Szolnoki Tudományos Közlemények XV. Szolnok, 2011.
Papp István1
A MI–28 „HAVOC” HARCI HELIKOPTER BEMUTATÁSA 1. A MI–28 „HAVOC” A Mi–28 Havoc támadóhelikopter, az amerikai AH–64 „Apache” orosz megfelelője. A harci helikopter fejlesztése 1980-ban kezdődött (ekkor még javában tartott az afganisztáni háború), és 1982 végén már levegőbe is emelkedett, de szériagyártása csak 1993-ban kezdődött meg.
1. ábra Mi–28 „Havoc” [1]
Az akkori vetélytárs a Kamov tervezőiroda Ka–50 „Hokum” típusú helikoptere volt. Összehasonlító elemzések szerint a Kamov bizonyult jobbnak, de ez nem jelentette a Mi–28-as jövőjének a végét. A helikopter forgószárnyának központi agyát csukló nélküli forgószárnyagyra cserélik, amely nem igényel kenést. A helikopter forgószárnyát és a kormánylégcsavart üvegszálerősítésű műanyag alkotja, melyek strapabíróbbak a korábbiaknál. A helikopter forgószárnya öt lapátból áll, melyek üvegszál erősítésű műanyagból készültek, titánborítással. A lapátok főtartóinak mérete és keresztmetszete úgy lett megtervezve, hogy ellenálljon egy 12,7 23
1
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Hadtudományi Kar, Katonai Üzemeltető és Légvédelmi Intézet, Katonai Repülő és Légvédelmi Tanszék, okleveles mérnök hadnagy, gyakorlati oktató, H-5008 Szolnok, Pf.1., Email:
[email protected] A cikket lektorálta: Dr. Szilvássy László ZMNE, egyetemi docens, PhD.
mm-es lőfegyverek lövedékeinek. Az X elrendezésű kormánylégcsavar két darab kétlapátos forgószárnyból áll, melyek egymáshoz képest 45° és 135°-os szögeket zárnak be. Ez a helikopter akusztikai felderíthetőségét csökkenti. A harci tapasztalatok azt mutatják, hogy a repülés harci körülmények között alacsony magasságon és a kis sebességen zajlik. Tehát ha a helikopter megsérül, a helikoptervezetőnek nincsen ideje a kényszerleszállásra, zuhanás előtt kibocsátani a futóművet. Ezért a tervezők a Mi–28 futóművét átalakították a Mi–24 helikoptereken alkalmazott futóműhöz képest. A helikopter nem rendelkezik orrfutóval, ehelyett egy kisméretű farok futót helyeztek el rajta és megerősítették a főfutókat, amelyek kétkamrás teleszkópokat kaptak és már nem húzhatók be. Az ülések és a futómű energiaelnyelő hatásúak, és biztosítják a személyzet túlélését 12 m/s-os becsapódásig. A sárkányszerkezet kialakításakor a létfontosságú elemek védelmét árnyékolással oldották meg, a kevésbé fontos elemekkel védik a mögöttük lévőt. A hajtóműveket elválasztották egymástól, hogy egyetlen, a hajtóműt ért lövedék ne legyen képes „megbénítani” a helikoptert. A törzs mindkét oldalán külön hajtómű gondolában helyezték el a TV3–117VMA típusú gázturbinás hajtóműveket. A helikopter infravörös kisugárzása jóval kisebb (kb. 2,5-szer), mint a Mi–24-esé, mert a hajtómű kiömlő nyílását olyan speciális terelőkkel látták el, amelyek a kiáramló forró gázokat a környező hideg levegővel keverik el, így csökken a hőkép. Ez nagyon fontos az infravörös célkoordinátorral szerelt légvédelmi, vagy légiharc rakéták elleni védelemben. A két hajtómű között helyezkedik el a fő reduktor és az AP–9V típusú segédhajtómű. Bármelyik hajtómű leállása esetén a helikopter folytathatja a repülést egyetlen hajtóművel is a vezérlő elektronikának köszönhetően. A pilótafülke páncélzata titánium és kerámia. A kabin üvegezése páncélüvegből készült, amely képes elviselni egy 12,7 mm-es géppuska lövedékét közvetlen és a 23 mm-es gépágyú lövedék repeszeinek találatát. A teljesen fémből készült, merevített héjszerkezetű sárkány első részében kapott helyett a kétszemélyes, tandem elrendezésű kabin. Elöl a fegyverkezelő vagy az operátor kapott helyett, a helikoptervezető pedig lépcsősen mögötte. A személyzet mindkét tagja éjjellátó berendezéssel van felszerelve. Mindkét ülés vészhelyzetben automatikusan a bekötő hevederek segítségével, egy olyan pozícióban rögzíti a személyzetet, amely a legkevésbé veszélyes a keményebb földet érés során. Katapult berendezést nem terveztek a helikopterre, de az ejtőernyővel felszerelt személyzet a nagyméretű ajtókon keresztül elhagyhatja a helikoptert, miután a szárnycsonkokat és az ajtókat leoldották. A helikopter üzemanyag tartája 1900 liter, de ez a mennyiség tovább növelhető a négy külső póttartály felfüggesztésével. A PrPNK–282 célzó-navigációs, valamint a kombinált felderítő-célzó berendezésekből áll. A girostabilizált alapra épített célzó-navigációs berendezés, lehetővé teszi a lövészet végrehajtását mind a mozgatható gépágyúval, mind pedig az irányítható páncéltörő rakétákkal egyaránt. Nagy terhet vettek le a helikopter-vezetőtől azzal, hogy fedélzeti számítógép feldolgozza a beérkezett adatokat és megjeleníti a helikopter-vezető homloküveg indikátorán, így a pilóta nagyobb hatásfokkal dolgozhat egy harcfeladat végrehajtásában, nem veszi el a figyelmet a műszerek folyamatos figyelése. Fontos újítás az is, hogy a helikoptervezető át tudja venni a fedélzeti gépágyú vezérlését, illetve céláthelyezést hajthat végre a sisakcélzó segítségével. Az operátor kijelzőjén
2
PrPNK-28 - A pilóta célzó-navigációs komplexumának orosz rövidítése
2
figyelemmel követhetőek a felderítő- és célzó berendezés által biztosított információk. Ezen berendezés alkalmazása során az operátor választhat a keskeny és széles látószögű optikai illetve a keskeny látószögű televíziós csatornák között. Az automatikusan működő infracsapda kivető berendezés a szárnyak végein nyert elhelyezést. A „Vitebszk” rádiózavaró berendezés biztosítja a helikopter rádióelektronikai harcképességét [1][1][3][4].
2. Mi–28N „NIGHT HAVOC” A helikopter fejlesztése 1993-ban kezdődött a Mi–28 alapjaira építve. Ettől az időtől kezdve emlegetik az alap típust a Mi–28A változatként. 1996-ban volt az éjszakai változat első repülése. A helikopter végleges befejezését 1999-re tervezték. A „Night Havoc” sárkányszerkezete nem változott, hajtóműve viszont 190 kW-tal erősebb lett a Mi–28A-hoz képest. A fedélzeti elektronikai harc rendszer olyan mértékben megváltozott, hogy azt már ötödik generációsként emlegeti a szakmai sajtó. Az ECS3 fő érzékelője egy mikrohullámú radar, amelyet a forgószárny felett helyeztek el. Másik fontos érzékelője az előrenéző infravörös kereső rendszer (FLIR). A gép pillanatnyi helyzetét egy mozgó térkép jelzi ki a helikopter vezetőnek és az operátornak. A rendszerek állapota, a repülési információk és a célok helyzete egy folyadékkristályos kijelzőn kaptak elhelyezést. A helikopterben lévő rádiólokátor amely célfelderítési feladatok végrehajtására is tökéletesen alkalmas lehetővé teszi, hogy a tereptárgyak takarását kihasználva végezhesse a gép a felderítést és csak a tűzmegnyitás idejére fedje fel pozícióját. A Mi–28N személyzete éjjellátó szemüveggel van felszerelve.
2. ábra Mi–28N „Night Havoc” [1]
Az új integrált fedélzeti berendezések lehetővé teszik a következőket: terepkövető repülést mind kézi, mind automatikus üzemmódokon, amelyhez a fedélzeti számítógép a terület földrajzi adataira alapozva egy háromdimenziós szintetizált képet alkot; célok felderítését, befogását és azonosítását; kötelék bevetése esetén az automatikus célelosztást a kötelék tagjai között; kétoldalú adatcserét az együttműködő helikopterek, a légi és a földi vezetési pontok között. A fent felsorolt feladatok végrehajtásához a következő berendezések állnak rendelkezésre: az operátor vizuális, televíziós és infravörös felderítő-célzó berendezése; a helikoptervezető hőképalkotó berendezése és lézer távolságmérője; a helikoptervezető sisakcélzó berendezése és éjjellátó készüléke; a harchelyzet elektronikus megjelenítése folyadékkristályos kijelzőkön;
3
ECS – Electronic Combat System – Elektronikus Harci Rendszer
3
inerciális és műholdas navigációs berendezés, ismertebb nevén GPS4 a forgószárny fölött elhelyezkedő, 360o-os látómezejű rádiólokátor. 2.1. Fegyverzet A helikopter mindkét változata egy lőtoronyba épített, forgatható Shipunov 2A42 típusú 30 mm-es, egycsövű gépágyúval rendelkezik, amelynek lőszer javadalmazása 250 darab lőszer, elméleti tűzgyorsasága pedig 300-900 lövés/perc. A gépágyúval páncéltörő vagy repeszromboló lövedéket lehet kilőni. A lőszert javadalmazást közvetlenül a lőtoronyban, két lőszerládában helyezték el, így a heveder nem akad el a hevedercsatornákban, illetve csökken a tömeg, a különböző meghajtó szerkezetek elhagyásával. A két lőszerládának köszönhetően, az operátor vagy a helikopter-vezető kiválaszthatja az alkalmazni kívánt lőszer típusát. A lőtorony vízszintes síkban (azimut szerint) ±110°, függőleges síkban +13° és -40°-ig forgatható el. Ezt a mozgási szabadságot már a helikoptervezető is kihasználhatja a sisakcélzó segítségével, de alkalmazhatja a gépágyút „hagyományos” módon is a gép hossztengelyével célozva. Négy függesztési pont található a „V” alakú szárnyak alatt, amelyekre a következő fegyverek függeszthetőek: maximum 16 db irányítható, páncéltörő, automatikus távirányítású „Spiral”, „Sturm” vagy „Ataka” rakéta, amelyek képesek a dinamikus páncélzattal felszerelt harcjárművek és a kis sebességgel repülő légi célok megsemmisítésére is (csak az „Ataka”); két darab, 57 mm-es vagy 80 mm-es nem irányítható rakéta blokk; hangsebesség fölötti, páncéltörő félaktív lézer önirányítású „Vihr" rakéta; ha a feladat úgy kívánja, a helikopterről alkalmazható az „Igla" hangsebesség fölötti légiharc rakéta is, melynek nagy előnye, hogy a „tüzelj és felejtsd el!" kategóriába tartozik. A fentieken kívüli eszközök, melyet a Mi–28 alkalmazni képes: UPK–23–250 gépágyú konténer: 1 db GS–23L típusú gépágyú, 250 db lőszerrel; GUV–A és GUV–B géppuska, illetve gránátvető konténer: o GUV–A: 1 db JakB–12,7 és 2 db GSG–7,62-es géppuska (mind a JakB–12,7, mind pedig a GSG–7,62 Gatling elven működik); o GUV–B: 1 db 30 mm-es gránátvető; KMGU aknakonténer, kisméretű testek részére; Sz–24 nem irányítható rakéta; UB–16, UB-32 rakétablokkok az Sz–5 nem irányítható rakéta, különböző modifikációinak indítására; B–8V20A rakétablokk, amelyből egy blokk 20 db, az Sz–8 típusú, nem irányítható rakéta különböző változatainak indítására képes; B–13 rakétablokk, az Sz-13 nem irányítható rakéta, különböző változatainak indítására; különböző típusú és kaliberű légibombák maximálisan 500 kg-os kaliberig, illetve gyújtóbombák, gyújtótartályok; egyéb felderítő és zavaró konténerek [1][3][4].
4
GPS – Global Position System – Globális Helymeghatározó Rendszer
4
3. A Mi–28 és a Mi–28N harci helikopterek paraméterei Mi–28A
Mi–28N
2 fő
2 fő
Forgószárny átmérő
17,2 m
17,2 m
Sárkány hossza gépágyúval Magasság
16,85
17,01 m
3,82 m
3,82 m
11 500 kg
12 100 kg
Szolgálati csúcsmagasság
5800 m
5750 m
Üres tömeg
8095 kg
7890 kg
Maximális sebesség
300 km/h
305 km/h
Utazósebesség
270 km/h
270 km/h
Dinamikus magasság
5800 m
5800 m
Statikus magasság
3500 m
3600 m
Emelkedési sebesség
13,6 m/s
Személyzet
Felszálló tömeg (max)
Hajtómű típusa Hajtómű teljesítménye
2 x Klimov 117VMA 1450 turboshafts kW (mindkettő)
2 x Klimov 117VM 1640 turboshafts kW (mindkettő)
1. táblázat. A Mi–28 és a Mi–28N helikopterek technikai adatai IRODALMI HIVATKOZÁSOK [1] Szilvássy László okl. mk. alez.: A harci helikopterek fegyverrendszerének modernizációs lehetőségei a Magyar Honvédségben, Doktori (PhD) értekezés Szolnok, 2008 [2] Army Technology Mi–28, (elektronikus dok.) url: http://www.army-technology.com/projects/mi28/ [3] Rotorhead Mi–28, (elektronikus dok.) url: http://www.rotorhead.org/military/mi28.asp [4] Wikipedia The Free Encyclopedia (Mi-28 elektronikus dok.) url: http://en.wikipedia.org/wiki/Mi-28 [5] Michael TAYLOR – A modern katonai légierő enciklopédiája, Alexandra Kiadó 1987, 122. oldal
5
