VÉRT
ANDRÁS
:
SCHWARTNER
MÁRTON
Az első statisztikai munka, mely részletesen, adatokkal, tényekkel írja le M a g y a r o r s z á g területét, földrajzi viszonyait, lakosságát, g a z d a s á g á t és köz igazgatását, a „Statistik des Königreichs Ungern" — M a g y a r o r s z á g sta tisztikája — Schwartner Márton munkája. ; Schwartner M á r t o n 1759-ben született Késmárkon. A pozsonyi, majd a soproni gimnáziumban végzett tanulmányai után Németoországban, a göttingai egyetemen tanult 3 évig. Hazatérése után néhány évvel Sopronban t a n á r lett, majd a pesti egyetemre nevezték ki a diplomatika (oklevéltan) és a heraldika (címertan) t a n á r á v á . A kapitalizmus fejlődése ebben az időben lép fel új követelményeivel a statisztikával szemben. A statisztikának akkor haladó, polgári irányzatát az angol politikai aritmetikusok képviselték. Vele szemben a középkori feuBális „leíró" statisztika irányzata Németországban m é g uralkodó nézet volt, mikor Schwartner a göttingai egyetemen végezte tanulmányait. Schwartner m u n k á s s á g á n a k jelentőségét csak az európai statisztika korabeli helyzetének ismeretében lehet megérteni. * 1
A feudalizmus korában, amikor a hatalom teljes egészében a földes urak kezében volt, a statisztika arra irányult, hogy pontosan kimutassa a feudális urak tulajdonát. Ezeket a leltárszerű feljegyzéseket mai értelem ben nem is nevezhetjük statisztikának. A feudalizmus végkifejlődésének korá ban, a kapitalizmust megelőző felfedező utazások, a világkereskedelem k i bontakozásának idején, sok statisztikai munka jelenik meg, amely a kora beli érdeklődésnek megfelelően, idegen országok földrajzi és politikai leírását tartalmazzák. A statisztikai vizsgálatnak ezt a korai kapitalizmus szükség letének megfelelő irányzatát a Németországban uralkodó leíró iskola meg merevítette, „üres skolasztikus t u d o m á n n y á " alakította át. Ennek az irány zatnak központja a göttimgai egyetem volt. Innen kerültek ki a leíró iskola legnevezetesebb képviselői, így Achenwall (1719—1772), aki a göttingai egyetemen tartott előadásaiban a statisztika főcéljaként „az állam szem pontjából figyelemreméltó dolgok" leírását hirdette. A leíróiskola törekvése volt, hogy a fennálló porosz monarchia „észszerűségét" és a feudális rend szer megdönthetetíenségét hirdesse. Elméletük szerint a statisztikának a jelen állam nevezetességeit kell leírni. így kívánták dogmatikus módon meg gátolni, hogy a statisztika bizonyos összehasonlításokat végezhessen, össze függéseket kimutathasson. Megvetéssel bántak a számokkal és helyettük különböző alsó-, közép- é s felsőfokú jelzőkkel igyekeztek a nevezetességeket leírni. A leíró statisztika e tételeinek meddőségét, t a r t h a t a t l a n s á g á t fel ismerte Schlőzer is, ennek az irányzatnak utolsó kiemelkedő képviselője*
Felállította azt a követelményt, hogy „az állam jólétének anyagi tényezőit vizsgálódás t á r g y á v á kell tenni", Schlőzer hangoztatta már, hogy b á r csak „tényeket" kívánnak a statisztikától, mégis meg kell említeni az okokat és következményeket, m á r csak annak bizonyítására is, hogy az adott jelenség valóban fontos statisztikai szempontból. Elengedhetetlennek tartotta a sta tisztikai m u n k á b a n a számok alkalmazását. Schlőzer azonban megállapí tásait nem valósította meg következetesen a gyakorlatban. Ä leíróiskolá val szemben a statisztika „kutató" irányzatának képviselői, a politikai aritmetikusok, a társadalmi é s g a z d a s á g i életben előforduló számok mennyi ségi összefüggései felé fordították figyelmüket ós ezzel a burzsoá statisz tika alapjait rakták le. A z angol politikai aritmetikusok első nagy kép viselője William Petty közgazdász volt, akiről Marx azt mondotta, hogy a „statisztika feltalálója". Petty — mondja Marx — „ahelyett, hogy egy csomó közép- és felsőfokban lévő szót é s spekulatív érvet hordott volna össze, számokban, súlyokban és mértékekben kezdett beszélni é s kizárólag az érzékelhető, tapasztalati életből vtett érveket h a s z n á l t a . " A politikai aritmetikusok feladatuknak tekintették a társadalmi élet törvényszerűségeit kutatni, m e g m a g y a r á z n i é s a burzsoázia érdekében fel használni. A kutatás eszközeként felhasználták a matematikát é s igyekeztek kimutatni a (különböző jelenségekben m u t a t k o z ó szabályszerűségeket — különösen a népmozgalom terén. A két i r á n y z a t — a leíró é s a k u t a t ó statisztika irányzata — egymástól meglehetősen függetlenül fejlődött. A kutató statisztika hatásai mutatkoztak ugyan a leíró statisztikusok táborában, ez a hatás azonban csak általában elméleti megállapításokban jutott kifejezésre. A leíró iskola hívei harcoltak a számokat alkalmazó, általuk „alacsonyabb rendűnek" tartott statisztika és a „táblázat g y á r t ó " statisztikusok ellen. A z első munka, mely egy o r s z á g statisztikai leírásánál — ami végeredményben leíró statisztikai műfaj — a gyakorlatban is alkalmazta a politikai aritmetikusok módszereit: Schwart ner Márton „ M a g y a r o r s z á g statisztikája" volt. 1
* Schwartner Mártont a hazája iránti szeretet é s az a törekvés, hogy Magyarországot megismertesse a külfölddel, vezette arra, hogy az ország ról részletes leírást készítsen. A z o r s z á g gazdasági é s politikai elmaradott ságát látva, rá akart mutatni azokra a lehetőségekre, melyek kiaknázásával M a g y a r o r s z á g semmivel sem maradna el az akkor fejlettebb nyugati álla moktól. Az ország ipara fejletlen volt, megrekedt a feudalizmus mocsarában. Az ebben az időben végzett statisztikai munkák az udvar célkitűzései nek megfelelően olyan összeírásokra szorítkoztak, amelyekből az ország fel vevőképességét, iparát és külkereskedelmi kapcsolatait igyekeztek megállapí tani, hogy ezek ismeretében szabályozzák az Ausztria é s M a g y a r o r s z á g közti vámrendszert, korlátozzák M a g y a r o r s z á g n a k m á s országokkal fennálló keres kedelmi kapcsolatait és ipari fejlődését. A francia forradalom h a t á s a alatt az értelmiség legjobbjai ebben aa időben m á r felismerik a polgári h a l a d á s szükségességét. A Martinovics-félíö összeesküvés viszonylag szűk körre terjedt ki, de az általuk terjesztett for radalmi eszmék hamar ismertté lettek az értelmiség körében. „Az ariszto* Marx:
A
politikai
gazdaságtan
bírálatához.
kraták titkárai, a helytartótanács tisztviselői, ügyvédek, jurátusok, a zempléni, szabolcsi kisnemesség és a magyar írók nagy többsége lelkesedik a francia s z a b a d s á g eszméiért. 1780—81-ben két év alatt 500 könyv jelenik meg: Martinovics munkája, melyben a nemesség és p a p s á g münden jogainak eltörlését követeli, 5000 példányban fogy e l . Schwartner Márton ebben a történelmi légkörben fog hozzá, hogy hazáját az ismeretlenség sötétjéből kiemelje és egész Európa számára be mutassa. Ezért írja művét német nyelven, majd később kiadják franciául is. „Minden honfinak j o g á b a n áll, oly nyelvet választani műveinek írására, mely által meghallgattatását leginkább reméli." — írja. A „ M a g y a r o r s z á g statisztikája" c. munka a hosszadalmas cenzúra miatt csak 1798-ban jelent meg, b á r Schwartner 1796-ban befejezte. A második kiadás 1809-ben látott napvilágot. A könyv első része részletesen leírja M a g y a r o r s z á g földjét, népességét, „ g a z d a s á g á t " , iparát és kereskedelmét. A második részben az o r s z á g poli tikai alkotmányát és végül a harmadik részben kormányzatát é s közigaz g a t á s á t tárgyalja. Schwartner munkáját a leíró statisztikai iskola által felállított merev skolasztikus sémák szerint építette fel. A csoportosítások megalkotásánál az első csoportba azokat a „nevezetességeket" sorolta, melyek az állam „erőit" alkották. Ezek a föld, a nép és a termékek. Föld alatt a területet, a hegy es vízrajzi fekvést értette. Nép alatt mind az álló, mind a mozgó népes séget. A „termékek" elnevezés alatt a g a z d a s á g n a k majdnem minden fon tosabb ágát felsorolja: a mezőgazdaságot, erdészetet, állattenyésztést, bányá szatot, ipart és a kereskedelmet. Schwartner felismerte és külön hangsúlyozta is, hogy az utóbbi két csoport a statisztika legfontosabb része, különösen a „politikusra nézve az", aki ennek alapján messzemenő következtetéseket vonhat le. Maga is, annak ellenére, hogy kevés adat áll rendelkezésére, megkísérel következtetéseket levonni. Itt mutatkozik meg Schwartnernak az a kimagasló érdeme, hogy az elavult német leíró statisztikai módszert össze kapcsolta az angol aritmetikai módszerrel, mely feladatául a kutatást, az összefüggések keresését és az adatok összefüggéseiből való következtetéseket tűzte ki. M a g y a r o r s z á g földjét tekintve először a természetes és mesterséges ha tárokat, végül az egyes vidékeket írja le. Azután a termőföldről, a folyókról, tavakról és mocsarakról, végül az ország éghajlatáról szól. Schwartner munkájának legértékesebb része a népességről összegyűjtött adatai. Az 1785, 1786 és 1787-ben a nemesség befoglalásával é s később az 1802—1805. években a nemesség kihagyásával végzett népszámlálások alapján igyekezett megállapítani M a g y a r o r s z á g népességét. A terület és népesség viszonyának kutatásánál igyekezett megállapítani a viszonylagos népsűrűséget, melyet négyszögmérföldre számított. Ennek pontosságához természetesen kétség fér, mivel sem a területre, sem a népességre vonat kozóan megbízható adatok nem álltak rendelkezésére. A népesség vizsgálata alapján arra az általános következtetésre jut, hogy M a g y a r o r s z á g népessége jelentős mértékben szaporodik. Számítása szerint a közegészségügy viszo nyainak megjavításával 50 évi béke mellett a lakosság száma megkétszere ződhet. 2
2 Mód
Aladár:
400
év
küzdelem
az
önálló
Magyarországért.
Szikra,
1951,
103.
old.
A halálozási a r á n y s z á m r a vonatkozó adatai szörnyű képet festenek a tömegek akkori helyzetéről. 1784—1793-ban Temesváron például 1000 lélekre 86 halálozás esett. ifiéterváradon 1788—1793-ban a halálozási arányszám 166 volt. A hiányos népmozgalmi adatok közül az erdélyi nagyfejedelemségre vonatkozó rész a legrészletesebb (II. kiadás) é s mint Schwartner maga mondja, a legmegbízhatóbb. Erdélyre vonatkozóan sikerült összegyűjtenie az 1802. évi keresztelések, élveszületések, halálozások é s házasságok szá mát. Eszerint 1802-ben Erdélyben összesen 52 095 volt az élveszületésekés 41 703 a halálozások száma. Qömör és Kishont megyék nagy gyermekhalandóságát tekintve, meg jegyzi, hogy a nagy gyermekáldás, a magas születési a r á n y s z á m nem ele gendő, ha az újszülötteket „az ápolás hiánya megfojtja". Schwartner adatai ból kiviláglik, hogy Selmecbányán és Pestem nagyobb volt a h a l a n d ó s á g , mint a születések száma. A népesség összlétszáma 17874)en — Erdély és a végvidék nélkül — 7 116 789 volt. Erdély é s a katonai végvidékek lakosságának száma mintegy 2 millió volt. Érdemes megemlíteni a városok lakosainak a számát. A legnagyobb városoknak, Debrecennek, Budának, Pestnek, Pozsonynak, Szegednek és S z a b a d k á n a k 20—30 ezer lakosuk volt. 16—20 ezer lakosú városok voltak Selmecbánya, Komárom, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Újvidék, Zombor, Temesvár é s Szatmárnémeti. Schwartner vizsgálat alá vette a népesség megoszlását a város és a falu között is. A z arány szerinte 1 : 19. Ezzel kapcsolatban megállapítja: „ M a g y a r o r s z á g városi iparra nézve szegény ország". A z ötven szabad királyi városban és Fiúméban mintegy 425 000 lakos élt. A népesség életviszonyainak megismeréséhez szükségesnek tartja a fog lalkozás szerinti megoszlás megállapítását. Erre nézve azonban csak töre dékes adatok álltak rendelkezésére. Első helyen a p a p s á g o t vizsgálja, a különböző vallások sorrendjében. A p a p s á g után a hivatalnokok megoszlását vizsgálja. A hivatalnokok csoportjához sorolja a köztisztviselőket, az okta tással foglalkozókat, az ügyvédeket é s a servi nobilium, szolgákat. A hivatalnokok megoszlása foglalkozás szerint: Iskolai hivatalnokok és tanítók Köztisztviselők Ügyvédek Servi nobilium összesen
8.000 28.463 2.000 110.085 148.548
Az adatokból kiderül, hogy a régi rendi M a g y a r o r s z á g o n milyen csekély számmal szerepeltek az oktatásban dolgozók. A X V I I I . század végén mind össze 8000 „iskolai hivatalnok é s tanító" volt az o r s z á g b a n . Ugyanakkor az ügyvédek száma egy negyede volt a tanítók számának. A köztisztviselők, és az arisztokraták szolgálatában lévők száma közel 140 000 volt, tehát mintegy tizenkét és félszerese az oktató személyzetnek.
Schwartner megkülönbözteti a jövedelemiből élőket is, de ezekre vonat kozóan nem tud adatokat felhozni. A z 1785. évi n é p s z á m l á l á s alapján a világi nemesség számát 162 947 férfiban állapítja meg. Ismerteti az iparral és a kereskedelemmel foglalkozókat is. E z n a g y r é s z t szöveges leírás, kevés számszerű adattal. A z 1785. évi s z á m l á l á s szerint 83 811 „városi polgárt" (iparost) írtak össze a falusi iparosokkal együtt. 1777-ben az országos* hatóságok tudo mása szerint m é g csak 13 934 céhmester, 12 316 segéd és 4671 mester inas volt a városokban, tehát összesen mintegy 31 000. A z 1785-ben össze írt „városi polgárok" mintegy fele azonban, Schwartner szerint, földművelés ből élt, így tehát az 1775 és 1785 közt eltelt évtized alatt az iparosok száma mintegy 10 000 fővel növekedett. A gyárakban dolgozó munkások száma Schwartner szerint 9395 volt. Ez világosan mutatja iparunk elmaradottságát. Angliában néhány textilgyárban több munkást foglalkoztattak, mint az egész magyar birodalom ban. Fényes Elek szerint mintegy, ötven évvel később a „gyárdolgozók" száma m é g mindig csak 23 400 volt. A z 1805-i népszámláláskor felvett korviszonyokról csak rövid említést tesz. Schwartner az állónépességnek csaknem minden mozzanatát vizsgálat alá vette. így a lakosság összlétszámát, a tényleges é s viszonylagos népes séget, a népesség megoszlását nemzetiségi és vallási jelleg szerint, vala mint a foglalkozás szerinti megoszlást. Adatok hiányában csak általános ságban foglalkozott a népesség megoszlásával a kor és családi állapot sze rint, Süssmilch h a t á s a alatt a nemek arányát egyenlőnek vette. Annak elle nére, hogy a népességre vonatkozóan igen kevés adat állott rendelkezésére, viszonylag elfogadható képet rajzolt az állónépességről. Schwartner általános anyakönyi feljegyzésekkel nem rendelkezett, emiatt az egész országra nézve nem tudott a népmozgalomra vonatkozóan következtetéseket levonni. Egyes országrészekre azonban a meglévő adatok alapján a születés, h á z a s s á g és halálozás viszonyát kutatta. A népesség vizsgálata után a gazdasági viszonyokra tér át. A termé keket természetes é s mesterséges termékekre osztja. A természetes termékek hez sorolja az állat-, ásvány- és növényvilágot, a mesterséges termékekhez sorolja az ipart. A gazdasági statisztika harmadik ágaként „a növényvilágból való ter mészetes termékek" elnevezés alatt vizsgálja a m e z ő g a z d a s á g o t és az erdé szetet. A mezőgazdaságnál kitér a gabona vetésterületére, a hüvelyes veteményekre, a kapásnövényekre é s kertészetre, a takarmánynövényekre, a bor termelésre, gyümölcstermesztésre és az erdészetnél a fogyasztás mennyi ségére is. A „kereskedelmi növények" csoportjában kiemeli a lent é s a dohányt. A z adatokhoz csaknem mindenütt megjegyzéseket fűz, rámutatva a gazdasági viszonyok gyenge oldalaira, melyeknek orvoslását sürgeti. A z iparnál kézi-, gép- és gyáripart különböztet meg. A kéziiparról kevés adatot sikerült összegyűjtenie, itt csupán a céhekre szorítkozhatott és ezen kívül Pest és Debrecen v á r o s iparosainak számát tudta megadni mesterségük szerint csoportosítva, A gazdasági statisztika t á r g y a l á s a ezzel véget is ér. A z általa említett nevezetességek" azt bizonyítják, hogy Schwartner figyelmét nem kerülte el
a gazdasági élet egyetlen á g a sem. Hogy ezen a területen nem tudott nagyobb tudományos eredményt elérni, hogy adatai hézagosak é s helyen ként pusztán szöveges leírásra szorítkozik, az az ország elmaradt gazda sági és politikai viszonyaira vet fényt és nem róható fel Schwartner hibájául. Schwartner könyvében harmadik tárgyként az állam alkotmányát, köz jogát, végül a kormányzatot és közigazgatást vette. Schwartner munkájá nak ez a része teljesen a leíró statisztika h a t á s á r a mutat é s így ennek inkább történeti értéke van. A z akkori német egyetemi statisztikai iskolának megfelelően Schwartner is nélkülözhetetlennek tartotta az á l l a m i g a z g a t á s , az alkotmány, a közjog és a k ö z i g a z g a t á s szervezetének részletes leírását. * Schwartnernak hatalmas akadályokat kellett leküzdenie ahhoz, hogy az országot megismerhesse, hogy a munkájában felsorolt számtalan adatot összeszedje. Fáradozásai nem mindig jártak sikerrel. Ennek ellenére, ahol csak lehetőség nyílt rá, igyekezett összehasonlító adatokat is közölni és következtetéseket levonni. így megállapítja hazánk népességének szaporo dását, az ipar térhódítását a vidéken és ezzel egy időben az ipar elmaradott ságát országos viszonylatban, stb. A z adatok nagy részét saját adatgyűjtése, megfigyelései, utazásai révén és valószínűleg a közigazgatás igénybevételével szerezte be. Ezenkívül fel használta az állami okiratokat, melyeket — a leíró statisztika elveinek meg felelően — a statisztika leggazdagabb forrásainak tekintett é s amelyek az alaptörvényeket, a rendeleteket, alapítóleveleket, békekötéseket, szerződéseket foglalják magukban. Felhasználta az országgyűlés, a püspöki és megyei gyű lések jegyzőkönyveit is. Széleskörű műveltségére jellemző, hogy felhasználta az ország leírását t a r t a l m a z ó valamennyi hazai történeti, földrajzi és egyéb irodalmi terméket, ezenkívül a külföldi útleírásokat is, melyekben hazánkról szó volt. Ismerte az egész európai irodalmat és minden M a g y a r o r s z á g r a vonatkozó írást kritika alá vett. A cenzúra azonkívül, hogy a könyv k i a d á s á t mintegy két évig halogatta, több részt töröltetett, vagy önkényesen belejavított. Emiatt helyenként héza gos a munka, sokszor pedig ellentmondásokat tartalmaz.
* Schwartner a leíróstatisztika irányzatát a göttingai egyetemen ismert? meg. Eleinte teljesen a német egyetemi statisztikai iskola h a t á s a alá került, azonban hamar felismerte ennek a módszernek elavultságát és Magyar ország leírásában nem követte szigorúan a leíróstatisztika elméleti meg határozásait. Ennek köszönhető, hogy nem szorítkozott csupán a jelen álla potok egyszerű leírására, hanem az összefüggések k u t a t á s a közben történeti távlatokat is igyekezett bemutatni. Schwartner m é g a német statisztika hatása alatt áll, de felismeri az új irányzat jelentőségét. A politikai állapotokat a statisztika egyik legfonto sabb tárgyának tekinti, de ugyanilyen fontosságot tulajdonít a gazdasági és társadalmi viszonyoknak, amelyeket hivatalos statisztika hiányában saját kutatásai nyomán kellett megfigyelnie. A leíró és kutató iránynak ez az összeolvasztása Schwartner legnagyobb érdeme. Schwartner a politikai a rît-
metikusok felfogását csak a népességi statisztikában kívánta érvényesíteni, ennek ellenére egész művén — kivéve természetesen a közjogi részt — érvényesült a kutató irányzat hatása. Schwartner egész statisztikáján meg látszik a törekvés a két irányzat összeegyeztetésére. A népességi, különösen a népmozgalmi statisztika, Schwartnernél megfelelő területet kapott. Schwartner előadási módja — annak az elvnek megfelelően, mely sze rint egyesíteni kívánta a leíró és kutató statisztikai irányzatok előnyös oldalait — a szöveges leírás, szövegközti számok és ritkán táblázatok. Több helyen panaszkodik a számadatok hiányára. Schwartner Márton jelentősége az európai statisztika fejlődésében az, hogy alkalmazni kívánta a leíróstatisztikában a politikai aritmetikusok módszerét. Schwartner Márton m ű v e a X I X . század elejei magyar tudományos irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Könyve a nemzleti megújhodás korá nak számottevő szellemi terméke, mely azt a célt szolgálta, hogy általa meg ismerjék az országot, a hazát, melynek haladószellemű polgárai értelmisé gei jólétének emeléséről most kezdtek először tudatosan gondolkodni.
Megielei&t a
STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ 1952. é v i 2. s z á m a Összefoglaló adatokat tartalma/, az ötéves terv harmadik évének eíső negyedéről, a Szovjetunió hatalmas i r a m ú fejlődéséről és a szocializmust építő népi d e m o k r á c i á k r ó l . „ K a p i t a l i s t a országok" című rovata statisztikai adatokkal mutatja be az imperia lista t á b o r belső ellentéteit, h á b o r ú s készülődését és a kizsák m á n y o l t dolgozók növekvő n y o m o r á t
Ára: 5
Ft
Kapható IBUSz-pavilonokban és a Statisztikai Kiadóvállalatnál (Budapest II, Keleti K á r o l y t . 5.1. 1. Telefon: 3 5 8 - 5 3 0 , 130-as mellék)
