szakfizikusok egy re´sze is fo ¨lha´borodna, s igen meglep˝ odne, ha szembesı´teneńk azzal, hogy Einstein klasszikus ta12

V. o ¨.: Sze´kely: id m˝ u.

13

La´sd Einsteinnek „A mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´ro ´l” cı´m˝ u tanulmańya´t a jelen ko ¨tetben. 14

U. o.


© Typotex Kiadó

46

·


nulmańya´bo ´l ide´ztu ¨ nk.) Mindezek utań talań ma´r nem t˝ unik paradoxnak állı´ta´sunk, hogy a specia´lis relativita´s elme´lete nem annyira fizikai, mint inka´bb a fizikai vila´g szemle´lete´t és ke´pe´t megva´ltoztato ´ filozo ´fiai m˝ u, mely filozo ´fiai okokbo ´l kiindulva és els˝ osorban filozo ´fiai eszko ¨zo ¨kkel u ´ j magyara´zatot és levezete´st ad a Lorentz által ma´r megmagyara´zott jelense´gekre, illetve az ugyancsak Lorentz által megtala´lt matematikai o ¨sszefu ¨ gge´sekre. Eze´rt vitatnunk kell azt a ne´ha elhangzo ´ állı´ta´st, hogy szemben az általańos relativita´s elme´lete´vel, amely Einstein ne´lku ¨ l talań sohasem jo ¨tt volna le´tre, az einsteini specia´lis relativita´s elme´lete ne´lku ¨ le is megszu ¨ letett volna. Ez az állı´ta´s annyiban, s csak annyiban igaz, hogy Lorentz ekkor ma´r le´tez˝ o elme´lete – melynek matematikai magja´t az einsteini elme´lethez hasonlo án a Lorentz-transzformaćio ´ ke´pezi – ma´ske´ppen ugyan, de ugyancsak megmagyara´zta az Einstein által ta´rgyalt o ¨sszefu ¨ gge´seket, s Poincare´ is publika´lt ma´r ekkor egy hasonlo ´, ám a tulajdonke´ppeni einsteini elme´lethez ko ¨zelebb állo ú ´ j elme´letet. Így nyilvańvalo ´, hogy Einstein ne´lku ¨ l is kirajzolo ´dott ke´t u ´ j elme´let, s ne´lku ¨ le valo ´szıń˝ uleg ezeknek valamelyik va´ltozata uralta volna a XX. sza´zadi fizika´t. Ez azonban semmike´ppen sem lett volna azonos ˝ saja´tos, filozo az o ´fiailag motiva´lt relativita´selme´lete´vel. Ugyanu ´ gy ella´tta volna a ke´rde´ses fizikai jelense´gek fizikai elme´leteńek szerepe´t, mint Einstein elme´lete, de semmike´ppen sem lett volna teljesen azonos azzal, s minden bizonnyal nem vezetett volna u ´ t bel˝ ole sem a te´r–id˝ onek a specia´lis re-


© Typotex Kiadó


·

47

lativita´s elme´lete´ben eredetileg me´g nem szerepl˝ o fogalma´hoz, sem az általańos relativita´s elme´lete´hez. A specia´lis relativita´s elme´leteńek ta´rgyala´sa´t leza´rva ki kell te´rnu ¨ nk me´g arra, hogy a Lorentz-fe´le elme´let ma is ugyanu ´ gy magyara´zatot ad a vonatkozo ´ kı´se´rleti eredmeńyekre, mint Einstein elme´lete, s ezt ma ma´r, az einsteini elme´lettel kapcsolatos ideolo ´giai vita´k leza´rula´sa´val a mo ´dszertanilag igeńyesebb fizikai tanko ¨nyvek is meg szokta´k emlı´teni. A ke´t elme´let ko ¨zo ¨tt kı´se´rletileg do ¨nteni nem lehet, mert ugyanaz a matematika´juk, s ´gy ı ugyanazok a kı´se´rleti el˝ orejelze´sek ko ¨vetkeznek bel˝ olu ¨ k. Ba´r a Lorentz-elme´letben van kitu ¨ ntetett rendszer, s ´gy ı elme´letileg nem érveńyes benne a specia´lis relativita´s elve, annak ko ¨vetkezte´ben, hogy a tapasztalat tekintete´ben ugyanazt állı´tja, mint Einstein elme´lete, tapasztalati-megfigyele´si szinten itt is fo ¨lle´pnek a relativisztikus effektusok. Megfigyele´seink ¨ l a spetekintete´ben ezen elme´letben is érveńyesu cia´lis relativita´s, s ennyiben jogosult ezt az elme´letet „e´teralapu ´ ” – vagy Lorentz-fe´le – relativita´selme´letnek nevezni. De megku ¨ lo ¨nbo ¨ztethetju ¨k a ke´t elme´letet u ´ gy is, hogy az azonos matematikai formularendszerre és sza´mı´ta´si elja´ra´sokra tekintettel a relativita´selme´let matematika´jańak Einstein-, illetve Lorentz-fe´le értelmeze´se´r˝ ol besze´lu ¨ nk. A fizikusok tu ´ lnyomo ´ to ¨bbse´ge az einsteini elme´letben – illetve a specia´lis relativita´selme´let matematika´jańak einsteini értelmeze´se´ben – gondolkodik, azonban a fizikai alkalmaza´sok sorań annak sincs igazań jelent˝ ose´ge, ha valaki Lorentzet ko ¨veti:


© Typotex Kiadó

48

·


az alkalmaza´s sorań els˝ osorban sza´molni kell, s a matematika azonossa´ga miatt a sza´mı´ta´sok azonosak. A ke´t elme´let viszonya ´gy ı leńyege´ben filozo ´fiai ke´rde´s, mely azonban alapvet˝ oen érinti a fizikai vila´gro ´l alkotott ke´pu ¨ nket – de u ´ gy, hogy ennek sorań a fizikai vila´g megfigyelhet˝ o viselkede´se tekintete´ben a kett˝ o ko ¨zo ¨tt nincs semmi ku ¨ lo ¨nbse´g. Ennyiben pedig itt a matematika és a fizika viszonyańak igen me´ly, ege´szen a go ¨ro ¨g matematikai csillaga´szatig visszanyu ´ lo ´ filozo ´fiai (ismeretelme´leti és ontolo ´giai) proble´ma´ja jelenik meg. A Lorentz-fe´le elme´let el˝ onye, hogy jobban megfelel a jo ´zan észnek. Ba´r ezen elme´let szerint is csak relatı´v hosszkontrakcio ´kat és o ´ralassula´sokat figyelhetu ¨ nk meg (ezen uto ´bbiakat nevezik a ne´pszer˝ usı´t˝ o irodalomban er˝ os csu ´ sztata´ssal az „id˝ o lassula´´sa´gos és sańak”), ám ezek „mo ¨go ¨tt” az elme´let valo abszolu ´ t fizikai va´ltoza´sokat fo ¨lte´telez. Ha terme´szetes, hogy a vı´zben egy fogaskerekes o ´ra a vı´z ellena´lla´sa miatt lelassı´tja az o ´ra kerekeinek forga´sa´t, s eza´ltal az o ´ra által mutatott „id˝ o” lelassul, mie´rt ne lehetne terme´szetes, hogy az elektronikus vagy elektroma´gneses o ´ra´k éterben mozogva, az éter hata´sa´ra ugyancsak lelassulnak? Nem igaz az teha´t, hogy az „id˝ o lassula´sa”, s a to ¨bbi relativisztikus effektus o ¨nmaga´ban fo ¨lfoghatatlan volna. Ami az Einstein-fe´le specia´lis relativita´s elme´lete esete´ben nehe´zse´get okoz, az éppen az, hogy ez az elme´let tagadja a lorentzi elme´lethez hasonlo ´ valo ´sa´gos fizikai folyamatokat – vagy legala´bbis nem egye´rtelm˝ u ezek tekintete´ben. S itt azutań oly bela´thatatlan filozo ´fiai vita´knak


© Typotex Kiadó


·

49

nyı´lik terep, amelyekre me´g csak jelze´sszer˝ uen sem te´rhetu ¨ nk ki. Ele´gedju ¨ nk meg azzal az o ¨sszegze´ssel, hogy a Lorentz-elme´let terme´szetesse´geńek, a jo ´zan észnek valo ´ megfelele´seńek ára az elme´let nehe´zkesse´ge, valamint az, hogy intenzı´ven épı´t egy olyan fizikai le´tez˝ ore – az éterre –, amit megfigyelhetetlennek tekint. Einstein elme´lete viszont sze´p, egyszer˝ u és elegańs, de a fizikai valo ´sa´gnak egy igen furcsa, sza´mos filozo ´fiai ke´rde´st fo ¨lvet˝ o ke´pe´t nyu ´ jtja sza´munkra. Az elme´let els˝ osorban ezen uto ´bbi – filozo ´fiai – saja´tossa´ga miatt érthet˝ o nehezen, s nem a benne rejl˝ o állı´to ´lagos nehe´z matematika miatt (amit – mint la´ttuk – az elme´let valo ´ja´ban nem is tartalmaz). „Atto ´l, hogy az elme´let furcsa ke´pet ad sza´munkra a fizikai vila´gro ´l, me´g lehet igaz” – mondhatjuk Einstein elme´leteńek ve´delme´ben. „Atto ´l, hogy az éter kı´se´rletileg nem ¨ lo ¨no ¨sen ´gy ı van mutathato ´ ki, me´g le´tezhet, s ku ez Lorentz elme´lete alapjań, mely megmagyara´zza sza´munkra, hogy ez a fizikai le´tez˝ o mie´rt is nem jelenhet meg kı´se´rleteinkben ko ¨zvetlenu ¨ l” – érvelhetu ¨ nk Lorentz mellett. „Einstein elme´lete sokkal szebb, elegańsabb és egyszer˝ ubb!” „S biztos, hogy ami szebb és elegańsabb, az igazabb is?” – folytathatjuk a soha le nem za´rhato ´ diszkusszio ´t a ke´t elme´letr˝ ol. Ha a fo ¨nti ke´rde´sekben do ¨nteni nem is lehet, az egye´rtelm˝ u, hogy Einstein elme´lete jo ´val nagyobb heurisztikus er˝ ovel bı´rt, jo ´val gyu ¨ mo ¨lcso ¨z˝ obb volt, mint Lorentz elme´lete. Ugyanis csak az Einsteinfe´le specia´lis relativita´s elme´lete´t˝ ol vezetett u ´ t az általańos relativita´s elme´lete´hez. Csakhogy ez az u ´t


© Typotex Kiadó

50

·


me´g innen sem volt automatikus és terme´szetes. A specia´lis elme´let az egyma´shoz hasonlo ´ tehetetlense´gi rendszerek egyenrangu ´ sa´ga´t mondja ki, s a tehetetlense´gi rendszerek (amelyek definıćio ´szer˝ uen aze´rt tehetetlense´gi rendszerek, mert nem le´pnek fo ¨l bennu ¨ k tehetetlense´gi er˝ ok), oly me´rte´kben ku ¨ lo ¨nbo ¨znek a gyorsulo ´ rendszerekt˝ ol (melyekben tehetetlense´gi er˝ ok le´pnek fo ¨l), hogy nemcsak a jo ´zan ész, hanem a fizikai hagyomańy alapjań is – ˝ru els˝ o ra´tekinte´sre – kifejezetten o ¨ lt gondolatnak t˝ unik valamennyi mozgo ´ rendszer egyenrangu ´ sa´ga´t állı´tani. Hogy jobban mege´rtsu ¨ k ezt, gondoljunk arra a mindennapi élmeńyu ¨ nkre, amikor villamoson utazunk. Azokon a ritka szakaszokon, ahol a villamos egyenes vonalu ´ an és egyenletes sebesse´ggel halad, nem kell kapaszkodnunk, de me´g egyensu ´ lyoznunk sem. Viszont lassı´ta´skor, gyorsı´ta´skor, kanyaroda´skor nem árt, ha megragadjuk az erre szolga´lo ´ fogantyu ´ t vagy fe´mkorla´tot: nem kell kitekintenu ¨ nk az ablakon, hogy tudoma´st szerezzu ¨ nk ´l, hiszen a fo ¨lle´p˝ o tehetetlena mozga´sva´ltoza´sokro se´gi er˝ ok miatt azokat magunkon érze´kelju ¨ k. Az általańos relativita´s elve teha´t egy mere´sz, s az emberise´g addigi fizikai tapasztalata´bo ´l nem igazań ko ¨vetkez˝ o elv volt, amely gondolati sze´pse´ge és egyszer˝ use´ge okań ragadta meg Einstein fanta´ziája´t. Ugyanakkor hamar kideru ¨ lt, hogy ezen egyszer˝ u elv fizikai megvalo ´sı´ta´sa egyre´szt egy u ´ j, elvont matematikai-fizikai fogalmat ko ¨vetel meg – a Minkowski-fe´le ne´gydimenzio ´s te´r–id˝ ot, melyet azutań az általańos relativita´s elme´lete a Riemanngeometria´val leı´rt te´rid˝ ove´ általańosı´t –, s igen


© Typotex Kiadó


·

51

komplika´lt matematika´ra van szu ¨ kse´ge. Ugyanakkor figyelemre me´lto ´, hogy Einstein – me´g az általańos relativita´s elme´leteńek bonyolult matematika´ja´t nem tartalmazo ´, mindenki által ko ¨vethet˝ o érvekkel – ma´r az általańos relativita´s puszta elve´b˝ ol levezette a ke´s˝ obbi elme´let ke´t el˝ orejelze´se´t: azt, hogy a gravitaćio ´s te´rben a feńy hulla´mhossza a vo ¨ro ¨s szıń fele´ tolo ´dik el, valamint azt, hogy a feńysuga´r pa´lya´ja nagy gravitaćio ´s to ¨megek – ´gy ı a Nap – orejelze´sek fo ¨lte´mellett elhajlik.15 Persze ezek az el˝ telesek voltak csupań, hiszen csak annyit állı´tottak, hogy ha érveńyes a fizikai vila´gban az általańos relativita´s elve, s ´gy ı lehetse´ges egy azt megvalo ´sı´to ´ elme´let, akkor ezen elme´letb˝ ol a szo ´ban forgo ´ el˝ o´ m ezzel egyu jelze´seknek is ko ¨vetkezniu ¨ k kell. A ¨ tt is igen me´ly filozo ´fiai értelme van annak, hogy me´g az elme´let ne´lku ¨ l, csupań ma´r az elvb˝ ol is ko ¨vetkeznek ezek a jelense´gek. Einstein ce´lja teha´t az volt, hogy kiterjessze a specia´lis relativita´s elve´t, s eza´ltal minden mozgo ´ vonatkoztata´si rendszert egyenrangu ´ va´ te´ve, megszu ¨ ntesse a tehetetlense´gi és gyorsulo ´ mozga´sok ko ¨zo ¨tti aszimmetria´t. Ez a ce´l valo ´ja´ban azt jelentette, hogy egy olyan u ´ j fizika kidolgoza´sa´val kellett megpro ´ba´lkoznia, melyben teljesu ¨ l ez az elv, hiszen o ¨nmaga´ban a specia´lis relativita´s elve ba´rmikor általańosı´thato ´ ane´lku ¨ l, hogy ennek fizikai haszna és ´ m ha Einstein a specia´lis elv kiértelme volna. A 15 La ´sd Einsteinnek „A gravitaćio ´ befolya´sa a feńy terjede´se´re” cı´m˝ u tanulmańya´t. In: Albert Einstein, Va´logatott tanulmańyok. Budapest: Gondolat Kiado ´, 1971. 78–90. o.


© Typotex Kiadó

52

·


terjeszte´se´vel kapott általańos elv fizikai megvalo ´sı´ta´sa´ra to ¨rekedett, akkor mike´ppen lett bel˝ ole a „XX. sza´zad Newtonja”, egy u ´ j gravitaćio ´s elme´let megteremt˝ oje? A va´lasz erre a ke´rde´sre az, hogy az általańos relativita´s elme´lete egyben a gravitaćio ´ ´ m a fizikusokto u ´ j elme´lete is. A ´l eltekintve valo ´szıń˝ uleg igen kevesen vannak olyanok, akik meg tudna´k mondani, hogy ez mie´rt van ´gy? ı Pedig a dolog viszonylag egyszer˝ u. Tekintsu ¨k u ´ jra a villamos pe´lda´ja´t! Amikor a villamos gyorsul, tehetetlense´gi er˝ oket érze´kelu ¨ nk, amelyek a villamos ve´ge fele´ taszı´tanak bennu ¨ nket, s ´gy ı akkor is tudoma´st szerzu ¨ nk a gyorsula´sro ´l, ha nem tekintu ¨ nk ki az ablakokon. De mi to ¨rteńik akkor, ha pańce´lo ¨lto ¨zetben vagyunk, s valaki bekapcsol egy elektroma´gnest a villamos mo ¨go ¨tt, mely o ¨lto ¨zetu ¨ nket és benne minket magunkat is a villamos ve´ge fele´ rańt? Ha csak magunkra figyelu ¨ nk, els˝ ore nem leszu ¨ nk ke´¨nteni, hogy vajon gyorsul-e a villamos, pesek eldo és eze´rt érezzu ¨ k a ha´trafele´ irańyulo ´ er˝ ot, vagy éppen ellenkez˝ oleg, a villamos áll, de be van kap´ m ha egy ma´rvańygolyo csolva az elektroma´gnes. A ´ van elhelyezve mellettu ¨ nk a padozaton, azt fogjuk tapasztalni, hogy az ne´ha olykor is mozdulatlanul marad, ha mi azt érze´kelju ¨ k, hogy valamife´le er˝ o ha´trafele´ taszı´t bennu ¨ nket, s ilyen esetekben tudni fogjuk, hogy csak az elektroma´gnes m˝ uko ¨dik, a villamos maga nem gyorsul. E pe´lda alapjań viszont ko ¨nny˝ u bela´tni, hogy ha van egy olyan er˝ o, mely a villamos nyugvo ´ állapota´ban fo ¨lle´pve ugyanu ´ gy hat mindenre és minden vonatkoza´sban, mint a gyorsula´skor fo ¨lle´p˝ o tehetetlense´gi er˝ o, akkor eldo ¨nthe-


© Typotex Kiadó


·

53

tetlen lesz sza´munkra, hogy egy adott pillanatban vajon ez az er˝ o le´pett-e m˝ uko ¨de´sbe, vagy éppense´ggel a villamos gyorsul, s a gyorsula´sbo ´l sza´rmazo ´ tehetetlense´gi er˝ o az, amit tapasztalunk. E fo ¨nti pe´lda´bo ´l la´tszik, hogy az általańos relativita´s elve csak akkor valo ´sı´thato ´ meg, ha le´tezik a fizikai vila´gban legala´bb egy olyan er˝ o, mely a most leı´rt értelemben ekvivalens a tehetetlense´gi er˝ ovel. Ma´rmost tudjuk, hogy le´tezik egy ilyen er˝ o: a gravitaćio ´s er˝ o. Eo ¨tvo ¨s Lo ´rańd ingakı´se´rleteiben kimutatta, hogy a tehetetlen és a su ´ lyos to ¨meg egyenes arańyban áll egyma´ssal, ami tapasztalati oldalro ´l ezen ekvivalencia biztosı´te´ka. Ugyanakkor jelenlegi ismereteink szerint ma´sik ilyen er˝ o nincs a fizika´ban, s eze´rt az általańos relativita´s elve´t csak a gravitaćio ´ elme´leteńek kerete´ben, egy olyan u ´ j gravitaćio élme´let re´veń lehet megvalo ´sı´tani, mely teo´ lyos retikus oldalro ´l is biztosı´tja a tehetetlen és a su to ¨meg ko ¨zo ¨tti ekvivalencia´t. Így az általańos relativita´s elme´lete a fo ¨ntiek alapjań logikailag tekintve els˝ odlegesen az „a´ltalańos relativita´s”, s nem a gravitaćio ´ elme´lete –, de az el˝ obbi o ¨sszefu ¨ gge´sek miatt ma´sodlagosan szu ¨ kse´gke´ppen a gravitaćio ú ´ j elme´lete is. A tehetetlen és su ´ lyos to ¨meg ekvivalencia´ja azonban csak a lehet˝ ose´get jelentette az általańos relativita´s elme´lete´re, de nem jelentett garancia´t arra, hogy az valo ´ban lehetse´ges is: e lehet˝ ose´gr˝ ol csak magańak az elme´letnek a kidolgoza´sa´val lehetett meggy˝ oz˝ odni. S a relativita´s elme´lete´vel kapcsolatos va´llalkoza´sa sorań Einstein valo ´ja´ban csak itt szorult ra´ igazań bonyolult és komplika´lt matema-


© Typotex Kiadó

54

·


tika´ra, ami miatt itt nem is tudott segı´tse´g ne´lku ¨ l tova´bbhaladni: az általańos relativita´s elve´t˝ ol maga´hoz az elme´lethez csupań f˝ oiskolai évfolyamta´rsa, Marcel Grossmann matematikai segı´tse´ge´vel jutott el. Az ´gy ı megszu ¨ let˝ o általańos elme´lettel keru ¨ lt bevezete´sre azutań a fizika´ba a nem-euklideszi geometria – melyre mint alkalmas matematikai eszko ¨zre, Grossmann hı´vta fo ¨l Einstein figyelme´t –, s eza´ltal a te´r go ¨rbu ¨ ltse´geńek fogalma. De ezzel az elme´lettel jelenik meg az impulzus–energia-tenzor, valamint az a bonyolult differencia´legyenlet-rendszer is, mely fo ¨lva´ltja Newton egyszer˝ u egyenlete´t. Igen fontos u ´ jdonsa´ga az általańos relativita´s elme´leteńek, hogy ha a szokvańyos esetekben Newton elme´leteńek matematikai ko ¨zelı´te´se´t is adja, fizikai tartalma´ban a newtoni gravitaćio élme´let XIX. sza´zadban uralkodo ´ va´ltozata´t teljesen elveti, hiszen a ta´volbahato ´ er˝ ok tagada´sa´val éppen egy azzal gyo ¨keresen ellente´tes fizikai vila´got va´zol fo ¨l. Így nem igaz az, hogy Einstein elme´lete csupań pontosı´ta´sa Newton elme´leteńek: ha Einstein elme´lete igaz, akkor Newton elme´lete, amely a gravitaćio ´t ta´volbahata´skeńt fogja fo ¨l, hamis. S ku ¨ lo ¨no ¨sen hamis a newtoni elme´letnek a ko ¨ze´piskola´kban ma is tanı´tott XIX. sza´zadi va´ltozata, amely szerint a testekben gravitaćio ´s vonzo ér˝ o lakozik, s pe´ldaúl a Fo ¨ld vonzo éreje miatt zuhan a k˝ o a Fo ¨ld fele´. Az einsteini elme´letben ugyanis nincs vonzo ér˝ o, a Fo ¨ld nem vonzza a ko ¨vet, hanem a Fo ¨ld ko ¨ru ¨ li gravitaćio ´s te´r a magyara´zata a Fo ¨ld fele´ zuhano ´ k˝ o mozga´sańak. Az a mo ´d egye´bkeńt, amike´ppen a ne´pszer˝ usı´t˝ o


© Typotex Kiadó


·

55

irodalom a ko ¨ztudatban Einstein elme´lete kapcsań a „te´r go ¨rbu ¨ ltse´ge” fogalma´t terjeszti, igen pontatlan. A nem euklideszi te´rid˝ o-struktu ´ ra, melyre „te´r”-keńt szoktak hivatkozni, valo ´ja´ban a gravitaćio ´s mez˝ o, s ennek struktu ´ ra´ja „go ¨rbu ¨ l” – azaz helyesen: nem euklideszi. A „te´r go ¨rbu ¨ ltse´ge” aze´rt hangzik fo ¨lo ¨tte´bb misztikusnak, mert azt a benyoma´st kelti, mintha az eredetileg euklideszinek tekintett u ¨ res, newtoni te´rnek a go ¨rbu ¨ ltse´ge´r˝ ol volna szo ´. Ha valami u ¨ res, mike´ppen lehet az go ¨rbu ¨ lt, mike´ppen rendelkezhet struktu ´ ra´val? – ellenkezik intuıćio ńk ezzel az állı´ta´ssal. Csakhogy az általańos relativita´s elme´leteńek te´r–ideje maga a gravitaćio ´s mez˝ o, mely nem u ¨ res „te´r”, hanem tulajdonsa´gokkal, struktu ´ ra´val rendelkez˝ o fizikai le´tez˝ o. S abban, hogy ez a fizikai le´tez˝ o struktu ´ ra´val rendelkezik, nincs semmi ku ¨ lo ¨no ¨s – mint amike´ppen abban sem, hogy az elektroma´gneses mez˝ onek is van struktu ´ ra´ja: egyik esetben sincs szo ´ a te´rr˝ ol annak klasszikus filozo ´fiai, vagy aka´r newtoni értelme´ben. (Az angolto ´l és a ne´mett˝ ol elte´r˝ o magyar szo ´haszna´latban az elektroma´gneses mez˝ o elektroma´gneses te´rkeńt to ¨rteń˝ o megjelo ¨le´se´hez hasonlo án a gravitaćio ´s mez˝ ot gravitaćio ´s te´rnek is szoka´s nevezni, ami me´g inka´bb megno ¨veli a fe´lree´rte´s valo ´szıń˝ use´ge´t.) Nem ve´letlen, hogy amikor Einstein ke´s˝ obb – sikertelenu ¨ l – az egyse´ges te´relme´let kidolgoza´sań dolgozott, akkor ez alatt a gravitaćio ´s teret (azaz a gravitaćio ´s mez˝ ot) és az elektroma´gneses teret (azaz az elektroma´gneses mez˝ ot) egyse´gesı´t˝ o fizikai te´r (azaz fizikai mez˝ o) elme´leteńek (azaz a gravitaćio ´s és az elektroma´gneses jelense´gek egye-


© Typotex Kiadó

56

·


sı´tett elme´leteńek) megalkota´sa´t értette. Te´vede´s teha´t arro ´l besze´lni, hogy amı´g Newton go ¨rbu ¨ letmentesnek hitte a teret, addig Einstein fo ¨lfedezte, hogy go ¨rbu ¨ lt. Einstein valo ´ja´ban kiku ¨ szo ¨bo ¨lte elmele´te´b˝ ol Newton u ¨ res tere´t, de az általańos relativita´s elme´lete´ben szerepl˝ o nem-euklideszi te´r–id˝ o nem ennek, hanem a newtoni gravitaćio ńak a helye´re keru ¨ lt. Ennek megfelel˝ oen az az állı´ta´s, mely szerint Einsteinne´l a fizikai anyag forma´lna´ maga ko ¨ru ¨ l a teret, szinteń csu ´ sztata´s: valo ´ja´ban a fizikai to ¨meg a gravitaćio ´s teret vagy mez˝ ot forma´lja maga ko ¨ru ¨ l, s nem általa´ban „a teret”. S ezt a gravitaćio ´s mez˝ ot mint fizikai le´tez˝ ot Einstein egyfajta éternek tekinti, s erre gondol, amikor a ko ¨tetu ¨ nk´ ter és relativita´selme´let” cı´m˝ ben is olvashato ´ „E u ´ra ı ´sa´ban az általańos elme´lettel kapcsolatosan éterr˝ ol besze´l. Einstein nem sokkal azutań, hogy 1915-ben mai forma´ja´ban publika´lta az általańos relativita´s elme´lete´t, megı´rja ko ¨tetu ¨ nkbe is fo ¨lvett kozmolo ´giai dolgozata´t, melyben ezt az elme´letet mint a gravitaćio ú ´ j elme´lete´t az ege´sz kozmoszra alkalmazza. Ennek sorań az a ce´lja, hogy olyan vila´gegyetemmodellt alkosson, melyben a tehetetlense´g a vila´gegyetem to ¨megeinek egyma´sra hata´sa´bo ´l sza´rmazik (Mach-elv), melyben tova´bba´ a vila´gegyetem statikus, s amelyben az általańos relativita´s elme´lete nem csupań a kozmosz re´szeire, hanem a kozmosz ege´sze´re is sikeres alkalmaza´st nyer. To ¨rekve´se´t csak re´szleges – s mint ke´s˝ obb kideru ¨ lt, la´tszo ´lagos – siker korona´zza: az éppen hogy megszu ¨ letett u ´ j elme´let alapegyenlete´t az u ´ gynevezett „lambda-


© Typotex Kiadó


·

57

tag” o ¨nkeńyes hozzaćsatola´sa´val mo ´dosı´tania kell, s ´gy ı jut el a vila´gegyetemnek a relativita´s elme´leteń alapulo ´ els˝ o, statikus, szfe´rikus modellje´hez. Ke´s˝ obb azonban kideru ¨ l, hogy Einstein kozmolo ´giai elme´leteńek sza´mos tova´bbi megolda´sa van, s raáda´sul maga az einsteini megolda´s instabil. Vila´gossa´ va´lik tova´bba´, hogy elme´lete´ben nem érveńyes a Mach-elv, s to ¨meg jelenle´te ne´lku ¨ l, o ¨nmaga´ban is lehetse´ges gravitaćio ´s mez˝ o – azaz e mez˝ ot nem kiza´ro ´lagosan a to ¨meg hozza le´tre, mint amike´ppen eredetileg fo ¨lte´telezte. A galaxisok vo ¨ro ¨seltolo ´da´sańak fo ¨lfedeze´se´vel, illetve ennek a vila´gegyetem ta´gula´sa´ra to ¨rteń˝ o visszavezete´se´vel pedig a kozmolo ´gia´ban tapasztalati oldalro ´l is megbukik a statikus vila´gegyetem einsteini idea´lja. A XX. sza´zadi kozmolo ´gia´ban ´gy ı minden Einstein eredeti ¨rteńik. Me´gis, jogos a elke´pzele´seinek ellene´re to kozmolo ´giańak ezt az u ´ j szakasza´t a kozmolo ´gia einsteini korszakańak nevezni, hiszen e kozmolo ´gia uralkodo ´ elme´lete az általańos relativita´s elme´leteń alapul, s mindenben az Einstein által 1917-ben kidolgozott minta´t ko ¨vetve alkalmazza ezt az elme´letet a kozmosz ege´sze´re. A XX. sza´zadi kozmolo ´gia me´g akkor is az 1917-es dolgozatbo ´l szu ¨ letett meg, ha benne e dolgozatnak szinte valamennyi alapto ¨rekve´se elbukott. A specia´lis relativita´s elme´lete esete´ben la´thattuk, hogy az einsteini elme´letnek van egy lorentziańus alternatı´va´ja, amely – annak ellene´re, hogy matematika´ja´ban és tapasztalati ko ¨vetkeztete´seiben az einsteinivel teljesen azonos – fogalmilag gyo ¨keres ellente´te Einstein elme´leteńek. Az általańos el-


© Typotex Kiadó

58

·


me´let esete´ben viszont a lehetse´ges alternatı´va´k tekintete´ben egya´ltala´ban nem ilyen egyszer˝ u a helyzet: az elme´let fizikai tartalma´t illet˝ oen ugyanis itt nem hata´rozhato ´ meg egye´rtelm˝ uen, mi is tekintend˝ o a helyes einsteini értelmeze´snek, s eze´rt ma´r a h˝ use´ges einsteiniańusok esete´ben is sza´mos ellente´tes értelmeze´s és koncepcio ´ áll szemben egyma´ssal. Egy bizonyos: fizikai szempontbo ´l a specia´lis relativita´selme´let matematika´ja´t szila´rdnak kell tekintenu ¨ nk, s el kell fogadnunk az általańos elme´let ha´rom nagy el˝ orejelze´se´t is. Ezek ke´tse´gbe vona´sa´ra jelenleg nincs tudomańyos indokunk, s eze´rt aki elveti ezeket, a tudomańyon kı´vu ¨ lre keru ¨ l. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindezek elismere´se´vel és igenle´se´vel egyu ¨ tt ne kellene elemeznu ¨ nk és vitatnunk a sz˝ ukebb értelemben vett elme´let fogalomrendszere´t, lehetse´ges fizikai és filozo ´fiai interpretaćio ít. (Itt a sz˝ ukebb értelemben vett elme´let alatt els˝ osorban annak matematikai formalizmusa´t, valamint az ennek re´veń kisza´mı´tott tapasztalati el˝ orejelze´seket értju ¨ k.) Ennek megfelel˝ oen az „Einstein te´vedett”, „Einsteinnek nem volt igaza” bombasztikus formula´val fo ¨lbukkano ´, szenzaćio ´hajha´szo ´ m˝ uvek mind fizikailag, mind pedig filozo ´fiailag dilettańs alkota´sok. Egyre´szt Einstein matematika´ja beva´lt, jo ´l haszna´lhato ´, gyu ¨ mo ¨lcso ¨z˝ o; elme´leteńek el˝ orejelze´sei mindmaíg o ¨sszhangban vannak fizikai tapasztalatunkkal. Ma´sre´szt az a teńy, hogy a matematikai appara´tusnak lehetse´ges olyan fizikai értelmeze´se, mely elte´r az einsteini fo ¨lfoga´sto ´l, hozza´tartozik a te´ma´val foglalkozo ´ kutato ´kto ´l minima´lisan megko ¨vetelhet˝ o alapismeretekhez. Így


© Typotex Kiadó


·

59

ennek nagy jelent˝ ose´g˝ uu ´ j fo ¨lfedeze´skeńt valo ´ ta´lala´sa a fizikai és a filozo ´fiai alapismeretek su ´ lyos hiánya´ra vall. A specia´lis és a´ltala ńos relativita ´s elme´leteńek lehetse´ges fizikai értelmeze´seír˝ol, filozo´fiai vonatkoza ´sairo´l folytatott vita ´k jogosultak ugyan, de ez nem jelentheti az elme´let jo´l beva´lt matematika´jańak és tapasztalati el˝orejelze´seinek megke´rd˝ojeleze´se´t: az elme´let e komponensei ma ma ´r a fizika szila ´rd, jo´l meger˝osı´tett pille´reikeńt funkciona ´lnak. 4. Einstein filozo´fia ne´zetei Az el˝ obbiekben ma´r utaltunk Einstein filozo ´fiai ne´zeteire, a terme´szet sze´pse´ge´vel kapcsolatos valla´sos meggy˝ oz˝ ode´se´re, melyet oly szuggesztı´v mo ´don ta´r eleńk „Valla´s és tudomańy” cı´m˝ u ´ra ı ´sa´ban,16 valamint az Ernst Mach által ke´pviselt pozitivista ismeretelme´let és mo ´dszertan Einsteinre gyakorolt hata´sa´ra. A ko ¨vetkez˝ okben hely hiańya´ban csak nagyon ro ¨viden te´rhetu ¨ nk ki ne´mileg re´szletesebben Einstein filozo ´fiai vila´gke´pe´re, illetve az ezzel kapcsolatos alapproble´ma´ra. Einstein filozo ´fiai ne´zeteit illet˝ oen a szakirodalom folyamatosan zavarban van, amennyiben a Machot és Poincare´t ko ¨vet˝ o pozitivista és konvencionalista Einsteint nehe´z o ¨sszeegyeztetni a terme´szet raciona´lisan sze´p, ésszer˝ u volta´t hirdet˝ o, Spinoza szeme´lytelen, panteista istene´ben hı´v˝ o Einsteinnel. Ha ugyanis egyre´szt Mach nyomań elme´leti fogalmaink gondolati konstrukcio ´k, s a ter16

La´sd a jelen ko ¨tetben!


© Typotex Kiadó

60

·


me´szeti to ¨rveńyek valo ´ja´ban csupań olyan emberi eszko ¨zo ¨k, melyek az érzetelemek halmaza´ban valo ´ eligazoda´st szolga´lja´k, s nem a terme´szet „objektı´v to ¨rveńyei”, ma´sre´szt a fizikai elme´letalkota´s sorań Poincare´ szelleme´ben sza´mos esetben o ¨nkeńyesen állapodunk meg egy-egy meghata´roza´sban (mint amike´ppen ezt Einstein a mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´ro ´l szo ´lo ´ klasszikus tanulmańya´ban maga is teszi), akkor mike´ppen szo ´lhat elme´letu ¨ nk a spinozai értelemben isteni terme´szet raciona´lis rendje mellett? A nagy ne´met filozo ´fus, Hegel katego ´ria´ja´val az el˝ obbi álla´spont a „szubjektı´v idealizmus” egyik va´lfaja, mı´g Spinoza panteizmusa és Einstein ezzel rokon terme´szetvalla´sa az „objektı´v idealizmus”-hoz tartozik, s a ke´t álla´spont la´tszo ´lag o ¨sszeegyeztethetetlennek t˝ unik egyma´ssal. Az itt fo ¨lvet˝ od˝ o ke´rde´st a ko ¨vetkez˝ oke´ppen fogalmazhatjuk meg ma´s szempontbo ´l: Milyen értelemben realista Einstein? Pozitivista–neopozitivista értelemben, mely elutası´tja, metafizikainak min˝ osı´ti a t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlennek te´telezett objektı´v terme´szeti rend fogalma´t, vagy éppen ellenkez˝ oleg, az el˝ obbi filozo ´fiai irańyzatok által metafizikainak tekintett objektivista–panteista mo ´don? Az Einstein-irodalom ezen ellentmonda´st általa´ban azzal oldja fo ¨l, hogy a Machot és Poincare´t ko ¨vet˝ o pozitivista-racionalista Einsteint a fizikus alkoto í korszakańak els˝ o id˝ oszaka´hoz, mı´g a panteista-racionalista Einsteint a ke´s˝ oi korszakhoz rendeli. Ennek a korszakola´snak ke´tse´gkı´vu ¨ l van is ne´mi alapja, hiszen Einstein ke´s˝ oi korszaka´ban to ¨bbszo ¨r kritiza´lta Mach pozitivizmusa´t, s egyre


© Typotex Kiadó


·

61

nagyobb hangsu ´ lyt fektetett a terme´szet racionalita´sa´val kapcsolatos valla´sos hitre, valamint arra az érvre, mely szerint a terme´szet isteni volta melletti legf˝ obb bizonyı´te´k az a ve´gs˝ o és mege´rthetetlen csoda, hogy a terme´szet raciona´lisan mege´rthet˝ o. Einstein korai és ke´s˝ oi alkoto ´korszakańak ez a szembea´llı´ta´sa azonban nem állja meg a helye´t. Pe´ldaúl egy évvel hala´la el˝ ott ´gy ı ´r: ı „Minden tudomańy, legyen az terme´szettudomańy vagy le´lektan, élmeńyeinket pro ´ba´lja meg bizonyos mo ´don rendezni és logikus rendbe foglalni.... Ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o egyeńek olyan érze´ki élmeńyeinek, amelyek megfelelnek egyma´snak és enne´lfogva bizonyos értelemben szeme´lyfo ¨lo ¨ttiek, gondolatban realita ´st tulajdonı´tunk. Velu ¨ k, vagy ko ¨zvetve az ilyen élmeńyek o ¨sszesse´ge´vel foglalkoznak a terme´szettudomańyok, s saja´tos mo ´don a legalapvet˝ obb terme´szettudomańy, a fizika is.”17 (Kiemele´s: Sze´kely La´szlo ´.) E szo ¨vegre´szlet is tanu ´ sı´tja, hogy az érett és a ke´sei Einstein Mach-kritika´ja ellene´re Mach és Poincare´ mindve´gig meghata´rozta Einstein ismeretelme´leti és mo ´dszertani fo ¨lfoga´sa´t. Eze´rt a korai, az érett és a ke´sei Einstein megku ¨ lo ¨nbo ¨ztete´se nem oldhatja fo ¨l a jelzett ellentmonda´st, de erre nincs is szu ¨ kse´g. A kulcs valo ´ja´ban ma´r ott van „A mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´”-ban, s kirajzolo ´dik Einstein ke´s˝ obbi Mach-kritika´ja´ban is. Einstein alapvet˝ o és meghata´rozo ´ meggy˝ oz˝ ode´se a terme´szet ra17 Einstein, A.: Grundzu ¨ge der Relativita ¨tstheorie. Braunschweig, Vieweg, 1956. 1. o.


© Typotex Kiadó

62

·


cionalita´sa´ba vetett hit: a mozgo ´ testek elektrodinamika´ja´val foglalkozva bizonyos aszimmetria´k elta´volı´ta´sa´ra to ¨rekszik, mivel ezeket nem tartja sze´pnek, s a machi mo ´dszertant e ce´l érdeke´ben alkalmazza. Ennyiben Einstein Kopernikusz modern ko ¨vet˝ oje: ahogy Kopernikusz a harmonikus sze´p kozmosz elveńek ela´rula´sa´t la´tta a ptolemaioszi ekvańsokban, s ezek kiku ¨ szo ¨bo ¨le´seńek igeńye, nem a csillaga´szati tapasztalat vezette a csillaga´szat refor˝t sem els˝ ma´ja´ra, u ´ gy o osorban a tapasztalat érdekelte a specia´lis relativita´selme´let megalkota´sa sorań, hanem éppense´ggel a jelzett aszimmetria´k elta´volı´ta´sa. S ha ke´s˝ obb Machot aze´rt kritiza´lja, mert Mach filozo ´fia´ja elutası´tja a spekulatı´v gondolkoda´st, mely szerinte a tudomańyos gondolkoda´s és elme´letalkota´s alapvet˝ o vona´sa, akkor ezzel nem az u ¨ res, o ¨nce´lu ´ , hanem az egyszer˝ u és raciona´lisan sze´p elme´´k mellett áll ki. letek ele´re´se´hez szu ¨ kse´ges spekulaćio Mint a jelen ko ¨tetben olvashato ´ „Fizika és realita´s” cı´m˝ u ´ra ı ´sa´ban is, sok helyu ¨ tt hangsu ´ lyozza, hogy a tapasztalati meghata´rozottsa´g irańya´bo ´l tekintve az o ¨nkeńyes konstrukcio ´kat és megegyeze´seket uto ´lag az teszi jogosultta´, ha segı´tse´gu ¨ kkel a proble´mańak egyszer˝ u, sze´p, raciona´lis megolda´sa´t kapjuk, illetve ha segı´tse´gu ¨ kkel a terme´szet raciona´lisan sze´p leı´ra´sa´hoz és mege´rte´se´hez juthatunk. Azaz sza´ma´ra nem a tapasztalat a legve´gs˝ o instancia: ba´r az elme´let nem keru ¨ lhet alapvet˝ o ellentmonda´sba a tapasztalattal, azt a tapasztalat o ¨nmaga´ban nem is teheti jogosultta´. Jo ´llehet, az elme´letalkota´s sorań a tapasztalatbo ´l indulunk ki, a tapasztalat szempont-


© Typotex Kiadó


·

63

ja´bo ´l o ¨nkeńyesen épı´tkezu ¨ nk. Ez az o ¨nkeńyesse´g azonban nem o ¨nkeńyesse´g a ma´sik irańybo ´l, a raciona´lis sze´pse´g irańya´bo ´l tekintve. A ce´l, ami meghata´rozza az elme´letalkota´s processzusa´t, a sze´p, egyszer˝ u, raciona´lis elme´let, s ba´rmennyire is to ¨ke´letes lehet a megegyeze´s a tapasztalattal, ha e ce´lt nem érju ¨ k el, az elme´let csak ideiglenes megolda´s lehet, mely tudomańyosan nem kiele´gı´t˝ o. Persze az érz˝ odik, hogy Einsteinben kezdetben nem tudatosodott, hogy a machi mo ´dszertan és a sze´p, egyszer˝ u elme´letre valo ´ to ¨rekve´s igeńye ellenmonda´sba keru ¨ lhet egyma´ssal. S˝ ot, a newtoni abszolu ´ t te´r Mach-fe´le kritika´ja nyomań u ´ gy t˝ unhetett neki: e ke´t mozzanat egyenesen harmoniza´l egyma´ssal. Hiszen Mach e kritika´ban éppen a machiańus mo ´dszertan alapjań veti el Newton tere´t, mint elme´letileg nem sze´p, irraciona´lis fogalmat. ´ Ke´s˝ obb azonban – amint ezt Machra vonatkozo ke´sei megjegyze´sei egye´rtelm˝ uen mutatja´k – vila´gossa´ va´lik sza´ma´ra, hogy a sze´p, raciona´lis elme´let megalkota´sa a tapasztalatto ´l oly me´rte´k˝ u elta´voloda´st ko ¨vetelhet meg, mely pusztań a machiańus mo ´dszertant ko ¨vetve elutası´tando ´, s ennek nyomań a sze´pse´g és a racionalita´s krite´riumait Mach mo ´dszertana´val szemben el˝ onyben re´szesı´tve kia´ll az ezeket szolga´lo ´ spekulaćio ´ joga mellett. Amı´g a pozitivizmus és a neopozitivizmus sza´ma´ra a ve´gce´l a tapasztalathoz – az „e´rzetelemek”-hez, a tapasztalatilag „adott”-hoz – valo ´ szigoru ´ ko ¨t˝ ode´s, addig az ˝ sza´ma´ra ugyanez a ce´l a raciona´lis sze´pse´g és egyo szer˝ use´g. S amennyiben s ameddig a machiańuspozitivista mo ´dszertan a tapasztalatihoz valo ´ ko ¨-


© Typotex Kiadó

64

·


t˝ ode´ssel egyu ¨ tt a sze´pse´get és az egyszer˝ use´get is garanta´lja, addig azt alkalmazhato ńak és ko ¨vethet˝ onek tala´lja. A ke´sei Einstein fo ¨lismeri azonban, hogy ce´lja és ve´gs˝ o krite´riuma szempontja´bo ´l szu ¨ kse´g lehet olyan elvont spekulaćio ´kra is, melyet e mo ´dszertan ma´r kiza´rna. Ezutań u ´ jbo ´l fo ¨lvethetju ¨ k Einstein realizmusańak ke´rde´se´t. A fo ¨ntiekb˝ ol egye´rtelm˝ u: a pozitivista-neopozitivista „metafizika´val” szemben, mely szerint csak az „e´rzetelemek” mezeje, illetve csak az „adott” (s ha ezekbe esetleg nem értju ¨ k bele, az ezekkel korrelaćio ´ban le´v˝ o gondolati vila´g) le´tezik, ˝ sohasem gondolta u o ´ gy, hogy a rajtunk kı´vu ¨ l, t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlenu ¨ l le´tez˝ o, o ¨nto ¨rveńy˝ u terme´szet csupań metafizikai te´vke´pzet volna. Ha a pozitivistaneopozitivista mo ´dszertant re´szben el isfogadta, s azt fizika´ja´ban kifejezetten alkalmazta, annak „me¨vette. Panteizmusa teha´t a tafizika´ja´t” sohasem ko pozitivista irańyzatok fel˝ ol tekintve szu ¨ kse´gke´ppen „metafizikai realizmus”, hiszen szerinte le´tezik az o ¨na´llo ´ terme´szet, a maga rendje´vel: a terme´szet, melyet Leibniz eleve elrendelt harmo ńia´ja jellemez, s amelyhez a puszta tapasztalat alapjań nem juthatunk el sohasem. Ez a rend egy jo ´l meghata´rozott, egyedi rend, melyet a tapasztalat sok lehetse´ges le´ra ı ´sa ko ¨zo ¨tt u ´ gy tala´lhatunk meg, ha a legraciona´lisabb, legszebb leı´ra´st va´lasztjuk ki. Einstein ´gy ı tu ´ lle´p a pozitivista realizmuson, hiszen elismeri az objektı´v terme´szet le´teze´se´t, ám elveti a tu ¨ kro ¨ze´selme´letet: ba´r ismeretelme´lete szerint a tapasztalatot figyelembe kell vennu ¨ nk, nem a tapasztalat, hanem a sze´pse´g és a racionalita´s idea´ja szerint kell halad-


© Typotex Kiadó


·

65

nunk az elme´lete´pı´te´s sorań. S ha ´gy ı haladunk, azt fogjuk észlelni, hogy ba´r a tapasztalat sza´mtalan utat hagy sza´munkra, s sok elme´let lehetse´ges, me´gis van egyetlenegy, amely a legegyszer˝ ubb és legraciona´lisabb, s a tudomańynak ezt kell megtala´lnia. Hogy a tapasztalat oldala´ro ´l adott szabadsa´g ellene´re me´gis csak egy igazań sze´p és raciona´lis elme´let le´tezik: ez Einstein szerint ku ¨ lo ¨no ¨s csoda, az eleve elrendelt harmo ńia bizonyı´te´ka. A fo ¨ntiekb˝ ol kideru ¨ l, hogy Einstein realizmusańak alapja´t a terme´szettel kapcsolatos valla´sosmetafizikai meggy˝ oz˝ ode´se adja. De ebben a realizmusban van egy saja´tos karte´ziańus-platonikus elem is. Ugyanis aka´r a klasszikus empirizmus, aka´r a pozitivizmus alapjań azt szegezhetneńk szembe Einsteinnel, hogy a racionalita´s és a sze´pse´g emberi – s˝ ot, ezen belu ¨ l raáda´sul kultu ´ rafu ¨ gg˝ o – fogalom. Így az einsteini racionalita´skrite´rium alapjań ve´geredmeńyben o ¨nkeńyes emberi fogalmak re´veń ´te ı ´lju ¨ k meg a vila´got és alkotjuk elme´leteinket, s ´gy ı nem sokban ku ¨ lo ¨nbo ¨zu ¨ nk Xenophane´sz o ¨kreit˝ ol, kik o ¨ko ¨rfej˝ u istenekben hisznek: Einsteint ko ¨vetve – mondhatnańk – saja´t eszu ¨ nk minta´ja´ra konstrua´ljuk meg terme´szetistenu ¨ nket. Ez az ellenvete´s azonban Einstein esete´ben terme´szetesen szo ´ba sem jo ¨het. Egyre´szt a racionalita´s Einstein sza´ma´ra objektı´v fogalom, amely mintegy megel˝ ozi mind a terme´szetet, mind az emberi gondolkoda´st, s ennyiben egy platonikus jelleg˝ u harmadik vila´ghoz rendelhet˝ o. Ma´sre´szt szerinte az, amit a helyes emberi gondolkoda´s raciona´liskeńt ´te ı ´l meg, éppen ez az objektı´v racionalita´s; azaz Descartes el-


© Typotex Kiadó

66

·


ke´pzele´se´hez hasonlo án Einstein szerint rendelkezu ¨ nk a t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen, objektı´v racionalita´s bela´ta´sańak – legala´bbis re´szleges – ke´pesse´ge´vel, s a tudomańyos elme´letalkota´s sorań a fo ¨ladat az, hogy helyesen haszna´ljuk e ke´pesse´get. (Mindez persze Einstein szo ¨vegeiben kifejezett mo ´don nem jelenik meg, de a szo ¨vego ¨sszefu ¨ gge´sb˝ ol ko ¨vetkezik, hogy ´gy ı érti a dolgokat – amib˝ ol persze az is ko ¨vetkezik, hogy akik az el˝ obbi el˝ ofo ¨lteve´seket elutası´tja´k, azok sza´ma´ra koncepcio ´ja tarthatatlanna´ va´lik.) Az el˝ obbiek terme´szetesen nem oldanak meg Einstein realizmusa´val kapcsolatosan minden ke´rde´st. Itt van pl. a te´r „go ¨rbu ¨ ltse´geńek” fogalma. Van valami t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen te´r, ami „go ¨rbu ¨ lt” volna (azaz nem eukleideszi struktu ´ ra´t hordozna)? Ba´r Einstein elme´lete´t lehet és szokta´k is ´gy ı értelmezni, nyilvańvalo ´, hogy ezen értelmeze´s Einstein ¨lte´tlenu ¨ l esik egybe. Egyre´szt – fo ¨lfoga´sa´val nem fo mint ma´r utaltunk ra´ – itt valo ´ja´ban nem a „te´r”-r˝ ol mint a filozo ´fia és a newtoni fizika hagyomańyos fogalma´ro ´l van szo ´, hanem a gravitaćio ´s mez˝ or˝ ol. Ma´sre´szt, ha egy szigoru ´ , a tu ¨ kro ¨ze´selme´letet ko ¨vet˝ o metafizikai realizmus szerint u ´ gy fognańk fo ¨l a dolgot, hogy a gravitaćio ´s mez˝ o olyan t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen fizikai le´tez˝ o, mely egy ru ´ dhoz hasonlo án „go ¨rbu ¨ lt” vagy „egyenes” lehet, a gravitaćio ´s mez˝ o tekintete´ben ne´mileg visszate´rneńk a newtoni abszolu ´ t te´rhez. S ba´r la´ttuk, hogy Einstein mint panteista, szu ¨ kse´gke´ppen metafizikai realista volt, ez me´g nem jelenti azt, hogy elme´leteńek minden re´szlete´t is a metafizikai realizmus jegye´ben kellene értelmeznu ¨ nk. A gravitaćio ´s mez˝ ot értelmezhetju ¨k


© Typotex Kiadó


·

67

u ´ gy is, mint egy elvont fogalmat, ami mint ilyen, a fizikai vila´g – go ¨rbu ¨ lt vagy nem go ¨rbu ¨ lt terekkel le´rhato ı ´ – gravitaćio ´s viszonyrendszere´t ragadja meg. Ennek sorań azonban nem tehetju ¨ k fo ¨l azt, hogy e gravitaćio ´s mez˝ o egy jo ´l meghata´rozott, t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen nem-eukleideszi – azaz „go ¨rbu ¨ lt” – struktu ´ ra´val rendelkezik, mert ekkor ellentmonda´sba keru ¨ lneńk az általańos relativita´s elme´lete´vel, mely szerint a legku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ obb vonatkoztata´si rendszerekben, a legku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ obb nem-eukleideszi tereket kapjuk meg egy adott gravitaćio ´s mez˝ o leı´ra´sakeńt. Ha pe´ldaúl azt mondanańk, hogy a gravitaćio ´s mez˝ onek a „V ” vonatkoza´si rendszerben adott „G” leı´ra´s szerinti go ¨rbu ¨ ltse´ge az igazi, a rea´lis, mı´g a V1 , V2 ,. . . . stb.-ben adott G1 , a G2 . . . leı´ra´s szerinti nem, akkor a „V ” rendszert és a „G” leı´ra´st kitu ¨ ntetneńk, amit tilt az általańos relativita´s elve. Egyszerre pedig G, G1 , G2 . . . nem lehet rea´lis. Pl. egy Fo ¨ldho ¨z ke´pest szabadon zuhano ´ liftet va´lasztva vonatkoztata´si rendszernek, e lift ko ¨rnyezete´ben a gravitaćio ´s mez˝ o euklideszi lesz, mı´g a Fo ¨ldho ¨z ke´pest nyugvo ´ megfigyel˝ o rendszere´ben ugyanezen lift ko ¨rnyezete ugyanekkor „go ¨rbu ¨ lt” – azaz nemeuklideszi. Ma´rmost egy és ugyanazon mez˝ o nem lehet egyszerre, minden leı´ra´sto ´l fu ¨ ggetlenu ¨ l eukleideszi és nem-eukleideszi, s ´gy ı csupań „relatı´v” mo ´don, az egyik vagy a ma´sik vonatkoztata´si rendszerb˝ ol tekintve tehetu ¨ nk kijelente´st e mez˝ o euklideszi vagy nem-euklideszi volta´ro ´l. Hasonlo ´ a helyzet akkor is, ha valo ´di gravitaćio ´s te´r van jelen: ekkor ugyan ba´rmely vonatkoztata´si rendszert va´lasszuk is, mindig nem-euklideszi teret fogunk


© Typotex Kiadó

68

·


kapni – ám to ¨bbnyire egyma´sto ´l elte´r˝ o, egyma´s kiza´ro ´ szerkezettel. Einstein egye´rtelm˝ uen sohasem nyilatkozott e ke´rde´sben. Elme´lete´vel és elme´leteńek szellemise´ge´vel mindenesetre jobban o ¨sszeegyeztethet˝ o, ha csak az invariańs, illetve a kovariańs mennyise´geket és terme´szeti o ¨sszefu ¨ gge´seket tekintju ¨ k rea´lisnak – azaz a t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen terme´szet t˝ olu ¨ nk fu ¨ ggetlen tulajdonsa´gainak. A te´r – illetve a te´r–id˝ o – egy-egy konkre´t vonatkoztata´si rendszerben ado ´do ´ konkre´t struktu ´ ra´ja pedig biztosan nem ilyen, hiszen a vonatkoztata´si rendszer megva´laszta´sańak fu ¨ ggveńye´ben va´ltozik. Hasonlo án izgalmas ke´rde´s Einsteinnek a kvantummechanika´val kapcsolatos elke´pzele´se – amely tekintete´ben viszont a te´r go ¨rbu ¨ ltse´geńek realita´sa´val szemben igen hata´rozott álla´spontot fogadott el. Mindenekel˝ ott fo ¨l kell hı´vnunk a figyelmet arra, hogy a kvantummechanikai indeterminizmust tapasztalati oldalro ´l semmi sem bizonyı´tja. Tova´bba´ ma ma´r a tudomańyfilozo ´fia´ban jo ´l ismert, hogy a kvantummechanika ke´tse´gen kı´vu ¨l o ¨nmaga´ban indeterminista matematikai struktu ´ ra´jańak is lehetse´ges determinista interpretaćio ´ja.18 Mindezek alapjań helytelen azt állı´tani, hogy Einstein ne értett volna meg valamit a kvantummechanika´val kapcsolatosan, vagy id˝ os kora és maradisa´ga vezette volna ezen elme´let kritika´ja´ra. Hasonlo ´ke´ppen hamis minden olyan hangzatos megnyilatkoza´s is, amely szerint Bohrnak igaza lett volna Einsteinnel szem18 Magyarul e te ´ma´ro ´l la´sd: E. Szabo ´ La´szlo ´: A nyitott jo¨v˝o proble´ma ´ja. Budapest, Typotex Kiado ´, 2002.


© Typotex Kiadó


·

69

ben, vagy hogy „Einstein te´vedett” volna e vita´ban (mint amike´ppen persze az ezzel ellente´tes állı´ta´sok is hamisak). Vita´ja a kvantummechanika´val – pontosabban annak koppenha´gai interpretaćio ´ja´val – filozo ´fiai vita volt, s ezt figyelembe ve´ve az értetlense´g nem neki, hanem inka´bb azoknak a vitapartnereinek ro ´hato ´ fo ¨l, akik fizikai szinten pro ´ba´lta´k meg visszaverni a filozo ´fiai – és eze´rt fizikailag meg nem va´laszolhato ´ – kritika´t. Ko ¨tetu ¨ nk ma´sodik re´sze´t kifejezetten a fizikus kvantummechanika´val foglalkozo ´ ´ra ı ´saibo ´l va´logattuk. Ezekben a koppenha´gai interpretaćio ´val szembeni einsteini kritika ke´t pille´re Einstein ma´r ismertetett filozo ´fiai ne´zeteire alapozo ´dva rajzolo ´dik ki eleńk. Ezek: i) az elme´letet sohasem determina´lhatja egye´rtelm˝ uen a tapasztalat; ii) a terme´szet raciona´lis, s eze´rt a tudomańy helyes u ´ tja az, ha a tapasztalatbo ´l kiindulva, de a racionalita´s krite´riuma által veze´relten, annak raciona´lis mege´rte´se´re és le´ra ı ´sa´ra to ¨rekszik. Az a specifikus mozzanat, amely re´veń e ke´t einsteini elv megjelenik a kvantummechanika einsteini kritika´ja´ban, a fizikus azon meggy˝ oz˝ ode´se, hogy egy indeterminista vila´g nem lehet raciona´lis. Ebb˝ ol kiindulva Einstein kritika´ja´t a ko ¨vetkez˝ oke´ppen foglalhatjuk o ¨ssze: ha mega´llunk az elme´let jelenlegi, indeterminista fa´zisańa´l, lemondunk a tudomańy legf˝ obb ce´lja´ro ´l, a terme´szet raciona´lis mege´rte´se´r˝ ol, s eze´rt me´g akkor is tova´bb kell folytatnunk a kutata´st, ha egyre´szt a determinizmus visszahoza´sa jelenleg remeńytelennek la´tszik, ma´sre´szt pedig az elme´let és a tapasztalat viszonya´ban minden rendben van, és a tapasztalat


© Typotex Kiadó

70

·


nem keńyszerı´t tova´bbi kutata´sokra. Ko ¨nny˝ u bela´tni, hogy Einstein ebben a kritika´ban a kvantummechanika´val szemben a raciona´lis spekulaćio ńak azt a joga´t ve´delmezi, amit Mach ismeretelme´lete´vel szemben is megfogalmazott. E pa´rhuzam nem ve´letlen: az általa vitatott koppenha´gai interpretaćio ´ realita´sfogalma egybeesik a neopozitivizmus által bevezetett realita´sfogalommal. Ez igen kifejez˝ oen jelenik meg az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxonnal kapcsolatos vita´ban, amelyben egyik oldalro ´l Einstein és ta´rsai, a ma´sik oldalro ´l Bohr teljesen ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o realita´sfogalmat haszna´lnak, s ´gy ı a la´tszo ´lag egyma´ssal vitatkozo ´ tanulmańyok valo ´ja´ban elbesze´lnek egyma´s mellett. S hogy mennyire nem a naivita´s, a maradisa´g vagy az értetlense´g vezette Einstein kritika´ja´t, bizonyı´tja az is, hogy e paradoxont azo ´ta is sze´lesko ¨r˝ uen vitatja´k a fizikusok és filozo ´fusok, s az oly me´rte´kben hozza´ja´rult a kvantummechanika és a vele kapcsolatban fo ¨lvet˝ od˝ o filozo ´fiai proble´ma´k ´ me´lyebb mege´rte´se´hez, hogy keve´s hozza´ hasonlo hata´su ´ tanulmańyt tala´lhatunk a XX. sza´zadi fizika´ban. Einstein filozo ´fiai ne´zeteinek ro ¨vid áttekinte´se utań u ´ jbo ´l vissza kell te´rnu ¨ nk a ro ´la mint tudo ´sro ´l él˝ o ke´pre. Ha Einstein a XX. sza´zad legzsenia´lisabb tudo ´sakeńt él a ko ¨ztudatban, akkor ez – mint la´ttuk – nem csupań tudo ´si teljesı´tmeńyeńek volt ko ¨szo ¨nhet˝ o. Sz˝ ukebb, fizikusi-szaktudo ´si értelemben Planck, Heisenberg, Schro ¨dinger vagy Neumann Jańos semmike´ppen sem volt keve´sbe´ zseni˝. Azon a teru ális, mint o ¨ leten pedig, ahol a ko ¨z-


© Typotex Kiadó


·

71

ve´lemeńy zseninek tartja – a nehe´z, bonyolult modern fizikai matematika mege´rte´se és mesteri m˝ uvele´se – biztosan nem volt tehetse´gesebb ta´rsaina´l. Ha me´gis azt kell mondanunk, hogy kiemelkedett a XX. sza´zad fizikusai ko ¨zu ¨ l, akkor ez éppense´ggel nem fizikai, hanem filozo ´fiai kvalita´saival fu ¨ ggo ¨tt o ¨ssze. Ba´r nem volt ke´pzett filozo ´fus, jo ´val m˝ uveltebb volt e te´ren ta´rsaina´l, s ami igazań fontos: ke´pes volt oly filozofikus mo ´don tekinteni a fizika´ra, amelyben a matematikai fizika´ban ke´pzettebb és tehetse´gesebb – „zsenia´lisabb” – ta´rsai me´g csak meg ˝t ko sem tudta´k o ¨zelı´teni. 5. Einstein mint ko¨ze´leti szeme´lyise´g és humanista Ba´r a legjelent˝ osebb XX. sza´zadi terme´szettudo ´˝ volt az egyetlen, aki tudomańyos sok ko ¨zu ¨ l nem o munka´ssa´ga mellett ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o ko ¨ze´leti szerepeket is elva´llalt, e tekintetben ugyancsak kiemelkedett tudo ´sta´rsai ko ¨zu ¨ l annyiban, hogy e ko ¨ze´leti szerepva´llala´s fokozottabb hangsu ´ lyt kapott na´la. De ˝ esete´ben, hogy ez a fokozottabb szinteń saja´tos az o ko ¨ze´leti szerepva´llala´s szinte sohasem kapcsolo ´dott o ¨ssze na´la teńyleges inte´zmeńyi-politikai funkcio ´kkal. Einstein ko ¨ze´leti szerepele´se ke´t nagy katego ´riába sorolhato ´. Egyre´szt – ba´r sokszor u ´ gy nyilatkozott, hogy terhe´re van a vila´ghı´r és a ne´pszer˝ use´g –, elva´llalta (vagy legala´bbis re´szben elva´llalta) azt a szerepet, amelyet a ko ¨zve´lemeńy elva´rt t˝ ole, mint a XX. sza´zad legnevesebb, legzsenia´lisabb, s egyu ´ ttal a hagyomańyos tudomańyos vila´gke´pet leginka´bb


© Typotex Kiadó

72

·


fo ¨lforgato ´ tudo ´s szeme´lyise´gt˝ ol. Ma´sre´szt mindig hata´rozottan kia´llt a klasszikus humanista érte´kek, az emberi me´lto ´sa´g és egyenjogu ´ sa´g mellett, s hata´rozottan fo ¨lle´pett a zsarnoksa´g, az elnyomata´s és az er˝ oszak ellen. Így az I. vila´gha´boru ´ s ve´ronta´s idejeń hata´rozottan a ne´met pacifizmus oldala´ra állt, amely ekkor – tekintettel arra, hogy ba´r a tudomańy ko ¨reiben ma´r ismert volt neve, de a sze´lesebb ko ¨zve´lemeńy sza´ma´ra ismeretlen volt me´g – nem va´ltott ki ku ¨ lo ¨no ¨sebb hata´st, érdekl˝ ode´st vagy figyelmet. Korai pacifizmusa a ne´met sze´ls˝ ojobboldal sza´ma´ra akkor kapott jelent˝ ose´get, amikor ne´pszer˝ uve´ va´la´sa´val egyidej˝ uleg megindul ellene a kampańy, s ennek sorań e korai, ha´boru ´ elleni fo ¨lle´pe´se is a ta´mada´sok hivatkoza´si alapja´va´ va´lt. Ha annak idejeń Einstein egy olyan program kerete´ben, olyan peńzu ¨ gyi forra´sok alapjań keru ¨ lhetett kiva´ltsa´gos tudo ´si pozıćio ´ba Berlinben, mely a ne´met tudomańy nagysa´ga´t és nemzetko ¨zi fo ¨leńye´t volt hivatott el˝ osegı´teni, akkor most, a ha´boru ´ ˝ esete´ben e program minden va´rakoza´son utań, az o fo ¨lu ¨ l beva´ltotta a hozza´ f˝ uzo ¨tt remeńyeket. Ezekben az években senki sem hozott me´g csak megko ¨zelı´t˝ oleg sem oly nagy hı´rnevet és elismere´st a ˝ maga, aki a hirtelen ne´met tudomańynak, mint o jo ¨tt vila´ghı´r utań mintegy a ne´met tudomańy utazo ´ nagyko ¨vete´ve´ va´lt. Ku ¨ lo ¨no ¨sen jelent˝ os volt pa´rizsi la´togata´sa 1922 tavaszań. Mert hasonlo án ahhoz, mint amike´ppen a vila´gto ¨rteńelemben oly sokszor el˝ ofordult ma´r, a ne´met demokratikus er˝ ok a haós franboru ´ s verese´g ellene´re sem ta´pla´ltak oly er˝


© Typotex Kiadó


·

73

ciaellenes érzelmeket, mint a francia´k a ne´metekkel szemben, akiknek mintha nem tudta´k volna megbocsa´tani, hogy legy˝ ozte´k s me´ltańytalan be´ke´re ˝ket. Einstein pa´rizsi szereple´se ezt keńyszerı´tette´k o a franciaorsza´gi ne´metellenesse´get enyhı´tette, s u ´ jra emle´keztette a francia´kat arra, hogy Ne´metorsza´g nemcsak a csa´sza´ri hadsereget, a porosz militarizmust, hanem a tudomańyt és a kultu ´ ra´t is jelenti: szeme´lye´ben Pa´rizs u ´ jra egy ne´met embernek tapsolt, egy ne´met szeme´lyise´ge´rt rajongott. Csakhogy Ne´metorsza´g ko ¨zben jelent˝ osen megva´ltozott, s ami a csa´sza´ri id˝ okben me´g elke´pzelhetetlen lett volna, a ne´met tudomańynak és általa´ban Ne´metorsza´gnak dics˝ ose´get hozo ´ kiva´lo ´ fizikus bizonyos ne´met tudo ´si és politikai ko ¨ro ¨k sza´ma´ra nemkı´vańatos ellense´gge´ va´lt. Így a relativita´selme´let tartalma´val és értelmeze´se´vel kapcsolatos raciona´lis kritikai elemze´sek, s a me´g oly sikeres u ´ j tudomańyos elme´letekkel kapcsolatban is jogosan megfogalmazhato ´ szkeptikus ellenvete´sek most, Einstein vila´ghı´re és dics˝ ose´ge nyomań, a tudo ´si fe´lte´kenyse´g és gy˝ ulo ¨lko ¨de´s kontextusa´ba keru ¨ ltek, megakada´lyozva a gyu ¨ mo ¨lcso ¨z˝ o vita´t. Mindez azutań o ¨sszefono ´dott az akkori ne´met politikai és ideolo ´giai sze´ls˝ ojobboldal antiszemitizmusa´val, melynek szeme´ben a relativita´selme´let u ´ jszer˝ use´ge, ku ¨lo ¨no ¨s szeme´letmo ´dja és Einstein olyan „b˝ unei”, mint a pacifizmus, egy me´lyebb, eredend˝ obb b˝ unb˝ ol, zsido ´sa´ga´bo ´l fakadtak. Einstein teha´t a vila´ghı´rrel egyidej˝ uleg markańsan szembesu ¨ l a ne´met antiszemitizmussal, s a hı´rne´vvel kapcsolatos els˝ o su ´ lyos politikai trauma is


© Typotex Kiadó

74

·


ekkor éri: 1922. ju ´ nius 14-eń szeme´lyes bara´tja´t, a volt libera´lis ne´met ku ¨ lu ¨ gyminisztert, Walter Rathenaut egy sze´ls˝ ojobboldali, antiszemita o ¨sszeesku ¨ ve´s re´szvev˝ oi meggyilkolja´k, s a leleplezett szer˝ neve´t is megtala´lja´k. Ifvezked˝ ok hala´llista´jań az o ju ´ kora´ban nem tulajdonı´tott ku ¨ lo ¨no ¨sebb jelent˝ ose´get zsido ´ sza´rmaza´sańak. Most, kite´ve az intenzı´v antiszemita ta´mada´soknak – s ugyanakkor a szeme´lye´t ért ta´mada´sokto ´l eltekintve is tapasztalva a fo ¨ler˝ oso ¨d˝ o antiszemita tendencia´kat –, nem ele´gszik meg azzal, hogy a humanizmus, az er˝ oszakellenesse´g és az egyenjogu ´ sa´g általańos elvei alapjań fo ¨lle´pjen az antiszemitizmus ellen, hanem hata´rozottan a cionizmus oldala´ra áll. Cionizmusa azonban – a mozgalom uralkodo ´ irańyzataival szemben – nem valla´sos jelleg˝ u, s semmi ko ¨ze sincs a ke´tezer évvel ˝si izraeli teru ¨ letekre ´, az o ezel˝ otti mu ´ ltra hivatkozo ˝ e mu ´ lt alapjań jogot ko ¨vetel˝ o cionizmushoz. Az o szeme´ben a cionizmus egyedu ¨ li jogalapja a ta´rsadalom jelent˝ os ko ¨reiben megnyilvańulo ´ zsido éllenesse´g, és a zsido ´ emberek ebb˝ ol ko ¨vetkez˝ o fokozottabb vesze´lyeztetettse´ge. Ba´r a zsido ´sa´g mellett nem csupań általa´ban, mint a humanizmus elveinek ke´pvisel˝ oje áll ki, hanem érintettse´ge folytań hata´rozottan kapcsolo ´dik a zsido ´ mozgalomhoz, ez az elko ¨telezettse´ge me´gsem keru ¨ l szembe a humaniz˝ mus általańos elveivel. Ebb˝ ol ko ¨vetkezik, hogy az o sza´ma´ra a cionizmus ce´ljańak megvalo ´sı´ta´sa, az u ´j Izrael le´trehoza´sa elke´pzelhetetlen volt er˝ oszakos, arabellenes u ´ ton. (Ko ¨tetu ¨ nkben a palesztıńai épı´t˝ omunka´ro ´l szo ´lo ´ el˝ oada´saiban olvashatunk err˝ ol.) A cionizmus mellett a ma´sik nagy tematika,


© Typotex Kiadó


·

75

amely teru ¨ leten Einstein hata´rozott ko ¨ze´leti szerepet va´llal, a pacifizmus. Az I. vila´gha´boru ´ utań a pacifista mozgalom tagjakeńt ko ¨veteli az általańos leszerele´st, ám Hitler hatalomra juta´sa utań szembefordul a naiv pacifizmussal, s a demokratikus államokat a fegyverkeze´sre és a hadsereg fejleszte´se´re szo ´lı´tja fo ¨l. S most ku ¨ lo ¨no ¨s dolog to ¨rteńik, mintegy jelezve, hogy a XX. sza´zadi kultu ´ ra´ban mily ko ¨zel állt egyma´shoz az istenı´tett sa´mańtudo ´s és a szo ´rakoztato ´ boho ć szerepe. Ha ugyanis eddig a ko ¨zve´lemeńy leste Einstein szavait, megnyilatkoza´sait, s a sajto ´ az u ´ jsa´gı´ro ´k bagatell ke´rde´seire adott bagatell, semmitmondo ´ va´laszait is isteni kinyilatkoztata´skeńt ta´lalta, most hata´stalan maradt szomoru ´ sorsa, o ¨nkeńtes sza´m˝ uzete´se Berlinb˝ ol (amely, ha azt o ¨nmaga a naćizmussal szembeni tiltakoza´skeńt el˝ ore nem va´llalta volna, keńyszerb˝ ol el˝ obb-uto ´bb mindenke´ppen beko ¨vetkezik). ´ fu ¨ lekre Einsteinnek a De nem tala´ltak meghallgato naćik hatalomra juta´sa´val beko ¨vetkezett su ´ lyos vesze´lyre figyelmeztet˝ o szavai sem. Csupań 1939-ben va´ltozik meg ez a helyzet, amikor is a magyar fizikusok – Szila´rd Leo ´ és Wigner Jen˝ o – ra´besze´le´se´re megı´rja az amerikai atombombaprojekthez vezet˝ o hı´res levele´t Roosevelt elno ¨knek. De tudjuk azt is, mindennek ellene´re ko ¨vetkezetes pacifista marad: miutań a ha´boru ´ s, militarista, antihumanista naći hatalom megsemmisı´t˝ o verese´get szenvedett, hata´rozottan fo ¨lle´pett az atomenergia katonai alkalmaza´sa ellen. Ha az el˝ obb azt ´rtuk, ı hogy Einstein nem a sz˝ ukebb értelemben vett fizika´kban valo ´ tehetse´gben,


© Typotex Kiadó

76

·


mint inka´bb abban a filozo ´fikus la´ta´smo ´dban t˝ unt ki XX. sza´zadi fizikusta´rsai ko ¨zu ¨ l, amellyel a fizika´ra tekintett, akkor most ezt ki kell ege´szı´tenu ¨ nk azzal, hogy me´g egy dologban ma´s, to ¨bb volt XX. sza´zadi terme´szettudo ´s ta´rsaina´l: esete´ben oly me´rte´kben tala´lkozott a tudo ´s és a humanista gondolkodo ´ ideálja, melyre a XX. sza´zadban rajta kı´vu ¨ l ma´r aligha akadt pe´lda. Ha Einstein a XX. sza´zad egyik – vagy „a” – legnagyobb tudo ´s szeme´lyise´ge, akkor ez, filozofikus szemle´letmo ´dja mellett, a humanista és a tudo ´s szeme´lyise´ge´ben to ¨rteń˝ o egybeo ¨tvo ¨z˝ ode´seńek is ko ¨szo ¨nhet˝ o. S itt nem csupań ko ¨zvetlen pacifista megnyilvańula´sai s az antiszemitizmus elleni harca fontos. Legala´bb ennyire fontosak apro ´ nyilatkozatai, a t˝ ole elva´rt tudo ´s zseni szerepeńek valo ´ megfelele´s, melyekben, mint ezernyi apro ´ gesztusban, ez a humanizmus suga´rzott ki rajongo í fele´ (mint amike´ppen ennek a ma´r fo ¨lide´zett princetoni ¨ nk). ´ i lehettu feńyke´peze´si jelenetben tanu Az id˝ os Einstein elalva´s el˝ ott éveken át irodalmi alkota´sokat, verseket, mese´ket olvasott fo ¨l su ´ lyos beteg testve´reńek. A te´r és az id˝ o relativita´sańa´l, szfe´rikus kozmolo ´giai modelljeńe´l, de a tudo ´s minden ke´pleteńe´l, és a Manhattan-projekt eredmeńyeke´ppen fo ¨lrobbano ´ bomba gombafelh˝ ojeńe´l is me´l˝ to ´bb s kifejez˝ obb talań – s minden bizonnyal o maga is egyete´rtene ezzel – ha most, e bevezet˝ o ve´geń, az Einstein-tanulmańyok el˝ ott fo ¨lide´zzu ¨k a gyermek testve´rpa´rt, amint este, elalva´s el˝ ott a szu ¨l˝ oi ha´zban mese´ket hallgatnak, majd magunk el˝ ott ˝sz haju la´tjuk az id˝ os, o ´ tudo ´st – tu ´ l a relativita´s elme´leteń, tu ´ l a vila´ghı´ren és az atombombań –,


© Typotex Kiadó


·

77

amike´ppen beteg testve´re ágya mellett u ¨ lve talań ugyanezen mese´ket olvassa fo ¨l mindkett˝ oju ¨ k sza´ma´ra. Sze´kely La´szlo´


1. Az Einstein-mítosz november 7-ének reggelén Albert Einstein. kitüntetett nap volt a fizikus életében detalán

Recommend Documents